39/B/2001. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványokról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 5. § d) pontja, 6. § (1) bekezdése, 13. § b) pontja és 30. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 6. § (1) bekezdése egyértelművé tételére irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az indítványnak azt a részét, mely azt állítja, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 5. § d) pontja, 6. §(1) bekezdése, 13. § b) pontja és 30. § (1) bekezdése ellentétes az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvénnyel és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvénnyel az Alkotmánybíróság visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény 5. § d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz több olyan indítvány érkezett, melyekben a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kktv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatát kezdeményezték.

1. Az egyik indítványozó a Kktv. 5. § d) pontja, 6. § (1) bekezdése, 13. § b) pontja és 30. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az indítványozó beadványában a támadott rendelkezések között tévesen a Kktv. 5. § b) pontját jelölte meg, de indítványának lényegi tartalma alapján egyértelmű, hogy kérelme a Kktv. 5. § d) pontját érinti.

Az indítványozó a Kktv. fenti rendelkezéseit azért támadta, mert könyvvizsgálói tevékenységre - álláspontja szerint - főállás mellett mellékfoglalkozásban nem adnak lehetőséget.

Véleménye szerint a Kktv. rendelkezései diszkriminatívak, sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot és a gazdasági verseny szabadságát, valamint az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését.

Indítványában kifejtette, hogy a Kktv. támadott rendelkezései miatt a könyvvizsgálók jelentős hányada kiszorul a piacról, ami a nagy nemzetközi könyvvizsgáló cégek piaci pozícióit erősíti. Álláspontja szerint Magyarországon ma egyetlen vállalkozásnál sincs olyan diszkrimináció, mint a könyvvizsgálóknál. Magyarországon ma minden vállalkozó főállás mellett mellékfoglalkozásként is végezheti tevékenységét, kivételt képez az ügyvédi tevékenység. Indítványában hivatkozott arra, hogy a törvényelőkészítők az ügyvédi tevékenység szabályozására alapozták a könyvvizsgálókra vonatkozó jogszabályt, és nem vették figyelembe e két szakma eltérő sajátosságait.

Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Kktv. támadott rendelkezései sértik az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény célkitűzéseit és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény előírásait.

2. Egy másik indítványozó a Kktv. 5. § d) pontja "törvényességének felülvizsgálatát" és a Kktv. 6. § (1) bekezdésének "egyértelművé tételét" kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a Kamara kivétel nélkül felfüggeszti 2001. december 31-től a munkaviszonnyal rendelkező könyvvizsgálók kamarai tagságát, és ezzel megszünteti egyéni vállalkozásban végzett könyvvizsgálói tevékenységük gyakorlásának lehetőségeit. Álláspontja szerint a Kamara nincs tekintettel a Kktv. 6. § (1) bekezdésében megfogalmazott főszabály alóli kivételre sem, a Kamara az e rendelkezés hatálya alá tartozó (munkaviszonnyal rendelkező) könyvvizsgálók tagságát a gyakorlatban kivétel nélkül felfüggeszti. Ez a gyakorlat könyvvizsgálók tömegét zárja ki a piacról és diszkriminációt valósít meg. Álláspontja szerint a hivatkozott rendelkezések sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, valamint a 70/B. § (1) bekezdésében biztosított a munka és a foglalkozás szabad megválasztáshoz való jogot.

3. Egy további indítványozó a Kktv. 5. § d) pontja megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Kktv. támadott rendelkezése sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, valamint az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését.

Véleménye szerint a Kktv. egyrészt "korlátozza az egyén, illetve a vállalkozások szolgáltatás megválasztásának szabadságát, ráadásul nem szakmai indokkal, hanem egy menet közben megalakult szervezethez kötött formális munkaviszony előírásával", másrészt a főállásban könyvvizsgálatot folytató könyvvizsgálókat kiszorítja a piacról, ami által velük szemben diszkrimináció valósul meg.

Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2007. június 25-én érkezett beadványában - érdekmúlásra hivatkozva - indítványát visszavonta.

Az Alkotmánybíróság az ügyeket - a tárgyi összefüggésre tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. "

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. "

2. A Kktv. támadott rendelkezései az indítvány benyújtásakor:

"5. § A kamara tagja lehet az a természetes személy, aki

d) munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban, szolgálati viszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban (a továbbiakban: munkaviszony)- a 6. § (1) bekezdésében és a 30. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - nem áll, illetőleg munkaviszonyát a kamarai tagsági viszony keletkezésével megszünteti. "

"6. § (1) Az 5. § d) pontjában előírt követelménytől el lehet tekinteni, ha a kérelmezőnél a munkaadó munkaköri feladatként jelölte meg a könyvvizsgálói tevékenység végzését, és írásban nyilatkozik arról, hogy a kamarai tag a feladatát függetlenségének csorbítása nélkül el tudja látni, valamint, hogy a munkaviszonyból adódó jogok és kötelezettségek érvényesítésével nem akadályozza a kamarai tag független könyvvizsgálói tevékenységét. "

"13. § A kamarai tagság szünetel:

b) ha a tag közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt, szolgálati viszonyt vagy nem könyvvizsgálói tevékenységet végző vállalkozásnál, gazdálkodó szervezetnél munkaviszonyt, munkaviszony jellegű jogviszonyt létesített, a 6. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével. "

"30. § (1) A kamarai tag csak a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál vagy más kamarai tagnál, illetve a Magyar Könyvvizsgálói Kamaránál állhat munkaviszonyban, a 6. § (1) bekezdésében szabályozott eset kivételével. "

A Kktv. rendelkezései az indítvány elbírálásakor:

"5. § A kamara tagja lehet az a természetes személy, aki

d) munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban, szolgálati viszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban (a továbbiakban: munkaviszony)- a 6. § (1) bekezdésében és a 30. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével - nem áll, illetve aki a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre tagként, vezető tisztségviselőként nem kötelezett, illetőleg munkaviszonyát, személyes közreműködésre vonatkozó jogviszonyát a kamarai tagsági viszony keletkezésével megszünteti. "

"13. § A kamarai tagság szünetel:

b) ha a tag közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyt, szolgálati viszonyt vagy nem könyvvizsgálói tevékenységet végző vállalkozásnál, gazdálkodó szervezetnél munka viszonyt, munkaviszony jellegű jogviszonyt létesített, a 6. § (1) bekezdésében foglaltak kivételével, továbbá ha a 19. §-ban részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban személyes közreműködésre kötelezett tagsági viszonyt vagy személyes közreműködésre kötelezett vezető tisztségviselői jogviszonyt létesít. "

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítványok benyújtását követően a pénzügyeket szabályozó egyes jogszabályok módosításáról szóló 2001. évi LXXIV. törvény 135. §-a a Kktv. 5. § d) pontját, a 137. §-a pedig a Kktv. 13. § b) pontját módosította annyiban, hogy a könyvizsgálói tevékenységgel összeférhetelen jogviszonyok körét bővítette a Kktv. 19. §-ában részletezett könyvvizsgálói társaságon kívül más gazdasági társaságban tagként, vezető tisztségviselőként fennálló, személyes közreműködés kötelezettségével járó jogviszonnyal. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a támadott norma helyébe lépő hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862. ] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által kifogásolt jogszabályi tartalom a módosítások következtében nem változott, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az elbíráláskor hatályos rendelkezésekre vonatkozóan végezte el.

1. Az Országgyűlés 1997-ben fogadta el a Kktv. -t. A Kktv. indokolása szerint a jogalkotó a változtatással jogharmonizációs kötelezettségének tett eleget: a könyvvizsgálókra vonatkozó korábbi szabályokat hozta összhangba az Európai Közösségek Tanácsának 84/253/EGK irányelvével. A Kktv. hatálybalépése előtt a könyvvizsgálói tevékenység folytatására jogosító engedélyt a pénzügyminiszter adta ki, amit ötévenként kérelemre meg kellett újítani. A Kktv. hatálybalépésével a könyvvizsgálók működését érintő közigazgatási feladatok döntő részét a pénzügyminisztertől a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (a továbbiakban: kamara) vette át. A köztestületként működő szakmai kamara a könyvvizsgálók önkormányzati szerveként közfeladatot és érdekvédelmi tevékenységet lát el. A törvény szerint a kamara feladata a könyvvizsgálói tevékenység végzésének engedélyezése, a könyvvizsgálók nyilvántartása azzal, hogy könyvvizsgálatot csak kamarai tag végezhet, Így a kamarába történő felvétel egyidejűleg a könyvvizsgálói tevékenység folytatására jogosító engedélyt is jelent, azaz a folyamatos tagság mellett a továbbiakban már nincs szükség az engedély ötévenkénti megújítására. A Kktv. 72. § (1) bekezdése a törvény átmeneti rendelkezései közé tartozik. E szabály értelmében azok a könyvvizsgálók, akik a könyvvizsgálói tevékenységet a Kktv. hatálybalépésekor ténylegesen végzik, és hatályos könyvvizsgálói engedéllyel rendelkeznek, könyvvizsgálóként a továbbiakban csak úgy tevékenykedhetnek, ha felvételüket kérik a kamarába. A törvény átmeneti időszak megjelölésével lehetőséget adott arra, hogy másodállásban vagy mellékfoglalkozásként is lehessen könyvvizsgálatot végezni az érvényes könyvvizsgálói engedélyek birtokában az átmeneti időszak végéig. Ha tehát a Kktv. hatálybalépésekor a könyvvizsgálói tevékenységet végző a Kktv 5. § d) pontja alapján kizárt munkaviszonyban volt, az új követelményeknek legkésőbb az átmeneti időszak végéig köteles volt megfelelni.

1. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a Kktv. 5. § d) pontja, 6. § (1) bekezdése, 13. § b) pontja és 30. § (1) bekezdése sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az indítványozók a Kktv. fenti rendelkezéseit azért támadták, mert - álláspontjuk szerint - könyvvizsgálói tevékenységre főállás mellett mellékfoglalkozásban nem adnak lehetőséget.

A Kktv. 26. § (1) bekezdése értelmében könyvvizsgálati tevékenységet csak a kamara tagja folytathat. A Kktv. 4. §-a arról rendelkezik, hogy az 5. §-ban meghatározott feltételeknek megfelelő személyt kérelmére fel kell venni a kamara tagjai közé. A Kktv. indítványozó által támadott rendelkezései alapján a tagfelvételi feltételek között szerepel az, hogy a kérelmező munkaviszonyban legfeljebb a kamaránál bejegyzett könyvvizsgálói társaságnál vagy más kamarai tagnál állhat, illetve csak olyan munkaviszonyban, közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, szolgálati viszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban állhat, amelynél a munkaadó munkaköri feladatként jelölte meg a könyvvizsgálói tevékenység végzését, és az ehhez szükséges feltételeket írásban biztosítja, továbbá nyilatkozik arról, hogy a kamarai tag könyvvizsgálói feladatát személyes függetlenségének csorbítása nélkül el tudja látni, és hogy nem akadályozza a független könyvvizsgálói tevékenységet.

A törvényalkotó meghatározza, hogy a Kktv. alkalmazásában mit tekint könyvvizsgálói tevékenységnek (Kktv. 26-28. §) . A kamarai tag által ellátható tevékenységek felsorolásával a Kktv. meghatározza a könyvvizsgálói tevékenység mellett végezhető - ún. rokon - tevékenységeket is, tehát nincs akadálya annak, hogy a kamarai tag bármilyen más a könyvvizsgálói tevékenységgel összeegyeztethető tevékenységet folytasson.

A könyvvizsgálók a vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről objektív információkat hoznak nyilvánosságra. A közzétételre kerülő információkat akkor tekintik megbízhatónak, hitelesnek, ha annak a törvényben meghatározott tartalmát független könyvvizsgáló igazolta. A könyvvizsgálói tevékenység minősítésénél lényeges ismérv a könyvvizsgáló szakmai függetlensége, ezért a Kktv. 30. § (1) bekezdése meghatározza a könyvvizsgálói függetlenség külön követelményeit. Egyik ilyen követelmény az, hogy a kamarai tag mint könyvvizsgáló csak könyvvizsgálói tevékenységet végző társasággal állhat munkaviszonyban. Más esetben egyrészt a munkaviszony korlátozhatja magát a könyvvizsgálói tevékenységet, másrészt a munkaviszonyból adódó jogok és kötelezettségek akadályozhatják a függetlenség követelményének érvényre jutását.

