30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelet

az orvosi, a klinikai szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység gyakorlásáról[1]

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: törvény) 69. §-ának (2) bekezdésében és 72. §-ában, valamint a törvény végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező módosított 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 33. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel, az igazságügy-miniszterrel, valamint az érdekelt szakszervezetekkel és a Magyar Orvosi Kamarával egyetértésben - a következőket rendelem el:[2]

1. § Orvosi oklevélhez, klinikai szakpszichológusi és klinikai gyermekszakpszichológusi (továbbiakban: szakpszichológus) valamint egyéb egészségügyi és szociális képesítéshez kötött egészségügyi és szociális szolgáltató tevékenység

a) az állami egészségügyi szolgálatban munkaviszony,

b) a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél szolgálati viszony vagy munkaviszony,

c) orvosi magángyakorlat, valamint egyéb egészségügyi és szociális magántevékenység,

d) bármely természetes, jogi személynél - ideértve ezek jogi személyiség nélküli társaságait (a továbbiakban együtt: egyéni vagy társas vállalkozó) - létesített munkaviszony vagy tagsági viszony keretében végezhető.

I.

AZ ORVOSI MAGÁNGYAKORLAT

Az orvosi magángyakorlat feltételei

2. § (1) Orvosi magángyakorlat folytatásához engedély szükséges.

(2) Az orvosi magángyakorlatra az az orvos, fogorvos (a továbbiakban együtt: orvos) jogosult, aki

a) az orvosok országos nyilvántartásában szerepel;

b) nem áll a bíróság jogerős határozata folytán a foglalkozástól eltiltás, az egészségügyi szervek jogerős határozata folytán az orvosi tevékenységtől eltiltás vagy jogerős fegyelmi határozat alapján az orvosi tevékenységtől, illetőleg az orvosi magángyakorlattól eltiltás fegyelmi büntetés hatálya alatt;

c) magánrendelőt tart fenn vagy bérel és az e célra szolgáló helyiség, valamint annak berendezése, felszerelése és azok elhelyezése megfelel a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek;

d)[3] a gyakorolni kívánt szakterületen szakorvosi képesítéssel (további képesítéssel) rendelkezik, feltéve, hogy a kérelem időpontjában is e szakterületen dolgozik vagy a szakma elhagyása óta három év még nem telt el.

(3)[4][5] Háziorvosi magángyakorlat folytatására az az orvos jogosult, aki a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló 6/1992. (III. 31.) NM rendelet 10. §-ának (1)-(3) bekezdéseiben meghatározott feltételeknek megfelel.

(4) Házi gyermekorvosi magángyakorlat folytatására az az orvos jogosult, aki a háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálatról szóló 6/1992. (III. 31.) NM rendelet 10. §-ának (4) bekezdésében meghatározott feltételeknek meg

(5)[6] Ha az orvos több mint három éve nem fejt ki az előírt szakképesítésnek megfelelő orvosi tevékenységet, orvosi magángyakorlatra akkor jogosult, ha rendelkezik az Orvostovábbképző Egyetem által szervezett vizsgaköteles továbbképzésről szóló igazolással.

(6)[7] Fogorvosi magángyakorlat folytatására, arra a meghatározott időtartamra, amíg önkormányzattal - területi ellátási kötelezettséget vállalva - fogorvosi feladatok ellátására irányuló szerződéses jogviszonyban áll, az az orvos is jogosult, aki szakorvosi szakképesítéssel nem rendelkezik, de megfelel a 2/B. §-ban foglalt feltételeknek.

2/A. §[8] (1)[9]

(2) A népjóléti miniszter az orvosi magángyakorlat képesítési követelményei alól - a háziorvosi és a házi gyermekorvosi magángyakorlat folytatására megállapított képesítési követelmények kivételével - a Magyar Orvosi Kamarával egyetértésben mentesítheti azt az orvost, aki tizenöt éve folyamatosan az adott szakterületen dolgozik, ha

a) a magánorvosi tevékenysége ellátási érdekre tekintettel indokolt, vagy

b) az öregségi nyugdíjra jogosító életkora betöltéséig legfeljebb öt év hiányzik.

2/B. §[10] (1) Fogorvosi magángyakorlat folytatására a népjóléti miniszter ellátási érdekre tekintettel adott felmentése alapján szakorvosi szakképesítéssel nem rendelkező fogorvos is jogosult, ha önkormányzattal - területi ellátási kötelezettséget vállalva - fogorvosi feladatok magánorvosként való ellátására irányuló előszerződést kötött, és legalább 15 éves, teljes munkaidőben eltöltött fogorvosi gyakorlattal rendelkezik.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl 1998. december 31-ig fogorvosi magángyakorlat folytatására az a szakorvosi szakképesítéssel nem rendelkező fogorvos is jogosult, aki legalább 5 éves, teljes munkaidőben eltöltött fogorvosi gyakorlattal rendelkezik, és önkormányzattal - területi ellátási kötelezettséget vállalva - fogorvosi feladatok magánorvosként való ellátására irányuló előszerződést kötött.

3. § (1)[11][12] Magángyakorlat - a házi gyermekorvosi gyakorlat kivételével - csak a szakorvosi képesítésről szóló jogszabályban meghatározott szakorvosi tevékenységre engedélyezhető.

(2) A fegyveres erők tényleges és a fegyveres testületek hivatásos állományába tartozó orvos, továbbá a fegyveres erőknél, valamint a fegyveres testületeknél orvosi diplomához kötött munkakörben, teljes munkaidőben foglalkoztatott orvos részére magángyakorlatra szóló engedély a 2. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén is csak az alkalmazás szerint illetékes minisztérium hozzájárulásával adható.

Az orvosi magángyakorlat engedélyezése

4. § (1) Az orvosi magángyakorlat engedélyezésére irányuló kérelemnek tartalmaznia kell az orvos személyi adatait, orvosi diplomájának, valamint a szakorvosi oklevelének számát és keltét, az orvosok országos nyilvántartásába való felvételéről kiállított igazolványának számát, továbbá a magánrendelő helyét és a tervezett rendelési időt.

(2) A kérelemhez csatolni kell:

a) a fegyveres erőknél vagy a fegyveres testületeknél szolgálati, illetve munkaviszonyban álló orvos esetében a 3. § (2) bekezdésében előírt hozzájárulást,

b) a 2. § (2) bekezdésének d) pontjában foglaltak igazolását,

c) ha a kérelmező nyugdíjas, az erre vonatkozó igazolást,

d)[13] a Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes intézete szakhatósági hozzájárulását a magánrendelő céljára szolgáló helyiség, valamint annak berendezése, illetve azok elhelyezése közegészségügyi követelményeknek való megfelelőségéről;

e)[14]

f) három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt.

5. §[15] (1) Az orvosi magángyakorlat engedélyezése, illetve a tevékenység megszüntetésére kötelezés az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Városi Intézete (a továbbiakban: Városi Intézet) hatáskörébe tartozik.

(2)[16] A magángyakorlat folytatására a 2-3. §-ban foglalt feltételek megléte esetén engedélyt ad a Városi Intézet.

(3)[17] A magángyakorlatra jogosító engedéllyel rendelkező orvos e tevékenységét csak azt követően kezdheti meg, hogy a külön jogszabály rendelkezése alapján kötött felelősségbiztosítási szerződését a Városi Intézetnek bemutatta.

6. § (1)[18] Ha az orvos más községben, városban vagy fővárosi kerületben is kíván orvosi magángyakorlatot folytatni, ezt a magánrendelő helye szerint illetékes Városi Intézet engedélyezi. A Városi Intézet ilyen esetben csak azt vizsgálja, hogy a magánrendelés céljára szolgáló helyiség, valamint annak berendezése, felszerelése és azok elhelyezése megfelel-e a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek, illetve a gyakorolni kívánt tevékenységnek.

(2)[19] Két vagy több orvos közösen is fenntarthat magánrendelőt. Ez esetben a 2-3. §-ban előírt feltételekkel valamennyi orvosnak rendelkeznie kell.

7. §[20]

8. §[21] (1) A magángyakorlatra adott engedélyekről a Városi Intézet nyilvántartást vezet.

(2) A Városi Intézet az orvosi magángyakorlatot engedélyező határozatát (engedélyét) megküldi a megyei egészségügyi szakigazgatási szervnek, az illetékes adóhatóságnak, a felügyelőségnek, a szakfőorvosnak, valamint az orvosok országos nyilvántartásának, továbbá, ha az orvos munkaviszonyban áll, munkáltatójának.

9. § Az orvos magánrendelőjének megjelölésére a kapubejárat és a lakásának bejárata mellett címtáblát helyez el. A címtáblán az orvos nevét, szakorvosi képesítését, a rendelő helyének közelebbi megjelölését (emelet, ajtó) és a rendelési időt kell feltüntetni.

Az orvosi magángyakorlat megszűnése

10. § (1)[22] Az orvos a magángyakorlat megszüntetését a Városi Intézetnek - a magángyakorlatra kapott engedély egyidejű visszaadásával - köteles 30 napon belül írásban bejelenteni.

(2) Az orvos köteles a magángyakorlatát megszüntetni, és ezt a körülményt a magángyakorlatra adott engedély egyidejű visszaadása mellett az engedélyező szervnek 30 napon belül bejelenteni, ha

a) az orvosok országos nyilvántartásából törölték,

b) a bíróság jogerős határozatával a foglalkozásától, az egészségügyi szerv az orvosi tevékenységtől eltiltotta, illetőleg jogerős fegyelmi határozattal az orvosi tevékenységtől vagy az orvosi magángyakorlattól eltiltották.

11. §[23] (1) A Városi Intézet kötelezi az orvost a magángyakorlat megszüntetésére a 10. § (2) bekezdésében foglaltak esetén, továbbá ha

a) az orvosi magánrendelő céljára szolgáló helyiség, annak berendezése, felszerelése, illetőleg azok elhelyezése nem felel meg a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek, és az orvos az észlelt hiányosságokat a Városi Intézet által megadott határidőn belül nem szüntette meg,

b) az orvos a magángyakorlatát nem az engedélyben foglaltaknak megfelelően folytatja,

c) az orvos a továbbképzésben való részvételt elmulasztotta és a magángyakorlatát nem szünetelteti.

(2) A Városi Intézet a magángyakorlat megszüntetésére kötelezheti az orvost, ha a szakfőorvos véleménye szerint az orvos tevékenysége nem felel meg a szakmai szabályoknak.

Az orvosi magángyakorlat ellenőrzése

12. § (1)[24] A Városi Intézet és a szakfőorvos ellenőrzi az orvosi magángyakorlat keretében végzett tevékenységet. Az ellenőrzés során a felügyelőség megvizsgálja, hogy a rendelő berendezése és felszerelése megfelel-e a közegészségügyi követelményeknek. A rendelő berendezését és felszerelését szakmai szempontból a szakfőorvos vizsgálja meg; vizsgálata kiterjed a szakmai dokumentációra és arra is, hogy az orvos tevékenysége megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, szakmai követelményeknek. Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell felvenni.

(2)[25] Az orvosi magángyakorlatnak az (1) bekezdésben nem említett egészségügyi hatóság ellenőrzését a Városi Intézet végzi. Ellenőrzése kiterjed arra is, hogy az (1) bekezdésben előírt szakmai vizsgálatok megtörténtek-e.

A magángyakorlatot folytató orvos továbbképzése

13. § (1)[26] A magángyakorlatot folytató orvos továbbképzésére az állami egészségügyi szolgálat alkalmazottaira előírt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A továbbképzésben való részvétel elmulasztása esetén az orvosnak a magángyakorlatát a kötelezettség teljesítéséig szüneteltetnie kell.

Az orvosi magángyakorlat keretében nyújtott ellátással kapcsolatos rendelkezések

14. § (1) Az orvos a magángyakorlata keretében csak az engedélyben meghatározott tevékenységet végezhet.

(2)[27] A magángyakorlat keretében is el kell végezni az elsősegélynyújtó és életmentő beavatkozásokat. E tevékenységekért térítés nem igényelhető.

15. § (1) Ha a kórisme vagy a gyógymód megállapításához a magánorvos rendelőjében el nem végezhető laboratóriumi vagy röntgenvizsgálat, illetve egyéb szakorvosi vizsgálat szükséges, az orvos a beteget a szükséges vizsgálatok elvégzése végett magánorvosi rendelvénnyel járóbeteg-szakrendelésre utalja. Ezekért a vizsgálatokért az orvos a vizsgálatot végző állami egészségügyi intézménnyel kötött megállapodás alapján díjat fizet.

(2)[28]

(3) Ha közvetlen életveszély áll fenn és az életveszély csak kórházban alkalmazható gyógymóddal hárítható el, az orvos a beteget azonnal kórházba szállíttatja; a magánorvosi rendelvényen fel kell tüntetni a kórismét, és indokolni kell az azonnali felvétel szükségességét.

16. § (1) Az orvos állami alkalmazottként nem kezelhet magánbeteget, és nem részesítheti előnyben azt, akit a magángyakorlata keretében magánbetegként ellátott, illetőleg nem irányíthatja magánrendelőjébe az állami egészségügyi szolgálat keretében gyógykezelt beteget.

(2) Az orvos a magángyakorlata körében vizsgált és gyógykezelt betegnek orvosi leletet ad.

(3) A magángyakorlatot folytató orvosok egymással és az egészségügyi magántevékenységet folytató egészségügyi szakdolgozókkal a beteg jobb ellátása érdekében szakmailag együttműködhetnek.

17. §[29] Az orvos a magángyakorlata körében gyógyszert, kábítószert és gyógyászati segédeszközt az erre vonatkozó külön jogszabályok szerint rendelhet; fogamzásgátló gyógyszer rendelésére a szülészet-nőgyógyászati szakképesítéssel rendelkező orvos jogosult.

A magángyakorlatot folytató orvos által vezetett nyilvántartások

18. § (1) Az orvosnak a magángyakorlata körében gyógykezelt betegről e rendelet mellékletének I. pontjában foglaltak szerinti nyilvántartást kell vezetnie. A nyilvántartásban szereplő - a betegekre vonatkozó - feljegyzéseket 10 évig meg kell őrizni.

(2)[30] Az (1) bekezdésben nem említett egyéb - nem szakmai - nyilvántartásokban nem tüntethető fel olyan adat, amely az orvosi titoktartás körébe esik.

Az orvosi magángyakorlat keretében végzett tevékenység díjazása

19. § (1)[31] Az orvos köteles az ellátásért fizetendő - általa megállapított - díjakról a beteget előzetesen tájékoztatni.

(2) A díjon felül az orvosi ellátással összefüggésben ténylegesen felmerült költségek és kiadások (gyógyszer stb.) is felszámíthatók. Az orvos a beteget e költségekről szintén köteles tájékoztatni.

Foglalkoztatás

20. § A magánrendelőben a magánszemély munkáltatóra vonatkozó szabályok szerint lehet alkalmazottat és egyéb személyt foglalkoztatni.

Adatszolgáltatási kötelezettség

21. §[32] A jogszabályban előírt adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség a magángyakorlatot folytató orvosra is vonatkozik.

II.

A szakpszichológusi, az egyéb egészségügyi és szociális magántevékenység

22. § Szakpszichológusi, illetve egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet engedély alapján szakpszichológus, valamint egészségügyi és szociális szakdolgozó folytathat.

23. § (1) Magántevékenység végzésére az a szakpszichológus, egészségügyi és szociális szakdolgozó jogosult, aki

a) nem áll a bíróság jogerős határozata folytán a foglalkozástól eltiltás vagy jogerős fegyelmi határozat alapján a szakpszichológusi, egészségügyi és szociális magántevékenységtől eltiltás fegyelmi büntetés hatálya alatt,

b)[33] a magántevékenységnek megfelelő szakképesítéssel rendelkezik,

c) a magántevékenység végzéséhez - amennyiben a tevékenységhez szükséges - megfelelő helyiséget tart fenn.

(2) A fegyveres erők tényleges és a fegyveres testületek hivatásos állományába tartozó szakpszichológus, egészségügyi (szociális) szakdolgozó, továbbá a fegyveres erőknél, valamint a fegyveres testületeknél egészségügyi (szociális) szakképesítéshez kötött munkakörben, teljes munkaidőben foglalkoztatott személy részére magántevékenységre szóló engedély a 3. § (2) bekezdésében előírtak szerint adható.

24. § (1) Magántevékenysége keretében a szakpszichológus, az egészségügyi és a szociális szakdolgozó minden olyan tevékenységet önállóan végezhet, amelyre képesítése feljogosítja, azaz, amelyet külön orvosi felhatalmazás vagy irányítás nélkül is elláthat.

(2) A szakpszichológus a rendelet mellékletének II. pontjában, az egészségügyi (szociális) szakdolgozó a rendelet mellékletének III. pontjában foglaltak szerint nyilvántartást köteles vezetni a magántevékenység során ellátott személyekről.

25. § (1)[34] A Városi Intézet magántevékenység megszüntetésére kötelezi azt a (szociális) szakdolgozót,

a) akit a bíróság jogerős határozatával a foglalkozástól, illetőleg egészségügyi szerv jogerős fegyelmi határozatával a szakpszichológusi, egészségügyi (szociális) magántevékenység folytatásától eltiltott;

b) akinek a magántevékenysége végzéséhez megfelelő helyiséget kell fenntartania, de annak berendezése, felszerelése, illetőleg azok elhelyezése nem felel meg a közegészségügyi és a szakmai követelményeknek, és az észlelt hiányosságokat a Városi Intézet által megadott határidőn belül nem szüntette meg,

c) aki a magántevékenységét nem az engedélyben foglaltaknak megfelelően folytatja,

d) aki a továbbképzésen való részvételét elmulasztotta és a magántevékenységét nem szünetelteti.

(2) A helyi egészségügyi és szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerv a magántevékenység megszüntetésére kötelezheti a szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális magántevékenységet folytató személyt, ha a magántevékenység szakmai ellenőrzését végző szerv véleménye szerint a szakmai munkát - előzetes írásbeli figyelmeztetés ellenére - nem megfelelően végzi.

26. §[35] A szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális magántevékenység engedélyezésére, ellenőrzésére, a tényleges költségek elszámolására, az adatszolgáltatási kötelezettségre és a tevékenységet folytató továbbképzésére az orvosi magángyakorlatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A szakpszichológiai magántevékenységre kiadott engedélyekről az engedélyező szerv 30 napon belül értesíti a klinikai pszichológiai szakmai kollégiumot. A magántevékenység szakmai ellenőrzését a helyi egészségügyi és szociális feladatot ellátó szakigazgatási szerv - szakpszichológus esetében a klinikai pszichológiai szakmai kollégium által kijelölt szakpszichológus bevonásával - látja el.

27. § A korlátozott fogorvoslási tevékenység körében magántevékenységet az a vizsgázott fogász folytathat, aki a rendelet hatálybalépésekor a tevékenység végzésére jogosult.

III.

Az orvosi, a szakpszichológusi, illetve az egyéb egészségügyi és szociális tevékenység vállalkozás keretében történő kifejtése

28. § (1)[36] Az orvos vállalkozóként akkor működhet, egyéni vagy társas vállalkozónál diagnosztikus és terápiás tevékenységet munkaviszony vagy tagsági viszony keretében önállóan akkor végezhet, ha a 2. § (2) bekezdésének a), b) és d) pontjában foglalt feltételeknek megfelel. Szakképesítéssel nem rendelkező orvos csak akkor alkalmazható, ha szakmai tevékenységének közvetlen irányítását az egyéni és társas vállalkozó megfelelő szakképesítéssel rendelkező dolgozója látja el.

(2)[37] Az orvos vállalkozói tevékenységét, egyéni és társas vállalkozónál fennálló munkaviszonyának vagy tagsági viszonyának létesítését és megszüntetését a vállalkozó köteles a következő naptári hónap 5. napjáig a Városi Intézetnek és az orvosok országos nyilvántartásának bejelenteni.

(3) A továbbképzésre, az orvos által nyújtott ellátásra, a vényűrlap használatára, az állami egészségügyi szolgálat intézményeibe való beutalásra, a tevékenység ellenőrzésére, a nyilvántartás vezetésére, a díjazásra és az adatszolgáltatási és a bejelentési kötelezettségre az orvosi magángyakorlatról szóló rendelkezéseket kell alkalmazni.

29. § (1) A szakpszichológus és az egészségyügyi szakdolgozó vállalkozóként akkor működhet, egyéni és társas vállalkozónál munkaviszonyt, illetve tagsági viszonyt akkor létesíthet, ha a 23. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelel.

(2) Az egészségügyi szakdolgozó az (1) bekezdésben megjelölt jogviszony keretében önállóan csak olyan tevékenységet végezhet, amelyhez az egészségügyi intézményekben sem szükséges orvosi felhatalmazás és irányítás.

IV.

Záró rendelkezések

30. §[38]

(2)[39] A rendelet hatálybalépése előtt kiadott engedélyeket a Városi Intézet köteles felülvizsgálni; az engedélyt a (3) bekezdésben foglalt kivétellel visszavonja, ha a magángyakorlat nem felel meg a 2. és 3. §-ban előírt feltételeknek és az orvos a hiányzó feltételt nem pótolta, illetőleg az a Városi Intézet által megadott határidőn belül nem volt pótolható.

(3) Ha a hiányzó feltétel a szakorvosi képesítés, az orvos - a korábbi engedély fenntartásával - a jövőben csak általános orvosi magángyakorlatot folytathat.

(4)[40] Fogorvosi magángyakorlat esetén, amennyiben a hiányzó feltétel a szakorvosi képesítés,

a) ha a magángyakorlatot folytató orvos nő a 40., férfi a 45. életévét még nem töltötte be, a szakképesítés pótlására az engedélyező szerv megfelelő határidőt tűz, és annak elteltéig a korábbi engedélyt fenntartja;

b) ha az a) pontban foglalt életkort a magángyakorlatot folytató orvos betöltötte, az engedélyező szerv a korábbi engedélyt határidő nélkül fenntartja.

(5)[41] -(6)

(5)[42] Magángyakorlat keretében természetgyógyászati tevékenység végzése annak a szakorvosnak engedélyezhető, aki a külön jogszabályban előírt tanfolyamot elvégezte, és eredményes vizsgát tett. A végzettség jogosultságot ad a természetgyógyászati tevékenységet hirdető táblán a természetgyógyász cím használatára és a természetgyógyászati tevékenység feltüntetésére.

(6) Klinikai szakpszichológus, illetve egészségügyi főiskolai végzettséggel rendelkező személy magántevékenység keretében természetgyógyászati tevékenységet végezhet, ha a szakterületének megfelelő, külön jogszabály szerinti tanfolyamot elvégezte, és eredményes vizsgát tett. A végzettség jogosultságot ad a tevékenységet hirdető táblán a természetgyógyász cím használatára és a természetgyógyász megnevezés feltüntetésére.

(7) Egyéb egészségügyi magántevékenység keretében természetgyógyászati tevékenység végzése annak a személynek engedélyezhető, aki középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, valamint a külön jogszabályban előírt tanfolyamot elvégezte, és eredményes vizsgát tett. A végzettség jogosultságot ad a tevékenységet hirdető táblán az adott képesítés feltüntetésére.

(8) A kiadott engedélyen fel kell tüntetni azt a szakképesítést, amelynek alapján természetgyógyászati tevékenység végezhető. A természetgyógyász megnevezés használatára és feltüntetésére csak az orvos, egészségügyi főiskolát végzett személy, valamint a pszichológus jogosult, amennyiben a külön jogszabály szerinti vizsgával rendelkezik.

(9) A magángyakorlatot, illetve egyéb egészségügyi magántevékenységet folytató személyek nyilvántartását az engedélyező szerv végzi.

(10) Amennyiben a magángyakorlatot, illetve egyéb egészségügyi magántevékenységet folytató személy tevékenységét szüneteltetni kívánja, ezt a szünetelést megelőzően bejelenti az engedélyező szervnek.

31. § (1) Az az orvos, szakpszichológus és egyéb egészségügyi képesítésű személy, aki a rendelet hatálybalépésekor vállalkozóként működik, egyéni vagy társas vállalkozóval munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban áll, vállalkozói tevékenységét csak akkor folytathatja, ha a 28-29. §-ban foglalt feltételeknek megfelel.

(2) A rendelet hatálybalépésekor vállalkozóként működő, illetőleg vállalkozónál foglalkoztatott orvosokra vonatkozó bejelentési kötelezettséget [28. § (2) bekezdés] 30 napon belül kell teljesíteni.

32. § (1)[43] Ez a rendelet 1990. január 1-jén lép hatályba;

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a hatályát veszíti:

- az egészségügyi dolgozók rendtartásáról szóló 11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet 17. §-a és a 39-50. §-ai,

- az orvosi rendtartás végrehajtásával kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 1/1960. (Eü. K. jan. rk.) EüM utasítás, továbbá az azt módosító 61/1968. (Eü. K. 22.) EüM utasítás.

(3) Az orvosi magángyakorlat engedélyezésével kapcsolatos egyes eljárási szabályokról szóló 2930/1960. (Eü.K. 14.) EüM közleményt a minisztérium visszavonja.

Melléklet a 30/1989. (XI. 15.) SZEM rendelethez

Az egészségügyi (szociális) magántevékenységet végzők által vezetett nyilvántartások

I.

Az orvos a magánorvosi rendelőjében vizsgált és gyógykezelt betegekről - választása szerint - az alábbi nyilvántartások egyikét - bármilyen módon, például számítógépen - köteles vezetni:[44]

1. Egészségügyi személyi lap (A 3510-170. r. sz.)

A magánorvosi rendelésen megjelent minden betegről az első megjelenés alkalmával személyi lapot kell kitölteni, amelyben a további megjelenéseket az időpontnak megfelelően dokumentálni szükséges. A személyi lap tartalmazza a beteg személyi adatait, a kórelőzményt, a vizsgálat eredményét (részletes statust), a kórismét, a vizsgált személlyel kapcsolatos valamennyi intézkedést (pl. kórházba irányítás, gyógyszer-, kábítószer-rendelés). Az egészségügyi lapon fel kell tüntetni a laboratóriumi, röntgen-, vagy egyéb szakorvosi vizsgálatok adatait is. Az egészségügyi személyi lapokat betűrend szerint, esetleg más rendszerben (pl. családi boríték) lehet tárolni.

2. Fogászati kezelő napló (3510-154. r. sz.)

A fogorvos köteles minden betegről az első megjelenés alkalmával kitölteni. A végzett munkát, a kezeléseket a megfelelő oszlopban fel kell tüntetni. Az egy alkalommal ugyanazon a betegen végzett többféle kezelést is fel kell tüntetni. A fogászati kezelő napló "megjegyzés" rovatában kell feltüntetni valamennyi intézkedést (pl. szakrendelőbe utalás, gyógyszerrendelés).

3. Körzeti orvosi munkanapló (3510-272/a. r. sz.)

A magánorvosi rendelésen megjelent valamennyi beteg forgalmi adatainak dokumentálására szolgál.

(A munkanaplót az abban foglalt tájékoztató szerint kell vezetni.)

II.

A szakpszichológus a magántevékenysége során ellátott személyekről a következő nyilvántartásokat vezeti:

1. Pszichológiai Lap

A magántevékenység során ellátott minden személyről az első megjelenése alkalmával Pszichológiai Lapot kell kitölteni. Ennek tartalmaznia kell a kliens személyi adatait, a panaszokat és annak előzményeit, a vizsgálati eredményeket, a pszichológiai szakvéleményt és az ellátott személlyel kapcsolatos valamennyi intézkedést. (Pl. kórházba, szakorvoshoz, gyógypedagógushoz való irányítást, iskolaváltoztatásra vonatkozó javaslatot, pszichoterápia indikációját és megkezdését stb.). A Pszichológiai Lapon fel kell tüntetni a kért szakorvosi konzíliumok és vizsgálatok eredményeit is. A Pszichológiai Lapot visszakereshető módon kell tárolni.

2. Munkanapló

A magántevékenység során megjelent valamennyi személy forgalmi adatainak dokumentálására szolgál. Tartalmaznia kell a megjelenések időpontját és a foglalkozások tartalmának rövid leírását.

III.

Az egészségügyi (szociális) szakdolgozó a magántevékenysége során ellátott betegekről a következő nyilvántartásokat vezeti:

1. A körzeti ápolónő működési naplója (A 3510-270. r. sz.)

A működési naplónak tartalmaznia kell a gyógykezelt, illetőleg gondozott személy személyi adatait, a szakdolgozó által elvégzett kezelést, illetve gondozást, valamennyi beavatkozást, valamint a betegen észlelt tüneteket, jelenségeket és az orvosnak a beteg ellátására vonatkozó javaslatát, előírását. A működési napló a betegekre vonatkozó bejegyzéseket elkülönítve (pl. külön oldalon) tartalmazza.

2. A házi gondozó gondozási naplója

A gondozási naplónak tartalmaznia kell a gondozott személy személyi adatait, a gondozási tevékenység leírását, a gondozásra fordított időt, a gondozás szüneteltetését, illetve az ellenőrzéseket.