81/D/2005. AB végzés
a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt 270. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában - Dr. Bragyova András és Dr. Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt 270. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 270. § (1) bekezdésének a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény (a továbbiakban: Ppm.) 9. §-ával megállapított, 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt szövege alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint e rendelkezésnek a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Mfv. 10. 653/2004. számú végzésével elbírált ügyben való alkalmazásának kizárását kezdeményezte.
Előadta, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt vezetői megbízás visszavonása és közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt indított pert, utóbbi kereseti kérelme tárgyában a bíróság azonban az eljárást a Pp. 157. § a) pontja alapján - a keresetindítási határidő elmulasztása miatt - megszüntette. E határozatot a Fővárosi Bíróság 59. Mf. 25. 701/2004/2. számú végzésével helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a fenti határozatával érdemi elbírálás nélkül azért utasított el, mert a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint - a Ppm. 20. § (5) bekezdésében megjelölt határidőtől - nincs helye a nem az ügy érdemében hozott, így a pert megszüntető - végzés felülvizsgálatának.
Az indítványozó véleménye szerint jogsérelme a rendkívüli jogorvoslati eljárás során, azáltal következett be, hogy a Legfelsőbb Bíróság a pert megszüntető határozatot nem tekintette érdemi végzésnek, ezért utasította el hivatalból a felülvizsgálati kérelmet. Abból következően, hogy a Pp. támadott rendelkezése a bírói gyakorlatra bízza annak meghatározását, mi tartozik "az ügy érdemében" hozott végzés fogalmi körébe, a támadott rendelkezés nem felel meg a normavilágosság, a kiszámíthatóság alkotmányos követelményének, így ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Kifejtette, hogy e jogértelmezés "nincs összhangban az érdemi döntés.... Alkotmánybíróság által meghatározott fogalmával, " sem az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában foglaltakkal (ABH 2004, 551.), amely szerint az "érdemi, tartalmi döntés esetén valamilyen formájú jogorvoslatot kell biztosítani. " A jogszabályi rendelkezés megfogalmazása folytán "közvetett módon" az Alkotmánynak a bírósághoz fordulás jogát rögzítő 57. § (1) bekezdése, valamint a jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdése is sérül.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, fennállnak-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetve más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés alapján az alkotmányjogi panaszt írásban, a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell előterjeszteni az Alkotmánybíróságnál.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1228. ]
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy
jogerős befejezéséig terjeszthetők elő, vagyis az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 41/1998. (X. 2.) AB határozatban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy "ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, (...) az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor -az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani. " (ABH 1998, 306.) A határozat indokolása azt is tartalmazta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó álláspont csak akkor alkalmazható, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti. (ABH 1998, 306, 311.)
A 663/D/2000. AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság megerősítette: "»Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi« (ABH 1998, 306, 310-311.), akkor az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem állnak fenn az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételei. " (ABH 2003, 1223, 1229.)
Mint ahogy azt az Alkotmánybíróság a 723/D/2001. AB végzésében (ABH 2005, 1599, 1600.) kiemelte, a jogerős és érdemi határozat követelménye az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellegéből is következik. Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy "a törvény e rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt, hogy azt az »egyéb jogorvoslati lehetőségek« kimerítése után vagy »más jogorvoslati lehetőség hiányában vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. (...) Az indítványozó szempontjából is csak akkor van értelme az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatti panasznak, ha az Alkotmánybíróság eljárása folytán jogsérelme orvosolhatóvá válik. " (ABH 1991, 272, 281-282.) A 23/1998. (VI. 9.) AB határozat megállapította: "Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a »jogorvoslás« lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát. "(ABH 1998, 182, 186.) Ha tehát a bíróság nem foglal állást az alapul szolgáló ügy tárgyát képező jogvitában, az Alkotmánybíróság e határozat ellen nem biztosíthat "jogorvoslást".
Az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság felülvizsgálati kérelmet (indítványt, kifogást) hivatalból elutasító jogerős döntése nem minősül érdemi, ügydöntő határozatnak, ezért ellene nincs helye alkotmányjogi panasznak. Az ügy szempontjából érdemi döntésnek - éppen a felülvizsgálat kizártsága folytán - a másodfokon eljáró bíróságok jogerős határozata tekinthető. (663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1229.; 967/D/2000. AB végzés, ABH 2004, 2070, 2072.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1637.; 189/D/2002. AB határozat, ABH 2005, 1070, 1073.; 448/D/2002. AB végzés ABH 2006, 2258, 2260.)
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek, mert a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése nem tekinthető az indítványozó jogvitás ügyében meghozott érdemi döntésnek. Az ügy szempontjából jogerős határozatot a másodfokú bíróság hozta, amely ellen az indítványozó nem élt alkotmányjogi panasszal.
Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért annak a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárásáról történő döntéshozatalt mellőzte.
Budapest, 2007. október 15.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,.
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László alkotmánybíró különvéleménye
Nem értek egyet a végzés rendelkező részével és indokolásával. Álláspontom szerint az alkotmányjogi panaszt érdemben el kellett volna bírálni.
Az indítványozó a Pp. 270. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt alkotmányjogi panasz formájában terjesztett elő kérelmet azt követően, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság permegszüntető végzését helybenhagyó végzése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (1) bekezdésének alkalmazásával hivatalból elutasította. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifejezetten azt az eljárásjogi szabályt támadta, amelynek következtében a nem az "ügy érdemében" hozott bírósági végzések ellen a felülvizsgálat kizárt volt.
Az alkotmánybírósági végzés azért utasítja vissza az alkotmányjogi panaszt, mert azt a Legfelsőbb Bíróságnak, mint felülvizsgálati bíróságnak a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító jogerős végzése ellen terjesztették elő, s az állandó alkotmánybírósági gyakorlat szerint az ilyen végzés nem tekinthető az ügy érdemében hozott, ügydöntő határozatnak, így ellene alkotmányjogi panasznak sincs helye.
Ennek a gyakorlatnak azonban az a következménye, hogy a Pp. -nek a felülvizsgálat megengedhetőségére vonatkozó szabályai alkotmányjogi panasz keretében nem vizsgálhatók, hisz a sérelmet a Legfelsőbb Bíróság végzése révén elszenvedő fél eredményesen alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz nem fordulhat. Ez megvalósul akkor is, ha a másodfokú bíróság a pert érdemben (ítélettel) bírálta el, és akkor is - mint a jelen esetben -, amikor a másodfokú bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyó jogerős végzéssel határozott, de a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította. Ez az alkotmánybírósági gyakorlat az alkotmányjogi panasz előterjesztésének lehetőségét törvényes alap nélkül, indokolatlanul leszűkíti.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdésének előírása szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztésének nélkülözhetetlen feltétele, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzen be. A Pp. -nek a felülvizsgálat megengedhetőségére vonatkozó szabályait első alkalommal a Legfelsőbb Bíróság alkalmazza: a Pp. szabályaiból egyértelmű, hogy ezen szabályok alkalmazására az eljárás korábbi szakaszában nem kerülhet sor, így a jogerős másodfokú ügydöntő határozatban sem. Ebből következően az érintett személy legkorábban akkor kerül abba a helyzetbe, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségé-re/kizártságára vonatkozó eljárásjogi szabályok ellen alkotmányjogi panaszt nyújtson be, amikor a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmét a Pp. vonatkozó rendelkezései alapján, így a jelen ügyben támadott 270. § (1) bekezdésére tekintettel hivatalból végzéssel elutasította. A Legfelsőbb Bíróság említett végzése olyan határozat, mellyel szemben további jogorvoslatnak helye nincs.
A visszautasító végzésben felhozott korábbi alkotmánybírósági döntésekkel szemben helyesnek és követendőnek a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban kifejtett álláspontot tartom, melynek alapján az Alkotmánybíróság befogadta a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelmeket hivatalból elutasító végzései ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszokat. Az indokolás szerint: "»Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani. «(ABH 1998, 306.) A jelen eljárás alá tartozó alkotmányjogi panaszok egyöntetűen a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát kérték, ezért az Alkotmánybíróság - az idézett határozatát követve - az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító döntés kézbesítésétől számította. "
Budapest, 2007. október 15.
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom.
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró