62012CJ0103[1]

A Bíróság (nagytanács) 2014. november 26-i ítélete. Európai Parlament és Európai Bizottság kontra az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - 2012/19/EU határozat - Jogalap - Az EUMSZ 43. cikk (2) és (3) bekezdése - A megengedhető zsákmány többletének kiaknázását engedélyező kétoldalú megállapodás - Az érdekelt harmadik ország kiválasztása, amelynek az Unió engedélyezi az élő források hasznosítását - Kizárólagos gazdasági övezet - Politikai döntés - A halászati lehetőségek meghatározása. C-103/12. és C-165/12. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2014. november 26. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - 2012/19/EU határozat - Jogalap - Az EUMSZ 43. cikk (2) és (3) bekezdése - A megengedhető zsákmány többletének kiaknázását engedélyező kétoldalú megállapodás - Az érdekelt harmadik ország kiválasztása, amelynek az Unió engedélyezi az élő források hasznosítását - Kizárólagos gazdasági övezet - Politikai döntés - A halászati lehetőségek meghatározása"

A C-103/12. és C-165/12. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2012. február 24-én, illetve április 3-án

az Európai Parlament (képviselik: L. G. Knudsen, I. Liukkonen és I. Díez Parra, meghatalmazotti minőségben [C-103/12]),

az Európai Bizottság (képviselik: A. Bouquet és E. Paasivirta, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg [C-165/12])

felpereseknek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: A. Westerhof Löfflerová és A. de Gregorio Merino, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, E. Ruffer és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben),

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, D. Colas és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna és M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók,

benyújtott keresetei tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, L. Bay Larsen tanácselnökök, A. Rosas, A. Borg Barthet, J. Malenovský (előadó), C. Toader, C. G. Fernlund és J. L. da Cruz Vilaça bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. november 19-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2014. május 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. A kereseteikben az Európai Parlament és az Európai Bizottság a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló nyilatkozatnak az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról szóló, 2011. december 16-i 2012/19/EU tanácsi határozat (HL 2012. L 6., 8. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik.

Jogi háttér

A nemzetközi jog

2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezménye, amelyet Montego Bayben, 1982. december 10-én írtak alá (a továbbiakban: Montego Bay-i egyezmény), 1994. november 16-án lépett hatályba. Az egyezményt a Tanács az Európai Közösség nevében az 1998. március 23-i 98/392/EK határozattal (HL L 179., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 3. kötet, 260. o.) hagyta jóvá.

3. A Venezuelai Bolivári Köztársaság ennek az egyezménynek nem szerződő fele.

4. A Montego Bay-i egyezmény 55-75. cikke ennek V. részében található a "Kizárólagos gazdasági övezet" cím alatt.

5. Ezen egyezmény 55. cikke előírja:

"A kizárólagos gazdasági övezet a parti tengeren túl lévő és azzal szomszédos terület, amelyre az e részben megállapított olyan különleges jogi rendszer vonatkozik, amely szerint a parti állam jogait és joghatóságát, továbbá más államok jogait és szabadságait ezen egyezmény vonatkozó rendelkezései szabályozzák."

6. Ugyanezen egyezmény 56. cikkének (1) bekezdése szerint:

"A kizárólagos gazdasági övezetben a parti államnak:

a) szuverén jogai vannak a tengerfenék feletti vízréteg, a tengerfenék és az altalaj akár élő, akár élettelen természeti erőforrásainak felkutatása, kiaknázása, megóvása és kezelése céljából [...]

[...]"

7. A Montego Bay-i egyezmény 61. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "[a] parti államnak kell megállapítania az élő forrásokból megengedhető zsákmányt a kizárólagos gazdasági övezetben".

8. Az említett egyezménynek "Az élő források hasznosítása" című 62. cikke az (1)-(4) bekezdésében kimondja:

"(1) A parti állam a kizárólagos gazdasági övezetben a 61. cikk sérelme nélkül támogatja az élő források optimális hasznosításának célját.

(2) A parti állam állapítja meg a kizárólagos gazdasági övezetben élő forrásainak kifogására vonatkozó kapacitását. Ahol a parti államnak nincs kapacitása a teljes megengedhető zsákmány kifogására, megállapodások vagy más megegyezések útján és a (4) bekezdésben foglalt kikötések, feltételek, törvények és rendelkezések értelmében biztosítja más államok hozzájutását a megengedhető zsákmány többletéhez, különös tekintettel a 69. és 70. cikk rendelkezéseire, különösen az ott említett fejlődő államok tekintetében.

(3) A más államoknak a kizárólagos gazdasági övezetéhez való hozzájutás e cikk szerinti engedélyezésekor a parti állam minden releváns tényezőt tekintetbe vesz, beleértve többek közt a terület élő forrásainak jelentőségét az érintett parti állam gazdasága, valamint más nemzeti érdekei számára, a 69. és 70. cikk rendelkezéseit, az adott szubrégió vagy régió fejlődő országainak igényeit a többlet egy részének begyűjtésére, és annak szükségességét, hogy minimálisra csökkentsék a gazdasági zavarokat azon államokban, amelyek állampolgárai rendszeresen halásztak az övezetben, vagy amelyek érdemi erőfeszítéseket tettek az állomány felkutatására és azonosítására.

(4) Más államoknak a kizárólagos gazdasági övezetben halászó állampolgárai teljesítik a parti állam törvényeiben és rendelkezéseiben megállapított megóvási intézkedéseket, valamint más kikötéseket és feltételeket. E törvényeknek és rendelkezéseknek ezen Egyezménnyel összeegyeztethetőeknek kell lenniük [...]"

Az uniós jog

9. A közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről, valamint a 2847/93/EGK és az 1627/94/EK rendelet módosításáról, továbbá a 3317/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 286., 33. o.) a 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kimondja, hogy "[a] harmadik országok halászhajói jogosultak halászati tevékenységek folytatására [az Európai Unió vizein], feltéve hogy rendelkeznek [...] halászati engedéllyel".

10. E rendelet 21. cikkének a) pontja kimondja, hogy "[a] Bizottság csak olyan harmadik országbeli halászhajók részére ad ki engedélyt, [...] amelyek az érintett megállapodás alapján jogosultak halászati engedélyre, illetve - adott esetben - amelyek szerepelnek a Bizottság számára eljuttatott, a megállapodás keretében halászati tevékenységet folytató hajók jegyzékén".

11. Az említett rendelet 22. cikke értelmében:

"Azon harmadik országbeli halászhajóknak, amelyek számára e fejezet rendelkezéseivel összhangban halászati engedélyt adtak ki, meg kell felelniük a közös halászati politika rendelkezéseinek az állománymegőrzési és ellenőrzési intézkedések tekintetében, valamint a tevékenységük szerinti halászati övezetben [az uniós] halászhajók által folytatott halászatra irányadó egyéb rendelkezéseknek, továbbá az érintett megállapodásban meghatározott rendelkezéseknek."

12. Az Európai Unió Tanácsa évente meghatározza a teljes megengedhető zsákmányra és kvótára vonatkozó rendeletekben az uniós vizeken való halászat lehetőségét, illetve az uniós halászhajók számára az egyes nem uniós vizeken való halászat lehetőségét.

13. E rendeletek közé tartozik az uniós vizek vonatkozásában, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2012. évre történő meghatározásáról szóló, 2012. január 17-i 44/2012/EU tanácsi rendelet (HL L 25., 55. o.).

14. E rendelet 36. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy "[a]z uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók rendelkezésére álló halászati engedélyek maximális számát a VIII. melléklet határozza meg".

15. A Guyanai tengerentúli terület (Franciaország, a továbbiakban: Guyana) vizeit illetően ez a melléklet a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók részére kiadható halászati engedélyek számát 45-ben határozza meg. E mellékletnek a Venezuelai Bolivári Köztársaságra vonatkozó lábjegyzete egyébiránt pontosítja, hogy "[e] halászati engedélyek kiadásához bizonyítani kell, hogy érvényes szerződéses jogviszony áll fenn az engedélyt kérelmező hajótulajdonos és egy [Guyana] területén található feldolgozó vállalkozás között, valamint hogy ez a szerződés magában foglalja az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy az érintett hajó teljes csattogóhalfogásának legalább 75%-át az adott vállalkozás telephelyén való feldolgozás céljából [Guyana] területén kirakodják. [...]"

A jogvita előzményei

16. 1977. szeptember 30-án, a Tanács elfogadta az egyes harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a Francia Guyana partjainál húzódó 200 tengeri mérföldes övezetben a halászati erőforrások megőrzésére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozó egyes átmeneti intézkedések megállapításáról szóló 1014/77/EGK rendelet módosításáról szóló [nem hivatalos fordítás] 2159/77/EGK rendeletet (HL L 250., 15. o.). Ezzel a rendelettel a Tanács engedélyezte a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók számára, hogy a Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezetben (a továbbiakban: guyanai kizárólagos gazdasági övezet) halászati tevékenységet folytassanak.

17. Ezt az engedélyt a teljes megengedhető zsákmányra és kvótára vonatkozó rendeletek rendszeresen megújították, amelyek biztosították a halászati lehetőségeket annak ellenére, hogy a Venezuelai Bolivári Köztársasággal nem kötöttek a halászatra vonatkozó nemzetközi megállapodást.

18. A Bizottság úgy értékelte, hogy ez a helyzet joghézagot teremt, és hogy az 1006/2008 rendelet 21. cikkének a) pontjára tekintettel a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajóknak a guyanai kizárólagos gazdasági övezetre vonatkozó halászati engedélyei kiadásának akadályát képezi. Következésképpen 2011. január 7-én elfogadta a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajóknak a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezethez való hozzáféréséről szóló tanácsi határozatra vonatkozó javaslatot (COM(2010) 807). Ez a javaslat az említett hajók ebben az övezetben végzett tevékenységnek nemzetközi jogi jogalapját szándékozott megteremteni. A Bizottság a határozat elfogadásának jogalapjaként az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (2) bekezdését javasolta.

19. Az említett javaslat vizsgálatát követően a Tanács úgy határozott, hogy az elfogadandó határozat jogalapját megváltoztatja, mégpedig az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésére.

20. Ez utóbbi rendelkezéseknek megfelelően a Tanács vélemény iránti kérelmet intézett a Parlamenthez.

21. A Parlament, az említett jogalapot vitatva azt javasolta a Tanácsnak, hogy azt módosítsa, és küldje meg neki a Bizottság által eredetileg javasolt jogalapra alapított új javaslatot.

22. A Tanács megtagadta az elfogadandó határozat jogalapjának módosítását, és a 2011. október 28-i és december 1-jei levelében két sürgősségi eljárás iránti kérelmet terjesztett a Parlament elé. A Parlament ezeket a kérelmeket 2011. november 15-én, illetve december 13-án elutasította. Mindkét alkalommal megjegyezte, hogy nem a határozat érdemi részét kifogásolja, hanem úgy értékeli, hogy annak jogalapja nem megfelelő.

23. 2011. december 16-án, a Tanács a Parlament álláspontjának megvárása nélkül elfogadta a megtámadott határozatot, méghozzá az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének b) pontja alapján.

24. A megtámadott határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A Venezuelai Bolivári Köztársaságnak címzett, a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő halászhajók részére a [Guyana] partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló nyilatkozatot [a továbbiakban: vitatott nyilatkozat] az Európai Unió nevében a Tanács jóváhagyja."

25. Ez a nyilatkozat, amelyet az említett határozathoz csatoltak, a következőképpen szól:

"1. Az Európai Unió a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő, korlátozott számú halászhajó számára arra vonatkozó halászati engedélyt ad ki, hogy az e nyilatkozatban meghatározott feltételek mellett halászatot folytassanak a [Guyana] partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet azon részén, amely az alapvonalaktól számított 12 tengeri mérföld széles sávon túl húzódik.

2. [Az 1006/2008 rendelet] 22. cikkével összhangban a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő, engedéllyel rendelkező halászhajóknak az 1. pontban említett övezetben végzett halászat során meg kell felelniük az Európai Unió közös halászati politikája rendelkezéseinek az állománymegőrzési és ellenőrzési intézkedések tekintetében, valamint az Európai Unió fenti területen [helyesen: ezen övezetben végzett] halászati tevékenységekre irányadó egyéb rendelkezéseinek.

3. A Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő, engedéllyel rendelkező halászhajók nevezetesen tiszteletben tartják egyebek mellett a halászható halállományokat, az engedéllyel rendelkező halászhajók maximális számát és a [guyanai] kikötőkben kirakodott fogások arányát meghatározó, vonatkozó európai uniós szabályokat és előírásokat.

4. Azon jog sérelme nélkül, amely szerint visszavonható a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő egyes halászhajók számára kiadott engedély, amennyiben azok nem tartják tiszteletben a vonatkozó európai uniós szabályokat vagy előírásokat, az Európai Unió egyoldalú nyilatkozat útján bármikor visszavonhatja a halászati lehetőségek engedélyezésére vonatkozóan e nyilatkozatban kifejezett kötelezettségvállalását."

26. 2011. december 16-án a Tanács értesítette a Venezuelai Bolivári Köztársaságot a vitatott nyilatkozatról, amely ugyanezen a napon jelezte annak kézhezvételét.

27. 2012. január 17-én a Tanács elfogadta a 44/2012 rendeletet, amelynek jogalapja az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése.

28. Egy 2012. január 30-i jegyzékben a Venezuelai Bolivári Köztársaság tájékoztatást kért a Tanácstól arra nézve, hogy a Parlamentnek a megtámadott határozat érvényességének vitatására irányuló szándéka befolyásolhatja-e a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajóknak a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben végzett halászati tevékenységét.

29. 2012. március 20-án az említett állam a hatáskörrel rendelkező francia hatóságok útján a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók számára az említett övezetben való halászat engedélyezése iránti kérelmeket terjesztett a Bizottság elé, amelyekhez mellékelte a Guyanában székhellyel rendelkező feldolgozó vállalkozásokkal kötött szerződéseket.

30. 2012. március 26-án, a Bizottság elfogadta a C(2012) 2162 határozatot, amelyben a venezuelai lobogó alatt közlekedő, a határozat mellékletében felsorolt 38 hajó számára engedélyezte a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben való halászat gyakorlását. A 2. cikke értelmében erről a határozatról értesítették a Venezuelai Bolivári Köztársaságot mint a lobogó szerinti államot, és a Francia Köztársaságot mint az említett övezet parti államát.

31. 2012. február 24-én a Parlament, illetve 2012. április 3-án a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.

32. A Bíróság elnöke a 2012. május 2-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-103/12. és a C-165/12. sz. ügyeket.

33. A Bíróság elnöke 2012. augusztus 29-i végzésével megengedte a Cseh Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Lengyel Köztársaság beavatkozását a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

A keresetről

34. A C-103/12. sz. ügyben a Parlament két jogalapra hivatkozik. Az első jogalapjában azt állítja, hogy a megtámadott határozat hibás jogi alapra épül. A második jogalapjában másodlagos jelleggel azzal érvel, hogy ezt a határozatot az eljárási rendelkezés hibás megválasztásával fogadták el.

35. A C-165/12. sz. ügyben a Bizottság három jogalapot hoz fel, amelyek közül az első három részből áll. Az első jogalap első és második részében arra az álláspontra helyezkedik, hogy a megtámadott határozat jogi alapja téves. Az első rész értelmében a Tanács tévedett, amikor a vitatott nyilatkozatot a halászati lehetőségek külső megállapításával tekintette azonosnak. A második rész szerint a Tanács tévedett, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajóknak a közös halászati politika rendelkezéseinek való alávetése a halászati lehetőségek e külső megállapításából fakad. Az első jogalapjának harmadik részében a Bizottság az említett határozat indokolásának hiányára hivatkozik. A második jogalapjában azzal érvel, hogy a Tanács nem tartotta tiszteletben a Parlament intézményi előjogait. A harmadik jogalap a 2011. január 7-i határozatjavaslat elferdítésén alapul.

A felek érvei

36. A Parlament keresetének első jogalapjában és a Bizottság első jogalapjának első és második részében e két intézmény azt állítja, hogy a Tanács tévedett, amikor a megtámadott határozatot az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének b) pontja, nem pedig az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján fogadta el.

37. A Parlament és a Bizottság úgy véli elsősorban, hogy az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános jogalaptól való eltérésnek minősül, úgyhogy ezt a (3) bekezdést, mint minden eltérést a főszabálytól, a hatályát illetően szigorúan kell értelmezni. Így kizárólag a halászat konkrét lehetőségének meghatározására és felosztására vonatkozó intézkedések fogadhatók el az említett (3) bekezdés alapján. E halászati lehetőségek esetén szükségszerűen számszerűsített halászati jogokról van szó. Akkor kell tehát a jogi aktust az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján elfogadni, ha az a közös halászati politikából eredő célkitűzést követ, akkor nem, amikor a halászati lehetőség egyszerűen mennyiségileg és földrajzilag meghatározott biztosítását jelenti.

38. A megtámadott határozat és a vitatott nyilatkozat esetében erről van szó. Ez utóbbi által ugyanis az Unió halászati engedélyeknek a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók számára történő kiadására kötelezi magát, az érintett szereplőket pedig az Unió által a halászati erőforrások megőrzése terén elfogadott rendelkezések tiszteletben tartására kötelezi, illetve arra, hogy a fogásuk egy részét Guyanában rakodják ki. A hozzáférés ezen feltételei a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósítását célozzák, úgyhogy az említett határozat célja és tartalma e politika célkitűzéseihez kapcsolódik, meghaladja tehát a halászati lehetőségeknek az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése értelmében vett egyszerű meghatározását és felosztását.

39. Másodsorban a Parlament és a Bizottság úgy véli, hogy különbséget kell tenni a vizekhez halászati célból történő hozzáférés és az e vizekben való konkrét halászati lehetőség kiosztása értelmében a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés között (a továbbiakban: vizekhez való hozzáférés, illetve erőforrásokhoz való hozzáférés). Az Unió egy két tényezőből álló rendeleti keretet alkot meg, amennyiben a közös halászati politika alapján meg kívánja nyitni harmadik országok szereplői számára a vizeihez és az e vizekben fellelhető erőforrásokhoz való hozzáférés lehetőségét. Az első lépcsőben a harmadik ország hozzáférését az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjában meghatározott eljárás szerint egy nemzetközi megállapodás biztosítja. A második lépcsőben a halászati lehetőségek kiosztását a Tanács biztosítja az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése szerint.

40. A jelen ügyben a vitatott nyilatkozatot az első lépcsőhöz tartozónak kell tekinteni, mivel ezzel az Unió a vizekhez való hozzáférést biztosította, a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók számára azonban nem osztotta ki a halászat konkrét lehetőségeit. Ezeket a lehetőségeket e nyilatkozat elfogadását követően állapította meg, hiszen a Tanács azt a 2012. évre a 44/2012 rendeletben határozta meg.

41. A Tanács, amelyet a Cseh Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Lengyel Köztársaság támogat, azzal érvel, hogy a megtámadott határozat helyesen épül az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésére.

42. Ez az intézmény és az említett tagállamok úgy vélik először is, hogy a vizekhez való hozzáférés és az erőforrásokhoz való hozzáférés közötti különbségtétel mesterkélt. A vitatott nyilatkozat ugyanis nem biztosíthatja az uniós vizekhez való hozzáférést anélkül, hogy egyidejűleg ne biztosítaná az erőforrásokhoz való hozzáférést.

43. Másodszor, a "halászati lehetőségek" EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése értelmében vett fogalma magában foglalja a halászati engedélyeket is. Márpedig a megtámadott határozat egyszerű olvasata azt bizonyítja, hogy ez a halászati engedélyek megadására vonatkozik. A vitatott nyilatkozat célja és tartalma tehát a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók számára a halászati lehetőségek biztosításában áll, nem pedig az uniós vizekhez való hozzáférés biztosításában.

44. Harmadszor, az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének hatálya olyan intézkedések elfogadását teszi lehetővé, amelyek nem korlátozódnak a halászati lehetőségek számszerűsített megállapítására. Ez az értelmezés megfelel e rendelkezés szövegének és szellemének, hiszen arra jogosítja fel a Tanácsot, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására "vonatkozóan" intézkedéseket fogadjon el.

45. A jelen ügyben a megtámadott határozat, bár maga nem határozza meg számszerűsítve ezeket a lehetőségeket, ilyen intézkedésnek minősül. Az Unió belső jogszabályi szintjén ugyanis megteremti a halászati lehetőségek meghatározásának és az elosztásának nemzetközi alapját, mivel ezzel a határozattal az Unió azt jelzi a Venezuelai Bolivári Köztársaság felé, hogy továbbra is biztosított a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók számára a halászat lehetősége.

46. Negyedszer, a megtámadott határozat tartalma nem lép túl az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének hatályán. A vitatott nyilatkozat 2. és 3. pontja ugyanis arra irányul, hogy a harmadik országok hajói által az uniós vizeken betartandó, már létező szabályokat egyszerű felidézze. Ez a két rendelkezés deklaratív jellegű, mivel e hajók számára nem teremt új jogokat, sem pedig új kötelezettségeket. Ugyanígy az érintett hajóknak kiadott halászati engedélyek visszavonására vonatkozó, a nyilatkozat 4. pontjában meghatározott jog is a halászati lehetőségek meghatározásával és elosztásával kapcsolatos intézkedés.

A Bíróság álláspontja

47. A Parlament keresetének első jogalapjában és a Bizottság első jogalapjának első és második részében ezek az intézmények azzal érvelnek, hogy a Tanács a jogi alap megválasztásában tévedett, amennyiben a megtámadott határozatot az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésére alapította, nem pedig az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésére.

48. Az EUMSZ 43. cikk szövegét illetően egyrészt annak a (2) bekezdéséből kiderül, hogy az Unió hatáskörrel rendelkező intézményei a rendes jogalkotási eljárás keretében kötelesek meghozni a közös agrárpolitika és a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges rendelkezéseket.

49. Másrészt az EUMSZ 43. cikknek a (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (3) bekezdéséből különösen az következik, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedések önmagukban nem tekinthetők úgy, hogy az ugyanezen (2) bekezdés értelmében a közös halászati politika célkitűzéseinek megvalósításához szükséges rendelkezések kategóriájába tartoznak, és nem vonatkozik rájuk az említett jogalkotási eljárás.

50. Az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések elfogadása ugyanis kötelezően azon kérdés mérlegelését feltételezi, hogy azok "szükségesek-e" az EUM-Szerződésben szabályozott közös politikák célkitűzéseinek megvalósításához, vagyis az uniós jogalkotónak fenntartott politikai döntésre van szükség. Ezzel szemben a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedéseknek az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése szerinti elfogadása nem tesz ilyen mérlegelést szükségessé, mivel az ilyen intézkedések alapvetően technikai jellegűek, és azokat az ugyanezen cikk (2) bekezdése alapján elfogadott rendelkezések végrehajtása érdekében kell meghozni.

51. Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint egy uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak a bírósági felülvizsgálatra, ezek közé tartozik különösen a jogi aktus célja és tartalma (Parlament kontra Tanács ítélet, C-130/10, EU:C:2012:472, 42. pont; Egyesült Királyság kontra Tanács ítélet, C-431/11, EU:C:2013:589, 44. pont).

52. A jelen ügyben a megtámadott határozat egyetlen célja, hogy a vitatott nyilatkozatot jóváhagyja. E körülmények között e határozat jogalapját a szóban forgó nyilatkozat céljára és tartalmára tekintettel kell megvizsgálni.

53. A vitatott nyilatkozat tartalmát illetően az Unió kifejtette a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak e nyilatkozat 1. pontjában, hogy a venezuelai lobogó alatt közlekedő, korlátozott számú halászhajó számára kiadja a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben való halászatra feljogosító engedélyt.

54. Ugyanezen nyilatkozat 2. és 3. pontjában az Unió ezen engedélyek kiadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a venezuelai lobogó alatt közlekedő, ebben az övezetben halászati engedéllyel rendelkező hajók megfeleljenek az Unió közös halászati politikája rendelkezéseinek az állománymegőrzési és ellenőrzési intézkedések tekintetében, valamint az ezen övezetben végzett halászati tevékenységekre irányadó egyéb uniós rendelkezéseknek.

55. A vitatott nyilatkozat célját illetően figyelembe kell venni a Montego Bay-i egyezmény által megteremtett hátteret, amely létrehozza a kizárólagos gazdasági övezetek nemzetközi rendszerét. Ez az Uniót kötő egyezmény keretbe foglalja az Unió által az említett övezetre nézve hozott politikai döntéseket, és különösen meghatározza az ezen döntések megvalósításakor rendelkezésére álló jogi eszközöket és lehetőségeket.

56. A Montego Bay-i egyezmény 55. cikkéből következik, hogy a kizárólagos gazdasági övezetre egy különös rendszer vonatkozik, amely szerint a parti állam jogait és joghatóságát, továbbá más államok jogait és szabadságait ezen egyezmény vonatkozó rendelkezései szabályozzák.

57. A Montego Bay-i egyezmény 56. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a parti államot a kizárólagos gazdasági övezetében megilleti az élő természeti erőforrásai kiaknázásának joga. Amennyiben a parti államnak nincs kapacitása a teljes megengedhető zsákmány kifogására, ezen egyezmény 62. cikkének (2) bekezdése értelmében biztosítja más államok hozzájutását a megengedhető zsákmány többletéhez.

58. E kötelezettség gyakorlása során a parti államnak bizonyos mozgástér áll rendelkezésére. Egyrészt a Montego Bay-i egyezmény 62. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmények mellett kiválaszthatja, hogy mely államoknak engedélyezi az említett többlet kiaknázását. Másrészt a parti állam figyelembe vesz bizonyos tényezőket, így a szóban forgó övezet élő forrásainak a gazdasága szempontjából vett jelentőségét, valamint más nemzeti érdekeit, az adott régió fejlődő országainak igényeit és annak szükségességét, hogy minimálisra csökkentsék a gazdasági zavarokat azon államokban, amelyek állampolgárai rendszeresen halásztak az övezetben, vagy amelyek érdemi erőfeszítéseket tettek az állomány felkutatására és azonosítására.

59. Egyébiránt a Montego Bay-i egyezmény 62. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a parti állam a megengedhető zsákmány többletének kiaknázását "megállapodások vagy más megegyezések útján" engedélyezi. Az érintett parti állam feladata tehát, hogy az érdekelt államokkal megegyezzen. A parti állam és a többi állam közötti kapcsolatok határozzák meg a jelen ítélet 57. pontjában hivatkozotthoz hasonló kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, úgyhogy a parti állam egyoldalúan nem köthet ki feltételeket.

60. A parti államnak a kizárólagos gazdasági övezetében fellelhető élő erőforrások kiaknázásával kapcsolatos sajátos felelőssége azt feltételezi, hogy főszabály szerint magának kell az érdekelt államokhoz fordulnia egy kidolgozott ajánlattal, akik tehát szabadon dönthetnek arról, hogy azt elfogadják-e, vagy sem, illetve adott esetben az ajánlat módosítását kérik.

61. Ezen eljárás lezárultával a parti állam és az érdekelt állam egybehangzó akaratnyilatkozata a Montego Bay-i egyezmény 62. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megállapodásnak minősül, hiszen a nemzetközi jogban irreleváns az, hogy egy megállapodást egyetlen közös, illetve két vagy több, egymással kapcsolatos okmányban foglaltak írásba (lásd ebben az értelemben: 1/13 vélemény, EU:C:2014:2303, 37. pont).

62. A parti állam és az érdekelt állam közötti megállapodás a jelen ítélet 57. pontjában hivatkozottakat konkretizáló kölcsönös jogokat és kötelezettségeket tartalmaz. Különösen ebben az összefüggésben a Montego Bay-i egyezmény 62. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy más államoknak a kizárólagos gazdasági övezetében halászó állampolgárai kötelesek a parti állam törvényeiben és rendelkezéseiben megállapított óvintézkedéseket, valamint más kikötéseket és feltételeket teljesíteni.

63. Mivel a magánszemélyeket főszabály szerint nem illeti meg a Montego Bay-i egyezmény alapján önálló jogállás, minden érdekelt állam köteles a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében meghozni a parti állam érdekeinek védelméhez szükséges valamennyi intézkedést (lásd ebben az értelemben: Intertanko és társai ítélet, C-308/06, EU:C:2008:312, 59-62. pont).

64. Következésképpen az érdekelt állam az érintett parti állammal szemben a kizárólagos gazdasági övezetben az élő erőforrások hasznosításában való részvételének ellentételezéseképpen biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók eleget tesznek a parti állam által erre az övezetre nézve hozott intézkedéseknek.

65. A parti állammal kötött megállapodás vagy más megegyezés útján adott e biztosítékra még inkább szükség van, ha az érintett állam a Montego Bay-i egyezménynek nem szerződő állama, és így nem köti annak 62. cikke (4) bekezdése.

66. Amint az érdekelt állam és a parti állam között létrejött a megállapodás vagy a megegyezés, ez utóbbi azt a Montego Bay-i egyezmény rendelkezéseivel összhangban elfogadott és e kétoldalú megállapodást tiszteletben tartva alkalmazott, konkrét nemzeti jogi szabályai és intézkedései útján végrehajthatja.

67. A jelen ítélet 56-66. pontjában kifejtett megfontolások fényében mérlegelni kell először is azt, hogy a vitatott nyilatkozat a Montego Bay-i egyezmény 62. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megállapodás alkotóelemének tekinthető-e.

68. Tekintettel a jelen ítélet 60. pontjában kifejtettekre, a vitatott nyilatkozatot az érintett parti állam helyett az Unió által a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak tett ajánlatnak kell tekinteni, amelyben ez utóbbi államnak ajánlatot tesz a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben teljes megengedhető zsákmány többlete egy részének hasznosítására, bizonyos konkrét feltételek tiszteletben tartása mellett, amelyek között szerepel különösen az a feltétel, amely szerint az említett államnak biztosítani kell, hogy a lobogója alatt közlekedő és ezen övezetben halászatot folytató hajók tiszteletben tartják az Unió közös halászati politikájának alkalmazandó rendelkezéseit.

69. A Venezuelai Bolivári Köztársaság, amint a vitatott nyilatkozatról értesítették, jelezte annak kézhezvételét, és arra kétféleképpen reagált. Egyrészt hivatalosan benyújtotta az Uniónak a lobogója alatt közlekedő hajók számára a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben való halászat engedélyezése iránti kérelmeket, e kérelmekhez csatolva a guyanai feldolgozásra vonatkozó szerződéseket, amint azt a nyilatkozat 3. pontja a 44/2012 rendelet VIII. mellékletének lábjegyzetével összefüggésben megköveteli. Másrészt ez az állam kinyilvánította az e nyilatkozat esetleges megtámadásával kapcsolatos aggályait, és tájékoztatást kért a Tanácstól arra nézve, hogy a Parlamentnek a megtámadott határozat érvényességének vitatására irányuló szándéka befolyásolhatja-e a lobogója alatt közlekedő hajóknak az említett övezetben végzett halászati tevékenységét.

70. A Venezuelai Bolivári Köztársaság e magatartásából tehát kiderül, hogy a vitatott nyilatkozatot a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben teljes megengedhető zsákmány többlete egy részének e dokumentumban meghatározott feltételek melletti hasznosítására irányuló ajánlatnak tekintette, amely ajánlatra választ vártak.

71. E tekintetben, mivel az Unió által tett ajánlatra válaszolva konkrét halászati engedélyek iránti kérelmeket terjesztett az Unió elé, és ennek megküldésekor az ajánlatban foglalt feltételekkel kapcsolatban nem élt fenntartásokkal, úgy kell tekinteni, hogy a Venezuelai Bolivári Köztársaság elfogadta az említett ajánlatot.

72. E körülmények között az említett állam magatartását az Unió által a vitatott nyilatkozat útján neki tett ajánlat elfogadásának kell tekinteni.

73. A fentiek összességére tekintettel az Unió által tett vitatott nyilatkozatot, és annak a Venezuelai Bolivári Köztársaság részéről történt elfogadását együttesen a két fél által a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben teljes megengedhető zsákmány többlete egy részének ugyanezen nyilatkozatban meghatározott feltételek melletti hasznosításának engedélyezésére kötött megállapodásnak kell minősíteni.

74. A vitatott nyilatkozat tartalma és célja fenti vizsgálatának fényében meg kell továbbá bizonyosodni arról, hogy e nyilatkozat az uniós jogalkotónak fenntartott hatáskör alá tartozó intézkedésnek minősül-e, vagy pedig a jelen ítélet 50. pontjában hivatkozott, végrehajtásra irányuló egyszerű technikai intézkedésnek minősül.

75. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vitatott nyilatkozat címétől és a benne használt egyes fogalmaktól függetlenül, ennek célja nem "a halászati lehetőségek meghatározás[ának] és elosztásá[nak]" az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése értelmében vett biztosítása, hanem az, amint a jelen ítélet 68. pontjából kiderül, hogy a Venezuelai Bolivári Köztársaság számára felajánlja a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben található élő erőforrások hasznosításában való részvétel lehetőségét az Unió által meghatározott feltételek mellett.

76. Márpedig, az ajánlatot megelőző mérlegelésük során az Unió hatáskörrel rendelkező intézményeinek figyelembe kell venniük először is a kétoldalú politika tényezőit. Továbbá, az érintett parti állam helyett fellépő Uniónak ez utóbbi kizárólagos gazdasági övezetében fellelhető élő erőforrások hasznosítására vonatkozó sajátos felelősségére tekintettel ezek az intézmények mérlegelik, hogy az érdekelt állam biztosítani tudja-e, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók tiszteletben tartják az ilyen hasznosításra vonatkozó feltételeket, mint például az Unió közös halászati politikájának az érintett övezetre alkalmazandó rendelkezéseit. Végül, az uniós intézmények figyelembe veszik a jelen ítélet 58. pontjában említett tényezőket, amelyek az érintett régió államainak, de legalábbis az érdekelt állam helyzetét jellemző különböző szempontok mérlegelését teszik szükségessé.

77. Egyébiránt a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdéséből és a vitatott nyilatkozat 1-3. pontjából kitűnik, hogy ez utóbbi célja alapvetően nem csupán a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben fellelhető élő erőforrások hasznosításában való részvétel lehetőségének biztosítása a Venezuelai Bolivári Köztársaság számára, hanem amint arra a jelen ítélet 54. pontja emlékeztet, ennek biztosítását azon feltételnek is alárendeli, hogy tiszteletben tartják az Unió közös halászati politikájának rendelkezéseit az állománymegőrzési és ellenőrzési intézkedések tekintetében, valamint az ezen övezetben végzett halászati tevékenységekre irányadó egyéb uniós rendelkezéseket, így az olyan uniós szabályokat és előírásokat, amelyek meghatározzák többek között a halászható halállományokat, az engedéllyel rendelkező halászhajók maximális számát és a guyanai kikötőkben kirakodott fogások arányát.

78. A vitatott nyilatkozat célja tehát egy általános keret meghatározása annak érdekében, hogy engedélyezzék a venezuelai lobogó alatt közlekedő halászhajóknak az említett övezetben való halászatot, amely keretet aztán egymást követően a 44/2012 rendelet 36. cikkének (1) bekezdése és VIII. melléklete, az uniós vizeken, valamint a nemzetközi tárgyalások vagy megállapodások hatálya alá tartozó bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a 2013. évre történő meghatározásáról szóló, 2013. január 21-i 40/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 23., 54. o.) 34. cikkének (1) bekezdése és VIII. melléklete, valamint az egyes halállományok és halállománycsoportok tekintetében az uniós vizeken, valamint az uniós hajók tekintetében egyes nem uniós vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek a 2014. évre történő meghatározásáról szóló, 2014. január 20-i 43/2014/EU tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.) 40. cikkének (1) bekezdése és VIII. melléklete pontosították. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy mindhárom rendeletet az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése alapján fogadták el.

79. Ebből következik, hogy a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak tett ajánlat nem technikai vagy végrehajtási intézkedés, hanem ellenkezőleg, egy olyan intézkedés, amely egy önálló határozat elfogadását feltételezi, amelyet az Uniónak a közös politikáit, különösen a halászati politikát vezérlő politikai érdekeire tekintettel kell meghozni.

80. Következésképpen a vitatott nyilatkozat az uniós jogalkotó döntését feltételező hatáskörökbe tartozik.

81. E körülmények között a megtámadott határozat az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésének hatálya alá, nem pedig az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozik.

82. Végül, meg kell határozni az EUM-Szerződés azon rendelkezését, amely megállapítja, hogy a megtámadott határozatot mely eljárás alapján kellett volna elfogadni.

83. Mivel a vitatott nyilatkozat, amelyet a megtámadott határozat jóváhagyott, valamely nemzetközi megállapodás alkotóelemét képezi (lásd a jelen ítélet 73. pontját), ez a nyilatkozat az EUMSZ 218. cikk hatálya alá tartozik. Ez a cikk ugyanis az Unió és a harmadik országok, illetve nemzetközi szervezetek közötti megállapodások megkötését és megtárgyalását szabályozza, azzal a feltétellel, hogy az ítélkezési gyakorlat értelmében az ebben a cikkben használt "megállapodás" kifejezés általánosan értendő, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó jogalanyok által tett, kötelező erővel bíró bármilyen kötelezettségvállalás megjelölésére, annak formai meghatározására tekintet nélkül (lásd ebben az értelemben: 1/75 vélemény, EU:C:1975:145, 1360. o.; 2/92 vélemény, EU:C:1995:83, 8. pont; Franciaország kontra Bizottság ítélet, C-327/91, EU:C:1994:305, 27. pont).

84. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja meghatározza a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó területekre vonatkozó megállapodások esetén alkalmazandó eljárást. Mivel az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése, amely rendelkezés alapján a megtámadott határozatot el kellett volna fogadni, pontosan ilyen eljárást határoz meg, ezt a határozatot az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja alapján kellett volna elfogadni.

85. A fentiekre tekintettel az Unió nevében a vitatott nyilatkozatot jóváhagyó megtámadott határozatot az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján, nem pedig az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése alapján kellett volna elfogadni.

86. E körülmények között helyt kell adni a Parlament keresete első jogalapjának, valamint a Bizottság keresete első jogalapja első és második részének.

87. Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni a Parlament és a Bizottság által a kereseteikben felhozott további jogalapok vizsgálatának szükségessége nélkül.

A megtámadott határozat joghatásainak fenntartására irányuló kérelem

88. A Tanács és a Bizottság, amelyeket e tekintetben a Cseh Köztársaság, a Spanyol Királyság és a Francia Köztársaság támogat, azt kérik, hogy a Bíróság, amennyiben a megtámadott határozatot megsemmisíti, annak joghatásait tartsa fenn az új határozat elfogadásáig. A Parlament kifejtette, hogy nem ellenzi, hogy a Bíróság e kérelemnek helyt adjon.

89. Az EK 264. cikk második bekezdése értelmében, ha a Bíróság szükségesnek ítéli, megjelöli a semmisnek nyilvánított jogi aktusnak azokat a joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.

90. E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a jogbiztonsággal kapcsolatos okokra tekintettel egy ilyen jogi aktus joghatásai fenntarthatók, különösen ha a megsemmisítésének azonnali hatásai súlyosan hátrányos következményeket idéznének elő az érintett személyek számára, és ha a megtámadott jogi aktus jogszerűsége nem a célja vagy a tartalma miatt vitatott, hanem a kibocsátója hatáskörének hiánya vagy lényeges eljárási hiba miatt. Ezek az okok magukban foglalják különösen a vitatott jogi aktus jogalapjának hibás megválasztását (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-414/04, EU:C:2006:742, 59. pont; Parlament és Dánia kontra Bizottság ítélet, C-14/06 és C-295/06, EU:C:2008:176, 86. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-490/10, EU:C:2012:525, 91. és 92. pont).

91. A jelen ügyben a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy azáltal, hogy a Venezuelai Bolivári Köztársaságnak engedélyezte a guyanai kizárólagos gazdasági övezetben a teljes megengedhető zsákmány többletének kiaknázását, e határozat a venezuelai lobogó alatt közlekedő hajók Guyanában végzett kirakodásának folytonosságát hivatott biztosítani, mivel a guyanai feldolgozóipar e kirakodásoktól függ. Márpedig az említett határozat azonnali hatállyal történő megsemmisítése ezt a folytonosságot befolyásolhatja, ami súlyosan hátrányos következményekkel járhat az érintett gazdasági szereplőkre nézve.

92. E körülmények között a jogbiztonságot érintő jelentős indokok igazolják azt, hogy a Bíróság helyt adjon a megtámadott határozat joghatásainak fenntartására irányuló kérelemnek. Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy sem a Parlament, sem pedig a Bizottság nem vitatta e határozatnak a célja vagy tartalma szempontjából vett jogszerűségét, úgyhogy e tekintetben semmi nem akadályozza a Bíróságot abban, hogy a joghatások fenntartását írja elő.

93. Következésképpen e határozat joghatásait fenn kell tartani a megfelelő jogalapon, vagyis az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott új határozatnak a jelen ítélet kihirdetésétől számított ésszerű határidőn belüli hatálybalépéséig.

A költségekről

94. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Parlament és a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében a jelen jogvitába beavatkozó Cseh Köztársaság, Spanyol Királyság, Francia Köztársaság és Lengyel Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a Venezuelai Bolivári Köztársaság lobogója alatt közlekedő hajók részére a Francia Guyana partjainál húzódó kizárólagos gazdasági övezet uniós vizein halászati lehetőségek engedélyezéséről szóló nyilatkozatnak az Európai Unió nevében történő jóváhagyásáról szóló, 2011. december 16-i 2012/19/EU tanácsi határozatot megsemmisíti.

2) A Bíróság a 2012/19/EU határozat joghatásait fenntartja a megfelelő jogalapon, vagyis az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott új határozatnak a jelen ítélet kihirdetésétől számított ésszerű határidőn belüli hatálybalépéséig.

3) A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

4) A Cseh Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Lengyel Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.