69/1954. (XI. 2.) MT rendelet

a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1954. évi 28. számú törvényerejű rendeletet (továbbiakban: T.), valamint a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának az említett törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában alkotott és ezúttal kihirdetett 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendeletét (továbbiakban: R.) az alábbiakban egységes szerkezetben teszi közzé.

(A vastagbetűs szedés a törvényerejű rendelet szövege.)

A Magyar Népköztársaság védi, segíti a dolgozókat munkaképtelenségük és öregségük esetén és gondoskodik a meghalt dolgozó hozzátartozóinak ellátásáról.

A dolgozó nép állama már eddig is egységesen biztosította a dolgozók részére a nyugellátást és jelentős előnyben részesítette a nehéz és veszélyes munkán dolgozókat.

Ez a törvényerejű rendelet újabb lépést jelent a munkaképtelen dolgozókról való gondoskodás terén és nagymértékben javítja az öregek, rokkantak, özvegyek és árvák ellátását.

A törvényerejű rendelet hatálya

T. 1. § (1) Ezt a törvényerejű rendeletet azokra kell alkalmazni, akik munkaviszony alapján az állami társadalombiztosítás keretében betegség esetére biztosításban részesülnek; alkalmazni kell továbbá a Néphadsereg hivatásos állományú tagjaira is.

(2) Nem terjed ki a törvényerejű rendelet hatálya

a) a külföldi munkáltató által a magyar állam területén foglalkoztatott olyan külföldi honos dolgozóra, aki a Magyarországon töltött ideje alapján is hazája jogszabályai szerint jogosult nyugellátásra;

b) a külföldi állam képviselete, a területenkívüliséget élvező nemzetközi szerv által, valamint az ezekhez tartozó területenkívüliséget élvező személy által alkalmazott dolgozóra. E szervek kérésére a pénzügyminiszter ezek magyar honos dolgozóit a törvényerejű rendelet hatálya alá vonhatja.

R. 1. § A T. hatálya kiterjed az Újságírók Szanatórium Egyesületének betegségi biztosításra jogosult tagjaira is, ha munkaviszonyban állanak.

Öregségi nyugdíj

T. 2. § (1) Öregségi nyugdíjra jogosult az a hatvanadik életévét betöltött férfi, illetőleg az az ötvenötödik életévét betöltött nő, aki legalább tíz évet munkaviszonyban töltött,

(2) Az (1) bekezdésben megállapított korhatártól eltérően öregségi nyugdíjra jogosult az az ötvenötödik életévét betöltött férfi, aki huszonöt éven át, illetőleg az az ötvenedik életévet betöltött nő, aki húsz éven át földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben dolgozott. Ezt a kedvezményt a Minisztertanács egyéb munkakörben foglalkoztatott dolgozókra is kiterjesztheti.

(3) Öregségi nyugdíjra jogosult az az ötvenötödik életévét betöltött férfi is, aki legalább húsz évet töltött munkaviszonyban és ebből tizenöt éven át egy légköri nyomásnál magasabb nyomású légtérben dolgozott.

R. 2. § A földalatti, illetőleg egészségre ártalmas munkakörök (munkahelyek) jegyzékét a 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet I. számú melléklete tartalmazza.

R. 3. § A Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron-Ébenfurti Vasút (továbbiakban: Vasutak) mozdony- és vonatkísérő, valamint kocsirendező munkakörben foglalkoztatott dolgozói, továbbá a Magyar Postánál mozgóposta szolgálatot teljesítő dolgozók, a hajószemélyzethez tartozó gépházi dolgozók, végül a forgalmi repülés hajózó személyzetéhez tartozó dolgozók jogosultak mindazokra a kedvezményekre, amelyek a földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben foglalkoztatott dolgozókat a T. rendelkezései alapján megilletik.

Rokkantsági nyugdíj

T. 3. § (1) Rokkantsági nyugdíj jár megrokkanás esetén annak a dolgozónak, akinek rokkantsága egy év alatt előreláthatóan nem szűnik meg és

22 éves életkorig 3 évet, illetőleg földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 2 évet,

22 - 25 éves életkorig 4 évet, illetőleg földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 3 évet,

25-30 éves életkorig 6 évet, illetőleg földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 4 évet,

30-35 éves életkorig 8 évet, illetőleg földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 5 évet,

35-40 éves életkorig 10 évet, illetőleg földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 6 évet,

40 éven felül 10 évet, illetőleg földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben 7 évet

töltött munkaviszonyban.

(2) A munkaviszony időtartamára tekintet nélkül jár a rokkantsági nyugdíj annak, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.

R. 4. § (1) A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a megrokkanás időpontjában betöltött életkort kell figyelembe venni.

(2) Az a dolgozó, aki az alacsonyabb korcsoportban a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt eltöltötte és folyamatosan tovább dolgozik, megrokkanása esetében nyugdíjra akkor is jogosult, ha az életkorának megfelelő korcsoportban megkívánt időt még nem töltötte munkaviszonyban.

R. 5. § (1) A rokkantsági nyugdíj a rokkantság tartamára jár.

(2) A rokkantság megszűnését követő öt éven belül történt újabb megrokkanás esetében a rokkantsági nyugdíjra való igény újabb munkaviszonyra való tekintet nélkül feléled. Feléledés esetében a rokkantsági nyugdíjat az újabb megrokkanásnak megfelelő rokkantsági csoport szerint és a korábbi rokkantsági nyugdíj megállapításánál figyelembe vett munkabér alapján kell megállapítani.

(3) Az, aki a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján rokkantság címén ellátásban (járadékban, nyugbérben, nyugdíjban) részesült, jogosultságának a (2) bekezdés szerint történő feléledése esetében olyan összegű ellátásra jogosult, amely az ellátásnak elsőízben történt megállapításánál figyelembe vett jogszabályok szerint jár.

Baleseti járadék

T. 4. § (1) Baleseti járadék munkaviszonyának időtartamára tekintet nélkül jár annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében tizenöt százalékot meghaladó mértékben csökkent. Ha a munkaképesség csökkenése a huszonöt százalékot nem haladja meg, a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.

(2) Hatvanhét százalékot elérő vagy meghaladó tartós jellegű munkaképességcsökkenés esetén baleseti járadék helyett rokkantsági nyugdíjat kell megállapítani.

(3) A munkaviszonyból folyó kötelezettségek teljesítésével összefüggésben az üzemben vagy üzemen kívül bekövetkezett baleset: üzemi baleset; a dolgozó foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett betegség pedig: foglalkozási betegség.

R. 6. § (1) A T. 4. §-ának (1) bekezdésében említett két évi időtartamba nem lehet beszámítani azt az időt, amely alatt a dolgozó azért nem kapott baleseti járadékot, mert munkaképességének csökkenése a 15%-ot nem haladta meg.

(2) A baleseti járadékra jogosultság feléled, ha a munkaképesség csökkenése utóbb három egymást követő hónapon át a 25%-ot meghaladja. Ebben az esetben a baleseti járadék az állapot rosszabbodásának orvosilag megállapított időpontjától, de legkorábban az igénybejelentést követő hónap első napjától jár. Ha a munkaképességcsökkenés ismét 25% alá száll, a 15%-ot azonban meghaladja, a baleseti járadék újból legfeljebb két évig jár.

R. 7. § Ha a dolgozónál újabb üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következik be, valamennyi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következményét együttesen kell figyelembe venni.

R. 8. § Üzemi baleset az a baleset is, amely a dolgozót munkába, vagy onnan lakására (szállására) menet éri.

R. 9. § A kártalanításra igényt adó foglalkozási betegségek jegyzékét a 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet II. számú melléklete tartalmazza.

Özvegyi nyugdíj

T. 5. § (1) Özvegyi nyugdíj jár minden özvegynek férje halálától számított egy éven át, ha a férje a rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges időt munkaviszonyban töltötte, vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt meg (ideiglenes özvegyi nyugdíj).

(2) Az özvegyi nyugdíj egy éven túl is megilleti az özvegyet,

a) ha a férje halálakor ötvenötödik életévét betöltötte,

b) életkorára tekintet nélkül,

ha férje halálakor egészségének megromlása vagy testi fogyatkozása következtében legalább kétharmad részben munkaképtelen, vagy

legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, vagy

ha férje föld alatt dolgozó bányász volt és az ott elszenvedett üzemi baleset következtében halt meg (állandó özvegyi nyugdíj).

(3) Állandó özvegyi nyugdíj jár - a (2) bekezdés esetén kívül is - az özvegynek, ha

a) ötvenötödik életévét eléri, vagy munkaképességét legalább kétharmad részben elveszti, feltéve, hogy férjének halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte,

b) férje halálakor a negyvenedik életévét ugyan még nem töltötte be, de férje halálától számított tíz éven belül munkaképességét legalább kétharmad részben elveszti.

R. 10. § (1) A nyugellátásra való jogosultság szempontjából az eltűnés halálesetnek számít, ha az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította. Ezt a rendelkezést az árva és a szülő nyugellátásra jogosultsága tekintetében is alkalmazni kell.

(2) Az utószülött gyermeket olyan gyermeknek kell tekinteni, akinek eltartásáról az özvegy már férjének halála időpontjában gondoskodott.

T. 6. § (1) Mind az ideiglenes, mind az állandó özvegyi nyugdíj megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt.

(2) Az 5. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott és az özvegy életkorára tekintet nélkül megállapított állandó özvegyi nyugdíj megszűnik ezenfelül akkor is, ha

a) az özvegy munkaképességcsökkenése kétharmadnál kisebbé válik;

b) árvaellátásra jogosult gyermeke már nincs.

T. 7. § Abban az esetben, ha az özvegyi nyugdíj nem újabb házasságkötés folytán szűnt meg, a nyugdíjra vonatkozó igénye feléled az özvegynek,

a) ha legalább kétharmad részben munkaképtelenné válik, illetve ötvenötödik életévét eléri, feltéve, hogy a nyugdíja negyvenedik életévének betöltése után szűnt meg;

b) életkorára tekintet nélkül, ha a munkaképesség csökkenése a nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül ismét eléri vagy meghaladja a kétharmad részt.

T. 8. § Özvegyi nyugdíj jár - az 5-7. §-okban foglaltak szerint - a nyugdíjas özvegyének is.

R. 11. § (1) Az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség által okozott munkaképességcsökkenés alapján rokkantsági nyugdíjban részesülő özvegye a munkaviszonyban töltött idő tartamára tekintet nélkül jogosult özvegyi nyugdíjra abban az esetben is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség következtében halt meg.

(2) Az özvegyi nyugdíj az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó hozzátartozóira vonatkozó rendelkezések szerint jár akkor is, ha a dolgozó a táppénzsegély, illetőleg a baleseti járadék folyósításának tartama alatt nem az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség következtében halt meg, de ha halála nem következett volna be, az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség alapján előreláthatólag rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit az árva és a szülő nyugellátása tekintetében is alkalmazni kell.

T. 9. § (1) Annak a nőnek, akinek házasságát törvényesen felbontották, vagy aki férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan él, özvegyi nyugdíjra csak akkor van igénye, ha férje halálakor tartásdíjra jogosult volt. Az özvegyi nyugdíj ilyen esetben nem haladhatja meg a tartásdíj összegét.

(2) Az az özvegy, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanadik életévét már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak akkor jogosult, ha a házasságból (együttélésükből) gyermek származott, vagy a házasfelek a házasság megkötése után legalább öt évig együtt éltek.

(3) Özvegyi nyugdíjra jogosult a feleséggel egyenlő feltételek mellett az a nő (élettárs) is, aki a meghalt férfivel annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együtt élt, ha együttélésükből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerősen megállapította.

(4) Ha az özvegyi nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük meg kell osztani.

R. 12. § Az özvegyi nyugdíjat az arra jogosultak között egyenlő mértékben kell megosztani. Ha valamelyik jogosult részére tartásdíj járt és az özvegyi nyugdíj reá eső része ennél több lenne, a különbözetet a többi jogosult között fel kell osztani.

T. 10. § (1) Az özvegyen maradt munkaképtelen férjnek is jár özvegyi nyugdíj, ha a feleség a halálát megelőzően legalább egy esztendeig a férjet saját háztartásában, túlnyomóan saját keresetéből tartotta el, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg, amennyiben a feleség nyugdíjjogosult volt.

(2) A férj özvegyi nyugdíja a munkaképtelenség megszűnésével, vagy újabb házasságkötéssel szűnik meg.

T. 11. § Annak az özvegynek, akinek állandó özvegyi nyugdíja újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egy évi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végkielégítés jár.

R. 13. § Az az özvegy, aki özvegyi nyugdíjat újabb házasságkötéséig nem igényelt, ezt a jogát újabb házasságkötése után már nem érvényesítheti és végkielégítésre nem jogosult.

R. 14. § Az özvegyi végkielégítésre való igény az újabb házasságkötést követő egy év alatt érvényesíthető.

R. 15. § (1) A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerint özvegyi nyugdíjra (járadékra, nyugbérre) jogosult özvegynek újabb házasságkötése esetében csak a T.-ben meghatározott feltételek szerint van igénye végkielégítésre. A végkielégítés az özvegyet a korábbi jogszabályok szerint megillető özvegyi nyugdíj (járadék, nyugbér) egy évi összege. A végkielégítés összegének megállapításánál az újabb házasságkötés időpontjában járó özvegyi nyugdíj összegét kell alapul venni. A végkielégítés összegének magállapításánál a nyugdíjpótlékot is figyelembe kell venni.

(2) Az 1954. évi április hó 1. napja előtt kötött újabb házasság esetében a végkielégítésre való igény érvényesítésének határideje az 1955. évi március hó 31. napja.

Árvaellátás

T. 12. § (1) Árvaellátás jár a meghalt dolgozó, valamint a meghalt nyugdíjas gyermekének, mostohagyermekének és örökbefogadott gyermekének, ha a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időt a dolgozó (nyugdíjas) munkaviszonyban töltötte. Árvaellátás jár a nevelt gyermeknek, a testvérnek és az unokának is, ha a dolgozó vagy a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el, feltéve, hogy a nevelt gyermeknek, testvérnek, illetőleg unokának tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

(2) Az árvaellátás az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó gyermekének a munkaviszonyban töltött idő tartamára tekintet nélkül jár.

(3) Árvaellátás a gyermek tizenhatodik életévének, továbbtanulás esetén tizennyolcadik életévének betöltéséig jár. Ha a gyermek tizenhat éves életkorának elérésekor testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan munkaképtelen és eltartásra szorul, ennek az állapotnak tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár részére.

(4) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a nagyobb összegű árvaellátásra jogosult.

(5) Az árvaellátáshoz való jogot nem érinti, ha az árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt.

R. 16. § (1) Az árvaellátásra való jogosultság szempontjából továbbtanulásnak csak az olyan tanulmányt lehet tekinteni, amelyet a tanuló iskolai oktatás keretében folytat.

(2) A továbbtanulás címén folyósított árvaellátás a tanulmányi szünidő alatt is jár.

Szülői nyugdíj

T. 13. § Szülői nyugdíj jár a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges munkaviszonyban töltött idő megszerzése után meghalt dolgozó munkaképtelen szülőjének, illetőleg nagyszülőjének abban az esetben, ha őt a dolgozó halálát megelőző egy éven át egészen vagy túlnyomórészben eltartotta. Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó, valamint a nyugdíjas szülőjének, illetőleg nagyszülőjének a szülői nyugdíj a munkaviszony tartamára tekintet nélkül jár.

Családi pótlék

T. 14. § A nyugdíjast gyermekei után a dolgozókhoz hasonlóan, családi pótlék illeti meg.

Házastársi pótlék

T. 15. § (1) Házastársi pótlék jár a nyugdíjasnál az öregségi nyugdíjra igényt adó életkort betöltött házastársa (élettársa) után, ha annak eltartásáról a nyugdíjas gondoskodik, aházastársnak (élettársnak) nyugdíja vagy számottevő keresete nincs és a nyugdíjas halála esetén özvegyi nyugdíjra lenne jogosult.

(2) A házastársi pótlék összegét a pénzügyminiszter állapítja meg.

R. 17. § Annak házastársi pótlékára vonatkozóan, aki a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok szerinti ellátásra jogosult, szintén a T. hatálybalépése előtt érvényben volt rendelkezéseket kell alkalmazni.

R. 18. § Házastársi pótlék szempontjából számottevő keresetnek kell tekinteni a havi 360 forintot meghaladó keresetet (baleseti járadékot) vagy egyéb jövedelmet.

A munkaviszonyban töltött idő

T. 16. § A munkaviszonyban töltött idő megállapításánál a dolgozó által betegségi biztosítással járó munkaviszonyban vagy a Néphadsereg hivatásos állományában eltöltött időt kell figyelembe venni.

R. 19. § (1) A munkaviszonyban töltött idő számításánál a munkaviszonyban eltöltött minden naptári napot figyelembe kell venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni.

(2) A munkaviszonyban töltött idő számításánál ugyanazt az időt (második állás, mellékfoglalkozás) csak egyszer lehet figyelembe venni.

R. 20. § (1) A munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni a katonai szolgálat időtartamát, ha a dolgozó előzőleg már legalább hat hónapon át öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére biztosítva volt, illetőleg betegségi biztosítással járó munkaviszonyban állott, vagy közvetlenül iskolai tanulmányait követően vonult be katonai szolgálatra.

(2) Munkaviszonyban töltött időnek számít a kisipari szövetkezeti tagságnak az az időtartama, amely alatt a tag a szövetkezeti kölcsönös biztosítás hatálya alá esett.

(3) Munkaviszonyban töltött időnek számít a Munkaerőtartalékok Hivatala Mesterképző Technikumán eltöltött tanulmányi idő is.

R. 21. § (1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtti időre vonatkozóan a munkaviszonyban töltött idő számításánál figyelembe kell venni:

a) a nyugellátásra igényt adó közszolgálatban eltöltött, valamint jogszabály alapján nyugellátás szempontjából beszámított időt;

b) a magánalkalmazottakra (vállalati alkalmazottakra) vonatkozó szabályokon alapuló nyugdíjbiztosítási időt;

c) a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosítással járó munkaviszonyban eltöltött vagy ebbe a biztosításba beszámítandó időt;

d) az 1929. évi január hó 1. napja és az 1944. évi június hó 30. napja között háztartási alkalmazottként munkaviszonyban töltött időt, ha ezt a dolgozó munkakönyvvel igazolja;

e) a bányanyugbérbiztosításban eltöltött időt;

f) az öregségi, rokkantsági biztosításban önkéntes fizetéssel és önkéntes továbbfizetéssel eltöltött időt;

g) a színházak művészeti dolgozóinak azt az idejét, amely alatt öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítási kötelezettségük szünetelt, végül

h) a közszolgálati alkalmazottak korpótlék és szabadságidő szempontjából az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően beszámított idejét.

(2) A megszűnt el nem ismert vállalati nyugdíjpénztáraknál nyugdíjbiztosításban eltöltött azt az időt, amely alatt a nyugdíj biztosított az 1928. évi XL. törvény alapján biztosítva nem volt, az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alapján csak abban az esetben lehet beszámítani, ha a megszűnt el nem ismert vállalati nyugdíjpénztár kötelezettségeit az állam átvette.

(3) A munkaviszonyban töltött idő számításánál az 1952. évi január hó 1. napját megelőző időre vonatkozóján figyelembe kell venni az ideiglenesen Magyarországhoz csatolt területeken idegen, majd magyar jogszabályok alapján öregségi stb. biztosításban eltöltött időt, ha a biztosított az 1946. évi január hó 1. napján már Magyarország jelenlegi területén tartózkodott és biztosítását a magyar jogszabályok szerint folytatta. Ugyancsak be kell számítani az idegen állam jogszabályai szerint biztosításban eltöltött azt az időt, amelyet a fegyverszüneti egyezménnyel hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján már korábban el kellett ismerni.

(4) A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján Magyarországra áttelepült személyeknek a csehszlovák társadalombiztosításban eltöltött idejét a magyar jogszabályok szerinti öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításban eltöltött időnek kell tekinteni.

R. 22. § Azt a munkaviszonybon eltöltött időt, amelynek alapján támasztható ellátási igényét a dolgozó elvesztette, de hozzátartozóinak ellátási igényét fenntartották, figyelembe kell venni, ha a dolgozó munkaviszonyának megszűnését követő öt éven belül újabb munkaviszonyba lépett és legalább egy éven át munkaviszonyban állott.

R. 23. § A munkaviszonyban eltöltött idő számításánál nem lehet figyelembe venni:

a) azt az időt, amelyet a dolgozó az 1952. évi január hó 1. napja előtt nyugellátásra igényt adó közszolgálatban töltött; ha ellátási igényét megvonták,

b) azt az időt, amelynek alapján a dolgozó az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján nyugdíjban részesült és azt megvonták,

c) a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt munkában töltött időt,

d) azt az időt, amelynek álapján szerzett nyugdíjjogosultságot a dolgozó jogerős büntetőbírói ítélet következtében elvesztette.

T. 17. § Ha a dolgozó munkaviszonyában egyhuzamban öt évet meghaladó megszakítás van, a megszakítást megelőző munkaviszonyban töltött időt a nyugdíj szempontjából csak a Minisztertanács által megállapított feltételek mellett lehet figyelembe venni.

R. 24. § (1) Az öregségi nyugdíjra való igény megszűnik, ha a munkaviszony megszűnésétől az öregségi korhatár eléréséig öt évnél hosszabb idő telt el.

(2) A rokkantsági nyugdíjra való igény megszűnik, ha a munkaviszony megszűnésétől a rokkantság orvosilag megállapított időpontjáig öt évnél hosszabb idő telt el.

(3) Az özvegynek, az árvának és a szülőnek a nyugellátásra való igénye megszűnik, ha Az felhalt munkaviszonyának megszűnése és halálának időpontja között öt évnél hosszabb idő telt el, kivéve azt az esetet, ha az elhunyt a halál időpontjában öregségi nyugdíjra jogosult volt.

(4) Nem számít a nyugdíjra való jogosultság szempontjából a munkaviszonyban töltött idő megszakításának az az idő, amely alatt a dolgozó:

a) közszolgálat vagy magánszolgálat alapján nyugellátásban részesült;

b) az öregségi, rokkantsági biztosítás alapján öregségi vagy rokkantsági járadékban (ellátásban), bányanyugbérbiztosítás alapján öregségi vagy rokkantsági bányanyugbérben, vagy baleseti biztosítás alapján munkaképessége legalább 50%-os csökkenésének megfelelő baleseti járadékban részesült;

c) házfelügyelő volt és e minőségben öregségi biztosítása fel volt függesztve;

d) mezőgazdasági munkásként munkaviszonyban állott;

e) az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági (haláleseti) biztosításban, valamint a bánya-nyugbérbiztosításban szerzett jogait elismerési díj fizetésével fenntartotta;

f) öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére a biztosítási bérhatárrá vonatkozó rendelkezések következtében nem volt biztosítva;

g) olyan munkaviszonyban állott, amelynek alapján nyugellátásra jogosultságot nem szerzett [T. 1.§ (2) bekezdés b) pontja];

h) mint rokkant az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet, vagy a T. alapján rokkantsági nyugdíjban vagy munkaképességének legalább 50%-os csökkenése alapján megállapított járadékban részesült.

(5) Nem számít a munkaviszonyban töltött idő megszakításának az az időtartam, amelyre a dolgozó elismerési díjat fizet. Elismerési díj címén, ha a dolgozó legutolsó munkaviszonyából származó munkabére a havi ezer forintot nem haladta meg, havi tíz forintot, ha ezer forintnál több volt. de kétezer forintot nem haladta meg, havi tizenöt forintot, ha pedig kétezer forintot meghaladta, havi harminc forintot kell fizetni. Az elismerési díj folyamatos fizetését a munkaviszony megszűnését követő három hónapon belül kell megkezdeni. Ha a munkaviszony a T. hatálybalépése előtti öt éven belül szűnt meg, ez elismerési díj folyamatos fizetését a T. hatálybalépését követő három hónapon belül kell megkezdeni.

Az ellátások összege

T. 18. § Az öregségi és rokkantsági nyugdíj, valamint a baleseti járadék összegét a munkabér alapján kell megállapítani.

R. 25. § (1) A nyugdíj összegét a nyugdíjigény bejelentését megelőző tizenkét hónap alatt elért munkabér havi átlagának alapulvételével kell megállapítani. Munkabérként kell számításba venni a munkáltatótói a munkaviszony alapján kapott minden juttatást. Nem lehet figyelembe venni a kiküldetési költségeket, a különélési díjat és a jutalmakat.

(2) Ha az igénylő a nyugdíjigény bejelentését megelőző két éven belül nem dolgozott összesen tizenkét hónapon át, vagy ha a munkabérére vonatkozó adatok megnyugtatóan nem állapíthatók meg, a nyugdíj összegének megállapításánál a nyugdíjazás időpontjában legutóbbi munkakörére érvényes munkabérszabályok szerint

a) a munkásoknál a személyi besorolás szerinti időbért;

b) ahol még személyi besorolás nincs, a rendszeresen végzett munkakategória időbérét;

c) a bányászatban a csapatra telepített dolgozóknál (vájár, segédvájár, csapatcsillés) az illetékes miniszter által a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben megállapított időbért;

d) a havidíjas dolgozóknál a besorolás szerinti alapbért kell alapul venni.

(3) A nyugdíj összegének megállapításánál az öregségi nyugdíjra jogosító éleikor elérését, vagy az ötvenötödik életév betöltését megelőző tizenkét havi munkabérátlagot kell alapul venni, ha az az igénylőre kedvezőbb.

(4) A szakmunkás nyugdíjának összegét a szakképzettségének megfelelő munkakörre a nyugdíjazás időpontjában érvényes munkabérszabályok szerint a (2) bekezdés a)-c) pontjában megállapított bér alapján kell kiszámítani, ha az így kiszámított nyugdíj összege reánézve előnyösebb.

(5) A (4) bekezdés szempontjából szakmunkás az, akinek ipari szakképesítése van.

(6) A (4) bekezdés rendelkezéseit csak akkor lehet alkalmazni, ha a szakmunkás

a) az ellátás megállapításánál figyelembe vehető munkaviszonyok tartamának legalább felerészében szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozott;

b) nyugdíjazását közvetlenül megelőzően már nem szakképzettségének megfelelő munkakört töltött be.

R. 26. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj megállapításánál a baleseti járadék összegét az átlagos munkabér kiszámításánál munkabérként kell figyelembe venni.

(2) A természetben kapott járandóságot pénzeitekre kell átszámítani. A pénzértékre átszámítás tekintetében a betegségi biztosítás szabályai az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a természetben adott teljes ellátást havi 350 forintban, az étkeztetést pedig havi 300 forintban kell számításba venni.

(3) A mellékfoglalkozásban és második állásban kapott munkabért csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha a dolgozó heti munkaideje a főfoglalkozásában (első állásában) munkakörére (foglalkozására) előírt teljes munkaidőnél kevesebb. A mellékfoglalkozásból (második állasból) származó keresetet olyan mértékben lehet figyelembe venni, amilyen mértékben a mellékfoglalkozás (második állás) a dolgozó munkaidejét a teljes heti munkaidőre kiegészíti. A keresetnek ezt meghaladó részét csak akkor lehet figyelembe venni, ha a dolgozó a második állásban, illetőleg mellékfoglalkozásban is megszerezte a nyugdíjra való jogosultságot.

(4) Az ellátás összegének megállapításánál havi 6000 forintot meghaladó munkabérátlagot figyelembe venni nem lehet.

(5) Az ellátás összegének kiszámításánál a Vasutak poggyászhordárainak keresetét abban az összegben kell figyelembe venni, amely után a munkáltató a betegségi biztosítási járulékot fizeti.

R. 27. § A baleseti járadék kiszámításának alapja a balesetet közvetlenül megelőző tizenkét hónap alatt elért munkabér havi átlaga. Ha a dolgozó a balesetet megelőzően tizenkét hónapnál rövidebb időn át dolgozott, ez alatt a rövidebb idő alatt elért munkabér havi átlagát kell alapul venni. Ha a baleseti sérült állapotában változás következik be, a baleseti járadék, illetőleg a baleseti eredetű rokkantság alapján járó rokkantsági nyugdíj összegének megállapításánál azt a munkabérátlagot kell figyelembe venni, amelynek alapján a balesetből kifolyólag első ízben állapítottak meg járadékot vagy nyugellátást. Egyebekben a baleseti járadék kiszámításánál a R. 26. §-ában foglalt rendelkezést kell alkalmazni.

T. 19. § Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj törzsnyugdíjból és nyugdíjkiegészítésből áll.

T. 20. § Az öregségi törzsnyugdíj a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabér ötven százaléka.

(2) A III. csoportba tartozik az is, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében hatvanhét százalékot elérő, de kilencven százalékot meg nem haladó mértékben csökkent.

R. 28. § A rokkantsági nyugdíjat a hatvanadik, illetőleg nőknél az ötvenötödik életév betöltése után a rokkantság súlyosbodása miatt felemelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az üzemi baleset vagy a foglalkozási betegség következtében előállott rokkantság súlyosbodik.

R. 29. § Annak rokkantsági ellátását, aki a T. hatálybalépésének időpontjában rokkantság miatt ellátásban részesült, állapotváltozás esetében azoknak a jogszabályoknak alkalmazásával kell módosítani, amelyeknek alapján a rokkantság címén járó ellátást elsőízben megállapították.

R. 30. § A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított ellátás esetében rokkantnak azt kell tekinteni, aki munkaképességét legalább kétharmadrészben elvesztette, a volt bányanyugbérbiztosítottak és az 1928. évi XL. törvény 4. §-ának hatálya alá tartozó személyek esetében pedig azt, aki munkaképességének legalább a felét elvesztette.

T. 22. § Nyugdíjkiegészítés címén az 1945. év január hó 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj egy százaléka jár.

R. 31. § A vállalati nyugdíjbiztosításban és a nyomdász segélyző egyesületekben az 1946. évi augusztus hó 1. napja után járulék fizetéssel megszerzett tagsági időt nyugdíjkiegészítés szempontjából kétszeresen kell számítani.

R. 32. § A nyugdíjazást követően munkában töltött évek után járó 1%-os nyugdíjkiegészítést csak a munkaviszony megszűnése után lehet kérni. A nyugdíj kiegészítés a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától jár. A rokkantsági nyugdíjas ilyen kérelmet csak az ötvenötödik életévének betöltése után terjeszthet elő.

T. 23. § (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összege a nyugdíj megállapításánál figyelembevett munkabérnél több nem lehet.

(2) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint, illetőleg - ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevett munkabér hetvenöt százaléka ennél kevesebb - a munkabér hetvenöt százalékának megfelelő összeg.

(3) A rokkantsági nyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint, illetőleg - ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevett munkabér ennél kevesebb - a munkabérnek megfelelő összeg.

R. 33. § (1) Annak, aki az államhatalom, illetőleg az államigazgatás szerveinél (intézeteinél, intézményeinél) az 1951. évi december hó 31. napján nyugellátással járó állásra kinevezett alkalmazott (korhatáron aluli nyugdíjas) volt, vagy fenntartott nyugdíjigénnyel rendelkezett és a nyugellátás feltételeként megállapított legrövidebb időt eddig az időpontig már munkaviszonyban eltöltötte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugellátást megállapítani, mint amilyen összegű ellátás az 1951. évi december hó 31. napján az akkor érvényben volt szabályok szerint részére járt volna.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt e rendelkezést a Vasutak és a Magyar Posta, valamint az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló intézmények alkalmazottaira is alkalmazni kell.

(3) Annak, aki az 1951. évi december hó 31. napján vállalati nyugdíjbiztosított volt és a nyugdíj feltételeként megállapított várakozási időt eddig az időpontig már megszerezte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugdíjat megállapítani, mint amilyen összegű nyugdíj járt volna részére akkor, ha a biztosítási eset az 1951. évi december hó 31. napján következett volna be.

(4) Annak, aki a bányanyugbérbiztosítás szabályai szerint a nyugbér feltételeként megállapított várakozási időt az 1951. évi december hó 31. napjáig már megszerezte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugellátást megállapítani, mint amilyen összegű nyugbér a bányanyugbérbiztosítás szabályai szerint megilletné. A bányanyugbérbiztosítás szabályai szerint járó nyugbér összegének kiszámításánál azonban csak a bányanyugbérbiztosításban töltött időt lehet figyelembe venni.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések a hozzátartozók részére járó ellátások összegének megállapítása tekintetében is irányadók.

R. 34. § A nyugdíj legkisebb összegére vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni.

T. 24. § (1) Az özvegyi nyugdíj az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj ötven százaléka.

(2) Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt férj özvegyének nyugdíja a férj részére öregség esetére járó nyugdíj hetven százaléka.

T. 25. § (1) Az árvaellátás összege gyermekenként az özvegyi nyugdíj ötven százaléka, de legalább havi száz forint; azoknak az árváknak a részére pedig, akiknek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árvák) az özvegyi nyugdíj teljes összegének megfelelő árvaellátás, de legalább havi százötven forint jár.

(2) Azt a gyermeket, akinek életbenlévő szülője rokkant, vagy akit életbenlévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik, az árvaellátás szempontjából szülőtlen árvának kell tekinteni. Az árvaellátás összegét a tartásra képes szülőtől be kell hajtani, ha gyermekének eltartására képes, azonban gyermekéről nem gondoskodik.

(3) A szülői nyugdíj az özvegyi nyugdíjjal egyenlő. Ha több szülő, illetőleg nagyszülő jogosult nyugdíjra, a szülői nyugdíj a jogosultakat egyenlő arányban illeti meg.

(4) Az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás és a szülői nyugdíj együttes összege nem haladhatja meg az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj százhuszonöt százalékát; ha meghaladná, az ellátásokat - az özvegyi nyugdíj kivételével - arányosan csökkenteni kell. Ha azonban az árvaellátás ennek következtében az (1) bekezdésben megállapított legkisebb összeget nem érné cl, azt erre ki kell egészíteni.

R. 35. § A T. hatálybalépése előtti jogszabályok szerint nyugdíjban (járadékban, nyugbérben) részesülő személynek a T. hatálybalépése után bekövetkezett halála esetében megállapítható szülői nyugdíj összege a T. hatálybalépése előtti jogszabályok szerinti özvegyi nyugdíj (járadék, nyugbér) összegével egyenlő.

R. 36. § A T. 25. §-ának (2) bekezdésében említett szülőtlen árva részére kifizetett összeg behajtását az árvaellátást folyósító szerv rendeli el.

T. 26. § (1) Az ellátás az erre jogosultat - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - csak egyféle címen illeti meg. Az, aki többféle címen jogosult ellátásra, választhat, hogy ezek közül melyiket igényli.

(2) Ha az özvegy által választott ellátás összege az ötszáz forintot nem éri el, ezt az összeget az őt egyéb címen megillető ellátás összegével, legfeljebb azonban ötszáz forintra ki kell egészíteni.

R. 37. § (1) Ha a nyugdíjas utóbb üzemi balesetet szenved, öregségi vagy rokkantsági nyugdíját a munkaképesség csökkenésének megfelelő baleseti járadék 50%-ával kell kiegészíteni. Az így kiegészített öregségi vagy rokkantsági nyugdíj azonban nem haladhatja meg a III. csoportba sorolt rokkant részére baleseti eredetű rokkantsági nyugdíj címén járó összeget. A baleseti járadék 30%-ával kell kiegészíteni a nyugdíjat, ha ezt a T. hatálybalépése előtt állapították meg.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést csak akkor lehet alkalmazni, ha a munkaképességnek a baleset által okozott csökkenése a 25%-ot meghaladja.

R. 38. § Az az özvegyi nyugdíjra jogosult nő, aki saját munkaviszonya alapján is jogosult ellátásra, de a T. hatálybalépése előtt érvényben volt rendelkezések szerint csak egyik jogcímen részesülhetett ellátásban, kérheti azt, hogy folyósított ellátását a T. rendelkezése szerint az egyéb jogcímen járó ellátása összegével - legfeljebb azonban 500 forintra - egészítsék ki.

R. 39. § Az, aki az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugdíjban, járadékban, nyugbérben, egyéb ellátásban, 66%-ot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban vagy az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított nyugdíjban részesül és a T. alapján is igénye nyílik nyugellátásra, választása szerint vagy az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján járó ellátásra vagy az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján járó nyugdíjra, vagy pedig a T. alapján járó ellátásra jogosult.

T. 27. § Nem lehet rokkantsági nyugdíjat megállapítani annak a részére, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra, akinek rokkantságát üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.

T. 28. § (1) A munkaképességnek üzemi baleset vagy foglalkozási betegség által okozott csökkenése esetén járó baleseti járadék

a 16-25%-os sérülteknél (1. fokozat) a munkabér 8%-a,

a 26-35%-os sérülteknél (2. fokozat) a munkabér 10%-a,

a 36-49%-os sérülteknél (3. fokozat) a munkabér 15%-a,

az 50-66%-os sérülteknél (4. fokozat) a munkabér 30%-a,

a 67-90%-os sérülteknél (5. fokozat) a munkabér 60%-a,

a 90%-on felüli sérülteknél (6. fokozat) a munkabér 70%-a.

(2) A Minisztertanács az egyes fokozatokban a baleseti járadék legkisebb összegét megállapíthatja.

R. 40 § Ha a sérült újabb balesetet szenved, vagy foglalkozási betegségben ismét megbetegszik, de ennek következtében nem kerül magasabb fokozatba, a baleseti járadékot változatlan összegben kell folyósítani. Ha azonban magasabb fokozatba kerül, járadékát (nyugdíját) az előző baleseti járadékának (nyugdíjának) megállapításánál figyelembe vett munkabér alapján kell megállapítani, ha ez ránézve kedvezőbb.

R. 41. § (1) A baleseti járadék legkisebb összege a munkabérre tekintet nélkül

az 1. fokozatú sérültek részére havi 70 forint,

a 2. fokozatú sérültek részére havi 100 forint,

a 3. fokozatú sérültek részére havi 130 forint,

a 4. fokozatú sérültek részére havi 280 forint,

az 5. fokozatú sérültek részére havi 360 forint,

a 6. fokozatú sérültek részére havi 420 forint.

(2) Az 5. és 6. fokozatú sérültek részére járadékot az állapot tartós kialakulásáig lehet folyósítani [ideiglenes járadék T. 4. § (2) bek.].

(3) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban foglalkoztatott munkavállalók baleseti járadékának összegét havi 600 forint összegű javadalmazás alapján kell megállapítani akkor is, ha ez a havi 600 forintot nem éri el.

R. 42. § (1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt bekövetkezett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján megállapított baleseti járadékra vonatkozóan az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az 1951. évi december hó 31. napja után meghalt járadékos (sérült) özvegye azonban özvegyi járadékra csak akkor jogosult, ha fennállanak azok a feltételek, amelyekhez a T. az özvegyi nyugdíjra való jogosultságot köti.

(2) Ha a szilikózis következtében előálló munkaképességcsökkenés a rokkantság mértékét a T. hatálybalépése után éri el, a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságot a T. rendelkezései szerint kell elbírálni akkor is, ha az igénylő szilikózis alapján már baleseti járadékban részesült.

R. 43. § Ha azt, aki 1952. évi január hó 1. napja előtt balesetet szenvedett, a T. hatálybalépése után újabb baleset éri, vagy foglalkozási betegségben megbetegszik és a munkaképességcsökkenés mértéke a már kialakult korábbi állapothoz képest legalább 15%-kal emelkedett, a járadékigényt (nyugdíjigényt) a T. alapján kell elbírálni. Ha az emelkedés 15%-on alul van, a baleseti járadékot az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint kell megállapítani.

Jogosultságot kizáró okok

T. 29. § Az, aki a rokkantságát, vagy sérülését szándékosan maga okozta, nyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra nem jogosult. Nem jogosult ellátásra az a hozzátartozó sem, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

A nyugellátás folyósítása, szüneteltetése

T. 30. § (1) Az alatt az idő alatt, amíg a nyugellátásra jogosult munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat, öregségi nyugdíjának folyósítása szünetel, rokkantsági nyugdíjának pedig fele összegét, illetőleg, ha rokkantságát üzemi baleset vagy, foglalkozási betegség okozta, háromnegyedrészét kell folyósítani.

(2) Ha az öregségi nyugdíjas nyugdíjának megállapítása után továbbra is egészségre ártalmas munkahelyen, vagy bányában, földalatti munkahelyen dolgozik, nyugdíjának fele összegét folyósítani kell.

(3) Az özvegyi nyugdíjat, az árvaellátást és a baleseti járadékot a munkaviszony vagy keresőfoglalkozás tartama alatt is korlátozás nélkül folyósítani kell.

(4) Külföldön tartózkodás idejére ellátást csak a pénzügyminiszter engedélyével szabad folyósítani.

R. 44. § (1) A T. alapján járó ellátásokat havonta előre az Országos Nyugdíjintézet folyósítja.

(2) A Vasutak dolgozói, valamint ezek és nyugdíjasainak hozzátartozói részére járó ellátások folyósításával kapcsolatos teendőket a Magyar Államvasutak igazgatási szervei végzik.

R. 45. § (1) Az ellátást az igénybejelentés napjától visszamenőleg legfeljebb három hónapra lehet folyósítani, legkorábban azonban annak a hónapnak első napjától kezdődően, amelyben: az igényjogosultság feltételei beállottak. A rokkantsági nyugdíjat és a baleseti járadékot azonban a táppénzsegélyezés befejezését megelőző időre folyósítani nem lehet.

(2) Ha a folyósított ellátást a jogosult nem veszi fel, az erre vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év alatt elévül.

(3) Az ellátást az igényjogosult kezéhez, ha pedig szülői felügyelet, gyámság, vagy gondnokság alatt áll, törvényes képviselője kezéhez kell fizetni.

(4) A jogosult haláláig esedékessé vált, fel nem vett és el nem évült ellátások felvételére az örökösök jogosultak.

R. 46. § Annak a rokkantsági nyugdíjra jogosultnak, aki munkaviszonyban áll, illetőleg keresőfoglalkozást folytat, a rokkantság fokára tekintet nélkül a III. csoportba tartozó (csökkent munkaképességű) rokkant részére járó nyugdíj fele összegét, illetőleg a baleseti rokkant részére a III. csoportbeli baleseti rokkant részére járó rokkantsági nyugdíj háromnegyed részét kell folyósítani.

R. 47. § (1) A nyugdíjaknak a T. 30. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátozásánál az alábbi a)-d) pontokban foglalt rendelkezések az irányadók:

a) Korlátozás nélkül kell folyósítani a nyugdíjat arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdíjas legfeljebb 6 napig folytatott kereső foglalkozást, illetve munkaviszonyának időtartama a 6 napot nem haladta meg.

b) Arra a naptári hónapra, amelyben a kereső foglalkozás, illetve munkaviszony időtartama 6 napnál több, de a 14 napot nem haladta meg, a korlátozást a félhavi nyugdíjra, ha pedig a kereső foglalkozás, illetve munkaviszony időtartama 14 napnál hosszabb, akkor a korlátozást a teljes havi nyugdíjra kell végrehajtani.

c) Az a)-b) pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásánál azt az időt is munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, amely alatt a nyugdíjas munkaviszonyának megszűnése után megbetegedés folytán táppénzsegélyben részesül.

d) Ha a nyugdíjas munkaviszonyában a naptári hónap alatt megszakítás állt be, az a)-c) pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásánál csak az ugyanannál a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtartamokat lehet összeszámítani.

(2) A nyugellátás korlátozása szempontjából keresőfoglalkozást folytatónak kell tekinteni azt a nyugdíjast

a) akinek iparengedélye van,

b) aki kisipari szövetkezetnek a kölcsönös biztosítás keretében betegség esetére biztosított tagja,

c) akinek hasznothajtó jogosítványa van,

d) aki tartós megbízatás alapján fordítói vagy szakértői ténykedést végez,

e) aki ügyvédi munkaközösség tagja,

f) aki magánügyvédi, vagy magánmérnöki gyakorlatot folytat,

g) aki öt kataszteri holdnál nagyobb területű ingatlanon önállóan gazdálkodik,

h) aki öt kataszteri holdnál nagyobb területű ingatlanát haszonbérbeadás útján hasznosítja.

(3) A nyugellátás korlátozása szempontjából nem lehet munkaviszonyban állónak, illetőleg keresőfoglalkozást folytatónak tekinteni azt a nyugdíjast, aki a kizárólag öregek és csökkent munkaképességűek foglalkoztatására alakult intézménynél (vállalatnál, szövetkezetnél) dolgozik.

(4) Az orvosi magángyakorlatnak a nyugellátás korlátozása szempontjából való figyelembevételéről a Minisztertanács külön rendelettel intézkedik.

R. 48. § A nyugdíjat teljes összegben a munkaviszony, illetőleg a keresőfoglalkozás megszűnésének igazolása mellett - a folyósító szervnél benyújtott igénybejelentés alapján - folyósítják újból.

R. 49. § (1) Az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított közszolgálati és vállalati nyugdíjat, ha a nyugdíjas férfi a hatvanadik életévét, illetőleg a nyugdíjas nő az ötvenötödik életévét még nem töltötte be, vagy nem rokkant, csak olyan mértékben lehet folyósítani, hogy a nyugdíj és a kereset vagy bármilyen más forrásból származó jövedelem együttes összege a havi 1400 forintot ne haladja meg.

(2) Az (1) bekezdésben említett értékhatárt a hatvan éven felüli házastárs és minden olyan gyermek után, aki a nyugdíjas halála esetében árvaellátásra lenne jogosult, egyenként 120 forinttal emelni kell.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított közszolgálati és vállalati özvegyi nyugdíjra, ha az özvegy az állandó özvegyi nyugdíjra a T.-ben meghatározott feltételek szerint nem jogosult.

