10450/1948. (X. 15.) Korm. rendelet

az 1927: XXI. és az 1928: XL. törvénycikkeken alapuló betegségi és baleseti, valamint öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása, illetőleg kiegészítése tárgyában

A magyar köztársaság kormánya az 1946: XVI. tc. 1. §-ában foglalt és legutóbb az 1948: XXIV. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1. § (1) Az 1927: XXI. tc. 3. §-a és az 1928: XL. tc. 3. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a munkáltató vállalatában, üzemében, hivatalában, foglalkozásában vagy háztartásában dolgozó és az 1927: XXI. tc. 32. §-ában, valamint az ezt módosító és kiegészítő rendelkezésekben felsorolt családtagok - a házastárs kivételével - csak abban az cselben esnek biztosítási kötelezettség alá, ha tanonc szerződéssel vagy iparossegédként, illetőleg gyári munkásként munkakönyvvel vagy gyakornoki minőségben szerződéssel vannak alkalmazva. Biztosításra kötelezett az a testvér is, akinek munkája a rendes munkavállaló munkájával felér. A házastársra a biztosítási kötelezettség nem terjed ki. E rendelkezések szempontjából a közkereseti vagy betéti társaságnál alkalmazottak munkáltatójának a közkereseti társaság tagját, illetőleg a betéti társaság beltagját kell tekinteni.

(2) Az 5960/1941. ME rendelet (Budapesti Közlöny 188. száma) 7. §-ának (2) bekezdése hatályát veszti.

2. § (1) Az 1927: XXI. tc. 4. §-a és az 1928: XL. tc. 6. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a háziipari munkáltatók által háziipari termékek előállításánál foglalkoztatott munkavállalók biztosítási kötelezettségére vonatkozó szabályokat a népjóléti miniszter az iparügyi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve - az említett törvényekben foglalt szabályoktól eltérően is - rendelettel állapítja meg.

(2) Az 1250/1936. ME rendelet (Budapesti Közlöny 102. száma) a 2. §-a hatályát veszti; az utóbb idézett rendelet, illetőleg a 210030/1937. BM rendelet (Budapesti Közlöny 5. száma) alapján engedélyezett mentesítések azonban a népjóléti miniszter további rendelkezéséig hatályban maradnak.

3. § (1) Az 1927: XXI. tc. 6. §-a első bekezdésének 1-3. pontjaiban említett személyeken felül betegségi biztosításra kötelezettek azok, akik egy vagy több fizetésre kötelezettől az alább fesorolt címeken járadékra, illetőleg nyugdíjra (ellátásra) jogosultak:

1. a baleseti biztosítási általános és mezőgazdasági üzletág, valamint az 1927: XXI. tc. 58. §-ának hatálya alá eső munkáltató terhére 66 2/3-ad %-ot elérő, vagy ezt meghaladó vagy pedig a baleseti biztosítási bányaüzletág terhére 50%-ot elérő, vagy ezt meghaladó keresőképesség-csökkenés alapján baleseti járadékra jogosultak;

2. az elhalt biztosított után az 1927: XXI. tc. alapján baleseti járadékra jogosult hozzátartozók;

3. az 1928: XL., 1936: XXXVI., 1938: XII. és az 1939: XVI. törvénycikkeken, valamint a 6180/1945. ME rendeleten (Magyar Közlöny 1946. évi 182. száma) alapuló kötelező, illetőleg önkéntes vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosítás alapján járadékra jogosultak;

4. a 6620/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 124. száma), illetőleg az ezt kiegészítő vagy módosító jogszabályok alapján nyugdíjra vagy a nyugdíjjal egy tekintet alá eső ellátásra jogosultak;

5. a Magyar Nemzeti Banktól és a Pénzintézeti Központtól, vagy az általuk saját alkalmazottaik számára fenntartott nyugdíjintézményektől nyugdíjra vagy a nyugdíjjal egy tekintet alá eső ellátásra jogosultak.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül járadékban, vagy nyugdíjban részesülő árvák betegségi biztosításra csak abban az esetben kötelezettek, ha az elhalt után, akinek jogán ellátásban részesülnek, járadékban vagy nyugdíjban részesülő özvegy nincs.

(3) A járadékosnak, illetőleg nyugdíjasnak az (1) bekezdésen alapuló biztosítási kötelezettsége szünetel, az alatt az idő alatt, amíg

1. olyan kereső foglalkozást folytat, melynek alapján az 1927: XXI. tc. 3-5. §-ai, vagy a 6180/1945. ME rendelet értelmében betegségi biztosításra kötelezett, vagy amelyből származó keresete vagy jövedelme az intézet alapszabályában megállapított összeget meghaladja,

2. az 1927: XXI. tc. 6. §-a első bekezdésének 1-3. pontja alapján esik biztosítási kötelezettség alá,

3. az 1927: XXI. tc. 93. §-ában felsorolt különálló betegségi biztosító intézetek, az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap, vagy a Székesfővárosi Betegsegélyezési Alap igényjogosult tagja,

4. állandóan külföldön lakik vagy tartózkodik.

(4) A járadékosnak, illetőleg nyugdíjasnak az 1927: XXI. törvénycikken alapuló betegségi önkéntes továbbfizetéssel biztosítását, továbbá a jelen rendelet hatálybalépésének napján fennálló vagy legkésőbben az 1948. évi december hó 31. napjáig bejelentett önkéntes biztosítását az (1) bekezdésen alapuló betegségi biztosítási kötelezettség nem szünteti meg. A betegségi önkéntes, illetőleg önkéntes továbbfizetéssel való biztosítás fennállása alatt az így biztosítottnak az (5) bekezdésen alapuló szolgáltatásokra vonatkozó igénye szünetel, a betegség esetére önkéntes, vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosítás fejében fizetendő járulékokat pedig a (8) bekezdés alapján fizetendő járulékkal csökkentett összegben tartozik fizetni. Az 1927: XXI. tc. 14. §-ának a kötelező és önkéntes vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosítás egyidejű fennállását kizáró rendelkezését a jelen bekezdésben foglalt esetekben alkalmazni nem kell.

(6) Az (1) bekezdés alapján betegség esetére biztosítottat orvosi gyógykezelésben, gyógyszerellátásban és kevésbé költséges gyógyászati segédeszközökben, elhalálozása esetén s 1927: XXI. tc. 44. §-ában megjelölt személyek temetkezési segélyben, míg az 1927: XXI. tc. 32. §-a, valamint az ezt módosító és kiegészítő rendelkezések szerint igényjogosult család tagjai orvosi gyógykezelésben és gyógyszerellátásban részesülnek. A baleseti kártalanításra alapul szolgáló betegsége okát a baleseti járadékost megillető segélyek kiszolgáltatására az bekezdésben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak.

(6) Az (1) bekezdésben említett személyek betegségi biztosítását a következő szervek látják el:

1. az 1927: XXI. tc. 58. §-ának hatálya alá tartozó munkáltatoktól baleseti járadékban részesülő személyek betegségi biztosítását az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap (2950/1948. Korm. rendelet 1. §-a, Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 61. száma), illetőleg a járadékot folyósító munkáltató által fenntartott különálló betegségi biztosító intézet (1927: XXI. tc. 93. § első bek. 1., 2., 3., 5., 6. és 7. pont), míg az 1927: XXI. tc. VIII. fejezetében foglaltak szerint kártalanított többi baleseti járadékosok betegségi biztosítását a járadékos foglalkozásának megfelelően az Országos Társadalombiztosító Intézet (helyiszerve), illetőleg a bányatárspénztár,

2. az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági járadékos betegségi biztosítását a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének az 1927: XXI. tc. 180. §-ában meghatározott illetékességi területén a járadékot folyósító intézetnek a járadékos lakhelyére illetékes szerve, egyéb helyeken pedig az Országos Társadalombiztosító Intézetnek a járadékos lakóhelyére illetékes helyi szerve,

3. a nyugdíjas (ellátásra jogosultak) betegségi biztosítását a nyugdíjasnak a nyugdíj folyósítására alapul szolgáló foglalkozása szerint a lakóhelyén szolgálati viszonyban álló kötelező betegségi biztosítását ellátó intézet (helyi szerve).

(7) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján több címen biztosításra kötelezettek a biztosítás szolgáltatásait csak attól a betegségi biztosító intézettől [3. § (6) bekezdés] igényelhetik, amelynél a segélyre vonatkozó igény megnyiltakor a legnagyobb összegű betegségi biztosítási járulék fizetésével vonnak biztosítva.

(8) Az (1) bekezdés alapján biztosításra kötelezettek biztosítási viszonyának kezdetét és megszűnésének időpontját, az utánuk fizetendő járulékok mértékét, a járulékfizetés módját, valamint a biztosítási kötelezettséggel kapcsolatos eljárási szabályokat a népjóléti miniszter - még pedig a járulékok mértékére és a járulékfizetés módjára vonatkozóan a pénzügyminiszterrel egyetértve - rendelettel állapítja meg. A járadékosok járuléka kizárólag az érintett biztosítási üzletágakat, illetőleg az 1927: XXI. tc. 58. §-ának hatálya alá eső munkáltatót, a nyugdíjasok járuléka pedig a nyugdíjfizetésre kötelezettet terheli.

(9) A jelen rendelet rendelkezései nem vonatkoznak azokra, akik az 1928: XL. tc. 10. §-a (1) bekezdésének 2. és 6. pontja értelmében a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás alól mentesek.

(10) Az 1928: XL. tc. 155. és 156. §-ai, a 9090/1931. ME rendelet 49 §-a, az 5960/1941. ME rendelet 66. §-a, a 6180/1945. ME rendelet 1. §-ának (2) bekezdése, az 1020/1947. ME rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 30. száma) 25. §-a, valamint a 10700/1947. Korm. rendelet (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 206. száma) 12. §-a hatályát veszti.

4. § (1) Az 1927: XXI. tc. 7. §-ának hatodik bekezdése és az 1928: XL. tc. 10. §-ának (2) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy nem esnek biztosítási kötelezettség alá a városok (községek) és üzemeik, valamint a Magyar Posta és a közforgalmú vasutak által hóeltakarításra felvett alkalmi munkások.

(2) Az 5960/1941. ME rendelet 6. §-ának a jelen t (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.

5. § (1) Aki betegségi, illetőleg öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra kötelezett több vállalatban, üzemben, hivatalban, foglalkozásban, vagy háztartásban dolgozik, mindegyik munkaviszonya alapján biztosításra kötelezett, feltéve, hogy főfoglalkozása betegségi, illetőleg öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettség alá esik. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a munkavállalóra, aki főfoglalkozása alapján az 1927: XXI. tc. 93. §-a első bekezdésének 1-3. pontjaiban említett betegségi biztosító intézetnél kötelezett biztosításra.

(2) Több egyidejűleg folytatott foglalkozás esetében főfoglalkozásnak azt a foglalkozást kell tekinteni, amelyből a legtöbb kereset vagy jövedelem származik. Egyenlő összegű kereset vagy jövedelem esetében a nagyobb elfoglaltsággal járó foglalkozást kell főfoglalkozásnak tekinteni. A bért, vagy haszonbért, úgyszintén a tőkevagyonból és nyugellátásból (nyugdíjból, kegydíjból, nyugbérből, öregségi, rokkantsági, vagy özvegységi járadékból stb.) eredő jövedelmet nem kell foglalkozásból eredő jövedelemnek tekinteni. Tényleges közszolgálatban álló közszolgálati alkalmazottnak ezt a foglalkozását kell főfoglalkozásnak tekinteni, de csak akkor, ha a munkavállalónak közszolgálatból eredő jövedelme a legalacsonyabb állami fizetésű osztályban járó - a pótlékok és pótlékokkal egy tekintet alá eső illetmények nélkül számított - legalacsonyabb havi illetmény összegét meghaladja.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó biztosításra kötelezettek állal az egyidőben több biztosításra kötelezett munkaviszony alapján szerzett biztosítási időket a biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó jogosultság megállapítása szempontjából csak egyszeresen lehet számításba venni.

(4) Az (1) bekezdés alapján biztosításra kötelezettekre vonatkozó szabályokat - ideértve a járulékfizetésre és a biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat is -, valamint a biztosítási kötelezettség hatálybalépésének időpontját a népjóléti miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve - esetleg egyes foglalkozások vagy munkavállalói csoportok szerint eltérő módon és külön-külön is - legkésőbben az 1948. évi december hó 31. napjáig rendelettel állapítja meg.

(5) Az 1927: XXI. tc. 8. §-a, valamint az 1928: XL. tc. 9., 11. és 12. §-ai, továbbá az e §-okat módosító és kiegészítő 6500/1935. ME rendelet (Budapesti Közlöny 1935. évi 145. száma) 4., 20., 36., és 38. §-ai, a 7800/1937. ME rendelet (Budapesti Közlöny 1938. évi 1. szám) 4. §-a, az 5960/1941. ME rendelet 7. §-ának (1) bekezdése és a 10700/1947. Korm. rendelet 1. §-a hatályát veszti.

6. § Az 1927: XXI. tc. 9. §-a és az 1928: XL. tc. 14. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki. hogy a fizetésnélküli szabadságnak a munkaviszony megszűnésével azonos hatálya van abban az cselben, ha a munkavállaló a fizetésnélküli szabadság tartama alatt más vállalatban, üzemben, hivatalban, foglalkozásban, vagy háztartásban munkabér fejében szolgálatot teljesít.

7. § (1) Az 1927: XXI. tc. 16. §-ának első bekezdését és az 1928: XL. tc. 3. §-ának (2) bekezdését kiegészítő 5960/1941. ME rendelet 11. §-a akként módosíttatik, hogy a biztosított javadalmazásába (munkabérébe) a nem rendszeresen élvezett túlóradíj (túlórapótlék) - a díjazott különórák számára tekintet nélkül - beszámít.

(2) Az 1927: XXI. tc. 16. §-ának első bekezdése és az 1928: XL. tc. 3. §-ának (2) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a munkaviszonyból származó járandóságoknak a javadalmazásba beszámításánál figyelembeveendő feltételeit, a járandóságok beszámításának módját, valamint azt, hogy egyes járandóságok mely esetben nem számíthatók be a biztosított javadalmazásába, a népjóléti miniszter a pénzügyminiszterrel, a mezőgazdasági munkavállalókkal vonatkozásban pedig a pénzügyminiszterrel és a földmívelésügyi miniszterrel egyetértve a szükséghez képest rendelettel állapítja meg.

(3) Az 1927: XXI. tc. 16. §-ának kilencedik bekezdése, valamint az 1928: XL. tc. 22. §-ának (2) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az alapszabály meghatározhatja azt a legkisebb összegű javadalmazást, melyet mind a járulékfizetés, mind pedig a segélyezés szempontjából a biztosításra kötelezett munkavállalónál alapul kell venni. E javadalmazás legkisebb összegét az alapszabály a biztosítottak neme, foglalkozása vagy alkalmazásának minősége, úgyszintén a foglalkozás helye és jellege szerint is meghatározhatja. Az alapszabálynak a mezőgazdasági munkavállalók legkisebb javadalmazását megállapító rendelkezésének jóváhagyása elölt a népjóléti miniszter a földmívelésügyi miniszter véleményét is kikérni köteles.

8. § Az 1927: XXI. tc. 23. §-a akként módosíttatik, hogy amenynyiben a biztosított a segélyezés tartamára javadalmazását munkáltatójától részben vagy teljes egészében megkapja, a tényleg folyósított javadalmazás összege után a járulékot a segélyezés tartamára is fizetni kell.

9. § Az 1927: XXI. tc. 37. §-ának harmadik bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az a biztosított, aki munkáltatójától betegsége tartamára javadalmazásának egy részét megkapja vagy azt jogszerűen követelheti, táppénzt csak a betegsége miatt elmaradt javadalmazás Után igényelhet.

10. § Az 1927: XXI. tc. 17. §-ának negyedik bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy azokban az cselekben, amidőn a vonatkozó jogszabály szerint a kórházi (gyógyintézeti) ápolás költsége a biztosító intézetet nem terheli, a kórházi (gyógyintézeti ápolással kapcsolatos szállítási, illetőleg Utazási költség sem terheli a biztosító intézetet; ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, amikor a biztosítottat - vagy igényjogosult családtagját sürgős szükség címén szüléssel kapcsolatban vagy a szülési folyamattal okozati összefüggésben álló betegség miatt kell kórházba (gyógyintézetbe) szállítani.

11. § Az 1927: XXI. tc. 58. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki. hogy a Magyar Állami Szénbányászat rt. kezelésébe került volt Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak szénbányaüzemeiben és a volt komlói Magyar Kőszénbányában, továbbá a recski Magyar Ércbánya bányaüzemében foglalkoztatott munkavállalókra az idézett § első bekezdésében foglalt rendelkezés nem terjed ki. A szóbanlévő munkavállalók baleseti biztosítását az 1948. évi április hó 1. napjától kezdődően az Országos Társadalombiztosító Intézet látja el. A jelzett időponttól az Országos Társadalombiztosító Intézetet terheli az említett bányáknál az 1949. évi január hó 1. napját követő időben bekövetkezett üzemi balesetekkel és foglalkozási betegségekkel kapcsolatban az 1927: XXI. tc. VIII. fejezetében megállapított kártalanításból folyó fizetési kötelezettség is.

12. § Az 1927: XXI. törvénycikknek a 6.000/ 1933. M. E. számú rendelet (Budapesti Közlöny 1933. évi 131. száma) 8. §-ával és a 7200/1942. ME rendelet 18. §-ával megállapított 71. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(1) A biztosított üzemi baleset esetében a kővetkező kártalanítást kapja:

1. az 1927: XXI. tc. 30. §-a I. 1., 2. és 3. pontjaiban meghatározott időbeli korlátozás nélkül orvosi gyógykezelést, gyógyszereket, gyógyfürdőket, gyógyvizeket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket, úgyszintén kórházi (gyógyintézeti) ápolást, mégpedig a gyógyfürdőket és a gyógyászati segédeszközöket, az 1927: XXI. tc. 31. §-a első bekezdésének 1. és 2. pontjában megjelölt mértékben, az ott említett megelőző biztosítási időtartam feltétele nélkül;

2. láppénzt a betegségi biztosítás szerint járó mértékben a keresőképtelenséggel járó gyógykezelés befejezéséig;

3. a keresőképtelenséggel járó gyógykezelés megszűnésétől kezdve járadékot a keresőképtelenség, illetőleg a keresőképességcsökkenés (1927: XXI. tc. 73. §-a) tartamára.

(2) Az (1) bekezdés 1. és 2. pontjaiban említett szolgáltatásokra, amennyiben az 1927: XXI. törvénycikkből más nem következik, a betegségi biztosítás megfelelő segélyeire vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3) Ha a sérült betegség esetére biztosítva nincs, táppénzt olyképen kell megállapítani, mintha betegség esetére az Országos Társadalombiztositó Intézetnél lenne biztosítva.

(4) Kórházi (gyógyintézeti) ápolás esetében a járadékosnak az ápolás tartamára járadékra igénye nincsen, de az 1927: XXI. tc. 47. §-a harmadik bekezdésében és a 10700/1947. ME rendelet 7. §-a (1) bekezdésének a) és d) pontjában foglalt rendelkezéseket ebben az esetben is megfelelően alkalmazni kell.

(5) Ha a sérült balesete következtében ismét gyógykezelésre szorul és emellett a gyógyeredmény veszélyeztetése nélkül kereső foglalkozást nem folytathat, az (1) bekezdés 3. pontjában említett netáni járadék vagy az 1927: XXI. tc. 159. §-a második bekezdésében említett járadékelőleg beszámításával táppénzt kap. A táppénz napi összegét a balesetből folyóan első ízben történt táppénzfizetés alkalmával alapul vett átlagos napibér alapján kell megállapítani, ha az ismételt megbetegedés a balesetből folyó első ízbeni táppénzsegélyezés befejezését követő egy éven belül következik be. Ha az ismételt megbetegedés egy éven túl következik be, a táppénz napi öszszege a járadékost, sérültet, 100%-os keresőképességcsökkenés esetében megillető havi járadék (járadékelőleg) másfélszeres összegének egyharmincad része. Ha az ismételt gyógykezelésre szoruló keresőképtelen állapot újabb munkaviszony ideje alatt következik be és a táppénz összegének megállapítása szempontjából az újabb munkaviszony figyelembevétele a sérültre kedvezőbb, a táppénz napi összegét legfeljebb egy év tartamára az újabb munkaviszony alapján kell megállapítani. A táppénzfizetés idejére a járadék (járadékelőleg) fizetését beszüntetni nem kell, de a táppénz napi összegébe a havi járadék (járadék-előleg) egyharmincad részét be kell számítani és a táppénzt az így csökkentett összegben kell kifizetni.

(6) Ha a sérült (járadékos) a gyógykezelés mellett a gyógyeredmény veszélyeztetése nélkül keresőfoglalkozást folytathat, a táppénzre való igénye megszűnik.

(7) Az 1927: XXI. törvénycikknek és az ezt módosító és kiegészítő rendeleteknek azokban a rendelkezéseiben, ahol gyógykezelési járadékról történt említés, a gyógykezelési járadék helyett táppénzt kell érteni.

(8) A népjóléti miniszter felhatalmazást kap, hogy az (5) bekezdésben említett táppénz megállapításának alapját és mértékét a szükséghez képest rendelettel módosíthassa.

13. § Az 1927: XXI. tc. 74. §-át kiegészítő 2300/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 31. száma) 11. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

(1) Az 1927: XXI. tc. 74. §-a első bekezdésében felsorolt szolgáltatások a legalább 50%-os vagy ezt meghaladó keresőképességcsökkenésnek megfelelő baleseti járadékra jogosult elhalt biztosított családtagjait abban az esetben is megilleti, ha a járadékos balesettel össze nem függő ok következtében halt meg.

(2) Az (1) bekezdés élteimében igényjogosultak azt a járadékot kapják, melyre igényük lenne, ha a járadékos üzemi baleset következtében halt volna meg. A családtagok járadékának együttes összege azonban nem haladhatja meg annak a járadéknak az összegét, amely a járadékost életbenléte esetében megilletné. Ha a családtagok az e §-ban említett szolgáltatásokon felül az 1928: XL. törvénycikk, illetőleg a 300/1942. B. M. számú rendelet (Budapesti Közlöny 1942. évi 78. száma) alapján is jogosultak járadékra (nyugbérre), járandóságaik együttes összege nem haladhatja meg annak az összegnek 150%-át, mely az elhalt járadékosnak teljes keresőképtelenség esetében járna; az e mértéket meghaladó összeggel a baleseti biztosítási ág terhére eső szolgáltatásrészt kell csökkenteni. Az 1927: XXI. tc. 75-79. §-aiban foglalt rendelkezéseket egyébként megfelelően alkalmazni kell.

(3) A jelen §-ban foglaltak alapján járadékot csak a 2.300/ 1945. M. E. számú rendelet hatálybalépését követően elhalálozottak családtagjai igényelhetnek.

(4) A jelen § alapján igényjogosult családtagokkal vonatkozásban az 1928: XL. tc. 61-62. §-aiban, valamint az ezeket módosító és kiegészítő rendelkezésekben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

14. § Az 1927: XXI. tc. 76. §-a negyedik bekezdésének második mondata helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Nem adható a járadék arra az időre, amelynek tartamára a gyermek kiképzése alatt végzett munkájáért számottevő javadalmazásban részesül. Az Országos Társadalombiztosító Intézet alapszabálya állapítja meg - a szükséghez képest visszamenőleges hatállyal azt az összeget, amelyet ebből a szempontból számottevő javadalmazásnak kell tekinteni.

15. § (1) Az 1927: XXI. tc. 107. §-a ötödik bekezdésének 1. pontja akként módosíttatik, hogy a kerületi választmány határoz a betegségi biztosítási járulékuknak a biztosítottakat terhelő pótjárulékoknak és a baleseti biztosítási járulékoknak kiróvása és visszatérítése tárgyában.

(2) Az 1927: XXI. tc. 104. §-a az első bekezdésének második és harmadik mondata hatályát veszti.

16. § Az 1927: XXI. tc. 129. §-ának első bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet kötelezheti a munkáltatót, hogy azt a munkavállalóját, akit a vállalat, üzem, hivatal, foglalkozás vagy a háztartás székhelyére illetékes kerületi pénztár területén kívül foglalkoztat, a munkahely szerint illetékes kerületi pénztárnál jelentse be.

17. § Az 1927: XXI. tc. 154. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek: A munkáltató a munkavállalóját ért, neki vagy megbizottjának tudomására jutott üzemi balesetről (1927: XXI. tc 69. §-a), ha az halált okozott a baleset tudomásra jutásától számított 24 óra alatt, ha pedig előreláthatóan 3 napot meghaladó keresőképtelenséget okoz, a baleset tudomásra jutásától számított 3 nap alatt köteles jelentést tenni. Ha a baleset következménye előre nem látható, de a baleseti sérült a baleset következtében már harmadik napja kényszerült munkahelyétől távolmaradni vagy ha a legalább 3 napi keresőképtelenség a munkáltatónál fennállott alkalmazás megszűnése után következett be, a jelentést azon a napon kell teljesíteni, amely napon az említett körülmények a munkáltató tudomására jutnak. A jelentést az üzem helyére Illetékes elsőfokú rendőri hatóságnál és az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az üzem helyére illetékes kerületi pénztáránál, továbbá - a háztartási alkalmazottat és a házfelügyelőt (segédházfelügyelőt) ért balesetek kivételével - az illetékes kerületi iparfelügyelőnél kell megtenni. A bányatörvény hatálya alá eső bánya-vagy kohóüzemmel rendelkező munkáltató a rendőri hatóság helyett az illetékes elsőfokú bányahatóságnak (bányakapitányságnak) tesz jelentést. Ha az üzem bányatárspénztár kötelékébe tartozik (1927: XXI. tc. 176. S-a), a jelentést a kerületi pénztár helyett a bányatárspénztárnál kell megtenni. Köteles továbbá a munkáltató nyilvántartást vezetni és abba a neki vagy megbízottjának tudomására jutott minden balesetet - tekintet nélkül arra, hogy azt bejelenteni kell-e vagy sem - bejegyezni. A nyilvántartási az abba bejegyzett utolsó baleset napjától számítolt 3 év elteltéig meg kell őrizni A 6180/1945. ME rendelet (Magyar Közlöny 102. száma) §-a (1) bekezdésének hatálya alá tartozó gazdasági munkavállalók balesetével kapcsolatos jelentéseknél továbbra is a 78400/1947. NM rendeletben (Magyar Közlöny - Rendeletek Tára 180-181. száma) foglaltak szerint kell eljárni, azzal az eltéréssel, hogy a jelentési határidőt illetően az e bekezdés első és második mondatában foglaltakat kell alkalmazni.

18. § Az 1927: XXI. tc. 180. §-ának második bekezdését kiegészítő 6000/1933. ME rendelet 21. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

A betegségi biztosítás szempontjából a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének nem tagjai az 1927: XXI. tc. 3. §-a második bekezdésének hatálya alá eső azok a munkavállalók, akik az Intézetnek a betegségi biztosítás szempontjából irányadó területen székhellyel biró vállalatokban, üzemekben, hivatalokban és foglalkozásokban vannak ugyan alkalmazva, de állandó munkahelyük, vagy lakhelyük e területen kívül esik.

19. § Az 1927: XXI. tc. 192. §-ának első bekezdését, illetőleg az 1928: XL. tc. 161. §-át kiegészítő 7800/1937. ME rendelet 14. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

Az intézet mellőzheti követelésének érvényesítését, ha az érvényesítéssel járó ügyviteli költség a követelés összegével arányban nem áll. Abban a tekintetben, hogy ebből a szempontból milyen összegű követelés érvényesítése mellőzhető, a közadók kezeléséről szóló rendelkezések irányadók.

20. § Az 1945. évi január hó 1. napja és az 1946. évi július hó 31. napja közötti időben azokra a hónapokra, amelyekre az önkéntes vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosított öregségi járulékfizetési készségéi igazoltan nyilvánította, de az illetékes társadalombiztosító intézet - megfelelő rendelkezés hiányában - a fizetést csak feltételesen, vagy egyáltalában nem fogadta el. a járulékokat jogérvényesen leróttaknak kell tekinteni.

21. § (1) Az 1927: XXI. tc. 176. §-a első bekezdésének második mondata hatályát veszti.

(2) Ugyancsak hatályukat vesztik az 1927: XXL tc. 202. §-ának, valamint a 250/1946. ME rendelet (Magyar Közlöny 1946. évi 12. száma) 10. §-ának (2) és (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések is.

22. § (1) A jelen rendelet - az 5. §-ban foglalt rendelkezések kivételével - kihirdetésének napján lép hatályba; a 3. §-ban foglalt rendelkezéseket azonban az 1947. évi szeptember hó 12. napjától, a 4. §-ban foglalt rendelkezéseket az 1947. évi november hó 1. napjától, a 10. §-ban foglalt rendelkezéseket az 1947. évi december hó 16. napjától, a 12. §-ban foglalt rendelkezéseket az 1946. évi augusztus hó 1. napjától és végül a 21. g (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az 1947. évi október hó 1. napjától kell alkalmazni.

i2) A jelen rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezések hatálybalépésének időpontját a népjóléti miniszter - esetleg csak egyes foglalkozásokra vagy munkavállalói csoportokra vonatkoztatva - az e § (4) bekezdése alapján kibocsátandó rendeletekben állapitja meg.

(3) A jelen rendelet végrehajtásáról a népjóléti miniszter gondoskodik.

Budapest, 1948. évi szeptember hó 16-án.

Dinnyés Lajos s. k.,

miniszterelnök