183100/1947. (IX. 10.) VII. PM rendelet

az egyszeri vagyondézsmáról és az egyszeri vagyonszaporulati dézsmáról szóló 10130/1947. Korm. rendelet végrehajtása tárgyában

Az egyszeri vagyondézsmáról és az egyszeri vagyonszaporulati dézsmáról szóló 10130/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny 188. szám) 42. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

I. CIM

Egyszeri vagyondézsma

1. § Egyszeri vagyondézsmát kötelesek fizetni:

1. a vagyonadóról szóló 2440/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny 48. szám) szerint vagyonadó fizetésére kötelezett azok a természetes személyek és különkezelt vagyontömegek, akiknek, illetőleg amelyeknek az 1947. évi január hó 1. napján meglevő tiszta vagyonuk értéke a 75.000 forintot meghaladta: a haszonélvezettel terhelt vagyont a haszonélvezeti szolgalom tőkeértékének levonásával (5. §) a tulajdonosnál kell vagyonként számításba venni;

Ut. (1) Az ebbe a csoportba tartozó kötelezetteknél a fizetési kötelezettséget egyedül az a körülmény dönti el, hogy a vagyon tulajdonosa vagyonadó fizetésére kötelezve van-e vagy sem, a közős háztartás - mint gazdasági egység - fizetési kötelezettségét pedig az a körülmény, hogy a vagyonadóra vonatkozó törvényes rendelkezések (a továbbiakban: Vr.) szerint a közös háztartáshoz tartozó családtagok vagyonát a családfő vagyonához hozzá kell-e számítani vagy sem.

(2) Egyszeri vagyondézsmát kötelesek tehát fizetni:

1. a magyar állampolgárok, ha a magyar állam területén laknak vagy itt rendes lakásuk van, a magyar állam területén levő minden adóköteles vagyonuk, valamint a külföldön levő adóköteles tőkevagyonuk után;

2. a külföldön lakó magyar állampolgárok a magyar állam területén levő minden adóköteles vagyonuk után;

3. a külföldi állampolgárok, ha a magyar állam területén laknak vagy legalább egy évig egyfolytában itt tartózkodnak, a magyar állam területén levő minden adóköteles vagyonuk, valamint a külföldön levő adóköteles tőkevagyonuk után;

4. az előbbi pont alá nem tartozó külföldi állampolgárok a magyar állam területén levő minden adóköteles vagyonuk után, a tőkevagyon kivételével;

5. különkezelt vagyontömegek (pl. a fel nem oszlott hagyatékok, a csődtömegek, a zárgondnoki kezelés alatt álló vagyontömegek) birtokosai, - ide nem értve a közbirtokosságokat és a volt úrbéri közösségeket - a vagyontömeghez tartozó, a magyar állam területén levő minden adóköteles vagyon, valamint a külföldön levő adóköteles tőkevagyon után.

(3) Közös háztartás esetében a családfő a közös háztartáshoz tartozók összes adóköteles vagyona után köteles az egyszeri vagyondézsmát fizetni, ha ezt a vagyont a Vr. rendelkezései értelmében is a családfő vagyonához számították.

(4) Az egyszeri vagyondézsma kivetésénél vagyonként nem lehet számításba venni:

a) azokat az ingatlanokat, ipari, kereskedelmi és egyéb üzemi tőkéket, valamint a tőkevagyon fogalma alá nem tartozó minden más ingóvagyonokat, amelyek nincsenek a magyar állam területén,

b) a külföldön elhelyezett tőkevagyonokat, ha azoknak tulajdonosai külföldön lakó magyar állampolgárok.

(5) Az előző bekezdésekben említett feltételek fennállása esetén is a felsorolt fizetésre kötelezettek egyszeri vagyondézsmát csak abban az esetben kötelesek fizetni, ha az 1947. évi január hó 1. napján fennállott állaga és értéke szerint számított tiszta vagyonuk a 75.000 forintot meghaladja. Ebből az következik, hogy - a jelen pont alá tartozó fizetésre kötelezettek tekintetében - az egyszeri vagyondézsma fizetésére vonatkozó kötelezettség az 1947. évre vonatkozó vagyonadó fizetési kötelezettséggel minden esetben egybeesik.

(6) Attól a főelvtől, hogy az egyszeri vagyondézsma fizetésére vonatkozó kötelezettség a jelen pontban említett fizetésre kötelezetteknél szorosan a vagyonadó fizetési kötelezettségre irányadó szabályaihoz igazodik, a jelen pont egyetlen eltérést állapit meg, nevezetesen, hogy a haszonélvezettel terhelt vagyont nem a haszonélvezőnél, hanem a tulajdonosnál kell az egyszeri vagyondézsma szempontjából vagyonként számításba venni. Ennélfogva az egyházi javadalmasok (pl. plébános) által haszonélvezett földbirtokot az egyház (pl. plébánia) vagyonaként kell számításba venni és az alábbi 5. pontban foglaltak szerint az egyházat (plébániát) kell az egyszeri vagyondézsma fizetésére kötelezni.

(Egyszeri vagyondézsmát kötelesek fizetni.)

2. a Magyarországon székelő részvénytársaságok, szövetkezetek, korlátolt felelősségű társaságok, részvényekre alakult betéti társaságok, bányatársulatok, takarékpénztárak és a pénzbetétek átvételére jogosított intézetek.

Ut. A jelen pontban felsorolt vállalatoknál az egyszeri vagyondézsma fizetésének kötelezettségét részben a társasági forma, részben az üzletkör határozza meg. Az egyszeri vagyondézsma fizetésének kötelezettsége nem függ attól, hogy az említett társulati adó alá eső vállalat vagyonadót köteles-e fizetni, mert az egyszeri vagyondézsma fizetési kötelezettség a 2. §-ban foglallak szerint kifejezetten mentesített vállalatok kivételével a jelen pontban említett valamennyi vállalatra kiterjed. A fizetési kötelezettség fennáll, ha a vállalat az 1947. évi január hó 1. napján már fennállott, illetőleg a létesülő vállalat az említett határnapig üzleti működését már megkezdette. Az olyan vállalatok tehát, amelyek 1947. évi január hó 1. napján már nem állottak fenn, vagy 1947. évi január hó 1. napja után keletkeztek, egyszeri vagyondézsma fizetésére nem kötelezhetők. Egyebekben az egyszeri vagyondézsma fizetésének kötelezettsége szempontjából közömbös, hogy a vállalat tiszta vagyona mily összeget tesz ki és közömbös az is, hogy a vállalat a társulati adó alól ideiglenesen mentes vagy hogy a társulati adó kivetése csőd vagy felszámolás következtében szünetel.

(Egyszeri vagyondézsmát kötelesek fizetni.)

3. a 2. pontban említett társasági formában vagy üzletkörben működő külföldi vállalatoknak az ország területén levő telepei;

4. az állam, a törvényhatóságok és u községek (városok) társulati adó alá eső vállalatai.

Ut. Az utóbbi pont alá tartozó vállalatok egyszeri vagyondézsma fizetésére vonatkozó kötelezettsége kizárólag attól függ, hogy a vállalat társulati adó alá esik-e vagy sem. Ebből a szempontból az együttes kereseti és jövedelemadóról, a társulati és tantiemadóról, valamint a vagyontöbbletadóról szóló rendelet társulati adóra vonatkozó rendelkezéseinek az adókötelezettségre vonatkozó szabályai az irányadók, tekintet nélkül arra, hogy a vállalat a társulati adóra külön törvénynél fogva esetleg ideiglenes adómentességben részesült.

(Egyszeri vagyondézsmát kötelesek fizetni:)

5. minden olyan jogi személy, intézmény vagy vagyonközösség, amely vagyonadó fizetésére nem köteles ugyan, azonban az 1947. évi január hó 1. napján meglevő osztatlan tiszta vagyonának értéke a 75.000 forintot meghaladta.

Ut. A jelen pont alá tartozó fizetésre kötelezetteknél az egyszeri vagyondézsma fizetésére vonatkozó kötelezettséget az a körülmény állapítja meg, hogy a közös vagyon jövedelme felosztásra kerül-e vagy sem, mert, ha a jövedelem valamely meghatározott felosztási kulcs vagy részarány szerint egyesek között felosztásra kerül, a közös vagyon nem mint ilyen esik egyszeri vagyondézsma alá, hanem a vagyon értékének a felosztási kulcs vagy a részesedési arány szerint egy-egy személyre eső hányadát a jövedelmet élvező személyek egyéb vagyonához kell hozzáadni és egyszeri vagyondézsma alá vonni. Minden más esetben a közösség tartozik az egyszeri vagyondézsmát fizetni, tekintet nélkül arra, hogy a vagyontárgyak törvénnyel szervezett vagy más módon létrejött intézmény, intézet vagy testület tulajdonában vannak és hogy a vagyon jövedelme milyen célt szolgál.

2. § Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:

1. az idegen államok diplomáciai képviselői és exequaturt nyert hivatásszerű konzulai, valamint a diplomáciai képviseletnél és konzulátusnál alkalmazottak, ha külföldi állampolgárok és ezeknek vagy családtagjaiknak szolgálatában álló külföldi állampolgárok a vagyonadó alól is mentes vagyonuk tekintetében;

2. azok a személyek, akiket a nemzetközi jogelvek vagy a nemzetközi egyezmények alapján vagyonadómentesség illeti meg;

Ut. Az 1. és 2. pont alapján járó mentesség szorosan összefügg a Vr. 3. §-a (1) bekezdésének 1. és 2. pontjai szerint biztosított mentességekkel. Ennek következtében, ha a jelen pontok alá tartozó személyek vagyonadó mentessége a vagyonadó kivetése során már elismertetett, a vagyonadó alól mentes vagyonokkal kapcsolatban egyszeri vagyondézsmával sem terhelhetők meg.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

3. az állam, a törvényhatóságok és községek (városok) az 1. § 4. pontjában említett vállalatok kivételével, továbbá az állam, törvényhatóságok és községek (városok) által kezelt alapok és alapítványok;

Ut Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az állam, törvényhatóságok és községek (városok), valamint az ezek által kezelt alapítványok összes vagyonukra mentesek a vagyondézsma alól annak a vagyonnak a kivételével, amely a társulati adó alá eső vállalataikban fekszik.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

4. a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek és szerzetesrendek az istentiszteleti, közművelődési (kulturális), jótékonysági (szociális) és kegyeleti célokat szolgáló vagyonuk tekintetében;

Ut. Ennek a rendelkezésnek alapján nem tartozik vagyondézsma alá a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek egyházközségeinek (hitközségeinek), a prépostságoknak, apátságoknak, a püspökségeknek és a szerzetesrendeknek a felsorolt célokra szolgáló vagyona. Így különösen nem vonható vagyondézsma alá a templom és minden más, az istentisztelet céljaira szolgáló ingatlan, a templomok és imaházak berendezési és felszerelési tárgyai; a szerzetesrendek rendházainak az a része, amely nem lakás céljaira szolgál, az egyházi (felekezeti) oktatás, valamint a papnevelés céljaira szolgáló ingatlanok s az iskolai célra szolgáló épületek kiegészítő részét alkotó internátusok; idetartoznak az egyházak nyilvános jellegű képtárai és egyéb kulturális jellegű gyűjteményei. A jótékonysági (szociális); célokat szolgáló vagyonok közé tartoznak a kórházak, szegényházak, menhelyek és gyermekotthonok. A kegyeleti célokat szolgáló vagyon a felekezeti temető s a temetővel kapcsolatos épületek és felszerelési tárgyak A mentesség kiterjed a vallásfelekezetek és a szerzetesrendek által kezelt azokra az alapokra és alapítványokra is, amelyek a jelen pontban felsorolt célokra szolgálnak.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

5. a Magyar Nemzeti Bank;

6. a postatakarékpénztár;

7. a Pénzintézeti Központ;

8. a társadalombiztosítási intézmények;

Ut. Ez utóbbi pont alapján mentesek az egyszeri vagyondézsma alól: az Országos Társadalombiztosító Intézet, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, a Posta Betegségi Biztosító Intézete, az Államvasutak Betegségi Biztosító Intézete, a Közforgalmú Magánvasutak Betegségi Biztosító Intézete, a Dohányjövedék Betegségi Biztosító Intézete, a Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet, a bányatárspénztárak, az Országos Családpénztár és a szakmai családpénztárak.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

9. a nyugdíjpénztárak (nyugdíjalapok);

Ut. A jelen pont alá tartoznak az önálló jogalanyisággal bíró vállalati nyugdíjpénztárait, az Országos Orvosi Nyugdíj és Segélyzőintézet, az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet, a Közjegyzők és Közjegyzőjelöltek Nyugdíjintézete.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

10. a munkásjóléti intézmények és segélyalapok;

11. az Országos Nemzeti Bizottság által elismert politikai pártok a nem üzletszerűen (üzemszerűen) kezelt vagyonuk tekintetében;

Ut. Az elismert politikai pártoknak minden olyan vagyonát, amelyet üzletszerűen (üzemszerűen) kezelnek, pl. nyomdavállalat, mozgóképszínház, bérház stb., az egyszeri vagyondézsma kivetése során vagyonként kell számításba venni.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

12. a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Központja (Szakszervezeti Tanács), valamint tagszervezetei a nem üzletszerűen (üzemszerűen) kezelt vagyonuk tekintetében;

Ut. A 11. ponthoz fűzött utasításban foglaltak a jelen pont alá tartozó vagyonokkal kapcsolatban is alkalmazandók.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

13. a közművelődési (kulturális), jótékonysági (szociális) célokra alakult vagy alapított intézmények a nem üzletszerűen (üzemszerűen) kezelt vagyonuk tekintetében;

Ut. (1) A jelen pontban foglaltak alkalmazása szempontjából közművelődési (kulturális) intézménynek az olyan egyesületeket kell tekinteni, amelyek a nyerészkedési cél kizárásával nem valamely zárt testület, hanem közvetlenül a nagy közönség művelődésére és oktatására szolgálnak és bárki által látogathatók. Ide tartoznak azok az egyesületek is, amelyek az ország lakosságának demokratikus irányú nevelését tűzték ki célul. Amennyiben valamely közművelődési (kulturális) célt betöltő egyesület vagyondézsmamentességének kérdésében kétely merülne fel, az Országos Szabadművelődési Tanács véleményét kell kikérni.

(2) A jótékonysági (szociális) célokat szolgáló intézményeknek kell tekinteni a szegények, a szegénysorsú tanulók és betegek, az inségesek, a hajléktalanok támogatása vagy elhelyezése céljából alakult egyesületeket, amennyiben azok vagyonának kezelése az illetékes hatóságok által megállapított vagy jóváhagyott szabályok szerint történik. A mentesség nem vonatkozik a jelen pontban említett intézmények üzleti (ipari) vállalkozásaiba befektetett vagyonára vagy bérházára.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

14. a nem haszonra alakult sportegyesületek;

Ut. A jelen pontban foglaltak azokra a sportegyesületekre terjednek ki, amelyeket valamely intézmény, ipari vagy kereskedelmi vállalat vagy egyesület saját költségén tart fenn és az egyesület helyiségeinek és felszereléseinek használatáért - a tagdíjak és a felszerelések pótlására és kiegészítésére fordított hozzájáruláson kívül - a tagoktól semmilyen címen díjat nem szed.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

15. a közforgalmú vasutak és a hajózási vállalatok vagyonuknak azon része tekintetében, amely a vasúti vagy hajózási üzemágra esik;

Ut. A közforgalmú vasutak és a hajózási vállalatok vagyondézsma mentessége nem terjed ki feltétlenül az egész vállalatra, hanem a vállalatnak csupán a vasúti vagy a hajózási üzemet magában foglaló, valamint az ezzel szerves kapcsolatban álló részére. A szoros értelemben vett vasúti és hajózási üzemhez tartoznak a saját kocsi- vagy hajópark fenntartására szolgáló műhelyek, állomások, raktárházak, a kocsipark - beleértve a különleges rendeltetésű kocsikat is - az autóbuszok, valamint a vállalat központi igazgatósági és üzemi épületei, stb. A vállalatnak más üzemágaira a vagyondézsma mentesség nem terjed ki. (Pl. a vasúti vagy hajózási vállalatnak szállodája vagy szénbányája van.)

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

16. azok a vállalatok, amelyek külön törvényes rendelkezések alapján a vagyonadó alól mentesek;

Ut. E pontban foglaltak alapján az egyszeri vagyondézsma alól a következő vállalatok mentesek:

a Magyar Amerikai Olajipar Rt. (az 1933. évi június hó 8-án kötött szerződés 24. fejezetének 4. d) pontja alapján);

"MASZOVOL" Magyar-Szovjet Nyersolaj Rt. (4210/1947. ME rendelet; Magyar Közlöny 82. szám);

"MESZHART" Magyar-Szovjet Hajózási Rt. a hajózási, valamint a Magyar Nemzeti Szabadkikötő és Tenger-Hajózási Vállalat bérleti üzemágára (4220/1947. ME rendelet; Magyar Közlöny 82. szám);

"MASZOVLET" Magyar-Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (4230/1947. ME rendelet; Magyar Közlöny 82. szám);

a vegyes magyar-szovjet részvénytársasággá átalakult Aluminiumérc, Bánya és Ipari Rt., Viktória Vegyészeti Művek Rt., Tapolcai Bánya és Ipar Rt., Magvar Bauxitbánya Rt. és a Dunavölgyi Timföldipar Rt. (4240/1947. ME rendelet; Magyar Közlöny 82. szám);

"MOLAJ" Magyar-Szovjet Olajmüvek Bt. (4250/1947. ME rendelet; Magyar Közlöny 82. szám).

(Mentes az egyszeri vagyondézsma alól:)

17. azok a részvénytársaságok és szövetkezetek, amelyeknek kizárólagos célja az, hogy részvényeseiknek, illetőleg tagjaiknak a részvények, illetőleg az üzletrészek ellenében öröklakást biztosítsanak;

Ut. A jelen pontban biztosított mentesség a tagjaiknak a részvények, illetőleg az üzletrészek ellenében öröklakást biztosító részvénytársaságok és szövetkezetek ilyen célra szolgáló házvagyonának arra a részére terjed ki, amelynek értékét az egyes részvény-, illetőleg üzletrésztulajdonosok vagyonaként kell az egyszeri vagyondézsma kiszámítása során figyelembe venni.

(Mentesek az egyszeri vagyondézsma alól:)

18. a 11700/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 208. szám) 1. §-a alapján a Szovjet-Uniónak átadott vagyon (vagyonrész);

19. azok a részvénytársaságok, szövetkezetek és korlátolt felelősségű társaságok, amelyekben a Szovjet-Uniónak a 11.700/1945. ME rendelet 1. §-a alapján 50% vagy ezt meghaladó részvény-, üzletrész- vagy törzsbetét érdekeltsége van;

Ut. A jelen pontokban hivatkozott rendelet szerint a Nemzeti Kormány elismeri és kijelenti, hogy a berlini Háromhatalmi Értekezlet döntése értelmében német természetes vagy jogi személyeknek Magyarország területén lévő mindennemű vagyona és cselekvősége felett a Szovjet-Unió szerezte meg a tulajdonjogot. Ebből a rendelkezésből kifolyólag a mentesség megilleti egyrészt a Szovjet-Uniót, mint jogi személyt a részére átadott volt német vagyonokkal kapcsolatban, másrészt minden olyan vállalatot, amelyben a Szovjet-Uniónak a 18. pontban meghatározott részesedése van. Azoknak a vállalatoknak névsorát, amelyeket a hivatkozott pontban foglaltak alapján a vagyondézsmamentesség megillet, a területileg illetékes pénzügyigazgatóságok külön rendeletben fogják megkapni.

(Mentes az egyszeri vagyondézsma alól:)

20. az 1946. II. tc. alapján juttatott vagyon.

Ut. A hivatkozott törvénycikk 2. §-a alapján Károlyi Mihálynak, a Magyar Népköztársaság volt elnökének visszajuttatott vagyont a vagyondézsma kivetésénél számításon kívül kell hagyni.

3. § (1) Az 1. § 1. és 5. pontja értelmében kötelezettek által fizetendő egyszeri vagyondézsma szempontjából a vagyont az 1947. évi január hó 1. napján fennállott állaga és értéke szerint általában a vagyonadóról szóló 2440/1947. ME rendeletnek megfelelően kell számításba venni. A pénzügyminiszter az olyan részvénytársaságok részvényeinek értékelése tekintetében, amelyeknek vagyonát a 23550/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 272. szám) alapján állami kezelésbe vették vagy amelyek részvényeinek elidegenítése a 6850/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny 121-122. szám) értelmében korlátozva van, a vagyonadónál számításba vett árfolyamtól eltérő értékelést engedélyezhet.

(2) A haszonélvezeti jog tőkeértékét (5. §) a haszonélvezőnél vagyonként kell számításba venni.

Ut. (1) A jelen § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből következik, hogy a vagyondézsma fizetésére kötelezett - a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlant, illetőleg annak tőkeértékét nem tekintve - csak az után a vagyona után köteles vagyondézsmát fizetni, amely a Vr. rendelkezései értelmében vagyonadó alá esik, illetőleg vagyonadó alá esnék, ha a vagyonadó fizetési kötelezettség fennállana és amely az 1947. évi január hó 1. napján a fizetésre kötelezett tulajdonában volt.

(2) A Vr. 5. §-ának (1) bekezdése értelmében adóköteles, ennek következtében az egyszeri vagyondézsma szempontjából vagyondézsmaköteles vagyonnak tekintendők:

1. az ingatlanok, valamennyi alkotórészükkel és tartozékukkal, valamint az azokhoz fűződő jogokkal együtt, ha ezeknek pénzben megbecsülhető értéke van, továbbá a mező- és erdőgazdasági ingatlanvagyonnal kapcsolatos üzemi tőke,

2. az ipari, a kereskedelmi vagy bármi más hasznothajtó foglalkozásnak ingó vagy ingatlan (élő- vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzleti (üzemi) tőkéje,

3. a tőkevagyon,

4. minden más ingóvagyon, kivéve az üzemi tőkének nem tekinthető bútorokat, ruházatot, fehérneműt, könyveket és házi eszközöket.

(3) A vagyondézsma alá tartozó vagyon állagának megállapítása és értékének kiszámítása szempontjából a vagyonadóra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A vagyon állagának meghatározására az előző bekezdés tartalmaz utalást. Az érték szempontjából a vagyont a közönséges forgalmi érték szerint kell megbecsülni. A közönséges forgalmi érték alatt azt az értéket kell érteni, amelyet valamely vagyontárgy - a kivételes személyes érdekre vagy érzelemre tekintet nélkül - az azt rendeltetésszerűen használó bármely birtokosnak egyformán megér.

(4) A vagyondézsma alapja az előző bekezdésben említett rendelkezések alapján kiszámított tiszta vagyonérték. A vagyondézsma alapjául szolgáló vagyon tiszta értéke az az érték, amely a vagyondézsmaköteles vagyonrészek együttes értékéből a tőketartozások. (4. §) és esetleg a haszonélvezeti szolgalom tőkeértékének (5. §) levonása után fennmarad.

(5) A Vr. rendelkezései a közönséges forgalmi érték meghatározására irányuló szabályok megállapítását az állandóan mező- és erdőgazdasági használatra rendelt ingatlanok, a városi ingatlanok és községi belsőségek, az államadóssági kötvények és értékpapírok tekintetében a pénzügyminiszterre bízták. Ehhez képest a szóbanlévő vagyontárgyak értékét - a jelen § (1) bekezdésében említett részvényeket kivéve - a Vr. szabályai szerint kell megállapítani. Amennyiben azonban olyan fizetésre kötelezettről van szó, akinek terhére az 1947. évre vagyonadókötelezettség hiányában vagyonadót nem vetettek ki, a vagyon értékét a vagyonadó és jövedelem többletadó 1947. évi kivetése tárgyában 154100/1947. VII. PM szám alatt kiadott körrendelet (Magyar Közlöny 98. szám, a továbbiakban kivetési körrendelet) 1., 3. és 5. §-aiban foglaltak alapján kell megállapítani.

(6) A mező- és erdőgazdasági ingatlanok élő vagy holt leltári vagyonban fekvő üzemi tőkéjének értékelésére a Vr. 13. §-a, valamint az előző bekezdésben hivatkozott kivetési körrendelet 2. §-a részletes szabályokat tartalmaz. Egyebekben az előző bekezdés szabályait kell értelemszerüleg alkalmazni.

(7) Az ipari, kereskedelmi és más, az együttes kereseti és jövedelemadó alá tartozó hasznothajtó foglalkozás üzemi (üzleti) tőkéjét foglalkozási ágankint külön-külön egységben kell értékelni. Ha azonban a fizetésre kötelezett szabályszerű üzleti könyveket vezet, az üzemi tökét különböző foglalkozások esetén is egy egységnek kell számítani. Az üzemi (üzleti) tőke értékelésénél a leltári vagyon összegéből le kell vonni a tartozások (kötelezettségek), valamint a megnyitó mérlegben kimulatott céltartalékok és értékszabályozó ellentételek összegét és az így mutatkozó tiszta vagyon alkotja az üzemi (üzleti) tőkét. Az üzemi (üzleti) tartozásokat tehát nem a fizetésre kötelezett összes vagyonrészeinek együttes értékéből kell levonni, hanem azokat már az üzemi (üzleti) tőke összegének megállapításánál figyelembe kell venni. Ha azonban a tartozások összege meghaladja a leltári vagyon összegét, aminek következtében nemcsak hogy tiszta vagyon nem mutatkozik, hanem fedezetlen tartozás is jelentkezik, a tartozás fedezetlen része az egyéb vagyonrészek együttes összegéből, mint tőketartozás levonható. Ha a fizetésre kötelezett az üzleti (üzemi) vagyonáról 1947. évi január 1-én az 1790/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny 36. szám; a továbbiakban mérlegrendelet) alapján megnyitómérleget (leltárt) készített, az egyszeri vagyondézsma alapjának megállapításánál az üzleti (üzemi) tőke értékét a megnyitómérleg adatai szerint kell megállapítani s abban kimutatott összegtől csak akkor lehet eltérni, ha megállapítható, hogy a fizetésre kötelezett a megnyitómérlegből vagyonrészt kihagyott, abba nem létező kötelezettséget állított be vagy nem tartotta be a hivatkozott rendelet értékelési előírásait. Ha azonban az egyszeri vagyondézsma bevallási határidejének időpontjáig a fizetésre kötelezett megnyitómérlegét akár előbb fel nem vett vagy utólag megkerült vagyonrészek, akár utólag tudomására jutott terhek következtében módosítja, az üzleti (üzemi) tőke értékét a módosított mérleg szerint kell megállapítani. A mérlegnek a mérlegrendelet 31. és 32. §-ai alapján a bevallás határideje után történt módosítása esetén a vagyondézsma alapját helyesbíteni kell. Az állami adóhivatal tartozik gondosan megvizsgálni azt, hogy az egyszeri vagyondézsma alapjául szolgáló megnyitómérleg a mérlegrendelet előírásainak megfelel-e, módosítás esetében pedig azt is, hogy az újonnan felvett vagyonrész értéke megfelel-e az 1947. évi január hó 1-i valóságos értéknek, végül hogy a módosítás során felvett új kötelezettség tényleg terheli-e az 1947. évi január hó 1-én meglevő vagyont. (Ilyen módosítás lehetséges pl. ha a fizetésre kötelezett valamely 1947. évi január hó 1-ét megelőző időből származó követelését vagy tartozását jogszabály, megállapodás vagy bírói ítélet alapján átértékelni tartozik vagy arra jogosult.)

(8) Ha a fizetésre kötelezett 1947. évi január hó 1-i mérleg szerinti tiszta vagyona a vagyondézsmára vonatkozó bevallás benyújtása után módosul, a változásokat a fizetésre kötelezett a következő év február havában tartozik a vagyondézsmát kivető állami adóhivatalnak bejelenteni, amely a bejelentések alapján az egyszeri vagyondézsmát hivatalból helyesbíti.

(9) A belföldi papírpénz, a belföldi verésű arany vagy ezüst pénz, továbbá rudakban fekvő arany vagy ezüst, valamint az idegen pénznemek, végül a (2) bekezdés 4. pontjában említett minden más ingóvagyon értékét azzal az értékkel kell számításba venni, amely értéket a szóbanlevő vagyontárgyakkal kapcsolatban a fizetésre kötelezetteknél az 1947. évi vagyonadó kivetése során megállapítottak, ha pedig olyan fizetésre kötelezettről van szó, akinek terhére az 1947. évre vagyonadó kötelezettség hiányában vagyonadót nem vetettek ki, a vagyonadóról szóló rendelet 14. §-ában és az ahhoz fűzött utasításban foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

(10) A haszonélvezettel terhelt ingatlanok értéke megosztva szolgál a tulajdonos és a haszonélvező egyszeri vagyondézsmája alapjául. A megosztásnál úgy kell eljárni, hogy a haszonélvezeti szolgalommal terhelt ingatlannak a jelen §-ban foglaltak alapján kiszámított értékéből le kell vonni a haszonélvezeti szolgalomnak az 5. §-ban meghatározottak szerint kiszámított tőkeértékét. A haszonélvezet tőkeértékének levonása után fennmaradó ingatlanértéket a tulajdonos, a haszonélvezet tőkeértékét pedig a haszonélvező vagyondézsma alapjának megállapításánál kell számításba venni.

(11) A jelen § (1) bekezdésének második mondatában foglalt felhatalmazásból kifolyólag a 23550/1946. ME rendelet alapján állami kezelésbe vett Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt., Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt., Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt., Magyar Waggon- és Gépgyár Rt., Magyar Vegyipari Gépgyár Rt., Csepeli Üveggyár Rt., Magyar Építő Rt., Weiss Manfréd Alumínium Rt., Weiss Manfréd Első Magyar Konzervgyára és Ércárugyára Rt., Weiss Manfréd Repülőgép- és Motorgyár Rt., Labor Bizalmi Rt., Metallóglobus Fémkereskedelmi Rt., Ferróglobus Vasárukereskedelmi Rt., Agrárglobus Mezőgazdasági és Gépkereskedelmi Rt., Termoglobus Egészségügyi Berendezések és Csőkereskedelmi Rt., Sigg Aluminium Rt., Helyreállítási kft., Első Kecskeméti Konzervgyár Rt., Mauthner Ödön Magtermelő és Magkereskedelmi Rt., Telekkezelő és Értékesítő Rt., Pécsegyházmegyei Mezőgazdasági és Kenderipari Rt., Danuvia Ipari és Kereskedelmi Rt.; továbbá a 6.850/ 1947. ME rendelet hatálya alá tartozó Angol-Magyar Bank Rt., Belvárosi Takarékpénztár Rt., Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt., Magyar Általános Hitelbank, Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank, Magyar-Olasz Bank Rt., Országos Földhitelintézet, Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Dunavölgyi Bank Rt. részvényeit az 1947. évi kivetési körrendeletben közölt és a vagyonadókivetésnél alapul vett értékek 30%-kal csökkentett összegével kell számításba venni.

(3) A 2. § 17. pontja alapján mentes részvénytársaságok és szövetkezetek házának értékét - részvényeik, illetőleg üzletrészeik arányában - az egyes részvény, illetőleg üzlet-résztulajdonosok vagyonaként kell az egyszeri vagyondézsma alapjának megállapítása során figyelembe venni.

Ut. Azoknak a részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek ingatlan vagyonát, amelyeknek kizárólagos célja, hogy részvényeseiknek, illetőleg tagjaiknak a részvények, illetőleg üzletrészek ellenében öröklakást biztosítsanak, az egyes részvény-, illetőleg üzletrésztulajdonosoknál nem tőkevagyonként, hanem házbirtokként kell számításba venni és az (5) bekezdésben foglallak szerint értékelni. Ha a részvény-, illetőleg üzletrésztulajdon nemcsak a személyes használatra szolgáló öröklakást biztosítja a részvényesnek, illetőleg az üzletrésztulajdonosnak, hanem a házrészvénytársaság vagy házszövetkezet tulajdonát alkotó házban a közösségnek, vagyis magának a részvénytársaságnak vagy szövetkezeinek a rendelkezésére álló közös helyiségek (házfelügyelői lakás, mosókonyha, stb.), továbbá esetleg a közösség tulajdonát alkotó üzlethelyiségek arányos tulajdonjogát is, ezeknek a közös helyiségeknek az (5) bekezdés szerint kiszámított értékéből a részvény vagy üzletrész arányában a részvényest, illetőleg a szövetkezeti tagot megillető hányadot is a részvényes, illetőleg a szövetkezeti tag egyszeri vagyondézsma alapjánál kell számításba venni.

4. § (1) A tőketartozásokat olyan mértékben kell levonni, amilyen mértékben azok a vagyondézsma alá vont vagyont terhelik.

Ut. (1) A tőketartozásokat a vagyontárgyaknak a 3. §-ban foglalt szabályok szerint megállapított együttes értékéből kell levonni.

(2) A vagyontárgyak értékéből csak azt a tőketartozást lehet levonni, amely az 1947. évi január hó 1. napján még fennállott. Ebből következik, hogy kizárólag a zálogjogi bejegyzés alapján nem lehet tőketartozást levonni, ha az tényleg már nem áll fenn. Nincs helye tőketartozás levonásának csupán a zálogjog bejegyzése alapján, ha a zálogjog feltételes vagy jövőbeli követelés, bérlet, haszonbérlet vagy egyéb kötelmi jogviszony biztosítására, mint biztosítéki zálogjog alapíttatott. Keretbiztosítási jelzálogjog alapján a keretösszegen belül csak azt az összeget lehet tőketartozásként levonni, amely az 1947. évi január hó 1. napján a hitelező javára követelésként tényleg fennállott.

(3) Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy tőketartozások alatt milyen tartozásokat kell érteni, a Vr. rendelkezései az irányadók. Ezek szerint tőketartozások alatt általában azokat a tartozásokat kell érteni, amelyek mint követelések a tőkevagyon fogalma alá esnek. A nyugdijak, kegyúri terhek és mindazok a visszatérő szolgáltatások, amelyeknek tulajdonképen tőkeértékük nincs, de amelyek fizetésének kötelezettsége törvényen, törvényerejű rendeleten vagy bíróilag érvényesíthető kötelezésen alapul, tőketartozásként húszszoros összegükben az egyszeri vagyondézsma alapjának kiszámításánál is levonhatók. A haszonélvezeti szolgalom tőkeértékének, mint tőketartozásnak levonása tekintetében az 5. § tartalmaz rendelkezéseket.

(4) Tőketartozásnak kell tekinteni a fizetésre kötelezettet terhelő azokat a köztartozásokat is, amelyeket az 1947. évi január hó 1. napjáig ki nem fizetett.

(5) Közös tulajdonban levő vagyonokat terhelő tőketartozásokat az egyes tulajdonosok között abban az arányban kell megosztani, amilyen arányban az egyes tulajdonostársak a vagyon állagában részesednek.

(6) A külföldi pénzértékre szóló tőketartozásokat az 1947. évi kivetési körrendelet 5. §-a rendelkezéseinek megfelelően kell értékelni.

(7) Törlesztéses kölcsönöknél csak a mindenkori tőkehátralékot lehet levonni.

(8) Azok a tőketartozások, amelyek részben vagyondézsma alá nem vont vagyont terhelnek, csak abban a részükben vonhatók le, amely részükben a vagyondézsma alap megállapításánál figyelembeveendő vagyonokat terhelik.

(9) Azokról a tőketartozásokról, amelyekről nem lehet minden kétséget kizárólag megállapítani, hogy a fizetésre kötelezettnek a vagyondézsma alá vont vagy az alól mentes vagyonát terhelik-e, illetőleg vagyonának egyes részeit milyen arányban terhelik, mindenkor azt kell feltételezni, hogy azok a vagyondézsma alá nem vont vagyont terhelik. A fizetésre kötelezett köteles igazolni, hogy az általa levonni kívánt tőketartozás egészen vagy részben azokat a vagyontárgyakat is terheli, amelyeket a vagyondézsma megállapításánál számításba vettek.

(2) Az egyszeri vagyondézsma alapjának megállapításánál a jelen rendelet II. Cím szerint járó egyszeri vagyonszaporulati dézsma alapját le kell vonni.

5. § (1) A haszonélvezettel terhelt vagyon értékéből le kell vonni a haszonélvezeti szolgalom tőkeértékét.

(2) A haszonélvezeti szolgalom egy évi értékéül az azzal terhelt dolog értékének 1/20-ad részét kell tekinteni. Meghatározott időre kikötött szolgalom esetében a haszonélvezettel terheit dolog értéke 1/20-ad részének annyiszorosát kell venni, ahány évig a szolgalom fennáll. Ez esetben sem haladhatja meg azonban a haszonélvezet tőkeértéke az évi érték húszszorosát. Bizonytalan időre szóló haszonélvezeti szolgalom tőkeértékét a haszonélvezettel terhelt dolog 1/20-ad részének ötszöröse képezi.

(3) A haszonélvezet tőkeértékének kiszámításánál a haszonélvezeti szolgalom egy évi értékének - amennyiben a haszonélvező a haszonélvezeti jog kezdetekor nem több, mint 25 éves - az évi érték húszszorosát, ha pedig a haszonélvező életkora

25-34 év, az évi érték tizennyolcszorosát,

35-44 év, az évi érték tizenhatszorosát,

45-49 év, az évi érték tizenötszörösét,

50-54 év, az évi érték tizennégyszeresét,

55-59 év, az évi érték tizenkétszeresét,

60-64 év, az évi érték tízszeresét,

65-69 év, az évi érték nyolcszorosát,

70-74 év, az évi érték hatszorosát,

75-79 év, az évi érték ötszörösét

és ha 80 éves vagy ennél több, a háromszorosát kell venni.

Ut. (1) A haszonélvezeti szolgalom tőkeértékének megállapításánál a terhelt ingatlannak a 3. §-ban foglalt rendelkezések szerint megállapított értékéből kell kiindulni. Ennek az értéknek 1/20-ad része jelenti a szolgalom egy évi értékét, amelynek a haszonélvező életkorától függően kiszámított háromszorosától húszszorosáig terjedő szorzata adja a haszonélvezet tőkeértékét.

(2) Ha valamely ingatlan haszonélvezetét több személy együttesen élvezi, éspedig olymódon, hogy a szolgalom a legelőször elhunyt személy halálával megszűnik, az értékelésnél a legidősebb személy életkora az irányadó, ha pedig a szolgalom az összes haszonélvezők kihalásáig tart, a tőkeérték kiszámítása a legfiatalabb személy életkora szerint történik. Ha a haszonélvezeti szolgalom időtartama házasság idejére terjed, a tőkeérték kiszámításánál az idősebb házastárs életkora az irányadó.

(3) Ha az életfogytig tartó szolgalom több személyt egymás után illet meg, a szolgalom tőkeértékét más és más alapon kell kiszámítani az állagtulajdonosnál és a haszonélvezőnél. Amíg ugyanis az állagtulajdonosnál a haszonélvezettel terhelt ingatlan értékét csökkentő tőkeértéket a legfiatalabb haszonélvező személy életkorának figyelembevétele mellett kell kiszámítani, addig az ingatlant ténylegesen haszonélvező személynél a vagyonként számításba veendő tőkeérték kiszámítása ennek a személynek életkorára figyelemmel történik.

(4) A határozott időre szóló haszonélvezet tőkeértéke nem lehet nagyobb annál az összegnél, mint amely a haszonélvező életkorának figyelembe vétele mellett a jelen § (3) bekezdésében foglalt táblázat alkalmazásával kiszámítható.

6. § Az 1. § 2-4. pontja értelmében kötelezettek által fizetendő vagyondézsma alapja a forintmérlegről szóló 1790/1947. ME rendelettel (Magyar Közlöny 39. szám) előírt megnyíló mérleg szerinti tiszta vagyon, - ideértve a hivatkozott rendelet 11. §-ának (2) bekezdése alapján létesített tartalékot is, - illetőleg felszámolás vagy csőd alatt álló vállalatoknál a vagyonkimutatás szerinti tiszta vagyon.

Ut. (1) Az 1. § 2. pontjában felsorolt vállalatok vagyondézsma alapjának megállapításánál az 1947. évi január hó 1. napján készített megnyitó mérleg adataiból kell kiindulni. Tiszta vagyonként kell számításba venni a vállalat alaptőkéjét, üzletrésztőkéjét vagy törzstőkéjét, a megnyitómérlegben kimutatott tartalékot, valamint a hivatkozott rendelet 11. § (2) bekezdése alapján a későbbi veszteségek fedezésére a hitelezők között létesített tartalékot. A megnyitómérlegben szereplő céltartalékok (nyugdíjtartalék, jóléti alap, stb.), valamint az értékszabályozó ellentételek (kétes követelések ellentétele, háborús károk ellentétele) összegeivel a tiszta vagyon nem növelhető.

(2) Az 1. § 3. pontjában említett külföldi vállalatoknak az ország területén levő telepeinél tiszta vagyonnak a megnyitómérlegben szereplő, a belföldi üzlet folytatására szolgáló tőkét kell tekinteni. Ha a mérlegben ez a tőke. nem egy tételben, hanem tőke és tartalék címen megosztva szerepel, azok együttes összegét kell számításba venni. Amennyiben pedig a külföldi vállalat belföldi telepe a már hivatkozott rendelet 11. § (2) bekezdésében említett célból a hitelezők között tartalékot létesített, ezt a titkos tartalékot is hozzá kell számítani a mérleg szerint kimutatott tiszta vagyonhoz. Az (1) bekezdésben említett céltartalékok és értékszabályozó ellentételek ez esetben sem tekinthetők a tiszta vagyon részének.

(3) Az állam, a törvényhatóságok és a községek (városok) társulati adó alá eső vállalatainál, továbbá a felszámolás vagy csőd alatt álló vállalatoknál az egyszeri vagyondézsma alapja az 1947. évi január hó 1. napján készült megnyitómérleg, illetőleg vagyonkimutatás szerinti tiszta vagyon. A tiszta vagyon megállapításánál az (1) bekezdésben említett céltartalékokat és értékszabályozó tételeket teherként kell számításba venni, ennélfogva azok a tiszta vagyon összegébe nem számíthatók be.

(4) Ha a vállalat az 1947. évi január hó 1-i megnyitómérlegének tiszta vagyonát (saját tőkéjét) az 1790/1947. ME rendelet 31., illetőleg 32. §-a alapján helyesbíti, a változásokat a következő év február havában az illetékes állami adóhivatalnál bejelenteni tartozik, amely bejelentés alapján az egyszeri vagyondézsmát hivatalból kell helyesbíteni.

(5) Ha a fizetésre kötelezett vállalat a tiszta vagyon helyesbítését az egyszeri vagyondézsma helyesbítése céljából nem jelenti be, a tiszta vagyonnak helyesbítéséből előállott többletet a helyesbítés évét követő év társulati adójának megállapítása során nyereségként kell számításba venni.

7. § (1) Az 1. § 2-4. pontja értelmében kötelezettek által fizetendő vagyondézsma alapjának megállapításánál a tiszta vagyonból le kell vonni:

1. a külföldön levő leányvállalatok részvényeinek a mérleg szerint mutatkozó tisztaértékét;

2. a vállalat külföldi telepeinek a mérleg szerint mutatkozó tiszta értékét;

Ut. A külföldön levő leányvállalatok részvényeinek és a vállalat külföldi telepeinek a mérleg szerint mutatkozó tiszta értéke címén ugyanazt az összeget kell levonni, amelyet a vállalat 1947. évi vagyonadójának kivetése során az állami adóhivatal a Vr. 17. §-ában foglalt rendelkezések alapján a saját tőkéből levonandó tételként megállapított.

(A tiszta vagyonból le kell vonni:)

3. a részvénytársasági formában működő biztosító magánvállalatnál az alaptőkében, a kölcsönös biztosító társaságnál, mint szövetkezetnél az üzletrésztőkében és a külföldi biztosító magánvállalatnál pedig a belföldi üzlet folytatására szánt tőkében foglalt biztosítási alapot;

4. a megnyitó forintmérlegben felvett nyugdíjalapnak (nyugdíjtartaléknak) azt a hiányát, amely oly módon állott elő, hogy a vállalat ezt az alapot (tartalékot) a 10030/1947. Korm. rendeletben (Magyar Közlöny 181. sz.) megengedett mérvnél kisebb összegben mulatta ki.

(2) A vagyondézsma fizetésére kötelezett más vállalatok részvényeinek, üzletrészeinek, illetőleg törzsbetétének értéke címén a megnyitó forintmérlegben jelentkező tiszta vagyont olyan arányban kell csökkenteni, amilyen arányban ezeknek a részvényeknek, üzletrészeknek, illetőleg törzsbetéteknek értéke az alapul vett megnyitó mérleg cselekvő vagyonához áll.

Ut. A tárcarészvények értéke címén a vagyondézsma alapjának megállapításánál is ugyanazt az összeget kell levonni, amelyet az állami adóhivatal a vállalat 1947. évi vagyonadójának kivetésénél a Vr. 17. §-ának (2) bekezdéséhen foglalt rendelkezések alapján a saját tőkéből levonandó tételként megállapított.

8. § Az állam, a törvényhatóságok és a községek (városok) társulati adó alá eső vállalatainál az egyszeri vagyondézsma alapja megállapításánál az üzemet létesítő közülettel szemben fennálló tartozásokat levonni nem lehet.

Ut. Az állam, a törvényhatóságok és a községek (városuk) társulati adó alá eső vállalatainál az egyszeri vagyondézsma alapját csupán egy tényező alkotja éspedig a cselekvő és szenvedő vagyon különbözeteként jelentkező tiszta vagyon. A mérlegbe felvett cselekvő vagyon mérlegszerű értékéből a nem az üzemet létesítő közülettel szemben fennálló tehertételek között azokat a tőketartozásokat is le kell vonni, amelyeket az üzemet létesítő közület közvetlenül vett ugyan fel, azonban a kölcsönt igazoltan a fizetésre kötelezett vállalatba fektette.

9. § A korlátolt felelősségű társaságok vagyondézsmája alapjának megállapításánál a társaság tiszta vagyonához hozzá kell számítani a társaság tagjainak pótbefizetéseit és a társaság tagjainak vagy azok hozzátartozóinak követeléseit is, kivéve, ha a társasági tag vagy annak hozzátartozója ezt a pótbefizetést és követelést az egyszeri vagyondézsma kivetése céljából bevallásában, illetőleg ha az egyszeri vagyondézsmának nem alanya, az 1947. évi vagyonadóbevallásában bevallotta, ha pedig a társaság tagja az 1. § 2-4. pontjában említett jogi személy, ezt a tartozásként bevallott összeget az 1947. évi január hó 1. napjával készített megnyitó mérlegében vagyonként felvette. A követelésnek a társaság tiszta vagyonához hozzászámítását akkor is mellőzni kell, ha a hitelező társasági tag külföldön lakó külföldi állampolgár vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy.

Ut (1) Ennek a rendelkezésnek végrehajtása szempontjából a társaság tagjainak hozzátartozói alatt azokat a természetes személyeket kell érteni, akiknek vagyonát a vagyonadó kivetése során a Vr. 2. §-ának rendelkezései szerint a családfő vagyonához kell számítani.

(2) A szóbanlevő pótbefizetések és követelések ellenőrzése végeit a vállalat a hitelezők számláját a vagyondézsma kivetése céljára szolgáló bevallásában vagy annak mellékletében részletezni és egyúttal a társaság tagjainak pótbefizetését a tagok nevének és pontos lakhelyének, a társaság tagjai és azok hozzátartozói által nyújtott kölcsönöket pedig a hitelezők nevének és pontos lakhelyének feltüntetésével külön is megjelölni köteles. A levonás feltételeként megállapított azt a körülményt, hogy a társaság tagja a pótbefizetést, illetőleg a társaság tagja vagy annak hozzátartozója a vállalattal szemben fennálló követelését az egyszeri vagyondézsma kivetése céljából a saját bevallásában bevallotta, illetőleg az 1. § 2-4. pontjában említett jogi személy az 1917. évi január hó 1. napjával készített megnyitómérlegében vagyonként felvette, az illetékes állami adóhivatal illetékmentes bizonyítványával köteles igazolni.

(3) Ha a hitelező társasági tag külföldön lakó külföldi állampolgár vagy külföldön székhellyel bíró jogi személy, a követelésnek a társaság tiszta vagyonához hozzáadásának nincs helye.

(4) A munkavállalók nyugdíj- és jóléti alapjának tőketartozásként számításbavételénél ügyelni kell arra, hogy azoknak az a része, amely a társasági tagok vagy azok hozzátartozói céljait szolgálják, a társaság tiszta vagyonát ne csökkentse.

10. § Addig is, amíg az 1. § 2-4. pontjai értelmében kötelezett vállalat megnyitó forintmérlegét a közgyűlés (taggyűlés) megállapítja, az egyszeri vagyondézsma alapjának kiszámításánál a vállalat által a 12370/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 1946. évi 1. szám) alapján az 1946. évi január hó 1. napján megvolt üzleti vagyonáról készített leltárban kimutatott tiszta vagyon 1939. évi december hó 31-i pengőértékét hárommal szorozva kell átszámítani. Az ily módon kiszámított alap után megállapított dézsmát a forintmérleg elkészülte után hivatalból kell helyesbíteni.

Ut (1) A vállalatok a forintmérlegüket áltatában 1947. évi június hó 30. napjáig tartoztak a közgyűlés (taggyűlés) elé terjeszteni. A mérleget megállapító közgyűlést követő 30 nap alatt köteles a vállalat mérlegét az ideiglenesen kivetett vagyondézsma helyesbítése céljából a dézsma kivetésére illetékes állami adóhivatalhoz szabályszerű bevallásával együtt beterjeszteni. Ha a pénzügyminiszter a közgyűlés (taggyűlés) határidejét meghosszabbította, ezt a körülményt a vállalat tartozik a dézsma kivetésére illetékes állami adóhivatalnak bejelenteni.

(2) Az 1946. évi január hó 1-én megvolt üzleti tiszta vagyon 1939. évi december hó 31-i pengőértékéből a 7. §-ban felsorolt címeken nincs levonásnak helye.

11. § (1) Az egyszeri vagyondézsma kulcsa az 1. § 1. és 5. pontjaiban felsorolt fizetésre kötelezetteknél:

ha a dézsma alapja a 75.000 Ft-ot meghaladja, de 85.000 Ft-nál nem több, 6%;

ha a dézsma alapja a 85.000 Ft-ot meghaladja, de 100.000 Ft-nál nem több, 7%;

ha a dézsma alapja a 100.000 Ft-ot meghaladja, de 120.000 Ft-nál nem több, 8%;

ha a dézsma alapja a 120.000 Ft-ot meghaladja, de 150.000 Ft-nál nem több, 9%;

ha a dézsma alapja a 150.000 Ft-ot meghaladja, de 200.000 Ft-nál nem több, 10%;

ha a dézsma alapja a 200.000 Ft-ot meghaladja, de 250.000 Ft-nál nem több, 11.5%;

ha a dézsma alapja a 250.000 Ft-ot meghaladja, de 300.000 Ft-nál nem több, 13%;

ha a dézsma alapja a 300.000 Ft-ot meghaladja, de 400.000 Ft-nál nem több, 15%;

ha a dézsma alapja a 400.000 Ft-ot meghaladja, de 600.000 Ft-nál nem több, 17%;

ha a dézsma alapja a 600.000 Ft-ot meghaladja, de 800.000 Ft-nál nem több, 19%;

ha a dézsma alapja a 800.000 Ft-ot meghaladja, de 1,000.000 Ft-nál nem több, 22%;

ha a dézsma alapja az 1,000.000 Ft-ot meghaladja, 25%.

(2) Az egyszeri vagyondézsma kulcsa az 1. § 2. és 3. pontjaiban említett fizetésre kötelezetteknél a szövetkezetek kivételével:

ha a dézsma alapja a 100.000 forintot nem haladja meg, 10%;

ha 100.000 Ft-ot meghalad, de 250.000 Ft-nál nem több, 12%;

ha 250.000 Ft-ot meghalad, de 500.000 Ft-nál nem több, 14%;

ha 500.000 Ft-ot meghalad, de 1,000.000 Ft-nál nem több, 17%;

ha 1,000.000 Ft-ot meghalad, de 2.000.000 Ft-nál nem több, 20%;

ha 2,000.000 Ft-ot meghalad, 25%.

(3) Az egyszeri vagyondézsma kulcsa az 1. § 4. pontjában felsorolt fizetésre kötelezetteknél és a szövetkezeteknél, valamint a törvénnyel szervezett érdekképviseleti szerveknél:

ha a dézsma alapja a 100.000 Ft-ot nem haladja meg, 3%;

ha 100.000 Ft-ot meghalad, de 250.000 Ft-nál nem több, 4%;

ha 250.000 Ft-ot meghalad, de 500.000 Ft-nál nem több, 5%;

ha 500.000 F-ot meghalad, 6%.

(4) A magasabb fokozatok alkalmazásánál a magasabb fokozat alkalmazásából eredő egyszeri vagyondézsma nem lehet nagyobb, mint a fokozatot meghaladó vagyonérték fele.

Ut. Az értékhatároknak és a kulcsoknak merev alkalmazása melleit az az eset állhatna elő, hogy a magasabb kulcs alkalmazásából vagyondézsmatöbblet nagyobb összeget tenne ki, mint az az értéktöbblet, amellyel a vagyon az előző értékhatárt meghaladja. Énnek a méltánytalanságnak kiküszöbölése céljából a magasabb fokozat alkalmazásából eredő vagyondézsmatöbblet nem lehet nagyobb a fokozatot meghaladó vagyonérték felénél.

(5) Ha valamely szövetkezet a szövetkezeti bíróság (1947. XI. tc. 99. §-a), avagy a szövetkezeti választott bíróság (1947. XI. tc. 185. §-a) határozata folytán feloszlik, annak terhére a (3) bekezdésben foglalt kulcs alapján kivetett vagyondézsmát a (2) bekezdésben foglalt kulcsok alkalmazásával helyesbíteni kell. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szövetkezet a szövetkezeti bíróság által kimondott feloszlás helyett részvénytársasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá alakul át.

Ut. (1) Az a szövetkezet, amelynek feloszlását a szövetkezeti búróság vagy a választolt bíróság elrendelte, köteles ezt a körülményt a jogerős ítélet meghozatalától számított 15 nap alatt a vagyondézsma kivetésére illetékes állami adóhivatalhoz bejelenteni még abban az esetben is, ha a bíróság a szövetkezetet nem is kötelezte a jogosulatlanul élvezett adókedvezménynek megfelelő összeg megtérítésére. A bejelentés elmulasztása szabálytalanságnak minősül és a 31. § (1) bekezdése szerint büntetendő.

(2) Az állami adóhivatal a szövetkezet bejelentése, illetőleg a bíróság értesítése vagy a cégbíróság végzése alapján a teljes vagyondézsma összegét a jelen § (2) bekezdésében foglalt kulcs alkalmazásával újonnan kiszámítja és a különbözetként mutatkozó összeget a szövetkezet terhére azonnal előíratja.

12. § A 11. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti kulcs megállapítása szempontjából az egész vagyon értékét kell számításba venni, de az így megállapított kulcs szerint járó vagyondézsmát csak azután az összeg után kell fizetni, amely a kulcs megállapításához alapul szolgáló összegből a fizetésre kötelezettnek a vagyondézsma fizetésére ugyancsak kötelezett belföldi vállalatok részvényemen és üzletrészeiben, illetőleg törzsbetétében meglévő tőke tiszta értékének és a házadó alá eső ingatlanok tiszta értéke 1/3 részének levonása után fennmarad, még ha ez az összeg 75.000 forintnál kisebb is.

Ut. (1) A 11. § (1) bekezdésében meghatározott kulcsot nem a vagyondézsma alapjául vett tiszta vagyonérték, hanem a fizetésre kötelezett összes tiszta vagyona alapján kell megállapítani, mert a 11. § (1) bekezdésében megállapított kulcsok alá eső természetes és jogi személyek, valamint külön kezelt vagyontömegek vagyona több vagyonrészből is állhat, amelyek közül a vagyondézsma fizetésére ugyancsak kötelezett belföldi vállalatok részvényeiben, üzletrészeiben, illetőleg törzsbetéteiben fekvő tőkevagyon tiszta értéke után, valamint a házadó alá eső ingatlanok tiszta értékének 1/3 része után vagyondézsmát nem kell fizetni. A fizetésre kötelezett összes tiszta vagyona után számításba vett kulcsot a fizetésre kötelezettnek csak arra a tiszta vagyonára kell alkalmazni, amely a jelen § szerint vagyondézsma alá nem eső vagyon értékének levonása után fennmarad.

(2) A vagyondézsma összegének kiszámításánál a fizetésre kötelezett egész vagyonából azokat a vagyonrészeket vagy értékeket, amelyek után vagyondézsmát nem kell fizetni, az azokat terhelő tőketartozások figyelembevétele után mutatkozó tiszta értékükben kell levonni.

(3) A házadó alá eső ingatlanok tiszta értéke 1/3 részének levonására vonatkozó kedvezményt az azokkal kapcsolatos haszonélvezeti szolgalom tőkeértékére is alkalmazni kell.

II. CIM

Egyszeri vagyonszaporulati dézsma

13. § Egyszeri vagyonszaporulati dézsmát kötelesek fizetni az 1. § alapján vagyondézsma fizetésére kötelezettek, ha az 1939. évi december hó 31. napján megvolt vagyonukkal szemben 1947. évi január hó 1. napján 50.000 forintot meghaladó vagyonszaporulat jelentkezett, ennek 50.000 forintot meghaladó része után.

Ut. (1) A vagyonszaporulati dézsma fizetésének kötelezettségét az a körülmény dönti el, hogy a vagyon tulajdonosa az 1. § s az ahhoz fűzött utasításban foglalt rendelkezések értelmében vagyondézsma fizetésére kötelezett-e vagy sem.

(2) Annak megállapítása szempontjából, hogy az 1. § 1. és 5. pontjában említett személyek, intézmények, vagyontömegek és vagyonközösségek 1947. évi január hó 1-ei tiszta vagyonának értéke a 75.000 forintot meghaladja-e, a vagyondézsma fizetésére kötelezett belföldi vállalatok részvényeinek, üzletrészeinek, illetőleg törzsbetéteinek tiszta értékét, valamint a házadó alá eső ingatlanok tiszta értékének 1/3 részét levonni nem lehet.

(3) Az előző bekezdésekben említett feltételek fennállása esetén is az említett kötelezettek vagyonszaporulati dézsmát csak akkor kötelesek fizetni, ha az 1939. évi december hó 31. napján megvolt vagyonukkal szemben 1947. évi január hó 1. napján 50.000 forintot meghaladó vagyonszaporulat jelentkezett.

14. § A 2. § szerint az egyszeri vagyondézsma alól biztosított mentesség az egyszeri vagyonszaporulati dézsmára is kiterjed.

15. § Az igazoltan örökségből vagy ajándékozásból, a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmivesnép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 10. szám), valamint az 1940: II. tc. alapján történt juttatásból, végül a haszonélvezeti szolgalom tőkeértékéből származó vagyonszaporulatot a vagyonszaporulati dézsma alapjának megállapításánál számításon kívül kell hagyni.

Ut. (1) Azt a körülményt, hogy a vagyonszaporulat öröklésből vagy ajándékozásból származik, a vagyonszaporulati dézsma fizetésére kötelezett tartozik hiteltérdemlően igazolni. Az öröklésből származó vagyonszaporulatot az erre vonatkozó hagyatékátadó végzéssel vagy örökösödési bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha a hagyatékot közjegyző nem tárgyalta és örökösödési bizonyítványt sem kértek, az öröklésből származó vagyonszaporulat csak akkor hagyható figyelmen kívül, ha a hagyatékot illetékkiszabás céljára bejelentették. Az ajándékozásból származó vagyonszaporulat figyelembevétele csak akkor maradhat el, ha az ajándékozásról okiratot állítottak ki s azt illetékkiszabás céljára bemutatták. Az állami adóhivatalnál (illetékkiszabási hivatalnál) történt bejelentés alapján a hagyaték vagy ajándék tárgyairól az állami adóhivatal (illetékkiszabási hivatal) az érdekelt kérelmére illetékmentes bizonyítványt köteles kiadni.

(2) A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmivesnép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. ME rendelet, valamint az 1946. II. tc. alapján történt juttatásokat a vonatkozó határozatok hiteles másolatával kell igazolni.

(3) A jelen §-ban említett vagyonszaporulatokat olyanoknak kell tekinteni, mintha azok már az 1939. évi december hó 31. napján is a kötelezett tulajdonát alkották volna.

16. § (1) Az egyszeri vagyonszaporulati dézsma szempontjából az 1939. évi december hó 31. napján fennállott vagyont általában az 1940. évi vagyonadó kivetése során számításba vett vagyoni átlagnak megfelelően, az 1947. évi január hó 1. napján megvolt tiszta vagyon értékét pedig a 3. §, a 4. § (1) bekezdése és az 5. § rendelkezései szerint kell kiszámítani.

Ut. (1) Azoknál a fizetésre kötelezetteknél, akik a jövedelem- és vagyonadóról szóló 1927. évi 500/PM számú hivatalos összeállítás (továbbiakban: J. V. H. Ö.) szabályai szerint az 1940. évben a vagyonadó alanyai voltak, a vagyonszaporulati dézsma szempontjából az 1939. évi december hó 31-én megvolt vagyont az 1940. évi vagyonadó kivetése során számításba vett állagának megfelelően kell figyelembevenni.

(2) Az 1940. évi vagyonadó kivetése során számításba vett vagyontárgyakon kívül 1939. évi december hó 31. napján megvolt vagyontárgyként figyelembe kell venni azokat a vagyontárgyakat is, amelyek a J. V. H. Ö. szerint nem voltak ugyan a vagyonadó tárgyai, azonban a Vr. szabályai szerint vagyonadó alá esnek. (Pl. keleti szőnyegek, műtárgyak, stb.)

(3) Azoknál a fizetésre kötelezetteknél, akiknek terhére az 1940. évi vagyonadót új kivetés mellőzésével a megelőző utolsó jogerős vagyonadóalap változatlan fenntartásával állapították meg, az 1939. évi december hó 31-i vagyonként azt a vagyoni állagot kell számításba venni, amelyet a változatlanul fenntartott vagyonadóalap megállapítása során vettek figyelembe.

(4) Abban az esetben, ha a fizetésre kötelezett hiteltérdemlően igazolja, hogy vagyonának állaga a változatlanul fenntartott vagyonadóalap jogerős megállapítása után 1939. évi december hó 31. napjáig szaporodott és vagyonadójának alapját az 1940. évre csak azért tartották fenn változatlan összegben, mert a vagyonnövekedés tiszta értéke nem haladta meg a legutoljára jogerősen megállapított vagyonadóalap 50%-át, az 1939. évi december hó 31-i vagyonátlagot az 1940. évi vagyonadó kivetésénél figyelembevett állagtól eltérően az igazolt állag szerint kell számításba venni.

(5) Azoknál a fizetésre kötelezetteknél, akik az 1940. évben azért nem voltak a vagyonadó alanyai, mert vagyonuk tiszta értéke az 5.000 P-t nem haladta meg, az 1939. évi december hó 31-i vagyon értékéül 20.000 forintot kell venni, hacsak az állami adóhivatalnak olyan adatok nem állanak rendelkezésére, amelyeknek alapján az 1939. évi december hó 31-én megvolt vagyonnak állaga megállapítható.

(6) Ha az 1940. évi vagyonadó kivetése során olyan vagyon is számításba vétetett, amely akkor is és 1947. évi január hó 1. napján is a párizsi békeszerződéssel elcsatolt területen volt, ezeket a vagyonrészeket az 1939. évi december hó 31-i vagyonállag számbavételénél figyelmen kívül kell hagyni. Ellenben, ha a szóbanlevő vagyon az 1947. évi január hó 1. napján a fizetésre kötelezettnek már nem volt tulajdonában, az 1939. évi december hó 31-i vagyonállag számbavételénél azt figyelembe kell venni.

(7) Az (5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni abban az esetben is, ha az 1940. évi vagyonadót olyan állami adóhivatal állapította meg, amelynek székhelye a párizsi békeszerződéssel elcsatolt területen fekszik. Ha azonban a kötelezettnek a kivetés adatai rendelkezésére állanak vagy vagyonának 1939. évi december hó 31-i állagát hiteltérdemlően igazolni tudja, ezeket az adatokat, illetőleg igazolásokat figyelembe kell venni.

(8) Azoknál a fizetésre kötelezetteknél, akik olyan területről telepedtek át, amely terület a bécsi döntésekkel nem csatoltatott az ország jelenlegi területéhez, kezdő vagyonnak azt az állagot kell tekinteni, amely az áttelepülés időpontjában tulajdonukat alkotta.

(9) Az 1939. évi december hó 31-i vagyonállag megállapításának céljára az állami adóhivatal a szükséges adatokat köteles a fizetésre kötelezett rendelkezésére bocsátani, illetőleg ily irányú kérelmére az 1940. évi vagyonadó bevallás adatairól s a vagyonadó kivetéséről illetékmentes bizonyítványt kiadni.

(10) Ha az 1940. évi vagyonadó kivetési iratok a háborús események következtében megsemmisültek és ennek folytán az állami adóhivatal az előző bekezdésben említett adatokat, illetőleg igazolásokat nem tudja a fizetésre kötelezett rendelkezésére bocsátani, az 1939. évi december hó 31-i vagyoni állapotáról a kötelezett részletes bevallást tartozik adni. Ennek a bevallásnak elkészítésénél a fizetésre kötelezett az 1938. XX. tc. alapján fizetett egyszeri beruházási hozzájárulás kivetésére vonatkozó iratok adatait is felhasználhatja. A szükséges adatokat a beruházási hozzájárulást kitevő pénzügyigazgatóság tartozik a fizetésre kötelezett rendelkezésére bocsátani, illetőleg azokra vonatkozólag illetékmentes bizonyítványt kiadni.

(2) Azt a vagyonszaporulatot, amely az 1939. évi december hó 31-i állapottal szemben a családtagok számának növekedése következtében állott elő, a vagyonszaporulati dézsma alapjának kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni.

Ut. (1) Annak a személynek tulajdonát alkotó vagyont, aki az 1939. évi december hó 31. napjától 1947. évi január hó 1. napjáig terjedő időben vált a fizetésre kötelezett családtagjává, a vagyonszaporulati dézsma alapjának megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni. Ebből a szempontból családtag alatt azt a személyt kell érteni, akinek vagyonát a Vr. 2. §-ának rendelkezései szerint a fizetésre kötelezett vagyonához hozzá kell számítani.

(2) Az 1939. évi december hó 31. napjától az 1947. évi január hó 1. napjáig terjedő időben családtaggá vált személynek csak azt a vagyonát kell a kötelezett vagyonszaporulati dézsmája alapjának megállapításánál figyelmen kívül hagyni, amely vagyon az illető személynek már az 1939. évi december hó 31. napján is tulajdonát alkotta, vagy a korábbi családja fejének, vagy valamely tagjának tulajdona volt ugyan, azonban azt korábbi családjának feje kezdő vagyonának számításba vételénél a jelen § (3) bekezdésében foglaltak alapján levonta.

(3) Az 1939. évi december hó 31-i vagyonátlag megállapításánál azoknak a természetes személyeknek vagyonát, akik az 1947. évi január hó 1-én már nem tekinthetők olyan családtagoknak, akiknek vagyonát a vagyonadó szempontjából a közös háztartás fejének vagyonához kell számítani, figyelmen kívül kell hagyni.

Ut. Ha a fizetésre kötelezett 1939. évi december hó 31-i vagyonában olyan családtagnak a vagyona is benne volt, akinek vagyonát a Vr. 2. §-a szerint az 1947. évi vagyonadó szempontjából a családfő vagyonához már nem lehetett hozzászámítani, az ilyen családtag vagyonát a fizetésre kötelezett 1939. évi december hó 3t-i vagyonából ki kell hasítani és a vagyonszaporulatot az 1947. évi január hó 1. napján meglévő vagyoni állapotnak az így csökkentett 1939. évi december hó 31-i vagyoni állapottal való összehasonlítás útján kell megállapítani. Ha az ily módon kihasított vagyon értéke nagyobb, mint a fizetésre kötelezett 1939. évi december hó 31-i vagyonának értéke, a többletet vagyonszaporulatának értékéhez hozzá kell számítani.

17. § (1) Az 1. § 2-4. pontjai alá eső vállalatoknál az 1939. évi december hó 31-i kezdő tiszta vagyont az 1940. évi társulati adó kivetésénél figyelembe vett mérleg leltári adatai alapján kell megállapítani. A kezdő tiszta vagyonhoz hozzá kell számítani az időközben alaptőkére, üzletrésztőkére, törzstőkére vagy tartalékra teljesített tőkebefizetések értékét, le kell viszont vonni az esetleges visszafizetések értékét. A be nem fizetett alaptőkét vagyonként nem kell számításba venni. A pengőben teljesített befizetések és visszafizetések átszámítására a pénzügyminiszter által meghatározandó átszámítási szorzószámot kell alkalmazni.

Ut. (1) Az 1. § 2-4. pontjai alá eső vállalatoknál az 1939. évi december hó 31-i kezdő tiszta vagyon állagának megállapítása általában az 1940. évi társulati adó kivetésénél alapul vett mérleg leltári adatai alapján történik. Ebből a célból a kötelezett tartozik a vagyonszaporulati dézsma bevallásához a szóban lévő leltárt csatolni. Az illetékes állami adóhivatal tartozik a fizetésre kötelezett kérelmére az 1940. évi társulati adóbevallás és annak mellékletét képező leltári adatokat rendelkezésére bocsátani.

(2) Ha a vállalat egyáltalán nem csatolja az (1) bekezdésben említett leltárt vagy nem a 18. §-ban említett részletes leltárt csatolja, az 1939 évi december hó 31-i tiszta vagyon megállapításánál általában az 1940. évi társulati vagyonadó kivetés során figyelembevett saját tőkéből kell kiindulni, amennyiben pedig a vállalat a társulati vagyonadó alól mentes volt, abból a saját tőkéből, amelyet adókötelezettség esetében a társulati vagyonadó kivetésénél alapul venni kellett volna. Az 1939. évi december hó 31-i tiszta vagyon megállapítása céljából a saját tőkéhez hozzá kell számítani:

a) a mérlegszerű nyereségnek azt a részét, amelyet a közgyűlés tartalékba helyezni, illetőleg a következő üzleti évre átvinni rendelt;

b) a mérlegben ki nem mutatott nyereségnek azt a részét, amelyet az 1940. évi társulati adó kivetés során a kivető hatóság meg nem engedett tartalékolásnak minősített és a mérlegszerű nyereséghez hozzáadott, illetőleg az esetleges veszteségből levont;

c) a korlátolt felelősségű társaság tagjainak vagy azok hozzátartozóinak a vállalattal szemben fennállott pótbefizetését vagy követelését abban az esetben, ha azokat a 9. § alapján az egyszeri vagyondézsma alapjának megállapításánál a tiszta vagyonhoz hozzászámították;

d) a mérlegben teherként felvett beruházási hozzájárulásnak az 1939. évi december hó 31-e után esedékes részét, ha azt a vállalat alaptőkéje, üzletrésztőkéje vagy törzstőkéje, illetőleg a tőketartalék vagy rendes tartaléka terhére számolta el;

e) azokat a rejtett tartalékokat, amelyek az egyes vagyonrészeknek az alapul vett mérlegben jelentkező aláértékelésből, vagy egyes tehertételeknek - ideértve az értékszabályozó tételeket is - a ténylegesnél magasabb összegben beállításából keletkeztek, feltéve, hogy ezek a vagyonrészek az alapul vett mérleggel kapcsolatos leltárban szerepeltek és a vállalat azok értékelésénél valamely érvényes jogszabály alapján járt el. Ilyen eset pl., ha a vállalat a 7000/1925. PM rendelet alapján készített u. n. aranymérlegbe valamely vagyonrészét a valóságos értéknél alacsonyabban vette fel és ez a vagyonrész azt követőleg is ezzel az aláértékelt összeggel vagy esetleg még annak is az időközi leírásokkal csökkentett értékével szerepelt; ilyen eset továbbá az is, ha a vállalat az értékpapír, továbbá az anyag-és árukészletének értékelésével kapcsolatban a korábbi években keletkezelt értékkülönbözetet az 1940. VII. tc. alapján értékkülönbözeti tartalékba helyezte. A szóbanlevő tartaléknak az a része, amely a vagyonoldalon eladási értékben felvett árukészletnek a beszerzési, illetőleg előállítási értéke és eladási ára között mutatkozó, még nem realizált hasznot ellentételezi, nem tekinthető rejtett tartaléknak;

f) azokat a rejlett tartalékokat, amelyek az alapul vett mérleg leltári adataiból nem állapíthatók meg, de amelyeket a vállalat a mérlegrendelet alapján készített 1947. évi január hó 1-i megnyitómérlegébe - a hivatkozott rendelet 71. §-ában biztosított amnesztiára figyelemmel - beállította.

(3) Ha az 1940. évi társulati adó kivetése alapjául szolgáló mérleg veszteség egyenleget mutat, a mérlegszerű veszteséget a saját tőkéből le kell vonni.

(4) A (2) bekezdésben említett rejtett tartalékoknak az alapulvett mérleg időpontjában fennállását és összegét a vállalat hiteltérdemlően igazolni köteles. Az állami adóhivatalok az igazolást felülvizsgálják és azt csak abban az esetben fogadhatják el, ha azok kétséget kizáróan igazolják a vállalat által feltárt adatokat. Ha az állami adóhivatal az igazolást kielégítőnek nem találja, a vállalatot az igazolás kiegészítésére felhívja.

(5) Az 1939. évi december hó 31-én vagy később alakult vállalatoknál az alakuláskor még be nem fizetett alaptőkét, üzletrésztőkét, törzstőkét annak ellenére, hogy az a mérlegben vagyonként szerepel, a kezdő vagyoni állapot megállapításánál figyelembe venni nem lehet, hanem az arra befizetett összegeket a befizetés idejére a (6) bekezdésben meghatározott szorzószámmal kell időközi befizetésként elszámolni.

(6) A vagyonszaporulat megállapítása céljából mind a mérleg leltári adatai, mind a saját tőke alapul vétele mellett kiszámított kezdő tiszta vagyonhoz hozzá kell számítani az 1940. évi társulati adó kivetése alapjául szolgált üzleti év zárási időpontja és az 1946. évi december hó 31-e között eltelt időszak alatt a saját tőkére (alaptőkére, üzletrésztőkére, törzstőkére vagy tartalékra) teljesített tőkebefizetéseket; le kell viszont vonni az időközben a felsorolt tőkére teljesített visszafizetések összegét. A korlátolt felelősségű társaság tagjainak vagy azok hozzátartozóinak a vállalattal szemben fennálló pótbefizetéseire és követeléseire teljesített befizetéseket és visszafizetéseket abban az esetben, ha a 9. § alapján a vállalat azokat az egyszeri vagyondézsma alapjának megállapításánál a tiszta vagyonához hozzászámította, úgy kell tekinteni, mint a saját tőkére teljesített időközi befizetéseket, illetőleg visszafizetéseket. A pengőben teljesített befizetések, illetőleg visszafizetések forintra átszámítására a következő szorzószámot kell alkalmazni:

1939. évi befizetések és visszafizetések VII-XII. hó 1 P 4 Ft.

1940. évi befizetések, és visszafizetések I-VI. 4 Ft, VII-XII. 3 Ft.

1941. évi befizetések és visszafizetések I-VI. 3 Ft, VII-XII. 2.5 Ft.

1942. évi befizetések és visszafizetések I-VI. 2.5 Ft, VII-XII. 2.5 Ft.

1943. évi befizetések és visszafizetések I-VI. 2.5 Ft, VII-XII. 2 Ft.

1944. évi befizetések és visszafizetések I-VI. 1.5 Ft, VII-XII. 1 Ft.

1945. évi befizetések és visszafizetések I-III. 0.1 Ft, IV-VI. 0.66 Ft, VII. 0.05 Fi, VIII. 0.03 Ft, IX. 0.02 Ft, X. 0.003 Ft, XI. 0.001 Ft, XII. 0.0002 Ft.

1916. évi befizetések és visszafizetések I-IV. 1 AP 0.00001 Ft.

1946. évi május-julius hónapokban teljesített befizetéseket vagy visszafizetéseket, számításon kívül kell hagyni.

(7) A házrészvénytársaságoknál, vagy részvényekre alakult betéti társaságoknál és korlátolt felelősségű társaságoknál, amelyeknél az 1940. évi társulati vagyonadó alapját az 1940. VII. tc. 19. §-a (1) bekezdésének 2. pontja értelmében a jövedelem- és vagyonadóról szóló törvényes rendelkezések szerint kiszámított tiszta vagyon képezte, az 1939. évi december hó 31-i tiszta vagyont az 1940. VII. tc. 19. §-ának (2) bekezdése szerint kiszámítandó saját tőkéből kiindulva az előző bekezdésekben foglalt szabályok alkalmazásával kell megállapítani.

(8) A törvényhatóságok és községek (városok) vállalatai 1939. évi december hó 31-i tiszta vagyonának megállapításánál az 1940. évi társulati vagyonadó alapjából, az állam társulati adó alá eső vállalatai 1939. évi december hó 31-i tiszta vagyonának megállapításánál pedig az 1940. VII. tc. 19. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt szabályok szerint kiszámított értékből kell kiindulni.

(2) Az 1940. évi január hó 1. és 1946. évi december hó 31. napja között alakult vállalatoknál kezdő vagyonállapotként az alakuláskor befizetett társasági tőkét kell számításba venni. Az időközi változások tekintetében az (1) bekezdésben foglaltak az irányadók.

Ut. (1) Az 1940. évi január hó 1. és az 1946. évi július hó 31 között alakult vállalatoknál a kezdő vagyonállapotként az alakuláskor befizetett társasági tőkének a jelen § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (6) bekezdésében megadott átszámítási kulcsok alkalmazásával kiszámított forintértékét kell számításba venni.

(2) Apport esetéhen a készpénzbefizetésre alkalmazandó szorzószám helyett a kezdő vagyonállapotot, az apportként bevitt vagyonnak a 18. §-ban foglaltak szerinti átértékelése útján is ki lehet számítani. Az ugyanakkor teljesített készpénzbefizetésekre az előző bekezdésben foglaltak irányadók.

(3) Ha az 1040. évi január hó 1. és az 1947. évi január hó 1. napja közötti időben két vagy több vállalat úgy egyesült, hogy mindegyik megszűnt és új vállalat keletkezett, a kezdő vagyoni állapot az új vállalat megnyitó mérlegében jelentkező tiszta vagyon; ha pedig az egyesülés olyan módon jött létre, hogy egy vagy több vállalat beolvadt egy másik vállalatba, amely továbbra is fennmaradt, a szaporulat megállapítása szempontjából a beolvadó vállalat vagyonát olyannak kell tekinteni, mint amely vagyon a beolvasztó vállalatnak már a kezdő időpontban is tulajdona volt.

Ut. (1) Két vagy több vállalat egyesüléséből keletkezett új vállalatot a kezdő vagyonértékének megállapítása szempontjából olyannak kell tekinteni, mintha az egyesülés napján teljesen új vállalat alakult volna. A fúziós mérlegben szereplő vagyontárgyakat a 18. § idevonatkozó rendelkezései szerint kell átértékelni.

(2) Ha az egyesülés olymódon jött léire, hogy egy vagy több vállalat beolvadt egy továbbra is fennmaradó vállalatba, a beolvadó vállalat 1939. évi december hó 31-i vagyonát, - későbbi alakulás esetében pedig az alakuláskor fennállott vagyonát - a beolvasztó vállalat kezdő vagyonához kell hozzászámítani. A beolvadó vállalat időközi tőkebefizetéseit vagy visszafizetéseit a beolvasztó vállalat tőkebefizetéseinek, illetőleg visszafizetéseinek kell tekinteni. Ha a beolvasztó vállalat az egyesülés alkalmával tőkét emelt, a tőkeemelésnek az a része, amely a beolvadó vállalat részvényeinek a becserélésére fordíttatott, új tőkebefizetésként nem vehető számításba.

18. § Abból a célból, hogy a vagyonszaporulat megállapítható legyen, az 1939. évi december hó 31-1 vagyont, illetőleg az időközben alakult vállalatoknál az alakulás idejében fennállott vagyont az 1947. évi január hó 1-i értékkel kell számításba venni. A kezdő tiszta vagyonnak pengőről forintra átszámítására - ha az már 1939. évi december hó 31-én fennállott - négyszeres szorzószámot, a később alakult vállalatoknál, illetőleg az említett határidőt követőleg szerzett vagyontárgyak értékelésével kapcsolatban a pénzügyminiszter által meghatározandó szorzószámot kell alkalmazni. Ha azonban a kötelezett a kezdő időszak vagyonállapotáról részletes leltárt csatol, a kezdő vagyoni állapot megállapítása a kezdő leltár állagának az 1947. évi január hó 1-i értékkel átszámítása alapján is történhet

Ut. (1) A 16-17. §-okban foglalt rendelkezéseknek megfelelően számbavett 1939. évi december hó 31-i tiszta vagyon, illetőleg a később alakult vállalatoknál az alakuláskor fennállott tiszta vagyon (a továbbiakban kezdő vagyon) értékét a szaporulat megállapítása céljából át kell számítani az 1947. évi január hó 1. napjának megfelelő forintértékre. Az átszámítás kétféle módon történhet és pedig vagy az egyes vagyonrészek kezdő leltár szerinti állagának kell az 1947. évi január hó 1-i értékét megállapítani és azok összegéből kell a kezdő leltárba felvett tőketartozások forintra átszámított értékét levonni vagy a kezdő vagyon pengő összegét kell az alkalmazandó szorzószámmal forintra átszámítani. Az egyes vagyonrészeknek az 1947. évi értékkel átszámítása útján kiszámított kezdő vagyon csak azoknál a fizetésre kötelezetteknél fogadható el, akik kezdő vagyonukról részletes leltárt csatolnak.

(2) Az 1. § 1. és 5. pontjai alapján fizetésre kötelezettek a két átszámítási mód közül csak az egyiket alkalmazhatják. Ha azonban valamely fizetésre kötelezett az üzemi (üzleti) tőkéjének, illetőleg más vállalatnál fennálló érdekeltségének 1947. évi január hó 1-i értékét a mérlegrendelet alapján készített megnyitómérleg szerint vette számításba és vállalatának kezdő vagyonállapotáról részletes leltárt csatolt, a kezdő vagyon, illetőleg ennek reája eső hányada akkor is a kezdő leltár egyes vagyonrészeinek átértékelése útján állapítandó meg, ha az egyéb vagyonának 1947. évi január hó 1-i értékét szorzószám alkalmazásával számította ki.

(3) A kezdő leltár egyes vagyonrészeinek átértékelésénél a következő eljárást kell alkalmazni:

1. Az állandóan mező- és erdőgazdaságra rendelt ingatlanok, valamint ezeknek az ingatlanoknak élő és holt leltárában fekvő üzemi tökéje kezdő állagát ugyanazokkal az értékekkel kell számításba venni, amelyekkel azokat a fizetésre kötelezett az 1947. évi január hó 1-i vagyon számbavételénél értékelte. Ha a kezdő leltárban olyan vagyonrész is szerepel, amely az 1947. évi január hó 1-i leltárban már nem fordul elő, ennek az említett napon fennálló értékét az 1947. évi kivetési körrendelet 1. és 2. §-ában foglaltak szerint kell megállapítani. Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni a be nem épített községi (városi) telkek, belsőségek értékelésénél is.

2. A házadó alá eső ingatlanok kezdő állagának értékelésénél abból az értékből kell kiindulni, amellyel a fizetésre kötelezett az ingatlant az 1947. évi vagyonadó bevallásában értékelte vagy ha az már az 1947. évi január hó 1. napján nem volt tulajdonában, az 1947. évi kivetési körrendelet 3. §-a alapján értékelni tartozott volna. Ebhez az értékhez hozzá kell adni azt az összeget, amelyet a fizetésre kötelezett a most hivatkozott körrendelet 3. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően kiszámított értékből a 152570/1947. VII. PM rendelet alapján háborús kár címén levont. Ha az épület olyan háborús kárt is szenvedett, amely az egész épületnek vagy egyes helyiségének bérjövedelmét csökkentette, az 1947. évi tényleges házadó alap helyett az ingatlan értékének alapjául azt a házadó alapot kell kiszámítani, amely az épület sértetlen állaga esetében az 1939. évi bérnek a 8000/1946. ME rendelet alapján történő átszámítása esetében jelentkeznék. A háborús kár figyelembe vételével kapott értéket annyiszor 2%-kal kell növelni, ahány év a kezdő leltár napjától 1947. évi január hó 1. napjáig eltelt. Ha az épület a kezdő leltár időpontjában ideiglenes házadómentességet élvezett, az érték az évi 2%-on felül további évi 4%-kal emelendő. Ebből a szempontból 6 hónapnál rövidebb időt számításon kívül kell hagyni, ennél hosszabb időt pedig teljes évnek kell tekinteni. Amennyiben azonban az ingatlan ideiglenes házadómentessége 1947. évi január hó 1. napja előtt lejárt, az évi 4% értékemelkedés csak annyi évre vehető számításba, ahány év az ideiglenes házadómentességből a kezdő leltár időpontjában még hátra volt.

3. A kereskedelmi és ipari tőkék kezdő tiszta vagyonának átértékelésénél a (4) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell eljárni.

4. A tőkevagyonnak a kezdő leltár időpontjában fennállott pengő értékét kell a 17. §-ban megadott szorzószámok alkalmazásával forintra átszámítani, tekintet nélkül arra, hogy a tőkevagyonban külföldi pénzértékben megállapított vagyonrészek is szerepelnek.

5. Az olyan tőkevagyonnál, amely valamely egyszeri vagyondézsma fizetésére kötelezett belföldi részvénytársaság vagy szövetkezet részvényeinek, illetőleg üzletrészeinek legalább 20%-át elérő tulajdonából, vagy a részesedési arányra tekintet nélkül valamely egyszeri vagyondézsma fizetésére kötelezett belföldi korlátolt felelősségű társaság törzsbetétéből áll és a 4. pont szerint kiszámított érték kisebb, mint az egyszeri vagyondézsma szempontjából kiszámított értéke, meg kell állapítani azt, hogy az érdekeltségi vállalat vagyonában bekövetkezett szaporulat után a vállalat vagyonszaporulati dézsma fizetésére kötelezett-e. Ha az érdekeltségi vállalat vagyonszaporulati dézsmát fizet, a vagyonszaporulati dézsma alapjából a kötelezett érdekeltségére eső hányadot, de legfeljebb a két leltári érték között mutatkozó különbözetet a fizetésre kötelezettnél szaporulatként számításba venni nem lehet és ezért azt a kezdő tiszta vagyonhoz hozzá kell számítani. Az ennek megállapításához szükséges adatokat az állami adóhivatal az érdekelt kérelmére tartozik rendelkezésre bocsátani.

6. Minden más ingó vagyon kezdő állagának értékét a Vr. 14. §-ának (4) bekezdése alapján kell kiszámítani.

7. A kezdő vagyont terhelő tőketartozásoknak pengő összegét a 17. §-ban megadott szorzószámok alkalmazásával kell forintra átszámítani, tekintet nélkül arra, hogy a tartozás pengőben vagy külföldi pénznemben állott-e fenn.

(4) Az 1. § 2-4. pontjai alá eső vállalatok kezdő tiszta vagyonát az alábbiak szerint kell átértékelni:

1. Az ingatlanok kezdő vagyonértékének megállapításánál a mérlegrendelet alapján készített 1947. évi január hó 1-i megnyitómérlegben alkalmazott értékelésből kell kiindulni. A mező- és erdőgazdasági ingatlanoknál, továbbá a be nem épített községi (városi) telkeknél és belsőségeknél ezt az értékelést változatlanul alkalmazni kell a kezdő leltári állagra is. Ha a kezdő állagban olyan mező- és erdőgazdasági ingatlan és be nem épített telek is szerepel, amely az 1947. évi január hó 1. napján már nem volt a vállalat tulajdonában, annak értékét is úgy kell megállapítani, mintha az az 1947. évi január hó 1. napján is a vállalat tulajdonában lett volna. A házadó alá eső épületeknél a megnyitómérleg szerinti értékhez kell az előző bekezdés 2. pontja szerint kiszámítandó különbözeteket hozzáadni. Az üzemi épületeknél a mérlegrendelet 4. §-a alapján a megnyitómérlegben megállapított értékhez hozzá kell számítani a helyre nem állított igazolt háborús károkat, az évi 2% értékcsökkenés összegét, valamint az 1946. évi január hó 1-i üzleti leltárban nem szereplő épületek értékét. Az évi értékcsökkenés nem a leirt, hanem a leírással nem csökkentett érték után számítandó.

2. A berendezés és felszerelés kezdő vagyonértékének megállapításánál a megnyitómérlegben alkalmazott értékelésből kell kiindulni, amelyhez a helyre nem állított háborús kárt és a leírással nem csökkentett érték után számított évi 7.5% értékcsökkenés összegét kell hozzászámítani. Értékcsökkenés visszaállítása címén azonban az 1947. évi január hó 1-i értéket legfeljebb a kétszeresére lehet emelni. Ha a kezdő leltárban olyan berendezés vagy felszerelés is szerepel, amely az 1947. évi január hó 1. napján már nem volt a vállalat tulajdonában, annak értékét is úgy kell megállapítani, mintha az az 1947. évi január hó 1. napján a vállalat tulajdonában lett volna.

3. Az érdekeltségek kezdő vagyonértékének megállapításánál a (3) bekezdés 5. pontja szerint kell eljárni.

4. Az anyag -és árukészlet kezdő leltár szerinti mennyiségét a mérlegrendelet 5. §-a alapján annak az 1947. évi január hó 1-i utánpótlási árán kell értékelni. Olyan anyagoknál és áruknál, amelyek az 1947. évi január hó 1-i megnyitómérlegben is szerepeinek, azt az árat kell venni, amelyet a vállalat a megnyitómérlegben is alkalmazott. Ha a vállalat az 1947. évi január hó 1-i megnyitómérlegében felvett anyag- és árukészlet értékének legalább 75%-át kitevő részében az 1939. évi árakra alkalmazott egységes (szakmai) szorzószámmal állapította meg, a kezdő leltár anyag- és árukészletét teljes egészében ezzel a szorzószámmal számíthatja át forintra.

5. A kezdő leltár egyéb tételeinek (váltók, adósok, készpénzek, stb.) pengő összegét a 17. § szorzószámai alkalmazásával kell forintra átszámítani tekintet nélkül arra, hogy azok pengő értékről vagy külföldi pénzértékről szóltak. Ugyanígy kell átszámítani a kezdő leltárban fennállott tartozásokat is.

(5) A kezdő leltár szerint mutatkozó tiszta vagyonnak a (4) bekezdésben foglaltaknak megfelelően átértékelt összegéhez az 1. § 2-4. pontjai alá eső vállalatoknál hozzá kell számítani az időközben alaptőkére, üzletrésztőkére, illetőleg törzstőkére és tartalékokra történt befizetéseket, illetőleg le kell vonni abból a 17. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (6) bekezdése szerint kiszámítandó összegben az ezekre történt visszafizetéseket.

(6) Ha a kezdő vagyon megállapítása nem a leltár átértékelése, hanem a tiszta vagyonnak szorzószámmal átszámítása útján történik, az átszámításnál a 17. (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (6) bekezdésében foglalt szorzószámokat kell alkalmazni

(7) Az átértékelt kezdő leltárnak vagy a szorzószámmal átszámított tiszta vagyonnak az (5) bekezdés szerint helyesbített összegét kell mint kezdő vagyont a fizetésre kötelezett egyszeri vagyondézsma alapjával összehasonlítani. Ha az összehasonlítás során szaporulat mutatkozik, ennek a szaporulatnak 50.000 forintot meghaladó része a vagyonszaporulati dézsma alapja.

19. § A 10. §-ban foglalt rendelkezéseket a vagyonszaporulati dézsma alapjának kiszámításánál is értelemszerűen alkalmazni kell.

Ut. Addig is, amíg a jelen rendelet 1. §-ának 2-4. pontjai értelmében fizetésre kötelezett vállalat megnyitó-forintmérlegét a közgyűlés (taggyűlés) megállapítja, a vagyonszaporulati dézsma alapjának kiszámításánál az 1947. évi január hó 1-i tiszta vagyon értékéül a 12370/1945. ME rendelet alapján az 1946. évi január hó 1. napján megvolt üzleti vagyonról készített leltárban kimutatott tiszta vagyon 1939. évi december hó 31-i pengőértéknek háromszorosát kell venni. Az ily módon kiszámított 1947. évi január hó 1-i tiszta vagyonérték figyelembevételével megállapított vagyonszaporulati dézsmát a megnyitó-forintmérleg elkészülte után hivatalból kell helyesbíteni.

20. § (1) A vagyonszaporulati dézsma kulcsa:

ha a szaporulati dézsma alapja a 100.000 Ft-ot nem haladja meg, 25%;

ha a 100.000 Ft-ot meghaladja, de 200.000 Ft-nál nem több, 30%;

ha a 200.000 Ft-ot meghaladja, de 300.000 Ft-nál nem több, 36%;

ha a 300.000 Ft-ot meghaladja, de 500.000 Ft-nál nem több, 42%;

ha az 500.000 Ft-ot meghaladja, de 1,000.000 Ft-nál nem több, 50%;

ha az 1,000.000 Ft-ot meghaladja, de 2,000.000 Ft-nál nem több, 58%;

ha a 2,000.000 Ft-ot meghaladja, de 3,000.000 Ft-nál nem több, 66%;

ha a 3,000.000 Ft-ot meghaladja, 75%.

(2) Az 1,000.000 Ft-ot meg nem haladó vagyonszaporulatnál a magasabb fokozat alkalmazásánál a magasabb fokozatok alkalmazásából eredő egyszeri vagyonszaporulati dézsma nem lehet nagyobb, mint a fokozatot meghaladó vagyonérték fele, az 1,000.000 Ft-ot meghaladó vagyonszaporulatoknál pedig nem lehet nagyobb, mint a fokozatot meghaladó vagyonérték 75%-a.

Ut. Az értékhatároknak és a kulcsoknak merev alkalmazása mellett az az eset állhatna elő, hogy a magasabb kulcs alkalmazásából származó vagyonszaporulati dézsmatöbblet nagyobb összeget tenne ki, mint az az értéktöbblet, amellyel a vagyon az előző értékhatárt meghaladja. Ennek a méltánytalanságnak kiküszöbölését célozza a jelen bekezdésben felvett rendelkezés.

III. CIM

Eljárási szabályok

21. § (1) Az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma fizetésére kötelezettek az egyszeri vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma kivetése céljára kötelesek a pénzügyminiszter által meghatározott időben bevallást adni

Ut. (1) Az 1. § 1-5. pontjaiban felsorolt mindazok a természetes és jogi személyek, akiknek, illetőleg amelyeknek az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma fizetésére vonatkozó kötelezettsége az I. és II. Címben foglalt rendelkezések alapján fennáll, az 1947. évi október hó 15. napjáig bevallást kötelesek adni.

(2) A bevallás céljára négyféle hivatalos nyomtatvány készült, amelyek közül az 1. és 2. számú nyomtatványok az 1. § 1. és 5. pontjában említett természetes személyek, különkezelt vagyontömegek, jogi személyek, intézmények és vagyonközösségek egyszeri vagyondézsmájának, illetőleg vagyonszaporulati dézsmájának kivetésével kapcsolatban, a 3. és 4. számú nyomtatványok pedig az 1. § 2-4. pontjai alatt felsorolt vállalatok egyszeri vagyondézsmájának, illetőleg vagyonszaporulati dézsmájának kivetésével kapcsolatban használandók fel. A bevallási nyomtatványok a megállapított térítési költség ellenében az állami adóhivatalnál, valamint a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál) szerezhetők be.

(3) A bevallás alaki kellékei tekintetében a hivatalos nyomtatvány kellő útbaigazítást nyújt. A bevallást éppen ezért feltétlenül a hivatalos nyomtatvány felhasználásával kell megtenni. A bevallási ívet keltezni kell és aláírni. Az aláírás elengedhetetlen kelléke a bevallásnak.

(4) A fizetésre kötelezett a bevallási ív egyes rovatait pontosan köteles kitölteni s amennyiben egyes bejegyzései magyarázatra vagy részletezésre szorulnak, azt a bevallási íven vagy az ahhoz mellékelendő külön feljegyzéshez köteles megadni. A kitöltetlen bevallási iv beterjesztése bevallásadásnak nem tekinthető és nem mentesíti a fizetésre kötelezettet a késedelmes bevallás következményei alól.

(5) Az 1. § 2-4. pontjában említett fizetésre köteleztttek a bevalláshoz a cégszerűleg aláirt forintmérleget, amennyiben pedig vagyonszaporulati dézsma fizetésére is kötelesek az 1940. évi társulati vagyonadó kivetés alapjául szolgált mérleget és mindazokat az adatokat csatolni kötelesek, amelyek az egyszeri vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma helyes kivetéséhez szükségesek.

(6) Az egyszeri vagyondézsmára vonatkozó bevallás adási kötelezettségét nem érinti az, hogy a fizetésre kötelezett személy az 1947. évi vagyonadó kivetése céljából szabályszerű bevallást adott.

(7) A bevallás benyújtására kitűzött határidőt - indokolt kérelemre - az állami adóhivatal 1947. évi október hó 31. napjáig, a pénzügyigazgatóság pedig legfeljebb 1947. évi november hó 15. napjáig meghosszabbíthatja.

(2) A bevallást rendszerint maga a fizetésre kötelezett tartozik kiállítani és benyújtani. A nem önjogú természetes személyek, valamint a jogi személyek ügyében a bevallást a törvényes képviselő adja s ő látja el a képviseletet a további eljárás során is. Az a családtag, akinek vagyona a vagyonadóról szóló rendelkezések szerbit nem számítható a családfő vagyonához, külön bevallást köteles adni.

Ut. (1) Közös háztartás esetében a fizetésre kötelezett személynek általában a családfőt kell tekinteni, aki a bevallás kiállítására és benyújtására is köteles. Közös háztartáshoz tartozók egyenkint külön bevallást nem adnak, hanem vagyondézsmaköteles vagyonuk értékét a családfő vallja be. Azok a családtagok természetesen, akik nem a közös háztartásban, hanem önállóan tartoznak vagyondézsma alá, külön kötelesek bevallást adni. Így a feleség, ha a házastársak között a házassági életközösség tartósan megszűnt és a nő vagyonát már nem a férj kezeli, továbbá - a kiskorú gyermekektől eltekintve - a közös háztartáshoz tartozó többi családtag külön kötelese bevallást adni.

(2) Csődeljárás, továbbá zárgondnoki kezelés esetében a csőd, illetőleg a zárgondnoki kezelés tartama alatt a csődtömeggondnok, illetőleg a zárgondnok köteles bevallást adni.

(3) A bevallás adására kötelezett a bevallás beadásának, valamint a törvényes rendelkezésekben megszabott egyéb kötelezettségeinek meghatalmazott által is eleget tehet, ennen eljárásáért azonban anyagilag is felelős. Az illetékköteles meghatalmazást a bevalláshoz kell csatolni. A vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízott személyt - külön meghatalmazás nélkül is - meghatalmazottnak kell tekinteni.

Ut. (1) A meghatalmazó anyagi felelőssége nemcsak az egyszeri vagyondézsmára, illetőleg a vagyonszaporulati dézsmára, hanem a mulasztásból kifolyólag kiszabott pénzbírságra és pénzbüntetésre is kiterjed.

(2) A vagyon kezelésével megbízott ezt a minőségét igazolni köteles, ha a pénzügyi hatóság erre felhívja.

22. § (1) Az 1. § 1. és 5. pontjai alapján kötelezettek a bevallást a kötelezett vagyonadójának kivetésére illetékes állami adóhivatalnál, ha pedig vagyonadó alá nem esik, annál az állami adóhivatalnál kötelesek benyújtani, amelynek területén az ügyeit intéző szerv (igazgatóság stb.) működik.

(2) Az 1. § 2-4. pontja alapján kötelezettek a bevallást a társulati adójuk kivetésére illetékes állami adóhivatalnál (Budapesten az V/a. ker. adófelügyelőségnél) tartoznak beadni.

Ut. (1) A bevallást személyesen vagy posta útján lehet beadni. Előbbi esetben nyitva vagy boríték alatt is beadható. A postán küldött bevallást célszerű ajánlott küldeményként feladni.

(2) Ha a fizetésre kötelezett kívánja, az állami adóhivatal a személyesen benyújtott bevallásról elismervényt köteles adni.

(3) A bevallások tartalmát, továbbá azok kezelésének módját a pénzügyminiszter szabályozza.

Ut. (1) Az 1. § 1. és 5. pontjában említett fizetésre kötelezettek a bevallásban mindazoknak a vagyontárgyaknak állagát és értékét kötelesek feltüntetni, amelyeknek az 1947. évi január hó 1. napján tényleg birtokában voltak. Kivétel ebből a szempontból csak a haszonélvezettel terhelt ingó vagy ingatlan vagyonra áll fenn, mert az ilyen vagyonról a Vr. rendelkezéseitől eltérően nem a haszonélvező, hanem az állagtulajdonos köteles bevallást adni.

(2) A bevallási iv rovatainak kitöltésével kapcsolatban a helyes eljárás biztosítása és a kivető hatóságok kivetési munkájának megkönnyítése érdekében a következőket kell szemelőtt tartani:

I. A mező- és erdőgazdasági ingatlanokra, az azokkal kapcsolatos jogokra és üzemi tőkékre vonatkozólag [3. § (2) bekezdéshez fűzött Ut. (5) és (6) bek.] elegendő megjelölni a következőket:

a) az ingatlanok mely község területén feküsznek és mennyit tesz ki azoknak katasztrális holdakban számított területe és művelési ágankint számított kataszteri tiszta jövedelme;

b) a mező- és erdőgazdasági ingatlanhoz tartozó állatállomány, a gazdasági holt felszerelés és az 1947. évi január hó 1. napján meglevő és eladásra szánt terménykészlet részletezését;

c) az ingatlannal kapcsolatos jogok (pl. az u. n. kir. kisebb haszonvételi jogoki bérbeadás útján vannak-e hasznosítva és mennyit tesz ki a bérösszeg vagy azokat a fizetésre kötelezett maga gyakorolja;

d) az ingatlannak vannak-e társtulajdonosai és azokat az ingatlanból milyen hányadrész illeti meg;

e) az ingatlan haszonélvezettel van-e terhelve és ki a haszonélvező;

f) az ingatlant milyen jelzálogos tartozások terhelik;

g) melyek azok a jelzáloggal biztosított tartozások, amelyek több ingatlant közösen terhelnek;

h) melyek azok a jelzáloggal biztosított tartozások, amelyek az ingatlant és az ingó vagyont közösen terhelik:

i) van-e a fizetésre kötelezettnek nyugdíj-, kegydíj- vagy járadékfizetési kötelezettsége és kinek a javára.

II. A házbirtokra vonatkozólag (3. § (2) bekezdéséhez fűzött Ut. (5) bek.] elegendő megjelölni a következőket:

a) a ház vagy házak mely községben (városban) és mily helyrajzi szám (vagy mely utcában és házszám) alatt feküsznek:

b) az 1947. évi házadó alapjának összegét, amennyiben pedig az 1. § 5. pontja alá tartozó olyan fizetésre kötelezettről van szó, akinek háza a házadó alól állandóan mentes, a vagyondézsma szempontjából számbaveendő helyiségek számát és rendeltelését (pl. 15 lakó szoba, 10 dolgozó szoba, 5 tanácsterem stb. I;

c) az ingatlannak vannak-e társtulajdonosai és ezeket az ingatlanból milyen hányadrész illeti meg;

d) a házal vagy házakat terheli-e és kinek a javára haszonélvezeti jog;

e) a házbirtokot milyen jelzálogos tartozások terhelik;

f) melyek azok a jelzáloggal biztosított tartozások, amelyek több ingatlant közösen terhelnek;

g) melyek azok a jelzáloggal biztosított tartozások, amelyek a házbirtokot és az ingóvagyont közösen terhelik;

h) van-e a fizetésre kötelezettnek nyugdíj- vagy járadékfizetési kötelezettsége és kinek a javára.

III. A község (város) területén levő beépítetlen községi (városi) telkekkel és belsőségekkel (udvarok, kertek, parkok) kapcsolatban [3. § (2) bekezdéséhez fűzött Ut. (5) bek.] részletesen fel kell tüntetni a következőket:

a) községet (várost), amelynek területén a beépítetlen telek vagy belsőség fekszik;

b) a telek fekvését, utca és házszám vagy helyrajzi szám szerint;

c) a telek vagy községi (városi) belsőség nagyságát négyszögölek szerint;

d) a telek vagy belsőség négyszögölek szerint számított értékét;

c) a belsőségeknél annak a területnek nagyságát négyszögölek szerint, amelyen házadó alá eső épület áll:

f) a telken fennálló tartozásokat;

g) haszonélvezet esetében a haszonélvező nevét és lakóhelyét.

IV. Az ipari, kereskedelmi vagy bármi más hasznothajtó foglalkozásnak ingó vagy ingatlan (élő vagy holt leltári) vagyonban fekvő üzemi tőkéjével kapcsolatban [3. § (2) bekezdéséhez fűzött Ut. (7) bek.] meg kell jelölni a következőket:

a) az üzemi tőkéhez tartozó ingatlan helyét, területét, az állandóan adómentes épületek számát, terjedelmét és értékét;

b) a gépek, szállítási eszközök, szerszámok, állatok számát és értékét, az egyéb berendezési tárgyakat és ezek értékét;

c) a készáru, félgyártmány, nyersanyag, gyártási segédanyag mennyiségét és értékét;

d) az üzleti követelések és tartozások állagát, a hitelezők és adósok részletes jegyzékének csatolása mellett;

e) a pénzkészletet és a váltókban, kötvényekben vagy más értékpapírokban fekvő üzleti (üzemi) tőkevagyont az egyes vagyontárgyak részletes felsorolásával;

f) azoknak a dologi jogosítványoknak (pl. személy- és reáljogu gyógyszertárák) tőkeértékét, amelyek a Vr. idevonatkozó rendelkezései szerint az üzemi tőkén felül értékelendők.

V. A tőkevagyonnal kapcsolatban [3. § (2) bekezdéséhez fűzött Ut. (9) és (12) bek.] egyrészt a készpénzt és tőkekövetelést, másrészt az értékpapírokban fekvő vagyont részletesen fel kell tüntetni. Tőkevagyonként kell bevallani a haszonélvezeti szolgalom tőkeértékét, s ezzel kapcsolatban meg kell jelölni a tőkeérték kiszámításának alapjául szolgáló adatokat [5. § (2)-(3) bek.]; Be kell vallani azoknak a vagyonjogoknak (pl. az u. n. kir. kisebb haszonvételi jogot, terrágiumok, stb.) tőkeértékét, amelyek a Vr. rendelkezései értelmében tőkevagyonnak tekintendők. Be kell végül jelenteni azokat az adósságokat, amelyek a tőkevagyont vagy egyes részeit kézizálog adása útján vagy anélkül is terhelik.

VI. Az egyéb ingó vagyonukkal kapcsolatban [3. § (2) bekezdéséhez fűzött Ut. (9) bek.] be kell vallani:

a) a fizetésre kötelezeti által a háztartás keretében használt gépkocsikat, megjelölve azok gyári minőségét és értékét, továbbá a fogatokat, jachtokat, motorcsónakokat stb. és azok értékét;

b) az ékszereket, ékköveket, gyöngyöket, ezüstneműeket, egyéb drágaságokat és azok értékét:

c) a keleti szőnyegeket, gobelineket, műtárgyakat és azok értékét.

(3) Az 1. § 2-4. pontjában felsorolt fizetésre kötelezettek, amennyiben a 7. § (1) és (2) bekezdéseiben említett címeken levonásra tartanak igényt, a tiszta vagyonból levonni kívánt tételek kiszámítására vonatkozó adatokat részletesen kötelesek bejelenteni.

(4) A tagjaiknak részvény vagy üzletrész ellenében öröklakást biztosító részvénytársaságok és szövetkezetek a társulati adójuk kivetésére illetékes állami adóhivatalhoz 1947. évi október hó 15. napjáig azt kötelesek bejelenteni, hogy a tulajdonukban lévő házban a részvények, illetőleg üzletrészek birtoklása alapján az egyes lakások vagy üzlethelyiségek használatának a joga mily értékű részvény, illetőleg részjegy alapján, névszerint kiket illet. Ha valamelyik lakást nem a részvények, illetőleg a részjegyek birtokosa használná, be kell jelenteni azt is, hogy a kérdéses lakást vagy üzlethelyiséget ki és milyen címen használja.

(5) A vagyonszaporulati dézsma fizetésére kötelezettek bevallásukhoz mindazokat az adatokat kötelesek csatolni, amelyek a szaporulati dézsma alapjának a 16-18. §-okban foglaltak szerint kiszámításához feltétlenül szükségesek. Így különösen he kell csatolni az 1939. évi december hó 31-én készült leltárt, illetőleg a társulati adó alá eső fizetésre kötelezetteknek az 1940. évi társulati adókivetés alapjául szolgált üzleti év mérlegét és az azt kiegészítő részletes üzleti leltárt. Ha a vállalat ezt a leltárt csatolni nem tudja, az összehasonlítás alapjául szolgáló saját tőke kiszámítására vonatkozó adatokat köteles becsatolni.

(6) A fizetésre kötelezett célszerűen jár el, ha az egyszeri vagyondézsmára, illetőleg a vagyonszaporulati dézsmára vonatkozó bevalláshoz becsatolja a szükséges igazolásokat mindazokra a körülményekre, amelyekre vonatkozólag - kétség esetében - igazolást köteles szolgáltatni.

(7) Ha a szükséges igazolásokat a fizetésre kötelezett bevallásával együtt be nem szolgáltatja, az állami adóhivatal köteles felhívni a szükségesnek tartott igazolások benyújtására, illetőleg közlésére.

(8) Ha a fizetésre kötelezett élni kíván a 4. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (3) bekezdésében biztosított azzal a jogával, hogy a fizetett nyugdíj, kegyuri teher, vagy más járadék egy évi összegének húszszorosát a vagyondézsmaköteles vagyon együttes értékéből teherként levonja, az érvényesíteni kívánt ilyen terheken felül a nyugdíj, kegyuri járandóság vagy más járadék élvezőjének nevét, lakóhelyét s az adóévet megelőző évben kifizetett ilyen kiadások egy évi összegét is fel kell tüntetni a bevallásban.

(9) Ha a fizetésre kötelezett az egyszeri vagyondézsma kivetésének céljára adott bevallásában olyan vagyontárgyat is bevallana, amelyet az 1947. évi vagyonadó bevallásában elhallgatott, vele szemben a Vr. 30-31. §-aiban foglalt rendelkezések alkalmazását mellőzni kell. az elhallgatott vagyontárgy figyelembevételével járó vagyonadó különbözetet azonban pótlólag elő kell írni.

(10) A fizetésre kötelezettek által benyújtott bevallásokat zár alatt, illetőleg ugy kell őrizni, hogy azokba idegen betekintést ne nyerhessen. Egyebekben a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezéseknek azok a szabályai, amelyek a hivatali titoktartásra vonatkoznak, a jelen § alapján beadott bevallásokkal kapcsolatban is kötelezők.

23. § (1) Az egyszeri vagyondézsmát és a vagyonszaporulati dézsmát a bevallások, valamint a hivatalból rendelkezésre álló vagy megszerzett adatok alapján az az állami adóhivatal állapítja meg, amelyhez 22. § rendelkezései szerint a bevallást be kell nyújtani.

Ut. (1) A kivetés foganatosítására az az állami adóhivatal illetékes, amely a fizetésre kötelezett 1947. évi vagyonadóját kivetette. Ebből következik, hogy az az állami adóhivatal, amely a fizetésre kötelezett 1947. évi vagyonadóját kivetette az egyszeri vagyondézsma kivetésére akkor is illetékes, ha a fizetésre kötelezett a jelen rendelet alapján adandó bevallás időpontjáig állandó lakóhelyét megváltoztatta volna.

(2) Az 1. § 5. pontjában említett fizetésre kötelezetlek egyszeri vagyondézsmájának, illetőleg vagyonszaporulati dézsmájának megállapítására az az állami adóhivatal illetékes, amelynek területén a fizetésre kötelezett ügyeit intéző központi szerv működik.

(3) A kivetésre illetékes állami adóhivatal az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma összegét a fizetésre kötelezettek által benyújtott bevallások, valamint a vagyonadó kivetési iratokból rendelkezésre álló vagy a bevallásoktól függetlenül hivatalból beszerzett adatok alapján állapítja meg.

(4) A pénzügyigazgatóságok a jelen rendelet megjelenése után azonnal megindítják a kivetési eljárást és megtesznek minden intézkedést, hogy a kivetési eljárás a megszabott határidőre befejeztessék. Ebből a célból utasítják a községi elöljáróságokat, hogy az egyszeri vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma kivetésére szolgáló bevallások beadására vonatkozó "Felhivás"-t tegyék közhírré, a községházán - október hó 15-ig terjedő időtartamra - függesszék ki, a városokban még falragaszok útján is tegyék közzé, azonkívül a helyi lapokban és egyéb helyi szokás szerint (dobszó stb. útján) hívják fel a fizetésre kötelezettek figyelmét a bevallások benyújtásának idejére és a beadás elmulasztásának, továbbá a hamis vagy a helytelen bevallásoknak jogkövetkezményeire. A kifüggesztett felhívást a községi elöljáróságok (városi adóhivatalok), a kifüggesztést igazoló záradék rávezetése után október hó 20-ig kötelesek külön bejelentés nélkül az állami adóhivatalhoz beterjeszteni. A bevallások beadására vonatkozó felhívásnak a szükséges példányszámban kinyomatásáról és szétküldéséről az államnyomda útján központilag történt intézkedés.

(8) Az egyszeri vagyondézsma alá tartozó vagyontárgyakkal kapcsolatban az 1. § 1. pontjában említett fizetésre kötelezettekre vonatkozólag összeírást nem kell foganatosítani, mert az ezekre vonatkozó adatok az 1947. évi vagyonadó kivetési munkálatokból már az állami adóhivatalok rendelkezésére állanak. Ezzel szemben a Vr. 24. §-ában foglaltak értelemszerű alkalmazásával s az ott részletesen szabályozott módon kell az összeírási munkálatokat elvégezni, az 1. § 5. pontja értelmében fizetésre kötelezettekre, mert ezek a jogi személyek, intézmények és vagyonközösségek nem lévén a vagyonadó alanyai, azokra vonatkozólag ezideig összeírás sem foganatosíttatott.

(6) Az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma helyes kivetéséhez fűződő nagyjelentőségű szempontokra figyelemmel az állami adóhivataloknak mindent el kell követniök, hogy a jelen rendeletben foglaltak értelmében fizetésre kötelezettek közül a kivetési eljárás során senki ki ne maradjon és a benyújtott, illetőleg az állami adóhivatal által bekívánt bevallás álapján mind az egyszeri vagyondézsma, mind a szaporulati vagyondézsma a rendelet értelmében járó összegben nyerjen megállapítást.

(2) Az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma helyes megállapítása céljából az állami adóhivatal mindazokat az intézkedéseket megteheti, amelyekre a vagyonadóra, továbbá a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések szerint jogosult.

Ut. (1) Az állami adóhivatal az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma helyes megállapítása céljából a szűkséghez képest:

1. a fizetésre kötelezettet felvilágosításadás céljából az állami adóhivatalhoz, illetőleg, ha a fizetésre kötelezett másutt lakik, lakóhelyének községi elöljáróságához megidézheti, esetleg tőle egyes meghatározott kérdésekben írásban is felvilágosítást kívánhat, tőle egyes meghatározott adatokat írásban bekövetelhet, a fizetésre kötelezettet észrevételeinek és esetleges kifogásainak előterjesztésére felhívhatja;

2. tanukat hallgathat ki, vagy, ha a tanú megesketését a polgári peres eljárás szabályai nem zárják ki, a tanút a lakóhelye szerint illetékes járásbíróság által eskü alatt kihallgattathatja;

3. szakértőket hallgathat meg;

4. könyvvizsgálatot, illetőleg helyszíni szemlét rendelhet el;

5. különösen megokolt esetekben az üzleti könyveknek, vagy azok egy részének a könyvvizsgálat megtartásáig leendő lefoglalását végzéssel elrendelheti.

(2) Ha az állami adóhivatal a bevallott vagyont nem találja elfogadhatónak, de nem állanak olyan adatok rendelkezésére, amelyek alapján a megbecsülendő vagyon nagyságát pontosan meg tudná határozni, főleg arra kell törekednie, hogy a vagyon nagyságát külső ismertető jelekből állapítsa meg, amelyeket a fizetési meghagyásban részletesen és pontonkint is felsorolni köteles. Ennél az eljárásnál a fizetésre kötelezettnek egész gazdasági helyzetét, illetőleg a vagyontárgyaknak egymáshoz való viszonyát figyelembe kell venni.

24. § (1) A vagyonszaporulati dézsma fizetési kötelezettség megállapításánál összehasonlítási alapul szolgáló 1939. évi vagyoni állapot megállapítása céljára elsősorban az 1940. évi vagyonadó bevallás adatait kell felhasználni.

(2) Ha ezek a kivetési hatok a háborús események következtében megsemmisültek vagy használhatatlanná váltak, a szükséges adatokat elsősorban a fizetésre kötelezett tartozik a kivető hatóságok rendelkezésére bocsátani, de fel lehet használni az 1938. XX. tc. alapján kivetett egyszeri beruházási hozzájárulásra vonatkozó kivetési iratok adatait is.

Ut. Az állami adóhivatal köteles a vagyonszaporulati dézsma kivetése céljára adott bevallás adatait összehasonlítani az 1940. évi vagyonadó kivetési iratainak adataival és meggyőződni arról, hogy a dézsma bevallás adatai helyesek-e, illetőleg eltérés esetén annak okát felderíteni.

25. § (1) Mind az egyszeri vagyondézssna, mind a vagyonszaporulati dézsma összegéről a fizetésre kötelezettet fizetési meghagyással kell értesíteni.

(2) Ha a megállapítás a bevallásban foglalt adatoktól eltér, az eltérést meg kell indokolni. A fizetési meghagyásban az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma esedékességének időpontjait és az egyes időpontokban esedékes részletek összegeit is meg kell határozni.

Ut. Az állami adóhivatal a vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma összegéről a fizetésre kötelezettet legkésőbb 1947. évi november hó 15-ig fizetési meghagyással értesíti. A fizetési meghagyásban nemcsak az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma összegét és az azok alapjainak megállapítására vonatkozó indokokat, hanem a fizetendő részletek összegeit is meg kell határozni.

(3) Az állami adóhivatal az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma összegét lajstromba foglalja s mihelyt valamely; község (város) lajstroma elkészült, a lajstromot a vonatkozó fizetési meghagyásokkal együtt a kivetett összegek előírása, a fizetési meghagyásoknak soronkívüli kézbesítése és a lajstromok 60 napra közszemlére tétele végett a községi elöljáróságnak (városi adóhivatalnak) kiadja.

Ut. (1) Az állami adóhivatal a községenkénti részletezéssel elkészített összesítést ugyancsak 1947. évi november hó 15-éig a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnek köteles megküldeni.

(2) A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség az állami adóhivatalok által megküldött összesítésekből főösszesítést készít s azt 1947. évi november hó 30. napjáig a pénzügyminiszteri számvevőség egyenesadó és jövedékügyi csoportjának köteles megküldeni.

(4) A lajstrom közszemlére tételéről a község (város) lakosait a községben (városban) szokásos módon előzetesen azzal a figyelmeztetéssel kell értesíteni, hogy a lajstromot mindenki megtekintheti és a mások terhére kivetett egyszeri vagyondézsmárn, illetőleg vagyonszaporulati dézsmára vonatkozó írásbeli észrevételeit a lajstrom közszemlére tételének utolsó napját követő 15 nap alatt az állami adóhivatalnál benyújthatja.

(5) A kellő időben benyújtott észrevételeket az állami adóhivatal felülvizsgálja s azok alapján a kivetett egyszeri vagyondézsmát, illetőleg vagyonszaporulati dézsmát saját hatáskörében helyesbítheti és erről a fizetésre kötelezettet új fizetési meghagyással értesíti.

Ut. (1) A fizetésre kötelezett a saját vagyondézsmája, illetőleg vagyonszaporulati dézsmája ellen észrevételt nem tehet, az ellen csakis fellebbezéssel élhet. Mind az észrevételt, mind a fellebbezést - illetékmentesen - írásban kell benyújtani.

(2) Az elsőfokú kivetésnek észrevételek alapján helyesbítése az állami adóhivatal hatáskörébe tartozik. Az állami adóhivatal az észrevételek alapján készített és részletesen indokolt új fizetési meghagyást vétbizonyítvány mellett kézbesítteti.

26. § (1) Az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma elsőfokú megállapítása ellen a fizetési meghagyás kézbesítésének napját követő naptól számított 15 nap alatt a pénzügyigazgatósághoz van fellebbezésnek helye.

(2) A kellő időben beadott fellebbezésnek az abban vitatott összeg erejéig halasztó hatálya van.

Ut. (1) A fellebbezésben vitatott összeg erejéig végrehajtási eljárást lefolytatni nem lehet. Köteles ennélfogva az állami adóhivatal a fellebbezés beérkezte után hivatalból haladéktalanul intézkedni a vitatott összeg erejéig a behajtási eljárás felfüggesztése iránt.

(2) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt a fizetésre kötelezett igazolással élhet, ha a fellebbezésnek a meghatározott időben beadását el nem hárítható akadályok miatt mulasztotta el.

(3) A kellően indokolt igazolási kérelmet a fellebbezéssel együtt attól a naptól számított 15 nap alatt kell előterjeszteni, amely napon a fellebbezés a legkésőbb beadható volt, vagy ha az akadály később szűnt meg, amely napon az megszűnt. A mulasztás napjától számított hat hónap eltelte után igazolási kérelmet előterjeszteni nem lehet.

(4) Az igazolási kérelmet a másodfokú hatóság az ügy érdemének tárgyalása elölt bírálja el s ha az igazolást elfogadja, az ügy érdemében is határoz; ha az igazolást nem fogadja el, a fellebbezést visszautasítja.

(5) El nem hárítható az olyan akadály, amely a fizetésre kötelezettet önhibáján kívül gátolja a fellebbezés beadásában és ezt a gátló körülményt a kellő gondosság ellenére sem tudja megelőzni vagy megszüntetni. Ilyen el nem hárítható akadály pl. a kötelezett betegsége, külföldön tartózkodása, de csak abban az esetben, ha ez alatt az idő alatt nem volt olyan helyettese, alkalmazottja vagy megbízottja, aki vagyoni ügyeit lebonyolította.

(6) Az igazolási kérelem nélkül elkésetten beadott fellebbezést az állami adóhivatal érdemi tárgyalás nélkül visszautasítja. A visszautasító határozat ellen felfolyamodásnak van helye, ha a kötelezett azt vitatja, hogy fellebbezését szabályszerű időben adta be.

27. § (1) A pénzügyigazgatóságnak az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma jogossága és mérve tárgyában hozott másodfokú határozata ellen annak kézbesítése napját követő naptól számított 15 nap alatt a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye.

(2) A panasznak halasztó hatálya nincs.

Ut. (1) A panasz irányulhat a másodfokú határozatnak egésze vagy bármely része ellen.

(2) A panaszt a pénzügyigazgatóságnál kell benyújtani.

(3) A pénzügyigazgatóság véghatározata ellen van csak panasznak helye. A közbeeső határozat ellen esetleg beadott panaszt tárgyalás mellőzésével a kivetési iratokhoz kell csatolni.

(4) A fellebbezést elkésés miatt visszautasító határozat ellen a közigazgatási bírósághoz felfolyamodással, az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen pedig panasszal lehet élni.

IV. CIM

Büntető rendelkezések

28. § (1) Aki az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma megállapítása céljára bevallását a megszabott határidőben be nem adja, a terhére megállapított egyszeri vagyondézsma, valamint vagyonszaporulati dézsma 10%-át, ha pedig a bevallás beadására vagy a bevallás hiányának pótlására hozzá intézett felhívásnak a kitűzött határidőn belül sem tesz eleget, a megállapított dézsmának 25%-át fizeti bírság fejében. A bírságot az állami adóhivatal az egyszeri vagyondézsmával és a vagyonszaporulati dézsmával egyszerre állapítja meg és vezeti be a kivetési lajstromba.

Ut. (1) Ha a fizetésre kötelezett a bevallását a 21. § (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (1) bekezdésében megszabott határidő után adja be, terhére bírság címén a dézsmák 10%-át kell kivetni. Ugyancsak 10%-os bírságot kell kivetni akkor is, ha a fizetésre kötelezett a bevallását az állami adóhivatal felhívására, de a felhívásban erre kitűzött határidő eltelte előtt adta be.

(2) Az a fizetésre kötelezett, aki bevallását az állami adóhivatalnak erre vonatkozó felhívásában kitűzött határidő eltelte után sem adta be vagy a bevallás hiányait a megállapított határidő alatt nem pótolja, a dézsmák 25/-át tartozik bírság címén megfizetni.

(2) Ha az egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma a jogorvoslati eljárás során változik, a bírság összegét ennek megfelelően módosítani kell.

(3) Ha a fizetésre kötelezett igazolja, hogy mulasztása vétlen volt, a bírság kivetését mellőzni kell.

Ut. Ha a fizetésre kötelezett a mulasztását a bevallással vagy a pótlásokkal és felvilágosításokkal együtt igazolja, igazolását már a kivetési eljárás során el kell bírálni és az igazolás elfogadása esetében a bírságot ki sem kell vetni. Ha a mulasztás vétlenségét a kötelezett a jogorvoslati eljárás során igazolja, a bírságot határozattal kell törölni. Minthogy pedig a bírságot a dézsmák összege alapján kell kivetni, a bírság a dézsmák sorsában osztozik s így ha a jogorvoslati eljárás során a dézsmák összegét emelték, a bírság összegét is megfelelően helyesbíteni kell, ha pedig a dézsmák összege csökkent, a különbözetnek megfelelő bírságot is törölni kell. A mulasztás vétlenségénél igazolására felhozott körülmények mellett vizsgálni kell azt is. hogy a késedelem mekkora volt. Rövid késedelmet, különösen ha a kötelezett kötelességének felhívás nélkül eleget tett, méltányosan kell elbírálni. Általános védekezések, mint pl. a kötelezett a bevallást nem tudta elkészíteni vagy nem volt szakközege stb. igazolásul nem fogadhatók el.

29. § (1) Adócsalás bűntettét követi el, aki abból a célból, hogy az egyszeri vagyondézsma, illetőleg az egyszeri vagyonszaporulati dézsma fizetése alól egészen vagy részben mentesüljön:

1. az egyszeri vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma megállapításának alapjául szolgáló valamilyen vagyontárgyat a bevallásából kihagy;

2. bevallásában vagy beadványában - ideértve a jogorvoslati beadványokat is - vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésre adott válaszában tudva valótlan nyilatkozatot tesz vagy az egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma helyes megállapítására alkalmas és általa ismert ténykörülményt elhallgat:

3. a hatóság által elrendelt könyvvizsgálatot meghiusítja.

(2) Az adócsalás büntette miatt kiszabható szabadságvesztés büntetésen felül mellékbüntetésként minden esetben kiszabandó pénzbüntetés a veszélyeztetett egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma megrövidített összegének háromszorosától nyolcszorosáig terjedhet.

(3) Ha az adócsalás elkövetésénél a fizetésre kötelezett jogi személy részérőt a felügyeletre vagy az ellenőrzés gyakorlására hivatott személyt akár szándékos, akár gondatlan mulasztás terheli, a felügyeletre vagy ellenőrzésre hivatott ez a személy, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.

(4) Az adócsalás miatt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését is ki kell mondani. Ez a rendelkezés a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. V. tc. 54. §-ában, valamint a büntető törvénykönyvnek és a bűnvádi eljárás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1908. XXXVI. tc. 36. §-ában foglaltakat nem érinti.

Ut. (1) Az adócsalás büntette miatt az eljárás annak a törvényszéknek hatáskörébe és illetékességéhez tartozik, amelynek területén a veszélyeztetett dézsma megállapítására illetékes állami adóhivatal van.

(2) Adócsalás esetében a törvényszék, mint rendes büntető bíróság ítélkezik, ennélfogva a közvádat nem a pénzügyi hatóság, hanem az ügyészség képviseli.

(3) Adócsalás gyanúja, esetén az állami adóhivatal köteles a bűncselekmény bizonyítására alkalmas adatokat soronkívül összegyűjteni és ebből a célból a nyomozást akár az esetleges feljelentés alapján, akár hivatalból megindítani.

(4) Az állami adóhivatal a nyomozás eredményéhez képest mindenekelőtt kiveti a dézsmákat és ha a kivetés jogerőssé vált, az iratokat a pénzügyigazgatósághoz terjeszti fel, amely a veszélyeztetett vagy megrövidített dézsmák összegének feltüntetésével megteszi a feljelentést az illetékes ügyészséghez.

(5) A feljelentést mellőzni kell, ha az adócsalás ismérvét magában foglaló cselekményt vagy mulasztást annak elkövetője még a felfedezés előtt a hatóságnál beismerte és a dézsmák veszélyeztetett összegeinek kétszeresét önként lefizette.

(6) A kiszabott pénzbüntetés előírását, elkönyvelését, behajtását és biztosítását a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések szabályozzák.

30. § (1) Szabálytalanság miatt az egyszeri vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma háromszorosáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő az a fizetésre kötelezett, aki a jelen rendeletben vagy az annak alapján kiadott miniszteri rendeletekben megszabott kötelezettségét oly módon szegi meg, hogy az az egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma megrövidítésére alkalmas, feltéve, hogy a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a 29. § rendelkezése - alá nem esik és a cselekmény vagy mulasztás nem olyan, hogy ez a 28. § alapján bírsággal lenne sújtható.

Ut. Az ebben a §-ban említett pénzbírságot olyan esetben kell kiszabni, ha a fizetésre kötelezett cselekménye vagy mulasztása a dézsmák megrövidítésére vezetett ugyan, azonban nem állanak olyan adatok rendelkezésre, amelyekkel bizonyítani lehetne, hogy a fizetésre kötelezett a dézsmák megrövidítését előidéző cselekményét vagy mulasztását a dézsmák megrövidítse céljából követte el. A pénzbírság mérvének megállapítása szempontjából a cselekmény vagy mulasztás természete és körülményei az irányadók. A pénzbírság a megrövidített dészmák háromszoros összegénél nagyobb nem lehet.

(2) A pénzbírságot, amely szabadságvesztésre át nem változtatottá, elsőfokon az állami adóhivatal állapítja meg, határozata ellen a pénzügyigazgatósághoz lehet fellebbezni, amely a fellebbezés felett - ha a pénzbírság a 10.000 forintot nem haladja meg - végérvényesen határoz. Ha azonban a pénzbírság a 10.000 forintot meghaladja, a pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

Ut. (1) A pénzbírságot nem a kivetési lajstrom útján, hanem külön határozattal kell előírni.

(2) A fizetésre kötelezett a fellebbezésében nemcsak a jogosság, hanem a méltányosság alapján is kérheti a pénzbírság törlését vagy mérséklését.

31. § Az 1. § 2-5. pontjában említett fizetésre kötelezettek terhére a jelen cím alapján megállapított pénzbüntetésért és pénzbírságért a vállalat igazgatóságának tagjait, korlátolt felelősségű társaságnál annak ügyvezetőit, intézménynél, illetőleg vagyonközösségnél annak vezetőit egyetemleges fizetési kötelezettség terheli.

32. § (1) Az a hatósági közeg, aki a fennálló jogszabályokban az egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma kivetése és biztosítása céljából reá rótt kötelezettségeket mulasztás vagy cselekmény által megsérti - amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik - 200 forintig terjedhető rendbírsággal büntetendő.

(2) A rendbírságot elsőfokon a pénzügyigazgatóság állapítja meg. A határozat ellen kézbesítését kővető naptól számított 15 nap alatt a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni.

33. § A jelen cím alapján kiszabott pénzbüntetés, pénzbírság és rendbírság az államkincstárt illeti.

V. CIM

Vegyes rendelkezések

34. § (1) Az egyszeri vagyondézsmát, valamint a vagyonszaporulati dézsmát 1047. évi augusztus hó 1-től kezdődőleg egyenlő havi részletekben oly módon kell fizetni, hogy 1947. évi augusztus hó 1. napjától 1948. évi július hó 31. napjáig terjedő időszakban annak 30%-át, 1948. évi augusztus hó 1. napjától 1949. évi július hó 31. napjáig terjedő időszakban 33%-át s végül az 1949. évi augusztus hó 1. napjától 1950. évi július hó 31. napjáig terjedő időszakban annak 37%-át kell megfizetni. Ha az egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma összege bármely okból megváltozik, a jövőben fizetendő részletek összegét akként kell módosítani, hogy a tartozás a megállapított három év alatt kiegyenlíttessék.

(2) A havi részlet az egyes hónapok 1. napján esedékes s azt az illető hónap 15. napjáig lehet kamatmentesen fizetni.

Ut. (1) A bevallás beadásának elmulasztása, miatt kivetett bírságot is a vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma fizetésére megállapított időpontokban, azokkal együtt kell megfizetni. A fizetési meghagyásban, valamint a kivetési lajstromban a vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma, illetőleg a bírság cinjén fizetendő részletek összegeit külön-külön fel kell tüntetni.

(2) Pótkivetés esetében az 1947. évi augusztus hó 1-től a kivetés megtörténtéig már esedékessé vált havi részleteket a fizetési meghagyás kézbesítésének napját követő naplói számított 30 nap alatt kell kamatmentesen megfizetni.

(3) A vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma és bírság összegében bármily címen bekövetkezett változás a már esedékessé vált részletek összegét nem érinti. A változási elrendelő határozat kézbesítését megelőző időben már esedékessé vált részletek összegét megváltoztatni, felemelni vagy csökkenteni nem szabad. Szaporodás vagy törlés esetében a változást elrendelő határozat kézbesítését követő időben esedékessé váló részletek összegéi olymódon kell helyesbíteni, hogy a dézsmáknak és bírságoknak még nem esedékes része az 1947. évi augusztus 1-től számított három év alatt kiegyenlíttessék. Ehhez képest a szaporodásba hozott, illetőleg törölt összegnek a hátralevő hónapok számával történt elosztása után jelentkező hányadával növelni, illetőleg csökkenteni kell a jövőben esedékes havi részletek összegét.

(3) Előrefizetés esetében az előre fizetett részlet titán évi 8%-os kamattérítés jár. A kamattérítést, ha a fizetésre kötelezett a hónap utolsó napján fizetett, a fizetés napjától, ha pedig később fizetett, a fizetés napját követő hónap első napjától az előre fizetett részlet fizetésére megállapított napig kell számítani.

Ut. (1) Aki az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma, valamint bírság egy, vagy több havi részletét a fizetésre megállapított nap előtt fizeti meg, az előre befizetett havi részlet után évi 8%-os kamattérítésben részesül. Nem jár kamattérítés az olyan előrefizetések után, amelyek valamelyik havi részletnek a teljes összegét sem fedezik.

(2) A kamattérítést, ha a fizetésre kötelezett a hónap első napján fizetett, a fizetés napjától, ha pedig később fizetett, a fizetés napját követő hónap első napjától az előre fizetett részlet fizetésére megállapított napig kell számítani.

(3) A kamattérítést az előrefizetés teljesítése alkalmával a községi elöljáróság (városi adóhivatal) állapítja meg.

(4) A kamattérítés összegét önállóan kell megállapítani s azt az esetleg egyidejűleg befizetett hátralék után járó késedelmi kamatokba beszámítani nem szabad.

(5) Az előre teljesített fizetések után helyesen és jogosan megállapított kamattérítés összegét a kamattérítés alapjául szolgáló havi részletek összegében utólag bármilyen címen bekövetkezhető változások nem érintik.

(6) Az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma főkönyv felülvizsgálata során a kamattérítések helyességét az állami adóhivatal tételenként köteles ellenőrizni.

(4) Késedelmes fizetés esetében havi 1%-os késedelmi kamatot kell fizetni. A késedelmi kamat az esedékesség napjától annak a hónapnak végéig jár, amelyben a fizetést teljesítik.

Ut. (1) A vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) havi részletének késedelmes fizetése esetében havi 1% késedelmi kamatot kell fizetni.

(2) A késedelmi kamatot a havi részletek fizetésére megállapított hónap első napjától annak a hónapnak végéig kell felszámítani, amelyben a fizetést teljesítik.

(3) A helyesen és jogosan megállapított késedelmi kamat összegét a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) havi részleteinek az összegében utólag bármilyen címen bekövetkező változások nem érintik. A szabályszerűen járó késedelmi kamatot mérsékelni, vagy elengedni nem lehet.

(4) A késedelmi kamatok helyes felszámítását az állami adóhivatal a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma főkönyv felülvizsgálata során sűrű kémpróbák útján köteles ellenőrizni.

(5) A behajtási illeték felszámítására a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések az irányadók.

35. § Mindaddig, amíg az egyszeri vagyondézsmát, valamint az egyszeri vagyonszaporulati dézsmát ki nem vetik, a fizetésre kötelezett mind a vagyondézsma, mind a vagyonszaporulati dézsma összegét köteles kiszámítani és annak a 34. § (1) bekezdésében meghatározott havi részletét előlegként befizetni.

Ut. (1) Az 1. § 1. pontjában említett fizetésre kötelezetlek a vagyondézsmát az 1947. évi vagyonadó kivetésére szolgáló bevallás adatai, a vagyonszaporulati dézsmát pedig az 1940. évi vagyonadóalapjának négyszeres szorzatában jelentkező forintérték és az 1947. évi vagyonadóalapjának összehasonlítása útján, az 1. § 2-4. pontjaiban említett fizetésre kötelezettek a mérlegrendelet alapján készített megnyitó forintmérleg, illetőleg a 12370/1945. ME rendelettel előirt 1946. évi január hó 1-i üzleti leltár és az 1940. évi társulati adó alapjául szolgáló mérleg adatai alapján az 1. § 5. pontjában említett fizetésre kötelezettek pedig a rendelkezésére álló adatok alapján kötelesek a havi előleget kiszámítani és befizetni. A befizetett előleg az állami adóhivatal által kivetett vagyondézsmába, illetőleg vagyonszaporulati dézsmába beszámít.

(2) Az 1947. évi augusztus hónapra járó előleget a fizetésre kötelezett az 1947. évi szeptember-december hónapjaiban négy egyenlő részletben, az említett időben esedékessé váló folyó havi előlegen felül, kamatmentesen fizetheti meg.

36. § Az egyszeri vagyondézsmát, valamint a vagyonszaporulati dézsmát az köteles fizetni, akinek terhére azt kivetették. Ha az egyszeri vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma megállapítása szempontjából több személy vagyonát kell összeszámítani, egymásközti viszonyukban az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma terhe a vagyonérték arányában oszlik meg. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a családra, mint gazdasági egységre.

Ut. (1) A fizetésre közvetlenül kötelezettel együtt egyetemleges fizetési kötelezettséggel tartoznak:

1. a közös háztartásához tartozó családtagok, akiknek az 1947. évi január hó 1. napján megvolt vagyonát a Vr. 2. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a családfő vagyondézsmájának, illetőleg vagyonszaporulati dézsmájának alapjához számították. Ezek a családtagok a családfő számláján előírt vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma teljes összegéért felelősek:

2. az örökösök örökrészük erejéig a hagyatékot terhelő dézsmáért.

(2) A jogi személyek, intézmények, vagyontömegek és vagyonközösségek terhére kivetett dézsmák megfizetéséről a törvényes képviselő köteles gondoskodni és ügyelni arra, hogy a vagyon a dézsmák teljes - mind a már lejárt, mind a még le nem járt részletek - befizetése előtt jogellenesen fel ne osztassék. A felosztás előtt a törvényes képviselő minden esetben köteles az állami adóhivatalnak jelentést tenni.

37. § (1) Az egyszeri vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának az a része, amelynek alapjául ingatlan szolgál, az ingatlant az 1947. évi január hó 1. napjának megfelelő rangsorral jelzálogjogi bejegyzés nélkül terheli. Ez az elsőbbség megszűnik, ha az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma biztosítására a jelzálogjog bejegyzését az 1950. évi július hó 31. napjáig, illetőleg, ha a bevallást késedelmesen, az 1947. évet követő időben adták be, a bevallás beadásától számított három év alatt nem kérik. Ha a jelzálogjog bejegyzését határidőn belül kérik, azt az 1947. évi január hó 1. napjának megfelelő rangsorral kell bejegyezni. Elidegenítési és terhelési tilalom nem gátolja, hogy az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma behajtása végett az ingatlan állagára végrehajtást vezessenek.

Ut. (1) A vagyondézsmának és vagyonszaporulati dézsmának az a része, amelynek alapjául ingatlan szolgál, az ingatlant az 1947. évi január hó 1. napjának megfelelő rangsorral jelzálogjogi bejegyzés nélkül terheli s az ingatlanárverésen befolyt vételár birói felosztása során ugyanilyen rangsorban kell kielégíteni. Ez az elsőbbség megszűnik, ha a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma biztosítására a jelzálogjog bejegyzését az 1950. évi július hó 31. napjáig, illetőleg, ha a bevallást késedelmesen, az 1947. évet követő időben adták be, a bevallás beadásától számított három év alatt nem kérik. Az a hatósági közeg, aki a rangsor biztosítására szükséges intézkedéseket a kellő időben nem teszi meg, a 32. § szerint büntetendő mulasztást követ el.

(2) A vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának az a része, amelynek alapjául nem ingatlan szolgál, az ingatlanból csak a bekebelezés sorrendjében elégíthető ki. Ugyanilyen sorrendben elégíthető ki a dézsmáknak az elárverezett ingatlanra eső része is, ha a jelzálogjog bejegyzését az 1950. évi július hó 31. napjáig nem kérték.

(3) Az ingatlanárverésen befolyt vételárból a vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának mind az árverés napjáig, mind az az után fizetendő részletei igényelhetők. Ehhez képest a bírósághoz a sorrendi tárgyalás napjáig a még ki nem fizetett vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma teljes összegét ki kell mutatni. Külön kimutatásba kell foglalni az elsőbbséggel bíró és külön kimutatásba a bekebelezés sorrendjében érvényesíthető tartozást.

(4) A vagyondézsmának és vagyonszaporulati dézsmának az ingatlanra eső részét a kivetés alapjául szolgáló tiszta vagyonértéknek az ingatlan vagyonrész - az erre eső teher-és értéklevonások után mutatkozó - tiszta értékéhez viszonyított aránya szerint kell kiszámítani. Az állami adóhivatal a kivetés jogerőre emelkedése után köteles a kivetési iratok alapján haladéktalanul megállapítani és a községi elöljárósággal (városi adóhivatallal) közölni, hogy a vagyondézsmából és vagyonszaporulati dézsmából milyen összeg, mely ingatlant terhel. A községi elöljáróság (városi adóhivatal) a közlés vételétől számított 30 napon belül köteles a telekkönyvi hatóságnál a dézsmák telekkönyvi biztosítását kérni. A bekebelezés iránti kérvényben kifejezetten fel kell tüntetni, hogy a tartozásból milyen összeg terheli az ingatlant és kérni kell, hogy a zálogjog az ingatlanra eső összeg erejéig az 1947. évi január hó 1. napjának megfelelő rangsorral jegyeztessék be a telekkönyvbe.

(5) A fizetésre kötelezett a vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának az ingatlanra eső részéért nemcsak az illető ingatlannal, hanem összes vagyonával felel. A községi elöljáróság (városi adóhivatal) köteles a vagyondézsmának és a vagyonszaporulati dézsmának mind az ingatlant terhelő, mind az ingatlant nem terhelő részét, a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezésekben megállapított szabályok szerint a fizetésre kötelezett összes ingó és ingatlan vagyonán biztosítani s ebből behajtani.

(6) Törvényes rendelkezés alapján fennálló elidegenítési és terhelési tilalom alá eső vagyont a vagyondézsmából és a vagyonszaporulati dézsmából csak a reá eső rész terheli.

(7) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazását nem gátolja az, hogy az ingatlan tulajdonjoga a fizetési kötelezettről az 1947. évi január hó 1. napja után másra szállott ál. Az ingatlanra végrehajtást vezetni azonban csak abban az esetben szabad, ha a tartozás az elsősorban fizetésre kötelezettől be nem hajtható.

(8) Ha a fizetésre kötelezett a vagyondézsmát, illetőleg vagyonszaporulati dézsmát teljesen befizette, az a községi elöljáróság (városi adóhivatal), amely a tartozás bekebelezését kérte, köteles nyolc nap alatt a telekkönyvi hatóságtól a törlés bekebelezését kérni. Ha a fizetésre kötelezett a tartozását teljes egészében nem fizette ki, de a tartozásnak egy évre eső részletét kiegyenlítette, köteles a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a fizetésre kötelezett kérelmére a kiegyenlített évi részlet erejéig a zálogjognak telekkönyvi törlése iránt intézkedni.

(9) A vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma biztosítására bejegyzett zálogjog törlése esetében az annak helyére más köztartozás biztosítására bejegyzett zálogjogot az 1947. évi január hó 1. napjának megfelelő rangelsőbbség nem illeti meg.

(2) Ha az egyszeri vagyondézsmát, illetőleg a vagyonszaporulati dézsmát a fizetésre kötelezett helyett harmadik személy fizeti, a kincstár a megüresedő jelzálogjog ranghelyéről rendelkezés jogáról a tulajdonos javára lemondhat avégből, hogy a jelzálogjog a harmadik személy követelésének biztosítósára bejegyeztessék.

Ut. Ha a vagyondézsmát, illetőleg a vagyonszaporulati dézsmát a fizetésre kötelezett helyett harmadik személy kifizette, az állami adóhivatal a fizetésre kötelezett kérelmére a megüresedő jelzálogjog ranghelyével rendelkezés jogáról a tulajdonos javára lemondhat avégből, hogy a jelzálogjog a fizetést teljesítő személy követelésének biztosítására bejegyeztessék. A fizetésre kötelezett a kérvényéhez mellékelni köteles a fizetést teljesítő személynek nyilatkozatát arról, hogy a vagyondézsmából, illetőleg a vagyonszaporulati dézsmából a tulajdonos helyett milyen összeget fizetett. Az állami adóhivatal utasítása alapján a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a jelzálogjog törlésére irányuló kérvényében köteles a telekkönyvi hatósággal közölni, hogy a törölt jelzálogjog ranghelyén a fizetést teljesítő személy javára mily összegű követelés erejéig jegyezhető be a megszűnt zálogjognál nem terhesebb jelzálogjog.

(3) A fizetésre kötelezett ellen elrendelt csőd, vagy csődönkívüli kényszeregyességi eljárás az egyszeri vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma behajtását nem gátolja.

Ut. (1) A vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma behajtása végett a fizetésre kötelezett vagyonához tartozó dolgokra és jogokra végrehajtást - ideértve a zárlatot és a szoros zárt is - csődönkívüli kényszeregyességi eljárás megindítása után is el lehet rendelni és foganatosítani is.

(2) Ha a fizetésre kötelezett ellen a vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma kivetése után csődöt nyitnak, a dézsmáknak már lejárt és a jövőben fizetendő részleteit is, mint az 1881. XVII. tc. 49. §-ának 3. pontja alá eső tömegköltséget a csődtömegből a csődtömeggondnok fizeti.

(3) Ha a fizetésre kötelezett ellen elrendelt csődeljárás a vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma kivetése idejében már folyamatban volt, a fizetési meghagyást, valamint a vonatkozó jogorvoslati határozatokat a csődbíróságnak és a csődtömeggondnoknak is meg kell küldeni. A tartozás teljes összegét a csődtömegből tömegköltségként a csődtömeggondnok fizeti.

(4) Ha a fizetésre kötelezettnek valamely -a vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma kivetésének alapjául szolgáló - ingatlanára az 1947. évi január hó 1. napja után bírói zárlatot rendeltek el és az ingatlan a vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma kivetése idejében is zárlat alatt áll, a fizetési meghagyást (másod- és harmadfokú határozatot) meg kell küldeni a zárlatot elrendelő járásbíróságnak és a zárgondnoknak is. A vagyondézsmának, illetőleg vagyonszaporulati dézsmának a végrehajtási zárlat elrendelése után és a zárlat megszűnése előtt fizetendő részleteiből a zár alá vett ingatlanra eső részt a zárlati jövedelemből - minden más követelést megelőzően - a zárgondnok fizeti s a fizetés elmulasztása esetén azt a zárgondnoktól közadók módjára kell behajtani. Ha a kötelezettnek valamely ingatlana a vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma kivetése után kerül birói zárlat alá, a vagyondézsmának, illetőleg a vagyonszaporulati dézsmának már lejárt, de ki nem fizetett részleteit a zárgondnoktól ennek a §-nak rendelkezései alapján követelni nem lehet.

38. § (1) A bevallott vagyontárgyakat, amennyiben azok értékének bevallása a jelen rendeletben vagy a vagyonadó kivetésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól eltérően alacsonyabban történt, az állam a bevallott értékben az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma elsőfokú kivetéséről szóló fizetési meghagyás kézbesítésétől számított egy éven belül megválthatja.

(2) A megváltásra vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.

Ut. (1) A megváltási jog gyakorlásának az esetben van helye, ha a fizetésre kötelezett által bevallolt érték a fennálló törvényes rendelkezéseknek nem felel meg. Az a körülmény, hogy a kivető hatóság a vagyont vagy annak egy részét a vagyondézsma, illetőleg a vagyonszaporulati dézsma alapjának megállapításánál nem a bevallott, hanem a fennálló szabályoknak megfelelő értékkel vette számításban, nem akadálya annak, hogy az állam a kérdéses vagyont vagy vagyonrészt a bevallott értékben megválthassa. A megváltási ár tehát nem lehet nagyobb a bevallott értéknél.

(2) Az állam a megváltási jogot csak az első fokú kivetésről szóló fizetési meghagyás kézbesítésétől számított egy éven belül gyakorolhatja. Az állami adóhivatal ennélfogva köteles a kivetés elkészítésétől számított 60 napon belül a pénzügyminiszterhez jelentést tenni azokról a tételekről, amelyeknél a megváltás a be-vallott és megállapított érték között mutatkozó feltűnő eltérésre tekintettel indokolt.

(3) A megváltási jog gyakorlására vonatkozó pénzügyminiszteri határozatról, amely ellen jogorvoslatnak helye nincs, a pénzügyigazgatóság a fizetésre kötelezettet végzésileg értesíti, a jóhiszemű harmadik személy védelme érdekéhen pedig - ha ingatlan megváltásáról van szó, - a megváltási jog gyakorlásának telekkönyvi feljegyzése végett a telekkönyvi hatóságot egyidejűleg megkeresi.

(4) Ha a fizetésre kötelezett a végzés kézbesítésétől számított 15 nap alatt a megváltási jog gyakorlásának mellőzését kéri és a vagyondézsmának, illetőleg vagyonszaporulati dézsmának a valóságos érték után járó összegre kiegészítését felajánlja, a pénzügyigazgatóság p tényállás részletes ismertetése mellett újabb javaslatot tesz. Ha a fizetésre kötelezett a megváltási jog gyakorlásának mellőzését 15 nap alatt nem kéri, vagy az erre irányuló kérelmét elutasították, a pénzügyigazgatóság az iratokat a tulajdonjog átírása vagy a birtokbahelyezés iránti intézkedés megtétele végeit a kincstári jogügyi igazgatósághoz átteszi.

(5) Nincs helye a megváltási jog gyakorlásának, ha a bevallott és a fennálló törvényes rendelkezések szerint megállapítandó érték között jelentkező különbözet nem haladja meg az utóbbi érték 20%-át. Nem kell élni e joggal akkor sem, ha a fizetésre kötelezett a bevallásában mindazokat az adatokat szolgáltatja, amelyeknek alapján az illető vagyontárgyak jogszerinti értéke megállapítható.

39. § Ha a fizetésre kötelezett vállalat az egyszeri vagyondézsma vagy az egyszeri vagyonszaporulati dézsma, avagy mind a kettő fizetésére alaptőkéjét, illetőleg törzstőkéjét veszi igénybe, az erre vonatkozó közgyűlési (taggyűlési) határozathoz a hitelezők meghallgatása nem szükséges és a közgyűlési (taggyűlési) határozat meg nem támadható. Az alaptőkének, illetőleg a törzstőkének a dézsma fizetése céljából történt leszállítása nem akadálya annak, hogy a vállalat az esetleges nyereségből az alaptőke, illetőleg törzstőke leszállításának évében osztalékot, illetőleg nyereségrészesedést fizessen.

Ut. Ha a vállalat a dézsma kiegyenlítése céljából alaptőkéjének, illetőleg törzstőkéjének leszállítását határozza el, ez a leszállítás kétféleképen oldható meg, éspedig vagy évenkint a dézsma esedékességének megfelelő mértékben, vagy pedig a kivetett dézsma teljes összegével csökkenthető az alaptőke, illetőleg törzstőke és az ily módon kihasított összeget a vállalat külön számlára viszi át és ennek terhére teljesíti esedékességük alkalmával a fizetéseket.

40. § A fizetésre kötelezett által megfizetett egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma az együttes kereseti és jövedelemadó, a jövedelemtöbbletadó, valamint a társulati adó alapjából nem vonható le.

Ut. (1) E szerint a rendelkezés szerint a jövedelemtöbbletadó alapjának kiszámításánál az adófizetési időszakot megelőző félévben tényleg fizetett vagyondézsmát és vagyonszaporulati dézsmát az adóköteles jövedelemforrások jövedelmének együttes összegéből nem szabad levonni. Minthogy pedig a jelen §-ban foglalt rendelkezés a vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma címén fennálló tartozásoknak a vagyonadó alapjából levonását nem tiltja, a fizetésre kötelezettet terhelő vagyondézsmának és vagyonszaporulati dézsmának az a része, amelyet a fizetésre kötelezett az adóévet megelőző év utolsó napjáig igazoltan ki nem fizetett, a vagyonadó alapjának megállapítása során az adóköteles vagyontárgyak összértékéből tőketartozásként levonható.

(2) A vagyondézsmával és a vagyonszaporulati dézsmával egyenlő elbánás alá esnek az azok után fizetett késedelmi kamatok, behajtási illetékek és bírságok is

41. § (1) A felszámolás alatt álló fizetésre kötelezett vállalat vagyonát addig felosztani nem szabad, amíg az egyszeri vagyondézsmája, esetleg vagyonszaporulati dézsmája megállapítva és teljesen befizetve nincs. Ennek elmulasztásából eredő károkért a felszámolókat és a felügyelő bizottság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli.

(2) A szövetkezeti bíróság vagy a szövetkezeti választott bíróság által feloszlatott szövetkezet vagyonát addig felosztani nem szabad, amíg vagyondézsmáját az állami adóhivatal (adófelügyelőség) a 11. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezésnek megfelelően nem helyesbítette és a szövetkezet a különbözetet nem fizette be. Ennek elmulasztásából eredő károkért a felszámolókat és a felügyelő bizottság tagjait egyetemleges kártérítési kötelezettség terheli.

Ut. Az állami adóhivatal (adófelügyelőség) a felszámolók kívánságára köteles igazolni, hogy a felszámolt vállalat terhére kivetett dézsmákat, illetőleg a szövetkezeti bíróság vagy szövetkezeti választott bíróság által feloszlatott szövetkezet a terhére a kedvezményes kulcs alkalmazásának megvonása folytán keletkező különbözetet befizette. Az állami adóhivatalnak ilyen értelmű bizonyítványa a felszámolókat és a felügyelő bizottság tagjait a kártérítési kötelezettség alól mentesíti. Ha a felszámolókkal és a felügyelő bizottság tagjaival szemben a kártérítési kötelezettséget kell érvényesíteni, a kárösszeget az 1927. évi 600/PM számú hivatalos összeállítás 86. §-a (5) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával a felszámolóktól és a felügyelő bizottság tagjaitól közadók módjára kell behajtani.

42. § (1) Az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma után semmiféle pótadót kivetni nem lehet.

(2) Az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma teljes egészében az államkincstárt illeti.

43. § (1) Az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma könyvelésének és nyilvántartásának szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.

Ut (1) Az egyszeri vagyondézsmat, valamint a vagyonszaporulati dézsmát könyvelik és nyilvántartják:

1. egyénenkint a községek és városok:

2. községenkint (városonkint) az állami adóhivatalok;

3. állami adóhivatalonkint, megyei városonkint és törvényhatóságonkint a pénzügyigazgatóság m. r. számvevőségek.

(2) Az egyszeri vagyondézsmát és vagyonszaporulati dézsmát az erre a célra szolgáló külön főkönyvben kell könyvelni. A könyvelés, nyilvántartás és elszámolás tekintetében követendő eljárásra - a jelen rendeletben foglalt különleges rendelkezésektől eltekintve - a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM számú hivatalos összeállítás (K. K. H. Ö.) rendelkezéseit kell alkalmazni.

A községi főkönyv

(3) A községek (városok) az egyszeri vagyondézsmát és vagyonszaporulati dézsmát az erre a célra szolgáló külön főkönyvben egyénenkint írják elő és könyvelik.

(4) A községi főkönyv a fizetési kötelezettség tartamára, tehát 1947. évi augusztus hó 1. napjától 1950. évi július hó 31. napjáig terjedő három évi használatra készült. A főkönyvben folytatólagos folyószám alatt kell nyilvántartani és könyvelni egyfelől a természetes személyek, vagyontömegek, jogi személyek, intézmények vagy vagyonközösségek (R. 1. § 1. és 5. pont), másfelől a társulati adó alá eső vállalatok (R. 1. § 2-4. pont) terhére kivetett egyszeri vagyondézsmát és ugyanazon folyószám alatt, de külön hasábban a vagyonszaporulati dézsmát.

(5) A főkönyv "Tőke nyilvántartás" része a fizetésre kötelezett terhére kivetett dézsma összegének és az abban beállott változásoknak nyilvántartására szolgál. A nyilvántartásban egyfelől a fizetésre kötelezettek terhére kivetett dézsma összegét a kivetési lajstrom adatai alapján, másfelől a változásra vonatkozó részében a dézsma összegében elrendelt szaporodásokat és törléseket, továbbá a pótkivetéseket és az ezekben beállott változásokat a változási jegyzék alapján kell könyvelni. A "Tőke nyilvántartás" változási részében a vonatkozó rendelet számát és keltét, továbbá azt a hónapot is fel kell tüntetni, amelynek első napjától a szaporodást vagy törlést - a jövőben fizetendő havi részletek megállapításánál - figyelembe kell venni. A vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma összegét az évközi változások figyelembevétele, de a lerovások figyelmen kivül hagyása mellett az egyes költségvetési évek végén megállapított mérvben kell nyilvántartani.

(6) A fizetésre kötelezett terhére kivetett bírságot s az abban beállott változásokat a főkönyv "Tőke nyilvántartás" részében mind az előírási, mind a változási részében, valamint a helyesbített előírási részében elkülönítve, a tőkeösszeg felett "b" jelzéssel kell nyilvántartani.

(7) Egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) fejében az első évben előírásként a kivetési lajstromban kivetett összeg 30%-át kell előírni. A kivetett összeget a főkönyv megfelelő hasábjaiban az egyszeri vagyondézsma, valamint a vagyonszaporulati dézsma szempontjából külön-külön kell előírni. Az 1948. évi augusztus hó 1. napjától 1949. évi július hó 31. napjáig terjedő második évre kivetett összegek 33% -át, az 1949. évi augusztus hó 1. napjától 1950. évi julius hó 31. napjáig terjedő harmadik évre pedig a kivetett összegek 37%-át kell előírni. Az egyes (költségvetési) évekre előirt összegeket a havonként esedékes összegek megállapítása céljából tizenkettővel kell osztani. A fizetési időszak tartama alatt a községi elöljáróság (városi adóhivatal) a főkönyvet minden év július hó 31-i állapotnak megfelelően köteles lezárni. A főkönyv lezárása során meg kell állapítani egyfelől a még nem esedékes részlet címén fennálló hátralékot, másfelől a már esedékessé vált évi részlet fejében mutatkozó hátralék összegét.

(8) Az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) összegében előforduló változásokat a főkönyvben mind a "Tőke nyilvántartás", mind pedig az előírási rész változási részében a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsmára vonatkozólag külön-külön kell keresztülvezetni. Az elrendelt változásról szóló értesítés kézhezvétele után a változást a főkönyvben - a behajtási eljárásánál figyelembevétel céljából - ideiglenesen irónnal azonnal elő kell jegyezni, végleg azonban csak a községi változási jegyzék alapján szabad a főkönyvben keresztül vezetni. A változások közül azonban a főkönyv "Töke nyilvántartás" részében csak azokat kell keresztülvezetni, amelyek a kivetési lajstromban kivetett vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma állagát érintik. Pl. az évi részlet előírása folytán a nem esedékes résznél keresztülvezetett törlést vagy az évi részletek téves kiszámítása folytén elrendelt helyesbítéseket a "Tőke nyilvántartás" részben keresztül vezetni nem szabad. Az évi, illetőleg havi részletek megállapítására vonatkozó résznél azonban figyelembe kell venni. A változási jegyzék szerkesztésénél ennélfogva ügyelni kell arra, hogy a változások a fentieknek megfelelő jogcímek szerint elkülöníttessenek.

(9) Az évközi változások főkönyvi keresztülvezetésénél a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma állagát érintő törlés vagy szaporodás összegét a változás keresztülvezetését követő hónap 1. napjától számítva 1950. évi július hó 31. napjáig még hátralévő hónapok számával kell eloszlani. Az így kapott összegnek annyiszoros összegével kell az egyes év(-ek) évi részletét csökkenteni vagy emelni, ahány teljes hónap ebből az évből még hátra van. Ennek megfelelően kell azután a még hátra lévő hónapokra járó havi részletek összegét is csökkenteni vagy emelni. Abban az esetben pedig, ha a változás a kivetett vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma állagát nem érinti, az elrendelt változásokat nemcsak a jövőben (következő hó 1-től) esedékessé váló összegeket kell helyesbíteni, hanem visszamenőleg a már esedékessé vált évi (havi) részleteket is, még abban az esetben is, ha ezeknek a részleteknek a kiegyenlítése már megtörtént.

(10) A főkönyv oldalainak összesítése alkalmával a "Tőke nyilvántartás"-ban az év végéig mind a folyó évben, mind a megelőző években keresztülvezetett szaporodások és törlések együttes összegét kell összeszámítani. Az előírási részben már esedékes és még nem esedékes tartozások szempontjából elkülönítve nyilvántartott összegeket külön kell összesíteni.

(11) A főkönyv lerovási részének lezárása Után a kezelésről évenkint leszámolást kell készíteni. Az évenkinti leszámolásnál a főkönyv évvégi hátralékokra vonatkozó hasábjaiban feltüntetett esedékes és nem esedékes hátralékok, valamint a tárgyév végéig teljesített lerovásokat oldalankint össze kell adni. Az eredménynek egyezni kell a "Tőke nyilvánlarlás"-ban a tárgyév végére megállapított helyesbített előírás oldalösszegével. Ha a leszámolásnál különbözet mutatkoznék, az eltérést fel kell deríteni s annak helyesbítése iránt intézkedni kell.

(12) A főkönyv "Jegyzet" hasábjában az egyes évek végéig járó, ki nem egyenlített késedelmi kamattartozást az évi 8%-os kamattérítéshez való igényjogosultságot, az esetleges fizetési kedvezményeket, a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma kivetésének alapjául szolgáló ingatlanok fekvését (telekkönyvi, helyrajzi számait), a behajtás iránt, tett intézkedéseket, a "Tőke nyilvántartás"-ban keresztül nem vezetett változásokra vonatkozó rendelet keltét és számát, az egyetemleges fizetésre kötelezettek nevét és lakóhelyéi, a tartozásnak az ingatlanra eső részét, továbbá a főkönyv más hasábjaiba be nem jegyezhető egyéb fontosabb adatokat kell nyilvántartani.

(13) A főkönyv előírási részét minden állami költségvetési évben legkésőbb szeptember hó 15. napjáig le kell zárni. A lezárás megtörténtét az állami adóhivatalnak be kell jelenteni.

(14) A főkönyv előírási részének lezárása után a nem esedékes rész és az esedékes folyó évi részlet zárlati eredményeiről a jelen § (10) bekezdésében foglallak figyelembevélelével -házilag - előírási kimutatást kell készíteni s azt az állami adóhivatalnak minden költségvetési évben legkésőbb szeptember hó 20. napjáig megküldeni.

(15) A főkönyv lerovási részét mind a községekben, mind a városokban a költségvetési évet követő augusztus hó végéig le kell zárni. A lezárásról az állami adóhivatalt értesíteni kell.

(16) Az állami adóhivatal a főkönyv előírási, illetőleg lerovási részének lezárására vonatkozó községi (városi) jelentés kézhezvétele után köteles a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma főkönyv adatait megvizsgálni és a főkönyvet hitelesíteni.

A fizetési iv

(17) A kivetett vagyondézsmáról és vagyonszaporulati dézsmáról (bírságról) ezeknek a főkönyvben előírása után a fizetésre kötelezeti részére fizetési ivet kell kiállítani és kézbesíteni. A fizetési iv a fizetési kötelezettség egész tartamára (három évre) van berendezve.

A beszedési napló

(18) A befizetett vagyondézsmát és vagyon szaporulati dézsmát (bírságokat) a befizetés sorrendjében - az állami adóhivatal által kiállított, lapszámozott, összefűzött és a címlapon a napló nevének feltüntetése mellett az állami adóhivatal pecsétjével, valamint a főnöknek és a kiállító tisztviselő aláírásával ellátott - "Egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma községi beszedési napló" elnevezésű naplóban tételenkint kell bevételezni. A beszedési naplóban külön hasábban kell bevételezni egyfelől az egyszeri vagyondézsma, másfelől a vagyonszaporulati dézsma fizetésére kötelezettek által teljesített befizetéseket.

(19) A községi elöljáróság (városi adóhivatal) köteles az adószállítások alkalmával minden esetben a legutolsó szállítás óta befolyt vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma teljes összegét az állami adóhivatal szállítmányi letéti számlájára beszállítani. A szállítás során a befizetési lap hátlapján az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma összegét külön-külön kell feltüntetni. Részletezni kell továbbá egyfelől a 8%-os kamattérítés címén jóváírt, másfelől a késedelmi kamatok címén beszállított összegeket is.

(20) Az állami adóhivatal a községi elöljáróság (városi adóhivatal) által vagyondézsma, illetőleg vagyonszaporulati dézsma címén beszállított összegeket az "Egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma községi beszedési napló" nyomtatvány felhasználásával nyitandó "Állami adóhivatali napló az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma befizetéséről" elnevezésű bevételi naplóban, az előző bekezdés szerinti részletezéssel, községenkint naplózza.

(21) A bevételi naplóban bevételezett összegeket minden hét utolsó köznapján a pénzügyigazgatóság részére a postatakarékpénztárnál nyitott "Egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma, bevételi számla" elnevezésű postatakarékpénztári számla javára kell átutalni. Az átutalás alkalmával az átutalt összeget az átutaló lapon a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma szempontjából részletezni kell.

Az adóhivatali számfejtőkönyv

(22) Az állami adóhivatal a kerületében kivetett egyszeri vagyondézsmát és vagyonszaporulati dézsmát (bírságot) községenként (városonként) és sommásan az erre a célra rendszeresített számfejtőkönyvben könyveli és tartja nyilván.

(23) A számfejtőkönyvben külön kell feltüntetni egyfelől az egyszeri vagyondézsma, másfelől a vagyonszaporulati dézsma eredményeit.

(24) Az állami adóhivatal az általa kivetett és lezárt egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) összegét a kivetési lajstrom alapján a községi fizetési ívekben és a számfejtőkönyvben községenként és sommásan előírja. Az 1947. és 1948. költségvetési évben előírás során kivetett vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma összegét, mint nem esedékes tartozást kell előírni, egyidejűleg azonban az első évi részletnek megfelelő összeget folyó évi részletek címén előírásként kell a községi adófizetési ívben és a számfejtőkönyvbe bejegyezni.

(25) A nem esedékes és az esedékes folyó évi részleteket az állami adóhivatal a községi előírási kimutatás adatai alapján községenként - a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma összegének külön feltüntetésével - adóhivatali előírási kimutatásba foglalja és a kimutatást a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnek legkésőbb szeptember hó 25-ig megküldi. Az állami adóhivatalnak a községi előírási kimutatások zárlati adatai alapján az adatoknak még az adóhivatali előírási kimutatásba való felvétele előtt ellenőrizni kell azt, hogy a községek (városok) az esedékes évi részleteket helyesen számították-e ki.

(26) Az esedékes évi részletek előírásával egyidejűleg ugyanazt az összeget a számfejtőkönyvben a nem esedékes rész összegéből le kell vonni.

(27) Az évi kezelési adatoknak az eredetileg kivetett vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság), valamint az abban előállott változások eredményeivel összehasonlítása útján, a számfejtőkönyv erre szolgáló részében, évenként leszámolást kell végezni. A leszámolást a községi leszámolásra vonatkozó rendelkezések szemelőtt tartásával, a számfejtőkönyv nyomtatványon feltüntetett módon kell elvégezni.

Változások keresztülvezetése

(28) Az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) összegében beállott változásokat az állami adóhivatal jogcímek szerint havi változási jegyzékbe foglalja és a havi változási jegyzék alapján vezeti be az érdekelt község (város) részére nyitott fizetési ívbe, illetőleg számfejtőkönyvbe.

(29) A bírság címén szaporodásba vagy törlésbe hozott összegeket megkülönböztetésül "b" betűvel kell megjelölni.

(30) Ha az előirt folyó évi részletek helyesbítése téves kiszámítás folytán vált szükségessé, az esedékes folyó évi részletek címén szaporodásba hozott összegeket egyidejűleg az esedékessé még nem vált részleteknél törlésbe, viszont a törlésbe hozott összegeket az esedékessé még nem vált részleteknél egyidejűleg szaporodásba kell hozni.

(31) A havi változási jegyzékbe foglalt szaporodásokat és törléseket a számfejtőkönyvbe bevezetése után - ugyanazon a nyomtatványon kiállítandó - községi változási jegyzékbe kell községenként bevezetni. A lezárt községi változási jegyzékeket a községnek legkésőbb a hó 10. napjáig ki kell adni.

(32) A társulati adó alá eső vállalatok terhére kivetett dézsma összegében beállott változásokra vonatkozó községi változási jegyzéket a társulati adó kivetésére illetékes állami adóhivatal készíti el és küldi meg az illetékes állami adóhivatal útján a községi elöljáróságnak.

Községi fizetési iv

(33) Az állami adóhivatal a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma számfejtőkönyve alapján az egyes községek (városok) részére minden állami költségvetési év elején, de legkésőbb augusztus hó végéig vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma községi fizetési ívet állit ki.

(34) A vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma községi fizetési ívet és számfejlőkönyvet legkésőbb minden költségvetési év augusztus hó 25-éig le kell zárni.

(35) Az állami adóhivatali vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma bevételi számlákon jóváírt bevételek és a bevételek terhére esetleg előforduló kiadások kezelése, könyvelése és elszámolása tekintetében az egyéb közadókra érvényes rendelkezéseknek megfelelően kell eljárni. A vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma adóhivatali naplóját a számlakivonatokkal a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnek havonta a tárgyhóra vonatkozó utolsó számlakivonat kézhezvétele után meg kell küldeni.

Az évi számadás

(36) Az állami adóhivatal a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma számfejtőkönyvnek és községi fizetési íveknek lezárása után a 2047. rakt. számú nyomtatványon (Évi számadás az állami egyenesadókról) a hasábok és rovatok megfelelő felhasználásával és módosításával egyfelől a kivetett vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) összegéről és az abban beállott szaporodásokról és törlésekről, másfelöl a még nem esedékes, valamint már esedékes részleteinek kezelési eredményeiről évi számadást készít és azt legkésőbb október hó végéig a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnek megküldi.

(37) Az évi számadásban a kezelés évi eredményének a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) összegével és az abban beállott változások eredményeivel egyeztetése céljából - a számfejtőkönyvvel azonos módon - leszámolást kell készíteni és annak adatait feltüntetni.

(38) Az évi számadásban az adatokat a vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma szempontjából el kell különíteni.

Számvevőségi főkönyv

(39) A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség köteles a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma főkönyvben elkönyvelt lerovásuk eredményeiről az állami adóhivatalok által megküldött eredménykimutatások alapján a pénzügy igazgatósági kerületre vonatkozólag minden hó 15-éig a pénzügyminiszteri számvevőség egyenesadó és jövedékügyi csoportja részére az erre a célra rendszeresített nyomtatványon havi eredménykimutatást küldeni.

(40) Az eredménykimutatásban mind a folyó évben, mind a megelőző években keresztülvezetett szaporodások és törlések együttes összegét is figyelembe kell venni. A leszámolás szerint mutatkozó eredménynek egyezni kell a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) helyesbített összegével. Lerovásként a bruttó és nettó (visszatérítésekkel csökkentett) befizetési adatokat kell beállítani.

(41) Az eredménykimutatás zárlati eredményének a pénzügyigazgatósági kerülethez tartozó állami adóhivatalok vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma bevételi számláinak a hó utolsó napjára vonatkozó számlakivonatai együttes eredményével egyezni kell.

(42) A kimutatások az állatni költségvetési évre vonatkoznak, azokban tehát mind az előírási, mind a szaporodási, törlési és lerovási adatokat mindenkor augusztus hó 1-től kell feltüntetni.

Eredménykimutatás

(43) A pénzügyigazgatóság m. r. számvevőség a vagyondézsmát és vagyonszaporulati dézsmát (bírságot), az esedékessé vált (már előirt) részleteket, valamint az esedékesség nem vált (még elő nem irt) részleteket, továbbá az ezekben beállott változásokat az egyszeri vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma számvevőségi főkönyvben könyveli és tartja nyilván. A főkönyv céljaira a tárca főkönyvi nyomtatványt kell használni.

(44) Külön számlán kell könyvelni és nyilvántartani egyfelől az egyszeri vagyondézsmát, másfelől a vagyonszaporulati dézsmát.

(45) A vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma (bírság) címén kivetett összegekről és az azokban beállott változásokról a főkönyvben nyilvántartási számlát kell nyitni és annak adatai alapján évenkint leszámolást kell készíteni.

(46) Az esedékessé vált (már előirt) évi részletek kezelésére külön számlát kell nyitni, a még nem esedékes (még elő nem irt) részleteket pedig elkülönített számlán kell nyilvántartani.

(47) A főkönyvben a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma összegét az állami adóhivatal által megküldött kivetési lajstromok alapján, az egyes évekre esedékessé vált évi részleteket pedig az állami adóhivatali előírási kimutatások alapján kell előírni. Az esedékes évi részletek előírásával egyidejűleg ugyanazt az összeget a főkönyvben az esedékessé nem vált részletek számláján törölni kell.

(48) Az évközi változásokat a főkönyvben a változási jegyzékek alapján kell könyvelni. A bírság címén szaporodásba vagy törlésbe hozott összegeket megkülönböztetésül az összeg előtt "b" megjelöléssel kell ellátni.

(49) A számvevőségi főkönyvet minden költségvetési év végén (július hó 31-én) le kell zárni. A mutatkozó hátralékot vagy túlfizetést az állami adóhivatal évi számadásával egyeztetni kell. Az esetleges különbözet okát meg keli állapítani, a kiegyenlítés céljából szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni.

(50) Az évi pénzkezelési kimutatásokat a pénzügyiminiszteri számvevőség egyenesadó- és jövedékügyi csoportjához kell megküldeni.

(51) A számvevőség a közadók kezeléséről szóló 600/1927. PM számú hivatalos összeállítás 23. §-ához fűzött utasítás (34) és (35) bekezdésében szabályozott számvevőségi helyszíni ellenőrzés alkalmával köteles a vagyondézsma és vagyonszaporulati dézsma kezelését is ellenőrizni.

A visszautalások elrendelése

(52) A visszautalásokat az állami adóhivatal bevételi számlájára befolyt bevételek terhére a pénzügyigazgatóság az állami adóhivatalnál rendeli el. A visszatérítések esetében az állami készpénzbevételek és kiadások kezeléséről szóló 5200/1921. PM számú utasítás 21. §-ának módosítása és kiegészítésére vonatkozó 2300/1946. XVII. PM rendeletben (bevételi számlákról történő visszatérítési eljárás szabályozása: Magyar Közlöny 156. sz.) foglaltak szemelőtt tartásával kell intézkedni.

(2) Az egyszeri vagyondézsma és a vagyonszaporulati dézsma beszedésére, behajtására, biztosítására, a kivetési és behajtási jog elévülésére, a tévesen vagy jogellenesen beszedett dézsma, illetőleg folyó tartozás nélkül álló túlfizetések visszafizetésére vonatkozólag - amennyiben a jelen rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz - a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések az irányadók.

44. § A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik. Hatálybalépésével az együttes kereseti és jövedelemadóról, a társulati és tantiemadóról, valamint a vagyontöbbletadóról szóló 5890/1946. ME rendeletnek (Magyar Közlöny 119. szám) a vagyontöbbletadóra vonatkozó rendelkezései hatályukat vesztik.

Ut. A jelen végrehajtási utasítás a rendelet 1947. évi augusztus hó 18-án történi kihirdetésének napján lép ugyancsak hatályba.

Budapest, 1947. évi szeptember hó 3-án.

A miniszter helyett:

Dr. Antos István s. k.,

államtitkár