A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata [Jpe.II.60.030/2023/11.]
jogegységi panasz elutasításáról
Az ügy száma: Jpe.II.60.030/2023/11.
A felperes: a felperes neve
(a felperes címe)
A felperes képviselője: Dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda
(a felperes képviselőjének címe,
ügyintéző: Dr. Szabó Iván ügyvéd)
Az alperes: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal
(az alperes címe)
Az alperes képviselője: Dr. Hernádi Eleonóra Ügyvédi Iroda
(az alperes képviselőjének címe,
ügyintéző: Dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd)
Az alperesi érdekelt: az alperesi érdekelt neve
(az alperesi érdekelt címe)
Az alperesi érdekelt képviselője: Hevesi Ügyvédi Iroda,
(az alperesi érdekelt képviselőjének címe,
ügyintéző: Dr. Hevesi Márta ügyvéd)
A per tárgya: energiaügyben hozott FVFO/97-1/2022. számú határozat mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
A jogegységi panaszt előterjesztő fél: a felperes
A jogegységi panasszal támadott határozat: Kfv.VII.37.247/2023/2. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria a felperes jogegységi panaszát elutasítja.
A lerótt eljárási illetéket a felperes viseli.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2021. március 17. és 2021. június 28. napja közötti időszakban összesen 114.363 forint összegben állított ki számlát az alperesi érdekelt felé csapadékvíz elvezetés szolgáltatás díjaként, melyet az alperesi érdekelt nem egyenlített ki. Az alperesi érdekelt 2021. június 23. napján panasszal fordult az alpereshez, és kérte felülvizsgálni a csapadékvíz elvezetésére vonatkozó díjigény jogalapját. Az alperes a panaszt az FVFO/1042-4/2021. számú határozatával elutasította, majd ezt a döntését az FVFO/1042-5/2021. számú határozatával saját hatáskörében visszavonta. Az alperes a megismételt eljárásban a panaszügyet részben - a szennyvízhálózat nyomvonalával kapcsolatos panaszrész vizsgálata érdekében - áttette a megye neve Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz mint területi vízügyi hatósághoz. A Katasztrófavédelmi Igazgatóság 2021. november 17. napján kelt 35600/4911/2021.ált. ügyiratszámú átiratával arról tájékoztatta az alperest, hogy a felhasználási helyen keletkező csapadékvizek egy része közvetetten város neve város szennyvízelvezető rendszerébe kerül bevezetésre. A csapadékvizet önálló, zárt csapadékvíz-elvezető hálózat szállítja a tó neve-tóba (város neve város csapadékvíz-elvezető rendszerének egyik záportározó tava), ahonnan a túlfolyó vizek város neve település szennyvíztisztító telepére kerülnek elvezetésre. Az alperes a Katasztrófavédelmi Igazgatóság átiratát nem ismertette a felperessel a határozatának meghozatala előtt, azt az ügydöntő határozata tartalmazta.
[2] Az alperes az FVFO/97-1/2022. ügyiratszámú határozatával az alperesi érdekelt panaszának helyt adott, megtiltotta a felperesnek, hogy az alperesi érdekelttel szemben csapadékvíz elvezetés jogcímén követelést támasszon. Kötelezte a felperest, hogy a számlakövetelését a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül törölje, és figyelmeztette a jogsértő magatartása miatt. Egyúttal felhívta, hogy a jövőben tartózkodjon a közigazgatási szabályszegés elkövetésétől.
[3] A felperes az alperes határozatával szemben közigazgatási pert indított, keresetlevelében kérte a határozat közlésre visszamenőleges hatállyal történő hatályon kívül helyezését.
[4] A Fővárosi Törvényszék a 103.K.700.873/2022/19. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Nem értett egyet a felperessel abban, hogy az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségének, és ezzel megsértette az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság szerint az alperesnek abban a körben kellett feltárnia a tényállást, hogy az alperesi érdekelt ingatlanáról a csapadékvíz elvezetése milyen rendszeren keresztül történik, és az így feltárt adatok alapján kellett megállapítania, hogy keletkezett-e a felperesnek díjfizetési kötelezettsége. Az elsőfokú bíróság szerint a felperes és az alperesi érdekelt egyezően nyilatkoztak a csapadékvíz elvezetésének rendszeréről, amely ekként került figyelembevételre a közigazgatási eljárásban, így nem volt ténybelileg tisztázatlan kérdés az ügyben. A Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztató levele a felek állításával egybehangzó tényállítást tartalmazott. Eszerint az alperesi érdekelt ingatlanáról a csapadékvíz elkülönített rendszeren keresztül kerül elvezetésre, ahonnan a csapadékvíz a záportározóból bukóélen keresztül közvetett módon kerül részben a felperes egyesített rendszerébe és a szennyvíztisztító telepre.
[5] Az elsőfokú bíróság szerint attól, hogy az alperes elmulasztotta közölni a felperessel a Katasztrófavédelmi Igazgatóság levelét az eljárásában, megsértette ugyan az Ákr. 76. §-ában foglalt bizonyítékok ismertetésére vonatkozó kötelezettségét, de annak az ügy érdemére nem volt kihatása. Vizsgálta az irányadó kúriai gyakorlatot, miszerint akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, illetve megsemmisítésnek, ha az eljárási jogszabálysértés a bírósági eljárásban nem orvosolhatóan olyan jelentős, hogy az a döntés érdemére is kihat (Kfv.V.35.427/2016/3.). Az ügy érdemére kiható jogszabálysértés körében nem csak annak van jelentősége, hogy a hatóság érdemben más döntést hozott volna, hanem annak is relevanciája van, hogy léteznek a közigazgatási eljárásnak olyan garanciális szabályai, amelyek figyelmen kívül hagyása értelemszerűen érinti az egész eljárás jogszerűségét, azaz érdemét (Kfv.IV.37.936/2015/8.).
[6] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes a Katasztrófavédelmi Igazgatóság levelét valóban nem ismertette a felperessel. Ugyanakkor a felek a csapadékvíz elvezetésének rendszerével kapcsolatban egyezően nyilatkoztak, amelyet a tájékoztató levél csak megerősített. Az elsőfokú bíróság szerint a levél nem tartalmazott olyan új tényt vagy körülményt, amellyel kapcsolatban szükséges lett volna beszerezni a felperes nyilatkozatát vagy bizonyítást indítványozni. A tájékoztató levél mint bizonyíték ismertetésének elmaradásával sérült ugyan az Ákr. 76. §-a, ennek azonban az ügy érdemére nem volt kihatása. Nem volt kimutatható a közigazgatási eljárás olyan garanciális szabályának a megsértése sem, ami az egész eljárásra kihatott és ami meggátolta a felperest abban, hogy az ügyféli jogait érvényesítse.
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperesi határozat megsemmisítését és új eljárásra utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte.
[8] A felperes a felülvizsgálati kérelem befogadhatósága körében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjára és b) pontjára hivatkozott. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjával kapcsolatban előadta, hogy megvalósult az alapvető eljárási jogának sérelme, valamint az ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés, mivel a bizonyítékok megismerését az alperes nem tette lehetővé. Az alperes eljárása így az Ákr. 62. § (1) bekezdésébe ütközött, amelynek eljárásjogi jogkövetkezményeit az elsőfokú bíróság nem vonta le.
[9] Emellett hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltér a Kúria Kfv.IV.37.936/2015/8. (EBH 2017.K.8.), a Kfv.IV.37.677/2014/6. (BH 2015.267), valamint a Kfv.VII.45.145/2021/5. számú határozataiban foglaltaktól. Az elsőfokú bíróság szerint az Ákr. 76. §-ának megsértése esetén további vizsgálat indokolt annak megállapítása végett, hogy a jogszabálysértés az ügy érdemére kihatott-e. Ezzel szemben a hivatkozott kúriai határozatok szerint az Ákr. 76. §-ának a megsértése további vizsgálat nélkül önmagában az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez, és a közigazgatási határozat megsemmisítését vonja maga után.
A Kúria jogegységi panasszal támadott végzése
[10] A Kúria a 2023. május 2-án meghozott Kfv.VII.37.247/2023/2. számú végzésével a felperes felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta.
[11] A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontjára alapított befogadási okkal kapcsolatban vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a Kúria közzétett határozataiban kifejtettektől eltérő jogértelmezésen alapult-e. A Kfv.IV.37.936/2015/8. (EBH 2017.K.8.) határozatban a Kúria azt mondta ki, hogy a közigazgatási eljárás garanciális szabályainak figyelmen kívül hagyása, akkor is az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez, ha egyébként a garanciális szabályok betartásával ugyanazt a közigazgatási döntést hozná meg a hatóság. Az elsőfokú bíróság éppen ezt a jogértelmezést követte, amikor megállapította, hogy nem történt olyan garanciális jogsérelem, amely az eljárás egészére kihatott és ami meggátolta volna a felperest abban, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban az ügyféli jogait érvényesítse.
[12] A Kúria indokolása szerint a Kfv.IV.37.677/2014/6. (BH 2015.267) számú határozattal ellentétben nem merült fel több olyan eljárási jogszabálysértés az alperes terhén, amelyek együttesen vezethettek volna a határozat megsemmisítéséhez. A bizonyítékok ismertetésére vonatkozó szabály megsértésének az ügy érdemére kiható jellegét az elsőfokú bíróság megvizsgálta, de a konkrét tényállás mellett nem tartotta megállapíthatónak.
[13] A Kfv.VII.45.145/2021/5. számú határozatban a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a büntetőeljárás iratanyaga olyan bizonyíték, amelynek a hatósági eljárás során történt beszerzéséről a hatóságnak az ügyfelet értesítenie kell, valamint - az iratbetekintés szabályai figyelembevételével - tájékoztatnia kell a bizonyítékok megismerhetőségének, valamint a további bizonyításra irányuló indítvány előterjesztésének lehetőségéről. A Kúria szerint az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a bizonyítékok ismertetésére vonatkozó előírás sérelme az ügy érdemére kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésnek minősül-e, de erre a kérdésre nemleges választ adott. Büntetőeljárás iratanyagáról a konkrét ügyben nem volt szó, ezért nem állt fenn a hivatkozott határozattól való eltérés gyanúja sem.
[14] A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjára alapított felülvizsgálat a bíróság tisztességes eljárásának és a közigazgatás tisztességes ügyintézésének a kontrollját jelenti. A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet [13]-[18] bekezdései részletes indokolást tartalmaznak a hatósági eljárás jogszerűségét illetően. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy az Ákr. 76. §-ának megsértése ténylegesen nem hatott ki az ügy érdemére, illetve ezzel összefüggésben az ügyféli jogok gyakorlását érintő garanciális jogsérelem sem volt megállapítható, az alperes a releváns tényállást tisztázta. A felperes a befogadhatóságot további érvekkel nem támasztotta alá azon túl, hogy az álláspontja szerint az Ákr. 76. §-ának megállapított, valamint az Ákr. 62. § (1) bekezdésének meg nem állapított sérelme az alperes határozatának megsemmisítését kellett volna eredményeznie. A Kp. 117. § (4) bekezdésben foglalt kötelezettség ellenére a felperes nem mutatta be, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadása esetén mely alapvető jogsérelem, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés milyen irányú további vizsgálata lenne szükséges.
[15] Mivel az előzőek szerint a befogadás feltételei nem álltak fenn, ezért a Kúria azt a Kp. 118. § (2) bekezdése alapján megtagadta.
A jogegységi panasz
[16] A 2023. május 3-án elektronikusan átvett felülvizsgálati végzés ellen a felperes - törvényes határidőben - 2023. május 22-én jogegységi panaszt nyújtott be, május 23-án 70.000 forint illetéket megfizetett.
[17] A felperes a jogegységi panaszában a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 41/B. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati végzés hatályon kívül helyezését és a Kúriának a felülvizsgálati eljárás lefolytatására történő utasítását kérte.
[18] Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, a Kúria Kfv.IV.37.936/2015/8. számú (EBH 2017.K.8) közzétett határozata értelmében az Ákr. 76. §-ának mint garanciális eljárási szabálynak a közigazgatási eljárásban történő megsértése minden további vizsgálat nélkül, önmagában az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez, amely a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. Ehhez képest a Kúria felülvizsgálati végzése - a panaszos álláspontja szerint - az Ákr. 76. §-ának megsértését önmagában nem tekinti garanciális jogsérelemnek, hanem további követelményt, "az Ákr. 76. §-ának megsértésével" összefüggésben kimutatható garanciális jogsérelem bekövetkezését tartja szükségesnek ahhoz, hogy megállapítható legyen az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés.
[19] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Kfv.IV.37.677/2014/6. számú (BH 2015.267) közzétett kúriai határozat rögzítette, hogy a bizonyíték megismerési, nyilatkozat- és indítványtételi jog olyan garanciális szabály, amelynek megsértése önmagában, minden további vizsgálat nélkül az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez. A felperes álláspontja szerint a felülvizsgálati végzés alapján több eljárási jogszabálysértés együttesen vezetne az alperesi határozat megsemmisítéséhez akkor is, ha az egyik jogszabálysértés a bizonyítékok megismerésének elmulasztásában áll.
[20] A felperes hivatkozott a Kúria Kfv.VII.45.145/2021/5. számú közzétett határozatára is, amely rögzítette, hogy az Ákr. 76. §-a alapján a hatóság az ügyfelet akkor köteles értesíteni, ha bizonyítási eljárást folytatott le és van olyan bizonyíték, amelyet az ügyfél nem ismert meg. A konkrét ügyben az alperesnek a bizonyítási eljárás során beszerzett büntetőeljárás iratanyagáról kellett volna külön értesítenie a felperest, amelynek elmaradása az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő volt. A jogegységi panasszal támadott felülvizsgálati végzés szerint az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a bizonyítékok ismertetésére vonatkozó előírások megsértése az ügy érdemére kiható lényeges eljárási jogszabálysértésnek minősült-e. Tartalmazta továbbá azt is, hogy mivel az ügyben büntetőeljárás iratanyagáról nem volt szó, ezért a hivatkozott határozattól való eltérés gyanúja nem állt fenn. A panaszos szerint azonban nem annak van jelentősége, hogy milyen iratanyag beszerzésére került sor, hanem annak, hogy a bizonyítási eljárás eredményeként bizonyíték keletkezett, amely megismerésének elmulasztása az Ákr. 76. §-ába ütköző módon akadályozza az ügyfelet további nyilatkozatok, bizonyítási indítványok megtételében.
[21] Ezek alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésben tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a közzétett kúriai határozatok és a jogerős ítélet között jogkérdésben való eltérés elvi lehetősége nem áll fenn.
Az ellenérdekű felek nyilatkozata
[22] Az alperes ellenkérelme szerint a jogegységi panasz elutasításának van helye a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján. Az alperes hivatkozott a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.II.60.030/2022/8. számú döntésekre, amelyek szerint a jogegység követelménye megköveteli annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Nem állapítható meg az ügyazonosság az eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, az azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Álláspontja szerint a jogegységi panasszal támadott felülvizsgálati végzést és a felperes által hivatkozott valamennyi eseti döntést (Kfv.IV.37.936/2015/8., Kfv.IV.37.677/2014/6., Kfv.VII.45.145/2021/5.) eltérő anyagi jogi háttér és eltérő tényállás mellett hoztak. A felperes nem tudta igazolni a fenti döntések közti ügyazonosságot, ami lehetővé tenné annak vizsgálatát, hogy van-e eltérés a hivatkozott döntések között, illetve - amennyiben van - indokolt volt-e az eltérés.
[23] Az alperesi érdekelt szerint a jogegységi panasszal támadott felülvizsgálati végzés helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú ítélet a Kfv.IV.37.936/2015/8. számú határozatra kifejezetten hivatkozva és annak mentén vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy az Ákr. 76. §-nak megsértésével összefüggésben garanciális jogsérelem nem mutatható ki. Utalt arra, hogy a Kfv.IV.37.677/2014/6. és a Kfv.VII.45.145/2021/5. számú döntések, valamint a jogegységi panasszal támadott felülvizsgálati végzés tényállása és jogi háttere eltér egymástól.
A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának döntése és annak jogi indokai
[24] Az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A Kúria e feladatát az ítélkezése során akkor teljesíti, ha a közzétett kúriai döntéseiben elfogadott jogértelmezés elvi tartalmát ("ratio decidendi"-t) az azonos ügyekben követi (Jpe.I.60.002/2021/7.) .
[25] A Jogegységi Panasz Tanács már több döntésében elvi éllel fejtette ki, hogy a jogegységi panasz jogintézménye nem a panaszosnak a per tárgyává tett jog- és érdeksérelmének kiküszöbölésére szolgál. Erre a bírósági eljárási törvények által szabályozott rendes és rendkívüli jogorvoslatok többirányú lehetőséget biztosítanak. A jogegységi panasz eljárás, mint ahogy a nevéből is tükröződik, a közzétett határozattól eltérés feloldását, a jogegység biztosítását célozza, nem pedig újabb jogorvoslati fórumot nyit a panaszosnak, a megelőző eljárások során szükségszerűen már érvényesített jog- és érdeksérelem orvoslására. (Jpe.I.60.001/2021/2.) Ugyancsak e körben mutatott rá a Jogegységi Panasz Tanács arra is, hogy a jogegységi panasz eljárás egy a Bszi.-n alapuló, rendkívüli, jogerő utáni, jogegységet célzó, sui generis eljárás. Más megfogalmazásban: a jogrendszer belső koherenciájának megteremtését szolgáló önálló eszköz. Jogorvoslati eljárás ugyan, de nem a per folytatása. Nem jelentheti a felülvizsgálati eljárás megismétlését, továbbá az abban szereplő indokolás felülmérlegelését. Nem működhet továbbá kvázi "szuper-felülvizsgálatként" sem. (Jpe.I.60.011/2021/3.)
[26] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a Jpe.I.60.002/2021/7. és a Jpe.I.60.005/2021/5. számú határozataiban azt is kifejtette, amit később a Jpe.II.60.027/2021/8. számú döntésében megerősített, hogy a jogegység fogalmát az egyes eljárási törvények nem definiálják, a Bszi. jogegységi eljárásra és jogegységi panasz eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, annak egyes eseteire vonható le - negatív oldalról - következtetés, amelynek értelmében a jogegység hiányát a korábbi döntéstől való indokolatlan eltérés okozza. A jogegység követelménye tehát sohasem absztrakt, hanem mindig konkrét ügyekhez köthető, az csak meghatározott és megjelölt bírói döntések tekintetében merülhet fel. Következésképpen - a jogegységi panasz eljárásokban eddig kialakult gyakorlatot követve - a jogegység követelményén belül az az elvárás, hogy ugyanazon jogkérdést felvető ügyekben (ügyazonosság) a jogértelmezés is azonos legyen. Ha nincs meg az ügyek közötti azonosság, mert eltérő hátterűek a bírói döntések, akkor sem jogilag, sem tágabb értelemben nem értelmezhető a jogegység.
[27] A Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozat azt is rögzítette, hogy a jogegység követelménye megköveteli annak vizsgálatát, hogy mikor áll fenn az ügyek (bírói döntések) közötti azonosság. Az ügyazonosság több tényező által befolyásolt, összetett jogfogalom, amelyet mindig esetről esetre kell vizsgálni. Ennek során szigorúan kell venni az összehasonlított bírói döntésekben az alkalmazott anyagi jogszabály egyezőségét (hatály, normatartalom) és a jogértelmezés szempontjából releváns tények lényegi hasonlóságát, továbbá közigazgatási perben - a kérelemhez kötöttség és a közigazgatási ügy tárgya által meghatározott vizsgálat miatt - a hatósági, a kereseti és a felülvizsgálati kérelem ténybeli és jogi azonosságot befolyásoló elemeit.
[28] A Jogegységi Panasz Tanács korábban azt is kifejtette, hogy nincs ügyazonosság az eltérő anyagi jogi hátterű, azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kérelmet tartalmazó, vagy azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő tényállású közigazgatási ügyek és annak alapján indult közigazgatási jogviták között. Alappal kérdőjelezhető meg az ügyazonosság továbbá azonos anyagi jogi háttér mellett eltérő kereseti vagy eltérő felülvizsgálati érvelés esetén.
[29] A jogegységi panasz eljárás kereteit alapjaiban meghatározza az a kúriai döntés, illetőleg az azzal kapcsolatban lefolytatott eljárás, mellyel szemben a jogegységi panaszt előterjesztették. A Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásával összefüggő Kp. szerinti eljárásban a jogegységi panasz döntően arra irányulhat, hogy ügyazonosság mellett a Kúria korábban a befogadás tárgyában eltérő döntést hozott. Az alapeljárásban érintett jogkérdések vizsgálatának annyiban lehet helye, amennyiben az a befogadás Kp. szerinti vizsgálatához szükséges és azt a panasszal támadott kúriai határozat is tartalmazza.
[30] A panaszos a Bszi. 41/B. § (1) bekezdésére hivatkozással azt állítja, hogy a felülvizsgálati kérelme befogadásának megtagadásakor a Kúria nem észlelte, hogy az elsőfokú bíróság jogkérdésben eltért a felülvizsgálati kérelemben már hivatkozott Kfv.IV.37.936/2015/8., Kfv.IV.37.677/2014/6., Kfv.VII.45.145/2021/5. számú közzétett határozatoktól, ezáltal a közzétett eseti döntésekben kirajzolódó jogegységet megbontotta döntésével. Véleménye szerint téves a jogegységi panasszal támadott végzésben foglalt azon megállapítás, hogy az egyes ügyféli jogok garanciális, ezért a perben nem orvosolható megsértésére vonatkozó jogértelmezéstől való eltérés megállapítására az érdemi felülvizsgálat eredményeként sem kerülhetne sor. Emiatt a Jogegységi Panasz Tanácsnak azt kellett vizsgálnia, hogy az eljáró tanács helyesen következtetette arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt döntések és az előtte folyamatban lévő ügy között a jogkérdésben való eltérés lehetősége nem merülhet fel.
[31] Mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy a jogegységi panasszal támadott végzésben a Kúria a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadta. A befogadásról való döntés célja, hogy a Kúria az egyedi ügyek intézésében is ellásson jogegységi funkciót, így a befogadás körében a Kúriának nem az egyedi ügyben meghozott jogerős ítélet jogszerűségét, hanem annak a jogegységgel való kapcsolatát kell vizsgálnia. Önmagában a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat jogsértő jellegére való hivatkozás nem alapozza meg a befogadást [pl. Kfv.III.37.008/2023/2., Kfv.I.37.001/2023/3. számú közzétett határozatok].
[32] A Jogegységi Panasz Tanács arra is utal, hogy a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó kúriai döntés adott esetben nem csak a befogadhatósági okok értelmezése tekintetében lehet a vizsgálat tárgya. A Jogegységi Panasz Tanács egyes korábbi ügyekben a befogadás megtagadási döntést nem csak a befogadás értelmezési körében vetette össze más kúriai határozattal, hanem részben érdemi vizsgálat tárgyává is tette a felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó döntést a befogadási okok értelmezése körében [Jpe.I.60.019/2022/9. szám (29) bekezdés].
[33] A panaszos a Kfv.IV.37.936/2015/8. számú közzétett határozatra azért hivatkozott, mert az Ákr. 76. §-ában foglaltak megsértése szerinte olyan garanciális jogsérelemnek tekinthető, amely önmagában az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. A Kfv.IV.37.936/2015/8. számú ügyben az volt a kérdés, hogy a felperesi beavatkozó ügyféli minőségének figyelmen kívül hagyása a közigazgatási eljárásban olyan mértékű jogszabálysértést eredményezett-e, hogy az az ügy érdemére is kihatással volt. Ezzel kapcsolatban mondta ki a Kúria, hogy nem annak van relevanciája, hogy az ügyféli jogok gyakorlása esetén a hatóság érdemben más döntést hozott volna, hanem annak, hogy vannak a közigazgatási eljárásnak olyan garanciális szabályai, amelyek figyelmen kívül hagyása értelemszerűen érinti az egész eljárás jogszerűségét, azaz az érdemét. Hivatkozott az 1/2011. (V. 9.) KK véleményre, miszerint az ügy érdemi eldöntésére is kihatással lehet, ha az eljáró hatóságok a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapelvei között, az 5. § (1) bekezdésében rögzített követelményt is megsértve, pl. az ügyfeleket megillető jogokat nem biztosították.
[34] A panaszos a Kfv.IV.37.677/2014/6. számú közzétett határozatra pedig azért hivatkozott, hogy rámutasson: kihatással bír az érdemi döntésre az, ha a felperest elmulasztják határidőben formálisan tájékoztatni a felvett bizonyítás eredményéről. Ebben az ügyben a Ket. 70. § (1) bekezdése előírta, hogy ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, akkor erről az ügyfelet határidőben tájékoztatnia kellett a nyilatkozattételi és a bizonyítás indítványozási jogának gyakorlása érdekében. A Kúria szerint azzal, hogy az alperes mellőzte a felperes határidőben történő formális tájékoztatását a felvett bizonyítás eredményéről, olyan jogsértést követett el, amely az érdemi döntésre is kihatással volt.
[35] A jogegységi panasz középpontjában az áll, hogy az Ákr. 76. §-ának mint garanciális eljárási szabálynak a közigazgatási eljárásban történő megsértése minden további vizsgálat nélkül, önmagában az ügy érdemére kiható jogszabálysértést eredményez, amely a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. Az Ákr. 76. §-a arról rendelkezik: ha a hatóság az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során a hatóság nem biztosította, hogy az ügyfél minden bizonyítékot megismerjen, a bizonyítás eredményéről az ügyfelet értesíti, hogy - az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő.
[36] A bizonyítékismertetés szabályát korábban a Ket. 70. §-a tartalmazta. Eszerint, ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított nyolc napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az -az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével - megismerhesse a bizonyítékokat, azokra nyolc napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő. Megállapítható, hogy a két eljárási szabály tartalmilag nem azonos. Ebből az is következik, hogy a Ket. 70. §-át értelmező Kfv.IV.37.677/2014/6. számú kúriai ítéleti megállapítás az Ákr. 76. §-ára automatikusan nem irányadó.
[37] A Kfv.IV.37.936/2015/8. számú ügyben az ügyféli minőség hiánya jelentette az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, amire a Kúria a Ket. 15. §-ának (ügyféli minőség) és az 5. § (1) bekezdésének (ügyféli jogok gyakorlása) alkalmazásával jutott. Attól, hogy az ügyféli minőség elismerésének elmulasztása lényeges jogszabálysértésnek minősült a Ket. alapján, nem következik, hogy ugyanez a megállapítás az Ákr. 76. §-ának értelmezésére is vonatkoztatható lenne. A panaszos feladata, hogy a támadott döntés és a közzétett kúriai döntések közötti ügyanazonosságot bemutassa, annak fennállását részletesen indokolja, a jogkérdésben való eltérést pontosan megjelölje. Feladata továbbá, hogy panaszában állítson fel párhuzamot a jogkérdés szempontjából releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóságára utalva, továbbá mutassa be, hogy a közzétett döntésekben milyen elvi megállapítás került rögzítésre, ugyanezen jogkérdésben milyen álláspontot fogadott el az ítélkező tanács és indokolja meg, miben látja a közzétett és támadott kúriai döntés közötti eltérést. A panaszos bemutatta azokat az elvi megállapításokat, amelyektől szerinte a támadott határozat eltért. Az ügyazonosság fennálltához, ugyanakkor azt is alá kell támasztania, hogy a releváns tények, alkalmazandó jogszabályok, az eljárás kereteit meghatározó kérelmi elemek hasonlóak. (Jpe.I.60.023/2021/11.)
[38] A felperes hivatkozott a Kfv.VII.45.145/2021/5. számú kúriai végzésre is, hogy bemutassa: az Ákr. 76. §-alapján az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő, ha az alperes lefolytatta a bizonyítási eljárást, de a beszerzett bizonyítékról a felperest külön nem értesítette. Ebben az ügyben az alperesi hatóság a bizonyítási eljárás során a büntetőeljárás anyagát beszerezte, amelyről a felperest nem értesítette és nem tájékoztatta - az iratbetekintés szabályai figyelembevételével - a bizonyítékok megismerhetőségének, valamint a további bizonyításra irányuló indítvány előterjesztésének lehetőségéről. Ezzel az alperes megsértette az Ákr. 76. §-ában foglalt törvényi előírásokat. A jogegységi panasszal támadott végzés arra hivatkozással állapította meg az eltérés hiányát, hogy az előtte lévő ügyben az elsősokú bíróság vizsgálta, hogy a bizonyítékok ismertetésére vonatkozó előírás megsértése az ügy érdemére kiható, lényeges eljárási jogszabálysértésnek minősül-e, továbbá mert ebben az ügyben nem volt érintett büntetőeljárás iratanyaga.
[39] Ezzel összefüggésben a felperes azért támadta a felülvizsgálati végzést, mert véleménye szerint az eljáró tanácsnak meg kellett volna állapítania az Ákr. 76. §-ának, mint garanciális eljárási szabálynak a közigazgatási eljárásban történő sérelmét. Azzal, hogy az alperesi hatóság nem biztosította a Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztató levelének felperes általi megismerhetőségét és további bizonyítási indítvány előterjesztését, eljárása az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő volt. A panaszos tulajdonképpen arra kéri a Jogegységi Panasz Tanácsot, hogy értékelje: vajon kihatással volt-e az ügy érdemére az, hogy az alperes elmulasztotta értesíteni a felperest a tájékoztató levélről.
[40] A Jogegységi Panasz Tanács hangsúlyozza, hogy a precedenshatározatban tett megállapítás annak tükrében vizsgálható és lehet alkalmazható a jogegységi panasszal érintett ügyben, ha az Ákr. 76. §-ának sérelmét azonos tényállás mellett mondta ki a precedenshatározat vagy a tények, körülmények hasonlósága alapján azonos megállapítás tehető, így a precedensdöntés az adott ügyben is alkalmazható. Ennek megítéléséhez vizsgálni kell, hogy mi vezetett a precedensdöntésben a jogsértés megállapítására és mi történt a jelen, jogegységi panasszal érintett ügyben. A precedenshatározat szerint a bizonyítékok megismerésének lehetővé tételét az alperes teljes mértékben elmulasztotta, ezzel szemben a felperes által panaszolt ügyben a Katasztrófavédelmi Igazgatóság tájékoztató levele megismerésének elmaradása volt a kifogás tárgya. A Kúria arra tekintettel nem tartotta befogadhatónak a felülvizsgálati kérelmet, hogy a tájékoztató levél olyan új tényt és körülményt nem tartalmazott, amely a bizonyítás eredményét, az ügyben a panaszos nyilatkozattételi jogának hiányában az ügy érdemét befolyásolta volna. A precedenshatározattal ellentétben az Ákr. 76. §-ának sérelme nem valószínűsíthető a befogadáshoz szükséges mértékben az ügy egyedi körülményeinek értékelése mellett, így igazolhatóan az ügy érdemére kiható eljárási jogsértés fennállása valószínűsítésének hiányában a befogadásnak nem volt helye. Az állított jogsértés mindig az ügy körülményeire, tényeire, az anyagi és eljárási szabályozásra tekintettel vizsgálandó és ítélhető meg az, hogy egy bizonyítékról való tájékoztatás elmaradása vezethetett-e olyan lényeges jogsértésre, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott. A Jogegységi Panasz Tanács nem az elsőfokú bíróság és a Kúria által elvégzett értékelést vizsgálja felül, hanem azt ítéli meg, hogy a precedensdöntésbe foglalt jogértelmezésnek a Kúria jogegységi panasszal támadott döntése megfelelt-e vagy a tényállás egyedi eltérései alapján az eltérő jogértelmezés lehetősége, a jogkérdéstől való eltérés fel sem merülhetett.
[41] A jogegységi panasz eljárás alapja a panaszban megjelölt ügyekben felmerült tényhelyzet, valamint anyagi jogi és eljárásjogi háttér. A Jogegységi Panasz Tanács arról dönt, hogy azonos jogszabályi környezetben, a jogkérdés szempontjából releváns hasonló tények mellett jogkérdésben történt-e eltérés. A jogkérdésben való eltérést konkrét, az ügy érdemével összefüggésbe hozható jogértelmezések között kell igazolni, általánosan megfogalmazott eljárási jogsérelem állítása a panaszt nem alapozza meg.
[42] A Jogegységi Panasz Tanács jogkérdésben a fentiek szerint eltérő értelmezést, eltérést nem észlelt, ezért a jogegységi panaszt a Bszi. 41/D. § (3) bekezdése alapján elutasította.
Elvi tartalom
[43] A jogegységi panasz eljárás alapja a panaszban megjelölt ügyekben felmerült tényhelyzet, valamint anyagi jogi és eljárásjogi háttér. A Jogegységi Panasz Tanács arról dönt, hogy azonos jogszabályi környezetben, a jogkérdés szempontjából releváns hasonló tények mellett jogkérdésben történt-e eltérés. A jogkérdésben való eltérést konkrét, az ügy érdemével összefüggésbe hozható jogértelmezések között kell igazolni, általánosan megfogalmazott eljárási jogsérelem állítása a panaszt nem alapozza meg.
Záró rész
[44] Az alperes és az alperesi érdekelt perköltség igényt nem terjesztett elő, így arról a Jogegységi Panasz Tanácsnak határozni nem kellett.
[45] A jogegységi panaszt előterjesztő felperes a jogegységi panasz eljárás illetékét előzetesen megfizette, így a jogegységi panasz elutasítása alapján annak viselésére köteles.
[46] A határozat ellen sem a Bszi., sem más jogszabály nem biztosít jogorvoslatot.
Budapest, 2023. november 27.
Böszörményiné dr. Kovács Katalin s. k.,
a tanács elnöke,
Dr. Kalas Tibor s. k.,
előadó bíró,
Dr. Farkas Katalin s. k.,
bíró,
Dr. Gyarmathy Judit s. k.,
bíró,
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s. k.,
bíró,
Dr. Márton Gizella s. k.,
bíró,
Molnár Ferencné dr. s. k.,
bíró,
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró,
Dr. Orosz Árpád s. k.,
bíró,
Dr. Puskás Péter s. k.,
bíró,
Salamonné dr. Piltz Judit s. k.,
bíró,
Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s. k.,
bíró,
Dr. Somogyi Gábor s. k.,
bíró,
Dr. Suba Ildikó s. k.,
bíró,
Dr. Szabó Klára s. k.,
bíró,
Dr. Tóth Kincső s. k.,
bíró,
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró