36/2010. (XII. 31.) NFM rendelet

a bioüzemanyag fenntarthatósági követelményeknek való megfelelésével kapcsolatos üvegházhatású-gázkibocsátás elkerülés kiszámításának szabályairól

A megújuló energia közlekedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről szóló 2010. évi CXVII. törvény 13. § (2) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 84. § f) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva, a Kr. 94. § a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró vidékfejlesztési miniszterrel egyetértésben a következőket rendelem el:

1. § A bioüzemanyag teljes életciklusra számított üvegházhatású gáz kibocsátás (a továbbiakban: ÜHG kibocsátás) értékét és az ÜHG kibocsátás elkerülést az 1. mellékletben foglaltak alapján kell meghatározni.

2. § (1) Az azonos típusú, de eltérő mennyiségű, kibocsátási értékű termékek összevonása, összekeverése során az összekeveréssel előállított összevont termékmennyiség kibocsátási komponenseit, vagy az ÜHG kibocsátás elkerülését tömegmérleg módszerrel kell meghatározni.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt módszer

a) megengedi az eltérő fenntarthatósági jellemzőkkel rendelkező nyersanyag-szállítmányok vagy bioüzemanyagok összekeverését,

b) előírja, hogy a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információk és az egyes szállítmányok mérete a keverékhez rendelve megmaradjon, és

c) biztosítja, hogy a keverékből kivett minden szállítmány összege azonos fenntarthatósági jellemzőkkel kerüljön leírásra és ugyanolyan mennyiségben, mint a keverékhez adott összes szállítmány összege.

3. § Tényleges érték alkalmazása esetén a számítás megfelelőségét a fenntartható bioüzemanyag-termelés követelményeiről és igazolásáról szóló jogszabályban meghatározott auditor nyilatkozatával kell igazolni.

4. § (1) Ez a rendelet 2011. január 1. napján lép hatályba.

(2) Ez a rendelet

a) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 18. cikk (1) bekezdésének, 19. cikk (1) és (3) bekezdésének, valamint V. mellékletének, és

b) a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikk 5-6. pontjának és IV. mellékletének

való megfelelést szolgálja.

(3)[1] Ez a rendelet a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról szóló, 2010. június 10-i 2010/335/EU bizottsági határozat végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.

Dr. Fellegi Tamás s. k.,

nemzeti fejlesztési miniszter

1. melléklet a 36/2010. (XII. 31.) NFM rendelethez

I. A bioüzemanyagok ÜHG kibocsátásának és ÜHG kibocsátás elkerülésének számítási eljárása

1. A közlekedési célú üzemanyagok, a bioüzemanyagok előállítása és használata által kiváltott üvegházhatású gázkibocsátást a következők szerint kell kiszámítani:

2. Az üzemanyagokból eredő üvegházhatású gázkibocsátást, E, az egy MJ üzemanyagra jutó CO2 grammjának egyenértékében kell kifejezni, gCO2eq/MJ.

3. A 2. ponttól eltérően a közlekedési célú üzemanyagok esetében a gCO2eq/MJ-ban kiszámított értékek kiigazíthatók a hasznos üzem tekintetében az üzemanyagok között tapasztalható különbségek figyelembevétele érdekében, km/MJ-ban kifejezve. Ilyen kiigazítás kizárólag akkor lehetséges, ha a hasznos üzem tekintetében fennálló különbségek igazolhatók.

4. A bioüzemanyagok használatából eredő, az üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást a következők szerint kell kiszámítani:

MEGTAKARÍTÁS = (EF - EB)/EF,

ahol

5. Az 1. pont alkalmazásában a CO2, N2O és CH4 üvegházhatású gázokat kell figyelembe venni. A CO2-egyenérték kiszámításához e gázokat a következő értékekkel kell CO2 egyenértékre átszámítani:

CO2 : 1

N2O: 296

CH4: 23

6. A nyersanyagok kinyerése vagy termelése során keletkező kibocsátásokba (eec) beletartoznak

a) a kinyerési vagy a mezőgazdasági termelési eljárás során keletkező kibocsátások;

b) a nyersanyagok begyűjtése során keletkező kibocsátások;

c) a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és

d) a kinyeréshez vagy a termeléshez használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások.

A nyersanyagtermelés vonatkozásában a szén-dioxid-megkötést nem kell figyelembe venni.

Az olajkitermelést kísérő fáklyázásból származó üvegházhatású gázkibocsátásnak a világ bármely pontján bekövetkező bizonyított csökkenését le kell vonni.

A termelésből eredő kibocsátásokra vonatkozó, a tényleges értékek használatának alternatíváját jelentő becslések levezethetők az alapértelmezett értékek kiszámításánál figyelembe vett földrajzi területeknél kisebb területekre kiszámított átlagokból.

7. A földhasználat megváltozása által okozott szénkészlet-változásokból eredő éves kibocsátások (el ) kiszámításához az összes kibocsátást egyenlően el kell osztani húsz évre. Ezen kibocsátások kiszámítása során a következő szabályt kell alkalmazni:

el = (CSR - CSA) x 3,664 x 1/20 x 1/P - eB,

ahol

8. A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz akkor adható meg, ha bizonyított, hogy az adott földterület 2008 januárjában nem állt mezőgazdasági vagy más célú használat alatt, és az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:

a) súlyosan degradálódott földterültet, beleértve a korábban mezőgazdasági célra használt földterületeket is, vagy

b) erősen szennyezett földterület.

A 29 gCO2eq/MJ értékű bónusz a földterület mezőgazdasági használatra való átállításának időpontjától számított legfeljebb tíz évig érvényes, feltéve, hogy az a) alpontba tartozó földterületek esetében biztosított a szénkészlet folyamatos növekedése és az erózió jelentős csökkentése, vagy a b) alpontba tartozó földterületek esetében pedig a talajszennyeződés mértéke csökken.

9. A 8. pontban említett kategóriák fogalom-meghatározása a következő:

a) "súlyosan degradálódott földterület": olyan földterület, amelynek esetében hosszabb időszak során jelentős szikesedés volt tapasztalható, vagy amelynek a szervesanyag-tartalma különösen alacsony, és súlyosan erodálódott;

b) "erősen szennyezett földterület": olyan földterület, amely a talajszennyeződés mértéke miatt élelmiszer- vagy takarmánytermelésre nem alkalmas.

Ide tartoznak azok a földterületek is, amelyekről a Bizottság a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv 18. cikk (4) bekezdés negyedik albekezdésének megfelelően határozatot hozott.

10. A talajban lévő szén-dioxid-készletek kiszámításának alapja a 2009/28/EK irányelv V. mellékletének alkalmazásában a talajban lévő kötöttszén-készletek kiszámításával kapcsolatos iránymutatásról szóló, 2010. június 10-i 2010/335/EU bizottsági határozat.

11. A feldolgozás során keletkező kibocsátásokba (ep, ) beletartoznak

a) a feldolgozás során keletkező kibocsátások;

b) a hulladékokból és a szivárgásokból eredő kibocsátások; és

c) a feldolgozáshoz használt vegyszerek vagy egyéb termékek előállítása során keletkező kibocsátások.

A nem az üzemanyag-előállító üzemben előállított villamosenergia-fogyasztás elszámolásához ennek a villamos energiának az előállítására és elosztására jellemző üvegházhatású gázkibocsátás-intenzitást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az egy meghatározott régióban a villamos energia előállítására és elosztására jellemző átlagos kibocsátási intenzitással. E helyett a termelők átlagértéket is alkalmazhatnak egy egyedi villamosenergia-előállító üzem esetében az ebben az üzemben megtermelt villamos energiára, ha ez az üzem nem csatlakozik a villamos energia távvezeték-hálózathoz.

12. A szállítás és az elosztás során keletkező kibocsátásokba (etd) beletartoznak a nyersanyagok és a félkész anyagok szállítása és tárolása során keletkező kibocsátások és a késztermékek tárolása és elosztása során keletkező kibocsátások. A közlekedésből és az áruszállításból származó, a 6. pont értelmében figyelembe veendő kibocsátás nem tartozik e pontba.

13. A használt üzemanyagból eredő kibocsátásokat (eu) a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók esetében nullának kell tekintetni.

14. A szén megkötéséből és geológiai tárolásából eredő, az ep értékbe még nem beszámított kibocsátás-megtakarításokba (eccs) csak azok a kibocsátott CO2 megkötésével és tárolásával elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek közvetlenül összefüggnek az üzemanyag kinyerésével, szállításával, feldolgozásával és elosztásával.

15. A szén megkötéséből és helyettesítéséből eredő kibocsátás-megtakarításokba (eccr) csak az olyan CO2 megkötéssel elkerült kibocsátások számíthatók bele, amelyek esetében a szén biomassza eredetű és azt a fosszilis CO2 helyettesítésére használják kereskedelmi termékekben és szolgáltatásokban.

16. A kogenerációból származó villamosenergia-többletből eredő kibocsátás-megtakarításokat (eee) csak az olyan üzemanyag-előállító rendszerek által termelt többlet villamos energia vonatkozásában lehet figyelembe venni, amelyek kogenerációs elven működnek, kivéve, ha a kogenerációhoz használt üzemanyag a mezőgazdasági növény maradványon kívüli társtermék. Ennek a többlet villamos energiának az elszámolásához a kogenerációs egység méretét úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik az ahhoz szükséges minimális mérettel, hogy a kogenerációs egység szolgáltatni tudja az üzemanyag termeléshez szükséges hőt. Az ezzel a többlet villamos energiával összefüggésben keletkező üvegházhatású gázkibocsátás-megtakarítást úgy kell tekinteni, hogy az megegyezik azzal a mennyiségű üvegházhatású gázzal, amelyet megegyező mennyiségű villamos energiának a kogenerációs egységben használttal azonos üzemanyaggal történő előállítása során bocsátanának ki.

17. Ha az üzemanyag-előállítási eljárás kombinálva állítja elő azt az üzemanyagot, amelynek vonatkozásában a kibocsátást számítják és egy vagy több egyéb terméket ("társtermékek"), akkor az üvegházhatású gázkibocsátást meg kell osztani az üzemanyag vagy annak köztes terméke és a társtermékek között azok energiatartalmának arányában (ez utóbbit a villamos energián kívüli társtermékek esetében az alsó fűtőértéken kell meghatározni).

18. A 17. pontban említett számítás alkalmazásában a szétosztandó kibocsátások az eec + el, + az ep, etd és eee azon hányada, amelyre az előállítási folyamat azon lépésében kerül sor, amikor a társtermékeket állítják elő. Ha az életciklus során a folyamat egy korábbi lépésében a társtermékekhez való hozzárendelésre került sor, akkor azoknak a kibocsátásoknak azt a hányadát kell az összes kibocsátás helyett erre a célra felhasználni, amelyet az utolsó ilyen folyamatlépésben a közbenső üzemanyagtermékhez kiosztottak.

A bioüzemanyagok esetében minden társterméket, beleértve a 16. pontba nem tartozó villamos energiát is, e számításhoz figyelembe kell venni, kivéve a mezőgazdasági növényi maradványokat, ideértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat. A negatív energiatartalmú társtermékeket nulla energiatartalommal rendelkezőnek kell tekinteni a számítás során.

A hulladékokat, a mezőgazdasági növénymaradványokat, beleértve a szalmát, a kipréselt cukornádat, a héjakat, a kukoricacsöveket és a dióhéjat, és a feldolgozás során keletkező maradványokat, beleértve a nyers glicerint (a nem finomított glicerint), az életciklus alatti üvegházhatású gázkibocsátásuk tekintetében nulla értékkel kell figyelembe venni ezen anyagok begyűjtési folyamatáig.

A finomítókban előállított üzemanyagok esetében a 17. pontban említett számítás alkalmazásában az elemzés egysége a finomító.

II. A bioüzemanyagok részekre bontott alapértelmezett ÜHG kibocsátási értékei

1. táblázat: a termelésre vonatkozó alapértelmezett értékek: "eec az I. részben meghatározottak szerint

2. táblázat: a feldolgozásra vonatkozó alapértelmezett értékek (beleértve a villamosenergia-többletet is) "ep - eee" az I. részben meghatározottak szerint

3. táblázat: a szállításra és elosztásra vonatkozó alapértelmezett értékek: "etd" az I. részben meghatározottak szerint

III. A bioüzemanyagok termelésre, feldolgozásra, szállításra és elosztásra vonatkozó ÜHG kibocsátási összértéke

IV. Jellemző és alapértelmezett értékek a bioüzemanyagok esetében, ha az alapanyagokat földhasználat-változásból származó nettó széndioxid-kibocsátás nélkül állítják elő

* A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti 3. kategóriába tartozó anyagként besorolt állati melléktermékekből előállított, állati eredetű olaj kivételével