709/B/2007. AB határozat

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel kapcsolatos alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 95. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére és 13. § (1) bekezdésére alapított - alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 95. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközése megállapítására és megsemmisítésére, illetve a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 109-110. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozók alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Pf.22.274/2006/8. sz. másodfokú, jogerős részítélete ellen. A konkrét ügyben a bíróság az indítványozó felpereseket egy általuk elbontott - a szomszéd ingatlanon álló - kerítésszakasz ellenérték nélküli helyreállítására kötelezte. Megállapította ugyanis, hogy a kerítés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 95. § (1) bekezdése alapján alkotórészi kapcsolatban állt az alperesek ingatlanával, s ekként az alperesek tulajdona volt. Az indítványozók a túlépítés jogkövetkezményeinek alkalmazását kérték a bíróságtól, kérelmüket azonban elutasították. Az Alkotmánybírósághoz előterjesztett indítványukban mindezek alapján azt sérelmezik, hogy ha túlépítés esetén a szomszéd a keresetét - a földrészlet és a rajta felépült építmény(rész) között fennálló alkotórészi kapcsolatra hivatkozással - a Ptk. 95. § (1) bekezdésére alapítja, akkor ellenérték nélkül megszerezheti a "túlépített építmény/épületrész" tulajdonjogát, a túlépí-tőnek pedig nincs lehetősége e jogkövetkezmény elhárítására.

A Ptk. 109-110. §-ai alkotmányellenességének megállapítását az indítványozók arra hivatkozással kérik, hogy e rendelkezések alapján a "túlépítő nincs abban a jogi helyzetben, hogy maga kérje a túlépítés jogkövetkezményeinek az alkalmazását", amelynek következtében a "túlépítő tulajdonos rendelkezési joga, mint tulajdonosi részjogosítványa sérül".

Az indítványozók a támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárását az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének és a 13. § (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozással kérték. Indítványuk alátámasztásaként hivatkoztak továbbá az "ENSZ-Nyilatkozat" (nyilvánvalóan: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) 17. Cikkére és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. Cikkére is.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

2. A Ptk. támadott rendelkezései:

95. § (1) A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész).

109. § (1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen földjének határain túl építkezett, a szomszéd - választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő

a) a beépített rész használatáért és a beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást,

b) a beépített részt vásárolja meg, ha a föld megosztható, vagy

c) az egész földet vásárolja meg.

(2) A szomszéd az egész földjének megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha

a) a föld fennmaradó része a túlépítés következtében használhatatlanná válik,

b) a földdel kapcsolatos valamely jog vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy számottevően költségesebbé válik.

110. § (1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a szomszéd a 109. § (1) bekezdésében meghatározottakon kívül - választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő

a) saját földjét és az épületet a gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába, vagy

b) az épületet bontsa le.

(2) A szomszéd az épület lebontását akkor követelheti, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a túlépítőt terhelik; megilleti azonban a beépített anyag elvitelének a joga.

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát - mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

1.1. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 3.Pf.22.274/2006/8. sz. jogerős másodfokú ítélete ellen a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. §-a alapján a rendes jogorvoslat lehetősége kizárt. A bíróság tájékoztatása szerint a jogerős részítélet kézbesítése mindkét indítványozó részére eredménytelen volt, az ítéletet ezt követően az egyik indítványozó személyesen vette át 2007. április 24. napján a Miskolci Városi Bíróság Polgári Irodájában. Az indítvány 2007. június 21. napján érkezett az Alkotmánybírósághoz, amely ezért a hatvan napos határidőn belül benyújtottnak tekintendő.

1.2. Tekintettel arra, hogy alkotmányjogi panaszt csak vélt alapjogi sérelem esetében lehet benyújtani, az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy e feltételnek eleget tesz-e a kérelem. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. Bár e rendelkezés nem az alaptörvénynek az alapjogokat nevesítő XII. fejezetében található, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjogi védelemben részesül, és vonatkozik rá az alapjogi korlátozásnak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében lefektetett tilalma [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 25.; 935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765.]. A tulaj-donjog sérelmére alapított indítvány tehát érdemben elbírálható.

1.3. Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontrollnak törvényi feltétele az is, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.; 177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.].

A becsatolt iratok tanúsága szerint az elsőfokú bíróság ítéletét arra alapította, hogy "az elbontott betonkerítés és betonülőke - nem vitásan - alkotórészi kapcsolatban állt az alperesek ingatlanával", így az az alperesek tulajdona. E döntést helybenhagyta a másodfokú bíróság. Megállapítható tehát, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése - mint a jogerős ítéletet hozó bíróság által alkalmazott jogszabályhely - az, mely jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képezheti.

Az Alkotmánybíróság a másodfokú bíróság ítéletében nem alkalmazott jogszabályi rendelkezések - a Ptk. 109-110. §-ai - vonatkozásában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.

1.4. Az indítványozók a Ptk. támadott rendelkezéseinek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 17. Cikkébe és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. Cikkébe ütközésének megállapítását is kérték. Az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 21. § (2) bekezdése meghatározza az Abtv. 1. § c) pontja szerinti eljárás indítványozására jogosultak körét: az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész. Az indítványozó e törvényi rendelkezés alapján a Ptk. nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára indítványozási jogosultsággal nem rendelkezik. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontjára figyelemmel a Ptk. támadott 95. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésekbe ütközésének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Mindezek alapján tehát az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése sérti-e az Alkotmány 13. § (1) bekezdését [és ezzel összefüggésben a 8. § (2) bekezdését].

2. Az indítványozók a tulajdonhoz való jog vélt sérelmét arra az értelmezésre alapítják, mely szerint a Ptk. 95. § (1) bekezdése tulajdonszerzési jogcímet jelent. Úgy vélik, hogy a konkrét esetben túlépítés történt, a bíróság azonban - szerintük tévesen - nem a túlépítés szabályait alkalmazta, hanem a kerítést mint a telek alkotórészét a Ptk. 95. § (1) bekezdése alapján ellenérték nélkül úgymond a szomszédjuk "tulajdonába adta".

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot, a (2) bekezdés pedig a kisajátítás feltételeinek meghatározása mellett lehetőséget teremt annak elvonására is. Az Alkotmány maga nem szól a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságáról, ennek dogmatikáját az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában (ABH 1993, 373.), majd ezt követően a 42/2006. (X. 5.) AB határozatban (ABH 2006, 520.) dolgozta ki. Ez utóbbi határozat a tulajdonhoz való jog korlátozhatóságára vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza: Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése határozza meg az alapvető jogok korlátozásáról szóló általános szabályt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a 8. §

(2) bekezdése alapján alapvető jog korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozást törvény mondja ki, a korlátozás szükséges és az elérendő célhoz viszonyítva arányos [20/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990, 69, 70-71.]. A korlátozás elbírálásának részletesebben meghatározott alapelve: alapjog korlátozására akkor kerülhet sor, ha másik alapjog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése más módon nem érhető el, feltéve, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog sérelmének súlya megfelelő arányban áll egymással [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.].

A Ptk. támadott rendelkezése a dologkapcsolatok egy fajtáját szabályozza, amikor kimondja, hogy a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (alkotórész). Mivel tehát a dolog és az alkotórész között szoros fizikai kapcsolat van, az alkotórészre automatikusan kiterjednek a fődologra vonatkozó tulajdonjogi hatások: az alkotórész a fődolog jogi sorsát osztja. A fődolog és az alkotórész tulajdonjoga csak kivételesen válhat el [pl. Ptk. 97. § (2) bekezdés]. A dologkapcsolati minősítés olyan ténykérdés, amelynek megállapítása bírói úton történik (Ptk. 7. §). Hangsúlyozni kell azonban, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése semmiképpen sem értelmezhető úgy, hogy az - az indítványozók által állított - "ingyenes tulajdonszerzést" tenne lehetővé. Amennyiben ugyanis az alkotórészi kapcsolat be-, rá- vagy túlépítés következménye, ennek jogkövetkezményeit a Ptk. erre vonatkozó speciális szabályai (109-110. §, 136. §, 137-138. §) alkalmazásával állapítja meg a bíróság. E szabályok egyike sem teszi lehetővé a felek ingyenes gazdagodását. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: önmagában az a tény, hogy az indítványozók esetében a jogalkalmazó bíróság nem látta bizonyítottnak a túlépítés tényét és emiatt a Ptk. 109-110. §-ai alkalmazásától eltekintett, a Ptk. 95. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását nem indokolja.

Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján megállapította, hogy a Ptk. 95. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését, illetve ezzel összefüggésben a 8. § (2) bekezdését sem, és az indítványt elutasította.

Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért - gyakorlatának megfelelően (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.) -a megsemmisíteni kért jogszabályhely konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte.

Budapest, 2009. szeptember 14.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Balogh Elemér

alkotmánybíró helyett

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró