A menedékjogról szóló T/2935. számú törvényjavaslat indokolása

(2007. évi LXXX. törvény)

Az Országgyűlés a hazájukat elhagyni kényszerülők emberi jogainak és alapvető szabadságainak védelmére, figyelemmel a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségeire, valamint a nemzetközi jog általánosan elismert alapelveire, az Európai Unió menekültpolitikája, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához fűződő érdek szem előtt tartásával, tiszteletben tartva a nemzeti migrációs hagyományokat és a nemzetközi közösség befogadó szellemiségét, elismerve és támogatva a védelemben részesülők segítésében részt vállaló társadalmi szervezetek tevékenységét, az Alkotmány 65. §-ában foglaltak végrehajtása érdekében a menedékjogról a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. §

(1) E törvény szabályozza a Magyar Köztársaság által nyújtott menedékjog tartalmát, a menekültként, oltalmazottként, valamint menedékesként történő elismerés (a továbbiakban együtt: elismerés) feltételeit, továbbá az elismerésre, illetve annak visszavonására irányuló eljárást.

(2) E törvény rendelkezéseit arra a külföldire kell alkalmazni, aki elismerés iránti kérelmet nyújtott be, vagy menedékjogot élvez.

Értelmező rendelkezések

2. §

E törvény alkalmazásában

a) külföldi: a nem magyar állampolgár és a hontalan;

b) hontalan: akit saját joga szerint egyetlen állam sem ismer el állampolgárának;

c) menedékjog: jogcím a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, egyidejű védelem a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen;

d) kiegészítő védelem: az oltalmazottat megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége;

e) ideiglenes védelem: a menedékest megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége;

f) kísérő nélküli kiskorú: az a tizennyolcadik életévét be nem töltött külföldi, aki jogszabály vagy szokás alapján felügyeletéért felelős nagykorú személy kísérete nélkül lépett a Magyar Köztársaság területére, vagy a belépést követően maradt felügyelet nélkül, mindaddig, amíg ilyen személy felügyelete alá nem kerül;

g) származási ország: az állampolgárság, illetve hontalan személy esetén a szokásos tartózkodási hely szerinti ország vagy országok;

h) családtag: a külföldi

ha) házastársa,

hb) kiskorú gyermeke (ideértve az örökbefogadott és a nevelt gyermeket is),

hc) szülője, ha az elismerését kérő kiskorú;

i) különleges bánásmódot igénylő személy: olyan kiszolgáltatott személy - különösen a kiskorú, a kísérő nélküli kiskorú, az idős, a fogyatékkal élő személy, a várandós nő, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülő, valamint a kínzást, nemi erőszakot vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáját elszenvedett személy -, aki egyéni helyzetére tekintettel sajátos szükségletekkel rendelkezik.

Alapelvek

3. §

(1) E törvény rendelkezéseit a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezménnyel, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: Genfi Egyezmény), valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezménnyel összhangban kell alkalmazni.

(2) A Magyar Köztársaság által menekültként, oltalmazottként, valamint menedékesként elismert személy menedékjogot élvez.

4. §

(1) E törvény rendelkezéseinek alkalmazása során a gyermek mindenek felett álló érdekének és jogainak figyelembevételével kell eljárni.

(2) E törvény rendelkezéseinek alkalmazása során a család egységének elvét szem előtt kell tartani.

(3) E törvény rendelkezéseit a különleges bánásmódot igénylő személyek vonatkozásában a helyzetükből fakadó sajátos szükségleteik figyelembevételével kell alkalmazni.

II. Fejezet

AZ ELISMERÉSÉT KÉRŐ SZEMÉLY JOGÁLLÁSA

5. §

(1) Az elismerését kérő jogosult

a) az e törvényben meghatározott feltételek szerint a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, valamint a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra jogosító - külön jogszabályban meghatározott - engedélyre;

b) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátásra, támogatásra és szállásra;

c) az elismerés iránti kérelem benyújtásától számított egy éven belül a befogadó állomás területén, azt követően a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint történő munkavégzésre;

d) a menekültügyi eljárás időtartama alatt az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságával, illetve más nemzetközi vagy társadalmi szervezettel való kapcsolat felvételére és fenntartására.

(2) Az elismerését kérő köteles

a) a menekültügyi hatósággal együttműködni;

b) nyilatkozni vagyonáról, jövedelméről;

c) a menekültügyi hatóság által számára kijelölt szálláshelyen - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - tartózkodni és a kijelölt szálláshelyen a tartózkodásra irányadó magatartási szabályokat megtartani.

III. Fejezet

A MENEKÜLT

6. §

(1) A Magyar Köztársaság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatti üldöztetése vagy az üldözéstől való megalapozott félelme miatt származási országán kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni.

(2) Az üldözéstől való megalapozott félelem alapulhat olyan eseményeken is, amelyek azt követően következtek be, hogy a külföldi a származási országát elhagyta, vagy a külföldi olyan tevékenységén, amelyet a származási országa elhagyását követően fejtett ki.

A menekültkénti elismerés feltételei

7. §

(1) A menekültügyi hatóság - a 8. § (1) bekezdésben foglalt kivétellel - menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a Genfi Egyezmény 1. cikkével összhangban a 6. § (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak.

(2) A család egységének biztosítása céljából - a 8. § (1) bekezdésben foglalt kivétellel - kérelmére menekültként kell elismerni az (1) bekezdés alapján menekültként elismert külföldi családtagját is.

(3) Ha a menekültként elismert külföldinek a Magyar Köztársaság területén gyermeke születik, kérelmére a gyermeket menekültként kell elismerni.

(4) Az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a menekültkénti elismerés feltételei fennállásának hiányában kivételes méltányosságból menekültként ismerheti el azt a külföldit, akinek az elismerését humanitárius ok indokolja, feltéve, hogy a külföldi menekültkénti elismerését kizáró ok nem áll fenn.

(5) A miniszter menekültként ismeri el azt a harmadik ország vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztossága által menekültként elismert külföldit, akire nézve a menekültügyi hatóság a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát megállapította.

A menekültkénti elismerést kizáró okok

8. §

(1) Nem lehet menekültként elismerni azt a külföldit, akire nézve a Genfi Egyezmény 1. cikk D., E. vagy F. pontjában szereplő kizáró okok valamelyike fennáll.

(2) A Genfi Egyezmény 1. cikk F. pont b) alpontjának alkalmazása során súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősül az a cselekmény, amelynek elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest, és amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli.

A menekült jogállása

9. §

(1) A menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel -, a magyar állampolgár jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik.

(2) A menekült nem tölthet be olyan munkakört, illetve feladatkört, továbbá nem viselhet olyan tisztséget, amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti.

(3) A menekült jogosult

a) külön jogszabályban meghatározott személyazonosító igazolványra és a Genfi Egyezményben foglalt kétnyelvű úti okmányra;

b) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátásra, támogatásra és szállásra.

A menekült jogállás megszűnése

10. §

(1) A menekült jogállás megszűnik, ha

a) a menekült magyar állampolgárságot szerez;

b) a menekültkénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonja.

(2) A menekültkénti elismerést vissza kell vonni, ha a menekült

a) származási országa védelmét önkéntesen ismét igénybe veszi;

b) az elvesztett állampolgárságát önkéntesen visszaszerezte;

c) új állampolgárságot szerzett, és élvezi az új állampolgársága szerinti ország védelmét;

d) önkéntesen visszatelepült abba az országba, amelyet elhagyott, vagy amelyen kívül tartózkodott az üldözéstől való félelmében;

e) menekültkénti elismerésének alapjául szolgáló körülmények megszűntek;

f) a menekült jogállásról írásban lemond;

g) elismerésére a 8. § (1) bekezdésben foglalt kizáró ok fennállása ellenére került sor, vagy vele szemben ilyen kizáró ok áll fenn;

h) elismerésének feltételei már az elismerő határozat meghozatalakor sem álltak fenn;

i) a menekültügyi eljárás során lényeges tényt vagy tényeket elhallgatott, vagy ilyen tényre vagy tényekre vonatkozó valótlan nyilatkozatot tett, illetve hamis vagy hamisított dokumentumokat használt fel, feltéve, hogy ez a menekültkénti elismerését érdemben befolyásolta.

(3) A menekültkénti elismerés visszavonható, ha a menekültet bíróság jogerős határozatában ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetésre ítéli.

(4) A (2) bekezdés e) pontja nem alkalmazható arra a menekültre, aki korábbi üldöztetéséből fakadó alapos okot tud felhozni származási országa védelmének elutasítására.

IV. Fejezet

AZ OLTALMAZOTT

11. §

(1) A Magyar Köztársaság oltalmazottként kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit, aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni.

(2) A súlyos sérelemtől vagy a sérelem veszélyétől való félelem alapulhat olyan eseményeken is, amelyek azt követően következtek be, hogy a külföldi a származási országát elhagyta, vagy a külföldi olyan tevékenységén, amelyet a származási országa elhagyását követően fejtett ki.

Az oltalmazottkénti elismerés feltételei

12. §

(1) A menekültügyi hatóság - a 14. §-ban foglalt kivétellel - oltalmazottként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a 11. § (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállnak.

(2) A család egységének biztosítása céljából - a 14. §-ban foglalt kivétellel - kérelmére oltalmazottként kell elismerni az (1) bekezdés alapján oltalmazottként elismert külföldi családtagját is.

(3) Ha az oltalmazottként elismert külföldinek a Magyar Köztársaság területén gyermeke születik, kérelmére a gyermeket oltalmazottként kell elismerni.

13. §

A menekültügyi hatóság az oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását az elismerést követően legalább ötévente felülvizsgálja.

Az oltalmazottkénti elismerést kizáró okok

14. §

Nem lehet oltalmazottként elismerni azt a külföldit,

a) akiről megalapozottan feltételezhető, hogy

aa) nemzetközi dokumentumokban meghatározott béke elleni, háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményt követett el;

ab) olyan bűncselekményt követett el, amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli;

ac) az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző bűncselekményt követett el;

b) akinek a Magyar Köztársaság területén való tartózkodása a nemzetbiztonságot sérti.

Az oltalmazott jogállása

15. §

(1) Az oltalmazottat - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel -, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik, a menekült jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik.

(2) Az oltalmazott - a 9. § (3) bekezdés a) pontjától eltérően - külön jogszabályban meghatározott úti okmányra jogosult.

(3) Az oltalmazott nem rendelkezik választójoggal.

Az oltalmazotti jogállás megszűnése

16. §

(1) Az oltalmazotti jogállás megszűnik, ha

a) az oltalmazott magyar állampolgárságot szerez;

b) az oltalmazottat a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el;

c) az oltalmazottkénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonja.

(2) Az oltalmazottkénti elismerést vissza kell vonni, ha az oltalmazott

a) a származási országa védelmét önkéntesen ismét igénybe veszi;

b) az elvesztett állampolgárságát önkéntesen visszaszerezte;

c) új állampolgárságot szerzett, és élvezi az új állampolgársága szerinti ország védelmét;

d) önkéntesen visszatelepült abba az országba, amelyet elhagyott, vagy amelyen kívül tartózkodott a súlyos sérelemtől vagy e sérelem veszélyétől való félelmében;

e) oltalmazottkénti elismerésének alapjául szolgáló körülmények megszűntek;

f) az oltalmazotti jogállásról írásban lemond;

g) elismerésére a 14. §-ban foglalt kizáró ok fennállása ellenére került sor, vagy vele szemben ilyen kizáró ok áll fenn;

h) elismerésének feltételei már az elismerő határozat meghozatalakor sem álltak fenn;

i) a menekültügyi eljárás során lényeges tényt vagy tényeket elhallgatott, vagy ilyen tényre vagy tényekre vonatkozó valótlan nyilatkozatot tett, illetve hamis vagy hamisított dokumentumokat használt fel, feltéve, hogy ez az oltalmazottkénti elismerését érdemben befolyásolta.

(3) A (2) bekezdés e) pontja nem alkalmazható arra az oltalmazottra, aki az őt ért korábbi súlyos sérelemből fakadó alapos okot tud felhozni származási országa védelmének elutasítására.

V. Fejezet

A MENEDÉKES

17. §

A Magyar Köztársaság menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, amelyet

a) az Európai Unió Tanácsa - a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i, 2001/55/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: 2001/55/EK irányelv) meghatározott eljárás szerint - ideiglenes védelemre jogosultként elismert, vagy

b) a Kormány ideiglenes védelemre jogosultként ismert el, mivel a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerültek.

A menedékeskénti elismerés feltételei

18. §

(1) A menekültügyi hatóság - a 19. § (1) bekezdésben foglalt kivétellel - menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a 17. § a) vagy b) pontjában foglalt feltétel fennáll.

(2) A család egységének biztosítása céljából - a 19. § (1) bekezdésben foglalt kivétellel - kérelmére menedékesként kell elismerni az (1) bekezdés alapján menedékesként elismert külföldi azon családtagját is, akit az Európai Unió más tagállama részesít ideiglenes védelemben, feltéve, hogy az elismeréssel a menedékesként elismert külföldi egyetért.

A menedékeskénti elismerést kizáró okok

19. §

(1) Nem lehet menedékesként elismerni azt a külföldit,

a) akiről megalapozottan feltételezhető, hogy

aa) nemzetközi dokumentumokban meghatározott béke elleni, háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményt követett el;

ab) a menedékeskénti elismerés iránti kérelem benyújtását megelőzően, a Magyar Köztársaság területén kívül súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el;

ac) az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző bűncselekményt követett el;

b) akinek a Magyar Köztársaság területén való tartózkodása a nemzetbiztonságot sérti;

c) akiről jogerős bírói ítélet megállapította, hogy olyan bűncselekményt követett el, amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli.

(2) Az (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alkalmazása során súlyos, nem politikai bűncselekménynek minősül az a cselekmény, amelynek elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest, és amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli.

A menedékes jogállása

20. §

(1) A menedékes jogosult

a) személyazonosságát igazoló okmányra;

b) külön jogszabályban meghatározott, egyszeri kiutazásra és visszatérésre jogosító úti okmányra, ha származási országa érvényes úti okmányával nem rendelkezik;

c) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott feltételek szerint ellátásra, támogatásra és szállásra;

d) a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerinti munkavégzésre.

(2) A menedékes köteles szálláshelyét, valamint annak megváltozását a menekültügyi hatóságnak bejelenteni.

Az ideiglenes védelem tartama

21. §

(1) A 17. § a) pontján alapuló ideiglenes védelem időtartama egy év.

(2) Amennyiben az Európai Unió Tanácsa az ideiglenes védelemre jogosultként történő elismerés - (1) bekezdésben meghatározott időtartam lejártát követő - fenntartásáról határoz, az ideiglenes védelem a tanácsi határozatban foglalt időtartammal meghosszabbodik.

22. §

(1) A 17. § b) pontján alapuló ideiglenes védelem a Kormány határozatában foglalt időtartam lejártáig vagy tény bekövetkeztéig áll fenn.

(2) Amennyiben a Kormány az ideiglenes védelemre jogosultként történő elismerés - (1) bekezdésben meghatározott időtartam lejártát vagy tény bekövetkeztét követő - fenntartásáról határoz, az ideiglenes védelem a Kormány határozatában foglalt időtartammal meghosszabbodik.

A menedékes jogállás megszűnése

23. §

(1) A menedékes jogállás megszűnik, ha

a) az ideiglenes védelem időtartama lejár, vagy - a 17. § b) pontján alapuló elismerés esetén - a Kormány által megjelölt tény bekövetkezik;

b) az Európai Unió Tanácsa a 17. § a) pontja szerinti elismerést visszavonja;

c) a menedékes Magyarországon letelepedett jogállást szerez;

d) a menedékest a menekültügyi hatóság menekültként vagy oltalmazottként ismeri el;

e) a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonja.

(2) A menedékeskénti elismerést vissza kell vonni, ha

a) a menedékesként elismert külföldit - beleegyezésével - a 2001/55/EK irányelvet alkalmazó más állam részesíti ideiglenes védelemben;

b) az elismerésre a 19. § (1) bekezdésben foglalt kizáró ok fennállása ellenére került sor, vagy a menedékessel szemben ilyen kizáró ok áll fenn;

c) a menedékes jogállásáról írásban lemond;

d) az elismerés feltételei már az elismerő határozat meghozatalakor sem álltak fenn.

VI. Fejezet

A BEFOGADÁSI FELTÉTELEK, A MENEKÜLT, AZ OLTALMAZOTT, VALAMINT A MENEDÉKES ELLÁTÁSA ÉS TÁMOGATÁSA

A befogadási feltételek

24. §

A befogadási feltételek magukba foglalják a befogadás anyagi feltételeit, valamint az elismerését kérő mozgásszabadságával, egészségügyi és szociális ellátásával, valamint oktatásával kapcsolatos valamennyi, törvényben és kormányrendeletben meghatározott jogosultságot és intézkedést.

A befogadás anyagi feltételei

25. §

Amennyiben törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az elismerését kérő az elismerés iránti kérelem benyújtását követően a menekültügyi eljárás jogerős lezárásáig az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott ellátásra, támogatásra és szállásra jogosult (a továbbiakban: befogadás anyagi feltételei).

26. §

(1) A menekültügyi hatóság az elismerését kérő egészségi állapotának megfelelő és alapszükségleteit kielégítő befogadás anyagi feltételeit a befogadó állomáson vagy szerződés alapján fenntartott más szálláshelyen történő elhelyezés útján biztosítja.

(2) A befogadás anyagi feltételeit a fogva tartott elismerését kérő részére is biztosítani kell.

27. §

(1) Az elismerését kérő - rászorultsága esetén - térítésmentesen jogosult a befogadás anyagi feltételeire, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátásra és támogatásra.

(2) A különleges bánásmódot igénylő személy az (1) bekezdésben meghatározottak mellett - rászorultsága esetén - térítésmentesen jogosult a külön jogszabályban meghatározott, sajátos szükségleteit kielégítő egészségügyi ellátásra is.

A befogadási feltételek megvonása és megtagadása

28. §

(1) Az elismerését kérő számára biztosított befogadási feltételek - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - megvonhatók, illetve megtagadhatók, ha az elismerését kérő

a) az együttműködési kötelezettségét ismételten vagy súlyosan megszegi;

b) a számára kijelölt szálláshelyet a menekültügyi hatóság engedélye nélkül huszonnégy órát meghaladó időtartamra elhagyja;

c) a kijelölt szálláshelyen irányadó magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi;

d) a számára kijelölt szálláshelyről ismeretlen helyre távozott, és az eltávozástól számítva tizenöt nap eltelt;

e) a befogadás anyagi feltételeire való jogosultság megszerzése érdekében vagyonára, illetve jövedelmére vonatkozóan valótlan nyilatkozatot tesz, vagy a nyilatkozattételt megtagadja;

f) olyan, súlyosan erőszakos magatartást tanúsít, amely miatt vele szemben büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás indul;

g) ismételten, változatlan ténybeli alapon nyújt be elismerés iránti kérelmet.

(2) A különleges bánásmódot igénylő személyek részére biztosított befogadási feltételek nem vonhatók meg és nem tagadhatók meg.

(3) A sürgősségi egészségügyi ellátást a befogadási feltételek (1) bekezdésben foglalt megvonása, illetve megtagadása esetében is biztosítani kell.

(4) A befogadási feltételek megvonásáról, illetve megtagadásáról a menekültügyi hatóság végzéssel dönt. A megvonásnak, illetve megtagadásnak arányban kell állnia az (1) bekezdés szerinti kötelezettségszegéssel.

(5) A menekültügyi hatóság a befogadási feltételek megvonására, illetve megtagadására vonatkozó döntése meghozatalát követően a megvonás, illetve a megtagadás fenntartásának szükségességét az elismerését kérő kérelmére vagy hivatalból rendszeresen felülvizsgálja.

(6) Ha a menekültügyi hatóság az (1) bekezdés a), b), illetve d) pontja alapján a befogadási feltételeket megvonta, illetve megtagadta, és az elismerését kérő az együttműködési kötelezettségének eleget tesz, illetve a menekültügyi hatóságnál utóbb jelentkezik, továbbá, ha a menekültügyi hatóság az (5) bekezdés szerinti felülvizsgálat során megállapítja, hogy a megvonás, illetve megtagadás fenntartása nem szükséges, a befogadás egyes vagy valamennyi feltételének visszaállításáról, illetve megítéléséről végzéssel dönt.

(7) Ha a menekültügyi hatóság az (1) bekezdés e) pontja alapján a befogadási feltételeket megvonta, és bebizonyosodik, hogy az elismerését kérő rendelkezett a befogadás anyagi feltételeinek fedezetével, a menekültügyi hatóság a megvonásról hozott végzésben elrendelheti a jogosulatlanul igénybe vett befogadás anyagi feltételei költségeinek visszatérítését.

29. §

A befogadási feltételek megvonásáról, illetve megtagadásáról, továbbá a befogadás egyes vagy valamennyi feltételének visszaállításáról, illetve megítéléséről rendelkező végzéssel szemben önálló jogorvoslatnak nincs helye, a végzés a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés, illetve a menedékeskénti elismerés iránti kérelmet elbíráló, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, továbbá az eljárást megszüntető döntéssel szembeni jogorvoslatban támadható meg.

A menekült, az oltalmazott, valamint a menedékes ellátása és támogatása

30. §

(1) A menekült és az oltalmazott az alapvető létfeltételeinek megteremtéséhez - külön jogszabályban meghatározott ideig - az elismerését kérővel azonos feltételek mellett jogosult a befogadás anyagi feltételeire, valamint külön jogszabályban meghatározott ellátásra és támogatásra.

(2) A menedékes - rászorultsága esetén - térítésmentesen jogosult a befogadás anyagi feltételeire, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátásra és támogatásra.

(3) A külön jogszabályban meghatározott ellátás és támogatás, valamint a befogadás anyagi feltételei megvonhatók, illetve megtagadhatók, ha a menekült, az oltalmazott vagy a menedékes

a) a befogadó állomáson irányadó magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi;

b) olyan, súlyosan erőszakos magatartást tanúsít, amely miatt vele szemben büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás indul;

c) a befogadás anyagi feltételeire, illetve a külön jogszabályban meghatározott ellátásra vagy támogatásra való jogosultság megszerzése érdekében vagyonára, illetve jövedelmére vonatkozóan valótlan nyilatkozatot tesz, vagy a nyilatkozattételt megtagadja.

(4) A 28. § (2)-(4) és (7) bekezdésben foglaltakat a (3) bekezdés alapján hozott döntésekre is megfelelően alkalmazni kell.

(5) Ha a menekültügyi hatóság a (3) bekezdés alapján a befogadás anyagi feltételeit, illetve a külön jogszabályban meghatározott ellátást vagy támogatást megvonta vagy megtagadta, az erről rendelkező végzéssel szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye.

(6) A felülvizsgálati kérelmet a végzés közlésétől számított három napon belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A menekültügyi hatóság a felülvizsgálati kérelmet az ügy irataival és ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a menekültügyi hatóság végzésének végrehajtására halasztó hatálya van.

(7) A felülvizsgálati kérelemről a Fővárosi Bíróság - a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - nemperes eljárásban, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az eljárásban szükség esetén személyes meghallgatásnak van helye.

(8) A bíróság a menekültügyi hatóság határozatát megváltoztathatja. A bíróság eljárást befejező döntésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(9) A menekült, az oltalmazott és a menedékes a társadalmi beilleszkedéséhez külön jogszabályban meghatározott elő-integrációs ellátásra és támogatásra jogosult.

VII. Fejezet

A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A menekültügyi eljárás célja

31. §

A menekültügyi eljárás annak megállapítására irányul, hogy e törvény alapján fennállnak-e az elismerését kérő külföldi menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként történő elismerésének feltételei.

Költségviselés

32. §

A menekültügyi hatósági és a bírósági eljárás a kérelem első alkalommal történő benyújtása esetén tárgyi költségmentes.

Az elismerés iránti kérelem benyújtása

33. §

(1) A menekültügyi eljárás a menekültügyi hatóságnál benyújtott elismerés iránti kérelemre indul.

(2) Az elismerését kérő a menekültügyi eljárásban személyesen jár el.

(3) A menekültügyi eljárásban a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség.

(4) Az elismerés iránti kérelem előterjesztésekor az elismerését kérőnek a menekültügyi hatóság előtt személyesen meg kell jelennie.

(5) Ha a cselekvőképtelen személy személyesen kíván elismerés iránti kérelmet előterjeszteni, a menekültügyi hatóság köteles a menekültügyi eljárásba a cselekvőképtelen személy helyett a törvényes képviselőjét bevonni, ennek hiányában ügygondnok kirendelését kérni.

(6) Ha az elismerését kérő kísérő nélküli kiskorú, a menekültügyi hatóság haladéktalanul intézkedik a kiskorú képviseletét ellátó ügygondnok kirendelése iránt.

(7) A kísérő nélküli kiskorú ügyében a menekültügyi eljárást soron kívül kell lefolytatni.

(8) Családtagok közös kérelmezése esetén az elismerés iránti kérelmet az eljárási képességgel rendelkező elismerését kérő a családtagjaira is kiterjedően nyújtja be.

(9) Az elismerés iránti közös kérelem a cselekvőképes vagy korlátozottan cselekvőképes családtagra akkor terjed ki, ha a közös kérelmezéshez előzetesen vagy legkésőbb személyes meghallgatásakor írásban hozzájárul. Az elismerés iránti közös kérelem a cselekvőképtelen családtagra a törvényes képviselő vagy az ügygondnok írásbeli hozzájárulásával terjed ki.

Az elismerését kérő eljárási jogai és kötelezettségei

34. §

(1) Az elismerését kérő a menekültügyi eljárásban szóban és írásban használhatja az anyanyelvét vagy azt a nyelvet, amelyet megért.

(2) A határozatot az elismerését kérővel az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven szóban kell közölni. A határozat szóbeli közlésével egyidejűleg a határozatot a kérelmezővel írásban is közölni kell.

(3) A végzést az elismerését kérővel írásban kell közölni.

(4) A menekültügyi hatóság a döntés közléséről - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - annak meghozatalát követő három napon belül köteles gondoskodni.

(5) A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő nyolcadik napon kell közöltnek tekinteni. A hirdetmény nem tartalmazhatja az ügy tárgyát, az elismerését kérő személyes adatai közül pedig kizárólag családi és utóneve tüntethető fel.

(6) A menekültügyi hatóság tolmácsot - a tolmáccsal kötött szerződés alapján - kirendelő végzés nélkül is igénybe vehet.

(7) A menekültügyi eljárásban a tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségeit a menekültügyi hatóság viseli.

35. §

(1) A menekültügyi hatóság köteles az elismerését kérőt eljárási jogairól, kötelezettségeiről, továbbá a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről - az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven - a kérelem benyújtásával egyidejűleg írásban tájékoztatni.

(2) A tájékoztatást és annak tudomásulvételét jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

(3) Az elismerését kérőnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy saját költségén, illetve rászorultsága esetén - a jogi segítségnyújtásról szóló törvényben foglaltak szerint - díjmentesen jogi segítséget vegyen igénybe, vagy elfogadja valamely jogvédelemmel foglalkozó bejegyzett társadalmi szervezet ingyenes jogi segítségét.

(4) Az elismerését kérő által megbízott, jogi segítséget nyújtó személy

a) jelen lehet az elismerését kérő személyes meghallgatásán;

b) a menekültügyi eljárás során keletkezett iratokba betekinthet, azokról másolatot készíthet;

c) az elismerését kérővel való kapcsolattartás érdekében az elismerését kérő elhelyezésére szolgáló intézmény területére, ha pedig az elismerését kérőt fogva tartják, a fogva tartás helyére beléphet.

36. §

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának képviselője a menekültügyi eljárásban részt vehet. Ennek keretében

a) az elismerését kérő beleegyezésével

aa) jelen lehet az elismerését kérő személyes meghallgatásán;

ab) betekinthet a menekültügyi eljárás során keletkezett iratokba, azokról másolatot készíthet;

ac) a menekültügyi eljárás menetéről és a meghozott határozatokról - ideértve a bírósági határozatokat is - a menekültügyi hatóság tájékoztatja;

b) az elismerés iránti kérelemmel kapcsolatos véleményét a menekültügyi eljárás bármely szakaszában előadhatja;

c) az elismerését kérő elhelyezésére szolgáló intézmények területére, fogva tartás esetén pedig a fogva tartás helyére beléphet.

37. §

Az elismerését kérő a menekültügyi eljárás során köteles tűrni

a) csomagjának, ruházatának, járművének átvizsgálását;

b) arcképmásának, továbbá - a tizennegyedik életévét betöltött külföldi esetében - ujjnyomatának rögzítését.

A bizonyítás szabályai

38. §

(1) Az elismerés iránti kérelemre vonatkozó döntés az elismerését kérő egyéni helyzetének értékelésén alapul.

(2) Az elismerés kérdésében kétség esetén az elismerését kérő javára kell dönteni.

39. §

(1) A menekültügyi eljárás során annak igazolása vagy valószínűsítése érdekében, hogy az elismerését kérőre nézve a menekültkénti, oltalmazottkénti vagy menedékeskénti elismerés feltételei fennállnak, különösen az alábbi bizonyítási eszközök használhatók fel:

a) az elismerését kérő által feltárt, menekülésre okot adó tények és körülmények, valamint az ezeket alátámasztó iratok;

b) az elismerését kérő által rendelkezésre bocsátott úti okmány vagy egyéb olyan okmány, amelyből személyazonosságára, illetve állampolgárságára következtetni lehet;

c) az elismerését kérő származási országára vonatkozó valamennyi releváns és időszerű információ, ideértve a származási ország jogszabályi vagy egyéb, a jogalanyokra nézve kötelező rendelkezéseit, valamint azok alkalmazási módját is.

(2) A menekültügyi hatóság és szükség esetén a bíróság köteles beszerezni a miniszter irányítása alatt álló országinformáció szolgáltatásáért felelős szerv jelentését.

(3) A menekültügyi hatóság az elismerését kérő által benyújtott, külföldön kiállított közokiratot, illetve a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokiratot bizonyító erejű okiratként a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítése vagy egyéb felülhitelesítés hiányában is elfogadhatja.

(4) A nem magyar nyelven kiállított okirat magyar nyelvű hiteles fordítás nélkül is elfogadható.

40. §

(1) Magyar hatóság, illetve bíróság nem léphet kapcsolatba

a) az elismerését kérő származási országával,

b) olyan országgal, amelyről feltételezhető, hogy információt továbbít a származási országba,

c) olyan személlyel vagy szervezettel, akiről vagy amelyről feltételezhető, hogy az elismerését kérőt üldözte, üldözné vagy információt továbbítana az elismerését kérő üldözőinek, ha a kapcsolatfelvétel eredményeként az üldözők tudomást szereznének arról, hogy az elismerését kérő elismerés iránti kérelmet nyújtott be, vagy a kapcsolatfelvétel következtében az elismerését kérő, illetve valamely családtagja testi épségét vagy az elismerését kérő származási országában élő családtagjának szabadságát vagy biztonságát veszély fenyegetné.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha ugyanaz a kérelmező azt követően nyújt be kérelmet, hogy két korábbi kérelme tárgyában jogerős elutasító, illetve megszüntető döntés született, és a menekültügyi hatóság a visszaküldés tilalmának fenn nem állását állapította meg.

41. §

(1) Az elismerését kérő személyes meghallgatása - ha e törvény kivételt nem tesz - a menekültügyi eljárásban kötelező.

(2) A menekültügyi hatóság a személyes meghallgatástól eltekinthet, ha az elismerését kérő nincs meghallgatható állapotban.

(3) Az eljárási képességgel rendelkező családtaggal együtt érkező, tizennegyedik életévét be nem töltött elismerését kérőt akkor lehet meghallgatni, ha személyes meghallgatása a tényállás tisztázása érdekében nélkülözhetetlen.

(4) Az elismerés iránti kérelem elutasítására nem kerülhet sor kizárólag azon az alapon, hogy a menekültügyi hatóság az elismerését kérőt nem hallgatta meg.

42. §

(1) Amennyiben a magát kiskorúnak valló elismerését kérő kiskorúságát illetően kétség merül fel, életkora megállapítása céljából orvosszakértői vizsgálat kezdeményezhető. A vizsgálat kizárólag az elismerését kérő, ha pedig az elismerését kérő nyilatkozattételre képtelen állapotban van, törvényes képviselője vagy ügygondnoka hozzájárulásával végezhető el.

(2) Az elismerés iránti kérelem elutasítására nem kerülhet sor kizárólag azon az alapon, hogy az elismerését kérő, a törvényes képviselő vagy az ügygondnok nem adta hozzájárulását a vizsgálat elvégzéséhez.

(3) Ha az elismerését kérő, a törvényes képviselő vagy az ügygondnok a kiskorúság megállapítására irányuló szakértői vizsgálathoz nem járul hozzá, az elismerését kérőre nézve a kiskorúakra vonatkozó rendelkezések - a törvényes képviselő bevonására, illetve az ügygondnok kirendelésére vonatkozó rendelkezések kivételével - nem alkalmazhatók.

A visszaküldés tilalmának vizsgálata

43. §

(1) A visszaküldés tilalma fennáll, ha az elismerését kérő származási országában faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, avagy politikai meggyőződése miatt üldöztetés veszélyének vagy halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és nincs olyan biztonságos harmadik ország, amely befogadja.

(2) A kísérő nélküli kiskorú esetében a visszaküldés tilalma akkor is fennáll, ha a család egyesítése, illetve az állami vagy más intézményi gondoskodás sem a származási országában, sem az őt befogadó más államban nem biztosított.

(3) A menekültügyi hatóság az elismerés iránti kérelem elutasítására, valamint az elismerés visszavonására vonatkozó döntésében megállapítja a visszaküldés tilalmának fennállását vagy fenn nem állását.

(4) Az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti tilalom fennállása esetén a menekültügyi hatóság javaslatára az idegenrendészeti hatóság a külföldit befogadottként ismeri el.

(5) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti tilalom fenn nem állása esetén a menekültügyi hatóság az elismerés iránti kérelmet elutasító döntésében rendelkezik a külföldi humanitárius célból kiadott tartózkodási engedélyének visszavonásáról, és kötelezi a Magyar Köztársaság területének elhagyására.

(6) Az (1) és a (2) bekezdés szerinti tilalom fenn nem állása esetén a menekültügyi hatóság az elismerés visszavonására vonatkozó döntésében rendelkezik a külföldi Magyar Köztársaság által kiadott úti okmányának, továbbá személyazonosító igazolványának, valamint személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványának vagy személyazonosságát igazoló okmányának elvételéről, egyidejűleg kötelezi a Magyar Köztársaság területének elhagyására.

(7) Az ország elhagyására vonatkozó kötelezettség teljesítésére legalább tíz, legfeljebb harminc napos határidőt kell biztosítani.

(8) A Magyar Köztársaság területének elhagyására vonatkozó kötelezést mellőzni kell, ha a külföldi

a) a Magyar Köztársaság területén más jogcímen tartózkodásra jogosult;

b) a döntéshozatal időpontjában olyan állapotban van, hogy az országelhagyási kötelezettség végrehajtása egészségének súlyos, visszafordíthatatlan vagy maradandó romlását, illetve életveszélyes állapotát idézné elő.

(9) A külföldit kötelezni kell a Magyar Köztársaság területének elhagyására, ha a (8) bekezdés b) pont szerinti veszélyeztetett állapota megszűnt.

Kizárt eljárások

44. §

A menekültügyi eljárásban nincs helye

a) fellebbezésnek, újrafelvételi eljárásnak és méltányossági eljárásnak;

b) az eljárás kérelemre történő felfüggesztésének;

c) elektronikus ügyintézésnek.

VIII. Fejezet

A MENEKÜLTKÉNTI VAGY OLTALMAZOTTKÉNTI ELISMERÉSRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

Az előzetes vizsgálati eljárás

45. §

(1) A menekültügyi hatóság a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés iránti kérelmet (e fejezetben a továbbiakban: kérelem) a benyújtását követően előzetes vizsgálatnak veti alá.

(2) Az előzetes vizsgálati eljárást tizenöt napon belül kell lefolytatni. Az ügyintézési határidő nem hosszabbítható meg.

46. §

(1) A menekültügyi hatóság a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerését kérő külföldit (e fejezetben a továbbiakban: kérelmező) az előzetes vizsgálati eljárást lezáró döntés vagy a 47. § (4) bekezdés alapján a kérelmező átadásáról hozott végzés jogerőre emelkedéséig befogadó állomáson helyezi el, kivéve, ha a kérelmező személyi szabadságot korlátozó intézkedés vagy büntetés hatálya alatt áll.

(2) A kérelmező a befogadó állomásról csak különösen indokolt esetben, a menekültügyi hatóság engedélyével távozhat el, feltéve, hogy távolléte az eljárási cselekmények lefolytatását nem akadályozza.

47. §

(1) Az előzetes vizsgálati eljárás során a menekültügyi hatóság megvizsgálja, hogy fennállnak-e az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet, valamint a valamely harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 343/2003/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. szeptember 2-i 1560/2003/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban együtt: dublini rendeletek) alkalmazásának feltételei.

(2) Ha a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy a kérelem megvizsgálásáért felelős, a dublini rendeleteket alkalmazó állam (a továbbiakban: tagállam) meghatározására és a kérelmező átadás-átvételére irányuló eljárás (a továbbiakban: dublini eljárás) lefolytatásának van helye, a dublini eljárás befejezéséig az előzetes vizsgálati eljárást felfüggeszti.

(3) A (2) bekezdés szerinti eljárást felfüggesztő végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(4) Ha a dublini eljárás során megkeresett tagállam a kérelmező átvételére és a kérelem vizsgálatára köteles, a menekültügyi hatóság a kérelmező átadásáról végzéssel dönt.

(5) A menekültügyi hatóság az átadásról hozott végzésben rendelkezik arról, hogy a külföldi az átadás végrehajtásáig, de legfeljebb 72 óráig a számára kijelölt tartózkodási helyet az átadás végrehajtásának biztosítása érdekében nem hagyhatja el.

(6) Az átadásról rendelkező végzéssel szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye.

(7) A felülvizsgálati kérelmet a végzés közlésétől számított három napon belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A menekültügyi hatóság a felülvizsgálati kérelmet az ügy irataival és ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak.

(8) A felülvizsgálati kérelemről a Fővárosi Bíróság - a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - nemperes eljárásban, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az eljárásban személyes meghallgatásnak nincs helye. A bíróság eljárást befejező döntésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(9) A bírósági felülvizsgálat során az átadásról rendelkező végzés végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya.

48. §

(1) Ha a dublini eljárás a kérelmező átadásával zárul, az előzetes vizsgálati eljárást a kérelmező átadásának időpontjában meg kell szüntetni.

(2) Az eljárást megszüntető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(3) Ha a kérelmezőt és a kérelem vizsgálatát a megkeresett tagállam nem veszi át, az előzetes vizsgálati eljárást - a 49. §-ban foglaltak szerint - folytatni kell.

49. §

(1) Ha a dublini rendeletek alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, a menekültügyi hatóság dönt a kérelem elfogadhatósága kérdésében.

(2) Elfogadhatatlan a kérelem, ha

a) a kérelmező az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára;

b) a kérelmezőt más tagállam menekültként ismerte el;

c) a kérelmezőt valamely harmadik ország menekültként ismerte el, feltéve, hogy ez a védelem a kérelem elbírálásakor is fennáll, és a szóban forgó harmadik ország a kérelmezőt visszafogadja;

d) a jogerős elutasító döntést követően ugyanaz a személy azonos ténybeli alapon nyújt be kérelmet.

50. §

(1) Az előzetes vizsgálati eljárás megszűnik, ha a kérelmező meghal.

(2) A menekültügyi hatóság az előzetes vizsgálati eljárást megszünteti, ha a kérelmező

a) kérelmét írásban visszavonja;

b) a nyilatkozattételt megtagadja, és ezzel a kérelem elfogadhatóságának elbírálását megakadályozza;

c) a személyes meghallgatáson írásbeli felszólításra nem jelenik meg, és távolmaradását megfelelően nem igazolja;

d) ismeretlen helyre távozott.

(3) A menekültügyi hatóság az előzetes vizsgálati eljárást megszüntető végzésében rendelkezik a külföldi humanitárius célból kiadott tartózkodási engedélyének visszavonásáról, és kötelezi a Magyar Köztársaság területének elhagyására. Az ország elhagyására vonatkozó kötelezettség teljesítésére legalább tíz, legfeljebb harminc napos határidőt kell biztosítani. A megszüntető végzés közléséről a menekültügyi hatóság haladéktalanul gondoskodik.

(4) Az előzetes vizsgálati eljárást megszüntető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye, a kérelmező azonban - a megszüntető végzés közlésétől számított három napon belül - az előzetes vizsgálati eljárás folytatását kérheti a menekültügyi hatóságnál. Az előzetes vizsgálati eljárás folytatása iránti kérelem előterjesztésére rendelkezésre álló határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem benyújtásának nincs helye.

(5) Az előzetes vizsgálati eljárást megszüntető végzés jogerőssé válik, ha a külföldi a végzés közlésétől számított három napon belül az eljárás folytatását nem kéri.

(6) Az elkésett kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(7) A menekültügyi hatóság az előzetes vizsgálati eljárást a határidőben benyújtott kérelem alapján köteles folytatni.

(8) Az (7) bekezdésben meghatározott esetben az előzetes vizsgálati eljárás ügyintézési határideje a megszüntető végzés meghozatalának időpontjában megszakad. Az ügyintézési határidő az előzetes vizsgálati eljárás folytatása esetén nem kezdődik újra.

51. §

(1) A menekültügyi hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha

a) a 49. § (2) bekezdésben foglalt valamely feltétel fennállását állapítja meg, vagy

b) az 50. § (7) bekezdés alapján folytatott előzetes vizsgálati eljárásban az 50. § (2) bekezdésben meghatározott megszüntetési ok merül fel.

(2) A kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzéssel szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye.

(3) A felülvizsgálati kérelmet a végzés közlésétől számított három napon belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A menekültügyi hatóság a felülvizsgálati kérelmet az ügy irataival és ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a menekültügyi hatóság végzésének végrehajtására halasztó hatálya van.

(4) A felülvizsgálati kérelemről a Fővárosi Bíróság - a felülvizsgálati kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül - nemperes eljárásban, a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Az eljárásban szükség esetén személyes meghallgatásnak van helye.

(5) A bíróság a menekültügyi hatóság határozatát megváltoztathatja. A bíróság eljárást befejező döntésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

52. §

Ha ugyanaz a kérelmező azt követően nyújt be kérelmet, hogy két korábbi kérelme tárgyában jogerős elutasító, illetve megszüntető döntés született, és a menekültügyi hatóság a visszaküldés tilalmának fenn nem állását állapította meg,

a) a kérelem benyújtásának nincs halasztó hatálya

aa) az országelhagyási kötelezettség teljesítésére;

ab) az országelhagyási kötelezettség nem teljesítése esetén a kiutasítás végrehajtására;

ac) a külföldi kiadatási eljárásban történő átadására;

b) a külföldit nem illetik meg az 5. § (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt jogosultságok.

53. §

(1) Ha a menekültügyi hatóság a kérelem elfogadhatóságát állapítja meg, a kérelmet érdemi eljárásra utalja.

(2) Az érdemi eljárásra utaló végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(3) Ha a menekültügyi hatóság a kérelmet érdemi eljárásra utalja, és a kérelmező idegenrendészeti őrizetben van, a menekültügyi hatóság kezdeményezésére az idegenrendészeti hatóság az őrizetet megszünteti.

Az érdemi eljárás

54. §

(1) A menekültügyi hatóság a kérelmet érdemi eljárásra utaló végzésben a kérelmező részére szálláshelyként - kérelmére - magánszálláshelyet, ennek hiányában befogadó állomást vagy szerződés alapján fenntartott más szálláshelyet jelöl ki.

(2) A kérelmező az érdemi eljárás alatt köteles a számára kijelölt szálláshelyen életvitelszerűen tartózkodni.

(3) Az érdemi eljárást az érdemi eljárásra utaló végzés meghozatalától számított hatvan napon belül kell lefolytatni.

55. §

(1) Az érdemi eljárásban a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatóságként vesz részt.

(2) A szakhatósági eljárás ügyintézési határideje negyvenöt nap, amely nem hosszabbítható meg.

(3) A szakhatósági eljárás időtartama az érdemi eljárás ügyintézési határidejébe beszámít.

56. §

(1) A menekültügyi hatóság az érdemi eljárás során megvizsgálja, hogy

a) fennállnak-e a kérelmező menekültkénti elismerésének feltételei, továbbá

b) nem áll-e fenn a kérelmező menekültkénti elismerését kizáró ok.

(2) Ha a menekültkénti elismerés iránti kérelem az elismerés feltételei fennállásának hiánya vagy kizáró ok fennállása miatt alaptalan, a menekültügyi hatóság megvizsgálja, hogy

a) fennállnak-e a kérelmező oltalmazottkénti elismerésének feltételei, továbbá

b) nem áll-e fenn a kérelmező oltalmazottkénti elismerését kizáró ok.

(3) Alaptalan a kérelem, ha

a) a menekültkénti elismerés feltételei nem állnak fenn, vagy a menekültkénti elismerés a 8. § (1) bekezdés alapján kizárt, és

b) az oltalmazottkénti elismerés feltételei nem állnak fenn, vagy az oltalmazottkénti elismerés a 14. § alapján kizárt.

57. §

(1) A menekültkénti, illetve az oltalmazottkénti elismerés feltételei fennállásának hiányára utal különösen, ha a kérelmező

a) származási országa biztonságos származási országnak tekinthető;

b) olyan országból érkezett, amely rá nézve biztonságos harmadik országnak minősül;

c) nem tárja fel a menekülésre okot adó tényeket és körülményeket, vagy az ezekre vonatkozó nyilatkozata olyan mértékben összefüggéstelen vagy ellentmondásos, hogy abból nem lehet arra következtetni, hogy őt üldözés vagy súlyos sérelem érte vagy ezek veszélye áll fenn;

d) a személyazonosító adataira, illetve az állampolgárságára vonatkozóan szándékosan hamis adatot közöl;

e) személyazonosságának igazolására, illetve a beutazáshoz szándékosan hamis vagy meghamisított okmányt használ fel, és az okmány valótlan tartalmához ragaszkodik;

f) úti okmányát vagy személyazonosságának megállapítására alkalmas más okmányát a menekültügyi hatóság elől elrejti, megsemmisíti, illetve a személyazonosságának megállapítására irányuló eljárási cselekményeket szándékosan akadályozza;

g) lényeges információk elhallgatásával, illetve dokumentumok visszatartásával a menekültügyi hatóság félrevezetését kísérli meg;

h) kizárólag azért nyújt be kérelmet, hogy késleltesse a kiutasítását elrendelő határozat végrehajtását.

(2) Az (1) bekezdés c) pontja nem alkalmazható, ha orvosszakértői vélemény megállapítja, hogy a nyilatkozat összefüggéstelen és ellentmondásos voltát a kérelmező egészségi vagy pszichés állapotából eredő ok indokolja.

58. §

(1) A kérelmező származási országa akkor tekinthető biztonságosnak, ha szerepel az Európai Unió Tanácsa által elfogadott biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistáján.

(2) A menekültügyi hatóság akkor tekinthet egy országot a kérelmező vonatkozásában biztonságos harmadik országnak, ha a kérelmező a Magyar Köztársaság területére érkezését megelőzően az adott országban tartózkodott vagy annak területén átutazott, és lehetősége volt arra, hogy menekültkénti elismerés vagy kiegészítő védelem iránti kérelmet nyújtson be, feltéve, hogy a menekültügyi hatóság meggyőződött arról, hogy az adott országban

a) a kérelmező életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji vagy vallási okból, nemzeti hovatartozása, valamely társadalmi csoporthoz tartozása vagy politikai meggyőződése miatt, illetve nincs kitéve súlyos sérelem veszélyének;

b) a Genfi Egyezménnyel összhangban tiszteletben tartják a visszaküldés tilalmának elvét;

c) elismerik és alkalmazzák a nemzetközi jog azon szabályát, mely szerint a kérelmező olyan ország területére nem utasítható ki, ahol halálbüntetésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lenne kitéve, és

d) biztosított a Genfi Egyezménnyel összhangban álló védelem.

59. §

(1) Az elismerés feltételeinek vizsgálata során üldözésnek kell tekinteni azokat a cselekményeket, amelyek jellegüknél, ismétlődésüknél vagy összeadódó hatásuknál fogva olyan mértékben súlyosak, hogy az alapvető emberi jogokat - így különösen az élethez való jogot, a kínzás tilalmát, a rabszolgaság vagy szolgaság tilalmát, a büntetés törvényi rendelkezéshez kötöttségét - súlyosan sértik.

(2) Az üldözés különösen a következő cselekmények formájában jelenhet meg:

a) pszichikai vagy fizikai erőszak alkalmazása, ideértve a szexuális erőszakot is;

b) az érintett személy nemi hovatartozása miatt elkövetett cselekmények;

c) az érintett személy gyermekkorával összefüggésben elkövetett cselekmények;

d) olyan jogszabályi rendelkezések vagy hatósági intézkedések, amelyek önmagukban hátrányosan megkülönböztető jellegűek, vagy amelyeket hátrányosan megkülönböztető módon alkalmaznak;

e) a büntetőeljárás során alkalmazott aránytalanság vagy hátrányos megkülönböztetés, ideértve az aránytalanul súlyos vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű büntetést is;

f) a bírósági jogvédelem megtagadása, amennyiben mindez aránytalanul súlyos vagy hátrányosan megkülönböztető jellegű eredménnyel jár;

g) konfliktushelyzetben történő katonai szolgálatmegtagadás miatt kilátásba helyezett büntetés, feltéve, hogy a katonai szolgálat teljesítése bűncselekményt vagy a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerést kizáró okok közé tartozó cselekményt valósítana meg.

60. §

Az elismerés feltételeinek vizsgálata során súlyos sérelemnek tekintendő

a) a halálbüntetéssel fenyegetés;

b) a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása;

c) a polgári személy életének vagy testi épségének súlyos fenyegetettsége, amely nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktus során alkalmazott megkülönböztetés nélküli erőszak következménye.

61. §

Az üldöztetés, illetve a súlyos sérelem hátterében állhat

a) az az állam, ahonnan a kérelmező menekülni kényszerült;

b) az a) pont szerinti államot vagy annak jelentős részét ellenőrzése alatt tartó párt vagy szervezet;

c) az a) vagy b) pontban foglaltaktól független személy vagy szervezet, feltéve, hogy az a) pont szerinti állam és a b) pont szerinti párt vagy szervezet nem tud vagy nem kíván az üldözéssel, illetve a súlyos sérelemmel szemben védelmet nyújtani.

62. §

Az üldöztetéssel vagy súlyos sérelemmel szembeni védelem akkor tekinthető biztosítottnak, ha abban az államban, ahonnan a kérelmező menekülni kényszerül, hatékony eszközök állnak rendelkezésre az üldöztetés, illetve a súlyos sérelem megakadályozására, valamint az üldöztetést megvalósító vagy súlyos sérelmet előidéző cselekmények elkövetőinek megbüntetésére, és a kérelmező ezt a védelmet igénybe veheti.

63. §

(1) A 6. § (1) bekezdésben meghatározott üldözési okok vizsgálata során

a) a faj fogalma magában foglalja különösen a bőrszín, származás, illetve meghatározott etnikai csoporthoz való tartozás szempontjait;

b) a vallás fogalma magában foglalja különösen a teista, nem teista és ateista meggyőződéseket, a magán jellegű, illetve nyilvános vallási szertartásokon - akár egyedül, akár másokkal - való részvételt, illetve az ilyen szertartásokon történő részvételtől való tartózkodást, továbbá más vallásos jellegű tevékenységet vagy véleménynyilvánítást, bármilyen vallásos hiten alapuló, illetve e hit által megkövetelt személyes vagy közösségi magatartásformát;

c) a nemzeti hovatartozás fogalma nem korlátozódik az állampolgárságra vagy annak hiányára, hanem magában foglalja különösen az olyan csoporthoz való tartozást is, amelyet annak kulturális, etnikai, illetve nyelvi identitása, közös földrajzi vagy politikai származása, illetve egy másik állam lakosságához fűződő viszonya határoz meg;

d) valamely csoport különösen akkor minősül meghatározott társadalmi csoportnak, ha:

da) a csoport tagjai olyan velük született jellemző tulajdonsággal vagy meg nem változtatható közös háttérrel rendelkeznek, vagy olyan közös meggyőződésük, illetve jellemző tulajdonságaik vannak, amelyek olyannyira alapvetőek az önazonosság, illetve a lelkiismeret szabadsága szempontjából, hogy az érintett személyeket nem lehet ezek feladására kényszeríteni, vagy

db) a csoport az érintett országban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkezik, mivel a csoportot az azt körülvevő társadalom különbözőként kezeli;

e) a politikai vélemény fogalma különösen azt foglalja magában, hogy a kérelmező egy olyan ügyben, amely a kérelmező üldözőjével, annak politikájával vagy eljárásával kapcsolatos, meghatározott véleményt vagy meggyőződést képvisel, függetlenül attól, hogy a kérelmező az adott vélemény vagy meggyőződés alapján cselekedett-e.

(2) A származási ország körülményeitől függően meghatározott társadalmi csoportnak minősülhet az olyan csoport is, amelybe tartozók közös jellemzője a szexuális irányultságon vagy a nemi hovatartozáson alapul.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a szexuális irányultság nem foglalja magában a magyar jog szerint bűncselekménynek minősülő, az elkövető szexuális irányultságával összefüggő cselekményeket.

(4) Annak értékelésekor, hogy a kérelmező üldöztetéstől való félelme megalapozott-e, nincs jelentősége annak, hogy a kérelmező ténylegesen rendelkezik-e az üldözés alapjául szolgáló faji, vallási, társadalmi vagy politikai jellemzőkkel, illetve nemzeti hovatartozással, ha üldözője úgy tekinti, hogy e jellemzőkkel rendelkezik.

64. §

A kérelmező menekültkénti elismerésének feltételei akkor állnak fenn, ha a 6. § (1) bekezdés szerinti üldözési okok és az 59. § értelmében üldözésnek minősülő cselekmények között összefüggés állapítható meg.

65. §

(1) Az érdemi eljárás megszűnik, ha a kérelmező meghal.

(2) A menekültügyi hatóság az érdemi eljárást megszünteti, ha

a) az 50. § (2) bekezdés a), c) vagy d) pontjában foglalt feltétel fennáll;

b) a kérelmező a nyilatkozattételt megtagadja, és ezzel a kérelem érdemi elbírálását megakadályozza;

c) a 49. § (2) bekezdés alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az érdemi eljárás megindítását követően jutott a menekültügyi hatóság tudomására.

(3) Ha a menekültügyi hatóság az érdemi eljárást a (2) bekezdés a) vagy b) pontja alapján szünteti meg, a továbbiakban az 50. § (3)-(8) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(4) Ha az érdemi eljárás (3) bekezdés szerinti folytatása során a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt megszüntetési ok merül fel, a menekültügyi hatóság a kérelmet elutasítja.

(5) Az érdemi eljárást a (2) bekezdés c) pontja alapján megszüntető végzéssel szemben - az 51. § (2)-(5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően - bírósági felülvizsgálatnak van helye.

66. §

(1) Ha a menekültügyi hatóság megállapítja a kérelem alaptalanságát, a kérelmet elutasítja.

(2) A menekültügyi hatóság a kérelemnek helyt adó határozat közlésével egyidejűleg a menekültként vagy oltalmazottként elismert külföldit - az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven - írásban tájékoztatja a jogairól és kötelezettségeiről.

67. §

(1) A kérelmet elutasító határozattal szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye.

(2) A keresetlevelet a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A menekültügyi hatóság a keresetlevelet az ügy irataival és ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak. A keresetlevél benyújtásának a menekültügyi hatóság határozatának végrehajtására - az 52. §-ban foglalt eset kivételével - halasztó hatálya van.

(3) A keresetről a Fővárosi Bíróság - a keresetlevél beérkezésétől számított hatvan napon belül - peres eljárásban dönt.

(4) A bírósági eljárásban a kérelmező személyes meghallgatása kötelező. A személyes meghallgatást a bíróság mellőzi, ha

a) a kérelmező a szálláshelyéről nem idézhető,

b) a kérelmező ismeretlen helyre távozott, vagy

c) az ismételt kérelem a korábbival azonos ténybeli alapon nyugszik.

(5) A bíróság a menekültügyi hatóság határozatát megváltoztathatja. A bíróság eljárást befejező döntésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(6) A menekültügyi hatóság 66. § (2) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettsége akkor is fennáll, ha a bíróság a menekültügyi hatóság határozatát megváltoztatja, és a kérelmezőt menekültként vagy oltalmazottként elismeri.

Menekültkénti elismerés kivételes méltányosságból

68. §

(1) A kivételes méltányosságból történő menekültkénti elismerés során a miniszter hivatalból jár el.

(2) A miniszter határozatával szemben jogorvoslatnak nincs helye.

Dublini eljárás

69. §

(1) Ha az érdemi eljárás során a dublini eljárás lefolytatásának feltételei állnak fenn, a 47. § (2)-(9), valamint a 48. § (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(2) Ha a kérelmezőt és a kérelem vizsgálatát a megkeresett tagállam nem veszi át, az érdemi eljárást folytatni kell.

A menedékes kérelmére vonatkozó szabályok

70. §

(1) Ha a menedékes az ideiglenes védelem lejártát megelőzően menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés iránti kérelmet nyújt be, menedékes jogállása a kérelem elbírálása alatt, továbbá a kérelem elutasítása esetén - az ideiglenes védelem lejártáig - fennmarad, feltéve, hogy menedékeskénti elismerése visszavonására nem kerül sor.

(2) Az (1) bekezdés alapján benyújtott kérelmet akkor is el kell bírálni, ha az ideiglenes védelem a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárás időtartama alatt megszűnik. Ebben az esetben a kérelmezőt az 5. § szerinti jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik.

Repülőtéri eljárás

71. §

(1) Ha a külföldi a kérelmét a Magyar Köztársaság területére történő beléptetés előtt, a nemzetközi légiforgalmi határátkelőhelyen nyújtja be, e fejezet rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A kérelmezőt a repülőtéri eljárás során nem illetik meg az 5. § (1) bekezdés a) és c) pontjában foglalt jogosultságok.

(3) A menekültügyi hatóság a kérelmezőt a repülőtér tranzitterületén található szálláshelyen helyezi el.

(4) A repülőtéri eljárásban az előzetes vizsgálati eljárást nyolc napon belül le kell folytatni. Az előzetes vizsgálati eljárás során hozott döntés közléséről a menekültügyi hatóság haladéktalanul gondoskodik.

(5) A kérelmezőt a Magyar Köztársaság területére be kell léptetni, ha

a) az előzetes vizsgálati eljárás érdemi eljárásra utaló végzéssel zárul, vagy

b) a kérelem benyújtásától számított nyolc nap eltelt.

(6) A repülőtéri eljárás szabályai nem alkalmazhatók, ha a kérelmet különleges bánásmódot igénylő személy nyújtja be.

A menekültkénti és az oltalmazottkénti elismerés visszavonása

72. §

(1) Ha a menekültügyi hatóság a menekültkénti vagy az oltalmazottkénti elismerés feltételei fennállásának felülvizsgálata során azt állapítja meg, hogy az elismerés visszavonásának van helye, erről a menekültet vagy az oltalmazottat írásban, az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven tájékoztatja.

(2) A menekültügyi hatóság a tájékoztatással egyidejűleg - határidő tűzésével - felhívja a menekültet vagy az oltalmazottat, hogy jelölje meg azokat az okokat, amelyek igazolják vagy valószínűsítik a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását, illetve azt, hogy az elismerést kizáró ok nem áll fenn.

(3) A menekültet vagy az oltalmazottat a menekültügyi hatóság személyesen meghallgatja. A személyes meghallgatást a menekültügyi hatóság mellőzi, ha a külföldi

a) a lakóhelyéről nem idézhető,

b) ismeretlen helyre távozott, vagy

c) a személyes meghallgatáson írásbeli felszólításra nem jelenik meg, és távolmaradását megfelelően nem igazolja.

73. §

(1) Ha a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy az elismerés visszavonására okot adó körülmény nem áll fenn, az eljárást megszünteti. Az eljárást megszüntető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(2) Ha a menekültügyi hatóság menekült esetében a 10. § (2) bekezdésben, oltalmazott esetében a 6. § (2) bekezdésben foglalt valamely ok fennállását állapítja meg, a menekültkénti, illetve az oltalmazottkénti elismerést visszavonja.

74. §

(1) A menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerést visszavonó határozattal szemben - a jogállásról történő lemondáson alapuló visszavonás esetét kivéve - bírósági felülvizsgálatnak van helye.

(2) A keresetlevelet a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül a menekültügyi hatóságnál kell benyújtani. A menekültügyi hatóság a keresetlevelet az ügy irataival és ellenkérelmével együtt haladéktalanul megküldi a bíróságnak. A keresetlevél benyújtásának a menekültügyi hatóság határozatának végrehajtására halasztó hatálya van.

(3) A keresetről a Fővárosi Bíróság - a keresetlevél beérkezésétől számított hatvan napon belül - peres eljárásban dönt.

(4) A bírósági eljárásban a kérelmező személyes meghallgatása kötelező. A személyes meghallgatást a bíróság mellőzi, ha a külföldi

a) a lakóhelyéről nem idézhető, vagy

b) ismeretlen helyre távozott.

(5) A bíróság eljárást befejező döntésével szemben jogorvoslatnak nincs helye.

IX. Fejezet

A MENEDÉKESKÉNTI ELISMERÉSRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

75. §

(1) A Kormány - a miniszter előterjesztése alapján - a 17. § b) pontja szerinti ideiglenes védelemre jogosultként történő elismerésről határozatot hoz.

(2) Az (1) bekezdés szerinti határozat tartalmazza azt az időtartamot, amelynek lejártával, illetve annak a ténynek a megjelölését, amelynek bekövetkeztével az ideiglenes védelem megszűnik.

(3) A menedékeskénti elismerésre irányuló eljárásban a menekültügyi hatóságnak és a bíróságnak a 39. § (2) bekezdésben meghatározott jelentést nem kell beszereznie.

(4) Az ideiglenes védelem - 22. § (1) bekezdésben meghatározott időtartam lejártát vagy tény bekövetkeztét követő - fenntartásáról hozott határozatra az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

76. §

(1) A menedékeskénti elismerését kérőnek (e fejezetben a továbbiakban: kérelmező) azt kell igazolnia vagy valószínűsítenie, hogy a 17. § a) vagy b) pontja szerint védelemre jogosult tömegesen menekülő személyek csoportjába tartozik.

(2) Alaptalan a menedékeskénti elismerés iránti kérelem (e fejezetben a továbbiakban: kérelem), ha a kérelmező

a) nem igazolja vagy valószínűsíti, hogy a 17. § a) vagy b) pontja szerint védelemre jogosult csoport tagja, vagy

b) menedékeskénti elismerése a 19. § alapján kizárt.

(3) A külföldi menedékeskénti elismerésére irányuló eljárást negyvenöt napon belül kell lefolytatni. Az ügyintézési határidő nem hosszabbítható meg.

77. §

(1) A menekültügyi hatóság a menedékeskénti elismerésre irányuló eljárás során köteles beszerezni a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatósági állásfoglalását.

(2) A Nemzetbiztonsági Hivatal köteles a menekültügyi hatóság megkeresésének harminc napon belül eleget tenni. A szakhatósági eljárás ügyintézési határideje nem hosszabbítható meg.

(3) A szakhatósági eljárás időtartama az ügyintézési határidőbe beszámít.

78. §

(1) Ha a menekültügyi hatóság a kérelem alaptalanságát állapítja meg, a kérelmet elutasítja.

(2) A menekültügyi hatóság kérelmet elutasító határozatával szembeni jogorvoslatra a 67. §-ban foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

(3) A menekültügyi hatóság a kérelemnek helyt adó határozat közlésével egyidejűleg a menedékesként elismert külföldit - az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven - írásban tájékoztatja a jogairól és kötelezettségeiről.

A menedékeskénti elismerés visszavonása

79. §

(1) Ha a menekültügyi hatóság a 23. § (2) bekezdésben foglalt valamely ok fennállását állapítja meg, a menedékeskénti elismerést visszavonja.

(2) A menedékeskénti elismerést visszavonó határozattal szemben - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a 74. §-ban foglaltak szerint van helye jogorvoslatnak.

(3) Ha a menedékeskénti elismerés visszavonására a 23. § (2) bekezdés a) pontja alapján került sor, az elismerést visszavonó határozattal szemben jogorvoslatnak nincs helye.

X. Fejezet

ADATKEZELÉS

80. §

A menekültügyi hatóság a menekült, az oltalmazott, a menedékes, valamint az elismerését kérő (a továbbiakban együtt: e törvény hatálya alá tartozó személy) személyes adatait, a tartózkodásukkal és az őket megillető ellátással és támogatással összefüggő adatokat, továbbá az azokban bekövetkezett változásokat

a) a menekült, az oltalmazott, illetve a menedékes jogállás fennállásának megállapítása és az ahhoz fűződő jogosultságok biztosítása,

b) az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott ellátásra és támogatásra való jogosultság megállapítása,

c) személyazonosítás,

d) a párhuzamos eljárások megakadályozása, valamint

e) a kérelem többszöri benyújtásának megállapítása

céljából a menekültügyi nyilvántartásban kezeli.

81. §

E fejezet alkalmazásában természetes személyazonosító adatok az e törvény hatálya alá tartozó személy következő adatai:

a) családi és utóneve vagy -nevei;

b) születési családi és utóneve vagy -nevei;

c) előző családi és utóneve vagy -nevei;

d) álneve vagy álnevei;

e) születési helye és ideje;

f) neme;

g) anyja születési családi és utóneve vagy -nevei;

h) jelenlegi és korábbi állampolgársága, állampolgárságai vagy hontalan státusza;

i) menekült vagy oltalmazott esetén személyi azonosítója.

82. §

(1) A menekültügyi nyilvántartás az e törvény hatálya alá tartozó személy következő adatait tartalmazza:

a) természetes személyazonosító adatait;

b) arcképmását;

c) a tizennégy éven felüli ujjnyomatát;

d) ha az elismerését kérő kísérő nélküli kiskorú, ennek tényét;

e) ha az elismerését kérő dublini eljárás alapján került átvételre, az átvétel tényét és időpontját;

f) a menekültkénti vagy oltalmazottkénti, valamint a menedékeskénti elismerés iránti kérelem benyújtásának, valamint a benyújtott kérelem visszavonásának tényét és időpontját;

g) a menekültkénti, oltalmazottkénti vagy menedékeskénti elismerés tényét és időpontját, a határozatot hozó hatóság vagy bíróság megnevezését, továbbá azt, hogy a határozat hatálya hány személyre terjed ki;

h) az elismerés iránti kérelem elutasításának, a menekültügyi eljárás megszüntetésének, valamint az elismerés visszavonásának tényét, okát és időpontját, az országelhagyási kötelezettség teljesítésének határidejét, a döntéshozó hatóság vagy bíróság megnevezését, továbbá azt, hogy a döntés hatálya hány személyre terjed ki;

i) az elismerését kérő dublini eljárás alapján történő átadásának tényét és okát, az átadásról rendelkező végzés meghozatalának, valamint az elismerését kérő átadásának időpontját, továbbá azt, hogy a végzés hatálya hány személyre terjed ki;

j) családi állapotát, foglalkozását, iskolai végzettségét;

k) lakóhelyét, tartózkodási helyét, szálláshelyét;

l) a származási országa nevét;

m) a faji vagy nemzeti hovatartozására, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozására, illetve vallási, politikai meggyőződésére vonatkozó adatok közül azt, amelyre kérelmének indokolásában hivatkozott;

n) a személyazonosságát igazoló és úti okmányainak adatait (az okmány azonosító jelét és számát, érvényességi idejét, a kiállítás időpontját, a kiállító hatóság nevét, a kiállítás helyét);

o) a vele együtt érkező családtagok természetes személyazonosító adatait és magyarországi tartózkodásuk jogcímét;

p) jövedelmi, vagyoni helyzetére vonatkozó olyan adatokat, amelyeket nyilatkozata, az általa szolgáltatott irat vagy az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási feladatokat ellátó szerv adatszolgáltatása tartalmazott.

(2) A menekültügyi hatóság

a) az (1) bekezdés a)-o) pontjában meghatározott adatokat a kérelem elutasításától, az eljárás megszüntetésétől vagy az elismerés megszűnésétől,

b) az (1) bekezdés p) pontjában meghatározott adatokat az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott ellátásra, illetve támogatásra való jogosultság megszűnésétől, illetve a visszatérítendő támogatás teljesítésétől vagy a követelés elévülésétől számított öt évig kezeli.

(3) Az ujjnyomat rögzítésének és tárolásának célja az elismerését kérő azonosítása és a kérelem többszöri benyújtásának megállapítása. Az eljáró hatóság a rögzített ujjnyomatot az elismerését kérő igazolt, ennek hiányában az általa közölt természetes személyazonosító adatainak, állampolgárságának, továbbá a kijelölt szálláshelyének megjelölésével haladéktalanul továbbítja a (4) bekezdés szerinti adatfeldolgozó szervnek.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott adatkör tekintetében adatfeldolgozó a miniszter rendeletében meghatározott szerv. Az adatoknak az Eurodac központi egységéhez történő továbbításáért, az adatok fogadásáért, illetve azok összehasonlításáért az adatkezelő felel.

(5) Az e törvény alapján kiadott okmányok a menekültügyi nyilvántartásban szereplő adatok közül azokat tartalmazzák, amelyek a jogosult személyazonosságának megállapításához, valamint az okmány által biztosított jogosultság fennállásának igazolásához szükségesek.

83. §

(1) A befogadó állomás - az állomáson elhelyezett személyek jogosultságainak biztosítása, valamint az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott ellátásra és támogatásra való jogosultság megállapítása céljából - nyilvántartást vezet

a) a befogadó állomáson elhelyezettek természetes személyazonosító adatairól, valamint

b) a befogadó állomás által nyújtott ellátás, illetve támogatás mértékéről és időtartamáról.

(2) A befogadó állomáson elhelyezett személy adatait a befogadó állomás végleges elhagyását követő egy évig kell kezelni.

84. §

(1) A menekült, az oltalmazott, illetve a menedékes lakóhelye, tartózkodási helye vagy szálláshelye szerint illetékes jegyző - az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott, hatáskörébe tartozó ellátásra, illetve támogatásra való jogosultság megállapítása céljából - nyilvántartást vezet a hatáskörébe tartozó támogatásra jogosult személy

a) természetes személyazonosító adatairól;

b) lakóhelyéről, tartózkodási helyéről vagy szálláshelyéről;

c) a folyósított támogatás összegéről;

d) a folyósítás időpontjáról, visszatérítendő támogatás esetén a törlesztési határidőről.

(2) A támogatást folyósító szervek kezelhetik a jegyző hatáskörébe tartozó támogatásra jogosult személlyel közös háztartásban élő családtagok kereseti és vagyoni viszonyaira vonatkozó adatokat, amennyiben a támogatás feltételeinek fennállása ezek alapján állapítható meg.

(3) A támogatást folyósító szervek kötelesek adatot szolgáltatni a menekültügyi hatóság, valamint a (2) bekezdés szerinti adatok igénylésére törvényben feljogosított szervek részére.

(4) A jegyző és a támogatást folyósító szervek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott adatokat a támogatásra való jogosultság, illetve a visszafizetési kötelezettség fennállásáig kezelhetik.

85. §

A menekültügyi hatóság jogszabályban meghatározott feladatai ellátása céljából - törvényben meghatározott adatkörben - adatokat igényelhet

a) a bűntettesek, a kényszerintézkedés, illetve a büntetőeljárás alatt állók nyilvántartásából;

b) a központi idegenrendészeti nyilvántartásból;

c) a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból;

d) nemzetközi szerződés, európai közösségi jogi aktus vagy viszonosság alapján külföldi bűnüldöző, idegenrendészeti és menekültügyi szervektől, illetve nemzetközi szervezetektől.

86. §

(1) Az e fejezetben meghatározott nyilvántartásokból jogszabályban meghatározott feladataik ellátása céljából - törvényben meghatározott adatkörben -

a) a bíróság,

b) az ügyészség,

c) a nyomozó hatóság,

d) a nemzetbiztonsági szolgálat,

e) az idegenrendészeti hatóság,

f) az adó- és vámhatóság,

g) a menekültügyi eljárásban közreműködő szakhatóság,

h) az állampolgársági ügyekben eljáró hatóság,

i) a személyiadat- és lakcímnyilvántartással kapcsolatos ügyekben eljáró hatóság,

j) a munkaügyi hatóság,

k) a munkavédelmi hatóság,

l) az egészségügyi államigazgatási szerv,

m) az anyakönyvezést végző hatóság,

n) a gyámhatóság és

o) a jogszabály, illetve szerződés alapján támogatást folyósító szervek

igényelhetnek adatot.

(2) A menekültügyi hatóság a menekültként vagy oltalmazottként történő elismerésről - az érintett természetes személyazonosító adatainak közlésével - tájékoztatja a személyiadat- és lakcímnyilvántartást kezelő központi szervet a nyilvántartásba történő felvétel, illetve személyazonosító igazolvánnyal, valamint személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolvánnyal történő ellátás céljából.

(3) Az e törvény alapján kezelt adatok statisztikai célra felhasználhatók, és az azokat tartalmazó nyilvántartásokból személyazonosításra alkalmatlan módon statisztikai célra adatok szolgáltathatók.

(4) A Központi Statisztikai Hivatal részére statisztikai célú adatkezelés érdekében személyazonosításra alkalmas módon is átadhatók

a) a 82. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adatok közül az e törvény hatálya alá tartozó személy családi és utóneve vagy -nevei, születési családi és utóneve vagy -nevei, előző családi és utóneve vagy -nevei, születési helye és ideje, neme, anyja születési családi és utóneve vagy -nevei, a jelenlegi és korábbi állampolgárságára vagy hontalan státuszára vonatkozó adatok, továbbá

b) a 82. § (1) bekezdés f), valamint j)-l) pontjában meghatározott adatok.

(5) A 82. § (1) bekezdés m) pontjában meghatározott adat csak a nyomozó hatóság és az ügyészség, továbbá törvényben meghatározottak szerint a bíróság és a nemzetbiztonsági szolgálat részére adható át.

87. §

(1) A menekültügyi hatóság külföldi állam és nemzetközi szervezet részére adatot szolgáltat

a) a menekültügy területén alkalmazandó jogszabályokról és gyakorlatról;

b) az e törvény hatálya alá tartozó személyek érkezésének és állampolgárság szerinti megoszlásának havi alakulásáról;

c) az elismerés iránti kérelmek általános tendenciáiról.

(2) A miniszter irányítása alatt álló országinformáció szolgáltatásáért felelős szerv külföldi állam és nemzetközi szervezet részére adatot szolgáltat az e törvény hatálya alá tartozó személy származási országa vagy a korábbi tartózkodási helye szerinti ország helyzetéről.

(3) A menekültügyi hatóság az (1) bekezdés b) pontja szerinti adatokat az Európai Unió Bizottsága által kijelölt szerv és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztossága részére is átadja.

88. §

(1) A menekültügyi hatóság nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján - az e törvény hatálya alá tartozó személy származási országa kivételével - külföldi állam szerveinek, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztosságának kérelmére, továbbá a menekültügyi eljárás átadása keretében közöl minden olyan információt, amely szükséges az elismerés iránti kérelem elbírálásához, feltéve, hogy az adatigénylőnél a személyes adatok védelme biztosított.

(2) Az (1) bekezdés szerinti információ tartalmazhatja

a) az e törvény hatálya alá tartozó személy természetes személyazonosító adatait;

b) a személyazonosságát igazoló és úti okmányok adatait (az okmány azonosító jelét és számát, érvényességi idejét, a kiállítás időpontját, a kiállító hatóság nevét, a kiállítás helyét);

c) az elismerését kérő személyazonosságának megállapításához szükséges más adatokat;

d) a tartózkodási engedélyre vagy vízumra vonatkozó adatokat;

e) az elismerés iránti kérelem, valamint a korábbi elismerés iránti kérelem benyújtásának helyét és időpontját, az eljárás állását, illetve a kérelem tárgyában hozott döntés tartalmát;

f) a büntetőeljárás során keletkezett adatokat.

(3) Azokat az indokokat, amelyekre az e törvény hatálya alá tartozó személy elismerés iránti kérelme alátámasztásaként hivatkozott - az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás során - csak az érintett írásbeli hozzájárulásával lehet közölni.

(4) Az (1) bekezdésben felhatalmazott szervek kivételével külföldi szerv vagy személy részére személyes adat csak az érintett írásbeli hozzájárulása alapján adható át. Az érintettet a felhasználás céljáról előzetesen tájékoztatni kell.

XI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatályba léptető és hatályon kívül helyező rendelkezések

89. §

(1) Ez a törvény - a (2)-(3) bekezdésben foglalt kivétellel - 2008. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény 58. § (1) bekezdése az Európai Unió Tanácsa által elfogadott, a biztonságos harmadik országnak tekintendő harmadik országok közös minimumlistájáról szóló közösségi jogi aktus hatálybalépésének napján lép hatályba, egyidejűleg a 90. § (2) bekezdés hatályát veszti.

(3) E törvény 93. §-a 2007. július 2-án lép hatályba.

(4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény,

b) a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 36. §-a és 58. §-a,

c) a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló 2001. évi XXXVIII. törvény,

d) az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 44-56. §-a, az azt megelőző "HETEDIK FEJEZET" fejezetcím és az "A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról" cím, továbbá a 147. § (1) bekezdés f) pontja, 147. § (2) bekezdés d) pontja és 147. § (3) bekezdése,

e) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény 93. §-a, valamint

f) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 113. §-a.

Átmeneti rendelkezések

90. §

(1) E törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő menekültügyi eljárásban nem lehet alkalmazni.

(2) Az 58. § (1) bekezdés hatálybalépéséig a kérelmező származási országa akkor tekinthető biztonságosnak, ha megfelel az 58. § (2) bekezdés a)-d) pontjában foglalt feltételeknek.

(3) Ahol e törvény a kérelem ismételt benyújtásához jogkövetkezményt fűz, a megelőző kérelmek számának megállapításakor az e törvény hatálybalépése előtt benyújtott kérelmeket is figyelembe kell venni.

91. §

(1) A menekültügyi hatóság a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény alapján humanitárius célból tartózkodási engedéllyel ellátott befogadottak jogállását az e törvény hatálybalépését követő tizennyolc hónapon belül felülvizsgálja.

(2) A felülvizsgálat során a menekültügyi hatóság a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárást hivatalból folytatja le.

Felhatalmazó rendelkezések

92. §

(1) A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben

a) állapítsa meg a menekültügyi eljárás részletes szabályait;

b) állapítsa meg a menekültügyi eljárás külföldi menekültügyi hatóság részére történő átadására, illetve a menekültügyi eljárás átvételére vonatkozó részletes szabályokat;

c) határozza meg az elismerését kérőt, valamint a menekültet, az oltalmazottat és a menedékest megillető ellátások és támogatások fajtáit, igénybevételük feltételeit;

d) állapítsa meg az ellátások és támogatások igénybevétele költségeinek megtérítésére irányadó szabályokat;

e) határozza meg az elismerését kérő, a menekült, az oltalmazott és a menedékes okmányainak körét;

f) határozza meg az elismerését kérő, a menekült, az oltalmazott és a menedékes okmányainak formáját és azok adattartalmát;

g) állapítsa meg a menekült, az oltalmazott és a menedékes úti okmánya kiadásának részletes eljárási szabályait;

h) jelölje ki az országinformáció szolgáltatásáért felelős szervet.

(2) A miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben

a) határozza meg a menekültügy szervezeti rendszerének felépítését, feladatait és működési rendjét;

b) jelölje ki a menekültügyi nyilvántartás, valamint a 82. § (3) bekezdésben meghatározott adatkör tekintetében az adatfeldolgozásra jogosult szervet.

Módosuló rendelkezések

93. §

(1) A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Kt.) 110. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"110. § (1) A nem magyar állampolgár kiskorú akkor válik óvodai ellátásra jogosulttá, illetve akkor tanköteles Magyarországon, ha

a) menedékjogot kérő, menekült, menedékes,

b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorolja,

c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetve a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik.

(2) A feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történő felvételénél igazolni kell.

(3) Ha a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás ideje

a) az egy évet nem haladja meg, a szülő kérésére,

b) az egy évet meghaladja, e törvény erejénél fogva válik a gyermek tankötelessé.

(4) A nem magyar állampolgár mindaddig, ameddig megfelel az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, az óvodai nevelést, és - amennyiben tankötelessé válik - az iskolai nevelést és oktatást, a kollégiumi nevelést, a pedagógiai szakszolgálatokat a tankötelezettség fennállása, továbbá a tankötelezettség ideje alatt megkezdett és a tankötelezettség megszűnése után folytatott tanulmányok alatt a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel veheti igénybe.

(5) Az (1) bekezdés a) pontjában felsoroltak az elismerés iránti kérelem benyújtásától kezdődően gyakorolhatják a (4) bekezdésben meghatározott jogokat, illetve kötelesek megkezdeni a tankötelezettség teljesítését.

(6) A (4) bekezdésben szabályozott jog az (1) bekezdés b), c) pontjában meghatározottak alapján akkor gyakorolható, ha a szülő három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik és keresőtevékenységet folytat. E rendelkezéseket az érintett házastársa és gyermeke tekintetében is alkalmazni kell.

(7) Az a nem magyar állampolgár, aki az oktatásért felelős miniszter meghívólevelével rendelkezik, a meghívólevélben meghatározott ellátást a magyar állampolgárokkal azonos feltételek szerint veheti igénybe.

(8) Az a nem magyar állampolgár, aki nem tartozik az (1)-(7) bekezdésben foglaltak hatálya alá - ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másképpen nem rendelkezik - az óvodai, iskolai és kollégiumi ellátásért, továbbá a pedagógiai szakszolgálat igénybevételéért díjat fizet. A díj nem haladhatja meg a szakmai feladatra jutó folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadát. A közoktatási intézmény vezetője a díjat a fenntartó által meghatározott szabályok alapján csökkentheti, illetve elengedheti.

(9) Az (1) bekezdésben meghatározottak óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez és oktatásához az oktatásért felelős miniszter pedagógiai rendszereket (oktatási programokat) ad ki."

(2) A Kt. 122/A. §-a a következő c) ponttal egészül ki:

[Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:]

"c) a Tanács 2003/9/EK irányelve (2003. január 27.) a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról, 10. cikk (1)-(2) bekezdés."

Az Európai Unió jogának való megfelelés

94. §

(1) E törvény a következő közösségi jogi aktusoknak történő részleges megfelelést szolgálja:

a) az Európai Közösségek bevándorlásért felelős minisztereinek 1992. november 30-i állásfoglalása a nyilvánvalóan alaptalan menedékjogi kérelmekről;

b) az Európai Közösségek bevándorlásért felelős minisztereinek 1992. november 30-i állásfoglalása a harmadik befogadó országokra vonatkozó kérdések összehangolt megközelítéséről;

c) az Európai Közösségek bevándorlásért felelős minisztereinek Londonban, 1992. november 30-án és december 1-jén meghozott állásfoglalásai azokról az országokról, amelyekben az üldöztetésnek nincs komoly veszélye;

d) a Tanács 1995. június 20-i állásfoglalása a menekültügyi eljárások minimális garanciáiról;

e) a Tanács 1997. június 26-i állásfoglalása a harmadik államból származó kísérő nélküli kiskorúakról;

f) a Tanács 1995. szeptember 25-i állásfoglalása az ideiglenes védelemben részesülő személyek belépésével és tartózkodásával kapcsolatos kötelezettség megosztásáról;

g) a Tanács 1996. március 4-i közös álláspontja, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján fogadott el a menekültek jogállásáról szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezmény 1. cikkében szereplő "menekült" fogalom meghatározásának összehangolt alkalmazásáról;

h) a Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimum követelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről 2. cikk a) és e)-f) pontjai, 3-4. cikk, 7-11. cikk, 13. cikk, 15. cikk, 17-20. cikk, 22-23. cikk, 26. cikk (4) bekezdés, 27-29. cikk, e törvény végrehajtási rendeleteivel együttesen;

i) a Tanács 2003/9/EK irányelve (2003. január 27.) a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról 2. cikk d)-e), h)-j) pontjai, 3-5. cikk, 7-8. cikk, 10-11. cikk, 13-22. cikk, e törvény végrehajtási rendeleteivel együttesen;

j) a Tanács 2004/83/EK irányelve (2004. április 29.) a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról 2. cikk c), e), h), i), k) pontja, 4-7. cikk, 9-33. cikk, e törvény végrehajtási rendeleteivel együttesen;

k) a Tanács 2005/85/EK irányelve (2005. december 1.) a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól 3. cikk, 6-12. cikk, 15-28. cikk, 32. cikk, 34. cikk (3) bekezdés a) pont, 35. cikk, 37-39. cikk, e törvény végrehajtási rendeleteivel együttesen.

(2) E törvény a következő közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapít meg:

a) a Tanács 343/2003/EK (2003. február 18.) rendelete az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról;

b) a Tanács 2725/2000/EK (2000. december 11.) rendelete a dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló "Eurodac" létrehozásáról.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

Az Alkotmány 65. § (1) bekezdésében foglaltak végrehajtása érdekében elsőként a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) szabályozta átfogóan a menedékjog tárgykörét. Tíz évvel később a menedékjogról szóló új törvénynek sok tekintetben eltérő társadalmi és jogi kihívásoknak kell megfelelnie. A Magyar Köztársaság az Európai Unió tagállamaként alakító részesévé vált a közös európai menekültügyi politikának, ugyanakkor kötelességünk annak biztosítása, hogy nemzeti jogunk megfeleljen az Európai Unió jogforrásainak.

Az Európai Unió a menekültügyet az Amszterdami Szerződéssel emelte a közösségi jogalkotás szabályozási tárgykörébe. A közös szabályok kialakítása érdekében az 1999-es Tamperei, majd a 2004-es Hágai Program részeként számos európai közösségi rendelet és irányelv került elfogadásra. Az európai uniós menekültügyi szabályozás célja közös minimumszabályok megalkotása révén egy egységes európai menekültügyi rendszer létrehozása. További célkitűzés emellett, hogy a tagállamok menekültügyi eljárási és befogadási gyakorlata összhangba kerüljön, meghatározó elemeit, garanciális szabályait illetően pedig minél kevesebb különbözőséget mutasson.

A hazai menekültügyi joganyag felülvizsgálatát, valamint ennek nyomán új törvény megalkotását az európai uniós tagságból eredő kötelezettségeknek való megfelelés mellett az elmúlt évek jogalkalmazási tapasztalatai is szükségessé tették. A javaslat szabályozásának irányvonalát az alábbi közösségi jogi aktusok határozzák meg:

a) a valamely harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: Dublin II rendelet), amely kijelöli azt az államot, amelynek el kell járnia a rendeletet alkalmazó államok valamelyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem ügyében;

b) a dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló "Eurodac" létrehozásáról szóló, 2000. december 11-i 2725/2000/EK tanácsi rendelet, amely alapján létrejött a többszöri kérelmek kiszűrését lehetővé tevő ujjnyomat-azonosító rendszer;

c) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása esetén nyújtandó átmeneti védelem minimum követelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről szóló, 2001. július 20-i 2001/55/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: tömeges beáramlásról szóló irányelv), amely a tömegesen menekülők beáramlása esetén követendő eljárás szabályait állapítja meg;

d) a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: befogadási irányelv), amely az elismerést kérők jogosultságaira, különösen az őket megillető ellátásokra, támogatásokra és szállásra vonatkozó közös szabályokat állapítja meg;

e) a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: kvalifikációs irányelv), amelynek célja, hogy az Európai Unió tagállamaiban megteremtse a menedékkérők menekültkénti elismerésének vagy kiegészítő védelemben részesítésének, valamint az elismerés visszavonásának egységes feltételrendszerét, továbbá meghatározza a menedékkérők, valamint a menekültként elismert vagy kiegészítő védelemben részesített személyek jogállását;

f) a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, 2005. december 1-i 2005/85/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: eljárási irányelv), amely rögzíti azokat a garanciákat, amelyeknek érvényesülését a tagállamoknak a menekültügyi eljárás során biztosítaniuk kell.

A javaslat új, a magyar jogban eddig ismeretlen jogintézményeket honosít meg, a jogállások rendszerezetten egymásra épülő, logikus struktúráját építi fel. A javaslat anyagi jogi része a törvény hatálya alá tartozó személyek jogállása szerinti fejezetekre tagolódik.

A kvalifikációs irányelvvel összhangban a javaslat bevezeti a kiegészítő védelem intézményét és az oltalmazotti (kiegészítő védelmi) jogállást. Az európai uniós jogalkotási kötelezettség nyomán létrehozott oltalmazottkénti elismerés betölti a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv (a továbbiakban: Genfi Egyezmény) szerinti menekült státusz és a befogadotti jogállás közötti szabályozási űrt.

A javaslat szerint oltalmazottként kiegészítő védelemben részesül az a külföldi, aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni.

A kvalifikációs irányelv azt a követelményt fogalmazza meg a tagállamokkal szemben, hogy a kiegészítő védelemben részesített személyek részére az elismert menekültek jogállását megközelítő státuszt biztosítsanak. A javaslat ennek megfelelően - a menekült jogállásának meghatározásánál alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - nem sorolja fel az oltalmazott jogait és kötelezettségeit, hanem rögzíti, hogy az oltalmazottat - ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik - a menekült jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik. A javaslat a befogadási irányelv rendelkezéseivel és terminológiájával összhangban határozza meg az elismerését kérő számára biztosítandó ellátások és támogatások körét. A "befogadási feltételek" gyűjtőfogalom magában foglal minden olyan jogosultságot és kötelezettséget, amely az elismerését kérőt az elismerés iránti kérelem benyújtásától kezdően megilleti, illetve terheli, továbbá minden olyan intézkedést is, amely a jogosultságok biztosításával vagy a kötelezettségek érvényesítésével függ össze. A befogadási feltételek biztosítására vonatkozó szabályok megállapítása során a javaslat a rászorultság elvét, mint vezérelvet követi. Az elismerését kérő csak akkor jogosult a befogadás egyes feltételeire, ha az azok biztosításához szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik. A javaslat nagy hangsúlyt fektet az elismerést kérő személyek jogainak érvényesülését biztosítani hivatott garanciális szabályok megállapítására, továbbá szem előtt tartja a kiszolgáltatott személy - így különösen a kiskorú, a kísérő nélküli kiskorú, az idős, a fogyatékkal élő személy, a várandós nő, a kiskorú gyermeket egyedül nevelő szülő, valamint a kínzást, nemi erőszakot vagy a pszichikai, fizikai vagy szexuális erőszak más súlyos formáját elszenvedett személy - sajátos szükségleteiből fakadó különleges bánásmód iránti igényét.

A Met. nem differenciált kellőképpen a menekültkénti és a menedékeskénti elismerés szabályai között, holott ezt a menedékeskénti elismerésre irányuló eljárás speciális jellege indokolttá teszi: rövid idő alatt nagy mennyiségű kérelmet kell elbírálni egyszerűsített szempontrendszer alapján. A javaslat - a Met. hiányosságát kiküszöbölve - a menekültügyi eljárás általános szabályainak meghatározását követően eltérő szabályokat állapít meg a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárásra, valamint a menedékeskénti elismerésre irányuló eljárásra. Ez a különbségtétel - a közösségi joggal összhangban - a menekülők tömeges beáramlása esetén egyszerűsített eljárás lefolytatását teszi lehetővé. A menedékeskénti elismerés kétfázisú eljárásban valósul meg. Az első szakaszban az Európai Unió Tanácsa, illetve a Magyar Köztársaság Kormánya a védelemre jogosultként történő elismerésről határoz. A második szakaszban, a konkrét menedékeskénti elismerés során a menekültügyi hatóság csak azt vizsgálja, hogy az elismerését kérő személyre a védelemre jogosultként elismerő tanácsi- vagy kormányhatározat hatálya kiterjed-e.

A menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárást a javaslat két szakaszra bontja. Az eljárás első szakaszának célja, hogy kizárja az eljárás második, érdemi szakaszából azokat a kérelmeket, amelyek esetében a Dublin II rendelet szerinti átadás-átvételi eljárás lefolytatása szükséges, valamint amelyek elfogadhatatlanok, hozzásegítve ezzel a menekültügyi hatóságot, hogy kapacitásait az érdemi eljárásban hatékonyabban használhassa ki.

A menekültügyi eljárás szabályainak újragondolása során szem előtt tartott legfontosabb célkitűzések egyike a gyors és hatékony eljárás kialakítása volt.

Ennek keretében a javaslat a menekültügyi eljárás során hozott nem érdemi döntésekkel szemben rövid - három napos - határidőn belül teszi lehetővé a jogorvoslatot, melynek elbírálása - nyolc napon belül - nemperes eljárásban történik. Ugyancsak az eljárás gyorsításának céljával rendelkezik úgy a javaslat, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatósági eljárásának időtartama az ügyintézési határidőbe beszámít.

Az elmúlt évek jogalkalmazási tapasztalataira is figyelemmel, annak érdekében, hogy a menekültügyi hatóság határozatának bírósági felülvizsgálata hatékony jogorvoslatként működhessen, a javaslat a Fővárosi Bíróság peres eljárásának határidejét a jelenlegi harminc napról hatvan napra növeli.

A javaslat az elismert menekültek jogállása felülvizsgálatának jelenlegi szabályain nem változtat, az oltalmazottak esetében azonban előírja a legalább ötévenkénti kötelező felülvizsgálatot. Kibővülnek az elismerés visszavonásának esetkörei és részletes szabályozást nyer az elismerés visszavonására irányuló eljárás.

Részletes indokolás

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

Az 1. §-hoz

Az 1. § meghatározza a javaslat tárgyi és személyi hatályát. A javaslatot kell alkalmazni minden olyan eljárásban, amelynek célja a menekültkénti, oltalmazottkénti vagy menedékeskénti elismerés feltételei fennállásának vizsgálata, ideértve az elismerés visszavonására irányuló eljárást is.

A javaslat személyi hatálya az elismerés iránti kérelmet benyújtó vagy menedékjogot élvező külföldire terjed ki.

Értelmező rendelkezések

A 2. §-hoz

A javaslat meghatározza azoknak a fogalmaknak a pontos tartalmát, amelyek a javaslat alkalmazása szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak.

A külföldi fogalmát a javaslat a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.), valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) rendelkezéseivel összhangban határozza meg. A hontalan fogalma a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954-es New York-i egyezmény definíciójával pontosan megegyezik.

A javaslat a menekültre, az oltalmazottra és a menedékesre is kiterjedő, egységes menedékjog fogalmat hoz létre. A menedékjog jogcím a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, egyidejű védelem a visszaküldéssel, a kiutasítással és a kiadatással szemben. A kiegészítő védelem az oltalmazottat megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége. A kiegészítő védelem fogalmának bevezetését az uniós irányelveknek - elsősorban a kvalifikációs irányelvnek - a terminológiája indokolja. A kvalifikációs irányelv a nemzetközi védelem fogalmát használja, mely a menekülteket és az oltalmazottakat megillető védelem közös elnevezése. A kiegészítő védelem keretében az állam a Genfi Egyezmény szerinti védelmet mintegy kiegészítve olyan személyeknek nyújt segítséget és biztosít támogatást, akiket ugyan nem a Genfi Egyezményben meghatározott okokból üldöznek, de - a menekültekhez hasonlóan - nem tudják, vagy nem kívánják a származási országuk védelmét igénybe venni, mivel visszatérésük esetén súlyos sérelemnek lennének kitéve. A kvalifikációs irányelv megszületésekor annak kidolgozói elsősorban a Kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: ENSZ Kínzás Elleni Egyezmény), illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: Emberi Jogok Európai Egyezménye) 3. cikkében foglalt tilalmak nyomán alakították ki a nemzetközi védelem új formáját. A kiegészítő védelem biztosítása a Genfi Egyezményben meghatározott menekültvédelmi rendszerhez képest kiegészítő jellegű.

A menedékes számára biztosított ideiglenes védelem fogalma a tömeges beáramlásról szóló irányelv 2. cikk a) pontja alapján meghatározott definíció. Az angol nyelvű szövegben szereplő "temporary protection" kifejezés egyaránt fordítható ideiglenes, illetve átmeneti védelemként. Az irányelv alkalmazásában az ideiglenes védelem célja a hazájukba visszatérni nem képes, lakóhelyüket elhagyni kényszerült, harmadik országból származó személyek tömeges beáramlása esetén azonnali védelem biztosítása különösen akkor, ha annak kockázata is fennáll, hogy a menekültügyi rendszer nem lesz képes ezt a beáramlást feldolgozni anélkül, hogy ez hátrányosan ne érintené hatékony működését. A kísérő nélküli kiskorú fogalmának meghatározása a kvalifikációs irányelv 2. cikk i) pontja alapján történt. Ugyanez a definíció szerepel a családegyesítésről szóló, 2003. szeptember 22- i 2003/86/EK tanácsi irányelvben, a befogadási irányelvben, valamint a harmadik ország állampolgárságával rendelkező kísérő nélküli kiskorúakról szóló, 1997. június 26-i tanácsi állásfoglalásban. A fogalom-meghatározás a Harmtv. definíciójával is összhangban áll. A származási ország az állampolgárság, illetve hontalan személy esetén a szokásos tartózkodási hely szerinti országot vagy országokat jelenti. A származási ország fogalma a kvalifikációs irányelv 2. cikk k) pontja alapján került meghatározásra.

Több állampolgársággal rendelkező személy esetén az "állampolgárság szerinti ország" jelenti mindazokat az országokat, amelyeknek e személy az állampolgára, és nem tekinthető az állampolgársága szerinti ország védelmét nélkülöző személynek, ha megalapozott ok nélkül nem kívánja igénybe venni azon országok valamelyikének védelmét, amelynek állampolgára. Ezen értelmező rendelkezés célja, hogy kizárja a menekült vagy oltalmazotti jogállásból mindazokat a személyeket, akik kettős vagy többes állampolgársággal rendelkezve igénybe vehetik legalább az egyik állampolgárság szerinti ország védelmét. Amennyiben hozzáférhető a nemzeti védelem, úgy az a nemzetközi védelemmel szemben előnyt élvez. A családtagok köre a kvalifikációs, a tömeges beáramlásról szóló, valamint a befogadási irányelv által használt családtag fogalmát ötvözi. A definíció nem tesz különbséget a vér szerinti vagy nevelt és az örökbefogadott gyermek között.

A különleges bánásmódot igénylő személy olyan kiszolgáltatott személy, aki egyéni helyzetére tekintettel sajátos szükségletekkel rendelkezik. A kategóriát a nemzetközi menekültügyi szabályozás régóta ismeri és alkalmazza. A jogalkotónak a szabályozás kialakítása során kiemelten kell ezen igényeket figyelembe vennie, a jogalkalmazónak pedig szem előtt kell tartania az eljárás és az ellátások nyújtása során. A példálózó felsorolás célja, hogy megkönnyítse a különleges bánásmódot igénylő személy azonosítását, különleges bánásmódot azonban nem kizárólag ezen személyek igényelhetnek.

Alapelvek

A 3. §-hoz

A Genfi Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi jogi rendszer sarokkövét képezi. A Genfi Egyezmény mellett fontos forrásként szolgál az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az ENSZ Kínzás Elleni Egyezmény, valamint az Európai Bíróság joggyakorlata is.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által a Genfi Egyezmény alapján kidolgozott "Kézikönyv a menekült státusz meghatározásának követelményeiről és annak elbírálásáról" (a továbbiakban: ENSZ Kézikönyv) szintén útmutatóul szolgál a helyes jogalkalmazás kialakításához.

A 4. §-hoz

A gyermek mindenek felett álló érdekeit és jogait rögzítő alapelv megfelel a gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án elfogadott egyezmény (a továbbiakban: ENSZ Gyermekjogi Egyezmény) szabályainak, a kvalifikációs irányelvben, a tömeges beáramlásról szóló irányelvben, továbbá a befogadási irányelvben lefektetett alapelvi rendelkezéseknek. A család egységét megfogalmazó elvet számos európai uniós jogforrás hangsúlyozza. Különösen fontos a család egységének megőrzésére törekedni akkor, amikor a külföldinek menekülnie kell hazájából, mely őt megvédeni nem képes, és egy másik állam védelmére szorul. A rendelkezés a kvalifikációs irányelv 23. cikke szellemének megfelelően, valamint a befogadási irányelv 8. cikkével összhangban került a javaslat szövegébe. A javaslat rendelkezéseit a különleges bánásmódot igénylő személyek vonatkozásában a helyzetükből fakadó sajátos szükségleteik figyelembevételével kell alkalmazni.

II. Fejezet

AZ ELISMERÉSÉT KÉRŐ JOGÁLLÁSA

Az 5. §-hoz

Az 5. § egységesen szabályozza a menekültkénti, oltalmazottkénti, valamint a menedékeskénti elismerését kérő személy alapvető jogosultságait és kötelezettségeit. A Harmtv. értelmében humanitárius célból tartózkodási engedéllyel kell ellátni azt a harmadik országbeli állampolgárt, aki a menekültügyi hatóságtól menekültkénti elismerését kérte, vagy a menekültügyi hatóságtól ideiglenes vagy kiegészítő védelmet kért.

A befogadási irányelv 11. cikkében foglalt foglakoztatásra vonatkozó rendelkezésekkel összhangban az elismerését kérő a kérelem benyújtásától számított egy éven belül a befogadó állomás területén, ezen idő letelte után pedig a külföldiekre vonatkozó általános szabályok szerint jogosult munkát végezni. Az elismerését kérő jogosult továbbá a javaslatban és külön jogszabályban meghatározottak szerinti ellátásra, támogatásra és szállásra. Az 52. §-ban foglaltak szerinti ismételt kérelem benyújtása esetén a külföldit a továbbiakban nem illeti meg a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás joga, a munkavégzéshez való jog, továbbá nem jogosult ellátásra, támogatásra és szállásra.

A befogadási irányelv 14. cikk (2) bekezdés b) pontjának megfelelően az elismerését kérő számára biztosítani kell az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselőivel, valamint a társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás lehetőségét.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa között Genfben, 1989. október 4-én aláírt megállapodás kihirdetéséről szóló 23/1990. (II. 7.) MT rendelet (a továbbiakban: UNHCR Megállapodás) a Kormány és a UNHCR közötti együttműködésről szóló III. cikke értelmében a Kormány mindenkor biztosítja a UNHCR személyzetének, hogy akadálytalanul kapcsolatot teremtsen a menekültekkel és más, olyan személyekkel, akiknek az ügyével a UNHCR foglalkozik. A széles körű együttműködés egyik szeleteként fogalmazza meg a javaslat, hogy az elismerését kérő jogosult a menekültügyi eljárás időtartama alatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, annak bármely munkatársával, illetve más nemzetközi, társadalmi vagy civil szervezettel való kapcsolat felvételére és a kapcsolat fenntartására.

Az elismerését kérő a menekültügyi hatósággal történő együttműködés kötelezettségén túl köteles nyilatkozni vagyonáról, illetve jövedelméről. A megfelelő anyagi fedezettel rendelkező elismerését kérő számára ellátást nem kell biztosítani, ha pedig bebizonyosodik, hogy az elismerését kérő úgy vette igénybe a befogadás anyagi feltételeit, illetve az ellátást vagy támogatást, hogy rendelkezett azok fedezetével, a menekültügyi hatóság elrendelheti a jogosulatlanul igénybe vett ellátások költségének visszatérítését.

A megfogalmazott együttműködésre, nyilatkozattételre és a kijelölt szálláshelyen tartózkodásra vonatkozó kötelezettség nem teljesítése esetén a javaslat lehetővé teszi a befogadási feltételek megvonását, illetve megtagadását.

III. Fejezet

A MENEKÜLT

A 6. §-hoz

A menekült fogalma ötvözi az Alkotmányban és a Genfi Egyezményben meghatározott fogalmi elemeket. A definíció az európai uniós irányelvekben használt menekültfogalmakkal is egybecseng. A menekültkénti elismerés pozitív feltétele, hogy az elismerését kérő üldözéstől való megalapozott félelme valamely genfi okkal, illetve okokkal függjön össze. Nincs jelentősége tehát annak, hogy egy ok vagy több ok együttesen merült-e fel. Az üldözésnek gyakran egymást átfedő okai vannak (pl. az elismerését kérő politikai párt tagja, egyidejűleg meghatározott vallási vagy társadalmi csoport tagja). Előfordulhat, hogy a külföldi akkor nyújtja be menekültkénti elismerés iránti kérelmét, amikor egy ideje már származási országán kívül tartózkodik. A "sur place", az utóbb menekültté válók kategóriája a kvalifikációs irányelv 5. cikk (1) bekezdésének történő megfelelést szolgálja.

Az üldöztetéstől való megalapozott félelem, illetve a súlyos sérelem tényleges veszélye alapulhat az elismerését kérőnek a származási ország elhagyása után folytatott tevékenységén is, különösen amennyiben megállapítható, hogy a kérelem alapjául szolgáló tevékenységek a származási országban már meglévő meggyőződés vagy beállítottság kifejezését és folytatását képezik.

Az ENSZ Kézikönyv szerint az a követelmény, hogy a menekültnek az országán kívül kell tartózkodnia, nem jelenti azt, hogy jogellenesen hagyta el országát, vagy azt, hogy kiutazásakor fennállt az "üldözéstől való megalapozott félelem".

Saját magatartásának eredményeként válhat valaki utóbb menekültté, ha például szoros kapcsolatot tart fenn menekültként elismert személyekkel vagy kifejezi politikai, vallási nézeteit a tartózkodási helye szerinti országban. A körülményeket gondosan tanulmányozni kell annak megítéléséhez, hogy az ilyen cselekmények kellően megalapozzák-e az üldözéstől való félelmet. Tekintetbe kell venni különösen azt, hogy ezekről a cselekményekről tudomást szerezhetnek-e (például tévéközvetítés, internet által) az elismerését kérő származási országának hatóságai.

A menekültkénti elismerés feltételei

A 7. §-hoz

A menekült családtagja azon puszta tényből kifolyólag, hogy a menekült személlyel rokonsági kapcsolatban áll, általában olyan fokú üldöztetésnek van kitéve, ami a menekültkénti elismeréséhez alapul szolgálhat. A családegyesítés elvének érvényesülését garantálja az a szabály, amely alapján a menekült családtagja e családi kapcsolatra tekintettel részesül elismerésben.

Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint "a család természetes és meghatározó egysége a társadalomnak, amely a társadalom és az állam védelmére jogosult". A legtöbb nemzetközi emberi jogi dokumentum hasonló alapelvként fogalmazza meg a család egységének megóvását.

A javaslat nem tartalmaz időbeli korlátot a családtag menekültkénti elismerésére, így az alkalmazandó olyan esetekben is, amikor a család egysége átmenetileg megbomlik a családtagok különböző időpontokban történő elmenekülése következtében. Ha a menekült családtagjával szemben valamely kizáró ok áll fenn, meg kell tőle tagadni a menekült státuszt.

Az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter kivételes méltányosságot gyakorolhat, ha nem állnak fenn a menekültkénti elismerés feltételei. A döntés kivételes jellegű, humanitárius megfontolásból gyakorolható jogkört jelent, a minisztert azonban kötik a menekültkénti elismerést kizáró okok.

A miniszter menekültként ismeri el továbbá azt a harmadik ország vagy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által menekültként elismert külföldit, akire nézve a menekültügyi hatóság a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát megállapította. A javaslat ezen rendelkezése az úgynevezett "kvóta-menekültek" - nemzetközi egyezmények, államközi, kormányközi vagy egyéb megállapodások alapján történő - menekültkénti elismerésére ad lehetőséget.

A menekültkénti elismerést kizáró okok

A 8. §-hoz

A menekültkénti elismerés negatív feltétele, hogy ne álljon fenn az elismerését kérő tekintetében egyetlen, a Genfi Egyezményben meghatározott kizáró ok sem. A javaslat rendelkezései nem alkalmazhatók a más entitás (nemzetközi szervezet vagy más állam által védelemben részesített személyre, illetve arra, akiről megalapozottan feltételezhető, hogy súlyos, a Genfi Egyezményben megjelölt cselekményeket követett el, melyek mintegy méltatlanná teszik őt a védelemre. Nem ismerhető el menekültként az, aki nem az ENSZ Menekültügyi Főbiztosától, hanem az Egyesült Nemzetek valamely más szervétől vagy ügynökségétől kap védelmet vagy támogatást, sem az, akinek a Magyar Köztársaság olyan jogokat és kötelezettségeket biztosít, amelyek az állampolgárság birtoklásához fűződnek. Nem ismerhető el az sem, akiről megalapozottan feltételezhető, hogy béke elleni, háborús, vagy emberiesség elleni, az ilyen bűncselekményekről rendelkező nemzetközi okmányokban meghatározott bűncselekményt, avagy befogadását megelőzően más országban súlyos, nem politikai bűncselekmény követett el, vagy az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző cselekményekben bűnös - ezeket a rendelkezéseket az említett bűncselekmények vagy cselekmények felbujtóira, illetve az elkövetésben bármilyen módon részt vevő személyekre is alkalmazni kell.

Annak megítélésekor, hogy egy cselekmény nem politikai, vagy politikai jellegű, alapvetően a cselekmény jellegéből és céljából kell kiindulni. Fontos megvizsgálni, hogy a cselekményt elsődlegesen politikai indíttatásból követték-e el. Szoros oksági kapcsolatnak kell fennállnia az elkövetett cselekmény és az állítólagos politikai szándék, az elérni kívánt cél között. A cselekményben a politikai összetevőknek kell túlsúlyban lenniük a köztörvényi elemekhez képest. A cselekmény pontosabb és konkrétabb meghatározását segíti az a rendelkezés, mely szerint csak olyan nem politikai bűncselekmény minősül súlyosnak, amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli. Az Egyesült Nemzetek céljait és alapelveit az Egyesült Nemzetek Alapokmánya preambulumának 1. és 2. cikke tartalmazza. Ezen általánosan megfogalmazott kizáró okra alapozott elutasításra alig van példa a nemzetközi gyakorlatban, ezért azt nagy körültekintéssel kell alkalmazni. Az ENSZ Alapokmányában szereplő alapelvek és célok értelmezése szerint ilyen cselekmény elkövetője valamely tagállam közhatalmi tisztségviselője lehet, aki e különleges pozíciója felhasználásával sérti meg az idézett alapelveket.

A menekült jogállása

A 9. §-hoz

A javaslat szerint a menekültet a jogai és kötelezettségei főszabály szerint a magyar állampolgár jogaival és köztelezettségeivel azonosak. A főszabály alóli kivételként a javaslat rögzíti, hogy a menekült nem tölthet be olyan munkakört, feladatkört, továbbá nem viselhet olyan tisztséget sem, amelynek ellátását jogszabály magyar állampolgársághoz köti. A javaslat lehetővé teszi, hogy törvény vagy kormányrendelet az általános szabály alól további kivételeket fogalmazzon meg.

A Genfi Egyezmény II. Fejezete a menekült jogi helyzetét tekintve a lehető legkedvezőbb elbánásra, egyes esetekben a saját állampolgárral, más esetekben legalább az ország területén tartózkodó külföldiekkel azonos elbánásra hív fel. A menekült részére állandó személyazonosító igazolványt kell kiállítani, jogosult továbbá a Genfi Egyezményben foglalt kétnyelvű úti okmányra. Alanyi jogon részesül a menekült ingyenes magyar nyelvoktatásban, és joga van a törvényben, valamint külön jogszabályban meghatározott ellátásra, támogatásra és szállásra is.

A javaslat nem nevesíti a menekült kötelezettségeit. A Genfi Egyezmény 2. cikke rögzíti: minden menekültnek kötelezettségei vannak azzal az országgal szemben, ahol tartózkodik, különösképpen az, hogy magát az ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása érdekében hozott intézkedéseknek alávesse.

A menekült jogállás megszűnése

A 10. §-hoz

A menekült jogállása mindaddig fennáll, amíg nem kerül valamely megszűnési ok hatálya alá. A menekült státusz ezen alapelvi jelentőségű vonása abból a követelményből fakad, hogy a menekült az állam által nyújtott védelemre mindaddig jogosult, míg származási országa vagy más állam azt számára nem biztosítja. A hatóságnak a származási ország biztonságossá válása esetén is gondosan meg kell vizsgálnia, hogy a körülményekben bekövetkezett változás annyira jelentős és maradandó jellegű-e, hogy a menekült üldöztetés miatti félelme már nem tekinthető megalapozottnak.

A menekült jogállása a törvény erejénél fogva szűnik meg a magyar állampolgárság megszerzésével. A jogállás megszűnik továbbá visszavonással, amelynek kötelezően alkalmazandó és opcionális eseteit a javaslat a kvalifikációs irányelv 11. és 14. cikkével összhangban szabályozza.

A kvalifikációs irányelv 14. cikkének megfelelően a javaslat lehetőséget biztosít a jogállás visszavonására, ha a menekültet bármely bíróság jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetésre ítélte.

Előfordulhat, hogy a védelemre szoruló egy meghatározott okra alapozva kap menekült státuszt, később azonban megszűnik az üldözés vagy az üldöztetéstől való megalapozott félelme, mégsem kívánja származási országának védelmét igénybe venni. Ilyen esetben a menekült jogállás nem kerül visszavonásra, ha a menekült korábbi üldöztetéséből fakadó alapos okot tud felhozni származási országa védelmének elutasítására.

IV. Fejezet

AZ OLTALMAZOTT

A 11. §-hoz

A Magyar Köztársaság területén kiegészítő védelemben részesül az a nem magyar állampolgár, illetve olyan hontalan személy, aki nem minősül menekültnek, de akivel kapcsolatban megalapozott okokból azt kell feltételezni, hogy származási országába, illetőleg hontalan személy esetében a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti országba való visszatérése esetén súlyos sérelem elszenvedése veszélyének lenne kitéve. További feltétel, hogy kizáró okok ne álljanak fenn vele szemben, továbbá hogy ne tudja vagy az ilyen veszélytől való félelmében ne kívánja ezen ország védelmét igénybe venni. A menekültkénti elismeréshez hasonlóan a javaslat az oltalmazottra is kiterjeszti a kvalifikációs irányelv által bevezetett "sur place" védelmet.

Az oltalmazottkénti elismerés feltételei

A 12. §-hoz

A családegyesítés elvének érvényesülését garantálja az a szabály, amely alapján az oltalmazott családtagja e családi kapcsolatra tekintettel részesül elismerésben. Az oltalmazott családtagjai - származási országukba való visszatérésük esetén - feltehetően éppen olyan mértékben vannak kitéve a súlyos sérelem veszélyének, mint a kiegészítő védelemben részesülő személy, erre tekintettel esetükben nem kell vizsgálni az oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását. Kizáró ok fennállása esetén az elismerést a családtag esetében is meg kell tagadni.

A 13-14. §-hoz

Az oltalmazott esetében az elismerés feltételei fennállásának vizsgálatát a menekültügyi hatóság legalább ötévenként elvégzi. Ezen rendelkezés nem akadálya annak, hogy az elismerés feltételi fennállásának vizsgálatára megszűnési ok felmerülése esetén az öt év leteltét megelőzően kerüljön sor. Az oltalmazottkénti elismerést kizáró okok a kvalifikációs irányelvben foglalt okoknak megfelelően került meghatározásra. Meg kell tagadni a külföldi oltalmazottkénti elismerését, ha megalapozottan feltételezhető, hogy nemzetközi dokumentumokban meghatározott béke elleni, háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményt, vagy olyan bűncselekményt követett el, amelyre a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli, továbbá ha az Egyesült Nemzetek céljaiba és elveibe ütköző bűncselekményt követett el.

Az oltalmazott jogállása

A 15. §-hoz

A kvalifikációs irányelv szellemének megfelelően a kiegészítő védelemben részesülő oltalmazott jogai és kötelezettségei - a javaslatban rögzített, továbbá a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott kivételekkel - a menekült jogaival és kötelezettségeivel megegyeznek. Az oltalmazott és a menekült jogállás egymáshoz való viszonyát a javaslat a menekült és a magyar állampolgár viszonyának szabályozásával megegyező módon rendezi.

Erre tekintettel, ha törvény vagy kormányrendelet az oltalmazottra a magyar állampolgár, illetve a menekült jogaihoz vagy kötelezettségeihez képest eltérő szabályt nem állapít meg, úgy a magyar állampolgárra, illetve a menekültre vonatkozó rendelkezések az oltalmazottra is alkalmazandók.

Az oltalmazott a javaslat szerint nem jogosult a menekült részére kiállítható Genfi Egyezményben foglalt kétnyelű úti okmányra, de jogosult személyazonosító igazolványra. Az Alkotmány 70. §-a értelmében a Magyar Köztársaságban minden menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyt megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint a helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Tekintettel arra, hogy a menekülttől eltérően az oltalmazott nem Alkotmányban nevesített jogállás, a javaslat külön hangsúlyozza, hogy az oltalmazott nem illeti meg a menekült választójoga.

Az oltalmazotti jogállás megszűnése

A 16. §-hoz

Az oltalmazott - akit kifejezett kivétel hiányában a menekülttel azonos jogok illetnek meg, illetve azonos kötelezettségek terhelnek - a magyar állampolgárságról szóló törvényben a menekültre előírt feltételek szerint kedvezményesen honosítható. Ha az oltalmazott magyar állampolgárságot szerez, oltalmazotti jogállása - a törvény erejénél fogva - megszűnik. Az oltalmazott bármikor benyújthat menekültkénti elismerés iránti kérelmet, és mint utóbb menekültté váló, "sur place" menekült a feltételek fennállása és a kizáró okok hiánya esetén a hatóság menekültként ismeri el. Ha az oltalmazottat a menekültügyi hatóság menekültkénti ismerte el, oltalmazotti jogállása megszűnik.

Az oltalmazotti jogállás megszűnik akkor is, ha az elismerést a menekültügyi hatóság visszavonja. Az oltalmazotti jogállás megszűnésére okot adó körülmények meghatározására a kvalifikációs irányelv 19. cikkével összhangban került sor.

V. Fejezet

A MENEDÉKES

A 17. §-hoz

A javaslat rendelkezései szerint menedékesként ideiglenes védelemben részesül az a külföldi, aki a Magyar Köztársaság területére tömegesen érkezők csoportjába tartozik. Az ideiglenes védelem alapulhat az Európai Unió Tanácsának a tömeges beáramlásról szóló irányelv szerinti eljárásban hozott határozatán, illetve a Kormány határozatán. Az Európai Unió Tanácsa által nyújtott ideiglenes védelem közös szolidaritáson alapuló segítségnyújtásként aposztrofálható, míg a Kormány által hozott határozatban a nemzeti szuverenitás fejeződik ki. A tömegesen érkező menedékesek számára biztosított védelem más, mint akár a menekült számára biztosított, individualizált jogállás, akár az oltalmazottnak nyújtott, ötévente felülvizsgálandó, kiegészítő jellegű védelem. Az ideiglenes védelem fogalmában kifejeződik annak átmeneti jellege.

Az Európai Unió Tanácsa határozatát a Bizottság javaslatát követően minősített többséggel hozza meg. A határozat megállapítja a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlásának tényét, meghatározza a védelemre szorulók várható számát, nagyságrendjét, továbbá az ideiglenes védelem kezdőnapját minden európai uniós tagállamra kiterjedő hatállyal. Az Európai Parlamentet a tanácsi határozatról tájékoztatni kell. A tagállamok az ideiglenes védelemre szoruló személyeket a közösségi szolidaritás szellemében fogadják be. A hazájukból tömegesen elmenekülni kényszerülők átmenetileg kérnek menedéket, aminek oka legtöbbször az életüket fenyegető háborús cselekmény, etnikai összecsapás vagy emberi jogaik tömeges és durva megsértése. A második esetben a Magyar Köztársaság olyan eseményekkel összefüggésben vállalja a menekülők befogadását, (védelmét, ellátását) amelyekre nézve kormányhatározat megállapította a befogadás lehetőségét. A Kormány dönt arról, hogy mely földrajzi területről érkezők, illetve mely népcsoport tagjai azok, akiket az ország átmenetileg védelemben részesít.

A menedékeskénti elismerés feltételei

A 18. §-hoz

A menekültügyi hatóság menedékesként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy a javaslatban meghatározott feltétek rá nézve fennállnak. Tekintettel arra, hogy az ideiglenes védelmet az állam olyan különleges, személyek nagy számát közvetlenül fenyegető konfliktushelyzetben nyújtja, ahol a menekülő személyek az életüket, testi épségüket veszélyeztető övezetből menekülnek el, a legtöbbször papírok és iratok nélkül érkezőktől sok esetben nem várható el a valószínűsítésnél erősebb szint. A tömeges beáramlásról szóló irányelv 15. cikke nem követeli meg a menekült és az oltalmazott családtagjai elismerésére vonatkozó rendelkezésekhez hasonló szabályozás megalkotását. A menedékes családtagja csak akkor ismerhető el menedékesként, ha maga is megfelel az elismerés feltételeinek.

A menedékeskénti elismerést kizáró okok

A 19. §-hoz

A tömeges beáramlásról szóló irányelv meghatározza azon eseteket, amikor a külföldi - bár a pozitív feltételeknek megfelel - nem ismerhető el menedékesként. A javaslat szerint nem lehet menedékesként elismerni azt a külföldit, akiről megalapozottan feltételezhető, hogy a menedékeskénti elismerés iránti kérelem benyújtását megelőzően, a Magyar Köztársaság területén kívül súlyos, nem politikai bűncselekményt követett el. Nem politikai bűncselekménynek minősül az a cselekmény, amelynek elkövetésénél - figyelemmel az összes körülményre, így többek között a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, vagy a felhasznált vagy felhasználni kívánt eszközre - a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikai jelleghez képest. A bűncselekmény súlyosnak minősül, ha arra a magyar jog ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli.

A menedékes jogállása

A 20. §-hoz

A javaslat rögzíti a menedékes megillető alapvető jogosultságokat, valamint az őt terhelő kötelezettségeket.

A menedékes részére a menekültügyi hatóság személyazonosságát igazoló okmányt állít ki. A menedékes tartózkodási joga az őt megillető menedékjogból - a törvény erejénél fogva - származik.

A menedékes okmánya igazolja a menedékes ellátásokra, támogatásokra és szállás igénybevételére való jogosultságát, melyet a javaslat és külön jogszabály biztosít számára. Ha a menedékes nem rendelkezik származási országa érvényes úti okmányával, úgy egyszeri kiutazásra és visszatérésre jogosító úti okmányra is jogosult. A menedékes kötelességeként írja elő a javaslat szálláshelye, valamint annak megváltozása menekültügyi hatóságnak történő bejelentését.

Az ideiglenes védelem tartama

A 21-22. §-hoz

Az Európai Unió Tanácsának határozatán alapuló ideiglenes védelem egy évig tart. Amennyiben az ideiglenes védelem indokai továbbra is fennállnak, a Tanács a Bizottság javaslatára, a javaslatot benyújtó tagállam kérelmének vizsgálatát követően, minősített többséggel határozatot fogadhat el az ideiglenes védelem további, legfeljebb egy évvel történő meghosszabbításáról.

A Kormány határozata alapján biztosított védelem a kormányhatározatban foglalt időtartam lejártával vagy tény bekövetkeztével szűnik meg.

A menedékes jogállás megszűnése

A 23. §-hoz

A menedékes jogállás megszűnik, ha annak az Európai Unió Tanácsának határozatában foglalt időtartama lejár, illetve a kormányhatározatban foglalt idő lejár, vagy tény bekövetkezik.

Megszűnik továbbá a menedékes jogállás, amennyiben az Európai Unió Tanácsa azt a tömeges beáramlásról szóló irányelvben foglaltaknak megfelelően visszavonja. A Bizottság javaslatát követően minősített többséggel elfogadott tanácsi határozattal megállapított bármely időpontban megszüntethető az ideiglenes védelem. A tanácsi határozat alapja, hogy a származási országban a helyzet lehetővé teszi az ideiglenes védelemben részesülők biztonságos és tartós visszatérését, tekintettel az emberi jogokra és az alapvető szabadságjogokra, valamint a tagállamoknak a visszaküldés tilalmára vonatkozó kötelezettségére.

Amennyiben a menedékes Magyarországon letelepedett státuszt szerez, a továbbiakban már nincs szüksége ideiglenes védelemre, ezért az megszűnik.

A tömeges beáramlásról szóló irányelv alapvető tétele, hogy az ideiglenes védelem nem érintheti a Genfi Egyezmény szerinti menekültkénti elismerést. Az irányelv előírja továbbá, hogy az ideiglenes védelemben részesülő személy számára bármikor lehetővé kell tenni, hogy menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés iránti kérelmet nyújtson be. A menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismeréssel a menedékes jogállás megszűnik. A menekültügyi hatóság a menedékeskénti elismerést visszavonja, ha az érintett személy részére a továbbiakban más tagállam nyújt ideiglenes védelmet. Az áthelyezés csak a menedékes beleegyezésével történhet meg. Valamely tagállamból egy másik tagállamba történő áthelyezés esetén a küldő tagállamban kiadott tartózkodási engedély hatálya megszűnik, megszűnnek továbbá a küldő tagállamnak az ideiglenes védelmet élvező érintett személy felé fennálló kötelezettségei.

A menedékeskénti elismerés visszavonásához vezet, ha az elismerő határozat meghozatalára kizáró ok megléte, vagy az elismerés feltételeinek hiánya mellett került sor.

A menedékes - az elismert menekülthöz, illetve oltalmazotthoz hasonlóan - dönthet úgy, hogy státuszáról lemond. Ezt a döntését írásban kell közölnie a menekültügyi hatósággal. Írásbeli lemondó nyilatkozat benyújtása esetén a menedékeskénti elismerést a menekültügyi hatóság visszavonja.

VI. Fejezet

A BEFOGADÁSI FELTÉTELEK, A MENEKÜLT, AZ OLTALMAZOTT, VALAMINT A MENEDÉKES ELLÁTÁSA ÉS TÁMOGATÁSA

A befogadási feltételek

A 24-26. §-hoz

A javaslat a befogadási irányelv rendelkezéseivel és terminológiájával összhangban határozza meg a befogadás során biztosítandó ellátások és támogatások körét. A "befogadási feltételek" gyűjtőfogalom magában foglal minden olyan jogosultságot és kötelezettséget, amely az elismerését kérőt az elismerés iránti kérelem benyújtásától kezdően megilleti, illetve terheli, továbbá minden olyan intézkedést is, amely a jogosultságok biztosításával vagy a kötelezettségek érvényesítésével függ össze. E körbe a menekültügyi hatóság tájékoztatási kötelezettsége vagy mozgásszabadságot érintő rendelkezése éppúgy beleértendő, mint az elismerését kérőnek nyújtandó ellátások és támogatások, illetve egyéb jogosultságok, mint például az oktatási rendszerhez való hozzáférés.

A "befogadás anyagi feltételei" ugyanakkor már szűkít a 24. §-ban alkalmazott meghatározáson, e fogalom azon ellátási formákat takarja, amelyeket a menedékkérő természetben nyújtott ellátás vagy pénzügyi támogatás formájában kap meg. Ilyenek jellemzően a szállás, pénzjuttatás, étkezés, ruházat, napi szükségleteket fedező juttatások. Ezen megkülönböztetésnek a kedvezmények megvonása szempontjából van jelentősége, ugyanis míg a befogadási feltételek között vannak olyan jogosultságok, amelyek semmilyen körülmények között nem vonhatók vagy tagadhatók meg, addig a befogadás anyagi feltételei tekintetében nincs ilyen korlátozás. A befogadás anyagi feltételei konkrét formáit végrehajtási rendelet állapítja meg.

A befogadás anyagi feltételeit a menekültügyi hatóság befogadó állomáson vagy annak megfelelő más szálláshelyen biztosítja. Mindemellett a javaslat - az elismerés iránti kérelem érdemi eljárásra utalásától kezdődően - nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az elismerését kérő más módon oldja meg elhelyezését, így magánszálláson tartózkodhasson az eljárás időtartama alatt. Ebben az esetben viszont a menekültügyi hatóság már nem köteles biztosítani a befogadás anyagi feltételei körébe tartozó ellátásokat és támogatásokat. A javaslat tehát a befogadás anyagi feltételeire való jogosultságot a befogadó állomáson való tartózkodáshoz köti.

Garanciális jelentőségű az a 26. § (2) bekezdésben megfogalmazott szabály, amelynek értelmében a befogadó állomáson biztosított befogadás anyagi feltételeit a menedékkérő fogva tartása esetén is biztosítani kell. E rendelkezés szükségessége többnyire párhuzamosan futó idegenrendészeti és menekültügyi eljárások esetében mutatkozik meg, amikor a többletgaranciákat nyújtó elismerését kérői jogálláshoz fűződő jogosultságokat is biztosítani kell.

A 27. §-hoz

A befogadási feltételek biztosítására vonatkozó szabályok megállapítása során a javaslat a rászorultság elvét, mint vezérelvet követi. Az elismerését kérő csak akkor jogosult a befogadás egyes feltételeire, ha az azok biztosításához szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik.

Az (1) bekezdés második fordulatának szükségességét az adja, hogy a menedékkérők térítésmentesen juthatnak hozzá például meghatározott egészségügyi ellátásokhoz, vagy vehetnek részt az oktatási rendszerben, ezek pedig nem tartoznak a befogadás anyagi feltételei közé.

A különleges bánásmódot igénylő személyekre nézve garanciális jelentőségű szabályt fogalmaz meg a (2) bekezdés, amely szerint a térítésmentesség az e körbe tartozó személyek sajátos szükségleteit kielégítő egészségügyi ellátásokra - így különösen a traumatizált személyek pszichiátriai vagy pszichológiai kezelésére és ellátására vagy fogyatékos személyek rehabilitációs ellátására - is kiterjed.

A befogadási feltételek megvonása és megtagadása

A 28-29. §-hoz

A javaslat a befogadási irányelv keretei között lehetőséget kíván biztosítani a menekültügyi hatóságnak arra, hogy szankcionálhassa azokat az eseteket, amikor az elismerését kérő az eljárás során a hatósággal nem működik együtt, vagy egyéb kötelezettségeit megszegi.

Korábban a menekültügyi hatóság kezében nem volt ehhez hasonló szankciós eszköz, ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatok alapján szükségessé vált a befogadási feltételek megvonását, illetve megtagadását lehetővé tevő rendelkezések bevezetése. A jogalkotó célja arra irányult, hogy ezen szabályok alkalmazásával a menedékkérő kötelezettségszegésével arányos szankciórendszert hozzon létre, amely preventív szerepet is betöltve ösztönzi az elismerését kérőt a jogkövetésre. Az (1) bekezdésben meghatározott, szankcionálási lehetőséget maga után vonó magatartásformák azon eseteket fedik le, amelyek során a menedékkérő magatartása az eljárás lefolytatását akadályozza, jogosulatlanul vesz igénybe valamely jogszabályban biztosított és rászorultsághoz kötött kedvezményt, cselekményével szabálysértési vagy büntetőjogi tényállást valósít meg, valamint ha kérelmét változatlan ténybeli alapon, ismételten nyújtja be.

A (2)-(6) bekezdésben foglalt rendelkezések több tekintetben is garanciális jelentőségűek:

- meghatározzák azt a személyi kört és azokat a befogadási feltételeket, amelyek tekintetében az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók;

- a megtagadás és megvonás alkalmazását végzés meghozatalához kötik;

- rögzítik az arányosság követelményét, amelynek értelmében az alkalmazott szankciónak minden esetben arányban kell állnia az elkövetett kötelezettségszegés súlyával;

- a menekültügyi hatóság kötelességévé teszik a megvonás, illetve megtagadás feltételei fennállásának rendszeres felülvizsgálatát, továbbá

- lehetőséget teremtenek a megvont, megtagadott befogadási feltételek újbóli biztosítására, amennyiben a megvonás vagy megtagadás további fenntartása már nem indokolt.

A befogadási feltételek megvonása, illetve megtagadása esetén a menekültügyi hatóság döntése az érdemi döntéssel szembeni jogorvoslatban támadható meg.

A (7) bekezdés lehetőséget biztosít a menekültügyi hatóság számára arra, hogy az elismerését kérőt a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmények visszatérítésére kötelezze.

A menekült, az oltalmazott, valamint a menedékes ellátása és támogatása

A 30. §-hoz

Ha a menekültügyi eljárás pozitív döntéssel zárul - vagyis a menekültügyi hatóság az elismerését kérőt menekültként vagy oltalmazottként ismeri el -, a menekült, valamint az oltalmazott külön jogszabályban meghatározott ideig az elismerését kérővel azonos feltételek mellett jogosult a befogadás anyagi feltételeire. Ennek indokát az alapvető létfeltételek megteremtésének szükségessége adja, amelyhez a kellő türelmi időt e rendelkezés biztosítja. Az (1) bekezdés második fordulata olyan ellátásokra és támogatásokra utal, amelyek nem tartoznak a befogadás anyagi feltételei közé, ilyen lehet például az egészségügyi ellátás vagy a befogadó állomáson biztosított magyar nyelvoktatás.

A (2) bekezdés a menedékes vonatkozásában hasonlóképpen rendelkezik azzal a különbséggel, hogy az ellátási jogosultságra nézve - a védelem ideiglenes jellegére tekintettel - nem határoz meg időbeli korlátozást.

A (3) bekezdés a menekült, az oltalmazott, valamint a menedékes tekintetében is rögzíti a befogadás anyagi feltételei, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátások és támogatások megvonásának, illetve megtagadásának lehetőségét, továbbá előírja az arányosított szankciórendszer alkalmazását.

A kedvezmények megvonásáról, illetve megtagadásáról rendelkező végzéssel szemben a menekült, az oltalmazott és a menedékes önálló jogorvoslattal élhet, amelyről a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban dönt. A bíróság az ügy körülményeinek tisztázása érdekében személyes meghallgatást is elrendelhet.

A (9) bekezdésben a javaslat azokra az elsősorban pénzbeli ellátásokra és támogatásokra utal, amelyekben a menekült, az oltalmazott és a menedékes az önálló életvitel feltételeinek megteremtése érdekében a befogadó állomáson való tartózkodása alatt részesül.

VII. Fejezet

A MENEKÜLTÜGYI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A menekültügyi eljárás célja

A 31. §- hoz

A javaslat az egységes menekültügyi eljárás elvét követve egy fejezeten belül szabályozza a menekültkénti, oltalmazottkénti, valamint menedékeskénti elismerésre, továbbá az elismerés visszavonására irányuló eljárás általános szabályait. A fejezetben meghatározott garanciáknak a fent említett valamennyi eljárásban érvényre kell jutniuk.

Költségviselés

A 32. §-hoz

A menekültügyi eljárás tárgyi költségmentességét a menekültügyi eljárás jellege, valamint az elismerését kérők általános anyagi helyzete indokolja. A menekültügyi eljárással való visszaélések megelőzését kívánja biztosítani a rendelkezés azzal, hogy csak az első alkalommal benyújtott kérelem esetén biztosítja a tárgyi költségmentesség kedvezményét.

Az elismerés iránti kérelem benyújtása

A 33. §-hoz

A menekültügyi eljárás kérelemre induló eljárás. Az eljárási irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a menekültügyi eljárás személyes jellegére tekintettel a javaslat rögzíti, hogy a menekültügyi eljárásban az elismerését kérő személyesen jár el. A javaslat a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személy számára is eljárási képességet biztosít. Az eljáráshoz való hozzáférés biztosítása érdekében a javaslat úgy rendelkezik, hogy, ha a menekültügyi hatóságnál cselekvőképtelen személy kíván elismerés iránti kérelmet előterjeszteni, a menekültügyi hatóság köteles a cselekvőképtelen személy képviseletét a törvényes képviselő bevonásával vagy ügygondnok kirendelésével biztosítani. A cselekvőképtelen személyek eljáráshoz való hozzáférését a javaslat az alábbiak szerint biztosítja.

Ha kísérővel érkező cselekvőképtelen személy kíván kérelmet benyújtani, a menekültügyi hatóság köteles a törvényes képviselőt felhívni arra, hogy a cselekvőképtelen személy helyett járjon el, vagy nyújtson be a cselekvőképtelen személyre is kiterjedő kérelmet. Kísérő nélküli kiskorú kérelmezése esetén a menekültügyi hatóság minden esetben - függetlenül attól, hogy a kiskorú cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes-e - köteles a kiskorú képviseletét ellátó ügygondnok kirendelése iránt intézkedni. A szabályozást a kísérő nélküli kiskorú kiszolgáltatott helyzetéből adódó különleges védelemre és gondoskodásra való igénye, valamint az eljárási irányelv 17. cikk (1) bekezdésének a) pontja indokolja. Ugyancsak ezen az elven alapul a kísérő nélküli kiskorú ügyében való soron kívüli eljárás is.

A javaslat a korábbi szabályozással megegyezően, az eljárási irányelv 6. cikk (3) bekezdésével összhangban lehetővé teszi azt, hogy a családtagok közösen nyújtsanak be elismerés iránti kérelmet. A szabályozás indoka, hogy a menekült vagy az oltalmazott családtagjai azon puszta tényből kifolyólag, hogy a menekült vagy az oltalmazott személlyel rokonsági kapcsolatban állnak általában olyan fokú üldöztetésnek, illetve sérelemnek, vagy ezek veszélyének vannak kitéve, ami a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésüket indokolja. A kérelem közös benyújtása esetén - az önrendelkezés elvének megfelelően - a kérelem csak akkor terjed ki a cselekvőképes, vagy korlátozottan cselekvőképes családtagra, ha ahhoz írásban hozzájárul. A cselekvőképtelen családtag hozzájárulását a törvényes képviselő vagy az ügygondnok írásbeli hozzájárulása pótolja.

Az elismerését kérő eljárási jogai és kötelezettségei

A 34-37. §-hoz

A javaslat - a Genfi Egyezménnyel, az eljárási irányelvvel és az ENSZ Kézikönyvvel összhangban - meghatározza az elismerését kérő legfontosabb eljárási jogait és kötelezettségeit. Ezek a jogok az elismerését kérőt az eljárás minden szakaszában, és a státusz visszavonására irányuló eljárásban is megilletik.

Az elismerését kérőt megillető legfontosabb jogosultságok a következők: az anyanyelvhasználat joga, a tájékoztatáshoz való jog, a jogi segítségnyújtáshoz és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával való kapcsolattartás joga. Az anyanyelv használatának jogát a javaslat a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (a továbbiakban: Ket.) foglaltaknál szélesebb körben, a hatóság költségén biztosítja az elismerését kérőnek, összhangban az eljárási irányelv 10. cikk (1) bekezdésének a) és e) pontjával. A javaslat nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezései az elismerését kérőre nézve kedvezőbb szabályt fogalmaznak meg az eljárási irányelv vonatkozó rendelkezéseihez képest. Az eljárási irányelv szerint az elismerését kérő anyanyelve mellett azt a nyelvet használhatja, "amelyről ésszerűen feltételezhető, hogy megérti." Ezzel szemben a javaslat - a Met. rendelkezéseit megtartva, továbbá figyelemmel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az eljárási irányelvhez fűzött kommentárjában foglaltakra - az elismerését kérő számára anyanyelvének vagy annak a nyelvnek a használatát teszi lehetővé, amelyet az elismerését kérő biztosan megért. A kedvezőbb szabályozás indoka a menekültügyek azon sajátossága, hogy számos esetben előfordulhat, hogy az elismerését kérő nem beszéli származási országa hivatalos nyelvét.

A - magyar nyelvű - határozatot az elismerését kérővel egyfelől közölni kell szóban az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven, másfelől - magyar nyelven - írásban is közölni kell. A végzést az elismerését kérővel magyar nyelven, írásban kell közölni. Az anyanyelvhasználat jogának biztosításával függ össze a javaslat - korábbi szabályozással megegyező - 34. § (7) bekezdése, mely szerint a menekültügyi eljárásban a tolmácsolás költségét a menekültügyi hatóság viseli.

Az eljárás gyorsítását szolgálja a javaslat azon rendelkezése, amely szerint a menekültügyi hatóság tolmácsot a vele kötött szerződés alapján, kirendelő végzés nélkül is igénybe vehet. A Ket.-től eltérő szabályt tartalmaz a javaslat a menekültügyi hatóság döntésének hirdetményi úton történő közlésére vonatkozóan. A Ket. 78. § (6) bekezdésében meghatározott tizenöt nappal szemben a javaslat szerint a döntést a hirdetmény kifüggesztését követő nyolcadik napon kell közöltnek tekinteni. A rövidebb határidő indoka az eljárás időtartamának csökkentése azokban az esetekben, amelyekben a döntést az elismerését kérő ismeretlen helyre távozása miatt kell hirdetményi úton közölni. A Ket. 17. § (2) bekezdése biztosítja, hogy a hirdetményi úton történő közlés ne sérthesse az elismerését kérő személyes adatai védelmének elvét, ezt a rendelkezést pontosítja a javaslat 34. § (5) bekezdése. A menekültügyi hatóság tájékoztatási kötelezettsége - az eljárási irányelv 10. cikk (1) bekezdésének a) és d) pontjával összhangban - az eljárás minden szakaszában minden elismerését kérőre kiterjed, függetlenül attól, hogy az elismerését kérő rendelkezik-e jogi képviselővel. A Ket.-től eltérő szabályozást a menekültügyi eljárás sajátos jellege indokolja: az elismerését kérő gyakran teljesen más jogi kultúrával rendelkező országból érkezik, és számos nehézséggel kell megküzdeni kérelmének egy idegen ország hatóságaihoz, esetlegesen az anyanyelvétől eltérő nyelven történő előterjesztése során. Az elismerését kérőnek széles körben van lehetősége jogi képviselet igénybevételére, elfogadhatja bármely jogvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezet ingyenes jogi segítségét. A jogi segítségnyújtásról szóló törvény értelmében az elismerését kérő, amennyiben a jövedelmi és vagyoni helyzetéről tett nyilatkozata alapján a menekültügyi hatóság által biztosított ellátásra és támogatásra jogosult, jövedelmi és vagyoni helyzete ismételt vizsgálata nélkül rászorultnak minősül, és a számára nyújtott jogi szolgáltatás díját az állam viseli. A javaslat - a korábbihoz hasonló - szabályozása kedvezőbb, mint az eljárási irányelvé, amely az elismerését kérő számára az ingyenes jogi segítségnyújtás biztosítását csak abban az esetben követeli meg, ha kérelme tárgyában elutasító határozat születik. Az elismerését kérő által megbízott, jogi segítséget nyújtó személy - az eljárási irányelv 16. cikkében foglaltaknak megfelelően - mindazon eljárási jogokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára az elismerését kérővel való kapcsolattartást (belépés az elismerését kérő elhelyezésére szolgáló intézménybe, illetve fogva tartása esetében a fogva tartás helyére), valamint az elismerését kérő ügyének megfelelő képviseletét (részvétel az elismerését kérő személyes meghallgatásán, iratbetekintési jog).

A javaslat az eljárási irányelv 20. cikkével összhangban és a UNHCR Megállapodásnak megfelelően rendezi az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága képviselőjének részvételét a menekültügyi eljárásban. Az elismerését kérő beleegyezése nem köthető formális nyilatkozat tételéhez, azt a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 3. § (6) bekezdésével összhangban megadottnak kell tekinteni, ha az elismerését kérő kifejezetten nem tiltakozik a Főbiztosság eljárásban való részvétele ellen. Fentiekről a menekültügyi hatóság a kérelem benyújtásakor tájékoztatja az elismerését kérőt.

Az elismerését kérőt az eljárás során a Ket. 6. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jóhiszemű közreműködési kötelezettségen túl - az eljárási irányelv 11. cikkének megfelelően - együttműködési kötelezettség is terheli. Az elismerését kérő csomagjának, ruházatának és járművének átvizsgálása különösen a közbiztonság védelme, az elismerését kérő személyazonosságának tisztázása, illetve az elismerését kérő vagyoni viszonyainak megállapítása céljából lehet szükséges. Az elismerését kérő arcképmásának és ujjnyomatának rögzítése a tartózkodásra jogosító engedély kiállításához, valamint a dublini eljárás lefolytatásához szükséges. Az együttműködési kötelezettség megszegésének következménye az elismerését kérőnek biztosított ellátás megvonása, megtagadása, illetve az eljárás megszüntetése lehet.

A bizonyítás szabályai

A 38. §-hoz

A javaslat a menekültügyi eljárás sajátos jellegének megfelelően, az eljárási irányelv 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban hangsúlyozza, hogy minden egyes kérelemben az elismerését kérő helyzetének egyéni értékelése alapján kell dönteni. Ennek az elvnek a menekültügyi eljárás minden szakaszában érvényesülnie kell. A fentiekből következően a menekültügyi eljárásban nem azt kell vizsgálni, hogy az elismerését kérő származási országában milyen az általános emberi jogi helyzet, hanem minden egyes esetben azt az üldözési okot kell megvizsgálni, amelyre az elismerését kérő hivatkozik, és minden egyes esetben egyedileg kell eldönteni, hogy az elismerését kérő származási országa az elismerését kérő számára kíván-e vagy tud-e védelmet biztosítani. A bizonyítás egyik legfontosabb szabálya az in dubio pro reo elve, mely szerint kétség esetén az elismerés kérdésében az elismerését kérő javára kell dönteni. Az elv alkalmazásának indoka az a körülmény, hogy a menekültügyi eljárásban rendszerint nem állnak rendelkezésre az elismerését kérő állításait teljes körűen alátámasztó bizonyítékok, tekintettel arra, hogy az üldözés elől menekülő személy gyakran nincstelenül és okmányok nélkül érkezik. A menekültügyi eljárásban a bizonyítási teher megoszlik az elismerését kérő és a hatóság között: a kérelmező által előadottak alapján a menekültügyi hatóság kötelessége, hogy tényállástisztázási kötelezettsége körében a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználja a kérelem alátámasztásához. Általában a menekültügyi hatóság széleskörű, egyéniesített vizsgálata sem képes az elismerését kérő ügye minden részletének felderítésére. Ha az elismerését kérő állításai egyébként összefüggőek, hihetőek, és nem állnak ellentétben köztudomású tényekkel, azokat az ellenkező bizonyításig valónak kell elfogadni.

A 39. §-hoz

A javaslat 39. §-a olyan bizonyítási eszközöket említ, amelyek a menekültügyi eljárásban felhasználhatók annak igazolása vagy valószínűsítése érdekében, hogy az elismerését kérőre nézve a menekültkénti, oltalmazottkénti vagy menedékeskénti elismerés feltételei fennállnak. A felsorolás csak példálózó jellegű, az eljárásában a szabad bizonyítás elvének megfelelően a felsorolásban nem szereplő bármely bizonyítási eszköz felhasználható. A javaslat - az eljárás egyszerűsítése érdekében és sajátosságaira tekintettel - a Ket.-től eltérő szabályt fogalmaz meg, amikor rögzíti, hogy az elismerését kérő által bemutatott okiratokat a menekültügyi hatóság felülhitelesítés nélkül és magyar nyelvű hiteles fordítás nélkül is elfogadja. Az in dubio pro reo elvből következően az elismerését kérő által feltárt menekülésre okot adó tényeket és körülményeket abban az esetben is figyelembe kell venni, ha azokat okirat nem támasztja alá. Az elismerését kérő származási országára vonatkozó információnak relevánsnak kell lenni, azaz az elismerését kérő egyéni körülményei, az általa előadott menekülésre okot adó tények és körülmények szempontjából kell megvizsgálni a származási országban uralkodó helyzetet, nem elegendő csupán az elismerését kérő származási országában uralkodó általános emberi jogi helyzet ismerete. A származási ország jogszabályai és egyéb kötelező rendelkezései mellett figyelembe kell venni azok érvényesülését és alkalmazási módját is, mert előfordulhat, hogy a származási ország példaértékű emberi jogi szabályozással rendelkezik, azonban a szabályozás érvényesítéséhez hiányzik az akarat vagy a lehetőség. A származási országra vonatkozó információnak időszerűnek kell lennie, figyelemmel kell lenni arra, hogy nemzeti vagy nemzetközi konfliktushelyzetek során akár egy-két hónapon belül is jelentős változások mehetnek végbe.

A 40. §-hoz

A javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy a menekültügyi eljárás tartama alatt - semmilyen - magyar hatóság nem léphet kapcsolatba az elismerését kérő származási országával vagy más feltételezett üldözőjével, vagy olyan személlyel vagy szervezettel, melyről feltételezhető, hogy ezeknek információt továbbít. Ez a tilalom az állam Genfi Egyezményben foglalt védelmi kötelezettségéből fakad. Amíg az elismerését kérő ügyében nem születik jogerős elutasító döntés, azt kell feltételezni, hogy a származási országgal vagy más feltételezett üldözőkkel való kapcsolatfelvétel veszélyezteti az elismerését kérő vagy származási országban maradt családtagjai biztonságát. Amennyiben a jogerős elutasító vagy megszüntető döntést követően a külföldi ismételten elismerés iránti kérelmet nyújt be, a tilalom az új eljárás alatt is érvényesül, kivéve, ha az elismerését kérő ügyében már két jogerős elutasító illetve megszüntető döntés született. Magyar hatóság csak akkor veheti fel a kapcsolatot az elismerését kérőt üldöző állammal, szervezettel vagy személlyel, ha meggyőződött arról, hogy a kapcsolatfelvétel nem vezet arra, hogy az említettek tudomást szereznek a kérelemről, illetve nem teszi ki az elismerését kérőt vagy családtagját veszélynek.

A 41. §-hoz

Az eljárási irányelv 12. cikk (1) bekezdésének megfelelően, a Met. szabályozását fenntartva rögzíti a javaslat, hogy az elismerését kérő személyes meghallgatása a menekültügyi eljárásban kötelező. Ez a szabály garanciális jellegű, mivel az elismerését kérőnek a személyes meghallgatáson van lehetősége a menekülésére okot adó tények és körülmények feltárására. A menekültügyi hatóság az elismerését kérő személyes meghallgatásától csak két esetben tekinthet el: ha az elismerését kérő nincs meghallgatható állapotban, vagy, ha az elismerését kérő eljárási képességgel rendelkező családtagjával együtt érkező tizennégy év alatti kiskorú. Mindkét kivételes eset a sérülékeny állapotban lévő elismerését kérő védelmét szolgálja. Szintén garanciális jelentőségű a javaslatnak az eljárási irányelv 12. cikk (5) bekezdésén alapuló azon rendelkezése, mely szerint a menekültügyi hatóság nem utasíthatja el a kérelmet kizárólag azon az alapon, hogy a az elismerését kérőt nem hallgatta meg.

A 42. §-hoz

A Met.-hez hasonlóan a javaslat számos rendelkezése tartalmaz a kiskorúakra nézve kedvezőbb szabályokat, összhangban az ENSZ Gyermekjogi Egyezménnyel és az eljárási irányelv preambulumának 14. pontjával. Amennyiben az elismerését kérő kiskorúságát illetően kétség merül fel, életkora megállapítása céljából orvosszakértői vizsgálat végezhető. A vizsgálat csak az elismerését kérő - vagy az elismerését kérő nyilatkozattételre képtelen állapota esetén a törvényes képviselő vagy az ügygondnok - hozzájárulásával végezhető el. Hozzájárulás hiányában az elismerését kérőre a kiskorúakra vonatkozó rendelkezések főszabályként nem alkalmazhatók, a törvényes képviselő bevonásától, illetve az ügygondnok kirendelésétől azonban a menekültügyi hatóság ebben az esetben sem tekinthet el.

A 43. §-hoz

A visszaküldés tilalmának tiszteletben tartása hazánk nemzetközi kötelezettsége, melynek forrásai: a menekülteket illetően a Genfi Egyezmény 33. cikke, mindenki mással szemben pedig az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikke. A Genfi Egyezmény által biztosított visszaküldési tilalom szűkebb védelmet jelent, mivel a védett körbe csak a menekültek tartoznak, és mivel ez a védelem nem illeti meg azt a menekültet, akiről "alaposan feltehető, hogy veszélyezteti annak az országnak biztonságát, amelynek területén van, vagy aki mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az illető ország lakosságára nézve." Az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított védelem szélesebb körű: kiterjed minden, a részes állam joghatósága alá tartozó személyre és biztosítja számukra a kínzás vagy embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés elleni védelmet. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a Soering ügyben kifejtette, hogy a részes államok akkor is megsértik a 3. cikket, ha a joghatóságuk alá tartozó személyt olyan helyre küldik, ahol ő kínzásnak vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek lehet kitéve (a 3. cikk extraterritoriális hatálya).

A kísérő nélküli kiskorú esetében a javaslat - összhangban a kísérő nélküli kiskorúakról szóló tanácsi állásfoglalás 5. cikkének (1) és (2) bekezdésével - további visszaküldési tilalmat állapít meg. E szerint a kísérő nélküli kiskorú - az (1) bekezdésben foglalt feltételek hiányában is - csak akkor küldhető vissza származási országába vagy az őt befogadó valamely másik államba, ha a menekültügyi hatóság meggyőződött arról, hogy ott a család egyesítése vagy az állami vagy a megfelelő intézményi gondoskodás a kiskorú számára biztosított.

A visszaküldés tilalmának fennállását a menekültügyi hatóság az elismerés iránti kérelem elutasítása vagy az elismerés visszavonása esetén minden esetben vizsgálja, és ha megállapítja a tilalom fennállását, kezdeményezi az idegenrendészeti hatóságnál a külföldi befogadottként történő elismerését. Az idegenrendészeti hatóság - a menekültügyi hatóság kezdeményezésére - köteles a külföldit befogadottként elismerni.

Ha a visszaküldés tilalma nem áll fenn, a menekültügyi hatóság - a Magyar Köztársaság által kiadott okmányok visszavonása mellett - kötelezi a külföldit a Magyar Köztársaság területének elhagyására. Ezt a kötelezést a hatóság két okból köteles mellőzni: ha a külföldi valamely más jogcímen jogosult a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, vagy ha és amíg a külföldi egészségi állapota hazánk elhagyását nem teszi lehetővé. Ez utóbbi garanciális jellegű rendelkezés forrása a tömeges beáramlásról szóló irányelv 23. cikk (1) bekezdése, melynek hatályát a javaslat minden a törvény hatálya alá tartozó személyre kiterjeszti.

Kizárt eljárások

A 44. §-hoz

A javaslat rögzíti, hogy a Ket.-ben szabályozott eljárások közül melyek azok, amelyeknek a menekültügyi eljárásban nincs helye. A menekültügyi eljárásban hozott hatósági döntésekkel szembeni jogorvoslat lehetőségét a javaslat - a fellebbezés, az újrafelvételi eljárás, valamint a méltányossági eljárás kizárásával - a bírósági felülvizsgálatra korlátozza. Mivel mind az elismerését kérő, mind a hatóság érdeke az, hogy az eljárásban minél gyorsabban érdemi döntés szülessen, ezért a menekültügyi eljárásban nincs helye az eljárás kérelemre történő felfüggesztésének. A menekültügyi eljárásban az elismerését kérő személyesen jár el, erre tekintettel a javaslat kizárja az elektronikus ügyintézés lehetőségét.

VIII. Fejezet

A MENEKÜLTKÉNTI VAGY OLTALMAZOTTKÉNTI ELISMERÉSRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

A 45. §-hoz

A javaslat - az eljárási irányelv 3. cikk (3) bekezdésével összhangban - közös szabályokat állapít meg a menekültkénti, valamint az oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárásra. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a menekültügyi hatóság minden kérelem esetben köteles vizsgálni mind a menekültkénti, mind az oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását, akkor is, ha a külföldi kérelme kifejezetten a menekültkénti vagy az oltalmazottkénti elismerésére irányul.

A 46-48. §-hoz

A menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárás két részre oszlik: az előzetes vizsgálati eljárásra és az érdemi eljárásra. Az előzetes vizsgálati eljárás célja azon kérelmek kiszűrése, amelyek esetében a dublini eljárás lefolytatása szükséges, továbbá amelyek - az eljárási irányelvvel összhangban - elfogadhatatlanok.

A kérelmezőt a menekültügyi hatóság az előzetes vizsgálati eljárás tartamára kötelező befogadó állomáson helyezi el, kivéve, ha a kérelmező személyi szabadságot korlátozó intézkedés vagy büntetés hatálya alatt áll. A kérelmező a befogadó állomásról csak különösen indokolt esetben, a menekültügyi hatóság engedélyével távozhat el, ha eltávozása eljárási cselekmények lefolytatását nem akadályozza. A rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a kérelmező az előzetes vizsgálati eljárás időtartama alatt a menekültügyi hatóság rendelkezésére álljon, és biztosítható legyen az eljárás törvényi határidőn belül való lefolytatása.

Az előzetes vizsgálati eljárás keretében a menekültügyi hatóság megvizsgálja, hogy fennállnak-e az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i 343/2003/EK tanácsi rendelet, valamint a valamely harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló 343/2003/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2003. szeptember 2-i 1560/2003/EK bizottsági rendelet (a továbbiakban: dublini rendeletek) alkalmazásának feltételei.

Ha a menekültügyi hatóság megállapítja a dublini eljárás lefolytatásának szükségességét, az eljárás időtartamára az előzetes vizsgálati eljárást felfüggeszti. Az eljárást felfüggesztő végzéssel szemben nincs helye jogorvoslatnak. A megkeresett tagállam a 343/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikkének (1) bekezdése szerint a kérelmező átvétele iránti megkeresésről a kézhezvételt követő két hónapon belül hoz határozatot. A menekültügyi hatóság a megkeresett tagállamtól a rendelet 17. cikk (2) bekezdése szerinti sürgős választ is kérhet, amennyiben "a menedékjog iránti kérelem benyújtására azt követően került sor, hogy a belépési vagy tartózkodásra jogosító engedélyt elutasították, jogtalan tartózkodás miatt letartóztatásra került sor, vagy kiutasítás elrendelése vagy végrehajtása után és/vagy akkor, ha a menedékkérő fogva tartott." Sürgős válasz kérése esetén a megkeresett tagállamnak a megkereső tagállam által meghatározott határidőben - amely nem lehet rövidebb, mint egy hét -, de legkésőbb egy hónapon belül kell válaszolnia a megkeresésre.

Ha a dublini eljárás eredményeképpen valamely tagállam megállapítja a menedékjog iránti kérelem elbírálásáért való felelősségét és ennek alapján a kérelmező átadására kerül sor, a menekültügyi hatóság a kérelmező átadásáról végzéssel dönt. A menekültügyi hatóság a végzésben - az átadás biztosítása érdekében - a külföldi számára kötelező tartózkodási helyet jelöl ki, melyet a kérelmező az átadás végrehajtásáig, de legfeljebb 72 óráig nem hagyhat el. A kérelmező átadásáról rendelkező végzés közlésétől számított három napon belül a végzés bírósági felülvizsgálata kérhető. A felülvizsgálat során a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelemnek - a dublini rendeletekkel összhangban - a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A felülvizsgálati kérelemről a kizárólagos illetékességgel rendelkező Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban nyolc napon belül dönt. Mivel a bírósági eljárás során a külföldi már az őt átvevő tagállam területén tartózkodik, ezért rendelkezik a javaslat úgy, hogy a bírósági eljárásban személyes meghallgatásnak nincs helye. A bíróság eljárást befejező végzésével szemben a javaslat a további jogorvoslat lehetőségét kizárja. A menekültügyi hatóság az előzetes vizsgálati eljárást a kérelmező átadásának időpontjában megszünteti. A kérelmező átadásának időpontjában hozott, az eljárást megszüntető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

Ha a dublini eljárás nem eredményezi a kérelmező átadását, a menekültügyi eljárást a kérelem elfogadhatóságának vizsgálatával kell folytatni.

A 49. §-hoz

Ha a dublini rendeletek alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, a menekültügyi hatóság a kérelem elfogadhatóságát vizsgálja.

Azok az okok, melyek alapján a menekültügyi hatóság a kérelem elfogadhatatlanságát megállapítja mérlegelést nem igénylő ténykérdések. A szabályozás alapjául az eljárási irányelv 25. cikk (2) bekezdésének a), b) és f) pontja, valamint az Amszterdami Szerződéshez fűzött Jegyzőkönyv az Európai Unió tagállamainak állampolgárai számára nyújtott menedékjogról szolgált. A (2) bekezdés első három pontja azokat az eseteket tartalmazza, amikor a kérelmező nem szorul a Magyar Köztársaság védelmére, mivel származási országa egyértelműen biztonságos ("a" pont), vagy mivel egy másik tagállam vagy egy másik állam már a Genfi Egyezmény szerinti védelemben részesítette őt ("b" és "c" pont). A d) pont a res iudicata esetét fogalmazza meg, célja, hogy megakadályozza a menedékjoggal való visszaélést az azonos ténybeli alapon benyújtott ismételt kérelmek kiszűrésével.

Az 50. §-hoz

Az eljárási irányelv 19. és 20. cikkének megfelelően a javaslat szabályozza a menekültügyi eljárás megszűnésének és megszüntetésének lehetőségét. Mivel a menekültügyi eljárás célja annak eldöntése, hogy a kérelmezőt a Magyar Köztársaság védelemben részesíti-e, a kérelmező halála esetén az eljárás okafogyottá válik és megszűnik. A négy megszüntetési ok közül az első - az eljárás megszüntetése a kérelem írásbeli visszavonása esetén - azon alapul, hogy a menekültügyi eljárást a hatóság nem hivatalból, hanem kérelemre folytatja. A további három ok a kérelmező együttműködési kötelezettségének megszegését szankcionálja, ha az olyan mértéket ölt, ami megakadályozza az eljárás lefolytatását. Az eljárást megszüntető végzéssel szemben nincs helye jogorvoslatnak, a kérelmező azonban a megszüntető végzés közlését követő három napon belül kérheti az előzetes vizsgálati eljárás folytatását a menekültügyi hatóságnál. A határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésének nincs helye, és ha a határidő úgy telik el, hogy a kérelmező nem kezdeményezi az eljárás folytatását, az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedik. Ha a kérelmező ismeretlen helyre távozott, az eljárást megszüntető végzést a menekültügyi hatóság hirdetményi úton közli, ebben az esetben a döntést - a javaslat 34. § (5) bekezdése szerint - a kifüggesztést követő nyolcadik napon kell közöltnek tekinteni.

Az előzetes vizsgálati eljárás megszüntetése esetén a menekültügyi hatóság - szemben az elismerés iránti kérelmet elutasító vagy az elismerést visszavonó határozattal - a visszaküldés tilalmát nem vizsgálja. Ennek oka a kérelem visszavonása esetében az, hogy ez esetben a visszaküldés tilalmának vizsgálata nyilvánvalóan szükségtelen, a megszüntetés további eseteiben pedig a kérelmező együttműködésének elmaradása miatt a menekültügyi hatóság nincs olyan információk birtokában, amely alapján a visszaküldés tilalmának fennállásáról dönteni tudna.

Az 51. §-hoz

Ha a menekültügyi hatóság megállapítja valamely elfogadhatatlansági ok fennállását, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításához vezet az is, ha a menekültügyi hatóság megszüntető végzését követően, a határidőben benyújtott eljárás folytatása iránti kérelemnek megfelelően folytatott előzetes vizsgálati eljárásban, ismételten olyan ok merül fel, amely az előzetes vizsgálati eljárás megszüntetését vonná maga után.

A kérelmet érdemi vizsgálat nélküli elutasító végzéssel szemben a kérelmező - három napon belül - bírósági felülvizsgálattal élhet. A felülvizsgálati kérelemről a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban nyolc napon belül - szükség esetén a kérelmező meghallgatását követően - dönt. Az eljárást befejező bírósági döntéssel szembeni további jogorvoslat kizárt.

Az 52. §-hoz

A javaslat a menedékjoggal való visszaélések megakadályozása céljával rögzíti, hogy abban az esetben, ha ugyanaz a kérelmező két jogerős elutasító vagy megszüntető döntést követően újabb kérelmet nyújt be, a harmadik kérelem alapján indult eljárás során már nem illetik meg az elismerését kérő számára a javaslat 5. § (1) bekezdése által biztosított jogosultságok, és ezen harmadik kérelem benyújtása nem képezi akadályát a kérelmező kiutasításának, valamint kiadatásának sem.

Az 53. §-hoz

Ha a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy nem áll fenn olyan ok, amely alapján a kérelem elfogadhatatlannak minősül, a kérelmet - végzéssel - érdemi eljárásra utalja. Összhangban az eljárási irányelv 18. cikkével, a kérelem érdemi eljárásra utalása esetén, ha a kérelmező idegenrendészeti őrizetben van, a menekültügyi hatóság köteles az idegenrendészeti hatóságnál az őrizet megszüntetését kezdeményezni, az idegenrendészeti hatóság pedig ennek alapján az őrizetet megszüntetni.

Az érdemi eljárás

Az 54-55. §-hoz

Az érdemi eljárás hatvan napos határideje lehetőséget ad a menekültügyi hatóságnak, hogy azokat a kérelmeket, amelyek nem kerülnek érdemi vizsgálat nélkül elutasításra, részletesen vizsgálatnak vesse alá. A menekültügyi hatóság az érdemi eljárás időtartamára a kérelmező részére - ha a kérelmező ezt kéri - elsősorban magánszálláshelyet jelöl ki. Ha magánszálláshely kijelölése nem lehetséges, úgy a menekültügyi hatóság a kérelmező elhelyezését befogadó állomáson vagy szerződés alapján fenntartott más szálláshelyen biztosítja. A kérelmező a számára kijelölt szálláshelyen életvitelszerűen köteles tartózkodni, köteles továbbá a szálláshelyen irányadó magatartási szabályokat tiszteletben tartani (5. § (2) bekezdés c) pont). A javaslat szerint a Nemzetbiztonsági Hivatal szakhatósági közreműködésének csak az érdemi eljárásban van helye.

Az 56. §-hoz

A menekültügyi hatóság az érdemi eljárás során sorrendben elsőként azt vizsgálja, hogy a kérelmező elismerhető-e menekültként, azaz fennállnak-e a menekültkénti elismerés 6. §-ban és 7. §-ban foglalt feltételei, ezek fennállása esetén pedig azt, hogy nem áll-e fenn a kérelmező menekültkénti elismerését kizáró, a 8. §-ban foglalt valamely ok.

Ha a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy a kérelmező menekültkénti elismerésének feltételei fennállnak, és kizáró ok nem áll fenn, a kérelmezőt menekültként ismeri el. Ha a menekültügyi hatóság a vizsgálat eredményeként arra a megállapításra jut, hogy a kérelmező menekültkénti elismerésének feltételei nem állnak fenn, vagy fennállnak ugyan, de menekültkénti elismerését a 8. §-ban foglalt valamely ok kizárja, akkor - másodsorban - köteles megvizsgálni, hogy a kérelmező oltalmazottként elismerhető-e.

Ha a kérelmező oltalmazottkénti elismerésének feltételei nem állnak fenn, vagy fennállnak ugyan, de az oltalmazottkénti elismerés kizáró ok miatt nem lehetséges, a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy a kérelem alaptalan, és a kérelmet elutasítja.

Az 57. §-hoz

A javaslat az eljárási irányelv 28. cikk (2), valamint 23. cikk (3) bekezdésével összhangban példálózó jelleggel felsorolja azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a kérelem alaptalanságára utalhatnak. Az eljárás során a kérelmezőnek lehetősége van ellenbizonyításra olyan tények és bizonyítékok felvonultatásával, amelyek ezen okok ellenére valószínűsítik, hogy a kérelmező származási országába való visszatérése esetén üldözés vagy súlyos sérelem veszélyének lenne kitéve.

Az a) pontban foglalt ok a kérelmező származási országáról az Európai Unió Tanácsa által elfogadott biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistája alapján alkotott megdönthető vélelem.

A b) pontban foglalt ok az eljárási irányelv 25. cikk (2) bekezdésének c) pontja alapján meghatározott rendelkezés, a biztonságos harmadik ország koncepciója.

A c) pont akkor alkalmazható, ha a menekültügyi hatóság a kérelmező együttműködésének hiánya miatt nem rendelkezik elegendő információval az ügy elbírálásához, mivel a kérelmező nem nyilatkozik a menekülésére okot adó körülményekről, vagy ezekre vonatkozó nyilatkozata annyira összefüggéstelen vagy ellentmondásos, hogy abból a hatóság nem tud arra következtetni, hogy a kérelmezőt üldözés vagy súlyos sérelem érte vagy ezek veszélye áll fenn. Nem lehet azonban a kérelmező terhére értékelni nyilatkozatának hiányát vagy összefüggéstelen, ellentmondásos voltát, ha annak oka a kérelmező egészségi vagy pszichés állapota. Az ENSZ Kézikönyv szerint a kérelmező nyilatkozatainak értékelésénél "a kérelmező félelmének jellegét és mértékét is figyelembe kell venni, hiszen bizonyos fokú szellemi zavartság gyakorta észlelhető a súlyos üldözésnek kitett személyeknél". "Előfordulhat, hogy enyhíteni kell az alapvetően a kérelmezőre háruló bizonyítási terhen és azokat az információkat, amelyeket nem lehet egyszerűen a kérelmezőtől megszerezni, máshogy kell megszerezni."

A d)-h) pontokban felsorolt okok közös jellemzője, hogy valamilyen mértékben a kérelmező rosszhiszeműségét vagy mulasztását értékelik. Ezen esetek vizsgálatakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a kérelmező sok esetben a származási országban megtapasztalt üldözés vagy annak veszélye miatt nem képes valódi úti okmányt vagy személyazonosságot igazoló okmányt beszerezni vagy azt magával hozni. Gyakran előfordul az is, hogy a kérelmező az embercsempész felhívására semmisíti meg úti okmányát. A dokumentumok hiánya vagy hamis dokumentumok használata önmagában nem utal a kérelem alaptalanságára, csak abban az esetben, ha a kérelmező szándékosan, a hatóság félrevezetése céljából használ hamis dokumentumokat vagy szolgáltat hamis adatot.

A h) pont arra az esetre vonatkozik, amikor a kérelmező illegálisan tartózkodik az ország területén és az elismerés iránti kérelmet csak akkor nyújtja be, amikor a kiutasítását elrendelő határozat miatt a származási országba való visszatérés elkerülhetetlennek látszik. Ebben az esetben is vizsgálni kell az eset összes körülményét, és lehetőséget kell biztosítani a kérelmező számára annak valószínűsítésére, hogy őt származási országában üldözés vagy súlyos sérelem veszélye fenyegetné.

Az 58. §-hoz

A rendelkezés a biztonságos származási és biztonságos harmadik ország definícióját tartalmazza. Biztonságos származási országnak az az ország tekinthető, amely a szerepel az Európai Unió Tanácsa által elfogadott biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistáján. A listát az eljárási irányelv 29. cikkének rendelkezései alapján az Európai Unió Tanácsa fogadja el minősített többséggel, a Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően. A lista módosítását a Bizottság javasolhatja bármely tagállam, illetve a Tanács kérésére. Ha a Tanács a Bizottságtól azt kéri, hogy nyújtson be javaslatot valamely államnak a listáról való törlése iránt, az adott államot - a kérdés rendezéséig, de legfeljebb három hónapig - nem lehet biztonságos származási országnak tekinteni. Az egyéni elbírálás elvének megfelelően a biztonságos származási országból érkező kérelmező esetében is a kérelmező által előadottak fényében kell arról dönteni, hogy a kérelmező egyéni körülményei szempontjából számára az ország valóban biztonságos-e.

Tekintettel arra, hogy a javaslat benyújtásának időpontjáig az Európai Unió Tanácsa nem fogadta el a biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistáját, az 58. § (1) bekezdés a javaslat 90. § (2) bekezdése szerint csak a minimumlista elfogadáskor lép hatályba. A minimumlista elfogadásáig a javaslat 90. § (2) bekezdése szerint a kérelmező származási országa akkor tekinthető biztonságosnak, ha megfelel az 58. § (2) bekezdés a)-d) pontjában foglalt, a biztonságos harmadik ország fogalmát meghatározó feltételeknek.

A biztonságos harmadik ország fogalmát a javaslat az eljárási irányelv 27. cikk (1) bekezdésével összhangban állapítja meg. Biztonságos harmadik ország az az ország lehet, amely tiszteletben tartja a Genfi Egyezményben és más nemzetközi dokumentumokban (Emberi Jogok Európai Egyezménye, ENSZ Kínzás Elleni Egyezmény) megfogalmazott visszaküldés tilalmának elvét, és ahol a kérelmezőnek lehetősége van menekültkénti elismerését vagy kiegészítő védelmet kérni. Fontos megjegyezni, hogy nem elegendő, ha az adott állam részese ezeknek a nemzetközi egyezményeknek, és jogszabályi rendszere is nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelő, azt is meg kell vizsgálni, hogy az egyezményekben biztosított jogok a gyakorlatban is megfelelően érvényesülnek-e. Az egyéni elbírálás elvének megfelelően meg kell vizsgálni, hogy az adott államban a kérelmezőt nem fenyegeti-e veszély a Genfi Egyezményben meghatározott öt ok miatt, illetve, hogy nem fenyegeti-e súlyos sérelem veszélye.

Az 59. §-hoz

A rendelkezés az üldözés fogalmát határolja körül. Fontos megjegyezni, hogy az üldözés fogalmának átfogó definíciója máig nem született meg a menekültügyi szakirodalomban, mivel az üldözés újabb és újabb formákban jelenik meg a Genfi Egyezmény elfogadása óta. Ezért természetesen a javaslatban foglalt - a kvalifikációs irányelv 9. cikkén alapuló - körülírás sem tekinthető az üldözés kimerítő definíciójának, az üldözés fogalmát a folyamatosan megjelenő üldözési formákra figyelemmel kell értelmezni. Az üldözés meglétét minden esetben az eset összes tényének figyelembevételével kell megítélni, nem lehet az értelmezést az alapvető emberi jogok súlyos sérelmére szűkíteni. Üldözésnek kell tekinteni az olyan súlyos diszkriminációt, vagy elhúzódó - akár hónapokon vagy éveken át tartó - különböző jogsértéseket vagy hátrányos megkülönböztetést, melyek összeadódó hatásuknál fogva vezetnek az üldözéstől való megalapozott félelemhez, vagy lehetetlenítik el annyira a kérelmező életét származási országában, hogy a kérelmező egyetlen lehetőségévé a nemzetközi védelem keresése válik.

A (2) bekezdés példálózó felsorolást tartalmaz azokról a jogsértésekről, melyek üldözésnek minősülnek. Az érintett személy nemi hovatartozása miatt elkövetett cselekmények lehetnek például: szexuális erőszak, családon belüli erőszak, hozománnyal kapcsolatos erőszak, családtervezés kényszer hatása alatt, a nemi szerv megcsonkítása, az adott társadalomban a férfiakra vagy nőkre vonatkozó társadalmi normák áthágása miatti büntetés, emberkereskedelem, a homoszexualitás miatti diszkrimináció. Az érintett személy gyermekkorával összefüggésben elkövetett cselekmény például a fiatalkorúak kényszersorozása, a kényszerített gyermekházasság, a gyermekkereskedelem, a gyermekbántalmazás vagy a gyermekprostitúció.

A 60. §-hoz

A súlyos sérelem meghatározása megfelel a kvalifikációs irányelv 15. cikkének. Mivel a súlyos sérelem minden esetben olyan súlyos jogsértést jelent, amely üldözésnek számít, a menekültügyi hatóság minden ügyben köteles megvizsgálni, hogy nem található-e kapcsolat a súlyos sérelem és valamelyik genfi ok között. Amennyiben ilyen kapcsolatot állapít meg, a kérelmezőt menekültnek kell elismerni, ezáltal biztosítva, hogy az oltalmazott jogállás valóban kiegészítő védelem marad, és bevezetése nem eredményezi a Genfi Egyezményben foglalt védelem lerontását.

A kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés fogalmának értelmezésénél az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata lehet irányadó.

A 61-63. §-hoz

A kvalifikációs irányelv 6. cikkével összhangban a javaslat meghatározza az üldözés vagy a súlyos sérelem lehetséges forrásait. A Genfi Egyezmény nem szűkíti az üldözés fogalmát az állam által elkövetett cselekedetekre, az államtól független személyek vagy szervezetek üldöző cselekedetei esetén is fennállhat a Genfi Egyezmény által biztosított védelem szükségessége, ha a menekültkénti elismerés más feltételei teljesülnek. Mivel mind a menekültkénti, mind az oltalmazottkénti elismerésnek feltétele az állami védelem hiánya, a nem-állami üldözők esetében a kérelmező akkor felel meg a menekültként vagy oltalmazottként történő elismerés feltételeinek, ha az üldözés ellen az állam vagy az állam jelentős részét ellenőrző párt vagy szervezet nem tud vagy nem kíván védelmet nyújtani. A 62. § tartalmazza az állam vagy az állam jelentős részét ellenőrző párt vagy szervezet által biztosított védelemre vonatkozó követelményeket. Ahhoz, hogy a védelem a kérelmező számára biztosítottnak tekinthető legyen, a védelemnek a kérelmező számára elérhetőnek és hatékonynak kell lennie. Hasonlóan a biztonságos harmadik ország vizsgálatánál meghatározott követelményekhez, ebben az esetben is vizsgálni kell a származási ország jogszabályai mellett azok alkalmazásának gyakorlatát is.

A 64. §-hoz

A Genfi Egyezmény oksági kapcsolat fennállását követeli meg az üldözési okok és az üldözésnek minősíthető cselekmények között. Ha a kérelmező üldöztetésnek van kitéve, az üldözésnek az öt genfi ok valamelyikén kell alapulnia. A fentiekben kifejtettek szerint az üldözés megvalósítója lehet az állami vagy nem-állami szereplő.

Ha természetes személyek követnek el súlyosan diszkriminatív vagy más jogsértő, sérelmet okozó cselekményeket, akkor ezek a cselekmények üldözésnek tekintendők, ha a hatóságok ezekről tudomással bírnak és eltűrik őket, vagy ha a hatóságok nem hajlandók hatékony védelmet nyújtani, illetve arra képtelennek bizonyulnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által kiadott, a meghatározott társadalmi csoportról szóló nemzetközi védelmi iránymutatás a következőképpen foglalja össze az okozati kapcsolat kérdését nem-állami üldöző esetén:

"Az oksági kapcsolat teljesül, ha: (1) fennáll egy nem-állami szereplő általi üldözés valós veszélye olyan okokból kifolyólag, amelyek kapcsolatosak az Egyezményben foglalt okok valamelyikével, függetlenül attól a ténytől, hogy a kérelmező állami védelmének meghiúsulása kapcsolatos-e az Egyezménnyel vagy nem; vagy (2) amikor egy nem-állami szereplő általi üldözés veszélye nem kapcsolatos egyezményes okkal, de az állam egyezményes okból nem tud vagy nem hajlandó/vonakodik védelmet biztosítani."

A 65. §-hoz

Az eljárás megszüntetésének az érdemi eljárásban is helye van. Értelemszerűen megszűnik az eljárás a kérelmező halála esetén. Az eljárás megszüntetésének a) és b) pont szerinti esetei megegyeznek az előzetes vizsgálati eljárás megszüntetésének okaival. Ezekben az esetekben az 50. § (3)-(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azaz a megszüntetés ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kérelmező azonban a megszüntető határozat közlését követő három napon belül kérheti az eljárás folytatását a menekültügyi hatóságnál. A folytatás iránti kérelem határidőben történő benyújtása esetén a menekültügyi hatóság köteles az eljárás folytatására. Ha a folytatott eljárásban ismételten az a) vagy b) pont szerinti megszüntetési ok merül fel, a menekültügyi hatóság a kérelmet elutasítja. Ha az érdemi eljárás során a menekültügyi hatóság tudomására jut, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az eljárást megszünteti.

A 66. §-hoz

A menekültügyi hatóság tájékoztatási kötelezettsége a helyt adó határozat közlésekor - a befogadási irányelv 5. cikkével összhangban - kiterjed a menekültként vagy oltalmazottként elismert valamennyi jogára és kötelezettségére.

A 67. §-hoz

A kérelmet elutasító határozattal szemben - a határozat közlésétől számított három napon belül - bírósági felülvizsgálatnak van helye.

A kérelmezőt oltalmazottként elismerő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak, az oltalmazottnak azonban lehetősége van újabb elismerés iránti kérelem benyújtására abból a célból, hogy őt menekültként ismerjék el.

A keresetlevél benyújtásának a menekültügyi hatóság határozatának végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a kérelmező azt követően nyújt be kérelmet, hogy két korábbi kérelme tárgyában jogerős elutasító illetve megszüntető döntés született. A halasztó hatály érvényesülését ebben az esetben az 52. § rendelkezései zárják ki.

A keresetről a menekültügyi perre kizárólagosan illetékes Fővárosi Bíróság a keresetlevél beérkezésétől számított hatvan napon belül, peres eljárásban dönt. A bírósági eljárásban a kérelmező személyes meghallgatása csak akkor mellőzhető, ha a kérelmező a szálláshelyéről nem idézhető, ismeretlen helyre távozott, vagy ha az ismételt kérelem a korábbival azonos ténybeli alapon nyugszik. A korábbi szabályozással megegyezően a bíróság a menekültügyi hatóság határozatát megváltoztathatja, és a kérelmezőt menekültként vagy oltalmazottként elismerheti. A bíróság eljárást befejező döntésével szemben nincs helye jogorvoslatnak, az eljárás folyamán hozott végzésekkel (például pénzbírságot kiszabó végzés) szemben a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai szerint van helye jogorvoslatnak.

Menekültkénti elismerés kivételes méltányosságból

A 68. §-hoz

A korábbi szabályozáshoz hasonlóan a javaslat lehetővé teszi, hogy az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter kivételes méltányosságból a külföldit menekültként ismerje el. Az elismerés ebben az esetben nem kérelemre, hanem hivatalból történik, vagyis a miniszteri méltányosság nem az elutasítással szembeni jogorvoslatként szolgál. A miniszter határozatával szemben nincs helye jogorvoslatnak.

Dublini eljárás

A 69.§-hoz

Az előzetes vizsgálati eljáráshoz hasonlóan az érdemi eljárásban is felmerülhet a dublini eljárás lefolytatásának szükségessége. Ebben az esetben a dublini eljárást ugyanúgy kell lefolytatni, mint az előzetes vizsgálati eljárás során. Ha a kérelmező átadására nem kerül sor, az érdemi eljárást tovább kell folytatni.

A menedékes kérelmére vonatkozó szabályok

A 70. §-hoz

A tömeges beáramlásról szóló irányelv 17. cikkének megfelelően a javaslat biztosítja a menedékesként elismert személyek számára, hogy menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés iránti kérelmet nyújthassanak be. Ebben az esetben a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerését kérő menedékes jogállása a kérelem elbírálása alatt, illetve a kérelem elutasítása esetén fennmarad, kivéve, ha a menedékeskénti elismerés visszavonására került sor. Ha az ideiglenes védelem az eljárás időtartama alatt megszűnik, a külföldit a továbbiakban az elismerését kérő jogállása illeti meg.

Repülőtéri eljárás

A 71. §-hoz

Az eljárási irányelv 24. cikk (1) bekezdésének b) pontja által biztosított lehetőségnek megfelelően, a Met. koncepcióját követve a javaslat a repülőtéri eljárásra külön szabályokat határoz meg. Ezen rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha a külföldi kérelmét nemzetközi légiforgalmi határátkelőhelyen, az ország területére történő beléptetés előtt nyújtja be. Ebben az esetben az előzetes vizsgálati eljárást rövidebb határidővel - nyolc nap alatt - kell lefolytatni, és erre az időre a kérelmezőt a repülőtér tranzitterületén lévő szálláshelyen kell elhelyezni. A kérelmező az előzetes vizsgálati eljárás időtartama alatt, de legfeljebb nyolc napig nem léphet be az ország területére. A kérelmezőt akkor léptetik be az ország területére, ha az előzetes vizsgálati eljárás érdemi eljárásra utaló végzéssel zárul, vagy ha a kérelem benyújtásától számított nyolc nap eltelt.

A repülőtéri eljárás szabályai nem alkalmazhatók, ha a kérelmet különleges bánásmódot igénylő személy nyújtja be: őt az ország területére be kell léptetni és befogadó állomáson kell elhelyezni. Ha a repülőtéren több családtag kíván közös kérelmet benyújtani, és a kérelmezők egyike különleges bánásmódot igénylő személy, a család egységének fenntartása érdekében minden családtagot be kell léptetni az országba.

A menekültkénti és az oltalmazottkénti elismerés visszavonása

A 72-74. §-hoz

A menekültként és az oltalmazottként való elismerés visszavonásának anyagi jogi feltételeit a javaslat 10. § (2)-(4) bekezdése, illetve a 16. § (2)-(3) bekezdése tartalmazza. A menekültkénti, valamint az oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását a menekültügyi hatóság akkor vizsgálja felül, ha arra okot adó körülmény merül fel. Emellett az oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását - a javaslat 13. §-a szerint - a menekültügyi hatóság köteles az elismerést követően legalább ötévente felülvizsgálni. Az elismerés feltételeinek fennállását vizsgáló eljárás során a menekültet és az oltalmazottat megilletik, illetve terhelik a VII. fejezetben foglalt eljárási jogok, illetve kötelezettségek. Ennek megfelelően érvényesül a hatóság tájékoztatási kötelezettsége, aminek keretében a menekültügyi hatóság az eljárás megindításáról a kérelmezőt írásban, az anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven tájékoztatja. A tájékoztatással egyidejűleg a menekültügyi hatóság felhívja a menekültet vagy az oltalmazottat, hogy jelölje meg azokat az okokat, amelyek igazolják vagy valószínűsítik az elismerés fenntartásának szükségességét. Ezeket az okokat a kérelmező a személyes meghallgatás során tárhatja a hatóság elé. A személyes meghallgatás csak akkor mellőzhető, ha a külföldi lakóhelye ismeretlen, lakóhelyéről nem idézhető, vagy a személyes meghallgatáson nem jelenik meg, és távolmaradását nem igazolja. Ha az elismerés feltételeinek vizsgálata során a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy az elismerés visszavonására okot adó körülmény nem áll fenn, az eljárást megszünteti. Ha a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy az elismerés visszavonására okot adó körülmény áll fenn, a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerést visszavonja. Az elismerést visszavonó határozattal szemben bírósági felülvizsgálatnak van helye, kivéve, ha a visszavonás oka a menekült vagy az oltalmazott jogállásról történő lemondása. A bírósági felülvizsgálat során a Fővárosi Bíróság peres eljárásban, a keresetlevél beérkezését követő hatvan napon belül, a kérelmező meghallgatását követően dönt. A bíróság eljárást befejező döntésével szemben nincs helye jogorvoslatnak, az eljárás folyamán hozott végzésekkel (például pénzbírságot kiszabó végzés) szemben a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályai szerint van helye jogorvoslatnak.

IX. Fejezet

A MENEDÉKESKÉNTI ELISMERÉSRE IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

A 75-78. §-hoz

A menedékesnek biztosított ideiglenes védelem az Európai Unió Tanácsának vagy a Magyar Köztársaság Kormányának határozatán alapulhat. A tanácsi határozat meghozatalának módját és a határozat tartalmát a tömeges beáramlásról szóló irányelv 1. és 5. cikke határozza meg. A Kormány határozatának kötelező tartalmi elemeit a javaslat 74. § (2) bekezdése állapítja meg. A Kormány határozata tartalmazza annak a csoportnak a meghatározását, amelyet a Magyar Köztársaság - fegyveres konfliktus, polgárháború, etnikai összecsapás vagy az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése miatt - ideiglenes védelemben részesít. A menekülők tömeges érkezése lehetetlenné teszi, hogy ügyükben a fogadó állam hatóságai egyenként, egyéni elbírálás alapján folytassák le a menekültügyi eljárást. A menedékeskénti elismerésre irányuló eljárás a menekülők tömeges érkezése esetén biztosítja, hogy ezen személyek egyszerűsített eljárás keretében részesüljenek védelemben. Az eljárás során a kérelmezőnek azt kell igazolnia vagy valószínűsítenie, hogy a Tanács vagy a Kormány határozata alapján védelemre jogosult tömegesen menekülő személyek csoportjába tartozik. A menedékeskénti elismerésre irányuló eljárás egységes, időtartama negyvenöt nap, amelybe a Nemzetbiztonsági Hivatal eljárásának időtartama is beszámít. A menedékeskénti elismerés iránti kérelem alaptalan, ha a kérelmező nem valószínűsíti, hogy a védelmére jogosult csoport tagja, vagy ha a menekültügyi hatóság megállapítja, hogy a kérelmező menedékeskénti elismerése a javaslat 19. §-a alapján kizárt. Ha a menekültügyi hatóság a kérelem alaptalanságát állapítja meg, a kérelmet elutasítja. A menekültügyi hatóság menedékeskénti elismerés iránti kérelmet elutasító határozatával szemben a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni jogorvoslat szabályai szerint van helye bírósági felülvizsgálatnak. A menedékeskénti elismerés visszavonása is a menekültkénti, illetve az oltalmazottkénti elismerés visszavonásához hasonló szabályok szerint történik. Az elismerés visszavonásával szemben - kivéve, ha annak oka, hogy a menedékest hozzájárulásával az Európai Unió más tagállama részesíti ideiglenes védelemben - a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerés visszavonásáról rendelkező határozattal szembeni jogorvoslatra vonatkozó rendelkezések szerint van helye bírósági felülvizsgálatnak.

X. Fejezet

ADATKEZELÉS

A 79. §-hoz

A javaslat - figyelemmel az Alkotmányban biztosított információs önrendelkezési jogra, illetve az ezen alapjog érvényesülésének, korlátozásának általános szabályait megállapító Avtv. rendelkezéseire - meghatározza a személyi hatálya alá tartozó személyek személyes adatainak kezelésére vonatkozó szabályokat, a kezelhető adatok körét, az adatkezelés célját, időtartamát, valamint az adattovábbítás rendjét.

A 80. §-hoz

A menekültügyi hatóság mint adatkezelő szerv a törvény hatálya alá tartozó személy, így a menekült, az oltalmazott, a menedékes, valamint az elismerését kérő személyes adatait, a tartózkodásával és a számára biztosított ellátással és támogatással összefüggő adatokat, valamit az ezekben bekövetkező változásokat kezeli. A törvény hatálya alá tartozó személy adatainak kezelése a menekült, az oltalmazott, illetve a menedékes jogállás, valamint az ellátásra és támogatásra való jogosultság fennállásának megállapítása, személyazonosítás, a párhuzamos eljárások megakadályozása, valamint a kérelem többszöri benyújtásának megállapítása céljából történhet.

A 81-82. §-hoz

A javaslat meghatározza a törvény hatálya alá tartozó személy természetes személyazonosító adatainak körét, a menekültügyi nyilvántartás adattartalmát, az adatkezelés időtartamát. A menekültügyi nyilvántartásban kezelt adatok között szerepelnek különleges személyes adatnak minősülő adatok is (a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra vonatkozó adatok), melyeket fokozott védelemben kell részesíteni. Ezeket az adatokat az Avtv. 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerint akkor lehet kezelni, ha az nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, illetve a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli.

Az ujjnyomatok rögzítése és tárolása az Európai Unió keretein belüli Eurodac rendszer működése szempontjából elengedhetetlen, mely rendszerről a 2725/2000/EK tanácsi rendelet rendelkezik részletesen. Az Eurodac rendszer legfőbb célja, hogy segítséget nyújtson annak megállapításában, hogy melyik tagállam illetékes a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálására. Az Eurodac egyéb módon is elősegíti a dublini rendszer hatékony működését: eredményeinek értékelése nyomán lehetőség nyílik az illegális migráció jobb kezelésére, az ismételt kérelmek miatti túlterhelt menekültügyi hatóságok tehermentesítésére, az ismételt kérelmezők kiszűrésére.

A 83-84. §-hoz

A menekültügyi hatóság mellett a törvény hatálya alá tartozó személy meghatározott adatait a befogadó állomás, a jegyző, valamint a támogatást folyósító szerv - a javaslatban meghatározott célból és időtartamig - kezelheti.

A 85-86. §-hoz

A javaslat egyfelől megállapítja, hogy a menekültügyi hatóság jogszabályban meghatározott feladatai ellátása céljából mely nyilvántartásokból igényelhet adatot, másfelől azt, hogy a menekültügyi hatóság által vezetett nyilvántartásból mely hatóság, milyen célból és milyen adatkörben jogosult adatot igényelni.

Az adatigénylés során figyelemmel kell lenni a javaslat 40. §-a szerinti tilalomra, amely szerint magyar hatóság nem léphet kapcsolatba az elismerését kérő feltételezett üldözőjével, illetve a súlyos sérelem forrásával.

A 87-88. §-hoz

A javaslat megállapítja a menekültügyi hatóság, valamint az országinformáció szolgáltatásáért felelős szerv külföldi állam és nemzetközi szervezet, továbbá az Európai Unió Bizottsága részére történő adatszolgáltatási kötelezettségének terjedelmét.

A UNHCR Megállapodásban lefektetett együttműködés szerves része a javaslat hatálya alá tartozó személyhez kapcsolódó adatok közlése. A javaslat kötelezettséget teremt a menekültügyi hatóság számára, hogy adatokat szolgáltasson az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága részére is. A UNHCR Megállapodáson túl a Genfi Egyezmény 35. cikke és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyv II. cikke is szabályozza a nemzeti hatóságok és az Egyesült Nemzetek együttműködését.

XI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatályba léptető, hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezések

A 89-91. §-hoz

A javaslat 2008. január 1-jén, a javaslatnak a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt (a továbbiakban: Közokt. tv.) módosító 93. §-a 2007. július 2-án lép hatályba. A javaslat elvégzi az új menedékjogról szóló törvény hatályba lépésével összefüggő deregulációs célú jogalkotást. A javaslat 58. § (1) bekezdés értelmében a kérelmező származási országa akkor tekinthető biztonságosnak, ha szerepel az Európai Unió Tanácsa által elfogadott biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistáján. A biztonságos származási országnak tekintett harmadik országok közös minimumlistáját megállapító európai közösségi jogi aktus hatályba lépéséig - a javaslat 90. § (2) bekezdés szerint - az 58. § (2) bekezdés alapján tekinthető valamely állam biztonságos származási országnak. A javaslat az átmeneti rendelkezések körében rögzíti, hogy szabályait - tekintettel arra, hogy a menekültügyi eljárás alapjaiban változik meg - a folyamatban lévő menekültügyi eljárásokban nem lehet alkalmazni. A kérelmek számának megállapításakor a javaslat hatályba lépése előtt benyújtott kérelmeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, azok beleszámítanak az ugyanazon elismerését kérő által benyújtott kérelmek számába.

A befogadottak jogállását a javaslat hatályba lépését követő tizennyolc hónapon belül a menekültügyi hatóság felülvizsgálja, mely során a menekültkénti vagy oltalmazottkénti elismerésre irányuló eljárást hivatalból kell lefolytatni.

Felhatalmazó rendelkezések

A 92. §-hoz

A felhatalmazó rendelkezések körében a javaslat a menekültügyi eljárás részletes szabályainak megállapítását, az ellátásokhoz és támogatásokhoz, továbbá a különböző okmányokhoz kapcsolódó további szabályozási igény teljesítését a Kormányra bízza. Az idegenrendészetért és menekültügyért felelős miniszter feladat- és hatáskörében a menekültügy szervezeti rendszerét, valamint az adatfeldolgozást érintő rendeletalkotásra kap felhatalmazást.

Módosuló rendelkezések

A 93. §-hoz

A javaslat módosítja a Közokt. tv.-t annak érdekében, hogy az elismerését kérő kiskorú gyermeke és a kiskorú elismerését kérő a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel vehesse igénybe a közoktatási rendszert. A módosítás a kvalifikációs irányelv 27. cikkében, a tömeges beáramlásról szóló irányelv 14. cikkében, valamint a befogadási irányelv 10. cikkében előírt, a kiskorúak számára biztosítandó iskoláztatás és oktatás szabályainak megfelelő érvényesülését szolgálja. A módosítás nyomán a nem magyar állampolgár kiskorú menedékjogot kérő, menekült, menedékes az elismerés iránti kérelem benyújtásától kezdődően - törvény erejénél fogva, külön szülői nyilatkozat nélkül - tanköteles, illetve veheti igénybe a törvényben meghatározott egyéb nevelési formákat és ellátásokat.

Az Európai Unió jogának való megfelelés

A 94. §-hoz

A javaslat a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. § (3) bekezdésével összhangban az IM rendelet 2. számú melléklete előírásainak megfelelő jogharmonizációs klauzulával zárul.