1150/D/2008. AB határozat

az 1952. évi III. tv. egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok, illetve a Főv. Bír. 6.Pk.24.006/2008/1. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 13. § (1) bekezdésének e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely jogalkotói mulasztásokban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 13. § (1) bekezdésével, 16. § (2)-(3) bekezdésével, a 17. §-ával, és a 18. § (1) be-kezdésével összefüggésben, elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 16. § (2)-(3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 18. § (1) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

5. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 6. Pk. 24. 006/2008/1. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozók (a továbbiakban: indítványozó) a Fővárosi Bíróság 6. Pk. 24. 006/2008/1. számú végzése alkotmányjogi panasz előterjesztéséről értesítette írásban az Alkotmánybíróságot, kilátásba helyezve a jogi indokolás későbbi csatolását. Az alkotmányjogi panasz mellett az indítványozó arról is tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy "alkotmányellenesség utólagos vizsgálata iránti indítványt" valamint "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránti indítványt is előterjeszt", de az indítványozó ezen irata keretén belül sem az alkotmányjogi panasz, sem a többi indítványa vonatkozásában sem jelölte meg a támadott jogszabályokat, illetve az általuk - állítása szerint - serült alkotmányi rendelkezéseket. Majd több hónap elteltével főtitkári felhívásra - az abban megszabott határidő figyelmen kívül hagyásával -benyújtotta az alkotmányjogi panasz, illetve a többi kérelme indokolását.

1. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó a Fővárosi Bíróság eljárását, jogalkalmazását sérelmezte, amikor ez utóbbi bíró ellen benyújtott kizárási kérelem ügyében döntött 6. Pk. 24. 006/2008/1. számú végzésével, és ennek keretében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 13. § (1) bekezdése, 16. § (2)-(3) bekezdése, 17. §-a és 18. § (1) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Valamennyi támadott jogszabály vonatkozásában alkalmazási tilalom kimondását is kérte.

2. Az utólagos normakontrollra irányuló indítványában az indítványozó ugyanezen jogi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte.

2. 1. 1. Az indítványozó szerint a Pp. 18. § (4) bekezdése azzal okozza az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét, mert bíró "kizárás [ának] megtagadása esetén semmilyen jogorvoslatot nem tesz lehetővé", az Alkotmány diszkrimináció tilalmát kimondó 70/A. §-át pedig azért sérti, mert "a jogalkotó a bíróság által meghozott döntéshez (...) igazítja az érdemi fellebbezésben a panasz jogát".

2. 1. 2. A Pp. 16. § (2)-(3) bekezdése alkotmányellenességének állítását az indítványozó nem támasztotta alá érveléssel, sőt az állítólagosan sérült alkotmányi rendelkezéseket sem jelölte meg. Állítása szerint a Pp. 17. §-a és 18. § (1) bekezdése azért ütközik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe, mert nem választja szét a bíróság igazgatási és ítélkezési hatáskörét, illetve a Pp. 18. § (1) bekezdése azért is, mert rendelkezése szerint ugyanaz a bíróság bírálhatja el a kizárást, amelynek tagjára a kizárási bejelentés vonatkozik. Nem felel meg a jogállamiság követelményének [Alkotmány 2. § (1) bekezdése], hogy a támadott rendelkezések a kizárás elintézésére nem állapítanak meg határidőt. Ezen túlmenően az indítványozó kizárólag a konkrét bírósági jogalkalmazásra hivatkozva állapítja meg, hogy a kizárás területén "kaotikus, (...) eljárási szabályok vannak hatályban". Az indítványozó minderre tekintettel a Fővárosi Bíróság végzésének a megsemmisítését is kérte.

2. 1. 3. Az indítványozó a Pp. 13. § (1) bekezdése e) pontjának megsemmisítését kezdeményezte. Eszerint az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság). A támadott rendelkezés nem felel meg a jogállamiság és a páratlan bírósági eljáráshoz való jog követelményének, mert "olyan tisztázatlan jogalkalmazási helyzetet tartalmaz, amelyre (...) döntés nem alapítható".

2. 1. 4. Ezen felül az indítványozó külön kérte a Pp. 13. § (1) bekezdése egészének a megsemmisítését is, mert az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütköző módon nem tartalmaz arra az esetre vonatkozóan kizárási okot, amikor a bíró egy adott féllel perben áll. Erre vonatkozó érvelését ugyancsak a konkrét bírósági jogalkalmazásra alapította.

2. 2. Az indítványozó arra is kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a Pp. 16. § (2)-(3) bekezdését, 17-18. §-át, 13. § (1) bekezdésének e) pontját, valamint a 13. § (1) bekezdésének egészét - az Indokolás I/2. 1. 2-2. 1. 4 alpontjában ismertetettek alapján - "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség okából is vizsgálja meg". Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján a bíró kizárása kapcsán az alábbi tárgykörökben kell alkotmányellenes mulasztásokat megállapítani: a) a kizárási okok körével kapcsolatban; b) az elintézés határidejével kapcsolatban; c) a kizárási kérelem elbírálási jogosultságával kapcsolatban; d) a bírósági ülnököknek a kötelező részvételével kapcsolatban a kizárási ügyben való döntéshozatalban; e) a bíró kötelező kizárásának esetkörével kapcsolatban; f) a nem érdemi kérdésben hozott bírósági határozattal szembeni fellebbezési joggal kapcsolatban.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jog-viták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. "

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "

2. A Pp. támadott rendelkezései

"13. § (1) Az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt:

a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;

b) az a) pont alá eső személy képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt;

c) az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben megjelölt hozzátartozója vagy volt házastársa;

d) az, akit a perben tanúként vagy szakértőként kihallgattak, vagy akinek tanúként vagy szakértőként való kihallgatását a bíróság elrendelte;

e) az, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság). "

"16. § (2) A bíró a bíróság vezetőjének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok forog fenn; a bejelentés elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

(3) Kizárási ok esetén a kizárást a bíróság vezetője hivatalból kezdeményezi. "

"17. § Ha a bíró a reá vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, vagy saját mellőzéséhez maga is hozzájárult, más tanács, illetőleg bíró kijelölése iránt a bíróság vezetője is intézkedhetik. Ilyen esetben a kizárás tárgyában külön határozatot hozni nem kell. "

"18. § (1) Ha a kizárás kérdését igazgatási ügykörben nem intézik el, a bíró kizárása felől ugyanannak a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa tárgyaláson kívül is határozhat.

(...)

(4) A kizárást kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye, a kizárás megtagadása miatt pedig csak abban a fellebbezésben lehet panaszt tenni, amely az ügy érdemében hozott határozat ellen irányul. "

III.

Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelel-e. E § (1) bekezdése alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az alkotmányjogi panasszal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. A Fővárosi Bíróság a 6. Pk. 24. 006/2008/1. számú végzését 2008. augusztus 28-án keltezte, és az alkotmányjogi panasz benyújtásáról szóló értesítését az indítványozó 2008. szeptember 24-én, azaz a hatvannapos határidőn belül adta fel postára. Az indítványozó az általa alkotmányjogi panasznak nevezett, érvelést nem tartalmazó iratban nem jelölte meg sem az alkotmányellenesnek tartott, jogsérelmet okozó jogi rendelkezéseket, sem a sérelmet szenvedett alkotmányi rendelkezéseket, csak kilátásba helyezte az indokolás későbbi előterjesztését.

A jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül benyújtott alkotmányjogi panasznak meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, azaz tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság 6. Pk. 24. 006/2008/1. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz a benyújtáskor nem felelt meg az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és a 60. nap lejártáig az indítványozó nem pótolta a hiányt ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az utólagos nor-makontrollra vonatkozó indítványokat és az azok keretén belül előterjesztett, jogalkotói mulasztásokban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránti kérelmet bírálta el.

2. 1. Az indítványozó a Pp. 13. § (1) bekezdése e) pontjának megsemmisítését azért kezdeményezte, mert - érvelése szerint - a támadott rendelkezés "olyan tisztázatlan jogalkalmazási helyzetet tartalmaz, amelyre »jogszabály alapján« hozott döntés nem alapítható, ennek következtében nem felel meg a demokratikus jogállamiság [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] és a bírósági jogalkalmazás tisztességes törvényi követelményének [Alkotmány 57. § (1) bekezdése]".

A Pp. által szabályozott kizárási okokkal kapcsolatban a 215/B/1999. AB határozatában az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutatott rá: a kizárási okok két jól elhatárolható csoportra - egyfelől az ún. abszolút, másfelől az ún. relatív okokra - lehet osztani. A Pp. 13. § (1) bekezdése öt kizárási okot határoz meg, ezek közül az a)-d) pontokban szabályozottak abszolút okok: bíróként nem járhat el a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagy kötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet, e személyek képviselője vagy olyan volt képviselője, aki az ügyben eljárt, illetve mindezek hozzátartozója vagy volt házastársa, továbbá az sem, aki a perben tanúként vagy szakértőként vesz részt. A 13. § (1) bekezdés e) pontja relatív kizáró okot szabályoz: nem járhat el az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb, a 13. § (1) bekezdés a)-d) pontokban nem nevesített okból nem várható. A relatív kizárási ok megfogalmazása általános, és minden olyan okot átfog, amelyek nevesítése sokféleségük folytán nem lehetséges, s ezért hozzájuk megdönthetetlen vélelem sem fűzhető. Ebből pedig az következik, hogy jellemzően külön vizsgálandó maga az elfogultság alapjául szolgáló tény valósága és az, hogy ez a körülmény alkalmas-e az elfogultság megalapozására. (ABH 2001, 1067, 1071-2.)

A 847/B/1996. AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "[a] jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza. Az már egyfelől az életviszonyok, másfelől a szabályozás jellegétől függ, hogy a rendelkezés ad-e mérlegelési vagy értelmezési jogkört a jogalkalmazó szerveknek vagy sem. Esetenként a jogi szabályozás zárt, tételes felsorolást tartalmaz, amelyet a jogalkalmazó szervek nem bővíthetnek. Előfordulhat azonban, hogy a szabályozni kívánt társadalmi viszonyok annyira sokrétűek és változatosak, hogy az említett szabályozási mód alkalmazása szóba sem jöhet. (...) A példálózó felsorolás - jellegéből adódóan - nem alkot zárt rendszert, hanem a benne foglaltak a jogalkalmazás során a társadalmi viszonyok fejlődése által megkívánt mértékben bővíthetők. Az is gyakori, hogy a jogszabály úgynevezett határozatlan jogi fogalmakra utal (...).

Nem helytálló az indítványozó ama vélekedése, hogy a különböző, a jogalkotás körében (...) alkalmazott szabályozási technikák közül egyedül az fel el meg az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiságnak, amely merev, a legapróbb részletekre is kiterjedő szabályozást foglal magában és ily módon semmiféle "mozgásteret" nem ad az ügyben eljáró hatóság számára. A jogalkotónak ugyanis - az alaptörvény keretei között - viszonylag széleskörű szabadsága van az alkalmazni kívánt szabályozási technika megválasztásában, ezért sem a példálózó felsorolás alkalmazása, sem az eljáró szerv mérlegelési jogkörrel való felruházása önmagában véve nem alkotmányellenes. " (ABH 1996, 644, 645.)

A fenti megállapításait az Alkotmánybíróság jelen ügyre nézve is irányadónak tekintette, ezért nem állapította meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét.

Az indítványozó szerint a támadott jogszabály sérti az igazságos és pártatlan eljáráshoz való jog alkotmányos követelményét. A Pp. érintett szabálya éppen a pártatlan eljáráshoz való jog garanciájaként rendeli el annak a kizárását az ügy elintézéséből, illetve - bíróként - az eljárásból, akitől az ügynek tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság). Következésképpen az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabály nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését.

2. 2. Az indítványozó a Pp. 16. § (2)-(3) bekezdésének az alkotmányellenességét is állította, de nem jelölte meg a sérült alkotmányi rendelkezéseket, érvelésként egyedül a konkrét bírósági eljárásban hozott jogerős ítélet indokolásával kapcsolatos észrevételeit közölte.

Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie a jogszabályt és annak azt a rendelkezését, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart, továbbá meg kell indokolni, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.) Jelen esetben az indítvány a sérelmezett alkotmányi rendelkezés nevesítésén túlmenő alkotmányos érvelést nem tartalmaz, az egyedi ügyből kiindulva a bírói jogalkalmazást bíráló észrevételeket tesz a támadott jogi rendelkezéssel összefüggésben. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt az indítvány érdemben nem bírálható el. Ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően (652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062-1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1596.) az indítvány alkotmányellenesség megállapítására irányuló részét - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

2. 3. Az indítványozó állította a Pp. 18. § (1) és (4) bekezdésének az alkotmányellenességét is, előbbi jogszabály esetében az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének, utóbbi jogszabály esetében pedig az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének, továbbá 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozással.

2. 3. 1. Eljárása során az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Pp. ezen rendelkezéseinek az alkotmányellenességét - az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésébe ütközésére hivatkozó - hasonló indítvány alapján a 699/B/1995. AB határozatban (ABH 1995, 795.) már vizsgálta és az indítványt elutasította. Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. A most vizsgált esetben az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogilag értékelhető új szempontot, amelyre figyelemmel a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességét ismét érdemben vizsgálni kellene. Ezért az Ügyrend 31. § c) pontja alapján "ítélt dolog" címén az Alkotmánybíróság az eljárást ezen indítványi rész tárgyában megszüntette.

2. 3. 2. Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogot az is sérti, hogy annak a gyakorolhatósága a bíróság által hozott határozat tartalmától függ [Pp. 18. § (4) bekezdése], ami ütközik az Alkotmány 70/A. (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalmába.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkütönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (x. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140. stb.].

Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az Indokolás 2. 3. 1. alpontjában már megállapította, hogy a támadott jogi rendelkezés nem sérti a jogorvoslathoz való jogot, és más alapvető jog sérelmét ehhez kapcsolódóan az indítványozó nem állította.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [először 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.]. Az indítványozó a hivatkozott határozatokat az eltérő rendelkező részük alapján állítja szembe egymással.. De - mivel a diszkrimináció tilalma csak személyek között merülhet fel - ebből a szempontból nem hasonlíthatóak össze egymással, az az a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelme fel sem merülhet, mivel az ebben a viszonylatban nem értelmezhető. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.

3. Az indítványozó a Pp. 13. § (1) bekezdésével, 16. § (2)-(3) bekezdésével, a 17. §-ával, és a 18. § (1) bekezdésével összefüggésben az Indokolás I/2. 1. 2., I/2. 1. 4. és I/2. 2. alpontjában megjelölt mulasztásokban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte, "kaotikusnak" minősítve a Pp. -nek a bíró kizárására vonatkozó szabályozását.

Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. ezen rendelkezését, valamint az Alkotmánybíróság gyakorlatát is figyelembe véve a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele van: 1. a jogalkotó jogszabályi felhatalmazáson alapuló, vagy feltétlen jogszabályi rendezést igénylő kérdésben jogalkotói kötelezettségének nem tesz eleget, és 2. a jogalkotói kötelezettség elmulasztásának eredményeként alkotmányellenes helyzet keletkezik.

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó egyetlen - általa állított - mulasztás vonatkozásában sem támasztotta alá alkotmányjogi indokokat tartalmazó érveléssel alkotmányellenes helyzet keletkezését, az utólagos normakontrollra vonatkozó érvelését pedig az Alkotmánybíróság az Indokolás III/2. pontjában megvizsgálta. Miután a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának két együttes feltétele közül az egyik hiányzik, a másik meglétének a vizsgálatát az Alkotmánybíróság mellőzte és az indítványt ebben a részében is elutasította.

4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).

Budapest, 2011. február 22.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró