64/2006. (XI. 24.) AB határozat

a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság kormányrendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenes, ezért azt e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett, melyben az indítványozó kérte a közigazgatási informatikai feladatok irányításában szükséges azonnali változtatásokról szóló 144/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 1. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és a Kr. említett rendelkezésének a kihirdetése napjára visszamenőleges megsemmisítését. Az indítványozó a Kr. 1. § (2) bekezdés b) pontját jelölte meg, de az általa ismertetett és alkotmányellenesnek tartott jogszabályszöveg a (2) bekezdés a) pontjában található. Az Alkotmánybíróság emiatt az indítványt a Kr. 1. § (2) bekezdés a) pontjának vizsgálatára irányulóként kezelte. Az indítványozó álláspontja szerint a Kr. kiadására az Alkotmány megsértésével került sor. A Kr. említett rendelkezése szerint ugyanis a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter átveszi a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) irányítását. A miniszter irányító hatásköre alóli kivételként a Kr. a Hivatalnak az önkormányzati és területfejlesztési miniszter által irányított választási tevékenységét és a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatban az igazságügyi és rendészeti minisztert megillető szakmai irányítási jogot állapítja meg. Az indítványozó szerint ez a szabályozási megoldás több törvénnyel is ellentétes, amikor a Hivatal általános, a szervezet irányítását is magában foglaló irányítási jogkörét a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter hatáskörébe utalja. Ellentétes egyrészt a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2006. évi LV. törvény (a továbbiakban: Mintv.) azon rendelkezésével, mely szerint a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos feladatok és jogkörök címzettje, a Belügyminisztérium és a belügyminiszter jogutódjaként az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, illetve az igazságügyi és rendészeti miniszter. Sérti még ez a rendelkezés a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvénynek (a továbbiakban: Kátv.) az államigazgatási szervek irányításáról rendelkező szabályait, és ellentétes a Kr. vizsgált rendelkezése a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvénynek (a továbbiakban: Szatv.) a személyiadat- és lakcímnyilvántartás országos illetékességű önálló központi hivataláról és annak a belügyminiszter általi irányításáról rendelkező 9-10. §-aival.

Összességében megállapítja az indítványozó, hogy a Kr. vizsgált rendelkezése részben elvonja, illetve megosztja a Hivatal feletti, a törvényekben szabályozott irányítási jogköröket, ezáltal ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével, sérti az Alkotmány jogállamiságról rendelkező 2. § (2) bekezdését és azt az alkotmányos rendelkezést is, mely szerint a Kormány rendelete nem lehet ellentétes törvénnyel.

Az indítványozó a vizsgált rendelkezésen túl az egész Kr. megsemmisítését is indítványozza. Ezt arra alapozza, hogy a Jat. 7. §-ával ellentétben a Kr. nem jelölte meg, hogy annak kiadására a Kormány saját jogalkotó hatáskörében vagy törvény felhatalmazása alapján került sor.

II.

Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

A Jat. hivatkozott rendelkezései: "1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:

a) az Országgyűlés törvényt,

b)

c) a Kormány rendeletet,

d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,

e)

f) az önkormányzat rendeletet.

(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"7. § A Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet."

A Mintv. érintett rendelkezései:

"2. § Ahol e törvény hatálybalépését megelőzően kiadott törvény vagy rendelet

a) Belügyminisztériumot, valamint belügyminisztert említ, ott

[...]

ab) a közbiztonság, valamint az élet- és vagyonbiztonság védelmével, az államhatár őrizetével és a határforgalom ellenőrzésével, a magyar állampolgársággal, az anyakönyvvel, a külföldiek beutazásával és tartózkodásával, a menedékjoggal, továbbá a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos feladatok tekintetében Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, valamint igazságügyi és rendészeti minisztert,

[...]

kell érteni."

A Kátv. hivatkozott rendelkezései:

"Irányítás és felügyelet

2. § (1) Ahol jogszabály államigazgatási szerv irányítását említi, azon törvény eltérő rendelkezése hiányában a következő hatáskörök együttesét kell érteni:

a) az államigazgatási szerv alapítása, átszervezése (ideértve a más szervvel való egyesítését, a szétválasztását, alapító okiratának módosítását is), valamint a szerv megszüntetése,

b) az államigazgatási szerv vezetőjének kinevezése, felmentése, a vele kapcsolatos egyéb munkáltatói jogok gyakorlása,

c) az államigazgatási szerv tevékenységének törvényességi, szakszerűségi, hatékonysági és pénzügyi ellenőrzése,

d) az államigazgatási szerv szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyása,

e) az államigazgatási szerv döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítás,

f) a költségvetési törvény keretei között az államigazgatási szerv költségvetési előirányzatának és létszámkeretének meghatározása,

g) jogszabályban meghatározott esetekben az államigazgatási szerv döntéseinek előzetes vagy utólagos jóváhagyása,

h) egyedi utasítás kiadása feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására,

i) jelentéstételre vagy beszámolóra való kötelezés.

(2) Ha törvény kivételt nem tesz, az irányítási hatáskör gyakorlója az irányított államigazgatási szerv hatáskörét nem vonhatja el és döntését nem változtathatja meg."

Az Szatv. rendelkezései:

"9. § (1) A személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatkezelője országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt álló önálló központi hivatal (a továbbiakban: Hivatal) ."

"10. § A belügyminiszter:

a) irányítja és ellenőrzi a nyilvántartás szerveinek a nyilvántartással összefüggő államigazgatási, valamint technikai, informatikai és pénzügyi feladatai ellátását;

b) meghatározza a nyilvántartás központi rendszere üzemeltetésének szervezeti kereteit;

c) irányítja a Hivatalt, kinevezi annak vezetőjét, és jóváhagyja szervezeti és működési szabályzatát;

d) ellenőrzi a személyes adatok védelmének érvényesülését;

e) megállapítja az adatvédelmi felelősök [30. § (2) bekezdés] feladat- és hatáskörét;

f) meghatározza a nyilvántartás működési szabványait."

A Kr. vizsgált rendelkezése:

[(2) A miniszter átveszi]

"a) a Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal irányítását a Hivatal - önkormányzati és területfejlesztési miniszter által irányított - választási tevékenysége, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatban az igazságügyi és rendészeti minisztert megillető szakmai irányítási jog kivételével; és"

III.

Az indítvány részben megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában egy kormányrendelet és több törvény közötti ellentétet vizsgált. A Kormány rendelete sajátos szabályozási tárgykörben tartalmaz rendelkezést: egy törvénnyel létrehozott központi államigazgatási szerv (a Hivatal) feletti irányítást szabályozza újra. Az indítványban felvetett alkotmányossági probléma lényege abban ragadható meg, hogy ellentétes-e a Hivatal feletti irányítási jogkör törvényben szabályozott módjával az irányítási jogkör kormányrendelettel történő megosztása vagyis az a szabályozási megoldás, mely szerint a Hivatal feletti általános irányítási jogkör a Miniszterelnöki Hivatalt vezető minisztert, míg két különböző szakterület (a választási tevékenység és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás) szakmai irányítása külön-külön két másik minisztert illet meg. E kérdés megválaszolásához az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette a Hivatal jogállására és irányítására vonatkozó általános és speciális törvényi szabályokat, majd azokat egybevetette a Kr.-ben írtakkal, vagyis az irányítási jogkörök részbeni megosztásával.

2. Az alkotmányossági vizsgálat megkezdésekor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kormányzati és központi közigazgatási szervek szervezetének általános kialakítási rendjéről, a már kialakított szervek megváltoztatásának feltételeiről és e szervek irányításáról az Országgyűlés a korábbi helyzettől eltérően törvényt alkotott (e törvény a Kátv.), így ez már nem törvényi szabályozáson kívüli terület. A Kátv. megalkotásakor a jogalkotót az átfogó, "kódex-szerű" szabályozás igénye vezette. Az Országgyűlés elnökéhez T/60-as számon benyújtott törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint e törvény célja az volt, hogy egységesen határozza meg a Kormányra, a központi kormányzati szervezetre és az állami vezetőkre vonatkozó alapvető rendelkezéseket, és ezáltal "a modern kormányzati szervezet kódexe legyen". A Kátv. a Kormány szervezetalakítási szabadságának érvényesülése mellett megfelelő kereteket kívánt adni ahhoz, hogy átlátható központi kormányzati szervezet jöjjön létre, amely biztosítja a különböző államigazgatási feladatok hatékony ellátására alkalmas szervezeti feltételeket. A törvény elvégezte a központi államigazgatási szervek körének meghatározását, valamint irányításuk és vezetési módjuk általános jellegű szabályozását.

A Kátv. a magyar jogrendszerben elsőként meghatározta a jogalkotásban és a közigazgatási jogi szaknyelvben általánosan használt két fogalom, az irányítás és a felügyelet pontos tartalmát. Miközben a Kátv. e fogalmakat törvényi szinten tartalommal tölti meg, rögzíti, hogy külön törvényben marad mód a törvényben meghatározottaktól eltérő tartalommal irányítási, illetve felügyeleti jogkörök telepítésére.

Az indokolás szerint is az irányításhoz tartozó hatáskörcsoportok az irányított szervvel kapcsolatos alapvető szervezeti, személyi és költségvetési jogköröket (alapítás, átszervezés, megszüntetés, a vezetővel kapcsolatos személyi jogkörök, szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása, a költségvetési előirányzat és a létszámkeret meghatározása), a szerv tevékenységével kapcsolatos jogköröket (ellenőrzési jog, jelentéstételre vagy beszámolóra kötelezés), valamint egyedi ügyekkel kapcsolatos hatásköröket (döntésmegsemmisítés, feladat elvégzésére vagy mulasztás pótlására vonatkozó utasítás, jogszabály által előírt körben a döntések jóváhagyása) foglalnak magukban. Az irányítás részét képező, az irányított szerv döntéseinek értékeléséhez kapcsolódó jogkörök közös jellemzője, hogy azok gyakorlása esetében az irányított szerv által figyelembe vett szempontok nem korlátozódnak a tevékenység törvényességének vizsgálatára, hanem annak szakszerűségét, szakmai és pénzügyi hatékonyságát is figyelembe veszik. A hatáskör elvonására az irányítási jogkör csak törvény kifejezett, ezt megengedő rendelkezése esetében terjedhet ki.

A fentiekben leírtakból is egyértelműen megállapítható, hogy a Kátv.-ben bevezetett új szabályozás egyik fő jellemzője, hogy az irányítási jogkörök Kátv.-ben rögzített tartalmától csak másik törvényben lehet eltérni. Az Országgyűlés e törvény megalkotásával tehát nemcsak egységesítette a központi államigazgatási szervek irányítására vonatkozó hatásköröket, nemcsak jogviszonnyá alakította az irányítási viszonyt, hanem egyben korlátozta is a Kormány szabályozási hatáskörét, amikor törvényi szabályozás számára engedi csak meg az általánostól eltérő tartalmú irányítási jogkörök meghatározását.

Az pedig a Kátv.-nek a jelen határozat Indokolása II. pontjában ismertetett rendelkezéseiből és a törvényjavaslathoz fűzött indokolásból is egyértelműen megállapítható, hogy a Kátv. valamely szerv irányítása alatt a törvényben felsorolt irányítási jogkörök együttesét érti. Ettől eltérni, vagyis a felsoroltaknál több vagy kevesebb hatáskört utalni az irányító szervhez, vagy az irányítói hatásköröket megosztani csak más törvényben lehet.

3. A Hivatal feletti irányítási jogköröknek meghatározott miniszterhez utalását illetően az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:

A Hivatal létrehozása óta a belügyminiszter irányítása alatt áll, bár elnevezése többször megváltozott, jelenlegi elnevezését (Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatal) 1999-ben állapította meg a 13/1999. (II. 1.) Korm. rendelet. A Szatv.-nek a Kátv. hatálybalépésekor hatályos rendelkezései szerint a személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatkezelője országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt álló önálló központi hivatal [9. § (1) bekezdés]. A Szatv. 10. §-a a belügyminiszter feladatai között (tehát az irányító oldaláról) is meghatározza, hogy a miniszter irányítja a Hivatalt, kinevezi annak vezetőjét és jóváhagyja szervezeti és működési szabályzatát [c) pont]. A Szatv. itt ismertetett szabályaival és a minisztériumok új elnevezésével összhangban rendelkezett úgy a Mintv., hogy ahol a hatálybalépését megelőzően kiadott törvény Belügyminisztériumot, valamint belügyminisztert említ, ott a személyiadat-és lakcímnyilvántartással kapcsolatos feladatok tekintetében Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot, valamint igazságügyi és rendészeti minisztert kell érteni [Mintv. 2. § a) pont, ab) alpont]. E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a Kátv. hatálybalépésekor hatályos Szatv. a Hivatal irányításával összefüggő, a Kátv.-ben felsorolt valamennyi jogkör együttesét a belügyminiszter jogutódjaként az igazságügyi és rendészeti miniszterhez telepítette.

4. Az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy az Alkotmány szabályai nem tették-e lehetővé a Kr. vizsgált rendelkezésének megalkotását, vagyis azt, hogy egy törvénnyel létrehozott és a törvénnyel egy meghatározott miniszter irányítása alá sorolt központi közigazgatási szerv feletti irányítás jogkörét egy másik miniszterhez sorolja át egy kormányrendelet, ráadásul úgy, hogy egyes irányítási részjogköröket más minisztereknek hagy meg. Az Alkotmány 40. § (3) bekezdése szerint "A Kormány jogosult az államigazgatás bármely ágát közvetlenül felügyelete alá vonni, és erre külön szerveket létesíteni." A Kátv.-vel egyidejűleg megalkotott és hatályba léptetett, az Alkotmányt módosító 2006. évi LIV. törvény az Alkotmány 34. §-át új (2) bekezdéssel egészítette ki. Eszerint: "Törvény minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja." Az Alkotmány 19. § (2) bekezdése szerint az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. Az Alkotmány 40. § (3) bekezdése alapján a Kormányt megillető nagyfokú szervezetalakítási szabadság, melyet az 50/1998. (XI. 27.) AB határozat is megerősített [ABH 1998, 404, 405.] az Országgyűlés által, a kormányzás szervezetének meghatározásával összefüggésben megalkotott törvényei között érvényesül. E törvények minimális alkotmányos tartalma, amint az 569/E/2001. AB határozat is említi, az államszervezet kiépítését és működését szolgáló legfontosabb kérdések szabályozása [ABH 2002, 1316, 1318.]. Az Országgyűlés a Kátv. megalkotásával azonban részletesen szabályozta a központi közigazgatási szervek irányításával összefüggő kérdéseket és ennyiben csökkentette a Kormány önálló jogalkotási hatáskörét, szabályozási önállóságát. Az Alkotmány idézett, új rendelkezése is mindössze annyit enged meg, hogy a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazati arányával elfogadott törvénynek minisztérium, miniszter vagy közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését a jelenlévő országgyűlési képviselők több mint felének szavazatával elfogadott törvény módosíthatja.

5. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta még a Kr. bevezető részében hivatkozott, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 182. §-a (1) bekezdésének c) pontjában kapott felhatalmazást. Maga a Kr. is rögzíti, hogy ez a felhatalmazás a Kr. 1. § (1) bekezdésének (a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal feletti irányítási jogkör megváltoztatásának) megalkotásához szolgált felhatalmazással. A Htv. 182. § (1) bekezdés c) pontja alapján a Kormány arra kapott felhatalmazást, hogy a frekvenciagazdálkodással kapcsolatban rendelettel állapítsa meg a nem polgári célú frekvenciagazdálkodási feladatokat ellátó hatóság szervezetét és működését, irányítását, feladatait és finanszírozását, a nem polgári célú frekvenciagazdálkodás rendjére vonatkozó részletes szabályokat, valamint a nem polgári célú frekvenciagazdálkodás körébe tartozó szervezeteket. E felhatalmazás tehát nem terjedt ki a Hivatal feletti irányítási jogkör törvénytől eltérő szabályozására.

E szabályok áttekintése után megállapítható, hogy a Kormánynak az Alkotmányban biztosított szervezetalakítási vagy irányítási jogköre nem terjed addig, hogy törvényben létrehozott szerv feletti, törvényben meghatározott irányítási jogköröket a törvénytől eltérően szabályozzon. A Kr. vizsgált rendelkezése ezt teszi, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr. kifogásolt rendelkezése törvénybe ütközik, ezért az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével való ellentéte miatt alkotmányellenes.

6. Az indítványozó kérte, hogy az alkotmányellenesség megállapítása esetén az Alkotmánybíróság a Kr. vitatott rendelkezését a kihirdetése napjára visszamenőleges hatállyal semmisítse meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a értelmében, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközének alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét teljesen vagy részben megsemmisíti. A 42. § (1) bekezdése szerint ebben az esetben a határozat közzétételének napján veszti hatályát a megsemmisített jogszabály vagy a megsemmisített jogszabályi rendelkezés, és minősül visszavontnak az állami irányítás egyéb jogi eszköze vagy annak rendelkezése. A 43. § (1) bekezdés értelmében a jogszabályt vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság az előbbiekben ismertetett időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. E rendelkezés nyomán van arra lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság jövőbeni időpontot jelöljön meg határozatában (pro futuro megsemmisítés) vagy éppen a határozata közzétételét megelőző, korábbi időpontban jelölje meg az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát (ex tunc megsemmisítés) . A jelen eljárásban vizsgált esetben a jogbiztonság érdeke nem teszi szükségessé az indítványozó által kért visszamenőleges hatályú megsemmisítést, hiszen a megsemmisítés következtében a Kr.-ben érintett irányítási viszonyok helyébe a korábbi, a törvényekben meghatározott irányítási viszonyok (vagyis az igazságügyi és rendészeti miniszternek a Hivatal feletti irányítási jogkörei) lépnek, a Hivatal feletti miniszteri irányítás aszerint minősül és működik majd. A Kr. érintett rendelkezésének visszamenőleges hatályú megsemmisítése sem tenné (tehetné) meg nem történtté a Kr. hatálybalépése óta tett irányítási döntéseket vagy érvénytelenné az irányítási aktusokat. Éppen az okozna jogbizonytalanságot, ha a megsemmisítés visszamenőleges hatállyal történne, hiszen akkor egyúttal visszamenőlegesen rendelkezni kellene a 2006. július 1. óta eltelt időszakról, az abban hozott irányítási döntésekről. Mindez az államigazgatási szervezet egészében és egyúttal a Hivatal működésében is felesleges és szükségtelen zavarokat okozhatna. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság tartózkodott a norma visszamenőleges hatályú megsemmisítésétől.

7. Az indítványozó kérte még a rendelet egészének megsemmisítését. Ezt a kérelmét arra alapította, hogy a Jat. 7. §-ával ellentétben a Kr. nem jelölte meg, hogy annak kiadására a Kormány saját jogalkotó hatáskörében vagy törvény felhatalmazása alapján került sor. Az Alkotmánybíróság a Jat. 7. §-át megvizsgálva megállapította, hogy az a kormányrendeletek két fajtáját, az úgynevezett eredeti jogalkotó hatáskörben kiadott kormányrendeleteket (melyeket a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében), illetőleg a felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeleteket (melyeket a Kormány törvényben vagy korábban törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki) nevesíti. Mindez csak annak megismétlése, hogy a "Kormány a maga feladatkörében [Alkotmány 35. § (2) bekezdés] 'saját jogon' bocsáthat ki rendeleteket, illetőleg 'végrehajtási karakterű' jogalkotói hatalommal rendelkezik". [1/2001. (I. 17.) AB határozat, ABH 2001,35,37.]

Az indítványozó által felvetett követelmény a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendeletben (a továbbiakban: IMr.) jelenik meg, a jogszabályszerkesztés fő szabályai között. Az IMr. 4. § (1) bekezdése rendelkezik úgy, hogy "ha a jogszabály kiadására magasabb szintű jogszabály felhatalmazása alapján kerül sor, a felhatalmazást adó jogszabályt és a felhatalmazást tartalmazó rendelkezést (a §, bekezdés, illetőleg pont megjelölésével) a jogszabály bevezető részében fel kell tüntetni". Az IMr.-nek ez a szabálya - mint a Kr.-nél alacsonyabb szintű jogforrásban kiadott jogi norma - nem tekinthető olyan érvényességi előírásnak, melynek megsértése magával vonná a magasabb szintű Kr. egészének alkotmányellenességét. Ráadásul a Kr. egyes rendelkezéseit a Htv. alapján alkotta meg a Kormány, és erre a tényre a bevezető részében pontosan utalt is.

Emiatt az Alkotmánybíróság a Kr. egészének megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 668/B/2006.