37/B/2009. AB határozat
a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. § (2) bekezdése és 2. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Alkotmány 57. § (1) bekezdése tekintetében - elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 1. § (2) bekezdése és 2. § (1)-(2) bekezdése, alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és a 77. § (2) bekezdése vonatkozásában - visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbtv.) 1. § (2) bekezdése és 2 § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában.
Az indítványozó álláspontja szerint a felhívott rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az 57. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti egyenlőség elvét és ellentétben állnak a 77. § (2) bekezdésével is.
Érdemi indoklásként azt adta elő, hogy a Jszbtv. 1. § (2) bekezdése indokolatlanul tesz különbséget a jogi személyek között, mert a jogalanyok egyenlőségét figyelmen kívül hagyva az e bekezdésben felsoroltakat kivonja a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) hatálya alól. Ezzel lehetőséget teremt jogszerűtlen működésükre. A Jszbtv. 2. § (1) bekezdését azon az alapon látta az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe és a 77. § (2) bekezdésébe ütközőnek, hogy az itt felsorolt jogkövetkezmények alkalmazása függ "a szándékosságtól, a vagyoni közrehatástól és az ügyvezetés tudomásától".
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések a következők:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
"77. § (1) (...)
(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek."
2. A Jszbtv. rendelkezései
"1. §
(2) E törvény nem alkalmazható a magyar állammal, külföldi állammal, az Alkotmányban felsorolt intézményekkel, az Országgyűlés Hivatalával, a Köztársasági Elnök Hivatalával, az Országgyűlési Biztos Hivatalával, illetőleg jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási és önkormányzati igazgatási feladatot ellátó szervekkel, valamint nemzetközi szerződéssel létrehozott nemzetközi szervezetekkel szemben."
2. § (1) Jogi személlyel szemben az e törvényben meghatározott intézkedések a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (Btk.) meghatározott szándékos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazhatók, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését célozta vagy eredményezte, és a bűncselekményt a jogi személy
a) vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő bizottságának tagja, illetőleg ezek megbízottja a jogi személy tevékenységi körében követte el,
b) tagja vagy alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében követte el, és a vezető tisztségviselő, a cégvezető, illetőleg a felügyelő bizottság irányítási vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül az e törvényben meghatározott intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára előny szerzését eredményezte, és a jogi személy vezető tisztségviselője, vagy a képviseletre feljogosított tagja, alkalmazottja, illetőleg tisztségviselője, cégvezetője, valamint felügyelő bizottságának tagja a bűncselekmény elkövetéséről tudott."
III.
Az indítvány részben nem megalapozott, részben nem bírálható el.
1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében elismert törvény előtti egyenlőség "a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása". (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.) Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése "a törvény előtti egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik". [191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631. Összefoglalóan: 45/2000. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2000, 344, 349-350.]
Következetesen képviselt elvi álláspontja a testületnek az is, hogy "A demokratikus jogállamban a büntető hatalom az állam - alkotmányosan korlátozott - közhatalmi jogosítványa a bűncselekmények elkövetőinek büntetőjogi felelősségre vonására. Ebben a büntetőjogi rendszerben a bűncselekmények a társadalom jogi rendjének sérelmeként szerepelnek és a büntetés jogát az állam gyakorolja. [...]." [40/1993. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1993, 288, 289, 290.]
Úgyszintén a jogalkotó szabadsága körébe tartozik annak megítélése is, hogy konkrét elkövetési magatartásokat a büntetőjog dogmatikai szabályainak figyelembe vétele mellett, konkrétan mely törvényi tényállások alá sorol be, illetve adott cselekményeket mely indíttatásból generál önálló bűncselekményként. A bűncselekményeknek a büntető törvényben történő nevesítése, adott magatartásoknak sui generis cselekményként történő szabályozása minden esetben egy adott büntetőpolitika normatív meg-testesítését jelenti. A büntetőpolitika által meghatározott "szükségletek, követelmények és célok helyességéről és indokairól, így különösen azok célszerűségéről és hatékonyságáról" az Alkotmánybíróságnak nincs módjában dönteni [1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 574.; 13/2002. (III. 20.) AB határozat, ABK 2002, március, 99, 101, 102.].
2. A büntethetőség és büntetendőség feltételeinek meghatározása, a felelősségre vonás alóli kivételekkel együtt része a büntető politikának, amelyet a törvényhozó hagyományosan a büntető törvény általános rendelkezéseibe foglal, vagy - mint jelen esetben - a speciális cselekményekre vagy elkövetőkre generált külön törvényben helyez el.
A Jszbtv. az 1. § (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározza a jogi személy fogalmát, egyértelműsítve ezzel a származékos büntetőjogi felelősség alanyait. A definíció alapja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685. § c) pontjának lényeges tartalma, de ugyanakkor a jogalkotó kiterjesztette a büntetőjogi felelősséget a polgári jogi jogalanyisággal, valamint a tagoktól elkülönült vagyonnal rendelkező szervezetekre is.
Az 1. § (2) bekezdésében a jogalkotó a különleges szabályozási tárgykörre, az az a speciális büntetőjogi jogalanyiságra tekintettel úgy állapította meg a törvény hatályát, hogy kivonta alóla az államot, az alkotmányos szerveket, illetve a közvetlenül az ezek működéséhez tartozó hivatalokat. Úgyszintén kivonta azokat a testületeket, amelyek működtetésére az államnak nemzetközi kötelezettsége van. Ez a megoldás összhangban áll az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény 1997. június 19-én elfogadott második jegyzőkönyve 3. cikkében tett megszorítással, amely kivonja a dokumentum hatálya alól az államokat és a "közjogi" testületeket a hatósági jogkör gyakorlásakor és a nemzetközi közjogi szerveket.
A kivételek megteremtésével azonban a büntetőpolitika normatív szabályokká transzformált rendelkezésében a jogalkotó nem lépett át azon a határon, amely a büntetőpolitikai célszerűség, ésszerűség tartományán kívül esik, és amely így megteremtené a lehetőségét a normaszöveg vizsgálatának az indítványozó által felhívott, az Alkotmány 57. § (1) bekezdése mentén.
A Jszbtv. célja mindenekelőtt az, hogy a gazdasági élet tisztaságának védelme érdekében a büntetőjog eszközeivel is közvetlen fellépést biztosítson mindazon esetekben, amikor az elkövető a jogi személy felhasználásával, vagy éppen annak érdekében követett el büntetendő magatartást.
Ezzel szemben az állam felelőssége mindenekelőtt politikai síkon, ha pedig szervezetein keresztül magánjogi jogviszonyokba lép, ezen szervezeteinek felelősségén keresztül vizsgálható, s szervezetein "keresztül" közvetve a Jszbtv. hatálya alá is "visszakerül".
A nemzetközi kötelezettség alapján létrehozott szervezetek felelőssége a nemzetközi jog felelősségi rendszerétől elválasztva nem is vizsgálható. Ugyanakkor a büntetőjogi felelősségre vonhatóságuktól függetlenül kialakultak azok a megfigyelő és ellenőrző mechanizmusok, létrejöttek olyan szervezetek (pl. OLAF), amelyek ezek esetében is alkalmasak a gazdasági visszaélések kiszűrésére.
A megnevezett alkotmányos szervek felelőssége pedig részint szintúgy politikai síkon, részint pedig a közjogi rendszerbe ágyazottan közvetlen büntetőjogi jogalanyiságuk nélkül tisztázható. Ilyen, a közjogi felelősség tisztázására alkalmas további eszközök pl. az interpelláció, a vizsgáló bizottság felállítása, vagy az önálló pénzügyi ellenőrző testületek ellenőrzései (pl. a Számvevőszék).
Mindez pedig nem akadályozza az állampolgárok jogérvényesítését és nem hozható összefüggésbe a bíróság előtti egyenlőségre vonatkozó alkotmányos szabállyal.
Ezért az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítványt ebben a részében - az alkotmányossági összefüggés hiányában - elutasította. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]
Ugyanez a helyzet a Jszbtv. 2. § (1)-(2) bekezdése esetén is, minthogy e rendelkezésben a jogalkotó a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeit állapította meg, amely kizárólagos törvényhozói kompetencia. A jogi személy speciális büntetőjogi jogalanyiságára tekintettel erre éppen az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság követelménye miatt volt szükség.
3. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeivel. Több ízben kimondta, hogy az indítványnak meg kell felelnie az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésében meghatározott általános követelményeknek. Pontosan meg kell jelölnie a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot (azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti). Mindemellett határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381-382.].
Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 77. § (2) bekezdése tekintetében nem fejtette ki azoknak a támadott rendelkezésekkel való összefüggését.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Így a kifejtettekre figyelemmel az indítványt - ebben a részében - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009, január 3.) 29. § c) pontja alapján az indítványt visszautasította.
Budapest, 2011. június 21.
Dr. Paczolay Péter s.k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s.k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró