376/B/2003. AB határozat
a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
I.
1. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság másodfokú tanácsa mint indítványozó 2003. április hó 26. napján a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Htv.) 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára valamint annak megsemmisítésére, illetve a konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezést terjesztett elő a per felfüggesztése mellett. Előadta, hogy a Htv. támadott rendelkezése a szolgáltató kártérítési felelősségét oly módon korlátozza, hogy a távközlési előfizetői szerződések késedelmes vagy hibás teljesítése esetében a szolgáltató kizárólag a felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésért felel. Az indítványozó álláspontja szerint ez a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 314. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakkal ellentétben áll, és a felelősség mértékét indokolatlanul korlátozza, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a felhasználó nem a teljes kára, hanem csak a vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésének megtérítését kérheti. Álláspontja szerint ez a korlátozás a szerződési szabadság, valamint a szerződő felek egyenlőségének elvét és ezzel az Alkotmány 70/A. §-át sérti. Véleménye szerint a felelősség abban az esetben zárható ki, vagy korlátozható, amikor a szolgáltató a másik szerződő fél magatartására visszavezethető okból nem tud szerződésszerűen teljesíteni.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a bírói kezdeményezést és megállapította, hogy a Htv. -t hatályon kívül helyezte az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény, melynek 143. § (1) bekezdése szerint a szolgáltató nem csak a felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésért, hanem a teljes kárért felel az elmaradt haszon kivételével.
Az Alkotmánybíróság főszabály szerint a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.) . A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76. ].
A jelen ügyben az indítvány az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság a támadott - és időközben hatályon kívül helyezett -rendelkezés alkotmányosságát vizsgálta meg érdemben.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. "
2. A Htv. -nek az indítvánnyal támadott rendelkezése: "16. § (1) A távközlési előfizetői szerződések késedelmes vagy hibás teljesítése esetében a szolgáltató a felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésért felel. "
3. A Ptk. -nak az indítvánnyal érintett rendelkezései: "314. § (1) A szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni.
(2) A szerződésszegésért való felelősséget - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem lehet kizárni és korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése vagy egyéb előny kiegyenlíti. "
III.
A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a hátrányos megkülönböztetés tekintetében vizsgálta meg a támadott rendelkezést.
Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140. stb. ].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.; 1043/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1035. stb. ]. Az Alkotmánybíróság ismertetett gyakorlatának megfelelően e megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelmét csak a támadott jogszabályhely vonatkozásában vizsgálta. A Htv. 16. § (1) bekezdése kizárólag a távközlési szolgáltatóval szerződéses kapcsolatban álló felhasználó vagyonában bekövetkezett értékcsökkenésért teszi felelőssé a szolgáltatót. Ennek megfelelően a jogosultak köre a vagyonukban bekövetkezett értékcsökkenést szenvedett felhasználók. A jogosulti kör ebben az összefüggésben egységes, vele szemben a jogalanyok más csoportja nem határozható meg, a megkülönböztetésnek nincs viszonyítási alapja. Ebből következőleg a támadott rendelkezések és a diszkrimináció alkotmányi tilalma között alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság által vizsgált szabály hátrányos megkülönböztetést nem tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a kártérítéshez való jog természetét vizsgálta meg abban az összefüggésben, hogy az alkotmányos alapjog-e, valamint, hogy a jogalkotónak milyen kötelezettségei vannak a kárfelelősségi rendszer megalkotásával kapcsolatban.
Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való joggal összefüggésben a 800/B/1993. AB határozatában már foglalkozott a polgári jogi kártérítési szabályok alkotmányosságával. E határozatában kimondta, hogy "a kártérítéshez való jog nem alapjog. " A polgári jogi kártérítés nem a tulajdon alkotmányos értékgaranciája és alkotmányosan nem is kell, hogy az legyen. A kártérítés a kártelepítésnek, a kárelosztásnak egy - nem is kizárólagos - módja, amelynek részletes feltételeit a törvényhozó reparációs, prevenciós (kármegelőzési, felelősségi), kockázati és egyéb szempontok alapján szabad mérlegeléssel határozza meg a polgári jogi felelősség klasszikus elvei és a kárelosztás modern rendszerei együttes figyelembevételével. Ennek során tekintettel kell lennie az Alkotmány tulajdonvédelmi rendelkezéseire és a rendszerben számolni kell azzal, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem mindkét (károsulti és károkozói) pozícióra egyaránt vonatkozik. Ha azonban a rendszer a maga egészében érdekkiegyenlítő, pozíciók kiegyensúlyozására törekszik, a kártérítés feltételeinek, esettípusainak, általános és különös alakzatainak, formáinak és mértékének stb. meghatározása már a törvényhozó szabadságába tartozik és nem alkotmányossági kérdés. Alapjogi sérelem ugyanis nem áll fenn, a kárviselés kockázatának differenciált polgári jogi kezelését pedig nem lehet közvetlenül az Alkotmányra visszavezetni. (ABH 1996. 420, 421, 423-424.) .
Az Alkotmánybíróság a 498/B/2001. AB határozatában a következők szerint rendelkezik a jogalkotó feladatairól a kárfelelősség rendszerének megalkotása vonatkozásában. "A törvényhozónak tehát egy, a károkozói és a károsulti pozíciókat egyensúlyban tartó kárelosztási (kártelepítési) rendszert kell kialakítania. A rendszer kialakítása során mindkét pozíciót körültekintően és az alkotmányos tulajdonvédelem szempontjából egyenlő súllyal kell mérlegelnie, figyelemmel kell lennie arra, hogy a tulajdonvédelem mindkét pozícióra egyaránt kiterjed. A rendszer részletszabályainak, ezen belül az alkotmányos tulajdonvédelem körén kívül eső szempontoknak (pl. felelősség, méltányosság stb.) a kellő súlyú figyelembevétele már törvényhozói szabad mérlegelés körébe tartozik. Ha a törvényhozó által kialakított rendszer a maga egészében egyensúlyozó, a pozíciók kiegyensúlyozására törekszik, a kártérítés feltételeinek, esettípusainak, általános és különös alakzatainak, formáinak és mértékének stb. meghatározása a törvényhozó szabadságába tartozik és nem alkotmányossági kérdés. " (ABH 2003, 1392, 1398.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben a jogalkotó a Ptk. szabályaitól eltérő módon szabályozta a szolgáltató felelősségét. A törvényjavaslat miniszteri indokolása úgy fogalmaz, hogy az általános szabálytól való eltérés indoka (az Alkotmánybíróság gyakorlatában az "ésszerű indok") az, hogy "az általános kárfelelősségi szabály a szolgáltatókra adott esetben indokolatlan terhet róhatna és érvényesítése is nehézségekbe ütközne, valamint rosszhiszemű visszaélésekre is alkalmat adna. Az előfizetők ugyanis a szolgáltatás időleges szünetelése vagy fennakadása esetén elmaradt haszon címén olyan - a gyakorlatban egyébként nehezen bizonyítható - többlet kártérítési igénnyel állhatnának elő, amely indokolatlanul megnövelné a szolgáltatók által fizetendő kártérítés összegét. A felhasználó vagyonában okozott értékcsökkenésig megállapított felelősség a (3) bekezdésben kikötött, egyfajta átalány-kártérítésként is szolgáló kötbérrel együtt alkalmas az előfizetők megfelelő védelmére a szolgáltatói szerződésszegésekkel szemben. "
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó a jogszabály megalkotása során figyelembe vette mind a szolgáltatók, mind pedig a felhasználók érdekeit és a fennálló szabályozással eleget tett a kárfelelősségi rendszer megalkotásával összefüggésben fennálló kötelezettségének. A részletszabályok maghatározása azonban - az Alkotmánybíróság korábban ismertetett gyakorlata értelmében - a jogalkotó szabad mérlegelési körébe tartozik, és az nem alkotmányossági kérdés. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály alkotmányellenességét ebben a vonatkozásban sem állapította meg.
3. Ezt követően az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványt abból a szempontból, hogy a szerződési szabadság és a Htv. támadott rendelkezése között milyen összefüggés található.
Az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában a szerződési szabadságot önálló alkotmányos jognak tekintette, amelynek lényegi vonatkozása, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg és a szerződésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek. (ABH 1990, 54, 55.) .
Az Alkotmánybíróság később, a32/1991. (VI. 6.) AB határozatában megerősítette, hogy a szerződési szabadság a piacgazdaság egyik lényegi eleme, de alkotmányos alapjognak nem tekinthető [ABH 1991, 146, 159., megerősítette a 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361. ].
Ezután az Alkotmánybíróság a Ptk. kárfelelősségi szabályait - azon belül a kártérítés mérséklésének lehetőségeit -áttekintve, a deliktuális és a kontraktuális felelősség közötti különbséget vizsgálva az alábbiakat állapította meg.
A deliktuális felelősség alól a bíróság az általános kártérítési alakzat körében [Ptk. 339. § (2) bekezdés] rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján részben mentesítheti a kárért felelős személyt, a kontraktuális felelősség speciális eseteire pedig maga a Ptk. biztosítja - külön törvényben vagy kormányrendeletben - a felelősség kizárásának, illetve korlátozásának lehetőségét.
A Ptk. 314. § (1) bekezdése - mely szerint a szándékosan, súlyos gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen nem lehet kizárni - a Htv. támadott rendelkezésével nem hozható közvetlen összefüggésbe, tekintettel arra, hogy a Htv. 16. § (1) bekezdése nem minősül a Ptk. 314. § (1) bekezdésében foglalt szerződésszegésért való felelősség kizárásának. Jelen esetben a Ptk. 314. § (2) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazás kifejezetten biztosítja külön törvény vagy kormányrendelet számára a felelősség kizárásának, illetve korlátozásának lehetőségét. E felhatalmazás alapján került sor a Htv. támadott szakaszának a megalkotására, mely a kártérítési felelősség minimumáról rendelkezik. A szolgáltatónak a felhasználó vagyonában okozott értékcsökkentést tehát - erre irányuló igény esetén - meg kell térítenie.
A kártérítési felelősség hasonló - "dologi károkra", "bevitt dolgokban", "küldeményben" okozott károkra, tényleges vagyoncsökkenésre vonatkozó - korlátozását maga a Ptk. (a fuvarozás, a szállodai letét, a közüzemi szerződések körében) és nagy számú külön törvény azonos elvi okokból elismeri és alkalmazza. Különösen a fejlett, bonyolult és költséges technikai háttérrel rendelkező szolgáltatók vonatkozásában nem ütközik az Alkotmányba önmagában az, hogy a - leggyakrabban műszaki okokból bekövetkező, és gyakran előre nem látható üzemzavarok által okozott - károk tekintetében a szolgáltató az általánostól eltérő kárfelelősségi (kármegosztási, kártelepítési) rendszert alkalmaz, azaz a bekövetkezett kár egy részének viselését a felhasználókra telepíti. Ez azonban természetesen nem eredményezi azt, hogy a szolgáltató által alkalmazott általános szerződési feltételek, vagy annak egyes részei - adott esetben a kárfelelősség különböző módozatai - ne lennének a közigazgatási hatáskörrel rendelkező szervek, a polgári bíróságok, vagy más, arra feljogosított szervek által különböző szempontok alapján vizsgálhatók.
A támadott rendelkezés a kártérítési felelősség minimumát határozza meg. A felhasználó érdekében a jogszabályi rendelkezésektől való szerződéses eltérést ezen szabály nem tiltja. Ez azt jelenti, hogy a szerződő felek ettől a minimum-követelménytől egyező akarattal a szolgáltató fokozott felelősségének irányába - adott esetben megfelelő ellenérték kikötése mellett - természetesen eltérhetnek. Ebben a vonatkozásban - a fent kifejtettek alapján -az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szerződési szabadság, mint a piacgazdaság egyik lényegi eleme, az adott szerződésfajta tekintetében, a támadott törvényi szabályozás folytán nem sérül.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Htv. 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványról nem rendelkezett.
Budapest, 2007. október 30.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró