Végső előterjesztői indokolás egyes törvényeknek az épített és a természeti környezet védelmével, valamint a kulturális örökségvédelemmel összefüggő módosításáról szóló 2019. évi LXIV. törvényhez - Indokolások Tára 2019/20.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

(Az indokolás az Indokolások Tárában közzétételre kerül)

A törvényjavaslat 13 törvény módosítását tartalmazza. Kiemelt célja a barnamezős területekre vonatkozó alapvető szabályok megalkotása, a világörökségi területekre egyértelmű szabályozási környezet kialakítása, a Normafa Park törvény szabályainak pontosítása, az állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjtemény, muzeális intézmény alapleltárából visszaigényelt kulturális javak visszaadhatóságára vonatkozó törvényi szabályok rögzítése, valamint a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló törvény területfelhasználási és övezeti szabályainak pontosítása, valamint a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye a kiemelt nemzeti emlékhely részévé válása.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1. §-hoz

A bányászatról szóló törvény (a továbbiakban: Btv.) jelenlegi szabályozása szerint a bányafelügyelet a műszaki üzemi tervet akkor hagyja jóvá, ha a bányavállalkozó a műszaki üzemi tervben meghatározott bányászati tevékenységekkel érinteni tervezett ingatlanokra vonatkozóan igénybevételi jogosultságát igazolta. Ez a szabályozás azt eredményezheti, hogy akár egy ingatlantulajdonos együttműködésének hiánya ellehetetlenítheti a bányászati tevékenységet, mivel kitermelési engedély (műszaki üzemi terv) hiányában a kisajátítás intézményének alkalmazhatósága kétségessé válik.

Az ingatlantulajdon védelme a Btv. 27. § (4) bekezdésének módosítása szerint is garantált, mert a jóváhagyott műszaki üzemi terv alapján a bányászati igénybevételre tervezett ingatlanokon a bányászati tevékenység csak akkor kezdhető meg, ha a bányavállalkozó az ingatlan igénybevételi jogosultságát a bányafelügyeletnek igazolta (az ezt igazoló iratokat benyújtotta), és a bányafelügyelet azt elfogadta. Tehát a jóváhagyott műszaki üzemi terv alapján megkezdhető bányászati tevékenység szigorú hatósági kontroll alatt áll. Az igazolást be lehet nyújtani már a műszaki üzemi terv jóváhagyási kérelem benyújtásával együtt is, de attól függetlenül is.

A 2. §-hoz

A Btv. 20. §-ának módosításával a bányajáradék 2%-ról 0%-ra történő módosítása lehetőséget ad, hogy ösztönözze a bányavállalkozókat a hatékonyabb ásványvagyon-hasznosítására, mivel ezzel a lépéssel elérhető, hogy a meglévő kőszenes bányatelkek minél nagyobb mértékben kerüljenek kitermelésére, és gazdasági szempontok alapján ne új területeken kezdjék meg a bányászatot. A 0%-os bányajáradék jelenleg csak a kőszenek mélyműveléses bányászatára terjed ki, a módosítás eredményeként nem kizárólag a mélyműveléses, hanem a kőszenek más típusú bányászatára is érvényesül. Ez összefüggésben áll a Btv. 26/A. § (3) bekezdésének módosításával, tekintettel arra, hogy a külfejtéses bányatelkek használatának elősegítését, bővítését eredményezi.

A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény (Trtv.) kiegészítette a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bt.) 26/A. §-át egy új (3a) bekezdéssel, amely szerint a külfejtéses művelésű bányatelket akkor lehet megállapítani vagy horizontálisan bővíteni, ha a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló törvény bányatelek-megállapításra vonatkozó előírásai teljesülnek. A Trtv. bányatelek megállapítására vonatkozó 18. § (1) bekezdése nem ír elő határidőt arra nézve, hogy mennyi ideje van az illetékes települési önkormányzatnak arra, hogy egyetértési jogát megadja a bányászati tevékenységhez és az indokolt döntést meghozza a településrendezési eszközök készítésének vagy módosításának szándékáról. Ugyanakkor a Bt. 26/A. § (1) bekezdése szerint a bányavállalkozó a kutatási zárójelentést elfogadó határozat véglegessé válásától számított 5 hónapon belül kezdeményezheti a bányatelek megállapítását, illetve a geotermikus védőidom kijelölését, e határidő elmulasztása esetén a bányavállalkozó bányatelek megállapításának joga megszűnik. A fenti 5 hónapos határidő eredménytelen eltelte után a bányavállalkozó elveszti a bányászati jogát, ezért szükséges előírni, hogy a bányatelek megállapítására előírt 5 hónapos határidőbe ne kerüljön beszámításra a településrendezési eszközökkel való összhang megteremtése érdekében történő önkormányzati eljárás ideje.

A településrendezési eszközökben foglaltaknak való megfelelést nem a műszaki üzemi terv tervezésénél, hanem már a Trtv. rendelkezéseivel összhangban a bányatelek, bányatelekrészek megállapításánál kell figyelembe venni. A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 12. § (2) bekezdés g) pontja szerint a bányatelek megállapításáról szóló határozat tartalmazza az elfogadott újrahasznosítási célt, amely határozat alapján kell a műszaki üzemi tervet összeállítani. Ezekre tekintettel a 26/A. § (3a) bekezdése és a 27. § (2) bekezdése módosításra kerül.

Az igénybevételi jogosultság hiányában folytatott bányászati tevékenység szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül a Btv. 41. § (3) bekezdés a) és b) pontja szerint. A bányafelügyelet erre tekintettel a bányászati tevékenység folytatását a Btv. 41. § (2) bekezdésére tett javaslat szerint nem csak felfüggesztheti, hanem megtilthatja, egyben bírságot is alkalmazhat.

A rendelkezés továbbá jogtechnikai és nyelvtani pontosításokat is tartalmaz.

A 3. §-hoz

A megyei területrendezési tervek elfogadásának egyik feltétele az állami főépítészek nyilatkozatának beszerzése a megyei területrendezési tervnek az országos területrendezési tervvel, valamint a kiemelt térségi területrendezési tervekkel való összhangjáról. A nyilatkozat megtételének határidejét eddig a törvény nem rendezte, ennek pótlása történik most meg. A határidő, valamint annak elmulasztásából származó következmény meghatározásával a megyei területrendezési terv elfogadásának szempontjából minden fontos eljárás rendezetté válik, így kiszámítható lesz a tervek elfogadásának időpontja.

A 4. §-hoz

A térségi területfelhasználási engedély kérelmének megtagadására vonatkozó szabály pontosítandó, tekintettel arra, hogy az összhang igazolására vonatkozó kérelem célja, hogy az összhangban nem lévő területrendezési terv és településrendezési eszköz közötti összhangot megteremtse.

Az 5. §-hoz

A Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Trtv.) 101. §-a módosította az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 94. §-át (a továbbiakban: Inytv.). Ennek értelmében, ha az ingatlan-nyilvántartás és az ingatlan művelési ága, fő rendeltetése vagy jogi jellege tekintetében közhiteles nyilvántartás között ellentmondás áll fenn (pl. az Erdőállomány Adattár szerint a terület erdő, de az érintett ingatlan művelési ágaként az erdő a tulajdoni lapon nem szerepel), akkor egy éven belül az ingatlan-nyilvántartásban szereplő ingatlan művelési ágát, fő rendeltetését, jogi jellegét összhangba kell hozni a közhiteles nyilvántartásban foglaltakkal. Ezt az összhangba hozatalt az ingatlan tulajdonosa és az is kezdeményezheti, akinek ehhez jogi érdeke fűződik.

Ennek biztosítása érdekében a törvényjavaslat tartalmazza az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Díjtv.) módosítását, és tárgyánál fogva díjmentes eljárásnak nyilvánítja

1. a kulturális örökségvédelmi jogi jellegek: műemlék vagy nyilvántartott műemléki érték, műemléki terület (műemléki jelentőségű terület, történeti táj, műemléki környezet), régészeti lelőhely (törvény erejénél fogva védett és rendeletben védetté nyilvánított, fokozottan vagy kiemelten védett régészeti lelőhely), vagy régészeti védőövezet, helyi egyedi védelem, ingatlan-nyilvántartási feljegyzése iránti hatósági eljárást,

2. az Országos Erdőállomány Adattárban erdőként vagy fátlan állapotban tartott erdőként nyilvántartott terület erdő vagy fásított terület művelési ágának átvezetésére, ennek hiányában jogi jellegként történő feljegyzésére irányuló hatósági eljárást.

A természetvédelmi jogi jellegek feljegyzése már jelenleg is díjmentes.

A 6. §-hoz

Átmeneti rendelkezés, amely biztosítja, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésekor első fokon még el nem bírált hatósági ügyekben és a megismételt eljárásokban is alkalmazni kell a díjmentességi szabályokat.

A 7. §-hoz

Meghatározásra kerül az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Étv.) a barnamezős terület fogalma.

E szerint barnamezős területnek minősül az olyan földrészlet vagy földrészletek összessége - ide nem értve a mező- és erdőgazdasági területeket -, amely elsősorban ipari, kereskedelmi, közlekedési vagy honvédelmi célú felhasználást követően felhagyottá, alulhasznosítottá vagy leromlott állapotúvá vált, jellemzően környezetszennyezéssel terhelt, ugyanakkor környezeti és műszaki beavatkozással értéknövelt, fejleszthető területté alakítható.

A 8. és a 13. §-hoz

A 2018-ban véghezvitt kormányzati szerkezet-átalakítások során az építésügy területe két miniszter felelősségi körébe került. Az építésügy területén található szabályozott szakmákkal kapcsolatos feladatkör az építésgazdaságért felelős miniszter feladatkörébe tartozik. Az elmúlt időszak megmutatta, hogy a feladatkör inkább kapcsolódik az építésügyi szabályozásért és építéshatósági ügyekért felelős miniszter feladatköréhez. A Javaslat ezért elvégzi a feladat áthelyezését az Étv. szintjén is, és a feladatellátással kapcsolatos felhatalmazó rendelkezés is módosul.

A 9. §-hoz

Az Étv. módosítása lehetővé teszi azt, hogy az új beépítésre szánt terület kijelölésére irányuló településrendezési eszköz készítése vagy módosítása esetén a településrendezési eszközöket az országos főépítész véleményezze. A záró szakmai véleményezés során az állami főépítész megküldi a tervezetet az országos főépítésznek, aki azzal kapcsolatban 15 napon belül állást foglalhat. A 15 napos határidő nem számít bele a záró szakmai vélemény kiállítására meghatározott határidőbe, a határidő jogvesztő. Az országos főépítész a nyilatkozatának kiadása során vizsgálja, hogy a településrendezési eszköz tervezete megfelel-e az országos és térségi szintű területrendezési, településrendezési, településfejlesztési és településképi követelményeknek. Az országos főépítész érdemi véleményét a záró szakmai véleménybe be kell építeni.

A korábbi (2a) bekezdés számozása (2d) bekezdésre változik, az új rendelkezések megjelölése lesz a (2a)-(2c) bekezdés.

A § másik kiegészítése a barnamezős területekhez kapcsolódó szabály. A települési önkormányzat (ha érintett barnamezős területtel) köteles a településrendezési eszközében a barnamezős területeket lehatárolni, továbbá a településfejlesztési koncepció és integrált településfejlesztési stratégia felülvizsgálata során a barnamezős területek fejlesztési és újrahasznosítási lehetőségeit meghatározni.

A 10. §-hoz

Az Étv. 13. § (2) bekezdése meghatározza a helyi építési szabályzatok azon rendelkezéseit, amelyeket figyelembe kell venni az egyszerű bejelentéssel épített lakóépületek tervezésénél és építésénél. Az egyszerű bejelentéssel kapcsolatos jogszabályok alkalmazása során problémaként jelentkezett a települések számára, hogy a helyi építési szabályzatnak parkolók kialakítására vonatkozó szabályait nem veszik figyelembe. Tekintettel a közérdekre, amely ehhez fűződik, a Javaslat előírja, hogy a helyi építési szabályzat járművek mennyiségére és elhelyezésére vonatkozó előírásait is figyelembe kell venni az egyszerű bejelentéssel történő építés során.

A 11. §-hoz

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet a meteorológiai obszervatórium 60 méteres környezetében új építmény építése vonatkozásában építési tilalmat ír elő. Amennyiben ez a tulajdonos, haszonélvező számára kárt jelent, kártalanításra jogosult az állam részéről. A kártalanítási szabályt törvényben kell rögzíteni, ez került az Étv. 30. § (12) bekezdésébe.

A 12. §-hoz

A Ptk. 5:168. § (3) bekezdése szerint jogilag jelentős tény, így a jogi jelleg ingatlan-nyilvántartásban történő feljegyzését csak törvény rendelheti el. A településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről szóló 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 23/C. § (7) bekezdése a feljegyzés kezdeményezésének eljárási szabályait rögzíti, de a törvényi felhatalmazás jelenleg hiányzik. A törvényjavaslat megteremti a helyi egyedi építészeti örökség ingatlannyilvántartásban történő feljegyzésének jogalapját.

A 14. §-hoz

Az Étv. 57/F. § (4) bekezdése a rendeltetésmódosítási eljárás kapcsán rendelkezik a szabályok be nem tartásához fűződő bírság kiszabásának lehetőségéről. A bírság címzettjét eddig kormányrendelet szabályozta, ez azonban ellentétes a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 38/B. § (1)-(3) bekezdésével, ami szerint e kérdést csak törvény rendezheti. Ezért a kormányrendeleti rendelkezés hatályon kívül helyezésre került, és a Javaslat most kiegészíti a törvényi szabályozást azzal, hogy azt kell bírsággal sújtani, akinek a rendeltetésmódosítási engedély iránti kérelmet be kellett volna nyújtania.

A 15. és 16. §-hoz

A rendelkezések egy része az általános közigazgatási rendtartással összefüggő pontosításokat tartalmaz, valamint már nem létező eljárásokkal kapcsolatos vagy kiüresedett rendelkezéseket töröl.

A módosítás lehetővé teszi, hogy az egyszerű bejelentés megtételének módját teljes körűen a Kormány szabályozhassa, amely koherensebb és differenciáltabb szabályozást tesz lehetővé. Az egyszerű bejelentéssel épülő lakóépületek bejelentéséhez és kivitelezéséhez szükséges dokumentációt is pontosan rögzíteni szükséges, amely azonban nem igényel törvényi szabályozást, így a módosítás lehetőséget ad a Kormánynak, hogy a szükséges dokumentációt teljes körűen rögzítse. A garanciális szabályok ezután is a törvényben maradnak.

Az építési naplóval kapcsolatos részletszabályok döntő többsége jelenleg is kormányrendeleti szinten található. Annak érdekében, hogy a Kormány koherensen tudja szabályozni az építési napló használatát, tartalmát, formáját és vezetésének módját, javasolt az építési naplóval kapcsolatos, törvényi szabályozást nem igénylő rendelkezések hatályon kívül helyezése, és kormányrendeleti szintre telepítése. Így az építési naplóval kapcsolatban csak olyan garanciális szabályok maradnak a törvényben, amelyeket csak ezen a szinten lehet szabályozni (pl. személyes adatkezelés). Ennek megfelelően három szabályozási terület is kormányrendeleti szintre kerül. A vonatkozó törvényi rendelkezés módosításával szintén a Kormány dönthet arról, hogy az egyszerű bejelentéssel folytatott építőipari kivitelezési tevékenység mely eseteiben kötelező tervezői művezetőt igénybe venni.

Adminisztratív tehercsökkentést jelent továbbá, hogy nem kell minden 400 négyzetméternél nagyobb kereskedelmi építmény építésügyi hatósági engedélyezési eljárása során szakhatóságként bevonni a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatalt, csak abban az esetben, ha annak rögzített törvényi és kormányrendeleti feltételei fennállnak.

A 17. §-hoz

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 1. § g) pontjának módosítása kapcsán vált szükségessé a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosítása.

A 18. §-hoz

A Kultv. 4/A. §-a a kulturális javak visszaadására vonatkozó szabályozást pontosítja, az új alcím pedig a korábban visszaadásra került javakkal kapcsolatban felmerült vitás kérdéseket rendezi.

A Miniszterelnökséget vezető miniszternek a közgyűjteményekben őrzött vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) alapján lefolytatott eljárásáról a közigazgatási bíróságok a 2018-as év során több esetben is megállapították, hogy az sui generis közigazgatási jogi szabályozás, a Kormányrendelet által meghatározott eljárás és döntés a Ket. 12. § (2) bekezdés a) pontja szerint hatósági ügy, az eljárás során hozott döntéssel a Miniszterelnökséget vezető miniszter közigazgatási hatósági jogkört gyakorolt. Mivel a bíróságok az eredeti jogalkotói szándéktól eltérően értelmezték a jogintézményt, ezért szükségessé vált a bírósági jogértelmezésnek megfelelő új eljárási szabályok mentén kialakított döntéshozatal, amely biztosítja a közigazgatási eljárás garanciáit, többek között azt is, hogy a közigazgatási szerv számot adjon döntése indokairól, és az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt, tisztességes hatósági eljáráshoz való jog maradéktalan érvényesülését is.

A felülvizsgálat során hozott miniszteri döntés tulajdonjogot nem érint. A kormányrendeletnek az igénybejelentések idején hatályos rendelkezései szerint, ha valamely állami vagy helyi önkormányzati fenntartású közgyűjteményben őrzött, állami tulajdonban állóként nyilvántartott, a kulturális javak körébe tartozó vagyontárgy vagy vagyontárgyegyüttes visszaadására vonatkozóan természetes személy, jogi személy vagy más szervezet a tulajdonjogára hivatkozással igényt jelent be, az igény elbírálásához szükséges adatokat a vagyontárgy állami tulajdonjogának gyakorlására jogosult szervezetként a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szerezte be [1. § (1) bek.]. A Korm. rendelet további szabályai szerint az állami tulajdonjog gyakorlójának azokat a tényeket és körülményeket kellett feltárnia, amelyek alapján eldönthető, hogy kétséget kizáróan bizonyítható-e, hogy a vagyontárgy állami tulajdonjoga jogszerű eljárás keretében keletkezett, és az állam tulajdonjoga az igénylés időpontjában is fennáll, vagy az más jogcímen és körülmények között került a közgyűjtemény őrizetébe [4. § (1) bek.]. Ha az összesítés alapján megállapítható volt, hogy a rendelkezésre álló adatok és egyéb bizonyítékok szerint a vagyontárgyon nem keletkezett jogszerű módon állami tulajdonjog vagy az állami tulajdonjog keletkezése kétséget kizáró módon nem bizonyítható, a Miniszterelnökséget vezető miniszter - az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszternek a Ptk. 3:405. § (2) bekezdése alapján kiadott meghatalmazása alapján - 30 napon belül megállapította a vagyontárgyra vonatkozó állami tulajdonjog fennállásának hiányát, és döntést hozott a vagyontárgynak az igénylő részére történő visszaadásáról. A visszaadás nem eredményezte a tulajdoni igény eldöntését [4. § (4)-(5) bek.].

A 2019. február 25. napján hatályba lépett 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet a kormányrendeletet hatályon kívül helyezte (1. §), és elrendelte, hogy a hatályvesztésekor folyamatban lévő és a megismételt eljárásokat speciális átmeneti rendelkezések alapján kell lefolytatni (2. §). A Miniszterelnökséget vezető miniszternek ezt követően azt kell figyelembe vennie, hogy az összesítés alapján megállapítható-e, hogy az igénylő kérelme az igényelt vagyontárgy vonatkozásában kétséget kizáróan megalapozott-e. Az átmeneti rendelkezések kimondják, hogy amennyiben az igény alapos, úgy a visszaadás nem eredményezi a tulajdonjogi igény eldöntését [4. § (4) bek.], illetve az igény elutasítása nem akadálya annak, hogy az igénylő a vagyontárgyra vonatkozó tulajdoni igényének érvényesítése és a vagyontárgy kiadása iránt a bíróságnál keresetet terjesszen elő [4. § (5) bek.].

A Korm. rendeletek alapján hozott miniszteri döntés tehát kizárólag az igényelt vagyontárgyak esetleges birtokbaadásáról rendelkezik, azok tulajdonjogáról nem. Ebből kifolyólag sem a visszaadás, sem az igény elutasítása nem eredményezi a tulajdoni igény eldöntését, következésképpen az igénylő a vagyontárgyra vonatkozó tulajdoni igényének érvényesítése iránt a polgári bíróságnál kell, hogy keresetet terjesszen elő és ebben a kérdésben a polgári bíróság jogosult döntést hozni.

Azon korábbi miniszteri döntések esetén, amelyek az igénylő részére a vagyontárgyak kiadását rendelték el, szintén figyelembe kell venni, hogy a kiadást elrendelő miniszteri döntés tulajdonjogi igényt nem döntött el. Ezekben az esetekben a kérdés az, hogy a miniszteri döntés felülvizsgálata nyomán hozandó esetleges, az igényt elutasító határozat az igénylő "szerzett jogát" olyan mértékben sérti-e, amely nem felel meg az alkotmányos korlátozásoknak.

Amennyiben a kiadás iránti jogot olyan "szerzett jognak" tekintjük, amelyre a tulajdon védelmére vonatkozó alkotmányos garanciákat kell érvényesíteni, úgy figyelembe kell venni, hogy az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, hogy "[a] tulajdonhoz való alapvető jog védelmében a minőségi határvonal ma már nem a tulajdon »korlátozása« és polgári jogi értelemben vett »elvonása« között húzódik. Az alkotmányossági kérdés az lett, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért." [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.] Az Alkotmánybíróság a tulajdon mint alapjog védelméről és a tulajdon szociális kötöttségéről vallott felfogását is e határozatában fejtette ki. Ebben kimondta, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét: függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is (ABH 1993, 380.). Másrészt azt is leszögezte az Alkotmánybíróság, hogy a védelmi kör kiterjesztésével egyidejűleg a "tulajdon szociális kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását alkotmányosan lehetővé teszik. [...] Az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett." (ABH 1993, 380-382.) Az Alkotmánybíróság nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességét, hanem csak a közérdekre hivatkozás indokoltságát, továbbá azt vizsgálja, hogy a "közérdekű" megoldás nem sért-e valamely más alkotmányos jogot. A korlátozás arányosságára viszont az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata számos ismérvet kínál [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188.; 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260.; 40/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 282.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82.; 27/1999. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1999, 281.; 28/2006. (VI. 21.) AB határozat, ABH 2006, 381.; 1142/B/2004. AB határozat, ABH 2007, 1794.].

A kulturális örökségvédelmi jogszabályok megalkotása során az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése adja meg az alkotmányjogi keretet, amely szerint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelyeknek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdése az intézményvédelmi garanciák olyan alaptörvényi követelménye, amely többek között a nemzet közös, természeti és kulturális öröksége értékeinek védelmét, fenntartását és a jövő nemzedékek számára való megőrzését az állam és mindenki általános alkotmányos felelősségeként állapítja meg és Alaptörvényből fakadó kötelességévé teszi. Az Alkotmánybíróság szerint a nemzet közös örökségéért való alkotmányos felelősség általános és egyetemleges, de az alkotmánybírósági gyakorlat ezen túlmutatóan kimondta, hogy ezen az általános felelősségi körön belül az államot egyfajta primátus, elsőség illeti meg, illetve kötelezi, hiszen e felelősség intézményvédelmi garanciák révén összehangolt érvényesítése, az intézményvédelem megalkotása, korrekciója és érvényesítése közvetlenül és elsődlegesen állami feladat. A nemzet közös örökségéért való alkotmányos felelősség konkrét tartalmát ezért az intézményvédelmi garanciák és a jogbiztonság követelménye érvényesítése mellett a joggyakorlat, az alkotmánybírósági gyakorlat és a jövő jogfejlődése alakítja és bontakoztatja ki [3104/2017. (V. 8.) AB határozat].

Tekintettel arra, hogy az örökségvédelmi intézményvédelem korrekciója is közvetlen és elsődleges állami feladat, ezért az Alaptörvény P) cikkének (1) bekezdése további alapját képezi a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányossága megítélésének.

A törvénymódosítás szabályozási célja a kulturális örökségvédelem kiterjesztése, amely állami feladat. Szükségessége egyrészt abból fakad, hogy az igénylők számára biztosítja a közigazgatási eljárások garanciáit, valamint a bírósági jogértelmezésnek megfelelő jogbiztonságot is megteremti azáltal, hogy az eljárást hatósági eljárásként szabályozza, másrészt abból, hogy az igényeket elintéző döntések adott esetben nem mindegyik igénylőre tartalmaztak rendelkezést, valamint meghozataluk óta az ügyek elbírálása szempontjából lényeges körülmény, adat, bizonyíték merülhettek fel, amelyek a korábbi eljárásban nem voltak elbírálva. Harmadrészt az Ákr. 120. §-ában meghatározott idő a Kormányrendelet alapján lefolytatott eljárásban meghozott döntések meghozatala óta eltelt. Ezért a szabályozás eszköze a sui generis felülvizsgálati lehetőség megteremtése, amelyre csak meghatározott, pontosan körülírt esetekben kerülhet sor, amely biztosítja az esetleges beavatkozás arányosságát. Az arányosság tekintetében ismételten utalni kell arra, hogy sem a visszaadás, sem az igény elutasítása nem eredményezi a tulajdoni igény eldöntését, következésképpen az igénylő a vagyontárgyra vonatkozó tulajdoni igényének érvényesítése iránt eleve a polgári bíróságnál kell, hogy fellépjen, és erről kizárólagosan a polgári bíróságnak van hatásköre dönteni.

A törvényjavaslat a fentiek alapján azt rögzíti, hogy az alapleltárban szereplő, és onnan törölt kulturális javak visszaadására csak a tulajdonjog kétséget kizáró igazolása esetén van lehetőség.

Az Ákr. 120. §-a alapján a hatóságnak a döntése közlésétől számított egy éven belül van csak lehetősége azt módosítania vagy visszavonnia, ugyanakkor jelen esetben a Kormányrendelet alapján lefolytatott eljárásban meghozott döntések meghozatala óta ez az idő eltelt. Erre tekintettel indokolt megteremteni annak a törvényi lehetőségét, amely lehetővé teszi a felülvizsgálat lehetőségét a Kormányrendelet szerinti döntéssel már elintézett ügyekben is.

A módosítás ezt három esetben teszi lehetővé. Amennyiben több igénylő terjesztett elő igényt, azonban nem minden igénylő igénye lett elbírálva, vagy a döntés nem minden igénylőre tartalmaz rendelkezést, úgy a felülvizsgálat indokát az adja, hogy az el nem bírált igénybejelentés olyan bizonyítékokat tartalmazhat, amely a már eldöntött igény elbírálása szempontjából lényeges lett volna. Amennyiben a vagyontárgynak az igénylő részére történő visszaadásáról rendelkező döntés meghozatalát követően a vagyontárgyra 2019. február 27. napjáig új igénylő jelentette be az igényét, úgy szintén indokolttá válhat a korábbi döntés felülvizsgálata, figyelembe véve az új igénylő bejelentésében megjelölt bizonyítékokat. Igényt legfeljebb a 449/2013. (XI. 28.) Korm. rendeletet hatályon kívül helyező 22/2019. (II. 25.) Korm. rendelet 2019. február 26. napi hatályon kívül helyezéséig lehetett előterjeszteni. Amennyiben a döntés meghozatalát követően olyan, az ügy elbírálása szempontjából lényeges körülmény, adat, bizonyíték merült fel, amely a korábbi eljárásban nem volt elbírálva és elbírálása esetén a döntést érdemben befolyásolhatta volna, úgy az valószínűsíthető, hogy a megalapozott döntés meghozatalához rendelkezésére állt adatok nem voltak teljes körűek, ezért annak felülvizsgálata indokolt.

A felmerült új bizonyítékok értékelése alapján, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a korábbi döntés érdemi felülvizsgálatra szorul, a miniszter dönthet a korábbi eljárás megismétléséről. Amennyiben a megismételt eljárás eredményeképpen szükséges, a döntést módosíthatja, visszavonhatja, de az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelően új döntést is hozhat. Szükséges szabályozni, hogy adott esetben az érintett vagyontárgy további őrzését a közgyűjteményben kell foganatosítani, vagy amennyiben azt birtokba vették, úgy rendelkezni kell a visszaviteléről.

A 19. §-hoz

A módosítás célja olyan költségvetési szervi kör kialakítása, ahol a közalkalmazotti jogviszony helyett munkaviszony létesítésére van lehetőség. A módosítás azonban a döntés lehetőségét nem a költségvetési szerv vezetője döntésére bízza, hanem a valamennyi szempontot mérlegelő döntéshozatal érdekében a Kormány számára nyitja meg.

A 20. és 21. §-hoz

Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítása. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének erősítése miatt rendkívül fontos, hogy az egyéb közhiteles nyilvántartások és az ingatlan-nyilvántartás közötti ellentmondások feloldásra kerüljenek.

Ennek keretében kerül kimondásra, hogy ha az egyéb közhiteles nyilvántartásban az ingatlan művelési ága, fő rendeltetése vagy jogi jellege vonatkozásában változás történik, akkor az e közhiteles nyilvántartást vezető szerv automatikus információátadás útján az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés, illetve feljegyzés céljából átadja az ingatlanügyi hatóságnak az erre vonatkozó adatot, ezen közhiteles nyilvántartással történő összhangba hozatal érdekében.

Ugyanakkor ezt nem elégséges a jövőre nézve kimondani, mivel az elmúlt időszakban jelentős mértékű ellentmondás alakult ki a bejegyzések, feljegyzések elmaradása miatt. Ismereteink szerint nagyságrendileg 6000 műemlék vagy nyilvántartott műemléki érték, valamint 5000 műemléki terület jogi jelleg feljegyzésére nem került sor, azaz hiába tartalmazza miniszteri határozat vagy rendelet a védettséget, ez nem jelenik meg a tulajdoni lapokon.

Ezért mind hivatalból, mind az érdekeltek kérelmére mindent meg kell tenni az ellentmondások megszüntetése érdekében. Így ha az ingatlan-nyilvántartás és az egyéb közhiteles nyilvántartás között e rendelkezés hatálybalépésekor már ellentmondás áll fenn, e rendelkezés hatálybalépésétől számított három éven belül az ingatlan-nyilvántartásban szereplő ingatlan művelési ágát, fő rendeltetését, jogi jellegét összhangba kell hozni az egyéb közhiteles nyilvántartásban foglaltakkal. Mindez oly módon történik, hogy az egyéb közhiteles nyilvántartást vezető szerv a nyilvántartását egybeveti az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatokkal. Ha megállapítja, hogy az ingatlan-nyilvántartás nem vagy nem megfelelően tartalmazza az általa közhitelesen nyilvántartott adatokat, az egyéb közhiteles nyilvántartást vezető szerv az adatot az ingatlanügyi hatóság részére és az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés céljából átadja. Emellett az ingatlan tulajdonosa vagy akinek jogi érdeke fűződik hozzá, az összhangba hozatalt maga is kezdeményezheti.

A 22. §-hoz

Hatályon kívül helyező rendelkezés, mert az előírások az Inytv-ből átkerülnek a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvénybe (a továbbiakban: Fttv.).

A 23. és 24. §-hoz

Az Alkotmány utca Kossuth Lajos tér felőli végén a Kormány döntése alapján épül a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye. Indokolt, hogy az Emlékhelyet hordozó Alkotmány utca telkének osztásával kialakuló telek - annak funkciója, elhelyezkedése és tervezett, a Kossuth Lajos térhez idomuló kialakítása miatt - a Kossuth Lajos térhez hasonlóan állami tulajdonba, az Országgyűlés Hivatala vagyonkezelésébe kerüljön, valamint a kiemelt nemzeti emlékhely részévé váljon.

A 25. §-hoz

A világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvénynek (a továbbiakban: Vötv.) azon alapvető rendelkezése pontosításra kerül, amely a nemzeti védettség és az UNESCO védettség közötti kapcsolatot teremti meg. E szerint világörökségi vagy világörökségi várományos területté csak a korábban hozott miniszteri döntéssel, határozattal vagy a kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján miniszteri rendelettel védetté nyilvánított és ekként kulturális örökségi védelmet élvező műemléki érték, régészeti lelőhely, vagy a természet védelméről szóló törvény alapján védett, védetté nyilvánított vagy kijelölt országos jelentőségű védett természeti terület és annak védőövezete nyilvánítható.

A módosítás a világörökségi és a településképi szabályozás közötti összhang megteremtésére is irányul. A javaslat kimondja, hogy a világörökségi területek egyben a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény szerinti településképi szempontból kiemelten meghatározó területnek is minősülnek.

A 26. §-hoz

A világörökségi várományos helyszínekre nem készülnek kezelési tervek, csak a világörökségi területekre. A módosítással a törvény és az alkalmazott világörökségi gyakorlat összhangba kerül.

A Vötv. egyértelműsítését is tartalmazza, amely szerint a kulturális örökség védelméért felelős miniszter a világörökségi várományos helyszínek mellett a világörökségi helyszíneket is közhiteles nyilvántartásban rögzíti.

A 27. §-hoz

A világörökségi szakkérdésben eljáró hatóság - az e törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletekkel összhangban - honlapján, visszakereshető módon szakmai követelményeket tartalmazó iránymutatást tehet közzé, amely a hatósági eljárás során érvényesítendő. Ezzel a jogszabályok tömör, normatív rendelkezéseinek a gyakorlat szintjén való végrehajtása, részletezése valósulhat meg. Az iránymutatás vagy annak módosítása csak a kulturális örökség védelméért felelős miniszter előzetes jóváhagyását követően tehető közzé, és a honlapon történő közzététel és a követelmény hatályba lépése között legalább 30 nap felkészülési időt kell biztosítani.

A 28. §-hoz

Ha a világörökségi helyszín vagy a Világörökség Jegyzékbe jelölendő helyszín kiemelkedő egyetemes értéke kizárólag természeti érték, és a világörökségi helyszín vagy a Világörökség Jegyzékbe jelölendő helyszín területének egésze védett természeti területen van, a természetvédelmi kezelési terv a világörökségi helyszín világörökségi kezelési tervének minősül. Ebben az esetben a természetvédelmi kezelési terv jogszabályban meghatározott tartalmi és szerkezeti keretei között biztosítani kell a védett természeti terület világörökségi címéből fakadó szakmai követelmények érvényesülését.

A természetvédelmi kezelési terv csak akkor minősül a világörökségi területre vonatkozó világörökségi kezelési tervnek, ha megfelel az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet világörökségi kezelési terv tartalmi elemeire vonatkozó részletes követelményeknek. Ha a világörökségi kezelési terv tartalmi követelményei nem teljesülnek a (3) bekezdés szerinti természetvédelmi kezelési tervben, akkor az érintett területre külön világörökségi kezelési tervet kell készíteni.

Egyúttal a Vötv. kiegészítésre kerül a kezelési tervek tartalmára és a világörökségi tájegységek hasznosítására vonatkozó garanciális szabályokkal. A világörökségi kezeléssel kapcsolatos szabályokat, a folytatható tevékenységekre vonatkozó korlátozások keretszabályait törvényben kell szerepeltetni. Indokolt, hogy az épületek és műszaki berendezések településképi és világörökségi területhez méltó megjelenése, valamint a zöldterületek, a növényzet fennmaradása érdekében a kezelési tervekben korlátozó előírások is megjelenhessenek. Ezt biztosítja a módosítás. E szerint a (2) bekezdés kimondja, hogy világörökségi területen ipari, mezőgazdasági, kereskedelmiszolgáltató rendeltetésű építményt, épületet, műszaki berendezést, reklámhordozót, közlekedési infrastruktúrát és napelemes erőművet újonnan elhelyezni, közműfejlesztést megvalósítani, erdőgazdálkodási, mezőgazdasági és bányászati tevékenységet folytatni, növényzetet telepíteni csak a világörökségi kezelési tervben meghatározott szempontrendszer és korlátozások figyelembevételével lehetséges.

A 29. §-hoz

Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben határozza meg a világörökségi területre vonatkozóan a kiemelkedő egyetemes értéket hordozó elemeket (attribútumokat), valamint az ezek megőrzését és fenntartását biztosító alapvető kezelési követelményeket, korlátozásokat és tilalmakat meghatározó világörökségi kezelési tervet. Így a kormányrendeleti felhatalmazás pontosításra kerül, meghatározva, hogy a kezelési tervek mit tartalmazhatnak.

Egyúttal a miniszteri rendeletekre vonatkozó felhatalmazások is egyértelműbbé válnak. Cél, hogy a világörökségi területté jelöléssel, a világörökségi kezelési tervek készítésével, a világörökségi gondnoksággal és az államot megillető elővásárlási joggal kapcsolatos szabályok egységesen, átláthatóan egy kormányrendeletben jelenjenek meg. Ezért a kormányrendeleti felhatalmazó rendelkezés módosul.

A 30. §-hoz

Átmeneti rendelkezés, amely szerint a hatálybalépésekor folyamatban lévő természetvédelmi kezelési terv készítése és módosítása során is alkalmazni kell a 8. § új rendelkezéseit.

A 31. §-hoz

Szövegcserés módosítás. A Vötv. 5. §-a a várományos területekkel kapcsolatban fogalmaz meg feladatokat, ezért a kiemelkedő egyetemes érték megismertetésének, fejlesztésének és bemutatásának feladata is erre a területre kell, hogy vonatkozzon. Ezért az 5. § g) pontja módosításra kerül.

A 32. §-hoz

Hatályon kívül helyező rendelkezés. Mivel az Étv-vel ellentétes szabályt tartalmaz a Vötv. 11. §-a, ezért ennek deregulációja vált szükségessé.

A 33. és 35. §-hoz

A rendelkezés lehetőséget biztosít arra, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvény szerint forgalomképtelen vagyonelemeket az állam és a helyi önkormányzatok egymás javára ingyenesen átruházhassanak, azzal a feltétellel, hogy az az átruházó közfeladat ellátását nem veszélyeztetheti. Az átruházással a vagyonelemek kizárólagos státusza nem, csak a tulajdonos személye változik, ugyanakkor a vagyon nemzeti vagyonkörben marad. Az új szabály szintén kivételt jelent a kizárólagos állami és önkormányzati tulajdonú vagyonelemek elidegenítési tilalma alól. A komplex fejlesztések esetén több esetben előfordul, hogy az ingatlan rendezés, illetve a beruházás megvalósítása olyan nemzeti vagyonba tartozó ingatlanokat érint, amelyek az aktuális besorolásuk szerint forgalomképtelenek, de a fejlesztéshez szükségesek és adott esetben a fejlesztés befejezésével a funkciójuk is módosul.

A 34. §-hoz

Az ingyenes vagyonjuttatás feltételeinek teljesítése során a hasznosítás és állagmegóvás kötelezettsége ütközhet egymással, ha a juttatási cél érdekében az ingatlanon bontási vagy átalakítási tevékenység elvégezése is szükségessé válik. A módosítás célja annak kimondása, hogy a hasznosítási cél érdekében elvégzett bontási, átalakítási munkálatok nem minősülnek az állagmegóvási kötelezettség megszegésének. A módosítás ezzel biztosítja, hogy a vagyonjuttatáshoz kapcsolódó egyes törvényi feltételek és a juttatás céljának megvalósítása ne kerüljenek olyan ellentmondásba, amely a juttatási célt ellehetetleníti.

A 36. §-hoz

Az Országos Építésügyi Nyilvántartás (OÉNY) és a Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TEIR) működtetéséhez szükséges a működtetést ellátó Lechner Tudásközpont számára a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszernek (MePAR) az adott területre elérhető legfrissebb évjárat szerinti ortofotóihoz történő ingyenes hozzáférés. Ezért az Fttv. módosításra kerül.

A 37. §-hoz

A Normafa Park történelmi sportterületről szóló 2013. évi CXLVIII. törvény (a továbbiakban: Nptv.) 2. § (4) bekezdésének módosítása rögzíti, hogy milyen rendeltetésű építmények, épületek, milyen beépítési korlátozás mellett helyezhetők el a Normafa Park területén. Ezek a rendelkezések olyan kiegészítő és korlátozó előírásokat tartalmaznak, amelyeket az érintett kerületi önkormányzatnak figyelembe kell vennie a településrendezési eszközeinek megalkotása, módosítása során. Külön kiemelendő, hogy a 2. § (4) bekezdés b)-c) pontjában hivatkozott földrészleteknél összességében a zöldterületi arány is növekszik, valamint az e) pont alapján a természetvédelmi követelmények kétszeresen is megjelennek, mivel az érintett területekre ágazati jogszabályban alapvetően biztosított védelem (Natura 2000 terület) mellett külön is rögzíti, hogy csak a természeti érdekek sérelme nélkül lehet épületeket elhelyezni.

A 2. § (4) bekezdés módosításának indokai részletesen:

- Az a) pont módosítása lehetővé teszi, hogy az 1. melléklet 1. pontjában felsorolt földrészletek esetében az eredetileg megengedett sport- és szabadidő rendeltetés kiegészüljön az ezen tevékenység kiszolgálásához szükséges kiegészítő funkciókkal. Ugyanakkor az összes rendeltetés összterületét 0,5%-ban korlátozza. A funkció bővül, de az eredetileg nem korlátozott alaprendeltetés is korlátozásra kerül maximális beépítési százalékkal.

- A b) pont az 1. melléklet 2. pontjában felsorolt ingatlanok esetében az eredetileg engedélyezett biztonsági és rendészeti rendeltetést egy tágabb, kiszolgáló rendeltetésre cseréli ki, és ezt a funkciót mindhárom alponthoz hozzárendeli. Ugyanakkor a kibővített funkció nem jár együtt a beépítés növelésével, az az eredeti szinten marad.

- A c) pont az eredeti cb) alpont, az nem változik, továbbá a tervek szerint egy jelenlegi nagy alapterületű, évek óta üresen álló betonszerkezetű hotel lebontásra kerül, és helyére egy arányaiban jóval kisebb, fából épülő kilátó kerülne, a hozzá kapcsolódó lombkorona sétánnyal. Ez a módosítás, ahogy fentebb szerepelt, egyértelműen növeli a zöldterületi arányt.

- A d) és e) pont az eredeti e) és f) pont újrafogalmazása. Az 1%-os beépítés és a 300 m2-es épület lehetővé válik az 1. melléklet 3. pont a) és b) pontjában is, de eddig csak az a) alpontjában szereplő természetvédelemi védelem kiterjesztésre kerül a korábbi b) alpontra is.

A (2) bekezdésben szereplő 2. § (6) bekezdés módosítása:

A 2013-ban elfogadott Nptv-ben megnevezett, és figyelmen kívül hagyandó fővárosi településrendezési eszközök immáron nem hatályosak. A módosított megfogalmazás általánosabb jellegű: függetlenül a fővárosi szabályozó megnevezésétől, a fővárosi településrendezési eszközöket a jelen törvényben meghatározott eltérésekkel kell elkészíteni, módosítani.

A 38. §-hoz

A Normafa Park szívében lévő Normafa Síház az elmúlt 6 évben nem került önkormányzati vagyonkezelésbe, mert a törvény hatálybalépésekor, bár a Nptv. tartalmazta a helyrajzi számát és kifejezett szándék volt az önkormányzat vagyonkezelésébe adás, nem közvetlen állami, hanem a 100%-ban állami tulajdonú Pilis Zrt. tulajdona volt. Az MNV Zrt. álláspontja szerint a Nptv. alapján nem veheti vagyonkezelésbe az Önkormányzat, mert az ingatlan a Nptv. hatálybalépésekor nem volt állami tulajdon. A módosítási javaslat ezt a jogi problémát kívánja megoldani azzal, hogy egyértelművé teszi, hogy nem csak a Nptv. hatálybalépésekor állami ingatlanokat lehet vagyonkezelésbe adni, hanem a később állami tulajdonba kerülőket is.

Tehát a korábban önkormányzati vagyonkezelésbe került földrészletek mellett általánosan is rögzíti a törvény, hogy az állami tulajdonban lévő, közfeladat ellátásához szükséges, történelmi sportterülettel érintett ingatlanok ingyenesen Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat vagyonkezelésébe kerülnek.

A (2) bekezdés vonatkozásában: A történelmi sportterülettel érintett állami ingatlanok széttagolt tulajdonosi joggyakorlói struktúrával rendelkeznek. Vannak olyan földrészletek, ahol egyszerre több tulajdonosi joggyakorlónak is kellene a tulajdonosi engedélye (pl. MÁV Zrt és MNV Zrt. egyszerre, háromoldalú megállapodásban). A javaslat egyszerűsíteni kívánja a meglévő helyzetet, a vagyonkezelő jognyilatkozatának kiállításával.

A 39. §-hoz

Felhatalmazó rendelkezés, hogy a történelmi sportterület területére Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat az e törvénynek megfelelő településrendezési eszközeit megalkossa.

A 40. §-hoz

Szövegcserés módosítás, amely részben növeli a törvény hatálya alá tartozó ingatlanok számát, más területen pedig csökkenti azt, harmadrészt korábbi elírást korrigál.

A bővítés a Fácános és Hild villa környezetének rendezését, az 58-as villamos végállomásának a Lóvasút végállomásához hasonló rekonstrukcióját, a Normafa buszforduló áthelyezését és környékének a rendezését, a Libegő és Fogas felújítását szolgálják.

A 41. §-hoz

A Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról, valamint egyes fejlesztések megvalósításáról, továbbá egyes törvényeknek a Magyarország filmszakmai támogatási programjáról szóló SA.50768 számú Európai Bizottsági határozattal összefüggő módosításáról szóló 2018. évi XLIX. törvényt (a továbbiakban: Budapest törvény) 2018. július 30-án fogadta el az Országgyűlés. A törvényhez fűzött általános indokolás értelmében, a Kormány elkötelezett Budapest összehangolt fejlesztése mellett, ennek érdekében célul tűzte ki a Budapest 2030 Városfejlesztési Stratégia megalkotását, amely Budapest Fővárosnak a Fővárosi Önkormányzat és a Magyar Állam által való egységes fejlesztésének célrendszerét és eszközrendszerét határozza meg. A 2018-ban kezdődő kormányzati ciklus újdonsága a fővárost érintő beruházások, fejlesztések terén a kormányzati szándék összehangolása, beruházási ciklusmenedzsment kialakítása, a beruházások felmérése, egy rendszerbe foglalása. A kormányzati budapesti fejlesztések összehangolása a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatáskörébe került, a feladatok végrehajtására a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár került kinevezésre. A nagyvárosokban zajló, nagyléptékű beruházások sikeres megvalósításának záloga, hogy önálló törvényben lehessen rendezni a kapcsolódó kérdéseket. A törvény indoka, hogy a központi költségvetési forrásból és európai uniós támogatásból finanszírozott, Budapesten, illetve az agglomerációban nem önkormányzati hatáskörben megvalósuló, állami-kormányzati kiemelt jelentőségű városépítészeti, ingatlan- és közlekedési infrastruktúra fejlesztések előkészítése gyorsabb, hatékonyabb, és egységes eljárási rendben, a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználásával történjék.

A törvényjavaslat módosítása javaslatot tesz azokra a pontosításokra, amelyek a Budapest törvényben biztosított felhatalmazások nyomán megalkotandó kormányrendeleti szabályozás kialakításához, az abban foglalt rendelkezések működéséhez szükségesek; illetve, amelyek a Budapest Diákváros - Déli Városkapu Fejlesztési Program megvalósításához nélkülözhetetlenek.

A törvény 2. § (1) bekezdésének módosítása kiegészíti az állam kiemelt budapesti fejlesztésekkel kapcsolatos feladatait.

A 42. §-hoz

A módosító rendelkezés értelmében a magyar állam 100%-os tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság alatt a jövőben a magyar állam 100%-os tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaságot vagy annak 100%-os tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaságot (a továbbiakban együtt: Társaság) is érteni kell. A kiegészítés lehetővé teszi továbbá, hogy a Kormány a Kiemelt Kormányzati Beruházások Nonprofit Zártkörűen Működő Részvénytársaság (a továbbiakban: KKBK Nonprofit Zrt.) mellett mást (pl. fővárosi önkormányzati szervezetet) is kijelölhessen közreműködésre. Magasépítési beruházás előkészítését kizárólag a magyar állam 100%-os tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság útján látja el a Kormány.

A 43. §-hoz

A rendelkezés rögzíti, hogy amennyiben a kiemelt budapesti fejlesztések irányítására kormánybiztos kerül kijelölésre, akkor a fejlesztés irányításával kapcsolatos hatáskör részletes szabályait a Kormány rendeletben határozza meg.

A 44. §-hoz

A rendelkezés a magyar állam 100%-os tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság és annak 100%-os tulajdonában álló nonprofit gazdasági társaság közötti szerződés átruházásra vonatkozó rendelkezéseket rögzít.

A 45. §-hoz

Az érintett beruházási területen a 2023. évi IAAF Atlétikai Világbajnokság megvalósítását célzó előkészületek és a rendezvény lebonyolítása indokolttá teszik a fás szárú növények pótlására vonatkozó speciális szabályok megállapítását, mindamellett, hogy a jogalkotói szándék a fakivágással érintett terület kedvezőbb ökológiai állapotának megteremtésére is irányul.

Budapest - ökológiai értelemben - nem 23 különálló kerület, hanem egy egységet képez, ezért indokolt a beruházási területen a fapótlás szabályait oly módon meghatározni, hogy a fapótlásra a kerületi határokon átívelő módon is lehetőség nyíljon. Ennek érdekében, amennyiben a fapótlás a környezeti adottságok, beépítettség vagy egyéb ok miatt csak részben végezhető el a beruházással érintett területen, abban az esetben a fakivágással érintett telkek határától mért 1000 méteren belül szükséges a pótlást elvégezni, több szomszédos telek érintettsége esetén a telkek összterületének külső határától számított 1000 méteren belül. A szabályozás - összhangban az Alaptörvény P) cikkével - a fokozatosságot tükröző rendelkezésekkel egyértelművé teszi, hogy amennyiben az adott beruházás kapcsán a fakivágás, illetve a fapótlás több kerület közigazgatási területét érinti, az építtető a fapótlás kérdésében az érintett kerületi önkormányzatokkal külön megállapodást köt, azzal, hogy a pótlási kötelezettséget elsősorban telepítéssel kell teljesíteni és a megállapodás a telepítés helyét rendezi. A megállapodás megkötését segíti elő, hogy a fakivágási engedélyben a pótlás mértékéről a hatóság rendelkezik a vonatkozó törvényi, kormányrendeleti és önkormányzati rendeleti szabályok figyelembevétele mellett.

A módosítás - az Alaptörvény P) cikkével összhangban - az érintett kerületek tekintetében építmény elhelyezése esetén a fapótlás mértékét egységesen határozza meg úgy, hogy a fapótlás mértéke nem lehet kevesebb a kivágott össztörzsátmérő 150%-ánál.

Mivel a beruházási területen a beruházás előkészítése, megvalósítása és a 2023. évi IAAF Atlétikai Világbajnokság megrendezése egy öt évet átívelő időszakot fed le, a fapótlás határidejét is speciális módon kell meghatározni. A fapótlást folyamatosan, de legkésőbb a használatbavételi engedély véglegessé válását követő két éven belül kell teljesíteni, amely ténylegesen a Világbajnokság lebonyolítását és a megrendezéshez szükséges ideiglenes létesítmények elbontását követő időszakban válik esedékessé.

A 46. §-hoz

A Budapest törvény jelenleg hatályos 19. §-a részletezi és felsorolja azokat a beruházás részfeladatait képező, előkészítési, tervezési és kivitelezési eljárásokat, amelyek elvégzésére kizárólagos jelleggel, közfeladat ellátás keretén belül a Budai Palotanegyed vagyonkezelési feladatainak ellátásra kijelölt gazdasági társaság jogosult.

A módosítás célja, hogy a Budapest törvényben már rögzített és nevesített beruházási szakaszokat, illetve eljárásokat összhangba hozza az állami magasépítési beruházások megvalósításáról szóló 2018. évi CXXXVIII. törvény, illetve annak 13. §-ában rögzített felhatalmazások alapján kiadott, az állami magasépítési beruházásokról szóló 299/2018. (XII. 27.) Korm. rendelet eljárásrendszerével, illetve fogalomhasználatával.

A módosítás javaslatot tesz azokra a pontosításokra, amelyek a Budapest törvényben biztosított felhatalmazások alapján egyértelmű szabályozási keretet biztosítanak az állami magasépítési beruházások kivitelezéséhez. A módosítás e cél érdekében az állami magasépítési beruházásokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések szerinti, annak pontosan megfeleltethető szakaszolásban és részfeladat-lebontásban nevesíti a Vagyonkezelő tevékenységét.

A 47. §-hoz

A rendelkezés kiegészíti, és egyben pontosítja a Kormány kiemelt budapesti fejlesztésnek minősülő beruházásokkal kapcsolatos rendeletalkotási jogkörét annyiban, amennyiben a Kormány rendeleti jogalkotással szabályozhatja a kiemelt budapesti fejlesztések körén túl a kiemelt budapesti fejlesztések előkészítés során ellátandó feladatokat. A Kormány felhatalmazást kap továbbá arra is, hogy rendeletben szabályozza a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős miniszter, illetve a Társaság kiemelt budapesti fejlesztések előkészítésével és megvalósításuk felügyeletével kapcsolatos feladatait, a Társaság feladataiban közreműködő szerveket, valamint az érintett szervezetek közötti együttműködés rendjét.

A (2) bekezdés felhatalmazó rendelkezéseket rögzít, amelyben felhatalmazza a Kormányt, hogy rendeletben szabályozza a miniszternek a kiemelt nemzetközi sportesemények rendezési jogának megszerzésévek kapcsolatos feladatait. Felhatalmazó rendelkezés kapcsolódik továbbá az új 4/A. §-hoz is.

A Budapest törvény 3. § (1) bekezdése nemcsak a Társaságról szól, hanem a közreműködőkről is. Nem cél, hogy valamennyi közreműködő rendeletben kerüljön kijelölésre, ezért az erre vonatkozó általános utalás helyett a Társaságra történik utalás a 20. § (1) bekezdés e) pontjában. Egyben új felhatalmazó rendelkezés kerül beiktatásra, hogy a Budapest törvény 2. § (1) bekezdés c) pontja szerinti, már most is rögzített egyéb feladatokra a Kormány rendeletet alkothasson.

A 48. §-hoz

A szakasz szövegpontosító rendelkezéseket tartalmaz.

A 49. §-hoz

A megyei területrendezési tervek az Országos Területrendezési Tervben meghatározott területi lehatárolásokat pontosítják, ezáltal a törvénnyel összhangban lévő megyei területrendezési tervek a léptéknek megfelelően pontosabb információval tudnak szolgálni olyan szabályozási tárgykörben, amelyben a településrendezési eszköz nem szabályoz. Ennek pontosítása szükséges a törvényben.

Az 50. §-hoz

Az erdőgazdálkodási térségben kijelölhető települési területfelhasználási egységre vonatkozó szabály módosítása szükséges a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvényben (a továbbiakban: Trtv.), mivel az erdőtelepítésre alkalmas terület övezete olyan, jelenleg nem erdőművelésben lévő területeket tartalmaz, amelyek erdőként való hasznosítása a települési önkormányzat és a gazdálkodók döntésétől függ. Ezért e területek esetében nem elvárható, hogy rövid távon a településrendezési eszközökben erdőterület területfelhasználási egységbe legyenek sorolva.

Az 51. §-hoz

A műszaki infrastruktúra-hálózat megyei területrendezési tervekben és településrendezési eszközökben való lehatárolását rugalmasabbá szükséges tenni, és ennek érdekében a javaslat egyértelműsíti, hogy az adott tervekben nem csak a szerkezeti terv szerinti nyomvonaltól, hanem a térbeli rend szempontjából meghatározó települések felsorolásától is el lehet térni, a meghatározott feltételek esetén.

Az 52. §-hoz

A Trtv. 70. § (1) bekezdésében és 71. § (6) bekezdésében foglalt közérdek a Balaton mindenki számára történő elérhetősége, amely elsődlegesen közterületek megtartásával és kialakításával valósítható meg. A közterületek fennmaradása és új közterületek kialakítása hosszú távon csak úgy biztosítható, ha minél több ingatlan válik az önkormányzat vagy az állam tulajdonává. Ennek érdekében a javaslat rögzíti a nem közterületi ingatlanok vonatkozásában az elővásárlási jogot (a védett természeti területek kivételével, mert azt a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendezi) a közigazgatási területével érintett önkormányzat vagy az állam számára. Az elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartásba bejegyzését annak kell kezdeményeznie az ingatlanügyi hatóságnál, aki azzal élni kíván; az állam esetében az elővásárlási jog gyakorlására külön törvényben meghatározott szervnek.

Az 53. §-hoz

A Trtv. szabályának pontosítását tartalmazza. Főszabályként a településrendezési eszköz készítése vagy módosítása során a beépítésre szánt területnek a Balaton vízparti területeivel érintett területén - az e törvény hatálybalépésekor hatályos településrendezési eszközökben kijelölt területfelhasználási egységre vonatkozóan - a településrendezési eszközben előírt megengedett legnagyobb beépítettség és beépítési magasság mértéke a területfelhasználási egység változása esetén sem növelhető. Ugyanakkor - a törvénymódosítás értelmében - a Trtv. felhatalmazása alapján kiadott, a Balaton vízparti területeire vonatkozóan sajátos településrendezési és építési követelményeket megállapító kormányrendelet a fenti szigorú szabálytól eltérően rendelkezhet.

Az 54. és 55. §-hoz

A környezetszennyező tevékenységek szabályozása szigorúbb az ökológiai hálózat pufferterületének övezetében, mint a magterület és az ökológiai folyosó övezetében. A védettségi foknak megfelelően a magterület és az ökológiai folyosó övezeti szabályait kiegészíteni szükséges. Így az ökológiai hálózat egésze területén e vonatkozásban egységes védettségi szint jön létre.

Az 56. §-hoz

A Trtv. borszőlő termőhelyi kataszteri terület övezeti szabályának kiegészítése szükséges az övezet beépíthető telkeinek legkisebb nagyságára, a beépítettségre, valamint a mezőgazdasági birtokközpontokra vonatkozólag, mivel a borszőlő termőhelyi kataszteri övezet területe átfedésben lehet a kertes mezőgazdasági és az általános mezőgazdasági terület övezetének területeivel, így ilyen esetben ez utóbbi övezetekben meghatározott szabályokat is figyelembe kell venni.

Az 57. §-hoz

A Trtv. 90. § (1) bekezdése egyrészt pontosításra kerül, egyben lehetőséget biztosít a települési önkormányzatnak, hogy az új területrendezési követelményeket (térségi területfelhasználási és övezeti szabályok) már a folyamatban lévő településrendezési eszköz módosítása során is alkalmazza. Mindez a módosítás nem mentesíti a települési önkormányzatot a 91. § (2) bekezdésében, 92. § (1) bekezdésében és 93. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének teljesítése, azaz az átfogó felülvizsgálat elvégzése alól.

Az 58. §-hoz

A Trtv. 91. § (1) bekezdés b) és g) pontjának pontosítását tartalmazza, egyrészt az egyértelmű jogalkalmazási gyakorlat megvalósítása érdekében, másrészt jelenleg a törvény más részére történő visszahivatkozás nem megfelelő, harmadrészt a településeknek a miniszteri rendeletben kihirdetésre kerülő megyei övezeti előírásokat [88. § (2) bekezdés b) pontja] is figyelembe kell venniük, azonban ezt a Trtv. jelenleg nem írja elő.

Az 59. §-hoz

A Trtv. kiegészül a fővárosi településszerkezeti terv és a fővárosi rendezési szabályzat e törvénnyel és a végrehajtására kiadott miniszteri rendelettel való felülvizsgálati kötelezettségével, összhangban a megyei területrendezési tervek felülvizsgálatával.

A 60. §-hoz

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egész területére vonatkozóan pontosításra kerül a zöldterületi arány meghatározása, a magántulajdonosok tulajdonhoz való alkotmányos jogának biztosítása érdekében. Kivételes esetben felmentést biztosít a jogszabály az 5%-os zöldterületi szabály alól, mivel a 2019. március 15-én hatályba lépő szabályozás aránytalanul korlátozza az egészséges környezethez való alkotmányos jog érdekében a tulajdonhoz való alkotmányos jogot. Az elmúlt hónapokban ugyanis több balatoni település jelezte, hogy csak jelentős számú magántulajdon kisajátításával tudja teljesíteni az új zöldterületi követelményt. Ha a törvény hatálybalépésekor fennálló állapot alapján az 51. § (1) bekezdése szerinti minimális zöldterületi arány a magántulajdonú ingatlan rendeltetésének, használati módjának korlátozásával valósítható meg, akkor a települési önkormányzat - a Trtv. 67. § és a 93. (7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - 5%-nál kisebb zöldterületet is kijelölhet a településszerkezeti tervben. Amíg a partinak és partközelinek nem minősülő településen a településszerkezeti tervben kijelölt zöldterületek együttes területe nem éri el az 51. § (1) bekezdésében meghatározott arányt, addig e településnél az új beépítésre szánt terület kijelölésével egyidejűleg a területnövekmény legkevesebb 10%-ának megfelelő kiterjedésű, legalább 50%-ában az újonnan kijelölt beépítésre szánt területtel kapcsolatban lévő zöldterületet - gazdasági vagy különleges terület kijelölése esetén zöldterületet vagy véderdőt - kell kijelölni. Ha a zöldterület vagy véderdő kijelölése az új beépítésre szánt terület rendeltetése miatt az adott területen nem valósítható meg, akkor a zöldterületet vagy a véderdő területét a település arra alkalmas más területén kell kijelölni.

A 61. §-hoz

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény 2019. január 1-jéig hatályos 19. §-ában szereplő kemping igénybevételi szabályok (kemping átsorolhatósága vegyes terület területfelhasználási egységbe) további alkalmazhatóságának kimondására kerül sor az átmeneti rendelkezésben. Így ha az érintett kemping területét jogszerűen vegyes területbe sorolták át, akkor azok vegyes területben maradhatnak, sőt ha a maximális beépítettséget a terület nem érte el, akkor a maximális beépítettségig (Balaton-parti kapcsolat esetén 15%-ig, parti kapcsolattal nem rendelkező vegyes terület esetén 50%-ig) a kormányrendeletben felsorolt rendeltetések elhelyezhetők a területen.

A 62. §-hoz

A műszaki infrastruktúra-hálózatok táblázatainak javítása, összhangban az Ország Szerkezeti Tervével. A szöveges mellékletben jelölésre kerül az M38 gyorsforgalmi út, valamint az új esztergomi híd helyesen a tervezett hidak között szerepel.

A 63. §-hoz

Szövegcserés módosítások, amelyek nagyrészt nyelvtani egyértelműsítést, hibás visszahivatkozást, illetve településnév elírást korrigálnak. Pontosításra kerül a "Balaton vízparti területei" fogalma, valamint a meglévő beépítések fennmaradása esetén is elvárt követelmény, hogy az épület jogszerűen megépült legyen. A parti sétány vonatkozásában a vegyes területté alakítás nem támogatott, így az erre való utalás törlésre kerül. A szerkezeti terv elsődleges figyelembevétele ezen belül a települési térség figyelembevételét jelenti, ezért ez a szabály is pontosításra kerül. Pontosításra kerül a mezőgazdasági térségre vonatkozó szabály, amely meghatározza, hogy a kiemelt térségi, megyei területfelhasználási kategóriákon belül a települések milyen területfelhasználási egységeket alakíthatnak ki. A szabályozás módosítása elősegíti a lakhatás megvalósításának biztosítását, a lakosság életminőségének javítását és hozzájárul a közösségi infrastruktúra fejlesztéséhez. Emellett kiemelendő, hogy a mezőgazdasági térség területe sok esetben egyben az ökológiai hálózat magterülete és az ökológiai hálózat ökológiai folyosó övezetébe is beletartozik, így az övezeti szabályokat is be kell tartani a területfelhasználási szabályok mellett. Az említett övezetekre vonatkozóan pedig szigorú beépítést korlátozó szabályokat tartalmaz a hatályos Trtv. 25. és 26. §-a (és ezekben nincs változás), így a környezetvédelmi követelményeket érvényesítő szabályok továbbra is fennállnak.

A 64. §-hoz

A szükségtelen vagy hibás megjelölést tartalmazó rendelkezések, illetve szövegrészek hatályon kívül helyezése.

A 65. §-hoz

A hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza.

Az egyszerű bejelentéssel összefüggő módosítások eltérő, 2019. szeptember 30-án történő hatályba léptetésének indoka az, hogy az eddigi törvényi rendelkezések egy részének kormányrendeleti szintre helyezése néhány nap alatt nem valósítható meg, valamint a jogszabályi változásokhoz az elektronikus alkalmazásokat is hozzá kell igazítani.

A 66. §-hoz

A nemzeti vagyonról szóló törvény módosításának sarkalatosságát tartalmazza.