617/B/1995. AB határozat

a Kulturális Alap létesítéséről szóló 23/1967. (VIII. 8.) Korm. rendelet 2. §-a, valamint a Kulturális Alap felhasználásáról és a kulturális járulék fizetéséről szóló 7/1981. (V. 12.) MM rendelet 5-7. §-ai alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kulturális Alap létesítéséről szóló 23/1967. (VIII. 8.) Korm. rendelet 2. §-a, valamint a Kulturális Alap felhasználásáról és a kulturális járulék fizetéséről szóló 7/1981. (V. 12.) MM rendelet 5-7. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, továbbá e jogszabályi rendelkezéseknek a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 17.P.60.791/1994. sz. alatt folyamatban lévő ügyben való alkalmazásuk kizárására vonatkozó kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított 17.P.60.791/1994. sz. perben a bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárás felfüggesztése mellett indítványában kezdeményezte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által az ügyben alkalmazott, a Kulturális Alap létesítéséről szóló 23/1967. (VIII. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.), valamint a Kulturális Alap felhasználásáról és a kulturális járulék fizetéséről szóló 7/1981. (V. 12.) MM rendelet (a továbbiakban: R) alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezéseknek a folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának megtiltását.

Az indítványozó álláspontja szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) hatályba lépése előtt a Kr. és az R. kifogásolt szabályai ellentétesek voltak az állami pénzügyekről szóló, 1980. január 1-jén hatályba lépett 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 7. § (2) bekezdésével azáltal, hogy a Kr. felhatalmazása alapján az R. állapította meg a járulékfizetés lényeges szabályait, ezért azok sértették az Alkotmány 37. § (3) bekezdését. A Jat. hatálybalépését követően a Kr. az Ápt.-ben kapott felhatalmazás továbbadása miatt ellentétes lett a Jat. 15. § (1) bekezdésével, az R.-nek pedig az ezt követő három alkalommal történő módosításai ellentétesek a Jat. 4. § a) pontjával és az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja.

1. A Kr. 1. §-a értelmében a kultúrpolitikai célkitűzések elősegítésére a művelődési miniszter rendelkezése alatt álló Kulturális Alapot kellett képezni, amelynek forrása költségvetési támogatás, valamint meghatározott kulturális termék és szolgáltatás után az előállító, a szolgáltató, illetőleg a forgalmazó által fizetendő kulturális járulék.

A Kr. 2. § (1) bekezdése szerint a Kulturális Alap felhasználásának módját a művelődési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza. E § (2) bekezdése alapján azon termékek és szolgáltatások körét, amelyek után kulturális járulékot kell fizetni, továbbá a kulturális járulék mértékét a művelődési miniszter a pénzügyminiszterrel, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg. A kulturális járulék beszedésének módját a művelődési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.

Az R. 5. §-a így rendelkezett:

"(1) A kulturális járulék alá eső termékeket és szolgáltatásokat, továbbá a 6. §-ban szabályozott kivételektől eltekintve - a járulék mértékét, esedékességét, a fizetésre kötelezetteket, valamint a befizetés módját - e rendelet melléklete határozza meg.

(2) A kulturális járulék - egészben vagy részben - a közvetlen fogyasztóra, illetőleg a felhasználóra a hatályos árszabályozó rendelkezések keretei között hárítható át. A vállalatoknak a kulturális járulékot az árképzésnél figyelembe vehető költségek között kell elszámolnia. Az elszámolt járulékot át kell utalni a kijelölt szakmai kulturális alap javára.

(3) A művelődési miniszter egyes járulékköteles terméket vagy szolgáltatást - a járulék fizetésére kötelezett felett felügyeletet gyakorló miniszter vagy országos hatáskörű szerv vezetőjének indokolt javaslatára - a járulék alól mentesíthet."

Az R. 6. §-a az Országos Rendezőiroda és a Nemzetközi Koncertigazgatóság, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, valamint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió tekintetében állapított meg az 5. §-tól eltérő szabályokat.

Az R. 7. §-a szerint "a kulturális járulék fizetési kötelezettség teljesítését a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés keretében vizsgálni kell".

A Jat. hatályba lépését követően az R. módosításáról a 2/1988. (II. 2.) MM rendelet, a 15/1989. (VI. 8.) MM rendelet és a 29/1989. (XI. 15.) MM rendelet rendelkezett. E rendeletek az R. 5. § (1) bekezdésén alapuló mellékletet módosították, amelyek a kulturális járulék alá eső termékek és szolgáltatások körét, mértékét és befizetésének módját határozták meg.

A kifogásolt jogszabályok közül a Krt.-t a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény 10. § (1) bekezdése 1993. április 1-jével, az R.-t pedig az e törvény végrehajtásáról rendelkező 8/1994. (IV. 26.) MKM rendelet 33. §. (2) bekezdés b) pontja 1994. május 4-ével hatályon kívül helyezte. Az indítvány tehát már hatályát vesztett jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányul.

Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság általános szabályként hatályos jogszabályok alkotmányellenességét bírálja el. Az adóügyi jogszabályokkal kapcsolatosan azonban - arra figyelemmel, hogy e jogszabályok az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül hatályon kívül helyezésüket követően még alkalmazandók az Alkotmánybíróság azt a gyakorlatot alakította ki, hogy bírói indítvány és alkotmányjogi panasz alapján gyakorolja az utólagos normakontrollt az e körbe tartozó, már hatályon kívül helyezett jogszabályok tekintetében is.

A kulturális járulék fizetése tartalmát tekintve adójellegű fizetési kötelezettség, a közteher egyik formája. (571/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 609.) Ezért az Alkotmánybíróság a bírói indítványban kifogásolt jogszabályok alkotmányellenességét érdemben vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, tartózkodik attól, hogy a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályok alkotmányellenességét kizárólag e formai alkotmánysértés címén megállapítsa, [pl. 58/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 288. és a 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227.] Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind a felhatalmazó jogszabályokra.

Az 1980. január 1-jén hatályba lépett Ápt. eredeti 6. § (4) bekezdése így rendelkezett: "a lakosság széles körét érintő adózási kötelezettségét megállapítani, vagy adózási kötelezettséget jelentősen kiterjeszteni csak törvényben vagy törvényerejű rendeletben lehet". A 7. § (2) bekezdése pedig így szólt: "a befizetési kötelezettségek alapelveit, jogcímeit, alanyait és fő mértékeit - ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben nincs szabályozás - a Minisztertanács állapítja meg. A Minisztertanács határozza meg a befizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére hatáskörrel felruházott szerveket is".

A Jat. 4. §-ának c) pontja szerint: a gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen "az állami pénzügyeket, az adókat és az adó jellegű kötelezettségeket". A 15. § (1) bekezdése alapján "a végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat". A 61. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "e törvény nem érinti a hatálybalépése előtt alkotott jogszabály, határozat, utasítás, szabvány, ármegállapítás és jogi iránymutatás hatályát".

A Kr.-t a Kormány az Ápt. hatályba lépése előtt adta ki. A Kr. kiadásakor nem volt sem alkotmányi, sem pedig törvényi előírás arra vonatkozóan, hogy fizetési kötelezettséget csak törvényben lehet megállapítani. Ebből következően tehát nem volt akadálya annak, hogy járulékfizetési kötelezettséget a Kormány rendeletében megállapítson és végrehajtási jogszabály megalkotására felhatalmazást adjon.

Mivel az indítványozó a formai alkotmányellenességen kívül tartalmi alkotmányellenességet nem állított, ezért az Alkotmánybíróság a már ismertetett gyakorlatának megfelelően a Kr. 2. §-a és az R. 5-7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és alkalmazásuk tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1997. november 26.

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró