879/E/2004. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdését, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (1) bekezdését érintően előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában - dr. Balogh Elemér és dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság elutasítja a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 119. § (1) bekezdését, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 10. § (1) bekezdését érintően előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt.

Indokolás

I.

Az indítványozó - beadványa tartalma szerint - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a "bírósági iratok" megtekintésének jelenlegi szabályozásával kapcsolatban. Az indítványozó által hivatkozott rendelkezések, vagyis a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 119. § (1) bekezdése, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 10. § (1) bekezdése ugyanis "a felvilágosítás megadását a perbeli érdekeltség igazolásához köti". Az indítványozó szerint a bírósági iratok megismerésére jogosultak szűkkörű meghatározása, s ennek következtében a bírósági ítélkezési gyakorlat megismerésének korlátozása nem felel meg az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének, 70/A. § (1) és (2) bekezdésének és 70/G. § (1) bekezdésének.

Az indítványozó a bírósági határozatok tartalmát, a határozatokban megjelenő bírósági gyakorlatot közérdekű adatnak tartja. Ezért úgy véli, hogy a bírósági határozatokban foglalt közérdekű adatok megismerését az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján biztosítani kellene.

Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét abban látja, hogy míg a bírák "mindenféle korlátozás nélkül hozzáférhetnek a bírósági gyakorlathoz", addig "a jogtudomány művelői kizárólag az ügyben való érdekeltségük esetén tekinthetik meg a bírósági ítéleteket". Ezáltal a bírósági iratokhoz való hozzáférés szempontjából hátrányos megkülönböztetés áll fenn.

Az indítványozó szerint továbbá az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése azért sérül, mert "az anonimmá tett, személyi adatot nem tartalmazó és személyiségi jogokat ezáltal nem sértő bírósági ítéletek" nem juthatnak el a jogtudomány képviselőihez. Ez pedig a bírósági gyakorlat kutatását, a tudományos élet szabadságát korlátozza.

Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.

Az indítvány benyújtását követően módosult az Alkotmány 61. § (1) bekezdése és - a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 42. § (1) bekezdése folytán -módosult a Pp. 119. § (1) bekezdése is, de ez a felvetett alkotmányjogi kérdést nem érintette.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (...)

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez. (...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (...)

70/G. § (1) A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát."

2. A Pp. érintett rendelkezései:

"3. § (1) A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő.

(2) A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában -a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.

(3) A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni. (...)

(6) A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - törvényben előírt időn belül -nyilatkozhassanak. (...)

7. § (1) A bíróság - jogszabályban előírt esetekben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson. (...)

119. § (1) A felek, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személyek, valamint azok képviselői a per iratait - a határozatok tervezeteinek és az esetleges különvéleménynek kivételével - a per bármely szakaszában külön engedély nélkül megtekinthetik és azokról maguknak másolatokat (kivonatokat) készíthetnek. Olyan tárgyalásról készült jegyzőkönyvet azonban, amelyről a nyilvánosságot minősített adat megőrzése végett zárták ki, illetve a minősített adatot tartalmazó egyéb okiratot lemásolni vagy arról kivonatot készíteni nem szabad. Ilyen ügyben az iratok megtekintésének is csak a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározott engedély, valamint az abban meghatározott szabályok alapján a bíróság elnöke által megállapított feltételek mellett van helye."

3. Az Avtv. érintett rendelkezései:

"2. § E törvény alkalmazása során:

1. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt - közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet;

(...)

4. közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől;

5. közérdekből nyilvános adat: a közérdekű adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat, amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény közérdekből elrendeli;

(...)

11. nyilvánosságra hozatal: ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik;"

"3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha

a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy

b) azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli."

"4. § A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik."

"19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott szervek rendszeresen elektronikusan vagy más módon közzéteszik, továbbá erre irányuló igény esetén a 20. § rendelkezései szerint hozzáférhetővé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos legfontosabb - így különösen a hatáskörükre, illetékességükre, szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, annak eredményességére is kiterjedő értékelésére, a birtokukban lévő adatfajtákra és a működésükről szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó - adatokat. A tájékoztatás módját, a vonatkozó adatok körét jogszabály is megállapíthatja.

(3) Az (1) bekezdésben említetteknek lehetővé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévő közérdekű adatot bárki megismerhesse, kivéve, ha az adatot törvény alapján az arra jogosult szerv minősítette, illetve ha az nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség alapján minősített adat, továbbá, ha a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot - az adatfajták meghatározásával - törvény

a) honvédelmi;

b) nemzetbiztonsági;

c) bűnüldözési vagy bűnmegelőzési;

d) központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből;

e) külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra;

f) bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel

korlátozza.

(4) Ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat az (1) bekezdésben meghatározott szervek feladat- és hatáskörében eljáró személy feladatkörével összefüggő személyes adata, továbbá egyéb, közfeladatot ellátó személy e feladatkörével összefüggő személyes adata. Ezen adatok megismerésére e törvénynek a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Ha törvény másként nem rendelkezik, közérdekből nyilvános adat a jogszabály vagy állami, illetőleg helyi önkormányzati szervvel kötött szerződés alapján kötelezően igénybe veendő vagy más módon ki nem elégíthető szolgáltatást nyújtó szervek vagy személyek kezelésében levő, e tevékenységükre vonatkozó, személyes adatnak nem minősülő adat."

"19/A. § (1) A 19. § (1) bekezdésében meghatározott szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános. Ezen adatok megismerését - a 19. § (1) bekezdésében foglaltakat mérlegelve - az azt kezelő szerv vezetője engedélyezheti.

(2) A döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény - az (1) bekezdésben meghatározott időtartamon belül - a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné.

(3) Jogszabály egyes adatok megismerhetőségének korlátozására az (1) bekezdésben meghatározottnál rövidebb időtartamot állapíthat meg.

20. § (1) A közérdekű adat megismerése iránt bárki - szóban, írásban vagy elektronikus úton - igényt nyújthat be.

(2) A közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz eleget.

(3) Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő szerv kizárólag a másolat készítéséért - legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően - állapíthat meg költségtérítést, amelynek összegét az igénylő kérésére előre közölni kell.

(4) Ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni.

(5) Az adatigénylésnek közérthető formában és - amennyiben az aránytalan költséggel nem jár - az igénylő által kívánt technikai eszközzel, illetve módon kell eleget tenni. Az adatigénylést nem lehet elutasítani arra való hivatkozással, hogy annak közérthető formában nem lehet eleget tenni."

4. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) érintett rendelkezése:

"28. § (1) Ha az ítélőtábla, a megyei bíróság vagy a helyi bíróság tanácsa, illetőleg egyesbírája valamely elvi kérdésben határozott és a határozata jogerőre emelkedett, köteles az elvi jelentőségű határozatot a bíróság elnökének bemutatni.

(2) Az ítélőtábla, a megyei bíróság elnöke, a kollégiumvezetője, valamint a helyi bíróság elnöke köteles a vezetése alatt álló bíróságok ítélkezését folyamatosan figyelemmel kísérni. Ha az (1) bekezdés szerinti határozatból, a bíróság által elintézett ügyekből, a bíróságokon lefolytatott vizsgálat alkalmával vagy más módon arról szerzett tudomást, hogy a vezetése, illetőleg a felügyelete alatt álló bíróságnál elvi kérdésben ellentétes gyakorlat alakult ki, vagy ellentétes elvi alapokon nyugvó jogerős határozatokat hoztak, erről köteles a magasabb szintű bíróság elnökét - a határozatok, illetőleg a szükséghez képest az egyéb iratok felterjesztésével - tájékoztatni."

5. Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Einfotv.) érintett rendelkezései:

"1. § E törvény célja annak biztosítása, hogy a közvélemény pontos és gyors tájékoztatása érdekében a közérdekű adatok e törvényben meghatározott körét elektronikus úton bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélkül, folyamatosan és díjmentesen közzétegyék."

"16. § (1) A Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: gyűjtemény) digitális formában, bárki számára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen, díjmentesen hozzáférhetőek az e törvényben meghatározott bírósági határozatok.

(2) A gyűjteményt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala teszi közzé.

17. § (1) A gyűjteményben közzé kell tenni a Legfelsőbb Bíróság és az ítélőtáblák által az ügy érdemében hozott határozatokat.

(2) A gyűjteményben közzé kell tenni a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének alkalmazásával az ügy érdemében hozott határozatokat, ha a felülvizsgált határozatot egyfokú eljárásban hozták, és a bíróság határozata ellen nincs helye rendes jogorvoslatnak.

(3) A közzétett bírósági határozathoz kapcsolva, azzal egyidejűleg közzé kell tenni mindazon bírósági és más hatósági vagy egyéb szerv által hozott határozatoknak az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által meghatározott eljárásban a bíróság által anonimizált digitális másolatát is, amelyeket a közzétett bírósági határozattal felülbíráltak vagy felülvizsgáltak.

(4) A gyűjteményben közzé kell tenni a jogegységi határozatokat, az elvi bírósági határozatokat, kollégiumi véleményeket, elvi döntéseket és kollégiumi állásfoglalásokat.

(5) Nem kell közzétenni a gyűjteményben a fizetési meghagyásos, a végrehajtási, a cégbírósági, a csőd- és felszámolási, valamint a bíróságon vezetett névjegyzékekkel kapcsolatos eljárásban hozott bírósági határozatokat.

(6) A bíróság elnöke e rész rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával elrendelheti a bíróság által hozott más határozat közzétételét is.

(7) Nem tehetők közzé a Pp. XV-XVIII. fejezete (házassági perek, apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek, a szülői felügyelet megszüntetése, gondnokság alá helyezés) szerinti eljárásokban hozott határozatok, ha valamelyik fél kérte a közzététel mellőzését.

(8) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény XIV. fejezet II. címe (a nemi erkölcs elleni bűncselekmények) alapján hozott határozat csak akkor tehető közzé, ha ahhoz a sértett az eljáró bíróság felhívására hozzájárult.

18. § (1) A közzétett határozatban szereplő személyek azonosítását lehetővé tevő adatokat olyan módon kell törölni, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével. Egyebekben a határozatban szereplő egyes személyeket az eljárásban betöltött szerepüknek megfelelően kell megjelölni.

(2) A közzétett határozatban - ha törvény másként nem rendelkezik - nem kell törölni

a) az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és - ha törvény kivételt nem tesz - az e minőségében eljáró személy családi és utónevét, illetve neveit (a továbbiakban együtt: nevét), továbbá beosztását, ha az adott személy az eljárásban közfeladatának ellátásával összefüggésben vett részt;

b) a meghatalmazottként vagy védőként eljárt ügyvéd nevét;

c) az alperesként pervesztes természetes személy nevét, továbbá jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet nevét és székhelyét, amennyiben a határozatot olyan ügyben hozták, amelyben jogszabály alapján közérdekű igényérvényesítésnek helye van;

d) a társadalmi szervezet vagy alapítvány nevét, székhelyét és képviselőjének nevét;

e) a közérdekből nyilvános adatokat.

(3) Amennyiben a nyilvánosságot a tárgyalás egészéről vagy egy részéről kizárták, és a nyilvánosság kizárását megalapozó, törvényben meghatározott érdek védelme másképpen nem biztosítható, a határozat egyes részeinek vagy a határozat egészének a gyűjteményben való megjelentetését mellőzni, illetve a közzétett határozat egyes részeit vagy a határozat egészét a gyűjteményből törölni kell.

(4) Egy részében vagy egészében zárt tárgyalás alapján hozott határozatnak a gyűjteményből való törlését vagy a közzététel mellőzését polgári eljárásban a fél, büntetőeljárásban a sértett kérheti. A kérelmet az érintett legkésőbb a határozat közzétételét követő egy évig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának vezetőjéhez terjesztheti elő, aki haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított öt munkanapon belül gondoskodik a kérelem teljesítéséről.

(5) A minősített adat védelmét a bírósági határozatok közzétételekor is biztosítani kell.

(6) A határozat szövegében az e §-ban meghatározottakon túl további szerkesztés nem végezhető."

7. A Büsz. érintett rendelkezései:

"2. § A rendelet alkalmazása során

(...)

9. irat: minden olyan szöveg, számadatsor, térkép, tervrajz és vázlat, amely valamely szerv működésével, illetőleg személy tevékenységével kapcsolatban bármilyen anyagon, alakban, bármely eszköz felhasználásával és bármely eljárással keletkezett;

(...)

21. ügyirat: a bíróság rendeltetésszerű működése, illetve ügyintézése során keletkezett, az azonos ügyre vonatkozó papír alapú vagy elektronikus iratok összessége, amelyeket az ügyintézés valamennyi szakaszában együtt kell kezelni;"

"10. § (1) Az iroda törvényben meghatározott személyeknek és képviselőjüknek ad felvilágosítást, lehetővé teszi az iratok megtekintését, másolatok vagy jegyzetek készítését (a továbbiakban együtt: fel világosítás). Az eljárásban részt nem vevő személy részére a bíróság elnöke engedélyezheti a felvilágosítást, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt törvény egyébként lehetővé teszi."

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az indítványozó azzal a kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítson meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet azért, mert a jogalkotó nem biztosította a bírósági iratok, határozatok teljes körű, nem csak az adott perben eljáró szervek és érintettek által történő megismerését. A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését a Pp. 119. § (1) bekezdésével és a Büsz. 10. § (1) bekezdésével kapcsolatban indítványozta.

A bírósági iratok, határozatok megismerését mindazonáltal nemcsak e két rendelkezés szabályozza, hanem több jogszabály együttesen garantálja. Az irányadó szabályozás együttesének figyelembevételével állapítható meg, hogy miként biztosítja a jogalkotó a polgári perben keletkezett iratok, határozatok megismerését.

Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogya hozzáférés esetleges korlátozása miatt megállapítható-e mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség.

2.1. Az indítvány benyújtását követően lépett hatályba az Einfotv., mely előírja a közérdekű adatok meghatározott körének elektronikus úton történő, bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélküli, folyamatos és díjmentes közzétételét (Einfotv. 1. §). Az Einfotv. negyedik része - a közérdekű adatok elektronikus közzététele körében - a bírósági határozatok nyilvánosságáról rendelkezik. Az Einfotv. az ügy érdemében hozott határozatok jelentős mennyiségére elektronikus közzétételi kötelezettséget állapít meg (Einfotv. 17-18. §). E kötelezettség azonban nem vonatkozik minden bírósági határozatra. A gyűjteményben főszabály szerint a Legfelsőbb Bíróságnak és az ítélőtábláknak az ügy érdemében hozott határozatait, továbbá - ha a felülvizsgált határozatot egyfokú eljárásban hozták, és a bíróság határozata ellen nincs helye rendes jogorvoslatnak - a közigazgatási perben az ügy érdemében hozott határozatokat kell közzétenni, A bíróság elnöke elrendelheti a bíróság által hozott más határozat közzétételét is. A Legfelsőbb Bíróság közzéteszi az elvi bírósági határozatokat is. Ugyanakkor nem tehetők közzé a házassági perek, az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perek, a szülői felügyelet megszüntetése, a gondnokság alá helyezés iránti perekben hozott határozatok, ha valamelyik fél kérte a közzététel mellőzését. A nemi erkölcs elleni bűncselekmények alapján hozott határozat csak akkor tehető közzé, ha ahhoz a sértett hozzájárult. Az elektronikus közzétételi kötelezettség nem vonatkozik a bírósági határozatok minden elemére (pl.: a személyek azonosítását lehetővé tevő adatokat főszabály szerint törölni kell, mégpedig olyan módon, hogy az ne járjon a megállapított tényállás sérelmével; minősített adat a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény alapján nem hozható nyilvánosságra, stb).

2.2. Az Avtv. 2. § 4. pontja értelmében közérdekű adat minden olyan információ, mely jogszabályban meghatározott állami feladatot ellátó szervek (pl.: bíróságok) kezelése alatt áll, feltéve, ha az nem tartozik a személyes adat fogalma alá.

Az Avtv. 2. § 1. pontja szerint személyes adat a "bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (...) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés".

Az Avtv. 3. § (1) bekezdése értelmében személyes adat csak akkor kezelhető (hozható nyilvánosságra), ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Ilyen törvényi rendelkezés [Avtv. 19. § (4) bekezdés] biztosítja a közérdekből nyilvános személyes adatok közzétételét is. A személyes adatok nyilvánosságra hozatalát elrendelő kifejezett törvényi rendelkezés hiányában ugyanakkor a közfeladatot ellátó szervek, adott esetben a bíróságok által kezelt személyes adatok csak az érintett hozzájárulásával tehetők hozzáférhetővé.

Az Avtv. 19. § (1)-(3) bekezdése alapján a közérdekű adat alapvetően nyilvános, bárki számára megismerhető. A közérdekű adatok nyilvánosságának biztosítása alól az Avtv. csak kivételes korlátozást (honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi pénzügyi vagy devizapolitikai érdekből, külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatokra, bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárásra tekintettel) enged [19. § (3) bekezdés a)-f) pont].

A bíróságok más állami szervekhez hasonlóan - az Avtv. fenti rendelkezéseit, és a működésükre, eljárásukra irányadó más törvényeket figyelembe véve - kötelesek a kezelésükben lévő közérdekű adatokat bárki számára hozzáférhetővé tenni, kivéve természetesen, ha a kért közérdekű adatok törvényben meghatározott megismerési korlátozás alatt állnak.

2.2.1. A magyar információs jogi szabályozásban elválik egymástól az adat és az azt tartalmazó irat, a dokumentum, a hordozó médium fogalma. A szabályozás adatközpontú, rendelkezései az adat, és nem az azt hordozó dokumentum kezelésére vonatkoznak. Az Avtv. csak meghatározott adattartalmat tekint személyesnek vagy közérdekűnek.

Az adatvédelmi törvény meghatározásaiban szereplő "adat" szó igen tág fogalmat takar, meghatározását nem találjuk a törvényben. A törvény nem tesz különbséget adat és információ között. Az "adat" kifejezés alatt bármiféle ismeretet, az értelmezett adatot, információt, és ezeknek a strukturált halmazát is érteni kell. Adatnak tekintendők például a kép- és hangfelvételeken szereplő adatok, a szóban elhangzó információk, egy per iratanyagában lévő ismeretek stb.

A személyes adat minőség kritériuma, hogy az adat egy meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható legyen. A személyes adat tehát alany nélkül nem létezik, aki pedig a magyar szabályok, az Avtv. szerint kizárólag természetes személy lehet. Személyes adatai tehát csak az embernek vannak.

A közfeladatot ellátó szervek kezelésében lévő valamely ismeret vagy személyes adat vagy közérdekű adat; egyetlen adat sem lehet egyszerre személyes és közérdekű is. Ennek megfelelően az adat vagy nyilvános vagy pedig bizalmas (a bizalmasságnak eltérő fokozatai és jogcímei vannak), a személyes adatok esetében a főszabály a bizalmasság, a közérdekű adat esetében pedig a főszabály a nyilvánosság. Ennek a megállapításnak nem mond ellent, hogy a 60/1994. (XII. 24.) AB határozat (ABH 1994, 342, 355.) szerint a jogállamban közhatalmat gyakorló vagy a politikai közéletben résztvevő személyek - köztük azok, akik a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítják - arra vonatkozó adatai, hogy korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy olyan szerv tagjai voltak, amely korábban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytatott, az Alkotmány 61. §-a szerinti közérdekű adatok. A főszabályok alóli további kivételt jelent, hogy a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi XXIV. törvény újraszabályozta a magántitok, üzleti titok jogosulatlan nyilvánosságra hozatalát, Az Avtv. pedig 2005. június 1-jétől bevezette a közérdekből nyilvános adat fogalmát. Közérdekből nyilvános adat minden olyan adat, amely nem tartozik a közérdekű adat fogalma alá, de nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetővé tételét törvény rendeli el közérdekből.

2.2.2. Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

Látható, hogy a bíróság egyik, Alkotmányban rögzített feladata éppen a természetes személyek, jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak, törvényes érdekeinek a védelme. A jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak védelme is, vagy a bűncselekmények elkövetőinek büntetése, mint feladat valamely természetes személlyel kapcsolatba hozható. Vagyis a bíróságok működésével összefüggésben, ha feladatkörükben konkrét természetes személlyel kapcsolatba hozható, konkrét jogokról döntenek, minden esetben felmerül, hogy az iratokban és a határozatokban személyes adatok kezeléséről van szó.

Ennek az adatkezelésnek az egyik törvényi szabálya a Pp. iratbetekintési jogot meghatározó rendelkezése [119. § (1) bekezdés].

2.2.3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogalkalmazás általános és elvont módon megfogalmazott jogi normák konkrét, egyedi esetekre való vonatkoztatása. Ennek során minden jogszabály értelmezésre szorul még akkor is, ha az értelmezési művelet más, korábbi jogszabály-értelmezésekre támaszkodva már rutinná vált. Azt általában a jogalkotás dönti el, hogy valamely életviszonyt az absztrakció mely fokán, milyen részletességgel, mennyire esetszerűen szabályoz. Ez a jogszabály esetleges homályosságától, értelmezhetetlenségétől különálló kérdés. A jogszabálynak az életviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie (vö. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.). Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot [vö.: 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 227-228.].

Kétségtelen tény, hogy a vizsgált esetben is az adott jogszabályok a jogalkalmazás során értelmezésre szorulnak, egymásra vetítésük nem mechanikus tevékenység. Körültekintő mérlegelést igényel annak eldöntése, hogy a természetes személy, a magánélet, a személyes érdekek védelme és az információszabadság érvényesítése közül adott esetben melyiké az elsőbbség: valamely per iratai vagy a határozatok, mint adathordozók milyen esetben tartalmaznak személyes adatot, és milyen esetben, milyen mértékben, az Avtv. alapján egyedi kérelemre megismerhető, vagy az Einfotv. alapján hivatalból nyilvánosságra hozandó, közérdekű adatokat. Kétség vagy vita esetén a szabályozás mentén a jogalkalmazónak kell azonosítania az Avtv. 19. § (4) bekezdése hatálya alá tartozó, s ennek következtében megismerhető adatokat, valamint a kivételek körét is. Az Avtv. 17. §-a szerint jogainak megsértése esetén az érintett bírósághoz fordulhat, tehát a bírói jogvédelem garantált.

Az Avtv. 20. § (1) bekezdése alapján bárki igényt nyújthat be az adatkezelő szervhez a közérdekű adatok megismerése iránt. Ilyenformán a bíróság által kezelt, közérdekű adatok megismerése iránt is igényt lehet előterjeszteni az adatkezelő bírósághoz. Az Avtv. 20. §-át az Avtv. többi rendelkezéseivel együtt kell értelmezni, és figyelembe kell venni, hogy a bíróságok adatkezelésének nemcsak az adatvédelmi törvény, hanem más törvények (pl. a bírósági eljárásokra vonatkozó törvények) szabályainak is meg kell felelniük. Valamely adat mindaddig személyes adatnak minősül, amíg fennáll a lehetősége annak, hogy az adatot összekapcsolják az érintettel. Ilyen módon tehát a bíróságok közérdekű adatot tartalmazó határozatai és iratai is e törvényi keretek között megismerhetőek: ezekben az iratokban foglalt közérdekű adatok megismerése iránti igényt az adatkezelő bíróság az Avtv., a Pp., az eljárására irányadó más szabályok és az Einfotv. rendelkezéseire figyelemmel teljesíti.

Az Alkotmányból az a döntés, hogy a bírósági iratokban és határozatokban lévő adatok milyen körben hozandók kötelezően nyilvánosságra, vagy milyen körben kell lehetőséget teremteni az egyedi kérelemre való megismerésre, közvetlenül nem vezethető le, ugyanakkor az iratok és a határozatok adattartalma nem tartható teljes mértékben "titokban", másrészt teljeskörűen nem hozható nyilvánosságra sem. A törvényhozó feladata ebben a körben a közérdekű adatok és az ehhez való hozzáférés módjának meghatározása, az alkotmányos lehetőségek között, az Alkotmány 61. és 59. §-ai kölcsönös korlátaira tekintettel. [Nem ellentétes ezzel az, hogy a 60/1994. (XII. 24.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a közérdekű adat fogalmát nem abban az értelemben használta, ahogy azt az Avtv. meghatározza. Az Alkotmánybíróság az említett ügyben - amely az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvény vizsgálatáról szólt - azt állapította meg, hogy a törvény az Avtv.-től függetlenül, az Alkotmány 61. §-ára tekintettel rendeli el bizonyos személyes adatok nyilvánosságra hozatalát.]

2.3. A Pp.-nek az indítványozó által megjelölt 119. § (1) bekezdése a bírósági iratok megtekintésére, illetve a Pp. 119. § (1) bekezdésével összefüggésben a Büsz. 10. § (1) bekezdése a bírósági iratokról történő felvilágosításra ad lehetőséget. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezések alapján helytállóan állítja, hogy a Pp. 119. § (1) bekezdésében felsoroltakhoz (felek, ügyész és a perben részt vevő személyek, valamint azok képviselői) képest mások -az Einfotv., illetve az Avtv. alapján - korlátozott betekintést kapnak az adott ügy irataiba. A Pp. 119. § (1) bekezdésében felsoroltak ugyanis a per iratait az azokban foglalt személyes adatokkal együttesen megismerhetik. Mások viszont - felhatalmazó törvényi rendelkezés, illetve az érintettek beleegyezésének hiányában - a bírósági iratokban foglalt személyes adatokat nem, csak a közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adatokat ismerhetik meg. A Büsz. 10. § (1) bekezdése ugyanakkor mérlegelési jogot ad a bíróság elnökének, hogy az eljárásban részt nemvevő személy részére is engedélyezzen felvilágosítást, ha ahhoz az érintett hozzájárult, vagy azt törvény egyébként lehetővé teszi.

2.4. A bírósági határozatok meghozatalát megelőzően keletkezett iratok általában a döntés megalapozását szolgáló adatokat (Avtv. 19/A. §) is tartalmaznak. Az Avtv. 19/A. § (1) bekezdése szerint a döntés megalapozását szolgáló adat keletkezésétől számítva tíz évig nem nyilvános. Ettől azonban a szerv vezetője, illetve jogszabály is eltérést engedhet. A döntés meghozatalát követően a szerv vezetője csak korlátozott indokokkal utasíthatja el a döntés megalapozását szolgáló adatok megismerésére irányuló igényt.

A Pp. 119. § (1) bekezdése szerint ugyanakkor az érintettek a per bármely szakaszában, vagyis az ügy folyamatában is megtekinthetik a per iratait, s azokról másolatot (kivonatot) készíthetnek (kivéve a határozatok tervezeteit és az esetleges különvéleményeket, valamint a minősített adatot tartalmazó okiratokat). A Pp. tehát biztosítja a döntést megalapozó iratok (egy részének) megismerését az érintett, szűk személyi kör számára. A Pp. rendelkezésével összhangban a Büsz. 10. § (1) bekezdése pedig az iroda feladatává teszi, hogy a törvényben (Pp.-ben) meghatározott személyeknek adjon felvilágosítást, az iratok megtekintését, másolatok, jegyzetek készítését tegye lehetővé. Ezen túlmenően a Büsz. 10. § (1) bekezdése a bíróság elnökének engedélyétől - mely csak az érintett hozzájárulásán, illetve törvényi rendelkezésen alapulhat - teszi függővé az eljárásban részt nem vevő személynek történő felvilágosítás adását. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Pp. 119. § (1) bekezdése, illetve a Büsz. 10. § (1) bekezdése a perben érintettek számára tágabb hozzáférést biztosít a per folyamán keletkezett iratokhoz, mint általában véve az Avtv. 19/A. §-a a döntés megalapozását szolgáló adatokhoz.

3. Az indítványozó az anonimizált bírósági határozatok, iratok megismerésének lehetővé tétele érdekében az Abtv. 1. § e) pontjába foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése értelmében:

"Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével -felhívja feladatának teljesítésére."

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata lehetővé teszi a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását abban az esetben is, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát ugyan teljesítette, azonban ennek során olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő. [22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196.]

Az Alkotmánybíróság a 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő "jogalkotói mulasztás" és "alkotmányellenes helyzet" egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját:

"Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58-59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968-969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, 2001,123,131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani." (ABH 2004, 504, 508.)

A jelen ügyben az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírósági határozatok, anonimizált iratok megismerésének biztosítása érdekében terheli-e a jogalkotót további törvényalkotási kötelezettség, van-e mulasztás, illetve amennyiben a jogalkotót terhelő mulasztás megállapítható, úgy a mulasztás előidézi-e alkotmányellenes helyzet kialakulását.

4. Az indítványozó nem jelölte meg azt a jogszabályi felhatalmazást, melyből olyan jogalkotói feladat származna, amelyet a jogalkotó elmulasztott teljesíteni. Az indítványozó csak az Alkotmány 61. § (1) bekezdésére, 70/G. § (1) bekezdésére, továbbá a 70/A. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott, s ezek alapján kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését.

4.1. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot garantálja. A közérdekű adatokhoz való hozzáférést pedig az Alkotmány 61. § (3) bekezdésének közvetlen végrehajtására megalkotott Avtv. megfelelően biztosítja. Az Avtv. 20. §-a alapján ugyanis bárki igényt terjeszthet elő a közérdekű adatok megismerésére, azaz a bírósági határozatokba, iratokba foglalt közérdekű adatokhoz való hozzáférésre is.

A periratokba foglalt személyes adatok az Alkotmány 59. § (1) bekezdése alapján az információs önrendelkezési jog védelme alatt állnak. Ennek megfelelően az Avtv. 4. §-a kimondja, hogy a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik. Az indítványozó az Alkotmány 61. § (1) bekezdése alapján nem is kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság olyan jogalkotói feladat elmulasztásával kapcsolatban állapítson meg alkotmányellenességet, mely az információs önrendelkezési jog korlátozását vonná maga után. Mi több, az indítványozó állította, hogy "a bírósági iratok megismerhetőségének egyedüli korlátját a peres felek személyi adatainak és személyhez fűződő jogainak védelme képezhetné". Ezért az Alkotmánybíróság - a konkrét indítványra figyelemmel - nem talált olyan jogalkotói kötelezettséget, mely a periratokban foglalt, személyes adatok hozzáférhetővé tételének elmulasztása miatt az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott 61. § (1) bekezdését sértené.

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdéséből továbbá olyan jogalkotói feladat sem vezethető le, melynek értelmében a bírósági eljárás során keletkezett, a döntés megalapozását szolgáló adatok, iratok megismerését korlátozás nélkül bárki számára, kérelmére biztosítani kellene, vagy hivatalból lenne szükséges a jelenleg hatályosnál szélesebb körben a nyilvánosságra hozatalra. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában elismerte, hogy "az aktanyilvánosság a közbülső anyagokra nem, hanem csak a végeredményre vonatkozik". [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 191.] Az Alkotmánybíróság később rámutatott arra, hogy az ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás "egyfajta könnyítést jelent a közérdekű adatokat kezelők számára, hiszen a döntés-előkészítéssel kapcsolatos adatokat, iratokat - azok keletkezésének pillanatában - nem kényszerülnek egyenként titkosítani. Ezen adatok nyilvánossága keletkezésük jellegére tekintettel - minden különösebb intézkedés nélkül - korlátozott. Az automatikus nyilvánosságkorlátozás hiányában minden egyes döntés-előkészítéssel kapcsolatos adat titkosításáról - a munkaanyagok védelme és a döntéshozatali eljárás, illetve a szerv működésének hatékonysága érdekében - külön döntést kellene hozni. Ez pedig elviselhetetlen adminisztrációs terhet jelentene. Ezért szükséges az ún. automatikus nyilvánosságkorlátozás fenntartása, amely megfelelő (alkotmányos) törvényi feltételekkel a közérdekű adatokhoz való hozzáférést arányosan korlátozhatja, s (.) az Alkotmány 61. § (1) bekezdésével nem ellentétes." [12/2004. (IV. 7.) AB határozat, ABH 2004, 217, 223.] Ennek megfelelően nem állapítható meg az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének sérelme azért, mert a jogalkotó a bírósági eljárásban keletkezett döntés megalapozását szolgáló adatok megismerését nem az indítványban felvetettek szerint biztosította.

4.2. Az indítványozó azt is állította, hogy az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdését sértő jogalkotói mulasztás áll fenn, mert "az anonimmá tett, személyi adatot nem tartalmazó és személyiségi jogokat ezáltal nem sértő bírósági ítéletek" nem juthatnak el a jogtudomány képviselőihez. A Pp. 119. § (1) bekezdése és a Büsz. 10. § (1) bekezdése ugyanis korlátozza a bírósági gyakorlat kutatását, s így a tudományos élet szabadságát.

A bírósági ítéletek jelentős része ugyanakkor - a fentiekben hivatkozott jogszabályok értelmében - mindenki számára, így a jogtudomány képviselői számára is megis-merhetőek. Továbbá a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 22-26. §-a is lehetőséget biztosít - rendszerint bizonyos időbeli korlátozást követően - a közlevéltárakban őrzött levéltári anyagban történő kutatásra.

Az Alkotmány 70/G. §-ával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy "a tudományos élet szabadsága az államra azt a kötelezettséget rója, hogy az alkotmányosan indokolt kényszerítő korlátok - különösen a személyes adatok oltalmazása, és az állam vitális érdekébe tartozó, alapvető biztonságához fűződő, törvényben meghatározott, és egy demokratikus társadalomban szükséges korlátozásnak minősülő, az európai normák szerinti titokkörökbe tartozó titkos adatok védelme - kivételével a tudományos kutatás, a tudományos megismerés és tanítás szabadságát garantálja" [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 182-183.].

Ennek megfelelően az állam csak az alkotmányosan indokolt korlátozás keretében köteles a tudományos élet szabadságát biztosítani. Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg olyan jogalkotói feladat, hogy a bírósági iratokban a döntést megalapozó adatok megismerését és kutatását további jogalkotással biztosítani kellene.

5. Az indítványozó továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésével ellentétes jogalkotói mulasztás megszüntetését kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a Pp. 119. § (1) bekezdésével és a Büsz. 10. § (1) bekezdésével kapcsolatban. Arra hivatkozott, hogy bár a bírák "mindenféle korlátozás nélkül hozzáférhetnek a bírósági gyakorlathoz", "a jogtudomány művelői kizárólag az ügyben való érdekeltségük esetén tekinthetik meg a bírósági ítéleteket". Az indítványozó által kifogásolt rendelkezések ugyanakkor egyáltalán nem tartalmaznak külön rendelkezést arról, hogy a bírák, illetve a jogtudomány képviselői miként ismerhetik meg a bírósági határozatokat, illetve a bírósági gyakorlatot. Ezért e két rendelkezés alapján a bírák és a jogtudomány képviselői között, a bírósági határozatok megismerésével kapcsolatos megkülönböztetés, illetve ebből származó, az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdését sértő jogalkotói mulasztás nem állapítható meg.

Egyebekben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a bírák az általuk hozott határozatokat nyilvánvalóan megismerhetik, hiszen jogszabályban meghatározott feladatkörük a határozathozatal [Pp. 212. § (1) bekezdés]. A határozathozatalban részt nem vevő bíráknak a bírósági határozatokhoz való hozzáféréséről egyébként pedig csak részleges szabályozás létezik [pl.: Bszi. 28. § (1)-(2) bekezdés]. Ezért a jogalkotó a bírák számára jellemzően másokhoz hasonló hozzáférést biztosított a más bírók által hozott határozatokhoz. A bírókon kívül mások jellemzően a határozatok kihirdetése és közlése útján [Pp. 218-219. §], illetve nyilvánosságra hozatala (Einfotv. 17-18. §; Avtv. 20. §) révén szerezhetnek azokról tudomást.

Az Alkotmánybíróság számos - így például már az 1009/B/1991. AB határozatában - rámutatott arra, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (.) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának, ennek megfelelően, csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya." (ABH 1992, 479, 479-480.)

A bírósági határozatok megismerése szempontjából a határozathozatalt kötelező feladatként teljesítő bírákat, valamint rajtuk kívül másokat nem lehet egy csoportba tartozóknak tekinteni, s az eltérő csoportba tartozó személyek közötti különbségtétel alapján az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmében megnyilvánuló jogalkotói mulasztás nem állapítható meg.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 119. § (1) bekezdésével és a Büsz. 10. § (1) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2011. március 21.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér alkotmánybíró párhuzamos indokolása

Egyetértek a határozattal abban, hogy nem állapítható meg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség azért, mert a jogalkotó nem biztosított teljes bírósági aktanyilvánosságot.

Ugyanakkor szükségesnek tartom hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a tudomány és a tudományos kutatás szabadsága, valamint a közérdekű információk megismeréséhez fűződő jog érvényesülése érdekében a bírósági eljárások iratai megfelelően kutathatók, a bírósági határozatok közügyeket érintő részei pedig megismerhetők legyenek.

A bírósági eljárás irataiba való betekintést a Pp. 119. § (1) és (2) bekezdése - főszabályként - a felek, az ügyész és a perben részt vevő egyéb személyek, valamint azok képviselői számára biztosítja. A Pp. 119. § (3) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy az eljáró bíróság elnöke engedélyezze a bírósági iratok megtekintését annak, akinek ehhez jogi érdeke fűződik. Hasonlóképpen rendelkezik a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.), amelynek irányadó rendelkezései szerint a büntetőügy irataiba csak az Be. által feljogosított személy (például a terhelt, a védő, a sértett és képviselője, az ügyész) tekinthet be. A Be. 74/B. § (5) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy a vádirat benyújtásáig az ügyész, a bírósági eljárás során pedig az eljáró bíróság elnöke más személynek a bírósági iratok megtekintését engedélyezze, ha a személynek ehhez jogi érdeke fűződik. A bíróság elnöke tehát mindkét eljárási törvény szerint engedélyezheti a bírósági iratok megismerését. Az engedély megadásakor azonban a bíróság elnöke nem diszkrecionális döntést hoz. A bírósági elnöknek megfelelően kell mérlegelnie, hogy az Alkotmány és az Avtv. rendelkezései alapján a bírósági iratokba való betekintés engedélyezésére vonatkozó kérelem mennyiben érint személyes adatokat, illetve közérdekű információkat. Ez utóbbi esetben ugyanis a bíróság elnökének figyelemmel kell lennie az Avtv. 20. § (1) bekezdése szerinti közérdekű adatigénylés szabályaira.

A bírósági akták levéltárba kerülését követően az ügyiratok kutathatóságát a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (Lt.) teszi lehetővé. A peres ügyek iratai az ügy lezárását és a levéltárba kerülését követően, a törvényben foglalt védelmi idő elteltével válnak kutathatóvá. Ez álláspontom szerint olykor meglehetősen hosszú időt vesz igénybe. Az Lt. 24. § (1) bekezdése szerint például a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő harminc év után válik bárki számára kutathatóvá. E védelmi idő előtt a bírósági akta csak akkor kutatható, ha a kutatás anonimizált másolattal is megvalósítható, illetve, ha a kutatáshoz az érintett hozzájárult, vagy ha a kutatásra tudományos célból van szükség és az 1990. május elseje után keletkezett iratoknál a harminc, az azt megelőzően keletkezett iratok esetében a tizenöt év eltelt. Ugyan a bírósági akták levéltári kutatása a személyes adatok és az alkotmányosan indokolt titokvédelem miatt sajátos korlátozásoknak vethető alá, a tudományos kutatásnak határt szabó törvényeket - a közérdekű információt korlátozó törvényekhez hasonlóan - megszorítóan kell értelmezni [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 191.].

Egy ettől eltérő kérdés a bírósági ítéletek közügyekre vonatkozó részeinek a megismerhetősége. Álláspontom szerint a bírói hatalom működésének átláthatósága és szá-monkérhetősége legalább olyan fontos, mint annak függetlensége. A köz azonban csak a kellő információk birtokában képes kontrollt gyakorolni az igazságszolgáltatás működése felett. "A közügyek bonyolultsága miatt a közhatalmi döntésalkotásra, az ügyek intézésére gyakorolt állampolgári ellenőrzés és befolyás csak akkor lehet hatékony, ha az illetékes szervek felfedik a szükséges információkat." [32/1992. (V. 29.) AB határozat, ABH 1992, 182, 183-184.]. Ezt biztosítja egyfelől a tárgyalás és az ítélet tárgyalótermi nyilvánossága, másfelől a bírói döntések elektronikus nyilvánossága [Az igazságszolgáltatás nyilvánossága, különös tekintettel a bírósági határozatok nyilvánosságára, Eötvös Károly Intézet, 2010., 9. és köv.]. Az előbbi a bírói hatalom társadalmi kontrollját szolgálja. [58/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 289, 292-293.] Az utóbbi nyilvánosság pedig elsősorban a jog megismerhetőségét, az egységes jogalkalmazói gyakorlat kialakulását, valamint a jogtudomány, de akár a közvélemény felől érkező, a jogi érvelés minőségét bíráló, esetleg a döntés igazságtalan eredményét kimutató értékes szakmai kritikát segíti.

Egyensúlyt kell találni azonban a bírósági függetlenség és számonkérhetőség, s az ezt szolgáló nyilvánosság, valamint a személyes adatok védelméhez fűződő igény, továbbá az alkotmánynak megfelelő titoktartási igény (pl. államtitok, adótitok) között.

A bírósági határozatok esetében a főszabály a nyilvánosság. Ugyanakkor, mivel a határozatok sok esetben személyes adatokat tartalmaznak, sőt olykor különleges adatokat keletkeztetnek (ilyen például a közszereplőnek nem minősülő terhelt bűnösségét megállapító bírói döntés), indokolt lehet a nyilvánosság bizonyos fokú korlátozása. A nyilvánosságra hozatalról való döntés során ugyanis figyelemmel kell lenni az eljárásban résztvevő magánszemélyek legitim igényeire. Ezt a megfontolást tükrözi az Einfo tv. 17. § (3) bekezdése, amely anonimizált módon teszi lehetővé az érdemi bírósági határozatok egy részének nyilvánosságra hozatalát (proaktív információszabadság). A Pp. 119. § (7) bekezdése alapján pedig a bírósági ítéletről az ügy befejezését követő három hónap elteltével díj ellenében bárki részére anonimizált másolat adható.

Álláspontom szerint azonban az Alkotmánybíróság nem tekinthet el attól a ténytől, hogyan érvényesülnek ezek a szabályok a gyakorlatban, például egy olyan ügyben, ahol nem is magánszemélyek, hanem politikusok állnak jogvitában.

A Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.20.892/2010/5. számú ítélete a birosag.hu holnapon a következőképen olvasható:

"...-én a... című napilap interjút tett közzé a felperessel, amelyben a felperes a Kormány által a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött megállapodást tette kritika tárgyává, megfogalmazva azt, hogy a hitel "az MSZP választási céljait fogja majd szolgálni".

A II.r. alperes által kiadott.....................című újság ......-i számában, és a lap internetes kiadásában......-én ' .........' felvezetéssel jelent meg az '.........' című cikk, amely közölte a pénzügyminiszter I. r. alperes reagálását a felperes által elmondottakra." (Részlet)

Az anonimizálásnak áldozatul esett valamennyi információ közérdekű: a közhatalmat gyakorló peres felek (az akkori országgyűlési képviselő, jelenlegi miniszterelnök és az akkori pénzügyminiszter) neve, a kormány megnevezése, az érintett napilap címe, sőt a per alapjául szolgáló közlemény megjelenésének időpontja is.

Az anonimizálás legitim célja a személyhez fűződő adatok védelme. A magánszemélyek adatainak titokban maradására vonatkozó jogos igény ugyanis kellően indokolja a bírósági döntésekben megjelenő személyes adatok utólagos kiretusálását. A közszereplők személyes adatai esetében azonban - főszabály szerint - anonimizálásra nincs szükség. Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján személyes adataik közérdekből nyilvánosak, amennyiben azok közügyet érintenek, mint például a fenti esetben a Valutaalappal kötött megállapodást. A közhatalmat gyakorló vagy más módon közszereplőnek minősülő személyeknek nincs legitim igényük ezeknek az információknak a visszatartására.

A közhatalmat ellátók és a közszereplők "alkotmányosan védett magánszférája másokénál szűkebb". Kiemelkedően fontos alkotmányos érdek ugyanis "az állami és a helyi önkormányzati feladatokat ellátó szervek és személyek tevékenységének nyilvános bírálhatósága, valamint, hogy a polgárok bizonytalanság, megalkuvás és félelem nélkül vehessenek részt a politikai és társadalmi folyamatokban, a közéletben" [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 219, 225, 229.]. Ehhez olykor személyes adataik ismeretére is szükség lehet, amennyiben azok funkciójukkal vagy közszereplésükkel összefüggnek. A közhatalmat gyakorlók és közszereplők esetében a polgárok közérdekű információhoz való joga elsőbbséget kap a közszereplők személyes adatainak védelméhez képest, ha az információk köztevékenységük és annak megítélése szempontjából jelentős lehet [60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 355.].

Ennek megfelelően rendelkezik az Avtv. 19. § (4) bekezdése úgy, hogy a közfeladatot ellátó szerv vagy személy feladatkörével összefüggő személyes adata közérdekből nyilvános. (Például, ha állami vezető az adózással kapcsolatos jogsértést követ el, ez a tény az Avtv. alapján nyilvános. ABI-1594/2010/K, a 2010. évről szóló adatvédelmi biztosi beszámoló.) Közérdekből nyilvános továbbá az a magánszervezet vagy magánszemély kezelésében adat, amely közpénzek felhasználásával, valamint a közvagyonnal való gazdálkodással kapcsolatos. (Lásd a 2009. évről szóló adatvédelmi biztosi beszámolót. )

Az Einfo tv. 18. § (2) bekezdés e) pontja alapján a közzétett bírósági határozatokból nem kell törölni ezeket a közérdekből nyilvános adatokat. Mindezek miatt a fenti példában az internet nyilvánosság nemcsak a közhatalmat gyakorló kormány és annak tagjai nevére, továbbá az üzleti titoknak nem minősülő napilap, és az abban szereplő cikk/műsor címére vonatkozik, hanem minden közszereplő közügyet érintő személyes adatára is.

Budapest, 2011. március 21.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolása

Egyetértek a határozat rendelkező részével. A bírósági határozatok megismerhetővé tételének biztosítására irányuló jogalkotói kötelezettséget érintően ugyanakkor az alábbi kiegészítést fűzöm a határozat indokolásához.

1. Az Alkotmánybíróság - az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében garantált információszabadság értelmezésével - már a 32/1992. (V. 29.) AB határozatában kimondta: az állami szervek által kezelt adatok, amelyek nem személyesek és amelyeket törvényi rendelkezés alapján az erre jogosult szervek nem nyilvánítanak titkossá, bárki számára hozzáférhetőnek minősülnek; ilyen módon lehet érvényt szerezni annak az alkotmányi követelménynek, hogy a polgárok minden közérdekű adathoz hozzájussanak (ABH 1992, 182, 185.). Az Alkotmánybíróság e korai határozatában lerakott alapokra épült rá az információszabadság törvényi szabályozása: a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.). Az Avtv. ugyanis az alkotmánybírósági határozat alapján rögzítette azt, hogy az állami feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, személyes adatnak nem minősülő adat, információ tartozik a közérdekű adat fogalma alá, s a törvény a közérdekű adatokkal kapcsolatosan a nyilvánosság elvét tekinti főszabálynak.

Az alkotmánybírósági jogértelmezés, illetve az annak nyomán megalkotott törvényi szabályozás alapján egyértelmű, hogy az információszabadság hatálya valamennyi állami szervre kiterjed, így magától értetődően a bíróságokra is. A bíróságokon kezelt közérdekű adatokra vonatkozóan tehát a nyilvánosság elvét kell főszabályként alkalmazni. Különösen vonatkozik ez a bírósági határozatok adattartalmára, hiszen a határozatok (anonimizált módon) történő megismerhetővé tételének "általános alkotmányos jogelvi hátterét" - az információszabadság mellett - végeredményben a jogállamiság alapelve képezi. [Blutman László: A bírósági határozatok közzététele és az Alkotmány. Jura, 2/2001. 84. o.; Majtényi László: Az információs szabadságok. Complex, 2006. 281. o.; Szabó Máté Dániel: Az ítéletek közzétételének funkciói. in: Jóri András-Hegedűs Bulcsú-Kerekes Zsuzsa (szerk.): Adatvédelem és információszabadság. Complex, 2010. 395. o.] Az információszabadság érvényesülése érdekében az Avtv. 1992 óta lehetőséget ad arra, hogy közérdekű adatigényléssel bárki az adatkezelőhöz, adott esetben a bírósághoz forduljon, s kérjen hozzáférést a bíróság kezelésében lévő közérdekű adatokhoz. Ilyen módon akár a bírósági határozatoknak - a személyes adatoktól megfosztott, illetve a titkosított adatok kitakarásával - történő kiadása is igényelhető lett volna, illetve lenne. Az eljárási törvények mindazonáltal jellemzően csak korlátozottan, szűk személyi kör számára engedték, illetve engedik meg a bírósági határozatokhoz való hozzáférést [lásd.: a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 119. § (1) bekezdését; a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 262. §-át]. Az indítványozó által kifogásolt Pp. szigorán ugyanakkor már enyhített a törvényhozó. A Pp. 2008-as módosítása következtében a törvény 119. § (7) bekezdése immáron lehetővé teszi, hogy jóllehet csak a per jogerős befejezését követő három hónap eltelte után, de bárki igényt terjesszen elő bármely ítélet anonimizált formában történő megismerésére. Az adatigénylés módja az Avtv. szerinti közérdekű adatigényléshez hasonlít. Így a Pp. bár nem proaktív módon, de biztosítja a jogerős ítéletek megismerését: egyéni kérelemre, díjfizetési kötelezettség (oldalanként 300 forint, ítéletenként maximum 5000 forint befizetése) mellett lehet a Pp. hatálya alá tartozó bírósági határozatokat megismerni.

2. Az előzőekben foglaltakat figyelembe véve nem értek egyet azzal a határozatban szereplő érveléssel, hogy amikor a bíróságok konkrét jogokról döntenek, akkor határozataikban, - vagyis a maga teljességében az adott dokumentumban -, a személyes adatok kezeléséről lenne szó. A hivatkozott alkotmánybírósági alkotmányértelmezésből, az Alkotmány 61. §-án alapuló Avtv.-ből, s az ennek nyomán a Pp.-be beiktatott 119. § (7) bekezdésből az következik, hogy egy olyan szöveg, amelyből törlik a személyes adatokat, nem minősülhet személyes adatnak, azzal kapcsolatban nem merülhet fel az információs önrendelkezési jog megsértése. Ennek megfelelően a bíróságok által kezelt, személyes adatoktól megfosztott határozatok esetében sem lehet szó az információs önrendelkezési jog megsértéséről.

A határozat rámutat arra, hogy a magyar "szabályozás adatközpontú, rendelkezései az adat, és nem az azt hordozó dokumentum kezelésére vonatkoznak. Az Avtv. csak meghatározott adattartalmat tekint személyesnek vagy közérdekűnek." A határozat ezzel elismeri, hogy egy dokumentum, például egy bírósági határozat az adattartalmától függetlenül, pusztán azért, mert konkrét jogvitát dönt el, nem minősül személyes adatnak. Kizárólag a dokumentumban foglalt konkrét adat, vagyis az Avtv. 2. § 1. pontja szerinti definíció értelmében: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés minősül személyes adatnak. Ezzel a határozat által is követett jogértelmezéssel véleményem szerint nem egyeztethető össze az a határozat másik helyén megjelenő érvelés, mely szerint a konkrét jogvita eldöntése miatt a bírósági döntést, - vagyis a maga teljességében az adott dokumentumot - érintően személyes adatok kezeléséről lenne szó.

Megjegyzem, soha nem zárható ki, hogy egyszövegből, - kiváltképpen két peres fél, vagy legalábbis konkrétan behatárolható személyi kör vitáját eldöntő - bírósági határozat anonimizálását követően ne váljon felismerhetővé az érintett személy. Különösen a sajtóhírré vált jogvitákban hozott bírósági határozatok esetében lenne illuzórikus ez az elvárás. [Külön nem is említve a közszereplőket, akikkel kapcsolatban már a 60/1994. (XII. 24.) AB határozat arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közszereplők, a közhatalmat gyakorlók "magánszférája másokénál szűkebb" (ABH 1994, 342, 355.). Ezt a szemléletet tette magáévá az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény is, hiszen 18. § (2) bekezdés e) pontja szerint a közzétett bírósági határozatokból nem kell törölni a közérdekből nyilvános adatokat.]

Az anonimizált bírósági határozatokat nem lehet tehát személyes adatként kezelni és nyilvánosságra hozatalukat megtiltani pusztán amiatt, mert lesznek esetleg olyanok, akik a személyes adatok kitakarása után is fel fogják ismerni a bírósági határozat által érintett személyt. Az ezzel ellentétes értelmezés ugyanis az adatközpontú értelmezést a dokumentumközpontú értelmezéssel váltaná fel. Ezen az alapon pedig nemcsak az anonimizált bírósági határozatok, de még a Bírósági Határozatok gyűjteményében közzétett, a bíróságok jogalkalmazásának egységét szolgálni hivatott elvi bírósági határozatok és más bírósági határozatok, mi több az alkotmányjogi panaszok tárgyában hozott alkotmánybírósági határozatok is személyes adatoknak kellene, hogy minősüljenek, s közzétételüket meg kellene tiltani.

Mindezek alapján az anonimizált bírósági határozatok tartalmával kapcsolatban nem lehet szó a személyes adatok kezeléséről. Az anonimizált bírósági határozatok közzétételi kötelezettsége - véleményem szerint - az információszabadságból egyenesen következik. Ezt az értelmezést támasztja alá az adatvédelmi biztos gyakorlata is. Az adatvédelmi biztos 1102/K/2007-2. számú állásfoglalásában kifejezetten rögzíti: "közérdekű adatok körébe tartoznak a bírói joggyakorlatra, jogalkalmazásra vonatkozó információk, így az anonimizált határozatok is".

Budapest, 2011. március 21.

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró