1116/D/2001. AB határozat
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 92.§ (1)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok, valamint alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 92. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény, valamint a Legfelsőbb Bíróság 3/2002. BJE büntető jogegységi határozata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt és indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Kaposvári Városi Bíróság 9. B. 1029/2001/2. számú, illetve a Somogy Megyei Bíróság 3 Bf. 975/2001/2. számú végzésének alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, illetve a bíróságoknak a konkrét ügyben az összbüntetési eljárás lefolytatására történő utasítására irányuló alkotmányjogi panaszt, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a Megyei Bíróságok kollégiuma jogértelmezési kérdésekben kialakított, 1999. február 22-i és 1999. május 18-i álláspontja vonatkozásában előterjesztett alkotmányjogi panaszt és indítványt, valamint a bíróságoknak az összbüntetési eljárás során követett jogalkalmazói gyakorlata vizsgálatára vonatkozó alkotmányjogi panaszt és indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz egy alkotmányjogi panasz és több indítvány érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) az összbün-tetésbe foglalásra vonatkozó 92. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az összbüntetési eljárásra vonatkozó jogegységi határozata, illetve állásfoglalásai alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az indítványok az összbüntetési eljárás során követett jogalkalmazói gyakorlat és egyedi ügyek alkotmánybírósági felülvizsgálatát is kezdeményezték.
Az Alkotmánybíróság az ügyeket - tartalmi azonosságukra és tárgyi összefüggésükre tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdésének megfelelően egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
2.1. Valamennyi indítvány kiváltó oka, hogy a büntető jogszabályok módosításáról szóló 1998. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Btkm.) - 1999. III. 1-jei hatállyal - megváltoztatta az összbüntetésbe foglalás szabályait. A változás lényege, hogy az összbüntetésbe foglalási eljárást csak akkor kell lefolytatni, ha a több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélt elkövető valamennyi ügyben elbírált bűncselekményét a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el.
2.2.1. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője - ismételt főtitkári tájékoztatás ellenére is - azt kérelmezte, hogy az Alkotmánybíróság a Btkm.-t "alkotmányossági szempontból vizsgálja felül." A törvényen belül konkrét rendelkezést nem jelölt meg. Álláspontja szerint a törvény azért sérti az Alkotmány 57. § (4) bekezdését és az 55. § (1) bekezdését, mert az összbüntetésbe foglalási feltételek szigorodása azokra az elítéltekre is kihat, akik valamely cselekményüket még a módosítás hatálybalépése előtt követték el. A Btkm.-ben a törvényhozónak intézkednie kellett volna arról, hogy a szigorúbbá vált törvénynek ne legyen visszaható hatálya. A panasz ezen része tehát tartalmilag mulasztás megállapítására irányul.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztője kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság a Kaposvári Városi Bíróság 9. B. 1029/2001/2. számú, illetve a Somogy Megyei Bíróság 3 Bf. 975/2001/2. számú határozatának alkotmánysértő voltát is állapítsa meg, s rendelje el az érintett bíróságoknál az eljárás folytatását. A panaszt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a Megyei Bíróságok (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999. február 22-i és 1999. május 18-i álláspontjára is kiterjesztette. Általában is kérte az összbüntetési eljárással kapcsolatos jogalkalmazási gyakorlat "jogszabálysértő" voltának kimondását és az ez alapján lefolytatott ügyekben a döntések vizsgálatának elrendelését.
Az eljárási határidők tekintetében az alkotmányjogi panasz megfelel a formai követelményeknek.
2.2.2. Egy indítványozó - saját ügyéből kiindulva, de utólagos normakontroll keretében - a Btk. 92. § (1) bekezdését támadta. Az első indítványban az Alkotmány 57. és 70/A. §-ának egészére hivatkozással kérte az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését. Az indítvány szövegéből kikövetkeztethetően ténylegesen a diszkrimináció tilalmába ütközőnek vélte, hogy a jelzett szabály csak ún. quasi halmazatban álló elítéltetések esetén engedi meg az összbüntetésbe foglalást. Ezen kívül szintén kifogásolta még a bíróság ítélkezési gyakorlatát és kérte a "korábbi törvény visszaállítását", az ítélkezési gyakorlat anomáliáiba történő alkotmánybírósági beavatkozást.
Második indítványában, illetve annak többszöri kiegészítése során az Alkotmánynak a bíróság előtti egyenlőséget kimondó 57. § (1) bekezdésére hivatkozással elsősorban célszerűségi szempontok alapján ítélte alkotmányellenesnek a Btk. 92. § (1) bekezdését, illetve a Legfelsőbb Bíróság a 3/2002. BJE számú jogegységi döntését. Arra hivatkozott, hogy ezek alapján, valamint a kialakult ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a quasi halmazat hatálya alá nem tartozó, folyamatosan töltött szabadságvesztés büntetések esetében - az összbüntetési kedvezmény hiányában - aránytalanul hosszú büntetést kell az elítéltnek kiállnia. Ez pedig nem áll összhangban a bűncselekmény súlyával, az okozott kárral, és a rabtartás költségeivel. Kifogásolta azt is, hogy a Btkm. nyomán visszaható hatállyal érvényesülnek az összbüntetésbe foglalás - korábbiaknál szigorúbb - feltételei, ami az Alkotmánynak a bíróság előtti egyenlőséget garantáló 57. § (1) bekezdésén kívül sérti a személyi szabadsághoz való jogot biztosító 55. § (1) bekezdését is és diszkriminatív elbírálást idéz elő. Végül a jogegységi határozatot az Alkotmány 77. § (2) bekezdésébe ütközőnek is vélte. Mindezen felül - az előzőekkel azonos alapon - a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma és a Megyei Bíróságok (Fővárosi Bíróság) büntető kollégiuma 1999. február 22-i álláspontját szintén alkotmánysértőnek tartotta.
2.2.3. A harmadik indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ára hivatkozással a Btk. 92. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte. Kérelmét - azon kívül, hogy egyedi ügyében a bíróság megtagadta az összbüntetésbe foglalási eljárás lefolytatását - nem indokolta.
II.
Az alkotmányjogi panasz és az indítványok részben megalapozatlanok, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványok és az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát vizsgálta.
1.1. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során kialakította azokat a minimális tartalmi és formai kritériumokat, amelyeknek - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésére és 48. § (1) bekezdésére figyelemmel - az indítványoknak és az alkotmányjogi panaszoknak meg kell felelnie. Álláspontja szerint: az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzése csak akkor lehetséges, ha az indítvány, illetve az alkotmányjogi panasz tartalmazza a támadott jogszabály pontos megnevezését és az Alkotmány megfelelő rendelkezésének megjelölése mellett, a benyújtás alapjául szolgáló okot, valamint az Alkotmánybíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. Az Abtv. 37. §-a ért elmében az alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítványban javasolni kell a támadott rendelkezés teljes vagy részbeni megsemmisítését (részletesen pl. 440/1993. AB végzés, ABH 1993, 910-911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 574/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1658.). Nem elegendő továbbá az Alkotmány, illetve a táma-dott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését [pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B) 2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Az 1405/B/1997. AB határozat összefoglalóan rámutatott, majd a 425/B/2005. AB végzés megerősítette, hogy a jogszabályokat teljes egészükben támadó, vagy általánosságban, jogintézmények lebontására átfogóan irányuló indítványok érdemi elbírálásra alkalmatlanok (ABH 2006, 1081, 1088.; ABK 2008. június 1050, 1051.).
Az alkotmányjogi panasznak ezen kívül meg kell felelnie az Abtv. 48. §-ában foglalt feltételeknek is. Alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, egyéb jogorvoslati lehetőséget már kimerítette vagy más jogorvoslati lehetőség számára nem biztosított. Eljárási szabály, hogy a panasz benyújtására a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül van mód [pl. 23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 46/2003. AB határozat, ABH 2003, 488, 510.]. Alkotmányjogi panasz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására nem terjeszthető elő, ez az Abtv. vonatkozó rendelkezéseiből nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1373.).
Alkotmányjogi panasz és indítvány alapján az Alkotmánybíróság csak akkor járhat el, ha az abban foglalt kérelem elbírálása az Abtv. 1. §-a alapján hatáskörébe tartozik. Nem tartozik a testület hatáskörébe a jogalkalmazói gyakorlat felülvizsgálata, a - jogegységi határozatot leszámítva - a különböző szintű bíróságok által kialakított, az ítélkezési gyakorlatot orientáló közös "álláspontok", állásfoglalások felülvizsgálata, minthogy ezek - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint nem is minősülnek jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb eszközének. Nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak a jogalkalmazói gyakorlat közvetlen irányítására konkrét határozatok "alkotmányossági szempontú" vizsgálata révén és nem utasíthatja a bíróságokat meghatározott eljárások lefolytatására, döntések meghozatalára (összefoglalóan pl: 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 277.; 1267/D1997. AB végzés, ABH 1998, 1131, 1132.; 744/B/2002. AB végzés, ABK 2008. június, 1072-1073.).
1.2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.).
Az alkotmányjogi panasz és az indítványok - nagyobb részben - nem teljesítik az 1.1. pontban részletezett minimális kritériumokat. Az alkotmányjogi panasz előterjesztője és az indítványozók is elsősorban egyedi ügyük felülbírálatát kívánták elérni. Kérelmükben olyan (a szakmai eljárási törvények szerint a rendes bíróságok előtti eljárásban részben működő) jogi technikák alkalmazására vonatkozó igényeket fogalmaztak meg, amelyek révén - az Alkotmánybíróság - álláspontjuk szerint - közvetlenül beavatkozhat az ítélkezési gyakorlatba. (Pl. ítéletek felülbírálata, a bíróságok utasítása a konkrét eljárások folytatására és az ítélkezési gyakorlat átalakítására.) A kérelmek végső soron azt célozták, hogy a konkrét ügyekben, illetve a továbbiakban is általános érvénnyel a Btkm. előtt hatályos törvény kerüljön alkalmazásra. Erre irányult különösen a globálisan támadott Btkm. és a 3/2002. BJE teljes körű megsemmisítését kezdeményező panasz és indítvány.
Az Alkotmánybíróság az 1.1. pontban kifejtettek alapján az Ügyrend 29. § b), d) és e) pontja alapján visszautasította mindazon kérelmeket, amelyek elbírálására nincs hatásköre, amelyek esetében a hiánypótlás nem történt meg megfelelően, illetve az alkotmányjogi panaszt azon az alapon is, mert nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság az indítványoknak azon részével foglalkozott érdemben, amelyek a Btk. 92. § (1) bekezdését az Alkotmány 55. § (1), 57. § (1) és 77. § (2) bekezdésére alapítva támadták.
2.1. Az indítványozók az Alkotmány 55. § (1) bekezdésének sérelmét arra alapították, hogy a megváltozott szabályozás következtében mindazon esetekben, ha az általuk elkövetett cselekmények és jogerős elítéltetések nem állnak quasi halmazati viszonyban, nem részesülnek az össz-büntetés kedvezményében. Így hosszabb időt kell büntetés-végrehajtási intézetben tölteniük.
Az Alkotmánybíróság a 65/2003. (XII. 18.) AB határozatában a személyi szabadság korlátozásának alkotmányossági kritériumait általános érvénnyel foglalta össze. Ennek rövid lényege szerint: az ezt előíró törvénynek tartalmaznia kell a korlátozás okát, annak formáját, és az arra vezető eljárás, a jogorvoslat szabályait. A korlátozás arányosságának megítélését alkotmányi követelményeken alapuló tényezők befolyásolják, amelyek közül meghatározó a szabadságelvonás időtartama, indokoltság a, az azzal érintett személy részére megfelelő körülmények és az őt megillető jogok gyakorlásának biztosítása, valamint a jogtalan szabadságelvonás esetére biztosított jogorvoslati jog, illetve az egyéb jogkövetkezmények, kompenzációk meghatározása és azok megfelelősége (ABH 2003, 707, 716.).
Az indítványokból nem állapítható meg olyan körülmény, amely kimutatható kapcsolatban állna a fenti kritériumok bármelyikével is. Az összbüntetés a Btk. rendszerében nem új elítéltetés, hanem az elítélt számára biztosított kedvezmény. Az erre vonatkozó szabályozás megalkotása során a jogalkotót széles mérlegelési jog illeti meg. Az a tény, hogy a jogalkotó a szabályozást szigorúbb irányban megváltoztatta: kriminálpolitikai döntés, s így nem lehet alkotmánybírósági megítélés tárgya. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén leszögezte, hogy önmagukban a jogpolitikai döntések felülvizsgálata nem tartozik a kompetenciájába; e döntéseknek csak a jogi normában testet öltött eredményét vizsgálhatja (1214/1990. AB határozat, ABH 1995, 571, 573, 574.). Minderre figyelemmel nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés a támadott rendelkezés és az Alkotmány hivatkozott rendelke-zése között.
2.2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a bíróság előtti egyenlőségre vonatkozó tartalmát az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben ugyancsak tisztázta. Az Alkotmánybíróság értelmezésében "ez a szabály a bírói útra tartozó ügyek tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság előtti egyenlőség a személyek általános jogegyenlőségének a bírói eljárásra való vonatkoztatása." Az erre vonatkozó garanciákat elsősorban az eljárási törvények a perbeli pozíciók egyenjogúságának, mellérendeltségének, a kétoldalú meghallgatás követelményének szabályozásával biztosítják [összefoglalóan: pl. 75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 382.].
Az indítványokban foglalt érvelések nem tartalmaznak olyan körülményt, amelyből a jogérvényesítés során a jogalanyok között fennálló egyenlőtlenségre lehetne következtetni. A támadott jogszabály anyagi jogi természetű problémát vet fel, az indítványok pedig a terhelteknek a jogszabály változás előtti és utáni általános jogi helyzete összemérésére vonatkoznak. Így tehát nem állnak összefüggésben az Alkotmány most vizsgált rendelkezésé vel.
2.3. Az Alkotmány 77. § (2) bekezdésének azon rendelkezése: mely szerint az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek, szintén nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben a támadott rendelkezés tartalmával. Ezen alkotmányi rendelkezés nem alapozza meg a jogszabályok megváltoztatha-tatlanságát, nem alapítható rá olyan igény, hogy a büntető anyagi jogszabályok a terhelt számára kedvezőtlen irányban ne módosuljanak.
A 2. pontban kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2008. november 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke, az aláírásban akadályozott
Dr. Trócsányi László
alkotmánybíró helyett