62014CJ0195[1]

A Bíróság ítélete (kilencedik tanács), 2015. június 4. Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra Teekanne GmbH & Co. KG. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2000/13/EK irányelv - Élelmiszerek címkézése és kiszerelése - A 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontja - A vásárló megtévesztésére alkalmas címkézés az élelmiszerek összetétele tekintetében - Összetevők listája - A »málna-vanília kaland« kifejezés, illetve málnaszemeket és vaníliavirágokat ábrázoló képek használata az ezen összetevőket nem tartalmazó gyümölcstea csomagolásán. C-195/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2015. június 4. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2000/13/EK irányelv - Élelmiszerek címkézése és kiszerelése - A 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontja - A vásárló megtévesztésére alkalmas címkézés az élelmiszerek összetétele tekintetében - Összetevők listája - A »málna-vanília kaland« kifejezés, illetve málnaszemeket és vaníliavirágokat ábrázoló képek használata az ezen összetevőket nem tartalmazó gyümölcstea csomagolásán"

A C-195/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (Németország) a Bírósághoz 2014. április 18-án érkezett 2014. február 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband e.V.

és

a Teekanne GmbH & Co. KG

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),

tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, M. Safjan (előadó) és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. képviseletében J. Kummer és P. Wassermann Rechtsanwälte,

- a Teekanne GmbH & Co. KG képviseletében A. Meyer Rechtsanwalt,

- a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

- a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes és C. Madaleno, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében S. Grünheid és K. Herbout-Borczak, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. június 18-i 596/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 188., 14. o.) módosított, az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 109., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15.fejezet, 5. kötet, 75. o.; a továbbiakban: 2000/13 irányelv) 2. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának, valamint 3. cikke (1) bekezdése 2. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände - Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. (fogyasztói központok és szervezetek országos szövetsége, a továbbiakban: BVV) és a Teekanne GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Teekanne) között egy élelmiszer címkézésének állítólagos megtévesztő jellege tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2000/13 irányelv

3 A 2000/13 irányelvet a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 304., 18. o.) 53. cikkének (1) bekezdésével összhangban 2014. december 13-i hatállyal hatályon kívül helyezték. Az alapjogvita tárgyát képező tényállás megvalósulásának időpontjára tekintettel azonban az említett jogvitára továbbra is a 2000/13 irányelv az irányadó.

4 Az említett irányelv (6), (8) és (14) preambulumbekezdése szerint: [...] [...]

"(6) Az élelmiszerek címkézésére vonatkozó szabályoknak elsődlegesen a fogyasztó tájékoztatását és védelmét kell szolgálniuk.

(8) A legmegfelelőbb a részletes címkézés lenne, amely megadja a termék pontos jellegét és jellemzőit, és amely lehetővé teszi a fogyasztó számára a tények teljes ismeretében történő választást, mivel ez akadályozza legkisebb mértékben a szabad kereskedelmet.

(14) A címkézésre vonatkozó szabályoknak az olyan információk használatát is meg kell tiltaniuk, amelyek megtéveszthetnék a vásárlót [...]. A hatékonyság biztosítása érdekében e tilalomnak vonatkoznia kell az élelmiszerek kiszerelésére és reklámozására is."

5 Az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja így rendelkezik: "(1) Ezen irányelv a végső fogyasztóhoz eljutó élelmiszerek címkézésére vonatkozik, továbbá bizonyos ismérvekre azok kiszerelése és reklámozása kapcsán. [...] (3) Ezen irányelv alkalmazásában:

a) »címkézés«: bármilyen szöveg, tulajdonság, védjegy, márkanév, ábra és jelzés, amely egy élelmiszerre vonatkozik, és amelyet az élelmiszert kísérő vagy arra vonatkozó csomagoláson, dokumentumban, megjegyzésben, címkén, gyűrűn vagy galléron helyeznek el".

6 Ugyanezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja így rendelkezik: "A címkézés és az alkalmazott módszerek:

a) nem lehetnek alkalmasak arra, hogy a vásárlót megtévesszék, különösen:

i. az élelmiszer jellemzői és különösen annak természete, azonosítása, tulajdonságai, összetétele, mennyisége, tartóssága, származása vagy eredete, gyártásának vagy előállításának módja tekintetében".

7 A 2000/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint: "A 4-17. cikknek megfelelően, és az azokban foglalt kivételek függvényében, a következő adatokat kötelező külön feltüntetni az élelmiszerek címkézésén: [...]"

1. Az árumegnevezés;

2. az összetevők listája;

8 Ezen irányelv 6. cikkének szövege a következő: "(1) Az összetevőket e cikknek, valamint az I., II., III. és IIIa. mellékletnek megfelelően kell felsorolni. [...] [...] (5) Az összetevők listája tartalmazza az élelmiszer összes összetevőjét, tömeg szerinti csökkenő sorrendben, ahogyan azokat feljegyezték az élelmiszer gyártásakor való felhasználásuk időpontjában. A listát megfelelő fejléc előzi meg, amely tartalmazza az »összetevők« szót. [...] (6) Az összetevőket saját nevük szerint tüntetik fel, szükség esetén az 5. cikkben megállapított szabályoknak megfelelően. Ettől eltérően: [...] [...] (7) Közösségi rendelkezések, vagy ezek hiányában a nemzeti rendelkezések állapíthatják meg, hogy az árumegnevezést kísérje-e a speciális összetevő vagy összetevők említése. [...]"

a) »összetevő«: minden anyag, beleértve az adalékanyagokat és enzimeket is, amelyet élelmiszer előállításánál vagy elkészítésénél használnak fel, és a késztermékben még jelen van, akár módosult formában is;

- az aromákat a III. melléklet szerint kell feltüntetni,

A 178/2002/EK rendelet

9 Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (HL L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 463. o.) "A fogyasztók érdekeinek védelme" című 8. cikke a következőket mondja ki: "(1) Az élelmiszerjog a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgálja, és lehetővé teszi a fogyasztott élelmiszerek megfelelő tájékoztatás alapján történő kiválasztását. Célja továbbá a következők megelőzése:

a) csalárd vagy megtévesztő gyakorlat alkalmazása;

b) élelmiszerek hamisítása; valamint

c) a fogyasztót félrevezető egyéb módszerek alkalmazása."

10 E rendelet 16. cikke kimondja:

"Az élelmiszerjog részletesebb rendelkezéseinek sérelme nélkül, az élelmiszerek és takarmányok címkézése, reklámja és kiszerelése - beleértve az alakjukat, külsejüket és csomagolásukat, a felhasznált csomagolóanyagokat, az áruk elrendezési módját és bemutatását -, illetve a különböző eszközökön keresztül a fogyasztók rendelkezésére bocsátott információk nem vezethetik félre a fogyasztókat."

A német jog

11 A tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvénynek (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb) az alapeljárásban alkalmazandó változata (BGBl. 2010 I., 254. o., a továbbiakban: UWG) 4. §-ának 11. pontja a következőképpen rendelkezik: "A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok példái Tisztességtelen versenyjogi magatartást tanúsít az, aki [...]

11. olyan jogszabályi rendelkezést sért, amelynek célja többek között a piaci magatartásnak a piaci szereplők érdekében való szabályozása."

12 Az UWG 5. §-a (1) bekezdésének 1. pontja így rendelkezik: "Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok

(1) Tisztességtelen versenyjogi magatartásnak minősül a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat. A kereskedelmi gyakorlat megtévesztő, ha az valótlan adatokat alkalmaz, vagy megtévesztésre alkalmas egyéb adatokat alkalmaz az alábbi körülmények tekintetében:

1. az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, a jelleg, a kivitelezés, az előnyök, a kockázatok, az összetétel, a tartozékok, a gyártás, szállítás vagy szolgáltatás módja és ideje, az adott célra való alkalmasság, a lehetséges felhasználás, a mennyiség, a tulajdonságok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet, a használattól várható eredmények, valamint az árun vagy a szolgáltatáson végrehajtott vizsgálatok eredménye és főbb jellemzői".

13 Az élelmiszerekről, a közszükségleti cikkekről és a takarmányokról szóló törvénykönyv (Lebensmittel-, Bedarfsgegenstände- und Futtermittelgesetzbuch) alapügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: LFGB) "A megtévesztéssel szembeni védelemre vonatkozó rendelkezések" című 11. §-ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Tilos élelmiszert megtévesztő megjelöléssel, adattal vagy megjelenítésben forgalomba hozni, illetve élelmiszereket általában vagy egyedi esetekben megtévesztő ismertetéssel vagy egyéb megtévesztő állításokkal hirdetni. A megtévesztés különösen akkor valósul meg, ha: [...]"

1. valamely élelmiszer esetében a megtévesztésre alkalmas megjelölést, adatot, megjelenítést, ismertetést vagy az élelmiszer tulajdonságaira, különösen a típusára, minőségére, összetételére, mennyiségére, eltarthatóságára, eredetére, származására vagy gyártásának, illetve előállításának módjára vonatkozó egyéb állítást használnak;

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a Teekanne a "Felix Himbeer-Vanille Abenteuer" ("Felix málna-vanília kaland") megjelölés alatt gyümölcsteát (a továbbiakban: gyümölcstea) forgalmaz. A tea csomagolása egy paralelepipedon formájú, összehajtható kartonlapból álló doboz, amely 20 teafiltert tartalmaz.

15 E csomagolás különböző méretben, színben és betűtípusban feltüntetett számos elemet tartalmaz, különösen málnaszemek és vaníliavirágok ábrázolását, a "gyümölcstea természetes aromákkal" és a "gyümölcstea természetes aromákkal - málna-vanília ízesítés" kifejezést, illetve egy aranyszínű körben elhelyezett "kizárólag természetes összetevőket tartalmaz" szöveget magában foglaló stilizált pecsétet.

16 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a gyümölcstea nem tartalmaz vaníliát vagy málnát mint alkotóelemet vagy aromát. Az összetevőknek a csomagolás valamely oldalán feltüntetett listája a következő: "Hibiszkusz, alma, édes szederlevél, narancshéj, csipkebogyó, vanília ízű természetes aroma, citromhéj, málna ízű természetes aroma, szeder, eper, áfonya, feketebodza".

17 A BVV keresetet nyújtott be a Teekannével szemben a Landgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi regionális bíróság) arra hivatkozva, hogy a gyümölcstea csomagolásán feltüntetett adatok megtévesztik a fogyasztót e tea összetétele tekintetében. Azok alapján ugyanis a fogyasztó azt várhatja, hogy a tea alkotóelemként vaníliát és málnát, de legalábbis természetes vanília- és málnaaromát tartalmaz.

18 Következésképpen a BVV kérte, hogy kényszerintézkedés terhe mellett kötelezzék a Teekannét a gyümölcsteával folytatott kereskedelmi gyakorlat keretében történő reklámozás vagy reklámoztatás abbahagyására. A BVV ezen túlmenően 200 euró felszólítási költség megtérítését is követelte.

19 2012. március 16-i ítéletével a Landgericht Düsseldorf helyt adott e keresetnek.

20 Miután a Teekanne ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be, 2013. február 19-én hozott ítéletével az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális fellebbviteli bíróság) hatályon kívül helyezte ezt az ítéletet és elutasította a BVV keresetét. Ez utóbbi bíróság szerint nem került sor a fogyasztók megtévesztésére az UWG 4. §-ának az LFGB 11. §-a (1) bekezdése második mondatával (1. pont) összefüggésben értelmezett 11. pontja, valamint az UWG 5. §-a (1) bekezdésének első és második mondata (1. pont) értelmében.

21 Az említett bíróság szerint az UWG és az LFGB említett rendelkezéseinek értelmezésekor - a 2000/13 irányelvvel összhangban - az átlagfogyasztó elvárása bír jelentőséggel. A jelen esetben az összetevőknek a gyümölcstea csomagolásán szintén szereplő listájából kiderül, hogy a természetes aromák málna-, illetve vaníliaízűek. Ez a lista tehát egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy a felhasznált aromákat nem málnából és vaníliából nyerték, hanem azok csak ilyen ízűek. Az összetevők listája által nyújtott helyes és teljes körű tájékoztatás a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint elegendő a fogyasztó megtévesztése kockázatának kizárásához.

22 A BVV felülvizsgálati kérelmet nyújtott be ezen ítélettel szemben a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság).

23 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a gyümölcstea csomagolásán a málnaszemek és vaníliavirágok többszöri szembetűnő ábrázolása, valamint a "természetes aromákkal" kifejezés és a "kizárólag természetes összetevőket tartalmaz" szöveget magában foglaló stilizált pecsét azt sugallják, hogy a tea ízének kialakításában a málnából és vanílianövényekből nyert aromák is közrehatnak. Az említett tea kiszerelése tehát alkalmas arra, hogy a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztóban is téves benyomást keltsen a tea összetétele tekintetében. A gyümölcstea kiszerelése ezenfelül alkalmas arra, hogy a fogyasztókat visszatartsa attól, hogy megismerjék az összetevőknek a csomagoláson kisebb méretben elhelyezett, a valóságra fényt derítő listáját.

24 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a 2000/13 irányelv (6) és (8) preambulumbekezdésére figyelemmel a gyümölcstea címkézése és az alkalmazott módszerek alkalmasak a vásárló ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett megtévesztésére.

25 E körülmények között a Bundesgerichtshof felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Keltheti-e az élelmiszerek címkézése, kiszerelése és reklámozása a termék megjelenése, a leírás vagy a képi ábrázolás útján egy bizonyos összetevő jelenlétének benyomását a fogyasztóban, noha valójában ezen összetevő nincs jelen, és ez kizárólag az összetevőknek a [2000/13] irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 2. pontja szerinti listájából derül ki?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

26 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és 3. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha valamely élelmiszer címkézése és az alkalmazott módszerek alkalmasak arra, hogy egy meghatározott összetevő megjelenése, leírása vagy képi ábrázolása útján ezen összetevő jelenlétének benyomását keltsék a fogyasztóban, noha valójában ezen összetevő nincs jelen ebben az élelmiszerben, és ez kizárólag az összetevőknek az említett élelmiszer csomagolásán feltüntetett listájából derül ki.

27 A jelen esetben a gyümölcstea csomagolása egyrészt különösen málnaszemek és vaníliavirágok ábrázolását, a "gyümölcstea természetes aromákkal" és a "gyümölcstea természetes aromákkal - málna-vanília ízesítés" kifejezéseket, valamint a "kizárólag természetes összetevőket tartalmaz" szöveget magában foglaló stilizált pecsétet tartalmazza.

28 Másrészt az összetevőknek a csomagolás egyik oldalán a 2000/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdése 2. pontjának megfelelően feltüntetett listája szerint - amely listában foglalt adatok pontossága és teljessége nem vitatott - e tea "vaníliaízű" és "málnaízű" természetes aromákat tartalmaz. Ezért megállapítható, hogy az említett tea nem tartalmaz vaníliából vagy málnából származó természetes összetevőket, vagy azokból nyert aromát.

29 Az alapügyben tehát az a kérdés, hogy a gyümölcstea címkézése alkalmas-e a vásárló megtévesztésére azáltal, hogy az összetevők között málna és vaníliavirág, vagy azokból nyert aromák jelenlétét sugallja, noha ilyen összetevők vagy aromák nincsenek jelen ebben a teában.

30 A 2000/13 irányelv (6) és (8) preambulumbekezdése a fogyasztók tájékoztatásának és védelmének elsődlegességén, valamint a termék pontos jellegét és jellemzőit leíró részletes címkézésen alapul, amely lehetővé teszi a fogyasztó számára a tények teljes ismeretében történő választást.

31 E tekintetben a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja ezen irányelv (14) preambulumbekezdésével összhangban kimondja, hogy a címkézés és az alkalmazott módszerek nem lehetnek alkalmasak arra, hogy a vásárlót megtévesszék, különösen az élelmiszer jellemzői, és különösen annak természete, azonosítása, tulajdonságai, összetétele, mennyisége, tartóssága, származása vagy eredete, gyártásának vagy előállításának módja tekintetében.

32 Következésképpen ez a rendelkezés előírja, hogy a fogyasztót helyes, semleges és objektív információval kell ellátni, amely nem félrevezető (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Olaszország ítélet, C-47/09, EU:C:2010:714, 37. pont).

33 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a 178/2002 rendelet 16. cikke értelmében az élelmiszerjog részletesebb rendelkezéseinek sérelme nélkül, az élelmiszerek címkézése, reklámja és kiszerelése - beleértve az alakjukat, külsejüket és csomagolásukat, a felhasznált csomagolóanyagokat, az áruk elrendezési módját és bemutatását -, illetve a különböző eszközökön keresztül a fogyasztók rendelkezésére bocsátott információk nem vezethetik félre a fogyasztókat.

34 Amennyiben a 2000/13 irányelv az élelmiszerjog részletesebb rendelkezésének minősül a 178/2002 rendelet 16. cikke értelmében, ez utóbbi cikk az említett rendelet 8. cikkével összhangban olvasva megerősíti, hogy valamely élelmiszer címkézése nem lehet megtévesztő jellegű.

35 A kérdést előterjesztő bíróság kérdésének megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és az Unió Bírósága közötti hatáskörmegosztás keretében főszabály szerint nem a Bíróság feladata, hogy állást foglaljon annak kérdésében, hogy bizonyos termékek címkézése megtévesztheti-e a vásárlót vagy a fogyasztót, vagy hogy vizsgálja valamely kereskedelmi megjelölés esetlegesen megtévesztő jellegének kérdését. Ez a nemzeti bíróság feladata. Mindazonáltal a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értelmezés során (lásd különösen: Geffroy-ítélet, C-366/98, EU:C:2000:430, 18-20. pont; Severi-ítélet, C-446/07, EU:C:2009:530, 60. pont).

36 Annak értékelése során, hogy valamely címkézés megtévesztő-e a fogyasztó számára, a nemzeti bíróságnak elsősorban azon feltételezett elvárásból kell kiindulnia, amelyet ezen címkézéssel szemben a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó támaszt az élelmiszer eredete, származása és minősége tekintetében, mivel a lényeges az, hogy a megjelölés ne tévessze meg a fogyasztót, és ezáltal e fogyasztó ne hihesse tévesen azt, hogy a termék eredete, származása vagy minősége más, mint a valóságban (lásd ebben az értelemben: Severi-ítélet, C-446/07, EU:C:2009:530, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy elismert, hogy azok a fogyasztók, akik különösen a megszerezni kívánt termék összetétele alapján döntenek annak megvásárlása mellett, elsőként az összetevők listáját olvassák el, amelyet a 2000/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 2. pontja alapján kötelező feltüntetni (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Németország ítélet, C-51/94, EU:C:1995:352, 34. pont; Darbo-ítélet, C-465/98, EU:C:2000:184, 22. pont).

38 Ugyanakkor az összetevők listájának az alapügyben szóban forgó termék csomagolásán való feltüntetése önmagában nem zárja ki azt, hogy e termék címkézése és az alkalmazott módszerek alkalmasak lehetnek a vásárlónak a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti megtévesztésére.

39 Az ezen irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint ugyanis a címkézés az élelmiszer csomagolásán elhelyezett, az élelmiszerre vonatkozó szövegből, tulajdonságból, védjegyből, márkanévből, ábrából és jelzésből áll. E különböző elemek közül bizonyosak a gyakorlatban hamisak, helytelenek, kétértelműek, ellentmondásosak vagy érthetetlenek lehetnek.

40 Márpedig ilyenkor bizonyos esetekben előfordulhat, hogy az összetevők listája, még ha az pontos és teljes is, nem alkalmas a fogyasztóban kialakult helytelen vagy bizonytalan benyomás korrigálására az élelmiszer azon jellemzőivel kapcsolatban, amelyek az ezen élelmiszer címkézésén szereplő más elemekből következnek.

41 Ezért ha valamely élelmiszer címkézése és az alkalmazott módszerek együttesen egy összetevő jelenlétének benyomását keltik a fogyasztóban, noha valójában ezen összetevő nincs jelen ebben az élelmiszerben, akkor egy ilyen címkézés alkalmas a vásárlónak az említett élelmiszer jellemzőivel kapcsolatos megtévesztésére.

42 A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy megvizsgálja a gyümölcstea címkézésén feltüntetett valamennyi különböző elemet annak meghatározása érdekében, hogy a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára azok megtévesztőek lehetnek-e a málna és vaníliavirág összetevőként vagy az azokból nyert aromák formájában való jelenlétét illetően.

43 E vizsgálat során a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie különösen az alkalmazott kifejezéseket és ábrázolásokat, valamint a gyümölcstea csomagolásán szereplő különböző elemek elhelyezését, méretét, színét, betűtípusát, nyelvét, szerkesztését és a használt írásjeleket.

44 A fenti megfontolásokra tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/13 irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és 3. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha valamely élelmiszer címkézése és az alkalmazott módszerek alkalmasak arra, hogy egy meghatározott összetevő megjelenése, leírása vagy képi ábrázolása útján ezen összetevő jelenlétének benyomását keltsék a fogyasztóban, noha valójában ezen összetevő nincs jelen ebben az élelmiszerben, és ez kizárólag az összetevőknek az említett élelmiszer csomagolásán feltüntetett listájából derül ki.

A költségekről

45 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2009. június 18-i 596/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontját és 3. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha valamely élelmiszer címkézése és az alkalmazott módszerek alkalmasak arra, hogy egy meghatározott összetevő megjelenése, leírása vagy képi ábrázolása útján ezen összetevő jelenlétének benyomását keltsék a fogyasztóban, noha valójában ezen összetevő nincs jelen ebben az élelmiszerben, és ez kizárólag az összetevőknek az említett élelmiszer csomagolásán feltüntetett listájából derül ki.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.