679/B/2007. AB határozat
folyamatban levő ügyekben alkalmazandó jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezésről, valamint alkotmányjogi panaszokról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban levő ügyekben alkalmazandó jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a mögöttes felelősségről szóló 1/2007. Polgári jogegységi határozat alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést és alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett, melyek a mögöttes felelősségről szóló 1/2007. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: 1/2007. PJE. határozat) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányultak.
Az 1/2007. PJE. határozat szerint mivel a mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett, ezért a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés esedékessé válásának időpontjában - kezdődik. Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése ugyanis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik, az elévülés nyugvása pedig fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől (a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben.
2. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiumának eljáró bírája - az előtte folyamatban levő 2.G.40.653/ 2005. számú eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján bírói kezdeményezéssel élt az 1/2007. PJE. határozat ellen, kérve a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárását is. Álláspontja szerint az 1/2007. PJE. határozat a kezesi jogviszonyban az elévülési kifogás érvényesíthetőségének kiterjesztésével nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) normatartalmát feltárva adott egységes iránymutatást, hanem a meglevő szabályozást új, normatív tartalommal egészítette ki.
Álláspontja szerint a jogegységi határozat azzal, hogy "a kezes a főkötelezettet megillető ellenjogokat meghaladóan saját személyéhez kapcsolódó, de az alapjogviszonyból eredő igényt megszüntető kifogással élhet a jogosulttal szemben", illetve az ezekkel szembeni "védekezés körében a jogosultra további kötelezettségeket hárít", túllépett a jogértelmezés keretein és valójában kiegészítette a jogszabályt. Meglátása szerint ez ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Alkotmányban meghatározott irányítási jogosítványaival [Alkotmány 47. § (2) bekezdése].
Az indítványozó emellett azt is állította, hogy az 1/2007. PJE. határozat a sortartási kifogás nyugvást kiváltó jogi tényként történő értékelésével új elemet épített be a jogi norma meglevő tárgyi elemei közé, amely az igényérvényesítés időtartamát a mögöttesen felelős személlyel szemben öt évről egy évre rövidíti, amely a jogállamiság és az abból levezetett jogbiztonság követelményébe ütközik [Alkotmány 2. § (1) bekezdése].
Az indítványozó szerint továbbá a jogegységi határozat rendelkező részének 4. pontjában foglalt azon kitétel, mely szerint az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását, kategorikus, eltérést nem engedő megállapítás. Véleménye szerint kiszámíthatatlan, hogy a bíróságok a határozat rendelkező részét önmagában hordozott jelentése szerint, vagy azt tovább értelmezve tekintik irányadónak, ez pedig a jogbiztonság követelményébe ütközik [Alkotmány 2. § (1) bekezdése].
Végül előadta, hogy a jogegységi határozat a jogosultat megillető alanyi jog érvényesítésének időtartamát - és ezáltal magát az alanyi jog érvényesítését - korlátozza [Alkotmány 8. § (2) bekezdés], míg a kezes oldalán növeli a teljesítés végleges megtagadásának lehetőségeit, ez pedig sérti a bírósághoz fordulás jogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdése].
3. Egy másik indítványozó - két azonos tartalmú indítványában - az 1/2007. PJE. határozat ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.
Véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság jogot alkotott azzal, hogy kimondta, a követelés a főkötelezettel, illetve a mögöttesen felelős személlyel szemben külön-külön évül el, mely ellenétes a Ptk. 324. § (1) bekezdésével. A jogegységi határozat szerint, ha az elévülés a mögöttes felelőssel szemben nyugszik, úgy azt vele szemben nem lehet megszakítani. Ezzel ellentétben az indítványozó álláspontja az, hogy nem a nyugvás zárja ki az elévülés megszakítását, hanem a megszakítás zárja ki a nyugvást. Utalt arra is, hogy az 1/2007. PJE. határozat alapján a jogosultnak a mögöttes felelőssel szemben nem egy ötéves elévülési, hanem csupán egy egyéves jogvesztő határidő áll rendelkezésére az igényérvényesítéshez. Hivatkozott arra, hogy "az 1988. évi Gt. és az 1997. évi Gt. 54. § (1) bekezdése, valamint a [nyilvánvalóan a gazdasági társaságokról szóló, jelenleg hatályos 2006. évi IV. törvény] Gt. 68. § (1) bekezdése is egyértelmű rendelkezést tartalmaz, amelyet a jogegységi határozat lényegében hatályon kívül helyez" [a gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnése esetén a megszűnő társaságot terhelő kötelezettség alapján fennmaradt követelés a társaság megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidő alatt érvényesíthető a gazdasági társaság volt tagjával (részvényesével) szemben]. Ezen indokok alapján az indítványozó sérülni vélte az Alkotmány 47. § (2) bekezdését, utalva arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság ebben az esetben is a hatáskörét túllépve járt el.
Állítása szerint sérül a jogállami jogbiztonság követelménye is, mert a jogvesztő határidő kezdő időpontját a követelés behajthatatlanságának igazolt megállapíthatóságához kapcsolja a határozat, ennek ismérveit azonban az 1/2007. PJE. határozat nem tartalmazza.
Végül hivatkozott arra, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése is sérelmet szenved, mivel a mögöttes felelőssel szembeni igény bíróság előtti érvényesítésére egyéves jogvesztő idő áll rendelkezésre, a főkötelezettel szemben fennálló ötéves elévülési idővel ellentétben, mely a jogosultat korlátozza a követelés bírói úton való érvényesítésében, azaz a bírósághoz fordulás jogában. Mindezekre tekintettel az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság az 1/2007. PJE. határozatot semmisítse meg, valamint állapítsa meg, hogy az a Fővárosi ítélőtábla 13.Gf.40.506/2006/5. számú, valamint a Fővárosi ítélőtábla 13.Gf.40.290/2007/6. számú jogerős ítéleteiben nem alkalmazható.
4. Mivel az indítványok tárgya egymással összefügg, az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.)
28. § (1) bekezdése alapján a folyamatban levő ügyeket egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványok által érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"47. § (2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
2. Az 1/2007. PJE. határozat rendelkező része:
"1. A mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvény rendelkezésén (törvényi kezesség, valamint a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei) .
2. A mögöttesen felelős ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Ebből következően a követelés elévülése mind a főkötelezettel, mind a mögöttesen felelőssel szemben ugyanabban az időpontban - a követelés Ptk. 326. § (1) bekezdés szerinti esedékessé válásának időpontjában - kezdődik.
3. Az elévülést a főkötelezettel szemben megszakító jogcselekmények nem szakítják meg az elévülést a mögöttesen felelős személlyel szemben.
4. A mögöttesen felelős személlyel szembeni követelés elévülése a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságáig nyugszik. Az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását. A főkötelezettel szemben el nem évült követelés az elévülés nyugvásának megszűntétől (vagyis a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságától) számított egy éven belül érvényesíthető a mögöttesen felelős személlyel szemben."
3. A Ptk.-nak az indítványokkal érintett rendelkezései:
"324. § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti."
"326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált.
(2) Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a teljesítésre halasztást adott."
"327. § (1) A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.(2) Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg."
III.
A bírói kezdeményezés és az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdéséből vezette le, hogy utólagos normakontroll hatáskörében vizsgálat tárgyává teheti a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát. Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) leszögezte: az Alkotmánybíróságnak - alkotmányos jogállásából eredő - azon gyakorlatából, hogy utólagos normakontroll hatáskörébe tartozik valamennyi norma alkotmányossági vizsgálata, az következik, hogy hatáskörébe tartozik a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálata is. Amennyiben a jogegységi határozat e vizsgálat alapján - a törvény egyéb lehetséges értelmezési tartományától eltérően - alkotmánysértő, akkor az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik ennek megállapítása is (ABH 2005, 504, 514.) .
Jelen ügyben azonban az indítványozók az 1/2007. PJE. határozat alkotmányossági vizsgálatát bírói kezdeményezés és alkotmányjogi panaszok keretében kérték. Az Alkotmánybíróság a 70/2006. (XI. 23.) AB határozatában már állást foglalt abban, hogy vizsgálhatja-e a jogegységi határozat alkotmányosságát alkotmányjogi panasz alapján. Megállapította, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogegységi határozat alkotmányossági vizsgálatára az Abtv. 1. § b) és d) pontjában meghatározott normakontroll eseteiben (utólagos absztrakt normakontroll, illetve a konkrét normakontroll mindkét formája: a bírói kezdeményezés és az alkotmányjogi panasz alapján is) lehetősége van.
Minderre tekintettel jelen ügyben az Alkotmánybíróság az 1/2007. PJE. határozat alkotmányossági vizsgálatát a bírói kezdeményezés, valamint az alkotmányjogi panaszok alapján egyaránt lefolytatta.
2. A Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből eredő feladata az, hogy az eltérő törvényi értelmezéseket egységesítse és a bírói jogalkalmazásban kötelező értelmezési tartalmat meghatározza. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság rámutatott arra: "Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése értelmében a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező. (...) Az adott jogszabály (jogszabályi rendelkezés) élő tartalma: a jogegységi határozat. (...) Az Alkotmánybíróság tényként kezeli, hogy a jogszabály tartalma az, amit a jogegységi határozat annak tulajdonít. A jogegységi határozatban megfogalmazottak tekintetében az Alkotmánybíróság nem ad konkuráló értelmezést (pl. alkotmányos követelmény formájában); ez sértené a bírói függetlenséget. Az Alkotmánybíróság jelen hatáskör-értelmező döntése (a jogegységi határozat alkotmányossági felülvizsgálhatósága) ugyanakkor a bírói függetlenséget szélesíti, mivel az eljáró bíró az Abtv. 38. § alapján nemcsak az alkalmazott jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérheti, hanem a számára kötelező valamennyi norma felülvizsgálatát." (ABH 2005, 504, 513-515.)
A 40/2007. (VI. 20.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.) továbbá kimondta, hogy "[a] joggyakorlat továbbfejlesztése, mint ok révén a Legfelsőbb Bíróságnak lehetősége nyílik [jogegységi határozat meghozatalával] valamely jogszabály-értelmezési gyakorlat (tehát a normához "tapadt" ítélkezés) alapján dönteni az ítélkezési gyakorlat új irányáról." Ennek eszköze lehet a jogegységi eljárás is. "Az elvi kérdések jogegységi határozattal való eldöntése pedig (...) a norma alkalmazása során felmerült különböző (általános érvénnyel megfogalmazott) értelmezések egységesítésének eszköze." (ABK 2007. június, 539, 544.)
3. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság - követve a fenti határozatokban foglaltakat - az 1/2007. PJE. határozatot kizárólag alkotmányossági szempontból ítélte meg, a "törvényértelmezés dogmatikai helyességét nem vitatja". (ABH 2005, 504, 523.) Azt vizsgálta tehát, hogy a Ptk.-nak a jogegységi határozatban szereplő rendelkezésekkel együttes értelmezése - annyiban, amennyiben azt az indítványozók támadják, és olyan indokokkal, amelyeket az indítványozók megjelölnek - összhangban van-e az Alkotmánynak az indítványokban megjelölt rendelkezéseivel.
3.1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az indítványok azon elemeit vizsgálta meg, melyek az 1/2007. PJE. határozatnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe ütközését állították. E tekintetben az indítványozók az alkotmányellenességet abban látták, hogy a jogegységi határozat a meglévő szabályozást új, normatív tartalommal egészítette ki, tehát önálló jogszabályi tartalommal eloldódott az értelmezett jogszabálytól, azaz a Ptk.-nak a kezességre és az elévülésre vonatkozó rendelkezéseitől.
Az Alkotmánybíróság a bírósági jogértelmezés és a bírói függetlenség kapcsolatával összefüggésben megállapította, hogy "[a] »jogot« végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. (...) A csak a törvényeknek való alávetettség nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az ítélkezésre, hanem - az Alkotmány határai és követelményei között maradó - független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói függetlenséget." [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 262.] A 42/2004. (XI. 9.) AB határozat szerint "[a] jogalkalmazás egységességének biztosítása érdekében többféle alkotmányos megoldás lehetséges az igazságszolgáltatás rendszerén belül. Önmagában azzal a ténnyel nem sérül a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen alkalmazandó tartalmat ad." (ABH 2004, 551, 571.) Az Abh2.-ben pedig az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy elismerte: "a jogalkalmazói jogértelmezés önálló rendszerként tapadhat a normához; e rendszeren belül pedig a jogalkalmazói gyakorlat egységességét a Legfelsőbb Bíróságnak nemcsak lehetősége, hanem alkotmányos kötelezettsége is biztosítani." (ABK 2007. június, 539, 544.)
Az Abh. szerint továbbá "az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében nevesített jogegységi határozat - a Legfelsőbb Bíróság önálló jogszabály-értelmezése folytán (amelyre a joggyakorlat egységesítése érdekében alkotmányos felhatalmazása van)- adott esetben az alapul fekvő jogszabály tartalmát bővíttetheti, szűkíttetheti, vagy éppen az értelmezéssel joghézagot tölthet ki." (ABH 2005, 504, 514.)
Az Abh2.-ben az Alkotmánybíróság úgy fogalmazott: magának a jogegységi határozatnak a funkciójából ered, hogy a jogegységi határozattal az ítélkezési gyakorlat megváltoztatható. Ebből következik a jogegységi határozat joggyakorlatot alakító, befolyásoló volta. "Ahogy egy új jogi szabályozás is megváltoztatja a korábbi jogi helyzetet, úgy a bíróságokra kötelező jogegységi határozat kihirdetése is nyilvánvalóan hat a bíróságok ítélkezésére (hiszen a célja is ez) ." (ABK 2007. június, 539, 547.)
A fent ismertetett gyakorlatra tekintettel tehát a Legfelsőbb Bíróság jogalkalmazói jogértelmezése során alkotott jogegységi határozat - joggyakorlatot alakító természete és a bíróságokra kötelező volta miatt - maga is normának minősül. Erre tekintettel nem megalapozott az indítványozóknak azon hivatkozása, hogy a jogegységi határozat azért sérti az Alkotmány 47. § (2) bekezdését mert "a meglévő szabályozást új, normatív tartalommal egészítette ki". Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részében elutasította.
3.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az 1/2007. PJE. határozatnak az indítványozók által támadott azon rendelkezéseit vizsgálta meg, melyeket az indítványozók a jogállamiságból levezetett jogbiztonság követelményébe ütközőnek véltek.
3.2.1. Az egyik indítványozó úgy vélte, hogy az 1/2007. PJE. határozat a sortartási kifogás nyugvást kiváltó jogi tényként történő értékelésével új elemet épített be a jogi norma meglevő tárgyi elemei közé, illetve az elévülés nyugvása mivel fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását, kategorikus, eltérést nem engedő megállapítás, amely a jogbiztonság követelményébe ütközik.
A jogállamiság alkotmányos követelményét az Alkotmánybíróság legelőször a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban értelmezte. E szerint "[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára." (ABH 1992, 59, 65.) Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme -megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.)
Az Alkotmánybíróság az indítványozó fenti indokaival összefüggésben megállapítja: Az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a sortartási kifogást menthető okként, az elévülés nyugvását kiváltó jogi tényként értékelte, valamint az a tény, hogy az elévülés nyugvása fogalmilag kizárja az elévülés megszakadását, nem sérti, sőt ellenkezőleg, erősíti a jogbiztonság követelményét. Pontosan ezáltal válik világossá és egyértelművé, működését tekintve a norma címzettjei számára kiszámíthatóvá és előreláthatóvá a támadott rendelkezés. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
3.2.2. Emellett a másik indítványozó szerint a jogvesztő határidő kezdő időpontját a követelés behajthatatlanságának igazolt megállapíthatóságához kapcsolja a határozat, anélkül, hogy ennek ismérveit meghatározná, amely szintén sérti a jogbiztonságot.
Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményével összefüggésben fent kifejtett gyakorlatát irányadónak tekintve rámutat: a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.] A 42/1997. (VII. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "[alkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható." (ABH 1997, 299, 301.)
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott rendelkezés tartalma nem utal a szabály értelmezhetetlenségére, eltérő értelmezésére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan általános megfogalmazására, így nem eredményez jogbizonytalanságot sem. Azzal, hogy a jogegységi határozat taxatíve nem sorolj a fel a behajthatatlanság igazolt megállapíthatóságának eseteit - mely akár felszámolási, akár végrehajtási eljárás során bekövetkezhet - nem okoz jogbizonytalanságot. Mindig egyedileg, az adott ügy körülményei alapján kell megítélni azt, hogy mikor nincs már meg a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható, azaz mikor válik bizonyossá, hogy a főadós vagyona a követelést nem fedezi. Önmagában az, hogy e tekintetben - pontosan a felszámolási, illetve végrehajtási eljárások sajátossága miatt - egyfajta mérlegelési lehetőség áll fenn a jogalkalmazó számára, nem eredményez jogbizonytalanságot. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
3.3. Végül az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy sérül-e az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, valamint az 57. § (1) bekezdése az indítványozó azon érvelése miatt, hogy a mögöttes felelőssel szembeni igény bíróság előtti érvényesítésére egyéves jogvesztő idő áll rendelkezésre, a főkötelezettel szemben fennálló ötéves elévülési idővel ellentétben, mely a jogosultat korlátozza a követelés bírói úton való érvényesítésében, azaz a bírósághoz fordulás jogában.
A Ptk.-nak az elévülési határidő nyugvásáról rendelkező szabályából egyenesen az következik, hogy az igényérvényesítési határidő a kezessel szemben - az indítványozók állításával ellentétben - nemhogy egy évre csökken, hanem öt éven túlra nyúlhat. Amennyiben az elévülési idő (akár többszöri megszakítás ellenére is) már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra, az akadály - azaz a sortartási kifogás - megszűnésétől számított egy év alatt az igény még érvényesíthető. Amennyiben a főkötelezettől való behajthatatlanság igazolt megállapíthatósága és a főkötelezettel szemben fennálló öt éves elévülési határidő letelte között egy évnél hosszabb idő van hátra, akkor a kezessel szemben az elévülés nyugvása jogilag nem releváns, tekintettel arra, hogy az elévülési időből még több mint egy év hátravan, mely idő alatt a követelés a mögöttesen felelős személlyel szemben érvényesíthető. Erre tekintettel az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogának a sérelme fel sem merülhet. Mindebből az is következik, hogy nem sérül az alapvető jog (bírósághoz fordulás joga) lényeges tartalmának korlátozhatatlanságát védő alkotmányi rendelkezés [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] sem. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést és az alkotmányjogi panaszokat elutasította, ezért nem rendelkezett az 1/2007. PJE. határozatnak a Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma előtt folyamatban levő 2.G.40.653/2005. számú ügyében, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.506/2006/5. számú, illetve a Fővárosi ítélőtábla 13.Gf.40.290/2007/6. számú jogerős ítéleteiben történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.
Budapest, 2008. április 21.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró