3315/2020. (VII. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.522/2018/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Mfv.II.10.522/2018/7. számú ítélete, a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.676/2017/10. számú ítélete, valamint a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.952/2015/39. számú ítélete ellen azok alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az alapul szolgáló ügyben az indítványozó hivatásos szolgálati jogviszonyát munkáltatója - miután az illetékes nyomozó ügyészség tájékoztatta, hogy az őrizetbe vett indítványozót gyanúsítottként hallgatták ki emberölés bűntettének kísérlete miatt - méltatlanság jogcímen felmentéssel megszüntette. Az indítványozó a felmentéssel szemben bírósághoz fordult. Keresetében a felmentés jogellenességére alapítva kérte az eredeti munkakörben történő tovább foglalkoztatását és elmaradt illetménye, cafetéria juttatás, és ruházati költségtérítés megfizetését. Eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzése esetére a megjelölt összegeken felül további 12 havi illetményének megfelelő összeg megfizetését igényelte. Harmadlagosan a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Nav. tv.) 34/X. § (6) bekezdése alapján 24 havi illetményének megfelelő összeg megfizetését kérte. Keresetét a felmentési eljárás során elkövetett, általa megjelölt eljárási szabálysértésekre alapította, továbbá a munkáltató által megvalósított joggal való visszaélésre, és az egyenlő bánásmód sérelmére is hivatkozott.
[3] Az első fokon eljáró Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felmentés jogellenességét megállapítva átalány-kártérítés megfizetésére kötelezte az alperesi munkáltatót, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a vizsgálóbiztos kijelölése során olyan lényeges eljárási szabálysértés történt, amely az indítványozóval szemben lefolytatott méltatlansági eljárás és az azon alapuló felmentés jogellenességét megalapozta. Kitért az első fokon eljáró bíróság arra, hogy a felperes által hivatkozott eljárási szabálysértések önmagukban nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a munkáltató joggal való visszaélést követett el, továbbá nem nyert bizonyítást az egyenlő bánásmód követelményének sérelme sem.
[4] A peres felek fellebbezése nyomán eljáró Szolnoki Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A törvényszék kifejtette, hogy mivel az alperesi munkáltató anyagi jogot sértett, így szükségtelen volt annak vizsgálata, hogy a munkáltató intézkedése sértette-e a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ugyanakkor nem találta megalapozottnak a másodfokú bíróság az egyenlő bánásmód sérelmét. Mindezekre tekintettel a törvényszék megállapítása szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Nav. tv. 34/X. § (6) bekezdését és az ott meghatározott minimum és maximum mértékek között helyes mérlegelés alapján állapította meg az alperes által fizetendő átalány-kártérítés mértékét.
[5] A jogerős ítélet ellen a felperesi indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria helyezze hatályon kívül a jogerős ítéletet, állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás és az egyenlő bánásmód követelményét, ezért kötelezze az alperest, hogy eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és fizesse meg elmaradt illetményét, másodlagosan kötelezze az alperest az elmaradt illetménye, továbbá 12 havi illetményének megfelelő összeg megfizetésére. Harmadlagosan arra kérte kötelezni az alperest, hogy 24 havi illetményének megfelelő összegű általány-kártérítést fizessen meg, míg negyedlegesen a hatályon kívül helyezést követően utasítsa a Kúria az ügyben első- és másodfokon eljáró bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára, továbbá marasztalja az alperest a perköltség viselésében. A Kúria a jogerős döntést hatályában fenntartotta. Indokolásában kitért arra, hogy mivel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperesi munkáltató a méltatlansági eljárás során több olyan eljárási szabályt is sértett amely lényeges, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási szabálysértés volt, így a felperesi indítványozó méltatlanságát megállapító határozat és az ezen alapuló ugyanezen megállapításokat tartalmazó felmentés jogellenességét eredményezte. Indokolatlannak tartotta a Kúria azt a kérelmezői álláspontot, miszerint ugyanezen okok miatt a felmentés a joggal való visszaélés tilalmába is ütközött. Mivel a bíróságok megállapították, hogy az alperes eljárása sértette a Hszt. több rendelkezését, a munkáltató intézkedése nem minősült formálisan jogszerűnek, tehát a joggal való visszaélés tilalmának sérelme fel sem merülhetett.
[6] 2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Álláspontja szerint a bíróságok a munkáltató anyagi jogsértésére nem voltak figyelemmel, és ezért a kereseti kérelmének nem adtak teljeskörűen helyt. Ezáltal az ügyben hozott bírósági döntések az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése szerinti munkához való alapjog szerves részét képező, az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez fűződő alkotmányos alapjogát sértik.
[7] Az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, mivel beadványa az alapjogsérelmet nem támasztotta alá alapjogi érveléssel is ellátott indokolással. Az indítványozó a hiánypótlási felhívásnak határidőben eleget tett, indítványát részben megismételte, részben kiegészítette. Eszerint a sérelmezett ítéletek az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésén túl a XV. cikk (2) bekezdésébe, XXIII. cikk (8) bekezdésébe, XXVIII. cikk (1) bekezdésébe, és 28. cikkébe ütköznek, egyben sértik az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkében, és az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikk (1) bekezdésében foglaltakat.
[8] Az indítványozó 2020. június 30-án újabb indítvány-kiegészítést nyújtott be, azonban az Ügyrend 35. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszeljárásban indítvány-kiegészítést az érdemi tervezetnek a testület általi tárgyalásra kitűzéséig lehet benyújtani, ezért azt a jelen ügyben az Alkotmánybíróság nem vizsgálta.
[9] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[10] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, személyét érintő döntés született, tehát érintettnek minősül. Jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A Kúria Mfv.II.10.522/2018/7. számú ítéletét az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint - téves kézbesítést követően - 2019. szeptember 5-én kézbesítették az indítványozónak, az alkotmányjogi panaszt 2019. november 5-én érkeztették az első fokon eljáró bíróságon. Az alkotmányjogi panaszt eszerint a törvényes határidőn belül terjesztette elő az indítványozó, aki úgy nyilatkozott, hogy a sérelmezett ítélet végrehajtásának felfüggesztését nem kezdeményezte.
[12] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Abtv. 27. §-át, amely alapján az alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte, valamint a megsemmisíteni kért bírósági döntést, és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit. Beadványában előadta, hogy álláspontja szerint a bírósági ítélet miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel, ezzel részben eleget tett a határozott kérelem törvényi feltételeinek.
[13] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[14] Az indítványozó beadványában többek között az Alaptörvény 28. cikke sérelmét állította. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmére alapítható. Az Alaptörvény 28. cikke azonban nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, ezért arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]; 3184/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [25]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [9]).
[15] Az indítványozónak jelen Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz beadványában az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (2) bekezdése, XXIII. cikk (8) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére vonatkozóan előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági ítéletek) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem tárt fel alkotmányossági problémát. Alkotmányjogi panaszával azt kívánta elérni, hogy az eljárási szabálysértések miatt jogellenesnek minősített felmentése jogkövetkezményeként - a harmadlagos kereseti kérelme szerint megítélt átalány-kártérítés helyett - az elsődleges kereseti kérelmének megfelelően az indítványozó tovább foglalkoztatására kötelezze a bíróság az alperesi munkáltatót.
[16] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, és azok bíróság általi mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]).
[17] Az indítványozó ezen túlmenően azt állította, hogy a sérelmezett bírósági döntések az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkében és az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikk (1) bekezdésében foglaltakat is sértik. Az Alkotmánybíróság az e tekintetben előadott hivatkozásokat nem tekintette érdemi elbírálásra alkalmas indítványi elemeknek. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján ugyanis kizárólag jogszabály (és nem bírói ítélet) nemzetközi szerződésbe ütközésének a vizsgálata kérhető, tehát alkotmányjogi panasz keretében az nem kezdeményezhető (3327/2018. (X. 16.) AB végzés, Indokolás [22]). Nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára (3258/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [16]; 3203/2019. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [21]; 3261/2019. (X. 30.) AB végzés, Indokolás [20]). Ezen túlmenően a nemzetközi szerződésbe ütközés Alkotmánybíróság általi vizsgálatát csak az Abtv. 32. § (2) bekezdésében meghatározott indítványozói kör kezdeményezheti. Eszerint az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja azt, illetve a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, amennyiben az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen ügy indítványozója nem tartozik ebbe a körbe, így a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának kezdeményezésére egyébként sem lenne jogosult.
[18] 4. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és c) pontjára figyelemmel, az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
Budapest, 2020. július 7.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1867/2019.