32014R0515[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 515/2014/EU rendelete ( 2014. április 16. ) a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 515/2014/EU RENDELETE

(2014. április 16.)

a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és az 574/2007/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás (3) keretében,

mivel:

(1) Az Unió azon célját, hogy biztosítsa a magas szintű biztonságot egy olyan térségben, amely a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapul az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (3) bekezdése értelmében, többek között a belső határok személyek általi átlépését, valamint a külső határokon a határellenőrzéseket és a közös vízumpolitikát egy, a jogszerű utazás megkönnyítését és az illegális bevándorlás kezelését célzó, az adatcserét és a helyzet átfogó felismerését lehetővé tevő összehangolt többrétegű rendszer részéként, közös intézkedések révén kell elérni.

(2) Az Uniónak sokkal egységesebb megközelítést kell alkalmaznia a migrációkezelésének belső és külső szempontjai, valamint a belső biztonság tekintetében, valamint összhangot kell teremtenie az illegális bevándorlás elleni küzdelem és a külső uniós határok biztonságának javítása között, továbbá szorosabb együttműködésre és párbeszédre kell törekednie a harmadik országokkal az illegális bevándorlás kezelése és a jogszerű migráció elősegítése céljából.

(3) A migrációs nyomás és menedékkérelmek nyomán felmerülő kérdésekre, valamint az Unió külső határainak igazgatására vonatkozóan integrált megközelítést kell kialakítani, költségvetést és megfelelő erőforrásokat biztosítva ahhoz, hogy a veszélyhelyzetek kezelése az emberi jogok tiszteletben tartása és a tagállamok közötti szolidaritás szellemében valósuljon meg, a nemzeti feladatokról nem megfeledkezve, illetve a feladatok egyértelmű megosztása mellett.

(4) A Tanács által 2010 februárjában elfogadott az Európai Unió belső biztonsági stratégiája (a továbbiakban: a belső biztonsági stratégia) közös menetrendet írt elő e közös biztonsági kihívások kezelésére. A stratégia alapelveit és iránymutatásait a Bizottság "Az EU belső biztonsági stratégiájának megvalósítása" című 2010. novemberi közleménye konkrét intézkedésekre ülteti át azáltal, hogy megjelöl öt stratégiai célkitűzést: a nemzetközi bűnözői hálózatok felgöngyölítése; a terrorizmus megelőzése, a radikalizálódás és a tagtoborzás kezelése; a virtuális tér biztonságának növelése a polgárok és a vállalkozások számára; a biztonság megerősítése a határigazgatás útján és Európa válságokkal és katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének javítása.

(5) A belső biztonsági stratégia szerint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése olyan célkitűzések, amelyeket párhuzamosan kell megvalósítani, a biztonságot pedig - a szabadság és a jog érvényesülésének megvalósulása érdekében - mindenkor a Szerződések elveivel, a jogállamisággal és az Unió alapvető jogi kötelezettségeivel összhangban kell elérni.

(6) A tagállamok közötti szolidaritást, a feladatmegosztás egyértelműségét, az alapvető szabadságjogok, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint a globális megközelítésre és a külső biztonsággal való kapcsolatra fektetett hangsúlyt, továbbá az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében megállapított uniós külpolitikai célkitűzésekkel való összhangot és koherenciát a belső biztonsági stratégia végrehajtását irányító kulcsfontosságú elveknek kell tekinteni.

(7) A belső biztonsági stratégia végrehajtásának előmozdítása és a stratégia gyakorlati megvalósulása érdekében a tagállamok számára a Belső Biztonsági Alap (az alap) létrehozásával megfelelő uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani.

(8) Az EUMSZ V. címét érintő jogi sajátosságok miatt az alapot jogilag nem lehet egységes pénzügyi eszközként létrehozni. Az alapot tehát a belső biztonság területén megvalósuló uniós támogatás átfogó pénzügyi kereteként kell létrehozni, amely magában foglalja az e rendelet alapján létrehozott, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközt (a továbbiakban: az eszköz), valamint az 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) által létrehozott, a rendőrségi együttműködés, a bűnözés megelőzése és az ellene folytatott küzdelem, illetve a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközt. Ezt az átfogó pénzügyi keretet kiegészíti az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5), amelyre e rendelet a programozásról, a pénzügyi irányításról, az irányításról és a kontrollról, a záróelszámolásról, a programok lezárásáról és a jelentéstételről, valamint az értékelésről szóló szabályok tekintetében utal.

(9) Az új, kétpilléres, a belügyek területét finanszírozó struktúra hozzájárul az említett terület finanszírozásának egyszerűsítéséhez, racionalizálásához, konszolidálásához és átláthatóságához. Más alapokkal és programokkal szinergiára, konzisztenciára és kiegészítő jellegre kell törekedni, beleértve a közös célkitűzések finanszírozásának biztosítását is. Azonban el kell kerülni a különféle finanszírozási eszközök közötti átfedéseket.

(10) Az e rendeletben meghatározott általános és egyedi célok teljesítése érdekében az alapnak figyelembe kell vennie a fokozott rugalmasságra és egyszerűségre mutatkozó igényt, és ugyanakkor tiszteletben kell tartania a kiszámíthatóságra vonatkozó követelményeket és biztosítania kell a források tisztességes és átlátható elosztását.

(11) Az alap végrehajtásának alapelve az intézkedések hatékonysága és a kiadások minősége. Az alapot továbbá a lehető leghatékonyabban és leginkább felhasználóbarát módon kell végrehajtani.

(12) Az alapnak különös figyelmet kell fordítania a földrajzi elhelyezkedésükből adódó migrációs áramlásokból eredően aránytalan terhekkel szembesülő tagállamokra.

(13) A tagállamok és az Unió között megvalósuló szolidaritás és felelősségmegosztás alapvető eleme a külső határok igazgatására vonatkozó közös szakpolitikának.

(14) Az alapnak pénzügyi támogatással kell szolidaritást kifejeznie a külső határokra vonatkozó schengeni vívmányokat már teljes körűen alkalmazó, vagy erre készülő tagállamok felé, és azt a tagállamoknak a külső határok igazgatására vonatkozó közös uniós szakpolitika szolgálatában kell felhasználniuk.

(15) Az alap általános célkitűzésének teljesítéséhez való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak biztosítani kell, hogy nemzeti programjaik foglalkozzanak az eszköz egyedi célkitűzéseivel, és hogy a forrásokat a kihívásokkal és az igényekkel arányosan osszák el a célkitűzések között, amely elosztás biztosítja e célkitűzések teljesíthetőségét. Amennyiben egy nemzeti program nem foglalkozik az egyedi célkitűzések valamelyikével, vagy az előirányzat a nemzeti programok e rendeletben meghatározott egyes célkitűzései esetében a minimális százalékarány alatt van, az érintett tagállamnak indokolást kell készíteni a programon belül.

(16) Az eszköz valamennyi egyedi célkitűzésére vonatkozóan közös mutatókat kell kialakítani az alap eredményeinek mérése céljából. Az egyedi célkitűzések teljesülésének közös mutatók révén történő mérése nem teszi kötelezővé az e mutatókhoz kapcsolódó intézkedések végrehajtását.

(17) A tagállamok részvétele nem eshet egybe olyan ideiglenes uniós eszközben történő részvétellel, amely többek között abban támogatja a kedvezményezett tagállamokat, hogy, többek között, finanszírozni tudják a határokra, a vízumpolitikára és a külső határellenőrzésre vonatkozó schengeni vívmányok végrehajtása érdekében az Európai Unió új külső határain végzett intézkedéseket.

(18) Az eszköznek az 574/2007 európai parlamenti és tanácsi határozat (6) által létrehozott 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó Külső Határok Alap segítségével kialakított kapacitásépítési folyamatra kell épülnie, és azt az új fejlesztések figyelembevételével ki kell bővítenie.

(19) Amikor a határrendészetről és a vízumpolitikáról szóló schengeni vívmányokkal összhangban feladatokat hajtanak végre a külső határokon és a konzulátusokon, a tagállamok valamennyi másik, a schengeni térségbe tartozó tagállam érdekében és nevében végeznek tevékenységet, így az Unió számára közszolgáltatást nyújtanak. Az eszköznek hozzá kell járulnia a határellenőrzésekhez és a vízumpolitikához kapcsolódó működési költségek támogatásához, és lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy fenntartsák e mindenki számára végzett szolgáltatáshoz létfontosságú kapacitásaikat. Az ilyen támogatás az eszköz hatálya alá tartozó célkitűzésekhez kapcsolódó kiválasztott egyedi költségek teljes körű visszatérítéséből áll, és a nemzeti programok szerves részét kell képeznie.

(20) Az eszköznek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a 2007/2004/EK tanácsi rendelettel (7) létrehozott, az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (a továbbiakban: a Frontex Ügynökség) égisze alatt kidolgozott operatív együttműködés fejlesztését célzó tevékenységeket, beleértve az 1168/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) által bevezetett módosításokból eredő új tevékenységeket, ezáltal újra megerősítve az azon tagállamok közötti szolidaritást, amelyek a schengeni térség egésze érdekében és nevében külső határellenőrzést végeznek. Ez többek között azt jelenti, hogy a nemzeti programok kialakításakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük a Frontex Ügynökség által kifejlesztett elemzési eszközöket és műveleti és technikai iránymutatásokat, valamint képzési terveket, nevezetesen a határőrök képzésének közös alaptantervét, amely magában foglalja az alapvető jogokra és a nemzetközi védelemhez való hozzáférésre vonatkozó ismereteket is. Annak érdekében, hogy a Frontex Ügynökség feladata és a tagállamok által a külső határok ellenőrzése és őrizete tekintetében vállalt felelősségek kiegészítsék egymást, valamint az összhang és a költséghatékonyság biztosítása céljából a Bizottságnak konzultálnia kell a Frontex Ügynökséggel a tagállamok által benyújtott nemzeti programok tervezetéről és különösen a működési támogatás keretében finanszírozott tevékenységekről.

(21) Az eszközt az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő jogoknak és alapvető elveknek, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségeinek maradéktalanul megfelelve kell végrehajtani, a menedékjogra és a nemzetközi védelemre vonatkozó egyes rendelkezések végrehajtásának sérelme nélkül.

(22) Az egységes és magas színvonalú külső határellenőrzés létfontosságú a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megerősítéséhez. Összhangban a közös uniós előírásokkal, az eszköznek a külső határok igazgatásával kapcsolatos, a négylépcsős belépés-ellenőrzési modellel összhangban végrehajtandó intézkedéseket kell támogatnia, amelyek magukban foglalják a harmadik országokban végrehajtott intézkedéseket, a szomszédos országokkal való együttműködést, a határellenőrzési intézkedéseket és a szabad mozgás térségében végrehajtott intézkedéseket az illegális bevándorlás és a határon átnyúló bűncselekmények megakadályozása érdekében a schengeni térségben.

(23) Az EUSZ 3. cikke értelmében az eszköznek azokat a tevékenységeket kell támogatnia, amelyek biztosítják a külső határokon a veszélyeztetett gyermekek védelmét. Különösen, az intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak, amennyiben lehetséges, különös figyelmet kell fordítaniuk a veszélyeztetett személyek személyazonosságának megállapítására, a részükre történő azonnali segítségnyújtásra és a védelmi szolgálatoknak való átadásukra, különös tekintettel a gyermekekre és a kísérő nélküli kiskorúakra.

(24) A belső biztonsági stratégia keretében az egységes és magas színvonalú külső határellenőrzés biztosítása, valamint a külső határokon keresztül zajló jogszerű utazás elősegítése érdekében az eszköz hozzájárul a közös integrált európai határigazgatási rendszer kialakításához. Ez a rendszer kiterjed a tagállamoknak a Frontex Ügynökséggel, harmadik országokkal és szükség esetén többek között egyéb szereplőkkel, különösen az Europollal és a nagyléptékű IT-rendszerek operatív irányításáért felelős ügynökséggel együttműködve eljáró illetékes hatóságai által az Unió négyszintű határbiztonsági modelljét és integrált kockázatelemzését felhasználva hozott valamennyi, a szakpolitikára, jogszabályokra, rendszeres együttműködésre, a terhek megosztására, a mindenkori helyzet értékelésére és az illegális bevándorlók belépési pontjait érintő változó körülményekre, továbbá a személyi állományra, eszközökre és technológiára vonatkozó intézkedésre.

(25) A 2003-as csatlakozási okmány 5. jegyzőkönyvével összhangban, amely a személyeknek a kalinyingrádi régió és az Orosz Föderáció egyéb részei közötti, szárazföldi úton történő átutazására vonatkozik, az eszköznek viselnie kell bármely olyan többletköltséget, amely a közösségi vívmányok ilyen átutazásra meghatározott különös rendelkezéseinek, azaz a 693/2003/EK tanácsi rendelet (9) és a 694/2003/EK tanácsi rendelet (10) végrehajtásából ered. Az elmaradt díjakért nyújtott pénzügyi támogatás folytatását ugyanakkor az Unió és az Orosz Föderáció közötti vízumszabályozástól kell függővé tenni.

(26) Az eszköznek támogatnia kell a vízumpolitika és az egyéb határátlépés előtti tevékenységek terén hozott nemzeti intézkedéseket és tagállami együttműködést, amelyek a külső határellenőrzéseket megelőzően zajlanak a Vízuminformációs Rendszer (VIS) teljes körű felhasználásával. A tagállamok szolgálatai által harmadik országokban szervezett tevékenységek hatékony igazgatása a közös vízumpolitika érdekét szolgálja egy olyan sokrétegű rendszer részeként, amelynek célja az Unió részéről a jogszerű utazás megkönnyítése és az illegális bevándorlás kezelése, és amely szerves része a közös integrált határigazgatási rendszernek.

(27) Emellett az eszköznek a közös integrált határigazgatási rendszer fejlesztésének részeként támogatnia kell a schengeni országok területén minden olyan intézkedést, amely megerősíti a schengeni térség általános működését.

(28) Az eszköznek emellett támogatnia kell olyan uniós IT-rendszerek fejlesztését a meglévő és/vagy új rendszerek alapján, amelyek eszközöket nyújtanak a tagállamok számára ahhoz, hogy hatékonyabban kezeljék a harmadik országok állampolgárainak határokat keresztező mozgását, és hogy biztosítani tudják az utazók jobb azonosítását és ellenőrzését, ezáltal megkönnyítve az utazást és fokozva a határok biztonságát. Ennek érdekében, összhangban az uniós belső biztonság terén alkalmazandó információkezelési stratégiával létre kell hozni egy programot, amelynek célja az ilyen rendszerek központi és nemzeti elemeivel kapcsolatos fejlesztési költségek fedezése, és a technikai egységesség, az egyéb uniós IT-rendszerekkel kialakított interoperabilitást, a költségtakarékosság, valamint a zökkenőmentes végrehajtás biztosítása a tagállamokban. Az említett IT-rendszereknek meg kell felelniük az alapvető jogoknak, köztük a személyes adatok védelmének.

(29) Az említett rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a szükséges pénzügyi támogatást az 1052/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) által létrehozott európai határőrizeti rendszer (Eurosur) számára.

(30) Az előre nem látható migrációs nyomás és a határbiztonságot érintő kockázatok haladéktalan kezelése érdekében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy sürgősségi segítségnyújtást nyújtsanak az 514/2014/EU rendelettel összhangban.

(31) Emellett a schengeni térség egészére kiterjedő fokozott szolidaritás érdekében, amennyiben - különösen schengeni értékelést követően - gyenge pontokat vagy lehetséges kockázatokat azonosítanak, az érintett tagállamnak az ügyet megfelelően figyelemmel kell kísérnie, prioritási sorrend szerint felhasználva a nemzeti programjai szerinti forrásokat, amennyiben lehetséges, kiegészítve a sürgősségi segítségnyújtást intézkedéseit.

(32) A szolidaritás és a felelősség megosztásának megerősítése érdekében a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a nemzeti programjaik számára rendelkezésre álló források egy részét az Unió által meghatározott prioritásokra használják fel, például a Frontex Ügynökség számára szükséges technikai eszközök beszerzésére, valamint az uniós konzuli együttműködés fejlesztésére. Fontos az uniós támogatások hatásának maximalizálása a köz- és magán pénzügyi források mobilizálásával, egyesítésével és megtöbbszörözésével. Az uniós költségvetést igénybe vevő innovatív finanszírozási eszközök és mechanizmusok esetében biztosítani kell a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot, elszámoltathatóságot és demokratikus ellenőrzést.

(33) A schengeni vívmányok schengeni térségben való alkalmazásának biztosítása érdekében az 1053/2013/EU tanácsi rendelet (12) végrehajtását az eszköz keretében is támogatni kell, hiszen az alapvető eszköz az uniós szakpolitikák végrehajtásának megkönnyítésére a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a külső határok magas szintű védelmének és a schengeni térségen belül az ellenőrzések elmaradásának biztosításával.

(34) A Külső Határok Alap és a SIS II és VIS fejlesztése kapcsán szerzett tapasztalatok fényében a források esetleges átcsoportosítása kapcsán helyesnek tűnik lehetővé tenni bizonyos fokú rugalmasságot az eszköz keretében követett célkitűzések különböző végrehajtási módjai között, azon elv sérelme nélkül, amely szerint a programok számára a kezdettől fogva biztosítani kell a kritikus tömeget és a pénzügyi stabilitást, a tagállamok számára a működési támogatást, és mindezt az Európai Parlament és a Tanács ellenőrzésének sérelme nélkül.

(35) Ehhez hasonlóan az Unió számára továbbra is rendelkezésre álló intézkedések (uniós intézkedések) alkalmazási körét és a források felső határát ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy fokozzák az Unió képességét arra, hogy egy adott költségvetési évben az Unió egésze érdekében több tevékenységet fejtsen ki a külső határok igazgatása és a közös vízumpolitika területén, amikor és amennyiben erre igény mutatkozik. Az ilyen uniós intézkedések kiterjednek a tanulmányokra és kísérleti projektekre, a külső határok igazgatása és a közös vízumpolitika és alkalmazása előremozdítása érdekében, a határőrök képzésére az emberi jogok tiszteletben tartása terén, továbbá a harmadik országokban alkalmazott intézkedésekre és megállapodásokra, az ilyen országokból származó migrációs nyomás kezelése céljából, annak érdekében, hogy az Unióban irányuló migrációs áramlásokat optimálisan kezeljék, valamint hatékonyan szervezzék meg a kapcsolódó feladatokat a külső határokon és a konzulátusokon.

(36) Az eszköz révén támogatott harmadik országbeli vagy azzal összefüggő intézkedéseket az egyéb - földrajzi és tematikus - uniós külső segítségnyújtási eszközök által támogatott, Unión kívüli intézkedésekkel szinergiában és összhangban kell meghozni. Az ilyen intézkedések végrehajtása során különösen törekedni kell a teljes összhangra az Unió külső fellépéseinek alapelveivel és általános célkitűzéseivel, valamint a szóban forgó országgal vagy régióval kapcsolatos külpolitikával. Az ilyen intézkedések nem lehetnek közvetlenül fejlesztésorientáltak és azoknak szükség esetén ki kell egészíteniük az Unió külső segélyezési eszközein keresztül nyújtott pénzügyi támogatást. Törekedni kell emellett az összhangra az Unió humanitárius politikájával, különösen a sürgősségi segítségnyújtást szolgáló intézkedések végrehajtása tekintetében.

(37) Az Uniós költségvetésből származó finanszírozásnak olyan tevékenységekre kell koncentrálnia, amelyeknél az uniós fellépés hozzáadott értéket eredményez a tagállami intézkedéshez képest. Mivel az Unió a tagállamoknál alkalmasabb arra, hogy keretet biztosítson az uniós szolidaritás kifejezéséhez a határellenőrzések, a vízumpolitika és a migrációs áramlások kezelése területén, valamint ahhoz, hogy platformot nyújtson az e szakpolitikákat alátámasztó közös IT-rendszerek fejlesztéséhez, az e rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatás hozzájárul különösen a nemzeti és uniós kapacitások megerősítéséhez ezeken a területeken.

(38) E rendeletben meg kell határozni a tagállamoknak kiutalt alapösszegeket. A tagállamoknak kiutalt alapösszegeket az egyes tagállamok számára a 2010-2012-es években a Külső Határok Alapból kiutalt összegek alapján kell kiszámítani, és az így megkapott összeget el kell osztani az ebben a három évben közös irányítás számára rendelkezésre álló előirányzatok összegével. A számításokat az 574/2007/EK határozatban rögzített elosztási kritériumoknak megfelelően végezték el.

(39) A Bizottság az eszköz végrehajtását az 514/2014/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az eredmények és a hatások értékelésére szolgáló fő mutatók segítségével monitorozza. A mutatóknak - többek között a vonatkozó kiindulási alapértékeknek - kell képezniük a minimális alapot annak értékeléséhez, hogy az eszköz célkitűzései milyen mértékben teljesültek.

(40) Az e rendeletben szereplő, a nemzeti programok keretében végzett egyedi intézkedések meghatározására vonatkozó rendelkezések kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(41) E rendelet alkalmazása során - ideértve a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elkészítését - a Bizottságnak konzultálnia kell valamennyi tagállam szakértőivel.

(42) A rendelet működési támogatásra vonatkozó rendelkezéseinek egységes, hatékony és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni.. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(43) Mivel e rendelet célját - nevezetesen a külső határok igazgatása és a vízumpolitika terén a szolidaritás és a tagállamok, valamint az Unió közötti felelősségmegosztás biztosítását - a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(44) Az 574/2007/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni az e rendeletben meghatározott átmeneti rendelkezéseknek megfelelően.

(45) Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (14) értelmében vett schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (15) 1. cikkének A és B. pontjában említett területekhez tartoznak.

(46) Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (16) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. és B. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat (17) 3. cikkével.

(47) Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv (18) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (19) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének A. és B. pontjában említett területhez tartoznak.

(48) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Tekintve, hogy e rendelet a schengeni vívmányokra épül, Dánia az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapos időszakon belül határoz arról, hogy e rendeletet nemzeti jogában végrehajtja-e.

(49) Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben az Egyesült Királyság nem vesz részt, összhangban 2000/365/EK tanácsi határozattal (20); az Egyesült Királyság tehát nem vesz részt ennek elfogadásában, az nem kötelező és nem alkalmazandó rá.

(50) E rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését jelenti, amelyekben Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (21) összhangban nem vesz részt. Írország tehát nem vesz részt annak elfogadásában, ezért az rá nem kötelező és nem alkalmazandó.

(51) E rendelet alkalmazási időszakát indokolt összhangba hozni az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletével (22). Ezért e rendelet 2014. január 1-jétől alkalmazandó,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1) E rendelet a Belső Biztonsági Alap (a továbbiakban: az alap) részeként létrehozza a külső határigazgatás és a közös vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszközt (a továbbiakban: az eszköz).

A 513/2014/EU rendelettel együttesen e rendelet a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra létrehozza az alapot.

(2) Ez a rendelet meghatározza:

a) a pénzügyi támogatás célkitűzéseit és a támogatható intézkedéseket;

b) a támogatható intézkedések végrehajtásának általános keretét;

c) az eszköz alapján 2014. január 1. és 2020. december 31. között rendelkezésre álló forrásokat és azok elosztását;

d) a különböző egyedi eszközök alkalmazási körét és célját, amelyek révén a külső határok igazgatására és a közös vízumpolitikára fordított kiadásokat finanszírozzák.

(3) E rendelet előírja az 514/2014/EU rendelet szabályainak alkalmazását.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) "külső határok": a tagállamok szárazföldi határai, beleértve a folyó- vagy állóvízi határokat, tengeri határokat és repülőtereket, folyami, tengeri és tavi kikötőket, amelyekre alkalmazni kell az uniós jognak a külső határok átlépésére vonatkozó rendelkezéseit, függetlenül attól, hogy e határok ideiglenesek-e vagy sem;

b) "közös uniós előírások": operatív intézkedések közös és egységes módon történő alkalmazása egy magas és egységes biztonsági szint elérése érdekében a határellenőrzés és a vízumpolitika területén az 562/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (23), a 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (24), 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (25), a 2007/2004/EK rendeletnek, az 1931/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeleteknek (26), a külső határokon történő ellenőrzésről szóló schengeni katalógusnak, a határőrök gyakorlati kézikönyvének, a vízumkézikönyvnek, az Eurosur-kézikönyvnek és más uniós szinten a határellenőrzés és a vízumpolitika területén elfogadandó rendeleteknek és iránymutatásoknak megfelelően;

c) "ideiglenes külső határok":

i. a schengeni vívmányokat teljes mértékben végrehajtó tagállam és - csatlakozási okmányával összhangban - a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására kötelezett olyan tagállam közös határa, amely esetében azonban a vívmányok teljes körű alkalmazására felhatalmazó, vonatkozó tanácsi határozat még nem lépett hatályba;

ii. saját csatlakozási okmányaikkal összhangban a schengeni vívmányok teljes körű alkalmazására kötelezett két olyan tagállam közös határa, amelyek esetében azonban a vívmányok teljes körű alkalmazására felhatalmazó, vonatkozó tanácsi határozat még nem lépett hatályba;

d) "határátkelőhely": az illetékes hatóságok által a külső határok átlépésének céljára engedélyezett átkelőhely, amelyről az 562/2006/EK rendelet 34. cikke (2) bekezdésének megfelelően értesítést küldtek;

e) "schengeni értékelési és monitoring mechanizmus": a schengeni vívmányok megfelelő alkalmazásának ellenőrzése, az 1053/2013/EU rendeletnek megfelelően;

f) "veszélyhelyzet": sürgős és kivételes nyomás eredményeként kialakuló helyzet, amikor nagyszámú vagy aránytalan számú harmadik országbeli állampolgár ténylegesen vagy várhatóan átlépi egy vagy több tagállam külső határát, vagy más kellően indokolt veszélyhelyzet, amely sürgős intézkedést igényel a külső határokon;

g) "külső határszakasz": egy tagállam külső szárazföldi vagy tengeri határának egésze vagy egy része a nemzeti jog szerint vagy a nemzeti koordinációs központ vagy az 1052/2013/EU rendelet végrehajtása céljából kijelölt egyéb illetékes nemzeti hatóság által meghatározottak szerint

3. cikk

Célkitűzések

(1) Az eszköz általános célkitűzése az, hogy hozzájáruljon a magas szintű biztonság biztosításához az Unióban megkönnyítve a jogszerű utazást, a külső határokon történő egységes és magas szintű ellenőrzésen és a schengeni vízumok hatékony feldolgozásán keresztül, összhangban az Unió alapvető szabadságjogokkal és emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásaival.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt általános célkitűzéssel összhangban az eszköz - összhangban a vonatkozó uniós stratégiákban, programokban, illetve fenyegetettség- és kockázatértékelésekben megjelölt prioritásokkal - a következő egyedi célkitűzések eléréséhez járul hozzá:

a) a közös vízumpolitika támogatása annak érdekében, hogy elősegítse a jogszerű utazást, magas színvonalú szolgáltatást biztosítson a vízumkérelmezők számára, biztosítsák a harmadik országok állampolgáraival szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot, és kezeljék az illegális bevándorlást;

b) az integrált határigazgatás támogatása, beleértve a határigazgatáshoz kapcsolódó intézkedések további, az uniós előírásoknak megfelelő harmonizálásának ösztönzését, valamint a tagállamok közötti és a tagállamok és a Frontex Ügynökség közötti információcserét is egyrészt a külső határok egységes és magas szintű ellenőrzésének és védelmének - beleértve az illegális bevándorlás kezelését is -, másrészt a külső határokon a zökkenőmentes határátkelésnek a schengeni vívmányokkal összhangban történő biztosítása érdekében, mindeközben biztosítva a nemzetközi védelemhez való hozzáférést az arra rászorulók számára, összhangban a tagállamok által az emberi jogok területén vállalt kötelezettségekkel, a visszaküldés tilalmának elvét is ideértve.

Az eszköz egyedi célkitűzéseinek elérését az e rendelet IV. mellékletében foglalt közös mutatók, valamint a nemzeti programokban foglalt, a programra vonatkozóan javasolt egyedi mutatók segítségével, az 514/2014/EU rendelet 55. cikke (2) bekezdésének megfelelően kell értékelni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében az eszköz az alábbi műveleti célkitűzésekhez járul hozzá:

a) olyan szakpolitikák előmozdítása,végrehajtása és érvényesítése, amelyek biztosítják, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól, a külső határokon pedig biztosítják a személyek ellenőrzését és a határátlépések eredményes monitoringját;

b) a külső határok integrált határőrizeti rendszerének fokozatos létrehozása a szolidaritás és a felelősségvállalás alapján, különösen az alábbiak révén:

i. a külső határellenőrzések és határőrizeti rendszerek, valamint a tagállamok határőrizeti, vámügyi, migrációs, menekültügyi és bűnüldöző szervei közötti együttműködés megerősítése a külső határokon, beleértve a tengeri határokat is;

ii. a külső határok igazgatásával és a dokumentumbiztonsággal és személyazonosság-kezeléssel kapcsolatos országon belüli kompenzációs intézkedések, valamint a beszerzett technikai eszközök interoperabilitása;

iii. a személyek mozgásához, az emberkereskedelemhez és az embercsempészethez kapcsolódó, külső határokon átnyúló bűncselekmények megelőzését és az ellenük való küzdelmet is szolgáló intézkedések;

c) a közös vízumpolitika, valamint a rövid tartamú tartózkodási engedéllyel kapcsolatos szakpolitika fejlesztésének és végrehajtásának előmozdítása, beleértve a konzuli együttműködés különféle formáit is a jobb konzuli lefedettség biztosítása és a vízumkiadás gyakorlatának harmonizálása érdekében;

d) a közös vízumpolitikát, a határforgalom ellenőrzést és a határőrizetet támogató IT-rendszerek, azok kommunikációs infrastruktúráinak és eszközeinek kialakítása és működtetése a külső határokon, teljes mértékben tiszteletben tartva a személyes adatok védelméről szóló jogszabályokat;

e) a külső határokon való helyzetfelismerés és a tagállamok reagálási képességének megerősítése;

f) a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos uniós vívmányok hatékony és egységes alkalmazásának biztosítása, beleértve schengeni értékelő és monitoring mechanizmus hatékony működtetését;

g) a harmadik országokban fellépő tagállamok közötti együttműködés fokozásához hozzájáruló tagállami intézkedések megerősítése a harmadik országok állampolgárainak a tagállamok területére áramlása kapcsán, beleértve az illegális bevándorlás megelőzését és kezelését is, valamint e tekintetben a harmadik országokkal folytatott együttműködés megerősítése teljes összhangban az Unió külső fellépéseinek és humanitárius politikájának céljaival és alapelveivel.

(4) Az eszköz keretében finanszírozott intézkedéseket az alapvető jogok és az emberi méltóság teljes körű tiszteletben tartása mellett kell végrehajtani. Az intézkedéseknek eleget kell tenniük különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában, az uniós adatvédelmi jogban és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben (EJEE) foglalt rendelkezéseknek, a harmadik országok állampolgáraival való tisztességes bánásmód elvének, a menedékjognak és a nemzetközi védelemnek, a visszaküldés tilalma elvének és az Unió és tagállamai azon nemzetközi eszközökben foglalt kötelezettségeinek, amelyeknek részes felei, így az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek.

Amennyiben lehetséges, az intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a veszélyeztetett személyek személyazonosságának megállapítására, a részükre történő azonnali segítségnyújtásra és a védelmi szolgálatoknak való átadásukra, különös tekintettel a gyermekekre és a kísérő nélküli kiskorúakra.

(5) Az eszköz keretében finanszírozott, a tengeri határőrizethez kapcsolódó intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a nemzetközi tengerjogból adódó kötelezettségeikre, amelyek szerint a vészhelyzetben levő személyeknek segítséget kell nyújtaniuk. Ennek kapcsán az eszközből támogatott eszközöket és rendszereket fel lehet használni a tengeri határőrizeti műveletek során esetleg előforduló kutatási és mentési helyzetek megoldására, ezzel is hozzájárulva a migránsok védelméhez és életének megmentéséhez.

(6) Az eszköz a tagállamok és a Bizottság kezdeményezésére hozzájárul a technikai segítségnyújtás finanszírozásához is.

4. cikk

Támogatható tevékenységek

(1) Az e rendelet 3. cikkében említett célkitűzéseken belül, valamint figyelemmel az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd megállapodás szerinti eredményeire, és összhangban az e rendelet 9. cikkében említett nemzeti program célkitűzéseivel, az eszköz tagállamokban vagy tagállamok által végrehajtott intézkedéseket támogat, különösen a következőket:

a) a határátkelőhelyeken, valamint a határok őrizetéhez a határátkelőhelyek között a tiltott határátlépés, az illegális bevándorlás és a határon átnyúló bűncselekmények megelőzéséhez és kezeléséhez, valamint az utazók gördülékeny forgalmának biztosításához szükséges infrastruktúra, épületek és rendszerek;

b) a hatékony és biztonságos határellenőrzéshez és személyek felderítéséhez szükséges működést támogató eszközök, közlekedési eszközök és kommunikációs rendszerek;

c) IT- és kommunikációs rendszerek a külső határokat átlépő migrációs áramlások hatékony kezelése érdekében, beleértve a meglévő és a jövőbeli rendszerekbe történő beruházásokat is;

d) a vízumkérelmek feldolgozásához és a konzuli együttműködéshez, valamint a vízumkérelmezők számára nyújtott szolgáltatás minőségének javítását célzó egyéb intézkedésekhez szükséges infrastruktúra, épületek, IT- és kommunikációs rendszerek és működést támogató eszközök;

e) képzés a b), c) és d) pontban említett eszközök és rendszerek használatáról és a határőrök minőségbiztosítási előírásainak és képzésének fejlesztése - adott esetben akár harmadik országokban is - a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak megfelelő határőrizeti, tanácsadói és ellenőrzési feladataik teljesítését illetően, beléértve az emberkereskedelem és embercsempészet áldozatainak azonosítását is;

f) a bevándorlási összekötő tisztviselők és okmányszakértők kirendelése harmadik országokba és a határőrök cseréje és kirendelése a tagállamok között vagy egy tagállam és egy harmadik ország között;

g) tanulmányok, képzések, kísérleti projektek és más intézkedések a 3. cikk (3) bekezdésében hivatkozott integrált határigazgatási rendszer fokozatos létrehozása érdekében, beleértve a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti ügynökségközi együttműködés megerősítését, valamint a határigazgatási rendszerek interoperabilitását és harmonizálását célzó intézkedéseket is;

h) tanulmányok, kísérleti projektek és intézkedések, melyek a tagállamok és uniós ügynökségek közötti operatív együttműködés eredményeként létrejött ajánlások, műveleti előírások és bevált gyakorlat alkalmazását célozzák.

(2) Az e rendelet 3. cikkben említett célkitűzéseken belül, valamint figyelemmel az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében előírt szakpolitikai párbeszéd megállapodás szerinti eredményeire, és összhangban az e rendelet 9. cikkben említett nemzeti program célkitűzéseivel, az eszköz harmadik országokkal kapcsolatos és azokban zajló intézkedéseket is támogat, különösen az alábbiakat:

a) a tagállamok és harmadik országok közötti információ-megosztást szolgáló információs rendszerek, eszközök és berendezések;

b) a tagállamok és harmadik országok közötti műveleti együttműködéssel kapcsolatos intézkedések, beleértve a közös műveleteket is;

c) őrizeti rendszerek fejlesztését célzó projektek harmadik országokban az az európai határőrizeti rendszerrel (Eurosur) való együttműködés biztosítása érdekében;

d) tanulmányok, szemináriumok, műhelymunkák, konferenciák, képzés, eszközök és kísérleti projektek annak érdekében, hogy ad hoc technikai és műveleti szakértelmet biztosítsanak harmadik országok számára;

e) a tagállamok és uniós ügynökségek közötti, a határellenőrzés terén harmadik országokban folyó operatív együttműködés eredményeként születő egyedi ajánlások, műveleti előírások és bevált gyakorlatok végrehajtásához szükséges tanulmányok, szemináriumok, műhelymunkák, konferenciák, rendezvények, képzés, eszközök és kísérleti projektek.

A Bizottság és a tagállamok, együttműködve az Európai Külügyi Szolgálattal biztosítják a harmadik országokban folytatott és azokkal kapcsolatos tevékenységek összehangolását, amint azt az 514/2014/EU rendelet 3. cikkének (5) bekezdése rögzíti.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett intézkedések ideiglenes külső határokon nem támogathatók.

(4) A Schengeni Határ-ellenőrzési Kódexben említett, a belső határokon történő határellenőrzés kivételes és ideiglenes visszaállításával kapcsolatos intézkedések nem támogathatók.

(5) Nem támogathatók olyan intézkedések, amelyek kizárólagos célja vagy eredménye az áruk ellenőrzése.

II. FEJEZET

PÉNZÜGYI ÉS VÉGREHAJTÁSI KERET

5. cikk

A globális források és a végrehajtás

(1) Az eszköz végrehajtására rendelkezésre álló összes forrás folyó árakon 2 760 millió EUR.

(2) Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi a többéves pénzügyi keret korlátain belül.

(3) A globális forrásokat a következők révén kell végrehajtani:

a) nemzeti programok, a 9. és 12. cikkel összhangban;

b) működési támogatás, a nemzeti programok keretében és a 10. cikkben meghatározott feltételek szerint;

c) a különleges átutazási rendszer a 11. cikkel összhangban;

d) uniós intézkedések, a 13. cikkel összhangban;

e) sürgősségi segítségnyújtás, a 14. cikkel összhangban.

f) a külső határokon a migrációs áramlások kezelését támogató IT-rendszer kialakítására irányuló program végrehajtása a 15. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelően;

g) technikai segítségnyújtás, a 16. cikkel összhangban;

(4) Az eszköz keretében az e rendelet 13. cikkében említett uniós intézkedésekre, az e rendelet 14. cikkében említett sürgősségi segítségnyújtásra és az e rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében említett technikai segítségnyújtásra allokált költségvetést a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (27) 58. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban közvetlen, valamint adott esetben a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének c) pontjával összhangban közvetett irányítás révén kell végrehajtani.

A 9. cikkben említett nemzeti programokra, a 10. cikkben említett működési támogatásra és a 11. cikkben említett különleges átutazási rendszer működtetésére allokált költségvetést megosztott irányítás révén kell végrehajtani, összhangban a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdésének b) pontjával.

Az e cikk (7) bekezdésében hivatkozott, a schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult országok számára biztosított költségvetést a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának megfelelően közvetett irányítás révén kell végrehajtani.

A meglévő és/vagy új IT-rendszerekre alapuló IT-rendszerek fejlesztésére vonatkozó program költségvetésének végrehajtási módszerét (módszereit) az elfogadandó vonatkozó uniós jogalkotási aktusok határozzák meg.

(5) Az globális forrásokat a következőképpen kell felhasználni:

a) 1 551 millió EUR a tagállamok nemzeti programjaira;

b) a külső határokon a migrációs áramlások kezelését támogató meglévő és/vagy új IT-rendszereken alapuló IT-rendszerek fejlesztésére 791 millió EUR, a vonatkozó uniós jogalkotási aktusok elfogadását követően;

Amennyiben az említett összeget nem osztják ki vagy nem költik el, a Bizottság a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén a 6. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, illetve az e bekezdés d) pontjában említett egy vagy több tevékenység számára újraoszthatja azt. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusban értékelni kell az IT-rendszerek fejlődését, beleértve a költségvetés végrehajtását és a várhatóan el nem költött összegeket is. Erre az újraosztásra a vonatkozó jogalkotási aktusok elfogadását követően vagy a 8. cikkben említett félidős felülvizsgálat keretében kerülhet sor.

c) 154 millió EUR a különleges átutazási rendszerre;

d) 264 millió EUR uniós intézkedésekre, sürgősségi segítségnyújtásra és technikai segítségnyújtásra a Bizottság kezdeményezése alapján, amelynek legalább 30 %-át uniós intézkedésekre kell fordítani.

(6) A 513/2014/EU rendelet szerinti globális források és az eszköz számára rendelkezésre álló, az (1) bekezdés szerinti globális források együttesen alkotják az alap pénzügyi keretösszegét, amely az éves költségvetési eljárás során elsődleges referenciaösszeget jelent az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (28) 17. pontja értelmében.

(7) A schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult országok e rendelettel összhangban részt vesznek az eszközben.

Ezen országoknak az eszközhöz nyújtott pénzügyi hozzájárulásairól megállapodásokat kell kötni, és meg kell határozni a részvételhez szükséges kiegészítő szabályokat, beleértve az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és a Számvevőszék ellenőrzési hatáskörét biztosító rendelkezéseket.

Az ezen országoktól származó hozzájárulásokat hozzá kell adni az uniós költségvetésből rendelkezésre álló, az (1) bekezdésben említett globális forrásokhoz.

6. cikk

A támogatható tagállami intézkedések forrásai

(1) 1 551 millió EUR-t a tagállamoknak kell kiosztani indikatív jelleggel a következők szerint:

a) 1 276 millió EUR, az I. mellékletnek megfelelően;

b) 147 millió EUR, a 7. cikkben említett mechanizmus eredményei alapján;

c) a 8. cikkben említett félidős felülvizsgálat keretében, a 2018-as költségvetési évtől 128 millió EUR, plusz az e cikk szerinti előirányzatok maradéka vagy a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelő más összeg, a kockázatelemzés és a félidős felülvizsgálat eredményei alapján.

(2) Az I. mellékletben szereplő nemzeti programokra szánt alapösszegeket az egyes tagállamok az alábbiak szerint osztják ki:

a) a 9. cikk (2) bekezdésének a) pontjához kapcsolódó intézkedésekre legalább 10 %;

b) a 9. cikk (2) bekezdésének b) pontjához kapcsolódó intézkedésekre legalább 25 %;

c) a 9. cikk (2) bekezdésének c), d), e) és f) pontjához kapcsolódó intézkedésekre legalább 5 %.

A tagállamok eltérhetnek e minimális százalékarányoktól, feltéve, ha nemzeti programjaikban magyarázatot adnak arra, hogy az e minimális arányok alatti forráskiosztás miért nem veszélyezteti a célkitűzés elérését. Ezt a magyarázatot a Bizottság a nemzeti programok 9. cikk (2) bekezdésében említett jóváhagyásának keretében értékeli.

(3) A tagállamok az Eurosur számára megadják a megfelelő működés biztosításához szükséges finanszírozást.

(4) Az eszköz szerinti célkitűzések megfelelő kezelése érdekében, előre nem látható vagy új körülmények felmerülésekor és/vagy az eszköz szerinti finanszírozás tényleges végrehajtása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, annak érdekében, hogy az e cikk (1) bekezdése c) pontjában szereplő indikatív összeget kiigazítsa.

(5) Az Unióhoz a 2012 és 2020 között időszakban csatlakozó tagállamok nemzeti programjai nem részesülhetnek az eszköz alapján támogatásban, amíg az Unió olyan ideiglenes eszközéből részesülnek támogatásban, amelynek célja a kedvezményezett tagállamoknak az új külső határokon a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos schengeni vívmányok végrehajtása és a külső határellenőrzés érdekében végzett intézkedései finanszírozásának támogatása.

7. cikk

Az egyedi intézkedések forrásai

(1) A tagállamok a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban kiszámított támogatásuk mellett kiegészítő összeget kaphatnak, feltéve, hogy a nemzeti programban ezt előirányozzák és a II. mellékletben felsorolt egyedi intézkedésekre fordítják.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 17. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a II. mellékletekben felsorolt egyedi intézkedések felülvizsgálatára, ha szükséges, többek között a félidős felülvizsgálat keretében. Az új egyedi intézkedések alapján a tagállamok az e cikk (1) bekezdésének megfelelően további pénzügyi támogatásban részesülhetnek, a rendelkezésre álló források erejéig.

(3) Az e cikk szerinti kiegészítő összegeket abban az egyedi finanszírozási határozatban kell megítélni az érintett tagállamok számára, amely jóváhagyja vagy felülvizsgálja nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban.

8. cikk

Források a félidős felülvizsgálat keretében

(1) A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt összeg elosztása érdekében a Bizottság 2017. június 1-jéig figyelembe veszi a tagállamok határigazgatási terheit - beleértve a tengeri határőrizeti műveletek során esetlegesen felmerülő kutatási és mentési tevékenységeket és a schengeni értékelési és monitoringmechanizmus részeként készülő értékelő jelentéseket -, valamint a külső határoknak a 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozó fenyegetettségi szintjeit, illetve a 2014 és 2016 között a tagállamok külső határainak biztonságát érintő tényezőket. Az említett összeget a következő határkategóriák súlyozása alapján kell a tagállamok rendelkezésére bocsátani, az e cikk (6) bekezdését figyelembe véve:

a) a külső tengeri határok 45 %;

b) a külső szárazföldi határok számára 38 %;

c) a repülőterek számára 17 %.

(2) A külső tengeri és szárazföldi határok esetében az összeg kiszámításának alapja a külső határszakaszok hossza, megszorozva az egyes határszakaszokra vonatkozó fenyegetettségi szint (minimális, normális, átlagos, erős) együtthatójával, az alábbiak szerint:

a) minimális fenyegetettség esetén az együttható értéke 0,5;

b) átlagos fenyegetettség esetén az együttható értéke 1;

c) átlagos fenyegetettség esetén az együttható értéke 3;

d) erős fenyegetettség esetén az együttható értéke 5.

(3) A repülőterek esetében az alábbiak szerint kell kiszámítani az egyes tagállamoknak járó összeget:

a) 50 % a külső határokat átlépő személyek száma alapján;

b) 50 % azon harmadik országbeli állampolgárok száma alapján, akiknek beléptetését megtagadták a külső határokon.

(4) A Frontex Ügynökség kockázatelemző jelentésével összhangban, valamint a Frontex Ügynökséggel, illetve szükséges esetben egyéb uniós ügynökségekkel konzultálva a Bizottság a tagállamok valamennyi külső határszakaszára fenyegetettségi szinteket állapít meg a 2017 és 2020 közötti időszakra. A fenyegetettségi szintek az alábbi tényezőkön alapulnak:

a) a határigazgatás terhei a külső határokon;

b) azok a tényezők, amelyek a 2014 és 2016 közötti időszakban befolyásolják a külső határok biztonságát;

c) az uniós szakpolitikák, például a vízumpolitika változásai;

d) a migrációs áramlások lehetséges jövőbeni tendenciái, illetve a külső határok illegális átlépésével kapcsolatos, jogszabályba ütköző tevékenységek kockázata; valamint

e) várható politikai, gazdasági és társadalmi fejlemények harmadik országokban és különösen a szomszédos országokban.

A fenyegetettségi szinteket megállapító jelentésének előterjesztését megelőzően a Bizottság eszmecserét folytat a tagállamokkal.

(5) A források (1) bekezdésben előírt elosztása szempontjából:

a) mindaddig figyelembe kell venni a 866/2004/EK tanácsi rendelet (29) 1. cikkében említett területek közötti határvonalat, az ettől a vonaltól északra eső tengeri határ kivételével - még akkor is, ha az nem képez külső szárazföldi határt -, amíg a 2003-as csatlakozási okmány Ciprusról szóló 10. jegyzőkönyvének 1. cikke alkalmazandó;

b) "külső tengeri határok": a kifejezés a tagállamok parti tengereinek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye 4-16. cikkének megfelelően meghatározott külső határát jelenti. Azokban az esetekben azonban, amikor a tiltott határátlépés megakadályozása érdekében rendszeresen nagy hatótávolságú műveletekre van szükség, ez a kifejezés az erős fenyegetettségi szintű területek külső határát jelenti. E külső határokat a szóban forgó tagállamok által a 2014 és 2016 közötti időszakról szolgáltatott műveleti adatok figyelembevételével kell meghatározni.

(6) Emellett a Bizottság 2017. június 1-jéig kiadott felhívására a tagállamok kiegészítő juttatást kaphatnak, feltéve, hogy a nemzeti programban ezt előirányozzák és azt az akkori uniós prioritások fényében meghatározandó egyedi intézkedések elvégzésére fordítják.

(7) Az e cikk szerinti kiegészítő összegeket abban az egyedi finanszírozási határozatban kell megítélni az érintett tagállamok számára, amely jóváhagyja vagy felülvizsgálja nemzeti programjukat az 514/2014/EU rendelet 14. cikkében meghatározott eljárással összhangban.

9. cikk

Nemzeti programok

(1) Az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében említett szakpolitikai párbeszéd eredményeinek figyelembevételével az eszköz alapján készítendő nemzeti programot, illetve az 513/2014/EU rendelet alapján készítendő nemzeti programot a tagállamok az alap egységes nemzeti programjaként nyújtják be a Bizottságnak, összhangban az 514/2014/EU rendelet 14. cikkével.

(2) A Bizottság által az 514/2014/EU rendelet 14. cikke szerint megvizsgálandó és jóváhagyandó nemzeti programok alapján a tagállamok - az e rendelet 3. cikkében említett célkitűzések keretében és figyelembe véve az 514/2014/EU rendelet 13. cikkében említett szakpolitikai párbeszéd eredményét - különösen a következő célok elérésére törekednek:

a) az Eurosur fejlesztése, összhangban az uniós joggal és iránymutatásokkal;

b) a vízumpolitika, és a külső határok igazgatása, valamint a szabad mozgás térségében végrehajtott, a külső határok igazgatásával kapcsolatos intézkedések támogatása és kiterjesztése tekintetében nemzeti szinten létező kapacitás támogatása és kiterjesztése" figyelemmel elsősorban a migrációs áramlások kezeléséhez kapcsolódó új technológiára, fejlesztésekre és/vagy előírásokra;

c) a migrációs áramlások tagállamok harmadik országokban lévő konzuli és egyéb szolgálatai általi kezelésének támogatása, ideértve a konzuli együttműködési mechanizmusok kiépítését is, az uniós jog vagy az érintett tagállam jogának tiszteletben tartása mellett az Unióba való jogszerű utazás megkönnyítése és az Unióba történő illegális bevándorlás megelőzése céljából;

d) az integrált határigazgatás megerősítése új eszközök, interoperábilis rendszerek és munkamódszerek tesztelése és bevezetése által, amelyek célja a tagállamon belüli információcsere fokozása vagy az ügynökségek közötti együttműködés javítása;

e) olyan projektek kidolgozása, amelyek célja a külső határok egységes és magas színvonalú, a közös uniós előírásoknak megfelelő ellenőrzésének biztosítása, valamint a tagállamok határigazgatási rendszerei közötti interoperabilitás fokozása;

f) a Frontex Ügynökséggel folytatott konzultációt követően olyan támogató intézkedések indítása, amelyek célja a határigazgatás és különösen a technológiai képességek további harmonizációja, a közös uniós előírásoknak megfelelően;

g) a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos uniós vívmányok helyes és egységes alkalmazásának biztosítása, reagálva az uniós szinten - a schengeni értékelési és monitoringmechanizmus keretében bemutatott eredményekből - azonosított gyenge pontokra;

h) a megjelenő kihívásokkal való szembenézésre irányuló kapacitások építése, beleértve a jelenlegi és jövőbeli fenyegetéseket és nyomást a külső határokon, figyelembe véve különösen az illetékes uniós ügynökségek által végzett elemzéseket.

(3) A (2) bekezdésben említett célkitűzések elérése érdekében a tagállamok nemzeti programjaikon keresztül támogathatnak harmadik országokban zajló vagy azokkal kapcsolatos intézkedéseket, például információmegosztás és műveleti együttműködés révén.

(4) Annak érdekében, hogy a Frontex Ügynökség megbízatása és a tagállamok által a külső határok ellenőrzése és őrizete tekintetében vállalt felelősségek kiegészítsék egymást, valamint az összhang és a költséghatékonyság biztosítása céljából a Bizottságnak konzultálnia kell a Frontex Ügynökséggel a tagállamok által benyújtott nemzeti programok tervezetéről és különösen a működési támogatás keretében finanszírozott tevékenységekről.

10. cikk

Működési támogatás a tagállamok nemzeti programjainak keretében

(1) Egy tagállam az eszköz alapján nemzeti programjára juttatott összeg 40 %-át arra használhatja fel, hogy működési támogatást nyújtson az Unió számára végzett közszolgáltatást alkotó feladatok és szolgáltatások elvégzéséért felelős hatóságok számára.

(2) A működési támogatást akkor nyújtják, ha az érintett tagállam teljesíti az alábbi feltételeket:

a) megfelelés a határigazgatással és vízumpolitikával kapcsolatos uniós vívmányoknak;

b) megfelelés a nemzeti program célkitűzéseinek;

c) megfelelés a közös uniós előírásoknak a határellenőrzések területén a tagállamok közötti összehangoltság előmozdítása, valamint a kettős erőfeszítések, a széttöredezettség, illetve a költséghatékonyság hiányának elkerülése érdekében.

(3) Ennek érdekében a nemzeti program jóváhagyása előtt a Bizottság értékeli a kiinduló helyzetet azokban a tagállamokban, amelyek jelezték, hogy működési támogatásra tartanak igényt, adott esetben figyelembe véve a schengeni értékelő jelentéseket.

A Bizottság megállapításai alapján az érintett tagállammal eszmecserét folytat.

Az eszmecserét követően a Bizottság a tagállam nemzeti programja keretében nyújtott költségvetési támogatás elfogadását attól teheti függővé, hogy programozták és teljesítették-e azt az intézkedéscsomagot, amelynek célja a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek való teljes körű megfelelés a költségvetési támogatás nyújtása időpontjára.

(4) A működési támogatást konkrét feladatokra és/vagy szolgáltatásokra kell fordítani, és a III. mellékletben meghatározott célkitűzésekre kell összpontosítani. A működési támogatás a nemzeti programban meghatározott feladatok és/vagy szolgáltatások teljesítése során felmerült kiadások teljes körű visszatérítését jelenti, a program és az (1) bekezdésben előírt felső határ által meghatározott pénzügyi korlátok között.

(5) A működési támogatást a Bizottság és az érintett tagállam monitoring alá vonja és azzal kapcsolatban információcserét folytat, a tagállami kiindulási helyzet, az elérendő célkitűzések és célok, továbbá az előrehaladást mérő mutatók vonatkozásában.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az e rendelkezés alkalmazásáról és más gyakorlati megállapodásokról szóló jelentésre vonatkozó eljárásokat, amelyeket a tagállamoknak és a Bizottságnak követniük kell az e cikknek való megfelelés érdekében. E végrehajtási jogi aktusokat a 18. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.

11. cikk

A különleges átutazási rendszer működési támogatása

(1) Az eszköz támogatást nyújt az átutazás céljából kiállított vízumok után be nem szedett díjak, valamint a 693/2003/EK rendelet, illetve a 694/2003/EK rendelet szerinti egyszerűsített átutazási okmány (FTD) és egyszerűsített vasúti átutazási okmány (FRTD) végrehajtása során felmerülő többletköltségek finanszírozásához.

(2) Az (1) bekezdés értelmében Litvániának juttatott források a 2014-2020-as időszakban nem haladhatják meg a 154 millió EUR-t, és azokat kiegészítő egyedi működési támogatásként kell Litvániának juttatni.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a többletköltség az olyan költség, amely közvetlenül a különleges átutazási rendszer alkalmazásának konkrét követelményéből adódik, és nem az átutazó- vagy egyéb vízumok kiadásából származó költség.

A következő többletköltség-típusok finanszírozhatók:

a) infrastrukturális beruházások;

b) a különleges átutazási rendszert végrehajtó személyzet képzése;

c) működési többletköltségek, beleértve a kifejezetten a különleges átutazó rendszer működését végrehajtó személyzet fizetését.

(4) Az e cikk (1) bekezdésében említett be nem szedett díjakat az Európai Közösség és az Orosz Föderáció közötti, az Európai Unió és az Orosz Föderáció állampolgárai számára a vízumok kiadásának megkönnyítéséről szóló megállapodás (30) alapján megállapított vízumdíjszint és vízumdíjmentességek alapján kell kiszámítani, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott pénzügyi kereten belül.

(5) A Bizottság és Litvánia felülvizsgálja az e cikk alkalmazását, amennyiben olyan változások következnek be, amelyek hatással vannak a különleges átutazási rendszer fennállására és/vagy működésére.

(6) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén meghatározza az e rendelkezés alkalmazásáról és más pénzügyi és egyéb tárgyú gyakorlati megállapodásokról szóló jelentésre vonatkozó eljárásokat, amelyeket Litvániának és a Bizottságnak követniük kell az e cikknek való megfelelés érdekében. E végrehajtási jogi aktust a 18. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárás keretében kell elfogadni.

(7) A különleges átutazási rendszer zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében a Bizottság egyedi időközi kifizetési intézkedéseket fogadhat el, amelyek eltérnek az 514/2014/EU rendelet rendelkezéseitől.

12. cikk

A schengeni értékelési és monitoringmechanizmus kimeneteivel összhangban álló programozás

Az 1053/2013/EU rendelettel összhangban elfogadott schengeni értékelési jelentés alapján az érintett tagállam - a Bizottsággal és a Frontex Ügynökséggel közösen - megvizsgálja, hogy miként kezelje a megállapításokat, köztük a hiányosságokat, és hogyan hajtsa végre az ajánlásokat nemzeti programja keretében.

Szükség esetén a tagállam az 514/2014/EU rendelet 14. cikkének (9) bekezdésével összhangban felülvizsgálja nemzeti programját az említett megállapítások és ajánlások figyelembevétele érdekében.

A korrekciós intézkedések finanszírozása elsőbbséget élvez. A Bizottsággal és a Frontex Ügynökséggel párbeszédet folytatva az érintett tagállam újra elosztja a programja szerinti forrásokat, beleértve a működési támogatásra programozottakat is, és/vagy bevezet vagy módosít olyan intézkedéseket, amelyek célja a gyenge pontok orvoslása, összhangban a schengeni értékelési jelentés megállapításaival és ajánlásaival.

13. cikk

Uniós intézkedések

(1) A Bizottság kezdeményezésére az eszköz felhasználható transznacionális intézkedések, vagy az Unió különleges érdekében álló intézkedések (a továbbiakban: az uniós intézkedések) finanszírozására, a 3. cikkben említett általános, egyedi és műveleti célkitűzések kapcsán.

(2) Különösen azok az uniós intézkedések jogosultak támogatásra, amelyek a következő célkitűzéseket követik:

a) olyan előkészítő, monitoring-, adminisztratív és technikai intézkedések támogatása, amelyek szükségesek a külső határigazgatási és vízumpolitika végrehajtásához, többek között a schengeni térség irányításának megerősítéséhez az 1053/2013/EU rendeletben a schengeni vívmányok és a Schengeni Határ-ellenőrzési Kódex alkalmazásának ellenőrzése érdekében megállapított értékelési mechanizmus kidolgozása és végrehajtása révén, különös tekintettel a Bizottság és a tagállamok helyszíni látogatáson részt vevő szakértőinek kiküldetési költségeire;

b) a tagállamokban és harmadik országokban uralkodó helyzet megismerésének és megértésének a javítása az alkalmazott szakpolitikák elemzésén, kiértékelésén és szoros monitoringján keresztül;

c) a statisztikai eszközök - többek között a közös statisztikai eszközök - módszerek és közös mutatók fejlesztésének támogatása;

d) az Unió szakpolitikai célkitűzései és az uniós jogszabályok végrehajtásának támogatása és monitoringja a tagállamokban, valamint azok hatékonyságának és hatásának felmérése, többek között - ami az eszköz alkalmazási körét illeti - az alapvető szabadságok és emberi jogok tiszteletben tartására való tekintettel;

e) a hálózatépítés, a kölcsönös tanulásnak, a bevált gyakorlatok azonosításának és terjesztésének, valamint az innovatív megközelítéseknek az ösztönzése a különféle érdekelt felek körében uniós szinten;

f) a határigazgatással kapcsolatos intézkedések közös uniós előírásoknak megfelelő összehangolását és interoperabilitását célzó projektek támogatása egy integrált európai határigazgatási rendszer kialakítása érdekében;

g) az uniós szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kapcsolatos tudatosságot előmozdító projektek az érdekeltek és a nyilvánosság körében, beleértve az Unió szakpolitikai prioritásainak szervezeti kommunikációját is;

h) az EU-hálózatok képességének növelése az EU szakpolitikáinak és célkitűzéseinek értékelése, előmozdítása, támogatása és továbbfejlesztése érdekében;

i) más tagállamok által átültethető új módszerek és/vagy új technológiák fejlesztését szolgáló különlegesen innovatív projektek támogatása, különösen kutatási projektek eredményeinek tesztelését és igazolását célzó projektek;

j) a 4. cikk (2) bekezdésében említett, harmadik országokkal kapcsolatos vagy azokban végrehajtott intézkedések.

(3) Az uniós intézkedéseket az 514/2014/EU rendelet 6. cikkével összhangban kell végrehajtani.

14. cikk

Sürgősségi segítségnyújtás

(1) Az eszköz pénzügyi támogatást nyújt sürgős és egyedi szükségletekhez a 2. cikk f) pontjában meghatározott veszélyhelyzet esetén.

(2) A sürgősségi segítségnyújtást az 514/2014/EU rendelet 6. és 7. cikkével összhangban kell végrehajtani.

15. cikk

Az IT-rendszerek fejlesztésére vonatkozó program létrehozása

A meglévő és/vagy új rendszereken alapuló IT-rendszerek fejlesztésére vonatkozó programot az ezen IT-rendszereket és kommunikációs infrastruktúrájukat meghatározó uniós jogalkotási aktusok elfogadását követően kell végrehajtani, különösen azzal a céllal, hogy javítsák a külső határokon az utazók áramlásainak kezelését és ellenőrzését, azáltal, hogy megerősítik az ellenőrzéseket, ugyanakkor felgyorsítják a rendszeres utazók határátlépéseit. A költségek megkettőzésének elkerülése érdekében adott esetben szinergiák kialakítására kell törekedni már meglévő IT-rendszerekkel.

Az 5. cikk (5) bekezdésének b) pontjában említett összeg lebontásáról vagy a vonatkozó uniós jogszabályban, vagy - az említett jogalkotási aktusok elfogadását követően - a 17. cikknek megfelelő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell gondoskodni.

A Bizottság legalább évente egyszer és minden szükséges esetben tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ezen IT-rendszerek fejlesztése terén elért haladásról.

16. cikk

Technikai segítségnyújtás

(1) A Bizottság kezdeményezésére, vagy az annak nevében tett kezdeményezésre az eszköz évi 1,7 millió EUR összegig hozzájárulhat az alap technikai segítségnyújtásához, összhangban az 514/2014/EU rendelet 9. cikkével.

(2) Valamely tagállam kezdeményezésére az eszköz technikai segítségnyújtási tevékenységek finanszírozására is felhasználható, összhangban az 514/2014/EU rendelet 20. cikkével. A technikai segítségnyújtásra elkülönített összeg a 2014-2020-as időszakra vonatkozóan nem haladhatja meg az adott tagállamnak elkülönített teljes összeg 5 %-ának és 500 000 EUR-nak az összegét.

III. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

17. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek szerint felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2) A Bizottság az 5. cikk (5) bekezdése b) pontjában, a 6. cikk (4) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. május 21-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hétéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal a hétéves időszak vége előtt, akkor a felhatalmazás három évvel hallgatólagosan meghosszabbodik..

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (5) bekezdése b) pontjában, a 6. cikk (4) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) Az 5. cikk (5) bekezdése b) pontja, a 6. cikk (4) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése és a 15. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

18. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 514/2014/EU rendelet 59. cikkének (1) bekezdésével létrehozott "menekültügyi, migrációs és integrációs, valamint belső biztonsági alapokkal foglalkozó bizottság" segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikke alkalmazandó.

19. cikk

Az 514/2014/EU rendelet alkalmazhatósága

Az 514/2014/EU rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell az eszközre.

20. cikk

Hatályon kívül helyezés

Az 574/2007/EK határozat 2014. január 1-jén hatályát veszti.

21. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) E rendelet befejeződésükig nem érinti a projektek és éves programok folytatását vagy módosítását, ideértve a részleges vagy teljes megszüntetést is, illetve az 574/2007/EK határozat alapján, vagy a 2013. december 31-én hatályos bármely, támogatásra vonatkozó jogszabály alapján a Bizottság által jóváhagyott támogatásokat.

(2) Az eszköz szerinti társfinanszírozási határozatok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a 2014. május 20-át megelőzően az 574/2007/EK határozat alapján elfogadott és a társfinanszírozás időszakában pénzügyi utóhatással bíró rendelkezéseket.

(3) Azokat a Bizottság által 2011. január 1. és 2014. december 31. között jóváhagyott társfinanszírozási összegeket, amelyek tekintetében a záró jelentés benyújtási határidejéig a Bizottságnak nem küldték el az intézkedés lezárásához szükséges dokumentumokat, a Bizottság 2017. december 31-ig automatikusan visszavonja, és a jogosulatlanul kifizetett összegeket vissza kell fizetni.

(4) A halasztó hatályú bírósági eljárás vagy államigazgatási fellebbezési eljárás miatt felfüggesztett műveletekkel kapcsolatos összegeket az automatikus visszavonás összegének megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni.

(5) A tagállamok 2015. június 30-ig benyújtják a Bizottságnak a 2011-2013-as időszakra vonatkozóan az 574/2007/EK határozat értelmében társfinanszírozott intézkedések eredményeiről és hatásáról szóló értékelő jelentést.

(6) A Bizottság a 2011-2013-as időszakra vonatkozóan 2015. december 31-ig benyújtja az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának az 574/2007/EK határozat szerinti utólagos értékelő jelentést.

22. cikk

Felülvizsgálat

Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján ezt a rendeletet 2020. június 30-ig felülvizsgálja.

23. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

A rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban a Szerződéseknek megfelelően.

Kelt Strasbourgban, 2014. április 16-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 299., 2012.10.4., 108. o.

(2) HL C 277., 2012.9.13., 23. o.

(3) Az Európai Parlament 2014. március 13-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. április 14-i határozata.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 513/2014/EU rendelete a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (lásd e Hivatalos Lap 93. oldalát).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 514/2014/EU rendelete a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapra, valamint a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (lásd e Hivatalos Lap 112. oldalát).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. május 23-i 2007/574/EK határozata a "Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása" általános program keretében a 2007-2013-as időszakra a Külső Határok Alap létrehozásáról (HL L 144., 2007.6.6., 22. o.).

(7) A Tanács 2004. október 26-i 2007/2004/EK rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról (HL L 349., 2004.11.25., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. október 25-i 1168/2011/EU rendelete az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség felállításáról szóló 2007/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 304., 2011.11.22., 1. o.).

(9) A Tanács 2003. április 14-i 693/2003/EK rendelete az egyszerűsített átutazási okmány (FTD) és egyszerűsített vasúti átutazási okmány (FRTD) létrehozásáról, valamint a Közös Konzuli Utasítás és a Közös Kézikönyv módosításáról (HL L 99., 2003.4.17., 8. o.).

(10) A Tanács 2003. április 14-i 694/2003/EK rendelete a 693/2003/EK rendeletben előírt egyszerűsített átutazási okmány (FTD) és egyszerűsített vasúti átutazási okmány (FRTD) egységes formátumairól (HL L 99., 2003.4.17., 15. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 1052/2013/EU rendelete az európai határőrizeti rendszer (Eurosur) létrehozásáról (HL L 295., 2013.11.6., 11. o.).

(12) A Tanács 2013. október 7-i 1053/2013/EU rendelete a schengeni vívmányok alkalmazását ellenőrző értékelési és monitoring mechanizmus létrehozásáról és a Végrehajtó Bizottságnak a Schengent Értékelő és Végrehajtását Felügyelő Állandó Bizottság létrehozásáról szóló 1998. szeptember 16-i határozatának hatályon kívül helyezéséről (HL L 295., 2013.11.6., 27. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(14) HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

(15) A Tanács 1999. május 17-i 1999/437/EK határozata az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, e két államnak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról (HL L 176., 1999.7.10., 31. o.).

(16) HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

(17) A Tanács 2008. január 28-i 2008/146/EK határozata az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről (HL L 53., 2008.2.27., 1. o.).

(18) HL L 160., 2011.6.18., 21. o.

(19) A Tanács 2011. március 7-i 2011/350/EU határozata az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló, különösen a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséhez és a személyek mozgásához kapcsolódó társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről (HL L 160., 2011.6.18., 19. o.).

(20) A Tanács 2000. május 29-i 2000/365/EK határozata Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 131., 2000.6.1., 43. o.).

(21) A Tanács 2002. február 28-i 2002/195/EK határozata Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezései alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről (HL L 64., 2002.3.7., 20. o.).

(22) A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014-2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(23) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i 562/2006/EK rendelete a személyek határátlépésére irányadó szabályok közösségi kódexének (Schengeni határ-ellenőrzési kódex) létrehozásáról (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.).

(24) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 810/2009/EK rendelete a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról (vízumkódex) (HL L 243., 2009.9.15., 1. o.).

(25) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 767/2008/EK rendelete a vízuminformációs rendszerről (VIS) és a rövid távú tartózkodásra jogosító vízumokra vonatkozó adatok tagállamok közötti cseréjéről (VIS-rendelet) (HL L 218., 2008.8.13., 60. o.).

(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1931/2006/EK rendelete a tagállamok külső szárazföldi határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Egyezmény rendelkezéseinek módosításáról (HL L 405., 2006.12.30., 1. o.).

(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(28) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(29) A Tanács 2004. április 29-i 866/2004/EK rendelete a csatlakozási okmány 10. jegyzőkönyvének 2. cikke szerinti rendszerről (HL L 161., 2004.4.30., 128. o.).

(30) HL L 129., 2007.5.17., 27. o.

I. MELLÉKLET

A tagállamok nemzeti programjainak alapját biztosító összegek (EUR-ban)

II. MELLÉKLET

Egyedi intézkedések

(1) Konzuli együttműködési mechanizmusok kialakítása legalább két tagállam között, amely méretgazdaságosságot eredményez a konzulátusokon a kérelmek feldolgozása és a vízumok kiadása kapcsán, összhangban a Vízumkódexben előírt együttműködéssel, beleértve a közös vízumkérelmi központokat is.

(2) Olyan közlekedési eszközök és működést támogató eszközök beszerzése, amelyeket szükségesnek tartanak a Frontex Ügynökség közös műveletei során történő kiküldetéshez, és amelyeket a 2007/2004/EK rendelet 7. cikke (5) bekezdésének második és harmadik albekezdése alapján kell a Frontex Ügynökség rendelkezésére bocsátani.

III. MELLÉKLET

A nemzeti programok keretében a működési támogatás célkitűzései

1. célkitűzés: olyan szakpolitikák előmozdítása és végrehajtása, amelyek biztosítják, hogy a belső határok átlépésekor a személyek, állampolgárságuktól függetlenül, mentesüljenek mindenfajta ellenőrzés alól, a külső határokon pedig biztosítják a személyek ellenőrzésének és a határátlépéseknek az eredményes monitoringját

- műveletek,

- személyi jellegű ráfordítások, beleértve a képzést is,

- a szolgáltatások költségei, úgy mint fenntartás és javítás,

- az eszközök fejlesztése és cseréje,

- ingatlan (értékcsökkenés, felújítás).

2. célkitűzés: a közös vízumpolitika, valamint a rövid tartamú tartózkodási engedéllyel kapcsolatos szakpolitikai fejlesztésének és végrehajtásának előmozdítása, beleértve a konzuli együttműködést is

- műveletek, személyi jellegű ráfordítások, beleértve a képzést is,

- a szolgáltatások költségei, fenntartás és javítás,

- az eszközök fejlesztése és cseréje,

- ingatlan (értékcsökkenés, felújítás).

3. célkitűzés: az Unió külső határain a migrációs áramlások kezelését, többek között határőrizetet támogató biztonságos IT-rendszerek, azok kommunikációs infrastruktúrájának és eszközeinek létrehozása és működtetése

- a SIS, a VIS és létrehozandót új rendszerek működtetése,

- személyi jellegű ráfordítások, beleértve a képzést is,

- a szolgáltatások költségei, mint fenntartás és javítás,

- kommunikációs infrastruktúra és biztonsággal, valamint adatvédelemmel kapcsolatos kérdések,

- az eszközök fejlesztése és cseréje,

- biztonságos helyszínek bérlése és/vagy felújítás.

IV. MELLÉKLET

Az egyedi célkitűzések mérését szolgáló közös mutatók listája

a) A közös vízumpolitika támogatása annak érdekében, hogy megkönnyítsék a jogszerű utazást, biztosítsák a harmadik országok állampolgáraival szemben alkalmazott egyenlő bánásmódot, és kezeljék az illegális bevándorlást

i. Az eszköz segítségével kidolgozott konzuli együttműködési tevékenységek száma A 514/2014/EU rendelet 54. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

- helymegosztások,

- közös vízumkérelmi központok,

- képviseletek,

- egyebek.

ii. A közös vízumpolitikához kapcsolódó kérdésekről szóló, az eszköz támogatásával megvalósított képzések és az azokon részt vett személyi állomány száma

iii. A harmadik országokban betöltött, az eszköz által támogatott speciális beosztások száma A 514/2014/EU rendelet 54. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

- bevándorlási összekötő tisztviselők,

- egyebek.

iv. Az eszköz segítségével kialakított vagy korszerűsített konzulátusok százaléka és száma az összes konzulátus számához viszonyítva

b) A határigazgatás támogatása többek között a tagállamok közötti és a tagállamok és a Frontex Ügynökség közötti információcsere révén, egyrészt - többek között az illegális bevándorlás kezelése révén - a külső határok magas szintű védelmének, másrészt a külső határokon a zökkenőmentes határátkelésnek a schengeni vívmányokkal összhangban történő biztosítása érdekében

i. A határigazgatáshoz kapcsolódó kérdésekről szóló, az eszköz segítségével megvalósított képzések és az azokon részt vett személyi állomány száma

ii. Az eszköz segítségével kialakított vagy korszerűsített határellenőrzési - határforgalom ellenőrzési és határőrizeti - infrastruktúra és eszközök száma A 514/2014/EU rendelet 49. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

- infrastruktúra,

- járműállomány (légi, szárazföldi és tengeri határok),

- eszközök,

- egyebek.

iii. Az összes határátlépés számához képest az eszköz által támogatott automatizált határellenőrző kapukon keresztül végrehajtott határátlépések száma a külső határokon

iv. Az Eurosur keretében létrehozott vagy továbbfejlesztett nemzeti határőrizeti infrastruktúrák száma A 514/2014/EU rendelet 49. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

- nemzeti koordinációs központok,

- regionális koordinációs központok,

- helyi koordinációs központok,

- egyéb koordinációs központok.

v. A tagállamok által az európai helyzetkép számára bejelentett incidensek száma A 514/2014/EU rendelet 54. cikkében említett éves végrehajtási jelentésekben ezt a mutatót a következő alkategóriákra kell bontani:

- illegális bevándorlás, beleértve a migránsok életét fenyegető kockázatokkal kapcsolatos incidenseket is,

- határokon átnyúló bűnözés

- válsághelyzetek.