62011CC0040[1]

Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2012. május 15. Yoshikazu Iida kontra Stadt Ulm. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Verwaltungsgerichtshof Baden-Württemberg - Németország. EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 51. cikk - 2003/109//EK irányelv - Harmadik ország állampolgára - Az egyik tagállamban való tartózkodás joga - 2004/38/EK irányelv - Uniós polgárok harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai - Harmadik ország olyan állampolgára, aki nem kíséri az uniós polgárt a fogadó tagállamba, illetve nem csatlakozik ott hozzá, hanem az uniós polgár származási tagállamában marad - Harmadik ország állampolgárának ahhoz fűződő joga, hogy a származási tagállamon kívüli másik tagállamban tartózkodó uniós polgár származási tagállamában tartózkodjon - Európai uniós polgárság - Alapvető jogok. C-40/11. sz. ügy

VERICA TRSTENJAK

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2012. május 15. ( 1 )

C-40/11. sz. ügy

Yoshikazu Iida

kontra

Stadt Ulm

(A Verwaltungsgerichtshof Baden-Württemberg [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"EUSZ 6. cikk - EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 24. és 51. cikke - A 2004/38/EK irányelv 2. cikke, 3. cikke, 7. cikkének (2) bekezdése, 10. cikke és 12. cikke - Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke - Valamely tagállam olyan kiskorú állampolgára, aki édesanyjával egy másik tagállamba költözött - A szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy tartózkodási joga a gyermeke származási tagállamában - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazási köre - Az uniós jog végrehajtása"

I - Bevezetés

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem arra a kérdésre vonatkozik, hogy megilleti-e, és ha igen, akkor milyen mértékben és milyen feltételek mellett illeti meg uniós jogi tartózkodási jog a harmadik országok állampolgárait kiskorú uniós polgárokhoz fűződő családi és személyes kapcsolatai alapján. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem ezáltal a Dereci-ügyben ( 2 ) és a Ruiz Zambrano-ügyben ( 3 ) hozott ítéletekben taglalt azon problémakörhöz kapcsolódik, hogy az uniós polgárokat megillető tartózkodási jogok mennyiben hatnak ki a harmadik országok állampolgáraira. A jelen ügy emellett azzal a sajátossággal bír, hogy a harmadik ország állampolgára a tartózkodási jogot nem abban a tagállamban kérelmezi, amelyben a lánya - aki uniós polgár - tartózkodik.

II - Jogi háttér

A - Uniós jog

1. Az Európai Unió Alapjogi Chartája

2. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Alapjogi Charta) "A magán- és a családi élet tiszteletben tartása" címet viselő 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását tiszteletben tartsák."

3. Az Alapjogi Chartának "A gyermekek jogai" címet viselő 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

(1) A gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. [...]

[...]

(3) Minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, kivéve, ha ez az érdekeivel ellentétes."

4. A Charta 51. cikke (1) bekezdésének első mondata az alábbiak szerint rendelkezik:

"E Charta rendelkezéseinek címzettjei - a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembevétele mellett - az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre."

2. A 2004/38/EK irányelv

5. Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2004/38 irányelv) ( 4 ) (5) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás valamennyi uniós polgárt megillető jogát, ha azt a szabadság és méltóság objektív feltételei mellett gyakorolják, a családtagok számára is biztosítani kell, állampolgárságukra tekintet nélkül. [...]"

6. A 2004/38 irányelv 1. cikke a következőképpen határozza meg a nevezett irányelv tárgyát: "Ez az irányelv megállapítja: [...]"

a) az uniós polgárok és családtagjaik által a tagállamok területén a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlására vonatkozó feltételeket;

7. A 2004/38 irányelv 2. cikkében foglalt fogalommeghatározások szerint "családtagnak" minősülnek többek között "az uniós polgár, házastársa, vagy [...] élettársa eltartott egyenes ági felmenői" (2. cikk, 2. pont, d) alpont). Az említett irányelv 2. cikkének 3. pontja értelmében "fogadó tagállam" az a tagállam, ahova az uniós polgár költözik azért, hogy a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát gyakorolja.

8. A 2004/38 irányelv 3. cikke - "Kedvezményezettek" - a következőképpen rendelkezik: "(1) Ezt az irányelvet kell alkalmazni mindazokra az uniós polgárokra, akik olyan tagállamba költöznek, vagy olyan tagállamban tartózkodnak, amelynek nem állampolgárai, valamint az őket kísérő vagy hozzájuk csatlakozó, a 2. cikk 2. pontjában meghatározott családtagjaikra. (2) Az érintett személyek saját jogon való szabad mozgásának és tartózkodásának sérelme nélkül, a fogadó tagállamnak a nemzeti jogszabályaival összhangban meg kell könnyítenie az alábbi személyek beutazását és tartózkodását: [...]"

a) a 2. cikk 2. pontjának hatálya alá nem tartozó más családtagok, állampolgárságukra tekintet nélkül, akik abban az országban, amelyből érkeznek, az elsődleges tartózkodási joggal rendelkező uniós polgár eltartottjai, vagy vele egy háztartásban élnek, vagy akik súlyos egészségügyi okokból kifejezetten az uniós polgár személyes gondoskodását igénylik;

9. A 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében:

"A [...] tartózkodás jogát ki kell terjeszteni azokra a családtagokra, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, és az uniós polgárt kísérik vagy hozzá csatlakoznak a fogadó tagállamban [...]".

10. A 2004/38 irányelv 10. cikke - A tartózkodási kártya kiállítása - a következőket határozza meg: "(1) Az uniós polgár azon családtagjainak tartózkodáshoz való jogát, akik nem valamelyik tagállam állampolgárai, a »Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára« elnevezésű dokumentum kiállításával kell igazolni, amelyet a kérelem benyújtásának napjától számított legfeljebb hat hónapon belül kell kiadni. [...] (2) A tartózkodási kártya kiállításához a tagállamok a következő dokumentumok bemutatását írják elő: [...] [...]"

c) annak az uniós polgárnak a bejelentkezéséről szóló igazolás, vagy bejelentkezési rendszer hiányában annak az uniós polgárnak a fogadó tagállamban való tartózkodásának bármely más bizonyítéka, akit kísérnek, vagy akihez csatlakoznak;

11. A 2004/38 irányelv 12. cikke "A családtagok tartózkodási jogának megtartása az uniós polgár halála vagy távozása esetén" címet viseli:

"[...]

(3) Az uniós polgárnak a fogadó tagállamból történő távozása nem vonja maga után gyermekei vagy a felügyeleti jogot gyakorló szülő tartózkodási jogának elvesztését, állampolgárságukra tekintet nélkül, ha a gyermekek a fogadó tagállamban tartózkodnak, és ott egy oktatási intézménybe tanulmányok folytatása céljából beiratkoztak, tanulmányaik befejezéséig."

B - Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény

12. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikke a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogra vonatkozik, és így hangzik:

"1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.

2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges."

C - Nemzeti jog

1. A külföldieknek a Németországi Szövetségi Köztársaságban való tartózkodásáról, keresőtevékenységéről és beilleszkedéséről szóló törvény

13. A Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldieknek a Németországi Szövetségi Köztársaságban való tartózkodásáról, keresőtevékenységéről és beilleszkedéséről szóló törvény, a továbbiakban: Aufenthaltsgesetz) ( 5 ) 7. §-a a tartózkodási engedélyre vonatkozik és a következőképpen rendelkezik:

"(1) A tartózkodási engedély határozott idejű tartózkodásra jogosító tartózkodási jogcím. A következő szakaszokban megjelölt tartózkodási célokra adható meg. A tartózkodási engedély indokolt esetben az e törvényben nem meghatározott tartózkodási célra is megadható.

[...]"

14. Az Aufenthaltsgesetz 18. §-ának (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"A külföldi személynek [...] adható valamely foglalkozás gyakorlására jogosító tartózkodási jogcím [...]"

2. Az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló törvény

15. A Gesetz über die allgemeine Freizügigkeit von Unionsbürgern (az uniós polgárok szabad mozgásáról szóló német törvény, a továbbiakban: Freizügigkeitsgesetz/EU) ( 6 ) 2. §-a szerint a szabad mozgásra jogosult uniós polgárokat e törvény értelmében megilleti a beutazáshoz és a tartózkodáshoz való jog, családtagjaikat azonban főszabály szerint csak akkor, "ha az uniós polgárt kísérik, vagy hozzá csatlakoznak" (a Freizügigkeitsgesetz/EU 3. §-ának (1) bekezdése), illetve akkor, ha jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a szövetségi területen (a Freizügigkeitsgesetz/EU 4a. §-a).

16. A Freizügigkeitsgesetz/EU 5. §-a "Közösségi jogi tartózkodási jog igazolása, tartózkodási kártya" cím alatt a következőket határozza meg:

"[...]

(2) A szabad mozgás jogával rendelkező, nem uniós polgár családtagok számára a szükséges adatok megadását követő hat hónapon belül hivatalból öt évig hatályos »Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára« elnevezésű dokumentumot kell kiállítani. [...]"

III - Az alapeljárás tényállása

17. Az alapeljárás felperese japán állampolgár. 1998-ban elvett feleségül egy német állampolgárt. Közös leánygyermekük az USA-ban született, és az amerikai állampolgárság mellett japán és német állampolgársággal is rendelkezik.

18. 2005 decemberének végén a család az USA-ból Ulmba (Németország) költözött. 2006. január 9-én a felperes német állampolgár külföldi házastársaként nemzeti tartózkodási engedélyt kapott.

19. A felperes 2006 februárja óta teljes munkaidőben, határozatlan idejű munkaszerződés alapján és havi 4850 eurós bruttó bérért dolgozik Ulmban.

20. Miután a felperes felesége 2007 nyarán elfogadott egy bécsi állást, 2008 márciusától állandó lakóhelyét Bécsbe helyezte át, és közös leánygyermeküket is magával vitte. A felperes Ulmban maradt. A Bécsben iskolába járó leánygyermek feletti szülői felügyeleti jog mindkét szülőt megilleti. A felperes havonta egyszer egy teljes hétvégére rendszeresen meglátogatja a lányát, és havi 300 euró összegű tartásdíjat fizet. A szünidőt a lánya legtöbbször a felperessel tölti.

21. 2008 júniusában a feleség bejelentette a német idegenrendészeti hatóságnak, hogy már 2008. január 1-je óta külön él a felperestől. A felperes - eredetileg egy német állampolgárral kötött házasságára tekintettel megadott - tartózkodási engedélyét a német Aufenthaltsgesetz értelmében ezért nem hosszabbították meg.

22. Mindazonáltal a felperes jelenleg jogszerűen tartózkodik Németországban, miután részére az Aufenthaltsgesetz 18. §-a alapján keresőtevékenységéhez kapcsolódó nemzeti tartózkodási engedélyt adtak ki.

23. A felperes azonban úgy véli, hogy az Ausztriában élő lánya felett gyakorolt szülői felügyeleti jog alapján uniós jogból eredő tartózkodási joggal is rendelkezik Németországban. E jogból következően a "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentum kiállítására tart igényt a 2004/38 irányelv 10. cikke értelmében.

24. 2008. május 30-án a felperes azonban sikertelenül kérelmezte ilyen tartózkodási kártya kiállítását. Ez a kérelem jelenleg a kérdést előterjesztő bíróság előtti fellebbezési eljárásban folyamatban van.

IV - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

25. Ilyen előzmények után a kérdést előterjesztő bíróság a következő kérdéseket intézte a Bírósághoz előzetes döntéshozatal végett: Ha az EUSZ 6. cikk (1) vagy (3) bekezdése nem alapozza meg a felperes európai jogi tartózkodási jogát: a szülői felügyeleti jog hatékony gyakorlását lehetővé teendő levezethető-e a Zhu és Chen ügyben kialakított ítélkezési gyakorlathoz (a Bíróság C-200/02. sz. ügyben 2004. október 19-én hozott ítéletének 45-47. pontja) hűen az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése alapján - adott esetben az EJEE 8. cikkének fényében - a harmadik ország állampolgárságával rendelkező apát az uniós polgár gyermek származási tagállamában megillető európai jogi tartózkodási jog egy olyan kiskorú uniós polgár szabad mozgáshoz való jogából, aki az anyjával annak foglalkozása miatt túlnyomórészt valamely másik uniós tagállamban tartózkodik? Az európai jogi tartózkodási jog fennállásának megállapítása esetén: az irányelv 10. cikke (1) bekezdésének első mondata alapján alkalmasint jogosult-e a felperes helyzetében lévő, valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülő a "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentum kiállítására?

A. Az uniós polgárokról szóló 2004/38 irányelv 2., 3. és 7. cikkéről:

1. Különösen az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkének, valamint az EJEE 8. cikkének fényében, a 2004/38/EK irányelv 2. cikke 2. pontja d) alpontjának kiterjesztő értelmezése mellett "családtagnak" tekintendő-e a szabad mozgás jogával rendelkező, uniós polgár gyermeknek a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, őt nem eltartó, felügyeleti jogot gyakorló szülője is?

2. Ha igen: különösen az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkének, valamint az EJEE 8. cikkének fényében, a 2004/38/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének kiterjesztő értelmezése mellett "kísérés" vagy "csatlakozás" hiányában is alkalmazandó-e a 2004/38 irányelv e szülőre a távozott uniós polgár gyermek származási tagállamával szemben?

3. Ha igen: különösen az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkének, valamint az EJEE 8. cikkének fényében jogosulttá válik-e e szülő ennek folytán a három hónapot meghaladó tartózkodásra az uniós polgár gyermek származási tagállamában a 2004/38/EK irányelv 7. cikke (2) bekezdésének kiterjesztő értelmezése mellett, legalábbis addig, amíg a szülői felügyeleti jog fennáll, és azt ténylegesen gyakorolják?

B. Az Alapjogi Chartával összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikk (1) bekezdéséről:

1. kérdés

a) Már akkor is alkalmazandó-e az Alapjogi Charta, annak 51. cikke (1) bekezdése első mondatának második fordulata alapján, ha a jogvita tárgya valamely irányelvek átültetését is - de nem csak ezt - szolgáló nemzeti törvénytől (vagy annak valamely részétől) függ?

b) Ha nem: már arra tekintettel is alkalmazandó-e az Alapjogi Charta, annak 51. cikke (1) bekezdése első mondatának második fordulata alapján, hogy a felperest alkalmasint uniós jogi tartózkodási jog illeti meg, és ennek folytán a Freizügigkeitsgesetz/EU 5. §-a (2) bekezdésének első mondata alapján "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentumot igényelhetne, amelynek jogalapja az uniós polgárokról szóló 2004/38 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének első mondata?

c) Ha nem: alkalmazandó-e az Alapjogi Charta, annak 51. cikke (1) bekezdése első mondatának második fordulata alapján az ERT-ügyben kialakított ítélkezési gyakorlathoz (a Bíróság C-260/89. sz. ügyben 1991. június 18-án hozott ítéletének 41-45. pontja) hűen, ha a tagállam korlátozza egy olyan kiskorú uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező, szülői felügyeleti jogot gyakorló apjának tartózkodási jogát, aki az anyjával annak foglalkozása miatt túlnyomórészt valamely másik uniós tagállamban tartózkodik?

2. kérdés

a) Ha az Alapjogi Charta alkalmazandó: levezethető-e közvetlenül az Alapjogi Charta 24. cikkének (3) bekezdéséből a harmadik ország állampolgárságával rendelkező apa európai jogi tartózkodási joga, legalábbis addig, amíg az uniós polgárnak minősülő gyermeke feletti szülői felügyeleti joga fennáll, és azt ténylegesen gyakorolja, még ha a gyermek túlnyomórészt valamely másik uniós tagállamban tartózkodik is?

b) Ha nem: levezethető-e az uniós polgár gyermeknek az Alapjogi Charta - adott esetben 24. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett - 45. cikkének (1) bekezdése szerinti szabad mozgáshoz való jogából a harmadik ország állampolgárságával rendelkező apa európai jogi tartózkodási joga, legalábbis addig, amíg az uniós polgárnak minősülő gyermeke feletti szülői felügyeleti joga fennáll, és azt ténylegesen gyakorolja, hogy ezáltal ne kerüljön sor különösen az uniós polgár gyermek szabad mozgáshoz való jogának mindenfajta hatékony érvényesüléstől történő megfosztására?

C. Az uniós jogrend általános elveivel összefüggésben értelmezett EUSZ 6. cikk (3) bekezdéséről:

1. Teljes körűen alkalmazhatók-e a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a stuttgarti Stauder-ügyben történt döntéshozatal (a 29/69. sz. ügyben hozott ítélet 7. pontja) óta a például a Mangold-ügyben történt döntéshozatalig (a C-144/04. sz. ügyben hozott ítélet 75. pontja) kimunkált "íratlan" uniós alapvető jogok akkor is, ha az Alapjogi Charta a konkrét ügyben nem alkalmazható, más szóval, az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése értelmében az uniós jogrend általános elveiként továbbélő alapvető jogok önállóan és függetlenül léteznek-e az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése szerinti Alapjogi Chartában rögzített új alapvető jogok mellett?

2. Ha igen: a szülői felügyeleti jog hatékony gyakorlását lehetővé teendő levezethető-e az uniós jogrend általános elveiből különösen az EJEE 8. cikke szerinti családi élet tiszteletben tartásához való jog fényében egy olyan kiskorú uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező apjának európai jogi tartózkodási joga, aki az anyjával annak foglalkozása miatt túlnyomórészt valamely másik uniós tagállamban tartózkodik?

D. Az EJEE 8. cikkével összefüggésben értelmezett EUMSZ 21. cikk (1) bekezdéséről:

E. A 2004/38 irányelv 10. cikkéről:

26. A kérdést előterjesztő bíróság mindamellett megállapítja, hogy "az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések természetesen egyetlen kérdésben is összefoglalhatók:

A rendszeres, személyes és közvetlen szülői kapcsolatot fenntartandó megilleti-e a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülőt az Európai Unió joga alapján a »Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára« elnevezésű dokumentummal tanúsítandó állandó tartózkodáshoz való jog az uniós polgárnak minősülő gyermeke származási tagállamában, ha a gyermek a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva abból valamely másik tagállamba költözik?" ( 7 )

V - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések értékelése

A - A vizsgálat sorrendje

27. A következő fejtegetésekben a fenti 26. pontban ismertetett összefoglaló kérdésből kell kiindulni, amelyet - amennyiben azok relevánsak - a 25. pontban felvetett jogi szempontok alapján kell megvilágítani.

28. Elsőként a kérdést előterjesztő bíróság tehát azt szeretné tudni, hogy az alapeljárás körülményei között megilleti-e a felperest uniós jogi tartózkodási jog német gyermeke származási tagállamában. Másodikként ezután azt kérdezi, hogy a felperes ezen jog alapján uniós jogi igényt támaszthat-e "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentum kiállítására.

B - A valamely másik tagállamba költözött kiskorú uniós polgár feletti szülői jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy tartózkodási jogáról

29. A felperes arra vonatkozó uniós joga, hogy Németországban tartózkodjon, levezethető a 2004/38 irányelvből vagy az elsődleges jogból.

30. A továbbiakban először is azt kell vizsgálni, hogy a 2004/38 irányelv alapján megállapítható-e ez a tartózkodási jog.

1. A 2004/38 irányelv

31. Annak vizsgálatánál, hogy megállapítható-e tartózkodási jog a 2004/38 irányelv alapján, először is az irányelv rendelkezéseinek szövegét, rendszerét, értelmét és célját kell alaposan végiggondolni. Ezután azt kell megvizsgálni, hogy a 2004/38 irányelv ezen értelmezésének eredménye összeegyeztethető-e az alapjogok szövegével, rendszerével és céljával.

a) A 2004/38 irányelv szó szerinti értelmezése

32. A felperes Németországban való tartózkodásának joga következhet a 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdéséből és 12. cikkének (3) bekezdéséből. Ezen túlmenően az irányelv (5) preambulumbekezdését is figyelembe kell venni.

i) A 2004/38 irányelvnek a 2. cikke 2. pontjának d) alpontjával összefüggésben értelmezett 7. cikkének (2) bekezdése

33. Amennyiben egy uniós polgár olyan másik tagállamban tartózkodik, amelynek állampolgárságával nem rendelkezik, a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontjával összefüggésben értelmezett 7. cikkének (2) bekezdése ebben a tagállamban több mint három hónapra vonatkozó tartózkodási jogot biztosít az uniós polgár szüleinek, amennyiben azok az uniós polgár eltartottjai. Ez a tartózkodási jog azonban csak akkor érvényesül, ha az érintett családtag valóban az uniós polgárt kíséri, vagy hozzá csatlakozik a fogadó tagállamban.

34. Az előbb említett tényállási elemek nem állnak fenn az alapeljárásban. Egyrészt ugyanis a harmadik ország állampolgárságával rendelkező apa nem a fogadó tagállamra - Ausztriára, ahol a lánya tartózkodik - vonatkozóan kívánja érvényesíteni a tartózkodási jogot, hanem a lánya származási tagállamára, azaz Németországra. Másrészt a 2004/38 irányelv a szövegéből következően már csak azért sem releváns, mert a japán apa nem kísérte el a lányát a fogadó tagállamba, illetve nem is csatlakozott ott hozzá. Végül a 2004/38 irányelv 2. cikke 2. pontjának d) alpontja sem teljesül, mert a jelen ügyben nem az uniós polgár tartja el az apját, hanem az apa biztosít tartásdíjat az uniós polgárnak. ( 8 )

ii) A 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése

35. A 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése "a felügyeleti jogot gyakorló szülő" részére állampolgárságára való tekintet nélkül tartózkodási jogot biztosít a gyermek tanulmányai befejezéséig. Ez a rendelkezés azonban egyértelmű szövegezése ellenére csak az uniós polgárnak a fogadó tagállamából történő távozásának esetére alkalmazandó, nem pedig az uniós polgárnak a származási tagállamából történő távozásának esetére, amelyről a jelen ügyben szó van. Ezért ez a rendelkezés nem alapoz meg németországi tartózkodási jogot az Ausztriába költözött német állampolgár japán édesapja számára.

iii) A 2004/38 irányelv (5) preambulumbekezdése

36. A 2004/38 irányelv (5) preambulumbekezdésének szövege első pillantásra nyilvánvaló, és elkülönítve vizsgálva úgy érthető, hogy az egész Unióban - "a tagállamok területén" - tartózkodási jogot biztosít a harmadik ország állampolgárai számára.

37. Ez az állítás azonban - mint preambulumbekezdés - csupán a 2004/38 irányelv értelmezése során figyelembe veendő alapelv értékelendő. Nem alkalmas arra, hogy megkérdőjelezze az irányelvben foglalt kimerítő jellegű felsorolást és a tartózkodási jogokra vonatkozó konkrét feltételeket, és azokat a családtagok egész Unióra kiterjedő, feltétlen tartózkodási jogával váltsa fel. ( 9 ) Különben nem maradna önálló alkalmazási terület a 2004/38 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének és 12. cikke (3) bekezdésének.

38. Következésképpen az (5) preambulumbekezdésből nem lehet a harmadik ország állampolgárának a gyermeke származási tagállamában való tartózkodási jogát levezetni.

iv) Közbenső eredmény

39. A 2004/38 irányelv szó szerinti értelmezéséből tehát nem vezethető le a felperes németországi tartózkodási joga. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi előírás értelmezésekor azonban nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit és az általa alkotott szabályozás céljait is. ( 10 )

40. Miután a 2004/38 irányelv szövegéből nem vezethető le a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek a kiskorú uniós polgár származási tagállamában való tartózkodási joga, azt kell tehát vizsgálni, hogy a kérdéses irányelv rendszerérre és céljára tekintettel a szövegén túlmutató, "kiterjesztő értelmezés" ( 11 ) tárgya lehet-e.

b) A 2004/38 irányelv rendszertani értelmezése

41. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy szólnak-e rendszertani megfontolások amellett, hogy a 2004/38 irányelv - szövegén túlmenően - hivatkozási alapként szolgáljon a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek a másik tagállamba költözött gyermeke származási tagállamában való tartózkodási jogának megindokolására, a Bizottság helytállóan fejti ki, ( 12 ) hogy a 2004/38 irányelv rendszere nem ad lehetőséget a tartózkodási jog olyan tényállásokra való kiterjesztésére, amelyekben egy uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjai az uniós polgár származási tagállamában kívánnak tartózkodni azután, hogy maga az uniós polgár egy másik tagállamba költözött.

42. A 2004/38 irányelv által a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagok részére biztosított tartózkodási jog a 2004/38 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében ugyanis ahhoz kapcsolódik, hogy a családtagok az uniós polgárt kísérték, vagy hozzá csatlakoztak a fogadó tagállamban.

43. A Bíróság ugyan hangsúlyozta, hogy éppen "az uniós polgár[t] [...] kísér[ő] vagy hozzá csatlakoz[ó] [...]családtag[ok]" tényállási elemét a 2004/38 irányelv hatékony érvényesülése érdekében nem szabad megszorítóan értelmezni, és nem számít, hogy az érintett személyek a fogadó tagállamba egyidejűleg utaztak-e be. ( 13 )

44. A 2004/38 irányelv azonban, amint 3. cikke (1) bekezdéséből kitűnik, szabályozási koncepciója szerint alapvetően csak olyan tényállásokból indul ki, amelyekben az uniós polgárnak és családtagjainak az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamon kívüli más tagállamokban való tartózkodásának jogáról van szó. ( 14 )

45. A harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagoknak az uniós polgár származási tagállamában való tartózkodásának joga ezért alapvetően nem tárgya a 2004/38 irányelvnek, még akkor sem, ha az uniós polgár, nem pedig a családtagja az, aki a származási tagállamából egy másik fogadó tagállamba költözik.

46. A 2004/38 irányelvben az uniós jogalkotó nem siklott át az uniós polgár esetleges elköltözésének problémakörén, hanem az irányelv 12. cikkében szabályozta azt részletesen. A 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése azonban csak a fogadó tagállamban, nem pedig az uniós polgár származási tagállamában biztosít tartózkodási jogot a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagoknak. Ez a rendelkezés konkrétan akkor releváns, ha egy szülői felügyeleti jogot gyakorló uniós polgár, aki először a harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársával és közös gyermekeikkel a fogadó tagállamba költözik, ebből a fogadó tagállamból ismét elköltözik, a harmadik ország állampolgárságával rendelkező másik szülő pedig a gyermekekkel azok tanulmányainak befejezéséig továbbra is ebben a tagállamban kíván maradni. A származási tagállamból való elköltözés tényállására és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy ottani tartózkodási joga megmaradásának kérdésére vonatkozóan a 2004/38 irányelv 12. cikke azonban ezzel szemben nem tartalmaz szabályozást, és nem nyilvánvaló, hogy a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt értékelésnek miért kellene a kérdéses irányelv szabályozási tárgyán túlmenően a származási tagállamra is értelemszerűen átültethetőnek lennie. Még a 2004/38 irányelv 12. cikke (3) bekezdésének megfelelő alkalmazása esetén sem vezethető le azonban ebből a jelen ügyben az apa tartózkodási joga, mert a harmadik ország állampolgárságával rendelkező apa és gyermeke már nem ugyanabban a tagállamban laknak, holott a 2004/38 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése nyilvánvalóan ebből indul ki.

47. A 2004/38 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének és 12. cikke (3) bekezdésének szabályozási rendszerét illetően végső soron közös, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy tartózkodási joga az uniós polgár tartózkodási jogától függ annyiban, hogy az uniós polgárt először is egy fogadó tagállamba - tehát az uniós polgár származási tagállamától eltérő államba - kellett kísérnie. Az alapeljárásban ez nem áll fenn, miután az uniós polgár édesanyjával egyedül utazott Ausztriába.

48. A 2004/38 irányelv rendszerét tekintetbe véve ezért az irányelv nem jön számításba a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek a másik tagállamba költözött kiskorú uniós polgár származási tagállamában való tartózkodási jogának megalapozása szempontjából.

49. A továbbiakban az a kérdés merül fel, hogy a 2004/38 irányelvre lehet-e a szabályozási rendszerén túlmutató, teleologikus megfontolásokból hivatkozni a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek a másik tagállamba költözött kiskorú uniós polgár származási tagállamában való tartózkodási jogának megalapozása végett.

c) A 2004/38 irányelv teleologikus értelmezéséről

50. Ahogyan az előzőekben kifejtettem, a 2004/38 irányelv olyan tényállások szabályozására irányul, amelyekben az uniós polgárnak és családtagjainak az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamon kívüli más tagállamokban való tartózkodásának jogáról van szó. Az irányelv értelme és célja szerint ezért nem követelhető meg, hogy az irányelv olyan, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetekre is kiterjedjen, amelyekben kizárólag az elköltözött uniós polgár származási tagállamáról és egy családtagnak az ott esetleg fennálló tartózkodási jogáról van szó.

51. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság ezen túlmenően felvetette azt a kérdést, hogy szóba jöhet-e a 2004/38 irányelvnek az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkére tekintettel történő "kiterjesztő értelmezése" ( 15 ), amely cikkek szerint a családi életet tiszteletben kell tartani, illetve a gyermekeknek joguk van a gondoskodáshoz és ahhoz, hogy mindkét szülőjükkel rendszeres, személyes kapcsolatot tartsanak fenn.

d) A 2004/38 irányelvnek az alapvető jogokkal összhangban álló értelmezése

52. Szükséges lehet a 2004/38 irányelv rendelkezéseit az alapvető jogokkal összhangban álló értelmezés révén továbbfejleszteni.

53. Az EUSZ 6. cikk szerint az Alapjogi Charta az elsődleges jog részét képezi. A másodlagos uniós jogot - mint amilyen az említett irányelv is - amennyiben lehetséges, az elsődleges joggal, és ezáltal az alapvető jogokkal összhangban kell értelmezni. Amennyiben egy jogi aktus nem csak egyféle értelmezést tesz lehetővé, azt kell alapul venni, amelyik nem ütközik az uniós jogrend által védett alapjogokkal. ( 16 )

54. Az Alapjogi Chartát 51. cikke szerint tiszteletben kell tartani a 2004/38 irányelv végrehajtása során. Egy jogi aktus alapvető jogokkal összhangban álló értelmezésének és alkalmazásának kérdése azonban nem vetődhet fel a jogi aktus alkalmazási körén túl. Miután az előzőekben megállapítást nyert, hogy a 2004/38 irányelv egyáltalán nem terjed ki a jelen ügyben a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek az uniós polgár származási tagállamában való tartózkodásának jogára, így nem szükséges az irányelv rendelkezéseit az Alapjogi Chartára tekintettel sem értékelni. ( 17 )

55. Ugyanez vonatkozik az EJEE rendelkezéseire ( 18 ), amely - az Alapjogi Chartához hasonlóan - csak a 2004/38 irányelv alkalmazási körére vonatkoztatva lehet értelmezés céljából releváns. Mivel a kérdéses irányelv csak az uniós polgár állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő másik tagállamban való tartózkodás jogát szabályozza, ezt a szempontot nem kell részletesebben vizsgálni.

56. Ebben az összefüggésben felmerül még azonban az a kérdés, hogy lehet-e más okokból az alapvető jogokra alkalmazás szempontjából közvetlenül hivatkozni, és a felperes számára a lánya származási tagállamában a 2004/38 irányelvtől függetlenül tartózkodási jogot biztosítani. Ezt a kérdést az indítvány 75. és azt követő pontjaiban fogom megvizsgálni.

57. Mindazonáltal nem szükséges a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek a másik tagállamba költözött kiskorú uniós polgár származási tagállamában való tartózkodási jogának megalapozása céljából a 2004/38 irányelvet az alapvető jogokra alapítva továbbfejleszteni.

e) Közbenső eredmény

58. Közbenső eredményként megállapítható, hogy a 2004/38 irányelv alapján nem állapítható meg a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személynek a másik tagállamba költözött kiskorú uniós polgár származási tagállamában való tartózkodási joga.

59. Miután a másodlagos jog a felperes számára nem biztosítja a kívánt uniós jogi tartózkodási jogot, a következőkben az elsődleges jogot kell megvizsgálni.

2. Az elsődleges jog

60. Az Ausztriába költözött gyermekének származási tagállamában való tartózkodás joga megilletheti a felperest - az EUSZ 6. cikk (1) és (3) bekezdésére tekintettel - az EUMSZ 20. cikk és az EUMSZ 21. cikk alapján.

a) A szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy tartózkodási jogának elismerése a kiskorú uniós polgári jogállása lényegének hatékony biztosítása érdekében

61. A szülői felügyeleti jogot gyakorló apa harmadik ország állampolgáraként nem hivatkozhat a jelen ügyben közvetlenül az EUMSZ 20. cikk és az EUMSZ 21. cikkben az uniós polgárság alapján biztosított szabad mozgás és tartózkodás jogára. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azonban az uniós polgár jogállása egyes esetekben azt eredményezheti, hogy harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja is uniós jogi tartózkodási jogot kap.

i) A Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlata ( 19 )

62. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülő elsődleges jogból levezetett uniós jogi tartózkodási joga elismerésének az a feltétele, hogy az uniós polgár jogállásának tényleges gyakorlása lényegét tekintve ( 20 ) sérülne, ha megtagadnák a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülő tartózkodási jogát. Eszerint a harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülő tartózkodási jogát - hangsúlyozottan ugyanabban a tagállamban, amelyben a kiskorú tartózkodik - például elismerték akkor, amikor "a tartózkodás [...] megtagadása azzal a következménnyel [járt volna], hogy [...] gyermekek kötelesek lennének elhagyni az Unió területét" ( 21 ), vagy például akkor, ha egyébként "megfosztaná [a gyermek] tartózkodási jogát mindenfajta hatékony érvényesüléstől" ( 22 ).

63. A Bíróság legutóbb a Dereci és társai ügyben hozott ítéletben ( 23 )"az uniós polgár jogállással összefüggő jogok lényegére" vonatkozó kritériumra hivatkozva ismételten hangsúlyozta, hogy egy harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy származtatott tartózkodási joga főszabály szerint csak kivételesen ismerhető el, és erre vonatkozóan megállapította, hogy "pusztán az a tény, hogy gazdasági okokból vagy a családi egységnek az Unió területén történő fenntartása érdekében valamely tagállami állampolgár számára kívánatosnak tűnhet, ha családtagjai, akik nem rendelkeznek egyetlen tagállam állampolgárságával sem, vele együtt az Unió területén tartózkodhatnának, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az uniós polgár kénytelen volna elhagyni az Unió területét e tartózkodási jog megadásának megtagadása esetén". A Bíróság ezzel egyidejűleg azonban kifejezetten nyitva hagyta azt a kérdést, "hogy más alapokon, különösen a családi élet védelmére vonatkozó jogszabályok alapján megtagadható-e a tartózkodási jog. Ezt a kérdést azonban az alapvető jogok védelmére vonatkozó rendelkezések keretében és azok konkrét alkalmazhatósága szerint kell vizsgálni."

ii) Az ítélkezési gyakorlatban megállapított alapelveknek az alapeljárásban szereplő tényállásra történő alkalmazása

64. Első próbálkozásra nehezen állítható, hogy a jelen ügyben sérül a kiskorú uniós polgár uniós jogi jogállásának lényege, ha a harmadik ország állampolgárságával rendelkező édesapjának nem biztosítanak uniós jogi tartózkodási jogot Németországban.

65. Már önmagában az a körülmény is ez ellen szól, hogy az uniós polgár valójában már édesanyjával együtt Ausztriába költözött, és ezáltal teljes körűen gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát, jóllehet édesapja Németországban még nem kapott uniós jogi tartózkodási jogot. Mivel az uniós polgár uniós jogállásának hatékony érvényesülése lényegét tekintve a konkrét esetben nyilvánvalóan nincsen veszélyben, az ítélkezési gyakorlatban megállapított alapelvek szerint mindenekelőtt el kell utasítani az apának a lánya uniós polgárságán, illetve a szabad mozgáshoz való jogon alapuló, származékos uniós jogi tartózkodási joga fennállását.

66. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, szülői felügyeleti jogot gyakorló apa gyakorolja - lehetőleg a gyermek anyjával együtt - a tartózkodási hely megválasztásának jogát, következésképpen - egyedül vagy az anyával együtt - eldöntheti, hogy hol tartózkodjon a gyermeke. Elképzelhető, hogy az anya és az apa - amennyiben utóbbi tartózkodási engedélyét nem hosszabbítják meg Németországban, vagy megtagadják tőle az uniós jogi tartózkodási jogot - fontolóra veszi, hogy a gyermek lakóhelyét Németországba helyezzék vissza.

67. Ennél az - egyelőre csak feltételezett - tényállásnál azonban nehezen állapítható meg, hogy konkrétan sérülne a gyermek uniós jogállásának lényege.

iii) Közbenső eredmény

68. A fenti megállapításokból következően és a Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatának irányvonalát alapul véve egy olyan ügyben, mint amilyen az alapeljárásban szerepel, nem vezethető le a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyt a kiskorú uniós polgár származási tagállamában megillető tartózkodási jog.

69. A Bíróság eddigi ítélkezési gyakorlatában azonban még nem taglalta részletesen, hogy az alapvető jogok hatékony biztosítása érdekében megalapozható-e az elsődleges jog alapján az alapeljárás körülményei között a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyt az uniós polgár származási tagállamában megillető tartózkodási jog.

b) A harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy tartózkodási jogának az alapvető jogok hatékony biztosítása szempontjából történő elismerése

70. A Dereci és társai ügyben hozott ítéletben a Bíróság fontolóra vette ezt a lehetőséget és a következőket fejtette ki: "amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a [...] körülménye[k]re tekintettel úgy véli, hogy az alapeljárások felpereseinek helyzete az uniós jog hatálya alá tartozik, vizsgálnia kell, hogy a tartózkodási jog megtagadása ez utóbbiakkal szemben sérti-e a Charta 7. cikkében előírt, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot. Ha viszont álláspontja szerint az említett helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, ezt a vizsgálatot az EJEE 8. cikkének (1) bekezdése fényében kell elvégeznie." ( 24 )

71. A Dereci és társai ügy az uniós polgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy egy és ugyanazon tagállamban való közös tartózkodásának kérdésére vonatkozott. A Dereci és társai ügyben hozott ítélet fenti megállapításai azonban olyan általánosan lettek megfogalmazva, hogy úgy tűnik, mintha átültethetők lennének a szóban forgó tényállásra, amelyben két különböző tagállamról van szó.

72. A következőkben ezzel a problémakörrel kell foglalkozni, és ennek során először is azt kell megvizsgálni, hogy a jelen ügyben egyáltalán lehet-e hivatkozni alkalmazás céljából az Alapjogi Chartára. Az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint ez uniós jogi végrehajtási vonatkozást feltételez.

73. Nem lenne ezért elegendő az uniós jogi relevancia nélkül, kizárólag nemzeti rendelkezésekkel fennálló vonatkozás. ( 25 ) Már akkor is megállapítható azonban, hogy elegendő kapcsolat áll fenn az uniós jog végrehajtásával, ha az uniós jogi tartózkodási engedély megtagadása ugyan nem sérti az uniós polgári jogállás által biztosított jogok lényegét, ám mégis enyhébben korlátozza a kiskorú uniós polgár szabad mozgáshoz való jogát.

74. A jogi szakirodalom egy része - az Alapjogi Charta 51. cikkének az "Unió jogá[nak] [végrehajtását]" feltételező szövegére hivatkozva - kétségbe vonja, hogy az Alapjogi Charta az alapvető jogok korlátozásával összefüggésben alkalmazandó lenne. ( 26 ) Ez a kétely az EUMSZ 21. cikkben biztosított szabad mozgás jogára is vonatkozik. ( 27 ) Az viszont, hogy az Alapjogi Chartára vonatkozó magyarázatok ( 28 ) a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára hivatkoznak, amely elismeri az alapvető jogoknak az alapvető szabadságokat korlátozó intézkedésekre való alkalmazhatóságát, ( 29 ) amellett szól, hogy az Alapjogi Chartában biztosított alapvető jogok az EUMSZ 21. cikk szerinti szabad mozgáshoz való jog korlátozására is alkalmazhatóak.

i) Az EUMSZ 21. cikk szerinti szabad mozgáshoz való jog korlátozása mint az Alapjogi Charta alkalmazhatóságának kritériuma

75. Az, hogy fennáll-e az EUMSZ 21. cikk szerinti szabad mozgáshoz való jog korlátozása, és ha igen, milyen mértékben, végső soron az adott ügy körülményeitől függ, amelyeknek értékelése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

76. Nem megalapozatlan azonban, hogy az apának a jövőben esetleg nem biztosított tartózkodási jogi helyzete magában rejtheti annak esélyét, hogy ez a kiskorú lányát mint uniós polgárt visszatartja a szabad mozgáshoz való joga további gyakorlásától, ( 30 ) és ezáltal a szabad mozgáshoz való jog - ha nem is az eddigi ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós polgári jogállás által biztosított jogok lényegét sértő - korlátozásának minősülhet. ( 31 )

77. A kérdést előterjesztő bíróságnak e tekintetben esetleg részletesebben meg kell vizsgálnia a tényállást. Az akták tartalmából ugyanis nem állapítható meg, hogy a felperes esetlegesen bizonytalan tartózkodási jogi helyzete hogyan fog kihatni az anya és a gyermek életének további tervezésére.

78. Mindazonáltal valószínűnek tűnik, hogy az uniós polgár - feltételezve, hogy zavartalan az apa-lánya kapcsolat, ahogyan ez az aktákból is kitűnik - annál inkább eltántorodik a szabad mozgáshoz való joga gyakorlásától, minél inkább fennáll annak veszélye, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező apa annak következtében, hogy Németországban esetleg megtagadják tőle az uniós jogi tartózkodási jogot, tőle távol eső lakóhelyet kényszerül választani. Ezzel kapcsolatban azonban átfogóan kell megvizsgálni a helyzetet, és azt is figyelembe kell venni, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy - ahogyan erre a német kormány rámutat ( 32 ) - a nemzeti jog szerint igényt támaszthat nemzeti tartózkodási jogcíme fennmaradására.

79. Ha azonban a jelen ügyben abból kellene kiindulni, hogy az uniós jogi tartózkodási jog megtagadása ilyen visszatartó hatással bír, és ezáltal korlátozza a szabad mozgáshoz való jogot, akkor az alapvető jogok alkalmazandóak lennének.

80. Ebben az összefüggésben kellően figyelembe kell venni az alapvető jogokat, és különösen azt kell megvizsgálni, hogy azok alapján támaszthat-e végül is igényt a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy uniós jogi tartózkodási jogának elismerésére.

ii) Van-e lehetőség a tartózkodási jognak az alapvető jogok alapján történő elismerésére?

81. Fenti megállapításaimból kitűnik, hogy az Alapjogi Charta 51. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében akkor kerül alkalmazásra, ha a tartózkodási jog megtagadása sérti a leánygyermek EUMSZ 21. cikk szerinti szabad mozgáshoz való jogát, és így az uniós jog végrehajtásáról van szó.

82. Az alapvető jogok szempontjából a jelen ügyben különösen a gyermek azon joga, hogy mindkét szülőjével rendszeres, személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn (az Alapjogi Charta 24. cikkének (3) bekezdése), és a családi élet tiszteletben tartása (az Alapjogi Charta 7. cikke) releváns.

83. Mindazonáltal kérdéses, hogy a tartózkodási jog megtagadása sérti-e ezeket az alapvető jogokat, és ez szintén az adott ügynek a kérdést előterjesztő bíróság által értékelendő körülményeitől függ. ( 33 )

84. Amennyiben az apától Németországban megtagadnák a tartózkodási jogot, úgy ez nem feltétlenül hatna ugyanis ki az apa azon lehetőségére, hogy Ausztriában élő gyermekével rendszeres kapcsolatot tartson fenn. Az Alapjogi Charta 24. cikkének (3) bekezdése inkább azt biztosíthatná, hogy az apa, miután gyermeke élt a szabad mozgáshoz való jogával, Ausztriában is kapcsolatot tarthat vele.

85. Ha azonban az adott ügyben bebizonyosodna, hogy a tartózkodási jog meghiúsítaná a rendszeres személyes kapcsolat lehetőségét, megállapítható lenne az alapvető jogok sérelme, amelynek igazolását arányossági szempontok alapján lehetne megítélni. Ebben az összefüggésben többek között azt kellene figyelembe venni, hogy a gyermek harmadik ország állampolgárságával rendelkező apja valóban gyakorolja-e szülői felügyeleti jogát, és törekszik-e arra, hogy szülői kötelezettségeinek eleget tegyen.

86. Ebben az esetben az Alapjogi Charta 7. cikkével összefüggésben értelmezett 24. cikkének (3) bekezdéséből alkalmasint megállapítható a Dereci és társai ügyben hozott ítélet értelmében a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy alapvető jogokra alapított tartózkodási joga. ( 34 )

87. Ezen túlmenően rá kell mutatni arra, hogy ugyanilyen értékelés következik az EJEE 8. cikkéből is, amely akkor is alkalmazható a szülő-gyermek kapcsolatra, ha a szülő és a gyermek már nem él együtt tartósan családi közösségben. ( 35 ) Az Alapjogi Charta 52. cikkének (3) bekezdése szerint az Alapjogi Chartában foglalt azon jogok tartalmát és terjedelmét, amelyek megfelelnek az EJEE-ben biztosított jogoknak, azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE-ben szerepelnek. Az Alapjogi Charta 52. cikkének (3) bekezdése mindazonáltal azt is kifejezetten leszögezi, hogy ez a rendelkezés nem akadályozza meg azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet nyújtson. ( 36 )

c) Közbenső eredmény

88. Közbenső eredményként ezért azt kell megállapítani, hogy az EUSZ 6. cikk (1) és (3) bekezdésére és különösen az Alapjogi Charta 7. és 24. cikkében biztosított jogokra tekintettel az EUMSZ 20. cikkben és az EUMSZ 21. cikkben biztosított alapvető jogok alapján a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülőt a rendszeres, személyes és közvetlen szülői kapcsolat fenntartása érdekében megilletheti a tartózkodási jog az uniós polgárnak minősülő gyermeke származási tagállamában, ha a gyermek a szabad mozgáshoz való jogot gyakorolva onnan egy másik tagállamba költözött. Ennek a tartózkodási jognak feltétele, hogy megtagadásának a gyermek tartózkodási jogára tekintettel korlátozó hatása lenne, és az említett alapvető jogok fényében az azokba való aránytalan beavatkozásként kellene értékelni. Ennek megvizsgálása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

C - "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentum kiállítására vonatkozó uniós jogi igény

89. Függetlenül attól a kérdéstől, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyt a tiszteletben tartandó alapvető jogokra tekintettel végül is az elsődleges jog alapján megilleti-e a németországi tartózkodási jog, az uniós jog alapján nem kérhet "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentumot.

90. E kártya kiállításának feltételeit a 2004/38 irányelv 10. cikke kimerítő jelleggel és kifejezetten a 2004/38 irányelv által harmadik ország állampolgárságával rendelkező személyek számára biztosított tartózkodási joghoz igazítva sorolja fel. Így szükséges különösen annak az uniós polgárnak a bejelentkezéséről szóló igazolás, akit a harmadik ország állampolgárságával rendelkező személy kísér, vagy akihez csatlakozott. Az alapeljárás felperese nem mutathatott be ilyen dokumentumot, mivel éppen hogy nem kísérte a lányát Ausztriába.

91. Csakúgy, mint a tartózkodási jogra vonatkozó anyagi jog esetében, ez a rendelkezés sem alkalmazható a 2004/38 irányelv alkalmazási körén túl, és így uniós jogilag nem támasztható igény az említett tartózkodási kártya kiállítására. A kérdést előterjesztő bíróság feladata adott esetben ezen túlmenően megítélni, hogy a nemzeti jog rendelkezik-e az említett kártya kiállításáról uniós jogi tartózkodási jog bármely esetében, azaz a 2004/38 irányelv alkalmazási körén túl is.

VI - Végkövetkeztetések

92. Az előző megállapításokat figyelembe véve azt javasolom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja az előterjesztett kérdésekre:

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülőt a rendszeres, személyes és közvetlen szülői kapcsolat fenntartása érdekében a "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentummal tanúsítandó állandó tartózkodáshoz való jog nem illeti meg az uniós polgárnak minősülő gyermeke származási tagállamában, ha a gyermek a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolva abból valamely másik tagállamba költözik.

Az EUSZ 6. cikk (1) és (3) bekezdésére és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. és 24. cikkében biztosított jogokra tekintettel az EUMSZ 20. cikkben és az EUMSZ 21. cikkben biztosított alapvető jogok alapján a szülői felügyeleti jogot gyakorló, harmadik ország állampolgárságával rendelkező szülőt a rendszeres, személyes és közvetlen szülői kapcsolat fenntartása érdekében megilletheti a tartózkodási jog az uniós polgárnak minősülő gyermeke származási tagállamában, ha a gyermek a szabad mozgáshoz való jogot gyakorolva onnan egy másik tagállamba költözött. Ennek a tartózkodási jognak feltétele, hogy megtagadásának a gyermek tartózkodási jogára tekintettel korlátozó hatása lenne, és az említett alapvető jogok fényében az azokba való aránytalan beavatkozásként kellene értékelni. Ennek megvizsgálása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Az uniós jog alapján nem támasztható igény a "Tartózkodási kártya uniós polgár családtagjai számára" elnevezésű dokumentum ezen tartózkodási jog tanúsítása céljából történő kiállítására.

( 1 ) Az indítvány eredeti nyelve: német; az eljárás nyelve: német.

( 2 ) A Bíróság C-256/11. sz., Dereci és társai ügyben 2011. november 15-én hozott ítélete (EBHT 2011., I-11315. o.).

( 3 ) A Bíróság C-34/09. sz. Ruiz Zambrano-ügyben 2011. március 8-án hozott ítélete (EBHT 2011., I-1177. o.).

( 4 ) HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; legutóbb a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 141., 1. o.) módosította.

( 5 ) Az Aufenthaltsgesetz 2008. február 25-én kihirdetett szövege (BGBl. I. 162. o.), amelyet a 2011. december 22-i törvény (BGBl. I. 3044. o.) 2. cikkének (25) bekezdése módosított.

( 6 ) A Freizügigkeitsgesetz/EU 2004. július 30-i szövege (BGBl. I. 1950., 1986. o.), amelyet a 2011. december 20-i törvény (BGBl. I. 2854. o.) 14. cikke módosított.

( 7 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 16. oldala.

( 8 ) A 90/364/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt hasonló szabályozásra vonatkozóan lásd a C-200/02. sz., Zhu és Chen ügyben 2004. október 19-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-9925. o.) 44. pontját.

( 9 ) Lásd e tekintetben Riesenhuber, K., "Die Auslegung", In: Riesenhuber, K., Europäische Methodenlehre, 2. kiadás., Walter de Gruyter, Berlin/New York 2010., 11. §, 37. pont: "A jogokat mindig a jogi aktusok normatív részéből kell levezetni".

( 10 ) Lásd többek között a Bíróság C-301/98. sz. KVS International ügyben 2000. május 18-án hozott ítéletének (EBHT 2000., I-3583. o.) 21. pontját, C-300/05. sz. ZVK-ügyben 2006. november 23-án hozott ítéletének (EBHT 2006., I-11169. o.) 15. pontját, és C-19/08. sz., Petrosian és társai ügyben 2009. január 29-én hozott ítéletének (EBHT 2009., I-495. o.) 34. pontját. Az uniós jog értelmezése során felmerülő módszertani sajátosságokról lásd Wendehorst, C., "Methodenlehre und Privatrecht in Europa", In: Jabloner, C. és mások: Vom praktischen Wert der Methode, Festschrift für Heinz Mayer zum 65. Geburtstag, Manzsche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Bécs 2011., 827. és azt követő oldalak; a többnyelvűség uniós jogban felmerülő sajátos veszélyeiről lásd Müller, F. és Christensen, R., Juristische Methodik, II. kötet, Europarecht, 2. kiadás, Duncker & Humblot, Berlin 2007., 324-344. pont.

( 11 ) Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 16. oldala.

( 12 ) Lásd az írásbeli észrevételeinek 45. pontját. A szóban forgó ügyben nem szükséges bővebben kifejteni, hogy mennyiben releváns a 2004/38 irányelv abban az esetben, ha az uniós polgár később visszatér a származási tagállamába, mivel nincsenek erre vonatkozó tényállási adatok. Hasonló problémakörrel kapcsolatban lásd a Bíróság C-291/05. sz. Eind-ügyben 2007. december 11-én hozott ítéletét (EBHT 2007., I-10719. o.).

( 13 ) A Bíróság C-127/08. sz., Metock és társai ügyben 2008. július 25-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-6241. o.) 93. pontja, és a Bíróság C-551/07. sz. Sahin-ügyben 2008. december 19-én hozott végzésének (EBHT 2008., I-10453. o.) 28. pontja.

( 14 ) A "kedvezményezett" 2004/38 irányelv szerinti fogalmára vonatkozóan lásd Kokott főtanácsnoknak a C-434/09. sz. McCarthy-ügyre vonatkozó indítványa 25-45. pontját (2011. május 5-én hozott ítélet, EBHT 2011. I-3375. o.).

( 15 ) A kérdést előterjesztő bíróság ugyan fontolóra veszi az "kiterjesztő értelmezés" lehetőségét, azonban azt inkább "nehezen védhetőnek" találja (az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 16. oldala).

( 16 ) Lásd például a Bíróság C-305/05. sz., Ordre des barreaux francophones et germanophone és társai ügyben 2007. június 26-án hozott ítéletének (EBHT 2007., I-5305. o.) 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint C-402/07. és C-432/07. sz., Sturgeon és társai egyesített ügyekben 2009. november 19-én hozott ítéletének (EBHT 2009., I-10923. o.) 48. pontját; az alapvető jogok és az azokkal összhangban álló értelmezés elsőbbségéről lásd Jarass, H. D., EU-Grundrechte, C. H. Beck, München 2005., 3. § 7. pontját.

( 17 ) Kokott főtanácsnok a C-434/09. sz. McCarthy-ügyre vonatkozó indítványának 31. pontjában rámutat arra, hogy az említett irányelv mint olyan összhangban áll az elsődleges joggal, amire egyébként - különösen az alapvető jogok vonatkozásában - az említett irányelv (31) preambulumbekezdése is utal.

( 18 ) Az Alapjogi Chartához fűződő viszonyukat illetően lásd a C-411/10. és C-493/10. sz., N. S. és társai egyesített ügyekre vonatkozó 2011. szeptember 22-i indítványom (2011. december 21-én hozott ítélet, EBHT 2011., I-13905. o.) 142-148. pontját.

( 19 ) A már ismertetett, 2. lábjegyzetben hivatkozott Dereci és társai ügyben hozott ítélet, a 3. lábjegyzetben hivatkozott Ruiz Zambrano-ügyben hozott ítélet és a 8. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügyben hozott ítélet mellett lásd például a Bíróság C-60/00. sz. Carpenter-ügyben 2002. július 11-én hozott ítéletének (EBHT 2002., I-6279. o.) 46. pontját, "a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető joggal összefüggésben" a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozóan, és a C-434/09. sz. McCarthy ügyben 2011. május 5-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-3375. o.) 57. pontját.

( 20 ) Így a 3. lábjegyzetben hivatkozott Ruiz Zambrano-ügyben hozott ítélet 42. pontja, amely szerint a nemzeti intézkedések nem járhatnak "azzal a hatással [...], hogy megfosztják az uniós polgárokat az uniós polgárként meglévő jogállás révén biztosított jogok lényegének tényleges élvezésétől".

( 21 ) A 3. lábjegyzetben hivatkozott Ruiz Zambrano-ügyben hozott ítélet 44. pontja.

( 22 ) A 8. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügyben hozott ítélet 45. pontja.

( 23 ) A 2. lábjegyzetben hivatkozott Dereci és társai ügyben hozott ítélet 65-69. pontja.

( 24 ) A 2. lábjegyzetben hivatkozott Dereci és társai ügyben hozott ítélet 72. pontja.

( 25 ) Úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezt veszi fontolóra kérdéseinek B.1. részében.

( 26 ) Ehhez a vitához lásd Borowsky, M., in: Meyer, J., Charta der Grundrechte der Europäischen Union, 3. kiadás, Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden 2011., 51. cikk, 29-31. pontját, Ehlers, D., in: Ehlers, D., Europäische Grundrechte und Grundfreiheiten, 3. kiadás, De Gruyter, Berlin 2009., 14. §, 53. pontját, és a 16. lábjegyzetben hivatkozott Jarass, 4. §, 15. pontját.

( 27 ) Ennek jogi természetét illetően lásd 8. lábjegyzetben hivatkozott Zhu és Chen ügyben hozott ítélet 39-41. pontját, és a Bíróság C-148/02. sz. Garcia Avello-ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletének (EBHT 2003., I-11613. o.) 24. pontját, valamint Seyr, S. és Rümke, H.-C., "Das grenzüberschreitende Element in der Rechtsprechung des EuGH zur Unionsbürgerschaft - zugleich eine Anmerkung zum Urteil in der Rechtssache Chen", EuR 2005., 667. o., 672. és azt követő oldalak, Calliess, C., "Der Unionsbürger: Status, Dogmatik und Dynamik", EuR 2007., 7. o., 23. és azt követő oldalak, és a 2004/38 irányelv (2) preambulumbekezdésére való hivatkozással Graf Vitzthum, N.: "Die Entdeckung der Heimat der Unionsbürger", EuR 2011., 550. o., 555. o. és különösen a 29. lábjegyzet.

( 28 ) E tekintetben lásd az Alapjogi Charta 51. cikkére vonatkozó magyarázatot (HL 2007. C 303., 32. o.).

( 29 ) Lásd például a Bíróság C-71/02. sz. Karner-ügyben 2004. március 25-én hozott ítéletének (EBHT 2004., I-3025. o.) 48. és azt követő pontjait és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a 19. lábjegyzetben hivatkozott Carpenter-ügyben 2002. július 11-én hozott ítéletének 40. pontját és a C-368/95. sz. Familiapress-ügyben 1997. június 26-án hozott ítéletének (EBHT 1997., I-3689. o.) 24. pontját).

( 30 ) A korlátozás fogalmának szélesebb értelmű meghatározására vonatkozóan lásd a Bíróság C-192/05. sz., Tas-Hagen és Tas ügyben 2006. október 26-án hozott ítéletének (EBHT 2006., I-10451. o.) 30. és azt követő pontjait, és C-406/04. sz. De Cuyper-ügyben 2006. július 18-án hozott ítéletének (EBHT 2006., I-6947. o.) 39. pontját. E tekintetben lásd még Bot főtanácsnok C-83/11. sz., Rahman és társai ügyre vonatkozó 2012. március 27-i indítványának 69. pontját.

( 31 ) Lásd e tekintetben a Bizottság írásbeli észrevételeinek 21-22. oldalát.

( 32 ) Lásd e tekintetben a Németországi Szövetségi Köztársaság írásbeli észrevételeinek 95. és azt követő pontjait.

( 33 ) Ebben az értelemben lásd Bot főtanácsnok 30. lábjegyzetben hivatkozott Rahman és társai ügyre vonatkozó indítványának 78. pontját, amely ügyben azonban a családtagok azonos tagállamban való tartózkodásáról van szó.

( 34 ) Az alapvető és emberi jogokkal összefüggésben az elsődleges jog tartózkodási jog szempontjából vett relevanciájára vonatkozóan lásd Bot főtanácsnok Rahman és társai ügyre vonatkozó 30. lábjegyzetben hivatkozott indítványának 74. és 79. pontját.

( 35 ) E tekintetben lásd Karpenstein, U. és Mayer, F. C.: EMRK, C. H. Beck, München 2012., 8. cikk, 41-53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint Grabenwarter, C., Europäische Menschenrechtskonvention, 4. kiadás, C. H. Beck, München 2009., 22. §, 16-19. pontját, valamint általában az EJEE-ben biztosított jogok hatókörére vonatkozóan lásd az EJEB, 1996. november 28-i Ahmut kontra Hollandia ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 1996-VI, 2030. o., 71. §, 1996. február 19-i Gül kontra Svájc ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 1996-I, 174. o., 38. §, és 2001. december 21-i Sen kontra Hollandia ítéletet, Ítéletek és Határozatok Tára 2001-I, 31. §.

( 36 ) Lásd még az N. S. és társai egyesített ügyekre vonatkozó 18. lábjegyzetben hivatkozott indítványom 143. és azt követő pontjait.