425/B/1997. AB határozat

a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 53. § (2) bekezdése és a szerző jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 37. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezést tartalmazó indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 53. § (2) bekezdése és a szerző jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet 37. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó szerint a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 53. § (2) bekezdése és a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 37. §-a "ütközik a Pp. 2. § (1) bekezdésében írtakkal és ellentétes az alaptörvény 9. § (1) és 57. § (1) bekezdésében foglaltakkal, alkalmazása a polgári eljárásban törvénysértő."

Azzal érvel, hogy "a polgári eljárás kontradiktórius jellege és az ügyfélegyenlőség alkotmányos alapelv. ... Az Szjt. felhatalmazása alapján a Szerzői Jogvédő Hivatal törvényi felhatalmazással bár, de a károkozó személlyel szemben a polgári eljárásben vele szemben egyenlő jogokkal bíró károsultat, a szerzőt képviseli. ... A Szerzői Jogvédő Hivatal jogosult poziciója, melynek keretében a jogosulatlan felhasználóval szemben nemcsak a szerzőt, de a Művelődési Minisztériumot, illetve quasi a Nemzeti Kulturális Alapot is képviseli, és büntető, illetve közigazgatási jellegű bírságra kötelezést kér helyettük és nevükben eljárva élesen ütközik a köz-és magántulajdon egyenlő védelmének elveibe és sérti a bíróság előtti egyenlőség elvét." Az indítványozó szerint "veszélyes és végső soron a bíróság függetlenségét is sérti a Szjt. és Vhr. ezen szakasza".

2. A szerzői jog megsértésének következményeit az Szjt. XIII. fejezete tartalmazza.

E szabályok között az Szjt. 53. § (1) bekezdése szerint a mű jogosulatlan felhasználása esetén a szerzőt megilleti a jogszerű felhasználás fejében járó díj. A (2) bekezdés szerint ha a jogsértés a felhasználónak felróható, a szerzőt megillető díjon és kártérítésen felül a szerzői díjnak megfelelő összeget bírságként is meg kell ítélni. Ezt az összeget a bíróság csak méltánylást érdemlő körülmények alapján mérsékelheti.

A Vhr. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság által megítélt bírságot - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - a Nemzeti Kulturális Alap javára kell befizetni. A (2) bekezdés úgy szól, hogy szoftver jogosulatlan felhasználása esetén a bíróság által megítélt bírságot a Központi Statisztikai Hivatalhoz kell befizetni. A bírságokból befolyt összeget szoftverfejlesztési célokra kell fordítani.

3. Az Szjt.-t a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 110. § a) pontja, a Vhr.-t a 110. § d) pontja 1999. szeptember 1-jétől hatályon kívül helyezte.

Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990/13. AB határozat, ABH 1990, 261., 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és - ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja - a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.

A konkrét esetben az Abtv. 1. § b) pontja és 38. § (1) bekezdése alapján az indítvány bírói kezdeményezés, erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabályokat érdemben vizsgálta.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

Az 50. § (3) bekezdése kimondja, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

Az 57. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

A szerzői jogok sérelme esetén a bitorlóval szemben különböző (polgári jogi, büntetőjogi) jogkövetkezmények alkalmazhatók. A szerzői jog bitorlásához a polgári jog egyrészt objektív alapú, másrészt szubjektív alapú szankciókat fűz.

Szubjektív alapú jogkövetkezménye a szerzői jog megsértésének a bírság. Amennyiben a jogsértő magatartás felróható, a szerzőt megillető kártérítésen, illetőleg díjon felül a jogsértő a szerzői díjnak megfelelő összegű bírság megfizetésére is köteles. Hiányában az a jogsértő, aki a mű kiadására a szerzőtől kért, de nem kapott engedélyt, és - jogsértőnek minősülő módon - a művet mégis kiadta, csupán a jogszerű felhasználás esetén járó díj megfizetésére lenne köteles. Ezért a jogszabály egy bírság jellegű "duplumban marasztalást" rögzített, bár a közhatalmi jellegű bírság-szankció a polgári jog eszköztárában szokatlan.

A gazdagodás elvonásának újabban bevezetett lehetőségére és a büntetőjogi védelem megerősödésére figyelemmel az új Szjt. a bírság intézményét már nem tartja fenn.

2. Az Alkotmánybíróság külön kiemelte a 27/1991. (V. 20.) AB határozatában, hogy az Alkotmány: "... 9. § (1) bekezdése sem jelenti a tulajdoni formák megkülönböztetését, hanem ellenkezőleg, a tulajdonnak bármely formától független védelmét fogalmazza meg." Az Alkotmánybíróság említett döntése szerint ez a védelemjelentkezik az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében is, amely szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot (ABH 1991, 73., 76). Ahogy arra a 21/1990. (X. 4.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott, az Alkotmány 9. § (1) bekezdése "a tulajdon bármely formájára nézve ... diszkriminációtilalmat fogalmaz meg". (ABH 1990, 73., 81.)

Az 59/1991. (XI. 19.) AB határozat értelmében a tulajdonhoz való jog tárgykörében következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét (ABH 1991, 293., 295). Az állam tulajdonosi pozíciójának ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyásával megvalósított kedvezményezése alkotmányellenes. [25/1993. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1993, 188., 192.]

Több határozatában utalt az Alkotmánybíróság arra is [18/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 110.; 29/1992. (V. 19.) AB határozat, ABH 1992, 162.; 53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261.], hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést, e jogegyenlőségi tétel az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján a tulajdonhoz való jogra és az abból folyó egyéb vagyoni jogokra is vonatkozik, így a polgári jogi jogalanyok között a vagyoni jogviszonyok körében tett megkülönböztetés - kellő súlyú alkotmányos indok hiányában - alkotmányosan megengedhetetlen. [25/1993. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1993, 188., 192.]

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése vonatkozásában kiemelendőnek tartotta az Alkotmánybíróság, hogy az a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságáról és egyenlő védelméről szól. Ez a tulajdoni formák egyenjogúságát és egyenlő védelmét, vagyis azt jelenti, hogy a magánszemély magántulajdona vagy a magánvállalkozó magántulajdona a köztulajdonnal egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. [73/1992. (XII. 28.) AB határozat, ABH 1992, 306., 307.]

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a köz- és a magántulajdon korábban tagadott egyenjogúságát nyilvánítja ki. [15/1993. (III. 12.) AB határozat. ABH 1993. 112., 125.]

Az Alkotmánybíróság szerint ezekből a rendelkezésekből nem lehet levezetni, hogy a szerzői jog megsértésének egyik következményeként a jogsértő terhére a jogszabály nem alkalmazhatja a kifogásolt jogintézményt, a bírságot. A vizsgált szabályokban tulajdoni formák szerinti különbségtétel egyébként sem ismerhető fel. Ezek a szabályok nem tartalmaznak rendelkezést az állam mint tulajdonos vagy más köztulajdonos kedvezményezésére. Valamennyi jogsértőre azonos jogkövetkezményt írnak elő, függetlenül attól, hogy ki a bitorló, illetve attól, hogy a szerzői jogi védelem kit illet meg. Nem lehet az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szabályaiba ütközőnek tekinteni azt sem, hogy a közjogi jellegű bírságot a támadott szabályokban meghatározott állami szervek javára kellett befizetni.

3. Egyenlőségi szabályt fogalmaz meg az Alkotmány indítványban hivatkozott 57. § (1) bekezdésének első mondata is. A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos tétele a jogegyenlőség általános elvéből következik. A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elve megköveteli, hogy a bíróság igénybevételének állami szervek és más személyek tekintetében egyenlő lehetőségei és korlátai legyenek. Pozitív megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a bíróság igénybevételére vonatkozó alkotmányos jog - a jogviszonyok tartalmi és tárgyi azonossága esetén - egyforma súllyal érvényes a polgári jogi jogviszonyok bármely alanyára. [53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261., 264.] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott törvényi szabályozások ugyanazon tartalmi és tárgyi összefüggésben (a bitorlásért való felelősség körében) a felelősség érvényesítése tekintetében (felróható bitorlásnál a bírság kötelező megítélése) személyek közötti megkülönböztetést nem tartalmaz.

A szabályozás nem sérti sem az Alkotmány 9. § (1) bekezdését sem az 57. § (1) bekezdését; az Alkotmánynak a bírák függetlenséget megfogalmazó 50. § (3) bekezdése pedig a vizsgált szabályokkal nincs összefüggésben és ezért ellentétben sem.

Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2000. október 30.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Bagi István alkotmánybíró helyett

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,

előadó alkotmánybíró