3506/2022. (XII. 20.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.337/2021/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Pollák Mihály ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.V.35.337/2021/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 37.K.703.440/2021/4. számú ítélete, a Kúria Kfv.I.35.055/2021/8. számú végzése és a Kúria Kfv.I.35.250/2018/9. számú ítélete, továbbá két közigazgatási határozat alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó gazdasági társaság előadta, hogy telekadóval kapcsolatos eljárásban az illetékes helyi önkormányzati adóhatóság adókülönbözetet állapított meg, és emiatt adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék fizetésére kötelezte. A másodfokon eljáró kormányhivatal a határozatot helybenhagyta. Az indítványozó előadása szerint esetében a telekadó adónemben - adókivetés hiányában indult utólagos revízión alapuló - adókülönbözet megállapításának jogellenessége volt az eljárás tárgya. A közigazgatási perben eljáró elsőfokú bíróság az adóbírságot és a késedelmi pótlékot törölte, egyebekben a keresetet elutasította (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.633/2013/11. számú ítélete). Ezt követően az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárva a Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Megismételt eljárásokat követően a Kúria Kfv.35.055/2021/8. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék 25.K.701.340/2020/23. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra utasította, melynek során megszületett a Fővárosi Törvényszék 37.K.703.440/2021/4. számú ítélete, mely az indítványozó keresetét elutasította. A Kúria a Kfv.V.35.337/2021/2. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta.

[3] Az indítványozó állítása szerint a támadott bírósági döntések többek között az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát sértik. Az indítványozó ezen túlmenően a Nemzeti hitvallás, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (1) bekezdése, T) cikk (1) bekezdése, 25. cikk (2) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmére is hivatkozott. Lényegében azt sérelmezte, hogy az ügy tárgya az adókülönbözet megállapításának jogellenességéről adómegállapítás jogellenességére változott szerinte a Kúria eljárása során, noha adómegállapító határozat hiányában e tárgyban nem folyt eljárás, s ez nem volt a kereseti kérelmek és fellebbezések tárgya. Állítása szerint az eljáró bíróságok megállapították ugyan, hogy a helyi önkormányzati adóhatóság adókülönbözetet megállapító határozata jogellenes, de azt mégsem semmisítették meg, és szerinte nem vették figyelembe az irányadó jogszabályokat, illetve indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget.

[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.

[5] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett kúriai végzéssel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, és a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.

[6] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Kúria végzésének kézbesítése 2021. október 5-én történt, az indítványozó alkotmányjogi panaszát gyűjtőládában elhelyezve 2021. december 3-án közvetlenül a közigazgatási perben első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéken terjesztette elő) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai végzést támadta.

[7] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata atekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható (3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]; 3550/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [10]; 3138/2022. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [10]). A jelen indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában többek között állította a Nemzeti Hitvallás, valamint az Alaptörvény alapjogot nem rögzítő R) cikk (1) bekezdése, T) cikk (1) bekezdése, 25. cikk (2) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmét is, melyre hivatkozva alkotmányjogi panasz nem terjeszthető elő.

[8] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett panasszal összefüggésben fenntartotta korábban kialakított gyakorlatát: a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]). Az indítványozó nem e kivételes körre, hanem általánosságban a jogbiztonságra alapította panaszát. Az Alkotmánybíróság ezért e vonatkozásban érdemi vizsgálatot nem folytathatott le, mivel az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott azon követelménynek, amely szerint alkotmányjogi panaszt abban az esetben lehet benyújtani, ha az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be.

[9] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai végzés, továbbá a felülvizsgálati eljárást megelőző közigazgatási jogvitában hozott egyes döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga sérelmére hivatkozással kérte.

[11] Az indítványozó álláspontja szerint az alapügyben sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való joga. Az Alkotmánybíróság jogorvoslathoz való jog vonatkozásában állandó gyakorlattal rendelkezik, 3304/2020. (VII. 24.) AB határozatában összefoglaló jelleggel rögzítette: "Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében követelmény a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítása (35/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [16]). [...] További követelményként határozta meg az Alkotmánybíróság a jogorvoslat ténylegességét, vagyis azt, hogy a jogorvoslati fórum képes legyen a jogsérelem orvoslására, amelynek értelmében egyrészt követelmény, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét ne gátolják jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljeskörűsége, illetve korlátozottsága (2/2013. (I. 23.) AB határozat, Indokolás [35], [37]; 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [82])." (Indokolás [38]-[39])

[12] A jelen ügy kapcsán nem merült fel, hogy az érdemi, ügydöntő döntések tekintetében a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége ne lett volna biztosított, illetve a jogorvoslat korlátozott lett volna. Az indítványozónak a közigazgatási határozattal szemben lehetősége volt bírósághoz fordulni. A közigazgatási perben első fokon eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.633/2013/11. számú ítéletével a megállapított adóbírságot és a késedelmi pótlékot törölte, egyebekben a keresetet elutasította. Ezt követően az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárva a Kúria az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Megismételt eljárásokat követően a Kúria Kfv.35.055/2021/8. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék 25.K.701.340/2020/23. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra utasította, melynek során megszületett a Fővárosi Törvényszék 37.K.703.440/2021/4. számú ítélete, mely az indítványozó keresetét elutasította. A Kúria a Kfv.V.35.337/2021/2. számú végzésével az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta. Az eljáró bíróságok a perben indokolt döntést hoztak. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint a konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmére történő hivatkozás nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.

[13] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alperes eljárását, valamint a támadott bírói döntéseket az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált jogába ütközőnek tartotta. Az indítványozó tisztességes hatósági eljárás sérelmére vonatkozó aggályait az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmével kapcsolatos kifogások körében értékelte.

[14] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a hatalommegosztás rendszerében a többi állami szervnek a bíróságok jogértelmezését el kell ismernie (lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]; 3014/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [27]). A testület gyakorlata következetes abban, hogy "[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel" (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). "Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon [...]." (3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9])

[15] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványi érvekkel szemben az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a bíróságok jogkörébe tartozó - így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó alkotmányossági -kérdésnek tekinti a tényállás megállapítását, az adóhiány megállapításának módja jogszerűségének vizsgálatát, az adómegállapításra vonatkozó jogszabályok értelmezését. Tartalma szerint az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz valójában a keresetet elutasító elsőfokú ítélet, valamint a Kúria döntésének felülbírálatára irányult. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint: "Önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]). Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelme tekintetében az indítványi kérelem tartalmát illetően arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel, hanem az eljárt bíróság jogértelmezését, a bírói jogalkalmazói tevékenység körébe tartozó törvényességi kérdéseket vitatott. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján ezért nem állapítható meg, hogy a helyi adóügyben indult közigazgatási jogvita tárgyában hozott, támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.

[16] 3. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában rögzített feltételeknek, ezen túlmenően pedig a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, ezért azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2022. december 6.

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett

Dr. Schanda Balázs s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Márki Zoltán s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4976/2021.