Ha a független könyvvizsgálói tevékenység előírt feltételei nem állnak fenn, vagy egyéb körülmény kizárja a könyvvizsgálói tevékenység folytatását, a Kktv. 13. § b) pontja lehetőséget ad arra, hogy a könyvvizsgáló a kamarai tagságot szüneteltesse. A tagságát szüneteltető kamarai tagnak a kamarai tagság szünetelése alatt is részt kell vennie a kamara életében, biztosítva ezáltal azt, hogy ha a szünetelés oka már nem áll fenn, ismét könyvvizsgálói tevékenységet végezhessen.

Az Alkotmánybíróság már számos határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203. ]

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya. " (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 4/1993. AB határozat, ABH 1993, 48, 65. ]

A Kktv. rendelkezéseiből kitűnik, hogy az azonos csoportba tartozó könyvvizsgálókra azonos szabályozás vonatkozik. A könyvvizsgálók a sérelmezett rendelkezésekben meghatározott jogok és kötelezettségek tekintetében nem alkotnak más szakmákkal összehasonlítható csoportot.

Az ellátandó feladatok, a foglalkozások sajátosságai folytán eltérő szabályok vonatkoznak az - indítványozó által hivatkozott - ügyvédekre és a könyvvizsgálókra. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény értelmében az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el. A Kktv. rendelkezéseiből pedig kitűnik, hogy a független könyvvizsgálók által végzett könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy a vállalkozások beszámolói, vagyonmérlegei megfelelnek-e a törvényi előírásoknak, és megbízható, valós képet adnak-e a vállalkozások vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről. A két szakma eltérő sajátosságaiból adódóan a jogi szabályozás eltérő feltételeket állapíthat meg az ügyvédi és a könyvvizsgálói tevékenység folytatására, végzésére. Az eltérő jogalanyi körre vonatkozó eltérő szabályozás nem minősül a jogalkotó által ésszerű indok nélkül tett megkülönböztetésnek. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Kktv. 5. § d) pontja, 6. § (1) bekezdése, 13. § b) pontja és 30. § (1) bekezdése, - melyek a könyvvizsgálók kamarai tagsági viszonyát, tevékenységét érintően sajátos feltételeket határoznak meg - nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványok e részét elutasította.

1. 2. Az Alkotmánybíróság a következőkben azt vizsgálta, hogy megalapozott-e az indítványozók érvelése abban a tekintetben, hogy a hivatkozott szabályok alkotmányellenesen korlátozzák a könnyvizsgálói tevékenység végzését és ezért sértik az Alkotmánynak a 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot és az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Az Alkotmánybíróság a jogszabályi rendelkezéseknek e két alapjoghoz való viszonyát - az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően - együtt vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában (ABH 1994, 117, 121.) részletesen és elvi megállapításokat tartalmazóan foglalkozott a vállalkozáshoz való jog és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog viszonyának kérdésével. E szerint" [a]z alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog (70/B. §), illetőleg a vállalkozás joga (9. §) között nincs hierarchikus viszony. A munkához való jogot is úgy kell értelmezni, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás, "munka" megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. Ehhez képest mind az egyik aspektus, ti. a választási szabadság külön megnevezése a 70/B. §-ban, mind a vállalkozás kiemelése a 9. §-ban csupán ismétlés vagy részletező rendelkezés. Munka, foglalkozás, vállalkozás alanyi alapjogként nem különbözik egymástól". (ABH 1994, 117, 121.)

Amint azt az Alkotmánybíróság az 54/1993. (I. 13.) AB határozatában kifejtette "a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog (Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés) egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. " (ABH 1993, 340, 341-342.)

A Kktv. -nek a támadott előírásai a vállalkozóvá válást egyáltalán nem akadályozzák, azt nem teszik lehetetlenné. Az indítványozók által kifogásolt előírások nem a foglalkozás szabad megválasztását korlátozzák, s nem eredményezik azt sem, hogy a Kktv. hatálya alá tartozók az általuk folytatott tevékenységtől el vannak zárva. A sérelmezett rendelkezések a foglalkozás gyakorlását abban a tekintetben korlátozzák, hogy a törvényben meghatározott könyvvizsgálói tevékenység folytatása esetén összeférhetetlenségi szabályokat írnak elő. E szabályok azonban nem zárják ki, hogy az érintettek a könyvvizsgálói szakmában eredményesen és színvonalasan válthassák valóra önálló vállalkozói törekvéseiket.

A könyvvizsgálói hivatással szemben alapvető követelmény a függetlenség. A könyvvizsgálói hivatás esetében a független tevékenység követelménye értelemszerűen indokolja azt, hogy e hivatást ne lehessen egyidejűleg gyakorolni más tevékenységekkel. A könyvvizsgálói tevékenység ezen garanciális sajátosságaira tekintettel alkotta meg a törvényalkotó a Kktv. támadott rendelkezéseit.

A 41/1995. (VI. 17.) AB határozat értelmében "a vállalkozáshoz, valamint a munkához és foglalkozáshoz való jog alapjognak minősül. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata szerint az alapjog korlátozása csak akkor nem alkotmányellenes, ha az szükségszerű és annak súlya az elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan". (ABH 1995, 178-179.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Kktv. összeférhetetlenséget megállapító kifogásolt előírásai - a fentiekben ismertetett indokok alapján - a vállalkozáshoz, valamint a munkához és a foglalkozáshoz való alapjog szükséges és arányos korlátozását jelentik, ezért azok nem alkotmányellenesek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kktv. 5. § d) pontja, 6. § (1) bekezdése, 13. § b) pontja és 30. § (1) bekezdése - az indítványozó által felvetett összefüggésben - nem ellentétes az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével és a 70/B. § (1) bekezdésével, ezért az alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat e részében elutasította.

1. 3. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében szereplő másik tétel a "gazdasági verseny szabadsága". Alaptalan az indítványozó hivatkozása - az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglaltakat érintően - a verseny szabadságának alkotmányellenes korlátozására. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem - a piacgazdasághoz hasonlóan - államcél, "a piacgazdaság működésének olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (1) bekezdése értelmében az államnak feladata". (...) A szabad versenynek azonban külön alkotmányossági mércéje nincs. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120. ] A kifogásolt szabályok nem a piacgazdaság működésével kapcsolatos szabad versenyre vonatkoznak és így nincs közöttük alkotmányossági összefüggés. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Alkotmány hivatkozott rendelkezése és az indítványozó által támadott Kktv. rendelkezései között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 716, 717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524. ], ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (2) bekezdésének, a gazdasági verseny szabadságát deklaráló rendelkezésbe ütközés miatti alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

2. Az egyik indítványozó a Kktv. 6. § (1) bekezdése egyértelművé tételét is kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmány 32/A. §-a értelmében az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja felül, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § a)-h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe jogszabályi rendelkezések egyértelművé tételét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozó erre irányuló kérelmét az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

3. Egy másik indítványozó beadványában a Kktv. kifogásolt rendelkezéseit alkotmányellenesnek vélte azért is, mert azok szerinte ellentétesek az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény egyes előírásaival.

Az Alkotmánybíróság az azonos szintű jogszabályok között fennálló kollízióval összefüggésben a 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kol-líziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magábanvéve még nem elegendő feltétele az alkotmányellenesség megállapításának.

A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével, azok alkalmazásának mérlegelésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése törvényhozási (jogalkotási) útra tartozik. "

(ABH 1991, 175, 176.) Az Abtv. 1. §-a, továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján azonban az Alkotmánybíróságnak sem jogalkotási, sem önálló jogszabályértelmezési eljárásra hatásköre nincs, kivéve az Alkotmány értelmezésére vonatkozó hatáskörét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozó erre irányuló kérelmét az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

4. Egy további indítványozó a Kktv. 5. § d) pontja megsemmisítését kérte. Az indítványozó 2007. június 25-én érkezett beadványában - érdekmúlásra hivatkozva - indítványát visszavonta. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az indítvány visszavonására tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást - az Ügyrend 31. § d) pontjára figyelemmel - megszüntette.

Budapest, 2007. szeptember 4.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró