559/B/2000. AB határozat
a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § a) pontja, 11. § (1) bekezdése b), d), f) pontjainak "egyedülálló esetén" szövegrésze, 13. § b) pontjának alpontjai, továbbá a 45. § (2) bekezdése a) pontja "élettársának" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése c) pontja "élettársi kapcsolatára" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése e) pontja "élettársa" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése g) pontja "élettársának" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 14. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 9. § (2) bekezdése b) pontjának "házastársától külön élő" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § a) pontja, 11. § (1) bekezdése b), d), f) pontjainak "egyedülálló esetén" szövegrésze, 13. § b) pontjának alpontjai, továbbá a 45. § (2) bekezdése a) pontja "élettársának" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése c) pontja "élettársi kapcsolatára" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése e) pontja "élettársa" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése g) pontja "élettársának" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 17. §-ának, az Alkotmány 66. § (1) és (2) bekezdéseinek, az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésének, az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésének, valamint az Alkotmány 70/E. § (1) és (2) bekezdéseinek sérelmére alapított - indítványokat visszautasítja.
5. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításának a kezdeményezésére irányuló indítványokat visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozók a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) azon rendelkezéseinek alkotmányellenessége megállapítását, valamint a kihirdetés napjától történő megsemmisítését kérték, amelyek, az indítvány benyújtásakor hatályban volt szabályozás szerint, a nevelési ellátás mértékét a gyermeket nevelő, egyedülálló szülő esetében magasabb összegben határozzák meg. Egyben kérték az indítványozók, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa a törvényhozást "a 'gyermeket egyedül nevelők' jogszabályi meghatározás megállapítására".
Az indítványozók a Cst. 4. § a) pontjának "egyedülálló" fogalma, 9. § (2) bekezdése b) pontjának "házastársától külön élő" szövegrésze, továbbá 11. § (1) bekezdése b), d), f) pontjainak "egyedülálló esetén" szövegrésze, 13. § b) pontjának alpontjai, továbbá a 45. § (2) bekezdése a) pontja "élettársának" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése c) pontja "élettársi kapcsolatára" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése e) pontja "élettársa" szövegrésze, 45. § (2) bekezdése g) pontja "élettársának" szövegrésze alkotmányellenességét több szempontból is állították.
Az indítványozók véleménye szerint az egyedülálló személy fogalmát a Cst. által használt definíció nem kellőképpen fogja át, amiből nem állapítható meg a gyermek valóban egyedül történő nevelése. Továbbá "[a] támadott jogszabályi rendelkezések a norma címzettjeinek, az ellátás célcsoportjának nem mondja meg érthetően és világosan, hogy a magasabb ellátáshoz milyen esetekben van joguk", ezért sérülni vélték az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését.
Nézetük szerint a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 59. §-ában foglalt jó hírnévhez, és a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogokat. Kifejtik továbbá, hogy "az ellátások közötti ilyen kicsi különbség nem indokolja, hogy az állam vagy bizonyos szervei a magánszemélyek személyiségi és alapvető emberi jogainak megsértése árán információkhoz és adatokhoz jussanak". Az indítványozók érvelése szerint nincs tudomásuk "arról, hogy e törvény felhatalmazása alapján nyilvántartást vezető szervek' a házastárstól különélésre vagy más személyekkel együttlakás esetében élettársi kapcsolatra vonatkozóan adatokat nyilvántarthatnának, tárolhatnának, esetleg bármilyen célból adatokat szolgáltathatnának."
Az indítványozók hivatkoztak továbbá arra, hogy a támadott rendelkezések alkotmányellenes megkülönböztetést tartalmaznak, valamint sértik a gyermekek esély egyenlőségét.
Az indítványozói érvelés kifejti, hogy az egyedülállók csoportjába tartozók között a jogalkotó differenciál, ugyanis amíg a Cst. 11. §-a - mintegy főszabályként -"egyik szülő jövedelmét sem vizsgálja" (értsd: az egyedülállóság ténye nem a gyermeket egyedül nevelő szülő jövedelmétől függ, hanem az egyedülállóság kritérumainak fennállásával jogosulttá válik a magasabb összegű ellátásra), addig a Cst. 13. §-ának alpontjaiban mintegy mellékszabályként szociális helyzettől teszi függővé az "egyedülállóságot" (illetve a magasabb összegű ellátásra való jogosultságot).
Az indítványozók a fenti, valamennyi indokok alapján az Alkotmány 15. §-a, 16. §-a, 54. §-a és 67. §-a (1) és (3) bekezdése sérelmét is állították.
Az indítványozók a támadott rendelkezések folytán sérülni vélték továbbá az Alkotmány 17. §-át, 66. §-ának (1) és (2) bekezdését, 70/A. §-ának (2) bekezdését, 70/D. §-ának (1) bekezdését, valamint az Alkotmány 70/E. §-ának (1) és (2) bekezdését, azonban konkrét alkotmányossági problémát nem jelöltek meg.
Az indítványozók a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 14. § teljes, de legalább az (1) bekezdés b), c), d), e), pontok és a (2) bekezdése "eltörlését" azért indítványozták, "mert valamely más szociális ellátás, vagy csak szociális elemet tartalmazó ellátás megélhetést sem garantáló mértékét engedi meg az egyedülállóság bizonyításával szabályozni". Továbbá álláspontjuk szerint az R. 14. § (2) bekezdésében előírt jövedelemnyilatkozat megkövetelését ellentétesnek vélték a Cst. 3. § (3) bekezdésében megfogalmazott azon alapelvvel, amely szerint a családnak nyújtott ellátások jövedelmi helyzettől függetlenül illetik meg a gyermeket nevelő szülőt.
Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló 2002. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Tm.) 2002. november 8-ával a Cst. családtámogatási ellátásának rendszerét a családi pótlék egységének helyreállításával módosította, melynek keretében - a jogosulti kör változatlanul hagyása mellett - a korábban iskoláztatási támogatásként folyósított ellátás a továbbiakban szintén családi pótlékként kerül folyósításra. Míg a Cst. indítvánnyal támadott 9. §-át a Tm. 10. § (6) bekezdésének d) pontja 2002. november 8-ával hatályon kívül helyezte.
Mivel azonban a módosítások tartalmilag nem érintették az indítványban felvetett alkotmányossági kérdéseket, ezért az Alkotmánybíróság a Cst. indítványokkal támadott, a határozat meghozatalakor hatályos rendelkezéseit bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét."
"16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."
"17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni,"
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.
(2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani."
"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(...)
(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. A Cst. indítvánnyal támadott rendelkezései:
"4. § E törvény alkalmazásában
a) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa;"
"Cst. 11. § (1) A családi pótlék havi összege
(...)
b) egy gyermeket nevelő egyedülálló esetén 5 700 Ft,
(...)
d) két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 6 900 Ft,
(...)
f) három vagy több gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 8 000 Ft,"
"Cst. 13. § A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is,
(...)
b) aki saját maga vagy házastársa, élettársa
ba) közoktatási intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs,
bb) vakok személyi járadékában, vagy fogyatékossági támogatásban részesül,
bc) rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas, és nyugdíjának összege nem haladja meg a rokkantsági csoportonként megállapított legkisebb rokkantsági nyugdíj összegét és egyéb jövedelme nincs,
bd) nyugellátásban - ide nem értve a bc) pont szerinti nyugellátásokat -, átmeneti járadékban részesül és nyugdíjának, járadékénak összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és egyéb jövedelme nincs,
be) időskorúak járadékában, rendszeres szociális segélyben, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül és egyéb jövedelme nincs,
bf) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nincs."
"Cst. 45. § (1) Az igényelbíráló szerv - ideértve az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert is a méltányossági jogkörének gyakorlása során - természetes személyről adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából - TAJ számon - tart nyilván.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:
a) a jogosult, az ellátásra jogosító gyermek, továbbá a jogosult házastársának, élettársának személyazonosító adatai (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap);
(...)
c) a jogosult családi állapotára, élettársi kapcsolatára vonatkozó adat;
(...)
e) a jogosult, a jogosult házastársa, élettársa és az ellátásra jogosító gyermek lakó-, illetőleg tartózkodási helyére vonatkozó adat;
(...)
g) a jogosult, a jogosult házastársának, élettársának, továbbá a nagykorú gyermek jövedelmére vonatkozó adat;"
3. Az R. 14. §-ának hatályos rendelkezései szerint:
"(1) A Cst. 13. §-a szerinti egyedülállóság igazolására a családi pótlék igényléshez csatolni kell
a) sorkatonai szolgálat esetén a katonai szervnek a szolgálat fennálltáról szóló igazolását, polgári szolgálat esetén a megyei, fővárosi munkaügyi központ igazolását;
b) tanulói, hallgatói jogviszony esetén annak fennállásáról a közoktatási intézmény, felsőoktatási intézmény igazolását. Az igazolást továbbá minden év szeptember 30-áig is be kell nyújtani;
c) vakok személyi járadékában részesülés esetén a járadék megállapításáról szóló határozat másolatát vagy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság járadék folyósításáról szóló igazolását;
d) a Cst. 13. §-ának bc)-bd) alpontja szerinti nyugellátás, átmeneti járadék esetén a nyugdíjfolyósító szerv igazolását a nyugellátás formájáról és havi összegéről. Az igazolást minden év február 28-áig kell benyújtani;
e) a Cst. 13. §-ának be) alpontja szerinti szociális és egyéb ellátás esetén az ellátás megállapításáról szóló határozat másolatát vagy a folyósító szerv igazolását.
(2) Az (1) bekezdés b) és d)-e) pontokban megjelölt esetben a családi pótlék igényléséhez mellékelni kell a jövedelemnyilatkozatot is."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványozói érvelések alapján az egyedülállóság definíciója sérti-e a jogbiztonság, s ezzel a jogállamiság követelményét.
"A jogbiztonság - az Alkotmánybíróság értelmezésében - az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára (...) előre láthatóak legyenek." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84.]
Az Alkotmánybíróság a normavilágosság alkotmányos követelményét a jogbiztonságból, mint a jogállamiság egyik fontos alapértékéből vezeti le. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." (ABH 1992, 135, 142.)
Az indítványozók a jogbiztonság sérelmét egyrészt arra alapították, hogy a jogalkotó által használt definíció a szabályozni kívánt fogalom valódi tartalmát nem kellőképpen fogja át, másrészt a norma címzettjei számára nem mondja meg világosan, hogy a fenti fogalom használatával "a magasabb ellátáshoz milyen esetekben van joguk".
Az 1160/B/1992. AB határozatában az Alkotmánybíróság tovább pontosította a normatartalommal szemben fennálló alkotmányos követelményeket: "A jogszabályok rögzített nyelvi formában jelennek meg. A nyelvi megfogalmazás fogalmai, kifejezései mindig általánosak. Így adott esetben mindig kérdéses lehet, hogy a konkrét történeti tényállás a jogi normában szereplő fogalom körébe tartozik-e. A jogalkalmazás általános, és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása. Ennek során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha annak problémamegoldó, alkotó jellege elmosódott, az értelmezési művelet más korábbi jogszabályértelmezésekre támaszkodva rutinná vált.[...] Azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt szabályoz-e, és azt is, hogy ezt milyen részletességgel, mennyire esetszerűen teszi. Ez a jogszabály homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló kérdés." (ABH 1993, 607, 608.)
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányellenessé az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és a címzettjei számára előre nem látható. [42/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 299, 301.]
A jogalkotó a Cst. 4. § a) pontjában definiálja az egyedülálló fogalmát, mely szerint egyedülálló az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezen definíció olyan szavakat, kifejezéseket használ, amelyek mind nyelvtani, mind jogi értelemben elfogadott, ismert és határozott, világos jelentéstartalmúak.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a jogalkotó által a Cst. 4. § a) pontjában meghatározott és a Cst.-ben többször használt egyedülállóság fogalmának vizsgálata alapján nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy annak tartalma a norma címzettjei, illetve a jogalkalmazás számára homályosak, vagy eleve értelmezhetetlenek lennének és emiatt sértenék a jogbiztonságot. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a Cst. 45. § (2) bekezdései a), c), e) és g) pontjainak az indítványozók által támadott rendelkezései alkotmányosságát abból a szempontból vizsgálta, hogy azok sértik-e az adatvédelem alkotmányos garanciáit.
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, az alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság az elvi jelentőségű 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezte, hanem - annak aktív oldalát is figyelembe véve - információs önrendelkezési jogként.
"Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel a[z] Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek." [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.]
Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy "[a]z információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, 'készletre', előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és - tárolás alkotmányellenes." (ABH 1991, 40, 42.)
Az Alkotmánybíróság a 20/1990. (X. 4.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy valamely alapjog alkotmányosan megengedhető korlátozásánál az Alkotmánybíróság állandó kritériuma, hogy a korlátozásnak kényszerítő okból és arányosan kell történnie. Az arányosság követelménye pedig magába foglalja a legkevésbé korlátozó és az alkalmas eszköz használatát. (ABH 1990, 69, 71.)
Az adatvédelem szabályait a családok támogatásáról szóló törvény vonatkozásában Cst. 45-49. §-ai foglalják össze. Eszerint az igényelbíráló szerv természetes személyről adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából - TAJ számon - tart nyilván.
Ezen személyes adatok körét a Cst. 45. § (2) bekezdése határozza meg, amelyek csak a Cst. 45. § (1) bekezdésében meghatározott feladatok ellátásának céljaira használhatók fel.
Az indítványozók az Alkotmány 59. §-ának sérelmét a Cst. 45. §-ának a), c), e) és g) alpontjaiban az élettársra vonatkozó adatokkal összefüggésben állították, hivatkozva arra is, hogy az élettársi kapcsolatban élés, illetve a külön élés nem bizonyítható.
Az utóbbiakkal összefüggésben az Alkotmánybíróság elsőként (hasonlóan jelen határozata indoklásának 1. pontjában foglaltakhoz) hangsúlyozza, hogy az élettárs fogalma is mind nyelvtani, mind jogi értelemben elfogadott, ismert és határozott, világos jelentéstartalmú. Másrészt az élettársi kapcsolatra vonatkozó adatok felhasználása (hasonlóan a Cst. 45. § (2) bekezdésében foglalt adatokhoz) szintén csak a Cst. 45. § (1) bekezdésében megfogalmazott célok, a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása, illetve ellenőrzése tekintetében, azaz célhoz kötötten történhet.
Az élettárs fogalmát az egyedülállóság definíciójának meghatározásakor használja a jogalkotó, mégpedig annak tagadásaként, ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem tekinthető cél nélkülinek, ha a magasabb ellátás megállapítását, valamint folyósítását a jogalkotó erre vonatkozó adatok szolgáltatásához köti.
Az indítványozók által támadott a) alpont az élettárs személyazonosító adatait (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap), a c) alpont a jogosult élettársi kapcsolatára vonatkozó adat, az e) alpont az élettárs lakó-, illetőleg tartózkodási helyére vonatkozó adat, míg a g) alpont az élettárs jövedelmére vonatkozó adat nyilvántartását teszi lehetővé. Miután az adatoknak ez a köre a magasabb összegű ellátásra való jogosultság megítéléséhez járul hozzá, ezért - az Alkotmánybíróság álláspontja szerint - azok nem tekinthetők aránytalannak.
Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a Cst. 45. § (2) bekezdése a), c), e) és g) alpontjainak a vizsgálatát - az indítványi kérelmekhez kötötten - csupán az élettársra vonatkozó fogalmak tekintetében végezte el. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a Cst. 45. § (2) bekezdésének fenti pontjai e tekintetben korlátozzák ugyan az információs önrendelkezési jogot, azonban - figyelemmel azok célhoz kötött voltára - nem minősülnek szükségtelen és aránytalan korlátozásnak, ezért azok nem alkotmányellenesek.
3. Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezések alkotmányellenes megkülönböztetést valósítanak meg az egyedülállók csoportjába tartozók között, a jogalkotó ugyanis nem azonos feltételektől teszi függővé az ellátásra való jogosultságot. Az indítványozók érvelése szerint ugyanis - a jogalkotó az egyedülálló fogalmának meghatározásával - az emelt összegű ellátásra való jogosultság feltételéül [Cst. 4. § a) pontjában] mintegy főszabályként a "szülő" meghatározott jövedelmi helyzetét nem vizsgálja, ugyanakkor a Cst. 13. §-ában (mellékszabályként) a gyermeket nevelő jövedelmi, illetve a szociális helyzetétől teszi függővé a magasabb ellátásra való jogosultságot.
A családi pótlék intézménye a családtámogatási ellátási formák egyikeként az állam által nyújtott családtámogatási, ezen belül a gyermekneveléshez kapcsolódó pénzbeli támogatások rendszeréhez kapcsolódik, s ennek keretében a jelenleg hatályos szabályozás szerint az intézmény részletes szabályait, így: az arra való jogosultak körét, az ellátás jogosultsági feltételeit, annak mértékét a Cst. II. fejezete tartalmazza.
A Cst. 11. §-ának (1) bekezdése értelmében az ellátás mértéke - egyrészt a gyermekek számától, továbbá attól függően, hogy a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos-e, valamint gyermek(ek)et nevelő személy egyedülállóságától függően - eltérően, differenciáltan, valamint gyermekenként kerül megállapításra. Az egyedülállóként gyermeket nevelők esetében az ellátás emelt összegű.
Egyedülállóként emelt összegű ellátásra (a jogalkotó által megkívánt további feltételek megléte esetén) a Cst. 4. § a) pontjában foglaltak alapján az a gyermeket nevelő személy válik jogosulttá, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa.
Ugyanakkor a Cst. 13. § (1) bekezdésének alpontjai a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak tekintik (s ennek folytán emelt összegű ellátásra jogosítják) azt a szülőt, gyámot is, akik ugyan a Cst. 4. § a) pontjában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, azonban a törvény indokolása szerint "nehéz helyzetben élők".
Az Alkotmánybíróság a fentiekre figyelemmel azt vizsgálta, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmaz-e a jogalkotó, amikor az emelt összegű ellátást a Cst. 4. § a) pontjában foglalt feltételeknek eleget nem tevők tekintetében többletfeltételhez köti.
Az Alkotmánybíróság működése során számos esetben foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének értelmezésével. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányos követelményként értelmezendő. Ennek megfelelően az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csupán akkor állapítható meg, ha az az emberi méltóságot sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, ám a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre, [pl.: 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138.]
"Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott megkülönböztetési tilalom értelmezésével az is megállapítható: a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48-49.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen esetben a jogalkotói megkülönböztetés nem ésszerűtlen. A jogalkotó a Cst. 3. § (4) bekezdésében alapelvként rögzíti, hogy a gyermeket egyedül nevelők esélyegyenlőségének elősegítése végett a rendszer egyes elemei differenciáltak. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem ésszerűtlen az, ha a jogalkotó - a törvény alapelveiben foglaltakon túl - annak részletszabályaiban a családok szociális biztonságát, az alacsony jövedelemből élő, támogatásra szoruló családok helyzetét kiemelten kezeli, s ennek érdekében további differenciált szabályozást állapít meg, melynek keretében a nehéz helyzetben lévő családok számára is emelt összegű ellátást tesz lehetővé. Ugyanakkor nem eredményez alkotmányellenességet, ha a jogalkotó az emelt összegű ellátással történő támogatásra való jogosultságot ez esetben meghatározott feltételekhez köti, nevezetesen a családok meghatározott jövedelmi, illetve szociális helyzetétől teszi azt függővé.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezések nem sértik az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az indítványokat ebben a részükben elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók érvelése alapján a támadott szabályozás sem az Alkotmány 15. §, 16. §, 54. § és 67. § (1) és (3) bekezdései rendelkezéseivel nem hozható összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggések hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.), ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben elutasította.
5. Az indítványozók hivatkozása szerint a támadott rendelkezések folytán sérül továbbá az Alkotmány 17. §-a, 66. §-ának (1) és (2) bekezdése, 70/A. §-ának (2) bekezdése, 70/D. §-ának (1) bekezdése, valamint az Alkotmány 70/E. §-ának (1) és (2) bekezdése, azonban indítványukban konkrét alkotmányossági problémát nem jelöltek meg.
"Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni... az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti." (654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.)
Mivel az indítványi kérelmek a fenti feltételeknek nem tettek eleget, ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.
6. Az indítványozók egyrészt a R. teljes 14. §-a, másodsorban a R. 14. § (1) bekezdés b), c), d), e) pontjai, továbbá (2) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérték, azonban sem az ehhez kapcsolódó alkotmányossági problémát, sem a vonatkozó alkotmányos rendelkezést nem jelölték meg. A R. 14. § (2) bekezdésének vizsgálatát az indítványozók a Cst. 3. § (3) bekezdésével való ellentmondására tekintettel is kérték, azonban a sérelmezett alkotmányi rendelkezés megjelölése nélkül.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint [654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 71/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 417, 428.] - az Abtv. 20. §-a, továbbá 22. §-ának (2) bekezdése alapján - valamely beadvány akkor minősül indítványnak, ha pontosan megjelöli a támadott jogszabályhelyeket és a megsértett alkotmányszakaszt, valamint az alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet tartalmaz.
Mivel - a fentiekben ismertettek szerint - ezen kritériumoknak a R. 14. §-ának megsemmisítését kérő indítványi részek nem feleltek meg, ezért az Alkotmánybíróság ezen kérelmeket - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlanokat visszautasította.
7. Az utólagos normakontrollra irányuló indítványok - az Alkotmány több rendelkezésének sérelmét állítva - kérelmeket tartalmaztak továbbá a Cst. 9. § (2) bekezdése b) pontjának "házastársától külön élő" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Cst. indítvánnyal támadott 9. §-át a Tm. 10. § (6) bekezdésének d) pontja 2002. november 8-ával hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság hatásköre az Abtv. 1. § b) pontja szerinti hatáskörében eljárva - főszabályként - csak hatályos jogszabály alkotmányosságának elbírálására terjed ki. Hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - csak kivételesen, az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, valamint az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor. A vizsgált indítványi részek azonban egyik kategóriába sem tartoznak.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján - a fenti indítványi részek vonatkozásában az eljárást megszüntette.
8. Az indítványok kérelmeket tartalmaztak továbbá arra vonatkozóan is, hogy az Alkotmánybíróság utasítsa a törvényhozást a "gyermeket egyedül nevelők" jogszabályi meghatározás megállapítására.
Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a rögzíti, mely szerint törvénymódosítás kezdeményezése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványi kérelmeket az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2004. szeptember 6.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró