425/B/2005. AB végzés

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 75. § (1) bekezdése, 266. § (3) bekezdésének b) pontja, 268. §-ának (1) bekezdése, 279. §-ának (2) bekezdése, 291. §-ának (1) és (4) bekezdése, 296. § §-ának (1) bekezdése, 297. § (1) bekezdése, 299. §-ának (2) bekezdése, 302. §-ának (1) bekezdése, 303. §-ának (2) bekezdése és 305. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a 2. §-ának (1) bekezdése és XII. Fejezete vonatkozásában fennálló alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.

Indokolás

1. Az Alkotmánybírósághoz érkezett kezdeményezésben az indítványozó bíró - az eljárás felfüggesztése mellett - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) tekintetében fennálló alkotmányellenes mulasztás, illetve a Be. több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását kérte.

Az indítványozó a részletes indokolásában kifejtette, hogy a Be. "2. §-ának (1) bekezdése és XII. Fejezetének megalkotása során az Országgyűlés mulasztást követett el, amikor nem szabályozta a közvádló törvénysértő vádemelése esetén az első fokú bíróság eljárását, s így nem teljesülhetnek az Alkotmány 8. § (1) bekezdésében, valamint 57. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott alkotmányos követelmények." Ez a helyzet szükségképpen fölösleges és törvénysértő eljárások lefolytatását eredményezi.

Alkotmányellenesnek tartja továbbá a Be. 75. § (1) bekezdését, 266. § (3) bekezdésének b) pontját, 268. §-ának (1) bekezdését, 279. §-ának (2) bekezdését, 291. §-ának (1) és (4) bekezdését, 296. § §-ának (1) bekezdését, 297. § (1) bekezdését, 299. §-ának (2) bekezdését, 302. §-ának (1) bekezdését, 303. §-ának (2) bekezdését és 305. §-ának (1) bekezdését. Álláspontja szerint a felsorolt törvényhelyek túlságosan szélesen határozzák meg a bíróságnak a hivatalból történő bizonyításra vonatkozó kötelezettségét. Kifogásolja, hogy a bíróságnak indítvány és kérelem nélkül is hivatalból be kell szereznie mind a vádlott terhére, mind a vádlott javára vonatkozó bizonyítékokat, ezzel sérül a vádelv és összemosódnak az eljárási funkciók. Ez a Be. rendszerében is belső kollíziót okoz, és sérti az alapvető jogok védelmére vonatkozó, az Alkotmány 8. § (1) bekezdését és az 57. § (1) bekezdésében rögzített pártatlan bírósághoz való jogot. Ennek érvényesülését pedig az állam az Alkotmánynak a további: így a bíróság igazságszolgáltatási funkcióját meghatározó 45. § (1)-(2) bekezdése, a bíróság feladatait, illetve a bírói függetlenség követelményét előíró 50. § (1), illetve (3) bekezdése, az ügyészség alkotmányos helyzetét kijelölő 51. § (1)-(2) bekezdése és a védelemhez való jogot biztosító 57. § (3) bekezdése alapján jogszabályokkal köteles biztosítani.

2. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan.

2.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján a bíró - az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárást kezdeményezheti akkor, ha az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességét észleli.

Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta már az Abtv. ezen rendelkezését. Döntéseiben megállapította, hogy az

Abtv.-nek "[a]z alkotmányellenesség utólagos vizsgálata" című fejezetében elhelyezett szabálya alapján, a bírói kezdeményezés csak a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat. A bíró a folyamatban lévő ügyben alkotmányellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja. "A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata az Alkotmánybíróság külön hatásköre, amelyet az Abtv. 49. §-a szabályoz" (részletesen pl.: 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.). Ennek indítványozására az Abtv. 1. § e) pontja alapján kerülhet sor. Ezzel szemben az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés a konkrét normakontroll egyik formája, amely az Abtv. 1. § b) pontján alapszik. Az Abtv. hivatkozott törvényhelyeinek egybevetése alapján megállapítható tehát, hogy e törvény (de más törvény sem) jogosítja fel a bírót - e minőségében - az eljárás felfüggesztése mellett a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának kezdeményezésére. [Összefoglalóan: pl. 540/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 584, 586.; 7/1997. (II. 28.) AB határozat, ABH 1997, 72, 75.; 2/E2001. AB határozat, ABH 1305 - 1307.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.); 12/2005. (IV. 6.) AB határozat, ABH 2005, 134, 142.; 18/2005. (V. 12.) AB határozat, ABH 2005, 197, 199.; 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABK 2007, május, 399, 405.]

Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezésnek a mulasztás megállapítására vonatkozó részét - állandó gyakorlatának megfelelően - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § c) pontja alapján visszautasította.

2.2.1. Az Alkotmánybíróság több ízben kimondta azt is, hogy a bírói kezdeményezésnek - minthogy az, az utólagos normakontroll egyik formája - meg kell felelnie az Abtv. 22. § (2) bekezdésében az indítványokkal szemben támasztott általános követelményeknek. Meg kell jelölnie a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot, továbbá határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. [Utoljára: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABK 2007, május, 399, 405.]

Az Abtv. 38. § (1) bekezdéséből következően azonban a bírói kezdeményezésnek további követelményei is vannak. A bíró a konkrét ügyben csak az általa ténylegesen alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve erre nézve az alkotmánybírósági eljárással érintett ügyben az alkalmazási tilalom kimondását kezdeményezheti. Az Abtv. ezt a különleges eszközt tehát a bírói minőséghez, az egyedi ügyhöz, a ténylegesen alkalmazandó jogszabályi rendelkezéshez kapcsolódóan tartalmazza. A jogintézménynek alkotmányjogi értelemben kettős, egymással szorosan összefüggő garanciális célja van. Az egyik, hogy a jogalanyok védelme, az alapjogok érvényesülése és a törvényesség biztosítása érdekében az egyedi ügyekben megelőzze az alkotmányellenes jogszabályra alapított döntések meghozatalát, amelyek utóbb, az Abtv. 48. §-a szerint alkotmányjogi panasz, illetve - büntető ügyekben az Abtv. 43. §-a (3) bekezdése - alapján felülvizsgálat alá esnének. A másik: a bíró számára biztosítsa annak lehetőségét, hogy a konkrét ügyekben az Alkotmány 50. §-ában meghatározott alkotmányos feladatainak akkor is maradéktalanul megfelelhessen, ha azt az Alkotmány 50. § (3) bekezdése szerint a törvényi alávetettsége gátolná.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor már több ízben kifejtette, hogy a jogalkalmazó, így a bíró törvényi alávetettsége - az ugyanezen alkotmányi rendelkezésben szabályozott függetlenséggel együtt - a jogrendszer stabilitását, kiszámítható működését, a jogállamiság követelményét szolgálja, ami önmagában is alkotmányi követelmény. [Részletesen pl.: 56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.; 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 61.; 47/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2001, 308, 323,; 13/2002. (III. 20) AB határozat, ABH 2002, 85, 97.] Az Abtv. 38. § (1) bekezdése is erre van figyelemmel, amikor a bírói kezdeményezést csak az ügyben ténylegesen és nem potenciálisan alkalmazandó jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmánybíróság előtti megtámadhatóságához köti.

2.2.2. Jelen ügyben a bírói kezdeményezés oka és a támadott rendelkezéseknek a folyamatban lévő üggyel való kapcsolata nem állapítható meg. Az indítvány ugyanis ténylegesen az eljárási törvény két - nem kizárólag csak a felhívott törvényhelyekben megjelenő - koncepcionális pillérét, a hivatalból való eljárást, illetve a tárgyalás szervezésére irányadó alaptételeket kifogásolja. Ebből kiindulva az indítványozó a Be.-nek a bizonyításra (jórészt annak - a közvetlenség alapelvét biztosító - módszertanára, illetve technikájára), illetve a tárgyalásra vonatkozó rendelkezései közül több szakasz különböző bekezdését, illetve pontját, elszigetelten egymásra vonatkoztatva támadja. A vitatott normák ugyanakkor minden esetben bírói mérlegelést engednek, s így önmagukban nem, csak az eljárási törvénynek a bizonyításra, az alapvető rendelkezésekre, az eljárásban részt vevők jogaira és kötelezettségeire, a kizárásra, illetve a tárgyalásra vonatkozó összefüggő szabályrendszerében értelmezhetők. "Az alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a vizsgálat tárgyát képező egyes rendelkezések alkotmányossága általában értékelhetetlen a jogszabály környezetéből, a szövegösszefüggésekből kiragadva. Az elszigetelt vizsgálat eredménye más összefüggésekbe helyezve érvényét vesztheti. [Így foglalt állást az Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban, ABH 1991, 58, 60.]" (914/B/2006.) AB határozat, ABK 2007, január, 61, 62.)

Az indítványban foglaltak nem támasztják alá, hogy a támadott rendelkezések -, illetve közülük mindegyik - alkalmazása (mérlegelése) a folyamatban lévő ügyben felmerülne; különös tekintettel arra, hogy a kérelem további részéből megállapíthatóan az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése a konkrét esetben a törvényes vád hiányára alapított megszüntetés lehetővé tételét célozza. [A hiányolt szabályt pedig a törvényhozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI törvény 121. § (2) bekezdésével beiktatta a Be. 267. § (1) bekezdés j) pontjába, a 139. §-ával pedig a 332. § (1) bekezdés d) pontjába.] A mérlegelést engedő, egymással összefüggő szabályok esetén a bíróság és nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik annak eldöntése is, hogy a konkrét ügyben azok közül melyeket kell alkalmazni. Így az Alkotmánybíróságnak arra sincs lehetősége, hogy a kezdeményezésben támadott több rendelkezés közül az ügyben potenciálisan számba jöhetőket "kiválogassa". A kezdeményezésben támadott egyes büntetőeljárási rendelkezésekkel kapcsolatban pedig előzetesen nem is kalkulálható, hogy szükségessé válik-e alkalmazásuk, minthogy az ezt kiváltó "rendelkezési jog" nem a bíróság kezében van. A vallomás megtagadásáról (amire jelenleg nincs adat) ugyanis a kihallgatandó személy csak a kihallgatásakor nyilatkozik, az pedig, hogy lesz-e érdemi ellentét a konkrét terhelt vagy a tanú korábbi, illetve tárgyalási nyilatkozata között, egyrészt előre nem állapítható meg, másrészt ennek mérlegelése szintén nem tartozik az Alkotmánybíróság kompetenciájába.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek (pl. 472/2000. AB végzés, ABH 2001,

1655.; 630/B/2003. AB végzés, ABH 2004, 2113, 2114.). Az 1405/B/1997. AB határozatban összefoglalóan rámutatott arra is, hogy a jogszabályokat teljes egészükben, vagy általánosságban, jogintézmények lebontására átfogóan irányulóan támadó indítványok érdemi elbírálásra alkalmatlanok (ABH 2006, 1081, 1088).

A kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján az indítványt ebben a részében is visszautasította.

Budapest, 2008. június 10.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró