1515/B/1996. AB határozat
az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 76. § (2) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 76. § (2) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az adóigazgatási eljárásban történő képviselet előírásait tartalmazó, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 76. § (2) bekezdése, valamint a polgári perben meghatalmazottként eljárók körét szabályozó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
1. Az indítványozó szerint az Art. 76. § (2) bekezdése az Alkotmány számos rendelkezésébe ütközik. Sérti az Alkotmány 2. § (1) és (3) bekezdését, mert az állampolgárok az adóigazgatási eljárásban piaci körülmények között választhatnak maguk helyett eljáró képviselőt, anyagi lehetőségeik hiányában pedig az adóhatóság hatalma teljessé válik az ügyfelek felett. Ütközik az Alkotmány 3. § és 4. §-aival, mert azok előírása ellenére a pártok képtelenek szabadon tevékenykedni és a szakszervezetek sem képviselhetik a munkavállalók érdekeit. Sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését, mert ellentétes a nemzetközi jog általánosan elismert elveivel. Ütközik az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének előírásával, mert az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályok lényeges tartalmát korlátozza. Ellentétes az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, valamint az 57. § (5) bekezdésével is, mert az ügyfél anyagi viszonyai határozzák meg a jogorvoslathoz való jog tényleges gyakorolhatóságát, ezáltal minden embernek a veleszületett emberi méltósághoz való joga is sérül. Ütközik az Alkotmány 56. §-ába is, amely szerint minden ember jogképes, ezt pedig a kifogásolt törvényi előírás figyelmen kívül hagyja. Megvonja az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében biztosított egyesülési jogot, de megsérti a 63. § (3) bekezdésének azon előírását is, mely szerint az egyesülési jogról 2/3-os szavazati arányú törvény rendelkezhet. Sérelmet okoz azáltal, hogy az Alkotmány 64. §-a előírásával ellentétben a petíciós jog gyakorlására csak annak van lehetősége, aki képes ezt megfizetni. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt - a jogegyenlőség és az esélyegyenlőség megvalósulását hangsúlyozó - előírás ellenére egy jómódú kisebbséget (ügyvédek, adószakértők, vállalkozók) részesít kiemelt kedvezményekben. Végezetül pedig a kifogásolt rendelkezés következtében értelmét veszti az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésében deklarált, az érdekvédelmi szervezetek alakításához való alkotmányos jog is.
2. Az indítványozó szerint alkotmánysértő a Pp. 67. § (1) bekezdése azáltal, hogy nem teszi lehetővé magánszemélyek bíróság előtti érdekvédelmét érdekképviseleti szerv által. Az Alkotmánybíróságnak a jogszabályváltozásra utaló, végzésben történő felhívására [eszerint az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 12. §-a a Pp. 67. § (1) bekezdését egy új g) ponttal egészítette ki, amelynek alapján a perben meghatalmazottként eljárhat az érdekképviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdekképviseleti célok körébe vonható], az indítványozó először az indítvány e részét visszavonta, majd újabb kérelmében bejelentette, hogy indítványának a Pp. 67. § (1) bekezdését támadó részét fenntartja. Kifejtette: a Pp.-nek a kifogásolt szabálya azzal, hogy taxatív felsorolást tartalmaz a meghatalmazottak köréről, az "egyéb helyzetben" lévő emberek egy csoportját kirekeszti a meghatalmazottként választhatók közül, ezáltal nem érvényesül a jogegyenlőség, továbbá az illetékes állami szerv elé történő kérelem, vagy panasz előterjesztésének a joga. Mindezek az indítványozó szerint az Alkotmány 64. §-ába, valamint - az érvelés tartalma szerint - az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe, továbbá a 70/C. § (1) bekezdésébe (ez utóbbi két rendelkezés tartalmára hivatkozik csupán az indítványozó az Alkotmány ide vonatkozó §-ainak megjelölése nélkül) ütköznek, ezért kéri a Pp. 67. § (1) bekezdése megsemmisítését.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályok: 1. Alkotmány:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) ...
(3) A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
3. § (1) A Magyar Köztársaságban a pártok az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása mellett szabadon alakulhatnak és szabadon tevékenykedhetnek.
(2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.
(3) A pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak. Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet. A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagja vagy tisztségviselője nem tölthet be.
4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit."
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.
(2) ...
(3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/C. (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon."
2. Art.:
"76. § (2) A magánszemély adózót, ha az adóigazgatási eljárásban nem személyesen jár el, törvényes képviselője, közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt meghatalmazás alapján más nagykorú személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó, nem magánszemély adózót a rá vonatkozó jogszabály szerint képviseleti joggal rendelkező személy, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, adószakértő, adótanácsadó képviselheti a jogszabály szerinti megbízás alapján."
3. Pp.:
"67. § (1) A perben meghatalmazottként eljárhat:
a) a félnek a 13. § (2) bekezdésében megjelölt hozzátartozója;
b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja;
c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda;
d) állami szerv (közigazgatási szerv, intézet, intézmény, hivatal stb.) ügyintézője az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben;
e) a helyi önkormányzat képviselő-testületének, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatnak a tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal elöljárója, ügyintézője a helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben; a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézője a hivatalt érintő perekben;
f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben;
g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható;
h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben;
i) a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben, a gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja;
j) akit erre külön jogszabály feljogosít."
III.
Az indítvány az Art. 76. § (2) bekezdése vonatkozásában nem megalapozott.
1. Az Art. 76. § (2) bekezdése felsorolja azt a kört, amely az adóigazgatási eljárásban a magánszemély adózót képviselheti akkor, ha nem személyesen jár el, továbbá meghatározza a meghatalmazás alaki követelményeit.
1.1 Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a 9/1992. (I. 30.) AB határozat értelmezése szerint "a köztársaság alapértékeit nyilvánítja ki: a függetlenséget, a demokráciát és a jogállamiságot. A jogállamiság elvét az alaptörvény további rendelkezései részletezik ..." (ABH 1992. 59., 64-65.) Az adóigazgatási eljárásban a képviselőként eljárók körének törvényi meghatározása semmiféle sérelmet nem okoz a köztársaság alapértékeiben. Nem érinti az ország függetlenségét, nincs befolyással az állami intézmények demokratikus működésére, ellenben a jogállamiság követelményeihez igazodva: egyfelől biztosítja a nem személyesen eljáró magánszemély adózó képviseletét a hatóságok előtt, másfelől lehetővé teszi, hogy a magánszemély adózó maga eldönthesse, hogy személyesen kíván-e eljárni ügyében az adóigazgatási eljárásban, ha pedig nem, akkor kinek ad meghatalmazást, megbízást a képviseletére a törvényben igen széles alanyi körben felsoroltak közül.
Ez a kifogásolt rendelkezés ezért nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.
1.2. Ugyancsak hiányzik az alkotmányjogilag értékelhető összefüggés az indítvánnyal támadott rendelkezés, valamint az Alkotmány 2. § (3) bekezdése között. Az Alkotmánynak ez a rendelkezése - összefüggésben a 2. § (1)-(2) bekezdéseivel - a független, demokratikus jogállamiság és a népszuverenitás érvényesülése érdekében állít tilalmat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, kizárólagos birtoklására irányuló esetleges törekvések elé: az Art. hivatkozott rendelkezése pedig a demokratikus államrendet sértő elemet nem tartalmaz.
1.3. Az Alkotmány 3. §-ának rendelkezései a pártok alapításának és működésének szabadságát, a pártoknak a népakarat kialakításában és kinyilvánításában való közreműködését, valamint a pártok és a közhatalom szétválasztásának elvét deklarálja. A 3. § (1) bekezdése a pártok alapításának és működésének szabadságát önálló, nevesített alapjogként határozza meg és ezt az alapjogot részesíti alkotmányos védelemben. Ez az előírás a pártok szabad tevékenységét, annak alkotmányos védelmét az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok keretei között biztosítja. [24/1992. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1992. 126., 128.]
Az indítvány kifogásolt rendelkezése a pártok tevékenységével nem áll összefüggésben, szabad működésüket nem korlátozza. Az adóigazgatási eljárásban a képviselők körének törvényi meghatározása, ezen belül a pártok képviselői jogosultsága nevesítésének mellőzése nem sérti az Alkotmány 3. §-ának rendelkezését, a pártok alkotmányos keretek közötti szabad tevékenységét.
1.4. Az Alkotmány 4. §-ának előírása nem tartalmaz rendelkezést az érdekvédelmi és a képviseleti tevékenység tartalmára. A szakszervezetek elsősorban a szociális biztonság, a gazdasági érdekek védelme, valamint a sztrájkjog gyakorlása terén játszanak kiemelkedő szerepet. Az adóigazgatási képviseleti kör törvényi meghatározása a szakszervezeti és más érdekvédelmet, továbbá az érdekképviselet érvényesülését nem akadályozza. A kifogásolt törvényi előírás és az érdekképviseletek feladatteljesítése között közvetlen kapcsolat nem állapítható meg. Erre tekintettel nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés az Alkotmány 4. §-a, valamint a támadott törvényi rendelkezés között sem.
1.5. Az ország belső joga önállóan határozza meg, hogy a bírósági vagy az államigazgatási eljárásban az eljárás alanyait ki, illetve mely szerv jogosult képviselni. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetése 1993. április 7-én az 1993. évi XXXI. törvénnyel (a továbbiakban: Egyezmény) történt meg. Az Egyezmény 6. cikk 1. pontja szól a tisztességes tárgyaláshoz való jog követelményeiről. Ezek a tartalmi elemek garantálják a kérelmezőnek a méltányos eljáráshoz való jogát a polgári jogi jogok és kötelességek érvényesülése körében. Az Egyezmény előírásai szerint nincs alanyi joga senkinek igényt támasztani arra, hogy akár bírósági, akár államigazgatási eljárásban (ezen belül az adóigazgatási eljárásban) képviselőként eljárhasson, ebből következően nem állapítható meg az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelme.
1.6. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az adóigazgatási eljárásban a képviselőként való fellépés joga olyan esetekben, amikor a magánszemély adózó nem személyesen jár el, nem tekinthető alapjognak, ezért arra a fenti korlátozási tilalom nem alkalmazható. Az Art. kifogásolt rendelkezése nem ellentétes az Alkotmány 8. §-ával, mert a meghatalmazás joga az államigazgatási eljárásban nem tekinthető az ember elidegeníthetetlen alapvető jogának.
1.7. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált, az emberi méltósághoz való jog az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozata értelmében "azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá." (ABH 1991. 297., 308.) Az Alkotmánybíróság nem osztja az indítványozó azon véleményét, amely szerint a kifogásolt szabályozás sérti az emberi méltósághoz való jogot. Az Art. 76. § (2) bekezdése azzal, hogy felsorolja azt a kört - köztük hangsúlyozottan a szakértelemmel bíró ügyvédet, adószakértőt -, amely a magánszemély adózót az adóigazgatási eljárásban képviselheti, nyomatékot ad a képviselő személyéhez kapcsolódó hozzáértés jelentőségének. Az Alkotmánybíróság hasonló ügyben már korábban kimondta, hogy "A szakismeret nélküli képviselői megbízás korlátozása - a szakszerű felkészültség, a jogban való jártasság követelménye folytán - éppen az emberi méltóság érvényesülését segíti elő." (1327/B/1996. AB határozat, ABH 1999. 575., 577.) A szakértelem mellett másik meghatározó elemként az adózó és a képviselő közötti bizalmi viszonyt juttatják kifejezésre a kifogásolt előírásnak azon további rendelkezései, amelyek szerint az adózót meghatalmazás alapján más nagykorú személy is képviselheti.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art. 76. § (2) bekezdésének rendelkezései nem sértik az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének előírásait, ezért az indítványt e részében is elutasította.
1.8. Az Alkotmány 56. §-a azt mondja ki, hogy minden ember jogképes, vagyis jogi értelemben véve is "személy". Az Art.-nak a képviseletre vonatkozó szabályozása semmilyen módon nem érinti a jogképességet. A kifogásolt rendelkezés nem vonja kétségbe a jogképességet, senkit sem zár el a jogalanyiság azon meghatározó feltételétől, hogy jogai és kötelességei lehetnek, ezért az indítvány e vonatkozásában alaptalan.
1.9. Nem fogadható el az indítványozónak az a hivatkozása sem, amely szerint az Art. szabályozása sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt azon jogot, amely szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslathoz való alkotmányos jog érvényesülését a kifogásolt előírás nem akadályozza.
Az indítványozó érvelése szerint az Art. 76. § (2) bekezdése azt eredményezi, hogy kizárólag az ügyfél anyagi helyzete határozza meg a jogorvoslati jog gyakorolhatóságát. Az Art. támadott rendelkezése azonban nem szűkíti le az adóigazgatásban nem személyesen eljáró ügyfél képviseleti jogát. Az ügyfelet nemcsak ügyvéd, adószakértő, adótanácsadó képviselheti (akiknek meghatalmazás, megbízás esetén munkadíj fizetendő), hanem az ügyfél elhatározása (választása) szerint a felsoroltakon túl, meghatalmazás alapján más nagykorú személy is. Az ügyfél dönthet úgy is, hogy képviselő nélkül személyesen vesz részt az őt érintő eljárásban. Az a körülmény, hogy az ügyféli képviselet esetleg kiadásokkal járhat, nem érinti az alkotmányosan biztosított jogorvoslati jogot.
Az Art. egyébként is széles körét adja az adóigazgatási eljárásban a jogorvoslat rendszerének. Így az Art. 84. §-a a jogorvoslat szabályait, 85. §-a a felügyeleti intézkedés intézményét, a 86. §-a pedig az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának lehetőségét tartalmazza. Az Art. kifogásolt rendelkezése senkit nem foszt meg az Alkotmányban biztosított jogorvoslat lehetőségétől. Ellenkezőleg: a törvény több előírása biztosítja a széles körű közigazgatási és bírósági jogorvoslatot, eleget tesz a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjog azon követelményének, hogy az érdemi határozat tekintetében a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét biztosítani kell. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 27., 31.] Az Art. 76. § (2) bekezdése pedig nem mutat alkotmányjogilag értékelhető összefüggést az Alkotmány jogorvoslatra vonatkozó előírásaival.
1.10. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdése szerint az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott szervezeteket létrehozni, illetve azokhoz csatlakozni. Az Art. vizsgált rendelkezése az egyesülési jog alkotmányosan deklarált elvét nem érinti, ezért az Alkotmánybíróság nem talált alkotmányjogilag értékelhető összefüggést az indítványban kifogásolt szabályozás és a hivatkozott alkotmányos rendelkezés között. Ugyanez a megállapítás vonatkozik az Alkotmány 63. § (3) bekezdését érintő kifogásra is, mivel a felhívott alkotmányi rendelkezés a szóban forgó törvényhozási tárggyal kapcsolatos minősített szavazati arányt mondja ki a törvényalkotási folyamatban, és ez nincs kapcsolatban az adóigazgatási eljárás képviseleti szabályaival.
1.11. Az Alkotmány 64. §-ának sérelme sem állapítható meg. Az ún. petíciós jog nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az adóigazgatási eljárásban a magánszemély adózót megillető képviseleti jog gyakorolhatóságával. A petíciós jog nem kifejezetten a képviselőt, hanem mindenkit megillető jog arra, hogy írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé, vagyis nem szűkíthető le arra a képviselőre, aki az adóigazgatásban a nem személyesen eljáró adózó helyett lép fel. Az Alkotmánybíróság a 141/B/1993. AB határozatában megállapította: "Az a körülmény, hogy a jogi képviselet költséggel jár, nem szükségszerűen rekeszti ki a személyeknek valamilyen meghatározott körét, pl. bizonyos szűkös anyagi helyzetben lévőkét a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogából." (ABH 1994. 584., 586.) Anyagi helyzetétől függetlenül ügyvédi, adószakértői megbízás nélkül is gyakorolhatja mindenki a kérelem vagy panasz előterjesztésének jogát, az Art. 76. § (2) bekezdése e vonatkozásban semmilyen korlátozást nem állít az adózó vagy képviselője elé.
1.12. Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti. Az Alkotmánybíróság 182/B/1992. AB határozata szerint: "Ezen alkotmányos rendelkezés szempontjából sem a jogegyenlőség sem az esélyegyenlőség fogalma nem értelmezhető a tevékenységtől elvonatkoztatott módon." (ABH 1992. 588., 589., 590.)
Az Art. vizsgált rendelkezése nem minősül a képviseletre jogosultak pozitív diszkriminációjának. A törvényi rendelkezés az adóigazgatásban eljáró ügyfelek esélyegyenlőségét a szakszerű képviselet biztosításának lehetővé tételével kívánja erősíteni.
A magánszemély adózó képviseleti joggal bízhatja meg az ügyvédet, ügyvédi irodát, az adószakértőt, az adótanácsadót, másfelől pedig közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazás alapján e szakmai körön kívül más nagykorú személy számára is adhat megbízást a képviseletére. Igen széles körből saját elhatározása alapján választhat képviselőt az a magánszemély adózó, aki az adóigazgatási eljárásban nem kíván személyesen eljárni.
Az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó törvényi intézkedéseknek egyébként is széles skálája van. A különböző szabályozási módok közül a jogalkotó szabad belátása szerint választhat (422/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 471., 472., 1588/B/1991. AB határozat, ABH 1994. 510., 512.) A különböző társadalmi csoportok esélyegyenlőségét nem egy-egy jogszabály, hanem a jogszabályok és az állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani. Nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelme azért, mert az Art. a fentiek szerint biztosított lehetőséget az adózó képviseletére.
1.13. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében meghatározott egyesülési joggal együttesen értelmezte az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdésében foglalt, az érdekvédelmi szervezetek alakításához való jogot. [41/1995. (VI. 17.) AB határozat, ABH 1995. 175., 177.] Ez azt jelenti, hogy a 70/C. § (1) bekezdésének értelmezésénél irányadóak az egyesülési jog tartalmára vonatkozó megállapítások: a 70/C. § (1) bekezdésében megfogalmazott alapjog "az általános egyesülési jognak az érdek-képviseleti célra, szerződésekre vonatkoztatott kifejeződése". [58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997. 348., 349-350.]. Az a mód ahogyan az Art. kifogásolt rendelkezése meghatározza az adóigazgatási eljárásban képviseleti joggal bírók körét, nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe az Alkotmány 70/C. § (1) bekezdése előírásával, vagyis akadálytalanul érvényesülhet az a rendelkezés, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon.
2. A kifejtettek összegezéseképpen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Art. 76. § (2) bekezdése és az Alkotmány hivatkozott rendelkezései között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, ezért az indítvány e részét elutasította.
IV.
Az indítvány a Pp. 67. § (1) bekezdése tekintetében sem megalapozott.
1. A polgári perbeli cselekményekre képviselőként választható meghatalmazottak törvényi szabályozása azt a célt szolgálja, hogy a felek a perben jogaikat helyesen gyakorolják, és a perbeli kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. A Pp. 67. § (1) bekezdése nincs kapcsolatban az Alkotmány 64. §-ával. A petíciós jog mindenkit megillető jog, nem szűkíthető le az eljárási képviselőre, nem áll Összefüggésben a polgári perben meghatalmazottként eljárni jogosultak jogi képviseletre való jogával. Ugyanilyen következtetésre jutott az Alkotmánybíróság a kötelező jogi képviselet szabályai, valamint a panasz előterjesztéséhez fűződő alapvető jog kapcsolatának vizsgálata során is. (141/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 584., 586.) Ezért - alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában - az Alkotmánybíróság elutasította az indítványnak azt a részét is, amely szerint a Pp. 67. § (1) bekezdése az Alkotmány 64. §-ába ütközik.
2. Az indítványnak a Pp. 67. § (1) bekezdését támadó részében az indítványozó utal arra is, hogy a kifogásolt taxatív rendelkezés az emberek egyes csoportját elzárja a polgári perben meghatalmazottként való eljárás lehetőségétől, megakadályozza a jogegyenlőség megvalósítását [Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés], a gazdasági és a társadalmi érdekek védelme céljából alakított szervezetek tevékenysége pedig "okafogyottá" válik. Az Alkotmánybíróság a 13/1991. (IV. 13.) AB határozatában már rámutatott arra, hogy a perbeli képviseleti jog törvényi szabályozása nem jelent az emberi, illetve az állampolgári jogok biztosításánál megkülönböztetést, és még egyazon hivatáson belül tevékenykedő személyekre (ügyvéd, jogtanácsos) nézve sem szükségszerűen adódnak azonos jogosultságok. (ABH 1991. 37., 39.)
Az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdése szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző diszkriminációt [70/A. § (1) bekezdés] a törvény szigorúan bünteti, a 70/C. § (1) bekezdése pedig biztosítja mindenki jogát arra, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon. Ezek az alkotmányos rendelkezések (amelyekre az indítványozó az Alkotmány ide vonatkozó §-ainak pontos megjelölése nélkül, csupán a tartalmukra történő utalással hivatkozik) azonban - a határozat indokolásának az 1.12 és az 1.13. pontjaiban az Art. 76. § (2) bekezdése kapcsán megjelölt, azzal megegyező okból - a Pp. 67. § (1) bekezdését sem érintik. Alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét is elutasította.
Budapest, 2002. január 21.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró