3182/2016. (X. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.916/2014/15. és 12.K.31.917/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó (dr. Pátkai Róbert) - jogi képviselő útján - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.916/2014/15. és 12.K.31.917/2014/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntések tartalma és az alapul szolgáló tényállások a következők.

[3] A 12.K.31.916/2014. számú peres eljárásban megállapított tényállás szerint a perrel érintett ingatlan 14126/61298 tulajdoni hányada - a felperes (továbbiakban: indítványozó) haszonélvezetével terhelten - a II. rendű felperesi beavatkozó tulajdonában áll. Az alperesi beavatkozó - jogi képviselője útján - 2010. november 22-én kérelmet nyújtott be a Budapesti 1. számú Földhivatalhoz, amelyben kérte használati jog bejegyzését a perbeli ingatlan 14126/61298 tulajdoni hányada vonatkozásában. A kérelem mellékleteként egyebek mellett csatolta az indítványozó és a II. rendű felperesi beavatkozó - mint átadó - és az alperesi beavatkozó - mint átvevő - között, 2010. október 29. napján kelt "használati jog átadási" szerződést.

[4] Az elsőfokú hatóság a 2014. február 6. napján kelt - 53152/1/2014. számú - végzésével a használati jog bejegyzése iránti kérelmet elutasította. Indokolása szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 171. § (1) bekezdése értelmében a kérelmező nem jegyezhető be használati jog jogosultjaként az ingatlan-nyilvántartásba. Utal arra is, hogy a Ptk. 171. § (1) bekezdése szerinti használati jog és a Ptk. 165. §-a szerinti használat joga különböző jogok. A Ptk. 165. §-a szerinti használat jogával kapcsolatban rámutatott, hogy az ingatlan eszmei tulajdoni hányadára nem jegyezhető be. Döntését az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 39. § (4) bekezdés d) pontjára és az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 11. § (1) bekezdésére alapította.

[5] Az indítványozó fellebbezése folytán a másodfokú hatóság a 2014. március 27-én meghozott - 30388/1/2014. számú - határozatával helybenhagyta az elsőfokú végzést. Indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 171. § (1) bekezdése alapján ingatlanra használati jogot csak közérdekből, a külön jogszabály alapján feljogosított szervek javára lehet alapítani, ezért az alperesi beavatkozó szerződésen alapuló használati jog bejegyzésének a kérelmezésére nem jogosult. Utalt továbbá az Inytv. 6. § (1) bekezdésében és a 26. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra is.

[6] A jogerős hatósági határozat ellen az indítványozó által előterjesztett keresetet a bíróság elutasította. Indokolásában rámutatott, hogy az ingatlanügyi hatóság nem vizsgálhatja és nem dönthet abban a kérdésben, hogy mire irányult a jogügyletben részes felek tényleges akarata, hanem a kérelem szerint, illetve annak melléklete szerinti okiratok alapján jár el. Nincs jogszabályi felhatalmazása annak vizsgálatára, hogy az okirat elnevezése mögötti - meg nem jelenő - tényleges akaratot felderítse. A bíróság álláspontja szerint helytállóan döntött az eljárt hatóság annak megállapításával, hogy a használati jog megjelölést tartalmazó kérelem és az azzal egybecsengő szerződési elnevezés alapján arra következtetett, hogy a kérelmező nem tartozik a Ptk. 171. §-a szerint felsorolt azon szervek körébe, amelyek javára használati jog alapítható, ezért a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye az Inytv. 39. § (4) bekezdés d) pontja alapján.

[7] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria a Kfv.II.37.870/2015/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[8] 1.2. A 12.K.31.917/2014. számú peres eljárásban megállapított tényállás szerint a perrel érintett ingatlan 1490/61298 tulajdoni hányada - az indítványozó haszonélvezetével terhelten - a II. rendű felperesi beavatkozó tulajdonában áll. Az alperesi beavatkozó - jogi képviselője útján - 2010. november 22-én kérelmet nyújtott be a Budapesti 1. számú Földhivatalhoz, amelyben kérte használati jog bejegyzését a perbeli ingatlan 1490/61298 tulajdoni hányada vonatkozásában. A kérelem mellékleteként egyebek mellett csatolta az indítványozó és a II. rendű felperesi beavatkozó - mint átadó - és az alperesi beavatkozó - mint átvevő - között, 2010. október 29-én kelt "használati jog átadási" szerződést.

[9] Az elsőfokú hatóság a 2014. február 6-án kelt - 53161/1/2014. számú - végzésével a használati jog bejegyzése iránti kérelmet elutasította. Indokolásában ez esetben is rámutatott, hogy a Ptk. 171. § (1) bekezdése értelmében a kérelmező nem jegyezhető be használati jog jogosultjaként az ingatlan-nyilvántartásba. Utal arra is, hogy a Ptk. 171. § (1) bekezdése szerinti használati jog és a Ptk. 165. §-a szerinti használat joga különböző jogok. Döntését az Inytv. 39. § (4) bekezdés d) pontjára és az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 11. § (1) bekezdésére alapította.

[10] Az indítványozó fellebbezése folytán a másodfokú hatóság a 2014. március 27-én meghozott - 30405/1/2014. számú - határozatával helybenhagyta az elsőfokú végzést. Indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 171. § (1) bekezdése alapján ingatlanra használati jogot csak közérdekből, a külön jogszabály alapján feljogosított szervek javára lehet alapítani. Az alperesi beavatkozó ezért szerződésen alapuló használati jog bejegyzésének a kérelmezésére nem jogosult. Utalt továbbá az Inytv. 6. § (1) bekezdésében és a 26. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra is.

[11] A jogerős hatósági határozat ellen az indítványozó által előterjesztett keresetet a bíróság ebben az esetben is elutasította. Indokolásában - a 12.K.31.916/2014. számú eljárásban meghozott ítéletben foglaltakkal egyezően - rámutatott, hogy az ingatlanügyi hatóság nem vizsgálhatja és nem dönthet abban a kérdésben, hogy mire irányult a jogügyletben részes felek tényleges akarata, hanem a kérelem szerint, illetve annak melléklete szerinti okiratok alapján jár el. Nincs jogszabályi felhatalmazása annak vizsgálatára, hogy az okirat elnevezése mögötti - meg nem jelenő - tényleges akaratot felderítse. A bíróság álláspontja szerint helytállóan döntött az eljárt hatóság annak megállapításával, hogy a használati jog megjelölést tartalmazó kérelem és az azzal egybecsengő szerződési elnevezés alapján arra következtetett, hogy a kérelmező nem tartozik a Ptk. 171. §-a szerint felsorolt azon szervek körébe, amelyek javára használati jog alapítható. Megállapította ezért, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye az Inytv. 39. § (4) bekezdés d) pontja alapján.

[12] Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria a Kfv.II.37.871/2015/6. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[13] 1.3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.916/ 2014/15. és a 12.K.31.917/2014/15. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének a megállapítását, és azok megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvény XIII. cikkében és XXIV. cikkében foglalt alapvető jogát.

[14] Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való joga azzal sérült, hogy nem rendelkezhetett a tulajdonával azért, mert "a hatóság a rendelkezésre irányuló szerződésének jogi hatályt keletkeztető földhivatali bejegyzését úgy tagad[t]a meg a benyújtást követő 5. év után, hogy a megtagadás okának orvoslására, konkrét esetben a rendkívül nagy jelentőségű ranghely megtartása mellett, a tulajdon működése szempontjából, semmilyen lehetőség nem nyílik". Álláspontja szerint mindez "olyan helyzetet teremt a tulajdonnal rendelkezni kívánó számára, hogy a négy-öt év alatt a rendelkezési szabadság jegyében eszközölt gazdasági lépései, a felek beruházásai, hasznai szedése, adók megfizetése stb. teljesen ellehetetlenülnek és ezzel gyakorlatban és végső olvasatban a tulajdonnal való rendelkezés lehetetlenült el". Véleménye szerint ez "a korlátozás az elérni kívánt célhoz képest, azaz ahhoz képest, hogy a kérelmező pontosan jelölje meg a formanyomtatványon a kérelme tárgyát [...], aránytalan ahhoz az érdekhez és kárhoz képest, ami abból adódik, hogy jelentős méretű ingatlanok öt év alatti gazdasági történései megsemmisüljenek, ellehetetlenüljenek". Hivatkozott a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban és a 2299/B/1991. AB határozatban foglaltakra.

[15] Álláspontját az Alaptörvény XIII. cikkével összefüggésben abban foglalta össze: a tulajdonhoz való jogát aránytalanul korlátozta az eljárt hatóságoknak az a döntése, amely a bejegyzés iránti kérelmét az Inytv. 39. § (4) bekezdésére alapítottan utasította el. Szerinte ugyanis az elutasításnak az Inytv. 39. § (3) bekezdésén kellett volna alapulnia, és ez esetben a fellebbezés során a hiányokat úgy pótolhatta volna, hogy a 2010-es kérelme az eredeti ranghelyét megtartja.

[16] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikkével összefüggésben kifejtette, hogy a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog részét képezi az észszerű határidőn belüli ügyintézés követelménye. Álláspontja szerint ha "egy közigazgatási ügy elintézése az első fokú határozatig négy évig tart, az kívül esik minden észszerű határidőn". Utalt arra is, hogy a hatályos Inytv. ma már 30 napban határozza meg az ügyintézési határidőt.

[17] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja a befogadás formai és tartalmi feltételeinek meglétét.

[18] 2.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételeinek vizsgálata körében megállapította, hogy az indítványázó az alkotmányjogi panaszt határidőben nyújtotta be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítványozó ugyanis a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.916/2014/15. és 12.K.31.917/2014/15. számú ítéletét 2015. április 21-én vette át, míg a 2015. május 12-én postára adott alkotmányjogi panaszát 2015. május 14-én iktatták az elsőfokú bíróságon.

[19] 2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e a határozott kérelem feltételeinek [Abtv. 51. § (1) bekezdés, 52. § (1b) bekezdés].

[20] Az indítványozó megjelölte azt a törvényi rendelkezést (Abtv. 27. §), amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].

[21] Az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikkére és XXIV. cikkére alapította az Alaptörvényben biztosított jogának a sérelmét, és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi követelménynek megfelelően megjelölte az állított jogsérelem lényegét.

[22] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.916/2014/15. és 12.K.31.917/2014/15. számú ítélete), ezért az indítvány eleget tesz az Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pontjának.

[23] Az indítványozó megjelölte az Alaptörvény általa megsértettnek vélt rendelkezéseit (Alaptörvény XIII. cikk és XXIV. cikk), és előadta annak indokolását, hogy a sérelmezett bírói döntés - álláspontja szerint - miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) és e) pontja].

[24] Az indítvány megfelel továbbá az Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pontjában foglaltaknak is, mert egyértelmű kérelmet tartalmaz a támadott bírói döntések megsemmisítése iránt.

[25] Az indítványozó alkotmányjogi panasza a fentiekben kifejtettek szerint a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel.

[26] 3. Az Alkotmánybíróság az alábbiakban - mérlegelési jogkörében - azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság tartalmi feltételeinek - különösen a 27. § szerinti érintettség követelményének, a jogorvoslat kimerítésének, valamint a 29-31. § szerinti feltételeknek - eleget tesz-e.

[27] 3.1. A befogadhatóság tartalmi szempontú vizsgálata során az Alkotmánybíróság elsőként a panaszos érintettségét vizsgálta. Az indítványozó a megelőző bírósági - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban volt 12.K.31.916/2014. és 12.K.31.917/2014. számú - eljárásokban felperesként vett részt. Erre tekintettel a panaszos Abtv. 27. § b) pont szerinti érintettségét az Alkotmánybíróság megállapította.

[28] 3.2. Az indítványozó által támadott bírói döntésekkel szemben rendes jogorvoslatnak nem volt helye, ezért megállapítható, hogy az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette.

[29] Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtásával egyidejűleg felülvizsgálati eljárást is kezdeményezett. A felülvizsgálati eljárásokban a Kúria az alkotmányjogi panaszokkal támadott jogerős ítéleteket - a 2016. június 1-jén meghozott Kfv.II.37.870/2015/6. és a Kfv.II.38.871/2015/6. számú ítéleteivel - hatályában fenntartotta, ezért az Alkotmánybíróság - figyelemmel az Ügyrendnek ebben az eljárásban még irányadó 46. § (5) bekezdés b) pontjára - az alkotmányjogi panasz eljárást lefolytatta.

[30] 3.3. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.

[31] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben mindenekelőtt azt hangsúlyozza: az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ennek keretében ugyanakkor nem rendelkezik jogkörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]).

[32] Hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]). A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható (3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]).

[33] Az Alkotmánybíróság a vizsgált esetben - figyelemmel a fent ismertetett gyakorlatára - az Alaptörvény XIII. cikkének a sérelmét állító indítvány tekintetében megállapította, hogy az nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt alternatív törvényi követelmény egyikének sem.

[34] Az eljárt bíróságok ugyanis - az Indokolás [6]-[11] pontjaiban hivatkozott indokolás keretében - egyértelmű indokát adták annak, hogy az indítványozó által állított jogsérelem miért nem áll fenn. Indokolásuk szerint a kérelemhez kötöttség elve miatt [Inytv. 6. § (1) bekezdés] az eljárt hatóság kizárólag a benyújtott kérelem és annak mellékletét képező szerződés alapján járhatott el. A bíróság hangsúlyozta, hogy a földhivatalhoz benyújtott kérelem egyértelműen használati jog bejegyzésére vonatkozott, és a szerződés használati jog átadásáról rendelkezett. Mivel a kérelmet benyújtó alperesi beavatkozó nem tartozik a Ptk. 171. § (1) bekezdése szerinti személyi körbe, ezért a bíróságok indokolása szerint a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának az Inytv. 39. § (4) bekezdés d) pontja alapján volt helye.

[35] Az indítványozó által kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: valójában a bíróságok jogértelmezését támadta az arra való hivatkozással, hogy tévesen alkalmazták az Inytv. 39. § (4) bekezdés d) pontját. Ez ugyanakkor olyan, a bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, kizárólag törvényértelmezési kérdés, amelyben az Alkotmánybíróság - a fentiekben bemutatott következetes gyakorlata szerint - nem foglalhat állást. Erre tekintettel nem merül fel olyan jogsérelem kételye, amely az Alaptörvény XIII. cikkében foglaltakra figyelemmel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést alapozna meg.

[36] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikkével összefüggésben hivatkozott észszerű ügyintézési határidőhöz való joggal kapcsolatban a következőkre mutat rá.

[37] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény XXIV. cikke a tisztességes - közigazgatási - hatósági eljáráshoz való jogot biztosítja, ezért bírósági eljárás során "ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett" (3179/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [6]; 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [9]). Erre tekintettel az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálására az Alaptörvény XXIV. cikkével összefüggésben sincs lehetőség.

[38] A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntések alaptörvény-ellenességére és megsemmisítésére irányuló indítványt - figyelemmel az Abtv. 29. §-ában foglaltakra - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2016. szeptember 27.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2631/2015.