(4) Ebben a §-ban meghatározott nyugdíjkorlátozást a keresethez, jövedelemhez jutást, vagy a rokkantság megszűnését követő hónap első napjától kell foganatosítani. Amennyiben a nyugdíj korlátozására alapul szolgáló kereset vagy jövedelem megszűnik, vagy a nyugdíjas férfi hatvanadik, a nyugdíjas nő (özvegy) pedig ötvenötödik életévét betölti, a teljes összegű nyugdíjat a kereset vagy jövedelem megszűnését, illetőleg az említett életkor betöltését, vagy a rokkantság megállapítását követő hónap első napjától, de legkorábban a kérelem benyújtását magában foglaló hónap első napjától kell folyósítani.

R. 50. § A nyugellátásnak a keresettől és egyéb jövedelemtől függő korlátozásánál (R. 49. §) munkaviszonyból származó keresetként a dolgozó besorolása szerinti alapbért, a teljesítménybérben dolgozóknál pedig a 100%-os teljesítményért kapott bért kell számításba venni.

R. 51. § A jogosult ellátási igényéről sem egészen, sem részben nem mondhat le és ellátását másra át nem ruházhatja, hozzátartozóinak tartásdíja, állami kölcsönkötvény tartozása és állami pénzintézettel szemben fennálló tartozása fejében azonban ellátásának lefoglalható részét engedményezheti.

R. 52. § (1) Ha számolási hiba miatt vagy egyéb okból a nyugdíjas részére tévesen fizettek ki ellátást, a visszafizetésre kötelezésről a nyugdíjast a kifizetéstől számított harminc napon belül írásban értesíteni kell.

(2) Ha az ellátást folyósító szerv az (1) bekezdésben megállapított harminc napon belül az értesítést elmulasztja, a nyugdíjas az összeg visszafizetésére csak abban az esetben kötelezhető, ha a kifizetés helytelenségéről tudomással bírt, vagy a téves kifizetést maga idézte elő (rosszhiszeműség).

(3) Tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felvett ellátás fejében a levonás a fizetésre kötelezett részére folyósított ellátás 50%-áig terjedhet. A levonást az értékesítést követő nyugdíj kifizetése alkalmával meg lehet kezdeni. A levonás megkezdését a dolgozónak az értesítés ellen benyújtott panasza nem gátolja.

(4) A nyugdíjas (járadékos) részére jogalap nélkül kifizetett ellátást a nyugdíjas (járadékos) halála esetében a hozzátartozók részére megállapított ellátásból levonni nem lehet.

R. 53. § Gyermektartásdíj és a T. 41. §-a (3) bekezdése szerint fizetendő térítés címén az ellátásnak legfeljebb a felét, egyéb követelés fejében pedig egyharmadát lehet lefoglalni. A követelések kielégítésének sorrendjére és módjára az 54/1953. (XI. 28.) MT számú rendeletben foglalt rendelkezések az irányadók.

T. 31. § (1) Az ellátás folyósítása szünetel, amíg a jogosult egy hónapnál hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetését tölti.

(2) Az árvaellátás folyósítása szünetel arra az időre, amíg az árvát az állam természetben ellátja, vagy az árva állami nevelőintézetben van.

Kivételes nyugellátás

T. 32. § Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a Minisztertanács, illetőleg a Minisztertanács által megállapított keretben a pénzügyminiszter - a jelen törvényerejű rendelettől eltérően is - megállapíthat ellátást.

Nyugdíjjárulék

T. 33. § (1) Az ellátás fedezésére a munkabér alapján mind a munkáltató, mind a dolgozó nyugdíjjárulékot fizet.

(2) A dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulék a munkabér három százaléka. Az egyszázalékos jövedelemadó a törvényerejű rendelet hatálya alá tartozó dolgozókra egyidejűleg megszűnik.

R. 54. § (1) A dolgozó által fizetendő 3%-os nyugdíjjárulékot a munkabérből a munkáltató köteles levonni.

(2) A dolgozó nyugdíjjárulékot nem fizet a fizetésnélküli szabadság és az első tényleges, valamint a tartalékos katonai szolgálat időtartamára. Nem kell fizetni nyugdíjjárulékot a táppénz és az ideiglenes rokkantsági nyugdíj után.

(3) A munkáltató által, valamint a mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban fizetendő nyugdíjjárulék mértékére és fizetésére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.

(4) Azok a dolgozók, akik nem esnek a T. hatálya alá, továbbra is kötelesek az 1%-os jövedelemadót megfizetni.

T. 34. § A nyugdíjjárulékból eredő bevételt és az ellátások fizetésére szükséges kiadásokat az állami költségvetésben kell előirányozni.

Az ellátás megállapítása

T. 35. § A jelen törvényerejű rendelet alapján járó ellátás megállapításának szabályait és a jogorvoslat elbírálására hatáskörrel bíró szerveket a Minisztertanács rendelettel állapítja meg.

R. 55. § (1) A T. alapján járó minden ellátást igénybejelentő lapon előterjesztett kérelem alapján kell megállapítani. Az igényt az SZTK az igénylő lakóhelye szerint illetékes megyei alközpontjánál (kirendeltségénél) kell előterjeszteni. A meghalt nyugdíjas hozzátartozóinak ellátásra vonatkozó igényüket annál a szervnél kell előterjeszteniök, amely a meghalt nyugdíjas ellátását folyósította.

(2) Az igény bejelentésével egyidejűleg az igényjogosultságnak és a nyugellátás (járadék) mértékének megállapításához szükséges adatokat és igazolásokat is elő kell terjeszteni. Ha az igénylő ezeket az igénybejelentés alkalmával nem terjesztette elő, az igénylőt a hiányzó adatok pótlására és az igazolások bemutatására határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az igénylő a felhívásnak a határidőn belül nem tesz eleget és késedelmét elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíj-, illetőleg a járadékmegállapító eljárást fel kell függeszteni. Ilyen esetben a nyugellátás (járadék) csak az újabb jelentkezés időpontjától [R. 45. § (1) bek.] állapítható meg.

R. 56. § A Vasutak dolgozói, valamint ezek és a Vasutak meghalt nyugdíjasainak hozzátartozói igényüket

a) ha még munkaviszonyban állnak, szolgálati főnökségüknél,

b) ha már nem állnak munkaviszonyban - és utolsó munkahelyük a Vasutaknál volt - a lakóhelyük szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél,

c) tényleges szolgálatban meghalt dolgozó hozzátartozói (özvegy, árva, szülő) a meghalt dolgozó utolsó szolgálati főnökségénél,

d) meghalt nyugdíjas hozzátartozói a lakóhelyük szerint illetékes nyugdíjasokat nyilvántartó szolgálati főnökségnél terjeszthetik elő.

R. 57. § Az ellátásra bejelentett igényt az elsőfokú határozat kézbesítéséig vissza lehet vonni.

R. 58. § Az üzemi balesetből kifolyólag járó ellátásra való igényt a baleset napjától számított két éven belül lehet bejelenteni. Foglalkozási betegség esetében ezt a két évet a betegség megállapításának napjától kell számítani. A két éven túl, de legfeljebb három éven belül történt igénybejelentést is figyelembe kell venni, ha a bejelentő igazolja, hogy a baleset (foglalkozási betegség) következményeit csak a két évi határidő eltelte után lehetett megállapítani.

R. 59. § Az üzemi baleset, valamint a foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó (nyugdíjas, járadékos) hozzátartozói a haláleset napját követő egy éven belül jelenthetik be igényüket.

R. 60. § (1) Ha a baleset, vagy foglalkozási betegség körülményeinek megvizsgálása a nyugellátásra, illetőleg a járadékra való jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az üzem helye szerint illetékes társadalombiztosítási szerv helyt színi vizsgálatot tarthat. A vizsgálat alkalmával a munkáltató (megbízottja) köteles a szükséges felvilágosításokat megadni.

(2) Vasutak dolgozóit ért üzemi balesetet a szolgálati főnökségek a Vasutak igazgatási szerveinek kötelesek bejelenteni. Ha a baleset vagy a foglalkozási betegség körülményeinek megvizsgálása a nyugellátásra, illetőleg a járadékra való jogosultság megállapítása szempontjából szükséges, az igazgatási szervek a Vasutas Szakszervezet közreműködésével tartanak helyszíni vizsgálatot.

R. 61. § (1) A rokkantság fokának, illetőleg a munkaképesség csökkenésének megállapítására a Munkaképességcsökkenést Véleményező első- és másodfokú orvosi bizottságok tesznek javaslatot. A Vasutak dolgozóinál az államvasúti egészségügyi szolgálat véleményét is meg kell hallgatni.

(2) A rokkantságnak, valamint a munkaképesség csökkenésének elbírálásánál irányadó részletes szabályokat az egészségügyi miniszter a pénzügyminiszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben állapítja meg.

R. 62. § (1) Az ellátást igénylő a nyugdíjat megállapító szerv felhívására a nyugdíjat megállapító eljárásban köteles meghallgatása, illetőleg megvizsgálása végett megjelenni, vagy kórházban történő megfigyelésnek magát alávetni. Ha az igénylő az erre vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget, a nyugdíj, illetőleg a járadékmegállapító eljárást fel lehet függeszteni.

(2) Az igény elbírálásához szükséges orvosi vizsgálatról, illetőleg kórházi megfigyelésről az érdekeltet legalább nyolc nappal előbb értesíteni kell. Ha az igénylő az orvosi vizsgálaton vagy kórházban nem jelenik meg és mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, a nyugdíj, illetőleg járadékmegállapító eljárást fel kell függeszteni. A nyugellátást (járadékot) ilyen esetben csak attól az időponttól kezdődően lehet megállapítani, amikor az igénylő vizsgálatra (kórházi megfigyelésre) jelentkezett.

R. 63. § A nyugdíj, illetőleg járadékmegállapító eljárással kapcsolatban felmerülő utazási, élelmezési és szállásköltség, valamint keresetveszteség megtérítésének szabályait a pénzügyminiszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel állapítja meg.

R. 64. § (1) Ha az üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott munkaképességcsökkenés mértéke, vagy ha a rokkantság foka megváltozik, a változáshoz képest a baleseti járadék és a rokkantsági nyugdíj összegét újból meg kell állapítani. A baleseti járadék és a rokkantsági nyugdíj leszállítását vagy megszüntetését az orvosi vizsgálat napját követő második hónap első napjától kezdődően, a baleseti járadék és a rokkantsági nyugdíj felemelését pedig az orvosi megállapítás napját, de legkorábban az igénybejelentést követő hónap első napjától kezdődően kell foganatosítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha az orvosi vizsgálat szerint a munkaképességcsökkenés mértéke vagy a rokkantság fokának értékelése a megállapító eljárás során nem a valóságnak megfelelően történt.

R. 65. § Az államhatalom és az államigazgatás szervei (intézetei, intézményei), továbbá a munkáltatók a nyugdíjmegállapító szerv által az ellátásra jogosultság elbírálásához, valamint az ellátás összegének megállapításához szükséges adatok közlése iránt hozzájuk intézett megkeresésnek (felhívásnak) nyolc napon belül kötelesek eleget tenni.

R. 66. § (1) A T. alapján járó ellátási igényekről az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontja (kirendeltsége) határoz.

(2) A meghalt nyugdíjas hozzátartozója részére járó ellátás kérdésében az a szerv határoz, amely a meghalt nyugdíját folyósította.

(3) A Vasutak dolgozói, valamint ezek és nyugdíjasainak hozzátartozói részére járó ellátások tárgyában a Vasutak igazgatási szervei határoznak.

Jogorvoslat

R. 67. § (1) Az SZTK megyei alközpontjának (kirendeltségének) és az Országos Nyugdíjintézetnek elsőfokon hozott határozata ellen - a nyugdíjpótlék kérdésében hozott határozat kivételével - annak kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt az igénylő lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási bizottsághoz felszólalásnak van helye. A felszólalást az SZTK-nak az igénylő lakóhelye szerint illetékes alközpontjánál (kirendeltségénél) kell benyújtani.

(2) A társadalombiztosítási bizottság a felszólalási kérelmekkel kapcsolatban a benyújtástól számított harminc napon belül köteles határozatot hozni.

R. 68. § A társadalombiztosítási bizottság másodfokon hozott határozatával szemben a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt - figyelemmel a 70. §-ban foglalt rendelkezésekre - az igénylő keresettel fordulhat a lakóhelye szerint illetékes járásbírósághoz (városi bírósághoz), illetőleg Budapesten az V. kerületi bírósághoz.

R. 69. § (1) A Vasutak igazgatási szerveinek az ellátási igény tárgyában hozott határozata ellen a közlekedés- és postaügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviselőiből alakított bizottsághoz lehet a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt felszólalással élni.

(2) A bizottság határozata ellen az igénylő a lakóhelye szerint illetékes járásbírósághoz (városi bírósághoz), illetőleg Budapesten az V. kerületi bírósághoz - a határozat kézbesítésétől számított hatvan nap alatt - keresetet adhat be.

R. 70. § (1) A társadalombiztosítási bizottsága illetőleg az R. 69. §-ban említett bizottság másodfokú határozatával szemben csak az igény jogossága és a megtérítési igény (T. 41. §) tekintetében lehet keresettel fordulni a bírósághoz. Így nem lehet keresettel fordulni a bírósághoz

a) az ellátás összegszerűségének,

b) a rokkantság, foglalkozási betegség fennállásának,

c) a rokkantság, illetőleg a munkaképességcsökkenés fokának megállapítása kérdésében,

d) a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályon alapuló ellátási igényeket elbíráló határozat ellen.

(2) Üzemi balesetre, illetőleg foglalkozási betegségre alapított igények esetében kizárólag abban a kérdésben lehet a bírósághoz keresettel fordulni, hogy üzemi baleset történt-e, illetőleg a foglalkozási eredetű betegség alapján van-e helye kártalanításnak; nem lehet azonban keresettel fordulni a bírósághoz abban a kérdésben, hogy az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség milyen mértékű munkaképességcsökkenést okozott.

R. 71. § A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján érvényesített nyugellátási igényeket továbbra is a T. hatálybalépése előtt eljáró szervek bírálják el.

R. 72. § (1) A nyugdíjpótlékkal kapcsolatban tett intézkedés ellen panasznak van helye az erre a célra szervezett bizottsághoz. A bizottság elnökét a pénzügyminiszter, egyik tagját a Szakszervezetek Országos Tanácsa, másik tagját az Országos Nyugdíjintézet, illetőleg a Vasutak nyugdíjasai által előterjesztett panasz esetében a közlekedés- és postaügyi miniszter jelöli ki. A panaszt az Országos Nyugdíjintézetnél, illetőleg a Vasutak igazgatási szerveinél kell előterjeszteni.

(2) A bizottság határozata ellen további jogorvoslatnak helye nincs.

A baleset okozójának kártérítési, megtérítési kötelezettsége

R. 73. § (1) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozó, illetőleg hozzátartozója részére üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott kár fejében kártérítéssel tartozik, ha jogerős büntetőbírói ítélet megállapította, hogy ő maga, vagy olyan megbízottja, akinek eljárásáért felelős, az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) szándékosan vagy gondatlanságból idézte elő. Kártérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha a jogerős büntetőbírói ítélet állapítja meg terhére, vagy megbízottja terhére azt, hogy az üzemi baleset (foglalkozási betegség) a hatóság által jogerősen elrendelt balesetelhárító, illetőleg egészségvédő óvórendszabály megszegéséből, vagy óvóintézkedés elmulasztásából származott. A kártérítés mértéke az az összeg, amellyel az okozott kár a T. alapján járó nyugellátást, vagy baleseti járadékot meghaladja.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken felül a munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozókkal és hozzátartozóikkal szemben üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) kifolyólag kártérítéssel nem tartozik.

(3) A kártérítési igény korlátozására vonatkozó rendelkezés nem terjed ki a T. hatálya alá tartozó dolgozóknak az üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján nem a munkáltató, hanem más személyekkel szemben fennálló kártérítési követelésére.

R. 74. § (1) Ha a munkáltató vagy megbízottja a reánézve kötelező balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést nem foganatosította, köteles a mulasztása által okozott üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján megállapított nyugellátás, vagy baleseti járadék összegét, valamint az ellátás megállapításával kapcsolatos eljárás költségeit, a folyósító szervnek a megállapító szerv útján megtéríteni. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy megbízottja az üzemi balesetet (foglalkozási betegséget) szándékosan idézte elő.

(2) A munkáltatót terhelő megtérítésekért vele egyetemlegesen felel a munkáltatónak az a megbízottja, aki a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabály, vagy óvóintézkedés végrehajtását a munkáltató utasítása ellenére elmulasztotta, továbbá, aki a dolgozó üzemi balesetét (foglalkozási betegségét) szándékosan idézte elő.

(3) Állami szervek (1) bekezdésben említett megtérítési kötelezettségének teljesítési szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.

R. 75. § Ha a dolgozó munkaképességének csökkenése vagy halála által okozott kárt a dolgozónak vagy hozzátartozóinak más megtéríteni köteles, ez a követelés a megállapítandó ellátás erejéig az ellátást folyósító szervre száll át.

R. 76. § Ha a dolgozó már mástól kártérítést kapott anélkül, hogy a kártérítés összegének megállapításánál a T. alapján járó ellátást figyelembe vették volna, az ellátás ugyanarra az időre a kapott kártérítés mértékéig nem jár.

Illetékmentesség

T. 36. § A jelen törvényerejű rendeleten alapuló igények érvényesítésével kapcsolatos eljárás illetékmentes.

A korábbi jogszabályok alapján megállapított ellátásokra vonatkozó rendelkezések

T. 37. § (1) Ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásokat (nyugdíjakat, járadékokat, nyugbéreket, kegydíjakat, kivételes nyugellátásokat) továbbra is folyósítani kell akkor is, ha a nyugdíjas munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat. Az ilyen nyugellátást - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételektől eltekintve - nyugdíjpótlékkal kell kiegészíteni.

R. 77. § A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugdíjak és egyéb ellátások tekintetében továbbra is a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályokat kell alkalmazni, illetőleg, ha a nyugdíjpótlékra való jogosultságnak a T.-ben meghatározott feltételei fennállanak, ezeket az ellátásokat a nyugdíjpótlékkal kiegészítve kell folyósítani.

R. 78. § Ha az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint munkaképességének legalább 67%-os csökkenése alapján baleseti járadékban részesülő személy az 1951. évi december hó 31. napja után meghalt, illetőleg meghal és a halál oka nem üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség, a hozzátartozók járadékának mértékére nézve a korábbi jogszabályok irányadók.

R. 79. § Ha a T. hatálybalépésekor ellátásban részesülő árva a T. hatálybalépése után szülőtlenné válik [T. 25. § (1) bek.], a szülőtlen árvát megillető ellátás mértéke és összegszerűsége tekintetében a T. hatálybalépéséig érvényben volt rendelkezések az irányadók.

T. 37. § (2) Nem jár nyugdíjpótlék

a) annak a közszolgálati vagy vállalati nyugdíjasnak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító életkort nem töltötte be, kivéve ha rokkant;

b) annak a közszolgálati és vállalati özvegyi nyugdíjasnak, illetőleg az 1928. évi XL. törvény alapján ellátásban részesülő olyan özvegyi járadékosnak, aki az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságra ebben a törvényerejű rendeletben előírt feltételeknek nem felel meg;

c) az olyan baleseti járadékosnak, akit az annak idején fennálló rendelkezések [1912. évi VIII., az 1927. évi XXI. törvény, az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet, illetőleg a 6.180 1945. (VIII. 14.) ME számú rendelet] szerint hatvanhat százalékot meg nem haladó munkaképességcsökkenés alapján kártalanítottak; végül

d) a mezőgazdasági járadékosnak (1938. évi XII. és az 1939. évi XVI. törvény).

R. 80. § Nem jár nyugdíjpótlék

a "Magyar Népköztársaság kiváló művésze" és a "Magyar Népköztársaság érdemes művésze" cím adományozásáról,

a kiváló tudósok és özvegyeik nyugdíjkiegészítéséről,

"A népművészet mestere" kitüntető cím és jelvény viselésére jogosult személyek nyugdíjáról,

egyes kiemelkedő szaktudású műszaki dolgozók részére személyi fizetés engedélyezéséről,

az ügyvédi munkaközösségben dolgozó ügyvédek társadalombiztosítási ellátásának szabályozásáról,

a Képzőművészeti Alap létesítéséről,

a Zenei Alap létesítéséről,

az Irodalmi Alap létesítéséről szóló jogszabályok alapján megállapított ellátások és a tudományos dolgozók és hozzátartozóik nyugellátásáról szóló határozat alapján megállapított nyugdíjkiegészítés után. Nem jár végül nyugdíjpótlék a hadigondozási pénzellátás, a családi segély, a nemzeti gondozási díj és a segélyjellegű ellátások, valamint a havi 1500 forintot meghaladó összegben megállapított kivételes nyugellátás után. Az 1500 forinton aluli kivételes nyugellátást nyugdíjpótlékkal legfeljebb 1500 forintra lehet kiegészíteni.

T. 37. § (3) A munkaviszony és a keresőfoglalkozás folytatásának tartamára nyugdíjpótlék nem jár.

R. 81. § A nyugdíjpótlék folyósításának szünetelésére a R. 47. és 48. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

T. 38. § (1) Az olyan nyugdíjasnak, aki az 1954. évi június hó 30. napján munkaviszonyban állott és munkaviszonya ezt követően szűnik meg, harminc százalékos, annak a nyugdíjasnak pedig, aki az említett időpontban nem állt munkaviszonyban, huszonöt százalékos nyugdíjpótlék jár.

(2) A harminc százalékos nyugdíjpótlékban részesülő nyugdíjas nyugellátásának és nyugdíjpótlékának együttes összegét havi ötszáz forintra, legfeljebb azonban a munkaviszonya alapján kapott munkabérének hetvenöt százalékára kell kiegészíteni.

R. 82. § A nyugdíjpótlékkal kiegészített nyugdíj legkisebb összegére vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni.

R. 83. § (1) A nyugdíjpótlék összege csak a nyugellátás összegének megváltozása esetében módosítható.

(2) A 30%-os nyugdíjpótlékkal kiegészített nyugellátás összegét az újabb munkaviszonyban elért kereset összegére tekintettel változtatni nem lehet.

R. 84. § Az özvegyi nyugellátásban részesülő személy özvegyi nyugellátása után 25%-os nyugdíjpótlékban részesül. Ezt a nyugdíjpótlékot legkorábban az 1954. évi november hó 1. napjától kezdődően lehet folyósítani.

R. 85. § (1) Annak a nyugdíjasnak a részére, aki a T. szerint nyugdíjpótlékra jogosult, a nyugdíjpótlékot igénybejelentésre lehet megállapítani és folyósítani.

(2) Nyugdíjpótlék a korhatáron aluli nyugdíjas részére annak a hónapnak első napjától jár, amelyben az öregségi nyugdíjra jogosító életkort betölti vagy megrokkan.

(3) A nyugdíjpótlékot a bejelentés hónapjától visszamenően legfeljebb három hónapra lehet folyósítani.

T. 39. § A jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt megállapított árvaellátást huszonöt százalékkal fel kell emelni. A felemelt összeg havi száz forintnál, szülőtlen árva esetében pedig havi százötven forintnál kevesebb nem lehet.

R. 86. § A T. alapján felemelt összegű árvaellátást az 1954. évi november hó 1. napjától kezdődően kell folyósítani.

T. 40. § Az a nyugdíjjogosult, akinek nyugdíjigénye a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt megnyílt, azonban igényét a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépéséig nem érvényesítette, az 1954. évi október hó 31. napjáig kérheti, hogy igényét a törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőzően érvényben volt jogszabályok alapján bírálják el.

R. 87. § (1) Annak, akinek öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járadékra (nyugbérre) az igénye az 1952. évi január hó 1. napja előtt megnyílott, de ezt nem érvényesítette, igényét az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján kell elbírálni, ha a T. alapján ellátásra nem jogosult.

(2) A mezőgazdasági munkások öregségi biztosításáról szóló jogszabályok (1938. évi XII. törvény és 1939. évi XVI. törvény) alapján járó járadékok megállapításánál a hivatkozott jogszabályok rendelkezéseit kell továbbra is alkalmazni. E jogszabályok alapján azonban öregségi járadékot csak annak lehet megállapítani, aki az 1889. évi január hó 1. napja előtt született.

(3) Az az özvegy nő, akinek társadalombiztosítási özvegyi járadékra azért nem volt igénye, mert az erre jogosító korhatárt még nem érte el, ötvenötödik életévének betöltésétől, vagy megrokkanása esetében jogosult özvegyi nyugdíjra, ha

a) az 1952. évi január hó 1. napján a negyvenedik életévét már betöltötte, vagy

b) megrokkanása az 1951. évi december hó 31. napját követő tíz év alatt következett, illetve következik be.

(4) Az özvegyi járadékot a korábbi szabályok szerinti mértékben kell megállapítani.

R. 88. § Az a volt bányanyugbérbiztosított, aki az 1947. évi január hó 1. napja óta munkaviszonyban nem áll, ellátásra (nyugbérre) akkor jogosult, ha az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt az 1956. évi december hó 31. napjáig eléri vagy megrokkan. Az ellátás összegszerűsége tekintetében az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt rendelkezések az irányadók. Az ebben a §-ban említett volt bányanyugbérbiztosítottak hozzátartozóit ellátás (nyugbér) abban az esetben illeti meg, ha a volt bányanyugbérbiztosított az 1957. évi január hó 1. napja előtt meghal. A hozzátartozók igényét a jogosultság szempontjából a T. rendelkezései szerint, összegszerűség szempontjából pedig az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt szabályok szerint kell elbírálni.

R. 89. § (1) A volt közszolgálati alkalmazottnak és a volt vállalati nyugdíjbiztosítottnak az 1952. évi január hó 1. napja előtt megállapított, de a negyvenötödik életéve be nem töltése miatt még nem folyósított vagy megszüntetett nyugdíját csak az 1956. évi december hó 31. napjáig történő megrokkanása esetében lehet folyósítani.

(2) A 6.800/1946. (VI. 14.) ME számú rendelet 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában említett volt közszolgálati alkalmazottnak a korhatár be nem töltése miatt szünetelő nyugdíját abban az esetben lehet folyósítani, ha az 1956. évi december hó 31. napjáig hatvanötödik életévét betölti.

R. 90. § (1) A fenntartott nyugdíjigénnyel rendelkező az a volt közszolgálati alkalmazott, aki az 1952. évi január hó 1. napja után munkaviszonyban már nem áll, fenntartott nyugdíjigényét utolsó munkaviszonyának megszűnését követő öt éven belül történő megrokkanása, vagy a hatvanötödik (nőknél hatvanadik) életévének az 1956. évi december hó 31. napjáig történő betöltése esetében érvényesítheti.

(2) Ha a fenntartott nyugdíjigénnyel rendelkező volt közszolgálati alkalmazott meghal, mielőtt igényét az (1) bekezdés szerint érvényesíthette volna, igényjogosult hozzátartozói részére a T.-ben meghatározott feltételek fennállása esetében jár ellátás. Az ellátás összegszerűsége tekintetében az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt rendelkezések az irányadók.

R. 91. § (1) Az a vállalati alkalmazott, akinek nyugdíjigényét az alapszabály, vagy az ebben a tekintetben irányadó más rendelkezés alapján az 1952. évi január hó 1. napja előtt rögzítették, a rögzített igénye alapján járó ellátásra csak hatvanötödik életévének betöltésétől kezdődően jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben említett személy halála esetében a hozzátartozókat megillető ellátást az 1952. évi január hó 1. napja előtt hatályban volt rendelkezések alapján meghatározott összegben kell megállapítani, feltéve, hogy az ellátás folyósítására a T.-ben meghatározott feltételek fennállanak.

(3) A megszűnt nyomdász segélyző egyesületek és a megszűnt Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjbiztosító Intézete volt tagjai részére a nyugdíjigényük rögzítésével kapcsolatosan az 1952. évi január hó 1. napjáig fennállott rendelkezések hatályban maradnak.

R. 92. § Annak az öregségi járadékosnak, aki mint volt el nem ismert vállalati nyugdíjpénztári tag az 1952. évi január hó 1. napjáig vállalati

nyugdíjbiztosított volt, hatvanötödik életévének betöltése vagy megrokkanása esetében öregségi járadék helyett kérelmére nyugdíjat kell megállapítani. A nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint amilyen összegű nyugdíj őt megilletné, ha hatvanötödik életévét az 1951. évi december hó 31. napján töltötte volna be.

R. 93. § (1) Ha a T.-ben az özvegyi nyugdíjra megállapított feltételeknek megfelel, özvegyi nyugdíjra jogosult a volt közszolgálati alkalmazott, illetőleg a volt vállalati nyugdíjbiztosított olyan özvegye, aki özvegyi nyugdíjat a T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályokban megállapított feltételek hiánya miatt nem kapott, vagy akinek özvegyi nyugdíja szünetelt.

(2) Ha a volt közszolgálati alkalmazott vagy a volt vállalati nyugdíjbiztosított, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be és ezért nyugdíjban nem részesült, vagy nyugdíját beszüntették, az 1956. évi december hó 31. napjáig meghal, özvegye részére özvegyi nyugdíjat a T.-ben megkívánt feltételek fennforgása esetében lehet megállapítani.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben az özvegyi nyugdíj mértékére az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok az irányadók.

R. 94. § Ha az 1912. évi VIII. törvény és az 1938. évi XII. törvény alapján járadékban részesülő személy a T. hatálybalépését követően hal meg, özvegye részére a T. feltételei szerint lehet ellátást megállapítani. Az ellátás összegszerűsége tekintetében az 1939. évi XVI. törvény alapján járó özvegyi járadékra vonatkozó rendelkezések az irányadók.

R. 95. § Az 1912. évi VIII. törvény és az 1933. évi XII. törvény alapján járadékban részesülő személyek árvája részére ugyanolyan árvaellátás jár, mint az 1928. évi XL. törvény alapján igényjogosult árváknak.

R. 96. § (1) A volt közszolgálati alkalmazott olyan özvegyének, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, a T. hatálybalépésekor folyósított özvegyi nyugdíjat az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt szabályok szerint kell tovább folyósítani. Ha az ilyen özvegy nyugdíja megszűnik, a nyugdíj feléledésére a T. rendelkezései az irányadók.

(2) A volt vállalati nyugdíj biztosított olyan özvegyének, aki negyvenötödik életévét az 1952. évi január hó 1. napjáig nem töltötte be, a T. hatálybalépésekor folyósított Özvegyi nyugdíját a T. feltételei szerint tovább kell folyósítani. Ha az ilyen özvegy nyugdíja megszűnik, a nyugdíjigény feléledésére a T. rendelkezései az irányadók.

(3) A T.-ben meghatározott esetben éled fel a korábbi jogszabályok szerinti mértékű özvegyi nyugdíjra való igénye az 1952. évi január hó 1. napja előtt meghalt volt közszolgálati alkalmazott és volt vállalati nyugdíjbiztosított olyan özvegyének is, aki negyvenötödik életévét az említett időpontig nem töltötte be és a T. hatálybalépésekor özvegyi nyugdíjat nem kapott, ha negyvenedik életévét az 1952. évi január hó 1. napját megelőzően betöltötte.

R. 97. § A T. alapján ellátást legkorábban abban az esetben is csak az 1954. évi október hó 1. napjától kezdődően lehet megállapítani, illetőleg folyósítani, ha az ellátásra való jogosultságnak a T.-ben meghatározott feltételei már a T. hatálybalépése előtt fennállottak.

R. 98. § Az 1954. évi október hó 1. napját megelőzően érvényben volt jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban (nyugdíjban, nyugbérben, járadékban, egyéb ellátásban) részesülő személyeknek az 1954. évi október hó 1. napja után bekövetkezett halála esetében a hozzátartozók nyugdíjigényét feltételek tekintetében a T. rendelkezései szerint, összegszerűség tekintetében pedig az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint kell elbírálni.

R. 99. § (1) Aki az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján nyugdíjban, járadékban, nyugbérben, egyéb ellátásban, 66%-ot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékban, vagy az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított nyugdíjban részesül, a T. alapján öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjra csak akkor jogosult, ha az 1952. évi január hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján járó ellátásnak, illetőleg az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján járó nyugdíjának megállapítása óta az öregségi, illetőleg a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges időtartamon keresztül munkaviszonyban állott.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezést nem lehet alkalmazni akkor, ha a nyugdíjban, járadékban, nyugbérben, egyéb ellátásban, illetőleg az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján nyugdíjban részesülő személy az 1954. évi október hó 1. napja után bekövetkezett üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott munkaképességcsökkenés alapján jogosult nyugellátásra.

(3) A hozzátartozók igénye tekintetében az előző bekezdések rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

Vegyes rendelkezések

T. 41. § (1) Ennek a törvényerejű rendeletnek alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, illetőleg nyugdíjpótlékban részesülő személy munkaviszonyba lépését, vagy a keresőfoglalkozás megkezdését köteles nyolc nap alatt az ellátást folyósító szervnek bejelenteni. Ez a bejelentési kötelezettség terheli azt a munkáltatót is, aki nyugdíjast alkalmaz.

(2) Ha az ellátást folyósító szerv megállapítja, hogy a nyugdíjban, illetőleg nyugdíjpótlékban részesülő személy munkaviszonyba lépett, vagy keresőfoglalkozást kezdett meg, a folyósítást az (1) bekezdésben foglalt bejelentés megtörténte nélkül is a munkaviszony, illetőleg keresőfoglalkozás megszűnéséig hivatalból szünetelteti, kivéve azt az esetet, amikor a nyugdíjas részére a nyugdíj a munkaviszony tartama alatt is jár (30. §).

(3) Az ellátást folyósító szerv azt a nyugdíjast, aki jogosulatlanul vett fel nyugdíjat, illetőleg nyugdíjpótlékot, a felvett összeg kétszereséig terjedhető térítés megfizetésére kötelezheti. Ez az intézkedés nem érinti a nyugdíjas büntetőjogi felelősségét.

(4) A (3) bekezdésben említett térítési összeg erejéig a nyugdíjast alkalmazó vállalat igazgatója, illetőleg a helyette eljárásra jogosított alkalmazottja egyetemlegesen felelős abban az esetben, ha a nyugdíj (nyugdíjpótlék) jogosulatlan felvételét a vállalatot terhelő bejelentési kötelezettség elmulasztása tette lehetővé.

(5) Az ellátást folyósító szervnek térítésre kötelező határozata ellen halasztó hatályú jogorvoslatnak van helye (35. §).

R. 109. § (1) A T. 41. §-a (1) bekezdése értelmében fennálló bejelentési kötelezettségnek részletes szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(2) A bejelentési kötelezettség teljesítését az SZTK illetékes szervei ellenőrizni jogosultak.

T. 42. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1954. évi október hó 1. napján lép hatályba.

R. 101. § Ez a rendelet az 1954. évi október hó 1. napján lép hatályba.

R. 102. § A T.-ben és a jelen rendeletben foglalt rendelkezések nem terjednek ki a 93/1952. (X. 13.) MT számú rendelet szerint járó ideiglenes rokkantsági nyugdíjakra.

T. 42. § (2) Ennek a törvényerejű rendeletnek alapján a dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulékot elsőízben az 1954. évi október hónapra járó munkabérből kell levonni.

(3) Annak a nyugdíjasnak, akinek munkaviszonya az 1954. évi június hó 30. napja után szűnik meg, nyugdíjpótlékot elsőízben a munkaviszonyának megszűnését követő hónap 1. napjától, legkorábban azonban az 1954. évi október hó 1. napjától kell kérelmére folyósítani.

(4) Minden olyan nyugdíjasnak, aki az 1954. évi szeptember hó 30. napján nem áll munkaviszonyban és nem esik a (3) bekezdés rendelkezései alá, nyugdíjpótlékot legkorábban az 1954. évi november hó 1. napjától kell folyósítani.

R. 103. § (1) Annak a nyugdíjasnak, aki az 1954. évi június hó 30. napján munkaviszonyban nem állott, a 25 %-os nyugdíjpótlékot az 1954. évi november hó 1. napjától kezdődően kell folyósítani.

(2) Annak a nyugdíjasnak, aki az 1954. évi június hó 30. napján munkaviszonyban nem állott, ezt követően azonban a T. hatálybalépése előtt munkaviszonyba lépett, a 25%-os nyugdíjpótlékot elsőízben a munkaviszonyának megszűnését követő hónap első napjától, de legkorábban az 1954. évi október hó 1. napjától kezdődően kell folyósítani.

T. 43. § A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy a törvényerejű rendelet végrehajtására vonatkozó részletes és átmeneti rendelkezéseket a törvényerejű rendeletben lefektetett irányelvek figyelembevételével jogszabályban megállapítsa, valamint, hogy ennek a törvényerejű rendeletnek egyes rendelkezéseit annak hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre is kiterjeszthesse, továbbá, hogy a fegyveres testületek tagjai tekintetében a törvényerejű rendelet általános elveit figyelembevéve annak rendelkezéseitől eltérően is intézkedhessék.

R. 104. § (1) Üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség által okozott munkaképességcsökkenés vagy megrokkanás esetében a T. rendelkezései szerint baleseti járadékra, illetőleg baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultak:

a) az államigazgatás szervei (vállalatai), a Magyar Posta és a közforgalmú vasutak által alkalmazott alkalmi hómunkások, valamint hatóság által közmunkára kirendelt dolgozók,

b) a cséplőgép mellett dolgozó, munkaviszonyban nem álló személyek,

c) a pénzügyminiszter által az illetékes miniszterrel egyetértve kijelölt egyetemek, főiskolák, technikumok és a mezőgazdasági akadémiák hallgatói, ha a baleset a tanulmányaik keretébe tartozó gyakorlati képzés közben következett be,

d) a letartóztatottak szabadlábrahelyezésüktől kezdődően.

(2) Az (1) bekezdésben említett személyek mindaddig, amíg az üzemi baleset következtében gyógykezelésre szorulnak, a betegségi biztosításnak üzemi baleset esetében járó szolgáltatásaira jogosultak.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjában említett sérült a járadék, illetőleg a nyugdíj megállapításáig a betegségi biztosítás szabályai szerint a mezőgazdasági munkavállalóknak járó táppénz mértékének megfelelő gyógykezelési járadékra jogosult.

(4) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában említett sérült baleseti járadékának, illetőleg rokkantsági nyugdíjának havi összegét 600 forint alapulvételével kell megállapítani.

R. 105. § Ha az R. 104. §-ban említett személy az üzemi baleset vagy a foglalkozási betegség következtében meghal, hozzátartozói a T. rendelkezései szerint özvegyi nyugdíjra; árvaellátásra, illetőleg szülői nyugdíjra jogosultak; a meghalt letartóztatott özvegyének azonban özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben van igénye, ha az állandó özvegyi nyugdíjra meghatározott feltételek reánézve fennállanak.

R. 106. § Az R. 104. §-ában felsorolt személyek után a nyugdíjjárulékot az őket foglalkoztató szerv (intézet, intézmény) vagy vállalat viseli. A nyugdíjjárulék mértékét és fizetésének módját az illetékes miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a pénzügyminiszter állapítja meg.

R. 107. § Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy a T., valamint a jelen rendelet alkalmazása során felmerülő, továbbá a végrehajtással kapcsolatos egyes kérdéseket a T.-ben és a jelen rendeletben lefektetett alapelvek figyelembevételével és e rendelkezések korlátai között a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben rendelettel szabályozza.

T. 44. § A törvényerejű rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 8. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.

R. 108. § Az R. hatálybalépésével egyidejűleg a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló törvényerejű rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet (az I-II. számú mellékletek kivételével), továbbá a társadalombiztosítási járadékok felemeléséről és a nyugdíjakkal kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 196/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet, az alkalmi hómunkások üzemi baleset esetében történő ellátásáról szóló 5/1952. (I. 18.) MT számú rendelet, a cséplőgép mellett dolgozó személyek üzemi baleset esetében történő ellátásáról szóló 46/1952. (VI. 7.) MT számú rendelet, az egyetemek, főiskolák hallgatóinak baleset esetében történő ellátásáról szóló 26/1953. (VI. 4.) MT számú rendelet, a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 20/1954. (III. 24.) MT számú rendelet, az egyes nyugellátások felemeléséről szóló 21/1954. (III. 24.) MT számú rendelet és a letartóztatottak üzemi baleset esetében történő ellátásáról szóló 27/1954. (IV. 28.) MT számú rendelet, valamint a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 6.169-3/1951. (XII. 30.) PM számú rendelet és a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjának a bérrendezéssel kapcsolatos felemeléséről szóló 6/1952. (I. 23.) PM számú rendelet, végül a Magyar Államvasutak és a Győr-Sopron-Ébenfurti Vasút dolgozóinak társadalombiztosítási nyugdíjával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról szóló 3.260-7/1952. PM számú utasítás (Pénzügyi Közlöny 38. szám) hatályát veszti.

R. 109. § A T. 40. §-ában meghatározott kérelmeket az 1954. évi november hó 15. napjáig be lehet nyújtani.

Nagy Imre s. k.,

a Minisztertanács elnöke

Függelék a 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendelet 2. §-ához

A 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet I. számú melléklete

Földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörök

Függelék a 69/1954. (XI. 2.) MT számú rendelet 9. §-ához

A 195/1951. (XI. 11.) MT számú rendelet II. számú melléklete

A rokkantsági nyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra igénytadó foglalkozási megbetegedések, valamint e betegségeknek megfelelő munkakörök a következők:

a) Ólom, valamint vegyületei és összetételei okozta mérgezés, a mérgezés közvetlen következményeivel együtt.

Ennek a betegségnek megfelelő munka: ólmot tartalmazó érceknek, ideértve a cinkgyárak ólomtartalmú hamuját is, kezelése; ócska cinknek és darabos ólomnak vegyítése; olvasztott ólomból és ólomtartalmú vegyületekből készülő tárgyak gyártása; sokszorosító iparok, ólomösszetételű anyagok gyártása; akkumulátorok gyártása és javítása; ólmot tartalmazó zománcok készítése és felhasználása; ólomreszelékkel és ólomtartalmú hamuval csiszolás; festőmunkák, amelyek ólmot tartalmazó mázok, kötőanyagok és festékek készítésével vagy kezelésével járnak; ólomtetraethilnek benzinnel való keverése, illetve az aethilbenzinnek felhasználása.

b) Higany, valamint foncsorai és összetételei okozta mérgezés, a mérgezés közvetlen következményeivel együtt.

Ennek a betegségnek megfelelő munka: higanytartalmú ércek kezelése; higanyösszetételű anyagok gyártása; mérő- vagy laboratóriumi készülékek gyártása; kalapgyártáshoz nyersanyagok készítése; tűzben aranyozás; higanyos vákuum szivattyú használatával végzett munka; higany tartalmú durranósavas sóból gyutacsok (gyujtózsinórok) gyártása.

c) Foszfor vagy összetételei okozta mérgezés, a mérgezés közvetlen következményeivel együtt.

Ennek a betegségnek megfelelő munka: minden olyan eljárás, amely foszfornak vagy összetételeinek termelésére, kivonására vagy felhasználására irányul.

d) Arzén vagy összetételei okozta mérgezés, a mérgezés közvetlen következményeivel együtt.

Ennek a betegségnek megfelelő munka: minden olyan eljárás, mely arzénnek vagy összetételeinek termelésére, kivonására vagy felhasználására irányul.

e) Benzol vagy homologja, valamint ezek nitro-és aminoszármazékai által okozott mérgezés, a mérgezés közvetlen következményeivel együtt.

Ennek a betegségnek megfelelő munka: minden olyan eljárás, amely a benzol vagy homológja vagy ezek nitro- és aminoszármazékai termelésére, kivonására vagy felhasználására irányul.

f) Zsírsorozat szénhidrogénjeinek halogén vegyületei által okozott mérgezés.

Ennek a betegségnek megfelelő munka; mindén olyan eljárás, amely a zsírsorozat szénhidrogénjei halogén vegyületeinek termelésére, kivonására vagy felhasználására irányul.

g) Tüdőgümőkórral járó vagy anélküli szilikózis, amennyiben az a halálnak vagy a munkaképtelenségnek döntő oka.

Ennek a betegségnek megfelelő munka: homokkő kitermelésével és feldolgozásával kapcsolatos minden olyan munkafolyamat, amely kovasavtartalmú por hatásának kitétellel jár; fémcsiszolás és fémköszörülés kovasavtartalmú természetes és mesterséges koronggal; a porcelán- és kőedénygyártásnak azok a munkafolyamatai, amelyek kovasavtartalmú por hatásának kitétellel járnak; a szénbányászattal és ércbányászattal kapcsolatos minden olyan munkafolyamat, amely kovasavtartalmú por hatásának kitétellel jár.

h) A műtrágya és növényvédőszerek által okozott mérgezések és károsodások.

i) A bőr egyszerű rákos megbetegedései.

Ezeknek a betegségeknek megfelelő munka: minden olyan eljárás, amely kátrány, szurok, bitumen, ásványolajok, paraffin vagy összetételei, illetőleg az említett anyagokból származó készítmények vagy üledékek kezelésével vagy felhasználásával jár.

j) Mindazok a károsodások, amelyeket kemény ionizáló sugárzások (pld. a rádium és a rádióaktív anyagok, a röntgensugarak stb.) okoznak.

Ezeknek a betegségeknek megfelelő munka: minden olyan eljárás, amely a rádium, rádióaktív anyagok vagy a röntgensugarak hatásának kitétellel jár.

k) A lépfene, a takonykór, a ragadós száj- és körömfájás, a veszettség, a sertésorbánc, a tehénhimlő, a rühösség, a hullámzó (másnéven Bang) kór, a tetanusz bacillus által okozott merevgörcs, a tarlósömör, másnéven gombás szőrtüszőgyulladás, amennyiben a fertőzés a rendszeres foglalkozás gyakorlása, fertőzött állatokkal való foglalkozás, állati hulladékok kezelése, fertőzött áruk berakása, kirakása vagy szállítása közben történt.