941/B/1994. AB határozat
a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény 16. § (2) bekezdése, valamint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény 16. § (2) bekezdése, valamint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény (a továbbiakban: T.) a Ptk. egyes rendelkezéseit, amelyek a társadalmi tulajdon kedvezményezett helyzetét szolgálták, hatályon kívül helyezte.
A T.-hez fűzött indokolás szerint az Alkotmány módosítása és a döntően magántulajdonon alapuló piacgazdaság kialakítását célzó gazdasági jogalkotás eddig elért eredményei halaszthatatlanná tették a Ptk. egyes - az említett jogszabályi változásokkal ellentétes, a szabályozás korábbi, meghaladottá vált szemléletét tükröző - rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését, illetőleg módosítását. A T. célja az volt, hogy a Ptk. rendelkezéseit összhangba hozza a módosított Alkotmánnyal, annak a vagyoni viszonyokat érintő legalapvetőbb előírásaival.
A T. a hatálybalépésekor fennálló jogviszonyokra vonatkozó átmeneti rendelkezést is tartalmazott. A T. 16. § (2) bekezdése szerint "az állam, illetőleg a szövetkezet tulajdonában álló, vagy ezek birtokából jogtalanul kikerült dolognak a törvény hatálybalépésekor folyamatban levő birtoklása esetén az elbirtokláshoz szükséges idő e törvény hatálybalépésének napján kezdődik."
Több indítványozó a T. 16. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményezte.
Álláspontjuk szerint, mivel a társadalmi tulajdonban volt vagyontárgyak elbirtoklási tilalmának alkotmányellenessége az átmeneti rendelkezés következtében továbbra is megmaradt, ezért a T. 16. § (2) bekezdése ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével és 70/A. §-ával.
Az egyik indítványozó "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség" megszüntetését is kérte, mert véleménye szerint alkotmányellenes, hogy a T. "figyelmen kívül hagyja azon birtokosok elbirtokláshoz fűződő igényét, akik nem a Ptk. 121. § (3) bekezdésében felsorolt tulajdonosok tulajdonában álló ingatlan birtokába léptek elbirtoklásra alkalmas követelményeknek megfelelően, hanem a birtokolt ingatlan tulajdonában ezt követően történt változás a felsoroltak javára és ennek ellenére a sajátkénti és háborítatlan birtoklás a T. hatálybalépésekor is fennállott". Az Alkotmánybíróság ezt az indítványt - tartalma alapján - a T. 16. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványként bírálta el.
2. Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességét is állította. Az Ámt. 13. §-a értelmében a szövetkezeteknek el kellett különíteniük a részarány-földtulajdonosok tulajdonában lévő földet, a szövetkezeti tagok és alkalmazottak földtulajdonhoz juttatása céljából képzett földalapot, az állami tulajdonban lévő földeket és a Kpt. (a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény) alapján a kárpótlás termőföldben történő biztosítására képzett földalapot.
A 15. § (2) bekezdése szerint a Kpt.-ben meghatározott árverésre nem jelölhető ki az a föld, amely a kijelölés időpontjában is személyi használatban vagy tartós földhasználatban van.
Az indítvány érvelése szerint azonban - kizáró rendelkezés hiányában - az ún. tagi és állami alapba a más személy használatában álló föld is kijelölhető, ezzel "a 15. § indokolatlan különbséget tesz az alapok képzésénél, ami negatív diszkriminációt jelent a tagi és állami alapból részesülők javára a tényleges birtokosok terhére", ezért "a hivatkozott törvényhely sérti az Alkotmány 70/A. §-át".
II.
1. Az indítványok nem megalapozottak.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
Az Alkotmány 70/A. §-a az általános diszkrimináció-tilalomról szól.
A hatályos szabályok a volt társadalmi tulajdonban álló vagyontárgyak elbirtoklását ma már nem tiltják, hanem csak az elbirtokláshoz szükséges idő kezdetét határozzák meg a törvény hatálybalépésének napjával. A korábban létrejött jogviszonyok viszont - a keletkezésükkor hatályos szabályok alapján - érintetlenül maradnak.
A T. vizsgált szabálya a T. hatályba lépése előtti tényeknek jogkeletkeztető hatást nem tulajdonít visszaható hatállyal; a társadalmi tulajdon kedvezményezett helyzetét azonban a jövőre nézve megszünteti. A vizsgált körben ezzel a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül [Alkotmány 9. § (1) bek.].
Az Alkotmánybíróságnak az indítványok alapján azt kellett vizsgálnia, hogy az indítványokban felhívott alkotmányi rendelkezésekből kényszerítően következik-e olyan jogalkotás szükségessége, amely az egykor volt társadalmi tulajdont kedvezményező elbirtoklási tilalmat visszaható hatállyal szünteti meg.
Az Alkotmánybíróság a 29/1992. (V. 19.) AB határozatban (ABH 1992. 162.) megsemmisítette a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi V. törvény (Ptk.) egyes - ráépítésre vonatkozó - olyan rendelkezéseit, amelyek részben a magántulajdon korlátozását, részben pedig szintén az úgynevezett társadalmi tulajdon indokolatlan kedvezményezését tartalmazták.
Az Alkotmánybíróság a szóban forgó rendelkezéseket szintén nem visszaható hatállyal, hanem csak a határozat közzétételének napjával semmisítette meg. Ennek indokaival kapcsolatban utalt a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban (ABH 1992. 72.) kifejtett álláspontjára.
Ez utóbbi határozat a jogszabály alkotmányellenességének következményeit tárgyalja és megállapítja, hogy az Abtv.-beli főszabály, az ex nunc hatályon kívül helyezés összhangban áll a jogbiztonság követelményével. "A jogszabály alkotmányellenessége következményeit úgy kell rendezni, hogy az ténylegesen a jogbiztonságra vezessen, és ez az alkotmányos követelmény fontosabb a semmisségi elméletek következetes alkalmazásánál. ... Különösen elválik a jogbiztonság szempontja a jogszabály semmisségétől az alkotmányellenes jogszabály alapján létrejött jogviszonyok tekintetében. Az egyes jogviszonyok és jogi tények ugyanis önállósulnak az alapulfekvő normától, és annak sorsát nem osztják automatikusan. Ellenkező esetben minden jogszabályváltozás a jogviszonyok tömegének felülvizsgálatával járna. ... A jogbiztonság ellen hatna, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabályokat semmisítene meg főszabályként, visszamenőleges hatállyal, amelyek a hatályos alkotmányszöveg előtt keletkeztek, valamint ha ennek következtében olyan jogviszonyokat kellene érvénytelennek tekinteni, amelyek keletkezésekor a hatályos Alkotmány eltérő értékrendje és szabályai nem voltak előreláthatóak." (ABH 1992. 72, 74-75)
Az Alkotmánybíróság 29/1992. (V. 19.) AB határozata tartalmazza azt is, hogy "a korábbi állapotokban és jogi helyzetben elkezdett építkezésekre az átmeneti rendelkezéssel fenntartott szabályozás [ti. a T. 16. §-ának (3) bekezdése, amely szerint az e törvény hatálybalépésekor (1991. június 9-én) már megkezdett építkezés esetében az épület tulajdonjogára az Ptk. 97. § korábbi rendelkezéseit kell alkalmazni] az Alkotmány 70/A. §-ban foglaltakat nem sérti." (ABH 1992. 162. 165.)
Az idézett korábbi határozatokban kifejtett elvi álláspontot az Alkotmánybíróság a jelen ügy elbírálásakor is irányadónak tekinti, a vizsgált ügyben is a volt társadalmi tulajdon kedvezményezésének mikénti lebontása az alkotmányossági kérdés.
Minderre figyelemmel az indítványokban felhívott alkotmányi rendelkezésekből sem következik olyan jogalkotás szükségessége, amely az egykor volt társadalmi tulajdont kedvezményező elbirtoklási tilalmat visszaható hatállyal szünteti meg.
Az Alkotmánybíróság ezért a T. 16. § (2) bekezdését támadó indítványokat elutasította.
2. Az Ámt. vitatott rendelkezése a kárpótlással kapcsolatos.
A termőföld szerzésére irányuló kárpótlási igények fedezetéül elsősorban azok a földek szolgáltak, amelyek a Kpt. hatálya alá tartozó jogszabályok alkalmazása által kerültek a szövetkezet tulajdonába, vagy állami tulajdonba s ilyenként szövetkezeti használatba. A fedezet biztosítása érdekében a szövetkezet köteles volt az ilyen földeket kijelölni. Az Ámt. 15. § (2) bekezdése a kárpótlás céljával függ össze és a kárpótlásra jogosultat védő szabály.
Az, hogy a tagi és az állami alapba kijelölhető földdel kapcsolatban az Ámt. 15. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéshez hasonló szabály nincs, nem ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával. A diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy a jogalkotó ne különböztethetne a különböző célra rendelt földre vonatkozó szabályozásban.
Az Alkotmány 70/A. §-ából nem vezethető le olyan alanyi jog, amelyből tilalom származna arra vonatkozóan, hogy a "tényleges használó" a tudta és megkérdezése nélkül "részt vehet a vagyonnevesítésben". A vitatott törvényi szabályozás nem eleve jogosultakat különböztet meg.
Ilyen esetben - amint arra a 16/1991. (IV. 20.) AB határozat is rámutatott -"csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek" (ABH 1991. 58, 62.). A 191/B/1992. AB határozat pedig azt is megállapította, hogy a megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne". (ABH 1992. 592, 593.)
A vizsgált helyzetben ezek egyike sem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az Ámt. 15. § (2) bekezdésére vonatkozó indítványt is elutasította.
Budapest, 1998. szeptember 29.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sólyom László s. k.,
az aláírásban akadályozott
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró helyett