27/2002. (VI. 28.) AB határozat
a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló 5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában - dr. Németh János és dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva alkotmánybírák különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló 5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet alkotmányellenes, ezért azt 2002. december 31-i hatállyal megsemmisíti.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló 5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § a) és b) pontjai indokolatlanul szélesen és bizonytalanul határozzák meg az AIDS szűrővizsgálatnak magukat alávetni kötelesek körét: a "gyanús állapotban", valamint a "környezetének" kifejezések véleménye szerint "visszaélésre adnak lehetőséget a jogszabályt alkalmazó egészségügyi dolgozó részéről". Hasonló okok miatt látta alkotmányellenesnek az indítványozó a Rendelet 9. § (2) bekezdésében szereplő "környezetének" kifejezést. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezések által az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében foglalt információs önrendelkezési jog sérelme valósult meg.
2. Az indítványozó a hátrányos megkülönböztetésnek az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalmába ütközőnek tartotta a Rendelet 3. § (3) bekezdését, mivel az "indokolatlan, és diszkriminatív megkülönböztetést alkalmaz aszerint, hogy a fertőzés haematológiai vagy szexuális módon történt." Az indítványozó szerint a Rendelet ezen rendelkezése sérti az Alkotmány 54. §-ban foglalt emberi méltósághoz való jogot, különösen az 54. § (2) bekezdését, amennyiben - feltevése szerint - az elkülönülő adatgyűjtés engedély nélküli orvosi kísérletek elvégzése céljából történik.
A Rendelet 3. § (3) bekezdése helyébe a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló 5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet módosításáról szóló 10/2002. (III. 12.) EüM rendelet 1. §-a 2002. április 1-jétől egy új rendelkezést iktatott be, amely azonban érdemét tekintve a korábbi szabályozáshoz hasonló. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatánál a Rendelet 3. § (3) bekezdésének hatályos szövegét vette figyelembe.
3. Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdését is "megkerüli a Rendelet, mert gyakorlatilag elzárást és egyéb súlyos szankciókat alkalmaz a jogorvoslat lehetősége nélkül".
4. Az indítványozó fentieken túlmenően a Rendelet teljes megsemmisítését tartotta indokoltnak, mivel megítélése szerint "részleges megsemmisítéssel jogszabály nehezen orvosolható". Az egész Rendelet szabályozási szintjét is kifogásolta, mert az abban foglaltakat - álláspontja szerint - "magasabb szintű jogszabálynak" kellene szabályoznia. Meglátása szerint a Rendelet sérti az Alkotmány 8. § (1) bekezdését, amely az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak tiszteletben tartását és védelmét az állam elsőrendű kötelességévé nyilvánítja.
5. Az eljárás során az Alkotmánybíróság beszerezte az egészségügyi miniszter véleményét, valamint kikérte az adatvédelmi biztos állásfoglalását is.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénynek (a továbbiakban: Jat.) a vizsgálatba bevont rendelkezése:
"15. § (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.
(2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni."
3. A Rendeletnek az indítvánnyal érintett konkrét rendelkezései:
"1. § A szerzett immunhiányos tünetcsoport (a továbbiakban: AIDS) vírusával való fertőzöttség megállapítása céljából szűrővizsgálatnak a következő személyek kötelesek magukat alávetni:
a) a nemi betegek, illetőleg a nemi betegségre gyanús állapotban levők;
b) az AIDS vírusával fertőzött személyek szexuális partnerei; a fertőzöttek környezetének azok a tagjai, akiknél a fertőződés gyanúja felmerül; (...)"
"3. § (3) A megerősítetten pozitív személy gondozását
a) abban az esetben, amikor a fertőződés nagy valószínűséggel vérkészítmény útján történt, az Országos Vérellátó Szolgálat Központja, valamint az Országos Vérellátó Szolgálatról szóló 44/1999. (IX. 30.) EüM rendelet mellékletében meghatározott területileg illetékes regionális vérellátó központ transzfuziológiai szakrendelése mint gondozó;
b) abban az esetben, amikor a fertőződés nagy valószínűséggel szexuális úton történt, az Országos Bőr-, Nemi-kórtani Intézet, illetőleg a lakóhely szerint illetékes bőr- és nemibeteg-gondozó végzi."
"9. § (2) A gondozó orvosa köteles az AIDS vírusával fertőzött személy veszélyeztetett környezetének felkutatására, azok klinikai kivizsgálására vagy kivizsgáltatására és az AIDS vírusával való fertőzöttség kiderítésére irányuló vizsgálatok elvégeztetésére. A szexuális partnerek felkutatása a bőr- és nemibeteg-gondozó orvosának feladata akkor is, ha a gondozásba vétel nem ott történt."
III.
Az indítvány megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsősorban azt az indítványi elemet vizsgálta, amely a Rendelet egészének megsemmisítését arra hivatkozással kérte, hogy a Rendeletben foglaltakat magasabb szintű jogszabályban kellett volna szabályozni, s a szabályozásnak ezen módja sérti az Alkotmány 8. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság már a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó állami kötelezettség nem merül ki abban, hogy az államnak tartózkodnia kell a jogok megsértésétől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről. (ABH 1991. 297., 302.) Az államnak az alapjogok biztosítására vonatkozó kötelezettségéből magától értetődően következik, hogy az alapvető jogokat csak az Alkotmányban megengedett módon korlátozhatja. Erre vonatkozóan az Alkotmány 8. § (2) bekezdése az irányadó, amely szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg.
Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozata - hivatkozva a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatra - az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatban ugyanakkor utalt arra, hogy "az alapjog nem minden vonatkozásában törvényhozási tárgy. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy »nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni.« Ebből az Alkotmánybíróság azt a következtetést is levonta, hogy »mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy - az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően - törvénybe kell-e foglalni vagy sem.«" (ABH 1993. 48., 60.)
Az Alkotmánybíróság 2012/B/1991. AB határozata a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM (a továbbiakban: NM rendelet) rendelet 19. §-a kapcsán már foglalkozott a szűrővizsgálati kötelezettség megállapításának alkotmányosságával. Az Alkotmánybíróság ezen korábbi határozata a gümőkórfertőzés veszélyének elhárítása céljából végzett kötelező szűrővizsgálatok alkotmányosságát formai és tartalmi szempontból is megítélte. A gümőkóros megbetegedések esetén elrendelhető kötelező szűrővizsgálat szabályozási szintjének alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság 2012/B/1991. AB határozata az Indokolás III. 1. pontjában végezte el. A 2012/B/1991. AB határozat Indokolásának III. 1. pontjában az Alkotmánybíróság az NM rendelet kifogásolt rendelkezése szabályozási szintjének alkotmányosságát az Alkotmány 70/D. §-ával való összefüggésében állapította meg. Ehhez fűződően az Alkotmánybíróság hivatkozott a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatnak arra a megállapítására, amely szerint az alapjogokkal való közvetett és távoli összefüggés szabályozásához elegendő a rendeleti szint is. Ennek eredményeként pedig az NM rendelet vizsgált rendelkezésének formai alkotmányellenességét állító indítványt elutasította, (ABH 2001. 1169., 1171-1172.)
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének értelmezése során rámutatott arra, hogy mindig csak a konkrét szabályozásnak az érintett alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően állapítható meg az alapjog-korlátozás megfelelő szabályozási szintje. [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991. 297., 300.] Az Alkotmánybíróságnak tehát - a 2012/B/1991. AB határozatában kifejtettekhez képest - a jelen Rendelet, azaz a konkrét szabályozás alapján kell megállapítania, hogy az megfelel-e az alapjogok korlátozására vonatkozó alkotmányos követelménynek. A jelen Rendelet a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében több olyan rendelkezést [pl. a szerzett immunhiányos tünetcsoport vírusával való fertőzöttség megállapítása céljából kötelező szűrővizsgálat elrendelése, a szűrővizsgálati kötelezettséggel érintett személyi kör bizonytalan meghatározása (1. §), a kötelező szűrővizsgálat foganatosítása, egyéb vizsgálatok elvégzésének a tűrése, továbbá a fertőzött személy veszélyeztetett környezetének felkutatása és klinikai kivizsgálása (4. §, 6. §, 9. §), valamint kötelező adatszolgáltatás (11. §)] tartalmaz, amelyek alapvető jogokat érintenek: az emberi méltósághoz való jogból levezethető általános személyiségi jogot, s annak különféle aspektusait mint a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, az önrendelkezés szabadságához való jogot, általános cselekvési szabadságot, avagy a magánszférához való jogot [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990. 42., 44-45.], valamint az információs önrendelkezési jogot.
Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozata rámutatott arra, hogy az alapjog-korlátozás alkotmányossága a korlátozás mértékének függvénye (ABH 1994. 117., 121). Ezt a gondolatmenetet követte az Alkotmánybíróság 58/2001. (XII. 7.) AB határozata is, amely az alapjogi korlátozástól függően differenciált alkotmányossági vizsgálat alkalmazását tartotta követendőnek. Ezzel kapcsolatban hivatkozott az Alkotmánybíróság arra a korábbi megállapítására, mely szerint az alkotmányosság értékelésének kritériumait attól függően lehet lazítani vagy szigorítani, hogy milyen fajta korlátozásról van szó. (ABH 2001. 527., 543.)
A jelen Rendelettel kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy annak számos rendelkezése több alapvető jogot korlátoz. Ennélfogva megállapítható, hogy a Rendelet az alapvető jogok jelentős és közvetlen korlátozását valósította meg. A több alapvető jog jelentős és közvetlen korlátozását megvalósító szabályozással kapcsolatban fel sem merülhet ugyanis a rendeleti szabályozási szint elégséges volta. Az alapvető jogok közvetlen és jelentős korlátozásához minden esetben követelmény a törvényi szintű szabályozás.
2. A Rendelet a kiadására vonatkozó felhatalmazásként a jelenleg már nem hatályos egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: REütv.) 15. § (2) bekezdését, valamint a REütv. végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendeletet jelölte meg. Ezek a rendelkezések alapvető jogokat és kötelességeket érintő tárgykörben adtak felhatalmazást miniszteri rendelet alkotására. A Jat.-nak a Rendelet kiadásakor és még jelenleg is hatályos 15. § (2) bekezdése szerint alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni, hiszen azt csak törvényben lehet szabályozni. A Rendelet kiadására vonatkozó törvényi felhatalmazás azonban a Jat. 15. § (2) bekezdésével ellentétesen törvényi szintű tárgykör végrehajtási szabályként való megalkotását tette lehetővé. Ezért a törvénysértő felhatalmazás alapján kiadott Rendelet is sértette a Jat. 15. § (2) bekezdését. A Jat. 15. § (2) bekezdésével ellentétes miniszteri rendelet pedig az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének sérelmét valósította meg.
Az Alkotmánybíróságnak a fentiekben már idézett 64/1991. (XII. 17.) AB határozata a törvényhozási tárgykörbe tartozó szabályozás megalkotására vonatkozó törvényi felhatalmazás alkotmányellenességével együtt alkotmányellenesnek minősítette a felhatalmazás alapján megalkotott végrehajtási szabályt is, s a formai okból alkotmányellenesnek bizonyult jogszabályokat megsemmisítette (ABH 1991. 297., 306-307.). A jelen esetben is miniszteri rendeletben került sor törvényi szintű szabályozást igénylő kötelezettségek megállapítására. A csak törvényi szinten szabályozható alapvető jogoknak miniszteri rendeletben történő korlátozása ellentétes az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely kimondja, hogy alapjogok korlátozására kizárólag törvényben kerülhet sor.
3. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes Rendeletet megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a Rendelet megsemmisítésének határnapját az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdésének megfelelően úgy állapította meg, hogy a megsemmisített rendelkezések alkotmányos keretek között történő megalkotására kellő idő álljon rendelkezésre.
Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991. 297., 307.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000. 202., 209.] - a Rendelet egészének formai okból történő megsemmisítése miatt a Rendelet tartalmi alkotmányellenességét állító indítványi elemeket nem vizsgálta.
A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
az aláírásban akadályozott dr. Kiss László alkotmánybíró helyett
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János alkotmánybíró különvéleménye
A szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálat elrendeléséről szóló 5/1988. (V. 31.) SZEM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alkotmányellenessé nyilvánításával és megsemmisítésével nem értek egyet.
A határozat az alkotmányellenesség megállapítását arra alapítja, hogy a Rendelet "számos rendelkezése több alapvető jogot korlátoz. Ennélfogva megállapítható, hogy a Rendelet az alapvető jogok jelentős és közvetlen korlátozását valósította meg. A több alapvető jog jelentős és közvetlen korlátozását megvalósító szabályozással kapcsolatban fel sem merülhet ugyanis a rendeleti szabályozási szint elégséges volta".
A határozat indokolásával - a fent idézett megállapítást és az abból levont következtetést kivéve - többségében egyetértek. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy az alkotmányos alapjogok az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltak szerint - lényeges tartalmukat kivéve - csak törvényben korlátozhatók. A korlátozás vizsgálatánál az Alkotmánybíróság a szükségesség és arányosság tesztjét alkalmazza, vagyis az alapjog korlátozását kizárólag akkor tartja alkotmányosnak, ha az kényszerítő okból történik és az elérni kívánt cél fontossága összhangban van az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlyával [20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 69., 71.]. Jelen esetben a határozat az alapjogok korlátozásának tartalmát, szükséges és arányos voltát nem vizsgálta, csupán annak szabályozási szintjét.
A 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is. Ha nem így lenne, mindent törvényben kellene szabályozni. Ebből az következik, hogy mindig csak a konkrét szabályozásról állapítható meg, hogy - az alapjoggal való kapcsolata intenzitásától függően - törvénybe kell-e foglalni vagy sem" (ABH 1991. 297., 300.).
A Rendelet megalkotására felhatalmazást az akkor hatályos, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) és az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről szóló 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: Vhr.) adott. Mint ahogyan a határozat is utal rá, a Tv. mondta ki, hogy "fertőző betegség esetében a fertőzés veszélyének elhárítása céljából kötelező szűrővizsgálat rendelhető el" [15. § (2) bekezdés]. A Vhr. pedig felhatalmazta az egészségügyi minisztert a törvény végrehajtására vonatkozó szabályok, ezek között a közegészségügyi és a járványügyi szabályok és előírások megállapítására [37. § (1) bekezdés]; továbbá arra, hogy egyes betegségekre bejelentési kötelezettséget állapítson meg, ezzel kapcsolatban meghatározza a bejelentésre kötelezettek körét, a bejelentés idejét és módját, valamint a bejelentendő adatokat [37. § (2) bekezdés]. A Tv. és a Vhr. szövegezéséből is egyértelmű, hogy a szociális és egészségügyi miniszter a Tv. végrehajtására vonatkozó szabályok, előírások megállapítására kapott felhatalmazást, és - álláspontom szerint - a Rendelet megalkotásával kizárólag ennek a kötelezettségének tett eleget.
A határozatban említett alapjogokat, nevezetesen "az emberi méltósághoz való jogból levezethető általános személyiségi jogot, s annak különféle aspektusait mint a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, az önrendelkezés szabadságához való jogot, általános cselekvési szabadságot, avagy a magánszférához való jogot (...), valamint az információs önrendelkezési jogot" maga a Tv. korlátozta. A Tv. a már hivatkozott 15. § (2) bekezdésén túl, a járványügyi előírások keretében elrendelte a fertőző betegek, illetőleg fertőző betegség gyanúja miatt az érintettek kötelező orvosi vizsgálatát és kötelező gyógykezelését [16. § (1)-(2) bekezdés], szükség esetén a fertőzőképesség tartamára a fertőző beteg és a fertőző betegségre gyanús személy elkülönítését [17. § (1) bekezdés], továbbá a fertőző beteg környezetében élő személyek számára a fertőzés terjedésének megakadályozását szolgáló rendszabályok betartását [16. § (3) bekezdés]. Járványügyi zárlatot írt elő a Tv. a betegség lappangási szakában azok számára, akik fertőző beteggel vagy fertőző betegségre gyanús személlyel érintkeztek, valamint akik egészségi állapotuk miatt fertőzést okozhattak. Ennek érdekében mindenki kötelezhető volt vizsgálatnak alávetni magát annak megállapítása végett, hogy jogszabályban meghatározott fertőző betegség kórokozójával mást - anélkül, hogy saját maga ilyen fertőző betegségben szenvedne - megfertőzhetett-e [19. § (1)-(3) bekezdés]. A nemi betegek gyógykezelése és gondozása keretében pedig a Tv. kifejezetten előírta, hogy fertőző nemi beteg vagy fertőző nemi betegségre gyanús személy kezelése során a fertőzés továbbterjedésének megelőzése céljából az orvosnak meg kell állapítania azokat a személyeket, akiktől a fertőzés származhatott, illetőleg akiket a beteg megfertőzhetett. A beteg köteles volt erre vonatkozóan felvilágosítást adni [32. § (3) bekezdés].
A Rendelet a tartalma szerint csupán a Tv. gyakorlati végrehajtása szabályainak megállapítására irányul, további korlátozást nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában foglaltakat alapul véve, miszerint az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához törvény kell, de "[k]özvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint" (ABH 1991. 297., 300.), valamint az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatára is figyelemmel [56/1993. (X. 28.) AB határozat, ABH 1993. 345., 347.; 60/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993. 507., 511-512.; 990/B/1995. AB határozat, ABH 1997. 824., 827.; 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH 1998. 61., 65-66.; 173/B/1996. AB határozat, ABH 1999. 728., 730-731.; 54/2000. (XII. 18.) AB határozat, ABH 2000. 516., 519-520.], az indítvány elutasítása lett volna indokolt.
Külön figyelmet érdemel ebből a szempontból a határozatban is hivatkozott 2012/B/1991. AB határozat, amely a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - többek között - arra hivatkozással utasította el, hogy "alkotmányossága nem vitatható azon az alapon, hogy annak rendelkezései az Alkotmány 70/D. §-ában meghatározott, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alapjogra vonatkozó szabályokat állapítanak meg, és ezért ellentétben állnának az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével, amely szerint az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat csak törvény állapíthatja meg. (...) Nem megalapozott az indítványozónak az az érvelése sem, amely szerint az R. felhatalmazás nélkül szabályoz alapvető jogot érintő kérdéseket. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (...) 56. § (1) bekezdése a járványügyi tevékenység céljaként jelöli meg a fertőző megbetegedések, a járványok megelőzését és leküzdését, valamint az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenállóképességének a fokozását. E cél érdekében a (2) bekezdés felhatalmazza az egészségügyi hatóságot, hogy a törvényben meghatározott intézkedések tűrésére, illetve megtételére kötelezzen természetes és jogi személyeket, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket.
Az Eütv. 59. § (1) bekezdése szerint a járványügyi érdekből végzett szűrővizsgálat célja a fertőző megbetegedések korai felismerése, azok forrásainak felkutatása, valamint a fertőzés veszélyének elhárítása. A (2) bekezdés szerint pedig az egészségügyi miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek megelőzése érdekében az egészségügyi hatóság a lakosság egészének, a lakosság egyes csoportjainak, egy meghatározott terület lakosságának, munkahelyi, család vagy más közösség tagjainak, külföldről érkező személyeknek, illetve fertőző beteggel vagy fertőzöttekkel érintkezett személyeknek a kötelező szűrővizsgálatát rendelheti el.
E felhatalmazás alapján adta ki a népjóléti miniszter az R.-t, amelynek 19. §-a határozza meg azt, hogy milyen feltételek bekövetkezése esetén rendelhető el kötelező szűrővizsgálat a gümőkóros megbetegedések minél korábbi felismerése érdekében" (ABH 2001. 1169., 1171-1172.).
Megjegyzem, hogy a jelenleg hatályos, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) a fertőző betegségek terjedésének megelőzése érdekében az 56. és 59-70/A. §-aiban a Tv.-ben foglalt korlátozásoknál szigorúbb alapjogi korlátozásokat ír elő. A Rendelet az Eütv. végrehajtására szolgál, így a formai alkotmányellenességgel kapcsolatos megállapítások a hatályos Eütv.-re tekintettel is megalapozatlanok.
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom:
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 663/B/1996.