773/D/2007. AB határozat
a Zala Megyei Bíróság Pkf. 20.366/2007/2. számú végzése, ellen benyújtott alkotmányjogi panasz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény VI. fejezete vonatkozásában mulasztás megállapítása, a Zala Megyei Bíróság Pkf. 20366/2007/2. számú végzése, ellen benyújtott alkotmányjogi panasz és a Nagykanizsai Városi Bíróság 2004.I.VH.1135/2005/25-II számú végzésének megsemmisítésére irányuló kérelem tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Zala Megyei Bíróság Pkf. 20.366/2007/2. számú végzése, ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 4. § c) pontja tekintetében elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény VI. fejezete vonatkozásában mulasztás megállapítására vonatkozó indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Zala Megyei Bíróság Pkf. 20366/2007/2. számú végzése, ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 2/1968. (I. 24.) IM rendelet 1. § (4) bekezdése tekintetében visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Nagykanizsai Városi Bíróság 2004.I.VH.1135/2005/25-II számú végzésének megsemmisítésére irányuló kérelmet visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz intézett indítványában az indítványozó az Alkotmánynak az alapjogok korlátozásának tilalmára vonatkozó 8. § (2) bekezdésére, a tisztességes eljárás követelményét biztosító 57. § (1) bekezdésére és a jogorvoslathoz való jogot garantáló 57. § (5) bekezdésére hivatkozással alkotmányjogi panaszt és alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló kérelmet terjesztett elő. A Zala Megyei Bíróság Pkf. 20.366/2007/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban című 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: költségmentességi R.) 4. § c) pontjának és a költségmentesség engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 2/1968. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: engedélyezési R.) 1. § (4) bekezdésének megsemmisítésére, az ezekkel kapcsolatos alkalmazási tilalom kimondására irányul, a mulasztás megállapítását érintő indítványi elem a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) VI. fejezetét érinti.
Az indítványozó kérte még Nagykanizsai Városi Bíróság 2004.LVh.1135/2005/25-H számú végzésének megsemmisítését is.
Az indítványozó álláspontja szerint a két rendeletben foglalt, az általa támadott jogszabályok a konkrét ügyben elzárták az általa képviselt céget attól, hogy a végrehajtási eljárás során fontos kérdésekben ténylegesen bíróság döntsön, mivel a költségkedvezmények igénybevételét korlátozó rendelkezések folytán jogorvoslathoz való jogukat sem gyakorolhatták. Sérelmezte továbbá azt is, hogy az ilyen alapjogi korlátozást megengedő rendelkezések IM rendeletekben vannak. Kérelmét a Pp.-re is kiterjesztette arra hivatkozással, hogy a VI. fejezetnek a perköltségre vonatkozó szabályai hiányosak, s ez is közrejátszik abban, hogy alkotmányellenes rendeletek születettek.
II.
Az Alkotmánybíróság a következő rendelkezéseket vizsgálta.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"8. §(...).
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Pp. érintett szabálya
"86. § (...)
(2) A költségmentesség, az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog hatálya - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed. A költségmentesség vagy az illetékmentesség a végrehajtási eljárás során le nem rótt illetékek, valamint az állam által előlegezett költségek viselése alól a feleket nem mentesíti."
3. A költségmentességi R. szabálya:
"4. § A Pp.-nek, valamint e rendeletnek a költségmentességre vonatkozó rendelkezéseit - a végrehajtási eljárásra vonatkozó eltéréssel [Pp. 86. § (2) bek.], valamint az alábbi kivételekkel - a polgári nemperes eljárásokban is alkalmazni kell. Nem alkalmazhatók ezek a rendelkezések (...)
c) arra a végrehajtási költségre, amely az adós által kért szakértő becsüs közreműködésével vagy az árverésnek az adós által kért közhírré tételével merült fel,"
4. Az engedélyezési R. szabálya:
"1. § (...)
(4) Jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet [Ptk. 685. § c) pont] illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelméhez csatolni kell a bankszámlát vezető pénzintézet - 15 napnál nem régebbi -igazolását a bankszámla egyenlegéről. Ha a gazdálkodó szervezet több bankszámlával rendelkezik egy pénzintézetnél, vagy több pénzintézet vezet részére bankszámlát, mindegyik vonatkozásában köteles az igazolást csatolni. A gazdálkodó szervezet képviselője írásban nyilatkozik arról, hogy a gazdálkodó szervezet egyéb bankszámlával nem rendelkezik. A bíróság elrendelheti a gazdálkodó szervezet vagyoni állapotának (ingó, ingatlan vagyon, kintlévőségek, tartozások), továbbá 6 hónapra visszamenőleges bankszámla egyenlegének igazolását is."
III.
Az alkotmányjogi panasz részben megalapozatlan, részben nem bírálható el.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz a törvényi feltételeknek megfelelnek-e.
1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a jogerős végzést 2007. május 2-án vette kézhez, az alkotmányjogi panaszt pedig 2007. július 2-án adta postára. Mivel az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló hatvan napos határidő utolsó napja 2007. június 30-a, szombati napra esett, a postára adás pedig az ezt követő első munkanapon megtörtént, a panasz határidőben benyújtottnak tekintendő.
1.2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az engedélyezési R. támadott szabályát, az alkotmányjogi panasz benyújtását követően, a jogi segítségnyújtással és áldozatsegítéssel összefüggő egyes miniszteri rendeletek módosításáról szóló 48/2009. (IX. 28.) IRM 1. § (2) bekezdése megváltoztatta. (Ez azonban a tartalmat nem érintette, jórészt csak a más jogszabályokban bekövetkezett terminológiai módosításokat vezette át a jogalkotó.)
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (először: 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz azonban - mivel az alkalmazási tilalom kimondására is lehetőség van - már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatát is megalapozza.
1.3. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó által állított jogsérelem bekövetkezett.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott egyik jogszabályt - az engedélyezési R.-t - a bíróság az eljárása során nem alkalmazta; fogalmilag nem is alkalmazhatta, mivel a költségmentességi R-ben kifogásolt szabály folytán adott tárgykörben az engedélyezési eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. Így erre az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló határozat nem is hivatkozott. Következésképpen, mivel az engedélyezési R. vitatott szabálya az ügyben nem került alkalmazásra, az állított jogsérelem bekövetkezése azzal nem lehet összefüggésben.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
1.4. Az Alkotmánybíróság több ízben vizsgálta már egyes konkrét normakontroll kérelmek, az alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés, valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. Következetes gyakorlata szerint nincs hatásköre arra, hogy az alkotmányjogi panasz, illetve a bírói kezdeményezés elbírálására vonatkozó hatáskörében eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is vizsgáljon. (Összefoglalóan pl.: 1105/D/2004. AB határozat (a BH 2005, 1316, 1326-1328.) Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint ugyanis az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az Alkotmányban biztosított alapjogi sérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatt következzék be. (pl. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.).
Erre figyelemmel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság a Pp. VI. Fejezetét érintő mulasztás megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján szintén visszautasította.
2. Ezt követőleg az Alkotmánybíróság a költségmentességi R. támadott rendelkezésének alkotmányellenességét vizsgálta.
2.1. A perköltség és a közteherviselés összefüggéseit az Alkotmánybíróság több ízben is vizsgálta. Ennek során rámutatott arra, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből nem következik olyan tilalom, amely megakadályozná, hogy az igazságszolgáltatás működtetési költségek ne lennének a felekre átháríthatók. A tisztességes eljárásból fakadó követelményekből nem vezethető le a perlekedéssel kapcsolatos költségek viseléséből eredő kockázatok teljes kiküszöbölése [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 302.].
A bírói út igénybevételére vonatkozó alkotmányi rendelkezésből csak az következik, hogy - a jogalkotót megillető széles mérlegelési jogkörben - amikor szükséges a perrel kapcsolatos kiadásokra is megfelelő támogatási rendszert biztosítson, olyan mértékben, hogy a költségviselési szabályok folytán a bírói út igénybevétele ne lehetetlenüljön el. A kedvezményekre és mentességekre azonban senkinek nincs alanyi joga. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 1074/B/1994. AB határozat, ABH 1996, 452, 453-454.; 1518/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 570, 571.; 181/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 588, 589.; 574/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 628, 629.; 539/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 734, 735.; 1106/B/1997. AB határozat, ABH 2003, 1018, 1023.]
2.2. Az Alkotmány 8. §-ával összefüggésben lefolytatott vizsgálata során az Alkotmánybíróság már a 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban rámutatott arra, hogy "a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése - akár jogszerű kényszerítés árán is - a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A végrehajtási eljárásban már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az "ártatlanságában" a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet. (ABH 1991, 211, 212-213.)
2.3. Az indítványozó által támadott rendelkezés nem a bírósághoz fordulás jogának kizárásáról vagy korlátozásáról szól.
Az adós a végrehajtási eljárásban is jogosult a bírói út igénybevételére és a végrehajtási költségek vonatkozásában - akár teljes személyes - költségmentességre is. Itt csupán arról van szó, hogy a végrehajtási szakaszban a Pp. általános rendelkezéseit nem minden tekintetben kell alkalmazni, mert arra külön rendelkezések - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény - szabályai az irányadók. Ennek 34. § (1) bekezdése szerint a végrehajtás kérésével kapcsolatos költségeket a jogosult előlegezi. A Vht. 34. § (2) bekezdése tartalmazza azt a szabályt, hogy a szakértő, becsüs igénybevételére vonatkozó költségek előlegezésére az köteles, akinek ez az érdekkörében felmerült. A támadott rendelkezés erre figyelemmel csupán annyit állapít meg, hogy a szakértő, becsüs, stb. igénybevételére vonatkozó költségekre a Pp. szabályai nem irányadók.
Erre tekintettel érdemi összefüggés nem volt megállapítható az Alkotmány felhívott rendelkezései és a költségviselési R. vitatott szabálya között. Így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásban elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az Abtv. 1. §-a határozza meg. Ezek közé nem tartozik a bíróság által hozott határozatok megsemmisítése. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2010. május 11.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró