EH 2013.07.P10 Az örökhagyó a törvényes öröklés szabályai szerint utána öröklésre jogosult személyre (ún. reménybeli örökös) tekintet nélkül rendelkezhet a vagyonáról mind élők közötti, mind halála esetére szóló jogügylettel.
Ebből következően a reménybeli örökös örökségi váromány megszerzéséhez fűződő érdeke nem olyan jogi érdek, amely az örökhagyó által kötött szerződés érvénytelensége iránti perben a kereshetőségi jogot (aktív perbeli legitimációt) megalapozná [Ptk. 2. § (1) bek., 234. § (1) bek., 599. § (2) bek., 673. § (2) bek., 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10.a. pont, Pp. 3. § (1) bek.].
Az I. és IV. rendű alperes 1955 januárja óta házastársak, házasságukból gyermek nem származott. Az 1966. évben született felperest az I. és a IV. rendű alperes 1969-ben örökbe fogadta.
A Ny. belterületi 5834. helyrajzi számú, ténylegesen Ny. város, Sz. utca 39. szám alatt található lakóház, udvar megjelölésű, 1086 m2 területű - perbeli - ingatlan 1973-tól állt az I. rendű alperes tulajdonában. Az I. és a IV. rendű alperes, valamint a felperes az ingatlan megvásárlásának időpontjától kezdődően, jelenleg is életvitelszerűen itt él. Az ingatlanon található felépítmény két - egy 106 m2 és egy 86 m2 alapterületű, egyaránt három szoba és mellékhelyiségekből álló - külön bejáratú lakást foglal magában, amelynek nagyobbik lakásában élt a felperes a szüleivel. A családtagok 2008-ban a lakáshasználatot egymás közötti megállapodásukkal úgy rendezték, hogy a nagyobb alapterületű lakás a felperes, míg a másik, kisebb alapterületű lakás az I. és a IV. rendű alperes kizárólagos használatába került.
A felperes és az I. rendű alperes kapcsolata konfliktusokkal terhelt. A közelmúltban az I. rendű alperes bizalma a felperesben megrendült, az az érzés alakult ki benne, hogy reá semmilyen vonatkozásban nem számíthat, és attól is tartott, hogy a felperes a tudta és beleegyezése nélkül az általuk lakott ingatlant értékesítheti. Az I. rendű alperes ezért úgy gondolta, hogy öregsége, elesett állapota esetére mind saját személyét, mind meglévő vagyonát biztosítania kell a felperesen kívüli más személy segítsége, támogatása révén.
A III. rendű alperes távoli rokona az I. rendű alperesnek. Az utóbbi években az I. és a IV. rendű alperes, valamint a III. rendű alperes és élettársa, a II. rendű alperes között bizalmi, baráti viszony alakult ki.
Az I. és IV. rendű alperesek mint eltartottak, valamint a II-III. rendű alperesek mint eltartók között 2010. november 25-én közjegyzői okiratba foglalt tartási szerződés jött létre. A szerződés 3. pontjában az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy ingatlanát az abban fellelhető valamennyi ingóságával együtt az ő és házastársa (IV. rendű alperes) holtig tartó eltartásának fejében - egymás közt egyenlő arányban - az eltartóknak adja át a javára fennálló holtig tartó haszonélvezeti jog és eltartási jog kikötése mellett. A szerződésben részletesen szabályozták az eltartók kötelezettség-vállalását. Ezzel összefüggésben a szerződő felek a tartás egyhavi értékét eltartottanként 90 000 forintban határozták meg, és rögzítették, hogy az eltartottak a nyugdíjukkal szabadon rendelkeznek, ugyanakkor az ingatlan fenntartási költségeit ők viselik. A szerződésben arról is rendelkeztek, hogy ha az I. rendű alperes hamarabb halna meg, mint a házastársa, akkor a részére a lakáshasználati jogot élete végéig biztosítják az eltartók, de ennek a használati jognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését nem kérik. Az eltartás helyeként - hacsak orvosilag indokoltan nem szorulnak szociális otthoni elhelyezésre - a perbeli ingatlant jelölték meg.
A szerződő felek a szerződés létrejöttéről a felperest nem tájékoztatták. Arról úgy szerzett tudomást, hogy a II. és a III. rendű alperes tulajdonjogának a szerződés alapján történő bejegyzésére vonatkozó, az I. rendű alperes részére kézbesíteni rendelt határozatot a perbeli ingatlanban, mint helyettes átvevő ő vette kézhez. A szerződés létrejöttét követően a felperes és szülei együttélése (együttlakása) körülményeiben változás nem következett be, a kert művelését, rendben tartását továbbra is az I. rendű alperes végezte, valamennyi háztartási munkát, így a főzést, mosást, takarítást, bevásárlást pedig továbbra is kizárólag a IV. rendű alperes, amely munkák végzésébe a II. rendű alperes a heti egyszeri látogatásai során alkalmanként besegített. Ugyanekkor, alkalmanként segítséget nyújtott a kerti munkákban az I. rendű alperes részére a III. rendű alperes.
A felperes pontosított keresetében kérte a 2010. november 25. napján létrejött tartási szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását elsődlegesen a szerződés színleltségére, másodlagosan annak nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltára hivatkozással. A felperes mind a szerződés színlelt, mind annak jóerkölcsbe ütköző volta tényalapjaként arra hivatkozott, hogy a szerződés célja nem a tartás biztosítása, hanem neki mint törvényes örökösnek a hagyatékból való kizárása volt. Hivatkozott a felperes arra is, hogy mivel a szüleivel változatlanul egyazon ingatlanban él, arról is tudomása van és igazolni tudja, hogy a szerződésben rögzített tartásból semmi nem valósult meg.
Az I-IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában elsődlegesen azt az álláspontját fejtette ki, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdésének és a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. a) pontjában foglaltaknak a figyelembevételével, mint nem szerződő fél a felperes is jogosult a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem előterjesztésére. Megítélése szerint a felperes a Ptk. 599. § (2) bekezdése szerinti törvényes örökösi minősége alapján rendelkezik azzal a jogi érdekkel, ami miatt a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárás kezdeményezésére jogosult. Ezen álláspontja folytán a felperes keresetében állított érvénytelenségi okok fennállását érdemben vizsgálta, és erre alapítottan - az ítéletében részletesen kifejtett okok miatt - a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azonban eltérő jogi indokolással. Álláspontja szerint ugyanis a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal. Kifejtette, hogy a felperes jogi érdeke fennállását önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy a törvényes öröklés szabályai szerint leszármazóként az I. és a IV. rendű alperes örököse lenne, mert a kereshetőségi jog megállapításához szükséges jogi érdeknek már a perindításkor - a keresetlevél előterjesztésekor - fennállónak kell lennie. Miután jelen esetben ez a körülmény nem áll fenn, a felperes nem, csak az I. és a IV. rendű alperesek rendelkeznek jogosultsággal arra, hogy a II-III. rendű alperesekkel megkötött tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása, vagy - tartás elmulasztása miatt - a szerződés megszüntetése iránti igényüket keresettel érvényesítsék. Az irányadó eseti döntések (EBH 2004.1042., BH 2004.206., BH 1991.107. Legfelsőbb Bíróság Pfv. VI. 21.347/2009/9., Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.465/2011/8.) felhívása mellett utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság által e körben hivatkozott eseti döntés (BH 1989.272.) a jelen eljárásra a tényállás eltérő volta miatt nem irányadó.
A felperes a jogerős határozattal szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, vagy az ügyben eljárt elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát - részben - abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a kereshetőségi jogának hiányát állapította meg.
Az I-III. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályában való fenntartására irányult. A IV. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltak teljesítését nem ellenezte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 2. § (1) bekezdése alapján a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Ha a Ptk. által védett alanyi jogot megsértik vagy veszélyeztetik, az az igény állapotában bírósági úton válik érvényesíthetővé. A jogvédelem azonban kizárólag az alanyi jog jogosultját illeti meg. Ennek megfelelően valamely jogvita elbírálására irányuló kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjesztheti elő [Pp. 3. § (1) bekezdés]. A Pp. e rendelkezésében az ún. aktív perbeli legitimáció (vagy más kifejezéssel élve: kereshetőségi jog) szabálya jelenik meg, amely a fél és a per tárgya közötti kapcsolatra vonatkozik, és arra utal, hogy a felperes jogosult-e a keresettel érvényesített jog érvényesítésére. A perbeli legitimáció kérdése általában anyagi jogi kérdés, és ezért hiánya a kereset elutasítását eredményezi. Kivételesen azonban az aktív perbeli legitimáció lehet eljárásjogi kérdés is akkor, ha a keresetindításra jogszabályban feljogosított konkrét személy által van lehetőség. Ez utóbbi esetben a perbeli legitimáció hiánya - attól függően, hogy a jogkövetkezmények levonására az eljárás mely szakaszában kerül sor - a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont], vagy a per megszüntetését [Pp. 157. § a) pont] vonja maga után.
Az adott ügyben a felperes kereshetőségi jogát a Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglaltakra és az öröklési jogi szabályokra figyelemmel kellett vizsgálni, az tehát anyagi jogi kérdés. A másodfokú bíróság ezért helyesen járt el, amikor érdemben vizsgálta a felperes perbeli legitimációját. A Kúria a döntésével az alábbi indokolás szerint ért egyet.
A szerződéses jogviszonyok alapvető jellemzője, hogy annak egyenjogú és mellérendeltségben álló alanyai közös akarattal kívánnak valamely jogi célt (joghatást) elérni, és ez általában nem hat ki külső, a jogviszonyban nem részes személyek jogaira és kötelezettségeire. Előfordulhat azonban, hogy a felek által célzott joghatás a polgári jog valamely kifejezett rendelkezésébe ütközik vagy a társadalom általánosan elfogadott erkölcsi normájával nincs összhangban, továbbá hogy a jogrend olyan szabályának megkerülésére irányul, amely kívülálló személy jogilag védett (törvényes) érdekét is sérti. Az ilyen, meg nem engedett joghatás kiváltására irányuló szerződések esetén a polgári jogi szabályozás a felek jogviszonyát érvénytelennek nyilvánítja, és ezáltal a felek által elérni kívánt joghatás beálltát kizárja. Az érvénytelenség - a joghatás hibájának súlyosságához igazodóan - lehet abszolút (semmisség) vagy relatív (megtámadhatóság). Előbbi esetben a szerződés fogyatékossága olyan kirívó, hogy a Ptk. lehetővé teszi: az érvénytelenségre bárki határidő nélkül hivatkozhat [Ptk. 234. § (1) bekezdés 1. mondat].
A Ptk.-nak az előbb hivatkozott rendelkezését azonban a Ptk. 2. § (1) bekezdésében és a Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kell értelmezni. Ennek megfelelően pedig - miként az a másodfokú bíróság által hivatkozott egységes bírói gyakorlatban is kifejezésre jut - a Ptk. 234. § (1) bekezdése nem alapoz meg feltétlen keresetindítási jogosultságot. A felperes igényérvényesítésének kizárólag akkor lehet alapja, ha igazolni tudja az ahhoz fűződő törvényes érdekét.
A konkrét ügyben azt a kérdést, hogy a felperesnek van-e törvényes érdeke az igényérvényesítéshez, az öröklési jogi szabályok alapján kellett vizsgálni. Ennek keretében pedig a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a reménybeli örökösnek van-e olyan jogilag védett érdeke, amely megalapozná a vele törvényes öröklési kapcsolatban lévő rokonának az olyan szerződése "megtámadásának" a lehetőségét, amellyel a várt öröksége tárgyáról - az ún. örökségi várományáról - rendelkezik. Másképpen, az öröklési jogi szabályok védik-e a reménybeli örökösnek az örökségi váromány megszerzéséhez fűződő érdekét.
A Ptk.-nak az öröklési szabályai a reménybeli örökös helyzetét két vonatkozásban szabályozzák. Egyrészt lehetősége van - akár ingyenesen, akár ellenérték fejében - lemondani az öröklésről (Ptk. 603-605. §§), másrészt a leszármazók jogosultak egymás között rendelkezni a várt örökségük tárgyában (Ptk. 660. §). A reménybeli örökös helyzetét a törvény tehát csak abban az esetben szabályozza, ha szerződéssel az öröklésről lemondott vagy a várt örökségről rendelkezett, és jogvédelmet - e szerződés megtámadása révén - tipikusan akkor biztosít, ha az örökhagyó vagyona olyan rendkívüli módon gyarapodott, amellyel a szerződés megkötésekor nem lehetett számolni. Más esetekben a Ptk. a reménybeli örökösnek az örökségi váromány megszerzéséhez fűződő érdekét nem védi. Következésképpen az örökhagyó életében a reménybeli örökösre tekintet nélkül rendelkezhet vagyonáról, még akkor is, ha ezzel az öröklési várományt teljes egészében kiüresíti.
A Ptk. 598. §-a értelmében az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. Erre tekintettel nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az örökhagyó halálának bekövetkeztéig a leendő örökös személye az öröklés szabályai szerint kiesés vagy végintézkedés folytán változhat. Az örökhagyó által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert ezért kizárólag az örökhagyó halálát követően - a hagyaték megnyílása után - az örökösnek minősülő személy indíthat [Ptk. 673. § (2) bekezdés].
A kifejtettek értelmében a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal, a Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban az alpereseknek költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának határoznia nem kellett. A felperes részére engedélyezett személyes költségmentesség folytán megállapította, hogy az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése és 50. § (2) bekezdése szerint számított le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.
A határozattal szemben a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Pf. I. 20.739/2011/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Pf. I. 20.739/2011/6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.
A le nem rótt 3.000.000 (Hárommillió) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Az I. és IV. rendű alperes 1955 januárja óta házastársak, házasságukból gyermek nem származott. Az 1966. évben született felperest az I. és a IV. rendű alperes 1969-ben örökbe fogadta.
A lakóház, udvar megjelölésű, 1086 m2 területű - perbeli - ingatlan 1973-tól állt az I. rendű alperes tulajdonában. Az I. és a IV. rendű alperes, valamint a felperes az ingatlan megvásárlásának időpontjától kezdődően, jelenleg is életvitelszerűen itt él. Az ingatlanon található felépítmény két - egy 106 m2 és egy 86 m2 alapterületű, egyaránt három szoba és mellékhelyiségekből álló - külön bejáratú lakást foglal magában, amelynek nagyobbik lakásában élt a felperes a szüleivel. A családtagok 2008-ban a lakáshasználatot egymás közötti megállapodásukkal úgy rendezték, hogy a nagyobb alapterületű lakás a felperes, míg a másik, kisebb alapterületű lakás az I. és a IV. rendű alperes kizárólagos használatába került.
A felperes és az I. rendű alperes kapcsolata konfliktusokkal terhelt. A közelmúltban az I. rendű alperes bizalma a felperesben megrendült, az az érzés alakult ki benne, hogy reá semmilyen vonatkozásban nem számíthat, és attól is tartott, hogy a felperes a tudta és beleegyezése nélkül az általuk lakott ingatlant értékesítheti. Az I. rendű alperes ezért úgy gondolta, hogy öregsége, elesett állapota esetére mind saját személyét, mind meglévő vagyonát biztosítania kell a felperesen kívüli más személy segítsége, támogatása révén.
A III. rendű alperes távoli rokona az I. rendű alperesnek. Az utóbbi években az I. és a IV. rendű alperes, valamint a III. rendű alperes és élettársa, a II. rendű alperes között bizalmi, baráti viszony alakult ki.
Az I. és IV. rendű alperesek mint eltartottak, valamint a II-III. rendű alperesek mint eltartók között 2010. november 25-én közjegyzői okiratba foglalt tartási szerződés jött létre. A szerződés 3. pontjában az I. rendű alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy ingatlanát az abban fellelhető valamennyi ingóságával együtt az ő és házastársa (IV. rendű alperes) holtig tartó eltartásának fejében - egymás közt egyenlő arányban - az eltartóknak adja át a javára fennálló holtig tartó haszonélvezeti jog és eltartási jog kikötése mellett. A szerződésben részletesen szabályozták az eltartók kötelezettség-vállalását. Ezzel összefüggésben a szerződő felek a tartás egyhavi értékét eltartottanként 90.000 forintban határozták meg, és rögzítették, hogy az eltartottak a nyugdíjukkal szabadon rendelkeznek, ugyanakkor az ingatlan fenntartási költségeit ők viselik. A szerződésben arról is rendelkeztek, hogy ha az I. rendű alperes hamarabb halna meg, mint a házastársa, akkor a részére a lakáshasználati jogot élete végéig biztosítják az eltartók, de ennek a használati jognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését nem kérik. Az eltartás helyeként - hacsak orvosilag indokoltan nem szorulnak szociális otthoni elhelyezésre - a perbeli ingatlant jelölték meg.
A szerződő felek a szerződés létrejöttéről a felperest nem tájékoztatták. Arról úgy szerzett tudomást, hogy a II. és a III. rendű alperes tulajdonjogának a szerződés alapján történő bejegyzésére vonatkozó, az I. rendű alperes részére kézbesíteni rendelt határozatot a perbeli ingatlanban, mint helyettes átvevő ő vette kézhez. A szerződés létrejöttét követően a felperes és szülei együttélése (együttlakása) körülményeiben változás nem következett be, a kert művelését, rendben tartását továbbra is az I. rendű alperes végezte, valamennyi háztartási munkát, így a főzést, mosást, takarítást, bevásárlást pedig továbbra is kizárólag a IV. rendű alperes, amely munkák végzésébe a II. rendű alperes a heti egyszeri látogatásai során alkalmanként besegített. Ugyanekkor, alkalmanként segítséget nyújtott a kerti munkákban az I. rendű alperes részére a III. rendű alperes.
A felperes pontosított keresetében kérte a 2010. november 25. napján létrejött tartási szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását elsődlegesen a szerződés színleltségére, másodlagosan annak nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző voltára hivatkozással. A felperes mind a szerződés színlelt, mind annak jóerkölcsbe ütköző volta tényalapjaként arra hivatkozott, hogy a szerződés célja nem a tartás biztosítása, hanem neki mint törvényes örökösnek a hagyatékból való kizárása volt. Hivatkozott a felperes arra is, hogy mivel a szüleivel változatlanul egyazon ingatlanban él, arról is tudomása van és igazolni tudja, hogy a szerződésben rögzített tartásból semmi nem valósult meg.
Az I-IV. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozata indokolásában elsődlegesen azt az álláspontját fejtette ki, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdésének és a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. a) pontjában foglaltaknak a figyelembevételével, mint nem szerződő fél a felperes is jogosult a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelem előterjesztésére. Megítélése szerint a felperes a Ptk. 599. § (2) bekezdése szerinti törvényes örökösi minősége alapján rendelkezik azzal a jogi érdekkel, ami miatt a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló eljárás kezdeményezésére jogosult. Ezen álláspontja folytán a felperes keresetében állított érvénytelenségi okok fennállását érdemben vizsgálta, és erre alapítottan - az ítéletében részletesen kifejtett okok miatt - a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azonban eltérő jogi indokolással. Álláspontja szerint ugyanis a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal. Kifejtette, hogy a felperes jogi érdeke fennállását önmagában nem alapozza meg az a körülmény, hogy a törvényes öröklés szabályai szerint leszármazóként az I. és a IV. rendű alperes örököse lenne, mert a kereshetőségi jog megállapításához szükséges jogi érdeknek már a perindításkor - a keresetlevél előterjesztésekor - fennállónak kell lennie. Miután jelen esetben ez a körülmény nem áll fenn, a felperes nem, csak az I. és a IV. rendű alperesek rendelkeznek jogosultsággal arra, hogy a II-III. rendű alperesekkel megkötött tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása, vagy - tartás elmulasztása miatt - a szerződés megszüntetése iránti igényüket keresettel érvényesítsék. Az irányadó eseti döntések (EBH 2004.1042., BH 2004.206., BH 1991.107., Legfelsőbb Bíróság Pfv. VI. 21.347/2009/9., Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.465/2011/8.) felhívása mellett utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság által e körben hivatkozott eseti döntés (BH 1989.272.) a jelen eljárásra a tényállás eltérő volta miatt nem irányadó.
A felperes a jogerős határozattal szemben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, vagy az ügyben eljárt elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását.
A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát - részben - abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a kereshetőségi jogának hiányát állapította meg.
Az I-III. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős határozat hatályában való fenntartására irányult. A IV. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben foglaltak teljesítését nem ellenezte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 2. § (1) bekezdése alapján a törvény védi a személyek vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit. Ha a Ptk. által védett alanyi jogot megsértik vagy veszélyeztetik, az az igény állapotában bírósági úton válik érvényesíthetővé. A jogvédelem azonban kizárólag az alanyi jog jogosultját illeti meg. Ennek megfelelően valamely jogvita elbírálására irányuló kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjesztheti elő [Pp. 3. § (1) bekezdés]. A Pp. e rendelkezésében az ún. aktív perbeli legitimáció (vagy más kifejezéssel élve: kereshetőségi jog) szabálya jelenik meg, amely a fél és a per tárgya közötti kapcsolatra vonatkozik, és arra utal, hogy a felperes jogosult-e a keresettel érvényesített jog érvényesítésére. A perbeli legitimáció kérdése általában anyagi jogi kérdés, és ezért hiánya a kereset elutasítását eredményezi. Kivételesen azonban az aktív perbeli legitimáció lehet eljárásjogi kérdés is akkor, ha a keresetindításra jogszabályban feljogosított konkrét személy által van lehetőség. Ez utóbbi esetben a perbeli legitimáció hiánya - attól függően, hogy a jogkövetkezmények levonására az eljárás mely szakaszában kerül sor - a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását [Pp. 130. § (1) bekezdés g) pont], vagy a per megszüntetését (Pp. 157. § a) pont) vonja maga után.
Az adott ügyben a felperes kereshetőségi jogát a Ptk. 234. § (1) bekezdésében foglaltakra és az öröklési jogi szabályokra figyelemmel kellett vizsgálni, az tehát anyagi jogi kérdés. A másodfokú bíróság ezért helyesen járt el, amikor érdemben vizsgálta a felperes perbeli legitimációját. A Kúria a döntésével az alábbi indokolás szerint ért egyet.
A szerződéses jogviszonyok alapvető jellemzője, hogy annak egyenjogú és mellérendeltségben álló alanyai közös akarattal kívánnak valamely jogi célt (joghatást) elérni, és ez általában nem hat ki külső, a jogviszonyban nem részes személyek jogaira és kötelezettségeire. Előfordulhat azonban, hogy a felek által célzott joghatás a polgári jog valamely kifejezett rendelkezésébe ütközik vagy a társadalom általánosan elfogadott erkölcsi normájával nincs összhangban, továbbá hogy a jogrend olyan szabályának megkerülésére irányul, amely kívülálló személy jogilag védett (törvényes) érdekét is sérti. Az ilyen, meg nem engedett joghatás kiváltására irányuló szerződések esetén a polgári jogi szabályozás a felek jogviszonyát érvénytelennek nyilvánítja, és ezáltal a felek által elérni kívánt joghatás beálltát kizárja. Az érvénytelenség - a joghatás hibájának súlyosságához igazodóan - lehet abszolút (semmisség) vagy relatív (megtámadhatóság). Előbbi esetben a szerződés fogyatékossága olyan kirívó, hogy a Ptk. lehetővé teszi: az érvénytelenségre bárki határidő nélkül hivatkozhat [Ptk. 234. § (1) bekezdés 1. mondat].
A Ptk.-nak az előbb hivatkozott rendelkezését azonban a Ptk. 2. § (1) bekezdésében és a Pp. 3. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel kell értelmezni. Ennek megfelelően pedig - miként az a másodfokú bíróság által hivatkozott egységes bírói gyakorlatban is kifejezésre jut - a Ptk. 234. § (1) bekezdése nem alapoz meg feltétlen keresetindítási jogosultságot. A felperes igényérvényesítésének kizárólag akkor lehet alapja, ha igazolni tudja az ahhoz fűződő törvényes érdekét.
A konkrét ügyben azt a kérdést, hogy a felperesnek van-e törvényes érdeke az igényérvényesítéshez, az öröklési jogi szabályok alapján kellett vizsgálni. Ennek keretében pedig a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a reménybeli örökösnek van-e olyan jogilag védett érdeke, amely megalapozná a vele törvényes öröklési kapcsolatban lévő rokonának az olyan szerződése "megtámadásának" a lehetőségét, amellyel a várt öröksége tárgyáról - az ún. örökségi várományáról - rendelkezik. Másképpen, az öröklési jogi szabályok védik-e a reménybeli örökösnek az örökségi váromány megszerzéséhez fűződő érdekét.
A Ptk.-nak az öröklési szabályai a reménybeli örökös helyzetét két vonatkozásban szabályozzák. Egyrészt lehetősége van - akár ingyenesen, akár ellenérték fejében - lemondani az öröklésről (Ptk. 603-605. §), másrészt a leszármazók jogosultak egymás között rendelkezni a várt örökségük tárgyában (Ptk. 660. §). A reménybeli örökös helyzetét a törvény tehát csak abban az esetben szabályozza, ha szerződéssel az öröklésről lemondott vagy a várt örökségről rendelkezett, és jogvédelmet - e szerződés megtámadása révén - tipikusan akkor biztosít, ha az örökhagyó vagyona olyan rendkívüli módon gyarapodott, amellyel a szerződés megkötésekor nem lehetett számolni. Más esetekben a Ptk. a reménybeli örökösnek az örökségi váromány megszerzéséhez fűződő érdekét nem védi. Következésképpen az örökhagyó életében a reménybeli örökösre tekintet nélkül rendelkezhet vagyonáról, még akkor is, ha ezzel az öröklési várományt teljes egészében kiüresíti.
A Ptk. 598. §-a értelmében az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. Erre tekintettel nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az örökhagyó halálának bekövetkeztéig a leendő örökös személye az öröklés szabályai szerint kiesés vagy végintézkedés folytán változhat. Az örökhagyó által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt pert ezért kizárólag az örökhagyó halálát követően - a hagyaték megnyílása után - az örökösnek minősülő személy indíthat [Ptk. 673. § (2) bekezdés].
A kifejtettek értelmében a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal, a Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban az alpereseknek költsége nem merült fel, ezért arról a Kúriának határoznia nem kellett. A felperes részére engedélyezett személyes költségmentesség folytán megállapította, hogy az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése és 50. § (2) bekezdése szerint számított le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§ (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.
A határozattal szemben a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2012. október 24.
Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke s.k., Dr. Sarkadi Anikó előadó bíró s.k., Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes bíró s.k.