62010CC0244[1]

Bot főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2011. május 5. Mesopotamia Broadcast A/S METV (C-244/10) és Roj TV A/S (C-245/10) kontra Bundesrepublik Deutschland. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Bundesverwaltungsgericht - Németország. 89/552/EGK irányelv - Televíziós műsorszolgáltatás - A tagállamok arra vonatkozó lehetősége, hogy a területükön betiltsák egy másik tagállamban székhellyel rendelkező televíziós műsorszolgáltató tevékenységét - A népek közötti kölcsönös megértés eszméjének megsértésére alapított ok. C-244/10. és C-245/10. sz. egyesített ügyek

YVES BOT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. május 5.(1)

C-244/10. és C-245/10. sz. egyesített ügyek

Mesopotamia Broadcast A/S METV és Roj TV A/S

kontra

Bundesrepublik Deutschland

(A Bundesverwaltungsgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"A tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolása - A tagállamok arra vonatkozó lehetősége, hogy a népek közötti kölcsönös megértés eszméjének megsértésére hivatkozva a területükön betiltsák egy másik tagállamban székhellyel rendelkező televíziós műsorszolgáltató tevékenységét"

1. A jelen ügyekben a Bíróságnak a 89/552/EGK tanácsi rendelet(2) 22a. cikkében foglalt feltétel alkalmazási köréről kell döntenie, amely szerint a tagállamokból sugárzott televíziós adások nem tartalmazhatnak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon.

2. A Bundesverwaltungsgericht (Németország) arra keresi a választ, hogy ezt a feltételt úgy kell-e értelmezni, mint amely magában foglalja a belső jogban előírt azon szabályt, amely szerint egy televíziós adás nem sértheti a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét.

3. E kérdés jelentősége abban áll, hogy az irányelv által létrehozott rendszer alapján egy tagállam nem korlátozhatja a más tagállamokból származó televíziós adások továbbközvetítését olyan oknál fogva, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területre tartoznak, kivéve az irányelv által előírt kivételes eseteket, amennyiben a tervezett intézkedésekről a Bizottságot értesítette.

4. Az említett kérdés egy dán televíziós csatorna által sugárzott adások Németországban történő sugárzásának megtiltására vezethető vissza, amelynek oka az volt, hogy az említett adások a Kurd Munkáspártot (PKK) dicsőítették, és ezzel a német törvények értelmében megsértik a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét, míg a hatáskörrel rendelkező dán hatóságok úgy ítélték meg, hogy az említett adások nem sértik az irányelv 22a. cikkét.

5. A jelen indítványban kifejtem azokat az okokat, amelyeknél fogva az irányelv 22a. cikke értelmében bármilyen faji vagy nemzetiségi alapú gyűlöletre uszítást szemantikai szempontból úgy kell értelmezni, hogy abba az olyan adások tilalma is beletartozik, amelyek az Európai Unió által "terroristának" minősített csoportot dicsőítve alkalmasak arra, hogy különböző etnikai vagy kulturális eredetű csoportok között ellenséges indulatokat vagy elutasítást váltsanak ki.

6. Jelezni fogom továbbá, hogy ez az értelmezés felel meg a legjobban az irányelv céljának, így a televíziós adások szabad sugárzása biztosításának azzal, hogy lebontja a nemzeti jogszabályok diszkriminatív jellegű adásokra vonatkozó, a közrend védelmét szolgáló eltérő szabályaiból eredő akadályokat.

I - A jogi szabályozás

A - Az irányelv

7. Az irányelv abból a megállapításból indul ki, hogy a televíziós műsorszolgáltatók tevékenységének folytatását illetően a tagállamok jogszabályai olyan eltéréseket tartalmaznak, amelyek némelyike gátolhatja az adások szabad áramlását az Európai Közösségen belül, valamint hogy ezeket az akadályokat az EK-Szerződés alapján meg kell szüntetni.(3) Célja ezért az ehhez a szabad áramláshoz szükséges és elégséges harmonizáció megvalósítása.(4)

8. Ezen kívül a televíziós műsorszolgáltatások szabad áramlása az irányelv nyolcadik preambulumbekezdése értelmében a Rómában, 1950. november 4-én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban az EJEE) 10. cikke (1) bekezdésének különös megnyilvánulása a közösségi jogban.(5)

9. Az irányelv a kölcsönös elismerés elve másik kifejezési módján, a "származási tagállam" elvén nyugszik, amely szerint - a tizenkettedik preambulumbekezdés értelmében - szükséges és elégséges, hogy minden egyes adás feleljen meg azon tagállam törvényeinek, ahonnan származik.

10. Az irányelv tizennegyedik és tizenötödik preambulumbekezdése érelmében:

"mivel a közös piacon belül szükséges, hogy a Közösségből származó, és a Közösségen belüli vételre szánt összes műsorterjesztés és különösen az az adás, amelyet egy másik tagállamban történő vételre szántak, tartsa tiszteletben a származási tagállamban az olyan műsorokra vonatkozó törvényeket, amelyek az adott tagállamban a közönség részéről történő vételre vonatkoznak, valamint ezen irányelv rendelkezéseit;

mivel az a követelmény, hogy a származási tagállam ellenőrzi, hogy a műsorok megfelelnek az ezzel az irányelvvel összehangolt nemzeti jognak, elegendő a közösségi jog alapján az adások szabad áramlásának biztosítására anélkül, hogy ugyanilyen megfontolásból másodlagos ellenőrzésre lenne szükség a fogadó tagállamokban; mivel azonban kivételes és különleges körülmények között a fogadó tagállam ideiglenesen felfüggesztheti a televíziós adások továbbadását."

11. A közösségi jogalkotó e preambulumbekezdésben kifejezett szándékait az irányelv normatív rendelkezései a következőképpen hajtják végre.

12. Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében minden tagállam biztosítja, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók által közvetített összes televíziós adás megfelel az adott tagállamban közcélú vételre szánt adásokra vonatkozó jogrendszeri előírásoknak.

13. A műsorszolgáltató fogalmát az irányelv 1. cikkének b) pontja akként határozza meg, hogy az a természetes vagy jogi személy, aki szerkesztői felelősséget vállal a televíziós műsorrend összeállításáért az a) alpont értelmezése szerint, és aki ezeket közvetíti, vagy harmadik felek bevonásával közvetítteti.

14. Az irányelv 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében egy tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók azok, amelyek az adott tagállamban telepedtek le, vagyis amelyek központi ügyvezetésének helye az adott tagállamban található, és a műsorrenddel kapcsolatos szerkesztői döntéseket abban a tagállamban hozzák.

15. Az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok megfelelő eszközökkel biztosítják jogrendszerük keretei között, hogy a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók ténylegesen megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek.

16. Az irányelv 2a. cikke értelmében:

"(1) A tagállamok biztosítják a más tagállamokból származó televíziós adások vételének szabadságát, és nem korlátozzák a területükön azok továbbközvetítését olyan okoknál fogva, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekre tartoznak.

(2) A tagállamok ideiglenes eltérésben részesülhetnek az (1) bekezdés hatálya alól, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a) a más tagállamból származó televíziós műsorszolgáltatás nyilvánvalóan komolyan és súlyosan sérti a 22. cikk (1) vagy (2) bekezdését és/vagy a 22. cikket;

b) a megelőző 12 hónap alatt a műsorszolgáltató legalább két korábbi alkalommal megsértette az a) alpontban említett előírást (előírásokat);

c) az érintett tagállam írásban értesítette a műsorszolgáltatót és a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és az általa tervezett intézkedésekről, amelyeket akkor hoz, ha ismételten megtörténik egy ilyen jogsértés;

d) az adást közvetítő tagállammal és a Bizottsággal folytatott konzultáció nem eredményezett egyezséget a c) bekezdésben előírt értesítéstől számított tizenöt napon belül és az állítólagos jogsértés továbbra is fennáll.

A tagállam által hozott intézkedésekről szóló értesítést követő két hónapon belül a Bizottság határozatot hoz arról, hogy az intézkedések megfelelnek-e a Közösségi jognak. Amennyiben úgy határoz, hogy nem felelnek meg, a tagállam köteles sürgősséggel megszüntetni a kérdéses intézkedéseket.

(3) A (2) bekezdés nem sérti az érintett műsorszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállamban a kérdéses jogsértésekkel kapcsolatos mindennemű eljárás, jogorvoslat vagy szankció alkalmazását."

17. Az irányelv 22. és 22a. cikke "A kiskorúak és a közrend védelme". című V. fejezetében található. E cikkek az alábbiak szerint rendelkeznek:

"22. cikk

A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók által nyújtott televíziós adások nem tartalmaznak olyan programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, különösen pornográfiával vagy indokolatlan erőszakkal kapcsolatos műsorokat.

[...]

22a. cikk

A tagállamok biztosítják azt is, hogy az adások ne tartalmazzanak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon."

B - A nemzeti jog

18. Az egyesülési jogról szóló 1964. augusztus 5-i törvény(6) (Gesetz zur Regelung des öffentlichen Vereinsrechts) 3. §-a kimondja, hogy egy társadalmi szervezetet betiltottnak kell tekinteni, ha az illetékes hatóságok határozattal megállapították, hogy céljai vagy tevékenysége sérti a büntetőjogi szabályokat, vagy az alkotmányos rendbe vagy a népek közötti kölcsönös megértés eszméjébe ütközik.

19. A Vereinsgesetz 18. §-a a külföldi székhelyű társadalmi szervezetek betiltásával kapcsolatban a következő rendelkezést tartalmazza:

"A jelen törvény területi hatályán kívül eső székhelyű, azonban a területi hatály alá tartozó alszervezetekkel rendelkező társadalmi szervezetek betiltása csak a területi hatályon belüli alszervezetekre terjed ki. Ha a társadalmi szervezetnek nincs e törvény területi hatálya alá tartozó szervezete, a tilalom az [...] e hatály alá tartozó tevékenységére vonatkozik."

II - A tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

20. A Mesopotamia Broadcast A/S METV (a továbbiakban: Mesopotamia Broadcast METV) a dán jog szerint alakult és dániai székhellyel rendelkező részvény- és holdingtársaság. Több dán sugárzási engedély jogosultja és többek között a szintén dán részvénytársasági formában működő Roj TV A/S (a továbbiakban: Roj TV) televíziós csatorna üzemeltetője.

21. A Roj TV túlnyomórészt kurd nyelvű adásait 2004. március 1-je óta műholdon keresztül Európa-szerte, valamint közel-keleti területeken, különösen Törökországban sugározzák. A Roj TV adásait a Wuppertalban (Németország) székhellyel rendelkező VIKO produkciós társasággal készítteti, valamint saját, Denderleeuw-ban (Belgium) található produkciós központjaiban.

22. 2006-ban és 2007-ben a török szervek panasszal fordultak az irányelvet átültető dán rendelkezések alkalmazására hatáskörrel rendelkező dán rádió- és televízió-bizottsághoz, amelyben azt kifogásolták, hogy a Roj TV az adásaival az Unió által "terroristának" minősített PKK céljait támogatja.

23. Ez a bizottság 2007. május 3-i és 2008. április 23-i határozatával úgy döntött, hogy a Roj TV nem sértette meg az irányelv 22. és 22a. cikkét átültető dán rendelkezéseket. Az említett bizottság szerint a Roj TV adásában elhangzott, a panasz tárgyát képező képsorok nem tartalmaznak gyűlöletre uszítást faji, nemzetiségi vagy vallási alapon. Azok hír- és vitaműsorok részeként sokkal inkább információt, híreket és véleményeket közvetítenek. Az erőszakos jelenetekről sugárzott képek a török társadalomban és a kurd területeken ténylegesen előforduló erőszakot tükrözték.

24. A német belügyminisztérium 2008. június 13-i határozatával megtiltotta a Mesopotamia Broadcast METV-nek, hogy a Roj TV útján a Vereinsgesetz hatálya alá tartozó területen tevékenykedjen. A Roj TV tevékenységét szintén betiltották.

25. A felperessel szemben elrendelt tilalmat a szövetségi belügyminiszter lényegében azzal indokolta, hogy a Roj TV az adásaiban a PKK politikai céljainak érvényre juttatását szolgáló, illetve a törökök és a kurdok között tetten érhető erőszak alkalmazását helyeselte, megsértve ezzel a népek közötti kölcsönös megértés Vereinsgesetz értelmében vett eszméjét.

26. Ezeket a tiltó határozatokat a Bundesverwaltungsgericht előtt a Mesopotamia Broadcast METV és a Roj TV is megtámadta.

27. Az alapeljárás felperesei előadták, hogy a határon átnyúló tevékenységeik a televíziózás területén az irányelv hatálya alá tartoznak, és hogy annak alkalmazása alapján egyedül a Dán Királyság gyakorolhat ellenőrzést a tevékenységük fölött, mivel ennek területén található a székhelyük.

28. A Bundesverwaltungsgericht előzetes döntéshozatalra utaló határozatában rámutat arra, hogy a Mesopotamia Broadcast METV a Roj TV útján valóban a PKK által a Török Köztársasággal szemben folytatott fegyveres harcot dicsőítette, ezért a Vereinsgesetz értelmében a népek közötti kölcsönös megértés eszméje megsértésének tilalma alá tartozik.

29. Kifejti, hogy a Vereinsgesetz értelmében alkalmazható ez a betiltási ok, ha valamely csoport olyan mozgalmat támogat, amely a népek békés egymás mellett élését erőszak alkalmazásával veszélyezteti.

30. Emlékeztet ugyanakkor arra, hogy az irányelv alkalmazása során egy tagállamnak nincs joga megtiltani adások továbbközvetítését egy másik tagállamból olyan okoknál fogva, amelyek az irányelv által összehangolt területekre tartoznak.

31. A Bundesverwaltungsgericht ezért úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a két ügyben a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: "valamely társadalmi szervezetnek a népek közötti kölcsönös megértés eszméjének megsértése okán történő betiltásáról szóló nemzeti jogszabály alkalmazása az [irányelv] által összehangolt területre tartozik-e - és ha igen, mely feltételek mellett -, és ezért [annak] 2a. cikke értelmében kizárt-e?

32. A két ügyet a 2010. augusztus 3-án hozott végzéssel egyesítették.

III - Elemzés

A - Előzetes megjegyzések

33. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megvizsgálását megelőzően tisztázni kell annak jelentőségét.

34. Ahogy az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a felek által a tárgyaláson előadottakból is kitűnik, a német hatóságok által meghozott, vitatott intézkedésekkel betiltották a Roj TV valamennyi németországi tevékenységét, valamint e társaság Dániából sugárzott televíziós adásainak nyilvános németországi továbbközvetítését.

35. A Roj TV-t üzemeltető Mesopotamia Broadcast METV joggal hivatkozik az illetékes német hatóságokkal szemben a televíziós adásainak szabad áramlását biztosító irányelv rendelkezéseire.

36. Ezt a dán társaságot ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság úgy írja le, mint amely az irányelv 1. cikkének b) pontja értelmében televíziós műsorszolgáltatónak minősül, amely az irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében a közönségnek szánt adásokat sugároz, és amely az említett irányelv 2. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a Dán Királyság joghatósága alá tartozik, mivel központi ügyvezetésének helye az adott tagállamban található, és a műsorrenddel kapcsolatos szerkesztői döntéseket abban a tagállamban hozzák.

37. A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül kifejtette, hogy az illetékes német hatóságok feltételezéseivel ellentétben az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy az említett társaság tevékenysége kizárólag vagy elsősorban Németországra irányult volna. Jelezte, hogy a Roj TV adásait egész Nyugat-Európába, valamint a Közel-Keletre is sugározta, nem kizárólag a Németországban élő kurdok számára.

38. Az illetékes német hatóságok tehát nem rendelkeztek elegendő támponttal ahhoz, hogy a Mesopotamia Broadcast METV-t a 97/36 irányelv (14) preambulumbekezdésében(7) hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján nemzeti televíziós műsorszolgáltatóhoz hasonlónak tekintsék.

39. Következésképpen ez a társaság joggal hivatkozik az irányelv 2a. cikkére, amelynek értelmében egy tagállam, így a Németországi Szövetségi Köztársaság, nem tilthatja meg az említett társaság televíziós adásainak a Roj TV útján a területére történő továbbközvetítését olyan okoknál fogva, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekre tartoznak, azon az alapon, hogy azok faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapú gyűlöletre uszítanak.

40. Az irányelvben létrehozott rendszernek megfelelően, és ahogy az annak tizenötödik preambulumbekezdésében is szerepel, a származási tagállam által a joghatósága alá tartozó televíziós műsorszolgáltató szervezetek adásaival kapcsolatban végzett ellenőrzést elegendőnek tekintik annak biztosításához, hogy az irányelvnek többek közt a 22a. cikkében foglalt követelményeit tiszteletben tartsák. A fogadó tagállamok e követelmények tiszteletben tartására vonatkozóan nem végezhetnek másodlagos ellenőrzést.

41. E rendszer szerint, ha egy fogadó tagállam értékelése az említett követelmények teljesítése tekintetében eltérő, kizárólag az irányelv 2a. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárás keretében léphet fel, amely különösen arra kötelezi, hogy értesítse a szóban forgó műsorszolgáltatót, valamint a Bizottságot a megtenni kívánt intézkedésekről, és amely kimondja, hogy ha ezen intézkedések tekintetében nem születik érvényes egyezség, ez az intézmény felhívhatja a tagállamot azok visszavonására.

42. Mindazonáltal, ahogy azt az irányelv 2a. cikk (1) bekezdése kimondja, a fogadó tagállam másodlagos ellenőrzése csak az irányelv által összehangolt területek esetén elfogadhatatlan. Más szóval, a fogadó tagállam másodlagos ellenőrzésének tilalma csak akkor áll fenn, ha ezt az ellenőrzést a származási tagállamnak kellett lefolytatnia. Az irányelvnek, mint arra az ítélkezési gyakorlatban több alkalommal is emlékeztettek, nem célja a hatálya alá tartozó területekre vonatkozó szabályok teljes összehangolása.(8)

43. A kérdést előterjesztő bíróság ezért arra keresi a választ, hogy egy, a Vereinsgesetzben találhatóhoz hasonló tilalom, amelynek alapján megakadályozható azoknak a televíziós adásoknak a sugárzása, amelyek sértik a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét, olyannak minősül-e, mint amely már benne foglaltatik az irányelv 22a. cikkében foglalt kötelezettségben, amely szerint az ilyen adások nem tartalmazhatnak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon.

44. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésre adandó válasz jelentősége így teljesen egyértelmű.

45. A kérdés az, hogy az illetékes német hatóságok megtilthatták-e egyoldalúan a szóban forgó adások továbbközvetítését, vagy kötelesek lettek volna tiszteletben tartani az irányelv 2a. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeket.

46. Az első esetben a hatóságok által a Mesopotamia Broadcast METV adásaival szemben tett intézkedések a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alá tartoztak. Ebben az esetben a nemzeti bíróság feladata lenne annak ellenőrzése, hogy az alapeljárásokban vitatott tilalmakat igazolja-e jogos érdek, valamint hogy azok ezzel a céllal arányosak voltak-e.

47. E tekintetben nem vitatható komolyan, hogy egy olyan tagállam, amelynek területén jelentős török és kurd közösségek élnek együtt, jogosan ítélhette meg úgy, hogy megzavarhatják a közrendet olyan televíziós adások, amelyek az Európai Unió Tanácsa által terrorista csoportnak minősített(9) PKK-t dicsőítik. Ugyancsak ennyiben a nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése is, hogy a szóban forgó tilalmak a közrend védelmére irányuló koherens és rendszeres fellépés keretébe illeszkedtek-e, és hogy arányosak voltak-e.

48. A második esetben a német hatóságok egyoldalú fellépését az irányelvvel ellentétesnek kell minősíteni. Az irányelv 22a. cikkének ezen értelmezése ugyanakkor nem érthető úgy, hogy a német jog alapján a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét sértő adásoknak a tagállamokban szabadon sugározhatóknak kellene lenniük.

49. Fontos hangsúlyozni, hogy ezt az értelmezést úgy kell érteni, hogy a származási tagállam - amely köteles biztosítani, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók tiszteletben tartsák az irányelv 22a. pontjában foglalt követelményeket - köteles ellenőrizni, hogy ezek az adások nem sértik a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét.

50. Emlékeztetek rá, hogy azok a fogadó tagállamok, amelyek máshogy értékelik a 22a. cikk követelményeinek tiszteletben tartását, azért kizárólag az irányelv 2a. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárás szerint járhatnak el, mert a származási tagállam köteles a fentieknek megfelelő ellenőrzést lefolytatni.

51. A jelen ügyek jelentősége tehát nem abban áll, hogy pontosan meghatározzuk a véleménynyilvánítás szabadságának az irányelv 22a. cikkében foglalt korlátainak tartalmát. Nem vitatott, hogy az elvet a Charta 11. cikkében biztosított, a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető jog jelenti, és ennek az elvnek a korlátait, így az irányelv 22a. cikkében foglaltakat is, szigorúan kell értelmezni.

52. A jelen ügyek tétje a tagállamok által az irányelv 22a. cikkében a közrend védelmével kapcsolatosan átruházni kívánt hatáskör mértékének megállapítása.

53. Azt javasolom a Bíróságnak, hogy a Bundesverwaltungsgericht által előterjesztett kérdést e megfontolások fényében vizsgálja meg.

B - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vizsgálata

54. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az irányelv 22a. cikkének hatálya kiterjed-e azokra az adásokra, amelyek a PKK dicsőítésével sérthetik a Németországban élő török és kurd közösség közötti kölcsönös megértés eszméjét.

55. Ezzel lényegében arra vár választ, hogy az irányelv 22a. cikkét, amely szerint a tagállamok biztosítják azt, hogy az adások ne tartalmazzanak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon, úgy kell-e értelmezni, hogy az tiltja az olyan adásokat is, amelyek az Unió által terrorista csoportnak minősített csoport dicsőítésével alkalmasak arra, hogy különböző etnikai vagy kulturális eredetű csoportok között ellenséges indulatokat vagy elutasítást váltsanak ki.

56. A kérdést előterjesztő bíróság az alábbi indokok alapján kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy erre a kérdésre igenlő választ lehet adni.

57. Az említett bíróság szerint egyrészt a népek közötti kölcsönös megértés fogalmától eltérően, amely a pozitív jog egyik általános elvéhez kapcsolódik, az irányelv 22a. cikkében foglalt feltétel - szövegezése alapján - a kirekesztéshez vezető egyedi jellegzetességekkel kapcsolatos szubjektív érintettségen alapul.

58. Másrészt az irányelv 22a. cikke a gyűlöletre uszításra hivatkozással sokkal erőteljesebb üzenetet tartalmaz, mint egyszerűen a népek közötti kölcsönös megértés eszméjének megsértését.

59. Végül a török és kurd származású személyek közötti különbségek elsősorban etnikai és kulturális, nem pedig faji vagy nemzetiségi különbségek.

60. Nem értek egyet a kérdést előterjesztő bíróság fenntartásaival. A Bizottsággal együtt - azonban a Mesopotamia Broadcast METV-vel, valamint a német és francia kormánnyal ellentétben - úgy vélem, hogy az irányelv 22a. cikkében foglalt tilalom alkalmazandó lehet olyan adásra, amely megsérti a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét abban az értelemben, ahogyan ezt a fogalmat a német jog meghatározza.

61. Ezt az elemzést az alábbi megfontolásokra alapítom.

62. Előzetesen meg kell állapítani először is, hogy az irányelv nem tartalmazza a 22a. cikkében foglalt fogalmak meghatározását.

63. Nincs továbbá releváns útmutatás az előkészítő anyagokban sem. A 89/552 irányelv előkészítő anyagai, amelyekben a 22a. cikkben meghatározott feltétel a 22. cikk második bekezdésében szerepelt, e feltétel tartalmával kapcsolatban semmilyen információval nem szolgálnak. Ami a 97/36 irányelv előkészítő anyagait illeti, azok egyszerűen megerősítik, hogy a közösségi jogalkotó az irányelv 22a. cikkében olyan, a közrenden alapuló tilalmat kívánt létrehozni, amely eltér a különlegesen a kiskorúak védelmére vonatkozótól.(10)

64. Az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az irányelv 22a. cikkének hatályát tehát az irányelv által létrehozott rendszerre és az általa elérni kívánt célokra tekintettel, e kifejezéseknek az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentése szerint kell meghatározni.(11)

65. Emlékeztetek arra, hogy az irányelv 22a. cikke értelmében a televíziós adások nem tartalmazhatnak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon. Az ebben a rendelkezésben kimondott tilalom tehát csak akkor alkalmazható televíziós adásra, ha megfelel két együttes feltételnek, nevezetesen először annak, hogy gyűlöletre uszít, másodszor annak, hogy az az idézett indokok egyikén alapul.

66. Ami először is az "uszítás" és "gyűlölet" szavakat illeti, ezek közül az első az általános nyelvhasználatban olyan tevékenységet jelent, amely a magatartás irányítását célozza, a második pedig erőszakos érzelmet jelent, amely arra indít, hogy rosszat akarjunk valakinek és örüljünk, ha valami rossz éri.(12)

67. A kérdést előterjesztő bírósággal ellentétben véleményem szerint ezekben a meghatározásokban nincs olyan indok, ami alapján arra lehetne következtetni, hogy a gyűlöletre uszítás fogalma lényegesen eltér a népek közötti kölcsönös megértés fogalmától. A gyűlöletre uszítás valójában arra irányul, hogy ellenséges vagy elutasító érzelmeket ébresszen a másikkal szemben, amely miatt az, aki ezt az érzelmet átéli, már nem képes összhangban élni ezzel a másik személlyel, vagyis nem képesek megérteni egymást.

68. Ezenkívül ellentétes lenne a véleménynyilvánítás szabadságával, ha a népek közötti kölcsönös megértés eszméje megsértése fogalmának olyan tágabb tartalmat adnánk, hogy az olyan üzeneteket is magában foglaljon, amelyek nem alkalmasak intoleráns érzelmek kiváltására. Más szavakkal, és ahogy az a Charta 54. cikkéből következik, az annak 11. cikkben biztosított véleménynyilvánítás szabadsága már nem alkalmazandó, ha az üzenet olyan, az említett Charta által elismert más elveket és alapvető jogokat sért, mint az emberi méltóság védelme és a hátrányos megkülönböztetés tilalma.

69. A gyűlöletre uszítás és a népek közötti kölcsönös megértés eszméjének megsértése véleményem szerint tehát ugyanaz a magatartás.

70. Ami ezt követően az irányelv 22a. cikkében található "faj" és "nemzetiség" szavakat illeti, úgy vélem, hogy azokat nem lehet a kérdést előterjesztő bíróság által előadott megszorító módon értelmezni, amely szerint azok nem vonatkoznak a kurdok és a törökök között fennálló etnikai vagy kulturális különbségekre.

71. Amint azt a Bizottság joggal hangsúlyozza, a "faj" szó az embereket illetően semmilyen objektív tudományos tartalommal nem bír. Ezt tehát nem lehet meghatározni. Az a valóságban nem felel meg semmilyen genetikai, vérségi vagy más kritériumnak. Az általános nyelvhasználatban legfeljebb olyan látható és általános jellegzetességekre utal, például a bőrszínre, amelyek viszonylagosak, és csak egy részre vonatkoznak. A közösségi jog, ahogy azt a 2000/43/EK tanácsi irányelv(13) (6) preambulumbekezdése is kifejezetten kimondja, elutasít minden olyan elméletet, amely különböző emberi fajok létezésének meghatározására irányul.

72. Amikor a közösségi jogalkotó megtilt minden, a fajhoz kapcsolódó gyűlöletre uszítást, véleményem szerint ez alatt olyan szempontra alapított hátrányos megkülönböztetést ért, amely az általa elutasított elméletek szerint lehetővé tenné, hogy az embereket különböző kategóriákba sorolják, és hogy ezek közül egyet vagy többet természetüknél fogva magasabb vagy alacsonyabb rendűnek tartsanak.

73. Ennek megfelelően a 2004/83/EK tanácsi irányelv(14) alapján, amely a védelemre szoruló hontalanok vagy harmadik államok állampolgárai tagállamok általi megállapításának közös feltételeit határozza meg, a "faj" fogalma a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján magában foglalja "különösen a bőrszín, származás, illetve meghatározott etnikai csoporthoz való tartozás szempontjait". Ugyanebben a felfogásban a 2004/83 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján a nemzetiség fogalma nem korlátozódik az állampolgárságra vagy annak hiányára, hanem magában foglalja különösen az olyan csoporthoz való tartozást is, amelyet annak kulturális, etnikai, illetve nyelvi identitása, közös földrajzi vagy politikai származása, illetve egy másik állam lakosságához fűződő viszonya határoz meg.

74. Ezért véleményem szerint az a körülmény, hogy az irányelv 22a. cikkében a közösségi jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés szempontjaként csak a fajt és a nemzetiséget említette - bár számos más jogszabályban(15) e két szempont mellett kifejezetten említik az etnikai származást -, nem értelmezhető arra irányuló szándékként, hogy az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést kizárják az irányelv által összehangolt területekről.(16)

75. Az etnikai származás fogalmával való kiegészítés a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó más jogszabályokban véleményem szerint csak arra szolgál, hogy bemutassa és hangsúlyozza a faji alapú hátrányos megkülönböztetés fogalmának tartalmát, és nem arra, hogy kiterjessze annak hatályát.(17)

76. Végül véleményem szerint az irányelv 22a. cikkében nem található olyan meggyőző elem, amely alátámasztaná a kérdést előterjesztő bíróság értelmezését, miszerint ez a cikk csak a szubjektív szempontokon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozik, és nem tartoznak a hatálya alá azok az adások, amelyek alkalmasak lehetnek a közbiztonság megsértésére.

77. Nem vitatott, hogy az irányelv 22a. cikke a hátrányos megkülönböztetést tartalmazó adások betiltásával az emberi méltóság védelmére irányul. Annak tartalmában azonban semmilyen elem nem igazolja diszkriminatív adásoknak a közrendre gyakorolt hatásuk alapján történő megkülönböztetését. Ellenkezőleg, a francia nyelvi változatban az "aucune" szó alkalmazásából (amely a magyar nyelvi változatban "semmiféle") arra lehet következtetni, hogy a közösségi jogalkotó a közrendre gyakorolt lehetséges hatásaiktól függetlenül meg kívánt tiltani minden olyan adást, amelyek faji vagy nemzetiségi alapú gyűlöletre uszítást tartalmaznak.(18)

78. Az irányelv 22a. cikkének szemantikai elemzése tehát véleményem szerint a Bizottság feltevését erősíti meg. Ezt a feltevést erősítik az irányelv céljai és annak rendszere is.

79. Ahogy láthattuk, az irányelv célja a televíziós adások szabad áramlása. Ez a szabad áramlás az irányelvben kétféle módon valósul meg, egyrészt az adások tartalmát illetően a szükséges minimumfeltételek összehangolásával, másrészt az e feltételek tiszteletben tartására irányuló, a származási tagállam által lefolytatott ellenőrzés minden tagállam általi elismerésének elvével.

80. A televíziós adások szabad áramlása csak akkor biztosítható teljes körűen, ha az irányelvben meghatározott minimumfeltételek tartalma és alkalmazási köre egyértelműen meghatározott. A feltételek egyértelműségétől függ a televíziós műsorszolgáltatók jogbiztonsága, amelyeknek pontosan ismerniük kell a székhelyük szerinti tagállam által lefolytatott ellenőrzés hatásait a fogadó tagállam számára fenntartott hatáskörökhöz képest.

81. Az irányelv 22. és 22a. cikkében a közösségi jogalkotó meghatározta a kiskorúak és a közrend védelméhez szükséges minimumszabályokat.

82. Igaz, hogy ez a 22a. cikk nem kimerítően hangolja össze a televíziós adások szabad áramlásának a közrenddel igazolható korlátozásait. Ellentétben például az EJEE 10. cikkének (2) bekezdésével(19), ez csak a hátrányos megkülönböztetést tartalmazó adásokra vonatkozik.

83. Ez nem változtat azon, hogy az irányelv célja és az általa létrehozott rendszer főszabály szerint ellentétes azzal, hogy a származási tagállam és a fogadó tagállam között megosztásra kerüljön annak ellenőrzése, hogy a televíziós adások nem hátrányosan megkülönböztetőek. Az ilyen megosztás csak akkor lenne összeegyeztethető a jogbiztonság követelményével, ha azt pontos és könnyen alkalmazható szempontok alapján lehetne lefolytatni.

84. Márpedig, ahogy láthattuk, a faj fogalma a közösségi jogban nem létezik, nehéz lenne tehát elválasztani az irányelv 22a. cikkében foglalt, faji alapú gyűlöletre uszítást az etnikai alapú gyűlöletre uszítástól, amely továbbra is a tagállamok hatáskörében maradna. Szintén rendkívül nehéz lenne meghúzni a határvonalat azok között a hátrányosan megkülönböztető jellegű adások között, amelyek csak az emberi méltóságot sértik, és azok között, amelyek ezen túlmenően egy tagállam belső vagy külső biztonságát is veszélyeztetik.

85. A 22a. cikkben foglalt összehangolással az irányelv célja véleményem szerint a faji és nemzeti alapú gyűlöletre uszítás fogalmának széles értelmezéséhez vezet, amely magában foglalja azokat az adásokat is, amelyek alkalmasak a különböző olyan etnikai vagy kulturális közösségek, mint a Németországban élő kurd és török közösségek közötti kölcsönös megértés eszméjének megsértésére.

86. Tisztában vagyok azzal, hogy ilyen értelmezés eredményeképpen a tagállamok jelentős mértékű hatáskört ruháznának át. Egy televíziós adás hátrányosan megkülönböztető jellegének megítélése tagállamról tagállamra jogszerűen változhat. Ezenkívül a közrend fenntartása saját területén végső soron minden tagállam saját feladata és felelőssége. Végül a különböző etnikai vagy kulturális közösségek közötti gyűlöletre uszító televíziós adásoknak a közrendre gyakorolt hatása nyilvánvalóan e közösségek belföldi jelenlététől függ, és a tagállamok alappal alkalmaznak minden lehetséges módszert annak megakadályozása érdekében, hogy a harmadik államok közötti konfliktusokat ne hurcolják be saját területükre.

87. Mindazonáltal az a véleményem, hogy ezek az érvek nem igazolhatják az irányelv 22a. cikkének megszorító értelmezését, mégpedig az alábbi két okból.

88. Először is, egy összehangolt szabály célja éppen az, hogy minden tagállamban közös legyen, következésképpen, hogy azt mindegyikük köteles legyen alkalmazni. Ebből következően, ahogy azt korábban már jeleztem, ha a Bíróság úgy határoz, hogy az irányelv 22a. cikkével ellentétes az olyan adások sugárzása, amelyek sértik a népek közötti kölcsönös megértés eszméjét, ezt a feltételt azon tagállam illetékes hatóságainak kell ellenőrizniük, amelynek joghatósága van a szóban forgó televíziós műsorszolgáltató felett, függetlenül az érintett etnikai vagy kulturális közösségek e tagállam területén való jelenlététől.

89. Az irányelv 22a. cikkében foglalt tilalom alkalmazása ugyanis nem a szóban forgó adásnak a származási tagállamban vagy egy konkrét tagállamban kifejtett hatásaitól függ, hanem kizárólag az ebben a rendelkezésben található két feltétel, tudniillik a gyűlöletre uszítás és a faji és nemzetiségi alap együttes fennállásától.

90. Másodszor, az a tagállam, amely úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállamból sugárzott adások nem tartják tiszteletben az irányelv 22a. cikkében foglalt feltételeket, nincs megfosztva minden eszköztől. Ahogy azt láttuk, rendelkezésére áll az irányelv 2a. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárás, amely az ebben a rendelkezésben foglalt feltételek fennállása esetén lehetővé teszi számára az ilyen adásokkal szemben korlátozó intézkedések alkalmazását.

91. Ez a fogadó tagállamok rendelkezésére álló garancia, amely a lehető legjobban igyekszik összeegyeztetni a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alapvető jogot a tagállamok közrendjük megóvására vonatkozó szintén jogos igényével, véleményem szerint szintén az irányelv 22a. cikkében foglalt hatáskör-átruházás tág értelmezése mellett szól.

92. Ez a garancia annál is inkább ebbe az irányba mutat, hogy - mint azt a tárgyaláson elhangzott viták egyértelművé tették - azok az intézkedések, amelyekre az irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése lehetőséget ad, hatékonyabbak lehetnek, mint amelyeket a fogadó tagállam egyoldalúan megtehet. Ennek megfelelően a jelen ügyekben az irányelv 2a. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárás adott esetben lehetővé teheti, hogy a Dán Királyság megtiltsa a Mesopotamia Broadcast METV PKK-t dicsőítő adásainak sugárzását, míg a vitatott német intézkedések konkrétan csak a Németországban nyilvános helyen történő továbbközvetítésüket teszik büntetőjogi felelősségre vonás tárgyává, nem pedig a Németországban történő magáncélú vételüket.

93. Mindezekre a megfontolásokra tekintettel azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre olyan választ adjon, amely szerint az irányelv 22a. cikkét, amelynek értelmében a tagállamok biztosítják azt, hogy a televíziós adások ne tartalmazzanak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon, úgy kell értelmezni, mint amely azokat az adásokat is megtiltja, amelyek egy, az Unió által "terroristának" minősített csoport dicsőítésével alkalmasak arra, hogy a különböző etnikai és kulturális eredetű közösségek között ellenséges indulatokat vagy elutasítást váltsanak ki.

IV - Végkövetkeztetések

94. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesverwaltungsgericht által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

"Az 1997. június 31-i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv 22a. cikkét, amelynek értelmében a tagállamok biztosítják azt, hogy a televíziós adások ne tartalmazzanak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon, úgy kell értelmezni, mint amely azokat az adásokat is megtiltja, amelyek egy, az Európai Unió által "terroristának" minősített csoport dicsőítésével alkalmasak arra, hogy a különböző etnikai és kulturális eredetű közösségek között ellenséges indulatokat vagy elutasítást váltsanak ki."

1 - Eredeti nyelv: francia.

2 - Az 1997. június 30-i 97/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 202., 60. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 321. o.) módosított, a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i 89/552/EGK tanácsi irányelv (HL L 298., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 224. o.; a továbbiakban: irányelv).

3 - Az irányelv kilencedik és tizedik preambulumbekezdése.

4 - Az irányelv tizenharmadik preambulumbekezdése és a 97/36 irányelv (44) preambulumbekezdése.

5 - Az EJEE 10. cikkének (1) bekezdése szerint: "[m]indenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson. Ez a cikk nem akadályozza, hogy az államok a rádió-, televízió- vagy mozgókép vállalatok működését engedélyezéshez kössék". E cikk első mondata megegyezik az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 11. cikkének (1) bekezdésével. Ez a 11. cikk tartalmaz továbbá egy (2) bekezdést is, amely kimondja, hogy a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.

6 - A 2007. december 21-i törvény (BGBl. 2007. I., 3198. o.) 6. cikkével módosított BGBl. 1964. I.,593. o. (a továbbiakban: Vereinsgesetz).

7 - Ez a (14) preambulumbekezdés kimondja, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően egy tagállamnak jogában áll intézkedések meghozatala egy másik tagállamban letelepedett televíziós műsorszolgáltató ellen, amely teljes tevékenységét vagy annak legnagyobb részét az első tagállam területére irányítja, amennyiben a letelepedési hely megválasztása azzal a szándékkal történt, hogy elkerülje azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek e szervezetre vonatkoztak volna, amennyiben az első tagállam területén létesítették volna. A lábjegyzetben hivatkozik a 33/74. sz. van Binsbergen-ügyben 1974. december 3-án hozott ítéletre (EBHT 1974., 1299. o.) és a C-23/9. sz. TV 10 ügyben 1994. október 5-én hozott ítéletre (EBHT 1994., I-4795. o.).

8 - A C-222/07. sz. UTECA-ügyben 2009. március 5-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-1407. o.) 19. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

9 - Az 1373. (2001) ENSZ biztonsági tanácsi határozat végrehajtása érdekében a Tanács elfogadta a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló, 2001. december 27-i 2001/931/KKBP tanácsi közös álláspontot (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.). A 2001/931 közös álláspont melléklete tartalmaz egy listát a "terrorcselekményekben részt vevő személyekről, csoportokról és szervezetekről". A PKK-t erre a listára a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont naprakésszé tételéről szóló, 2002. május 2-i 2002/340/KKBP tanácsi közös álláspont (HL L 116., 75. o.) vette fel. A szervezetet ezután az ezt követő közös tanácsi álláspontok a listán tartották, utoljára a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek listájának naprakésszé tételéről szóló, 2010. július 12-i 2010/386/KKBP tanácsi határozat (HL L 178., 28. o.). A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2001/927/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 2-i 2002/334/EK tanácsi határozat (HL L 116., 33. o.) szintén felvette a PKK-t a terrorista csoportok listájára.

10 - A 97/36 irányelvvel bevezetett módosításokról szóló magyarázó jelentés kimondja, hogy "a régi 22. cikket a közrenddel kapcsolatos rendelkezés könnyebb érthetősége érdekében kétfelé bontották. Ennek a rendelkezésnek ugyanis általánosabb a tartalma, mint a kiskorúak védelmének, és a felnőttek védelmét is célozza olyan adásokkal szemben, amelyek fizikai, erkölcsi vagy lelki épségüket veszélyeztetik". Lásd a 89/552 irányelvvel kapcsolatos magyarázó jelentést, és a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelv javaslatát (COM(95) 86 végleges, 54. o.), 45. o.

11 - A C-336/03. sz. easyCar-ügyben 2005. március 10-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-1947. o.) 21. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

12 - Lásd a Le Nouveau Petit Robert -Dictionnaire alphabétique et analogique de la langue française. Ezek a meghatározások megfelelnek továbbá az irányelv 22a. cikke spanyol ("incitacíon al odio"); német ("zu Haβ aufstacheln"), görög ("καμία παρότρυνση σε μίσος"); olasz ("incitamento all'odio"), holland ("geen enkele aansporing tot haat"), valamint portugál nyelvű ("incitamento ao ódio") változatának is.

13 - A személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv (HL L 180., 22. o.; magyar nyelvű különkiadás 20. fejezet, 1. kötet, 23. o.).

14 - A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv (HL L 304., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet 7. kötet 96. o.).

15 - Lásd különösen az EK 13. cikket, amely szerint "Tanács [...] megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére". Lásd továbbá az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL L 190, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.) (12) preambulumbekezdését, amely szerint "amennyiben objektív okok alapján feltehető, hogy az elfogatóparancs kibocsátására azért került sor, hogy az adott személyt neme, faji vagy vallási hovatartozása, etnikai származása, állampolgársága, anyanyelve, politikai meggyőződése vagy szexuális irányultsága alapján vonják büntetőeljárás alá vagy megbüntessék".

16 - Ezt az elemzést megerősíti egy, a határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezményben található elem, amely egyezményre a 89/552 irányelv negyedik preambulumbekezdésében hivatkozik, és amelynek 7. cikke kimondja, hogy a műsorok nem hordozhatnak fajgyűlölet keltésére alkalmas tartalmakat. A miniszterek tanácsának R(97) 20 sz., a "gyűlöletbeszéd" fogalmával kapcsolatos ajánlása értelmében, amelyre az említett 7. cikkben foglalt feltétel körének meghatározása érdekében ezen egyezmény magyarázó jelentése hivatkozik, a "gyűlöletbeszédet" úgy kell érteni, mint amely minden olyan véleménynyilvánítást magában foglal, amely terjeszti, ösztönzi, elősegíti vagy igazolja a fajgyűlöletet, az idegengyűlöletet, az antiszemitizmust vagy az intolerancián alapuló gyűlölet más formáit, beleértve azt az intoleranciát is, amely agresszív nacionalizmuson, etnocentrizmuson vagy a kisebbségekkel, bevándorlókkal és a migráns hátterű személyekkel szembeni hátrányos megkülönböztetésen és ellenségességen alapul.

17 - Még részletesebb megfogalmazásokat találhatunk például a Charta 21. cikkében, amelynek értelmében: "[t]ilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés". Ezt a megfogalmazást veszi át többek között gyakorlatilag azonos szavakkal a Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o., helyesbítések: HL L 229., 35. o., HL L 197., 34. o. és HL L 204., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.) utolsó preambulumbekezdése is. Mindazonáltal az irányelv 22a. cikkének mértéktartóbb megfogalmazását is használják például a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") (HL L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet 399. o.) 3. cikke (4) bekezdése a) pontja i. alpontjának első francia bekezdésében.

18 - Nem kívánom a kérdést előterjesztő bíróságnak a 22a. cikk német nyelvű változatára vonatkozó értékelését a sajátommal helyettesíteni. Elemzésem ugyanakkor ennek a cikknek spanyol ("Los Estados miembros velarán por que las emisiones no contengan ninguna incitación al odio por motivos de raza, sexo, religión o nacionalidad"); görög ("Άρθρο 22αΤα κράτη μέλη μεριμνούν ώστε οι εκπομπές να μην περιλαμβάνουν καμία παρότρυνση σε μίσος λόγω διαφορών φυλής, φύλου, θρησκείας ή ιθαγένειας"); angol ("Member States shall ensure that broadcasts do not contain any incitement to hatred on grounds of race, sex, religion or nationality"); olasz ("Gli Stati membri fanno sì che le trasmissioni non contengano alcun incitamento all'odio basato su differenze di razza, sesso, religione o nazionalità"); holland ("De lidstaten dragen er zorg voor dat uitzendingen geen enkele aansporing tot haat op grond van ras, geslacht, godsdienst of nationaliteit bevatten") és portugál ("Os Estados-membros assegurarão que as emissőes não contenham qualquer incitamento ao ódio por razőes de raça, sexo, religião ou nacionalidade") nyelvű változataira is alkalmazható.

19 - Az EJEE 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a véleménynyilvánítás szabadsága egy demokratikus társadalomban szükséges korlátozásoknak vethető alá "a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása, vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából".