T/5013. számú törvényjavaslat indokolással - A büntetőeljárásról

1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról

ELSŐ RÉSZ

I. FEJEZET

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

Az eljárási feladatok megoszlása

1. §

A büntetőeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül.

A bíróság eljárásának alapja

2. §

(1) A bíróság az ítélkezés során vád alapján jár el.

(2) A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz.

Jog a bíróság eljárásához

3. §

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádról bíróság döntsön.

(2) Bűncselekmény elkövetésében bárkinek a bűnösségét megállapítani, és emiatt reá büntetést kiróni, vele szemben intézkedést alkalmazni egyedül a bíróság jogosult.

A bizonyítási teher

4. §

A vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.

A védelem joga

5. §

(1) A terheltet megilleti a védelem joga.

(2) A terhelt személyesen védekezhet, és a védelmét védő útján is elláthatja.

(3) A védő eljárása az e törvényben meghatározott esetekben kötelező.

A hivatalból való eljárás, a büntetőeljárás megindítása

6. §

(1) A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa.

(2) Büntetőeljárás csak bűncselekmény gyanúja alapján, és csak az ellen indítható, akit bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel.

Az ártatlanság vélelme

7. §

Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.

Az önvádra kötelezés tilalma

8. §

Senki sem kötelezhető arra, hogy önmagát terhelő vallomást tegyen, és önmaga ellen bizonyítékot szolgáltasson.

Az anyanyelv használata

9. §

(1) A büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány.

(2) A büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét használhatja.

(3) Külön törvény rendelkezése szerint a bíróságon az eljárás nyelve a nemzeti kisebbség nyelve is lehet.

A büntetőjogi felelősség önálló elbírálása

10. §

Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el és milyen bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészt, a nyomozó hatóságot nem köti a más eljárásban, így különösen a polgári eljárásban, a szabálysértési vagy a fegyelmi eljárásban hozott határozat, illetőleg az abban megállapított tényállás.

A törvény hatálya

11. §

(1) A büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni.

(2) A magyar büntető joghatóság alá tartozó ügyekben [a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 3. és 4. §] az eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

II. FEJEZET

A BÍRÓSÁG

A bíróság feladata

12. §

(1) A bíróság feladata az igazságszolgáltatás.

(2) Bíróság dönt - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a szabadságelvonással, illetve szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedésekről.

(3) A bíróság az e törvényben meghatározott más feladatokat is ellát.

(4) A vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a nyomozási bíró látja el.

Az eljáró bíróságok

13. §

(1) Első fokon a helyi bíróság és a megyei bíróság jár el.

(2) Másodfokon jár el

a) a megyei bíróság a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben,

b) az ítélőtábla a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben.

(3) Harmadfokon jár el

a) az ítélőtábla azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon a megyei bíróság járt el,

b) a Legfelsőbb Bíróság azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon az ítélőtábla járt el.

A bíróság összetétele

14. §

(1) A helyi bíróság

a) egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el, ha a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, valamint a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése (Btk. 174/A. §), a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás (Btk. 179. § (2) bek. b) pont), nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés (Btk. 180. § (1) bek.

b) pont) és a szolgálati titoksértés (Btk. 222. §) miatt folytatott ügyben, b) ülnökök közreműködése nélkül (egyesbíróként) jár el az a) pont alá nem tartozó esetben.

(2) A megyei bíróság mint első fokú bíróság - ha e törvény másképp nem rendelkezik - egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el.

(3) A helyi bíróság az (1) bekezdés b) pontja esetében egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban is eljárhat, ha megállapítja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet.

(4) A megyei bíróság mint első fokú bíróság - az e törvényben meghatározott esetekben - két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanácsban járhat el.

(5) A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

(6) Az egyesbíró és a tanács elnöke hivatásos bíró; az ítélkezésben a hivatásos bíró és az ülnökök jogai, kötelességei azonosak.

Az első fokú bíróság hatásköre

15. §

Első fokon a helyi bíróság hatáskörébe tartozik azoknak a bűncselekményeknek az elbírálása, amelyeket e törvény nem utal a megyei bíróság hatáskörébe.

16. §

(1) A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak

a) azok a bűncselekmények, amelyekre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi,

b) az állam elleni bűncselekmények (Btk. X. Fejezet),

c) az emberiség elleni bűncselekmények (Btk. XI. Fejezet),

d) az emberölés (Btk. 166. § (1)-(4) bek.), az erős felindulásban elkövetett emberölés (Btk. 167. §), az életveszélyt (halált) okozó testi sértés (Btk. 170. § (5) bek.), a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (Btk. 171. §), az emberrablás (Btk. 175/A. §),

e) a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény (Btk. 211. §), az egyesülési joggal visszaélés (Btk. 212. §), az embercsempészés (Btk. 218. §), az államtitoksértés (Btk. 221. §), az államtitoksértés feljelentésének elmulasztása (Btk. 223. §), az egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése (Btk. 228/A. §), a fogolyzendülés (Btk. 246. §),

f) a hivatali bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet IV. Cím), a közélet tisztasága elleni bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet VII. Cím),

g) a közveszélyokozás (Btk. 259. §), a közérdekű üzem működésének megzavarása (Btk. 260. §), a terrorcselekmény (Btk. 261. §), a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése (Btk. 261/A. §), a légi jármű hatalomba kerítése (Btk. 262. §), a fegyvercsempészet (Btk. 263/B. §), a bűnszervezet létrehozása (Btk. 263/C. §),a visszaélés radioaktív anyaggal (Btk. 264. §), a visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével (Btk. 264/A. §), a visszaélés atomenergia alkalmazásával (Btk. 264/B. §), a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás (Btk. 268. §), a közösség elleni izgatás (Btk. 269. §), a nemzeti jelkép megsértése (Btk. 269/A. §), az önkényuralmi jelképek használata (Btk. 269/B. §),

h) a környezetkárosítás (Btk. 280. §), a természetkárosítás (Btk. 281. §), a környezetre veszélyes hulladék jogellenes elhelyezése (Btk. 281/A. §), a visszaélés kábítószerrel (Btk. 282. §),

i) a gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények (Btk. XVII. Fejezet I. Cím), a pénzhamisítás (Btk. 304. §), a hamis pénz kiadása (Btk. 306. §), a bélyeghamisítás (Btk. 307. §), az adóbevételt (társadalombiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék bevételt) különösen nagy mértékben csökkentő, valamint a bűnszervezet tagjaként elkövetett adó- (társadalombiztosítási) csalás (Btk. 310. § (4) bek.), a különösen nagy mértékű adó (társadalombiztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék) behajtása késleltetésével (megakadályozásával), valamint a bűnszervezet tagjaként elkövetett adó-(társadalombiztosítási) csalás (Btk. 310. § (5) bek.), a bankkártyával különösen nagy kárt okozó visszaélés, valamint a bankkártyával jelentős kárt okozó bűnszövetségben (üzletszerűen) elkövetett visszaélés (Btk. 313/C. § (5) bek.),

j) a különösen nagy értékre, a jelentős értékre bűnszövetségben (közveszély színhelyén, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal), továbbá a bűnszervezet tagjaként elkövetett lopás (Btk. 316. § (6) bek.), a különösen nagy értékre, valamint a jelentős értékre bűnszövetségben (közveszély színhelyén, üzletszerűen) elkövetett sikkasztás (Btk. 317. § (6) bek.), a különösen nagy kárt okozó, valamint a jelentős kárt okozó bűnszövetségben (közveszély színhelyén, üzletszerűen), továbbá a bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás (Btk. 318. § (6) bek.), a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés (Btk. 319. § (3) bek. c) pont), a hanyag kezelés (Btk. 320. §), a fegyveresen (jelentős értékre, bűnszövetségben, csoportosan) elkövetett rablás (Btk. 321.§ (3) bek. a)-c) pont), a különösen nagy értékre, valamint a jelentős értékre, fegyveresen (jelentős értékre bűnszövetségben, jelentős értékre csoportosan), továbbá a bűnszervezet tagjaként elkövetett rablás (Btk. 321. § (4) bek. a)-c) pont), a jelentős értékre (bűnszövetségben, csoportosan) elkövetett kifosztás (Btk. 322. § (2) bek. a)-b) pont), a bűnszövetségben (súlyos fenyegetéssel, hivatalos személyként, hivatalos megbízás vagy minőség színlelésével) elkövetett zsarolás (Btk. 323. § (2) bek. a)-c) pont), a bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás (Btk. 323. § (3) bek.), a különösen nagy kárt okozó rongálás (Btk. 324. § (5) bek.), a különösen nagy értékre, valamint a bűnszervezet tagjaként elkövetett orgazdaság (Btk. 326. § (5) bek.), a szerzői és a szomszédos jogok megsértése (Btk. 329/A. §),

k) a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények.

(2) Ha a terhelt különböző bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követett el, a megyei bíróság jár el.

Az első fokú bíróság illetékessége

17. §

(1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárásra az a bíróság illetékes, amelynek a területén a bűncselekményt elkövették.

(2) Ha a bűncselekményt több bíróság területén követték el, vagy az elkövetés helye nem állapítható meg, az azonos hatáskörű bíróságok közül az jár el, amelyik az ügyben - a nyomozási bíró eljárását ide nem értve - korábban intézkedett (megelőzés). Ha az elkövetés helye a tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, az eljárást az ügyész, a terhelt, a védő, a pótmagánvádló vagy a magánvádló indítványára az a bíróság folytatja, amelynek a területén a bűncselekményt elkövették.

(3) Több terhelt esetében a terheltek egyikére illetékes bíróság a többi terhelttel szemben is eljárhat, ha ez a hatáskörét nem haladja meg. Ha több ilyen bíróság van, a megelőzés irányadó.

(4) Az eljárásra az a bíróság is illetékes, amelynek a területén a terhelt lakik, ha az ügyész, a pótmagánvádló vagy a magánvádló ott emel vádat.

(5) Közlekedési bűncselekmények (Btk. XIII. Fejezet) - kivéve az ittas járművezetést (Btk. 188. § (1) bek.) és a járművezetés tiltott átengedését (Btk. 189. § (1) bek.) -, valamint a közlekedés körében elkövetett, de nem a Btk. XIII. Fejezetében meghatározott bűncselekmény esetén a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi Bíróság területén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. E bíróságok illetékessége a megye, illetőleg a főváros területére terjed ki.

(6) Fiatalkorúak helyi bírósági hatáskörbe tartozó ügyében a megyei bíróság székhelyén lévő bíróság, a Fővárosi Bíróság területén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. E bíróságok illetékessége a megye, illetőleg a főváros területére terjed ki. A fiatalkorúak bírósága felnőttkorú terhelt ügyét is elbírálja, ha az a fiatalkorú ügyével összefügg.

(7) Ha a terhelt különböző bíróságok illetékessége alá tartozó bűncselekményeket követett el, az a bíróság jár el, amely valamelyik bűncselekmény elbírálására az (5)-(6) bekezdés szerint illetékes.

18. §

(1) A Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására az a bíróság illetékes, amelynek a területén a terhelt lakik vagy tartózkodik, ennek hiányában az a bíróság, amelynek a területén fogva tartják.

(2) Ha a terhelt a bűncselekményt a Magyar Köztársaság határain kívül követte el, és az eljárást a távollétében folytatják, az a bíróság illetékes, amelynek a területén a terhelt utoljára lakott vagy tartózkodott.

A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

19. §

A bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja.

Az eljáró bíróság kijelölése

20. §

(1) A bíróságok között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében az eljáró bíróságot az ügyész indítványának beszerzése után ki kell jelölni.

(2) A kijelölésről

a) a megyei bíróság másodfokú tanácsa határoz, ha az összeütközés a területén levő helyi bíróságok között,

b) az ítélőtábla határoz, ha a hatásköri összeütközés a területén lévő megyei bíróság és a helyi bíróság között, avagy az illetékességi összeütközés a területén levő megyei bíróságok vagy területén levő különböző megyei bíróságokhoz tartozó helyi bíróságok között,

c) a Legfelsőbb Bíróság határoz, ha a hatásköri összeütközés különböző ítélőtáblák területéhez tartozó megyei bíróságok és helyi bíróságok, a megyei bíróság és az ítélőtáblák, az ítélőtáblák és a Legfelsőbb Bíróság között; az illetékességi összeütközés ítélőtáblák vagy különböző ítélőtáblákhoz tartozó megyei bíróságok, illetőleg helyi bíróságok között merült fel.

(3) Az eljáró bíróságot a Legfelsőbb Bíróság jelöli ki akkor is, ha az illetékességet meghatározó körülmények nem állapíthatók meg.

A bíró kizárása

21. §

(1) Bíróként nem járhat el,

a) aki az ügyben mint ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint ezek hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértő, illetőleg szaktanácsadó vesz vagy vett részt,

d) aki az ügyben külön törvény alapján titkos információgyűjtés engedélyezéséről döntött, tekintet nélkül arra, hogy a titkos információgyűjtéssel szerzett adatokat a büntetőeljárásban felhasználták-e,

e) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a nyomozási bíróra is irányadók.

(3) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül

a) a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el,

b) a másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy első fokú, a harmadfokú eljárásból pedig az, aki az ügy első fokú vagy másodfokú elbírálásában részt vett.

c) a hatályon kívül helyezés folytán megismételt első fokú, illetőleg másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a hatályon kívül helyező határozat, illetőleg a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett,

d) a perújítási és a rendkívüli felülvizsgálati eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a perújítással, illetve a rendkívüli felülvizsgálattal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.

(4) A (3) bekezdés esetén az ügy elbírálásából ki van zárva az a bíró is, akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.

22. §

Nem járhat el az ügyben - a Legfelsőbb Bíróság kivételével - az a bíróság, amelynek elnökével szemben a 21. § (1) bekezdésének a) - c) pontjában szabályozott kizárási ok merül fel.

23. §

(1) A bíró a vele szemben felmerült kizárási okot, a tanács elnöke a tanács tagjával szemben felmerült és a tudomására jutott kizárási okot köteles a bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni.

(2) A kizárási okot az ügyész, a terhelt, a védő, továbbá a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, valamint ezek képviselője is bejelentheti.

(3) A bíróság elnöke a tudomására jutott kizárási ok miatt a bíró kizárását hivatalból kezdeményezi.

24. §

(1) A bíró az ügyben nem járhat el, ha a kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kivéve a bíró a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de az ügydöntő határozat meghozatalában nem vehet részt.

(3) A bíró a (2) bekezdésben meghatározott korlátozás nélkül járhat el, ha a bejelentő a kizárás megtagadása után a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított újabb bejelentést tesz a bíró kizárása iránt.

(4) A bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölése iránt, ha a bíró a kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, vagy a bíró a kizárásához hozzájárult. Ebben az esetben a kizárásról nem kell külön határozatot hozni.

(5) Ha a kizárás iránti bejelentés a (4) bekezdésben szabályozott módon nem intézhető el, azt a bíróság más tanácsa bírálja el.

(6) A 22. §-ban szabályozott esetben, vagy ha a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre a kizárási ok nem vonatkozik, a kizárásról a másodfokú bíróság, ha pedig a kizárás iránti bejelentés a másodfokú bíróságra vonatkozik, a harmadfokú bíróság határoz. Ha a kizárás iránti bejelentésnek helyt adnak, az eljáró bíróság kijelölésére a 20. § irányadó. Ha a kizárási ok a harmadfokú bíróságra vonatkozik, a Legfelsőbb Bíróság határoz.

(7) A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz. Ha a kizárás iránti bejelentést nem a bíró tette, be kell szerezni a bíró nyilatkozatát.

(8) A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye, a kizárás megtagadását az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.

25. §

Ha a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél vagy a képviselőjük az ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalanul jelent be kizárási okot, a kizárást megtagadó határozatban rendbírsággal sújtható.

26. §

(1) A bíró kizárására vonatkozó rendelkezések az ülnökre is irányadók.

(2) A nyomozási bíró kizárására a 23-25. § rendelkezéseit kell alkalmazni; a nyomozási bíró azonban, ha a vele szemben bejelentett ok alapján a kizárásához nem járult hozzá, az ügyben a bejelentés elintézéséig eljárhat.

27. §

A bíró kizárására vonatkozó szabályok irányadók a jegyzőkönyvvezető kizárására is.

III. FEJEZET

AZ ÜGYÉSZ

Az ügyész feladata

28. §

(1) Az ügyész a közvádló.

(2) Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz. Az ügyész vádat emel, és képviseli a vádat a bíróság előtt.

(3) Az ügyészt indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben bíróság dönt.

(4) Az ügyész kötelessége mind a terhelő és súlyosító, mind a mentő és enyhítő körülmények figyelembevétele.

(5) Az ügyész azokat a jogokat gyakorolja, amelyek azt az ügyészséget illetik, ahol az ügyész működik.

29. §

Kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:

a) a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy (551. § (1) bek.), a nemzetközi jogi mentességet élvező személy (553. § (1) bek.) által elkövetett bűncselekmény, a sérelmükre elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, továbbá a működésükkel kapcsolatban ellenük elkövetett bűncselekmény,

b) a bíró, az ügyész, a bíróság, az ügyészség, a rendőrség és a nyomozást végző más szerv állományába tartozó személy ellen elkövetett hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 229. §),

c) a bíró, ügyész, bírósági és ügyészségi titkár és fogalmazó, valamint az ügyészségi nyomozó által elkövetett bűncselekmény, továbbá az ülnöknek az igazságszolgáltatással összefüggésben elkövetett bűncselekménye,

d) a b) pontban felsoroltakkal kapcsolatban elkövetett vesztegetés (Btk. 253. §) és befolyással üzérkedés (Btk. 256. § (1)-(2) bek.),

e) a rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmény,

f) az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények (Btk. XV. Fejezet V. Cím) közül a hamis vád (Btk. 233-236. §), a hatóság félrevezetése (Btk. 237. §), a hamis tanúzás (Btk. 238-241..§), a hamis tanúzásra felhívás (Btk. 242. §), a mentő körülmény elhallgatása (Btk. 243. §), a hivatalos személy eljárása során elkövetett bűnpártolás (Btk. 244. § (3) bek. b) pont), az ügyvédi visszaélés (Btk. 247. §), a zugírászat (Btk. 248. §).

Az ügyészség hatásköre és illetékessége

30. §

(1) Az ügyészség hatáskörét és illetékességét annak a bíróságnak a hatásköre és illetékessége határozza meg, amely mellett működik.

(2) A különböző ügyészségek illetékességébe tartozó bűncselekmények esetében az az ügyészség jár el, amelyik az ügyben korábban intézkedett.

(3) A legfőbb ügyész vagy a fellebbviteli főügyész, illetőleg a megyei főügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre, illetőleg az illetékessége egyébként nem terjed ki.

(4) Az ügyészségek között felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetén az eljáró ügyészséget a felettes ügyész jelöli ki.

Az ügyész kizárása

31. §

(1) A büntető ügyben ügyészként nem járhat el,

a) aki az ügyben mint bíró járt el, valamint a bíró hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő, vagy mint képviselőjük vesz vagy vett részt, illetőleg ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértő, valamint szaktanácsadó vesz vagy vett részt,

d) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) A perújítási eljárásból ki van zárva az az ügyész, aki az alapügyben a nyomozást teljesítette, egyes nyomozási cselekményeket végzett, vádat emelt, illetőleg a vádat képviselte.

(3) Nem kizárási ok, ha az ügyész a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést.

(4) Nem járhat el az ügyben - a Legfőbb Ügyészség kivételével - az az ügyészség, amelynek vezetőjével szemben az (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott kizárási ok merül fel.

32. §

(1) Ha az ügyész a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de - a 31. § (1) bekezdésének d) pontjában szabályozott kizárási ok kivételével - a feljelentést nem utasíthatja el, a nyomozást nem szüntetheti meg, kényszerintézkedést nem alkalmazhat, vádat nem emelhet, és a vádat nem képviselheti.

(2) Az ügyész kizárásáról az ügyészség vezetője, az ügyészség vezetőjének kizárásáról a felettes ügyészség vezetője határoz.

33. §

Az ügyész a 32. § (1) bekezdésében szabályozott korlátozás nélkül járhat el, ha a bejelentő a kizárás megtagadása után az ügyész kizárása iránt a 31. § (1) bekezdésének ugyanazon pontjára, illetve a (2) bekezdésére alapított újabb bejelentést tesz.

34. §

Az ügyész kizárására vonatkozó szabályok irányadók a jegyzőkönyvvezető kizárására is.

IV. FEJEZET

A NYOMOZÓ HATÓSÁG

A nyomozó hatóság feladata

35. §

(1) A nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi.

(2) A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon maga szerzett tudomást.

A nyomozó hatóságok

36. §

(1) Az általános nyomozó hatóság a rendőrség.

(2) A deviza-bűncselekmény (Btk. 309. §), az adó-, társadalombiztosítási csalás, ha adóra nézve követik el (Btk. 310. §), a csempészet és vámorgazdaság (Btk. 312. §), a visszaélés csekkel (Btk. 313. §), valamint az ezekkel a bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett közokirat-hamisítás (Btk. 274. §), magánokirat-hamisítás (Btk. 276. §), számviteli fegyelem megsértése (Btk. 289. §) és bélyeghamisítás (Btk. 307. §) nyomozását a vám- és pénzügyőrség végzi.

(3) A jogellenes belföldi tartózkodás (Btk. 214. §), a tiltott határátlépés (Btk. 217. §), az embercsempészés (Btk. 218.§), a határjelrongálás (Btk. 220. §) és az útiokmány tekintetében elkövetett közokirathamisítás (Btk. 274. §) nyomozását a határőrség végzi, ha a bűncselekményt a határőrség észleli.

(4) Ha a vám- és pénzügyőrség vagy a határőrség hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel halmazatban más bűncselekmény is megvalósult, valamennyi bűncselekmény vonatkozásában a rendőrség a nyomozó hatóság.

(5) Külföldön lévő magyar kereskedelmi hajón, illetőleg polgári légi járművön magyar állampolgár vagy - a Btk. 3. §-ának (2) bekezdésében, illetve 4. §-ában meghatározott esetben - bárki által elkövetett bűncselekmény miatt a hajó, illetőleg a légi jármű parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására.

A nyomozó hatóság hatásköre és illetékessége

37. §

(1) A nyomozó hatóságok hatáskörét és illetékességét külön jogszabály határozza meg.

(2) A 36. § (1)-(3) bekezdése szerinti nyomozó hatóságok között felmerült hatásköri összeütközés esetén az eljáró nyomozó hatóságot az illetékes főügyész jelöli ki. Ha ez hatáskörét meghaladja, az eljáró nyomozó hatóságot a Legfőbb Ügyészség jelöli ki.

A nyomozó hatóság tagjának kizárása

38. §

(1) A büntető ügyben a nyomozó hatóság tagjaként nem járhat el,

a) aki az ügyben mint bíró járt el, valamint a bíró hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, vagy azok képviselőjeként vesz vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértő vesz vagy vett részt,

d) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

(2) A perújítás során elrendelt nyomozásból a nyomozó hatóságnak az alapügyben eljárt tagja is ki van zárva.

(3) Nem kizárási ok, ha a nyomozó hatóság tagja a szolgálati feladata teljesítése során tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést.

(4) Nem járhat el az ügyben az a nyomozó hatóság, amelynek vezetőjével szemben a 38. § (1) bekezdésében szabályozott kizárási ok merül fel. Ha a kizárási ok az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével szemben merül fel, a nyomozást az ügyészség végzi.

39. §

(1) Ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat.

(2) A nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó hatóság vezetője, az utóbbi kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetője határoz. Az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az illetékes ügyész határoz.

40. §

A kizárási indítvány elutasítása esetén a 196. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

41. §

A nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó szabályok irányadók a jegyzőkönyvvezető kizárására is.

V. FEJEZET

A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN RÉSZTVEVŐ SZEMÉLYEK

42. §

A büntetőeljárásban - a II-IV. Fejezetben felsoroltakon kívül - a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekeltek és ezek képviselői, valamint a segítők vesznek részt.

A terhelt

43. §

(1) A terhelt az, akivel szemben büntetőeljárást folytatnak. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés jogerős kiszabása, illetve a megrovás, próbára bocsátás vagy javítóintézeti nevelés jogerős alkalmazása után elítélt.

(2) A terhelt jogosult arra, hogy

a) a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,

b) - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,

c) megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,

d) a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,

e) jogorvoslattal éljen,

f) a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

(3) A fogva lévő terhelt jogosult arra, hogy a védőjével a kapcsolatot felvegye, vele szóban és írásban ellenőrzés nélkül érintkezzék.

(4) A (2) bekezdés c) pont szerinti jogosultság szem előtt tartása mellett a terhelt számára úgy kell biztosítani a felkészülés lehetőségét, hogy az ne járjon az eljárás folytatására nézve aránytalan nehézséggel.

A védő

44. §

(1) Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el.

(2) A terhelt érdekében több védő is eljárhat. Több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.

(3) Ügyvédjelölt ügyvéd helyetteseként a nyomozás során, valamint a helyi bíróságon járhat el.

45. §

(1) Nem lehet védő

a) a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és képviselőjük, valamint ezek hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy mint a nyomozó hatóság tagja járt el vagy ezek hozzátartozója,

c) aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével ellentétes,

d) aki az ügyben szakértőként vesz vagy vett részt,

e) aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 81. § (1) bekezdésének b) pontja alapján nem volt kihallgatható.

(2) A tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg nem lehet védő.

(3) A védő kizárásáról a bíróság határoz.

46. §

A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha

a) a terheltet fogva tartják, az őrizetbe vételt kivéve,

b) a terhelt süket, néma, vak, kóros elmeállapotú,

c) a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri,

d) a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni,

e) e törvény erről külön rendelkezik.

47. §

(1) Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. Meghatalmazást a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója is adhat. A meghatalmazásról a terheltet értesíteni kell.

(2) A terhelt a meghatalmazást mind az általa, mind a más által meghatalmazott védőtől megvonhatja.

48. §

(1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A terheltet a kirendelést követően tájékoztatni kell a védő személyéről.

(2) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság akkor is védőt rendel ki, ha a védelem nem kötelező, de a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni.

(3) A védő kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, de a terhelt - indokoltan - más védő kirendelését kérheti. A kérelemről az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik.

(4) A kirendelt védő indokolt esetben kérheti a felmentését a kirendelés alól. A kérelem elfogadásáról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik.

(5) A védő a kirendelést követően a helyetteseként eljáró személyéről tájékoztatja a kirendelőt, illetőleg azt a bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot, amely előtt az eljárás folyik.

49. §

A kirendelés, illetőleg a meghatalmazás hatálya - ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki - a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de kiterjed a különleges eljárásokra is.

50. §

(1) A védő köteles

a) a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni,

b) a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni,

c) a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni,

d) a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni.

(2) A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet.

(3) A terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik.

A sértett

51. §

(1) Sértett az, akinek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.

(2) A sértett jogosult arra, hogy

a) - ha e törvény másképp nem rendelkezik -, az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás őt érintő irataiba betekintsen,

b) az eljárás bármely szakaszában indítványokat és észrevételeket tegyen,

c) a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon,

d) e törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal éljen.

(3) Ha a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően meghalt, helyébe egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet.

A magánvádló

52. §

(1) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető.

(2) A magánvádló halála esetén helyébe harminc napon belül a hozzátartozója léphet.

(3) Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés miatt az egyik fél feljelentésére megindított eljárásban - e törvény rendelkezései szerint - magánindítványt előterjesztő másik fél viszonvádlóként jár el. Ahol e törvény a magánvádlóról rendelkezik, ezen a viszonvádlót is érteni kell.

(4) A becsületsértés és a rágalmazás közvádra üldözendő, ha hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el.

A pótmagánvádló

53. §

(1) A sértett az e törvényben meghatározott esetben pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) az ügyész a vádat elejtette,

b) az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette.

(2) A pótmagánvádló halála esetén helyébe - harminc napon belül - egyenesági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet.

A magánfél

54. §

(1) Magánfél az a sértett, aki a büntetőeljárásban polgári jogi igényt érvényesít.

(2) A magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett.

(3) A polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel.

(4) A polgári jogi igényt az ügyész is érvényesítheti.

(5) Ha a sértett meghalt, az örököse léphet fel magánfélként, az 51. §-ban szabályozott jogok azonban csak a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban illetik meg.

(6) Ha a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatos eljárási kérdésről e törvény nem rendelkezik, a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, feltéve, hogy azok e törvénnyel, illetőleg a büntetőeljárás jellegével nem ellentétesek. A terhelt a magánféllel szemben követelést nem érvényesíthet, beszámítási kifogással nem élhet.

Az egyéb érdekeltek

55. §

Az, akinek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással lehet, az őt érintő körben indítványokat és észrevételeket tehet, a határozat reá vonatkozó rendelkezése ellen jogorvoslattal élhet, és a tárgyaláson megjelenhet.

A képviselők

56. §

(1) A sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb érdekelt a jogait a képviselője útján is gyakorolhatja. Képviselőként ügyvéd járhat el. A jogai érvényesítésére képtelen sértett vagy magánvádló képviseletére a bíróság ügyvédet rendelhet ki.

(2) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező.

57. §

Ha a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb érdekelt cselekvőképtelen, a képviseletét a törvényes képviselője látja el, ha korlátozottan cselekvőképes, a képviseletét a törvényes képviselő láthatja el. Az e törvényben meghatározott esetben a képviseletre a gyámhatóság is jogosult.

58. §

(1) Ha a bűncselekménynek több sértettje van, maguk közül kijelölhetik a sértetti jogokat gyakorló természetes, illetőleg jogi személyt.

(2) Ha a pótmagánvád vagy a magánvád emelésére, illetőleg képviseletére többen jogosultak, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el. Ha erről megállapodás nem jött létre, a bíróság jelöli ki közülük a képviselőt.

(3) A magánfél képviseletére a polgári eljárásjog szabályai az irányadók.

A segítők

59. §

(1) A segítők a törvényben meghatározott tevékenységet fejthetnek ki a terhelt, a sértett és a tanú mellett.

(2) Ha a bűncselekménynek több sértettje van, avagy egyének közelebbről meg nem határozható létszámú és összetételű csoportja tekintendő sértettnek, a külön jogszabályban felhatalmazott társadalmi vagy más szervezet az ügyre vonatkozó álláspontját a bíróság előtt írásban kifejtheti.

VI. FEJEZET

AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

I. Cím

A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság eljárási cselekményeinek általános szabályai

60. §

Ha e törvény a kényszerintézkedések alkalmazása esetén az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozását megengedi, az ilyen cselekmény elrendelésének az egyéb feltételek megléte mellett is csak akkor van helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható, illetőleg ha a kisebb mértékű korlátozással járó más eljárási cselekmény olyan költséget okozna, amely nem áll arányban az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdekkel.

61. §

A bíróság és az ügyész a helyi önkormányzat jegyzőjét és más hatóságot megbízhat a büntetőeljárás érdekében szükséges eljárási cselekmény végzésével; a megbízásnak a hatóság köteles eleget tenni.

62. §

A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény elvégzése előtt a cselekménnyel érintett személyt a jogairól tájékoztatja, és a kötelezettségeire figyelmezteti.

63. §

(1) Az eljárásban részt vevő személyek személyes adatainak megismerésére és kezelésére a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság, a szakértő, valamint a bíróság vagy az ügyész által megkeresett hatóság az e törvényben meghatározott feladatainak teljesítése érdekében jogosult. A terhelt bűnügyi nyilvántartás céljára szolgáló személyes adatainak körét és a személyes adatok kezelésének szabályait külön törvény állapítja meg.

(2) A büntetőeljárásban részt vevő személy személyes adatait a szükséges mértékig kell jegyzőkönyvben rögzíteni.

(3) A büntetőeljárás során rögzített személyes adatok - ha e törvény kivételt nem tesz - nem törölhetők.

II. Cím

Általános eljárási szabályok

A határidők

64. §

(1) Az egyes eljárási cselekmények teljesítésére nyitva álló időtartamot (határidő), illetve azt az időtartamot, amelynek két eljárási cselekmény között el kell telnie (időköz), a törvény határozza meg, és a határidőt a törvény alapján a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság állapítja meg. A határidőt órákban, napokban, hónapokban vagy években kell megállapítani.

(2) Az órákban megállapított határidőbe minden megkezdett óra egész órának számít. A napokban megállapított határidőbe nem számít be az a nap, amelyre a határidő kezdetére okot adó körülmény esik (kezdőnap). A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon végződik, amelynek száma a kezdőnapnak megfelel, ha pedig a hónapban nincs ilyen nap, a hónap utolsó napján.

(3) Ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.

(4) A bírósághoz, az ügyészhez, illetőleg a nyomozó hatósághoz intézett beadványnak és az előttük teljesíthető eljárási cselekménynek a határideje a hivatali munkaidő végével jár le. Nem számít a határidő elmulasztásának, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.

(5) Az eljárási cselekmény elvégzésére meghatározott időpont a határnap.

A határnapot a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság állapítja meg.

Az igazolás

65. §

(1) Ha a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a magánfél, a pótmagánvádló, a tanú vagy a szakértő, továbbá a bírósági eljárásban az ügyész határidőt vagy határnapot, illetőleg a jogorvoslatra jogosult határidőt önhibáján kívül mulasztott, - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - igazolásnak van helye.

(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetőleg a határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével kezdődik. Hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.

(3) Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűsítik. Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztésével együtt az elmulasztott cselekményt is pótolni kell.

(4) Az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.

(5) Az igazolási kérelemnek az eljárás folytatására, illetőleg a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Ha az igazolási kérelem valószínűsíti a mulasztó vétlenségét, illetve azt, hogy az elmulasztott cselekmény pótlása megtörtént vagy megtörténik, az eljárási cselekmény vagy a határozat végrehajtása felfüggeszthető.

66. §

(1) Az igazolási kérelemről a határidőt, illetve a határnapot megállapító bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határoz. Jogorvoslati határidő elmulasztása esetén a jogorvoslat elbírálására jogosult határoz az igazolási kérelemről.

(2) Az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha

a) az igazolást e törvény kizárja,

b) a kérelem elkésett,

c) határidő elmulasztása esetén az igazolást kérő az elmulasztott cselekményt - a kérelem előterjesztésével együtt - nem pótolta, holott az lehetséges volt.

(3) Ha a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az igazolást kérő által pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna, az elmulasztott határnapon végzett eljárási cselekményt pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. A megismétlés eredményéhez képest a korábbi eljárási cselekmény hatályában tartásáról vagy teljes, illetőleg részleges hatályon kívül helyezéséről is határozni kell.

(4) Az igazolási kérelemnek helyt adó határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Az idézés és az értesítés

67. §

(1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság - ha e törvény kivételt nem tesz - azt idézi, akinek a jelenléte az eljárási cselekménynél kötelező, és azt értesíti, akinek a jelenléte nem kötelező, de azt a törvény lehetővé teszi.

(2) Az idézés és az értesítés rendszerint írásban vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtti személyes megjelenés alkalmával szóban történik. Az idézésnek, illetőleg értesítésnek tartalmaznia kell

a) a megidézettnek hol, mikor, milyen minőségben kell megjelennie,

b) az értesített hol, mikor, milyen minőségben jelenhet meg,

c) a távolmaradás következményeire való figyelmeztetést,

d) a vádirat benyújtása után a vádlott nevét és az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény megjelölését.

(3) Ha az idő hiánya, értesítés esetében az érintettek nagy száma indokolttá teszi, a (2) bekezdésben említetten kívül más alkalmas módon vagy eszközzel - különösen távbeszélő, telefax, számítógép útján - való idézésnek vagy értesítésnek is helye van. Sajtóhirdetményben tehető közzé az értesítés, ha ezt az érdekeltek rendkívül nagy száma indokolttá teszi.

(4) Minden esetben közölni kell, hogy az érintettet melyik bíróság, ügyészség, illetőleg nyomozó hatóság idézi, illetőleg értesíti; az idézés, illetve az értesítés tényét az ügy irataiban rögzíteni kell.

(5) A megidézett, illetőleg az értesített felhívható arra, hogy az ügyre vonatkozó iratait hozza magával.

(6) Az írásbeli idézést vagy értesítést zárt iratban kell megküldeni. Sajtóhirdetményben az értesítettek neve nem közölhető.

68. §

(1) Katonát (Btk. 122. § (1) bek.) rendszerint az elöljárója útján kell idézni, illetőleg értesíteni. Az idézés, illetőleg az értesítés az elöljáró egyidejű értesítése mellett közvetlenül is történhet, ha a megidézettnek, illetőleg az értesítettnek az idézés, illetve az értesítés küldőjének a székhelyén nincs elöljárója, és a késedelem az eljárási cselekmény elvégzését veszélyeztetné.

(2) A kiskorú idézéséről a gondozóját azzal a felhívással kell értesíteni, hogy a megjelenéséről gondoskodjék. Ha a kiskorú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a gondozója útján kell idézni, illetve értesíteni. A kiskorú idézését és értesítését a törvényes képviselőjével is közölni kell. Az idézéssel szembeni mulasztás következményei

69. §

(1) Ha a terhelt, a védő, a tanú vagy a szakértő idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen, haladéktalanul nem menti ki, vagy az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik

a) a terhelt elővezetése rendelhető el,

b) a tanú elővezetése rendelhető el vagy rendbírsággal sújtható,

c) a védő és a szakértő rendbírsággal sújtható.

(2) Ha a terhelt vagy a tanú önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki, a terhelt elővezetése rendelhető el, a tanú rendbírsággal sújtható vagy elővezetése rendelhető el. Az okozott költség megtérítésére a terheltet és a tanút kötelezni kell.

(3) Az (1) bekezdésben szabályozott esetben a tanút és a szakértőt a meg nem jelenésével, illetőleg az eltávozásával okozott költség megtérítésére határozattal kell kötelezni.

(4) A 68. § (1) bekezdése szerint idézett katona mulasztása esetén az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Ha a 68. § (2) bekezdése szerint idézett kiskorú nem jelenik meg, és gondozója nem igazolja, hogy a kiskorú meg nem jelenésében vétlen, a gondozó rendbírsággal sújtható, és a meg nem jelenéssel okozott költség megtérítésére határozattal kötelezhető.

(6) Ha az ügyész a bíróság értesítésében megjelölt időben és helyen olyan eljárási cselekményen nem jelenik meg, amelyen részvétele kötelező, erről a bíróság a felettes ügyészt tájékoztatja.

(7) Az idézéssel szembeni mulasztás következményei akkor alkalmazhatók, ha az idézés a 67-68. § rendelkezéseinek, kézbesítése pedig az e törvényben és a külön jogszabályban foglaltaknak, illetőleg az egyéb előírásoknak megfelel.

A kézbesítés

70. §

(1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság hivatalos iratának az érintett személy részére átadása (kézbesítés) történhet

a) személyesen,

b) posta útján,

c) hirdetményi úton,

d) a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság kézbesítője útján,

e) nemzetközi jogsegély keretében.

(2) A címzett az iratot az azt küldőnél is átveheti.

(3) Ha a sértettnek vagy az egyéb érdekeltnek meghatalmazottja van, a részére szóló iratot - az idézés kivételével - a meghatalmazottnak kell kézbesíteni.

(4) Ha hirdetményi kézbesítésnek van helye, az iratot tizenöt napra ki kell függeszteni a bíróság, valamint a címzett utolsó lakóhelye szerinti helyi önkormányzat hirdetőtáblájára. Az iratot a bíróságnál történt kifüggesztéstől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni.

(5) Államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat csak a bíróságnál, az ügyésznél, illetőleg a nyomozó hatóságnál kézbesíthető. A címzett az iratot nem viheti magával; a címzettnek államtitkot vagy szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell adni. Hirdetményi úton is ilyen kivonatot kell kézbesíteni. A bíróságnak, az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak kézbesítendő iratokra e korlátozások nem terjednek ki.

Megkeresések

71. §

(1) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság állami és helyi önkormányzati szervet, köztestületet, gazdálkodó szervezetet, alapítványt és társadalmi szervezetet kereshet meg tájékoztatás adása végett, és ennek teljesítésére legfeljebb harminc napos határidőt állapíthat meg. A megkeresett - ha törvény másképp nem rendelkezik - köteles a megkeresést teljesíteni, illetőleg a teljesítés akadályát közölni.

(2) A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság helyi önkormányzatot és más hatóságot iratok rendelkezésre bocsátása végett is megkereshet.

Az ügyek egyesítése és elkülönítése

72. §

(1) Ha a büntető ügyben több terhelt van, velük szemben rendszerint egyazon eljárást kell folytatni. Ez a rendelkezés a bűnpártolóra és az orgazdára is kiterjed.

(2) Egyesíteni lehet azokat az ügyeket, amelyek együttes elbírálása az eljárás tárgyára vagy az eljárásban részt vevő személyekre tekintettel, illetve egyéb okból célszerű.

(3) Az ügyek egyesítését mellőzni kell, illetőleg az ügyeket el kell különíteni, ha a terheltek nagy száma vagy egyéb ok a felelősségnek ugyanabban az eljárásban történő elbírálását jelentősen nehezítené.

(4) Az elkülönített ügy iratait a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, ügyészhez vagy nyomozó hatósághoz kell áttenni.

Intézkedések az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben

73. §

(1) Ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik; elrendeli a terhelt lakóhelyének megállapítását, tartózkodási helyének felderítését, és - szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén - a bíróság vagy az ügyész elfogató parancsot bocsát ki.

(2) Ha a hatóság vagy hivatalos személy olyan terhelt tartózkodási helyéről szerez tudomást, akivel szemben az (1) bekezdés szerinti intézkedéseket rendeltek el, köteles erről az elrendelő bíróságot, az ügyészt, illetőleg a nyomozó hatóságot értesíteni.

(3) Azt, aki ellen elfogató parancsot bocsátottak ki, megtalálása esetén őrizetbe kell venni, és huszonnégy órán belül az elfogató parancsot kibocsátó bíróság vagy ügyész elé kell állítani.

(4) Az elfogató parancsot vissza kell vonni, mihelyt elrendelésének oka megszűnt. A visszavonásról az elfogató parancsot kibocsátó bíróság, illetőleg ügyész intézkedik.

A bűnügyi költség

74. §

(1) Bűnügyi költség

a) az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig, továbbá a perújítási eljárás, a rendkívüli felülvizsgálati, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett,

b) a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a magánvádlónak, a terhelt és a sértett törvényes képviselőjének az ügyben felmerült készkiadása, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte,

c) a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjában említett költség különösen a tanú megjelenésével felmerült költség, a szakértő, illetőleg a szaktanácsadó részére megállapított munkadíj és költségtérítés, a lefoglalt dolog szállításával és megőrzésével felmerült költség, a tolmács díja és költségtérítése, az elővezetéssel felmerült költség.

(3) Ha a külön jogszabály rendelkezése alapján a terheltet személyes költségmentesség illeti meg, a kirendelt védő díját és a védőnek az állam által előlegezett, indokolt készkiadását az állam viseli. A személyes költségmentességre jogosult terhelt számára a büntető ügy iratairól kért másolat kiadása illetékmentes.

(4) Az okozott költség viselésére kötelező határozatnak a költség viselésére vonatkozó rendelkezése elleni jogorvoslat halasztó hatályú.

VII. FEJEZET

A BIZONYÍTÁS

I. Cím

A bizonyítás általános szabályai

A bizonyítás tárgya

75. §

(1) A bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek.

(2) A bizonyítás a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek - különösen a polgári jogi igénynek - elbírálásában jelentős tényekre is kiterjedhet.

(3) Nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyek köztudomásúak, vagy amelyekről az eljáró bíróságnak, ügyésznek, illetőleg nyomozó hatóságnak hivatalos tudomása van.

A bizonyítás eszközei

76. §

(1) A bizonyítás eszközei a tanúvallomás, a szakvélemény, a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat és a terhelt vallomása.

(2) A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat és tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntetőeljárás megindítása előtt készített, illetőleg beszerzett.

A bizonyítás törvényessége

77. §

(1) A bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése és biztosítása során e törvény rendelkezései szerint kell eljárni. Jogszabály elrendelheti a bizonyítási cselekmények teljesítésének, a bizonyítási eszközök megvizsgálásának és rögzítésének, valamint a bizonyítási eljárások lefolytatásának meghatározott módját.

(2) A bizonyítási cselekmények végzésekor az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi jogait és a kegyeleti jogot tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra.

A bizonyítékok értékelése

78. §

(1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.

(2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje.

(3) A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.

(4) Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.

II. Cím

A tanúvallomás

79. §

(1) Tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyítandó tényről tudomása lehet.

(2) Akit tanúként megidéztek, köteles az idézésnek eleget tenni, és - ha e törvény nem tesz kivételt - vallomást tenni.

(3) Az idézésben a tanú arra is felhívható, hogy a feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával.

(4) A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költséget a külön jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság megállapítja és megtéríti. Erre a tanút a kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.

80. §

A tanú érdekében segítőként meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja. Az idézésben a tanút erről tájékoztatni kell.

A tanú vallomástételének akadályai

81. §

(1) Nem hallgatható ki tanúként

a) a lelkész, illetőleg az egyházi személy arról, amire a hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn,

b) a védő arról, amiről mint védő szerzett tudomást, vagy amit a terhelttel védői minőségében közölt,

c) akitől a testi vagy szellemi állapota miatt nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás.

(2) Államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő tényről nem hallgatható ki tanúként az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést.

(3) A felmentés megadására jogosultakat külön törvény határozza meg. Külön törvényi rendelkezés hiányában a felmentést a bíróság adhatja meg.

82. §

(1) A tanúvallomást megtagadhatja

a) a terhelt hozzátartozója,

b) az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben,

c) aki a foglalkozásánál vagy a közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelességét megsértené, kivéve, ha ez alól a külön jogszabály szerint jogosult felmentette.

(2) A tanút a kihallgatása elején a mentességi okokról tájékoztatni és a jogaira figyelmeztetni kell. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni.

(3) A megtagadás jogosságáról az eljáró bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határoz.

83. §

(1) A tanú vallomástételének akadályát figyelembe kell venni, ha az akár a bűncselekmény elkövetésekor állt fenn, akár a kihallgatáskor áll fenn.

(2) A tanúnak a 81. § (1) bekezdése a) és b) pontjában, a (2) bekezdésében, illetőleg a 82. § (1) bekezdése c) pontjában meghatározott mentessége az annak alapjául szolgáló viszony megszűnése után is fennmarad.

84. §

A 83. § rendelkezése ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

A tanú kihallgatása

85. §

(1) A tanúkat egyenként kell kihallgatni.

(2) A kihallgatás kezdetén meg kell kérdezni a tanútól a nevét, a születési idejét és helyét, anyja nevét, a lakóhelyének és tartózkodási helyének címét, a foglalkozását, a személyazonosító okmány számát, valamint azt, hogy a terhelttel vagy a sértettel rokoni viszonyban van-e, vagy hogy az ügyben más okból érdekelt vagy elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadhatja.

(3) A kihallgatás elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya (81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire.

(4) A tanú kihallgatásánál jelen lehet az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak felvilágosítást adhat a jogairól, de más tevékenységet nem végezhet, és a vallomást nem befolyásolhatja. A kihallgatást követően az arról készült jegyzőkönyvet megtekintheti, és észrevételeit írásban vagy szóban előterjesztheti.

86. §

(1) A tizenkettedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A kihallgatása esetén a hamis tanúzás következményeire való figyelmeztetést mellőzni kell.

(2) Aki szellemi vagy egyéb állapota miatt korlátozottan képes megítélni a tanúvallomás megtagadásának jelentőségét, tanúként csak akkor hallgatható ki, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője vagy a tanúként kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó hozzájárul. A törvényes képviselő vagy a kihallgatandó által megjelölt hozzátartozó a tanú érdekében ügyvédet hatalmazhat meg.

(3) Ha a tanú és a törvényes képviselő között érdekellentét van, a (2) bekezdésben írt jogokat a gyámhatóság gyakorolja.

87. §

A tárgyalást megelőzően a tanú bíróság előtti kihallgatásának akkor van helye, ha

a) a tanú az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van,

b) megalapozottan feltételezhető, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet meg.

88. §

(1) A kihallgatása során a tanú a hozzá intézett kérdésekre válaszol, de arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggően előadja. Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. Az eljárás azonos szakaszában a tanú újabb kihallgatásánál a személyi adatokat - ha azok nem változtak - nem szükséges rögzíteni.

(2) A tanú kérelmére a vallomásának egyes részeit szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni.

Fogadalom a tanú vallomása előtt

89. §

(1) A tanú a bíróság előtt a bíróság engedélyével fogadalmat tehet. A tanút a fogadalom tételének lehetőségére a kihallgatását megelőzően figyelmeztetni kell.

(2) A fogadalmat arra kell tenni, hogy a tanú a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat és csakis az igazat mondja el, és ebből semmit sem hallgat el.

90. §

(1) A fogadalom rendszerint élőszóval, a felolvasott szövegminta utána mondásával történik.

(2) Ha a tanú néma, de írni tud, a fogadalomtétel a fogadalom szövegének aláírásával, ha nem tud írni, tolmács alkalmazásával történik.

A fogadalom tételének mellőzése

91. §

A tanú nem tehet fogadalmat, ha a tizennegyedik életévét nem töltötte be.

92. §

A tanú fogadalom tételére ugyanabban az eljárásban csak egyszer kerülhet sor. A tanú a későbbi vallomását a korábban tett fogadalomra való hivatkozással erősítheti meg.

Kényszerintézkedés a tanúval szemben

93. §

Ha a tanú a vallomástételt, illetőleg az eljárási cselekménynél való közreműködést a következményekre történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető.

94. §

Ha a tanú a mentességére hivatkozással tagadja meg a vallomástételt, az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

III. Cím

A tanú védelme

95. §

A tanú életének és testi épségének vagy személyes szabadságának védelme, valamint annak érdekében, hogy a tanú a vallomástételi kötelezettségének eleget tegyen és a vallomását megfélemlítés nélkül tegye meg, a tanút az e törvényben meghatározottak szerint védelemben kell részesíteni.

A tanú személyi adatainak zárt kezelése

96. §

(1) A tanú, illetve az érdekében eljáró ügyvéd kérelmére vagy hivatalból elrendelhető, hogy a tanú személyi adatait (85. § (2) bek.) - a nevén kívül - elkülönítve, zártan kezeljék. Kivételesen indokolt esetben a tanú nevének zárt kezelése is elrendelhető. Ezekben az esetekben a tanú zártan kezelt adatait csak az ügyben eljáró bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tekintheti meg.

(2) Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság tagja a tanú személyazonosságát az azonosítására alkalmas iratok megtekintésével állapítja meg. Különösen védett tanú

97. §

Különösen védetté nyilvánítható a tanú, ha

a) vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik,

b) a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható,

c) személyét és tartózkodási helyét a gyanúsított és a védő nem ismeri, és

d) személyének felfedése esetén a tanú vagy hozzátartozója élete, testi épsége vagy személyes szabadsága súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

A tanú személyes védelme

98. §

Különösen indokolt esetben a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság úgy rendelkezhet, hogy a rendőrség a tanú, illetve hozzátartozója részére a külön jogszabályban meghatározott személyi védelmet nyújtson.

IV. Cím

A szakvélemény

A szakértő alkalmazása

99. §

(1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni.

(2) Az ügyben eljáró bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság szakértőt alkalmaz, ha a számára bizonyítandó tény, illetőleg eldöntendő kérdés:

a) halál oka és annak körülményei,

b) maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás bekövetkezése és annak oka,

c) mérgezés és annak oka,

d) lőfegyver, lőszer, robbanóanyag azonosítása,

e) radioaktív anyag azonosítása,

f) kábítószer azonosítása,

g) kézirat és okirat valódisága, illetőleg hamisított volta,

h) pénz és bélyeg hamisított volta, illetőleg valódisága,

i) közveszély vagy tűzvész keletkezésének oka.

(3) Szakértő alkalmazása kötelező, ha

a) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés személy kóros elmeállapota,

b) a bizonyítandó tény, illetőleg az eldöntendő kérdés kényszergyógykezelés vagy kényszergyógyítás szükségessége,

c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik,

d) elhalt személy kihantolására kerül sor.

(4) Szakértőt a bíróság, az ügyész, illetőleg - a (3) bekezdés a) és b) pontjában foglalt eseteket kivéve - a nyomozó hatóság alkalmazhat.

100. §

(1) A szakértő alkalmazása kirendeléssel történik. A szakértő kirendeléséről szóló határozatnak meg kell jelölnie

a) a szakértői vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértőnek választ kell adnia,

b) a szakértő részére átadandó iratokat és tárgyakat, ha az átadás nem lehetséges, az iratok és a tárgyak megtekinthetésének helyét és idejét,

c) a szakvélemény előterjesztésének határidejét.

(2) Ha a szakvélemény elkészítéséhez sürgős részvizsgálatra van szükség, e vizsgálat kirendelő határozat nélkül, az ügyész vagy a nyomozó hatóság szóbeli rendelkezése alapján is elvégezhető.

101. §

(1) Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni. Ha a vizsgálat jellege szükségessé teszi, több szakértő is kirendelhető. Ez úgy is történhet, hogy a kirendelés csak a szakértői csoport vezetőjét jelöli ki, és feljogosítja őt arra, hogy a többi szakértőt bevonja.

(2) A halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni. Jogszabály más esetben is kötelezővé teheti több szakértő alkalmazását.

A szakértő

102. §

(1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság igazságügyi szakértőt, ha pedig ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt (eseti szakértő) rendelhet ki szakértőként.

(2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetője jelöli ki az eljáró szakértőt, erről a kirendelőt értesíti.

(3) A szakértő kirendeléséről a kirendelő, az eljáró szakértő kijelöléséről az intézmény, illetve testület vezetője értesíti a terheltet, a védőt és a sértettet; ha a szakértőt a bíróság rendelte ki, erről az ügyészt is értesíti.

A szakértő kizárása

103. §

(1) Szakértőként nem járhat el

a) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá mint sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója,

b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy jár el, valamint ezek hozzátartozója,

c) aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt,

d) a halál oka és körülményei vizsgálatánál továbbá a kihantolásnál az az orvos, aki a meghalt személyt közvetlenül a halála előtt gyógykezelte, illetve aki megállapította a halál beálltát,

e) a szakértői intézmény szakértője, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok az intézmény vezetőjére áll fenn,

f) akit az ügyben szaktanácsadóként vettek igénybe,

g) akitől elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható.

(2) A szakértő a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a kirendelőnek haladéktalanul bejelenteni; intézmény kirendelése esetén a bejelentést az intézet vezetője útján kell megtenni.

(3) A szakértő kizárásáról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határoz, amely előtt az eljárás folyik.

(4) A 83-84. § rendelkezései a szakértőre értelemszerűen irányadók.

Szakértői vizsgálat

104. §

(1) A szakértő köteles az ügyben közreműködni és szakvéleményt adni.

(2) A szakértőt a kirendelés alól az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyik, fontos okból határozattal felmentheti. A szakértő - intézmény kirendelése esetén annak vezetője útján - a kirendelőt értesíti, ha

a) a szakkérdés nem tartozik a szakértő szakismereteinek körébe,

b) a szakkérdésben külön jogszabály alapján meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni,

c) a szakértői tevékenység ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha a tevékenység zavartalan ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének a feltételei nincsenek meg.

105. §

(1) A szakértő szakértői vizsgálat alapján ad véleményt. A szakértő a vizsgálatot a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni.

(2) A szakértő köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, a terhelttől, a sértettől, a tanúktól és az eljárásba bevont többi szakértőtől felvilágosítást kérhet. Ha ez a feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelőtől újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértő a kirendelő felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet.

(3) A szakértő a vizsgálat során személyt vizsgálhat meg, hozzá kérdéseket intézhet, tárgyakat megtekinthet és vizsgálhat. Ha a szakértő olyan tárgyat vizsgál meg, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét lehetőleg az eredeti állapotban úgy kell megőriznie, hogy az azonosság, illetőleg a származás megállapítható legyen.

(4) A kirendelő meghatározhatja azokat a vizsgálatokat, amelyeket a szakértőnek a kirendelő jelenlétében kell elvégezni.

(5) A szakértő értesíteni köteles a kirendelőt, ha annak a hatáskörébe tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény elvégzése szükséges.

Közreműködési kötelezettség a szakértő eljárása során

106. §

(1) A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintő szakértői vizsgálat csak a kirendelő külön rendelkezése alapján végezhető. A terhelt és a sértett köteles a szakértői vizsgálatnak magát alávetni, kivéve a műtétet és a műtétnek minősülő vizsgálati eljárást. A sértett köteles a szakértői vizsgálat elvégzését egyéb módon (pl. adatszolgáltatással) is elősegíteni.

(2) A szakértői vizsgálattal okozott kárért - külön jogszabály szerint - kártalanításnak van helye.

(3) Ha a terhelt a közreműködési kötelezettségét nem teljesíti, vele szemben kényszer alkalmazható. Ha a sértett szegi meg közreműködési kötelezettségét, rendbírsággal sújtható.

(4) Az (1)-(3) bekezdésnek a sértettre vonatkozó rendelkezéseit a tanúra is alkalmazni kell, azonban a 81-82. § rendelkezései irányadók.

Az elmeállapot megfigyelése

107. §

(1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértői megfigyelése szükséges, a bíróság - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára - a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendeli el. A fogva levő terheltet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, a szabadlábon levő terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvőbeteg intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidőt a bíróság a megfigyelést végző intézet véleménye alapján egy hónappal meghosszabbíthatja.

(2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van.

A szakvélemény előterjesztése

108. §

(1) A szakértő a szakvéleményt szóban előadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő.

(2) A szakvélemény magában foglalja

a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat (lelet),

b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését,

c) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás),

d) a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény).

(3) A szakértő a szakvéleményt a saját nevében adja.

(4) Ha a vizsgálatban több szakértő működött közre, a véleményben fel kell tüntetni, hogy melyik szakértő milyen vizsgálatot végzett. Ha több szakértő azonos véleményre jut, a szakvéleményt közösen is előterjeszthetik (együttes szakvélemény). Több szakterülethez tartozó szakkérdésben a szakértők a szakvéleményüket egyesíthetik (egyesített szakvélemény).

(5) Az írásbeli szakvéleményt a szakértőnek alá kell írnia. Ha a kirendelt szakértő intézmény, illetve testület volt, a szakvéleményt annak vezetője is aláírja.

109. §

Ha a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával ellentétben álló vagy az egyébként szükséges, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság felhívására a szakértő köteles a kért felvilágosítást megadni, illetve a szakvéleményt kiegészíteni.

A szakértő meghallgatása

110. §

(1) A szakvélemény szóbeli előadása előtt meg kell állapítani a szakértő személyazonosságát, és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. Az eseti szakértőt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának következményeire. A szakvélemény előadása után a szakértőhöz kérdéseket lehet intézni.

(2) A szakvéleménynek a tárgyaláson történő előadása előtt az igazságügyi szakértőt figyelmeztetni kell a szakértői esküjére.

(3) Az a szakértő, aki nem tett szakértői esküt, fogadalmat tesz arra, hogy a szakvéleményét részrehajlás nélkül, a legjobb tudása és lelkiismerete szerint adja elő. A tanú fogadalomtételére vonatkozó szabályokat az eseti szakértőre értelemszerűen alkalmazni kell.

Más szakértő alkalmazása

111. §

(1) Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértőt kell kirendelni. Ennek során szakértői intézmény vagy testület véleménye is beszerezhető.

(2) Ha külön jogszabály által feljogosított intézmény vagy testület az ügyben már adott szakvéleményt, szakértőként más is kirendelhető.

(3) A terhelt és a védő a nyomozás során indítványozhatja más szakértő kirendelését. A kirendelésről az ügyész határoz.

(4) Ha kényszergyógykezelésről kell határozni, a terhelt, a törvényes képviselője vagy a házastársa, illetőleg élettársa vagy a védő indítványára más szakértőt is ki kell rendelni.

(5) Ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során szakértőt rendelt ki, és a vádlott vagy a védő a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indítványozza (263. § (2) bek.), a bíróságnak ugyanazon tényre más szakértőt is ki kell rendelnie. E rendelkezés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértőt, vagy a terhelt, illetve a védő által felkért személy (intézmény, testület) szakértőként való bevonását a bíróság, illetőleg az ügyész engedélyezte.

112. §

(1) A terhelt és a védő közölheti az ügyésszel, illetőleg a bírósággal, hogy szakvéleményt kíván készíttetni és benyújtani.

(2) A terhelt vagy a védő által szakvélemény készítésére felkért személy (intézmény, testület) szakértőként való bevonásáról a bíróság, illetőleg az ügyész határoz. A felkért szakértő - e minőségének elismerése után - a szakértői vizsgálatokban közreműködhet; a bírósági eljárásban a bíróság, illetőleg az ügyész által kirendelt szakértővel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik.

(3) Ha a bíróság vagy az ügyész a felkért személy bevonását megtagadja, az elkészített vélemény az okiratra vonatkozó szabályok szerint használható fel.

A szakértői kötelezettség megszegésének következményei

113. §

(1) Ha a szakértő a közreműködést vagy a véleménynyilvánítást a megtagadás következményeire történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető.

(2) A szakértőt akkor is rendbírsággal lehet sújtani, ha a szakvélemény előterjesztésével indokolatlanul késlekedik.

(3) Ha a szakértő a mentességére hivatkozva tagadja meg a véleményadást, az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig nem kötelezhető közreműködésre.

A tolmács

114. §

(1) Ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét vagy az általa értett más nyelvet kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni.

(2) Ha a kihallgatandó személy süket vagy néma, általában tolmács igénybevételével vagy írásbeli érintkezés útján kell kihallgatni.

(3) E törvénynek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a tolmácsra megfelelően irányadók. Tolmácson a fordítót is érteni kell.

V. Cím

A tárgyi bizonyítási eszköz és az okirat

A tárgyi bizonyítási eszköz

115. §

(1) Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy (dolog), amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az, amely a bűncselekmény elkövetésének nyomait hordozza, vagy a bűncselekmény elkövetése útján jött létre, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy amelyre a bűncselekményt elkövették.

(2) E törvény alkalmazásában tárgyi bizonyítási eszköz az irat, a rajz és minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi vagy más eljárással adatokat rögzít.

Az okirat

116. §

(1) Okirat az a bizonyítási eszköz, amely valamilyen tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és arra alkalmas.

(2) Az okiratra vonatkozó rendelkezések irányadók az okiratból készült kivonatra és az olyan tárgyra is, amely valamely tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének igazolása céljából a 115. § (2) bekezdésében megjelölt módon készült.

(3) A tanú a vallomását saját kezűleg vagy más módon leírhatja. A saját kezűleg leírt és aláírt vallomást, vagy a más módon leírt vallomást, amelynek aláírását két tanú, illetőleg bíró vagy közjegyző hitelesítette, az iratokhoz kell csatolni.

VI. Cím

A terhelt vallomása

117. §

(1) A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát.

(2) A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, továbbá amit mond, illetőleg rendelkezésre bocsát, vele szemben is felhasználható. A figyelmeztetést és a terhelt válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.

(3) A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függően a katonai rendfokozatára és a kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdődik. Ezt követi a terhelt részletes kihallgatása.

(4) Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.

118. §

(1) A terhelthez kérdések intézhetők, és módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadja.

(2) A terhelt beismerése esetén - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is.

(3) A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását saját kezűleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.

VII. Cím

A bizonyítási eljárások

A szemle

119. §

(1) Szemlét a bíróság, illetőleg az ügyész rendel el és tart, ha a bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy helyszín megtekintése, illetőleg tárgy vagy helyszín megfigyelése szükséges.

(2) A szemlénél rendszerint szakértőt kell alkalmazni.

(3) A szemle alkalmával a bizonyítás szempontjából jelentős körülményeket részletesen rögzíteni kell. A szemlén fel kell kutatni és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítási eszközöket, és gondoskodni kell a megfelelő módon történő megőrzésükről. A szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, kép- vagy hangfelvételt, illetve képet és hangot egyidejűleg rögzítő felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni, és azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.

(4) Ha a szemle tárgyát egyáltalán nem, vagy csak jelentős nehézség, illetve költség árán lehetne a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani.

(5) A terhelt, a tanú, a sértett vagy más személy szemlének alávethető, a birtokában levő tárgyat a szemle céljából köteles rendelkezésre bocsátani. A terhelt erre kényszeríthető; ha más szegi meg ezt a kötelességét, rendbírsággal sújtható.

(6) A szemle során a 83. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

120. §

(1) A bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság a helyszínen hallgatja ki a terheltet és a tanút (helyszíni kihallgatás), ha az addigi kihallgatás után is szükséges, hogy a bűncselekmény helyszínén nyilatkozzék, és mutassa meg az elkövetés helyét, a bűncselekménnyel összefüggő más helyet, tárgyi bizonyítási eszközt vagy a cselekmény lefolyását.

(2) A helyszíni kihallgatás előtt a terheltet, illetőleg a tanút ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses helyet, cselekményt vagy tárgyi bizonyítási eszközt milyen körülmények között észlelte, és miről ismerné fel.

A bizonyítási kísérlet

121. §

(1) A bíróság, illetőleg az ügyész bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e.

(2) A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni, mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetőleg megtörténhetett.

A felismerésre bemutatás

122. §

(1) A bíróság, illetőleg az ügyész felismerésre bemutatást rendel el és tart, ha az személy vagy tárgy felismerése céljából szükséges. A terheltnek vagy a tanúnak felismerésre legalább három személyt vagy tárgyat kell be mutatni.

(2) A felismerésre bemutatás előtt azt, akitől a felismerés várható, részletesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat milyen körülmények között észlelte, milyen kapcsolata van vele, milyen ismertető jeleiről tud.

(3) Személyek bemutatása esetén az ügytől független és a felismerést végző által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fő ismertető jegyekben megegyező tulajdonságú - így különösen vele azonos nemű, hasonló korú, testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és öltözetű - személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. Tárgyak bemutatása esetén a kérdéses tárgyat hasonló tárgyak között kell elhelyezni. A kérdéses személynek vagy tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitől jelentősen nem térhet el, és nem lehet feltűnő.

(4) A bemutatást több felismerő személy esetében is külön-külön, egymás távollétében kell végezni.

(5) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell végezni, hogy a felismerésre bemutatott a tanút ne ismerhesse fel, illetőleg ne észlelhesse. Ha a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, erről a felismerésre bemutatásnál is gondoskodni kell.

123. §

(1) A bizonyítási kísérletre és a felismerésre bemutatásra a szemle szabályait értelemszerűen alkalmazni kell.

(2) A bíróság, illetőleg az ügyész a szemle, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.

(3) A szemlét, a bizonyítási kísérletet és a felismerésre bemutatást - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság is elrendelheti és tarthatja.

A szembesítés

124. §

(1) Ha a terheltek, a tanúk, illetőleg a terhelt és a tanú vallomásai egymással ellentétesek, az ellentétet szükség esetén szembesítéssel lehet tisztázni. A szembesítettek a vallomásukat egymással élőszóban közlik; megengedhető, hogy egymásnak kérdéseket tegyenek fel.

(2) Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését mellőzni kell.

(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött személyt akkor lehet szembesíteni, ha a szembesítés a kiskorúban nem kelt félelmet.

A szakértők párhuzamos meghallgatása

125. §

Ha a szakértők véleménye eltér, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni.

VIII. FEJEZET

A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK

I. Cím

Az őrizetbe vétel

126. §

(1) Az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása.

(2) Az őrizetbe vétel szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja - különösen tettenérés - esetén rendelhető el, feltéve, hogy a terhelt előzetes letartóztatása valószínűsíthető.

(3) Az őrizet legfeljebb hetvenkét óráig tarthat. Ennek elteltével a terheltet - ha a bíróság az előzetes letartóztatását nem rendelte el, vagy az őrizetet nem hosszabbította meg - szabadon kell bocsátani. A terheltet szabadon kell bocsátani, ha a bíróság az őrizet tartama alatt az előzetes letartóztatását nem rendelte el.

(4) Ugyanazon bűncselekmény miatt - ha a körülmények nem változtak - az őrizetbe vétel újra nem rendelhető el.

(5) A terheltnek az őrizetbe vétel elrendelését megelőző hatósági fogvatartását az őrizet tartamába be kell számítani.

127. §

(1) Az őrizetbe vétel elrendeléséről és megszüntetéséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határoz.

(2) Ha az őrizetbe vételt a nyomozó hatóság rendelte el, erről az ügyészt huszonnégy órán belül értesíti.

(3) A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni; ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni.

128. §

(1) Az őrizetbe vétel elrendeléséről és a fogvatartás helyéről huszonnégy órán belül értesíteni kell a terhelt által megjelölt hozzátartozót; ennek hiányában a terhelt által megjelölt más személy is értesíthető.

(2) A terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más személyt gondozás céljából a hozzátartozójának, illetőleg az arra alkalmas intézménynek kell átadni. A kiskorú elhelyezéséről a gyámhatóság útján kell gondoskodni, a terhelt által gondozott más személy esetében a helyi önkormányzat jegyzőjét kell értesíteni. Intézkedni kell a terhelt felügyelet nélkül maradó vagyonának és lakásának biztonságba helyezéséről is.

(3) A katona (Btk. 122. § (1) bek.) őrizetbe vételéről az elöljáróját is értesíteni kell.

II. Cím

Az előzetes letartóztatás

Az előzetes letartóztatás feltétele

129. §

(1) Az előzetes letartóztatás a terhelt személyi szabadságának bírói elvonása a jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtt.

(2) Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban a terhelt előzetes letartóztatásának akkor van helye, ha

a) megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött vagy szökést kísérelt meg,

b) megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,

c) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná a bizonyítást,

d) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Az előzetes letartóztatás elrendelése

130. §

(1) Az előzetes letartóztatás elrendeléséről - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára a IX. Fejezet VI. Címe szerinti eljárásban - a bíróság határoz.

(2) A bíróság előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat is elrendelhet.

(3) Ha a büntetőeljárásnak magánindítványra van helye, az előzetes letartóztatás a magánindítvány előterjesztése előtt nem rendelhető el.

(4) A bíróság az előzetes letartóztatás feltételeinek tisztázása érdekében a megkezdett ülést legfeljebb hat napra félbeszakíthatja, és a terhelt őrizetét az ülés félbeszakításának idejére meghosszabbíthatja.

Az előzetes letartóztatás tartama

131. §

(1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. A 129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontja alapján elrendelt előzetes letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes letartóztatást a megyei bíróság egyesbíróként eljárva hosszabbíthatja meg.

(2) A 129. § (2) bekezdésének c) pontja alapján elrendelt előzetes letartóztatás legfeljebb az elrendelésétől számított hat hónap elteltéig hosszabbítható meg.

(3) A vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása iránt az ügyész az előzetes letartóztatás határidejének lejárta előtt öt nappal tesz indítványt a bíróságnak.

(4) A nyomozási bíró határozata ellen bejelentett fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa, a megyei bíróság egyesbíróként hozott határozata elleni fellebbezést az ítélőtábla tanácsa bírálja el.

(5) A vádirat benyújtása után az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az első fokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt előzetes letartóztatás az eljárás jogerős befejezéséig, de mindegyik esetben legfeljebb a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamáig tart. Az előzetes letartóztatásnak a (2) bekezdésben meghatározott tartama ebben az esetben is irányadó.

132. §

(1) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama

a) hat hónapot meghalad, és az első fokú bíróság még nem hozott ügydöntő határozatot, az első fokú bíróság,

b) egy évet meghalad, a másodfokú bíróság az előzetes letartóztatás indokoltságát felülvizsgálja.

(2) Ha a vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás tartama egy évet meghalad, az előzetes letartóztatás indokoltságát az a bíróság, amely előtt az eljárás folyik, legalább hat havonta felülvizsgálja.

(3) Ha az előzetes letartóztatás tartama a három évet eléri, az előzetes letartóztatás megszűnik, kivéve, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása

133. §

(1) Az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványt a bíróság érdemben megvizsgálja, és erről indokolt határozatot hoz. Ha a terhelt, illetőleg a védő az ismételt indítványban új körülményre nem hivatkozik, a bíróság az indítványt érdemi indokolás nélkül elutasíthatja.

(2) Ha az előzetes letartóztatás elrendelése, illetőleg meghosszabbítása óta három hónap eltelt, a (1) bekezdés második mondata nem alkalmazható.

Intézkedés az előzetes letartóztatás elrendelése után

134. §

A vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóság, a vádirat benyújtását követően a bíróság az előzetes letartóztatott meghallgatása után haladéktalanul megteszi a 128. §-ban szabályozott intézkedéseket, ha ezek az őrizetbe vétel során nem történtek meg.

Az előzetes letartóztatás végrehajtása

135. §

(1) Az előzetes letartóztatást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

(2) A vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás kivételesen, a bíróság határozata alapján legfeljebb harminc napig; továbbá - ha a nyomozási cselekmény elvégzése ezt indokolttá teszi - az ügyész határozata alapján kétszer - alkalmanként legfeljebb tizenöt napig - rendőrségi fogdában is végrehajtható.

(3) A büntetés-végrehajtási szabályok az előzetesen letartóztatottra is vonatkoznak azokkal a kivételekkel, amelyeket külön törvény határoz meg.

(4) Az előzetes letartóztatott csak olyan korlátozásnak vethető alá, amely a büntetőeljárás jellegéből következik. Biztosítani kell, hogy az előzetes letartóztatott a büntetőeljárási jogait gyakorolhassa, védelméről gondoskodhasson, védőjével és - külföldi esetén - államának konzuli tisztviselőjével érintkezhessen.

Soron kívüli eljárás, az előzetes letartóztatás megszüntetése

136. §

(1) A bíróságnak, az ügyésznek, illetőleg a nyomozó hatóságnak arra kell törekednie, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson. Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell lefolytatni.

(2) Az előzetes letartóztatás nyomban megszűnik, illetőleg meg kell szüntetni, ha a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették, a vádemelést mellőzték, illetőleg elhalasztották, vagy ha az elrendelésének oka megszűnt.

(3) Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.

III. Cím

A lakhelyelhagyási tilalom

137. §

(1) A lakhelyelhagyási tilalom a terhelt mozgási szabadságát és a lakóhely szabad megválasztásának jogát korlátozza; a lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló a meghatározott területet, körzetet engedély nélkül nem hagyhatja el, a tartózkodási helyét, illetőleg a lakóhelyét nem változtathatja meg.

(2) A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének akkor van helye, ha a bűncselekmény jellegére, a terhelt személyi körülményeire, különösen az egészségi állapotára, idős korára, családi körülményeire tekintettel az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok ezzel is biztosíthatók.

(3) A lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről a bíróság határoz. A lakhelyelhagyási tilalmat elrendelő határozatában a bíróság előírhatja, hogy a terhelt meghatározott időközönként a rendőrségen jelentkezzék, és a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más korlátozásokat is elrendelhet.

(4) A bíróság a lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelheti a terhelt házi őrizetét is. Házi őrizet elrendelése esetén a bíróság által kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet a terhelt csak a bíróság határozatában meghatározott célból, az ott írt időben és távolságra hagyhatja el.

(5) A lakhelyelhagyási tilalom végrehajtását a rendőrség ellenőrzi. A házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség folyamatos őrzéssel is ellenőrizheti.

138. §

(1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az első fokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, az ezt követően elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az első fokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt lakhelyelhagyási tilalom az eljárás jogerős befejezéséig tart.

(2) Ha a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat a vádirat benyújtása előtt rendelte el, és azóta hat hónap eltelt anélkül, hogy az ügyész vádat emelt volna, a tilalom fenntartásának szükségességét a bíróság megvizsgálja. A vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott lakhelyelhagyási tilalom felülvizsgálatára a 132. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Házi őrizet elrendelése esetén a lakhelyelhagyási tilalom fenntartására az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

139. §

(1) Ha a terhelt a lakhelyelhagyási tilalmat megszegi, az előzetes letartóztatása rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható. A bíróság erre a terheltet a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor figyelmezteti.

(2) A terhelt a lakhelyelhagyási tilalom korlátozását kérheti, ha a munkahelyén való megjelenés, vagy más nyomatékos ok miatt a lakóhelyének elhagyása szükséges.

(3) A lakhelyelhagyási tilalom nyomban megszűnik, illetőleg meg kell szüntetni, ha a tartama lejárt, a nyomozást megszüntették, a vádemelést mellőzték, illetőleg elhalasztották, az eljárást jogerősen befejezték, vagy ha az elrendelésének oka megszűnt.

(4) A házi őrizet nyomban megszűnik, ha a 132. § (3) bekezdésében írt tartam lejárt.

(5) A lakhelyelhagyási tilalmat a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.

IV. Cím

Az ideiglenes kényszergyógykezelés

140. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés a kóros elmeállapotú terhelt személyi szabadságának bírói elvonása jogerős ítélet nélkül.

(2) Ideiglenes kényszergyógykezelésnek akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni.

(3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésére az előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó szabályok (130. § (1) bek.) irányadók.

141. §

(1) Ha a terhelt előzetes letartóztatásban van, az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésével egyidejűleg az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni.

(2) Ha az előzetesen letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges, de ideiglenes kényszergyógykezelésének elrendelésére nincs alap, az előzetes letartóztatást - a bíróság rendelkezése alapján - az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani.

142. §

(1) A vádirat benyújtása előtt elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés az első fokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart.

(2) Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől hat hónap eltelt, és az ügyész még nem nyújtott be vádiratot, az ideiglenes kényszergyógykezelés indokoltságát a megyei bíróság egyesbíróként eljárva felülvizsgálja.

(3) Az ideiglenes kényszergyógykezelés megkezdésétől számított egy év elteltével annak indokoltságát az ítélőtábla vizsgálja felül.

143. §

(1) A vádirat benyújtása után az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig, az első fokú bíróság által az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés a másodfokú eljárás befejezéséig, a másodfokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott, illetve a harmadfokú bíróság által elrendelt ideiglenes kényszergyógykezelés az eljárás jogerős befejezéséig tart.

(2) A vádirat benyújtása után elrendelt vagy fenntartott ideiglenes kényszergyógykezelés felülvizsgálatára a 132. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

144. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani.

(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtására a 135. § (3) bekezdése megfelelően irányadó. Az ideiglenesen kényszergyógykezelt a törvényes képviselőjével szóban ellenőrzés nélkül, ha pedig megalapozottan feltehető, hogy ezáltal az eljárást meghiúsítaná, ellenőrzés mellett érintkezhet.

145. §

(1) Az ideiglenes kényszergyógykezelés nyomban megszűnik, illetőleg meg kell szüntetni, ha a tartama lejárt, a nyomozást megszüntették, az eljárást jogerősen befejezték, vagy ha az elrendelésének oka megszűnt.

(2) Az ideiglenes kényszergyógykezelést a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti.

V. Cím

Az útlevél elvétele

146. §

(1) A bíróság az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom, valamint az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése mellett a terhelt útlevelének az elvételét is elrendeli.

(2) A bíróság a terhelt útlevelének elvételét az (1) bekezdésben fel nem sorolt esetekben is elrendelheti, ha olyan bűncselekmény miatt folyik eljárás, amelyre a törvény három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, és az útlevél elvétele a terhelt eljárási cselekményeknél való jelenlétének biztosítása végett indokolt.

(3) A (2) bekezdés esetén a vádirat benyújtása előtt az útlevél elvétele iránt az ügyész tesz indítványt.

(4) Az útlevél elvételére a lefoglalásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

(5) A bíróság a terhelt indokolt kérelmére hozzájárulhat ahhoz, hogy az útlevél-hatóság a terhelt külföldre utazását korlátozott időtartamra és területi hatállyal engedélyezze.

(6) A bíróság az útlevél visszaadását rendeli el, ha a nyomozást megszüntették, a vádemelést mellőzték, illetőleg elhalasztották, az elvétel oka megszűnt, illetőleg a büntetőeljárás jogerős határozattal befejeződött, kivéve, ha az útlevélnek a terhelt részére kiadásáról más jogszabály eltérően rendelkezik.

(7) A bíróság az útlevél elvételéről és visszaadásáról értesíti az útlevélhatóságot.

VI. Cím

Az óvadék

147. §

(1) A bíróság a 129. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben a terhelt előzetes letartóztatásának elrendelését mellőzheti, és az elrendelt előzetes letartóztatást megszüntetheti, ha a bűncselekményre és a személyi körülményekre tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését az óvadék letétele valószínűvé teszi. Óvadékot a terhelt vagy helyette más ajánlhat fel és tehet le.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.

(3) A felajánlott óvadék elfogadását a terhelt vagy a védő az előzetes letartóztatásról döntésre jogosult bíróságnál indítványozhatja. A felajánlott óvadékról és elfogadásáról a bíróság ülést tart, ezen az ügyészt, a terheltet, a védőt, valamint azt, aki az óvadékot felajánlotta, meghallgatja. Ha a védő az ülésen értesítés ellenére nem jelent meg, az ülés a védő távollétében is megtartható.

(4) A bíróság az óvadék elfogadását kimondó határozatában az óvadék összegét a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel határozza meg. Az óvadék elfogadásával egyidejűleg a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat, valamint a terhelt útlevelének elvételét is elrendelheti.

(5) Az óvadék ellenében a terhelt előzetes letartóztatásának mellőzését, illetőleg megszüntetését kimondó határozat ellen az ügyész élhet fellebbezéssel.

(6) A bíróság által jogerősen elfogadott óvadékot a bíróságon készpénzben kell letenni, ennek megtörténte után a fogva lévő terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

(7) Az óvadék elfogadása iránti indítvány elutasítása esetén a terhelt, illetőleg a védő óvadék elfogadása iránt ismételten terjeszthet elő indítványt, ha ebben új körülményre hivatkozik.

148. §

(1) Az óvadék mellett szabadlábon hagyott, illetőleg szabadlábra helyezett terhelt előzetes letartóztatását a bíróság elrendelheti, ha

a) a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelent meg, és elmaradását előzetesen alapos okkal nem mentette ki, vagy az akadály megszűnése után nyomban alapos okkal nem igazolta,

b) az óvadék elfogadása után a terhelt előzetes letartóztatásának más oka merült fel.

(2) Az óvadék összegét az óvadékot letevőnek vissza kell adni, ha

a) a terheltet - az (1) bekezdés a) pontja kivételével - letartóztatták,

b) az ügyész a nyomozást megszüntette, a vádemelést mellőzte vagy elhalasztotta,

c) a bíróság az eljárást jogerős ítélettel vagy megszüntető határozattal befejezte.

(3) Szabadságvesztés kiszabása esetében az óvadékot akkor lehet visszaadni, ha a büntetés végrehajtását megkezdték.

(4) Az óvadékot letevő elveszti a jogát az óvadék összegére, ha az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból a terhelt előzetes letartóztatását elrendelték.

VII. Cím

A házkutatás, a motozás és a lefoglalás

A házkutatás

149. §

(1) A házkutatás a ház, lakás, egyéb helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített hely, továbbá az ott elhelyezett jármű átkutatása az eljárás eredményessége érdekében.

(2) Házkutatásnak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy az

a) a bűncselekmény elkövetőjének kézre kerítésére,

b) a bűncselekmény nyomainak felderítésére,

c) bizonyítási eszköz megtalálására vezet.

(3) Házkutatást a bíróság rendel el, végrehajtásához a nyomozó hatóságot igénybe veheti.

(4) A házkutatást rendszerint az érintett jelenlétében kell elvégezni, a megkezdése előtt közölni kell vele a házkutatást elrendelő határozatot, és - ha a házkutatás bizonyítási eszköz megtalálására irányul - fel kell őt szólítani, hogy a keresett dolgot adja elő. Ha az érintett a felszólításra a keresett dolgot előadja, a házkutatás nem folytatható.

(5) Ha a házkutatáson az érintett nincs jelen, és megbízottja sincs, az érdekeinek védelmére képviselőt kell kirendelni. Képviselőként bárki kirendelhető, akiről feltehető, hogy a házkutatással érintett érdekeit megfelelően védi.

(6) Közjegyzői vagy ügyvédi irodában házkutatás csak a bíróság jelenlétében végezhető, az irodában levő iratok tartalmát a házkutatás során csak a bíróság ismerheti meg, a házkutatás nem érintheti a büntetőeljárással össze nem függő iratokat.

(7) Az ügyész és a nyomozó hatóság a bíróság határozata nélkül tarthat házkutatást, ha a házkutatás késedelmes foganatosítása a (2) bekezdésben felsorolt cél elérését veszélyezteti.

(8) A (7) bekezdésben szabályozott esetben a bíróság határozatát utólag be kell szerezni. Ha a bíróság az indítványt elutasítja, a házkutatás eredménye bizonyítékként nem használható fel.

A motozás

150. §

(1) A motozás bizonyítási eszköz, elkobozható dolog megtalálása céljából a terhelt és az olyan személy ruházatának, testének és a nála levő, illetőleg a rendelkezése alatt álló járműnek, más tárgynak, csomagnak átvizsgálása, akiről megalapozottan feltehető, hogy bizonyítási eszközt tart magánál.

(2) Motozást a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendel el. Ha a motozást a bíróság, illetőleg az ügyész rendeli el, végrehajtásához a nyomozó hatóságot veszi igénybe.

(3) A motozás előtt az érintettet fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át, ha felszólításra a keresett dolgot előadja, a motozástól el kell tekinteni.

(4) Az érintett testének átvizsgálását csak a megmotozottal azonos nemű végezheti, és a motozásnál csak ilyen személy lehet jelen. E rendelkezés nem vonatkozik a motozásnál közreműködő orvosra.

(5) A motozásnál jelen lehet a motozás helyszínén tartózkodó, az érintett által megnevezett személy, kivéve az olyan személyt, akinek a jelenléte a nyomozás érdekeit veszélyezteti.

A lefoglalás

151. §

(1) A lefoglalás a bizonyítás érdekében, vagy az elkobzás biztosítására, a dolog birtokának hatósági elvonása a birtokos rendelkezése alól.

(2) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elrendeli annak a dolognak a lefoglalását

a) amely bizonyítási eszköz,

b) amely a törvény értelmében elkobozható,

c) amelynek a birtoklása jogszabályba ütközik.

(3) A vádirat benyújtása előtt a közjegyzői vagy ügyvédi iroda és a sajtótermék szerkesztősége iratai lefoglalását a bíróság rendeli el.

(4) A címzettnek még nem kézbesített postai és távközlési küldemény lefoglalását a bíróság rendeli el. A határozat meghozataláig csak a küldemény visszatartásának van helye.

(5) Ha a lefoglalást a bíróság, illetőleg az ügyész rendeli el, végrehajtásához a nyomozó hatóságot veheti igénybe.

(6) Késedelmet nem tűrő esetben a nyomozó hatóság a (3) és (4) bekezdésben meghatározott dolgokat őrzésbe veheti. Ebben az esetben a bíróság határozatát a lefoglalásról utólag be kell szerezni. Ha a bíróság az indítványt elutasítja, a dolog őrzését meg kell szüntetni, és azt annak kell visszaadni, akitől őrzésbe átvették.

152. §

(1) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át. Ha ezt önként nem teszi meg, rendbírsággal sújtható, kivéve a terheltet és azt, aki a tanúvallomást megtagadhatja, illetőleg aki tanúként nem hallgatható ki. Az átadás megtagadása nem akadálya annak, hogy a keresett dolgot házkutatással, illetve motozással megszerezzék. Erre az érintettet figyelmeztetni kell.

(2) Nem foglalhatók le

a) a terhelt és a védő között váltott levelek és más írásbeli közlések,

b) a védőnek az ügyre vonatkozó feljegyzései,

c) a terhelt és az olyan személy között váltott levelek és más írásbeli közlések, aki a tanúvallomást a 82. § (1) bekezdése alapján megtagadhatja,

d) más iratok, amelyeknek tartalmára a tanúvallomás megtagadható, ide értve az orvosi leleteket is.

(3) Nem foglalhatók le a terhelt és a tanúvallomás megtagadására a 82. § (1) bekezdése alapján jogosult személy között váltott levelek és más írásbeli közlések, feltéve, ha a dolgot a tanúvallomás megtagadására jogosult személy őrzi.

(4) Nem foglalhatók le azok az iratok sem, amelyeknek tartalmára a tanúvallomás megtagadható, ha az iratot a tanúvallomás megtagadására jogosult személy őrzi. Ez a korlátozás kiterjed annak a személynek a hivatali helyiségében őrzött iratokra és dolgokra, aki a 82. § (1) bekezdés c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadhatja.

(5) A (3)-(4) bekezdés szerinti korlátozás nem alkalmazható, ha

a) a tanúvallomás megtagadására jogosulttal szemben társtettesség, részesség, bűnpártolás vagy orgazdaság gyanúja merült fel,

b) a lefoglalandó dolog a bűncselekmény eszköze.

153. §

(1) Az irat lefoglalásakor gondoskodni kell arról, hogy a tartalma illetéktelen személy előtt rejtve maradjon.

(2) Ha az irat birtokosa az irat megvizsgálásához nem járul hozzá, azt zárt borítékban lepecsételve átadhatja a lefoglalást végzőnek, ellenkező esetben a lefoglalást végző ügyész, illetőleg nyomozó hatóság - betekintés nélkül - a helyszínen zárt kezelésbe veszi, lepecsételi és átadja a bíróságnak. A bíróság a lepecsételt irat lefoglalásáról haladéktalanul dönt.

(3) Ha az irat eredeti példányának lefoglalására nincs szükség, azt a terhelt, illetőleg az irat korábbi birtokosa kérésére vissza kell adni.

154. §

(1) A lefoglalt dolgot letétbe kell helyezni; ha a dolog letétbe helyezésre nem alkalmas, vagy azt más fontos ok indokolja, a megőrzéséről egyéb módon kell gondoskodni. Ez utóbbi esetben a lefoglalt dolognak a bűncselekménnyel kapcsolatos egyedi tulajdonságait rögzítő iratot vagy fényképet kell az ügy irataihoz csatolni.

(2) A lefoglalt dolgokat jegyzőkönyvben vagy más okiratban a mennyiségük, értékük, minőségi állapotuk feltüntetésével, egyedi azonosításra alkalmas módon fel kell sorolni.

(3) A lefoglalt dolgot úgy kell őrizni, hogy az változatlanul maradjon, a bűncselekmény esetleges nyomai el ne tűnjenek, a lefoglalt dolgot ne lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen.

155. §

(1) A lefoglalást a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megszünteti, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség. A lefoglalás megszüntetése helyett a más jogszabályban meghatározott módon kell eljárni, ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik.

(2) A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja.

(3) Ha nincs olyan személy, akinek a (2) bekezdés szerint a dolgot ki kell adni és ez az eljárás adataiból sem tűnik ki, a dolgot annak kell kiadni, aki a kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be.

(4) Ha olyan személy sincs, akinek a (3) bekezdés szerint lehetne a dolgot kiadni, vagy ilyen igény az eljárás adataiból nem tűnik ki, a dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták.

(5) A terheltnek a lefoglalt dolgot csak akkor lehet kiadni, ha azt a (2)-(4) bekezdés szerint másnak nem lehet kiadni.

(6) A terhelttől lefoglalt dolog a bíróság határozata alapján az állam tulajdonába kerül, ha az kétségtelenül mást illet, de a kiléte nem állapítható meg. A később jelentkező igénylő az elévülési időn belül kérheti a dolog kiadását, illetőleg az értékesítésből származó ellenértékét. Az igénylő kérelme tárgyában a bíróság határoz.

(7) Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni.

A lefoglalt dolog előzetes értékesítése

156. §

(1) A bíróság a lefoglalt dolog értékesítéséről határoz, ha a lefoglalt dolog

a) gyors romlásnak van kitéve,

b) huzamos tárolásra alkalmatlan.

(2) A bíróság a lefoglalt dolog értékesítése iránt akkor is határozhat, ha a lefoglalt dolog

a) kezelése, tárolása, illetve őrzése az értékével arányban nem álló költséggel járna,

b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.

(3) Az (1)-(2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.

(4) A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép.

A lefoglalt dolog visszatartása

157. §

(1) A terheltnek kiadandó lefoglalt dolgot a vele szemben megállapított pénzbüntetés, pénzmellékbüntetés, vagyonelkobzás, vagyoni előny, elkobzás alá eső érték, bűnügyi költség vagy a polgári jogi igény biztosítására vissza lehet tartani, erről az ügydöntő határozatban kell rendelkezni.

(2) A polgári jogi igény biztosítását szolgáló visszatartást meg kell szüntetni, ha a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított hatvan napon belül nem kért végrehajtást, illetőleg a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén hatvan napon belül nem igazolja, hogy a polgári perben biztosítási intézkedés iránti kérelmet nyújtott be.

Közös szabályok

158. §

(1) A házkutatást, a motozást és a lefoglalást az érintett kíméletével, lehetőleg a napnak a hatodik és huszonnegyedik órája között kell végezni. Biztosítani kell, hogy az intézkedés folytán ne kerüljenek nyilvánosságra a magánéletnek a büntetőeljárással össze nem függő körülményei; kerülni kell a szükségtelen károkozást.

(2) Az intézkedésről készített jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, hogy a tárgyi bizonyítási eszközt vagy más dolgot, tárgyat hol, milyen körülmények között találták meg.

(3) Aki a házkutatást, a motozást vagy a lefoglalást akadályozza, ezek tűrésére kényszeríthető, és - a terhelt kivételével - rendbírsággal sújtható.

VIII. Cím

A zár alá vétel

159. §

(1) A zár alá vétel a terheltnek a zár alá vett vagyontárgyak és vagyoni jogok feletti rendelkezési jogát függeszti fel. Zár alá vételt a bíróság rendel el.

(2) Ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban vagyonelkobzásnak, illetve vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésének van helye, illetőleg ha polgári jogi igényt érvényesítenek, és alaposan tartani lehet attól, hogy a kielégítést meghiúsítják, ezek biztosítására a terhelt egész vagyonának, vagyona meghatározott részének vagy egyes vagyontárgyainak zár alá vétele rendelhető el. A zár alá vételnek a közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzése iránt intézkedni kell.

(3) A magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítására zár alá vételnek csak a magánfél indítványára van helye. A nyomozás során azonban zár alá vételnek helye van a sértett indítványára.

(4) A zár alá vételt fel kell oldani, ha

a) az elrendelésének oka megszűnt,

b) a zár alá vételt meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget letétbe helyezték,

c) az eljárást vagyonelkobzás alkalmazása, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés nélkül fejezték be, illetőleg a polgári jogi igényt elutasították,

d) a polgári jogi igény megítélése esetén a magánfél a megállapított teljesítési határidő lejártától számított harminc napon belül nem kért végrehajtást,

e) a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén az ügyész, illetőleg a magánfél hatvan napon belül nem igazolta, hogy az igényét érvényesítette.

Biztosítási intézkedés

160. §

(1) Ha a zár alá vétel feltételeinek fennállása valószínűsíthető, és a terhelt a dolog elrejtését, rendelkezési jogának átruházását, elidegenítését megkísérli, a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész a zár alá vétel biztosítása vagy az elidegenítés megakadályozása végett biztosítási intézkedést alkalmazhat.

(2) A biztosítási intézkedés a terhelt ingó és ingatlan vagyona, vagyoni jogot megtestesítő értékpapírjai, gazdálkodó szervezet vagyonából megillető üzletrésze feletti rendelkezési jogának átmeneti, ideiglenes jellegű megakadályozása.

(3) A biztosítási intézkedés végrehajtása érdekében a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész az (1) bekezdésben meghatározott dolgokat lefoglalja, vagy a 61. §-ban felsorolt hatóságokat bízza meg a hatáskörükbe tartozó intézkedések elvégzése céljából. A hatóságok az intézkedéseket haladéktalanul kötelesek megtenni, és ennek megtörténtéről a nyomozó hatóságot, illetőleg ügyészt haladéktalanul tájékoztatni kötelesek.

(4) A nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész a 61. §-ban fel nem sorolt más szerveket, gazdálkodó szervezeteket is megkereshet a terhelt vagyonának (tőkeszámlájának, üzletrészének) zárolása céljából. A megkeresett szervek a biztosítási intézkedést nyilvántartásba veszik, rögzítik, és ennek megtörténtéről a megkeresést intéző nyomozó hatóságot, illetőleg ügyészt haladéktalanul tájékoztatni kötelesek .

(5) A biztosítási intézkedés elsősorban azzal szemben alkalmazható, akinek a zár alá vétel a rendelkezési jogát függesztené fel. Mással szemben akkor alkalmazható, ha a terhelttel - a dolog elrejtése, rendelkezési jogának átruházása, elidegenítésének megkísérlése céljából - való kapcsolattartása vagy ilyen kapcsolat létesítése megalapozottan feltételezhető.

(6) A biztosítási intézkedést követően a zár alá vétel elrendelését haladéktalanul indítványozni kell, és - ha ez a foganatosítást nem veszélyezteti - az érintettet értesíteni kell.

IX. Cím

Az eljárás rendjének biztosítása

A rendbírság

161. §

(1) Az e törvényben meghatározott esetekben a rend fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt ezer forinttól kétszázezer forintig, különösen súlyos vagy ismételt esetben ötszázezer forintig terjedő rendbírság szabható ki.

(2) A rendbírság összegének megállapításánál a kiszabására okot adó cselekmény súlyát és következményeit kell figyelembe venni.

(3) Rendbírság kiszabásáról a bíróság és az ügyész határoz.

(4) A rendbírság kiszabása ellen bejelentett jogorvoslatnak halasztó hatálya van.

Az elővezetés

162. §

(1) Az elővezetés személyi szabadságot korlátozó intézkedés annak érdekében, hogy az érintettet a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elé állítsák, vagy biztosítsák az eljárási cselekményen való részvételét.

(2) A törvényben meghatározott személyek elővezetésének elrendeléséről a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezik.

(3) Az elővezetést a rendőrség hajtja végre. Az elővezetést az általa nyomozott ügyben, az illetékességi területén eljáró nyomozó hatóság is végrehajthatja. A rendőr az érintett személyt az elővezetést elrendelő határozatban megjelölt helyre kíséri, szükség esetén kényszert alkalmazhat.

(4) Az elővezetést általában a napnak a hatodik és huszonnegyedik órája között kell végrehajtani.

(5) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság rendelkezhet úgy, hogy a rendőr az elővezetés foganatosítása helyett az érintett személy útbaindulását ellenőrizze, ha megalapozottan feltehető, hogy az elővezetés célja ezzel is elérhető.

(6) Katona (Btk. 122. § (1) bek.) elővezetése iránt az elővezetendő elöljáróját kell megkeresni.

Testi kényszer alkalmazása

163. §

(1) Ha megalapozottan feltehető, hogy eljárási cselekmény biztosítása vagy bizonyítási cselekmény foganatosítása céljából testi kényszer alkalmazása szükséges, erről az eljárási cselekmény elvégzését elrendelő bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság rendelkezhet. A testi kényszer alkalmazásáról rendelkezhet az eljárási cselekményt vagy a bizonyítási cselekményt végző bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság is.

(2) Testi kényszer a terhelttel, a sértettel, a tanúval, valamint az eljárási cselekményt akadályozó más személlyel szemben alkalmazható.

(3) A testi kényszer alkalmazására a bíróság és az ügyész elsősorban a rendőrséget veszi igénybe.

(4) Kivételesen a bírósági eljárási cselekménynél jelenlévő büntetésvégrehajtási őr is igénybe vehető testi kényszer alkalmazására, ez azonban nem terjedhet ki bizonyítási cselekmény érdekében alkalmazott testi kényszerre.

MÁSODIK RÉSZ

IX. FEJEZET

A NYOMOZÁS

I. Cím

Általános rendelkezések

Alapvető rendelkezés

164. §

(1) A büntetőeljárás - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nyomozással kezdődik.

(2) A nyomozás során fel kell deríteni a bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni és biztosítani kell a bizonyítási eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e.

Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolata

165. §

(1) Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot utasítja. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásaiba, és ezek adatait felhasználhatja. Egyes nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi.

(2 ) A nyomozó hatóság az ügyésznek az ügy nyomozására vonatkozó utasításait határidőre teljesíti, az ügyészt - annak rendelkezése szerint - a nyomozás elrendeléséről és az ügy állásáról írásban vagy szóban tájékoztatja. Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetőleg az ügyész hatáskörébe tartozik, erről az ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.

(3) Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja.

(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a nyomozó hatóság a nyomozást a 35. § (2) bekezdése alapján önállóan végzi.

(5) Az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást írásban vagy szóban adhatja.

A jegyzőkönyv

166. §

(1) A nyomozási cselekményekről - ideértve az ügyész, valamint a nyomozó hatóság intézkedéseit -, ha e törvény másképp nem rendelkezik, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság jegyzőkönyvet készít. A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető vagy a nyomozó hatóság tagja veszi fel.

(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni

a) az eljáró hatóság megnevezését,

b) az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény megnevezését és a gyanúsított nevét,

c) a nyomozási cselekmény helyét és idejét,

d) a jelen lévő ügyész, nyomozó hatóság tagja, eljárásban résztvevő személy és képviselője, tanú, tanú érdekében eljáró ügyvéd, hatósági tanú és jegyzőkönyvvezető nevét,

e) a kihallgatott terhelt és tanú, a meghallgatott szakértő nevét, valamint az e törvényben meghatározott más személyi adatokat.

(3) A jegyzőkönyvben röviden le kell írni a nyomozási cselekmény menetét akként, hogy a jegyzőkönyv alapján az eljárási szabályok megtartását is ellenőrizni lehessen. A gyanúsított és a tanú vallomását a jegyzőkönyvnek a szükséges részletességgel kell tartalmaznia. A kihallgatott indítványozhatja a vallomásának szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalását. Ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság az indítványt nem tartja indokoltnak, azt elutasítja, és egyidejűleg a kihallgatottat tájékoztatja a 116. § (3) bekezdésében foglaltakról; az indítvány elutasítását és a tájékoztatást jegyzőkönyvbe foglalja.

(4) Ha a szakértő a szakvéleményt szóban adja elő, ennek jegyzőkönyvbe vételére a (3) bekezdés irányadó.

(5) A jegyzőkönyvet a nyomozási cselekményt végző ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság tagja és a jegyzőkönyvvezető aláírja. A gyanúsított, a tanú és a tolmács a jegyzőkönyv minden oldalát aláírja. Ha a gyanúsított, a tanú vagy a tolmács a jegyzőkönyv aláírását megtagadja, a megtagadás tényét és annak közölt vagy ismert indokát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(6) Ha a nyomozási cselekményen jelenlévő gyanúsított, védő, sértett, egyéb érdekelt, tanú vagy az érdekében eljáró ügyvéd az eljárással összefüggő esemény vagy nyilatkozat jegyzőkönyvbe vételét kéri, ez csak abban az esetben tagadható meg, ha ennek megtörténtéről az ügyésznek, illetőleg a nyomozó hatóság tagjának nincs tudomása.

(7) A jegyzőkönyvet az ügyész vagy a nyomozó hatóság eljáró tagja szükség esetén kijavítja vagy kiegészíti, a kijavítást és a kiegészítést aláírja, és arról az érdekelteket értesíti. A jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését illetően az értesített észrevételt tehet.

167. §

(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság elrendelheti a nyomozási cselekménynek gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel történő rögzítését; elrendeli, ha a gyanúsított, a védő vagy a sértett ezt a költségek egyidejű előlegezésével indítványozza. A rögzítés ilyen módja a jegyzőkönyvet nem pótolja, de az ügyész vagy a nyomozó hatóság által készített, a képet és a hangot egyidejűleg rögzítő felvétel esetében a jegyzőkönyvben mindössze a jelenlevőket, az elkészítés helyét, idejét és egyéb körülményeit kell feltüntetni.

(2) A gyorsírói feljegyzést, a kép- vagy hangfelvételt vagy a nyomozási cselekménynek egyéb módon történő rögzítésével létrejött felvételt külön jogszabály rendelkezései szerint kell megőrizni.

(3) A gyorsíróra a szakértőkre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

A jelentés

168. §

(1) A nyomozó hatóság tagja az általa végzett nyomozási cselekményekről - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - jegyzőkönyv helyett jelentést készíthet. Az ügyész elrendelheti egyes nyomozási cselekmények megismétlését, és ezekről jegyzőkönyv felvételét.

(2) A jelentés tartalmazza a 166. § (2) bekezdésének a)-c) és e) pontjában meghatározott adatokat, az elvégzett eljárási cselekmények megjelölését, és ezek tartalmának tömör összefoglalását akként, hogy az eljárási szabályok megtartását is ellenőrizni lehessen. A gyanúsított és a tanú kihallgatásáról készült jelentés tartalmazza a vallomás lényegét.

(3) A jelentést a nyomozó hatóság eljáró tagja írja alá.

A határozat

169. §

(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság a kizárásról (32. §, 39. §), az igazolási kérelem elbírálásáról (66. §), a mulasztással és a meg nem jelenéssel okozott költség viselésére kötelezésről (69. §), a tanúnak és a szakértőnek a mentességre történt hivatkozása el nem fogadásáról (94. §, 113. § (3) bek.), a szakértő kirendeléséről (100. §, 111. §), kizárásáról (103.§), felmentéséről (104. §), bevonásáról (112. §), a kényszerintézkedésekről (VIII. Fejezet) - kivéve az elővezetést (162. §) és a testi kényszer alkalmazását (163. §) -, a feljelentés elutasításáról (174. §), a nyomozás részbeni mellőzéséről (187.§), az eljárás felfüggesztéséről (188. §), a nyomozás megszüntetéséről (190. §, 192. §) határozatot hoz. Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság más intézkedéseit nem foglalja határozatba.

(2) A határozatban meg kell nevezni azt, akire a rendelkezés vonatkozik, és fel kell tüntetni az azonosításhoz szükséges személyi adatokat. A határozatban fel kell tüntetni

a) az ügyész vagy a nyomozó hatóság megnevezését,

b) a bűncselekményt, amely miatt az eljárás folyik,

c) a határozatban megállapított rendelkezést és a jogszabályt, amelyen az alapul.

(3) A határozatot röviden azoknak a tényeknek a feltüntetésével kell indokolni, amelyek a határozat rendelkezéseire okot adtak.

(4) A határozatot jegyzőkönyvbe, vagy más módon írásba kell foglalni, és azzal kell közölni, akire a rendelkezése vonatkozik, továbbá azzal is, akinek az eljárási jogait érinti. A gyanúsítottal közölt határozatot a védővel is közölni kell. A határozatot a jelenlevőknek át kell adni és szóban is közölni kell, egyébként pedig kézbesítés útján kell közölni.

(5) Ha névcsere, szám- vagy számítási hiba és más hasonló elírás történt, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a határozat kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti. A kijavítást a határozatra fel kell jegyezni. A kijavításra vonatkozó értesítésre a 166. § (7) bekezdése értelemszerűen irányadó.

II. Cím

A büntetőeljárás megindítása nyomozással

A nyomozás megindításának alapja

170. §

(1) A nyomozás az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján vagy feljelentésre indul meg.

(2) Nyomozást az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendel el, és erről feljegyzést készít. A feljegyzésből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt és - ha a gyanúsított ismert - ki ellen és mikor indítottak nyomozást. Ha nyomozást feljelentésre indítanak, az elrendelését rendszerint a feljelentést tartalmazó iraton kell feljegyezni.

(3) A nyomozás elrendeléséről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül kell határozni, feltéve, ha a feljelentést nem utasítják el.

(4) Nyomozási cselekménnyel - nyomozás elrendelése nélkül - indul meg a nyomozás, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a bizonyítási eszközök biztosítására, a gyanúsított személy megállapítása, elrejtőzésének megakadályozása, a bűncselekmény befejezésének, újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása végett, vagy késedelmet nem tűrő más okból nyomozási cselekményt végez. A nyomozás megindításának tényéről és idejéről utólag haladéktalanul feljegyzést kell készíteni.

A feljelentés

171. §

(1) Bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A feljelentés kötelező, ha annak elmulasztása bűncselekmény.

(2) A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni.

A magánindítvány

172. §

(1) Magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt csak a jogosult feljelentése alapján indítható büntetőeljárás. A magánindítvány előterjesztőjének bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni.

(2) A magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát be kell szerezni, ha a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető.

(3) A magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. A (2) bekezdésben meghatározott esetben ezt a határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a magánindítványra jogosult a felhívásról tudomást szerzett. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt.

(4) A magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.

173. §

(1) A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni. A feljelentést nyomban nyilvántartásba kell venni.

(2) A feljelentést más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, de köteles azt a nyomozó hatóságnak megküldeni. Ha a feljelentés azonnali intézkedést kíván, azt el kell fogadni.

(3) Ha a feljelentést nem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznél, illetve nyomozó hatóságnál tették, a feljelentést ez is köteles átvenni, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalni, és az eljárásra jogosultnak megküldeni.

(4) A távbeszélőn vagy más technikai eszközzel történt feljelentésre az (1) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni.

A feljelentés elutasítása

174. §

(1) Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy

a) a cselekmény nem bűncselekmény,

b) a büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22. §) állapítható meg,

c) eljárás halál, elévülés vagy kegyelem (Btk. 32. § a)-c) pont) folytán nem indítható,

d) a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik,

e) a cselekményt már jogerősen elbírálták.

(2) Az (1) bekezdés a), valamint c)-e) pontjában meghatározott esetekben, továbbá ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki (Btk. 22. § a) pont), a feljelentés elutasítására a nyomozó hatóság is jogosult.

(3) A feljelentést nem lehet elutasítani, ha

a) kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,

b) elkobzásnak, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésnek a büntethetőségtől függetlenül helye van, kivéve ha az elkobzásra, illetőleg vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére való kötelezésre irányuló eljáráshoz a bizonyítékok rendelkezésre állnak.

(4) A feljelentés elutasításáról értesíteni kell a feljelentőt és azt is, aki magánindítványt terjesztett elő. A feljelentést elutasító határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.

175. §

(1) A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a feljelentést elutasíthatja, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik.

(2) A feljelentés nem utasítható el, ha az (1) bekezdésben meghatározott személy más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.

III. Cím

A nyomozás lefolytatása

A nyomozás határideje

176. §

(1) A nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és be kell fejezni. Ha a nyomozás elrendelésétől, illetve megindulásától két hónap eltelt, indokolt esetben a nyomozás határidejét az ügyész két hónappal, ha ez a határidő letelt, a megyei főügyész legfeljebb a büntetőeljárás megindításától számított egy évig meghosszabbíthatja.

(2) Egy éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb az ellene folyó büntetőeljárás megindításától számított két évig terjedhet.

Nyomozási cselekmény elvégzése határozat nélkül

177. §

Az ügyész és a nyomozó hatóság az olyan kényszerintézkedéseket, amelyeknek elrendelésére egyébként jogosult (126. §, 149. §. 150. §, 151. §) halasztást nem tűrő esetben nyomban elvégezheti, és bizonyítási cselekmények (119. §, 121. §, 122. §) elvégzését rendelheti el (halaszthatatlan nyomozási cselekmény). Az eljárási cselekményről készült jegyzőkönyvben a halaszthatatlanság tényét fel kell tüntetni.

A nyomozó hatóság egyéb adatszerző tevékenysége

178. §

(1) A nyomozó hatóság a büntetőeljárás megindítása után annak megállapítására, hogy vannak-e bizonyítási eszközök, és ezek hol találhatók, puhatolást végezhet, ennek során felvilágosítást kérhet, iratokat megtekinthet, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, szaktanácsadót vehet igénybe,

(2) A nyomozó hatóság a puhatolás során fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat kiválasztathat, illetőleg felismertethet.

(3) A nyomozó hatóságnak az a tagja, aki a puhatolást végezte, erről jelentést készít. A jelentés tartalmára a 168. § (2) bekezdésének rendelkezései irányadók.

A gyanúsított kihallgatása

179. §

(1) Ha a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a gyanúsítottat a 117-118. § szerint kihallgatja. A fogva lévő gyanúsítottat huszonnégy órán belül ki kell hallgatni.

(2) A gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével.

(3) A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki védőt. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki.

(4) A gyanúsított 117. § (2) bekezdése szerinti figyelmeztetésének ki kell terjednie arra, hogy a vallomás tételét időlegesen is megtagadhatja. Ha a gyanúsított ezt követően kéri, őt ki kell hallgatni.

180. §

(1) Nem tehető fel a gyanúsítottnak a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés.

(2) A gyanúsított belegyezése nélkül a vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.

A tanú kihallgatása

181. §

(1) A tanút az ügyész, illetőleg - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság a 79-88. § szerint kihallgatja. A tanúnak nem tehető fel a 180. § (2) bekezdésében tilalmazott, továbbá olyan kérdés, amely a feleletre útmutatást tartalmaz.

(2) A feljelentő tanúként kihallgatható. Ha a feljelentés tartalmazza a feljelentő előadását, a tanúkénti kihallgatása mellőzhető.

(3) A tanú a szóbeli kihallgatást követően írásban is tehet vallomást. Az ügyész vagy a nyomozó hatóság engedélyezheti, hogy a tanú szóbeli kihallgatás nélkül írásban, a 116. § (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően tegyen vallomást; erre őt figyelmeztetni kell. A tanú jogairól és kötelezettségeiről szóló figyelmeztetést jegyzőkönyvbe kell foglalni, és a 116. § (3) bekezdés szerinti okirathoz kell csatolni.

Szaktanácsadó közreműködése

182. §

(1) Az ügyész, valamint a nyomozó hatóság a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, megszerzéséhez, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem szükséges, illetőleg az ügyész vagy a nyomozó hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kér.

(2) Szaktanácsadó igénybevétele kötelező, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják.

(3) Ha a szaktanácsadó eljárása során a személy testének sérthetetlenségét érintő cselekmény elvégzése szükséges, erről az ügyész vagy a nyomozó hatóság külön rendelkezik.

(4) Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó rendelkezéseket a szaktanácsadóra megfelelően alkalmazni kell.

A hatósági tanú

183. §

(1) A nyomozó hatóság a felismerésre bemutatás, a házkutatás, a motozás végrehajtásánál, valamint az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv ismertetésénél hatósági tanút alkalmazhat.

(2) A nyomozási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és a kötelességeiről fel kell világosítani. A nyomozási cselekményt úgy kell lefolytatni, hogy azt a hatósági tanú nyomon követhesse. A hatósági tanú a nyomozási cselekményre észrevételt tehet.

(3) Hatósági tanúként olyan, lehetőleg érdektelen személyt kell igénybe venni, aki képes érzékelni és igazolni a nyomozási cselekmény elvégzését. Nem lehet hatósági tanú az eljáró ügyész, a nyomozó hatóság tagja; az eljáró ügyészség vagy nyomozó hatóság alkalmazottja csak akkor lehet hatósági tanú, ha más személy igénybevételének elháríthatatlan akadálya van.

(4) A hatósági tanúként közreműködésre senki sem kötelezhető.

(5) A nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a hatósági tanúk nevét, lakcímét, érdektelenségét vagy esetleges érdekeltségét. Ha a hatósági tanú az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság alkalmazottja, a lakcíme helyett a munkakörét, illetve beosztását kell feltüntetni. Ha a nyomozási cselekmény során a hatósági tanú észrevételt tett, a jegyzőkönyvben ezt is fel kell tüntetni.

(6) A tanú költségére vonatkozó rendelkezéseket a hatósági tanúra is alkalmazni kell.

Jelenlét a nyomozási cselekményeknél

184. §

(1) A nyomozási cselekményen az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét e törvény megengedni.

(2) Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. A védő jelen lehet az általa, illetve a gyanúsított által indítványozott tanú kihallgatásán is. A kihallgatáson jelenlévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdések feltevését indítványozhatja.

(3) A fogva lévő gyanúsított a kihallgatása előtt a védővel értekezhet.

185. §

(1) A gyanúsított, a védő és a sértett jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, indítványt terjeszthet elő és észrevételt tehet, a szakértő meghallgatásánál kérdések feltevését is indítványozhatja. A felsoroltaknak a nyomozási cselekményről való értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt a nyomozási cselekmény sürgőssége indokolja.

(2) A gyanúsított a szemlére és a bizonyítási kísérletre idézhető, ebben az esetben a nyomozási cselekmény a gyanúsított távollétében nem tartható meg.

(3) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, a nyomozás elősegítése érdekében bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható.

186. §

(1) Aki a nyomozási cselekményen jelen lehet, az arról készült jegyzőkönyvet nyomban megtekintheti.

(2) A gyanúsított, a védő és a sértett a nyomozás során is megtekintheti a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti.

(3) A gyanúsított és a védő azokról az iratokról, amelyeket megtekinthet, másolatot kérhet.

A nyomozás részbeni mellőzése

187. §

(1) A gyanúsított kihallgatása után az ügyész a további nyomozást határozattal mellőzheti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.

(2) A nyomozás részbeni mellőzéséről szóló határozatot közölni kell a sértettel, a feljelentővel és azzal is, aki magánindítványt terjesztett elő. Ha a határozattal érintettek száma nagy, a határozat közlése a 67. § (3) bekezdésében említett módon történhet.

A nyomozás felfüggesztése

188. §

(1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha

a) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható,

b) a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt,

c) az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható,

d) az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni,

e) jogsegély iránti megkeresés külföldi hatóság általi teljesítése szükséges és további, Magyarországon elvégzendő nyomozási cselekmény már nincs.

(2) Az eljárást folytatni kell, ha a felfüggesztés oka megszűnt.

(3) Az ügyész legfeljebb egy éves határidőt állapíthat meg

a) a külföldön tartózkodónak a visszatérésre,

b) az érdekeltnek kereset benyújtására, a személyi állapot kérdésének eldöntése érdekében,

c) ha a nyomozást az (1) bekezdés e) pontja alapján függeszti fel.

(4) Ha az ügyész által megállapított határidő eredménytelenül telt el, az eljárást folytatni kell.

(5) A nyomozás felfüggesztéséről szóló határozatot közölni kell az ismert helyen tartózkodó gyanúsítottal, a védővel, a feljelentővel és a sértettel.

(6) A nyomozás felfüggesztése után a gyanúsított személyét közvetlenül érintő eljárási cselekmény nem végezhető.

(7) A felfüggesztés tartama a nyomozás határidejébe nem számít be.

189. §

(1) A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1) bekezdésének a), c) és e) pontjában meghatározott esetekben. A nyomozást felfüggesztő határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.

(2) A 188. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetben az ügyész és a nyomozó hatóság az ügyet nyilvántartásba veszi, és ha az elkövető személyére utaló újabb adat birtokába jut, a nyomozást folytatja.

A nyomozás megszüntetése

190. §

(1) Az ügyész a nyomozást határozattal megszünteti,

a) ha a cselekmény nem bűncselekmény,

b) ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásáról sem várható eredmény,

c) ha nem a gyanúsított követette el a bűncselekményt, illetve ha a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,

d) ha büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, kivéve ha kényszergyógykezelés elrendelése látszik szükségesnek,

e) a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem miatt,

f) a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok miatt,

g) ha a magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiányzik, és az már nem pótolható,

h) ha a cselekményt már jogerősen elbírálták,

i) ha a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától számított két év eltelt (176. § (2) bek.).

(2) Az (1) bekezdés a), e), g) és h) pontjában meghatározott esetekben, továbbá ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki (Btk. 22. § a) pont), a nyomozás megszüntetésére a nyomozó hatóság is jogosult. A nyomozást megszüntető határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.

(3) A nyomozás megszüntetése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli; a gyanúsítottat kötelezni kell annak a költségnek viselésére, amely a mulasztása folytán merült fel.

(4) A nyomozást megszüntető határozatot egyidejűleg közölni kell a gyanúsítottal, a védővel, a sértettel, a feljelentővel és azzal is, aki magánindítványt terjesztett elő.

191. §

(1) A nyomozás megszüntetése - ha e törvény kivételt nem tesz - nem akadálya annak, hogy ugyanabban az ügyben utóbb az eljárást folytassák.

(2) Az eljárás folytatását az ügyész, ha pedig a nyomozást az ügyész szüntette meg, a felettes ügyész rendelheti el.

(3) Ha a nyomozás megszüntetése ellen nem éltek panasszal, illetve a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a bíróság rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették.

(4) Ha a bíróság a nyomozás folytatásának elrendelése iránti indítványt elutasította, változatlan alapon a nyomozás folytatásának elrendelése iránti ismételt indítvány előterjesztésének nincs helye.

A nyomozás megszüntetése az együttműködő gyanúsítottal szemben

192. §

(1) A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja esetében az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság az ügyész engedélyével a nyomozást megszüntetheti, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy az ügy, illetőleg más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, amely az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződik.

(2) A nyomozásnak az (1) bekezdés alapján történt megszüntetése esetén az állam téríti meg azt a kárt, amely a gyanúsítottat a polgári jog szerint terheli. Ha a kártérítésről polgári perben kell határozni, a kárigény jogalapját vélelmezni kell.

(3) Ha a nyomozást az (1) bekezdés alapján szüntetik meg, a 191. § rendelkezéseit alkalmazni kell. A határozat rendelkező részből és keltezésből áll. A rendelkező rész tartalmazza a bűncselekmény megjelölését, a nyomozás megszüntetésének tényét és a tájékoztatást arról, hogy a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban felmerült kár az állammal szemben miként érvényesíthető.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a terhelt más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható.

(5) A (2) és (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a 175. § alapján a feljelentést utasították el.

A nyomozás iratainak megismerése

193. §

(1) A nyomozás elvégzése után az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik -, a nyomozó hatóság a gyanúsítottnak és a védőnek az erre kijelölt helyiségben átadja a nyomozás iratait. Lehetővé kell tenni, hogy a gyanúsított és a védő az esetleges vádemelés alapjául szolgáló összes iratot - kivéve a zártan kezelt iratokat - megismerhesse.

(2) Az iratok megtekintésének határnapjáról a gyanúsítottat és a védőt értesíteni kell, a fogva levő gyanúsítottat a határnapra elő kell állítani. A gyanúsított és a védő a nyomozás kiegészítését indítványozhatja, egyéb indítványokat és észrevételeket tehet, az iratokról másolatot kérhet. A gyanúsítottat erre a jogára figyelmeztetni kell.

(3) A gyanúsított, illetőleg a védő indítványáról az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határoz.

(4) A gyanúsítottnak és a védőnek az iratok megtekintésének határnapját követően is lehetősége van arra, hogy megismerhesse az (1) bekezdés szerinti iratokat, azokról másolatot kérhessen.

194. §

(1) A nyomozás iratainak a 193. § (1) bekezdés szerinti átadásáról felvett jegyzőkönyv tartalmazza

a) a gyanúsítottnak és a védőnek átadott iratok megjelölését, a megtekintés kezdő és befejező időpontját,

b) a gyanúsított és a védő indítványait és észrevételeit,

c) ha a gyanúsított vagy a védő nem él a 193. § (1) bekezdésben biztosított jogával, ezt a tényt.

(2) Ha az iratról másolat készült, ezt az iratra fel kell jegyezni.

IV. Cím

Jogorvoslat a nyomozás során

195. §

(1) Akire nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.

(2) Nincs helye panasznak a más szakértőt kirendelő és a gyanúsított vagy a védő által szakvélemény elkészítésére felkért személy szakértőként való bevonását engedélyező határozat ellen (111-112. §).

(3) A panasznak - ha e törvény kivételt nem tesz - nincs halasztó hatálya. Kivételesen indokolt esetben a határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig felfüggesztheti.

(4) Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, köteles azt haladéktalanul felterjeszteni az elbírálásra jogosulthoz. Az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt az ügyész a hozzá érkezésétől számított tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül határozattal bírálja el.

(5) A panasz elbírálásáról a panaszt tevőt - a határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték - értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további panasznak nincs helye.

(6) A halaszthatatlan nyomozási cselekmény elleni jogorvoslatra az (1)-(4) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.

196. §

Az, akit az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése, vagy intézkedésének elmulasztása érint, ellenvetést tehet. A panaszt ellenvetésként kell elbírálni, ha elkésett, vagy nem a jogosulttól származik. Az ellenvetés alapján a szükséges és indokolt intézkedéseket az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megteszi.

197. §

Ha az ügyész a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének e) pontja alapján azért szüntette meg, mert a büntethetőség a hivatalból kezdeményezett eljárási kegyelem folytán szűnt meg, a gyanúsított a nyomozást megszüntető határozat közlésétől számított nyolc napon belül kérheti a nyomozás folytatását, ebben az esetben a nyomozást folytatni kell.

198. §

(1) Ha a feljelentést a sértett tette, a sértett a feljelentést elutasító határozat ellen, a nyomozás elrendelése iránt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül panasszal élhet.

(2) Ha az ügyész a nyomozást megszüntette, a sértett az eljárás folytatásának elrendelése iránt a határozat közlésétől számított nyolc napon belül panasszal élhet.

199. §

(1) Az ügyész, illetőleg a felettes ügyész a panasz alapján

a) a feljelentést elutasító, illetőleg a nyomozást megszüntető határozatot hatályon kívül helyezi, és dönt a nyomozás elrendeléséről vagy folytatásáról, illetve a vádemelésről,

b) a panaszt elutasítja, ha azt nem találja alaposnak.

(2) A panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádat emelhet, ha

a) a feljelentést a 174. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján utasították el, vagy

b) a nyomozást a 190. § (1) bekezdésének a)-d) vagy f) pontja alapján szüntették meg.

V. Cím

Bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés

Általános szabályok

200. §

(1) A nyomozásban az érintett tudta nélkül és leplezett eszközzel, illetve módszerrel történő adatszerzésnek (titkos adatszerzés) bizonyítási eszköz felderítése, a gyanúsított kilétének, tartózkodási helyének megállapítása vagy a gyanúsított elfogása érdekében a vádemelésig van helye.

(2) A nyomozó hatóság a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést e törvény alapján, a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést külön törvényben meghatározottak szerint végzi.

201. §

(1) Titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal szemben lehet alkalmazni. Mással szemben akkor alkalmazható, ha a gyanúsítottal való kapcsolattartás vagy ilyen kapcsolat létesítése megalapozottan feltehető, illetőleg az ügynek még nincs gyanúsítottja. A titkos adatszerzést nem gátolja, ha az kívülálló személyt elkerülhetetlenül érint.

(2) A titkos adatszerzésnek akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon az adat megszerzése kilátástalan, vagy lényegesen nagyobb nehézséggel jár, és ezúton az adat megszerzése valószínű.

(3) A nyomozás során e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a külön törvény alapján a nyomozás előtt engedélyezett és folyamatban levő, bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés további végrehajtására.

Bírói engedély

202. §

(1) Bírói engedéllyel lehet

a) a magánlakásban történteket technikai eszközzel megfigyelni és rögzíteni,

b) postai küldemény tartalmát megismerni, és technikai eszközzel rögzíteni,

c) telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmát megismerni, és azt technikai eszközzel rögzíteni.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt titkos adatszerzésre szolgáló eszközök és módszerek (különleges eszközök) alkalmazásának akkor van helye, ha az eljárás

a) öt évi, illetve ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény, illetőleg pénzhamisítás (Btk. 304. §),

b) bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, fegyveresen, illetőleg kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja miatt folyik.

(3) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában magánlakásnak minősül a lakás, a lakás céljára használt egyéb helyiség, tárgy, a lakáshoz tartozó nem lakás céljára szolgáló helyiség, az ezekhez tartozó bekerített hely, továbbá a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül minden más helyiség vagy terület.

203. §

(1) A titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt az ügyész írásban a bíróságnál terjeszti elő. Az előterjesztéssel egyidejűleg be kell mutatni az indítványban foglaltakat megalapozó iratokat. Az alkalmazás meghosszabbítására vonatkozó indítvány előterjesztésével egyidejűleg be kell mutatni a korábbi engedélyezés óta keletkezett iratokat is.

(2) Az indítványnak tartalmaznia kell

a) a különleges eszköz alkalmazásának helyét, telefonlehallgatás esetén a kapcsolási számot is,

b) a különleges eszköz alkalmazásával érintett nevét, illetőleg az azonosításra alkalmas adatot, valamint a vele szemben alkalmazni kívánt különleges eszköz megnevezését,

c) az alkalmazás tartamának kezdő és befejező időpontját, naptári napban meghatározva,

d) az alapul szolgáló bűncselekmény megnevezését és a bűncselekmény gyanújára okot adó adatokat,

e) a különleges eszköz elkerülhetetlen alkalmazását indokoló körülményeket, az alkalmazás célját, és annak valószínűsítését, hogy a megszerezni kívánt adat a különleges eszköz alkalmazásával elérhető,

f) halaszthatatlan elrendelés esetén annak okát és időpontját.

(3) A rendőrségi fogdában, illetőleg a büntetés-végrehajtási intézetben levő ügyvédi beszélő helyiségében akkor végezhető titkos adatszerzés, ha az ügyvéddel szemben a gyanúsított ellen folyamatban lévő üggyel összefüggő bűncselekmény gyanúja merült fel. Az ügyvédi irodában akkor végezhető titkos adatszerzés, ha az ügyvéddel szemben bűncselekmény gyanúja merült fel.

(4) A bíróság az indítvány előterjesztésétől számított huszonnégy órán belül határoz. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, vagy részben ad helyt, meghatározza, hogy kivel szemben, milyen különleges eszköz, mettől meddig alkalmazható. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

(5) A különleges eszköz alkalmazása legfeljebb kilencven napra engedélyezhető, ez ismételt indítványra legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, és az engedélyezés idején a különleges eszköz alkalmazásának az indítvány szerinti kezdő időpontja már elmúlt, az alkalmazás kezdő időpontja az engedélyezés napját követő nap.

(6) Ha az engedélyezés olyan késedelemmel járna, amely a titkos adatszerzés sikerét veszélyeztetné, az ügyész legfeljebb huszonnégy óra időtartamra elrendelheti a különleges eszköz alkalmazását (halaszthatatlan elrendelés). Ez esetben az elrendeléssel egyidejűleg az engedélyezés iránti indítványt is elő kell terjeszteni. Ha a bíróság az indítványt elutasította, változatlan alapon újabb halaszthatatlan elrendelésnek nincs helye.

(7) Ha a különleges eszköz alkalmazásával érintettnek személyes mentessége van, az indítvány előterjesztésével egyidejűleg a mentelmi jog felfüggesztésére, illetve a hozzájárulás megadására jogosultat értesíteni kell az indítványról.

A titkos adatszerzés végrehajtása

204. §

(1) A titkos adatszerzés végrehajtásáról okiratot kell készíteni, amely tartalmazza a megszerzett adat leírását, a megszerzés forrásának megjelölését, a megszerzés módjának leírását, helyének és időpontjának feltüntetését és az engedélyező végzés számát.

(2) A titkos adatszerzés során keletkezett és rögzített felvételek eredetiben való megóvásáról folyamatosan gondoskodni kell. Az erre tett intézkedést az okiratban fel kell tüntetni.

(3) A titkos adatszerzés során tett intézkedések, az abban érintett természetes és jogi személyek, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek adatai nem hozhatók nyilvánosságra.

(4) A titkos adatszerzést nyomban meg kell szüntetni, ha a célját elérte, továbbá, ha a további alkalmazásától nem várható eredmény. A titkos adatszerzést az ügyész haladéktalanul megszünteti, ha

a) az engedélyezett időtartam eltelt,

b) halaszthatatlan elrendelés esetén a bíróság az indítványt elutasította,

c) a nyomozást megszüntették.

(5) A titkos adatszerzés befejezését követő nyolc napon belül meg kell semmisíteni a titkos adatszerzés célja szempontjából érdektelen, rögzített adatot és az ügyben nem érintett személy rögzített adatait.

(6) A (4) bekezdés b) pontja esetében az addig rögzített adatokat meg kell semmisíteni.

(7) Az adatok megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell készíteni.

205. §

A távközlési szolgáltatást, valamint a küldemények továbbítását végzők kötelesek a titkos adatszerzés eszközeinek és módszereinek alkalmazását biztosítani, és a titkos adatszerzésre jogosult hatóságokkal együttműködni.

A titkosan szerzett adat felhasználása

206. §

(1) A titkosan szerzett adatot az adatszerzés végrehajtása során a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság ismerheti meg.

(2) Az ügyész - a külön törvény alapján a rendőrség által - a büntetőeljárás megindítását megelőzően szerzett titkos információgyűjtés adatait megismerheti.

(3) Ha az ügyész a titkosan szerzett adatot a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználja, a titkos adatszerzésről készült okiratot egyidejűleg csatolja az iratokhoz. Az ügyész kérésére a bíróság igazolást állít ki az adatszerzés engedélyezéséről. Az igazolást az okirattal együtt kell az iratokhoz csatolni. Ha az okirat csatolása a nyomozás iratainak megismerése után történt, a gyanúsítottat és a védőt erről értesíteni kell, és lehetőséget kell adni az irat megismerésére.

(4) A titkosan szerzett adat leírását tartalmazó, az adatszerzés végrehajtásáról készített okirat bizonyítékként felhasználható. A titkosan szerzett adat más büntetőeljárásban akkor használható fel, ha a felhasználás célja megegyezik az adatszerzés eredeti céljával.

(5) Nem lehet felhasználni azt a titkosan szerzett adatot, amelynek megszerzése során az ügyben eljáró védő vagy olyan személy az érintett, aki tanúként nem hallgatható ki.

(6) Az ügyész a titkos adatszerzés tényéről értesíti a bírói engedélyben érintettet, ha az érintett ellen nem indult büntetőeljárás, és az értesítés a titkos adatszerzés alapján indult büntetőeljárás sikerét nem veszélyezteti.

VI. Cím

A nyomozási bíró eljárása

A nyomozási bíró feladata

207. §

(1) A vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait első fokon a megyei bíróság elnöke által kijelölt helyi bírósági bíró (nyomozási bíró) látja el.

(2) A nyomozási bíró dönt

a) a vádirat benyújtása előtt a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedésekkel (129. §, 137. §, 140. §, 146. §, 147. §, 149. §, 151. § (3)-(4) bek., 153. §, 156. §, 159. §), az elmeállapot megfigyelésével (107. §) kapcsolatos indítványokról, valamint a védő kizárásáról (45. § (3) bek.),

b) a titkos adatszerzés engedélyezéséről (203. § (4) és (6) bek.),

c) a nyomozás megszüntetését követően a nyomozás folytatásának elrendeléséről (191. § (3) bek.),

d) az ügyész indítványára a tanú különösen védetté nyilvánításáról (97. §).

(3) A nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt az ügyész indítványára kihallgatja a különösen védett tanút és azt a tanút, aki az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van. A tanú kihallgatásának indítványozását a tanú és az érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti.

(4) A nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt az ügyész indítványára kihallgatja a tizennegyedik életévét be nem töltött tanút, ha megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson történő kihallgatása a fejlődését károsan befolyásolná. A tanú kihallgatásának indítványozását a törvényes képviselő, a gondozó és a tanú érdekében eljáró ügyvéd az ügyésznél kezdeményezheti.

(5) Az ügyész, a gyanúsított és a védő bizonyítás felvételét is indítványozhatja, ha megalapozottan feltehető, hogy az így megszerezhető bizonyítási eszköz a bírósági eljárásban már nem állna rendelkezésre, vagy az addigra jelentős mértékben megváltozna, illetőleg bizonyítási eszköz jellegét elveszítené.

Illetékesség

208. §

(1) A nyomozási bíró a megyei bíróság illetékességi területén lévő ügyészségek által folytatott eljárás során jár el, tekintet nélkül arra, hogy az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény elbírálása a helyi bíróság vagy a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

(2) A megyei bíróság elnöke a megyei bíróság területén lévő több helyi bíróságon is kijelölhet nyomozási bírót, és ebben az esetben a nyomozási bírók illetékességét a megyei bíróság elnöke állapítja meg. A nyomozási bíró bizonyítási cselekmény elvégzése esetén az illetékességi területén kívül is eljárhat.

Általános eljárási szabályok

209. §

(1) A nyomozási bíró eljárására a bírósági eljárás általános szabályai az e címben foglalt eltérésekkel alkalmazandók.

(2) Az ügyek egyesítésének és elkülönítésének nincs helye.

(3) Azt az eljárásában felmerült bűnügyi költséget, amelyet a 74. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az állam előlegez, a nyomozási bíró állapítja meg, de a megállapított összeget az ügyész előlegezi.

(4) Ha a nyomozási bíró azt észleli, hogy a nyomozás felfüggesztésének vagy megszüntetésének van helye, erről az ügyészt értesíti.

Az ülés

210. §

(1) A nyomozási bíró ülést tart, ha az indítvány tárgya

a) a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés (129. §, 137. §, 140. §, 146. §) elrendelése,

b) az előzetes letartóztatásnak az elrendelésétől számított hat hónapot meghaladó meghosszabbítása,

c) óvadék elfogadása (147. §),

d) elmeállapot megfigyelésének (107. §) elrendelése,

e) bizonyítási cselekmény elvégzése (207. § (3)-(5) bek.).

(2) Az ülés mellőzhető, ha az indítvány tárgya elmeállapot megfigyelésének elrendelése, és azon a gyanúsított az egészségi állapota miatt nem jelenhet meg, vagy a jogainak gyakorlására képtelen.

(3) A nyomozási bíró az iratok alapján dönt

a) az (1) bekezdésben fel nem sorolt kérdésekben,

b) ha az ülést a (2) bekezdés alapján mellőzi,

c) ha az indítvány nem az arra jogosulttól származik.

(4) A nyomozási bíró - ha ez szükséges - a (3) bekezdésben felsorolt esetekben is ülést tart.

211. §

(1) Ha az indítványt az ügyész terjeszti elő, az indítványában megjelöli az ülés időpontját, a gyanúsítottnak a nyomozási bíró előtti megjelenéséről gondoskodik, az ülés időpontjáról és helyéről a védőt értesíti. Ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, a nyomozási bíró meghatározza az ülés időpontját, intézkedik a szükséges iratok beszerzése iránt, az ülés időpontjáról és helyéről értesíti az indítványozót, az ügyészt, a gyanúsítottat és a védőt.

(2) Ha az ülésen az indítványozó nem jelenik meg, ezt úgy kell tekinteni, hogy az indítványt visszavonta. Ha az indítvány tárgya az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése, és a gyanúsított az állapota miatt nem jelenhet meg, vagy a jogainak gyakorlására képtelen, az ülés a védő távollétében nem tartható meg.

(3) Az ülésen az indítványozó az indítványt megalapozó bizonyítékokat írásban előterjeszti, vagy szóban előadja. A jelenlevőknek módot kell adni arra, hogy az indítványozó bizonyítékait - a 186. § keretei között - megismerjék. Ha az értesített nem jelent meg, de az észrevételét írásban benyújtotta, ezt a nyomozási bíró ismerteti.

(4) A nyomozási bíró megvizsgálja, hogy az indítvány törvényi előfeltételei fennállnak-e, nincs-e akadálya a büntetőeljárásnak, és az indítvány megalapozottsága iránt nem támaszthatók-e ésszerű kételyek. A 210. § (1) bekezdésének a) és b) pontja esetén a vizsgálat kiterjed a gyanúsított személyi körülményeire is.

(5) A nyomozási bíró az ülést a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító készülék zárt láncú közvetítése útján is tarthatja. Az ülésen védő részvétele kötelező, a védőnek az ülés tartama alatt a gyanúsítottal azonos helyen kell tartózkodnia.

Bizonyítási cselekmény elvégzése ülésen

212. §

(1) A bizonyítási cselekmény elvégzésére vonatkozó indítvány előterjesztője gondoskodik a bizonyításfelvétel elvégzésének feltételeiről. Ha az ülés a nyomozási bíró hivatalos helyiségében nem tartható meg, az indítványban az ülés helyét meg kell jelölni.

(2) A nyomozási bíró az ülés kezdetén a bizonyítási cselekmény elvégzésére vonatkozó indítványról indokolt végzéssel határoz.

213. §

(1) Az olyan tanú kihallgatásán, akinek életét közvetlen veszély fenyegeti, vagy megalapozottan feltehető, hogy a tárgyaláson nem jelenhet meg (87. §), a gyanúsított és védője, valamint a tanú érdekében eljáró ügyvéd jelen lehet, kivéve, ha ezt a tanú állapota nem teszi lehetővé. Ebben az esetben a gyanúsítottat és a védőt az ülésről utólag kell értesíteni azzal, hogy az ülésről készült jegyzőkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.

(2) A különösen védett tanú kihallgatásánál csak az ügyész és a tanú érdekében eljáró ügyvéd lehet jelen. Az ülésről készült jegyzőkönyvet, a 207. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti határozatot elkülönítetten, zártan a nyomozási bíró kezeli. A jegyzőkönyvről kivonatot kell készíteni, amely a jelenlévők közül csak a nyomozási bíró és az ügyész nevét, a tanú különösen védetté nyilvánításának tényét és a különösen védett tanú vallomását tartalmazza. A jegyzőkönyvi kivonatot a vádirat benyújtásáig elkülönítetten, zártan kell kezelni.

(3) A tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásánál a (2) bekezdésben felsoroltakon kívül a tanú törvényes képviselője és gondozója is jelen lehet. A tanú kihallgatásáról a gyanúsítottat és a védőt utólag kell értesíteni azzal, hogy a kihallgatásról készült jegyzőkönyvet az ügyésznél megtekinthetik.

(4) A nyomozási bíró - indítványra - elrendelheti a tanú kihallgatásának kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel történő rögzítését. A felvétel a jegyzőkönyvet nem pótolja. A felvételről készült másolaton a tanú személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai (pl. arckép, hang) technikai úton torzíthatók. Ha a felvétel különösen védett, vagy olyan tanú kihallgatásáról készült, akinek a személyi adatait zártan kezelik, a zárt kezelésre vonatkozó rendelkezéseket az ilyen felvételre is alkalmazni kell.

A határozat

214. §

(1) A nyomozási bíró - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az indítvány előterjesztésétől számított három napon belül indokolt végzéssel határoz, amelyben az indítványnak helyt ad, részben ad helyt, vagy azt elutasítja. Az indokolás tartalmazza az indítvány lényegét, az eljárás alapjául szolgáló bűncselekmény rövid leírását és minősítését, az indítvány törvényi feltételeinek fennállását vagy azok hiányára való utalást.

(2) A határozatot az ügyésszel, az indítványozóval és - a 207. § (2) bekezdésének b) pontját és (3) bekezdését kivéve - azzal kell közölni, akire az rendelkezést tartalmaz. A gyanúsítottal közölt határozatot a védővel is közölni kell.

(3) A határozatot az ülésen kihirdetés útján kell közölni. Ha a nyomozási bíró az iratok alapján döntött, a határozatot az írásba foglalást követően nyomban kézbesíteni kell. A 207. § (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése esetén a kézbesítésre a 70. § (1) bekezdésének d) pontja az irányadó.

Jogorvoslat

215. §

(1) A nyomozási bíró határozata ellen az jelenthet be fellebbezést, akivel a határozatot közölték. A kihirdetés útján közölt határozat elleni fellebbezést a kihirdetés után nyomban be kell jelenteni. Az a jogosult, aki a határozat kihirdetésén nem vett részt, a fellebbezését az üléstől számított három napon belül jelentheti be. A kézbesítés útján közölt határozat ellen a fellebbezést a jogosult a kézbesítéstől számított három napon belül jelentheti be.

(2) A nyomozási bíró a határozat elleni fellebbezést a nyilatkozatok beérkezését, illetőleg a fellebbezési határidő lejártát követően haladéktalanul a fellebbezés elbírálására illetékes megyei bíróságnak küldi meg.

(3) A fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa bírálja el.

(4) Nincs helye fellebbezésnek a 207. § (2) bekezdésének b) és c) pontjára és a 207. § (3) bekezdésére vonatkozó, valamint a 212. § (2) bekezdése szerinti határozat ellen.

(5) A fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés elrendelése, a lefoglalás (151. § (3)-(4) bek.) és a házkutatás.

(6) A személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés megszüntetése miatt bejelentett ügyészi fellebbezés - feltéve, hogy a megszüntetést nem az ügyész indítványozta - halasztó hatályú.

X. FEJEZET

A VÁDEMELÉS

Intézkedés az iratok ismertetése után

216. §

(1) Ha a 193. § (1) bekezdés szerinti eljárási cselekményt a nyomozó hatóság végezte, ennek megtörténtét követően tizenöt napon belül az iratokat az ügyésznek megküldi. Az ügyész az iratok hozzáérkezését követően

a) további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzéséről rendelkezhet,

b) a nyomozást felfüggesztheti,

c) a nyomozást megszüntetheti.

(2) Ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti nyomozási cselekmény elvégzése után az ügyész vádat emel, azt megelőzően a nyomozási cselekményről készült iratok megismerésének lehetőségét a 193. § szerint biztosítja a gyanúsítottnak és a védőnek. Más esetben az iratok megismerésének lehetőségét a gyanúsított vagy a védő indítványára kell biztosítani.

(3) Az ügyész a nyomozás iratainak ismertetése után, illetve a feljelentésnek a hozzáérkezését követő harminc napon belül emel vádat. A határidőt az ügyészség vezetője kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt, harminc nappal meghosszabbíthatja. A határidőt a 216. § (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott esetben a nyomozási cselekmény elvégzésétől kell számítani.

A vádirat

217. §

(1) Az ügyész vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat.

(2) A gyanúsítottat az ügyész szükség esetén a vádemelés előtt kihallgatja.

(3) A vádirat tartalmazza

a) a vádlottnak a 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait,

b) a vád tárgyává tett cselekmény leírását,

c) a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését,

d) az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához) meglétét,

e) a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését,

f) a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványt, ha az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson,

g) a bejelentett polgári jogi igényt, továbbá az egyéb indítványokat,

h) a tárgyalásra idézendők és az arról értesítendők indítványozását,

i) a bizonyítási eszközök megjelölését, valamint azt, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak,

j) a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjére vonatkozó indítványt.

218. §

(1) Ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés hatálya alatt áll, és az ügyész ennek fenntartását indokoltnak tartja, a kényszerintézkedés fenntartására indítványt tesz.

(2) Ha a vádlott a gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát szüntesse meg.

(3) Az ügyész a vádiratban a vádlottal szemben polgári jogi igényt terjeszthet elő.

219. §

(1) A vádiratot annyi példányban kell benyújtani, hogy a bíróságnak, valamennyi vádlottnak és védőnek egy-egy példány jusson. A vádirat bírósági példányához csatolni kell a vádemelés alapjául szolgáló

a) mindazon iratot, amelyet az ügyész a gyanúsítottnak, illetve a védőnek ismertetésre az eljárás végén átadott, illetve az iratoktól elkülönítetten, zártan kezel,

b) a különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzőkönyvi kivonatot,

c) tárgyi bizonyítási eszközöket.

(2) Ha a tanú nevének, illetőleg adatainak zárt kezelését rendelték el, a tárgyalásra idézendő tanú nevét, illetve adatait nem a vádiratban, hanem külön zárt iratban kell közölni.

(3) Ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádiratnak az e vádlottra vonatkozó részét a vádlott anyanyelvére, vagy kérésére az általa ismertként megjelölt és az eljárásban korábban használt más nyelvre is le kell fordítani, és azt a bíróságnak benyújtani.

A vádemelés részbeni mellőzése

220. §

Az ügyész határozattal mellőzheti a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Erre a vádiratban utalni kell, és a vádemelés részbeni mellőzését a sértettel közölni kell.

A vádemelés mellőzése

221. §

(1) Ha a bűncselekmény elenyésző súlya miatt a gyanúsított felelősségre vonása nem szükséges, az ügyész a vádemelést határozattal mellőzi.

(2) A vádemelés mellőzéséről szóló határozatot közölni kell a sértettel is. A sértett indítványozhatja, hogy az ügyész emeljen vádat.

A vádemelés elhalasztása

222. §

(1) Az ügyész a vádemelés helyett három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt - a bűncselekmény súlyára, és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel - a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre határozattal elhalaszthatja, ha ennek a gyanúsított jövőbeni magatartásában mutatkozó kedvező hatása feltételezhető.

(2) Az ügyész a vádemelést a kábítószer-fogyasztó gyanúsítottal szemben egy évre elhalasztja, ha a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott okból az eljárás megszüntetésének lehet helye és a gyanúsított vállalja a folyamatos gyógykezelést.

(3) Az ügyész a vádemelést tartás elmulasztásának vétsége miatt egy évre elhalasztja, ha ettől az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható.

223. §

(1) A vádemelés a 222. § (1) bekezdése alapján nem halasztható el, ha a gyanúsított

a) többszörös visszaeső,

b) a bűncselekményt a próbaidő alatt vagy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.

(2) Ha a Btk. az eljárás megindulását követő magatartástól teszi függővé a büntethetőség megszűnését, a vádemelés elhalasztásának csak az e törvényben meghatározott esetben van helye.

Magatartási szabályok megállapítása vádemelés elhalasztása esetén

224. §

(1) Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a gyanúsítottat magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti. A magatartási szabályok megtartását és a kötelezettségek teljesítését a pártfogó ellenőrzi és segíti. A pártfogó e feladatai teljesítéséhez más szervek és szervezetek segítségét is igénybe veheti.

(2) Az ügyész a gyanúsított részére kötelezettségként írhatja elő, hogy

a) részben vagy egészben térítse meg a sértettnek a bűncselekménnyel okozott kárt,

b) más módon gondoskodjék a sértettnek adandó jóvátételről,

c) meghatározott célra történő anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen (a köz javára teljesített jóvátétel),

d) kábítószer függőséget gyógyító kezelésben vegyen részt,

e) alkoholfüggőséget gyógyító kezelésben vegyen részt.

(3) Az ügyész a (2) bekezdésben felsoroltakon kívül más magatartási szabályt is megállapíthat, illetve más kötelezettséget is előírhat.

Meghallgatás a vádemelés elhalasztása előtt

225. §

(1) Az ügyész - ha a vádemelés elhalasztása mellett magatartási szabályokat állapít meg, és kötelezettségeket ír elő - a vádemelés elhalasztása feltételeinek megállapítása érdekében a gyanúsítottat meghallgatja. A meghallgatás során tisztázni kell, hogy a gyanúsított a kilátásba helyezett magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek teljesítését képes-e és kész-e vállalni.

(2) A 224. § (2) bekezdésének a) és b) pontjában írt kötelezettségek a gyanúsított és a sértett hozzájárulásával, a c)-e) pontban írt kötelezettségek a gyanúsított hozzájárulásával írhatók elő.

(3) A 224. § (2) bekezdésének a) és b) pontja esetén az ügyész a sértettet is meghallgatja; a sértett meghallgatása mellőzhető, ha a hozzájárulásáról korábban nyilatkozott. A sértett hozzájárulásának hiánya nem akadálya annak, hogy a kártérítési, illetve a sértettnek teljesítendő jóvátételi kötelezettség előírása nélkül az ügyész a vádemelést elhalassza, ha annak feltételei e nélkül is fennállnak.

Eljárás a vádemelés elhalasztása után

226. §

(1) Az ügyész az eljárást a vádemelés elhalasztásának lejártától számított harminc napon belül megszünteti, ha a vádemelés elhalasztásának tartama eredményesen telt el.

(2) Az eljárást a vádemelés elhalasztása tartamának eltelte előtt is meg kell szüntetni, ha a kábítószer fogyasztó gyanúsított igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos kábítószer függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült, illetve ha a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja a tartási kötelezettségét teljesítette.

227. §

(1) Az ügyész vádat emel, ha

a) a gyanúsított a határozat ellen panasszal él, és a nyomozás megszüntetésének feltételei nincsenek meg,

b) a gyanúsítottal szemben a vádemelés elhalasztásának tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt vádat emelnek,

c) a gyanúsított a magatartási szabályokat súlyosan megszegi, vagy a kötelezettségét nem teljesíti.

(2) A 222. § (2)-(3) bekezdése esetén vádemelésnek csak az ott írt kötelezettség elmulasztása esetén van helye.

(3) Ha vádemelésre az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott okból kerül sor, az ügyész a gyanúsítottat a vádemelés előtt meghallgatja.

Jogorvoslat

228. §

(1) Akire nézve az ügyész határozata rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.

(2) Ha az ügyész a panasznak három napon belül nem ad helyt, azt haladéktalanul köteles felterjeszteni a felettes ügyészhez.

(3) A felettes ügyész a panaszt a hozzá érkezésétől számított tizenöt napon belül határozattal bírálja el. A felettes ügyész - ha a panaszt alaposnak találja - a határozatot megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti, és a határozatot hozó ügyészt új határozat hozatalára utasíthatja, ellenkező esetben a panaszt elutasítja. A panaszt el kell utasítani akkor is, ha az elkésett vagy nem jogosulttól származik.

(4) A panasz elbírálásáról a panaszt tevőt - a határozat hatályon kívül helyezése, illetőleg a megváltoztatása esetén azokat is, akikkel a határozatot közölték - értesíteni kell. A panaszt elbíráló határozat ellen további panasznak nincs helye.

(5) Vádemelés miatt nincs helye jogorvoslatnak.

(6) Az ügyész határozataira a 169. § (2)-(5) bekezdés rendelkezései értelemszerűen irányadóak.

A pótmagánvádló fellépése

229. §

(1) Ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.

(2) A panasz elutasítását követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében megismerhesse.

230. §

(1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, az ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.

(2) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező.

(3) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)-c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza.

231. §

(1) A bíróság a vádindítványt elfogadja, ha elutasításának nincs helye.

(2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha

a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,

b) a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli,

c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,

d) a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik.

(3) A pótmagánvádló a 229. § (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha azt korábban a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja alapján utasították el, és az elutasítás oka már nem áll fenn.

(4) Ha a bíróságnak az ügyben nincs hatásköre vagy nem illetékes, az ügyet a hatáskörrel rendelkező vagy illetékes bírósághoz átteszi.

(5) Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el,

a) gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak,

b) a 268. § szerinti intézkedés végett megkeresheti az ügyészt,

c) kényszerintézkedést rendelhet el.

232. §

(1) A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak a megismerésére.

(2) A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.

233. §

(1) A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el (191. §).

HARMADIK RÉSZ

XI. FEJEZET

A BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A bíróság eljárásának formái

234. §

(1) A bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel.

(2) Az e törvényben meghatározott esetekben a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart.

(3) Nyilvános ülésre az e törvényben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(4) Az ülésen a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, a vádlott és a védő vesz részt, rajtuk kívül az lehet jelen, akit a bíróság az ülésre idézett, vagy akit arról értesített.

(5) A tanácsülésen a bíróság tagjai és a jegyzőkönyvvezető vesznek részt.

Az egyesbíró

235. §

Ahol e törvény a bíróságról, a bíróság tanácsáról vagy a tanács elnökéről rendelkezik, ezen az egyesbírót is érteni kell.

A pótmagánvádló

236. §

A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését a pótmagánvádló nem indítványozhatja.

A tárgyalás nyilvánossága

237. §

(1) A bíróság tárgyalása nyilvános. A tanács elnöke a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát.

(2) A tárgyaláson hallgatóként a tizennegyedik életévét be nem töltött személy nem vehet részt, a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt a tanács elnöke a hallgatóság köréből kizárhatja.

(3) A bíróság hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, illetőleg a tanú indítványára a nyilvánosságot az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről indokolt határozattal kizárhatja (zárt tárgyalás)

a) erkölcsi okból,

b) az eljárásban résztvevő kiskorú védelme érdekében,

c) az eljárásban résztvevő személyek (V. Fejezet) vagy a tanú magánéletének védelme érdekében,

d) az államtitok vagy szolgálati titok megőrzése végett.

(4) A nyilvánosság kizárása az eljárás bármely szakaszában indítványozható.

238. §

(1) A nyilvánosság kizárásáról szóló határozatot a bíróság nyilvános tárgyaláson hirdeti ki. A nyilvánosság kizárását az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.

(2) A bíróság a nyilvánosság kizárása esetén is engedélyezheti, hogy az igazságszolgáltatással összefüggő feladatokat ellátó hivatalos személyek a tárgyaláson jelen legyenek.

(3) A nyilvánosság kizárása esetén a sértett és - ha nincs védője - a vádlott indítványozhatja, hogy a tárgyalás helyszínén tartózkodó, általa megnevezett személy legyen jelen. Az indítvány elutasítása ellen nincs helye fellebbezésnek.

(4) Ha a bíróság zárt tárgyalást rendel el, szükség esetén figyelmezteti a résztvevőket arra, hogy a tárgyaláson elhangzottakról tájékoztatást nem adhatnak, figyelmezteti őket az államtitoksértés, a szolgálati titoksértés következményeire. A figyelmeztetést a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

239. §

(1) A tárgyalást nyilvánosan kell folytatni, ha a zárt tárgyalás indoka megszűnt.

(2) A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárta.

A tárgyaláson résztvevő személyek

240. §

(1) A tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak.

(2) A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén az ügydöntő határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti.

(3) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás a jegyzőkönyvvezető, a vádlott, az ügyész és - ha a védő jelenléte a tárgyaláson kötelező - a védő nélkül nem tartható meg.

241. §

(1) A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező:

a) első fokon, ha a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,

b) másodfokon, ha az ügyész részvétele az első fokú tárgyaláson kötelező volt,

c) a vádlottat fogva tartják,

d) a vádlott kóros elmeállapotú,

e) ha a bíróság az ügyészt a tárgyaláson való részvételre kötelezte,

f) ha az ügyész bejelenti, hogy a tárgyaláson részt vesz.

(2) A helyi bíróságon ügyészségi fogalmazó vagy titkár is képviselheti a vádat.

242. §

(1) A tárgyaláson a védő részvétele kötelező

a) a megyei bíróság előtt,

b) a helyi bíróságon, ha a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel,

c) a helyi bíróságon a 46. §-ban szabályozott esetekben,

d) ha pótmagánvádló lép fel.

(2) Ha az ügyész a tárgyaláson részt vesz, és a vádlott védőt nem hatalmazott meg, a tanács elnöke szükség esetén védő kirendeléséről gondoskodik. Ha a vádlott kéri, védőt kell kirendelni.

243. §

A tárgyaláson résztvevők indítvány tételére jogosultak, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.

A tárgyalás vezetése és méltóságának megőrzése

244. §

(1) A tárgyalást a tanács elnöke vezeti, és e törvény keretei között megállapítja az elvégzendő cselekmények sorrendjét. Ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, és gondoskodik arról, hogy az eljárásban résztvevő személyek a jogaikat gyakorolhassák, ezekre a figyelmüket felhívja.

(2) A tanács elnöke gondoskodik a tárgyalás méltóságának megőrzéséről. Ennek érdekében a tárgyalóteremből eltávolíttatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.

(3) Akit a bíróság előtt kihallgatnak, vagy aki a bírósághoz szól, annak állva kell beszélnie. A tanács elnöke ez alól kivételt tehet.

A tárgyalás rendjének fenntartása

245. §

(1) A tárgyalóterembe - a büntetés-végrehajtási testület és a rendőrség szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül - fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas eszközzel senki sem léphet be. A tárgyalásra idézett személy a fegyverét nem hozhatja be a tárgyalóterembe.

(2) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tanács elnöke rendre utasítja, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a tárgyalásról kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti. A tanács elnöke ugyanígy jár el azzal szemben, aki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja.

(3) A tanács elnöke rendelkezhet úgy, hogy a rendzavaró vagy az, aki a tárgyalás szabályszerű menetét zavarja, a tárgyalóterembe azon a tárgyalási napon nem térhet vissza.

(4) A bíróság a rendzavarót - a vádlott kivételével - rendbírsággal sújthatja, a tárgyalásról való kivezetése vagy kiutasítása esetén a rendzavarás napján tartott tárgyalás befejezéséig őrizetbe veheti.

(5) Ha a hallgatóság a tárgyalás rendjét vagy szabályszerű menetét ismételten megzavarja, a tanács elnöke a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárhatja.

246. §

(1) Az ügyésszel szemben rendzavarás esetén rendreutasításnak van helye. Ha az ügyész rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a tárgyalást felfüggeszti, és az ügyészség vezetőjéhez fordul más ügyész kijelölése érdekében.

(2) A védő és a pótmagánvádló képviselője rendbírsággal sújtható, a tárgyalásról nem utasítható ki, és nem vezettethető ki. Ha a rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a tárgyalást felfüggeszti, és szükség esetén intézkedik arról, hogy helyette más járjon el védőként, illetve a pótmagánvádló képviselőjeként.

247. §

(1) A bíróság a tárgyalást a kiutasított vagy kivezetett vádlott távollétében is folytatja, de legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt a vádlottat ismét a bíróság elé szólítja, és ismerteti vele a távollétében lefolytatott bizonyítást.

(2) Ha a vádlott az (1) bekezdés szerinti esetben a rendzavaró magatartással nem hagy fel, és ezzel lehetetlenné teszi a tárgyalás jelenlétében való tartását, a tárgyalás a távollétében, védő részvételével lefolytatható.

248. §

A tárgyalás vezetésének és rendjének fenntartása körében hozott határozatok ellen külön fellebbezésnek nincs helye, kivéve, ha a határozat rendbírság kiszabásáról, a költségek viselésére kötelezésről vagy őrizetbe vételről rendelkezik.

Bűncselekmény vagy fegyelmi vétség elkövetése a tárgyaláson

249. §

A tárgyaláson történt büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgáló rendzavarásról a tanács elnöke az illetékes hatóságot, illetőleg a fegyelmi jogkör gyakorlóját értesíti, a büntetőeljárás alapjául szolgáló esetben a bíróság elrendelheti a rendzavaró őrizetbe vételét. Az őrizet hetvenkét óráig tarthat.

A jegyzőkönyv

250. §

(1) A bíróság eljárásáról - rendszerint azzal egyidejűleg - a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít. Ha a vádlott süket, és tolmács nem alkalmazható, a jegyzőkönyvet mindig egyidejűleg kell készíteni.

(2) A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni

a) a bíróság megnevezését és az ügy számát,

b) a vád tárgyát a bűncselekmény és a vádlott nevének megjelölésével,

c) a bírósági eljárás helyét, kezdő és befejező időpontját,

d) a bírósági eljárás formáját,

e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e,

f) a bíró, illetőleg a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, valamint a jelenlévő ügyész, vádlott, védő, tanú, szakértő, tolmács, illetőleg az eljárásban résztvevő más személy nevét,

g) az e törvényben meghatározott más személyi adatot,

h) a jegyzőkönyv írásba foglalása napját, ha nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült.

(3) A jegyzőkönyvnek áttekinthetően kell tartalmaznia a bírósági eljárás menetének és minden lényeges alakiságának leírását akként, hogy nyomon lehessen követni az eljárási szabályok megtartását is.

(4) A jegyzőkönyvet a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá.

251. §

(1) A vallomást, a szakvéleményt, a szemle eredményét, továbbá az ügyész, a vádlott, a védő, a magánvádló, pótmagánvádló és a magánfél indítványát kimerítően kell a jegyzőkönyvbe felvenni.

(2) Nem kell jegyzőkönyvbe felvenni a vallomásnak vagy a szakvéleménynek azt a részét, amely a bíróság eljárásában korábban készült jegyzőkönyv tartalmával megegyezik, ehelyett a korábbi jegyzőkönyvre kell utalni.

(3) Ha valamely kifejezés vagy kijelentés szó szerinti szövege jelentős, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A bíróság indítványra vagy hivatalból elrendelheti valamely körülmény vagy nyilatkozat jegyzőkönyvbe vételét. Ha a jelenlévő ügyész, vádlott, védő, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, illetőleg a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezt indítványozza, csak abban az esetben lehet mellőzni, ha a körülményről vagy a kifejezés, a kijelentés, illetőleg a nyilatkozat megtörténtéről a bíróságnak nincs tudomása.

(4) A jegyzőkönyvbe lehet foglalni - az ügydöntő határozat kivételével - az eljárás során hozott határozatokat is.

252. §

(1) Ha a jegyzőkönyv nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült, vagy a (3) bekezdés szerinti módon történt az eljárás rögzítése, legkésőbb az eljárási cselekmény időpontjától számított nyolc napon belül kell a jegyzőkönyvet elkészíteni. Az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült tárgyalási jegyzetet az iratokhoz kell csatolni.

(2) A bíróság elrendelheti az eljárás egészének vagy egy részének gyorsírással történő feljegyzését, kép- vagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő rögzítését. A bíróság ezt elrendeli az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett indítványára, feltéve, hogy kellő időben terjesztették elő, és a vádlott, a védő vagy a sértett az indítványával egyidejűleg a költséget is előlegezi.

(3) A gyorsírói feljegyzés, illetőleg a rögzítésnek a (2) bekezdésben említett más módja a jegyzőkönyvet nem pótolja. A gyorsírói feljegyzést, a kép- és hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történt rögzítést külön jogszabály rendelkezései szerint kell megőrizni.

(4) A gyorsíróra a szakértőre vonatkozó rendelkezések az irányadók.

(5) E törvényben meghatározott esetekben rövidített jegyzőkönyvet lehet készíteni. A rövidített jegyzőkönyvnek csak a 250. § (2) bekezdésében írt adatokat, valamint a bírósági eljárásnak a 250. § (3) bekezdésének megfelelő leírását kell tartalmaznia.

253. §

(1) Ha a jegyzőkönyv nyolc napon belül nem készül el, a tanács elnöke az ügyészt, a vádlottat és a védőt értesíti a jegyzőkönyv elkészültének időpontjáról.

(2) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság eljárásáról készült jegyzőkönyvet és mellékleteit az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett megtekintheti, kérelmükre azokat a bíróság a hivatalos helyiségében történő elolvasásra átadja. Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett a jegyzőkönyvről és a mellékleteiről másolatot kérhet.

(3) A (2) bekezdés szerinti kérelem teljesítése nem veszélyeztetheti a tárgyalás folytonosságát és a bíróság munkáját, nem járhat az összefűzött iratok megbontásával, sérelmével. A tárgyalási határnapon és az azt megelőző munkanapon a kérelem csak a tanács elnöke kifejezett engedélyével teljesíthető.

(4) A fogva lévő vádlott kérelmére a tanács elnöke engedélyezheti az iratoknak a büntetés-végrehajtási intézetben történő megtekintését. A (3) bekezdés szerinti rendelkezés ez esetben is irányadó.

254. §

(1) Az eljárási cselekményen jelen volt ügyész, vádlott, védő és az eljárásban résztvevő más személy a jegyzőkönyv elkészítésétől számított tizenöt napon belül annak kiegészítését vagy kijavítását indítványozhatja. Erről a bíróság - indokolt esetben az eljárási cselekménynél jelen voltak megkérdezése után - határoz.

(2) Nyilvánvaló név- vagy számelírás, és más hasonló elírás esetén a bíróság a jegyzőkönyv kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti.

255. §

A tanácsülésről akkor kell jegyzőkönyvet készíteni, ha a határozat nem egyhangú. Ezt a jegyzőkönyvet és mellékleteit az iratok között zártan kell kezelni, és azt csak a fellebbezés, a felülvizsgálat, a kifogás, illetőleg a perújítás és a rendkívüli felülvizsgálat során eljáró bíróság, továbbá a jogegységi tanács tagjai, valamint a külön törvényben megjelöltek tekinthetik meg.

A tanácskozás és a szavazás

256. §

(1) A bíróság tanácsa a határozatát tanácskozás után szavazással hozza meg. Ha a szavazás nem egyhangú, a határozatot a többségi szavazat dönti el.

(2) Ha a bíróság ülnökökből is álló tanácsban jár el, a szavazást megelőzően a tanács elnöke felvilágosítást ad arról, hogy milyen határozat hozható, tájékoztatást ad a döntéshez szükséges törvényhelyekről, a büntetési nemekről és azok mértékéről, valamint az intézkedésekről.

(3) Ítélethozatalnál a tanács dönt arról, hogy a vádlott bűnös-e, és ha igen, milyen bűncselekményben, majd abban, hogy milyen büntetést kell kiszabni, illetve intézkedést alkalmazni, továbbá dönt az egyéb rendelkezésekről.

(4) A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le a szavazatát. Ha a büntetés kiszabása vagy az intézkedés alkalmazása kérdésében a szavazás nem egyhangú, a szavazattöbbséget úgy kell megállapítani, hogy a legsúlyosabb jogkövetkezmény mellett leadott szavazat a hozzá legközelebb esőt erősíti, és ahhoz kell számítani.

(5) A kisebbségi véleményen lévő bíró jogosult az írásba foglalt különvéleményét a tanácsülésről készült jegyzőkönyvhöz csatolni.

A határozatok

257. §

(1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(2) A bíróság az ítéletét és az ügydöntő végzését "A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN" hozza.

(3) A határozat - ha e törvény másképp nem rendelkezik - bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll.

(4) A határozat eredeti példányát, illetőleg a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét a tanács minden tagja aláírja. Ha a tanács elnöke vagy valamelyik tagja a határozat aláírásában akadályozva van, a határozatot helyette - helyettesi minőségének feltüntetésével - az eljárt tanács egyik tagja, illetőleg elnöke írja alá.

(5) A határozatot a tanács elnöke hirdeti ki.

258. §

(1) Az ítélet és az ügydöntő végzés bevezető részében kell feltüntetni

a) a 257. § (2) bekezdés szerinti kijelentést,

b) a bíróság megnevezését, a bírósági eljárás helyét,

c) a tárgyalás - ha az ügyben több tárgyalást tartottak, valamennyi -napjának megjelölését, a határozathozatal helyét és idejét,

d) a bírósági eljárás formáját,

e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e.

(2) Az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező része tartalmazza

a) a vádlott előzetes fogvatartására vonatkozó adatokat,

b) a vádlott nevét és személyi adatait,

c) a vádlott bűnösnek kimondását, illetőleg a vád alóli felmentését,

d) a bűncselekmény, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat megjelölését,

e) a kiszabott büntetést, illetőleg az alkalmazott intézkedést, valamint az egyéb jogkövetkezményeket,

f) az egyéb rendelkezéseket,

g) a bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezést.

(3) Az ítélet és az ügydöntő végzés indokolása összefüggően tartalmazza

a) a vád ismertetését,

b) a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat,

c) a bíróság által megállapított tényállást,

d) a bizonyítékok számbavételét és értékelését,

e) a jogi indokolást, a büntetés kiszabása, illetőleg intézkedés alkalmazása esetén annak indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével,

f) a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok elutasításának indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.

259. §

(1) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat indokolása csupán a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat. A felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető.

(2) Az őrizetbe vételről, az előzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről, valamint a lakhelyelhagyási tilalomról rendelkező határozat tartalmára a 258. § (1) bekezdésének b)-d) pontjában, továbbá a 258. § (2) bekezdésének a)- b) pontjában foglaltak irányadók.

260. §

(1) A pervezető végzést - az ügy menetét megállapító, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozatot - nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni.

(2) A pervezető végzéssel szemben, ha e törvény kivételt nem tesz, fellebbezésnek nincs helye.

(3) A jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak nincs bevezető része és keltezése. Az ügydöntő határozatot nem lehet jegyzőkönyvbe foglalni.

261. §

(1) A jegyzőkönyvbe nem foglalt határozatot - ha e törvény másképp nem rendelkezik - legkésőbb a meghozatalától, illetőleg a kihirdetésétől számított tizenöt napon belül, ha hosszabb indokolást igényel, harminc napon belül kell írásba foglalni.

(2) Nyilvánvaló név-, számelírás, számítási hiba és más hasonló elírás esetén a bíróság a határozat kijavítását mind indítványra, mind hivatalból elrendelheti. A kijavítást a határozatra és a kiadmányaira fel kell jegyezni.

262. §

(1) A határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik; a vádlottal közölt határozatot a védővel is közölni kell. A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozat kivételével a határozatot közölni kell az ügyésszel is. A sértettel és az egyéb érdekelttel közölt határozat a reá és a vádlottra vonatkozó személyes adatokon kívül más személyes adatait nem tartalmazhatja.

(2) A határozatot a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni.

(3) A határozat kihirdetése során fel kell olvasni a rendelkező részt, ismertetni kell az indokolás lényegét és szükség esetén meg kell magyarázni.

(4) Az ügydöntő határozat rendelkező részét a vádlottnak akkor is kézbesíteni kell, ha azt vele kihirdetés útján már közölték. Ha a vádlott süket, számára az ügydöntő határozat rendelkező részét a kihirdetés után nyomban át kell adni. Ha az ügydöntő határozat ellen fellebbezést jelentettek be, a fellebbezőnek, továbbá a vádlottnak és a védőnek az indokolást is tartalmazó példányt kell kézbesíteni. Egyébként az indokolást is tartalmazó határozatot - ha erről a kihirdetéskor lemond - a vádlottnak, illetőleg a védőnek nem kell kézbesíteni.

(5) Külön jogszabály meghatározhatja, hogy a határozatot az e §-ban felsoroltakon kívül kinek kell megküldeni.

(6) A magyar nyelvet nem értő vádlott részére a kihirdetés után az ítéletet és az ügydöntő végzést az anyanyelvére vagy kérésére az általa ismertként megjelölt, az eljárásban korábban használt más nyelvre le kell fordítani.

XII. FEJEZET

A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

A vádirat közlése

263. §

(1) A tanács elnöke az ügy iratainak a bírósághoz érkezése után tizenöt napon belül megvizsgálja, hogy van-e helye a 264-271. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásának.

(2) Legkésőbb az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte után a tanács elnöke a vádiratot haladéktalanul megküldi a vádlottnak és a védőnek; a vádlottat és a védőt felhívja, hogy tizenöt napon belül jelölje meg azokat a bizonyítási eszközöket, amelyeket a tárgyaláson előterjeszt.

(3) A tanács elnöke a vádirat kézbesítésével egyidejűleg közli a vádlottal és a védővel, ha az ügyész különösen védett tanú vallomását kívánja bizonyítási eszközként felhasználni; figyelmezteti őket arra, hogy a tanú vallomását tartalmazó jegyzőkönyvi kivonatot megtekinthetik, és írásban a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozhatják.

Áttétel

264. §

Ha a bíróságnak az ügy elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügyet átteszi a hatáskörrel, illetőleg illetékességgel rendelkező bírósághoz.

Egyesítés és elkülönítés

265. §

(1) A bíróság hivatalból vagy indítványra határoz az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről (72. §).

(2) Ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen újabb eljárás indul, az ügyeket egyesíteni kell, és az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el. Ha a vádlottat fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárásban bocsátották próbára, az ügyeket az a bíróság egyesíti, amely a fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelttel szemben a 17. § (6) bekezdése alapján járt el, továbbá ha a katonai büntetőeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás.

Az eljárás felfüggesztése

266. §

(1) A bíróság az eljárást a 188. § (1) bekezdés a), b), d) és e) pontjában meghatározott okból felfüggeszti.

(2) A bíróság az eljárást akkor is felfüggeszti, ha az eljárás megindításához szükséges feljelentés (Btk. 236. § (1) bek., 240. §) hiányzik.

(3) Ha a vádlott külföldön tartózkodik, kérheti, hogy a tárgyalást későbbi időpontra tűzzék ki. A tanács elnöke ennek figyelembevételével tűzheti ki a tárgyalást, vagy a bíróság az eljárást felfüggesztheti. A bíróság az eljárást akkor is felfüggesztheti, ha a vádlott ilyen kérelmet nem terjeszt elő.

(4) Ha a bíróság a (3) bekezdésben foglalt intézkedéseket nem tartja indokoltnak és a vádlott külföldi tartózkodási helye ismert, a bíróság elfogató parancsot bocsáthat ki, és a vádlott kiadatása iránti eljárást kezdeményezhet. Ha a vádlott kiadatását megtagadták, vagy a kiadatására nincs lehetőség, a bíróság - amennyiben a feltételek fennállnak - a büntetőeljárás átadását kezdeményezheti.

(5) Ha az eljárás felfüggesztésének oka megszűnt, a bíróság az eljárást folytatja.

(6) Ha a kábítószer fogyasztó vádlottal szemben a Btk. 282/A. §-ának a) és b) pontjában meghatározott okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, és az ügyész a vádemelést a 222. § (2) bekezdése alapján nem halasztotta el, a bíróság az eljárást egy ízben, egy évre felfüggeszti, feltéve, hogy a vádlott vállalja a folyamatos gyógykezelést. Az eljárást folytatni kell, ha a vádlott nem igazolja, hogy a felfüggesztéstől számított egy éven belül legalább hat hónapig folyamatos gyógykezelésen vett részt.

(7) A tartás elmulasztása (Btk. 196. §) miatt indított eljárást - ha az ügyész a vádemelést a 222. § (3) bekezdése alapján nem halasztotta el - a bíróság legfeljebb egy évre felfüggeszti, feltéve, hogy ettől az elmulasztott kötelezettség teljesítése várható. Az eljárást a határidő lejárta előtt folytatni kell, ha a vádlott a tartási kötelezettségének továbbra sem tesz eleget.

Az eljárás megszüntetése

267. §

(1) A bíróság az eljárást megszünteti,

a) ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény,

b) ha a vádlott gyermekkorú,

c) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,

d) ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták,

e) ha a magánindítvány, a kívánat, illetőleg feljelentés hiányzik, és az nem pótolható,

f) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye.

(2) Az eljárás megszüntetéséről a bíróság értesíti a magánfelet azzal a figyelmeztetéssel, hogy a polgári jogi igényét egyéb törvényes úton érvényesítheti.

(3) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát. Ha a sértett harminc napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a bírósághoz nyújtja be.

(4) Az eljárás megszüntetésének nem akadálya, ha a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodik.

(5) Pótmagánvádló fellépése esetén a 229. § (2) bekezdése, a 230. §, a 231. § és a 233. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

Intézkedés eljárási cselekmény elvégzése iránt

268. §

(1) A bíróság hivatalból vagy az eljárásban résztvevő személyek indítványára intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Ennek érdekében megkeresheti az ügyészt. Az ügyész megkeresése bizonyítási eszköz felkutatására is irányulhat.

(2) Ha a vádlott vagy védője a különösen védett tanúhoz kérdés feltevését indítványozta (263. § (3) bek.), a bíróság elrendelheti, hogy a nyomozási bíró ismételten kihallgassa a különösen védett tanút. A kihallgatásra a 213. § (2) és (4) bekezdését kell alkalmazni.

(3) A nyomozási bíró az ismételt kihallgatás során is gondoskodik arról, hogy a különösen védett tanú személyére és tartózkodási helyére a vallomásáról készült jegyzőkönyvi kivonat alapján ne lehessen következtetni. Határozat kényszerintézkedésekről

269. §

(1) A bíróság az ügyész indítványára (218. § (1) bek.) vagy hivatalból határoz a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés fenntartásáról, elrendeléséről vagy megszüntetéséről.

(2) Az ügy áttételét elrendelő bíróság által fenntartott vagy elrendelt kényszerintézkedés annak a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart, amelyhez az ügyet áttették. A vádtól eltérő minősítés lehetősége

270. §

A bíróság megállapíthatja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet.

Öttagú tanács elé utalás

271. §

A megyei bíróság elrendelheti, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanács tárgyalja, ha

a) ezt a vádlottak nagy száma vagy az ügy különösen nagy terjedelme indokolja,

b) a bűncselekményre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi.

Az előkészítő ülés

272. §

(1) Ha a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a határozat meghozatala előtt az ügyész vagy a vádlott meghallgatása látszik szükségesnek, a bíróság a 263. § (1) bekezdésében meghatározott határidő letelte után harminc napon belül ülést tart.

(2) Az előkészítő ülés kötelező, ha a bíróság előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelt házi őrizet vagy ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről határoz.

(3) A tanács elnöke az előkészítő ülés időpontjáról az ügyészt, a vádlottat és a védőt értesíti; a (2) bekezdés esetén, valamint ha a vádlott meghallgatása más okból szükséges, a vádlottat és - kötelező védelem esetén - a védőt idézi.

(4) Az előkészítő ülés nem tartható meg az ügyész, valamint a megidézett vádlott és védő távollétében.

(5) Az előkészítő ülésen a tanács elnöke ismerteti az ügyet, a tanács tagjai, az ügyész, a vádlott és a védő további iratok ismertetését indítványozhatják.

(6) A tanács elnöke és tagjai az ügyészhez és a vádlotthoz kérdést intézhetnek. A vádlotthoz az ügyész és a védő is intézhet kérdést, az ügyészhez intézendő kérdésre a vádlott és a védő indítványt tehet.

A bíróság jogköre

273. §

(1) A tárgyalás előkészítése során a bíróság vagy a tanács elnöke jár el.

(2) A bíróság a tárgyalás előkészítése során vizsgált kérdésekben a 263. § (1) bekezdés szerinti határidő letelte előtt határoz, feltéve, hogy a 272. § szerinti meghallgatás nem látszik szükségesnek.

(3) A bíróság tanácsa határoz az eljárás megszüntetéséről, valamint a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedésekről.

(4) A bíróság minden olyan kérdésben határozhat, amely egyébként a tanács elnökének jogkörébe tartozik.

A tanács elnökének jogköre

274. §

A tanács elnöke határoz az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről, intézkedik eljárási cselekmény elvégzése iránt az iratok visszaküldése nélkül, megállapítja a vádtól eltérő minősítés lehetőségét, elrendelheti, hogy az ügyet öttagú tanács tárgyalja.

Határozat a tárgyalás előkészítése után

275. §

(1) A tárgyalás előkészítésének befejezése, illetőleg a tárgyalás kitűzése után - ha szükséges - a 267. és a 269. §-ban szabályozott kérdésekben a bíróság tanácsülésen, a 264., 265., 266., 268., 270. és 271. §-ban szabályozott kérdésekben a tanács elnöke határoz.

(2) A tanács elnöke a kitűzött tárgyalást fontos okból elhalaszthatja. A védő akadályoztatása miatt a tárgyalás akkor halasztható el, ha a vádlott más védőt nem hatalmaz meg, illetőleg más védő kirendelése már nem lehetséges, vagy ha az új védő a tárgyalásig - idő hiányában - nem tud a védelemre felkészülni.

Jogorvoslat a tárgyalás előkészítése során

276. §

Nincs helye fellebbezésnek

a) a tárgyalás kitűzése és elhalasztása,

b) az előkészítő ülésre és a tárgyalásra idézés és az erről szóló értesítés,

c) az eljárásnak a 266. § (3) bekezdése alapján történt felfüggesztése,

d) a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapítása,

e) az öttagú tanács elé utalás vagy ennek megtagadása ellen.

Az egyesbíró jogköre

277. §

Ha az ügyben a helyi bíróság egyesbíróként jár el, e fejezet rendelkezései szerint mind a bíróság tanácsának, mind a tanács elnökének jogkörébe tartozó kérdésekben az egyesbíró határoz.

A tárgyalás kitűzése

278. §

(1) A tanács elnöke a vádirat közlése után megállapítja a tárgyalás határnapját, gondoskodik a tárgyalás megtartásának előkészítéséről, az idézésekről és értesítésekről.

(2) A tárgyalást rendszerint a bíróság hivatalos helyiségében kell tartani. Ha a bíróság indokoltnak tartja, ettől eltérően rendelkezhet.

(3) A tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével és az ügy soronkívüliségére vonatkozó rendelkezés szem előtt tartásával a lehető legközelebbi napra úgy kell kitűzni, hogy a bíróság lehetőleg elnapolás nélkül be tudja fejezni az ügyet.

Az idézés és az értesítés

279. §

(1) A kitűzött határnapra idézni kell a vádlottat, kötelező védelem esetén a védőt és mindazokat, akiknek a megjelenése a tárgyaláson kötelező. Értesíteni kell az ügyészt, továbbá azokat a büntetőeljárásban résztvevő személyeket, akiknek a jelenlétét a tárgyaláson e törvény lehetővé teszi. Ha az ügyész a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését indítványozza, a tárgyalásról értesíteni kell a másik szülőt és a gyámhivatalt.

(2) Az idézésben vagy az értesítésben a büntetőeljárásban résztvevő személyeket fel kell hívni arra, hogy a bizonyítási indítványaikat késedelem nélkül, a tárgyalás előtt tegyék meg. A tanács elnöke intézkedik, hogy az ügy elbírálásához a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

(3) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.

280. §

(1) Ha a tanú a tizennegyedik életévét nem töltötte be, és a nyomozás során a bíróság kihallgatta (207. § (4) bek.), a tárgyalásra nem idézhető. Ha az ilyen tanú a tárgyalás időpontjában a tizennegyedik életévét betöltötte, a tárgyalásra különösen indokolt esetben idézhető.

(2) A különösen védett tanú (97. §) a tárgyalásra nem idézhető.

XIII. FEJEZET

AZ ELSŐ FOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

I. Cím

A tárgyalás menete

A tárgyalás megnyitása

281. §

(1) A tárgyalást a vád tárgyának megjelölésével a tanács elnöke nyitja meg, ezután a hallgatóságot a csend és rend megtartására és a rendzavarás következményeire figyelmezteti. Közli a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő nevét. Számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy az idézettek és értesítettek jelen vannak-e, ettől függően megvizsgálja, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani.

(2) A tanács elnöke a lehetőséghez képest intézkedik, hogy a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent vádlottat vagy tanút azonnal vezessék elő, a távol maradt ügyészt vagy szakértőt pedig a tárgyaláson való megjelenésre hívja fel, az ügyész felhívása az ügyészség vezetője útján történik.

(3) Ha a megidézett védő nem jelent meg, és a védő tárgyalási részvétele kötelező, helyette a vádlott más védőt hatalmazhat meg, illetőleg védőt kell kirendelni. Az új védőnek megfelelő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a védelemre felkészüljön. Ha ez nyomban nem lehetséges, a tárgyalást a meg nem jelent védő költségére el kell halasztani.

(4) Ha a bíróság megállapítja, hogy a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, és a tárgyalás a távollétében nem tartható meg, az eljárást felfüggeszti.

(5) A tárgyalás a vádlott távollétében megtartható, ha az eljárás tárgya a vádlott kényszergyógykezelésének elrendelése, és az állapota miatt a tárgyaláson nem jelenhet meg, illetőleg a jogainak gyakorlására képtelen.

(6) Ha az eljárás több vádlott ellen folyik, de legalább egy vádlott jelen van,

a) megtartható a tárgyalásnak az a része, amely a távollévő vádlottat nem érinti,

b) a tárgyalást az ügy elkülönítése nélkül meg lehet tartani addig, amíg a távollévő vádlott kihallgatására nem kerülne sor.

282. §

(1) A bíróság az ügyész, a vádlott, illetőleg a védő meghallgatása után dönt a tárgyalás megkezdéséről, ha olyan személy maradt el a tárgyalásról, akinek a távolléte a tárgyalás megtartását nem akadályozza.

(2) Ha a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, a tanács elnöke felhívja a tanúkat - a sértett kivételével - a tárgyalóterem elhagyására. Figyelmezteti őket az igazolatlan eltávozás következményeire. A szakértőt csak akkor kell távozásra felhívni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja; egyébként a szakértő a tárgyaláson annak kezdetétől fogva jelen lehet.

(3) Ha a tárgyalás megtartásának akadálya van, a bíróság a tárgyalást elhalasztja.

283. §

(1) Az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt

a) az ügy áttételét, egyesítését vagy elkülönítését,

b) a tanács elnöke, tagja, illetve a jegyzőkönyvvezető kizárását indítványozhatja,

c) más olyan körülményt jelölhet meg, amely a tárgyalás megtartását akadályozhatja, illetőleg amelyet a tárgyalás megkezdése előtt figyelembe kell venni.

(2) A vádlott, a védő és a sértett a tárgyalás megkezdése előtt az ügyész kizárását indítványozhatja.

A tárgyalás megkezdése

284. §

(1) Ha a tanács elnöke megállapítja, hogy a tárgyalás megtartásának nincs akadálya, és a tanú, illetőleg a szakértő elhagyta a tárgyalótermet (282. § (2) bek.), a bíróság a tárgyalást megkezdi.

(2) A tanács elnöke felhívására

a) az ügyész ismerteti a vádat,

b) a sértett nyilatkozik arról, hogy érvényesít-e polgári jogi igényt; ha a sértett polgári jogi igényt kíván érvényesíteni, a tanács elnöke felhívja őt igényének ismertetésére, és figyelmezteti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 5. §-ában foglaltakra; ezt követően

c) a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet elhagyja.

A vádlott nyilatkozata

285. §

(1) A tanács elnöke megállapítja a vádlott személyazonosságát és a 117. § (1) bekezdésben felsorolt személyi adatait; megkérdezi a vádlottat, hogy a vádat megértette-e, tagadó válasz esetén azt megmagyarázza.

(2) A tanács elnöke tájékoztatja vádlottat, hogy a vádról röviden nyilatkozatot tehet, különösen arról, hogy az eljárásnak akadályát látja-e, a vádat megalapozottnak tartja-e és a büntetőjogi felelősségét elismeri-e. A vádlott a nyilatkozatát rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében teheti meg.

(3) A védő a vádlott nyilatkozatát kiegészítheti.

(4) Azt a már nyilatkozatot tett vádlott-társat, akinek a jelenléte a vádlottat a nyilatkozattételben zavarná, a tanács elnöke a nyilatkozat tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttathatja.

A tárgyalás folytonossága

286. §

(1) A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Ha az ügy terjedelme miatt vagy egyéb okból szükséges, a tanács elnöke a megkezdett tárgyalást legfeljebb nyolc napra félbeszakíthatja, a bíróság pedig - bizonyítás kiegészítése céljából vagy más fontos okból - a tárgyalást elnapolhatja.

(2) Az (1) bekezdés esetében a tárgyalás folytatásának napját ki kell tűzni, kivéve, ha - az elnapolás okára tekintettel - kétséges, hogy a tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet.

(3) A tárgyalást hat hónapon belül ismétlés nélkül lehet folytatni, ha a tanács összetételében nem történt változás; egyébként a tárgyalást elölről kell kezdeni.

(4) A tárgyalás hat hónapon belül a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével is megismételhető, ha a tanács összetételében a hivatásos bíró személye nem változott. A korábbi tárgyalás anyagának ismertetése után figyelmeztetni kell az ügyészt, a vádlottat és a védőt arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehet és az ismertetés kiegészítését kérheti. A figyelmeztetést és az észrevételt jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(5) Az elnapolt tárgyalást a tárgyalás korábbi részéről készült jegyzőkönyv ismertetésével kell folytatni, ha megszakítása óta nyolc napnál hosszabb idő telt el.

A bizonyítás felvételének sorrendje

287. §

(1) Az ügyész által indítványozott bizonyítás rendszerint megelőzi a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítás felvételét.

(2) Az ügyész, illetve a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítási cselekményekről és azok sorrendjéről a tanács elnöke az ügyész, illetve a vádlott és a védő indítványai figyelembevételével határoz.

(3) A bizonyítási eljárás során az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, a magánfél, illetőleg az őt érintő körben az egyéb érdekelt indítványokat és észrevételeket tehet.

(4) A bizonyítási indítvány elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye, azt az ügydöntő határozattal szemben bejelentett fellebbezésben lehet sérelmezni.

288. §

(1) A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik.

(2) A vádlott és a tanú kihallgatását, illetőleg a szakértő meghallgatását követően hozzájuk a bíróság tagjain kívül az ügyész, a vádlott, a védő, a magánfél, valamint az őt érintő körben az egyéb érdekelt és a szakértő kérdést tehet fel, a sértett pedig kérdés feltevését indítványozhatja.

(3) A tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni.

A vádlott kihallgatása

289. §

(1) A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni.

(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból a vádlott kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a már kihallgatott vádlott-társat, akinek jelenléte a vádlottat a kihallgatása során zavarná.

(3) A vádlott kihallgatására a 117. § és a 118. § rendelkezéseit a (4) bekezdésben, valamint a 290. § (1)-(4) bekezdésében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(4) A tanács elnöke a 117. § (2) bekezdésben foglaltakon kívül a vádlottat figyelmezteti arra, hogy egyes kérdésekre is megtagadhatja a választ, illetve bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, habár korábban a vallomástételt megtagadta, továbbá, hogy a bizonyítási eljárás során a kihallgatottakhoz kérdést intézhet, indítványokat és észrevételeket tehet. A figyelmeztetés kiterjed arra is, hogy ha a vádlott nem tesz vallomást, a gyanúsítottként tett korábbi vallomása felolvasható.

(5) A vádlott - a tárgyalás rendjének zavarása nélkül - a tárgyalás alatt is értekezhet a védőjével, de a kihallgatása közben ezt csak a tanács elnökének engedélyével teheti meg.

290. §

(1) A vádlottat először kérdések feltevésével az ügyész hallgatja ki. A kihallgatás során ezt követően a védő tehet fel kérdéseket a vádlotthoz, majd a kérdezés befejeztével a tanács elnöke és tagjai intézhetnek kérdéseket a vádlotthoz, ezt követően a tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a vádlott - ha kívánja - összefüggően is előadja vallomását.

(2) A tanács elnöke és tagjai bármelyik kérdésre adott felelet után is kérdéseket intézhetnek a vádlotthoz.

(3) A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy a kérdezés módja a vádlott emberi méltóságát ne sértse.

(4) A tanács elnöke a választ megtiltja, ha a kérdés a választ magában foglalja, nem az ügyre tartozik vagy a tárgyalás tekintélyét sérti. Ha a kérdés ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke az erre történt eredménytelen figyelmeztetést követően a kérdezőtől átveheti a vádlott kihallgatását.

A vádlott korábbi vallomásának felolvasása a kihallgatása során

291. §

(1) Ha a vádlott a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni, a nyomozás során tett vallomását az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetve hivatalból a tanács elnöke felolvassa vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ha a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták ki, a tanúvallomás csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza.

(2) A vádlottnak más büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása felolvasható.

A vádlott korábbi vallomásának ismertetése a kihallgatása során

292. §

(1) A tanács elnöke az ügyész vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból ismertetheti a vádlott korábbi - az eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett - vallomásának részeit, ha a vádlott vallomása a korábbi vallomásától eltér.

(2) A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha a kihallgató az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a vádlotthoz kérdést intézett, illetve a vádlott e tényekre és körülményekre nyilatkozott. A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.

Jelenlét a tanú kihallgatásánál

293. §

(1) A tanú kihallgatása alatt a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. Ettől a rendelkezéstől a tanúként kihallgatandó sértett esetében el lehet térni.

(2) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból a tanú kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíttatja azt a vádlottat, akinek jelenléte a tanút kihallgatása során zavarná.

A tanú kihallgatása

294. §

(1) A kihallgatás kezdetén a tanács elnöke a 82. § (2) bekezdése, valamint a 85. § (2) és (3) bekezdése szerint jár el.

(2) Ha a kihallgatást az ügyész indítványozta, a tanúhoz először ő intéz kérdéseket. Ezt követően a tanúhoz a vádlott és a védő kérdéseket intézhet, a sértett kérdés feltevését indítványozhatja.

(3) Ha a kihallgatást a védő indítványozta, a tanúhoz először a védő, majd a vádlott, ezt követően az ügyész intézhet kérdéseket, majd a sértett kérdés feltevését indítványozhatja.

(4) A bíróság kérdései előtt újabb kérdéseket az jogosult intézni a tanúhoz, aki a tanú kihallgatását indítványozta.

(5) A tanács elnöke és tagjai a kérdezés befejeztével kérdéseket intézhetnek a tanúhoz.

295. §

(1) A tanú kihallgatására a 290. § (2)-(4) bekezdését alkalmazni kell.

(2) A tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú kihallgatása esetén, ha a tanács elnöke szükségesnek tartja, átveszi a tanú kihallgatását.

A tanú korábbi vallomásának felolvasása

296. §

(1) A tanács elnöke a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára vagy hivatalból felolvashatja vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja, ha

a) a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki, vagy a tárgyaláson való megjelenése egészségi állapotára tekintettel aránytalan nehézséggel járna,

b) a tanú a tárgyaláson a vallomástételt jogosulatlanul megtagadja.

(2) A különösen védett tanú (97. §, 207. § (2) bek. d) pont), a tárgyaláson nem hallgatható ki. Ha a tanú kihallgatására a 207. § (4) bekezdése alapján került sor, a tanú csak akkor hallgatható ki, ha a tárgyalás időpontjában tizennegyedik életévét betöltötte, és a tárgyaláson történő kihallgatása különösen indokolt.

(3) Ha a vallomástétel alól mentes tanú a vallomást a tárgyaláson megtagadja, az eljárás korábbi szakaszában tett vallomása felolvasható, kivéve, ha a tanú a vallomástételt a 82. § (1) bekezdésének a) pontja alapján tagadja meg.

(4) A (3) bekezdés szerint kell eljárni, ha a tárgyaláson tanúként kihallgatandó személyt az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki.

A tanú korábbi vallomásának ismertetése a kihallgatása során

297. §

(1) A tanács elnöke az ügyész, a vádlott vagy a védő indítványára, illetőleg hivatalból ismertetheti a tanú korábbi vallomásának részeit, ha a tanú a történtekre nem emlékszik, vagy ha a tárgyaláson tett és a korábbi tanúvallomása között ellentét van. Az ismertetés kiterjedhet a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában vagy más eljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomására is.

(2) A korábbi vallomás részeinek ismertetésére csak akkor kerülhet sor, ha a kihallgató az ismertetésben foglalt tényekre és körülményekre a tanúhoz kérdést intézett, illetve a tanú e tényekre és körülményekre nyilatkozott. A tanács elnöke gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.

A szakértő meghallgatása

298. §

(1) A 110. § (1) bekezdésében foglalt figyelmeztetést követően a szakértőt a tanú kihallgatására vonatkozó szabályok értelemszerű alkalmazásával kell meghallgatni.

(2) A szakértő a meghallgatása során az írásban előterjesztett szakvéleményét vagy feljegyzéseit igénybe veheti, és szemléltető eszközöket alkalmazhat.

A szakvélemény felolvasása

299. §

(1) Ha az értesített szakértő a tárgyaláson nem jelenik meg, az írásban előterjesztett szakvéleményt a tanács elnöke felolvassa vagy a jegyzőkönyvvezetővel felolvastatja. Ha a szakvélemény felolvasása után a meghallgatása szükséges, a szakértőt a tárgyalásra idézni kell.

(2) Ha a szakértő az idézés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, a bíróság indítványra vagy hivatalból engedélyezheti az írásban előterjesztett szakvélemény felolvasását. Ha az ügyész, a vádlott vagy a védő a szakvélemény felolvasása után a szakértőnek kérdéseket kíván feltenni, a tárgyalást el kell napolni, és a szakértőt a kitűzött tárgyalásra meg kell idézni.

Szakértő kirendelése a tárgyaláson

300. §

Ha a szakértő kirendelése a tárgyaláson válik szükségessé, a tanács elnöke a tárgyalásra nyomban idézi a szakértőt. Ha erre nincs mód, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és megállapítja a szakvélemény elkészítésének határidejét.

Az okiratok és más iratok felolvasása

301. §

(1) A tanács elnöke rendelkezik az okiratok és a bizonyítás eszközéül szolgáló iratok felolvasásáról a tárgyaláson.

(2) A nyomozó hatóság jelentése okiratként felolvasható. Ha a jelentés tartalmát illetően kétely merül fel, a jelentés készítőjét indítványra vagy hivatalból a tárgyalásra meg lehet idézni.

(3) Az ügyész, a védő és a vádlott egybehangzó indítványára a tanács elnöke engedélyezheti, hogy az okirat felolvasása helyett lényegének ismertetésére vagy megjelölésére kerüljön sor.

Az eljárási cselekményről készített felvétel felhasználása

302. §

(1) A tanács elnöke az eljárási cselekményről kép- vagy hangfelvevővel illetve egyéb berendezéssel rögzített felvételt a tárgyaláson hivatalból vagy az ügyész, a vádlott, illetve a védő indítványára bemutathatja.

(2) Ha az (1) bekezdésben írt felvétel a gyanúsított vagy a tanú kihallgatásáról készült, a bemutatásra a 291-292. § és a 296-297.§ rendelkezéseit kell alkalmazni.

Bírói szemle

303. §

(1) A tárgyaláson a tanács elnöke mutatja fel a tárgyi bizonyítási eszközt. Ha ez nem lehetséges, a tárgyi bizonyítási eszköz fényképét kell bemutatni, és ismertetni kell a leírását.

(2) A bíróság hivatalból vagy indítványra szemlét tart a tárgyalás keretében.

(3) A bírói szemlét a bíróság vagy annak kiküldött tagja tartja.

Bizonyítás felvétele kiküldött vagy megkeresett bíró útján

304. §

(1) Ha a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el, vagy rendkívüli nehézségbe ütközik, a bíróság hivatásos bíró tagját küldi ki (kiküldött bíró), vagy - szükség esetén - más bíróságot keres meg (megkeresett bíróság). A bizonyítás felvételére a vádlottat, a védőt idézni, az ügyészt, illetőleg a sértettet értesíteni kell.

(2) A kiküldött és a megkeresett bíróság eljárásáról felvett jegyzőkönyvet a tárgyaláson fel kell olvasni.

(3) A vádlott és a védő idézését mellőzni kell, ha ennek következtében a tanúnak a 96. § alapján zártan kezelt adatai a vádlott és a védő előtt ismertté válnának.

A bizonyítás kiegészítése

305. §

A bíróság, ha az ügy teljesebb felderítését tartja szükségesnek, hivatalból vagy indítványra új bizonyítás felvételét, illetőleg bizonyíték megszerzését rendelheti el. Ha ez nyomban nem lehetséges, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és a bizonyítást az új határnapra kitűzött tárgyaláson veszi fel.

306. §

Ha a bizonyítás felvétele kiküldött bíró, illetőleg megkeresett bíróság útján nem lehetséges (304. §), továbbá ha a bizonyítás kiegészítése (305. §) tárgyaláson nem végezhető el, a bíróság az ügyészt bizonyítási eszköz felkutatására hívja fel.

Az eljárás felfüggesztése

307. §

Az eljárás a tárgyalás megkezdése után is felfüggeszthető (266. §). Ha a bíróság az eljárást a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt, vagy azért függesztette fel, mert a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, elkobzást rendelhet el, a vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet.

Az ügy áttétele, egyesítés, elkülönítés

308. §

(1) A tárgyalás megkezdése után áttételnek csak akkor van helye, ha az ügy elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, illetőleg a 17. § (5)-(6) bekezdése szerint az ügy elbírálására más bíróság illetékes.

(2) Az ügyeket a tárgyalás megkezdése után is egyesíteni lehet, illetve el lehet különíteni (265. §).

(3) A tárgyalás megkezdése után az ügyet nem lehet öttagú tanács elé utalni (271. §).

Határozatok tárgyaláson kívül

309. §

A tárgyalás elnapolása után, ha szükséges, a bíróság tanácsülésen is határozhat az ügy áttételéről (308. § (1) bek.), az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről (308. § (2) bek.), az eljárás felfüggesztéséről (266. § (1)-(3) bek.) vagy megszüntetéséről (267. § (1) bek. c), d), e) pontja), valamint a személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedésről.

A vád módosítása

310. §

(1) Ha az ügyész úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, vagy más bűncselekményben is bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztatja, illetőleg kiterjeszti, vagy a vádirat kiegészítése végett a tárgyalás elnapolását indítványozza.

(2) A vád megváltoztatása esetén a bíróság a tárgyalást elnapolhatja, ha azt az ügyész vagy - a védelem előkészítése érdekében - a vádlott, illetőleg a védő indítványozza.

(3) A vád kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást legalább nyolc napra a vádlott és a védő együttes indítványára elnapolja, vagy hivatalból elnapolhatja; illetőleg azt az ügyet, amelyre a vádat kiterjesztették, elkülöníti.

(4) Az ügyet át kell tenni, ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy az a fiatalkorúak elleni, illetőleg a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik.

A vád elejtése

311. §

(1) Az ügyész a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat elejtheti. Az ügyész a vád elejtését indokolni köteles.

(2) Ha az ügyész a vád képviseletét a pótmagánvádlótól vette át, a vádat nem ejtheti el, de a vád képviseletétől elállhat. Ha a pótmagánvádló és képviselője jelen van, a tárgyalást folytatni kell, ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új tárgyalást tűz ki, a pótmagánvádlót pedig értesíti, hogy a vádat ismét ő képviseli.

A pótmagánvádló fellépése

312. §

(1) Ha a vád elejtése esetén pótmagánvádnak van helye, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és tizenöt napon belül kézbesíti a sértettnek az ügyész vádelejtést tartalmazó nyilatkozatát. Ha a sértett harminc napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként, az eljárást a bíróság megszünteti. E határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(2) A vádelejtést követően a sértettnek lehetőséget kell adni, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat a bíróság hivatalos helyiségében megismerhesse. A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.

(3) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, a vádindítványt a bírósághoz nyújtja be. A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező.

(4) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)-c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a vádelejtés ellenére a bírósági eljárás folytatását indítványozza.

(5) Ha a pótmagánvádló vádindítványt nyújtott be, a bíróság a 231. § rendelkezései szerint jár el azzal, hogy a pótmagánvádló az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt nyújthatja be ismételten a vádindítványt. A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(6) Ha az ügyész a vádat elejtette, és az ügyben pótmagánvádló lép fel, a tárgyalást folytatni kell. A tárgyalás folytonosságára a 286. § rendelkezései irányadók.

(7) Ha az eljárás több bűncselekmény miatt folyik, és az ügyész a vádat ezek valamelyikében ejti el, a pótmagánvádló akkor léphet fel, ha az az ügy, amelyben a vádat elejtették, elkülöníthető. Ez esetben az ügyet el kell különíteni.

A bizonyítási eljárás befejezése

313. §

A bizonyítási eljárás lefolytatása után, ha bizonyítási indítványt nem tettek, vagy azt a bíróság elutasította, a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja, és felhívja a jogosultakat a perbeszédek és a felszólalások megtartására.

A perbeszédek és felszólalások

314. §

(1) Az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt felszólalhat.

(2) Ha ugyanazon vádlott érdekében több védő jár el, a védőbeszédet - megegyezésük szerint - egyikük tartja. Ez irányadó a képviselő felszólalására is.

(3) Perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni.

(4) A perbeszéd nem szakítható félbe, kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges.

315. §

(1) Az ügyész a vádbeszédében, ha a vádlott bűnösségét megállapíthatónak tartja, a jogszabályokat is megjelölve, indítványt terjeszt elő arra, hogy a bíróság

a) a vádlottat mely tények alapján, milyen bűncselekményben mondja ki bűnösnek,

b) milyen büntetést szabjon ki, illetőleg intézkedést alkalmazzon,

c) milyen egyéb rendelkezést tegyen.

(2) Az ügyész a büntetés, illetőleg az intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.

(3) Ha az ügyész a vádlott bűnösségét nem tartja megállapíthatónak, a perbeszédében a jogszabályokat is megjelölve, indokolt indítványt tesz a vádlott felmentésére.

316. §

Az ügyész után a sértett, a magánfél és az egyéb érdekeltek felszólalhatnak. A sértett nyilatkozhat a vádlott bűnösségéről. A magánfél megjelöli, hogy milyen összegben érvényesíti a polgári jogi igényét, ezt indokolhatja, távolléte esetén a bejelentett igényt az iratokból kell felolvasni. Az egyéb érdekelt a jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érintő körben indítványt tehet.

317. §

(1) A felszólalások után a védőbeszéd következik. A védő perbeszéde után a vádlott is szót emelhet saját védelmére.

(2) Több vádlott esetén a védőbeszédek sorrendjét a tanács elnöke határozza meg.

318. §

(1) A perbeszédek és a felszólalások után, azok sorrendjében viszonválaszoknak van helye. A viszonválaszra további viszonválasz adható, utoljára a védő, illetőleg a vádlott szólhat.

(2) A perbeszédek, felszólalások, illetve a viszonválaszok után, ha a vádlott süket és tolmács nem alkalmazható, lehetőséget kell biztosítani számára a jegyzőkönyv elolvasására.

Az utolsó szó joga

319. §

Az ügydöntő határozat meghozatala előtt az utolsó szó joga a vádlottat illeti.

A bizonyítási eljárás újra megnyitása

320. §

A bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárást újra megnyitja, ha ezt a perbeszédekben, a felszólalásokban, illetőleg az utolsó szó jogán elhangzottakban foglaltak miatt szükségesnek tartja.

A határozathozatal és a határozat kihirdetése

321. §

(1) A perbeszédeket, a felszólalásokat, illetve az utolsó szó jogán elhangzottakat követően a bíróság határozat meghozatala céljából tanácsülésre visszavonul. A tanácsülésen a határozat rendelkező részét le kell írni, és azt a bíróság tagjai aláírják.

(2) Az ügydöntő határozatot a meghozatala után nyomban ki kell hirdetni.

(3) Az ügydöntő határozat rendelkező részét a tanács elnöke állva olvassa fel, és a jelenlevők állva hallgatják meg. Ezt követően a tanács elnöke szóban elmondja az indokolás lényegét.

322. §

Ha az ügy bonyolultsága, a határozat nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, a határozat meghozatalát és kihirdetését legfeljebb nyolc napra el lehet halasztani. Ebben az esetben a kihirdetés időpontját a tárgyalás befejezésekor ki kell tűzni.

A jogorvoslati nyilatkozatok

323. §

(1) A határozat kihirdetése után a tanács elnöke megkérdezi a jelenlévő fellebbezésre jogosultakat, hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezési nyilatkozatok sorrendje a következő: az ügyész, a magánfél, a vádlott, a védő és az egyéb érdekeltek nyilatkozata.

(2) A fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi, és a fellebbezés mire irányul. Az ügyésznek meg kell jelölnie azt is, ha a vádlott terhére fellebbez (354. § (2) bek.).

(3) A fellebbezésben új tényt is lehet állítani, és új bizonyítékra is lehet hivatkozni.

(4) A fellebbezés írásban indokolható. Az indokolást az iratok felterjesztéséig az első fokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál - legkésőbb a tárgyalást megelőző nyolcadik napon - kell előterjeszteni.

A fellebbezésre jogosultak

324. §

(1) Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult

a) a vádlott,

b) az ügyész,

c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,

d) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,

e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője és házastársa,

f) a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,

g) az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen.

(2) A vádlott terhére az ügyész fellebbezhet.

A fellebbezés bejelentése

325. §

(1) Az, akivel az első fokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre három napi határidőt tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.

(2) A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni.

(3) A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az első fokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani.

(4) Az ügyésznek a (3) bekezdés szerint benyújtott fellebbezéséről az első fokú bíróság a vádlottat és a védőt értesíti.

326. §

Ha az első fokú bíróság a nem ügydöntő végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a végzés kihirdetésekor kell bejelenteni. A nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés bejelentésére egyebekben a 325. § (2)-(4) bekezdésében foglaltak irányadók.

Határozat az előzetes letartóztatásról, a lakhelyelhagyási tilalomról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről és az összbüntetésbe foglalásról

327. §

(1) Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, és a bíróság az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés vagy a lakhelyelhagyási tilalom fenntartását, illetve az elrendelését indokoltnak tartja, erről nyomban határoz.

(2) Az (1) bekezdés esetén az előzetes letartóztatás elrendelésének a 129. § (2) bekezdésének a), b) vagy d) pontjában meghatározott okokon kívül akkor is helye van, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

(3) A vádlott felmentése, próbára bocsátása, az eljárás megszüntetése esetén, vagy ha a bíróság nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, illetőleg ha a felmentés esetén nem rendelt el kényszergyógykezelést, az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartásának nincs helye.

(4) Ha a bíróság az előzetes letartóztatást és az ideiglenes kényszergyógykezelést nem tartja fenn, nyomban intézkedik a vádlott szabadlábra helyezéséről.

(5) Az ítélet jogerőre emelkedése esetén, ha ennek feltételei fennállnak, a bíróság lehetőleg azonnal lefolytatja az eljárást az összbüntetésbe foglalásról.

A tárgyalás berekesztése

328. §

A jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a 327. §-ban említett határozatok meghozatala után a tanács elnöke a tárgyalást berekeszti.

II. Cím

Az első fokú bíróság ügydöntő határozatai

Az ítélet

329. §

A bíróság a vádról ítélettel határoz, ha a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy felmenti.

A bűnösséget megállapító ítélet

330. §

(1) A bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy bűncselekményt követett el, és büntethető.

(2) A bűnösséget megállapító ítéletben a bíróság

a) büntetést szab ki,

b) a vádlottat próbára bocsátja vagy megrovásban részesíti,

c) a büntetés kiszabását mellőzi.

(3) Ha a bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi, az ítélet rendelkező része a 258. § (2) bekezdésében írtakon kívül tartalmazza a bíróság által megállapított magatartási szabályokat.

(4) Ha a vádlott bűnösségét a bíróság próbaidő előtt elkövetett bűncselekményben állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó határozatot hatályon kívül helyezi, vagy az egyesített ügyeket újból elkülöníti.

A felmentő ítélet

331. §

(1) A bíróság a vádlottat a vád alól felmenti, ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg, és az eljárást nem szünteti meg.

(2) Ha a kóros elmeállapota miatt felmentett vádlott kényszergyógykezelésének feltételei megvannak, a bíróság elrendeli a vádlott kényszergyógykezelését.

(3) Az ítélet indokolása a 258. § (3) bekezdésében írottakon kívül tartalmazza azoknak az okoknak a feltüntetését, amelyek a bíróságot az ítélet kialakításában vezették, különösen a bűncselekmény hiányára, a bűncselekmény bizonyítottságának hiányára, illetőleg a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokra való utalást.

(4) Ha a felmentés alapja büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok, a bíróság elkobzást rendelhet el, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet. Ha a vádlott a kóros elmeállapota miatt nem büntethető, a bíróság a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.

Az eljárást megszüntető végzés

332. §

(1) A bíróság az eljárást megszünteti

a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,

b) ha az eljárás megindításához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy a kívánat hiányzik, és e hiányt nem pótolták, illetőleg az már nem pótolható,

c) ha a cselekményt jogerősen elbírálták,

d) ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak nincs helye.

(2) A bíróság az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.

(3) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott ok észlelésekor az eljárást nyomban megszünteti.

333. §

Ha az ügyész a vádat elejtette és pótmagánvádnak lehet helye, az eljárás megszüntetésének nem akadálya, hogy a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádelejtését tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodott.

334. §

Az eljárásnak a 332. § (1) bekezdésének a)-b) pontja alapján történt megszüntetése esetén a bíróság

a) elkobzást rendelhet el,

b) a vádlott halála kivételével vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet.

A polgári jogi igény elbírálása

335. §

(1) A polgári jogi igényt a bíróság az ítéletben lehetőleg érdemben bírálja el. Ha ez jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

(2) Ha a polgári jogi igény érvényesítése során eltérő indítványt terjesztettek elő, a bíróság ezeket a magasabb összegű igény keretein belül bírálja el.

A szülői felügyeleti jog megszüntetése

336. §

(1) A bíróság az ügyész indítványára a vádlott szülői felügyeleti jogát megszünteti, ha a vádlottat a gyermekének sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben bűnösnek mondja ki, és megállapítja a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 88. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását.

(2) A bíróság az (1) bekezdésben meghatározott feltételek hiányában az indítványt elutasítja.

(3) A bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja, ha az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja.

A szabálysértés elbírálása

337. §

(1) Ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja.

(2) Az (1) bekezdés esetében a bíróság elkobzást rendelhet el, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet, és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.

A bűnügyi költség viselése

338. §

(1) A bíróság a vádlottat a bűnügyi költség viselésre kötelezi, ha őt bűnösnek mondja ki, vagy szabálysértés elkövetéséért a felelősségét megállapítja. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra a bűnügyi költségre, amelynek viselésére a törvény alapján mást kell kötelezni.

(2) A vádlottat csak azzal a cselekménnyel, illetőleg a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. Nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely - nem az ő mulasztása folytán - szükségtelenül merült fel.

(3) A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezi a bűnügyi költség viselésére.

(4) A bíróság a bűncselekmény súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti.

339. §

(1) Az állam viseli a 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amelynek viselésére a vádlott a 338.§ alapján nem kötelezhető, továbbá azt a költséget, amelyet a vádlottnak a 74. § (3) bekezdése alapján nem kell megtérítenie.

(2) Az állam viseli azt a költséget is, amely annak kapcsán merült fel, hogy a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, illetőleg - ha e törvény másképp nem rendelkezik - azt a költséget, amelyre a bíróság a vádlottat a 338. § (2) és (3) bekezdése alapján nem kötelezte.

(3) Ha a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül - a külön jogszabályban meghatározott mértékben - megtéríti a vádlott védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és a készkiadását .

(4) A vádlott felmentése vagy az eljárás megszüntetése esetén is kötelezni kell a vádlottat annak a költségnek a viselésére, amely az ő mulasztása folytán merült fel.

340. §

(1) A magánfél és képviselője készkiadásának, valamint az utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a magánfél által érvényesített polgári jogi igénynek helyt ad. Részbeni helyt adás esetén a vádlottat az említett költség arányos részének megfizetésére kell kötelezni; egyébként e költséget a magánfél viseli.

(2) A pótmagánvádló és képviselője készkiadásának, valamint ez utóbbi díjának megfizetésére a bíróság a vádlottat akkor kötelezi, ha a vádat a pótmagánvádló képviseli, és a bíróság a vádlott bűnösségét megállapítja.

III. Cím

Az első fokú bíróság és az ügyész teendői a fellebbezést követően

341. §

(1) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést az első fokú bíróság elutasítja.

(2) Ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, az első fokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján - haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz.

(3) Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak fellebbezést, amelynek a körülményei az iratokból nem tűnnek ki, a tanács elnöke erről a felterjesztésben felvilágosítást ad.

(4) A másodfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben harminc napon belül megküldi a másodfokú bíróságnak.

IV. Cím

Tárgyalás az ügyész, a védő távollétében

342. §

(1) Ha e törvény szerint a tárgyalás az ügyész, illetve a védő távollétében megtartható, az I-II. Cím rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Ha az ügyész nincs jelen a tárgyaláson, a vádiratból a vádat a bíróság ismerteti.

(3) Ha a vád kiterjesztésének feltételei állnak fenn, és az ügyész nincs jelen a tárgyaláson, erről a bíróság az ügyészt a tárgyalás elnapolása vagy az eljárás elkülönítése mellett értesíti.

(4) Ha a tárgyalás az ügyész vagy a védő távollétében megtartható, a bíróság hallgatja ki a vádlottat és a tanút, illetőleg hallgatja meg a szakértőt; hozzájuk a jelenlévő ügyész és védő kérdést intézhet.

(5) Ha védő nincs jelen a tárgyaláson, a védőbeszédet a vádlott adhatja elő.

(6) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen a vádlott és a védő nem jelent be fellebbezést, a bíróság azt a tárgyaláson jelen nem levő ügyésszel a rendelkező rész kézbesítése útján közli. Ha az ügydöntő határozatot a bíróság az ügyésszel a rendelkező rész kézbesítése útján közli, az ügyész a fellebbezését öt napon belül jelentheti be. E határidő elmulasztása ellen nincs helye igazolásnak.

V. Cím

A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezések

343. §

(1) A pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson köteles részt venni. Ha a pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal előzetesen haladéktalanul nem mentette ki, a bíróság a tárgyalást a képviselő költségére elhalasztja, és a képviselőt rendbírsággal sújthatja.

(2) A pótmagánvádló a vádat nem terjesztheti ki.

(3) A perbeszédet a pótmagánvádló képviselője tartja.

(4) Az első fokú bíróság ügydöntő határozata ellen a pótmagánvádló a vádlott javára nem fellebbezhet.

(5) Ha a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, az első fokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.

344. §

Ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli a 74.§ (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett.

XIV. FEJEZET

A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS

I. Cím

Általános szabályok

A másodfokú eljárásban alkalmazandó rendelkezések

345. §

E törvény XI-XIII. Fejezetében megállapított rendelkezéseit a másodfokú bírósági eljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A fellebbezési jog és a fellebbezés hatálya

346. §

(1) Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz. Az első fokú bíróság tárgyalás alapján hozott eljárást megszüntető végzése elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadóak.

(2) Az első fokú bíróság ítélete elleni fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése vagy kizárólag az indokolás ellen is irányulhat.

(3) Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.

(4) A fellebbezés az ítélet jogerőre emelkedését abban a részben függeszti fel, amelyet a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál.

347. §

(1) Az első fokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha azt e törvény nem zárja ki. A végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók. A másodfokú bíróság a végzés elleni fellebbezést bizonyítás felvétele esetén tárgyaláson, egyébként tanácsülésen intézi el.

(2) A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, kivéve ha a fellebbezés halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság felfüggesztheti.

A felülbírálat terjedelme

348. §

(1) A másodfokú bíróság - ha e törvény kivételt nem tesz - a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt a másodfokú bíróság az előbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igényre, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekről is.

(2) Ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, az ítéletnek csak az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése bírálható felül, amely ellen fellebbeztek.

(3) Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül.

(4) Az ítélet indokolása elleni fellebbezésben jogi, ténybeli vagy más okfejtések, értékelő megállapítások sérelmezhetők.

349. §

(1) Ha az első fokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét bírálja felül.

(2) A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlottat felmenti, a bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy az első fokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanígy határoz.

350. §

Az ítélet megalapozatlansága esetén az első fokú bíróságot a 349. § (2) bekezdésének alkalmazásával akkor lehet új eljárásra utasítani, ha ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését, vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti.

Kötöttség az első fokú bíróság ítéletének tényállásához

351. §

(1) A másodfokú bíróság a határozatát az első fokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan.

(2) Az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, ha

a) a tényállás nincs felderítve,

b) az első fokú bíróság nem állapított meg tényállást, vagy a tényállást hiányosan állapította meg,

c) a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával,

d) az első fokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.

352. §

(1) Megalapozatlanság (351. § (2) bek.) esetében a másodfokú bíróság

a) a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható;

b) a felvett bizonyítás alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ennek során a bizonyítékokat eltérően értékelheti.

(2) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve eltérő tényállás alapján bírálja felül.

Bizonyítás a másodfokú bírósági eljárásban

353. §

(1) Az első fokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak akkor van helye, ha a megállapított tényállás nincs felderítve vagy hiányos. A bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni.

(2) Ha az ügyben bizonyítás felvétele nélkül meghallgatás szükséges, a másodfokú bíróság nyilvános ülést tart.

Súlyosítási tilalom

354. §

(1) Az első fokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be.

(2) A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, ami a bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, a büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés megállapítására irányul.

(3) Ha az első fokú bíróság a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedés mellett a vádlottat valamely bűncselekmény miatt emelt vád alól felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedés - ha a vádlott terhére a fellebbezést kizárólag a felmentés vagy a megszüntetés ellen jelentették be - csak akkor súlyosítható, ha az ítélet felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése miatt bejelentett fellebbezés sikeres.

355. §

Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának későbbi időpontban meghatározása a büntetés súlyosításának, az erre irányuló fellebbezés a vádlott terhére bejelentettnek tekintendő.

II. Cím

A fellebbezés elintézése

Észrevétel a fellebbezésre

356. §

A fellebbezéssel érintettek az iratok felterjesztéséig az első fokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál a fellebbezésre észrevételt tehetnek.

A fellebbezés visszavonása

357. §

(1) A fellebbező a fellebbezését a másodfokú bíróságnak határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonhatja.

(2) Az ügyész fellebbezését az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróság mellett működő ügyész vonhatja vissza. Ha az ügyész a fellebbezést visszavonja, és más nem fellebbezett, az iratokat a nyilatkozatával együtt visszaküldi az első fokú bíróságnak.

(3) A vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyész fellebbezésére.

(4) A visszavont fellebbezést nem lehet újból előterjeszteni.

A fellebbezés elintézésének előkészítése

358. §

(1) A másodfokú bíróság tanácsának elnöke

a) intézkedik - szükség esetén - a hiányok pótlása, az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való megküldése vagy az első fokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt,

b) a fellebbezőt a fellebbezésnek nyolc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy az első fokú bíróság eljárását vagy az ítéletet miért tartja sérelmesnek,

c) az iratokat visszaküldi az első fokú bíróságnak, ha a fellebbezéseket visszavonták,

d) a vádlottnak és a védőnek kézbesíti a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványát,

e) a vádlott vagy a védő fellebbezésének indokolását - ha azt a másodfokú bíróság előtt terjesztették elő - megküldi a másodfokú bíróság mellett működő ügyésznek.

(2) A tanács elnöke a tárgyalás előtt bizonyítást rendelhet el, és az emiatt szükséges intézkedéseket - különösen tanú idézését, szakértő kirendelését - is megteheti.

A fellebbezés elutasítása, áttétel, az eljárás felfüggesztése

359. §

(1) A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen elutasítja, ha a 341. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben az első fokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés elutasítását.

(2) Ha a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálására nincs hatásköre vagy illetékessége, az iratokat tanácsülésen a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át.

(3) A másodfokú bíróság az eljárást tanácsülésen felfüggeszti, ha megállapítja, hogy ennek a 266. § (1) bekezdése alapján helye van. Ha a vádlott ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg tartós, súlyos betegsége miatt az eljárásban nem vehet részt, az eljárás akkor függeszthető fel, ha a tárgyalás a vádlott távollétében nem tartható meg.

A tanácsülés, a nyilvános ülés és a tárgyalás kitűzése

360. §

(1) A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított harminc napon belüli határnapra a fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy tárgyalást tűz ki.

(2) A tanács elnöke tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülést, illetőleg tárgyalást tűzhet ki, ha úgy látja, hogy a fellebbezés csak nyilvános ülésen, illetőleg tárgyaláson bírálható el.

(3) A másodfokú bíróság a tanácsülésen hozható határozatot nyilvános ülésen, illetőleg tárgyaláson is meghozhatja, ha az ennek alapjául szolgáló okot a nyilvános ülésen, illetőleg a tárgyaláson észleli.

A nyilvános ülés

361. §

(1) A másodfokú bíróság nyilvános ülést tart, ha a fellebbezés tanácsülésen nem intézhető el, és tárgyalást nem kell tartani.

(2) A másodfokú bíróság azt, akinek a meghallgatását szükségesnek tartja, nyilvános ülésre idézi, a fogva lévő vádlott előállítása iránt intézkedik.

362. §

(1) A másodfokú bíróság a nyilvános ülésről értesíti az ügyészt, továbbá - ha az idézésükre nem került sor - a pótmagánvádlót, a vádlottat, a védőt és a sértettet.

(2) A nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem kötelező.

Idézés a tárgyalásra

363. §

(1) A vádlottat a tárgyalásra idézni kell, ha a másodfokú bíróság a tárgyaláson bizonyítást vesz fel, vagy a megítélése szerint a vádlott jelenléte szükséges. Ha a megidézett vádlott fogva van, a másodfokú bíróság az előállítása iránt intézkedik.

(2) A vádlottnak az idézést legalább öt nappal a tárgyalás előtt kell kézbesíteni.

(3) Kötelező védelem esetén a védőt a tárgyalásra idézni kell.

Értesítés a tárgyalásról

364. §

(1) Ha a vádlottat a tárgyalásra nem kell megidézni, a tárgyalásról értesíteni kell (363. § (1) bek.). A fogva lévő vádlottat saját vagy a védője kérelmére a tárgyalásra elő kell állítani.

(2) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt, a kötelező védelem esetén kívül a védőt, a sértettet, valamint azokat, akik fellebbeztek.

(3) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább öt nappal a tárgyalás előtt megtörténjék.

A tárgyalás

365. §

(1) A másodfokú bírósági eljárásban a XIII. Fejezet rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A tárgyalást a vádlott távollétében meg lehet tartani, ha

a) a szabadlábon lévő vádlott szabályszerű értesítése megtörtént,

b) a vádlottat a tárgyalásról azért nem lehetett értesíteni, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be.

(3) A megidézett vádlott távollétében a tárgyalás nem tartható meg, kivéve a 281. § (5) bekezdésének esetét.

(4) Az (2) bekezdés b) pontja esetén a tárgyalás elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.

366. §

(1) A tárgyaláson a tanács elnöke által kijelölt bíró az ügyet előadja. Ismerteti az első fokú bíróság ítéletét, a fellebbezést és az arra tett észrevételeket, továbbá az iratokból azt, ami az ügy felülbírálásához szükséges.

(2) A bíróság tagjai, az ügyész, a vádlott, a védő és a sértett az ügy előadásának kiegészítését kérhetik.

(3) A bizonyítást az ügy előadása után kell felvenni.

(4) Az ügy előadása, illetőleg a bizonyítás felvétele után az erre jogosultak perbeszédet tartanak, illetőleg felszólalnak. Perbeszédet először a fellebbező tart. Ha az ügyész is fellebbezett, először ő mondja el a perbeszédet.

Az ügydöntő határozat közlése

367. §

(1) A másodfokú bíróság kézbesítés útján is közli az ügydöntő határozatát a felülvizsgálati indítványra jogosultakkal.

(2) A felülvizsgálati indítványt a másodfokú határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül írásban lehet benyújtani a másodfokú bíróságnál. A vádlott felülvizsgálati indítványát a védő ellenjegyzésével kell benyújtani.

(3) Ha a vádlott a másodfokú határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül bejelenti a másodfokú bíróságnál, hogy felülvizsgálati indítványt kíván benyújtani, kérelmére a másodfokú bíróság védőt rendel ki. Ez esetben a felülvizsgálati indítványt a kirendelés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kell benyújtani.

Határozat kényszerintézkedésről

368. §

Az előzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről és a lakhelyelhagyási tilalomról a másodfokú bíróság az ügydöntő határozatának kihirdetését követően, ha szükséges, nyomban határoz.

Intézkedések az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után

369. §

Ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedett, a másodfokú bíróság

a) a jogerőre emelkedésről értesíti az ügyészt, a vádlottat, a védőt; a jogerős határozatot kézbesíti annak, akire a határozat vonatkozik,

b) az ügy iratait a határozatának kiadmányával és a tárgyalásról, illetve a nyilvános ülésről készült jegyzőkönyvvel visszaküldi az első fokú bíróságnak.

III. Cím

A másodfokú bíróság határozatai

370. §

(1) A másodfokú bíróság - az e törvényben meghatározott esetekben - az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja, megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, illetőleg a fellebbezést elutasítja.

(2) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatása esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

(3) A határozat indokolása tartalmazza, hogy ki, miért fellebbezett, és kifejti a bíróság döntésének indokait.

Az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyása

371. §

(1) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja, ha a fellebbezés alaptalan, és az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, vagy nem kell, illetőleg - a súlyosítási tilalom folytán - nem lehet megváltoztatni.

(2) A másodfokú bíróságnak az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyó végzése ügydöntő határozat.

(3) A határozat indokolásának a helybenhagyás indokait röviden kell tartalmaznia.

Az első fokú bíróság ítéletének megváltoztatása

372. §

Ha az első fokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletét nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.

Az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése

373. §

A másodfokú bíróság tanácsülésen

I. hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és az eljárást megszünteti,

a) a vádlott halála, elévülés vagy kegyelem miatt,

b) ha az első fokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet,

c) ha a cselekményt már jogerősen elbírálták,

II. hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha

a) a bíróság nem volt törvényesen megalakítva,

b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt vagy olyan bíró vett részt, aki nem volt mindvégig jelen a tárgyaláson,

c) a bíróság a hatáskörét túllépte,

d) a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező,

e) a tárgyalásról a nyilvánosságot törvényes ok nélkül kizárták,

III. hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét, ha az első fokú bíróság törvényes vád hiányában járt el.

IV. hatályon kívül helyezi az első fokú bíróság ítéletét és

a) az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,

b) az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.

374. §

(1) Ha a másodfokú bíróság az eljárást a 373. § I. a) pontja alapján szünteti meg, vagy az eljárást a vádlott ismeretlen helyen tartózkodása, illetőleg a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt függeszti fel, az első fokú bíróság ítéletének az elkobzásra, továbbá - az eljárásnak a vádlott halála folytán történt megszüntetését kivéve - a vagyoni előny vagy az elkobzás alá eső érték megfizetésére és a polgári jogi igény megállapítására vonatkozó rendelkezését

a) hatályban tartja, ha ezekre nézve nem jelentettek be fellebbezést, vagy az ezekre vonatkozó fellebbezés alaptalan,

b) megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha az első fokú bíróság az ítéletében jogszabályt helytelenül alkalmazott.

(2) Ha a másodfokú bíróság a felfüggesztett eljárást folytatja, az (1) bekezdés alapján hozott rendelkezést hatályon kívül helyezi.

(3) A felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését a 373. § II. d) pontja alapján nem kell hatályon kívül helyezni, ha az ítéletet a vádlott vagy a védő távollétében hozták meg.

375. §

(1) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 373. § II. pontjában fel nem sorolt olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására, valamint akkor is, ha az az első fokú bíróság ítéletének olyan megalapozatlanságát eredményezte, amely a másodfokú bírósági eljárásban nem küszöbölhető ki.

(2) A felmentő ítéletet, illetőleg az ítélet felmentő rendelkezését nem kell hatályon kívül helyezni, ha az (1) bekezdés szerinti eljárási szabálysértés a vádlott vagy a védő törvényes jogainak gyakorlását korlátozta.

(3) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét akkor is hatályon kívül helyezi, ha az első fokú bíróság olyan bizonyítási eszközből származó bizonyítékot használt fel, amelyet az ügyben eljáró bíróság bűncselekmény útján szerzett meg.

376. §

(1) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az első fokú bíróság nem állapított meg tényállást.

(2) Ha az első fokú bíróság ítélete egyéb okból megalapozatlan, és ennek kiküszöbölésére nagy terjedelmű bizonyítást kellene felvenni, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezheti, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasíthatja.

377. §

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vádlott felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége.

378. §

(1) A hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, és azokat a körülményeket, amelyeknek a felderítését a másodfokú bíróság a megismételt eljárásban indokoltnak látja.

(2) A másodfokú bíróság elrendelheti, hogy az ügyet az első fokú bíróság más tanácsa vagy - kivételesen - más bíróság tárgyalja.

A polgári jogi igény

379. §

(1) Ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezését bírálja felül, és a fellebbezést alaposnak találja, az ítéletnek ezt a részét megváltoztatja. Ha a polgári jogi igény érdemi elbírálása az eljárást késleltetné, az első fokú bíróság ítéletének erre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Ha a fellebbezés alaptalan, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

(2) A másodfokú bíróság a polgári jogi igényt akkor is elbírálhatja érdemben, ha az ügyész fellebbezése alapján az első fokú bíróság ítéletének azt a részét bírálja felül, amellyel a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította.

A szülői felügyeleti jog megszüntetése

380. §

A 379. § (1) bekezdése értelemszerűen irányadó, ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének kizárólag a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezését bírálja felül.

A bűnügyi költség

381. §

(1) A másodfokú bíróság a határozatában megállapítja a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költséget, és szükség esetén rendelkezik annak a viseléséről.

(2) A másodfokú bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat mentesítheti a másodfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költségnek vagy egy részének a megfizetése alól, ha a vádlott vagy a védő fellebbezése eredményes volt.

IV. Cím

Az első fokon hozott végzés elleni jogorvoslat

382. §

A másodfokú bíróság eljárása során első fokon hozott végzés elleni jogorvoslat elintézésére az I-III. Címben foglaltakat megfelelően kell alkalmazni.

A fellebbezés

383. §

(1) A másodfokú bíróság eljárása során első fokon, a kényszerintézkedés elrendeléséről, megszüntetéséről, a kényszerintézkedés tartamának egy évet meghaladó felülvizsgálatáról hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz.

(2) A végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind a másodfokú, mind a harmadfokú bíróság felfüggesztheti.

(3) Ha a másodfokú bíróság a végzést kihirdetés útján közli, a fellebbezést a kihirdetéskor kell bejelenteni.

(4) A harmadfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen bírálja el.

A kifogás

384. §

(1) A másodfokú bíróság első fokon hozott és a 383. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, nem ügydöntő végzése ellen kifogásnak van helye.

(2) A végzés a kifogásra tekintet nélkül végrehajtható, kivéve ha a jogorvoslat halasztó hatályát e törvény kimondja. Kivételesen indokolt esetben a végzés végrehajtását mind a végzést hozó, mind a kifogást elbíráló másodfokú tanács felfüggesztheti.

(3) Kifogás esetén a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak helyt adhat, és a végzését megváltoztathatja, illetőleg hatályon kívül helyezheti.

(4) Ha a megtámadott végzést hozó bíróság a kifogásnak nem ad helyt, azt a bíróság más tanácsa tanácsülésen bírálja el.

V. Cím

A másodfokú bíróság és az ügyész teendői a felülvizsgálati indítvány benyújtása, illetve a fellebbezés után

385. §

(1) Az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett felülvizsgálati indítványt, illetve fellebbezést, és a törvényben kizárt fellebbezést a másodfokú bíróság elutasítja.

(2) Ha a felülvizsgálati indítvány, illetve a fellebbezés benyújtására nyitva álló határidő valamennyi jogosultra lejárt, a másodfokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat - a harmadfokú bíróság mellett működő ügyész útján - haladéktalanul, de legkésőbb tizenöt napon belül felterjeszti a harmadfokú bírósághoz.

(3) Ha olyan eljárási szabálysértésre alapítottak felülvizsgálati indítványt, illetve fellebbezést, amelynek a körülményei az iratokból nem tűnnek ki, a tanács elnöke erről a felterjesztésben felvilágosítást ad.

(4) A harmadfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával tizenöt napon belül, különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyben harminc napon belül megküldi a harmadfokú bíróságnak.

A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezés

386. §

Ha a felülvizsgálati indítvány, illetve a fellebbezés bejelentésekor a vádat a pótmagánvádló képviseli, a másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.

XV. FEJEZET

A HARMADFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS

I. Cím

A felülvizsgálat

Általános szabályok

387. §

A harmadfokú bíróság eljárásában a másodfokú bírósági eljárásról szóló XIV. Fejezet rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni.

388. §

A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a harmadfokú bírósághoz felülvizsgálati indítványnak van helye, ha I. az első fokú, illetve a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a 373. § II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, II. a másodfokú bíróság a büntetőjog szabályainak megsértésével

a) a vádlott bűnösségét megállapította, illetőleg kényszergyógykezelését rendelte el,

b) a vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,

c) a cselekményt törvénysértően minősítette,

d) törvénysértő büntetést szabott ki, illetőleg büntetés helyett alkalmazott intézkedést törvénysértően állapított meg, vagy azt törvénysértően nem alkalmazta.

Kötöttség a felülvizsgált ítélet tényállásához

389. §

(1) A harmadfokú bírósági eljárásban az első fokú, illetőleg a másodfokú bírósági eljárás alapján megállapított tényállás az irányadó.

(2) A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak.

A felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak

390. §

(1) A másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult

a) a vádlott,

b) az ügyész,

c) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,

d) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője és házastársa.

(2) A vádlott terhére az ügyész jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására.

(3) A pótmagánvádló a másodfokú bíróság határozata ellen felülvizsgálati indítványt csak akkor nyújthat be, ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették.

(4) Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében felülvizsgálatnak csak a polgári perben eljáró bíróság előtt lehet helye, az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.

A felülvizsgálati indítvány tartalma

391. §

(1) A felülvizsgálati indítványban nem lehet új tényt állítani, és új bizonyítékra hivatkozni. A jogosult a felülvizsgálati indítvány terjedelmét utólag nem terjesztheti ki.

(2) A felülvizsgálati indítványt indokolni kell, megjelölve annak okát és célját. Az indokolásból ki kell annak tűnnie, hogy az indítványozó a határozat mely rendelkezését, mely okból sérelmezi.

II. Cím

A felülvizsgálati indítvány elintézése

A felülvizsgálati indítvány elutasítása, áttétel

392. §

A másodfokú bírósági eljárásnak a fellebbezés tanácsülésen történő elutasítására, illetőleg az iratok áttételére vonatkozó rendelkezései a harmadfokú bírósági eljárásban értelemszerűen irányadók, de az eljárás felfüggesztésének (359. § (3) bek.) a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye.

A harmadfokú bíróság eljárásának formái

393. §

(1) A harmadfokú bíróság a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el.

(2) A harmadfokú bíróság tanácsülésen dönt a felülvizsgálati indítványról, ha

a) elutasítja, mert az a törvényben kizárt, arra nem jogosulttól származik, vagy elkésett,

b) az első fokú, illetve a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a 373. § II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

A harmadfokú bíróság nyilvános ülése

394. §

(1) A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén az ügyész és a védő részvétele kötelező. Ha a vádlottnak nincs védője, a tanács elnöke védőt rendel ki.

(2) A vádlottat és a sértettet a harmadfokú bíróság nyilvános üléséről értesíteni kell. A fogva lévő vádlottat a kérelmére az ülésre elő kell állítani.

395. §

(1) A harmadfokú bíróság ülésén az ügy előadására a másodfokú bíróság tárgyalására vonatkozó rendelkezések (366. § (1)-(2) bek.) értelemszerűen irányadók.

(2) Az ügy előadása után az ügyész, a vádlott és a védő felszólalhat.

A harmadfokú bíróság határozatai

396. §

A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatának megváltoztatása esetén ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

A másodfokú bíróság határozatának helybenhagyása

397. §

A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát helybenhagyja, ha a felülvizsgálati indítvány alaptalan, és a határozatot nem kell hatályon kívül helyezni, illetőleg a súlyosítási tilalom vagy a másodfokú bíróság határozata felülbírálásának korlátai folytán nem lehet megváltoztatni.

A másodfokú bíróság határozatának megváltoztatása

398. §

(1) A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha

a) a vádlott bűnösségének megállapítására vagy a felmentésére, a kényszergyógykezelésének elrendelésére vagy az eljárás megszüntetésére a büntetőjog szabályainak megsértésével került sor,

b) a bűncselekmény minősítése, illetőleg

c) a büntetés kiszabása, büntetés helyett intézkedés alkalmazása, vagy nem alkalmazása törvénysértéssel történt.

(2) A büntetésnek, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnek a bíróság által megállapított nemét és mértékét a harmadfokú bíróság csak akkor módosíthatja, ha

a) megváltoztatja a bűncselekmény minősítését, és ennek folytán a büntetés neme és mértéke törvénytelenné vált,

b) a büntetést nem a törvényes minősítésnek megfelelő, a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel keretei között szabták ki, illetve az alkalmazott intézkedés tartama eltér a törvényes mértéktől.

(3) A harmadfokú bíróság a büntetés mértékét a (2) bekezdésben írt korlátozás nélkül enyhítheti, ha a másodfokú bíróság az első fokon felmentett vádlott bűnösségét állapította meg, vagy kényszergyógykezelését rendelte el, illetőleg eltérő tényállást állapított meg.

A másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése

399. §

(1) A harmadfokú bíróság a 373. § I. pontjában meghatározott esetekben a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti.

(2) A harmadfokú bíróság a 373. § II. pontjában meghatározott esetekben a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(3) A harmadfokú bíróság a 373. § III. pontjában meghatározott esetben a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi.

(4) A harmadfokú bíróság a 373. § IV. pontjában meghatározott esetben az első fokú és a másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és

a) az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az ügyész a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában indítványozta,

b) az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a XXV. Fejezet szerinti eljárást a törvényi előfeltételek hiányában folytatta le.

(5) Ha az (1)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben a büntetőeljárási szabályok megsértése az első fokú bírósági eljárásban történt, a harmadfokú bíróság az első fokú bíróság ügydöntő határozatát is hatályon kívül helyezi, és a (2) bekezdés esetén az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(6) Ha a vádlott előzetes letartóztatásban van, illetőleg az ideiglenes kényszergyógykezelését rendelték el, a harmadfokú bíróság határoz ennek fenntartásáról vagy megszüntetéséről.

400. §

(1) Ha az első fokú és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét kell megállapítani a harmadfokú eljárásban, a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság határozatát vagy az első és másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és ehhez képest a másodfokú bíróságot, illetőleg az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(2) Ha az (1) bekezdés alapján indult megismételt eljárásban az első fokú és a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét kell megállapítani a harmadfokú eljárásban, a harmadfokú bíróság a vádlott bűnösségét büntetés kiszabása, illetőleg büntetés helyett intézkedés alkalmazása nélkül állapítja meg.

Intézkedések a felülvizsgálati indítvány elbírálása után

401. §

A harmadfokú bíróság

a) a határozatát kézbesíti,

b) az ügy iratait a határozatának kiadmányával és a nyilvános ülésről készült jegyzőkönyvvel visszaküldi az első fokú bíróságnak.

III. Cím

A harmadfokú eljárásban első fokon hozott végzés elleni jogorvoslat

402. §

(1) A harmadfokú bíróság eljárása során a kényszerintézkedés elrendeléséről, megszüntetéséről, fenntartásáról (399. § (5) bek.) hozott végzése ellen fellebbezésnek, a más nem ügydöntő végzése ellen kifogásnak van helye. Ha harmadfokon a Legfelsőbb Bíróság járt el, az eljárása során hozott nem ügydöntő végzése ellen kifogásnak van helye.

(2) Az ítélőtábla harmadfokú eljárása során első fokon hozott nem ügydöntő végzése elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság bírálja el.

(3) A fellebbezés, illetve a kifogás elbírálására a XIV. Fejezet IV. Címének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

XVI. FEJEZET

A MEGISMÉTELT ELJÁRÁS

Általános rendelkezés

403. §

A megismételt eljárásban a bíróság az ügyet a hatályon kívül helyező határozat okainak és indokainak figyelembevételével bírálja el.

I. Cím

Az első fokú bírósági eljárás megismétlése a másodfokú bíróság határozata alapján

404. §

Az első fokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán megismételt eljárásban a XIII. Fejezet rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

405. §

(1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, az első fokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, valamint a vádiratot.

(2) Ha az ügyész a vádat az első fokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése után módosította, a módosított vádiratot az ügyész ismerteti.

(3) Ha a vádlott nem kíván vallomást tenni, a tanács elnöke a hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomását is felolvashatja.

406. §

(1) A tanú kihallgatása, illetőleg a szakértő meghallgatása helyett a tanúnak a hatályon kívül helyezett határozat alapjául szolgáló tárgyaláson tett vallomásáról, illetőleg a szakértőnek az ott előterjesztett szakvéleményéről készült jegyzőkönyvet fel lehet olvasni.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése azért történt, mert az ítélet megalapozatlanságát a másodfokú bírósági eljárásban nem lehetett kiküszöbölni.

(3) A (2) bekezdés nem zárja ki annak a tanúvallomásnak, illetőleg szakvéleménynek a felolvasását, amely nem az ítéleti tényállás megalapozatlan részére vonatkozik.

407. §

(1) Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a megismételt eljárásban nem lehet a felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetésnél súlyosabb büntetést kiszabni vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés nem irányadó, ha

a) az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése a 373. § II. a)-c) pontjában meghatározott ok miatt történt,

b) a megismételt eljárásban felmerült új bizonyíték alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb büntetést kell kiszabni, feltéve, hogy az ügyész ezt indítványozza,

c) az ügyész vádkiterjesztése folytán a vádlott bűnösségét más bűncselekményben is meg kell állapítani.

(3) A (2) bekezdés esetében sem lehet a vádlott bűnösségét megállapítani, illetőleg súlyosabb büntetést kiszabni vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedést alkalmazni, ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a 349. § (2) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.

II. Cím

Az első fokú bíróság eljárásának megismétlése a harmadfokú bíróság határozata alapján

408. §

Ha a harmadfokú bíróságnak az első fokú bíróság ítéletét és a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyező határozata folytán az első fokú bíróság eljárását meg kell ismételni, az I. Cím rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

409. §

(1) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, az első fokú bíróság és a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, valamint a vádiratot.

(2) A tanú kihallgatása, illetőleg a szakértő meghallgatása helyett az első fokú, valamint - ha a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel - a másodfokú bíróság tárgyalásán készült jegyzőkönyvben foglalt tanúvallomás, illetőleg szakvélemény is felolvasható.

410. §

A 407. §-ban szabályozott súlyosítási tilalom a vádlottnak a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatával történt felmentésére, illetőleg az e határozatban kiszabott büntetésre vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésre vonatkozik.

III. Cím

A másodfokú bíróság eljárásának megismétlése

411. §

A másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezése folytán megismételt eljárásban az I-II. Cím rendelkezéseit az e címben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

412. §

(1) A másodfokú bíróság tárgyalásán a tanács elnöke által kijelölt bíró az ügy előadása során ismerteti a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatát, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett határozatát, az ellene benyújtott felülvizsgálati indítványt, továbbá az iratokból azt, ami az ügy elbírálásához szükséges.

(2) Ha a másodfokú bíróság bizonyítást vesz fel, a tanúnak a hatályon kívül helyezést megelőző első fokú, illetőleg másodfokú bírósági eljárásban tartott tárgyaláson tett vallomását, illetőleg a szakértőnek az ott előterjesztett szakvéleményét a 406. § szerint fel lehet olvasni.

(3) A 407. §-ban szabályozott súlyosítási tilalomra a 410. § rendelkezése az irányadó.

IV. Cím

A tárgyalás megismétlése az ügyek utólagos egyesítése esetén

413. §

(1) Az 566. § (3) bekezdése alapján kitűzött tárgyalás lefolytatására az e §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A tárgyalás megkezdése után a tanács elnöke ismerteti a bíróság utólagos egyesítést kimondó határozatát, valamint az alapügyekben hozott határozatokat.

(3) A bíróság a tárgyalás alapján a próbára bocsátást megszünteti; a próbára bocsátás előtt, illetőleg alatt elkövetett bűncselekményt elbíráló határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és halmazati büntetést szab ki.

(4) Ha a bíróság a tárgyalás alapján megállapítja, hogy az ügyek utólagos egyesítésének nem volt helye, az egyesítést kimondó végzést hatályon kívül helyezi.

NEGYEDIK RÉSZ

XVII. FEJEZET

A PERÚJÍTÁS

A perújítás okai

414. §

(1) A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha

a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy

1. a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni,

2. a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni,

b) a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak,

c) az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel,

d) az alapügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte,

e) az alapügyben az ítéletet a XXIV. Fejezet alapján a terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták.

(2) Az (1) bekezdés c) és d) pontja esetében perújításnak csak akkor van helye, ha

a) a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárja ki, és

b) e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta.

(3) Perújításnak van helye akkor is, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás rendkívüli felülvizsgálatát elrendelte.

415. §

A 414. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti új bizonyítéknak kell tekinteni

a) a nemzetközi emberi jogi szervek által hozott döntést, ha az törvénysértés miatt állapította meg a nemzetközi jogi kötelezettség megsértését,

b) a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatát.

416. §

(1) Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye. A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt.

(2) A 414. § (3) bekezdésében és a 415. §-ban meghatározott okok miatt perújításnak csak a terhelt javára van helye. A 415. § esetén a perújítást csak a nemzetközi emberi jogi szerv határozatának közlésétől, illetve a jogegységi határozat közzétételétől számított hat hónapon belül lehet kezdeményezni.

A perújítási indítvány

417. §

(1) A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő

a) az ügyész,

b) a pótmagánvádló, a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében.

(2) A terhelt javára perújítási indítványt terjeszthet elő

a) az ügyész,

b) a terhelt,

c) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja,

d) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére vagy házastársa,

e) a terhelt törvényes képviselője, a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet ellen.

(3) Az 414. § (1) bekezdésének e) pontja alapján csak a terhelt javára, és csak abban az esetben lehet perújítást kezdeményezni, ha a terhelt a tartózkodási helyéről idézhető.

(4) A 414. § (3) bekezdése alapján az ügyész köteles perújítást kezdeményezni.

(5) A perújítási indítványban meg kell jelölni az indítvány okát és bizonyítékait. Az ok nem szabatos megjelölése a perújításnak nem akadálya.

(6) Ha bármely hatóság vagy hivatalos személy a hivatali hatáskörében olyan körülményről szerez tudomást, amelynek alapján perújítást lehet indítványozni, köteles erről a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntésre jogosult bíróság területén működő ügyészt értesíteni.

A perújítási eljárás

418. §

(1) A perújítás megengedhetősége kérdésében, ha az alapügyben a helyi bíróság járt el első fokon, a megyei bíróság, ha a megyei bíróság járt el első fokon, az ítélőtábla dönt.

(2) A perújítási indítványt - ha azt nem az ügyész nyújtja be - a perújítás megengedhetősége kérdésében döntésre jogosult bíróság területén működő ügyésznél kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani. Az ügyész az indítványt - a nyilatkozatával együtt, harminc napon belül - megküldi a bíróságnak. Ha a pótmagánvádló nyújt be perújítási indítványt, azt közvetlenül a döntésre jogosult bíróságnál kell előterjesztenie.

(3) A perújítási indítvány megküldése előtt az ügyész nyomozást rendelhet el. Ha az ügyész nyomozást rendel el, a (2) bekezdésben írt határidő a nyomozás befejezésétől számít.

(4) A bíróság beszerzi az alapügy iratait, és ha a perújítás megengedhetőségében való döntéshez szükséges, az indítványozó által megjelölt bizonyítási eszközök felkutatása érdekében megkeresheti az ügyészt. A nyomozásra a IX. Fejezet rendelkezései a perújítási eljárás jellegének megfelelően értelemszerűen irányadók. Előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés és lakhelyelhagyási tilalom nem rendelhető el.

(5) A perújítási indítványt a bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el.

419. §

(1) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást elrendeli, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az alapügyben eljárt első fokú bíróságnak, illetőleg a megismételt eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz teszi át, egyidejűleg az alapügyben hozott bármely rendelkezés végrehajtását felfüggesztheti, illetőleg félbeszakíthatja, vagy a szükséges kényszerintézkedést elrendelheti.

(2) Ha a bíróság a perújítási indítványt alaptalannak találja, azt elutasítja. A határozatot közli azzal, aki a perújítási indítványt előterjesztette, és ha az indítványt nem az ügyész terjesztette elő, az ügyésszel is.

(3) A felmerült bűnügyi költséget a perújítási indítvány elutasítása esetén az indítványozó viseli, ha a perújítási indítványt az ügyész terjesztette elő, a bűnügyi költséget az állam viseli.

(4) A perújítás elrendelése ellen fellebbezésnek nincs helye, a perújítási indítvány elutasítása miatt az indítványt előterjesztő fellebbezhet.

(5) A megyei bíróság végzése elleni fellebbezést az ítélőtábla, az ítélőtábla végzése elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság bírálja el tanácsülésen.

420. §

(1) A perújítás elrendelése esetén a XI. és a XIII. Fejezet rendelkezéseit a perújítás jellegéből folyó értelemszerű eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A terheltnek a tárgyalásra szóló idézéssel együtt - ha ez korábban nem történt meg - a perújítást elrendelő végzést is kézbesíteni kell, a tárgyaláson a vádirat helyett a perújítással megtámadott ítéletet és a perújítást elrendelő végzést ismerteti a tanács elnöke.

421. §

(1) Ha a bíróság - a tárgyalás eredményétől függően - megállapítja, hogy a perújítás alapos, az alapügyben hozott ítéletet egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és új ítéletet hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja.

(2) Ha az alapügyben kiszabott büntetést összbüntetésbe foglalták, és a perújítás alapossága folytán az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül kell helyezni, a bíróság az összbüntetési ítéletet is hatályon kívül helyezi, és - ha ennek feltételei fennállnak - lefolytatja az összbüntetési eljárást, feltéve, hogy ez az 571. § (1) bekezdése szerinti hatáskörét nem haladja meg; ellenkező esetben az iratokat az összbüntetési eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező bíróságnak küldi meg.

(3) Ha a perújítási indítványt a terhelt javára terjesztették elő, az ítéletet a hátrányára nem lehet megváltoztatni.

(4) A perújítás elrendelése után hozott határozatok ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak.

422. §

Perújítás esetében az érdemben elbírált polgári jogi igényt újból el kell bírálni, ha ezt az ügyész, a terhelt vagy a magánfél indítványozza. Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében azonban perújításnak (új eljárásnak) csak a polgári perben eljáró bíróság előtt lehet helye, az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.

423. §

E fejezet rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a perújítási indítványt a bíróság eljárást megszüntető vagy tárgyalás mellőzésével hozott végzése ellen terjesztették elő.

XVIII. FEJEZET

A RENDKÍVÜLI FELÜLVIZSGÁLAT

Rendkívüli felülvizsgálat kezdeményezése

424. §

A bíróság első fokon jogerős vagy másodfokon, illetőleg harmadfokon felülbírált jogerős ügydöntő határozata, illetőleg a másodfokú és a harmadfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata vagy határozatának meghatározott része ellen - a terhelt javára - rendkívüli felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására vagy kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntetőjog szabályainak megsértése miatt került sor.

425. §

(1) A bíróságnak a 424. §-ban megjelölt határozata ellen - kivéve, ha a vádlottat felmentették - rendkívüli felülvizsgálati indítványt lehet benyújtani akkor is, ha a határozat meghozatalára a 373. § II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

(2) A bíróságnak a XXVI. Fejezet alapján hozott, első fokon jogerős határozata ellen is rendkívüli felülvizsgálati indítványt lehet benyújtani, ha a határozat meghozatalára a 373. § II-III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel vagy a XXVI. Fejezetben meghatározott törvényi előfeltételek hiányában került sor.

426. §

(1) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult

a) a terhelt,

b) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja,

c) az ügyész,

d) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője és házastársa,

e) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa.

(2) A magánvádló és a pótmagánvádló rendkívüli felülvizsgálati indítvány benyújtására nem jogosult.

(3) Minden jogosult csak egy ízben nyújthat be rendkívüli felülvizsgálati indítványt.

(4) Kizárólag a polgári jogi igény kérdésében rendkívüli felülvizsgálatnak csak a polgári perben eljáró bíróság előtt lehet helye, az arra meghatározott feltételek alapján és eljárás szerint.

427. §

(1) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány a Legfelsőbb Bíróság határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonható.

(2) A védő az általa előterjesztett rendkívüli felülvizsgálati indítványt csak a terhelt hozzájárulásával vonhatja vissza.

(3) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány visszavonása esetén a bíróság a rendkívüli felülvizsgálati eljárást megszünteti.

A rendkívüli felülvizsgálati eljárás

428. §

(1) A rendkívüli felülvizsgálati indítványt a rendkívüli felülvizsgálat okának és céljának megjelölésével az alapügyben eljárt első fokú bíróságnál kell írásban benyújtani.

(2) A bíróság a rendkívüli felülvizsgálati indítványt az alapügy irataival harminc napon belül felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz.

(3) A rendkívüli felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsa bírálja el.

429. §

(1) A tanács elnöke az indítvány előterjesztőjét az indítványnak harminc napon belüli kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy a határozatot miért tartja sérelmesnek, vagy ha az indítványban nem rendkívüli felülvizsgálati okra hivatkozott.

(2) A tanács elnöke, ha a terheltnek nincs védője, védőt rendel ki, és szükség esetén az indítvány megfogalmazására is felhívja.

(3) Ha a kirendelt védő az indítványt harminc napon belül nem, vagy hiányosan nyújtja be, rendbírsággal sújtható.

430. §

A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az azonos jogosult által ismételten előterjesztett indítványt a Legfelsőbb Bíróság elutasítja. A 429. § (3) bekezdését kivéve ugyanígy jár el, ha a rendkívüli felülvizsgálati indítványt a felhívás ellenére nem, vagy hiányosan nyújtották be.

431. §

(1) Ha a rendkívüli felülvizsgálati indítvány elutasításának nincs helye, a tanács elnöke az indítványt az alapügy irataival együtt nyilatkozattétel végett megküldi a Legfőbb Ügyészségnek.

(2) Az ügyész az iratokat nyilatkozatával együtt tizenöt napon belül visszaküldi a Legfelsőbb Bíróságnak.

432. §

(1) A tanács elnöke az ügyész nyilatkozatát a rendkívüli felülvizsgálati indítvány előterjesztőjének megküldi.

(2) A terhelt részére meg kell küldeni a más által benyújtott rendkívüli felülvizsgálati indítványt, és az arra tett ügyészi nyilatkozatot.

(3) A terhelt részére megküldött indítványt és nyilatkozatot a védőnek is meg kell küldeni.

(4) A tanács elnöke a rendkívüli felülvizsgálati indítványt és az ügyész nyilatkozatát a jogosultnak azzal küldi meg, hogy a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül észrevételt tehet.

433. §

(1) A rendkívüli felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

(2) A rendkívüli felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.

(3) A Legfelsőbb Bíróság a 424. § alapján megtámadott határozatot a 425. § alapján is, a 425. § alapján megtámadott határozatot a 424. § alapján is felülvizsgálja.

(4) A rendkívüli felülvizsgálati indítványnak nincs halasztó hatálya, az indítvány elbírálásáig azonban a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztheti, vagy félbeszakíthatja.

434. §

(1) A Legfelsőbb Bíróság a rendkívüli felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálja el.

(2) A Legfelsőbb Bíróság tanácsülésen határoz, ha

a) a 430. § alapján az indítvány elutasításának van helye,

b) az indítványt a 425. § alapján terjesztették elő.

(3) A tanács elnöke a tanácsülésre tartozó ügyet nyilvános ülésre utalhatja, ha úgy látja, hogy az indítvány csak ülésen bírálható el.

(4) A nyilvános ülést az ügyész és a védő jelenléte nélkül nem lehet megtartani.

(5) A nyilvános ülésről a terheltet, valamint a 426. § (1) bekezdésének d) és e) pontjában felsorolt jogosultakat értesíteni kell. A fogva levő terheltet elő kell állítani.

(6) Az értesítést olyan időben kell kiadni, hogy a kézbesítése legalább nyolc nappal a nyilvános ülés előtt megtörténjék. A nyilvános ülés megtartásának nem akadálya, ha az értesítést azért nem lehetett kézbesíteni, mert a címzett ismeretlen helyen tartózkodik.

435. §

(1) A nyilvános ülés megnyitása után a tanács elnöke által kijelölt bíró ismerteti a rendkívüli felülvizsgálati indítványt, a megtámadott határozatot, és az iratok tartalmából mindazt, ami a rendkívüli felülvizsgálati indítvány elbírálásához szükséges.

(2) Az ügy előadása után az ügyész, a védő, valamint a 426. § (1) bekezdésében felsorolt egyéb jogosultak a rendkívüli felülvizsgálati indítvány keretei között felszólalhatnak. A felszólalások után válasznak van helye. A felszólalás joga utoljára a terheltet illeti.

(3) A nyilvános ülés megnyitására, elnapolására, folytonosságára, rendjének fenntartására és a határozat közlésére a XI. és a XIII. Fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A nyilvános ülésről jegyzőkönyvet kell készíteni.

A rendkívüli felülvizsgálati eljárás alapján hozott határozat

436. §

(1) A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot, illetőleg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha a határozat meghozatalára a 373. § II. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, ha a határozat meghozatalára a 373. § III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az iratokat az ügyésznek megküldi, illetőleg az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a határozat meghozatalára a 373. § IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

(2) A Legfelsőbb Bíróság a 425. § (2) bekezdés alapján megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a határozat meghozatalára a 373. § II-III. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel vagy a XXVI. Fejezetben meghatározott törvényi előfeltételek hiányában került sor.

(3) A 424. § esetében a Legfelsőbb Bíróság maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot, ha ez az iratok alapján lehetséges. Ha ez az iratok alapján nem lehetséges, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és korábban eljárt bíróságot új eljárásra utasítja.

437. §

(1) Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatot hatályon kívül helyezi, és a terhelt fogva van, a fogvatartás kérdésében határoz.

(2) A rendkívüli felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokra az e fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú eljárás szabályait kell alkalmazni.

(3) A megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén a megismételt eljárásra a XVI. Fejezet rendelkezései az irányadók.

(4) Ha a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot hatályában fenntartja.

(5) A felmerült bűnügyi költséget a rendkívüli felülvizsgálati indítvány elutasítása esetén - az ügyész által kezdeményezett rendkívüli felülvizsgálat esetét kivéve - az indítvány előterjesztője, ha az indítványt a védő terjesztette elő, a terhelt viseli. Más esetekben a bűnügyi költséget az állam viseli.

438. §

(1) A rendkívüli felülvizsgálati indítvány elintézése után a Legfelsőbb Bíróság az ügy iratait a határozatának kiadmányával és az ülésről készült jegyzőkönyvvel együtt, visszaküldi az első fokú bíróságnak. Ezt megelőzően a Legfelsőbb Bíróság a határozatát kézbesíti.

(2) Ha a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, az iratokat a másodfokú bíróságnak küldi meg.

(3) A megismételt eljárásban a felmentett terhelt bűnösségét megállapítani, vagy a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott büntetést vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani nem lehet.

XIX. FEJEZET

JOGEGYSÉGI ELJÁRÁS

439. §

Jogegységi eljárásnak van helye, ha

a) a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében elvi kérdésben jogegységi határozat meghozatala szükséges,

b) a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától.

440. §

(1) Jogegységi eljárást kell lefolytatni,

a) ha azt a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy a büntető kollégiumának vezetője, illetőleg a legfőbb ügyész indítványozza, továbbá

b) az 439. § b) pontja esetén.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában írt ok miatt a Legfelsőbb Bíróság tanácsa indítványozza a jogegységi eljárást.

(3) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati, illetve a rendkívüli felülvizsgálati eljárását a jogegységi határozat meghozataláig felfüggeszti.

441. §

(1) A jogegységi indítványban meg kell jelölni az elbírálandó elvi kérdést (jogkérdést) és az indítvány előterjesztőjének javaslatát annak mikénti eldöntésére. Az indítványhoz mellékelni kell az indítvánnyal érintett bírósági határozatok kiadmányát.

(2) A jogegységi indítványt a Legfelsőbb Bíróság öt hivatásos bíróból álló jogegységi tanácsa bírálja el.

(3) A jogegységi tanács elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke vagy büntető kollégiumának vezetője. A jogegységi indítvány előterjesztője nem lehet a jogegységi tanács elnöke vagy tagja.

(4) A jogegységi tanács tagja nem lehet az, aki a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat meghozatalában részt vett.

442. §

(1) A jogegységi eljárást a tanács elnöke készíti elő, és az ügyet tanácsülésre vagy ülésre tűzi ki.

(2) A jogegységi tanács tanácsülésen dönt, ha

a) a törvényben kizárt vagy az arra nem jogosulttól származó indítványt érdemi elbírálás nélkül elutasítja,

b) a jogegységi indítvány visszavonása miatt a jogegységi eljárást megszünteti.

(3) Ha a jogegységi tanács az indítványt érdemben elbírálja, ülésen határoz. A jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt - ha azt nem a legfőbb ügyész nyújtotta be - a tanács elnöke a jogegységi indítvánnyal érintett bírósági határozat kiadmányával együtt megküldi a legfőbb ügyésznek. A legfőbb ügyész az indítvány kézbesítésétől számított tizenöt napon belül megküldi a jogegységi indítványra tett nyilatkozatát a Legfelsőbb Bíróságnak.

(4) Az ülést a tanács elnöke vezeti, az eljárásban egy vagy két előadó bírót jelölhet ki.

(5) Az ülés megnyitása után az előadó bíró összefoglalja a jogegységi indítványt, illetve az elbírálandó elvi kérdés lényegét, ismerteti a tanács tagjainak a véleményét. Az ülésen a legfőbb ügyész és az indítványozó felszólalhat.

(6) Az ülést a jogegységi tanács fontos okból elnapolhatja.

443. §

(1) A jogegységi tanács az ülésen hozott határozatában az indítványnak helyt ad vagy azt elutasítja, a jogegységi határozatot "A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN" hozza.

(2) A jogegységi indítványnak helyt adó határozat rendelkező része tartalmazza a jogegységi eljárás tárgyául szolgáló, illetve azzal szorosan összefüggő elvi kérdésben adott iránymutatást.

(3) Ha az elvi kérdésben adott iránymutatásból következően a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezi, és a terheltet felmenti, illetve az eljárást megszünteti. Ha a terhelt fogva van, a fogvatartást is megszünteti.

(4) A jogegységi határozat indokolása tartalmazza, hogy a jogegységi indítványt ki terjesztette elő, az indítvány mire irányul, és mely bírósági határozatokat érint. Ismerteti az elbírálandó elvi kérdésben kialakult eltérő álláspontokat, szükség esetén az indítvánnyal érintett bírósági határozatokban megállapított tényállás lényegét, számot ad a rendelkező részben adott iránymutatás indokairól. A határozat indokolása tartalmazza a terhelt felmentésének és az eljárás megszüntetésének indokait is.

444. §

A jogegységi tanács elutasítja a jogegységi indítványt, ha jogegységi határozat meghozatala nem szükséges. A határozat indokolása az elutasítás okát tartalmazza.

445. §

(1) A jogegységi tanács a határozatát nyomban kihirdeti, ezt követően tizenöt napon belül írásban közli az indítvány előterjesztőjével és - ha az előterjesztő nem a legfőbb ügyész volt - a legfőbb ügyésszel is. A határozatot közölni kell azzal a terhelttel is, akit felmentettek vagy akivel szemben az eljárást megszüntették. Ha az alapeljárásban a vádat magánvádló vagy pótmagánvádló képviselte, a határozatot vele is közölni kell.

(2) A tanács elnöke gondoskodik a jogegységi határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételéről.

ÖTÖDIK RÉSZ

XX. FEJEZET

A FIATALKORÚAK ELLENI BÜNTETŐELJÁRÁS

446. §

E törvény rendelkezéseit fiatalkorú (Btk. 107. § (1) bek.) elleni büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

Általános rendelkezések

447. §

(1) A fiatalkorúval szemben az eljárást az életkori sajátosságainak figyelembevételével, és úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorúnak a törvények iránti tiszteletét.

(2) A büntetőeljárás során - szükség esetén, illetőleg külön jogszabály rendelkezése alapján - kezdeményezni kell a fiatalkorú érdekében védő- és óvóintézkedés elrendelését, valamint a fiatalkorú nevelését, gondozását vagy felügyeletét elmulasztó személlyel szembeni intézkedést.

A bíróság

448. §

(1) Első fokon és másodfokon a bíróság kijelölt tanácsa, illetve első fokon a kijelölt bíró (mint a fiatalkorúak bírósága) jár el.

(2) Az első fokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának elnökét (az egyesbírót) az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jelöli ki. A másodfokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik tagja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által kijelölt bíró.

(3) Az első fokú bíróságon a fiatalkorúak tanácsának egyik ülnöke pedagógus.

Az ügyész

449. §

(1) Az ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész (a fiatalkorúak ügyésze) jár el.

(2) Fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye. Fiatalkorúval szemben pótmagánvádnak nincs helye, a magánvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyész jár el.

A védő

450. §

A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező.

A törvényes képviselő

451. §

A törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás elvégzése után megtekintheti. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilágosítási és indítványtételi, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók.

452. §

(1) A bíróság - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára - eseti gondnokot rendel ki, ha

a) a törvényes képviselő a bűncselekményt a fiatalkorúval együtt követte el, illetőleg az érdekei a fiatalkorú érdekeivel egyébként ellentétesek,

b) a törvényes képviselő a jogainak gyakorlásában akadályozva van,

c) a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője, vagy nem állapítható meg, hogy ki a törvényes képviselője.

(2) Az eseti gondnok az eljárásban törvényes képviselőként jár el.

A bizonyítási eszközök

453. §

(1) A fiatalkorú egyéniségét, értelmi fejlettségét és életviszonyait jellemző körülmények felderítése érdekében a fiatalkorú gondozóját tanúként kell kihallgatni. Ezek közlésére a 82. § (1) bekezdésében meghatározott mentesség nem terjed ki.

(2) A fiatalkorú életkorát közokirattal kell bizonyítani. Be kell szerezni a környezettanulmányt és a fiatalkorú iskolai vagy munkahelyi jellemzését. A környezettanulmányt a megyei gyámhivatal mellett működő hivatásos pártfogó készíti el. A környezettanulmány elkészítéséhez a pártfogó a rendőrség közreműködését igénybe veheti.

(3) A fiatalkorú terhelt vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.

Az előzetes letartóztatás

454. §

(1) A fiatalkorú előzetes letartóztatásának a 129. § (2) bekezdésében megállapított okok esetében is csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya folytán szükséges.

(2) A fiatalkorú előzetes letartóztatását

a) javítóintézetben,

b) büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.

(3) A bíróság dönt arról, hogy az előzetes letartóztatást - a fiatalkorú személyiségére vagy a terhére rótt bűncselekmény jellegére tekintettel - hol kell végrehajtani.

(4) Az előzetes letartóztatás tartama alatt a bíróság az előzetes letartóztatás végrehajtásának helyét az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára megváltoztathatja. Erről - a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig - az előzetes letartóztatást elrendelő bíróság, azt követően az a bíróság határoz, amelyik előtt a büntetőeljárás folyik.

(5) Ha a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben hajtják végre, és a fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézetben vagy rendőrségi fogdában történő ideiglenes elhelyezéséről a bíróság határoz, a bíróság hatáskörére és illetékességére a (4) bekezdést kell alkalmazni.

(6) Az előzetes letartóztatás végrehajtása során a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.

455. §

Ha a fiatalkorúval szemben elrendelt előzetes letartóztatás végrehajtásának kezdetétől két év eltelt, az előzetes letartóztatást meg kell szüntetni, kivéve, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.

Kényszerintézkedés elrendelése a vádirat benyújtása előtt

456. §

(1) A vádirat benyújtása előtt a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásban (210 - 211. §) az ülés a védő távollétében nem tartható meg.

(2) Az ülésről a törvényes képviselőt és a gondozót is értesíteni kell.

457. §

Az ülésen a törvényes képviselő és a gondozó felszólalhat.

A határozat közlése

458. §

Az eljárás során hozott határozatot a törvényes képviselővel, az ügydöntő határozatot és a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésről szóló határozatot a gondozóval is közölni kell.

A vádemelés elhalasztása

459. §

(1) Az ügyész a vádemelés feltételeinek fennállása esetén öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt -a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében - a vádemelést elhalaszthatja.

(2) Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezi. A fiatalkorú részére nem írható elő a 224. § (2) bekezdésének c) pontjában írt kötelezettség.

A tárgyalás

460. §

(1) A tárgyalásról a nyilvánosságot a 237. § (3) bekezdésében meghatározott eseteken kívül is ki kell zárni, ha ez a fiatalkorú érdekében szükséges.

(2) A bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalásnak azt a részét, amely a fiatalkorú helyes irányú fejlődését károsan befolyásolhatja, a fiatalkorú távollétében tartsák meg. Az így lefolytatott tárgyalás lényegét a tanács elnöke a fiatalkorúval - legkésőbb a tárgyalás berekesztése előtt - ismerteti.

(3) A tárgyaláson az ügyész részvétele kötelező.

461. §

A fiatalkorú vádlott távollétében a tárgyalás a XXIV. Fejezet alapján nem tartható meg.

462. §

(1) A fiatalkorú vádlott elleni ügyben tartott tárgyaláson a vádlott és a tanú kihallgatását a tanács elnöke (egyesbíró) végzi. A vádlotthoz és a tanúhoz a kihallgatást követően az arra jogosultak kérdést intézhetnek.

(2) A környezettanulmányt a tárgyaláson ismertetni kell.

(3) Az ügyész a javítóintézeti nevelés intézkedés meghatározott mértékére nem tehet indítványt.

Lemondás a tárgyalásról

463. §

A XXV. Fejezet rendelkezései fiatalkorú esetén nem alkalmazhatók.

A büntetőparancs

464. §

Az 548. § (1) bekezdésében felsoroltakon kívül tárgyalás tartását kérheti a törvényes képviselő a fiatalkorú hozzájárulása nélkül is.

Javítóintézeti nevelés elrendelése

465. §

A bíróság javítóintézeti nevelést bűnösséget megállapító ítéletben rendel el.

A pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre

466. §

A pénzbüntetésnek, illetőleg a pénzmellékbüntetésnek szabadság-vesztésre való átváltoztatásáról a bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára határoz, ha a fiatalkorú nem fizette meg, és az behajthatatlan.

A javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetése

467. §

(1) Ha a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről a fiatalkorú ellen indult újabb büntetőeljárásban alkalmazott büntetés vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedés miatt kell határozni, erre az újabb ügyben eljáró bíróság jogosult.

(2) Az (1) bekezdésben írt esetben a bíróság az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag határoz a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetéséről, ha ezt az ítéletében elmulasztotta.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli, ha a bíróság az ideiglenes elbocsátást nem szünteti meg.

Egységes intézkedések elrendelése

468. §

Több javítóintézeti nevelés helyett egységes intézkedés kiszabására az 571. és az 572. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.

XXI. FEJEZET

A KATONAI BÜNTETŐELJÁRÁS

469. §

E törvény rendelkezéseit a katonai büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A katonai büntetőeljárás hatálya

470. §

(1) Katonai büntetőeljárásnak van helye

a) a katona (Btk. 122. § (1) bek.) által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai bűncselekmény (Btk. XX. Fejezet),

b) a fegyveres erők tényleges állományú tagja által elkövetett bármely bűncselekmény,

c) a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a büntetésvégrehajtási szervezet hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény esetén.

(2) A katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges.

(3) Több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése - tekintettel a tényállás szoros összefüggésére - nem lehetséges. Ez a rendelkezés a bűnpártolóra is kiterjed.

A bíróság

471. §

A katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben első fokon a kijelölt megyei bíróság katonai tanácsa, másodfokon - az egész országra kiterjedő illetékességgel - a Fővárosi Ítélőtábla jár el.

A bíróság összetétele

472. §

(1) A katonai büntetőeljárásban első fokon hivatásos bíróként katonai bíró, első fokon ülnökként katonai ülnök jár el.

(2) A katonai büntetőeljárásban az ülnök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú nem lehet. Magasabb rendfokozatú tábornok vádlott elleni eljárásban e szabálytól el lehet térni.

(3) Az első fokú bíróság a 14. § (1) bekezdésének a) pontjában és a 16. § (1) bekezdésének a)-j) pontjaiban meghatározott bűncselekmények esetén tanácsban, egyéb esetekben ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként jár el. (4) Az első fokú bíróság a 14. § (1) bekezdésének b) pontja esetében egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban is eljárhat, ha megállapítja, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény a vádirati minősítéstől eltérően hogyan minősülhet.

Az első fokú bíróság illetékessége

473. §

(1) A katonai büntetőeljárásra kijelölt megyei bíróság katonai tanácsának illetékességi területét külön törvény állapítja meg.

(2) A Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekmény elbírálására annak a megyei bíróságnak a katonai tanácsa az illetékes, amelynek területén az elkövető illetékes parancsnokának állomáshelye van.

(3) A 17. § (4) bekezdésében írt illetékességi ok katonai büntetőeljárásban nem alkalmazható.

A katonai ügyész

474. §

(1) A katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész látja el. A katonai ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást, vagy nyomozást végeztet.

(2) Kizárólag a katonai ügyész végzi a nyomozást a katona által elkövetett

a) katonai bűntett miatt,

b) katonai vétség miatt, ha azzal kapcsolatban más bűncselekményt is elkövetett, vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges,

c) nem katonai bűncselekmény miatt.

(3) A katonai ügyész végzi a nyomozást akkor is, ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt.

(4) Katonai büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádra üldözendő bűncselekmény esetében a katonai ügyész jár el. A katonai büntetőeljárásban viszonvád nem emelhető. Katonai bűncselekmény miatt folytatott eljárásban nincs helye pótmagánvádnak.

A katonai ügyészségek

475. §

(1) A katonai ügyészség a megyei bíróság katonai tanácsa mellett működik, vezetője a megyei főügyész jogkörében jár el.

(2) Az ítélőtábla mellett a vádhatóság feladatát a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, a Legfelsőbb Bíróság mellett a vádhatóság feladatát a Katonai Főügyészség látja el.

(3) A katonai ügyészi szerv illetékességét annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amely mellett működik.

(4) A katonai főügyész és a Katonai Fellebbviteli Ügyészség vezetője rendelkezése alapján a katonai ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre illetékessége egyébként nem terjed ki.

Az eljáró ügyészség kijelölése

476. §

A katonai ügyészi szerv és más ügyészség közötti hatásköri összeütközés esetében az eljáró ügyészséget a legfőbb ügyész jelöli ki.

A katonai nyomozó hatóság

477. §

(1) Ha a nyomozást nem a katonai ügyész végzi, nyomozó hatóságként az illetékes parancsnok (vezető) jár el.

(2) Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekményt nem katonai nyomozó hatóság észleli, vagy nem katonai nyomozó hatóság szerez ilyen bűncselekményről tudomást, a 170. § (4) bekezdésében meghatározott cselekmények elvégzéséről a katonai ügyészt haladéktalanul értesíti.

A tanú védelme

478. §

A sorkatonai szolgálatot teljesítő tanú különösen indokolt esetben kérheti más szolgálati helyre történő vezénylését vagy áthelyezését. A kérelemről a katonai ügyész dönt.

Az őrizetbe vétel

479. §

Ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt a katona őrizetbe vételét nem katonai nyomozó hatóság rendelte el, a terheltet huszonnégy órán belül át kell adni az illetékes katonai ügyésznek.

Az előzetes letartóztatás

480. §

(1) Katonával szemben előzetes letartóztatást akkor is el lehet rendelni, ha ellene katonai bűncselekmény, vagy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. Az ilyen okból elrendelt előzetes letartóztatás legfeljebb az elrendelésétől számított hat hónap elteltéig hosszabbítható meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott okból elrendelt előzetes letartóztatás megszűnik a terhelt szolgálati viszonyának megszűnésével.

Az előzetes letartóztatás végrehajtása

481. §

Katona előzetes letartóztatása rendőrségi fogdában nem hajtható végre. Az előzetes letartóztatás kivételesen, a bíróság határozata alapján legfeljebb harminc napig, - ha a nyomozási cselekmény elvégzése ezt indokolttá teszi - a katonai ügyész határozata alapján kétszer - alkalmanként legfeljebb tizenöt napig - helyőrségi fogdában is végrehajtható.

A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének kizárása

482. §

Sorállományú katonával szemben lakhelyelhagyási tilalom nem rendelhető el.

Szoros felügyelet alá helyezés

483. §

(1) A 480. §-ban meghatározott letartóztatási ok fennállása esetén a bíróság a sorállományú katona előzetes letartóztatása helyett elrendelheti a terhelt alakulatánál szoros felügyelet alá helyezését. A szoros felügyelet alá helyezett terhelt fegyveres szolgálatot nem láthat el, és szolgálati helyét a bíróság engedélye nélkül nem hagyhatja el.

(2) A szoros felügyelet alá helyezés határidejére és meghosszabbítására a 480. § rendelkezése irányadó.

(3) Szoros felügyelet elrendelése esetén az eljárásban védő részvétele kötelező.

Az óvadék letételének kizárása

484. §

Katona esetében a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt óvadék letételének nincs helye.

A feljelentés elutasítása

485. §

A feljelentés elutasítására a Btk. 124. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt a katonai nyomozó hatóság is jogosult.

A nyomozási bíró

486. §

A katonai büntetőeljárásban a nyomozási bíró feladatait a megyei bíróság katonai bírája látja el. A katonai bíró, mint nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést az egész országra kiterjedő illetékességgel a Fővárosi Ítélőtábla bírálja el. Ha a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás tartama az egy évet meghaladja, az előzetes letartóztatást az hosszabbíthatja meg.

Az eljárás megszüntetése

487. §

A Btk. 124. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok miatt a vádemelésig a katonai ügyész, azt követően a bíróság az eljárást megszünteti.

A tárgyaláson résztvevő személyek

488. §

A tárgyaláson a katonai ügyész részvétele a 241. § (1) bekezdésének eseteiben kötelező. A katonai büntetőeljárásban ügyészségi fogalmazó vagy titkár a vádat nem képviselheti.

489. §

A védő tárgyalási részvétele a 242. § (1) bekezdésének b)-d) pontjában meghatározott esetekben kötelező.

A katonai tanács szavazásának rendje

490. §

A katonai tanácsban az alacsonyabb rendfokozatú bíró a magasabb rendfokozatút megelőzően szavaz. Azonos rendfokozat esetén az szavaz először, aki a rendfokozatba később lépett elő. A tanács elnöke utolsónak adja le szavazatát.

A bűnügyi költség

491. §

Sorállományú katonával szemben a katonai bűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban a bűnügyi költséget - a meghatalmazott védőnek, továbbá a sértett képviselőjének készkiadása és díja, valamint a nem katonai büntetésvégrehajtási intézetben végrehajtott szabadságvesztéssel felmerült költség kivételével - az állam viseli.

A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának kizárása

492. §

Katonával szemben a XX. Fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

XXII. FEJEZET

A MAGÁNVÁDAS ELJÁRÁS

493. §

E törvény rendelkezéseit a magánvád alapján folytatott büntetőeljárásban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A magánvádló

494. §

(1) A terhelt bűnösségének bizonyítása a magánvádlót terheli

(2) A magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg, feltéve, hogy e törvény eltérően nem rendelkezik.

(3) Ha az ügyben több sértett van, a megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként. Megegyezés hiányában a magánvádlót a bíróság jelöli ki. A magánvádló megnevezése vagy kijelölése után a többieket a sértett jogai illetik meg.

(4) A magánvádló viszonvád hiányában tanúként hallgatható meg.

495. §

(1) A magánvádlót a vád képviseletével járó jogok az általa emelt vád tekintetében illetik meg. Az ellene emelt vád (viszonvád) esetén a vádlott jogai illetik meg és kötelezettségei terhelik.

(2) A viszonvád tekintetében a magánvádló képviselőjét a védő jogállása, a vádlott védőjét a képviselő jogállása illeti meg, feltéve, hogy a meghatalmazásuk erre kiterjed.

Az ügyész

496. §

Az ügyész az ügy iratait a magánvádas eljárásban is megtekintheti, és a tárgyaláson jelen lehet. Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Ha az ügyész a vád képviseletétől utóbb eláll, a vádat ismét a magánvádló képviseli.

Az eljárás megindításának alapja

497. §

(1) Az eljárás feljelentésre indul meg. A feljelentésben elő kell adni, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását. A feljelentést a bíróságon kell írásban vagy szóban megtenni, a szóbeli feljelentést jegyzőkönyvbe kell foglalni.

(2) A nyomozó hatóság a hozzá érkezett feljelentést az illetékes bíróságnak küldi meg. Az ügyész a feljelentést akkor küldi meg a bíróságnak, ha a vád képviseletét nem veszi át.

(3) Kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén az egyik fél sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt megindult eljárásban a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a másik fél abban az esetben is jogosult a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség nem évült el.

(4) A bíróság elbírálja a (3) bekezdésben felsorolt bűncselekményekkel kölcsönösen elkövetett becsületsértés szabálysértését is.

498. §

Ha a feljelentésből a feljelentett kiléte vagy a bűncselekmény nem állapítható meg, a bíróság felhívhatja a feljelentőt, hogy írásban pontosítsa a feljelentést, előkészítő ülést tarthat, nyomozást rendelhet el.

Nyomozás a magánvádas eljárásban

499. §

(1) Nyomozást a bíróság vagy az ügyész rendelhet el.

(2) A bíróság nyomozást rendel el, ha a feljelentett cselekmény elkövetőjének személye, személyi adatai vagy tartózkodási helye ismeretlen, továbbá ha bizonyítási eszközök felkutatása szükséges. A bíróság a nyomozást elrendelő végzést és az iratokat megküldi a nyomozó hatóságnak. A nyomozást a rendőrség végzi.

(3) Az ügyész nyomozást rendelhet el, ha a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés (502. § (1) bek.) kibocsátása előtt átveszi.

500. §

(1) A bíróság által elrendelt nyomozás elvégzése után az iratokat a bíróságnak vissza kell küldeni.

(2) Ha az ismeretlen elkövető kiléte a nyomozás adatai alapján sem volt megállapítható, erről a nyomozást elrendelő bíróságot értesíteni kell.

(3) Ha a bíróság által elrendelt nyomozás során a feljelentő a feljelentést visszavonta, az addig keletkezett iratokat és a feljelentés visszavonására vonatkozó nyilatkozatot a bíróságnak vissza kell küldeni.

(4) A (2) és (3) bekezdés esetén a bíróság az eljárást megszünteti.

Határozat személyes meghallgatás nélkül

501. §

(1) A bíróság az iratokat megküldi az ügyésznek, ha

a) a feljelentés és az iratok alapján olyan bűncselekmény látszik megállapíthatónak, amely miatt a vádat az ügyész képviseli,

b) szükségesnek tartja, hogy az ügyész a vád képviseletének átvételét megfontolja,

c) az ügyész a vád képviseletét a személyes meghallgatásra idézés kibocsátása előtt átvette.

(2) A bíróság, ha ez a feljelentés és az iratok tartalma alapján lehetséges, határoz az áttételről, az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről.

A személyes meghallgatás

502. §

(1) Ha a 498. és az 501. §-ban felsorolt intézkedéseknek nincs helye, a bíróság a feljelentettet és a feljelentőt személyes meghallgatásra idézi és ülést tart. A védőt és a feljelentő képviselőjét erről értesíti. Ha az ügyben több sértett van, a személyes meghallgatásra valamennyi sértettet meg kell idézni.

(2) Az idézésben a feljelentőt (sértettet) figyelmeztetni kell arra, hogy a kellően ki nem mentett elmaradását a bíróság a vád elejtésének tekinti. A feljelentettet a feljelentő nevére és a bűncselekmény lényegére utalással kell megidézni.

(3) A személyes meghallgatáson, ha a feljelentett külföldi, az államának konzuli tisztviselője is jelen lehet.

(4) A személyes meghallgatás megkezdésekor a bíróság megállapítja a feljelentő és a feljelentett személyazonosságát, ismerteti a feljelentés lényegét, és - ha annak feltételei fennállnak - figyelmezteti a feljelentettet a viszonvád lehetőségére. Ezt követően megkísérli a feljelentő és a feljelentett kibékítését.

(5) Ha a békítés eredménytelen, a bíróság felveszi a feljelentett személyi adatait, majd kérdést intéz hozzá, hogy a feljelentésben foglaltakat beismeri-e, és védekezésének alátámasztására milyen bizonyítási eszközöket jelöl meg. Szükség esetén megállapítja, hogy melyik sértett jár el magánvádlóként, illetőleg kijelöli a magánvádlót.

(6) Ha a feljelentett viszonvádat emel, a bíróság a feljelentőt feljelentettként is meghallgathatja.

(7) A bíróság felhívja a feljelentőt, továbbá viszonvád esetében a feljelentettet a bizonyítási eszközök és annak megjelölésére, hogy az egyes bizonyítási eszközök mely tények bizonyítására szolgálnak. Erre tizenöt napos határidőt adhat.

503. §

(1) A személyes meghallgatásról jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) A bíróságnak az 501-502. §-ban meghatározott teendőit ülnök vagy bírósági titkár is elláthatja, és jogosult az 504. § (1) bekezdése szerinti határozat meghozatalára.

Határozat a személyes meghallgatás alapján

504. §

(1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha a feljelentő

a) a személyes meghallgatáson nem jelent meg, és magát előzetesen, alapos okkal, haladéktalanul nem mentette ki, vagy azért nem volt idézhető, mert a lakcímének megváltozását nem jelentette be,

b) a feljelentést visszavonta.

(2) A bíróság a személyes meghallgatáson minden olyan kérdésben határozhat, amelyre a személyes meghallgatás előtt jogosult.

(3) Az (1) bekezdés esetében a viszonvád alapján indult eljárást is meg kell szüntetni, feltéve, hogy a magánindítvány előterjesztésének határideje a személyes meghallgatás napjáig már lejárt.

Fellebbezés a tárgyalás előkészítése során hozott határozatok és intézkedések ellen

505. §

Nincs helye fellebbezésnek

a) a nyomozás elrendelése,

b) a személyes meghallgatásra idézés, illetőleg az erről szóló értesítés,

c) a magánvádló kijelölése miatt,

d) az 501. § (1) bekezdése szerinti intézkedés ellen.

A tárgyalás kitűzése

506. §

A magánvádlót az idézésben figyelmeztetni kell arra, hogy a kellően ki nem mentett elmaradását a bíróság a vád elejtésének tekinti, feltéve, hogy a képviseletéről nem gondoskodik.

A tárgyaláson résztvevő személyek

507. §

Ha a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem mentette ki, illetőleg őt azért nem lehetett megidézni, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be, úgy kell tekinteni, hogy a vádat elejtette.

A tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása

508. §

Ha a magánvádlót a tárgyalásról rendzavarás miatt kiutasítják, illetőleg kivezetik, legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezése előtt ismertetni kell vele a távollétében lefolytatott bizonyítást. A magánvádló képviselőjének kiutasítása esetén a tárgyalást a rendzavaró költségére el kell napolni, ha a magánvádló a tárgyaláson nincs jelen.

A tárgyalás

509. §

(1) A tárgyaláson a bíróság ismerteti a vád, illetőleg a viszonvád lényegét, ha a magánvádlónak nincs képviselője, illetve a vádlottnak nincs védője.

(2) A tárgyaláson a bíróság hallgatja ki a vádlottat és a tanút, illetőleg hallgatja meg a szakértőt. A vádlottat a magánvádló távollétében kell kihallgatni.

A vád elejtése és elállás a vád képviseletétől

510. §

(1) A magánvádló a vád elejtését nem köteles indokolni. Az 504. § (1) bekezdésének a) pontja a tárgyaláson is irányadó.

(2) Ha az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól vette át, a vádat nem ejtheti el, de a vád képviseletétől elállhat. Ha a magánvádló jelen van, a tárgyalást folytatni kell, ellenkező esetben a bíróság a tárgyalás elnapolásával egyidejűleg új tárgyalást tűz ki, a magánvádlót pedig értesíti, hogy a vádat ismét ő képviseli.

Az eljárást megszüntető végzés

511. §

(1) A bíróság az eljárást megszünteti, ha a magánvádló a tárgyaláson a vádat elejtette, illetőleg a mulasztását vádelejtésnek kell tekinteni (507. §). A 504. § (3) bekezdése ezekben az esetekben is irányadó.

(2) A rövidített jegyzőkönyvnek (252. § (5) bek.) tartalmaznia kell a vádlottnak azt az esetleges nyilatkozatát, amely a magánvádlót a vád elejtésére indította, valamint a magánvádlónak a vád elejtésére vonatkozó kijelentését.

A másodfokú bírósági eljárás

512. §

(1) Az első fokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott javára nem jelenthet be fellebbezést.

(2) Az első fokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a másodfokú bírósághoz.

(3) A bíróság a magánvádlót a tárgyalásra idézi, ha jelenlétét szükségesnek tartja. Egyébként a magánvádlót a tárgyalásról értesíteni kell.

(4) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét tanácsülésen hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti, ha ezt a magánvádló a határozathozatal céljából tartandó tanácsülésig indítványozza. Az 504. § (3) bekezdése ez esetben is irányadó.

A harmadfokú bírósági eljárás

513. §

(1) A másodfokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott javára felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

(2) A másodfokú bíróság az iratokat közvetlenül terjeszti fel a harmadfokú bírósághoz.

(3) A harmadfokú bíróság ülésén a magánvádló részvétele kötelező. Ha a magánvádlónak nincs képviselője, a tanács elnöke képviselőt rendel ki részére.

(4) A harmadfokú bíróság ülésén a magánvádló képviselőjének előadása után a magánvádló is felszólalhat.

A bűnügyi költség viselése

514. §

(1) A 339. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a bűnügyi költséget a magánvádló viseli, ha azonban a büntetőeljárást a Btk. 32. §-ának a) vagy c) pontja szerinti büntethetőséget megszüntető okból szüntették meg, a 74. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott bűnügyi költséget az állam viseli. A 339. § (2) bekezdése alkalmazásának akkor is helye van, ha a bíróság az eljárást az 504. § (1) bekezdésének b) pontja, az 510. § (1) bekezdésének első mondata, illetőleg az 512. § (5) bekezdése alapján szüntette meg.

(2) A másodfokú bíróság a magánvádlót a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére kötelezi, ha az első fokú bíróság határozata ellen egyedül a magánvádló fellebbezett, és a másodfokú bíróság a határozatot helybenhagyja.

(3) Viszonvád esetében a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a magánvádló és a viszonvádló az általa előlegezett bűnügyi költséget viseli.

(4) Ha a másodfokú bíróság határozata ellen kizárólag a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt, és az nem vezetett eredményre, a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség a magánvádlót terheli.

A perújítási indítvány

515. §

(1) A magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási indítványt, ha a terheltet felmentették vagy az eljárást megszüntették.

(2) A perújítási indítványt közvetlenül a bíróságnál kell előterjeszteni. Ha a perújítási indítvány olyan bűncselekmény megállapítására irányul, amely miatt a vádat az ügyész képviseli, az ügyész nyilatkozatát is be kell szerezni.

XXIII. FEJEZET

A BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTÁS

516. §

A bíróság elé állítás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A bíróság elé állítás feltételei

517. §

Az ügyész a terheltet a bűncselekmény elkövetésétől számított tizenöt napon belül bíróság elé állíthatja, ha

a) a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel,

b) az ügy megítélése egyszerű,

c) a bizonyítékok rendelkezésre állnak,

d) a terheltet tetten érték, vagy a bűncselekmény elkövetését beismerte.

Nyomozás és vádemelés

518. §

(1) Ha a bíróság elé állítás feltételei fennállnak, és az ügyész a gyanúsítottat bíróság elé kívánja állítani, közli a gyanúsítottal, hogy mely bűncselekmény miatt, milyen bizonyítékok alapján állítja bíróság elé.

(2) Az ügyész haladéktalanul gondoskodik arról, hogy a gyanúsított védőt hatalmazhasson meg, ha a gyanúsítottnak nincs védője, védőt rendel ki. Ha a terhelt őrizetben van, gondoskodik arról, hogy a védő a terhelttel a tárgyalás előtt beszélhessen.

519. §

(1) Az ügyész a bíróság elé állítás időpontjáról haladéktalanul tájékoztatja a bíróságot.

(2) A bíróság elé állítás előtt elrendelt személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés a bíróság elé állítás napján tartott tárgyalás befejezéséig tart. Az iratoknak az ügyészhez való visszaküldése esetén a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedésekről a bíróság dönt.

520. §

Az ügyész a vádlottat a nyomozó hatóság közreműködésével vagy egyéb módon a bíróság elé állítja, a védőt rövid úton megidézi és biztosítja, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. Gondoskodik továbbá arról, hogy a tárgyaláson jelen legyenek, akiknek a részvétele kötelező, illetve jelen lehessenek, akiknek a részvétele nem kötelező.

Tárgyalás előkészítése

521. §

Bíróság elé állítás esetén a XII. Fejezet rendelkezései nem alkalmazhatók.

Az első fokú bírósági tárgyalás

522. §

(1) A tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező.

(2) Az ügyész a tárgyalás megkezdése előtt - ha ez korábban nem történt meg - az iratokat és a tárgyi bizonyítási eszközöket a bíróságnak átadja, ezt követően a vádat szóban terjeszti elő.

(3) A vád előterjesztése után a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi, ha a bűncselekmény elkövetésétől a bíróság elé állításig több mint tizenöt nap telt el, vagy a bűncselekményre a törvény nyolc évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést rendel.

523. §

(1) A vádlottat és a tanút a tanács elnöke hallgatja ki.

(2) Ha a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményének megfelelően - további bizonyítási eszközök felkutatása érdekében - az ügyész megkeresése szükséges, a bíróság az iratokat visszaküldi az ügyésznek.

524. §

A vád kiterjesztésének akkor van helye, ha a bíróság elé állítás feltételei a kiterjesztett vád szerinti bűncselekményre is fennállnak. Egyébként a bíróság az iratokat visszaküldi az ügyésznek.

525. §

Az iratoknak az ügyészhez való visszaküldése miatt fellebbezésnek nincs helye.

XXIV. FEJEZET

ELJÁRÁS A TÁVOLLÉVŐ TERHELTTEL SZEMBEN

526. §

Távollévő terhelttel szembeni eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

527. §

(1) A nyomozásnak nem akadálya, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, a terhelt tartózkodási helyének felkutatása iránti intézkedések (73. § (1) bek.) mellett gondoskodni kell a bizonyítási eszközök felderítéséről és biztosításáról.

(2) Ha a terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg, ha a nyomozás adatai alapján a vádemelésnek nincs akadálya.

(3) Ha az ügyész indítványozza a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását, a bíróság elfogató parancsot bocsát ki, feltéve, hogy erre korábban nem került sor.

(4) Az ügyész a vádemelés előtt - ha a terheltnek nincs meghatalmazott védője - védőt rendel ki, és gondoskodik arról, hogy a védő a nyomozás iratait megismerhesse (193-194. §).

(5) A terheltnek szóló idézést és értesítést, valamint a részére kézbesítendő határozatot a védőnek kell kézbesíteni.

A bíróság eljárása az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben

528. §

Ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását indítványozta, és a vádlott tartózkodási helye a tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, a bíróság értesíti az ügyészt, és a vádlottal szemben szükség esetén személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedést rendel el.

529. §

(1) Ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően ismeretlenné vált, és távollétében tárgyalásnak helye lehet (527. § (2) bek.), a tanács elnöke az eljárás felfüggesztése nélkül felhívhatja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatására, és ezzel egyidejűleg elfogató parancsot bocsát ki.

(2) Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, a felhívástól számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz.

(3) Ha a vádlott érdekében korábban nem járt el védő, az ügyész a (2) bekezdés szerinti indítványában védő kirendelését is indítványozza. A tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével kell folytatni.

(4) Ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti.

530. §

(1) A vádlott távollétében tartott tárgyaláson az ügyész és a védő részvétele kötelező.

(2) A vádlottnak a vádiratot, a határozatokat, az idézést és az értesítést hirdetményi úton kell kézbesíteni. A vádlottnak szóló idézést és értesítést a védőjének is kézbesíteni kell.

531. §

(1) Ha a vádlott tartózkodási helye az első fokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala előtt ismertté válik, a bíróság a tárgyalást - szükség esetén a bizonyítási eljárás újra megnyitásával (320. §) - folytatja.

(2) Ha a vádlott tartózkodási helye az első fokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után válik ismertté, a vádlott a fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a fellebbezés bejelentése helyett az első fokú bíróságnál kérheti a tárgyalás jelenlétében való megtartását. Ebben az esetben a tárgyalást meg kell ismételni. A tárgyalásra a XIII. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) Ha a vádlott tartózkodási helye a másodfokú vagy a harmadfokú eljárásban válik ismertté, a bíróság az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az első fokú bíróságot új eljárásra utasítja.

(4) Ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős határozat meghozatala után válik ismertté, a javára perújítási indítványt lehet előterjeszteni.

Eljárás a külföldön tartózkodó terhelt távollétében

532. §

(1) Ha a terhelt külföldön tartózkodik, és kiadatásának nincs helye, illetőleg kiadatását megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg.

(2) Ha a bírósági eljárásban állapítják meg, hogy a külföldön tartózkodó vádlott kiadatásának nincs helye, vagy kiadatását megtagadták, és a bíróság a büntetőeljárás felajánlását nem tartja indokoltnak, felhívhatja az ügyészt, hogy kívánja-e indítványozni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő folytatását.

(3) Ha a tárgyalást azért tartják a vádlott távollétében, mert ismeretlen helyen tartózkodik, a (2) bekezdés esetén bíróság az ügyész felhívása nélkül folytatja a tárgyalást.

(4) Ha az eljárást a külföldön tartózkodó terhelttel szemben folytatják, illetve, ha a terhelt hazatért, az 527-531. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

XXV. FEJEZET

LEMONDÁS A TÁRGYALÁSRÓL

533. §

A tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárás esetén e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

534. §

(1) A bíróság az ügyész indítványára a nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indított eljárásban nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádlott bűnösségét, és büntetést szabhat ki, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond, és beismerő vallomást tesz.

(2) A tárgyalásról lemondás esetén a kiszabott büntetés

a) öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt három évi,

b) három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt két évi,

c) három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt hat hónapi végrehajtandó szabadságvesztésnél nem lehet súlyosabb.

(3) A bíróság a (2) bekezdésben szabályozott korlátozással minden, a tárgyalás alapján hozható rendelkezést meghozhat, a polgári jogi igényt azonban nem utasíthatja el.

Az ügyész eljárása

535. §

(1) Az ügyész az ügy körülményeinek, így különösen a gyanúsított személyének és az elkövetett bűncselekmény jellegének figyelembe vételével indítványozhatja az ügy nyilvános ülésen való elbírálását, ha a gyanúsított

a) a nyomozás során beismerő vallomást tett, és

b) kezdeményezi az ügy nyilvános ülésen való elbírálását.

(2) A nyomozás során beismerő vallomást nem tett terhelt a nyomozás befejezése után, de legkésőbb a vádirat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti, hogy az ügyész indítványozza az ügy nyilvános ülésen való elbírálását. Ha az ügyész esélyt lát a kezdeményezés elfogadására, a terheltet meghallgatja. A kezdeményezés elfogadása esetén haladéktalanul indítványt tesz a bíróságnak az ügy nyilvános ülésen való elbírálására.

(3) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálásának indítványozásáról értesíti a terheltet, és figyelmezteti, hogy a bíróság eljárásában védő részvétele kötelező.

(4) Ha az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálását nem indítványozza, a terhelt kezdeményezéséről a bíróságot nem tájékoztathatja, az ezzel összefüggésben keletkezett iratokat nem nyújthatja be a bírósághoz.

(5) Az ügyész az ügy nyilvános ülésen való elbírálásra vonatkozó indítványát nem vonhatja vissza, kivéve, ha utóbb felmerülő körülmények alapján súlyosabb bűncselekmény miatt, vagy más bűncselekmény miatt is vádat kell emelni.

A bíróság eljárása

536. §

(1) A tárgyalásról lemondás esetén a bíróság egyesbíróként jár el, és nyilvános ülést tart. A nyilvános ülésen az ügyész és a védő részvétele kötelező.

(2) A nyilvános ülés előkészítésére a tárgyalás előkészítésének szabályai irányadók.

537. §

(1) A nyilvános ülésen az ügyész ismerteti a vádat és az ügynek a nyilvános ülésen alapuló elbírálására vonatkozó indítványát.

(2) A vád és az indítvány ismertetését követően a bíróság tájékoztatja a vádlottat a tárgyalásról lemondás és a bíróság előtt tett beismerése következményeiről, különösen az 539. és az 541. §-ban foglalt rendelkezésekről.

(3) Ezt követően a bíróság a vádlottat felhívja, hogy nyilatkozzék, lemond-e a tárgyalásról.

(4) A nyilatkozat megtétele előtt a bíróság lehetővé teszi, hogy a vádlott a védővel tanácskozzék.

(5) A bíróság a nyilvános ülést elrendeli, ha a vádlott a tárgyalásról lemond, és a bíróság e tény, az eljárás iratai, valamint - szükség esetén - az ügyészhez, a vádlotthoz és a védőhöz intézett kérdésekre adott válaszok alapján nem látja akadályát az ügy nyilvános ülésen való elintézésének. Egyéb esetben a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

538. §

(1) A bíróság a vádlottat a tárgyalásról lemondó nyilatkozata után kihallgatja a vád tárgyává tett cselekményekről. Ha a vádlott a válaszadást megtagadja, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja. Erre a vádlottat a kihallgatás megkezdése előtt figyelmeztetni kell.

(2) Ha a vádlott kihallgatását követően a bíróság úgy ítéli meg, hogy a vádlott beszámítási képessége, beismerésének önkéntessége vagy hitelt érdemlősége iránt ésszerű kételyek mutatkoznak, továbbá ha a vádlott vallomása a nyomozás során tett vallomásától lényegesen eltér, az ügyet tárgyalásra utalja. Ha a bíróság erre nem lát alapot, a vádlottat a büntetéskiszabási körülményekre is kihallgatja.

(3) A vádlott kihallgatásának befejezése után az ügyész, ezt követően a védő felszólalhat.

539. §

(1) A bíróság a vádlott bűnösségét a beismerő vallomására és a nyomozás irataira alapítja, és vele szemben az 534. § (2) bekezdésében meghatározott kereteken belül szabhat ki büntetést.

(2) Ha a vádtól eltérő súlyosabb minősítés látszik megállapíthatónak, a bíróság az ügyet tárgyalásra utalja.

540. §

Ha az ügyész a nyilvános ülést az 535. § (2) bekezdése alapján indítványozta, és a bíróság a nyilvános ülésen az ügyet tárgyalásra utalta, - feltéve, hogy a tanúk a korábban kibocsátott idézésre a bíróságon megjelentek, és a tárgyalás megtartásának nincs akadálya - a bíróság a tárgyalást nyomban megtartja. A tárgyalásra a XIII. Fejezet rendelkezései az irányadók.

Jogorvoslat

541. §

A bűnösség megállapítása, valamint az 539. § szerint megállapított, a váddal egyező tényállás miatt nincs helye fellebbezésnek.

542. §

(1) A másodfokú bíróság az ügyész súlyosításra irányuló fellebbezése esetén is az 534. § (2) bekezdésében megállapított kereten belül szabhatja ki a büntetést.

(2) Ha az első fokú bíróság a nyilvános ülést a törvényi feltételek hiányában tartotta meg, a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárásnak a megismételt eljárás szabályai szerinti lefolytatására utasítja.

XXVI. FEJEZET

A BÜNTETŐPARANCS

543. §

E törvény rendelkezéseit a tárgyalás mellőzésével végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés, pénzbüntetés kiszabása, illetőleg mellékbüntetés önálló büntetésként való alkalmazása vagy próbára bocsátás esetén az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

544. §

(1) A bíróság az ügyész indítványára - magánvádas ügyben hivatalból - a szabadlábon lévő vádlottal szemben tárgyalás mellőzésével végzésben végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetőleg önálló büntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást, kiutasítást - katonával szemben lefokozást, szolgálati viszony megszüntetését is -, továbbá intézkedésként próbára bocsátást, megrovást alkalmaz a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, ha a) a törvény a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, pénzbüntetés kiszabását, a próbára bocsátást, illetőleg a mellékbüntetés önálló büntetésként alkalmazását lehetővé teszi,

b) a tényállás egyszerű,

c) a vádlott a bűncselekmény elkövetését beismerte,

d) a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető.

(2) Tárgyalás mellőzésével egy évet meghaladó szabadságvesztés nem szabható ki.

(3) A büntetőparancsot tartalmazó végzésre - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ítéletre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

545. §

(1) Az 544. § (1) bekezdésében meghatározott végzés meghozatalának az ügynek a bíróságra érkezésétől számított harminc napon belül van helye.

(2) Magánvádas ügyben az (1) bekezdésben meghatározott határidőt a személyes meghallgatás napjától kell számítani.

546. §

(1) Ha az ügyész a vádiratban nem tett indítványt arra, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével járjon el, a bíróság felhívhatja az indítvány megtételére.

(2) Az ügyész az (1) bekezdésben írt indítványát a felhívás kézbesítésétől számított három napon belül teheti meg.

547. §

(1) A bíróság

a) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés vagy pénzbüntetés kiszabása esetén mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltást, járművezetéstől eltiltást vagy kiutasítást - katonával szemben lefokozást, a szolgálati viszony megszüntetését, rendfokozatban visszavetést és a várakozási idő meghosszabbítását is -, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén pénzmellékbüntetést alkalmazhat,

b) végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása vagy próbára bocsátás esetén pártfogó felügyeletet is alkalmazhat,

c) a végzésben elkobzást is kimondhat, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet, illetőleg a polgári jogi igénynek helyt adhat, vagy a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasíthatja.

(2) A bűnügyi költség viselésére a 338-340. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3) A tárgyalás mellőzésével hozott végzés rendelkező részének tartalmaznia kell

a) a bűncselekmény megjelölését,

b) a kiszabott szabadságvesztést, pénzbüntetést, illetőleg önálló büntetésként alkalmazott mellékbüntetést, próbára bocsátást vagy megrovást,

c) a jogszabályon alapuló egyéb rendelkezéseket,

d) az 548. és az 550. §-ban foglaltakra való figyelmeztetést.

(4) A végzés indokolására a 259. § (1) bekezdése megfelelően irányadó.

548. §

(1) A tárgyalás mellőzésével hozott végzés ellen fellebbezésnek nincs helye; az ügyész, a magánvádló, a vádlott, a védő, a magánfél és az egyéb érdekelt a kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A kérelem alapján a bíróság tárgyalást tart.

(2) Az ügyész nem kérheti tárgyalás tartását azon a címen, hogy a bíróság az 544. § (1) bekezdése alapján járt el.

(3) A magánfél kizárólag a polgári jogi igényt elbíráló rendelkezéssel, az egyéb érdekelt csak az elkobzással kapcsolatban kérheti tárgyalás tartását. Ha a tárgyalás tartását kizárólag a magánfél kérte, a bíróság a tárgyaláson a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezi, és az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

(4) A tárgyalás tartására irányuló kérelemnek a végzés végrehajtására - az 549. § (2) bekezdésének esetét kivéve - halasztó hatálya van.

(5) Ha a vádlott részére a tárgyalás mellőzésével hozott végzést nem lehet kézbesíteni, a kézbesítés elmaradásának következményeire külön jogszabály rendelkezései irányadók.

549. §

(1) A tárgyalás megkezdése után a bíróság ismerteti a büntetőparancsot és a tárgyalás tartására irányuló kérelmet.

(2) A tárgyalás kérésének az 548. § (3) bekezdésében meghatározott esetében, továbbá ha az ügyész, a vádlott vagy a védő kizárólag az elkobzásra, az elkobzás alá eső érték megfizetésére, a polgári jogi igényre vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést sérelmezte, a bíróság a tárgyaláson csak ebben a kérdésben határoz.

(3) A bíróság - a (2) bekezdés kivételével - a tárgyalás mellőzésével hozott végzését hatályon kívül helyezi, ezt követően a tárgyalást a XIII. Fejezet rendelkezései szerint folytatja le.

(4) A bíróság a vádlott terhére szóló kérelem hiányában akkor szabhat ki súlyosabb büntetetést, illetve alkalmazhat súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést, ha a tárgyaláson új bizonyíték merül fel, és ennek alapján a bíróság olyan új tényt állapít meg, amelynek folytán súlyosabb minősítést kell alkalmazni, vagy jelentős mértékben súlyosabb büntetést kell kiszabni, illetőleg súlyosabb büntetés helyett alkalmazott intézkedést kell alkalmazni.

(5) A (3) bekezdés alapján hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

550. §

(1) A tárgyalás tartására irányuló kérelmet a kérelmező a tárgyalás megkezdéséig visszavonhatja.

(2) A tárgyalást kérő személynek a tárgyaláson való részvétele kötelező. Ha a tárgyaláson nem jelenik meg, és magát alapos okkal, előzetesen, haladéktalanul nem menti ki, úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta. Ez a rendelkezés az ügyészre nem vonatkozik.

XXVII. FEJEZET

ELJÁRÁS A MENTESSÉGET ÉLVEZŐ SZEMÉLYEK ÜGYÉBEN

Közjogi tisztség betöltésén alapuló mentesség

551. §

(1) Az országgyűlési képviselő, az alkotmánybíró, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, az adatvédelmi biztos, az Állami Számvevőszék elnöke és elnökhelyettesei ellen - e tisztségük fennállása alatt - csak a mentelmi jog felfüggesztése után indítható büntetőeljárás.

(2) A hivatásos bíró és az ügyész ellen, valamint az ülnök ellen az e minőségében elkövetett bűncselekménye miatt csak az arra jogosult előzetes hozzájárulásával indítható büntetőeljárás.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben felsorolt mentességet élvező személyek gyanúsítottkénti kihallgatására csak a mentelmi jog felfüggesztése, illetve az arra jogosult előzetes hozzájárulásának megadása után kerülhet sor, és ezt megelőzően az ilyen személlyel szemben - a tettenérés esetét kivéve - kényszerintézkedés nem alkalmazható.

(4) Külön törvény határozza meg, hogy mely szerv vagy személy jogosult a mentelmi jog felfüggesztésére, illetve a hozzájárulás megadására.

552. §

(1) Ha a büntetőeljárás során adat merül fel arra, hogy a terhelt mentességet élvező személy, az eljárás felfüggesztése mellett indítványozni kell a mentelmi jog felfüggesztésére, illetőleg a hozzájárulás megadására jogosult döntését. Az indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, valamint magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő. Tettenérés esetén az indítványt haladéktalanul elő kell terjeszteni.

(2) Ha az indítványt a mentelmi jog felfüggesztésére, illetve a hozzájárulás megadására jogosult elutasította, az eljárást meg kell szüntetni. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, az eljárás ilyen okból történő megszüntetése nem akadálya annak, hogy a személyes mentesség megszűnését követően a büntetőeljárást lefolytassák.

(3) A mentelmi jog felfüggesztését, illetőleg a hozzájárulás megadását követően az eljárást soron kívül, e törvény szerint kell lefolytatni. Az eljárás csak arra a cselekményre nézve folytatható le, amelyre a hozzájárulás kiterjed.

Nemzetközi jogon alapuló mentesség

553. §

(1) Az 551-552. § rendelkezéseit az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni a diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló más mentességet (a továbbiakban együttesen: diplomáciai mentesség) élvező személyek ügyében.

(2) A diplomáciai mentességet élvező személlyel szemben büntetőeljárási cselekmény a mentesség felfüggesztéséig nem végezhető.

(3) A diplomáciai mentesség felfüggesztésére vonatkozó indítványt a bíróság az igazságügy-miniszter útján, a legfőbb ügyész közvetlenül terjeszti elő a külügyminiszternek.

554. §

(1) A bíróság a diplomáciai mentesség tárgyában hozott döntésig az eljárást akkor is felfüggeszti, ha a mentességet élvező személy magánvádlóként lép fel. Ha a bíróság a külügyminiszter állásfoglalása alapján a mentességet megállapította, az eljárást megszünteti.

(2) Ha az eljárás során a diplomáciai mentességet élvező személy tanúkénti kihallgatása válik szükségessé, vagy ilyen személy magánfélként lép fel, a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetve magánvádas ügyben a bíróság az igazságügy-miniszter útján - az eljárás felfüggesztése nélkül - a külügyminiszternek tesz előterjesztést állásfoglalás végett.

(3) Ha a külügyminiszter állásfoglalása alapján a mentesség megállapítható, a mentességet élvező személy nem hallgatható ki, illetőleg polgári jogi igénye nem bírálható el.

(4) Az 553. § (1) bekezdésében meghatározott mentességet élvező személy a büntetőeljárásban védőként és szakértőként nem járhat el, illetve hatósági tanúként nem vehető igénybe.

HATODIK RÉSZ

XXVIII. FEJEZET

KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK

I. Cím

Általános szabályok

555. §

(1) E törvény rendelkezéseit a különleges eljárásokban az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A különleges eljárások során - eltérő rendelkezés hiányában -

a) az eljárás hivatalból vagy az ügyész, a terhelt vagy a védő indítványára indul meg,

b) az a bíróság jár el, amely a különleges eljárást megelőzően az ügyben (alapügy) első fokon ügydöntő határozatot hozott,

c) a bíróság ülnökök közreműködése nélkül, egyesbíróként jár el,

d) a bíróság az eljárást megszünteti, ha az ügyész az indítványát visszavonta,

e) a bíróság az iratok alapján dönt, szükség esetén ülésen meghallgatja az ügyészt, a terheltet és a védőt; bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart,

f) az ügyész, a terhelt és a védő meghallgatásáról jegyzőkönyvet kell készíteni,

g) a bíróság határozata ellen az ügyész, a terhelt és a védő fellebbezhet,

h) a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítélete elleni fellebbezést is tanácsülésen bírálja el,

i) harmadfokú bírósági eljárásnak nincs helye,

j) a bűnügyi költséget a terhelt viseli, amennyiben az alapügyben a bűnügyi költség megfizetésére kötelezték.

(3) E fejezet alkalmazásában bűnügyi költség a különleges eljárás során felmerült, az állam által előlegezett költség, illetőleg készkiadás (74. § (1) bek.).

(4) A különleges eljárás során a tárgyalás vagy az ülés megtartása végett az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben a 73. §-ban szabályozott intézkedéseknek van helye; elfogató parancs akkor bocsátható ki, ha a különleges eljárás folytán szabadságelvonásra kerülhet sor. Ha elfogató parancsot bocsátottak ki, a terhelt megtalálása esetén őrizetbe vehető. Az őrizet a tárgyalás, illetőleg az ülés befejezéséig - legfeljebb hat napig - tart.

II. Cím

Az egyes különleges eljárások

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának utólagos megállapítása

556. §

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról [Btk. 41. § (1) bek., 111. § (2) bek.] utólag határoz, ha erről a jogerős ítélet nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. A Btk. 45. §-ának (2) bekezdésén alapuló rendelkezés nem pótolható, illetőleg nem vizsgálható felül. A feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása

557. §

(1) A bíróság utólag határoz, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

(2) Ha a bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról határoz utólag, tárgyalást tart.

A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztása életfogytig tartó szabadságvesztés esetén

558. §

A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson határoz a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztásáról, ha az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítéltet szabadságvesztésre ítélik (Btk. 47/A. § (3) bek.).

A feltételes szabadság megszüntetése

559. §

A bíróság a feltételes szabadság megszüntetéséről utólag határoz, ha erről a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekményt elbíráló bíróság nem rendelkezett.

A feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezés utólagos módosítása

560. §

A bíróság utólag határoz, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadság megszüntetéséről nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

A pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés utólagos meghatározása

561. §

A bíróság utólag határoz, ha jogerős ítélet nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a pénzmellékbüntetésnek - meg nem fizetése esetén - szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

A pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre

562. §

(1) A pénzbüntetésnek, illetőleg a pénzmellékbüntetésnek szabadságvesztésre való átváltoztatásáról a bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára határoz, ha az elítélt a pénzbüntetést nem fizette meg.

(2) Az átváltoztatást kimondó végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

A járművezetéstől eltiltás utólagos beszámítása

563. §

A bíróság utólag határoz, ha az elítélt vezetői engedélye visszavonásának a járművezetéstől eltiltás időtartamába való beszámításáról a jogerős ítélet nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

A foglalkozástól és a járművezetéstől végleges eltiltás alóli mentesítés

564. §

(1) A foglalkozástól, illetőleg a járművezetéstől végleges eltiltás alóli mentesítést az elítélt az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kérheti.

(2) A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyész nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.

A kényszergyógykezelés felülvizsgálata

565. §

(1) A bíróság a kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról tanácsban, tárgyaláson határoz. Ha első fokon nem budapesti székhelyű helyi bíróság járt el, a felülvizsgálatra a Pesti Központi Kerületi Bíróság, ha pedig első fokon megyei bíróság járt el, a Fővárosi Bíróság illetékes.

(2) A bíróság a kényszergyógykezelés megkezdésétől számított egy év eltelte előtt a kényszergyógykezelés szükségességét hivatalból felülvizsgálja. Ha a kényszergyógykezelést nem szünteti meg, a felülvizsgálatot évenként megismétli.

(3) A kényszergyógykezelés felülvizsgálatának helye van az ügyésznek, a kényszergyógykezelés alatt állónak, házastársának, törvényes képviselőjének vagy a védőnek az indítványára, továbbá a kényszergyógykezelést végrehajtó intézet vezetőjének előterjesztésére is. A bíróság a kényszergyógykezelésnek indítványra történő felülvizsgálatát mellőzheti, ha erre hat hónapon belül már sor került.

(4) A felülvizsgálat előtt elmeorvos-szakértői véleményt kell beszerezni.

(5) A kényszergyógykezelés felülvizsgálatáról hozott végzés ellen a kényszergyógykezelés alatt álló házastársa és törvényes képviselője is fellebbezhet.

Eljárás próbára bocsátás esetén

566. §

(1) A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára tárgyaláson határoz a próbaidő meghosszabbításáról vagy a próbára bocsátás megszüntetéséről (Btk. 73. § (1)-(2) bek.), ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte. Fiatalkorú esetén a bíróság kijelölt tanácsa (egyesbíró) jár el.

(2) A bíróság határozata elleni fellebbezésre az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni

(3) Ha a próbaidő előtt vagy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen újabb eljárás indul, és az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság az ügyeket nem egyesítette (265. § (2)-(3) bek.), erről a bíróság az ügyész indítványára vagy hivatalból határoz, és az ügyben tárgyalást tűz ki. A tárgyalást a XVI. Fejezet IV. Címe alapján kell lefolytatni. Az egyesítést kimondó határozat ellen fellebbezésnek nincs helye.

Az elkobzásra irányuló eljárás

567. §

(1) Az ügyész indítványára az elkobzásról, a vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésről a bíróság határoz, ha büntetőeljárás senki ellen nem indult, vagy azt megszüntették, illetőleg a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása vagy elmebetegsége miatt az eljárást felfüggesztették.

(2) Az eljárást az a bíróság folytatja le, amely a bűncselekmény elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik, ha ez nem állapítható meg, az a bíróság, amelynél az ügyész indítványozza.

(3) A bíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, de az ügyész és az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti.

(4) A tárgyalásról értesíteni kell az ügyészt és az indítvány folytán érdekeltet. Ha az érdekelt ismeretlen, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, illetőleg a magyar nyelvet nem ismeri, részére a bíróság képviselőt rendel ki.

(5) A tárgyalásra a XXVI. Fejezet rendelkezései értelemszerűen irányadók. A bűnügyi költség viselésére az erre vonatkozó általános rendelkezéseket (338340. §) megfelelően alkalmazni kell. A tárgyaláson hozott végzés ellen az érdekelt is fellebbezhet; a fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(6) A bíróságnak az (1)-(2) bekezdésben meghatározott feladatát bírósági titkár is elláthatja, tárgyalás tartására azonban nem jogosult.

Utólagos elkobzás

568. §

(1) Ha a bíróság a tárgyalás alapján hozott ügydöntő határozatában az elkobzásról, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésről nem rendelkezett, erről az ügyész indítványára, illetőleg hivatalból utólag határoz. A bíróság eljárására az 567. § (3) bekezdése irányadó.

(2) Ha a bíróság tárgyalást tart, erről az ügyészt, a terheltet, a védőt és az indítvány folytán érdekeltet értesíteni kell. A tárgyalásra a XXVI. Fejezet rendelkezései értelemszerűen irányadók.

(3) A tárgyaláson hozott végzés ellen az érdekelt is fellebbezhet, a fellebbezésnek halasztó hatálya van.

Utólagos rendelkezés a lefoglalt dologról

569. §

Ha a bíróság az ügydöntő határozatában a lefoglalt dolog kiadásáról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, erről az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag az 568. § megfelelő alkalmazásával határoz. Próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtásának utólagos elrendelése

570. §

(1) A bíróság a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását az ügyész indítványára vagy hivatalból elrendeli, ha

a) a próbaidő alatt állapítja meg, hogy a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában meghatározott ok ellenére függesztették fel,

b) az elítéltet a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a Btk. 91. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott büntetésre ítélték, és az újabb bűncselekmény miatt eljáró bíróság a végrehajtás iránt nem intézkedett,

c) az elkövető a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte.

(2) Az (1) bekezdés a) és c) pontja esetén a bíróság tárgyaláson határoz.

(3) Ha a próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását nem rendelik el, a bűnügyi költséget az állam viseli.

(4) Az (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható, ha a terhelttel szemben az 543. § alkalmazásával szabtak ki büntetést.

(5) A próbaidőre felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelő végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

Az összbüntetésbe foglalás

571. §

(1) Az összbüntetésbe foglalásra a legutóbb befejezett ügyben eljárt első fokú bíróság illetékes, ha az eljárásokat azonos hatáskörű bíróságok folytatták; egyébként a magasabb hatáskörű első fokú bíróság jár el.

(2) Ha az egyik ügyben fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az összbüntetésbe foglalásról az a bíróság határoz, amely a fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a legutóbb befejezett ügyben a fiatalkorúak bírósága a felnőttkorú terhelttel szemben a 17. § (6) bekezdése alapján járt el, továbbá, ha a katonai büntetőeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.

(3) A bíróság az összbüntetésbe foglalást ítélettel, az erre irányuló indítvány elutasítását végzéssel mondja ki. Az ítéletben a bíróság az 556. és 557. §-ban foglaltakról is rendelkezhet.

(4) Az összbüntetésbe foglalásra jogosult bíróság előtt folyamatban volt eljárásban a védő meghatalmazásának, illetőleg kirendelésének hatálya az összbüntetési eljárásra is kiterjed.

(5) Ha az összbüntetésbe foglalást nem rendelték el, a bűnügyi költséget az állam viseli.

Utólagos összbüntetésbe foglalás

572. §

A bíróság az összbüntetésbe foglalásról, illetve az összbüntetés tartamáról utólag határoz, ha erről a jogerős összbüntetési ítélet nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

Előzetes fogvatartás utólagos beszámítása

573. §

A bíróság az előzetes fogvatartás beszámításáról utólag határoz, ha erről a jogerős ítélet nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett.

Bírósági mentesítés

574. §

(1) A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos bírósági mentesítést az elítélt, illetőleg törvényes képviselője az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kérheti. Több elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, ennek hiányában az a bíróság jár el, amely a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha a büntetések azonos súlyúak, a bíróságok bármelyike eljárhat.

(2) Ha az egyik ügyben fiatalkorúak elleni vagy katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az a bíróság jár el, amelyik a fiatalkorúak elleni vagy a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a felnőttkorú terhelt ellen a fiatalkorúak bírósága a 17. § (6) bekezdése alapján járt el, vagy a katonai büntetőeljárás hatályát a 470. § (3) bekezdése alapozta meg.

(3) A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyész nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.

(4) A bíróság a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezéséről az ügyész indítványára vagy hivatalból utólag határoz, ha a mentesítés hatályát vesztette (Btk. 102. § (2) bek., 104. § (2) bek.), vagy utóbb megállapítják, hogy a mentesítésnek törvényi akadálya volt.

A bűnügyi költségre vonatkozó utólagos rendelkezés

575. §

A bíróság utólag határoz a bűnügyi költség viseléséről, ha a jogerős határozat erről nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. E végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

Külföldi ítélet érvényének elismerése

576. §

(1) A külföldi bíróság ítéletének érvényéről (Btk. 6. §) a bíróság hivatalból határoz. Ennek során megállapítja, hogy az elítéléshez a magyar törvény alapján milyen hátrányok fűződnek.

(2) A bíróság az elítéltet írásbeli nyilatkozat tételére hívja fel, szükség esetén meghallgatja vagy a meghallgatás végett más bíróságot keres meg. A külföldi ítélet érvényét megállapító végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

(3) Az eljárásra a Fővárosi Bíróságnak van hatásköre és illetékessége.

III. Cím

A kártalanítás és a visszatérítés

A kártalanítás

577. §

(1) Kártalanítás jár az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért, ha

I. a nyomozást azért szüntették meg, mert

a) a cselekmény nem bűncselekmény,

b) a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése,

c) nem a gyanúsított követte el bűncselekményt, illetve a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,

d) büntethetőséget kizáró ok állapítható meg,

e) az eljárás elévülés miatt nem folytatható,

f) a cselekményt már jogerősen elbírálták;

II. a bíróság

a) a terheltet felmentette,

b) az eljárást a büntethetőség elévülése, vádelejtés miatt vagy azért szüntette meg, mert a cselekményt már jogerősen elbírálták.

(2) Az (1) bekezdés esetén sincs helye kártalanításnak, ha a terhelt

a) a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, megszökött, szökést kísérelt meg,

b) az eredményes felderítés meghiúsítása végett a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság megtévesztésére törekedett, vagy egyébként neki felróhatóan okot szolgáltatott arra, hogy a bűncselekmény gyanúja reá terelődjék,

c) felmentés esetén a kényszergyógykezelését rendelték el.

578. §

(1) A jogerős ítélet alapján kitöltött szabadságvesztésért, javítóintézeti nevelésért, illetőleg kényszergyógykezelésért a terheltnek kártalanítás jár, ha perújítás vagy rendkívüli felülvizsgálat folytán vagy a jogegységi eljárásban felmentették, enyhébb büntetésre ítélték, próbára bocsátották, megrovásban részesítették, illetőleg az eljárást vele szemben megszüntették, avagy megállapították, hogy a kényszergyógykezelést törvényes ok nélkül rendelték el.

(2) Nincs helye a kártalanításnak, ha a terhelt

a) az alapügyben elhallgatta azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeken a perújítás során hozott ítélet alapul,

b) az alapügyben hozott ítélet ellen nem fellebbezett, kivéve, ha a törvény a fellebbezést kizárta,

c) felmentése esetén kényszergyógykezelését rendelték el.

579. §

A kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésen kívül okozott kárért való felelősségére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

580. §

(1) A terhelt a nyomozást megszüntető határozat, a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a perújítás vagy a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt.

(2) A kérelemben meg kell jelölni a kártalanítási igény összegét, az igényt megalapozó bizonyítékokat, és csatolni kell az igényt alátámasztó okiratokat.

(3) Ha a nyomozást megszüntették, a kártalanítási igényt az a bíróság bírálja el, amely az előzetes letartóztatást, illetve az ideiglenes kényszergyógykezelést elrendelte.

(4) Ha a terhelt a kártalanítási eljárás lefolytatása előtt meghal, vagy a határidő eltelte előtt meghal anélkül, hogy igényét előterjesztette volna, örököse az eljárás folytatását kérheti, illetőleg a határidőn belül kártalanítási igényt terjeszthet elő.

581. §

(1) A kártalanítást az állam köteles megfizetni. Az eljárás során a Magyar Államot az igazságügy-miniszter képviseli.

(2) A kártalanítási igény elbírálása előtt be kell szerezni az igazságügy-miniszter és szükség esetén az ügyész nyilatkozatát.

(3) A kártalanítási igényről a bíróság tárgyaláson dönt.

(4) A bíróság határozata ellen az igazságügy-miniszter és a terhelt örököse is fellebbezhet.

A visszatérítés

582. §

(1) A pénzbüntetés, bűnügyi költség, vagyoni előny és elkobzás alá eső érték címén befizetett összeget a terheltnek vissza kell téríteni, ha perújítás vagy felülvizsgálat folytán felmentették, illetőleg az ennek folytán hozott határozat ilyen kötelezést nem, vagy alacsonyabb mértékben tartalmaz.

(2) Vagyonelkobzás és elkobzás esetén az (1) bekezdés akként irányadó, hogy az elkobzott dolgot természetben kell visszaadni, ha pedig ez nem lehetséges, a vagyonelkobzáskor, illetve az elkobzáskor megállapított forgalmi értéket alapul véve, annak a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával növelt összegét kell visszatéríteni.

(3) A visszatérítési eljárást a kártalanítási eljárásra vonatkozó szabályok szerint kell lefolytatni, az 580. § (1) bekezdése azonban nem alkalmazható.

IV. Cím

Biztosíték

583. §

(1) Ha a terhelt külföldön él, kérelmére a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság engedélyezheti biztosíték letétbe helyezését. Ebben az esetben az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható.

(2) A biztosíték összegét az ügyész, illetőleg a bíróság határozza meg, a terhelttel szemben előreláthatóan kiszabásra kerülő pénzbüntetés, a megállapítandó vagyoni előny és elkobzás eső érték megfizetésére kötelezés, illetőleg a felmerülő bűnügyi költség végrehajtásához szükséges mértékben.

(3) A terheltnek a biztosíték letétbe helyezésének engedélyezése iránti kérelmében a védőt kell felhatalmaznia arra, hogy a részére szóló hivatalos iratokat átvegye (kézbesítési megbízott).

(4) A biztosíték letétbe helyezését követően a terheltnek szóló iratokat a kézbesítési megbízott részére kell kézbesíteni. A kézbesítési megbízott köteles a terheltet haladéktalanul értesíteni a részére kézbesített idézésről. Ha a terhelt a Magyar Köztársaság területét elhagyta, és a kézbesítési megbízottnak kézbesített idézés ellenére nem jelenik meg, nincs helye

a) az elővezetés elrendelésének,

b) az eljárás felfüggesztésének,

c) hirdetményi idézésnek, és a tárgyalást a terhelt távollétében is meg kell tartani.

(5) Ha az ügyész vagy a bíróság biztosíték letétbe helyezését engedélyezte, és a terhelt a Magyar Köztársaság területét elhagyta, az eljárásban a XXIV. Fejezet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni.

(6) Védő részvétele az eljárásban kötelező.

584. §

(1) Ha a bíróság a terheltet bűnösnek mondja ki, a biztosíték a határozat jogerőre emelkedésével az államra száll.

(2) Ha a bíróság pénzbüntetést szab ki, illetőleg a terheltet vagyoni előny, elkobzás alá eső érték vagy a bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, az államra szállt biztosítékot ezek végrehajtására kell fordítani.

(3) Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén a büntetés végrehajtásának befejezése után a biztosítékot az elítéltnek vissza kell fizetni. Más büntetés végrehajtása iránt nem lehet intézkedni.

(4) A biztosíték a terheltnek visszajár

a) a nyomozás megszüntetése esetén,

b) ha a bíróság a terheltet felmentette, illetőleg az eljárást megszüntette.

XXIX. FEJEZET

A HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSA

I. Cím

A végrehajthatóság

Az ítélet végrehajthatósága

585. §

(1) Az ítélet a jogerőre emelkedése után hajtható végre.

(2) Az első fokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen

a) azt kihirdették, feltéve, hogy ellene e törvény a fellebbezést kizárja,

b) a fellebbezésre jogosultak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak fellebbezni, illetőleg a fellebbezést visszavonták,

c) a fellebbezési határidő fellebbezés bejelentése nélkül telt el,

d) a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasította, vagy az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta, feltéve, hogy felülvizsgálati eljárásnak nincs helye.

(3) A másodfokú bíróság ítélete azon a napon emelkedik jogerőre, amelyen a felülvizsgálatra nyitva álló határidő felülvizsgálati indítvány bejelentése nélkül telt el, a felülvizsgálati indítványt visszavonták, illetőleg a felülvizsgálati indítványt a harmadfokú bíróság elutasította.

(4) A harmadfokú bíróság ítélete a kihirdetésével emelkedik jogerőre.

A végzés végrehajthatósága

586. §

(1) A végzés végrehajthatóságára a 347. § (2) bekezdése irányadó.

(2) Ha a tárgyaláson kívül hozott végzés esetén tárgyalás tartására irányuló kérelemnek van helye, a végzés azon a napon válik végrehajthatóvá, amikor a kérelemre nyitva álló határidő anélkül telt el, hogy a jogosultak tárgyalás tartását kérték volna, illetőleg a tárgyalás tartását kérő a kérelmét visszavonta, vagy a tárgyaláson nem jelent meg. Ez irányadó az 549.§ (2) bekezdése esetében a tárgyalás mellőzésével hozott végzésnek azokra a rendelkezéseire is, amelyek miatt tárgyalás tartását nem kérték.

II. Cím

A bíróság feladatai a végrehajtás során

Általános rendelkezések

587. §

(1) A büntetések és az intézkedések végrehajtása, valamint a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség behajtása végett az a bíróság intézkedik, amelynek eljárásában az végrehajthatóvá válik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedéséket a tanács elnöke teszi meg.

(3) Ha a büntetést vagy a büntetés hátra lévő részét ismeretlen helyen tartózkodó elítélten kell foganatba venni, a büntetés-végrehajtási bíró az elítélt tartózkodási helyének felkutatása iránt intézkedik, szabadságvesztés esetén elfogatóparancsot bocsát ki.

A szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztása

588. §

(1) A tanács elnöke a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel, legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet.

(2) Ha az elítélt fekvőbeteg-gyógyintézet, rendelőintézet, gondozóintézet által kiállított orvosi bizonyítvánnyal, illetve igazságügyi orvosszakértői szakvéleménnyel igazolja, hogy betegsége életét közvetlenül veszélyezteti, az első fokú tanács elnöke

a) az (1) bekezdésben szabályozott tartamú halasztást meghaladó, határozott ideig tartó halasztást is engedélyezhet,

b) az (1) bekezdés alapján engedélyezett halasztást meghosszabbíthatja,

c) a két évet meghaladó szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére is halasztást engedélyezhet.

(3) El kell halasztani - kérelem nélkül, hivatalból is - a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését azoknak a nőknek az esetében, akik

a) a negyedik hónapot meghaladó terhesek, legfeljebb a szülés várható idejét követő hatodik hónap végéig,

b) hat hónaposnál fiatalabb gyermeküket gondozzák.

(4) A sorkatonai szolgálatot teljesítő elítélttel szemben a sorkatonai szolgálatának megkezdése előtt kiszabott, egy évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtását az elítélt leszereléséig el kell halasztani.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben meghatározott feltételek esetén sincs helye az elhalasztásnak, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

Halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés esetén

589. §

(1) Ha az elítélt valószínűsíti, hogy a pénzbüntetésnek az azonnali vagy egy összegben való megfizetése magának vagy tartásra szoruló hozzátartozóinak a büntetés célján túlmenő jelentős anyagi nehézséget okozna, és ha megalapozottan feltehető, hogy az elítélt a meghosszabbított határidőben fizetési kötelezettségének pontosan eleget tesz, részére a tanács elnöke legfeljebb három hónapi halasztást, illetőleg azt engedélyezheti, hogy a pénzbüntetést hat hónapon belül, részletekben fizesse meg.

(2) A pénzbüntetés megfizetésére adott halasztás fontos okból egy alkalommal, legfeljebb további három hónappal meghosszabbítható. Ha az ügy rendkívüli körülményei indokolttá teszik, a pénzbüntetésnek egy éven belüli részletekben való megfizetése is engedélyezhető.

(3) A részletfizetés havonta fizetendő olyan összegben engedélyezhető, amely osztható a pénzbüntetés esetén az ítéletben megállapított napi tétel összegével, a pénzmellékbüntetés esetén pedig az ítéletben a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatását illetően meghatározott összeggel.

(4) A szabadságvesztésre átváltoztatás után a pénzbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetés nem engedélyezhető.

Halasztás és részletfizetés engedélyezése vagyoni előny, elkobzás alá eső érték, rendbírság és az államot illető bűnügyi költség esetén

590. §

(1) A vagyoni előny, az elkobzás alá eső érték, a rendbírság és az államot illető bűnügyi költség megfizetésére halasztás, illetőleg részletfizetés a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalás után engedélyezhető, ha a foglalási jegyzőkönyvet a végrehajtó a bírósághoz beterjesztette.

(2) A halasztás és a részletfizetés az 589. §-ban meghatározott feltételek mellett és keretek között engedélyezhető.

Halasztás javítóintézeti nevelés esetén

591. §

A fiatalkorúval szemben jogerős ítéletben elrendelt javítóintézeti nevelés végrehajtását a tanács elnöke az 588. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek mellett és keretek között elhalaszthatja.

A halasztás és részletfizetés engedélyezésének közös szabályai

592. §

(1) A halasztás és a részletfizetés iránti kérelemnek nincs halasztó hatálya.

(2) A kérelemről az első fokon eljárt tanács elnöke dönt, határozatát indokolni köteles. A másodfokon, illetőleg a harmadfokon eljárt tanács elnöke a jogerős határozat kihirdetése után nyomban előterjesztett kérelemre dönt a halasztási vagy a részletfizetési kérelemről.

(3) A halasztás és a részletfizetés kérdésében hozott határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

A büntetés félbeszakítása

593. §

Az igazságügy-miniszter a szabadságvesztés végrehajtását fontos okból félbeszakíthatja.

III. Cím

Kegyelmi eljárás

A kegyelmi kérelem

594. §

(1) Kegyelem iránti előterjesztést - hivatalból vagy kérelemre - a büntetőeljárás megszüntetésére a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően az igazságügy-miniszter, a büntetés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre az igazságügy-miniszter tehet a köztársasági elnökhöz.

(2) Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, valamint a terhelt hozzátartozója terjeszthet elő.

(3) A kérelmet a büntetőeljárás megszüntetése iránt annál az ügyésznél, illetőleg bíróságnál kell előterjeszteni, amely előtt az eljárás folyik. A kérelmet a büntetés elengedése vagy mérséklése, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránt az első fokon eljárt bíróságnál kell előterjeszteni.

(4) Az ügyész, illetőleg a bíróság a kegyelmi eljárás során a terheltnek a kegyelmi döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi és kezeli.

A kegyelmi kérelem elintézése

595. §

(1) A döntéshez szükséges adatokat tartalmazó iratokat, valamint a kegyelmi kérelmet

a) a vádirat benyújtásáig az ügyész a legfőbb ügyészhez,

b) a vádirat benyújtása után a bíróság az igazságügy-miniszterhez soron kívül felterjeszti.

(2) A büntetés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem, illetőleg előterjesztés esetén az igazságügy-miniszter elrendelheti a büntetés végrehajtásának a köztársasági elnök döntéséig történő elhalasztását vagy félbeszakítását.

(3) A legfőbb ügyész, illetőleg az igazságügy-miniszter a kegyelmi kérelmet a köztársasági elnökhöz akkor is felterjeszti, ha a kegyelem gyakorlása iránt nem tesz előterjesztést.

(4) A kegyelmi döntésről szóló értesítést a terheltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének az a bíróság, illetőleg ügyész kézbesíti, amely előtt az eljárás folyik. Ha a kegyelmi kérelmet a határozat jogerőre emelkedését követően terjesztették elő, a kegyelmi döntésről szóló értesítést az ügyben első fokon eljárt bíróság kézbesíti az elítéltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének.

(5) Ha a büntetőeljárás kegyelemből történő megszüntetését a bíróság vagy az ügyész hivatalból kezdeményezte, a terhelt az eljárást megszüntető határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül kérheti az eljárás folytatását.

Vagyoni jellegű joghátrányok elengedése

596. §

(1) Az államot illető bűnügyi költség, a vagyoni előny, az elkobzás alá eső érték és a rendbírság megfizetését az igazságügy-miniszter különös méltánylást érdemlő okból egészben vagy részben elengedheti.

(2) Az igazságügy-miniszter az (1) bekezdésben írt eljárásban a terheltnek a döntéshez szükséges személyes adatait beszerzi.

XXX. FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

597. §

A bírósági titkár is teljesítheti a más bíróságoktól származó megkereséseket, valamint lefolytathatja az 556., 559-560., 563. §, 567. § (1)-(2) bekezdése, az 573. és az 575. § szerinti eljárásokat.

Értelmező rendelkezések

598. §

(1) Ahol e törvény megyei főügyészről rendelkezik, ezen a fővárosi főügyészt is érteni kell. Ahol e törvény megyei bíróságról, illetőleg helyi bíróságról rendelkezik, ezen a Fővárosi Bíróságot, illetőleg a kerületi és a városi bíróságot is érteni kell.

(2) Ahol e törvény büntetés helyett alkalmazott intézkedésről rendelkezik, ezen a megrovást (Btk. 71. §), a próbára bocsátást (Btk. 72. §) és a javítóintézeti nevelést (Btk. 118. §) kell érteni.

(3) Ahol e törvény állami szervről vagy hozzátartozóról rendelkezik, a Btk. 137. § 2., illetve 5. pontja az irányadó.

(4) Ahol e törvény gazdálkodó szervezetről rendelkezik, ezen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 685.§ c) pontjában felsoroltakat kell érteni.

Átmeneti rendelkezések

599. §

(1) E törvény rendelkezéseit - a 600. §-ban foglalt kivételekkel - a hatályba lépésekor folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

(2) Az e törvény hatályba lépésekor folyamatban levő eljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes marad, ha azt e törvény másképp szabályozza.

600. §

(1) Ha e törvény hatályba lépésének időpontjában az ügyben a korábbi jogszabály alapján elrendelt feljelentés kiegészítése során a nyomozó hatóság eljárási cselekményeket végez, a nyomozó hatóság a hatályba lépéstől számított három napon belül jelentést készít, és e törvény rendelkezései szerint a feljelentést elutasítja, vagy a nyomozást elrendeli.

(2) Ha korábbi jogszabály alapján a nyomozás során panasszal éltek, a panaszt el kell bírálni. Ha e törvény a panasz elutasítását követően a sértett számára pótmagánvádlókénti fellépést enged meg, erről a panaszt tevőt értesíteni kell.

(3) Ha a korábbi jogszabály alapján az ügyben pótnyomozást rendeltek el, a pótnyomozást e törvény rendelkezései szerint kell lefolytatni.

(4) Ha magánvádas ügyben vagy perújítás folytán a bíróság nyomozást rendelt el, a nyomozást e törvény alapján kell lefolytatni.

601. §

(1) A bírósági eljárásban e törvény rendelkezéseit a hatályba lépése után érkezett ügyekben kell alkalmazni.

(2) Ha a bíróság e törvény hatályba lépése előtt hozott határozatát hatályon kívül helyezik és a bíróságot új eljárásra utasítják, a megismételt eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

(3) Ha a bíróság a perújítást az e törvény hatályba lépése előtt előterjesztett perújítási indítvány vagy kérelem alapján rendeli el, a perújítást e törvény szerint kell lefolytatni.

(4) Ha a Legfelsőbb Bíróság a bíróságnak e törvény hatályba lépése előtt hozott határozatát rendkívüli felülvizsgálat folytán hatályon kívül helyezi és új eljárásra utasítja, a megismételt eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

(5) Jogegységi eljárást az e törvény hatályba lépése előtt befejezett, illetőleg a hatályba lépéskor folyamatban lévő ügyben is lehet indítványozni.

(6) Ha a bíróság elé állítás során a bíróság az iratokat az ügyésznek visszaküldi, a további eljárást e törvény rendelkezései szerint kell lefolytatni.

(7) Ha a bíróság a büntetőparancsot e törvény hatályba lépése előtt hozta meg és tárgyalás tartását kérték, az eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

(8) Ha a bíróság az eljárást felfüggeszti, a felfüggesztést követően az eljárást e törvény szerint kell lefolytatni.

Felhatalmazó rendelkezések

602. §

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a tanú személyi védelmére vonatkozó szabályokat rendeletben szabályozza.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy

a) az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt tartózkodási helyének felkutatása, valamint az elfogatóparancs kibocsátása szabályait a belügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

b) a büntetőeljárás során kirendelt védő, valamint a büntetőeljárásban résztvevő személyek képviselőjének díját és költségeit, a terhelt személyes költségmentességének szabályait a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

c) a bűnügyi költségek előlegezésének és az államot illető bűnügyi költségek behajtásának és elszámolásának szabályait a pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

d) a szakértő és a szaktanácsadó díjazására, a tanú és a szakértő által felszámítható költségekre, valamint a szakértői vizsgálat miatti kártalanításra vonatkozó részletes szabályokat az érintett miniszterekkel együttesen, valamint a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

e) a szakértőként kirendelhető intézményeket és testületeket, az igazságügyi szakértők működését és a szakértőkre vonatkozó más kérdéseket a belügyminiszterrel és az illetékes miniszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

f) azokat a szakkérdéseket, amelyekben kizárólag katonai igazságügyi szakértő adhat szakvéleményt, a fegyveres szervet irányító miniszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

g) az elmeállapot megfigyelésére kijelölt egészségügyi intézményeket a népjóléti miniszterrel együttesen,

h) a tolmácsra és a fordítóra vonatkozó rendelkezéseket,

i) a házi őrizet végrehajtási szabályait a belügyminiszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

j) az ideiglenes kényszergyógykezelés végrehajtásának szabályait,

k) a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegség miatt elmegyógyintézetben való elhelyezés szabályait a népjóléti miniszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

l) az óvadék letétele esetén a bírói letét szabályait,

m) a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályait a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

n) a zár alá vételre vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel együttesen, a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

o) a bírósági eljárás jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályait, valamint az eljárási cselekménynek a mozgóképet és a hangot egyidejűleg továbbító készülék zárt láncú közvetítése útján történő tartása szabályait,

p) a szoros felügyelet végrehajtásának szabályait a honvédelmi miniszterrel együttesen,

r) a kiadatással kapcsolatos felterjesztésre és emlékiratra vonatkozó részletes szabályokat a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

s) a büntető ügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokat az érdekelt miniszterekkel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

t) a büntetőeljárás során keletkezett iratokból másolat adását a belügyminiszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben,

u) a büntetőeljárás megindulásáról értesítendő szervek körét az érdekelt miniszterekkel együttesen,

v) a büntetőeljárásban alkalmazható sajtóhirdetmény útján történő értesítés szabályait rendeletben szabályozza.

(3) Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályait az igazságügyminiszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben szabályozza.

(4) Felhatalmazást kapnak a nyomozó hatóságok felett felügyeletet gyakorló miniszterek, hogy a felügyeletük alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályait az igazságügy-miniszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben megállapítsák.

(5) Felhatalmazást kapnak az érintett miniszterek, hogy a katonai nyomozóhatóságok hatáskörét és illetékességét, valamint a nyomozásra illetékes parancsnokokat és a parancsnoki nyomozás részletes szabályait a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben megállapítsák.

Hatályba lépés

603. §

(1) E törvény - a (2)-(3) bekezdésben írt kivételekkel - 1999. január 1-jén lép hatályba.

(2) 1999. szeptember 1-jén lép hatályba

a) a IX., a XXIV. és a XXV. Fejezet,

b) a 21. § (2) bekezdése, a 26. § (2) bekezdése, a 35-37. §, az 53. §, az 56. § (2) bekezdése, a 97. §, a 99. § (4) bekezdése, a 126. § (3) bekezdésének az őrizet meghosszabbítására vonatkozó rendelkezése, a 130. § (1) és (4) bekezdése, a 131. § (1)-(4) bekezdése, a 133. § (2) bekezdése, a 137. § (4)-(5) bekezdése, a 138. § (2) bekezdésének első mondata, a 140. § (3) bekezdése, a 149. § (3) és (6)-(8) bekezdése, a 151. § (3)-(4) és (6) bekezdése, a 156. §, a 159. § (1) bekezdése, a 160. § (6) bekezdése, a 161. §, a 219. § (1) bekezdésének b) pontja, a 229-233. §, a 236. §, a 268. § (2)-(3) bekezdése, a 280. §, a 296. § (2) bekezdése, a 311. § (2) bekezdése, a 312. és a 333. §, a 340. § (2) bekezdése, a 343-344. §, a 390. § (3) bekezdése, a 417. § (1) bekezdésének b) pontja, a 418. § (4) bekezdésének a IX. Fejezetre utaló rendelkezése, a 463. § és a 600. § ,

c) a 17. § (2) és (4) bekezdésének, a 21. § (1) bekezdése b) pontjának, a 23. § (2) bekezdésének , a 25. §-nak, a 31. § (1) bekezdés b) pontjának, a 38. § (1) bekezdése b) pontjának, a 42. §-nak, a 45. § (1) bekezdése a) pontjának, az 56. § (1) bekezdésének, az 57. §-nak a pótmagánvádlóra, az 58. § (2) bekezdésének a pótmagánvádra, a 74. § (1) bekezdése b) pontjának a pótmagánvádlóra, c) pontjának és a 246. § (2) bekezdésének a pótmagánvádló képviselőjére, a 251. § (1) és (3) bekezdésének, a 362. § (1) bekezdésének, a 426. § (2) bekezdésének és a 445. § (1) bekezdésének a pótmagánvádlóra, a 449. § (2) bekezdésének és a 474. § (4) bekezdésének a pótmagánvádra vonatkozó rendelkezése.

(3) A 135. § (1) és (2) bekezdése, a 454. § (2) bekezdése és a 481. § 2000. január 1-jén lép hatályba.

(4) A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) - az (5)-(6) bekezdésben írt kivételekkel - 1999. január 1-jével a hatályát veszti.

(5) A Be. 20-21. §-a, a II. Fejezet II. Címe, a VII-X. Fejezete (a IX. Fejezet III. Cím kivételével), továbbá a Be-nek a bíróság eljárására vonatkozó rendelkezései hatályban maradnak a 601. § alá nem tartozó ügyek tekintetében, ezen ügyek jogerős elbírálásáig. A Be. VII-X. Fejezetének hatályban maradó rendelkezéseire a Be. 89-90. §-ában foglaltak irányadók.

(6) A Be. 89-90. §-a, a VI. Fejezetéből a 121-144. §-a, a 148-156. §-a és a 157. § (2) bekezdésének első mondata 1999. szeptember 1-jéig hatályban marad. A Be. VI. Fejezetének hatályban maradó rendelkezéseire a Be. 89-90. §-ában foglaltak irányadók.

(7) A Be. 16. és 22. §-a, 95. §-ának (1) bekezdése, 98. §-ának (2)-(3) bekezdése, 99. § (1) bekezdésének második mondata és (2) és (4) bekezdése, 101. §-ának (3) bekezdése, 103. §-ának (3) bekezdése, 106. §-ának (1) bekezdése, 108. §-a, 115-116. §-a, 315-316. §-a, 379/A-379/C. §-a és 380. §-ának (1)-(2) bekezdése 1999. szeptember 1-jéig hatályban marad; az útlevél elvételének elrendelésével és az óvadék letételével kapcsolatos eljárásra a Be. 379/A-379/C. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

(8) Az e törvény hatályba lépésével egyidejűleg hatályukat vesztő és módosuló jogszabályokról külön törvény rendelkezik.

604. §

Ha jogszabály az e törvénnyel hatályon kívül helyezett 1973. évi I. törvényre utal, azon e törvény megfelelő rendelkezését kell érteni.

INDOKOLÁS

Általános indokolás

I.

A hatályos eljárási törvény jellemzői

A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) - bár az elmúlt közel negyed évszázadban számos alkalommal módosították - szerkezetében és megoldásaiban ma is magán viseli annak a korszaknak a jegyeit, amelyben született. A büntetőeljárás történeti rendszereit tekintve a hatályos eljárási törvény vegyes rendszerű: keverednek benne az inkvizitórius (nyomozó vagy "faggató" elvű) és az akkuzatórius (kontradiktórius vagy ügyféli) eljárás elemei. A bírósági eljárást megelőző fázisban uralkodóak az inkvizitórius vonások, míg a bírósági szakaszban az ügyféli per jellegzetességei dominálnak. Ugyanakkor a nyomozási szakaszban is fellelhetők bizonyos kontradiktórius elemek (a védő részvétele számos eljárási cselekménynél megengedett), míg a bírósági eljárás sem mentes teljesen a "faggató" elvű rendszer jellegzetességeitől (a felek rendelkezési joga korlátozott a bizonyítási eljárásban, amelyet a tényállás feltárására köteles bíróság irányít).

A kontinentális vegyes rendszer vonásai mellett a Be.-ben természetesen kimutathatók azok a sajátosságok, amelyek az ún. szocialista eljárási kódexeket a nyugat-európai perrendtartásoktól megkülönböztetik. A kompetencia- elosztás körében ez azt jelenti, hogy a nyugat-európai modellhez viszonyítva a nyomozásban a bíróság jogköre nálunk viszonylag szűk, a rendőrség jogosítványai ezzel szemben lényegesen szélesebbek. További sajátossága a "szocialista" eljárási jogoknak - és ez a hatályos eljárási törvényben is kimutatható - az eljárás formalizmusával, valamint a felek rendelkezési jogával szembeni fenntartás, és ezzel összefüggésben a jogászi szaktudás jelentőségének alábecsülése.

Feltételezhető lenne, hogy e vonások legalább az ügyek viszonylag gyors elbírálását biztosítják. A 90-es évek adatai azonban azt sejtetik, hogy a hatályos törvény nem azokon a pontokon tartalmaz egyszerűsítési lehetőségeket, ahol ez valóban hozzájárulhat az eljárások tartamának csökkenéséhez. Másrészt viszont a védelemhez való jog biztosítékait tekintve a Be. számos ponton az un. európai mérce alatt marad, annak ellenére, hogy az 1989. évi XXVI., majd az 1994. évi XCII. törvények e téren jelentős jobbítást eredményeztek.

II.

A Javaslat alapjául szolgáló elvek

1991-ben megkezdődtek a munkálatok az új eljárási törvény kidolgozására, és a Kormány 1994-ben határozatban rögzítette az elkészítendő kódex legfontosabb elveit. A büntetőeljárási törvény koncepciójáról (Koncepció) szóló 2002/1994. (I. 17.) Kormányhatározat a következő tételeket rögzítette:

1. A büntetőeljárásban a jelenleginél jobban kell érvényesülnie a feladatok elkülönítése és ezen belül a funkciómegosztás elvének. Tisztán el kell határolnia a rendőri, ügyészi és bírói teendőket.

2. Olyan eljárást kell kialakítani, amelyben - legalábbis az alaptípust tekintve - érvényesül az a tétel, hogy a büntetőjogi felelősség kérdése a közvetlenség elvének tiszteletben tartásával a tárgyaláson dől el, és amelyben a mainál erőteljesebben érvényre jut a kontradiktórius elv, ezen belül pedig a felek rendelkezési joga.

3. A társasbíráskodás elvét továbbra is fenn kell tartani, de a mai szabályozáshoz képest szélesíteni kell az egyesbíró jogkörét.

4. Az alapjogok védelmében a tárgyalást megelőző szakaszban is meg kell teremteni az egyes eljárási cselekményeknél a bírói közreműködést.

5. A jogorvoslati rendszert akár a három-, akár a négyszintű bírósági szervezet keretében úgy kell kialakítani, hogy biztosítani lehessen a kétfokú rendes jogorvoslat igénybevételének lehetőségét.

6. A büntetőeljárás során szélesíteni kell a sértett igényérvényesítési lehetőségeit és eljárási jogosítványait. Megfelelő korlátok között meg kell engedni, hogy a sértett pótmagánvádlóként járhasson el.

7. Az alaptípusnak tekintendő eljárás mellett - ahol a tárgyalás dominál - ki kell alakítani az egyszerűsített eljárásokat, amelyek megfelelő alkalmazása lehetőséget ad az ügyek differenciált elbírálására.

8. Az eljárási reform sikerének érdekében az igazságügyi szervezeti jog szabályozási területére eső problémákat (ülnökrendszer, védői kirendelés) meg kell oldani.

Az előkészítő munka abból indult ki, hogy az új kódexnek építenie kell a magyar eljárási jog megőrzésre, illetve újjáélesztésre érdemes hagyományaira, figyelemmel kell lennie a jog-összehasonlítás alapján kimutatható nemzetközi tendenciákra valamint a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekre és nem lehet érzéketlen az igazságszolgáltatással szemben megfogalmazott társadalmi elvárásokkal szemben.

III.

Az 1896. évi büntető perrendtartás és a Be. kapcsolata a Javaslattal

Az első követelményből adódóan a Javaslat feléleszt néhányat az 1896. évi XXXIII. törvénynek (a továbbiakban: Bp.) a második világháborút követően indokolatlanul mellőzött elvei és intézményei közül, anélkül azonban, hogy visszatérne a Bp-nek a nemzetközi összehasonlítás alapján meghaladottnak tekinthető megoldásaihoz.

Így például az eljárás két fő szakasza közti kapcsolatot a Javaslat a nyomozás és a bírósági eljárás egyenrangúságának "szocialista" elmélete helyett a Bp.-hez hasonlóan határozza meg. A nyomozás feladata eszerint a vád előkészítése, amelynek során a tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e.

A tárgyalás szerkezetére, felépítésére és az egyes intézményeire vonatkozó szabályokban is kimutatható a Bp. hatása. Így például a Javaslat az ügyek bizonyos körére a felek általi kihallgatás rendszerét írja elő, amely a Bp.-ben - igaz fakultatív intézményként - ismert volt. A felek általi kihallgatás az angolszász keresztkérdezésnek a kontinentális rendszerhez igazított "szelídített" változata. Sajátossága, hogy főszabályként a kihallgatást az a fél kezdi, aki a tanú kihallgatását indítványozta, majd ezt követően az ellenérdekű fél kap lehetőséget a kihallgatásra, azzal, hogy kihallgatást mindig az indítványozó zárhatja. A Javaslat azonban - szemben a keresztkérdezés rendszerével - nem tartalmaz eltérő szabályokat az indítványozó és a keresztkérdező által feltehető kérdések tartalmára és a vádlottat nem a tanúkra vonatkozó szabályok szerint rendeli kihallgatni, vagyis az igazmondás kötelezettsége a vádlottat nem terheli. Ezen kívül - a kontinentális hagyományoknak megfelelően - a Javaslat nem zárja el a bíróság tagjait a kihallgatás lehetőségétől: a kihallgatás befejeztével, de bármely kérdést követően is (anélkül, hogy ezzel a kérdezést átvenné) a tanács elnöke és tagjai kérdéseket intézhetnek a tanúhoz és a vádlotthoz. Ez a rendelkezés összhangban van azzal az általános szabállyal, hogy a bíróságnak továbbra is feladata a tényállás valósághű megállapítása és ennek érdekében - ha az ügynek teljesebb felderítését tartja szükségesnek - hivatalból is elrendelheti új bizonyítás felvételét , illetőleg bizonyíték megszerzését. A Bp. a vádlott kihallgatását elválasztotta a bizonyítási eljárástól, jelezve ezzel a tiszta inkvizitórius perrel való szakítást. A Javaslat nem tér vissza e megoldáshoz, de elkülöníti a vádlott nyilatkozatát a kihallgatásától, és ezzel érzékelteti: hogy a vádlott nem kizárólag bizonyíték forrás, hanem egyúttal az eljárásnak a védelem funkcióját ellátó főszemélye. Nyilatkozatával a vádlott a tárgyalás megkezdésekor ismerteti álláspontját a vádról, majd ezt követően kerül sor a felek által végzett kihallgatására. A Javaslat nem támasztja fel a kontinensen visszavonulóban lévő vizsgálóbírói intézményt; a nyomozási bíró (alapjogi bíró) nem bűnüldözési funkciót lát el az eljárásban. A Javaslat szerint a nyomozási bíró a vádirat benyújtása előtt az egyes kényszerintézkedésekről dönt és engedélyezi a titkos adatszerzést, valamint határoz az eljárás folytatásának elrendeléséről, ha korábban a nyomozást megszüntették. Bizonyítási cselekményt csak egészen kivételesen végez, olyankor, amikor feltehető, hogy a bizonyítási eszköznek a tárgyaláson történő megvizsgálására nem kerül sor. Így például a nyomozási bíró indítványra kihallgatja a tanút, ha a tanú az életét közvetlenül veszélyeztető betegségben szenved vagy ha megalapozottan feltehető, hogy a tanú a tárgyaláson nem jelenhet meg, továbbá olyankor, amikor ezt a tanú védelme indokolja.

A bírósági szervezet reformjával összhangban a Javaslat a Bp.-t követve újra bevezeti a kétfokú rendes jogorvoslati rendszert és ennek megfelelően végzi el a hatáskörök elosztását. Továbbra is a helyi bíróság jár el általános hatáskörű első fokú bíróságként, de a Javaslat bővíti a megyei bíróság kiemelt hatáskörét. A megyei bíróság által első fokon elbírálandó ügyek kiválasztásánál a Javaslat a bűncselekmény és a kiróható büntetés mellett a hatályos joggal összehasonlítva nagyobb jelentőséget tulajdonít a bűncselekmény jellegének. A megyei bíróság hatáskörébe utalja a jogállami berendezkedés alapintézményei ellen irányuló cselekmények elbírálását (pl. a választás, a népszavazás és a népi kezdeményezés rendje elleni bűncselekmények, az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése) és az olyan ügyek megítélését, ahol a büntetőjog az állam demokratikus működését alapvetően biztosító véleménynyilvánítás szabadságának állít korlátot (pl. közösség elleni izgatás, a nemzeti jelkép megsértése, az önkényuralmi jelképek használata). A megyei bíróság bírálja el azokat a bűncselekményeket is, amelyek akár egész társadalmak pusztulását idézhetik elő (környezetkárosítás, visszaélés nukleáris létesítmény üzemeltetésével vagy atomenergia alkalmazásával) és amelyek tipikusan szervezet-szerű elkövetésükre figyelemmel felmérhetetlen károkat okozhatnak (visszaélés kábítószerrel, a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények).

A kétfokú rendes jogorvoslati rendszer természetesen változásokat idéz elő a másodfokú bíróság eljárásában. Mindenekelőtt szélesedik a másodfokú bíróság reformatórius jogköre. A Javaslat általános szabállyá teszi a mai rendszerben a vétségi eljárásban érvényes rendelkezést: a másodfokú bíróság bizonyítást vehet fel, ha a tényállás nincs felderítve vagy hiányos és szélesebb körben ad módot a Javaslat az első fokon megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására. Ez a másik oldalról megközelítve azt jelenti, hogy csökken azoknak az eseteknek a száma, amikor a másodfokú bíróság megalapozatlanság okából helyezi hatályon kívül az első fokú bíróság ítéletét. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében nagy terjedelmű bizonyítást kell felvenni.

A harmadfokú eljárásban - ezt a Javaslat felülvizsgálati eljárásnak nevezi - a tényállást már nem vizsgálják, hanem kizárólag jogkérdésben döntenek. A felülvizsgálati kérelemben a hagyományos alaki semmisségi okokon (a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, hatáskörét túllépte, az ítélethozatalban kizárt bíró vett részt) kívül hivatkozni lehet az un. anyagi semmisségre is (a vádlott bűnösségének megállapítására vagy felmentésére a törvény megsértésével került sor, törvényt sértettek a cselekmény minősítése során). A büntetés mértékét a harmadfokú bíróság csak akkor módosíthatja, ha megváltoztatja a bűncselekmény minősítését, illetve ha megállapítja: a büntetést más törvényi keretek között kell kiszabni. Ezt a korlátozást a Javaslat jogorvoslati jog érvényesülése érdekében csak abban az esetben oldja fel, amikor a vádlott bűnösségét eltérő tényállás alapján a másodfokú bíróság mondta ki. Mivel a harmadfokú eljárásban jogkérdéseket döntenek el, tárgyalásra nem kerül sor, a bíróság tanácsülésen vagy ülésen hozza meg döntését.

A kétfokú rendes jogorvoslati rendszerre áttérés nem idéz elő lényegi módosulást a perújítás szabályozásában, de értelemszerűen szűkíti a rendkívüli felülvizsgálat - a hatályos jog szerinti felülvizsgálat - igénybe vételének lehetőségét.

A magyar eljárási jog hagyományainak tisztelete azt is jelenti, hogy a Be-nek a gyakorlatban bevált intézményeitől indokolatlan megválni, pusztán azért, mert azokat más politikai viszonyok között (is) működtették. Ez a magyarázata annak, hogy bár az ügyész és a nyomozó hatóság közti viszony meghatározásánál a Javaslat közelit a Bp. megoldásához, ám egyidejűleg figyelemmel van arra, hogy az elmúlt néhány évtized azt igazolta: az esetek nem jelentéktelen részében a nyomozó hatóság önállóan is képes az előkészítő fázisban eljárni. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást vagy nyomozást végeztet. Az ügyész nyomozásbeli szerepét erősíti a Javaslat azzal is, hogy a büntetőeljárás megindításának vagy folytatásának "elhárítását" tartalmazó döntések közül egyeseket az ügyész kizárólagos hatáskörébe utal. A Javaslat felhatalmazza a nyomozó hatóságot arra, hogy önállóan is végezzen nyomozást és a halasztást nem tűrő esetekben az ügyész jogkörébe tartozó eljárási cselekményeket is elrendelje, illetve foganatosítsa.

IV.

A külföldi minták és a Javaslat

A Javaslat elkészítésekor a külföldi példákra már csak azért is figyelemmel kellett lenni, mert a nemzetközi bűnözés az egyes államok közötti bűnügyi együttműködés erősítését kívánja meg. Márpedig a nemzetközi bűnügyi jogsegély csak olyan államok között működik kellő hatékonysággal, amelyeknek a jogrendszere - legalábbis alapvető elveiben- közel áll egymáshoz. A büntetőeljárás erősen kötődik ugyan a nemzeti tradíciókhoz, az európai országoknak a büntetőeljárást érintő közelmúltbeli törvényhozásából mégis kitapintható egyes területeken egységes tendencia. Az előkészítő eljárást illetően ez abban nyilvánul meg, hogy az egyes országok szakítanak a klasszikus eljárási kódexek azon tételével, hogy a törvénykönyvnek a bírói eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell csak tartalmaznia (a büntetőeljárás azonos a büntető perrel és legfeljebb a vizsgálóbírói eljárás kíván még szabályozást), az azt megelőző rendőri tevékenységet pedig szabályozatlanul hagyhatja. A 80-as, 90-es évek törvényhozása úgy reagál arra a szociológiai felismerésre, hogy a rendőrségi tevékenység jelentősen meghatározza az ügy további sorsát, hogy a rendőrségi szakaszt is részletesebb szabályozás alá vonja és a védekezési jogok egy részét már ebben a fázisban is biztosija. Hatályos eljárási törvényünk - az eljárás fázisainak elvi egyenrangúságának tételéből adódóan - viszonylag részletes szabályokat tartalmaz a nyomozás fázisára. A Javaslat az eljárási szakaszok viszonyát egymáshoz ettől eltérően állapítja meg, az elmúlt évek külföldi törvényhozási példáira (is) figyelemmel azonban pusztán azokat a szabályokat mellőzi a nyomozási szakaszban, amelyek többletterhet jelentenek a nyomozó hatóságoknak és értelmetlenül formalizálják az előkészítő szakaszt. A Javaslat kifejezett rendelkezést tartalmaz arra, hogy az ügyész és a nyomozó hatóság nem köteles minden esetben írásban érintkezni egymással, módot ad a kevéssé formalizált puhatolásra a büntetőeljárás megindítása után és szűkíti azoknak a kérdéseknek a körét, amelyekről az ügyész és a nyomozó hatóság kizárólag határozat formájában dönthet. A garanciális szabályok azonban a hatályos joggal csaknem azonos részletességgel szerepelnek a Javaslatban. A második terület, ahol az európai országok közelmúltbeli törvényhozásában általánosan érvényesülő tendencia kimutatható, a személyes szabadság elvonásával járó kényszerintézkedések szabályozása. A személyi szabadság fokozott tisztelete kimutatható a hagyományos letartóztatási okok - a szökés veszélye, illetve a bizonyítási eljárás veszélyeztetése - szűkítésében: számos országban ezek absztrakt léte nem elégséges már a letartóztatáshoz. A személyi szabadság tisztelete nyilvánul meg abban is, hogy egyre több országban törvényben határozzák meg a letartóztatás leghosszabb tartamát.

A külföldön megfigyelhető tendenciával összhangban a Javaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amely hozzájárulhat az indokolatlan letartóztatások visszaszorításához. A döntés megalapozottságának biztosítása érdekében engedélyezi, hogy a bíróság legfeljebb hat napra meghosszabbítsa az őrizetet, ha ez az előzetes letartóztatás feltételeinek tisztázása érdekében szükséges; növeli a letartóztatás helyettesítésére hivatott intézkedések körét: rendelkezik az útlevél elvételéről és az óvadék intézményéről. Ez utóbbi akkor válthatja fel az előzetes letartóztatást, ha a bíróság megítélése szerint a terhelt megjelenési kötelezettsége az óvadék letételével is biztosított. Az óvadék intézménye óhatatlanul a tehetősebbeknek kedvez, de a Javaslat törekszik arra, hogy az intézmény ne váljék a gazdagok privilégiumává. Előírja, hogy óvadékot nemcsak a terhelt, hanem helyette más is felajánlhat, az óvadék összegét pedig a bíróság a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel határozza meg.

Az előzetes letartóztatások számának csökkenése akkor várható, ha a törvény hiteles és hatékony alternatívákat kínál. A letartóztatás helyettesítésére alkalmas lakhelyelhagyási tilalom gyakoribb alkalmazását eredményezheti például annak házi őrizet formájában történő elrendelése. A személyi szabadság tiszteletére utal a Javaslat azon szabálya, amely a letartóztatás és a házi őrizet leghosszabb időtartamát meghatározza. Eszerint a letartóztatás és a házi őrizet végrehajtásának kezdetétől számított három év elteltével az előzetes letartóztatás, illetve a házi őrizet megszűnik, kivéve, ha az ügyben harmadfokú eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban. Említést érdemel az a rendelkezés, amely a bizonyítási eljárás veszélyeztetésére hivatkozással elrendelt előzetes letartóztatást legfeljebb hat hónapig engedélyezi.

Az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés és elsődlegesen nem a bűnmegelőzés funkcióját látja el, hanem az eljárás szabályszerű lefolytatását hivatott biztosítani. Ezért a Javaslat - a hatályos jogtól eltérően - a letartóztatást olyankor is engedélyezi, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt jelenléte az eljárási cselekményeknél másképp nem biztosítható. Az európai országok közelmúltbeli törvényhozásának következő közös vonása az igazságszolgáltatás hallatlan terhelésével függ össze. A jogalkotás erre úgy válaszol, hogy a nyomozás-vizsgálat szakaszában áttöri a legalitás elvét, illetve azokban az országokban, ahol az opportunitás tétele már elfogadott, ott azt tovább szélesíti.

Az eljárás gyorsításának és a bíróságok tehermentesítésének a szándéka tükröződik a "normál" eljárástól eltérő formák terjedésében. A gyorsított eljárások egy részét az amerikai jogban ismert vádalku mintájára alakították, vagyis alkalmazásuk a felek megállapodását, konszenzusát feltételezi. Más országokban bővítették a büntető parancs alkalmazási körét és terjedőben vannak a hatályos jogunkban is ismert bíróság elé állításhoz hasonlító eljárási formák.

A Javaslat a hatályos joghoz képest bővíti azoknak az eseteknek a körét, amikor az ügyész a vádemeléstől eltekinthet. A vádemelés korlátozása és a bagatell bűncselekmények miatti vádemelés mellőzése mellett a felnőttekkel szembeni eljárásban is felhatalmazást kap a vádemelés elhalasztására a legfeljebb három évi szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmények esetében. A határozatban az ügyész magatartási szabályokat állapíthat meg és kötelezettségek teljesítésére hívhatja fel a gyanúsítottat. Így például kötelezettségként írhatja elő számára, hogy térítse meg a sértett kárát vagy meghatározott célra történő anyagi juttatást teljesítsen, vagy a köz számára munkát végezzen.

A Javaslat megtartja a büntetőparancs és a bíróság elé állítás intézményét és bevezeti az ún. lemondásos eljárást, amelyben az ügy tárgyalás nélkül elintézhető. A legfeljebb nyolc évi szabadságvesztéssel fenyegetett büntetendő bűncselekmények miatt folyó eljárásban a bíróság nyilvános ülésen megállapíthatja a vádlott bűnösségét és büntetést szabhat ki, vagy a vádlottat próbára bocsátja, ha a vádlott a tárgyaláshoz való jogáról lemond és beismerő vallomást tesz. A Javaslat az egyes bűncselekmény kategóriák között differenciálva megállapítja a szabadságvesztésnek azt a leghosszabb tartamát, amelyet a tárgyalásról lemondás esetében a bíróság kiszabhat. Ha a meghallgatás alapján a bíróság úgy látja, hogy a vádlott beismerése iránt kétség mutatkozik, az ügyet tárgyalásra utalja. Ha a bíróság a tárgyalásról lemondást "elfogadja", és büntetést szab ki, a vádlott a bűnösség megállapítása miatt fellebbezést nem nyújthat be.

V.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény hatása a Javaslatra

A Javaslat megoldásainak kialakításánál figyelemmel kellett lenni a Magyar Köztársaság által vállalt nemzetközi kötelezettségekre, mindenek előtt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) szerveinek esetjogára. Igaz ugyan, hogy az 1994. évi XCII. törvény hatályos eljárási jogunkat összhangba hozta a strasbourgi szervek joggyakorlatával, ám az azóta fejlődött esetjog alapján megállapítható: eljárási jogunk néhány intézménye továbbra is magában rejti a strasbourgi elmarasztalás kockázatát. Az európai emberi jogi szervek újabb döntéseire (is) figyelemmel a Javaslat a házkutatás elrendelését a bíróság hatáskörébe utalja. Részletes rendelkezést tartalmaz a Javaslat az iratok lefoglalására. Ha az irat birtokosa az irat megvizsgálásához nem járul hozzá, azt zárt borítékban kell kezelésbe venni, és a lefoglalásról ilyenkor csak a nyomozási bíró határozhat. A Javaslat egyes iratok lefoglalását minden körülmények között kizárja; ilyenek egyebek között a terhelt és a védő között váltott levelek, a védőnek az ügyre vonatkozó feljegyzései vagy az olyan iratok, amelyeknek tartalmára a tanúvallomás megtagadható, ide értve az orvosi leleteket. A közjegyzői és az ügyvédi iroda valamint a sajtótermék szerkesztősége iratai lefoglalásának elrendelésére a vádirat benyújtása előtt a Javaslat kizárólag a nyomozási bírót jogosítja fel. A Javaslat az Egyezmény 6. cikkében foglalt pártatlan ítélkezéshez való jog biztosítása érdekében kizárja az ügy érdemi elbírálásából a nyomozási bírót és a vádemelés elhalasztására, az anonim tanúk kihallgatására, vagy a terhelt távollétében lefolytatható eljárásra vonatkozó szabályok megfogalmazásánál egyaránt tekintettel van a strasbourgi szervek esetjogában kirajzolódó tételekre.

Az Egyezmény nemcsak a védelemhez való jog formális biztosítását kívánja meg, de a tagállamok kötelességeként írja elő, hogy a védelem hatékony gyakorlásáról is gondoskodjanak. Ennek érdekében a Javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a kirendelés színvonalasabb ellátását biztosíthatják. A mai szabályozásnál részletesebben fogalmazza meg a védő kötelességeit, bár jogorvoslatot a védő kirendelése ellen nem engedélyez, arra módot ad a terhelt számára, hogy a védő helyett indokoltan más védő kirendelését kérje.

A strasbourgi esetjog a bizonyítási eljárásra vonatkozó szabályok kialakítását meghagyja a nemzeti törvényhozások jogkörében. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteiben vissza-visszatér a tétel, hogy ezért a jogellenesen beszerzett bizonyítékok sorsáról is az egyes tagállamok jogalkotóinak kell dönteniük. Az ítéletekből azonban kitűnik, hogy bizonyos körülmények között a jogszabályok semmibevételével beszerzett bizonyítékok felhasználása az Egyezmény 6. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jog megsértésének megállapítását vonhatja maga után. A Javaslat nem tartja meg a hatályos törvénynek a gyakorlatban rendszeresen áthágott rendelkezését, amely szerint a büntetőeljárási törvény bármely rendelkezésével ellentétesen lefolytatott bizonyítás eredménye bizonyítékként nem vehető figyelembe. Kimondja viszont, hogy bizonyítékként nem értékelhető az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet az ügyben eljáró hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg. Emellett természetesen megtartja a hatályos jogban ismert nevesített eseteket (a tanút mentesség ellenére hallgatták ki, vagy a vallomás megtagadására jogosult tanú, illetve a terhelt figyelmeztetése a vallomás megtagadására elmaradt). A jogorvoslati eljárásban a Javaslat előírja az ítélet hatályon kívül helyezését, ha az ügyben eljáró bíróság bűncselekménye útján megszerzett bizonyítékot használtak fel, függetlenül attól, hogy az az ítélet érdemére hogyan hatott ki.

VI.

A büntetőeljárás társadalmi elismertsége, a polgárok együttműködése az igazságszolgáltatás szerveivel

A Javaslat kidolgozásánál tekintettel kellett lenni arra a társadalmi és szakmai közegre, amelyben az új kódex készült illetve működni fog. Az igazságszolgáltatás minősége csak akkor javítható, ha a törvény megfelel a bűnüldözéssel és az ítélkezéssel szemben megfogalmazott társadalmi elvárásoknak, enyhíti a jogalkalmazás gondjait, és összhangban van a XX. század végének bűnügyi tudományos gondolkodásával. Kétségtelen, hogy a múlt örökségeként az igazságszolgáltatás legitimációs válságon ment keresztül, és ennek hatása nem számolható fel egyik napról a másikra. Még ma is érzékelhetőek a közösség kételyei az igazságszolgáltatás elfogulatlan, pártatlan működésével szemben. Ezért az új kódex nagyobb szerepet szán a bíróságnak, amelynek függetlensége a részrehajlás nélküli eljárás biztosítéka, és a bírósági eljáráson belül kiemelt szerepet tulajdonit a tárgyalásnak. Ez megmutatkozik például abban, hogy - a hatályos jogtól eltérően - a Javaslat a tárgyalás előkészítése során nem engedélyezi az eljárás megszüntetését a bizonyítékok hiánya és a büntethetőséget kizáró okok miatt, továbbá olyankor, ha a büntethetőséget megszüntető ok megállapítása elkerülhetetlenül a bizonyítékok értékelését kívánja. Az említett okokból csak a tárgyalás alapján hozható döntés, mint ahogy a megrovás alkalmazására is csak tárgyalás alapján kerülhet sor.

A Javaslat a nyomozás szabályozása során a döntési jogköröket úgy osztja el, hogy ezzel hozzájárulhat az igazságszolgáltatással szembeni bizalmatlanság felszámolásához. Így például a büntetőeljárás "elhárítását" jelentő döntések közül egyeseket az ügyész számára tart fenn.

A döntési jogkörök újra elosztásánál azonban - és ez különösen igaz a bizonyítási eljárásban és a kényszerintézkedések alkalmazásánál - ügyelni kell arra, hogy ez ne váljék a sikeres bűnüldözés gátjává. A Javaslat számol azzal, hogy a halasztást nem tűrő esetekben a kompetencia-elválasztás szigorú szabályai nem érvényesülhetnek. Így például a házkutatás elrendelésére a Javaslat a bíróságot jogosítja fel, de olyankor, ha a házkutatás késedelmes foganatosítása a kényszerintézkedés célját veszélyezteti, a nyomozó hatóság vagy az ügyész a bíróság határozata nélkül is tarthat házkutatást. Ha azonban a bíróság a házkutatás elrendelésére vonatkozó utólagos indítványt elutasítja, a házkutatás eredménye nem használható fel bizonyítékként.

A hatósági tétlenség, illetve tárgyszerűtlen eljárás talán legfontosabb korrekciós eszköze a Javaslatban a pótmagánvád intézménye. Pótmagánvádlóként - főszabályként - a sértett léphet fel.

A pótmagánvádlóként való fellépésnek akkor van helye, ha a hatóság döntése mérlegelésen alapult, és a sértettnek reális lehetősége van arra, hogy a bírósági döntést kikényszerítse. Erre akkor kerülhet sor, ha a feljelentést azon a címen utasították el, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény vagy büntethetőséget kizáró ok állapítható meg; a nyomozás megszüntetése esetében pedig a bűncselekmény hiányának megállapítása mellett akkor van helye a pótmagánvádló fellépésének, ha az ügyész büntethetőséget kizáró vagy un. egyéb büntethetőséget megszüntető ok létét állapította meg. Nincs például lehetőség a pótmagánvád előterjesztésére, ha elévülés, kegyelem vagy a feljelentett, illetve a gyanúsított halála miatt utasították el a feljelentést vagy szüntették meg a nyomozást.

Meg kell azonban gátolni, hogy a magukat jogaikban megsértettnek érző személyek alaptalan fellépése miatt ártatlan embereket hurcoljanak meg, és a bíróságokat értelmetlen eljárások lefolytatására kényszerítsék. Ennek érdekében a Javaslat kötelezően előírja a pótmagánvádló ügyvédi képviseletét (megjegyzendő, hogy a jogainak érvényesítésére képtelen sértett képviseletére a bíróság ügyvédet rendelhet ki), és kötelezi a pótmagánvádlót, hogy jelölje meg azokat az indokokat, amelyek alapján a feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza. A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha megállapítja, hogy a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik. Ugyancsak a sértettek jogainak erősítését hivatott szolgálni a Javaslat azon rendelkezése, amely módot ad arra, hogy külön jogszabályban felhatalmazott társadalmi vagy más szervezetek számára a bíróság engedélyezze, hogy az ügyre vonatkozó álláspontjukat kifejtsék olyan esetekben, amikor a bűncselekménynek több sértettje van, avagy egyének közelebbről meg nem határozható létszámú csoportja tekintendő sértettnek. Az igazságszolgáltatás válsága mutatkozik abban, hogy az eljárás résztvevői gyakorta semmibe veszik eljárási kötelezettségeiket, és a büntető ügyekben eljáró hatóságokkal az igazságszolgáltatás működéséhez elengedhetetlenül szükséges kooperációs hajlandóságot sem tanúsítják. Ennek következménye az eljárások elhúzódása és az, hogy a tárgyaláson a vádlott vagy a védő távolléte miatt hiába megjelenő tanúk és sértettek érthető módon elvesztik a bizalmukat az igazságszolgáltatásban és ez a lakosság együttműködési készségére is kihatással van.

A büntetőeljárás alapvető szabályainak megtartatása érdekében a Javaslat engedélyezi a letartóztatás elrendelését, ha a terhelt jelenléte az eljárási cselekményeknél másképp nem biztosítható, és kiterjeszti azoknak az eseteknek a körét, amikor az eljárás a terhelt távollétében lefolytatható. Ha az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a tárgyalást a terhelt távollétében tartsák meg, ha egyébként a vádemelés feltételei megvannak.

A terhelt távollétében való tárgyalás szabályainak kialakításánál a Javaslat tekintettel volt az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteiben megállapított követelményekre valamint az Európa Tanács 1975. évi 11. számú határozatában megfogalmazott ajánlásokra. Ha a tárgyalást a terhelt távollétében tartják, az ügyész és a védő részvétele kötelező. Ilyenkor a terheltnek szóló idézést és értesítést valamint a részére kézbesítendő határozatot a védőnek kell kézbesíteni. Ha a vádlott tartózkodási helye az eljárás során ismertté válik, lehetőséget kell adni számára, hogy eljárási jogait gyakorolhassa. Ez biztosítható a tárgyalás folytatásával, szükség esetén a bizonyítási eljárás megnyitásával. Ha a terhelt tartózkodási helye az első fokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után válik ismertté, a fellebbezés bejelentése helyett a tárgyalás jelenlétében való megtartását kérheti, ilyenkor a tárgyalást meg kell ismételni, akárcsak abban az esetben, amikor a jogorvoslati eljárásban válik a vádlott tartózkodási helye ismertté. Az igazságszolgáltatás működését veszélyezteti továbbá, hogy egyre gyakrabban élnek az eljárás alá vont személyek, a bűntársaik vagy hozzátartozóik a tanúk megfélemlítésének eszközével. Ezért a Javaslat számos új, a tanúk védelmét szolgáló intézményt vezet be. A Javaslat szerint a tizenkettedik életévét meg nem haladott személyt csak akkor lehet tanúként kihallgatni, ha a vallomásától várható bizonyíték mással nem pótolható. A tizennegyedik életévét be nem töltött személyt pedig csak akkor lehet szembesíteni, ha a szembesítés a kiskorúban nem kelt félelmet.

A Javaslat engedélyezi, hogy a tanú érdekében ügyvéd járjon el. A segítő ügyvéd feladata, hogy a tanút tájékoztassa jogairól, ennek különösképp a vallomásmegtagadás jogának gyakorlásánál lehet jelentősége. A hatályos joggal egyezően a Javaslat biztosítja azt, hogy a tanú személyi adatait elkülönítve, zártan kezeljék.

A Javaslat lehetőséget ad arra, hogy a veszélyeztetett tanú csak a nyomozás során tegyen vallomást. Ilyenkor a védő (és természetesen a gyanúsított) a kihallgatáson nem vehet részt. A Javaslat az Egyezmény szerveinek joggyakorlatára és a rövidesen az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elé terjesztendő ajánlás-tervezetre támaszkodva határozza meg azokat a körülményeket, amelyek között a tanú a gyanúsított és a védő távollétében hallgatható ki, úgy hogy a tárgyaláson sem jelenik meg. Erre akkor kerülhet sor, ha a tanú vallomása kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményeire vonatkozik, a vallomásával várható bizonyíték mással nem pótolható és személyének, illetve tartózkodási helyének felfedése esetén élete, testi épsége, hozzátartozója vagy vagyona súlyos fenyegetésnek lenne kitéve.

A Javaslat szól a tanúk fizikai védelméről is: a nyomozó hatóság, az ügyész és a bíróság rendelkezhet úgy, hogy a rendőrség a tanú részére a külön jogszabályban meghatározott személyes védelmet nyújtson. Az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése érdekében a Javaslat megszünteti azokat az intézményeket, amelyek a tényállás megállapítását gátolják, anélkül, hogy emberi jogi megfontolásokból igazolhatók lennének. A Javaslat például erősíti a tisztességes eljárás alapelemének számító és az emberi méltóság tiszteletéből levezethető "nemo tenetur se ipsum accusare" (senki sem köteles önmagát vádolni) tételét. A tanúvallomás megtagadására felhatalmazó körülmények figyelembe vételét kiterjeszti a szakértői vizsgálatra, a szemlére, illetve a lefoglalásra is. Ugyanakkor engedélyezi a nyomozás során a vallomás megtagadására történt figyelmeztetést követően tett vallomás felolvasását (és ezáltal felhasználását az ítéletben), ha a tanú a vallomástételt a tárgyaláson megtagadja. Az önvádolás kényszerének tilalmából, az emberi méltóság tiszteletéből ugyanis nem vezethető le az a tétel, hogy a vallomástételre nem kötelezett tanú utóbb meghatározhassa, hogy a szabályszerű figyelmeztetés után tett vallomásának mi lesz a sorsa az eljárás későbbi szakaszában. A Javaslat e szabálytól csak abban az esetben tér el, ha a tanú a terhelt hozzátartozója, a rokonok közötti kapcsolat fennmaradását vagy helyreállítását ugyanis a Javaslat olyan értéknek tekinti, amellyel szemben a bűnüldözés érdekének meg kell hátrálnia. A Javaslat szerint nincs akadálya az olyan vallomás felolvasásának sem, amelyet a tárgyaláson kihallgatandó és ott a vallomástételt megtagadó tanú az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy vádlottként tett (kivéve, ha a vádlott a hozzátartozója), terheltként ugyanis korlátozás nélkül megillette a hallgatás joga. Ezzel szemben a hallgatás jogának kijátszását eredményezné, ha a vádlottnak az eljárás korábbi szakaszában tanúként tett vallomását fel lehetne a tárgyaláson használni, ezért ezt a Javaslat megtiltja. A korábbiakban kifejtettek igazolják, hogy a Javaslat tekintettel van a külföldi törvényhozási példákra és a XX. század végén elterjedt kriminálpolitikai áramlatokra. A büntetőjogi gondolkodás változásait a Javaslat az inkább technikainak tűnő szabályok kialakításánál is igyekezett figyelembe venni.

Egyértelműen kimutatható e törekvés az ügydöntő határozatok felosztásánál és újraszabályozásánál. A hatályos eljárási törvény az ügydöntő határozatok fajtáinak meghatározásánál a jogkövetkezmények hagyományos anyagi jogi kettéosztását követi. Eszerint a büntetőjogi büntetés a tettre válaszol, annak megtorlására szolgál, és morális rosszallást tartalmaz. Ezzel szemben az intézkedések a bűnelkövető személyiségéhez igazodnak, morálisan semlegesek és a jövőre orientáltak. Ennek megfelelően hatályos jogunk szerint a bíróság ítéletben határoz, ha büntetést szab ki, de a megrovást és a próbára bocsátást végzésben mondja ki, amelyben tartózkodik a morális elitélést kifejező bűnössé nyilvánítástól.

A büntetések és az intézkedések e merev elválasztása azonban mára meghaladottnak tűnik: a bíróság nem kizárólag a tettre van tekintettel, amikor a büntetést kirója, az intézkedések egy részének alkalmazásával pedig a döntéshozó egyértelműen a rosszallását fejezi ki, és aligha vitatható, hogy az intézkedések joghátrányt is tartalmaznak. Erre figyelemmel a Javaslat szerint minden olyan esetben bűnösséget megállapító ítéletet kell hozni, ha az ún. perbeli bűnösség, a felelősségre vonhatóság feltételeinek a meglétét a bíróság megállapította. Így bűnösséget megállapító ítéletben határoz a bíróság akkor, ha a Büntető Törvénykönyv (a továbbiakban: Btk.) felhatalmazása alapján eltekint a büntetés kiszabásától, és megrovást vagy próbára bocsátást alkalmaz.

A Javaslat a tárgyalás alapján hozott eljárást megszüntető végzés eseteinek meghatározásánál is eltér a hatályos jog szabályaitól. A bíróság mindig ítéletben határoz, ha a perbeli bűnösség feltételeinek meglétéről vagy azok hiányáról meggyőződött. Az eljárás megszüntetésének okait a Javaslat azokra az esetekre korlátozza, amikor az "eljárási akadály " észlelése lezárja a megismerési folyamatot: a bíróság nem folytathatja a vizsgálódást, a jog nem engedi számára, hogy az eljárás tovább folytatásával meggyőződhessen a perbeli bűnösség feltételeinek meglétéről, illetve azok hiányáról.

VII.

Az eljárási szabályok áttekinthetősége

A közelmúltban számos esetben előfordult, hogy a Be-t más jogszabályok megalkotására tekintettel módosította az Országgyűlés, ugyanakkor több olyan - zömmel "státusz"- törvény született, amely a büntetőeljárásra tartozó rendelkezést tartalmaz. Az új kódex kidolgozása arra is alkalmat teremt, hogy a jogalkotó mindezt az új eljárási törvény rendszerébe beillessze.

Az áttekinthetőség érdekében a Javaslat külön fejezetben foglalja össze, és továbbfejleszti azokat a jelenleg a Be.-ben és más jogszabályokban elszórtan szereplő rendelkezéseket, amelyeket az igazságszolgáltatás szerveinek követniük kell a közjogi tisztség betöltésén és a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személyekkel szemben folytatott eljárásokban.

Jelenleg a rendőrségről szóló törvény tartalmazza a titkos információgyűjtés szabályait. Rendelkezései a büntetőeljárásban és a büntetőeljáráson kívül egyaránt alkalmazandók. Nyilvánvaló azonban, hogy mind a szóba jöhető eszközöket mind pedig az alkalmazás feltételeit illetően indokolt különbséget tenni az un. proaktív fázis és a bűncselekmény gyanúja miatt már megindult büntetőeljárás között.

A Javaslat csak a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzésről rendelkezik, és azt a nyomozás során engedélyezi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtésre ne kerülhetne sor a rendőrségről szóló törvény alapján a már megindult büntetőeljárásban.

Erre utal a Javaslat, amikor kimondja, hogy a nyomozó hatóság a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzést e törvény alapján, a bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtést külön törvényben meghatározottak szerint végzi.

A Javaslat a nyomozási bíró döntése alapján a rendőrségről szóló törvényben említett eszközök közül engedélyezi a magánlakásban történtek technikai eszközzel való megfigyelését és rögzítését, a postai küldemény, valamint a telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési rendszer útján továbbított közlés tartalmának megismerését és ezek rögzítését. Meghatározza azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek gyanúja esetén a titkos adatszerzésre lehetőség van és megállapítja az engedélyezési eljárás szabályait, valamint a titkosan szerzett adatok felhasználásának feltételeit. A Be. a rendőrségről szóló törvénnyel összhangban rendelkezik a nyomozás megtagadásának és megszüntetésének azokról az eseteiről, amikor a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személlyel történő együttműködéshez fűződő érdek az érintettnek a konkrét ügyben történő felelősségre vonásához fűződő érdeket meghaladja. A gyanúsított felelősségre vonásához fűződő érdeket háttérbe szorító bűnüldözői vagy nemzetbiztonsági érdekeket azonban a törvény nem határozza meg és ez az esetek túlnyomó részében nem kapcsolódik ahhoz a konkrét eljáráshoz, amelyben a nyomozást megtagadták, illetve megszüntették. A büntetőeljárási törvény feladata azonban az, hogy az adott ügyben előforduló helyzetekre adjon szabályozást, a konkrét ügyön kívüli történésekből legfeljebb a következtetés levonása tartozik az eljárási törvényre. Nem a büntetőeljárási törvény határozza meg az orvosi kötelezettség teljesítésére vonatkozó szabályokat, a fegyverhasználatra vonatkozó rendelkezéseket vagy a házi fegyelmi jog korlátait. Az eljárási jog - az anyagi jog közvetítésével - a következményről rendelkezik csupán.

Részletes indokolás

ELSŐ RÉSZ

I. FEJEZET

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

1. A Javaslat I. Fejezete "Alapvető rendelkezések" cím alatt az eljárás néhány alapelvét, valamint az egész büntetőeljárásban irányadó más szabályokat állapít meg. Az alapelvek a büntetőeljárásban olyan általános tartalmú normák (szabályok), amelyek áthatják az egész büntetőeljárást, meghatározzák a rendszerét, az eljárásban résztvevők jogainak és kötelességeinek lényeges elemeit.

2. A Javaslat az I. Fejezetében azonban nem sorol fel minden elismert alapelvet, mert amelyek már helyet kaptak az Alkotmányban vagy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényben, azok közül mindnek a megismétlése a büntetőeljárási kódexben nem látszik indokoltnak. Az Alkotmányban deklarált alapelvek közül a Javaslat azokat határozza meg, amelyek a büntetőeljárás menetét végigkísérik (működési alapelvek), de nem szól külön az igazságszolgáltatás szervezetét jellemző elvekről. Nem szól többek között a bíróságok és a bírák függetlenségéről sem, de a függetlenség egyes elemeit, köztük a bizonyítékok szabad és belső meggyőződés szerinti értékelésének az elvét a Javaslat a bizonyítás általános szabályai között megfogalmazza.

3. Néhány alapvető elvnek az elhelyezése célszerűbb a törvénynek olyan más rendelkezései között, amelyek a tényleges alkalmazásra vonatkoznak. A nyilvánosság, a szóbeliség, a közvetlenség alapelvének szabályai a bírósági tárgyalásra vonatkozó rendelkezések között találhatók, az elfogulatlan (pártatlan) igazságszolgáltatásra utaló normák pedig a bírák és más személyek kizárásának szabályai között fedezhetők fel.

4. A Javaslat nem alkalmazza az "alapelv" kifejezést, ami elméleti minősítés, hanem kötelező szabályokat fogalmaz, amelyeknek részletes kibontása a Javaslat későbbi fejezeteiben található. Az "Alapvető rendelkezések" keretet adnak a kódex részletes szabályainak meghatározásához, és remélhetően iránymutatásul szolgálnak a jogalkalmazás számára is.

5. A Javaslat figyelemmel van arra, hogy a büntetőeljárásban irányadónak tekintendők a nemzetközi egyezményekben megállapított szabályok, főként a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában (a továbbiakban: Egyezségokmány) és az Egyezményben szereplő rendelkezések.

Az említett nemzetközi szerződések a magyar jogrend részét képezik, ezért a Javaslat számára külön feladatot a részletes szabályok meghatározása jelentett, így például az eljárás alá vont személynek a nemzetközi egyezményekben elismert azon jogát, hogy a vádat, illetve a gyanúsítást az általa ismert nyelven megismerhesse, biztosítják azok a büntetőeljárási formák, amelyek például a tolmács alkalmazásáról rendelkeznek, vagy amelyek meghatározzák azon határozatok, iratok körét, amelyeket a terhelt anyanyelvén, illetve az általa értett más nyelven is el kell készíteni.

Az 1. §-hoz

Az eljárási feladatok megoszlása az egész eljáráson végighúzódó szabály.

A Javaslat három feladatot, funkciót nevez meg: a vádat, a védelmet és az ítélkezést. E funkciók egymáshoz való viszonyának a jellemzésére szükséges más törvényi rendelkezéseket is szemügyre venni. Mindegyik feladat ellátására - derül ki a további rendelkezésekből - más-más személy, szerv a hivatott. A vádat az ügyész, mint közvádló, a sértett, mint magánvádló vagy pótmagánvádló emeli és képviseli, a védelmet a terhelt és a védő látja el, az ítélkezést, az igazságszolgáltatást a bíróság gyakorolja.

A 2. §-hoz

Az ítélkezést a bíróság gyakorolja, eljárásának alapja a vád. Vád nélkül nincs bírósági eljárás, nincs ítélet, nincs büntetés. A vád és az ítélkezés elkülönülésében, abban hogy a vádló, kiváltképp az ügyész, mint közvádló maga nem állapíthat meg bűnösséget, és nem róhat ki büntetést, és hogy a bíróság ezt a vád nélkül maga nem teheti meg, a büntető hatalom megosztásának a kifejezője.

Az ügyész feladata nevezhető bűnüldözésnek, minthogy ő az, aki megindíthatja a büntetőeljárást, kezdeményezi a bíróság előtt a bűncselekmény elkövetése miatt a felelősség megállapítását és büntetés, vagy más büntetőjogi jogkövetkezmény alkalmazását. A vád a bíróságot a 2. § értelmében két irányban köti: a bíróság csak a megvádolt személy bűnösségéről és csak olyan cselekmény megtörténtéről dönthet, aki ellen, illetőleg ami miatt vádat emeltek. Nincs azonban a bíróság kötve ahhoz a jogi állásponthoz, a cselekmény jogi minősítéséhez és máshoz, amit a vád képvisel.

A vádló a bíróság előtt akkor léphet fel, ha ezt a bizonyítékok ismeretében és birtokában megalapozottan teheti. Ezt elérendő a vádemelést megelőző eljárási szakaszra, a nyomozásra támaszkodik, amelyben a vád megalapozásához szükséges tényeket a nyomozó hatóságok az ügyész útmutatásai alapján, vagy önállóan felkutatják és szolgáltatják.

A vád és a védelem viszonyára a bírósági tárgyaláson az ügyfélegyenlőség a jellemző. Egyenlőek a jogaik a bizonyításban: az indítványok, az észrevételek, a bizonyítékok előterjesztésében, a kihallgatott tanúkhoz, más személyekhez kérdések feltételében és egyéb processzuális jogosultságokban. A jogegyenlőséget a bizonyításban nevezik képletesen fegyverek egyenlőségének is. Az elfogulatlan ítélkezés egyik biztosítékát éppen az ügyfélegyenlőség szolgáltatja, nevezetesen az, hogy a bíróság előtt a vád és védelem jogait tekintve egyenlően áll.

A 3. §-hoz

A bírósági eljáráshoz való jogot és a bírói út kizárólagosságát a Javaslat általános, mindenkit megillető jogként határozza meg. Jelenti egyfelől azt a jogot, hogy a vádról bíróság döntsön. Ez a szabály különösen olyan esetekben hatályosul, amikor a törvény felhatalmazza az ügyészt, hogy vádemelés nélkül állapítson meg a terhelt terhére kötelezettségeket. Ilyen eset a Javaslat szerint a vádemelés elhalasztása, amikor tehát biztosítani kell a bírói döntéshez való jogot (227. § (1) bek.). A szabály másfelől a bűnösségről és a büntetésről való döntés bírói monopóliumát jelenti. E szabályok mögött az a megfontolás áll, hogy a bírósági eljárás az, amely tartalmazza mindazt a biztosítékot, ami a pártatlan, igaz és igazságos döntéshez vezethet.

A 4 és 7. §-hoz

1. A bizonyítási teherre vonatkozó szabály (4. §) és az ártatlanság vélelme (7. §) között szoros összefüggés állapítható meg. Az ártatlanság vélelmét a magyar jog és joggyakorlat több, mint egy évszázad óta ismeri és elismeri, és a Be.-ben is alapelvként megfogalmazást nyert. A nemzetközi egyezményekben az ártatlanság vélelme a büntetőeljárás egyik kardinális szabályaként szerepel, és az ártatlanság vélelmét az Alkotmány (57. § (2) bek.) is befogadta.

2. Az ártatlanság vélelmének különböző normákban található megfogalmazásai között árnyalati, nem tartalmi eltérések fedezhetők fel. Az Egyezmény 6.2. cikke például azt hangsúlyozza, hogy "a gyanúsítottat ártatlannak kell vélelmezni", az Alkotmány azonban "a nem tekinthető bűnösnek" fordulatot alkalmazza. A Javaslat az Alkotmánnyal összhangban deklarálja az ártatlanság vélelmét, mégis azzal az eltéréssel, hogy nem a "büntetőjogi felelősség", hanem "a bűnösség" jogerős megállapítását tartja az ártatlanság vélelme érvényességi határának. Az eltérés magyarázata az, hogy a bíróság az ítéletében a vádlottat bűnösnek mondja ki, és nem a büntetőjogi felelősséget állapítja meg.

Az ártatlanság vélelme a bíró számára azt a jogi parancsot közvetíti, hogy ártatlanként kezelje a vádlottat, mint olyant, aki a bíróság előtt nem veszítette el a jó hírnevét, és megadjon neki minden törvényes lehetőséget a védekezésre. Az ártatlanság vélelme elfogulatlan, pártatlan bírót feltételez, és meghatározza a vádlottnak, mint jogokkal felruházott alanynak a jogi helyzetét.

Az ártatlanság vélelméből a büntetőeljárásban két további következmény származik. Az egyik az, hogy az ártatlanság vélelmét megdöntenie a vádlónak kell, vagyis hogy a vád bizonyítása a vádlót terheli; aki állítja, hogy a vádlott bűnös, annak kell azt a bíróság előtt bizonyítania. Ez a bizonyítási teher általában nem fordítható meg, a vádlottól nem követelhető, hogy bizonyítsa be az ártatlanságát, mert különben bűnösnek mondják ki. Kivételesen megfordul a bizonyítási teher, mint rágalmazás esetében a valóság bizonyításának szabályaiban.

Az ártatlanság vélelméből származó másik következmény az, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére (in dubio pro reo). Ha a vádló nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét, a vádlottat felmentik. A bűnösség csak bizonyosság alapján mondható ki.

A 5. §-hoz

A védelemhez való jogban a Javaslat a védelemnek két alakzatát emeli ki: a terhelt által személyesen, illetőleg a védő által ellátott védelmet. A védő kötelező részvételének okai között szerepel a bűncselekmény, illetőleg a fenyegető büntetés súlya, valamint a terhelt személyi körülményei [fiatal kor, kóros elmeállapot és mások (46. §)]. A védelem tartalmát, a védelmet megillető jogokat, valamint a védő kötelezettségeit a Javaslat 50. §-a sorolja fel. Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy az ügyész köteles az eljárásában nemcsak a terhelő és súlyosító, hanem a mentő és enyhítő körülményeket is figyelembe venni (28. §), és hogy jogorvoslattal élhet a terhelt javára is.

A 6. §-hoz

A hivatalból való eljárás elve a korszerű büntetőeljárás egyik legfontosabb követelménye. Ebben kap kifejezést az államnak az a kötelessége, hogy védje a polgárok életét, testi épségét, szabadságát, jogait, a közrendet, a közbiztonságot és saját intézményeit és létét. E kötelességek teljesítésének feltétele az olyan szervezetek létesítése és működtetése, amelyek a feladat ellátására képesek. Magyarországon e célt szolgáló szervezetek kiépítésére, amikortól is a hivatalból való eljárás (az officialitás) következetes érvényesítéséről szólhatunk, azután következett be, hogy 1871-ben törvénnyel felállították a királyi ügyészséget. Ezzel párhuzamosan épült ki a hivatásos nyomozó hatóság, a rendőrség, mint általános nyomozó hatóság szervezete. A Javaslat szerint a rendőrségen kívül meghatározott körben más nyomozó hatóságok is működnek, köztük a vám- és pénzügyőrség és a határőrség (36. §). Az eljárás megindítása és folytatása, mint az ügyész és a nyomozó hatóság hivatali kötelessége egyben mentesíti a sérelmet szenvedett személyt, a sértettet, az áldozatot a szakmai ismereteket igénylő, és nem mindig kockázatmentes tevékenységtől, attól, hogy maga gyűjtse össze a bűncselekmény bizonyítékait, maga legyen köteles azokat a bíróság elé vinni. A büntetőeljárás folytatása azonban annyiban nem állami monopólium, hogy a Javaslat lehetővé teszi a sértettnek pótmagánvádlókénti fellépését (53. §). A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárás megindítása, illetőleg a hivatalból való eljárás elve alapján a már megindult eljárás folytatása a bíróságnak is kötelessége. A büntetőeljárás általában (kivéve a magánvádas ügyeket) nyomozással, bűncselekmény gyanúja miatt indul. Meghatározott személy ellen azonban a nyomozás csak bizonyítékokkal, hitelt érdemlő feljelentéssel, vagy más módon megalapozott gyanú alapján indítható.

A 8. §-hoz

Az önvádra kötelezés tilalma a vallomástétel szabadságát és a bizonyítékok szolgáltatásában a közreműködés megtagadásának a jogát hivatott biztosítani, nemcsak a terhelt, hanem más személyek, különösen a tanúk számára is. Ez a tilalom kiterjed a vallomástétel kikényszerítésére is, nem terjed ki azonban arra, hogy a tárgyi bizonyítási eszköz, az okirat házkutatással, motozással a hatóság által megszerezhető legyen. Ez a tilalom, amely nem teszi kötelességgé az önvádolást, kiegészíti az ártatlanság vélelmét, amely a terhelt számára nem teszi kötelezővé a mentő körülmények előadását.

A 9. §-hoz

Az anyanyelv használatát a Javaslat az Alkotmánnyal összhangban rendezi, amely tiltja a nyelvi diszkriminációt, és a nemzeti és etnikai kisebbségek számára biztosítja az anyanyelvük használatát. A Javaslat a hatályos törvényekkel egyezően kijelenti, hogy a büntetőeljárás nyelve a magyar, de a büntetőeljárásban mindenki mind szóban, mind írásban az anyanyelvét használhatja. Ha a terhelt, a sértett, a tanú, vagy az eljárás más résztvevője él e jogával, tolmácsot kell igénybe venni (114. §). Minthogy a büntetőeljárás (hivatalos) nyelve a magyar, az eljáró hatóságok, a bíróság tagjai, a védők, az eljárásban résztvevők képviselői a magyar nyelvet alkalmazzák, vagy használják a büntetőeljárás során.

A Javaslat értelmében külön törvény rendelkezése szerint a bíróságon az eljárás nyelve a nemzeti kisebbségek nyelve is lehet.

A 10. §-hoz

A büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának szabálya szerint a büntetőeljárásban a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság nincs kötve más eljárásban hozott határozathoz, illetőleg ott megállapított tényálláshoz. Ez a szabály összhangban van és következménye annak a rendelkezésnek, amely szerint azt a kérdést, hogy történt-e bűncselekmény és ki annak az elkövetője egyedül a bíróság büntetőeljárásban jogosult eldönteni. Ha e kérdés eldöntésének előfeltétele valamely előzetes kérdés más hatóság által történő elbírálása, a büntetőeljárást a törvényben meghatározott esetekben felfüggesztik (188. § (1) bek. d) pont, 266. § (1) bek.)

A 11. §-hoz

A törvény hatályáról rendelkező szabály a törvény időbeli, személyi és területi hatályára vonatkozik. Az időbeli hatályról szólva a Javaslat kijelenti, hogy a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni attól függetlenül, hogy a cselekményt a törvény hatályba lépése előtt, vagy után követték-e el. Ez a rendelkezés nem szól a törvény hatálybalépésekor már folytatott eljárásról, ezért szükségesek az ezekre vonatkozó átmeneti rendelkezések. A Javaslat területi és személyi hatályát illetően a 11. § a Btk. rendelkezéseire utal.

II. FEJEZET

A BÍRÓSÁG

Büntető ügyben a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság jár el. A Javaslat - a hatályos törvénytől eltérően - külön-külön fejezetben tárgyalja a bíróságra, az ügyészre és a nyomozó hatóságra vonatkozó szabályokat.

A 12. §-hoz

1. Az Alkotmány 45. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. Hasonló rendelkezést tartalmaz a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) is. Az Egyezségokmány 14. cikke és az Egyezmény 6. cikke egyaránt biztosítja mindenkinek azt a jogot, hogy büntető ügyében törvény által felállított, független és pártatlan bíróság döntsön. A Javaslat 12. §-ának (1) bekezdése a fentiekkel összhangban először a bíróság igazságszolgáltatási feladatát említi.

2. Amikor a bíróság az egyes szabadságelvonással, illetve szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedésekről dönt, nem a hagyományos értelemben vett igazságszolgáltatási tevékenységét végzi, azonban az Alkotmány és a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeink tiszteletben tartása érdekében indokolt, hogy egyre több - az emberi jogokat súlyosan érintő - intézkedésről a bíróság döntsön. A Javaslat 12. §-ának (2) bekezdése a bíróság egyéb feladatai közül nevesíti a szabadságelvonással és a szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedéseket. Az eljárás bírósági szakaszában a kényszerintézkedésekről való döntés minden esetben a bíróságot illeti meg. A Javaslat szerint az eljárás egész menetében a bíróság feladata a döntés az elmeállapot megfigyelésének elrendeléséről (107. § (1) bek.), az előzetes letartóztatás elrendeléséről (130. § (1) bek.), a lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről (137. § (3) bek.), az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről (140. § (1) bek.), az útlevél elvételéről (146. § (1)-(2) bek.), az óvadék elfogadásáról (147. § (1) bek.), a házkutatásról (149. § (3) bek.), bizonyos esetekben a lefoglalásról (151. § (3)-(4) bek., 153. § (2) bek.) és a zár alá vételről (159. § (1) bek.).

3. A (3) bekezdés szerint a bíróság a Javaslatban megfogalmazott más feladatokat is ellát. Itt említendők az eljárás nyomozási szakaszában a nyomozási bíró eljárása (IX. Fejezet VI. Cím) és a határozatok végrehajtása (XXIX. Fejezet II. Cím) körében meghatározott feladatok.

4. A (4) bekezdés egyértelművé teszi, hogy a vádirat benyújtása előtt a bíróság feladatait a nyomozási bíró látja el. A Javaslat ez alól két kivételt állapít meg: a nyomozási bíró döntése elleni fellebbezést a megyei bíróság másodfokú tanácsa bírálja el (215. § (3) bek.); a vádirat benyújtása után is a nyomozási bíró hallgatja ki ismét a különösen védett tanút, ha ezt a bíróság elrendeli (268. § (2) bek.).

A 13. §-hoz

A Javaslat 13. §-a a Bsz. II. Fejezetével összhangban rendelkezik az első, a másod- és a harmadfokon eljáró bíróságokról. A Be. szabályaihoz képest alapvető változás a bírósági szervezet négyszintűvé válása (az ítélőtáblák felállítása), és a bíróság eljárásában a kétfokú rendes jogorvoslat bevezetése.

A 13. §-on kívül a Javaslat az eljáró bíróságra nézve több helyen is tartalmaz rendelkezéseket, így például a XVII. Fejezetben arról, hogy perújításnál melyik bíróság dönt a megengedhetőség kérdéséről (418. § (1) bek.); a XVIII. Fejezetben arról, hogy a rendkívüli felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság bírálja el (428. § (3) bek.), a XIX. Fejezetben arról, hogy a jogegységi indítványt a Legfelsőbb Bíróság bírálja el (441. § (2) bek.), a XXVIII. Fejezetben pedig arról, hogy a különleges eljárások során az a bíróság jár el, amely a különleges eljárást megelőzően az ügyben első fokon ügydöntő határozatot hozott (555. § (2) bek. b) pont).

A 14. §-hoz

A Javaslat 14. §-a a bíróság összetételéről rendelkezik. Az 1997. évi LIX. törvénnyel módosított Alkotmány 46. §-a kimondja: "A bíróság - ha a törvény másképp nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik. A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben."

A helyi bíróság (a városi bíróság, Budapesten a kerületi bíróság) egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el a szigorúbb megítélésű - öt évig terjedő, vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő - bűncselekmények esetén, valamint néhány olyan - a Javaslatban nevesített - bűncselekmény miatti ügyben, ahol a társadalom laikus tagjainak részvétele is indokolt. A Be-től eltérően a Javaslat a terhelt személyében rejlő ok miatt nem teszi kötelezővé a bírósági tanács eljárását. A Javaslat lehetővé teszi, hogy amikor a helyi bíróság egyesbíróként jár el, és megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádtól eltérően hogyan minősülhet, az ügyet egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanács elé utalhassa.

A megyei bíróság mind az első fokú, mind a másodfokú eljárásában tanácsban ítélkezik. Egyesbíróként - első fokon - csupán a katonai büntetőeljárásban (472. § (3) bek.) és a különleges eljárásokban (555. § (2) bek. c) pont ) jár el.

A tanács első fokon a megyei bíróságon egy hivatásos bíróból és két ülnökből áll. Ha a tanács elnöke az ügyet öttagú tanács elé utalja, a megyei bíróság az ügyet két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanácsban tárgyalja. (271. §., 274. §).

A másodfokú és a harmadfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el [(5) bek.].

Ha a bíróság egyesbíróként jár el, a bíró csak hivatásos bíró lehet; az eljáró tanács elnöke is mindig hivatásos bíró. Az ítélkezésben azonban az ülnök és a bíró jogai, valamint kötelességei azonosak [(6) bek.].

A 15-16. §-hoz

1. A Javaslat a Be. rendelkezéseivel azonosan első fokon általános hatáskörű bíróságnak - a négyszintű bírósági szervezetben is - a helyi bíróságot tekinti.

2. A Javaslat bővíti a megyei bíróság első fokú hatáskörét. A kiemelt hatáskörbe tartozó ügyek kiválasztásánál a büntetés súlyossága mellett jelentőséget tulajdonít a bűncselekmény jellegének, a megyei bíróság első fokú hatáskörébe utalja azoknak a bűncselekményeknek az elbírálását, amelyek a jogállami berendezkedés alapintézményei ellen irányulnak, amelyeknél a bűncselekmény által védett jogi tárgy kiemelkedő jelentőségű, vagy a bűncselekmény az egész társadalom létét fenyegeti, ahol a büntetőjog a vélemény nyilvánítás szabadságának állít korlátot, az olyan bűncselekmények elbírálását, amelyeket tipikusan a szervezett bűnözés keretében követnek el, vagy amelyek a szervezett bűnözéshez kapcsolódnak. A Javaslat 16. § (1) bekezdésének i) pontja az általában nehezebb jogi megítélésű gazdasági bűncselekmények, míg a j) pontja a kiemelkedő tárgyi súlyú vagyon elleni bűncselekmények elbírálását utalja a megyei bíróság hatáskörébe. Sajátos szempontok indokolják a katonák elleni büntetőeljárásban a megyei bíróság első fokú hatáskörét. E külön eljárásnál a katonai szolgálati viszony sajátossága az, amely indokolja a külön eljárás létét és a megyei bírósági hatáskörbe utalást.

3. A Javaslat a Be. rendelkezéseihez hasonlóan mondja ki, hogy ha a terhelt különböző bíróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket követett el, a magasabb hatáskörű bíróság, a megyei bíróság jár el.

A 17. §-hoz

A Javaslat 17. §-a az első fokú bíróság illetékességéről rendelkezik. Az illetékesség azt határozza meg, hogy az azonos hatáskörű bíróságok közül melyik jár el.

1. Az (1) bekezdés szerint a bíróság illetékességére elsősorban a bűncselekmény elkövetésének helye az irányadó.

2. Ha a bűncselekményt több bíróság területén követik el, vagy az elkövetés helye nem állapítható meg, az azonos hatáskörű bíróságok között a megelőzés érvényesül, tehát az a bíróság jár el az ügyben, amelyik korábban intézkedett. A megelőzés szempontjából az ügy előbbrevitelét célzó bírósági határozatnak, vagy intézkedésnek van jelentősége. Ez a szabály nem vonatkozik a nyomozási bíró eljárására. Ha az elkövetés helye ismertté válik azelőtt, hogy a bíróság a tárgyalást megkezdte volna (284. §), az eljárást, a (2) bekezdés szerint - indítványra - az a bíróság folytatja, amelynek területén a bűncselekményt elkövették. Az eljárás megkezdése után áttételnek ilyen okból nincs helye.

3. Ha egy ügyben több vádlott ügyét bírálja el a bíróság, a vádlottak egyikére illetékes bíróság a többi vádlottal szemben is eljárhat, feltéve, hogy ez a hatáskörét nem haladja meg. Ha több illetékes bíróság van, a megelőzés az irányadó. A több vádlottra utalás nemcsak arra az esetre vonatkozik, ha ugyanazon bűncselekménnyel vannak vádolva, hanem egymással tárgyilag vagy alanyilag kapcsolatban álló bűncselekményeket megvalósító vádlottakra is. Ilyen összefüggés lehet például az alapbűncselekmény és a bűnpártoló vagy az orgazda bűncselekménye között.

4. A célszerűség indokolttá teheti, hogy ne az elkövetés helye, hanem a vádlott lakóhelye szerint illetékes bíróság járjon el. A (4) bekezdés szerint ennek feltétele, hogy a vádemelésre jogosult - az ügyész, a pótmagánvádló, vagy a magánvádló - ott emeljen vádat. Ebben az esetben a bíróság az illetékességének a hiánya miatt nem háríthatja el az ügyet. Az eljárás későbbi szakaszában ez okból az ügy áttételét nem lehet indítványozni.

5. A Javaslat alapján a közlekedéssel összefüggő bűncselekményeket - az ittas járművezetés és a járművezetés tiltott átengedése bűncselekmények alapesetét kivéve - kizárólagos illetékességgel a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, a Fővárosi Bíróság területén pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírálja el. A szabályozás a hatályos Be.-ből indul ki, azzal azonban, hogy nem ad lehetőséget az ügyésznek az általános illetékességű bíróság előtti vádemelésre. Ennek indoka az, hogy a törvényes bíróhoz való jog érvényesülésének az felel meg, ha az ügyek sajátos voltára a hatásköri és illetékességi szabályok kialakítása eleve figyelemmel van. Általános szabályként a bíróság eljárására vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályok érvényesülése nem függhet az ügyész döntésétől. Hasonló megfontolások miatt mellőzi a Javaslat a Be. azon rendelkezését is, amely lehetőséget biztosít az ügyésznek a helyi bíróság első fokú hatáskörébe tartozó ügyekben a megyei bíróság előtti vádemelésre.

6. Az elkövető személyében rejlő sajátos szempontok indokolják, hogy a hatályos szabályozással egyezően a Javaslat a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság kizárólagos illetékességébe utalja a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás lefolytatását is.

A 18. §-hoz

A Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekményre a 17. §-ban megállapított illetékességi okok nem alkalmazhatók. A 18. § ezért - a hatályos szabályozást fenntartva - sajátos illetékességi szabályokat állapít meg. A (2) bekezdés a bíróság illetékességét arra az esetre határozza meg, ha a Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekmény miatt az eljárást a vádlott távollétében folytatják.

A 19. §-hoz

A bíróságok a hatáskörüket és az illetékességüket hivatalból vizsgálják. A hatáskör és illetékesség hiánya megállapításának következménye lehet az ügy áttétele a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező bírósághoz. A Be. szabályaitól eltérően a Javaslat az áttétel szabályait a tárgyalás előkészítéséről, illetve az első fokú bírósági tárgyalásról szóló rendelkezések között helyezi el (XII-XIII. Fejezet).

A 20. §-hoz

A bíróságok között felmerült hatásköri, illetve illetékességi összeütközés esetén az eljáró bíróság kijelölésére kerül sor. A kijelölés előtt az ügyész indítványát be kell szerezni. A kijelölésről a megyei bíróság másodfokú tanácsa határoz, ha az illetékességi összeütközés a területén lévő helyi bíróságok között merül fel; az ítélőtábla határoz, ha a hatásköri összeütközés a területén lévő megyei bíróság és helyi bíróság között, vagy az illetékességi összeütközés a területén lévő megyei bíróságok, vagy a területén lévő különböző megyei bíróságokhoz tartozó helyi bíróságok között merül fel; a hatásköri, vagy az illetékességi összeütközés egyéb esetének elbírálása a Legfelsőbb Bíróság feladata.

Előfordulhat olyan eset is, amelyben az illetékességet meghatározó körülmények nem állapíthatók meg, az eljáró bíróság kijelölésére ez esetben is a Legfelsőbb Bíróság jogosult.

A 21. §-hoz

Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése mindenkinek biztosítja azt a jogot, hogy a büntető ügyében a törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tárgyaljon. A bírósággal szemben hasonló követelményeket támaszt az Egyezmény 6. cikke is. A Javaslatnak a bíró kizárására vonatkozó rendelkezései a bíró pártatlanságát kívánják biztosítani. Az (1) bekezdés a)-d) pontjában írt kizárási okok a közvetlen érdekeltséget vagy rokoni kapcsolatot, illetve az eljárásban való közreműködésből fakadó helyzetet értékelik olyan körülményként, amelynek fennállása esetén a bíró nem járhat el.

A pártatlanság biztosítása érdekében az (1) bekezdés a) és b) pontja kizárja azt a bírót, aki az ügyben a bűnüldöző hatóság tagjaként (ügyészként, a nyomozó hatóság tagjaként) vett részt, vagy a büntetőeljárás résztvevője, illetve feljelentő volt. Szintén kizárt az ügy elbírálásából e személyek hozzátartozója, valamint képviselője is.

A tanú, a szakértő, a szaktanácsadó az eljárásban bizonyítási eszközöket szolgáltatnak, ezért indokolt az ügy elbírálásából őket is kizárni. A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) rendelkezései szerint végzett titkos információgyűjtés engedélyezéséről az erre a feladatra kijelölt bíró dönt. Ezek a bírók egyben ítélkező tevékenységet folytatnak. Az engedélyezéskor olyan adatok is tudomásukra juthatnak, amelyet a később elbírálandó büntető ügyben nem használnak fel. Az (1) bekezdés d) pontja szerint annak biztosítása érdekében, hogy a bíró az ügy elbírálásakor csak az elbírálandó ügyre vonatkozó körülményeket vizsgálja, indokolt kizárni a titkos információgyűjtést engedélyező bírót is az elbírálásából.

Az (1) bekezdés e) pontja figyelemmel arra, hogy más körülmények is befolyásolhatják a bíró pártatlan eljárását, általánosan fogalmazza meg, hogy bíróként nem járhat el az, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. A pártatlanság követelménye elsősorban a bíró szubjektív hozzáállására vonatkozik. A bírónak a felek "felett" kell állnia, tekintet nélkül a felek személyére, csak az elbírálandó ügyre tartozó körülményeket vizsgálva köteles eljárni, és döntését meghozni. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni az eljárás külső körülményeit abból a szempontból, hogy vajon nem kelthettek-e azok jogosnak tűnő, ésszerű kételyeket az érintettekben a bíró pártatlanságát illetően.

2. Az (1) bekezdésben meghatározott okok a nyomozási bíróra is irányadók.

3. A (3) bekezdés sajátos kizárási okokat állapít meg, amikor a bíróság további eljárásából kizárja azt, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el, a másodfokú eljárásból kizárja azt a bírót, aki az ügy első fokú, a harmadfokú eljárásból pedig azt, aki az ügy első, vagy másodfokú elbírálásában részt vett. A Javaslat a hatályon kívül helyezés folytán megismételt első fokú, illetőleg másodfokú eljárásból kizárja azt a bírót, aki a hatályon kívül helyező határozat meghozatalában részt vett, illetve azt is, aki a hatályon kívül helyezett határozat hozatalában vett részt, ez utóbbinál feltéve, hogy a hatályon kívül helyezés oka megalapozatlanság volt. A rendkívüli jogorvoslati eljárásokból ki van zárva az a bíró, aki a megtámadott határozat meghozatalában részt vett.

A (3) bekezdésben részletezett esetekben az ügy elbírálásából ki van zárva az a bíró is, akinek hozzátartozója vett részt a megtámadott határozat meghozatalában.

A 22. §-hoz

Ha a bíróság elnökével szemben a Javaslat 21. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában meghatározott kizárási ok merül fel, nemcsak a bíróság elnöke, hanem a bíróság tagjai sem járhatnak el az adott ügyben. Ez nem vonatkozik a Legfelsőbb Bíróságra, hiszen a legfőbb bírói fórum egészének kizárása esetén nem lenne az eljárásra hatáskörrel rendelkező bíróság.

A 23. §-hoz

A kizárási ok bejelentését az (1) bekezdés a bíró kötelességévé teszi, ha az vele szemben merült fel. A tanács elnöke is köteles a tanács tagjával szemben felmerült kizárási okot bejelenteni, ha ez a tudomására jut. A kizárási okot a bíróság elnökénél kell haladéktalanul bejelenteni. A bíróval szemben felmerülő kizárási ok bejelentésére jogosult az ügyész, a terhelt, a védő, továbbá a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, valamint ez utóbbiak képviselője.

A bíró kizárását a bíróság elnöke hivatalból is kezdeményezheti, ha a 21. §-ban megállapított kizárási ok jut a tudomására.

A 24. §-hoz

A 24. § már a kizárási ok bejelentéséhez is következményeket fűz. E következmények különbözőek aszerint, hogy a kizárási okot ki jelentette be. Ha a bíró a kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, az ügyben a továbbiakban nem járhat el.

Ha a kizárási okot más jelentette be, a bíró a bejelentés elintézéséig eljárhat az ügyben, az ítélet és az ügydöntő végzés meghozatalában azonban nem vehet részt, kivéve, ha a bejelentő a kizárás megtagadása után ugyanazon okra hivatkozva újabb bejelentést tesz a bíró kizárása iránt. Az utóbbi esetben az eljárás időtartamának indokolatlan elhúzására adna lehetőséget, ha az ismételt bejelentés is megakasztaná az eljárás menetét.

Ha a kizárási okot maga a bíró, vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, illetve a bíró a kizárásához hozzájárult, a kizárásról nem kell külön határozatot hozni. A megyei bíróság elnöke igazgatási úton intézkedik más bíró kijelölése iránt.

Ha a kizárási okot nem a bíró vagy a tanács elnöke jelentette be és a bíró a kizárásához nem járult hozzá, a kizárás iránti bejelentést a bíróság másik tanácsa bírálja el. A nyomozási bíró a helyi bíróság szervezetében működik, tehát az ellene bejelentett kizárásról a helyi bíróság olyan tanácsa dönt, amelynek a nyomozási bíró nem tagja. A kizárásról a bíróság tanácsülésen határoz, és - ha ez nem áll rendelkezésre - minden esetben beszerzi a bíró nyilatkozatát.

Ha a bíróság minden tanácsát érinti a kizárási ok, a kizárásról a másodfokú, vagy a harmadfokú bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság határoz. A kizárást kimondó határozat ellen jogorvoslatnak helye nincs, a kizárás megtagadását kimondó határozatot pedig az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni.

A 25. §-hoz

A Javaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek azt hivatottak elősegíteni, hogy az eljárásban résztvevők, a kizárási indítvány megtételére jogosultak élni tudjanak ezen jogukkal. Ilyen rendelkezése például a Javaslatnak az, hogy a bíróság eljárásáról készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a bírónak, a bíróság tagjainak a nevét és ezek az adatok a tárgyalás megnyitása után szóban is el kell hogy hangozzanak (281. § (1) bek.). A kizárási ok alaptalan bejelentése azonban az eljárás indokolatlan meghosszabbítására adhat alkalmat. Ennek megelőzése érdekében, ha egy ügyben ugyanazon bíró ellen ismételten történik a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél vagy képviselőjük részéről alaptalan bejelentés, a Javaslat rendbírság kiszabását teszi lehetővé.

A 26. §-hoz

A pártatlanság követelménye nem csak a hivatásos bíróval szemben áll fenn, hanem az ítélkezésben a bíróval azonos jogokat gyakorló ülnökökkel szemben is, ezért az (1) bekezdés a bíró kizárására vonatkozó rendelkezéseket az ülnökökre is alkalmazni rendeli.

A nyomozási bíró kizárására vonatkozó rendelkezések annyiban különböznek a bíró kizárásának általános szabályaitól, hogy ha a nyomozási bíró a vele szemben bejelentett ok alapján a kizárásához nem járul hozzá, az ügyben a bejelentés elintézéséig korlátozás nélkül eljárhat. Ezt az indokolja, hogy a nyomozási bíró hatáskörébe nem tartozik az ügyet véglegesen lezáró döntés.

A 27. §-hoz

A Javaslat abból indul ki, hogy főszabályként a tárgyalás jegyzőkönyvvezető nélkül nem tartható meg. Bár a jegyzőkönyvvezető nem a bíróság tagja, nem vesz részt a határozatok meghozatalában, de az eljárási cselekményeknél való közreműködése igen jelentős. Fontos követelmény, hogy a bíróság eljárását a jegyzőkönyv tárgyilagosan rögzítse. Indokolt ezért, hogy a jegyzőkönyvvezető kizárására a bíró kizárására vonatkozó szabályok legyenek irányadók.

III. FEJEZET

AZ ÜGYÉSZ

Az 1997. évi LIX. törvénnyel módosított Alkotmány 51. §-ának (2) bekezdése szerint az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett. Az ügyészség szervezetéről a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény rendelkezik.

A Javaslat III. Fejezete az ügyész eljárási pozícióját alapvetően meghatározó rendelkezéseket tartalmaz. A Javaslatban az ügyésznek a nyomozás során gyakorolt jogosítványai, valamint az eljárás bírósági szakában ellátandó teendői, a tárgyaláson való részvételének szabályai a kódex dinamikus részében kaptak helyet.

A Javaslat újraértelmezi az előkészítő szakasz szerepét, kimondva, hogy a nyomozás feladata a vádemelés feltételeinek megállapítása. Ennek megfelelően változik meg a kapcsolata a nyomozó hatóságnak és az ügyésznek is: amíg jelenleg az ügyész a nyomozás felett döntően utólagos törvényességi felügyeletet végez, addig a Javaslat szerint - főszabályként - a jövőben az ügyész irányítja a nyomozást, a nyomozó hatóság önállósága szűkebb körű lesz. A leendő büntetőeljárásban az ügyésznek kell érvényesítenie az állam bűnüldözési hatalmát. A nyomozó hatóságok és az ügyészség kapcsolatának új szabályozásával biztosíthatóvá válik az, hogy a nyomozást szakszerűbben, célirányosabban, gyorsabban, egy szóval: hatékonyabban folytassák le.

A 28. §-hoz

1. A Javaslat 28. §-a az ügyész feladatait határozza meg. A modern kontinentális eljárási jogban az ügyész a közvádló, feladata a vádemelés és a vád képviselete a bíróság előtt. A Javaslat ezzel összhangban rendelkezik úgy, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett maga végez nyomozást vagy nyomozást végeztet. Az ügyész eljárási helyzetét alapvetően az határozza meg, hogy a büntetőperben közvádlóként lép fel, e funkciójához igazodnak további feladatai.

A bíróság előtt az ügyész képviseli a vádat, ő ismeri a bírósági elvárásokat, ezért a nyomozás ügyész általi irányítása növelheti a büntetőeljárás hatékonyságát, a vád képviseletének eredményességét. Az ügyész irányító tevékenysége arra is lehetőséget teremt, hogy azokban az ügyekben ne folyjon felesleges büntetőeljárás, ahol a felelősségre vonás valószínűtlen.

2. Tekintettel arra, hogy az ügyész a közvádló, részére biztosítani kell valamennyi, bírósági döntést igénylő kérdésben az indítványtétel jogát. A Javaslat szerint a nyomozó hatóság közvetlenül nem fordulhat a bírósághoz, ezért a nyomozás során felmerülő, de bírósági hatáskörbe tartozó döntés szükségessége esetén is az ügyészt illeti meg az indítványtétel joga.

3. Az ügyész a közvádlói és bűnüldözési funkciója mellett is köteles mind a terhelő és súlyosító, mind a mentő és enyhítő körülmények figyelembevételére. Erről rendelkezik a (4) bekezdés.

A 29. §-hoz

A hatályos rendelkezések szerint is vannak olyan ügyek, ahol a nyomozást kizárólag az ügyészség végezheti. Ezt egyrészt az elkövetett bűncselekmény jellege, az elkövetéssel gyanúsítható terhelt személye, illetve a sértett személye indokolja. A kizárólagos ügyészségi nyomozási jogkört az Magyar Köztársaság Ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény melléklete tartalmazza. A Javaslat a Be-től eltérően már rendelkezik erről, de tágabban határozza meg a kizárólag ügyészi nyomozási jogkörbe tartozó bűncselekmények körét. Ezekben az esetekben nem csak az egyes nyomozási cselekmények elrendelése, hanem a végzése is az ügyészség kötelezettsége.

A 30. §-hoz

A 30. § (1) bekezdése az ügyészség hatáskörét és illetékességét határozza meg. A különböző ügyészségek illetékességébe tartozó bűncselekmények esetén a megelőzés az irányadó.

A Javaslat számot vet azzal, hogy bár az ügyészségek vádhatóságként meghatározott bíróságok mellett működnek, az ügyészség hierarchikusan felépített centralizált szervezet, és szemben a "törvényes bíróhoz" való joggal a polgárt a "törvényes ügyészhez" való jog nem illeti meg. A (3) bekezdés az ügyészi szervezet sajátosságait veszi figyelembe, amikor kimondja, hogy a legfőbb ügyész, a fellebbviteli főügyész, illetőleg a megyei főügyész rendelkezése alapján az ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre a hatásköre, illetőleg az illetékessége egyébként nem terjed ki.

A 31. §-hoz

Az Alkotmány és az Egyezmény a pártatlan eljárást a bíróság eljárásában kívánja meg, de a tárgyilagosság és az elfogulatlan eljárás érdekében a kizárási szabályok megfogalmazása az ügyésznél is indokolt. Az eljárási pozíciók különbözőségéből adódóan a büntetőügyben ügyészként nem járhat el, aki az ügyben mint bíró járt el vagy az eljárásban résztvevő más személy, illetőleg ezek képviselője vagy hozzátartozója, aki az ügyben tanúként, szakértőként vagy szaktanácsadóként járt el, és az sem, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. Az ügyész kizárására vonatkozó rendelkezéseket a Javaslat annyiban bővíti, hogy a gyakorlatban kialakult szabálynak megfelelően rendezi az ügyész kizárását a perújítási eljárásból.

Az ügyészség vezetőjével szemben fennálló, az (1) bekezdés a)-b) pontjaiban meghatározott kizárási ok esetén az ügyben nem járhat el az az ügyészség, amelynek a kizárási okkal érintett ügyész a vezetője. Ez - hasonlóan a Legfelsőbb Bírósághoz - a Legfőbb Ügyészségre nem vonatkozik.

A 32. §-hoz

A Javaslat 32. §-a rendelkezik arról, hogy a kizárási ok bejelentése után, a bejelentés elintézéséig az ügyész milyen intézkedéseket tehet, és mely esetben járhat el.

Az ügyész kizárásáról az ügyészség vezetője, az ügyészség vezetőjének kizárásáról pedig a felettes ügyészség vezetője határoz.

A 33. §-hoz

Az ügyész a 32. § (1) bekezdésében írt korlátozás nélkül járhat el az ügyben, ha a bejelentő a kizárás megtagadása után ugyanazon okra hivatkozva ismét bejelentést tesz.

A 34. §-hoz

A II. Fejezet rendelkezéséhez (27. §) hasonlóan az ügyészségen alkalmazott jegyzőkönyvvezető kizárására is vonatkoznak az ügyész kizárásának szabályai.

IV. FEJEZET

A NYOMOZÓ HATÓSÁG

A Javaslat IV. Fejezete a nyomozó hatóságok feladatát az ügyész feladatáról szóló 28. §-sal összhangban állapítja meg. Ha a nyomozásért az ügyész felelős, úgy ennek a nyomozó hatóság feladatáról szóló rendelkezésekben is kifejezésre kell jutnia: a nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján végzi.

A Javaslat a Be. hatályos rendelkezéseihez képest nem bővíti a nyomozó hatósági jogkörrel rendelkező szervek körét, általános hatáskörű nyomozó hatóság továbbra is a rendőrség, emellett - a Javaslatban meghatározott esetekben - nyomozó hatóságként jár el a vám- és pénzügyőrség és a határőrség. A rendőrség szervezetére, működésére vonatkozó rendelkezéseket az Rtv. tartalmazza, a vám- és pénzügyőrségről a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény, a határőrségről pedig a határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvény rendelkezik.

A Javaslat IV. Fejezete csak a nyomozó hatóságokra vonatkozó alapvető szabályokat tartalmazza, a nyomozó hatóságok eljárására vonatkozó további rendelkezések a Javaslat további részeiben, elsősorban a nyomozásról szóló IX. Fejezetben találhatóak.

A 35. §-hoz

1. A nyomozó hatóság feladatát rögzítő rendelkezés az előkészítő eljárás és a bírósági szakasz közötti új viszonyra figyelemmel kimondja, hogy a nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján végzi. A nyomozó hatóság azonban nem fosztható meg attól a lehetőségtől, hogy a bűnüldözés sikere érdekében ügyészi rendelkezés nélkül, önállóan végezzen nyomozási cselekményeket.,

2. A nyomozó hatóságnak - a legalitás elve alapján - az ügyész rendelkezése nélkül is kötelessége a nyomozás vagy egyes nyomozási cselekmények elvégzése, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon szerzett tudomást. Erről az esetről tartalmaz további szabályt a Javaslat 165. §-ának (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a nyomozásról akkor is az ügyész rendelkezik, ha a nyomozást a nyomozó hatóság önállóan végzi.

A 36. §-hoz

1. A Javaslat szerint továbbra is a rendőrség az általános nyomozó hatóság. A Javaslat - fenntartva a hatályos szabályozást - a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekmények esetében a vám- és pénzügyőrséget és a határőrséget hatalmazza fel a nyomozás lefolytatására.

2. A rendőrség általános nyomozó hatósági mivoltából következően - bár a Be. erről kifejezetten nem rendelkezik - ma is a rendőrség nyomoz azokban az ügyekben, ahol a vám- és pénzügyőrség vagy a határőrség hatáskörébe tartozó bűncselekménnyel halmazatban más bűncselekmény is megvalósul. Ezt a gyakorlatban követett szabályt mondja ki a (4) bekezdés.

3. A (5) bekezdés a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar kereskedelmi hajón, illetőleg magyar polgári légi járművön elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban a Btk. 3. §-a (2) bekezdésének megfelelő rendelkezést tartalmaz. A hajón, illetőleg légi járművön rendszerint nincs jelen nyomozó hatóság, az egyes nyomozási cselekmények elvégzése pedig nem halasztható addig, míg az ügyet a rendőrségnek vagy más hatóságnak átadják. Ezért ilyen esetben a hajó, illetőleg a légi jármű parancsnoka jogosult a nyomozó hatóságra vonatkozó rendelkezések alkalmazására.

A 37. §-hoz

Garanciális megfontolások nem indokolják, hogy a nyomozó hatóság hatáskörét és illetékességét a büntetőeljárási törvény tartalmazza. Ezért a Javaslat - gyakorlati szempontokra figyelemmel - a nyomozó hatóságok hatáskörének és illetékességének meghatározását külön jogszabályra bízza.

Célszerű azonban rendelkezni arról, hogy az egyes nyomozó hatóságok között felmerült hatásköri összeütközés esetén az eljáró nyomozó hatóságot az illetékes főügyész, illetőleg a Legfőbb Ügyészség jelölje ki.

A 38. §-hoz

1. A Javaslat 38. §-a a nyomozó hatóság tagjainak kizárásáról rendelkezik. A Be. rendelkezéseivel ellentétben nem tekinti kizáró oknak a nyomozó hatóság tagjánál azt, ha az ügyben szaktanácsadóként vett részt. Ennek indoka az, hogy a szaktanácsadó - a hatályos eljárási rendelkezésektől eltérően - nem valamiféle szakértői feladatokat lát el, hanem egyértelműen a nyomozó hatóság segítője, tehát a bűnüldöző tevékenység részese. Erre tekintettel kizárt viszont a szaktanácsadónak szakértőként való eljárása az ügyben, és a közreműködése az előkészítő szakaszhoz, a nyomozáshoz kapcsolódik.

2. Ha a nyomozó hatóság vezetőjével szemben merül fel a 38. § (1) bekezdésében szabályozott kizárási ok, az érintett nyomozó hatóság nem járhat el. Ha a kizárási ok országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjével szemben merül fel, a nyomozást csak az ügyészség végezheti.

A 39. §-hoz

A nyomozó hatóság tagja - feltéve, hogy a kizárási okot nem maga jelentette be - a bejelentés elintézéséig az ügyben általában eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat. A kizárásról a nyomozó hatóság vezetője, a vezető kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetője, az országos hatáskörű szerv vezetőjének kizárásáról az illetékes ügyész határoz.

A 40. §-hoz

A kizárási indítványnak történő helytadás esetén az arra jogosult határozattal dönt (169. § (1) bekezdése). Ez ellen a 195. § (1) bekezdése alapján panasznak van helye. A kizárási indítvány elutasításáról a jogosult nem hoz határozatot. A kizárás mellőzése miatt nem panasznak, hanem a 196. §-ban szabályozott ellenvetésnek van helye.

A 41. §-hoz

A nyomozó hatóságnál alkalmazott jegyzőkönyvvezető kizárására - a bíróságnál és az ügyészségnél működő jegyzőkönyvvezetőhöz hasonlóan - a nyomozó hatóság tagjának kizárására vonatkozó szabályok az irányadók.

V. FEJEZET

A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN RÉSZTVEVŐ SZEMÉLYEK

E fejezet a hatályos szabályozáshoz hasonlóan veszi számba a büntetőeljárásban résztvevő személyeket. Az V. Fejezet az alanyok általános helyzetét szabályozó rendelkezéseket tartalmazza.

A 42. §-hoz

Tágabb értelemben a büntetőeljárás résztvevői a büntetőeljárásnak mindazok az alanyai, akiket e törvény szerint eljárási jogok illetnek meg, vagy kötelességek terhelnek, illetőleg akik eljárási cselekményeket végeznek.

A büntetőügyekben hatósági jogkörben eljáró bíróságról, az ügyészről és a nyomozó hatóságokról, amelyek tágabb értelemben szintén alanyai az eljárásnak, a Javaslat II-IV. Fejezetei rendelkeznek. A büntetőeljárásban résztvevők felsorolásánál ezért fogalmaz úgy a 42. §, hogy a büntetőeljárásban a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekeltek és ezek képviselői, valamint a segítők vesznek részt a II-IV. Fejezetben felsoroltakon kívül.

A Javaslat a sértetti jogosítványokat bővíti, amennyiben rendelkezik a pótmagánvádlóról is.

A 43. §-hoz

A Javaslat 43. §-a a terheltre vonatkozó alapvető szabályokat rögzíti. A terhelt az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják. A terhelt a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a büntetés vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedés jogerős alkalmazása után elítélt.

A (2) bekezdés a terhelt jogosultságait veszi számba - így nevesíti különösen az ügy megismeréséhez való jogát, az indítványtételi jogát, a védelemhez való jogát, a jogorvoslati jogát -, és a Javaslat további rendelkezései e jogosultságokat részletezik az eljárás későbbi menetében. A (3) bekezdés külön kiemeli a fogva lévő terheltnek azt a jogosultságát, hogy a védőjével a kapcsolatot felvegye, vele szóban és írásban ellenőrzés nélkül érintkezzék.

A 44-45. §-hoz

1. A Javaslat a hatályos büntetőeljárási szabályoknál jobban épít a jogászi szaktudásra, ezért a Be. rendelkezéseitől eltérően kizárólag ügyvédet, illetve korlátozott körben ügyvédjelöltet jogosít fel arra, hogy a büntetőeljárásban védőként eljárjon.

2. A védő a büntetőeljárásban a terhelt érdekében jár el. Feladata többek között az, hogy a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt felhasználjon, a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését elősegítse. Ezért indokolt, hogy a terhelt védelmét csak az láthassa el, akinek eljárási helyzete a büntetőügyben tanúsított korábbi magatartása nem ellentétes a terhelt érdekeivel (45. §). A 45. § (2) bekezdése - figyelemmel arra, hogy a Javaslat rendelkezései alapján a tanú érdekében is eljárhat ügyvéd - kimondja, hogy a tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg védő nem lehet. Ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy az ügyvéd ugyanabban az ügyben egymást követően a tanú ügyvédjeként, majd védőként járjon el. Különösen indokolt lehet e rendelkezés megengedése akkor, ha az eljárásba előbb tanúként bevont személy később gyanúsított lesz.

3. A védő kizárásáról az eljárás előkészítő szakaszában és a bírósági szakaszában is a bíróság határoz. A védő kizárására vonatkozó szabályok vonatkoznak mind a kirendelt, mind a meghatalmazott védőre.

A 46. §-hoz

A Javaslat a védő részvételére vonatkozó rendelkezéseknél különbséget tesz azon esetek között, amikor a védőnek az eljárás megindításától kezdve kell eljárnia, és amikor csak a bírósági eljárásban, illetőleg a tárgyaláson kötelező a védő részvétele. A 46. § azokat az eseteket szabályozza, amikor az egész büntetőeljárásban kötelező a védő részvétele. A védelemhez való jog biztosítása garanciális szabálya a büntetőeljárásnak. A védelemhez való jog érvényesülése nem jelenti azt, hogy minden esetben védő részvétele is kötelező az eljárásban, egyes esetekben viszont a hatékony védelem csak védő részvételével biztosítható. Ilyen vélelemből indul ki a Javaslat, amikor a védő kötelező részvételét mondja ki azokban az ügyekben, ahol a terhelt valamilyen, a személyéhez tapadó körülménynél fogva (mert fogva van, testi, szellemi állapota korlátozza a védekezésben) korlátozott lehet a védekezésben. A kötelező védelem a terhelt érdekét szolgálja, és emellett adott esetben feltétele lehet annak is, hogy a bíróság előtt az ügyfélegyenlőséget biztosítani lehessen, és az eljárást a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően folytassák le, éppen ezért e jogáról a terhelt nem mondhat le. A hatályos rendelkezésektől eltérően a Javaslat nem teszi kötelezővé a védelmet a büntetőeljárás egészében a súlyosabb megítélésű ügyekben. A védelem érvényesülése érdekében a Javaslat a már említett rendelkezéseken túl egyéb szabályokat is tartalmaz. Ilyen a 48. § (2) bekezdésében írt azon rendelkezés, amely a terhelt kérelmére kötelezővé teszi a védő kirendelését abban az esetben is, ha egyébként a védelem nem kötelező, de a terhelt jövedelmi viszonyai miatt nem tud gondoskodni védelméről. A Javaslat 242. §-a rendelkezik arról, hogy a védő tárgyaláson való részvétele milyen további esetekben kötelező. A védő kötelező részvételéről tartalmaz még rendelkezéseket a Javaslat a fiatalkorúak elleni eljárásban (450. §), a bíróság elé állításnál (522. §), a távollévő terhelttel szembeni eljárásnál (530. § (1) bek.), a tárgyalásról való lemondás (536. § (1) bek.), valamint a biztosíték letétele (583. § (6) bek.) esetén.

A 47. §-hoz

A védő meghatalmazás vagy kirendelés alapján jár el. Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg, de feljogosítja erre a Javaslat a terhelt törvényes képviselőjét és nagykorú hozzátartozóját is. Ez utóbbi esetben a meghatalmazásról a terheltet értesíteni kell. A terhelt a meghatalmazást az eljárás során a védőjétől bármikor megvonhatja, függetlenül attól, hogy ő vagy más erre jogosított személy volt a meghatalmazó.

A 48. §-hoz

A védő kirendelésére vonatkozó szabályt a Javaslat az Egyezménnyel összhangban fogalmazza meg. Védőt a bíróság, az ügyész illetőleg a nyomozó hatóság rendel ki, ha a védelem kötelező és a terheltnek nincs meghatalmazott védője, illetve ha a terhelt a védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni.

A védő kirendelése ellen jogorvoslatnak nincs helye, de a terhelt - ha ez indokolt - más védő kirendelését kérheti. A védő a kirendelést nem utasíthatja vissza, indokolt esetben kérheti a felmentését a kirendelés alól. A kérelem elfogadásáról az a bíróság, ügyész illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik.

Új rendelkezése a Javaslatnak, hogy a terheltet a kirendelést követően tájékoztatni kell a védő személyéről, és a védő a kirendelést követően a helyettesként eljáró személyéről is tájékoztatni köteles a kirendelőt, illetőleg azt a bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot, amely előtt az eljárás folyik.

A 49. §-hoz

A Javaslat 49. §-a a kirendelés, illetőleg a meghatalmazás hatályát állapítja meg.

A 50. §-hoz

A Javaslat a védő kötelezettségeit a Be. rendelkezéseihez hasonló módon fogalmazza meg, azonban külön említi, hogy a védő késedelem nélkül köteles felvenni a kapcsolatot a terhelttel.

A védő jogai között említi a Javaslat, hogy a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, adatokat szerezhet be és gyűjthet. Ez a rendelkezés nem biztosít több jogot a védő részére a személyes adatok kezelését illetően, mint amit az egyéb jogszabályok rendelkezései alapján megtehet, de felhívja arra a figyelmet, hogy a védő a védelem ellátása során nemcsak a bűnüldöző hatóság, illetve a bíróság által összegyűjtött adatokra támaszkodhat. A terhelt jogai a védőt önállóan is megilletik. E főszabály alól kivételek azok a jogok, amelyekkel értelemszerűen kizárólag a terhelt élhet. Ilyen például a tárgyalásról való lemondás intézménye. Egyéb korlátokat is állít a Javaslat a védő önálló joggyakorlása elé, így a védőnek önálló jogorvoslati joga van, de azt nem vonhatja vissza a terhelt hozzájárulása nélkül, rendkívüli perorvoslatot csak a terhelt hozzájárulásával kezdeményezhet.

Az ügyvédek, ezen belül a védő kötelességeiről a továbbiakban külön törvény rendelkezik.

A 51. §-hoz

Az 51. § a sértett fogalmát a Be-vel azonos módon határozza meg. A (2) bekezdés azokat a jogosultságokat veszi számba, amelyek a sértettet az eljárás valamennyi szakaszában megilletik.

A (3) bekezdés a sértett halála esetén lehetővé teszi azt, hogy a helyébe az itt felsorolt hozzátartozója vagy a törvényes képviselője lépjen. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a bűncselekmény eredményezi a sértett halálát, és arra is, amikor más okból hal meg a sértett akár a büntetőeljárás megindítása előtt, akár azt követően.

A 52. §-hoz

A magánvádas eljárás körét a Javaslat a mai szabályoknak megfelelően határozza meg. A Be. rendelkezéseitől egy esetben tér el, a hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve a hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben elkövetett becsületsértést és rágalmazást közvádra üldözendővé nyilvánítja. Az Alkotmánybíróság a 36/1994. (VI.24.) AB. határozatával megsemmisítette a hatóság vagy hivatalos személy megsértésének bűncselekményét. Ezt követően a hatóságok, az ügyészség vagy a bíróság, illetve ezek tagjai sérelmére a hivatalos eljárásuk alatt elkövetett rágalmazás és becsületsértés miatt is csak magánvádas eljárásban volt lehetőség eljárni. Az Alkotmánybíróság határozatában is kifejtettek szerint az nem ütközik az Alkotmány rendelkezéseivel, ha az ilyen cselekmények miatt az eljárás közvádra indul. A mai rendelkezések szerint a hivatalos eljárásában megsértett bíró, ügyész vagy más hivatalos személy általában nem indít olyan büntetőpert, ahol a vádat is neki kell képviselnie, sok esetben azonban nem kívánatos, hogy az ilyen cselekmények büntetőjogi következmény nélkül maradjanak.

A 53. §-hoz

A sértetti jogok bővítése érdekében a Javaslat 53. §-a rendelkezik a pótmagánvádló intézményéről. A pótmagánvádló a közvádra üldözendő ügyekben léphet fel az e törvényben meghatározott esetben. A Javaslat rendelkezései szigorú korlátok közé szorítják a pótmagánvádló fellépését. Nem indokolt a pótmagánvádlókénti fellépést engedélyezni abban az esetben, ha maga a törvény biztosít lehetőséget az ügyésznek arra, hogy - bár a vádemelés feltételei fennállnak - mégse éljen ezzel a jogával (vádemelés elhalasztása, vádemelés részbeni mellőzése). A pótmagánvádló a bírósági eljárást a 199. § (2) bekezdése esetében, valamint akkor kényszerítheti ki, ha az ügyész a vádat elejtette.

A pótmagánvádló halála esetén 30 napon belül a (2) bekezdésben felsorolt hozzátartozója vagy a törvényes képviselője a helyébe léphet. Ez a rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor a sértett már pótmagánvádlóként fellépett, és a halála ezt követően következik be. Ha a sértett ezt megelőzően hal meg, az 51. § (3) bekezdésének rendelkezését kell alkalmazni.

A 54. §-hoz

A Javaslat 54. §-a a Be-hez hasonlóan szabályozza a magánfél intézményét. Magánfél az a sértett, aki a büntető eljárásban polgári jogi igényt érvényesít. A Javaslat továbbra is lehetővé teszi az ügyész számára a polgári jogi igény érvényesítését. Fenntartja azt a tételt, hogy a polgári eljárás szabályait akkor kell alkalmazni, ha a büntetőeljárási törvény megfelelő rendelkezést nem tartalmaz, nem zárja ki azonban, hogy a magánfél a terhelttel egyezséget kössön, illetve, hogy ezt a bíróság jóváhagyja. Továbbra sem érvényesíthet viszont a terhelt a büntetőeljárásban a magánféllel szemben követelést, illetve nem élhet beszámítási kifogással.

A 55. §-hoz

A Javaslat 55. §-a szerint egyéb érdekelt az, akinek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással lehet. Az egyéb érdekelt lehet természetes vagy jogi személy is. A büntetőeljárásbeli jogosultságok (indítványok, észrevételek, jogorvoslati jog) korlátozottak, ezekkel csak az őket érintő körben élhetnek. Egyéb érdekelt lehet pl. az, akinek a tulajdonában vagy a birtokában levő valamely dolgot bűnjelként lefoglalták, és a büntetőeljárásban a lefoglalt dolog elkobzásáról, vagy kiadásáról kell határozni. Az egyéb érdekeltet a jelenléti jog a tárgyaláson illeti meg.

A 56. §-hoz

A Javaslat 56. §-a a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb érdekelt képviselőjéről rendelkezik. Képviselőként ügyvéd járhat el. A képviselet a pótmagánvádló esetén kötelező.

Ha a sértett, vagy a magánvádló jogai érvényesítésére képtelen, a bíróság képviseletére ügyvédet rendelhet ki.

A 57. §-hoz

Ha a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és az egyéb érdekelt cselekvőképtelen, a képviseletét a törvényes képviselője látja el. A korlátozottan cselekvőképes személynél ez csak lehetőség, a képviseletében saját maga is eljárhat.

A 58. §-hoz

Ha a bűncselekménynek több sértettje van, a sértettek kijelölhetik maguk közül, hogy ki gyakorolja a sértetti jogokat. Ha az eljárásban pótmagánvád vagy magánvád emelésére, illetve képviseletére többen jogosultak, és nem történik közöttük megállapodás arról, hogy melyikük jár el, a bíróság jelöli ki a képviselőt, a többiek sértettként vesznek részt a továbbiakban az eljárásban.

A magánfél képviseletére a Javaslat a polgári eljárási jog szabályait rendeli alkalmazni.

A 59. §-hoz

A Javaslat 59. §-a új intézményként vezeti be az ún. segítőket a büntetőeljárásba. Ilyen segítő lehet a tanú érdekében eljáró ügyvéd (80. §), a (2) bekezdésben meghatározott társadalmi vagy más szervezet. A külföldi állampolgárságú terhelt segítője lehet az államának konzuli tisztviselője, akivel az előzetes letartóztatás alatt is érintkezhet. Segítőként léphet fel többek között a házkutatásnál jelen lévő, a házkutatásban érintett személy megbízottja. A segítőknek eljárási jogaik csak akkor vannak, ha a Javaslat külön rendelkezik erről, mint pl. a tanú érdekében eljáró ügyvédnél.

VI. FEJEZET

AZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

A Javaslat az I. Fejezetben foglalt "Alapvető rendelkezések" általános tartalmú normái mellett az eljárási cselekmények tényleges alkalmazására vonatkozó további alapelvi szintű szabályokat is megfogalmaz. Ezek megtartása mellett végezheti a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság a Javaslat más helyén meghatározott konkrét eljárási cselekményeket.

I. Cím

A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság eljárási cselekményeinek általános szabályai

A 60. §-hoz

A Javaslat számos olyan eljárási cselekmény végzését szabályozza, amely az érintett személy alkotmányos jogainak korlátozásával jár. A Javaslat az adott helyen meghatározza az ilyen eljárási cselekmény elrendelésének "különös" feltételeit, de nem mindenhol határozza meg a kötelező elrendelés esetét. Az alkotmányos jogok korlátozásával járó eljárási cselekmények elrendelésének mérlegeléséhez független pozíció szükséges, a Javaslat ezért alapvetően e döntések meghozatalát a bírósághoz telepíti. A Javaslat elvi jelleggel fogalmazza meg, hogy alkotmányos jog korlátozásának akkor van helye, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható. Ezt az elvet az alkotmányos jog korlátozásával járó eljárási cselekmény elrendelése egyéb feltételeinek megléte esetén is mérlegelni kell. Az arányosság követelményéből kiindulva azonban a Javaslat kivételt enged meg e szabály alól arra az esetre, ha a kisebb mértékű korlátozással járó más eljárási cselekmény olyan költséget okozna, amely nem áll arányban az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdekkel.

A 61. §-hoz

Az eljárás érdekében adódhat olyan helyzet, amikor az időveszteség elkerülése végett, vagy más ok miatt szükségessé válik bizonyos eljárási cselekmény elvégzése (pl. helyszín biztosítása, lefoglalt dolog tárolása). Ilyenkor a bíróság és az ügyész megbízása alapján a helyi önkormányzat vagy más hatóság köteles az eljárási cselekmény elvégzésére. A megbízás nem jelenti a bíróságot, illetve az ügyészt megillető jogok delegálását, nem jelenti azt, hogy az eljárási cselekmény elvégzésével megbízott önkormányzat vagy más hatóság nyomozó hatósággá válnék. Csupán annyi történik, hogy a törvény parancsa a bíróság, illetve az ügyész rendelkezése esetén kisegítésre kötelezi a hatóságként működő szerveket. A Javaslatnak ez a rendelkezése eltér a 71. §-ban foglalt megkeresés intézményétől, amely nem eljárási cselekmény elvégzéséhez történő segítségnyújtást céloz, hanem tájékoztatás adására kötelezi a megkeresettet.

A 62. §-hoz

Az eljárási cselekménnyel érintettnek a jogairól való megelőző tájékoztatása, illetőleg a kötelezettségeire történő figyelmeztetése az eljárás alapvető szabályaihoz tartozik. E rendelkezés biztosítéka annak, hogy az érintett az őt megillető jogokat gyakorolhassa, és a kötelezettségeinek önként is eleget tehessen.

Az általános szabályok e rendelkezése alól természeténél fogva kivételt jelent a titkos adatszerzés eljárása, melyet a Javaslat külön Címben szabályoz.

A 63. §-hoz

A Javaslat egyrészt a büntetőeljárás érdekében, másrészt az adatvédelemhez fűződő érdekek biztosítása végett pontosan meghatározza azt, hogy a személyes adatok megismerésére és kezelésére kik és milyen célból jogosultak. A Javaslat ugyanezen érdekek miatt rendelkezik úgy, hogy a személyes adatokat a szükséges mértékig kell jegyzőkönyvben rögzíteni. A Javaslat az egyes esetekben konkrétan meghatározza, hogy milyen személyes adatokat kell rögzíteni. Ezek az előírások adják meg a szükséges mérték tartalmát, például a jegyzőkönyveknél vagy a határozatoknál. A zártan kezelés, illetve a tanúvédelem szabályai tovább szűkítik a rögzíthető személyes adatok körét. A Javaslat a büntetőeljárás zavartalanságához fűződő érdek biztosítása végett rendelkezik arról, hogy a büntetőeljárás során rögzített személyes adatok nem törölhetők. E szabály alól kivételt enged meg a titkos adatszerzés körében.

II. Cím

Általános eljárási szabályok

A fejezet II. Címe az eljárási cselekményekhez kapcsolódó technikai jellegű szabályokat tartalmaz, amelyek az eljárás alakiságához tartoznak, azonban a megfogalmazásuknak az eljárásban résztvevők szempontjából garanciális jelentősége van.

A 64. §-hoz

A határidő az az időtartam, amely valamely eljárási cselekmény elvégzéséhez rendelkezésre áll. Ez alatt kell, vagy lehet az adott eljárási cselekményt elvégezni. A Javaslat külön nevesíti az időközt, amely időtartam elteltét két eljárási cselekmény között biztosítani kell. A határnap az eljárási cselekmény elvégzésére meghatározott időpont. A határidőknek három szempontból van jelentősége: egyrészt garanciális, eljárási biztosíték jellegűek, másrészt az eltelésükhöz bizonyos jogkövetkezmények fűződnek, ezen kívül gazdaságossági érdekeket is szolgálnak, az ügyek elhúzódásának megakadályozását célozzák. Az időközhöz, annak elteltéhez is garanciális érdekek fűződnek. A határidőt és az időköz tartamát a törvény meghatározza. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a törvény által meghatározott határidő alapján állapítja meg a konkrét eljárási cselekményre vonatkozó határidőt. Az időközt nem kell külön megállapítani, annak megtartása magából a törvényből ered. A határnapot a törvény nem határozza meg, azt mindig a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság állapítja meg.

A határnapot értelemszerűen napra vonatkoztatva kell megállapítani. Az időköz tartamát a törvény mindig napban határozza meg. A határidő tartamának megállapítása azonban történhet órában, napban, hónapban és évben. A Javaslat rendelkezik a határidő számításáról, ami az eljárásjogi határidő számítását jelenti. A Javaslat a Be. hatályos szabályozásától eltérően az órákban megállapított határidő számításáról is rendelkezik.

A 65. §-hoz

A határidő vagy a határnap elmulasztásából eredő jogkövetkezményeket igazolással lehet elhárítani. A Javaslat meghatározza, hogy mely mulasztás esetén, milyen feltételek mellett, ki jogosult igazolási kérelmet előterjeszteni.

A Javaslat az igazolási kérelem előterjesztésére határidőt állapít meg.

E határidő kezdetét az elmulasztott határidő utolsó napjához, illetőleg a határnaphoz köti, kivéve, ha a mulasztás tényéről a mulasztó később szerzett tudomást, vagy akadályoztatva volt; az utóbbi esetekben a határidőt az akadály megszűnésének, illetve a tudomásszerzésnek időpontjától kell számítani. Az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetve a határnaptól számított hat hónap elteltével már nincs helye igazolási kérelemnek. A Javaslatnak az igazolási kérelem tartalmára vonatkozó rendelkezése azt célozza, hogy az igazolási kérelem tartalmából ki kell tűnni minden olyan körülménynek, ami az igazolás tárgyában való határozathoz elengedhetetlen. Az igazolási kérelem előterjesztésével egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott határidő miatt nem teljesített cselekményt is. Az igazolási kérelem előfeltételeinek fennállását méltányosan kell elbírálni. Ez a követelmény azzal függ össze, hogy itt nem bizonyítás történik, csupán a mulasztás vétlenségének valószínűsítését lehet elvárni. Az igazolási kérelem előterjesztésének sem az eljárás folytatására, sem a meghozott határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a Javaslat az igazolási kérelem tartalmától függően lehetőséget biztosít az eljárási cselekmény vagy a határozat végrehajtásának felfüggesztésére.

A 66. §-hoz

A Javaslat meghatározza, hogy ki jogosult az igazolási kérelemről dönteni, és rendelkezik azokról az esetekről, amikor az igazolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Az elutasításnak két olyan oka van, amikor helye volt igazolásnak, de annak előterjesztése során a törvény valamely rendelkezését nem tartották meg: az igazolás elkésett, vagy a mulasztó nem pótolta egyidejűleg a cselekményt, pedig azt megtehette volna. Az elutasítás további oka az, amikor a törvény az igazolást kizárja. Az utóbbi hátterében az áll, hogy amikor a törvény valamely határidőt meghatároz, ez egyértelműen annak a jele, hogy a jogalkotó kereteket kívánt szabni a jogérvényesítésnek; ennek további szigorítását jelenti, ha a határidő elmulasztása esetén igazolásnak sincs helye. Miután főszabályként az igazolási kérelem előterjesztésének nincs halasztó hatálya, a Javaslat rendelkezik arról, hogy az igazolási kérelemnek történt helyt adást követően miként kell eljárni az elmulasztott eljárási cselekmény pótlása, illetve az időközben végzett eljárási cselekmények és a határnap elmulasztása miatt történt eljárási cselekmény megismétlése kérdésében.

A Javaslat kizárja az igazolási kérelemnek helyt adó határozat elleni jogorvoslat lehetőségét, míg az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen a nyomozás során panasznak, a bírósági eljárásban pedig fellebbezésnek van helye.

A 67- 68. §-hoz

1. Az eljárási cselekményekről való tudomásszerzés, illetve az eljárási cselekményen való jelenlét - még kényszerintézkedések alkalmazása nélküli - biztosítása a büntetőeljárás és egyben az eljárásban résztvevők garanciális érdekeit szolgálja. Ennek gyakorlati megvalósítása az értesítéssel, illetve az idézéssel történik. Főszabályként idézni azt kell, akinek a jelenléte kötelező, míg értesíteni azt, akinek a jelenléte nem kötelező, de a törvény lehetővé teszi számára az eljárási cselekményen való megjelenést. Az idézés főszabálya alól kivételt jelent az ügyész, akit csak értesíteni lehet.

Idézni és értesíteni rendszerint írásban kell, de ezzel egyenértékű, ha a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság előtti személyes megjelenés alkalmával az idézés szóban történik. A Javaslat ezenkívül más módon való idézésre és értesítésre is lehetőséget biztosít, ha ezt az idő hiánya vagy az értesítendők nagy száma indokolja. A Javaslat a más mód tekintetében példálózva sorolja fel a távbeszélőt, a telefaxot, és a számítógépet. Figyelemmel arra, hogy az utóbbi időben több olyan ügy is előfordult, ahol több száz, vagy akár több ezer személy értesítésére volt szükség, a Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy ilyenkor az értesítés sajtóhirdetmény útján is közzétehető legyen.

A Javaslat pontosan meghatározza az idézés és az értesítés kötelező tartalmát [67. § (2) és (4) bek.].

2. A 68. § egyes, sajátos érdekek biztosítása végett külön rendelkezik a katona és a kiskorú idézéséről, illetve értesítéséről. A katonát főszabályként az elöljárója útján kell idézni, illetőleg értesíteni. A Javaslat az elöljáró egyidejű értesítése mellett lehetővé teszi a katona közvetlen idézését, ha a katonának az idézés és az értesítés küldőjének a székhelyén nincs elöljárója és a késedelem az eljárási cselekmény elvégzését veszélyeztetné. A Javaslat rendelkezése szerint a kiskorú megjelenéséről a gondozójának kell gondoskodnia. A tizennégy év alatti kiskorút a gondozója útján kell idézni, illetve értesíteni, míg a tizennégy év feletti kiskorú idézéséről a gondozót értesíteni kell. A kiskorú gondozója az a személy, aki a kiskorú nevelését és felügyeletét ténylegesen ellátja, rendszerint azonos a törvényes képviselővel, de nem feltétlenül. A Javaslat ezért előírja, hogy a kiskorú idézését és értesítését a törvényes képviselővel is közölni kell. Ha a törvényes képviselő és a gondozó személye megegyezik, a törvényes képviselőre értelemszerűen a gondozóra vonatkozó szabályt kell alkalmazni.

A 69. §-hoz

A Javaslat az idézés ellenére való meg nem jelenéshez, az engedély nélküli eltávozáshoz és az önhibából ki nem hallgatható állapotban történt megjelenéshez fűz következményeket, de azok alkalmazhatósága tekintetében különbséget tesz az idézettek között.

Az idézés ellenére való meg nem jelenés és az engedély nélküli eltávozás esetén a terhelt elővezetését lehet elrendelni, a védő és a szakértő, valamint a meg nem jelent kiskorú gondozója rendbírsággal sújtható. Az önhibából ki nem hallgatható állapotban történt megjelenés esetén a terhelt elővezettethető. A tanú pedig mindhárom esetben elővezettethető, vagy rendbírsággal sújtható. Emellett terheltet, a tanút, a szakértőt és a kiskorú gondozóját - a mulasztás meghatározott eseteiben - az okozott költség megtérítésére lehet kötelezni.

Katona esetében a Javaslat rendelkezéseit azzal kell alkalmazni, hogy vele szemben az elővezetés végrehajtása végett az elöljáróját kell megkeresni (162. § (6) bek.). Az ügyész mulasztása esetén a bíróság erről a felettes ügyészt tájékoztatja.

A Javaslat nem használja a gyakorlatban bevett "szabályszerű idézés" fogalmát, de egyértelművé teszi, hogy a mulasztás következményeinek alkalmazására mikor van mód.

A 70. §-hoz

A kézbesítés a hivatalos iratok közlése, célja a tudomásszerzés biztosítása. A Javaslat meghatározza a kézbesítés módjait, és külön részletesen rendelkezik a hirdetményi kézbesítés eljárásáról, valamint az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat kézbesítésének rendjéről. A kézbesítés szabályszerűsége szempontjából a büntetőeljárási törvényben lévő normák mögöttes jogterületét képezik a posta tevékenységére, valamint a nemzetközi jogsegélyre vonatkozó külön törvények rendelkezései.

A 71. §-hoz

A Javaslat meghatározza azoknak a szerveknek, szervezeteknek a körét, amelyeket a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság tájékoztatás adás végett megkereshet. Ez a kör jóval tágabb, mint a 61. §-ban meghatározott megbízás esetében, és a megkeresés célja is eltérő. Itt nem valamely eljárási cselekmény elvégzésével történő megbízásról van szó. A Javaslat e rendelkezése arra biztosít lehetőséget, hogy az eljárás érdekében szükséges adatok, információk beszerezhetők legyenek nemcsak konkrét személyekkel kapcsolatos eljárási cselekmények (pl. tanú kihallgatás) révén, hanem az említett szervektől, szervezetektől is. A megkeresésnek - ha törvény másként nem rendelkezik - a megkereső által megállapított határidőn belül eleget kell tenni, illetőleg a teljesítés akadályát közölni kell. A Javaslat az előbbinél szűkebb körben biztosít lehetőséget irat rendelkezésre bocsátása végett történő megkeresésre.

A 72. §-hoz

Az eljárás érdeke azt indokolja - ami szolgálhatja egyben a terheltek érdekét is -, hogy főszabályként egy ügy valamennyi terheltjével szemben egyazon eljárást folytassanak. Különböző érdekek (ideértve a nyomozás és a védelem érdekeit is) indokolhatják azonban egy ügy több terheltje esetében a terheltenkénti eljárások lefolytatását, vagy egy terhelt több ügyében az ügyenkénti eljárások lefolytatását, illetve a több terhelt elleni ügynek, vagy egy terhelt több ügyének egy eljárásban való elbírálását. A Javaslat abból indul ki, hogy az ügyek egyesítésének és elkülönítésének a célszerű (az eljárás-gazdaságossági szempontot is figyelembevevő) elintézés érdekében van helye, és az általános szabályok között sem az egyesítés, sem az elkülönítés kötelező esetét nem határozza meg, hanem csak szempontokat ad. A Javaslat lehetőséget biztosít a külön indult eljárások alanyi vagy tárgyi összefüggés miatt, illetve egyéb okból történő egyesítésére. Az ügyek egyesítésének ellentéte az ügyek elkülönítése, amit ugyancsak a célszerűség szempontjai indokolnak. A Javaslat ilyennek tekinti különösen azt, ha a terheltek nagy száma a felelősségnek egy eljárásban történő elbírálását jelentősen nehezítené. Az ügyek egyesítésére vagy elkülönítésére az eljárás mindkét főszakaszában sor kerülhet.

A 73. §-hoz

A terhelt ismeretlen helyen tartózkodása tényéhez a Javaslat különböző következményeket fűz. Ezek lehetnek a terhelt kézrekerítésére vonatkozó intézkedések, de lehetnek az eljárás érdemére vonatkozó eljárási cselekmények is. Ebből következik, hogy mindenekelőtt meg kell állapítani a terhelt ismeretlen helyen tartózkodásának tényét.

A Javaslat meghatározza azokat a teendőket, amelyek elvégzése révén megalapozottan lehet arra a következtetésre jutni, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik. Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben - szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén - a Javaslat elfogató parancs kibocsátását írja elő, és rendelkezik annak végrehajtásáról, valamint visszavonásáról. Az elfogató parancs olyan súlyú intézkedés, melynek alkalmazását indokolt feltételhez kötni. Elfogató parancsot az ügyész vagy a bíróság bocsáthat ki. Az elfogató parancs útján megtalált terheltet őrizetbe kell venni, és huszonnégy órán belül az elfogató parancsot kibocsátó bíróság vagy ügyész elé kell állítani.

A Javaslat a hatóságok és a hivatalos személyek kötelezettségévé teszi, hogy ha a terhelt tartózkodási helyéről tudomást szereztek, erről értesítsék a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása miatt intézkedő bíróságot, ügyészt, illetőleg nyomozó hatóságot.

A Javaslat az elfogató parancs visszavonását az elrendelés okának megszűnéséhez köti. Nyilvánvalóan megszűnt azt elrendelés oka, ha a terheltet elfogták, vagy a tartózkodási helye kétséget kizáróan ismertté vált. Ilyenkor az elfogató parancsot kibocsátónak az elfogató parancs visszavonásáról kell intézkednie.

A 74.§-hoz

A bűnügyi költség nem azonos mindazzal a kiadással, ami a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyész, nyomozó hatóság tevékenysége során, az igazságszolgáltatás, mint állami feladat teljesítése érdekében felmerül. A bűnügyi költség a konkrét ügyben az eljárás során, meghatározott személyek meghatározott magatartása következtében az eljárási cselekményekkel kapcsolatban felmerült költség.

A Javaslat meghatározza a bűnügyi költségek körét. Bűnügyi költség elsősorban mindaz, amit az ügyben az állam előlegezett. A Javaslat ilyennek tekinti különösen a tanú megjelenésével felmerült költséget, a szakértő, illetőleg a szaktanácsadó részére megállapított munkadíjat és költségtérítést, a lefoglalt dolog szállításával és megőrzésével felmerült költséget, a tolmács díját és költségtérítését, az elővezetéssel felmerült költséget. Bűnügyi költség ezen kívül a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak, a magánvádlónak, továbbá a terhelt és a sértett törvényes képviselőjének készkiadása, valamint a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte.

A Javaslat a terhelt személyes költségmentességének esetére úgy rendelkezik, hogy ilyenkor a kirendelt védő díját és a védőnek az állam által előlegezett készkiadását az állam viseli, valamint illetékmentes a büntető ügy iratairól a terhelt számára kért másolat kiadása is. A Javaslat halasztó hatályt biztosít a jogorvoslatnak, ha az, a határozatnak az okozott költség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen irányul.

VII. FEJEZET

A BIZONYÍTÁS

A bizonyítás legfontosabb szabályait e fejezet tartalmazza, ám bizonyítási szabályok az egyes eljárási szakaszokról szóló fejezetekben is találhatók. Ugyancsak találhatók bizonyítást érintő rendelkezések a kényszerítő eszközöket szabályozó VIII. Fejezetben, különös tekintettel a bizonyítási eszközök megtalálására is igénybevehető, a házkutatást, a motozást és a lefoglalást tartalmazó VII. Címre.

A VII. Fejezet hét címben az eljárás egészére vonatkozó rendelkezéseket foglalja magába. A szabályozásból azonban kitűnik, hogy a bizonyítás helye elsősorban a bírósági tárgyalás, és a korábbi eljárási szakaszok bizonyítási tevékenysége éppen a tárgyaláson történő bizonyítás ésszerű előkészítésére irányul. A Javaslat rendelkezései azt juttatják kifejezésre, hogy a korszerű vegyes rendszerben - az inkvizitórius jegyek háttérbe szorulásával párhuzamosan - a hangsúly a bizonyításban is a kontradiktórius tárgyalásra helyeződik át.

Az I. Cím a bizonyítás általános szabályait, a II-V. Cím a bizonyítási eszközök (II. Cím a tanúvallomás, a III. Cím a tanú védelme, a IV. Cím a szakvélemény, a V. Cím a tárgyi bizonyítási eszköz és az okirat, az VI. Cím a terhelt vallomása) felhasználásának, a VII. Cím a bizonyítási eljárások (a szemle, a bizonyítási kísérlet, a felismerésre bemutatás, a szembesítés valamint a szakértők párhuzamos meghallgatása) lefolytatásának szabályait állapítja meg. A Javaslat tehát elfogadja azt az elméletileg helyesnek tartott álláspontot, amely szerint különbséget kell tenni a bizonyítási eszközök (mint a bizonyító tények hordozói) és a bizonyítási eljárások (mint a bizonyítási eszközök megszerzésére irányuló tevékenységek) között.

I. Cím

A bizonyítás általános szabályai

A 75. §-hoz

E rendelkezés célja az, hogy ésszerű határok között tartsa a büntetőeljárásban folyó bizonyítási tevékenységet. A bizonyítás a büntető anyagi és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentős tényekre terjed ki, de kiterjedhet a büntetőeljárás járulékos kérdéseinek elbírálásában jelentős tényekre is. A büntetőjogi és a büntetőeljárásjogi értelemben releváns tények bizonyítása minden ügyben szükségképpen jelen van, mert enélkül a büntetőjogi felelősség valóságnak megfelelő eldöntése nem lehetséges. A büntetőeljárás során azonban a büntető jogon kívül más jogágak rendelkezéseinek alkalmazására is sor kerülhet. Erre utal a (2) bekezdés, a magánfél által előterjesztett kártérítési igény elbírálását kiemelve, de a családjog rendelkezései vagy a szabálysértést megállapító jogszabályi rendelkezések és más egyéb jogágak előírásai is meghatározhatnak a büntetőeljárásban megismerendő releváns tényeket. Az ilyen tények bizonyítására nem minden ügyben van szükség, ám ennek a lehetőségét a rendelkezés megteremti. A Javaslat a fölösleges bizonyítást elkerülhetővé teszi, kimondván a köztudomású és a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság által hivatalosan ismert tények bizonyításának szükségtelenségét.

A 76. §-hoz

A Javaslat a bizonyítás eszközeinek kimerítő felsorolását adja. Ezzel azt az álláspontot fejezi ki, hogy más bizonyítási eszköz elméletileg sem képzelhető el.

A (2) bekezdés az eljárás ésszerűségét tartja szem előtt, amikor lehetővé teszi azoknak az okiratoknak és tárgyi bizonyítási eszközöknek a felhasználását az eljárásban, amelyeket valamely hatóság a büntető eljárás megindítása előtt készített vagy szerzett be. A rendelkezés egyebek között a korábbi nyomozás vagy felderítő tevékenység során készült vagy beszerzett bizonyítási eszközökre vagy a nyomozást megelőzően folytatott titkos adatszerzés (200. §) eredményének felhasználására is kiterjed.

A 77-78. §-hoz

A bizonyítás törvényességét és a bizonyítékok értékelését szabályozó

rendelkezések a bizonyítás szabadságának elvével állnak összefüggésben. A 77. § (1) bekezdése előírja a törvény rendelkezéseinek az alkalmazását a bizonyítási eszközök felderítése, összegyűjtése és biztosítása során. Ezen általános törvényességi előírás kiegészül azzal, hogy a bizonyítási eszközök beszerzésére, valamint a bizonyítási eljárások lefolytatására jogszabály konkrét előírásokat fogalmazhat meg. Ugyancsak törvényességi előírás az a szabály, amelyik az emberi méltóság, a személyiségi jogok, a kegyeleti jog tiszteletben tartását és a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelen nyilvánosságra kerülését hivatott kizárni.

A bizonyítás szabadságát rögzítő, a törvényben meghatározott bizonyítási eszközök felhasználásának szabadságát, valamint a bizonyítási eljárások alkalmazásának szabadságát kimondó rendelkezés azzal egészül ki, hogy a törvény egyes bizonyítási eszközök igénybevételét kötelezővé teheti. Ez utóbbi rendelkezés nem jelent többet, mint valamely bizonyítási eszköz alkalmazásának előírását, de ez az egyéb bizonyítási eszközök segítségével történő bizonyítást nem zárja ki. Ilyen szabály a hatályos törvényben, s magában a Javaslatban is található (például a szakvélemény beszerzésének kötelező esetei).

A 77. § és a 78. § említett rendelkezései a bizonyítás szabadságának és törvényességének elvi követelményeit hozzák összhangba. Ezáltal a két elv egyensúlyba kerül, és biztosíthatóvá válik, hogy a bizonyítás szabadságának félreértése ne vezessen az állampolgári jogok sérelméhez. A 78. § (2) és (3) bekezdése szól a bizonyítékok értékelésének szabadságáról. Az előbbi a bizonyítás eszközei és a bizonyítékok előre meghatározott bizonyító erejét zárja ki, az utóbbi pedig az ügyész és a bíróság számára biztosítja a bizonyítékok értékelésének szabadságát. A bizonyítás eredményének megállapításához a Javaslat az ügyésznek és a bíróságnak a szabad értékelésen alapuló meggyőződését jelöli meg mértékként. A 78. § (4) bekezdése a bizonyítás törvényességének kiemelkedő jelentőségű biztosítékát határozza meg. Kizárja a bizonyítékok köréből azokat a tényeket, amelyek a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság bűncselekménye útján, más tiltott módon vagy a résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával megszerzett bizonyítási eszközökből származnak. A szövegben szereplő "résztvevők" kifejezés nem terminus technikusként értendő, és az többet foglal magába, mint az V. Fejezetben felsorolt résztvevő személyeket. Rajtuk kívül ez esetben az eljárás további alanyait is ide kell érteni, így például a tanút, a szakértőt is. Maga a rendelkezés a bizonyításban elkövetett törvénysértés eljárási szankcióját határozza meg; ez értelmetlenné tesz minden olyan törekvést, amely a bizonyíték megszerzését akár még a törvényességet is felülmúló jelentőségű érdekként kezeli. Kizárja azonban annak a lehetőségét, hogy az eljárási jogokat nem érintő jelentéktelen, technikai természetű eljárási hibák fontos bizonyítékok kizárását eredményezzék az eljárásban. A bizonyítás általános szabályai a Javaslat 4. és 8. §-ával együtt tekinthetők teljesnek. A 4. § a bizonyítás terhét a vádlóra hárítja és megfogalmazza az "in dubio pro reo" tételét. A 8. § az önvádra kötelezés tilalmát állítja fel.

II. Cím

A tanúvallomás

A 79- 80. §-hoz

Tanúként az hallgatható ki, akiről feltehető, hogy a büntető ügyben releváns tényről tudomása van. A 75. § rendelkezéseit figyelembe véve ez szélesebb körű tudomás lehet, mint amelyre csupán a büntetőjogi és a büntetőeljárásjogi kérdések eldöntésére van szükség: a büntető ügy elbírálásában lényeges kérdések körébe értendők a "járulékos" kérdések is, mint például a szülői felügyelet megszüntetése vagy a polgári jogi igény. Ezekkel kapcsolatban is sor kerülhet tanú kihallgatására. A tanú alapvető kötelezettsége az idézés szerinti megjelenés és a vallomástétel, ez utóbbi alól azonban a vallomástétel akadályainak meghatározásával a Javaslat kivételeket enged (81-84. §). A tanú feljegyzéseinek, iratainak és a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyainak rendelkezésre bocsátására is kötelezhető. A tanúzási kötelezettség előírása azonban nem jelenti, hogy annak teljesítése érdekében a tanúnak költségeket is vállalnia kell, ezért a költségeinek megtérítésére jogosult. A Javaslat új rendelkezésként lehetővé teszi, hogy a tanú érdekeinek védelmében segítőként meghatalmazott ügyvéd járjon el, ha a tanú ezt szükségesnek tartja. A tanúnak e jogáról a kötelező tájékoztatást - hogy azzal élhessen - az idézésben meg kell kapnia. Az ügyvéd a tanút olyan kérdések megítélésében segítheti, mint például a vallomástétel alóli mentességi ok fennállása vagy a tanúvallomás megtagadásának célszerűsége.

A 81- 84. §-hoz

A tanú vallomástételének abszolút és relatív akadályai vannak. A 81. § abszolút akadályként kizárja a lelkész, illetőleg az egyházi személy kihallgatását arra nézve, amire hivatásánál fogva titoktartási kötelezettsége áll fenn (pl. gyónási titok). Ilyen kifejezett rendelkezés a hatályos törvényben nem található. A Javaslat által újonnan nevesített akadály mellett a védő kihallgatására vonatkozó akadály terjedelme is bővül a hatályos törvény szövegéhez képest. A Javaslat szerint a védő nemcsak a védői minőségében szerzett tudomásáról, hanem arról sem hallgatható ki, amit védői minőségében ő maga közölt a terhelttel.

Az említettektől jellegében némileg eltér a 81. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezés. Olyan személy tanúkénti kihallgatását zárja ki, akitől testi vagy szellemi állapotára való tekintettel nyilvánvalóan nem várható helyes vallomás. E tanúzási akadály viszonylagos értékű: míg az érzékszervi fogyatékostól nyilvánvalóan nem várható olyan tény ismerete, amelyet a fogyatékossága folytán nem észlelhetett, más módon ugyanezen tényről mégis szerezhetett ismereteket, és erről kihallgatható. A szellemi állapot ugyancsak viszonylagos akadály, mert a szellemileg fogyatékos bizonyos tényekről képes lehet helyes vallomást tenni, míg másokról nem, és ez sokszor csak a kihallgatásra tett kísérlet alapján állapítható meg. Az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő tényre vonatkozó tanúvallomás-tételi akadály elhárításával kapcsolatban új rendelkezés az, amely szerint, ha valamely kérdésben felmentés megadására jogosultat külön törvény nem határozza meg, a felmentést maga a bíróság megadhatja. Ez kizárja, hogy joghézag (a felmentés megadására jogosult jogszabályi kijelölésének hiánya) folytán a tanúvallomás megtétele lehetetlenné váljék, és ezáltal az igazság megállapítása meghiúsuljon.

A 82. § a tanú vallomástételi kötelezettsége alóli mentesség (relatív akadály) okait állapítja meg. Ezekben az esetekben a tanú - saját elhatározásából - a vallomástételt megtagadhatja. A terhelthez fűződő hozzátartozói viszony önmagában mentességi ok, mert a terhelt és a tanú közötti kapcsolat a tanú vallomásra kötelezése esetén a hitelt érdemlőséget kérdésessé teheti. Az önvádolásra kötelezés tilalma, valamint annak a hozzátartozókra történő kiterjesztése alapozza meg a második mentességi okot, míg a harmadik a foglalkozásból vagy közmegbízatásból eredő titoktartási kötelezettséget ismeri el.

A Javaslat a tanúvallomás megtagadásának jogosságáról való döntésre azt a bíróságot, ügyészt, illetőleg nyomozó hatóságot hatalmazza fel, amely előtt az eljárás folyik.

A vallomástétel akadályát figyelembe kell venni, ha az akár a bűncselekmény elkövetésekor, akár a kihallgatáskor fennáll. Így például a gyanúsítottal a bűncselekmény elkövetése után házasságot kötött személy a kihallgatáskor joggal él a vallomásmegtagadás jogával, és ugyanígy az időközben elvált házastárs is. A bizalmi viszonyok ilyen jellegének fontosságát fejezi ki az a szabály, amely szerint a lelkész és a védő, valamint a foglalkozás vagy közmegbízatás gyakorlójának titoktartási kötelezettsége az ezt megalapozó viszony megszűnte után is fenn marad (83. §). A 84. § - összhangban a bizonyítás törvényességével - a 83. § rendelkezései ellenére kihallgatott tanú vallomását a bizonyítási eszközök köréből kizáró eljárási szankciót állapít meg.

A 85- 88. §-hoz

A tanú vallomástételének zavartalanságát biztosítja, hogy a tanúkat egyenként kell kihallgatni. A kihallgatás kezdetén kell feltenni azokat a kérdéseket, amelyek a tanú személyazonosságának, az esetleges érdekeltségének megállapítását teszik lehetővé, és ezekre akkor is köteles válaszolni, ha egyébként megtagadhatja a vallomástételt. Ugyancsak tisztázni kell, nincsenek-e a tanú vallomástételének akadályai. Új rendelkezésként írja elő a Javaslat, hogy a hamis tanúzás következményeiről történő tájékoztatás előtt a kihallgatható tanút figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani.

A tanú érdekében eljáró ügyvéd jogai csupán a tanú tájékoztatását valamint a vallomásról készült jegyzőkönyv pontosságának ellenőrzését fogják át. Az ügyvédet utóbbival kapcsolatos észrevételezési jog is megilleti.

A gyermekek kíméletét szolgálja, hogy és tizenkettedik életévét meg nem haladott személy csak akkor lehet kihallgatni, ha a vallomástól várható bizonyíték másképpen nem pótolható. A hamis tanúzás következményeire azonban a gyermeket nem szabad figyelmeztetni, hiszen a figyelmeztetés súlyának teljes megértése tőle nehezen várható, és a koránál fogva a következmények vele szemben amúgy sem alkalmazhatók.

A tanúvallomás megtagadásának jelentőségét állapota miatt megítélni csak korlátozottan képes személy kihallgatása előtt e személy törvényes képviselőjének vagy a kihallgatandó által megjelölt más hozzátartozónak a hozzájárulását is meg kell szerezni. Ugyancsak a tanú érdekében ügyvédet is meghatalmazhatnak. A tanú és a törvényes képviselő közötti érdekellentét esetleges hátrányos következményeit zárja ki, hogy ilyenkor a hozzájárulási illetőleg ügyvéd meghatalmazására irányuló jogot a gyámhivatal gyakorolja. A tanú kihallgatásának módjára, a vallomás és a korábbi vallomás közötti ellentét tisztázására ad útmutatást a 88. § (1) bekezdése. A vallomás pontos rögzítését biztosítja, hogy a tanú kérelmére a vallomás egyes részeinek szó szerinti jegyzőkönyvezése kötelező.

A 89-92. §-hoz

A Javaslat a tanú részére - a bíróság engedélyével - biztosítja a fogadalom lehetőségét. A fogadalom tétel a bíróság előtt, főszabályként a tárgyaláson történik, minthogy a bizonyítás ténylegesen ott folyik. Szükséges lehet azonban, hogy a tanú a tárgyalást megelőzően a nyomozási bíró előtt tegyen fogadalmat. Erre akkor kerülhet sor, ha a tanú tárgyaláson történő kihallgatása előre láthatóan akadályba ütközik, akár azért, mert a tanú kihallgatása idején életveszélyes állapotban van, akár azért, mert más okból előre láthatólag nem jelenik meg a tárgyaláson. Ez utóbbi eset a különösen védett tanúra (97. §) is vonatkozik.

A 14. életévét még be nem töltött személy korára tekintettel mentesül a fogadalomtétel alól. A fogadalom súlyát és jelentőségét juttatja kifejezésre, hogy a tanú fogadalomtételére ugyanazon eljárásban csak egyszer kerül sor és a későbbi vallomástétel esetén csupán a korábbi fogadalmára kell figyelmeztetni. Ennek megfelelően például a nyomozási bíró előtt fogadalmat tett tanú sem az első fokú, sem pedig a jogorvoslati eljárásban nem tesz újabb fogadalmat.

A 93-94. §-hoz

A tanúval szemben alkalmazható kényszerintézkedések okai két csoportra oszlanak. Az elsőbe azok az okok tartoznak, amelyek a megjelenési kötelezettség megsértésében (idézés iránti engedetlenség, engedély nélküli távozás), vagy a kihallgatásra alkalmatlan (például ittas) állapotban történő megjelenésben nyilvánulnak meg. Ezek következménye az elővezetés vagy a rendbírság kiszabása lehet, a megjelenési kötelezettséget megsértő tanú az okozott költségek viselésére is kötelezhető (69. §).

A második csoportot a tanúzási kötelezettség jogosulatlan megtagadásának esetei alkotják. Ezek következménye a rendbírság és az okozott költség megfizetésére kötelezés lehet.

A mentesség elismerését megtagadó határozat elleni jogorvoslathoz fűzött halasztó hatály a mentesség tényleges érvényesülését szolgálja, enélkül a mentességére hivatkozás nem lehet valóban sikeres (94. §).

III. Cím

A tanú védelme

A 95-98. §-hoz

A tanúvédelem szabályai a tanúzási kötelezettség teljesítésével magát veszélynek kitevő személy védelmét szolgálják.

A büntetőeljárásban tanúként vallomást tevő személyek megfélemlítésére tett kísérletek elhárításának igénye indokolja a tanúvédelemről szóló rendelkezéseket. A tanú személyi adatainak zárt kezelése őt és családját megkímélheti a zaklatásoktól és a megfélemlítés más módjaitól. A Javaslat a tanú különösen védetté nyilvánítását az ügy körülményeitől függően teszi lehetővé (97. §). Így az ilyen védettség oka a tanútól várható vallomás bizonyítási jelentősége (kiemelkedő súlyú ügy lényeges körülményei, pótolhatatlanság) és annak kilátása, hogy a védelemre tett intézkedések célravezetők lesznek (a tanú személye és tartózkodási helye a gyanúsított és a védő előtt nem ismert), feltételként szerepel továbbá a tanú vagy a hozzátartozó súlyos fenyegetettsége a védettség hiányában. Előfordulhat, hogy a tanú adatainak zártan kezelése, különösen védetté nyilvánítása nem látszik elég hatásos védelemnek, vagy éppen olyan tanú életét, testi épségét fenyegeti veszély, akinek a személye az elkövetők előtt ismert, ilyenkor a külön jogszabályban meghatározott személyes védelem is elrendelhető.

IV. Cím

A szakvélemény

A 99-101. §-hoz

A szakértő alkalmazásának feltétele a különleges szakértelem szükségessége a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez. A különleges szakértelem alsó határának megvonásakor a mindennapi, általános ismeretek szintjét meghaladó ismeretek szükségességéből kell kiindulni. A bizonyítandó tény vagy az eldöntendő kérdés természete a különleges szakértelem szükségességét egyes esetekben vitathatatlanná teszi. Ezeket a Javaslat - a szakértő alkalmazását kötelezővé téve - felsorolja. A szakértő kirendelését a Javaslat általános szabályként a bíróságra, az ügyészre és a nyomozó hatóságra bízza, akiknek az adott ügyben el kell dönteniük, szükség van-e szakértő alkalmazására. Abban az esetben azonban, ha az eldöntendő kérdés tárgya személy kóros elmeállapota vagy kényszergyógykezelés, illetőleg kényszergyógyítás szükségessége, a szakértő kirendelésére a bíróság és az ügyész jogosult.

Mivel a kirendelés meghatározza a szakértő működésének kereteit, azt általában határozatba kell foglalni, amely tartalmazza a szakértő tevékenységét érintő legfontosabb információkat. Sürgős részvizsgálatokat azonban a nyomozó hatóság vagy az ügyész szóbeli rendelkezés alapján is elvégeztethet a szakértővel.

A szakkérdések általában egy szakértő közreműködésével is eldönthetők, bonyolult kérdések azonban több együttműködő szakértő vagy szakértői csoport alkalmazását is igényelhetik. Az utóbbi esetben a szakértői csoport kijelölt vezetője kap jogot a további szakértők bevonására. Az eldöntendő kérdések jelentőssége két szakértő alkalmazását követeli meg a halál okának és körülményeinek, valamint az elmeállapotnak vizsgálatánál.

A 102. §-hoz

A Javaslat egyszerűsíti a hatályos Be. szerint szakértőként igénybe vehető személyek kategorizálását, és csak az igazságügyi szakértő, valamint az eseti szakértő megkülönböztetést ismeri. Az utóbbi csoport a kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt foglalja magába. A Javaslat feladja a hatályos törvényből tükröződő felfogást, amely szerint az intézményekben foglalkoztatottak végzik a szakértői tevékenységet a legmagasabb színvonalon, és ezért az úgynevezett szakértői intézményekben működő szakértőket mindenki mással szemben előnyben kell részesíteni, mi több, az intézmények iránti bizalom jegyében a nem kizárólag szakértői feladatokat ellátó intézeteket is a "magánszakértők" elé kell helyezni. Az igazságügyi szakértői intézményekben működő (ún. állandó) és a szakértői listákon szereplő (ún. kijelölt) szakértők közötti megkülönböztetés fenntartása indokolatlan, így őket együtt igazságügyi szakértőnek nevezhetjük. Igazságügyi szakértő hiányában viszont a Javaslat az elvileg legalkalmasabbnak látszó személy (eseti szakértő) közvetlen vagy közvetett (szakintézmény vezetője útján történő) igénybe vételét engedi meg. A meghatározott intézmény vagy testület mintegy kizárólagos jogosítványa bizonyos, jogszabály által meghatározható kérdésekben annak a ténynek az elismerésén alapul, hogy egyes szakterületek legjobb művelői olykor meghatározott intézményekben vagy testületekben tömörülnek, és a szakértői feladat legjobb ellátása tőlük várható. Az igazságügyi szakértői és az eseti szakértői minőséget azonban a tényleges helyzet, és nem az ilyen jogszabályi előírás dönti el. A szakértő kirendeléséről, illetőleg az eljáró szakértő személyéről szóló értesítés az így tájékoztatottak jogainak gyakorlását teszi lehetővé.

A 103. §-hoz

A szakértő pártatlan és elfogulatlan működésének egyik biztosítékát a szakértő kizárására vonatkozó rendelkezések adják, de a kizárásra vonatkozó előírások határozzák meg a büntetőeljárásban bizonyos eljárási pozíciók "összeférhetetlenségét" is. A szakértő kizárásának okait az (1) bekezdés, a szakértőnek a kizáró okok bejelentésével kapcsolatos teendőit a (2) bekezdés határozza meg. A (4) bekezdés a tanú vallomástételének akadályairól szóló rendelkezések értelemszerű alkalmazását írja elő a szakértőre. A Javaslat a szakértő kizárásáról való döntésre azt a bíróságot, ügyészt, illetőleg nyomozó hatóságot hatalmazza fel, amely előtt az eljárás folyik.

A 104. §-hoz

A kirendelt szakértő alapvető kötelessége a közreműködés és szakvélemény adása, de ez alól fontos okból felmenthető. Ilyen lehet a szakértői kompetencia vagy a feladat teljesítési feltételeinek hiánya, de más tényezők is (például a szakértő túlterheltsége) számba jöhetnek.

105. §-hoz

A szakértő kötelessége, hogy a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteknek megfelelő vizsgálat alapján nyilvánítson szakvéleményt. Feladatainak elvégzéséhez különféle adatokra és információkra, valamint vizsgálati anyagokra lehet szüksége. Ezeket a szakértő köteles, és ily módon egyben jogosult is megismerni, tehát megilleti őt a feladataihoz szükséges jelenléti, iratbetekintési és információkérési jog. Felvilágosítást az ügyben kirendelt más szakértőtől is kérhet, ha munkája ezt szükségessé teszi. Lényeges azonban, hogy a szakértői információszerzés nem korlátlan, annak határait a feladat teljesítéséhez szükséges terjedelem jelöli ki. Ennek megítélése a kirendelő joga.

A szakértői vizsgálat személyeket és dolgokat egyaránt érinthet. Az utóbbiakra vonatkozóan szakmai szabályt önt jogszabályi formába a rendelkezés, amely előírja, hogy a szakértőnek a vizsgálat során a vizsgálat tárgyát lehetőség szerint változatlan állapotban kell megőriznie. Az előírás az esetleges későbbi vizsgálatokra van tekintettel. Kötelessége a szakértőnek, hogy értesítse a kirendelőt, ha annak intézkedésére vagy eljárására van szükség. Ez a szakértői vizsgálat során felmerülő szakmai és eljárási feladatok teljesítése szempontjából jelentős. Előfordulhat például, hogy a szakértő más szakértő kirendelését is szükségesnek tartja, és ezt a kirendelő tudomására kell hoznia. Az is lehetséges, hogy olyan vizsgálati tárgyakra van szüksége, amelyeket a hatóságnak kell felkutatnia vagy beszereznie. A Javaslat a szakértőt vizsgálati anyagok önálló beszerzésére természetszerűleg nem jogosítja fel, nem zárható azonban ki az a lehetőség, hogy a szakértő munkájához ezeket célszerű rendelkezésre bocsátani. Ilyenkor a kirendelőnek kell a megfelelő intézkedéseket megtennie.

A 106. §-hoz

Az egyént védi az a szabály, amely a testének sérthetetlenségét érintő szakértői vizsgálatot külön kirendelői határozathoz köti. A szakértői vizsgálat tűrését a Javaslat a terhelt és a sértett számára teszi kötelezővé, műtétnek és műtétnek minősülő eljárásnak azonban ezek sem kötelesek magukat alávetni. Csak a sértett számára kötelező a szakértői vizsgálat más módon történő elősegítése, a terhelt számára az ilyen kötelezettség előírása az önvádolásra kötelezés tilalmával (8. §) ellentétben állna. A tanú közreműködési kötelezettsége megegyezik a sértettével, de a tanú vallomástételének akadályai a közreműködésre is irányadók.

A 107. §-hoz

Az elemállapot megfigyelése vegyes természetű jogintézmény. Célját tekintve a terhelt elmeállapotának megítélését lehetővé tevő szakvélemény megalapozásához szükséges feltételeket teremti meg, ám a személyes szabadság korlátozásával is jár, ennyiben a kényszerintézkedésekre emlékeztet. Ez utóbbi sajátossága teszi indokolttá, hogy elrendelését a Javaslat már a vádemelés előtt is bírói hatáskörbe utalja. A személyes szabadság lehető legcsekélyebb mértékű korlátozásának lehetőségét teremti meg a megfigyelés végrehajtásának különböző módjait ismerő szabályozás.

Az eljárás elhúzásának megakadályozására irányuló törekvés indokolja a jogorvoslat halasztó hatályának kizárását.

108-110. §-hoz

A szakértő a szakvéleményét szóban vagy írásban terjesztheti elő, és abból az értékelési lehetőségének megteremtése érdekében megismerhetővé kell válniuk mind a vizsgálat tárgyára, mind pedig annak körülményeire vonatkozó adatoknak és a használt módszernek, valamint a megállapított tényeknek és a szakértői következtetéseknek.

A szakvélemény helyességének legfontosabb biztosítéka a szakértő személyes felelőssége a szakvéleményért. Ezért a szakvéleményt a szakértő saját nevében adja akkor is, ha bevonására közvetett módon, tehát intézmény kirendelése útján került sor. Személyes felelősségének megállapíthatósága érdekében írja alá a szakértő az írásbeli szakvéleményt. Ha a kirendelés intézményre vagy testületre bízta a szakértői feladat ellátását, a ténylegesen eljáró fizikai személy mellett az intézmény vagy testület vezetője szintén köteles az írásbeli véleményt aláírni, mintegy jelezvén, hogy az általa kijelölt szakértő kiválasztásáért ő viseli a felelősséget. A több személy közreműködésével készült szakvéleményből ugyancsak a szakértő egyéni felelősségének megállapíthatósága érdekében kell kitűnnie annak, hogy az egyes vizsgálatokat melyik szakértő végezte. Ez az együttes szakvélemény miatti felelősség megállapításánál is lényeges körülmény, ám különös fontosságúvá válik az egyesített szakvélemény esetében. Itt ugyanis az egyik szakterületen működő szakértő esetleg nem képes a tőle eltérő kompetenciájú szakember munkáját megítélni, és bár maga hibátlan teljesítményt nyújt, a másik személy vizsgálatából származó hibás megállapítások alapján végzett műveletek saját véleményét is tévessé tehetik. A részben a szakértőnek a saját tevékenységéért fennálló felelőssége, részben pedig az esetleges hibák kijavítása iránti igény indokolja, hogy ha a szakvélemény valamilyen hibában szenved, a szakértő felhívásra köteles a szükséges magyarázatot megadni, vagy a véleményt kijavítani, kiegészíteni.

A 111. §-hoz

Több okból is szükségessé válhat, hogy az eredetileg kirendelt szakértő meghallgatását követően más szakértő kirendelésére is sor kerüljön. Az okok között szerepelhet a szakvélemény fogyatékossága, amelyet a szakértő nem tudott elhárítani, de az is, hogy a szakvélemény tartalmi helyessége iránt támadt kétsége a felhasználónak (a nyomozó hatóságnak, az ügyésznek vagy a bíróságnak). A terhelt és a védő is indítványozhatja ugyanezen oknál fogva más szakértő kirendelését. A terheltnek és a védőnek azonban a (3) bekezdés szerint arra is joga van, hogy az eredetileg kirendelt szakértő helyett a nyomozás során indítványozza más szakértő kirendelését. Ha kényszergyógykezelésről kell határozni, a (4) bekezdésben felsoroltak által előterjesztett indítvány esetén az eredetileg kirendelt szakértő mellé másik szakértőt is ki kell rendelni.

Kétségtelenül kiegyensúlyozatlan helyzetet idéz elő, ha a nyomozás során a "vád oldaláról" igénybevett szakértő szolgáltatja az egyetlen bizonyítási eszközt a különleges szakértelmet igénylő kérdés eldöntéséhez. Ennek felszámolására két lehetőség van. A 268. § rendelkezései szerint a tárgyalás előkészítése során a bíróság intézkedik az iránt, hogy a tárgyalásra a bizonyítékok rendelkezésre álljanak, így nincs annak akadálya annak sem, hogy hivatalból kirendeljen másik szakértőt is. Ha ezt nem teszi, ám a vádlott vagy a védő a vádirat kézbesítésétől számított 15 napon belül indítványozza a korábbi szakértő által már vizsgált tényre is újabb szakértő kirendelését, a bíróság köteles az indítványnak helyt adni. A szakértő személyére tett esetleges indítvány azonban a bíróságot nem köti.

A 112. §-hoz

A Javaslat nem kívánja elzárni a terheltet és a védőt attól, hogy a kirendelt szakértő véleményét a saját maga által felkért szakértő szakvéleményére támaszkodva is vitassa. Ezért bejelenthetik az ügyésznek vagy a bíróságnak, hogy szakvélemény készítésére mást kérnek fel, és az így elkészült véleményt az iratokhoz kívánják csatoltatni. A védő és a terhelt által felkért személy (vagy intézmény, testület) által készített vélemény iratokhoz csatolását megtagadni nem lehet, ám a vélemény készítőjének szakértőként való bevonásáról az ügyész illetve a bíróság dönt. A felkért szakértő - ezen minőségének elismerése, az eljárásba bevonása után - a vizsgálatokban közreműködhet, aminek lehetőségét megfelelően biztosítani kell számára.

A szakértői minőség elismerésének feltétele a felkért személy szakmai alkalmassága a feladat ellátására. Az igazságügyi szakértő szakértelme a szakterületén kétségbe nem vonható. Az eseti szakértőnek minősülő személy szakmai alkalmasságának megállapításához a szakértővé válás jogszabályi feltételei, az adott személy tényleges képzettsége, szakmai tapasztalatai, elismertsége, stb. szolgáltatnak alapot a döntést hozó ügyész vagy bíróság számára. A szakértői szakmai alkalmassága önmagában nem teszi kötelezővé a kérdéses személy szakértőként történő bevonását, ám a bevonásnak feltétele. A bírósági eljárásban a terhelt vagy a védő által felkért szakértő jogai és kötelezettségei azonosak az ügyész vagy a bíróság által kirendelt szakértőével. A rendelkezés célja részben annak megakadályozása, hogy a védő vagy a terhelt által felkért személy a szakértőtől megkövetelt objektivitást nélkülöző véleményt nyilvánítson, részben pedig az, hogy az ilyen módon bevont szakértő számára is rendelkezésre álljanak a feladata elvégzéséhez szükséges feltételek.

A terhelt vagy a védő által felkért személy bevonásának megtagadása nem zárja ki, hogy írásba foglalt szakvéleménye megjelenjék a bizonyításban. Az ilyen szakvéleményt okiratként kell kezelni, és a benyújtására is az okiratra vonatkozó szabályok az irányadók.

A 113. §-hoz

A szakértővel szemben alkalmazható kényszerítő intézkedések a szakértői kötelezettségek megszegésének a szankciói. Ezek alkalmazása a szakértői mulasztások jellegéhez igazodik.

A 114. §-hoz

A rendelkezés az anyanyelv használata elvének a megvalósulását, valamint a kommunikációra vagy a mindennapi beszéd útján kommunikációra képtelen személlyel történő érintkezést biztosító tolmács helyzetét szabályozza. A tolmácsra a szakértőre vonatkozó rendelkezések értelemszerűen irányadók.

V. Cím

A tárgyi bizonyítási eszköz és az okirat

A 115. §-hoz

A Javaslat meghatározása szerint tárgyi bizonyítási eszköz minden, a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas tárgy. A példálózó felsorolás tájékoztató jellegű, a felsoroltakon kívül más dolgok is felhasználhatók tárgyi bizonyítási eszközként. Így a bűncselekmény helyszínén talált dolog alkalmas lehet releváns tények (például a gyanúsított személyének) megállapítására, anélkül, hogy az említett kategóriák bármelyikéhez tartoznék.

A (2) bekezdés a tárgyi bizonyítási eszköz fogalmát az írásbeli vagy más módon gondolati tartalmat rögzítő dolgokra, rajzokra is kiterjeszti. Ezek a dolgok azért tekinthetők tárgyi bizonyítási eszköznek, mert nem valamely tény igazolására szánt tartalmukkal, hanem az általuk hordozott egyéb információval járulhatnak hozzá a tények megállapításához.

A 116. §-hoz

A Javaslat a valamely tény vagy adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készített bizonyítási eszközt tekinti okiratnak, feltéve, ha az alkalmas benne foglaltak bizonyítására. Nem tesz különbséget köz- és magánokirat között, ezeket a büntető eljárásban egyformán kezeli. A meghatározásból következik, hogy ha a tartalmából megállapítható tények, körülmények, adatok vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására az adott, elsősorban írásbeli bizonyítási eszköz nem alkalmas, okiratnak nem tekinthető. Az írásbeli bizonyítási eszköz azonban ha a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, tárgyi bizonyítási eszközként természetesen felhasználható.

Mivel az okirat feladatát tárgy is betöltheti, annak fogalmát az utóbbiakra is indokolt kiterjeszteni.

A tanú a vallomását írásban is előterjesztheti. Ha a tanú a vallomását magánokiratba foglalja, azt is az iratokhoz kell csatolni.

VI. Cím

A terhelt vallomása

A 117. §-hoz

A terhelt kihallgatásának szabályait a Javaslat a 8. §-ban meghatározott önvádra kötelezés tilalmára alapítva határozza meg. E rendelkezés gyakorlati megvalósulását szolgálja a figyelmeztetés, amely szerint a terhelt nem köteles vallomást tenni, és e szándékát a kihallgatás folyamán is kinyilváníthatja. A figyelmeztetésnek arra is ki kell terjednie, hogy az általa elmondottak és amiket rendelkezésre bocsát, vele szemben is felhasználhatók; vagyis ha a terhelt kihallgatása közben tagadja meg a további vallomástételt, az addig elhangzottakra az utólagos nyilatkozat nem hat vissza. Ilyen módon a rendelkezés a terheltre bízza annak mérlegelését, kívánatosnak tartja-e, hogy bármiféle nyilatkozatot tegyen. A figyelmeztetés és az arra adott válasz jelentősége megköveteli, hogy ezeket a jegyzőkönyv feltüntesse. A figyelmeztetés elmaradása ugyanis a terhelt vallomását kizárja a bizonyítási eszközök közül.

A vallomástétel megtagadása nem jelentheti azt, hogy ezzel a terhelt az eljárás folytatását megakadályozza. Erre éppúgy figyelmeztetni kell, mint arra, hogy ha vallomást tesz, abban mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.

A 118. §-hoz

Noha a terhelt kihallgatása során természetszerűleg kérdésekre válaszol, arra is módot kell kapnia, hogy a vallomását összefüggően előadja. Erre azért van szükség, mert az összefüggő előadásban olyan körülményekre is fényt deríthet, amelyekre a kérdések esetleg nem térnek ki. A (2 ) bekezdés arról rendelkezik, hogy a terhelt beismerése esetén is be kell szerezni az egyéb bizonyítékokat.

VII. Cím

A bizonyítási eljárások

A 119. §-hoz

A Javaslat szerint a szemle a bíróság, valamint az ügyész által tartandó bizonyítási cselekmény, amely a bizonyítandó tény felderítése vagy megállapítása érdekében személy, tárgy vagy helyszín megtekintésére, avagy tárgy vagy helyszín megfigyelésére irányul.

A (2) bekezdés szerint a szemlénél rendszerint szakértőt kell alkalmazni. A rendelkezés megfogalmazásából is kitűnik, hogy a szabály nem kivétel nélküli, hanem arra az esetre szól, amikor a bizonyítás későbbi szakaszaiban szakvélemény beszerzése válhat szükségessé. Ilyenkor célszerű az esetleges későbbi vizsgálat sikerének biztosítása érdekében a szakértőt már a vizsgálati tárgyak biztosítása, illetőleg rögzítése érdekében is igénybe venni. A szaktanácsadó alkalmazását a Javaslat természetesen nem zárja ki, mivel azonban a szaktanácsadó a bizonyítás során a nyomozó hatóság irányítása alatt áll, mintegy annak tagjaként tevékenykedik, ezért szakvéleményt nem adhat.

A 119. § további rendelkezései a szemle lefolytatásának módjáról, eredményeinek rögzítéséről, illetőleg a helyszínen tartható szemléről adnak eligazítást. Az (5)-(6) bekezdés a szemle tűrésének kötelezettségeit, valamint a mentességet szabályozza.

A 120. §-hoz

Ha a terhelt kihallgatása után szükségesnek mutatkozik, hogy a terhelt a bűncselekmény helyszínén nyilatkozzék, avagy az elkövetés helyét, más, a bűncselekménnyel összefüggő helyet, tárgyi bizonyítási eszközt vagy a cselekmény lefolyását megmutassa, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság helyszíni kihallgatást tart. E bizonyítási eljárás lényegét tekintve a hatályos törvény szerinti helyszínelésnek felel meg, ám a szabályozása félreérthetetlenné teszi, hogy természetében a kihallgatáshoz áll legközelebb.

A 121-122. §-hoz

1. A bizonyítási kísérlet elrendelését a Javaslat az ügyészre, illetőleg a bíróságra bízza. Elrendelésének oka az, hogy valamely esemény vagy jelenség megtörténtének vagy lefolyásának ellenőrzésére van szükség. Ezt az említettek ítélhetik meg a legjobban.

2. A felismerésre bemutatás olyan bizonyítási cselekmény, amelynek során a terhelt vagy a tanú általa ismert személyt vagy tárgyat választ ki legalább három személy vagy tárgy közül. Tanúvédelmi szempontból lényeges, hogy a bizonyítási cselekményt úgy is végre lehet hajtani, hogy a felismerésre bemutatott személy a tanút ne ismerhesse fel. Ha a tanú védelme személyi adatainak zárt kezelését kívánja, ezt a felismerésre bemutatásnál is biztosítani kell.

A 123. §-hoz

A szemle szabályainak értelemszerű alkalmazását a felismerésre bemutatásnak és a bizonyítási kísérletnek a szemléhez közel álló természete írja elő.

A Javaslat rendelkezést tartalmaz arra, hogy a bíróság és az ügyész a szemle, a felismerésre bemutatás és a bizonyítási kísérlet tartásához a nyomozó hatóságot is igénybe veheti.

Tekintettel arra, hogy a nyomozás során a szemle, a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás késedelem nélküli megtartásához nyomós érdek fűződhet, a Javaslat a nyomozó hatóság számára is lehetővé teszi ezen eljárási cselekmények tartását, ha az ügyész másképp nem rendelkezik. Az ügyész eltérő rendelkezésének körét és módját a Javaslat nem határozza meg. A gyakorlati igények döntik majd el, hogy az ügyész mely ügycsoportok vagy körülmények esetén tartja fenn a jogot magának a bizonyítási eljárási cselekmények elrendelésére és végzésére.

A 124. §-hoz

A szembesítést a Javaslat a terheltek és a tanúk vallomásaiban mutatkozó ellentétek tisztázására hivatott eljárásként szabályozza. Az élőszóban folytatandó szembesítés során a szembesítetteknek megengedhető, hogy egymáshoz kérdést intézzenek. Tanúvédelmi érdek szükségessé teheti a tanú szembesítésének mellőzését. Ha ilyen ok áll fenn, a szembesítés nem hajtható végre. A tizennegyedik életévét be nem töltött személy kíméletét szolgálja az a szabály, amely szerint szembesítésére csak akkor kerülhet sor, ha ez nem kelt benne félelmet, amit a szembesítést elrendelőnek kell megítélnie.

A 125. §-hoz

Gyakori jelenség, hogy valamely szakkérdésben a szakértők eltérő véleményre jutnak. Az eltérések tisztázására ad lehetőséget a szakértők egymás jelenlétében történő meghallgatása, amikor az álláspontjukat kifejthetik és egymás véleményére észrevételeket tehetnek. A szakértők párhuzamos meghallgatása megkönnyítheti a nyomozó hatóság, az ügyész vagy a bíróság számára a helytálló szakvélemény kiválasztását. E bizonyítási eljárás fokozott jelentőséget kaphat azáltal, hogy a Javaslat nem tekinti fenntarthatónak az úgynevezett felülvizsgálati szakvélemények rendszerét. A felülvizsgálati szakvélemények a tapasztalat szerint sok esetben különleges tekintélyt élveznek, amely az értékelés szabadságának korlátját is jelentheti. Ezért a szakvélemények közötti eltérések feloldására a javasolt intézmény alkalmasabb. Rendelkezésre áll azokban az esetekben is, amelyekre a felülvizsgálat - megfelelő testület hiányában - amúgy sem lenne alkalmazható.

VIII. FEJEZET

A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK

A kényszerintézkedések az eljárásban résztvevő, illetve a kényszerintézkedéssel érintett személy akarata ellenére foganatosított eljárási cselekmények. Az állam jogosult, de egyben köteles is a bűncselekmény elkövetőjével szemben a büntetőjogi igényét az igazságszolgáltatás szervei útján érvényesíteni. Ez egyben meghatározza a büntetőeljárásnak a polgári eljárással szembeni elvi különbségét, és ebből adódik a két eljárásnak a személyekkel szembeni lényeges különbözősége.

A büntetőeljárásban rendszerint érdek fűződik a terhelt jelenlétéhez, valamint a bizonyítás szempontjából nélkülözhetetlen személyek és dolgok rendelkezésre állásának biztosításához. A terhelt jelenlétének és a dolgok rendelkezésre állásának biztosításához nemcsak a bizonyítás, hanem a végrehajtás érdeke is fűződhet. Emellett - mint bármely más eljárásban - érdek fűződik az eljárás rendjének megtartásához, valamint ahhoz, hogy az eljárási kötelezettségeket teljesítsék.

A büntetőeljárás jellegéből adódóan mindig megvan annak a lehetősége, hogy ezeknek az érdekeknek önkéntesen nem, vagy nem megfelelő módon, illetőleg mértékben tesznek eleget. Ezért fenn kell tartani a kikényszerítés lehetőségét, hogy az erre hivatott szervek a jogaikat és a kötelezettségeiket kényszerítő erő közbevetésével is gyakorolhassák. A kényszerintézkedések mindig személyes jogok korlátozásával, megszorításával, elvonásával járnak, ezért a szabályozásnak nem egyedül az eljárásjogi érdekekre kell ügyelnie, hanem arra is, hogy megfelelő garanciát nyújtson a kényszerintézkedések önkényes alkalmazásával szemben. A két érdek összeütközése szükségszerű, kiegyenlítésük a szabályozás egyik alapkérdése. A Javaslat alapján kényszerintézkedés a büntetőeljárásban rendelhető el, és alkalmazható, tehát általános feltétele nyilvánvalóan ugyanaz, mint magának a büntetőeljárásnak, a bűncselekmény gyanújának megléte. A 60. § a kényszerintézkedésekre általános érvénnyel fogalmazza meg a szükségességgel párosuló arányosság törvényi követelményét. A Javaslat e törvényi követelmény érvényesüléséhez az alkalmazható kényszerintézkedéseknek a hatályos szabályozásnál szélesebb körét tartalmazza.

A Javaslat abból indul ki, hogy a kényszerintézkedések fogalmilag olyan jogsértések, amelyeket a törvény alapján engedélyezni lehet. Ez az engedélyezés mindig mérlegelést igényel, mérlegelni kell az emberi jogok tisztelete és az eljárás érdeke között és az arányosság kérdésében is. Ezért a Javaslat a kényszerintézkedésekről való döntést alapvetően a bíróság jogosultságaként (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés, lakhelyelhagyási tilalom, házkutatás, motozás, lefoglalás, zár alá vétel, rendbírság, elővezetés), emellett egyes esetekben az ügyész (őrizetbe vétel, motozás, lefoglalás, rendbírság, elővezetés), és csak néhány esetben (őrizetbe vétel, motozás, lefoglalás, elővezetés) a nyomozó hatóság jogosultságaként határozza meg. A Javaslat késedelmet nem tűrő esetben megengedi a kényszerintézkedés elrendelő határozat nélküli végzését (házkutatás, motozás, lefoglalás). Ilyenkor azonban utólag be kell szerezni a döntésre jogosult határozatát, és ha ilyen határozat nem születik, a kényszerintézkedés eredménye bizonyítékként nem használható fel. A Javaslat valamennyi kényszerintézkedés fogalmát meghatározza, pontosítja a tartalmukat, és megjelöli az elrendelésre jogosultakat. A Javaslat az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel összhangban újrafogalmazza az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételeit, és a kiváltására egyrészt bevezeti az óvadék intézményét, valamint az útlevél elvételét, másrészt bővíti a lakhelyelhagyási tilalom végrehajtási módozatait. A Javaslat a kényszerintézkedéseket külön fejezetben tartalmazza, ami azonban nem jelenti azt, hogy a kényszerintézkedésekről csak itt van szó. A Javaslat más helyen további kényszerintézkedéseket, illetve eljárási szankciókat tartalmaz az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt előkerítése végett (elfogató parancs), a rend fenntartása érdekében (helyszínről való eltávolíttatás, a tárgyalásról való kiutasítás, kivezettetés, huszonnégy órás őrizet, okozott költség megtérítésére való kötelezés), továbbá konkretizálja a rendbírság alkalmazhatóságát (védő, tanú, szakértő, kiskorú gondozója stb.). Fogalmilag a titkos adatszerzés intézménye is a kényszerintézkedések közé lenne sorolható, hiszen az érintett akarata ellenére történik a foganatosítása. A Javaslat a titkos adatszerzésről, az intézmény sajátosságai miatt külön Címben rendelkezik.

A Javaslat a hatályos Be-től eltérően következetesen végigviszi a szabályozást a kényszerintézkedés elrendelésétől egészen a kényszerintézkedés alá vetett személy konkrét fizikai érintettségéig, vagyis végigköveti a kényszerítés folyamatát, és rendelkezést tartalmaz a testi kényszer alkalmazására is.

I. Cím

Az őrizetbe vétel

A 126-128. §-hoz

Az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása, amely legfeljebb hetvenkét óráig tarthat.

Az őrizetbe vétel csak olyan személlyel szemben rendelhető el, akivel szemben a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja fennáll. További feltétele az őrizetbe vétel elrendelésének, hogy valószínűsíthető legyen az előzetes letartóztatás valamely különös oka. Az előzetes letartóztatás különös okait a Javaslat 129. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. Különös letartóztatási okról rendelkezik katona esetében a Javaslat 480. §, és fiatalkorúak esetében a különös okokon felül egyéb feltételt határoz meg az előzetes letartóztatásra a Javaslat 454. § (1) bekezdése.

A Javaslat fenntartja a jelenlegi helyzetet, miszerint az őrizet tartama hetvenkét óra lehet. Ez idő alatt kell az ügyésznek megállapítania, hogy a terhelttel szemben fennállnak-e az előzetes letartóztatás feltételei, és így indítványozza-e az előzetes letartóztatás elrendelését. Az őrizet tartama alatt kell a bíróságnak határoznia az előzetes letartóztatás elrendelésére vonatkozó indítványról. Ha a bíróság az előzetes letartóztatást nem rendeli el, a terheltet - függetlenül attól, hogy a hetvenkét óra még nem telt el - nyomban szabadon kell bocsátani.

A Javaslat a büntetőeljárás során egyetlen esetben engedi meg a hetvenkét óra túllépését: amikor a bíróság - nyomozási bíróként eljárva - a megkezdett ülést legfeljebb hat napra félbeszakítja, és a terhelt őrizetét a félbeszakítás idejére meghosszabbítja (130. § (4) bek.). Ekkor a terhelt már bírói döntés alapján lesz őrizetben, így ez a megoldás igazodik az Egyezmény elvárásaihoz.

A Javaslat rendelkezik arról, hogy az őrizetbe vétel - ha az eljárás ugyanazon bűncselekmény miatt folyik tovább, mint amely bűncselekmény megalapozott gyanúja a terheltet az őrizetbe vételkor, illetve annak előzetes letartóztatás elrendelése nélküli megszűnésekor terhelte - ismételten csak akkor rendelhető el, ha a körülmények megváltoztak. A körülmények részletes kifejtését a Javaslat kerüli, mert ez a jogalkalmazás során értelmezési nehézségeket támaszthatna. A körülmények megváltozása folytán rendelhető el az ismételt őrizetbe vétel például akkor, ha az eljárás korábbi szakaszaihoz képest olyan új bizonyítékok kerültek elő, amelyek a terhelt letartóztatásához vezethetnek.

Szintén új szabály, hogy az őrizetbe vételt megelőző hatósági fogvatartást - amelyek alatt elsősorban a rendőrségi törvényben felsorolt kényszerítő intézkedések közül az elfogást és az előállítást kell érteni, de ide tartozhat más, személyi szabadságot elvonó intézkedés is - az őrizet tartamába be kell számítani. E rendelkezéssel szükséges ugyanis megakadályozni, hogy a különböző jogcímek miatti fogvatartás összességében meghaladja azt az időtartamot, ameddig még bírói döntés nélkül lehet valaki személyi szabadságát elvonni.

A hatósági fogvatartásnak minősül tehát minden olyan, akár bűnüldöző, akár más hatóság által foganatosított olyan intézkedés, amellyel a intézkedés alá vont személyt személyi szabadságától megfosztják. Nem hatósági fogvatartás tehát az, amely csupán a mozgásszabadságot korlátozza. Az őrizetbe vétel elrendelésére a Javaslat egyaránt felhatalmazza a bíróságot, az ügyészt és a nyomozó hatóságot. A bűnüldözési érdek megköveteli, hogy a nyomozó hatóság is elrendelhesse ezt a kényszerintézkedést, hiszen a legtöbb esetben a bűncselekmény elkövetését a nyomozó hatóság észleli. A Javaslat fenntartja hatályos jogunknak azt a szabályát, hogy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja. Tettenérés akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását szemtanú (az elfogó) jelenlétében valósítja meg. Tettenérés az is, ha az elkövetőt a helyszínről távoztában vagy üldözés után fogják el. A gyakorlatnak kell kialakítania, hogy - figyelemmel a technikai haladásra és a mobilizációs lehetőségek kitágulására - mi tekinthető üldözés során való elfogásnak. A Javaslat továbbfejleszti a hatályos szabályozást, amikor a hozzátartozó vagy más személy értesítési kötelezettségén kívül azt is előírja, hogy a terhelt felügyelet nélkül maradó kiskorú gyermekét, illetőleg az általa gondozott más személyt a gondozás céljából a hozzátartozójának, vagy arra alkalmas intézménynek kell átadni, illetőleg intézkedni kell vagyonának és lakásának biztonságba helyezéséről. A hatályos szabályok ezt ugyanis csak az előzetes letartóztatás elrendelésekor írják elő. Ezeket az intézkedéseket annak kötelessége megtenni, aki előtt az eljárás folyik. Sajátos szabályt tartalmaz a 128. § (3) bekezdése a katonára, mivel őrizetbe vételéről tudomást kell szereznie az elöljárójának is. További rendelkezést a katona őrizetbe vételére a Javaslat 479. §-a tartalmaz.

II. Cím

Az előzetes letartóztatás

A 129. §-hoz

A Javaslat - hasonlóan a többi kényszerintézkedéshez - az előzetes letartóztatás fogalmát is meghatározza.

A jogintézmény alapvető célja a terhelt jelenlétének, illetőleg az eljárás sikerének biztosítása, valamint az, hogy megakadályozza a terheltet a bűncselekmény befejezésében vagy újabb bűncselekmény elkövetésében. A Javaslat ezekre a célokra figyelemmel fogalmazza meg az előzetes letartóztatás elrendelésének különös feltételeit. A Javaslat nem tartja fenn önálló okként a hatályos szabályozás azon rendelkezéseit, miszerint a terheltet a szökés, illetve az elrejtőzés veszélye, valamint szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetése miatt is le lehet tartóztatni. A szökés veszélyét a gyakorlatban mechanikusan állapítják bizonyos tárgyi súlyú bűncselekmények esetében. A Javaslat szerint önmagában a bűncselekmény büntetési tételének alapul vétele nem elegendő az előzetes letartóztatás elrendelésére. Arra kell megalapozott következtetést levonni, hogy a terhelt eljárási cselekményeknél való jelenléte másképp nem biztosítható. Az újrafogalmazott különös okok rendszerében a bűncselekmény tárgyi súlya, illetve a szökés és elrejtőzés veszélye lehet olyan körülmény, amely a (2) bekezdés b) pontja szerinti letartóztatási okot megalapozhatja.

A terhelt ellen folyamatban lévő eljárás alatt újabb bűncselekmény elkövetése esetén nem lehet előrehozott szankció az előzetes letartóztatás: ha az újabb bűncselekmény miatti letartóztatása szükséges, azt el kell rendelni, de a bűnismétlés annak megalapozott feltételezésére is alapot adhat, hogy szabadlábon hagyása esetén újabb, szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt követne el.

A Javaslat 129. §-a (2) bekezdésének c) pontja a hatályos Be. 92. § (1) bekezdésének b) pontját konkretizálja, nem taxatív felsorolást adva a bizonyítás meghiúsításának módozatairól. Ez a rendelkezés áll összhangban a tanúk védelmére vonatkozó szabályokkal is.

A 130. §-hoz

A Javaslat az előzetes letartóztatás elrendelésére - összhangban az európai elvárásokkal - csak a bíróságot jogosítja fel. Erre a vádirat benyújtásáig a nyomozási bíró, azt követően pedig az eljáró bíróság jogosult. A Javaslat 130. §-ának (2) bekezdése a bíróság mérlegelési jogát erősíti, és egyben annak az elvárásnak is megfelel, hogy a szabadságelvonó kényszerintézkedéseket a szabadságkorlátozó intézkedésekkel lehet helyettesíteni. Ez összhangban áll az emberi jogi egyezményekkel, amelyek előírják, hogy a bíróság ne csak formális döntést hozzon, hanem az eljárás addigi adatai alapján érdemben foglaljon állást az előzetes letartóztatás elrendelésének szükségessége kérdésében.

Fenntartja a Javaslat a hatályos szabályozást, amely a magánindítványra üldözendő bűncselekmény esetében magánindítvány előterjesztéséhez köti az előzetes letartóztatás elrendelését, mert a magánindítvány hiánya a büntetőeljárás akadálya.

Az előzetes letartóztatás elrendelésének eljárási szabályait - ha az a vádirat benyújtása előtt történik - a nyomozásról szóló IX. Fejezetnek a nyomozási bíró eljárásáról rendelkező VI. Címe tartalmazza. Új jogintézményként vezeti be a Javaslat a bíróság ülésének a félbeszakítását, és ezzel egyidejűleg az őrizetbe vétel meghosszabbítását. Ez a megoldás azt a kívánalmat segíti érvényre juttatni, hogy a letartóztatásról szóló döntés ne formális legyen. E jogintézmény bevezetése a bíróság megalapozottabb döntését segíti elő.

További letartóztatási okot állapít meg a 327. § (2) bekezdése, amely alapján lehetőség van a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelésére a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel, ha szökésétől, elrejtőzésétől kell tartani.

Az előzetes letartóztatás további, csak a fiatalkorúak elleni, illetve katonai büntetőeljárásban érvényesülő sajátos szabályait a 454. § (1) bekezdése és a 480. § tartalmazza.

A 131. §-hoz

A Javaslat szerint a vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás - hasonlóan a hatályos rendelkezésekhez - a tárgyalás előkészítése során hozott határozatig, legfeljebb azonban egy hónapig tart. A Javaslat az előzetes letartóztatás egy évig terjedő meghosszabbítását a nyomozási bíró, azt követően pedig a megyei bíróság hatáskörébe utalja. Az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy az elrendelt előzetes letartóztatások közel háromnegyede az elrendeléstől számítva négy hónapon belül megszűnik. A Javaslat erre is figyelemmel rendelkezik úgy, hogy a nyomozás során egy hónapon túl a nyomozási bíró az előzetes letartóztatás tartamát alkalmanként - az eddigi két hónap helyett - legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja.

A (2) bekezdés kivételt állapít meg a bizonyítás meghiúsításának veszélye miatt elrendelt előzetes letartóztatás tartamára; nézve: az ezen ok miatt elrendelt kényszerintézkedés legfeljebb az elrendelésétől számított hat hónap elteltéig hosszabbítható meg. Ennek indoka, az, hogy a nyomozó hatóságot és az ügyészt arra serkentse, hogy a bizonyítási eszközöket a lehető legrövidebb időn belül kutassa fel és bizonyítsatosítsa; és ha egyéb letartóztatási ok nem merült fel, csupán amiatt, hogy a bizonyítást esetleg meghiúsítaná, a terhelt előzetes letartóztatásának meghosszabbítása nem indokolt. A tanúvédelmi szabályok kidolgozása lehetővé teszi az ilyen okból elrendelt előzetes letartóztatás tartamának az általános szabályoktól eltérő szabályozását, hiszen mert a Javaslat a tanú védelmére több konkrét előírást is tartalmaz, amely a valóban veszélyeztetett tanú védelmét biztosítja, a terhelt szabadságának elvonása nélkül is.

A (3) bekezdés a meghosszabbítás iránti indítvány érdemi elbírálása érdekében rendelkezik arról, hogy az ügyésznek az indítványt az előzetes letartóztatás lejárta előtt öt nappal kell megtennie.

A Javaslat az előzetes letartóztatás kérdésében eljáró bíróságok határozatai ellen egyfokú jogorvoslatot biztosít, és meghatározza, hogy a jogorvoslat kérdésében melyik bíróság jár el.

Az (5) bekezdés a vádirat benyújtása után elrendelt, illetőleg fenntartott előzetes letartóztatás tartamára állapít meg szabályokat.

Arra az esetre, amikor az ügy harmadfokon - hatályon kívül helyezés folytán - nem fejeződik be, a Javaslat 399. §-ának (6) bekezdése tartalmaz rendelkezést.

A 132. §-hoz

A Javaslat szerint szükséges, hogy a bírósági szakaszban lévő ügyben az előzetes letartóztatásban lévő töltő vádlott fogvatartásának indokoltságát meghatározott időközönként felülvizsgálják. Ennek érdekében úgy rendelkezik úgy, hogy az előzetes letartóztatás indokoltságát hat havonta felül kell vizsgálni. Az első felülvizsgálatra az első fokú bíróság, a második felülvizsgálatra a másodfokú bíróság, az ezt követő hathavonkénti felülvizsgálatra pedig az a bíróság jogosult, amely előtt az eljárás folyik. A (3) bekezdés az előzetes letartóztatás tartamára abban az esetben tartalmaz abszolút felső határt, amikor az előzetes letartóztatás elrendelésétől három év eltelt anélkül, hogy az ügyben nem jogerős ítélet született volna.. Ez alól kivétel, ha az ügyben harmadfokú bírósági eljárás van folyamatban, vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás folyik.

A Javaslat szerint ennél hosszabb ideig nem lehet kitenni a terheltet annak, hogy bizonytalan legyen a sorsát illetően. Ez a rendelkezés egyben az eljáró nyomozó hatóságot, ügyészt és bíróságot is gyorsabb ügyintézésre készteti, összhangban a 136. § (1) bekezdésében meghatározottakkal.

A 133. §-hoz

A 133. § a bíróságot kötelezi arra, hogy az előzetes letartóztatás megszüntetése iránti indítványt érdemben megvizsgálja, és elbírálja. Ez alól csupán abban az esetben enged kivételt, ha az előzetes letartóztatás elrendelésétől vagy meghosszabbításától számítva a három hónapon belül benyújtott-beadott ismételt indítvány nem hivatkozik új körülményre nem hivatkozik.

Az előzetes letartóztatás tárgyában hozott legutolsó bírói döntést követően három hónap elteltével előterjesztett szabadlábra helyezés iránti kérelem nem utasítható el indokolás nélkül:; a Javaslat a három hónapot olyan hosszabb időtartamnak tekinti, amely a bírói felülvizsgálatot/konrollt szükségessé teszi a terhelt, illetőleg a védő védelem kérésére-indítványára.

A 134. §-hoz

A 134. § az előzetes letartóztatás elrendelése után a vádirat benyújtásáig a nyomozó hatóságot, a vádirat benyújtását követően pedig a bíróságot kötelezi a 128. §-ban írott intézkedések megtételére.

A 135. §-hoz

A Javaslat - az európai normákkal összhangban - az előzetes letartóztatás végrehajtásá/ra/nak helyéül a büntetés-végrehajtási intézeteket határozza meg jelöli ki. A Kivételt a (2) bekezdés állapít meg, e mely szerint lehetőség nyílik az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdában történő végrehajtására is, a nyomozás során kivételesen, bírósági határozat alapján legfeljebb harminc napig, az ügyész rendelkezése alapján pedig kétszer, alkalmanként tizenöt nap tartamban. E kivétel indoka csak az olyan eljárási cselekmény elvégzése lehet, amelynél a terhelt személyes jelenléte szükséges, és azt a büntetés-végrehajtási intézet székhelyén nem lehet elvégezni, illetőleg azt olyan helyen kell megtartani, a/hol/va a vádlott szállítása z utazás és ahol a cselekmény elvégzése egy nap alatt nem biztosítható. Az előzetes letartóztatásban lévő személyek jogait és kötelezettségeit a büntetés-végrehajtási/büntetésvégrehajtási jogszabályok tartalmazzák részletesen, ezért az eljárási törvényben elegendő e jogszabályokra utalni.

A (4) bekezdés rendelkezése garanciális jelentőségű, a védelemre vonatkozó rendelkezésekből alapelvéből fakad. Új rendelkezése a Javaslatnak, hogy a külföldi állampolgárságú letartóztatott esetén a konzuli tisztviselőt is felhatalmazza a vele való érintkezésre.

A 136. §-hoz

A 136. § (1) bekezdése az eljárás soronkívüliségéről/kívüliségéről tartalmaz rendelkezéstik az előzetes letartóztatásban lévő terhelt esetében, ez amely vonatkozik mind az előkészítő, mind a bírósági szakaszra. A (2) bekezdés az előzetes letartóztatás megszűnésének eseteit sorolja fel. A megszűnés egyes eseteinek egy része arra van tekintettel, hogy az eljárás - a vádemelés elhalasztásánál időlegesen - lezárul, más része pedig arra, hogy az előzetes letartóztatás feltételrendszerében (tartam, elrendelés oka) változás történt.

A (3) bekezdés - a hatályos szabályozással egyezően - az ügyész számára is biztosítja az előzetes letartóztatás megszüntetésének lehetőségét a vádirat benyújtásáig.

III. Cím

A lakhelyelhagyási tilalom

A 137. §-hoz

A Javaslat a lakhelyelhagyási tilalom jogintézményének gyakoribb alkalmazása, az előzetes letartóztatásnak e kényszerintézkedéssel való felváltása érdekében tartalmaz új szabályozást.

Ennek érdekében meghatározza a lakhelyelhagyási tilalom fogalmát, és pontosítja a tartalmát. Így a hatályos szabályozáshoz képest, amely csak a szorosan vett lakóhely elhagyásának tilalmáról rendelkezik, a Javaslat differenciáltabban fogalmazza meg a jogintézmény tartalmát azáltal, hogy meghatározott területi körzet elhagyásának megtiltására is lehetőséget ad. A terület vagy körzet ugyanis szűkebb fogalom, mint a közigazgatási egységet képező lakóhely. Így az új szabályozással arra is mód nyílik, hogy a bíróság a lakhelyelhagyási tilalmat, a terhelt szabad mozgásának korlátait a lakóhelye és a munkahelye közötti útvonal figyelembe vételével határozza meg. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest pontosabban fogalmazza meg az elrendelésének feltételeit, kerüli azonban az indokolatlan felsorolást. Abból indul ki, hogy az előzetes letartóztatással elérni kívánt azon cél, hogy a terhelt jelenléte biztosított legyen, bizonyos ügykategóriákban a lakhelyelhagyási tilalommal is elérhetőnek látszik. A Javaslat e kényszerintézkedés elrendelését a bíróság hatáskörébe utalja. Ennek egyik oka, hogy az előzetes letartóztatás alternatíváját jelenti, a másik oka pedig, hogy egyes esetekben - a házi őrizetben végrehajtott formája - a terhelttel szemben alkalmazott szabadságelvonásnak is tekinthető.

A Javaslat megfogalmazza a lakhelyelhagyási tilalom végrehajtásának egyes szabályait. Így előírja, hogy a kényszerintézkedés végrehajtását a rendőrség ellenőrzi. A bíróság előírhatja a terhelt részére a rendőrségen való időközönkénti jelentkezést, és más, a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító korlátozásokat is elrendelhet.

A 137. § (4) bekezdése a lakhelyelhagyási tilalom egyik formájaként rendelkezik a házi őrizetről. A házi őrizet tartalmát az elrendelő bíróság határozza meg. A házi őrizet legszigorúbb módja az az eset, amikor annak végrehajtását a rendőrség folyamatos őrzéssel biztosítja. A Javaslat nem teszi kötelezővé a folyamatos őrzést. A házi őrizet végrehajtásának részletes szabályait a 602. § (2) bekezdésének i) pontja alapján az igazságügy-miniszter a belügyminiszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben rendeletben fogja szabályozni.

A 138. §-hoz

A Javaslat 138. §-ának (1)-(2) bekezdése a lakhelyelhagyási tilalom tartamát, illetve a fenntartására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A (3) bekezdés a házi őrizet elrendelése esetén a lakhelyelhagyási tilalom fenntartására az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó rendelkezések alkalmazását írja elő, figyelemmel arra, hogy a lakhelyelhagyási tilalom e szigorúbb formája lényeges szabadságkorlátozással jár.

A 139. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy a lakhelyelhagyási tilalom megszegése esetén a bíróság milyen szankciókat alkalmazhat. Ha annak feltételei továbbra is fennállnak, a terhelt előzetes letartóztatását rendelheti el, kisebb súlyú esetekben pedig rendbírsággal sújthatja a terheltet. Mivel a Javaslat a lakhelyelhagyási tilalom tartalmát jelentősen szigorítja, lehetőséget kell teremteni arra, hogy a terhelt kérje a lakhelyelhagyási tilalom korlátozását. A Javaslat ilyen kérelem előterjesztésére akkor biztosít lehetőséget, ha a tilalom korlátozását a terhelt munkahelyén való megjelenése, vagy más nyomatékos ok indokolja. A (3)-(5) bekezdés - összhangban az előzetes letartóztatásra vonatkozó hasonló szabállyal - a lakhelyelhagyási tilalom megszűnéséről, illetve megszüntetéséről rendelkezik.

IV. Cím

Az ideiglenes kényszergyógykezelés

A 140-144. §-hoz

Az ideiglenes kényszergyógykezelés - ugyanúgy mint az előzetes letartóztatás - a terhelt személyi szabadságát vonja el. A Javaslat ezért az elrendelésére, fenntartására, illetve felülvizsgálatára irányadó eljárást, a döntési jogosultságot az előzetes letartóztatásra vonatkozó rendelkezések szerint szabályozza.

Az ideiglenes kényszergyógykezelés alkalmazásának célja és feltételei azonban az előzetes letartóztatásétól eltérőek. Az ideiglenes kényszergyógykezelésnek kettős célja van, egyrészt a beteg személy megfelelő gyógykezelése, másrészt újabb társadalomra veszélyes cselekmény elkövetésének megakadályozása.

Az ideiglenes kényszergyógykezelésnek kóros elmeállapotú terhelttel szemben akkor van helye, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. A kóros elmeállapot megállapítása mindig orvosszakértői vizsgálattól függ, amely megelőzi az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelését. Kényszergyógykezelést személy elleni erőszakos, vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben lehet elrendelni, ha tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, és büntethetősége esetén egy évnél súlyosabb szabadságvesztést kellene kiszabni vele szemben (Btk. 74. § (1) bek.). Ebből következik, hogy az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelésének is csak személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén, és akkor van helye, ha tartani lehet attól, hogy a terhelt hasonló bűncselekményt fog elkövetni. (Az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése időpontjában nyilvánvalóan nem lehet a büntethetőség esetén való büntetéskiszabásra következtetni.)

Hasonlóan az előzetes letartóztatáshoz, az előfeltételek megléte esetén sem kötelező az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése. A bíróság a döntésénél azt mérlegeli, hogy az előfeltételek alapján megalapozottan lehet-e a kényszergyógykezelés majdani elrendelésére következtetni. Az ideiglenes kényszergyógykezelés alkalmazása fogalmilag kizárja, hogy vele egyidejűleg előzetes letartóztatást is végrehajtsanak, ezért ilyenkor az utóbbit nyomban meg kell szüntetni.

Az ideiglenes kényszergyógykezelést az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) kell végrehajtani. A bíróság rendelkezése alapján ugyancsak az IMEI-ben kell végrehajtani az előzetes letartóztatást, ha az ideiglenes kényszergyógykezelés feltételei nincsenek meg, de az előzetes letartóztatott pszichiátriai kezelése szükséges.

A 145. §-hoz

A két jogintézmény alkalmazásának feltételei és célja közötti eltérés miatt különbség van az előzetes letartóztatás megszűnésének és az ideiglenes kényszergyógykezelés megszűnésének okai között. Ha az ideiglenes kényszergyógykezelés feltételei fennállnak, fogalmilag kizárt, hogy a vádemelést mellőzzék, vagy elhalasszák. Ugyancsak az ideiglenes kényszergyógykezelés sajátosságai indokolják, hogy a Javaslat - eltérően az előzetes letartóztatástól - a három év leteltéhez nem fűz jogkövetkezményt. Az ideiglenes kényszergyógykezelésről való bírói döntést mindig orvosszakértői vizsgálat, illetve vélemény előzi meg. A személy elmeállapotát nem lehet határidőtől függővé tenni. Természetesen, ha befejeződik az eljárás, ez kizárja az ideiglenes kényszergyógykezelés további folytatását is.

V. Cím

Az útlevél elvétele

A 146. §-hoz

Az útlevél elvétele az eljárás során bármikor, de csak a terhelttel szemben, a bíróság rendelkezésére alkalmazható. Az előzetes letartóztatás és az ideiglenes kényszergyógykezelés a terhelt személyi szabadságát elvonja, míg a lakhelyelhagyási tilalom a terhelt mozgási szabadságát korlátozza. Az előzetes letartóztatás és az ideiglenes kényszergyógykezelés elrendelése fogalmilag kizárja, hogy a terhelt külföldre mehessen, ezért ilyenkor az útlevél elvétele önálló tartalommal nem bír, csak járulékosan jön szóba, amit az elővigyázatosság indokol. Hasonló a helyzet a lakhelyelhagyási tilalom esetében, ugyanis a lakhelyelhagyási tilalmat csak az ország határain belüli lakóhelyre nézve lehet elrendelni. Itt azonban az útlevél elvételének önálló tartalma van, mert a lakhelyelhagyási tilalom nem vonja el, csak korlátozza a terhelt személyi szabadságát, tehát a tilalom önmagában nem akadályozza meg, hogy a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló - a tilalmat megszegve - külföldre távozzék.

Az útlevél elvételét a bíróság elrendelheti önállóan is, ha három évi vagy annál súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény gyanúja miatt folyó eljárásban a terhelt jelenlétének biztosítása végett ezt szükségesnek tartja. A vádirat benyújtása előtt erre az ügyész tesz indítványt. A Javaslat kétféle irányban tér el a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvény igazgatási természetű normáinak tartalmától. A külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvény egyrészt csak a szándékos és a három évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt tekinti a külföldre utazást kizáró körülménynek, másrészt ilyenkor kötelezően előírja az útlevél visszavonását. A Javaslat méltányossági megfontolásból lehetőséget ad arra, hogy az útlevél elvétele után a terhelt eseti engedéllyel külföldre utazzék. A bíróság az útlevél elvételéről rendelkezik, ennek végrehajtására a lefoglalásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az útlevél visszaadásáról kell rendelkezni, ha az elvétel oka megszűnt, vagy az eljárást befejezték, feltéve, hogy más jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik.

VI. Cím

Az óvadék

A 147-148. §-hoz:

A Javaslat bevezeti az óvadék intézményét, amely arra hivatott, hogy a törvényi keretek között reális alternatívája legyen az előzetes letartóztatásnak. Az eljárási érdekek biztosítása és a személyi szabadság fokozott tisztelete közötti egyensúly alapvetően függ attól, hogy milyen választéka van az alkalmazható intézményeknek. Az előzetes letartóztatásnak a hatályos szabályozásban egyetlen alternatívája van, a lakhelyelhagyási tilalom, amely a jelenlegi formájában azonban nem reális alternatíva. A Javaslat amellett, hogy igyekszik hatékonyabban kialakítani a lakhelyelhagyási tilalom szabályait, új intézményként rendelkezik az óvadékról.

A Javaslat szerint óvadékot az eljárás során bármikor, a terhelt vagy helyette más ajánlhat fel, és a felajánlott óvadék elfogadását a terhelt vagy védője indítványozhatja. A Javaslat nem korlátozza azoknak a körét, akik a terhelt helyett az óvadékot felajánlhatják. A felajánlók körének korlátozása önmagában nem oldaná meg azokat az aggodalmakat, amelyek a felajánlott pénz eredetéhez fűződnek. Az óvadék elfogadásáról, és annak összegéről a bíróság dönt. Az óvadék elfogadása az előzetes letartóztatást helyettesíti. A Javaslat el kívánja kerülni, hogy az óvadék a vagyoni helyzettől függő kiváltság legyen, ezért nem határozza meg sem a legalacsonyabb, sem a legmagasabb összegét; viszont előírja, hogy nemcsak a bűncselekmény súlyához kell igazítani az óvadék összegét, hanem a terhelt személyi és vagyoni helyzetéhez is. A Javaslat ugyanezen meggondolásból lehetővé teszi, hogy a terhelt helyett más is felajánlhassa az óvadékot. A Javaslat nem minden bűncselekmény és az előzetes letartóztatás nem mindegyik feltétele esetében teszi lehetővé az óvadékot; nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény esetében, és csak az eljárási cselekményen való jelenlét biztosítékaként lehet helye óvadéknak.

A Javaslat óvadékként a készpénzen kívül más vagyontárgyat nem tart elfogadhatónak. A készpénzt a bíróságon kell letenni.

Az óvadék kezdeményezése nem eredhet a nyomozó hatóságtól, az ügyésztől, illetőleg a bíróságtól. A bíróság dönt az előzetes letartóztatás kérdésében, és - ha van ilyen felajánlás - az óvadék elfogadásáról, és annak összegéről. A döntést megelőzően a bíróság ülésen hallgatja meg az ügyészt, a terheltet, a védőt, valamint azt, aki az óvadékot felajánlotta. A Javaslat az óvadék összegének értékvesztésére vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést, amiből az következik, hogy az értékvesztés önmagában az elfogadott óvadékba vetett bizalmat nem rendíti meg. A Javaslat szerint csak a terhelt utóbb tanúsított magatartása értékelteti át az óvadék alapjául szolgált helyzetet. A Javaslat nem rendelkezik arról, hogy az óvadék elutasítása esetén mi történik. Ilyenkor a bíróság vagy elrendeli a terhelt előzetes letartóztatását, vagy a már elrendelt előzetes letartóztatást nem szünteti meg. Az előbbi esetben a bíróság az előzetes letartóztatás elrendelésről hoz határozatot, míg az utóbbi esetben a terhelt szabadlábra helyezési kérelmét elutasítja. Mindkét esetben fellebbezésnek van helye az általános szabályok szerint. Az óvadék elutasítása esetén, ha újabb körülmény merül fel, az elfogadás iránti indítvány ismét előterjeszthető. Az óvadék elfogadása esetén a bíróság a terhelt előzetes letartóztatását nem rendeli el, illetve azt megszünteti, és egyidejűleg lakhelyelhagyási tilalomról, valamint a terhelt útlevelének elvételéről rendelkezhet. E határozat ellen az ügyész fellebbezéssel élhet.

Ha az óvadék nem bizonyul megfelelőnek, és az óvadék mellett szabadlábon levő terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére indokolatlanul nem jelenik meg, vagy utóbb az előzetes letartóztatásnak más oka is felmerül, a terhelt előzetes letartóztatását rendelheti el a bíróság. Az előbbi esetben - ha az előzetes letartóztatást elrendelték - az óvadékot letevő elveszti a jogát az óvadék összegére. Egyébként az óvadék összege a letevőnek visszajár, ha a terheltet akár ugyanazon, akár más ügyben letartóztatták, az ügyész a nyomozást megszüntette, a vádemelést mellőzte vagy elhalasztotta, a bíróság az eljárást jogerős ítélettel vagy megszüntető végzéssel befejezte. Ha a bíróság a vádlottat végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, az óvadékot akkor lehet visszaadni, ha a büntetés végrehajtását megkezdték.

VII. Cím

A házkutatás, a motozás és a lefoglalás

A 149. §-hoz:

A házkutatás a személynek a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogát sérti. A Javaslat a magánlaksértés bűncselekményének fogalmát felhasználva határozza meg azokat a helyeket, amelyek átkutatása a házkutatás tartalma alá esik, és értelmező szándékkal nevesíti a magánlakás fogalma alá tartozó helyen elhelyezett járművet, aminek (hasonlóan, mint p.o. bármely ugyan ilyen helyzetben lévő bútornak) átkutatása ugyancsak házkutatásnak minősül. Ezzel a Javaslat eltér a hatályos szabályozástól, mivel nem általánosan tekinti házkutatásnak a jármű átkutatását. A magánlakás fogalma alá tartozó helyen kívül lévő és valamely személy rendelkezése alatt álló jármű átvizsgálása a Javaslat szerint motozásnak minősül.

A házkutatás célja az elkövető kézre kerítése, vagy a bűncselekmény nyomainak, illetőleg tárgyi bizonyítási eszköznek a megtalálása. A házkutatás irányulhat a terhelten kívül bárki más házijoga ellen is, ezért a Javaslat több rendelkezést tartalmaz az érintett jogainak biztosítása végett. Garanciális rendelkezése a Javaslatnak, hogy ha a házkutatás konkrét tárgy megtalálására irányul, és ezt felszólításra az érintett átadja, a házkutatás nem folytatható, de a házkutatásnak helye van előre nem konkretizálható, fajlagosan és szám, mérték alapján nem meghatározható tárgyak megtalálása végett is. A házkutatás kiterjedhet a végrehajtása során előkerülő egyéb dolgokra is. Ha az érintett vagy a megbízottja nincs jelen, érdekei védelmére képviselőt kell kirendelni.

A Javaslat garanciális okból előírja, hogy közjegyzői és ügyvédi irodában csak a bíróság jelenlétében végezhető házkutatás, és az ott levő iratok tartalmát a házkutatás során csak a bíróság ismerheti meg. A házkutatást a bíróság rendelheti el, de a végrehajtásához a nyomozó hatóságot veheti igénybe. A nyomozó hatóság és az ügyész a bíróság határozata nélkül is végezhet házkutatást, ha a késedelem a házkutatás célját veszélyeztetné. Ebben az esetben a bíróság határozatát utólag be kell szerezni. Ha a bíróság a házkutatás utólagos elrendelésére vonatkozó indítványt elutasítja, a házkutatás eredménye bizonyítékként nem használható fel.

A 150. §-hoz:

A motozás olyan kényszerintézkedés, amelynek célja bizonyítási eszköz megtalálása. Motozást a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság rendelhet el. A motozás az érintett személy testére, a rajta, a nála, illetve a rendelkezése alatt lévő dolgokra terjed ki. A Javaslat - hasonlóan a házkutatáshoz - a motozásnál is garanciális szabályként fogalmazza meg, hogy ha az érintett a keresett tárgyat előadja, a motozás tovább nem folytatható. A motozás természetéhez tartozik, hogy azt csak az érintettel azonos nemű személy végezheti, és más nemű személy nem lehet jelen. E szabály alól kivétel a motozásnál közreműködő orvos. A Javaslat a motozásnak az érintettre gyakorolt közvetlen kihatása miatt lehetővé teszi, hogy - ha a nyomozás érdekeit ez nem veszélyezteti - jelen legyen a már a helyszínen tartózkodó, az érintett által megnevezett személy. Az érintett által megnevezett személy lehet az érintettől eltérő nemű is.

A 151-152. §-hoz

A házkutatás, a motozás útján vagy egyéb módon előkerült ingó dolog az eljárás szempontjából lehet bizonyítási eszköz, lehet törvény alapján elkobozható és lehet olyan is, amelynek birtoklása jogszabályba ütközik. A dolog e tulajdonságaiból eredő teendők akkor végezhetők el, ha a dolog meglelésén túlmenően a meglétét is biztosítják, erre szolgál a lefoglalás intézménye.

A Javaslat a lefoglalásról való döntési jogosultságra és a lefoglalással érintett dolgokra vonatkozó szabályozással a különböző érdekek közötti összhang megteremtésére törekszik. A lefoglalást a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság rendeli el, de egyes iratok lefoglalásának elrendelésére csak a bíróság jogosult. A Javaslat abból indul ki, hogy egyes iratok tartalmát a lefoglalást engedélyező döntés meghozataláig ne ismerhesse meg az, akinek érdekében áll a lefoglalás, vagyis az ügyész, illetve a nyomozó hatóság. Ezzel lehet biztosítani, hogy valós értelme legyen annak a rendelkezésnek, miszerint a terhelt és a védő között váltott írásbeli közlések, illetve a védőnek az ügyre vonatkozó feljegyzései nem foglalhatók le, továbbá így lehet elérni, hogy ha a lefoglalást a bíróság nem engedélyezi, az irat tartalma ne legyen latens módon sem az eljárás tárgya.

A közjegyzői vagy ügyvédi irodában végezhető házkutatás szabályozását egészíti ki, és teszi teljessé az, hogy az itt talált iratok lefoglalásának elrendelésére is csak a bíróság jogosult. Ugyancsak a bíróság jogosult a sajtótermék szerkesztőségének iratai, a címzettnek még nem kézbesített postai és távközlési küldemény, valamint az olyan irat lefoglalásának elrendelésére, amelynek megvizsgálásához a birtokosa nem járult hozzá. A nyomozó hatóság ezeket a dolgokat késedelmet nem tűrő esetben őrzésbe veheti. A Javaslat nem tartja lefoglalhatónak a védelem elkülönült bizonyítási érdekeinek tiszteletben tartása miatt a terhelt és a védő között váltott írásbeli közléseket és a védőnek az ügyre vonatkozó feljegyzéseit. Ugyancsak nem foglalhatók le a terhelt és a tanúvallomás/tanuvallomás megtagadására jogosult között váltott írásbeli közlések és az olyan iratok, melyek tartalmára a tanúvallomás/tanuvallomás megtagadható, feltéve, hogy azokat a tanúvallomás/tanuvallomás megtagadására jogosult személy őrzi. Ha a tanúvallomás/tanuvallomás a 82. § (1) bekezdés c) pontja alapján lenne megtagadható, a korlátozás kiterjed azokra az iratokra és más dolgokra is, amelyeket az ilyen személy a hivatali helyiségében őriz. A lefoglalás alóli mentesség utóbbi esetei nem alkalmazhatók, ha a tanúvallomás/tanuvallomás megtagadására jogosult személlyel szemben társtettesség, részesség, bűnpártolás vagy orgazdaság gyanúja merült fel, valamint ha a lefoglalandó dolog a bűncselekmény eszköze.

A 153-154. §-hoz

A Javaslat az irat birtokosának több garanciát biztosít. A Javaslat általános érvényű rendelkezése szerint az irat lefoglalásakor gondoskodni kell arról, hogy a tartalma illetéktelen személy előtt rejtve maradjon. Az irat birtokosa hozzájárulásának hiányában az iratba a lefoglalást végző nem tekinthet be, és ha az irat eredeti példányára már nincs szükség, azt kérésre vissza kell adni.

A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest részletesebben rendelkezik a lefoglalt dolog kezeléséről, megőrzéséről, annak érdekében, hogy a lefoglalás céljai biztosítva legyenek.

A 155. §-hoz

A Javaslat változtat a Be.-nek a lefoglalás megszüntetése esetére vonatkozó rendelkezésein. A lefoglalást meg kell szüntetni, ha arra az eljárás érdekében már nincs szükség, és főszabályként a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetése előtt a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja. A tulajdonjog kétséget kizáró igazolására - értelemszerűen - a polgári jog szabályai irányadók. A Javaslat a főszabály alól kivételeket és ezzel együtt a kiadás sorrendjét állapítja meg arra nézve, ha a tulajdonjog igazolása kétséget kizáró módon nem történik meg, illetőleg nincs a kiadás iránt alaposnak látszó igény. Legvégül annak kell kiadni, akitől a dolgot lefoglalták. A terheltnek a lefoglalt dolgot azonban csak akkor lehet kiadni, ha az előbbi sorrend alapján a dolog kiadása nem lehetséges.

Ha a dolog birtoklása jogszabályba ütközik, nem a lefoglalást kell megszüntetni, hanem külön jogszabályban meghatározott módon kell eljárni. A dolog az állam tulajdonába kerül, ha kétségtelen, hogy a dolog tulajdonjoga az igényt bejelentők egyikét sem illeti meg, de annak kiléte nem állapítható meg, akit megillet. Ha utóbb ez a személy jelentkezik, kérheti a dolog kiadását, illetve az értékesítésből származó ellenértéket.

Ha a lefoglalt dologra senki sem tart igényt, és az értéktelen, meg kell semmisíteni.

A 156-157. §-hoz

A bíróságnak a lefoglalt dolog értékesítéséről kell rendelkeznie, ha a kiadás iránt senkinek nincs igénye, és a dolog gyors romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan. Emellett a Javaslat a bíróságnak biztosít lehetőséget arra, hogy a lefoglalt dolog értékesítéséről rendelkezzék, ha a kiadás iránt nincs senkinek igénye, és a dolog tartása az értékével arányban nem álló, azt meghaladó költséggel járna, vagy a dolog értéke jelentősen csökkenne.

A Javaslat a hatályos szabályozással egyezően rendelkezik arról, hogy a terheltnek kiadandó lefoglalt dolgot minek érdekében és milyen feltételek mellett lehet visszatartani.

A 158. §-hoz

A Javaslat a házkutatás, a motozás és a lefoglalás végzésével szembeni elvárásként fogalmazza meg az érintett kíméletét, a magánéletének a büntetőeljárással össze nem függő körülményei nyilvánosság elé tárásának és a szükségtelen károkozásnak a kerülését. Az érintett kíméletével összefüggésben a Javaslat meghatározza, hogy rendszerint a nap mely részében kell ezeket a kényszerintézkedéseket végezni.

Aki megtagadja a keresett dolog átadását, attól azt házkutatással vagy motozással meg lehet szerezni (152. § (1) bek.). Aki a házkutatást, a motozást vagy a lefoglalást akadályozza, annak tűrésére kötelezhető, és a terhelt kivételével rendbírsággal sújtható.

VIII. Cím

A zár alá vétel

A 159. §-hoz

A zár alá vétel vagyonelkobzás, illetve vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés, valamint a polgári jogi igény kielégítése alapjának biztosítására szolgál. A zár alá vétel a terhelt rendelkezési jogát függeszti fel, elrendelhető a terhelt vagyonának egészére, meghatározott részére vagy egyes vagyontárgyára, és elrendelése esetén intézkedni kell a közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzéséről. A zár alá vétel elrendelésének nincs kötelező esete. A zár alá vételt a bíróság rendelheti el hivatalból, illetve indítványra. Vagyonelkobzás biztosítása végett zár alá vétel elrendelésének akkor van helye, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelynek elkövetőjével szemben a Btk. vagyonelkobzás alkalmazását teszi lehetővé. Polgári jogi igényt a sértett mint magánfél és az ügyész érvényesíthet. A bíróságot az indítványok nem kötik, de a Javaslat nem tér el attól a hatályos rendelkezéstől, miszerint a magánfél által érvényesített polgári jogi igény biztosítása végett csak a magánfél indítványára van helye zár alá vétel elrendelésének. Az előfeltételek valamelyikének megléte mellett a zár alá vétel elrendeléséhez szükséges, hogy fennálljon/fennáljon a kielégítés meghiúsításának (az elidegenítésnek vagy elrejtésnek) a veszélye. A bíróság ez utóbbit fogja mérlegeli a döntésében.

A zár alá vételt fel kell oldani, ha elrendelésének feltételei már nem állnak fenn. A Javaslat a zár alá vétel feloldásának/felodásának új okaként fogalmazza meg azt az esetet, amikor a zár alá vételt meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget letétbe helyezték. A Javaslat határidőt szab a polgári jogi igény megítélése esetén a végrehajtás kérésére, a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása esetén pedig az igény érvényesítésére, amelynek elmulasztása esetén a zár alá vételt fel kell oldani.

A 160. §-hoz

A Javaslat új intézményként vezeti be a biztosítási intézkedést. Ennek célja az, hogy a zár alá vétel lehetőségét biztosítsa, figyelemmel arra, hogy a zár alá vételt bíróság rendelheti el, és érvényesüléséhez a közhitelű nyilvántartásba való bejegyzés szükséges. A biztosítási intézkedés a terhelt ingó és ingatlan vagyona, vagyoni jogot megtestesítő értékpapírjai, gazdálkodó szervezet vagyonából megillető üzletrésze feletti rendelkezési jogának átmeneti, ideiglenes jellegű korlátozása. Biztosítási intézkedést a nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész alkalmazhat, ha a zár alá vétel feltételei fennállnak, és a terhelt a dolog elrejtését, rendelkezési jogának átruházását, elidegenítését megkísérli. A biztosítási intézkedés végrehajtásához az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a lefoglalás szabályait alkalmazza, vagy a hatáskörükbe tartozó intézkedés megtétele érdekében a 61. és a 71. § alapján a helyi önkormányzat jegyzőjét vagy más hatóságot bízhat meg, illetőleg egyéb szerveket kereshet meg.

A biztosítási intézkedés jellegéből következik, hogy az nemcsak azzal a személlyel szemben alkalmazható akinek a zár alá vétel a rendelkezési jogát felfüggesztené, hanem azzal szemben is, aki a terhelttel a zár alá vétel meghiúsítása céljából létesít kapcsolatot, vagy ennek veszélye fennáll.

A Javaslat szerint a biztosítási intézkedés ideiglenes jellegű, csak arra szolgálhat, hogy a zár alá vételt ne lehessen meghiúsítani. Ezért a végrehajtására tett intézkedéseket követően a zár alá vétel elrendelését haladéktalanul indítványozni kell.

IX. Cím

Az eljárás rendjének biztosítása

A 161. §-hoz

A rendbírság az eljárás rendjének fenntartása vagy az eljárási kötelezettség teljesítése végett, a törvényben meghatározott esetekben alkalmazható. A Javaslat a hatályos szabályozáshoz képest a kiszabható rendbírság alsó határát kis mértékben, a felső határát jelentősen megemeli, és a rendbontás, illetve a kötelezettségszegés súlyosságához vagy ismételtségéhez mérten kétféle felső határt állapított meg. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a rendbírság - a mai viszonyok között - érzékelhető módon töltse be feladatát. Ezzel együtt jár/együttjár az is, hogy a Javaslat rendelkezést tartalmaz a rendbírság kiszabásakor figyelembe veendő körülményekre. A rendbírság kiszabására a bíróság és az ügyész jogosult, az ellene bejelentett jogorvoslat halasztó hatályú.

A 162. §-hoz

Az elővezetés a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések legenyhébb formája, elrendelésére a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság jogosult. A Javaslat - hasonlóan a rendbírsághoz - külön határozza meg azokat az eseteket, amikor elővezetésnek lehet helye. Az elővezetést főszabályként a rendőrség hajtja végre, de az elővezetés végrehajtására a hatáskörében és illetékességi területén eljáró más nyomozó hatóság is jogosult Az elővezetés végrehajtása során szükség esetén kényszer is alkalmazható. A kíméletes eljárás iránti igénnyel összefüggésben a Javaslat meghatározza, hogy rendszerint a nap mely részében kell az elővezetést végrehajtani. Az elővezetés enyhébb formája, amikor az elrendelő a megalapozott feltevése folytán úgy rendelkezik, hogy nem kell a rendőrségnek az érintettet a meghatározott időpontra a megadott helyre kísérnie, elegendő, ha az útbaindulását ellenőrzik.

Katona elővezetését a rendőrség nem foganatosítja. Ha ilyen személy elővezetése szükséges, a végrehajtás végett az elővezetendő elöljáróját/előljárót kell megkeresni.

A 163. §-hoz

A kényszerintézkedés elrendelésével önmagában nem mindig lehet elérni a kívánt célt. A kényszerintézkedés (pl.:p.o. házkutatás, motozás, elővezetés) végrehajtása során az érintett fizikai kényszerítése is szükséges lehet, és ezért garanciális jellegű annak előírása, hogy a végrehajtó számára milyen eszközök vannak biztosítva. A hatályos szabályozás megadja a kényszerítés lehetőségét, de a kényszerítés módjáról, az alkalmazható kényszerfajtákról nem szól. Nem szól a hatályos törvény a kényszerfoganatosítókról sem. Az Rtv. és a büntetés-végrehajtási/büntetésvégrehajtási szervezetről szóló 1995. évi CVII. törvény tartalmazzák a testi kényszert és annak módjait, azonban a hatályos rendelkezések szerint kétséges lehet, hogy e jogszabályok alapján lehet-e ezeket valamely eljárási cselekmény, illetve a bizonyítási eljárás biztosítása végett alkalmazni.

A Javaslat pótolja ezt a hiányt, és egyértelművé teszi, hogy az eljárási cselekmény biztosítása, vagy bizonyítási cselekmény foganatosítása érdekében a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság testi kényszer alkalmazásáról rendelkezhet, amelynek foganatosítására elsősorban a rendőrséget kell igénybe venni. A Javaslat e felhatalmazása után a testi kényszer mibenléte (pl.: megfogás, lefogás, ellökés) az erre vonatkozó külön jogszabályokból állapítható meg.

A Javaslat biztosítja, hogy a bírósági eljárási cselekménynél jelen lévő büntetés-végrehajtási/büntetésvégrehajtási őr kivételesen igénybe vehető legyen testi kényszer alkalmazására, de csak abban az esetben, ha az nem valamely bizonyítási cselekmény érdekében történik.

MÁSODIK RÉSZ

IX. FEJEZET

A NYOMOZÁS

A nyomozás a büntetőeljárás rendszerinti első szakasza, amely a bűncselekmény elkövetésének és az elkövető személyének megállapítására, valamint a bírósági eljárásban felhasználható bizonyítási eszközök felkutatására irányul.

A nyomozási szakaszt nélkülöző büntetőeljárás kivételes. A Javaslat szerint nem mindig előzi meg a bírósági szakaszt nyomozás a magánvádra folytatott eljárásban.

A Javaslat a nyomozó hatóság, az ügyész és a nyomozási bíró eljárásának rendezésével határozza meg a nyomozás szabályait. A IX. Fejezet hat Címben szabályozza a nyomozási eljárást. (I. Cím Általános rendelkezések, II. Cím A büntetőeljárás megindítása, III. Cím A nyomozás lefolytatása, IV. Cím Jogorvoslat a nyomozás során, V. Cím Bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés, VI. Cím A nyomozási bíró eljárása).

I. Cím

Általános rendelkezések

A 164. §-hoz

A büntetőeljárás rendszerint nyomozással kezdődik, a kivételeket e törvény állapíthatja meg. Nyomozás nélkül folyik általános esetben az eljárás a magánvád alapján. A Javaslat a nyomozás feladataként a bűncselekmény és az elkövető felderítését, valamint a bizonyítási eszközök felkutatását és biztosítását jelöli meg. A tények felderítésének célja a vádemelésről szóló döntés megalapozása. A vádló a nyomozás során feltárt tények alapján foglalhat állást arról, hogy lehetséges és szükséges-e a bíróság előtti vádemelés. E rendelkezés kifejezi azt az elvet, hogy a büntető igény bíróság előtti érvényesítésének szükségességéről a vádló, mégpedig általában az ügyész hozza az első döntést.

A 165. §-hoz

Az ügyész és a nyomozó hatóság közötti viszony lényegét fejezi ki, hogy az ügyész rendelkezik a nyomozásról és a nyomozó hatóságot utasítja. Az ügyésznek az a joga, hogy a nyomozó hatóság egyes nyilvántartásait és azoknak adatait használhatja, valamint, hogy a saját maga által folytatott nyomozásban is végeztethet egyes nyomozási cselekményeket a nyomozó hatósággal, ugyancsak az említett viszonyból fakad. Az ügyész a jogosítványaival akkor is élhet, ha a nyomozó hatóság a nyomozást önállóan végzi. Az ügyésznek az a joga, hogy a nyomozó hatóságot utasíthatja, annak a lehetőségét is jelenti, hogy az általa hozandó határozatok előkészítését is rábízza a nyomozó hatóságra.

A nyomozó hatóság kötelessége az ügyész nyomozásra vonatkozó utasításait teljesíteni, és az ügyészt az ügy állásáról tájékoztatni. A Javaslat szerint a tájékoztatás az ügyész rendelkezése alapján történhet szóban vagy írásban. További kötelessége a nyomozó hatóságnak, hogy értesítse az ügyészt, ha olyan eljárási cselekmény elvégzése válik szükségessé, amelyről a döntés a bíróság vagy az ügyész hatáskörébe tartozik.

A 166-167. §-hoz

A jegyzőkönyv a nyomozási cselekmények rögzítésének eszköze. A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell mindazon körülményeket, amelyek a nyomozási cselekményt lefolytató hatóságról, az ügy tárgyáról, a nyomozási cselekmény helyéről és idejéről, a cselekménynél jelenlévőkről, az eljárás módjáról, annak törvényességéről stb. tájékoztatást adnak.

A gyanúsított és a tanú vallomásáról készült jegyzőkönyv általában nem szó szerint rögzíti az elhangzottakat, de a kihallgatott indítványozhatja az általa elmondottak szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalását. Az ilyen indítvány nem teremt abszolút kötelezettséget, az elutasítható. Az elutasítás esetén az indítványozót tájékoztatni kell arról, hogy vallomását megfelelő formában írásban is megteheti, ez esetben azt az iratokhoz kell csatolni, és ilyenkor az ügyész, avagy a nyomozó hatóság a jegyzőkönyv felvételét mellőzheti. Mindezt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. Ezek a rendelkezések a szakértő szóban előterjesztett szakvéleményének jegyzőkönyvbe vételére is irányadók. A jegyzőkönyv aláírására, a jelenlévő gyanúsított, védő, sértett, egyéb érdekelt, tanú vagy az érdekében eljáró ügyvéd által a jegyzőkönyv tartalmára tett indítvány elintézésére, a jegyzőkönyv kijavítására és kiegészítésére vonatkozó előírások a tartalmi helytállóságot szolgálják. A nyomozási cselekmény gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel vagy más berendezéssel történő rögzítése sok esetben pontosabban őrzi meg az eseményeket, mint a jegyzőkönyv, de azt csak a hatóság által a képet és hangot egyidejűleg rögzítő felvétel (videofelvétel) pótolja. A hatóság által készített videofelvétel eltérő kezelését az indokolja, hogy az ilyen felvétel az minden más rögzítési módnál lényegesen pontosabb.

A 168. §-hoz

Az eljárás gyorsítását, a fölösleges alakiságok és bürokratikus elemek csökkentését célozza, hogy a nyomozási cselekményekről - jegyzőkönyv helyett - általában jelentés készülhet. Az eljárási cselekmények jelentésbe foglalását tekinti a Javaslat a főszabálynak: a tanúk kihallgatásáról, más nyomozási cselekményekről egyaránt készülhet jelentés. Az egyszerűbb jelentés éppúgy alkalmas a vádló tájékoztatására, mint a jegyzőkönyv, ennél többre viszont a 164. § szerint nincs szükség.

Mindez összhangban áll a Javaslat által követett felfogással, amely szerint az eljárásnak a kontradiktórius tárgyalás a legfontosabb szakasza, és a tényleges bizonyítás ott folyik. A sok alakisággal járó jegyzőkönyv elkészítése a nyomozás során energiát von el a nyomozó hatóság tagjaitól, a közvetlenség elvénél fogva a nyomozási, a különösen a vallomást rögzítő jegyzőkönyv nem pótolhatja a bíróság által felvett bizonyítást. Az ott folytatandó bizonyítás várható eredményéről viszont a jelentés is tájékoztatást nyújt.

A Javaslat azonban jogot biztosít az ügyésznek arra, hogy bizonyos nyomozási cselekmények rögzítésére előírja a jegyzőkönyv készítését, szükség esetén azt is, hogy a nyomozási cselekmény megismétlésére és jegyzőkönyvében történő rögzítésére kerüljön sor. Mindezeket az indokolja, hogy mint vádlónak, neki kell megítélnie, lehetségesnek látszik-e a bíróság elé terjesztendő vád bizonyítása a nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyv nélkül. Bár a jelentés tartalmában a jegyzőkönyvnél kevésbé részletező és alakilag egyszerűbb, ki kell belőle tűnniük azoknak a körülményeknek, amelyek a nyomozási cselekmény eredményét és törvényességét megállapíthatóvá teszik.

A 169. §-hoz

A nyomozás során hozott legfontosabb döntéseket, melyeket az ügyész, valamint a nyomozó hatóság hoz, határozatba kell foglalni, ezeket az (1) bekezdés kimerítően felsorolja. A határozatból megismerhetőnek kell lennie a döntéshozó akaratának és az azt kialakító körülményeknek, ezt biztosítja a tartalmi kellékekre és az indokolás módjára vonatkozó szabály. Az érintettek tudomásszerzését elősegítő garanciális szabály, hogy a határozatot azzal kell közölni, akire annak rendelkezése vonatkozik, valamint azzal is, akinek az eljárási jogait érinti. A részletes szabályok a Javaslat további részeiben megjelölik azokat, akikkel a kérdéses határozatot közölni kell.

II. Cím

A büntetőeljárás megindítása nyomozással

A 170. §-hoz

A nyomozásnak, mint a büntetőeljárás rendszerinti első szakaszának a megindulásához az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok vagy a feljelentés szolgáltatnak alapot. E rendelkezés a 6. § (2) bekezdésébe foglaltakkal összevetve válik teljessé, annak értelmében ugyanis a nyomozó hatóság vagy az ügyész tudomására jutott adatoknak vagy a feljelentés adatainak alkalmasnak kell lenniük a bűncselekmény gyanújának megalapozására. A Javaslat különbséget tesz aszerint, hogy a gyanút megalapozó adatok miképpen válnak ismertté az ügyész, illetve a nyomozó hatóság előtt, ám a különbségtétel csak a tudomásszerzés módjára, és nem a későbbi következményeire utal. A nyomozó hatóság vagy az ügyész a működése során közvetlenül éppúgy észlelhet bűncselekmény gyanúját megalapozó adatokat, mint ahogyan bejelentésből is tudomást szerezhet ilyenekről. Az észlelésnek ezek a módjai eltérnek attól az esettől, amikor a gyanút feljelentés alapozza meg, mivel a feljelentő szándéka kifejezetten arra irányul, hogy büntetőeljárást kezdeményezzen, és az adatokat is ezért közli. Az előző esetekben ilyen feljelentői szándékról nem beszélhetünk. A nyomozás megindítása azonban nem a tudomásszerzés módjától, hanem a gyanú kialakulásától függ. A nyomozás kétféle módon indulhat meg. Elrendelheti az ügyész vagy a nyomozó hatóság, az elrendelésről a feljelentés megérkezésétől számított három napon belül határozatot kell hozni. Ebből ki kell tűnnie, hogy milyen bűncselekmény miatt, és ha a gyanúsított ismert, ki ellen indít az elrendelő nyomozást. A nyomozás valamely nyomozási cselekménnyel, formális elrendelés nélkül is megindulhat, ha a késedelmet nem engedő körülmények állnak fenn. Ekkor a nyomozás határidejét e cselekmény elvégzésétől kell számítani. A rendelkezés példálózó felsorolásában szereplők mellett számos további ok is vezethet a nyomozás ilyen megindulásához.

A 171-173. §-hoz

1. A Javaslat a feljelentési kötelezettség teljesítésére vonatkozó előírások után a magánindítvány előterjesztésére, ezt követően a feljelentés megtételére vonatkozó szabályokat határozza meg. A feljelentés tételének mindenkit megillető joga kötelezettség azok számára, akikre ezt törvény előírja. Kötelező a feljelentés, amikor annak elmulasztása bűncselekmény. A hatóság tagja és a hivatalos személy a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt köteles feljelenteni, ugyanilyen kötelességet kell teljesítenie a köztestületnek is, ha azt külön törvény előírja. Az itt említettek kötelesek a nyomozást elősegítő adatokat is közölni, és a bizonyítási eszközök rendelkezésre állását is elősegíteni.

2. A magánindítvány, természetét tekintve meghatározott jogosultak által tehető feljelentés, és a magánindítványra üldözendő cselekmények esetében a büntetőeljárás feltétele. A magánindítvány formához nem kötött; a jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. Előfordul, hogy csak a nyomozás során derül ki a magánindítvány szükségessége. Ilyenkor be kell szerezni a jogosult nyilatkozatát, kívánja-e az elkövető megbüntetését.

A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő, erre tekintettel a Javaslat részletesen szabályozza e határidő számításának módját. Igazolást enged a határidő elmulasztása miatt olyankor, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.

3. A feljelentésnek nincsenek alaki előírásai; azt az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál írásban vagy szóban lehet megtenni. A szóban tett feljelentést jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A feljelentés azonnali nyilvántartásba vételéről szóló rendelkezés arra hivatott, hogy a feljelentés megtételének tényét utóbb akár a feljelentést felvevő, akár a feljelentést tevő részéről vitathatatlanná tegye.

A feljelentési jog tényleges gyakorolhatóságát biztosítja az a szabály, amely az ügyészen és a nyomozó hatóságon kívül más hatóság és a bíróság számára is elfogadhatóvá teszi a feljelentést, amelyet azonban a nyomozó hatóságnak meg kell küldeniük. A rendelkezés csökkenti a feljelentést tenni kívánók bürokratikus és elriasztó kezelését, de figyelemmel van arra is, hogy a feljelentést elsősorban a nyomozással közvetlenül foglalkozó ügyésznél vagy nyomozó hatóságnál célszerű megtenni. Ugyancsak célszerűségi okok magyarázzák, hogy az azonnali intézkedést kívánó feljelentést minden hatóság, és a bíróság is köteles elfogadni.

A feljelentési jog gyakorlati érvényesülését biztosítja, hogy a nyomozó hatóság és az ügyész hatáskör és illetékesség hiányában is köteles a feljelentést átvenni, vagy jegyzőkönyvbe foglalni, majd az eljárásra jogosultnak megküldeni.

A feljelentés alaki kötetlenségéből következik, hogy azt távbeszélő vagy más technikai eszköz segítségével is meg lehet tenni.

A 174. §-hoz

A feljelentés alapján vagy nyomozásra kerül sor, vagy a feljelentést el kell utasítani. A feljelentés elutasítása elsődlegesen ügyészi határozat. Az elutasítás okait az (1) bekezdés tartalmazza. A nyomozó hatóság azon okok alapján utasíthatja el a feljelentést, amelyek megítélése nem jelent nehézséget.

Az a) pont alkalmazására célszerű a nyomozó hatóságot feljogosítani. Ha ugyanis a feljelentett cselekmény jogi megítélése bonyolult és nehézségekkel jár, tehát a bűncselekmény hiánya nem nyilvánvaló, a feljelentést ezen okra hivatkozással az ügyész sem utasíthatja el. A bűncselekmény nyilvánvaló hiányát viszont a nyomozó hatóság is könnyen felismerheti. A c)-e) pontban említett okok - valamint, ha a büntethetőséget a gyermekkor zárja ki - mindössze egyszerű ténymegállapítást igényelnek, ezért célszerű a nyomozó hatóságot ezekben az esetekben is feljogosítani a feljelentés ilyen okból történő elutasítására.

A b) pontban irt ok megállapítását - kivéve a gyermekkort - a Javaslat azért utalja kizárólagos ügyészi hatáskörbe, mert a büntethetőséget kizáró ok (pl. jogos védelem, végszükség) megítélése jogászi szaktudást igényel. A Javaslat a hatályos törvénynek a nyomozás megtagadása kizárását kimondó rendelkezéséhez hasonló módon szabályozza azokat az eseteket, amikor a feljelentést nem lehet elutasítani.

A 169. § (4) bekezdésével összhangban írja elő a (4) bekezdés, hogy a feljelentés elutasításáról a feljelentőt, illetve a magánindítvány előterjesztőjét értesíteni kell. Az ügyész tájékoztatását szolgálja az a szabály, hogy ha a feljelentést a nyomozó hatóság utasítja el, erről értesítenie kell az ügyészt is.

A 175. §-hoz

A Javaslat mind a feljelentés elutasítását, mind a nyomozás megszüntetését (192. §) lehetővé teszi, ha az eljárás olyan személy ellen folyik, akivel az együttműködési érdek jelentősebb a bűnüldözési érdeknél. Az intézmény tartalmi szabályozása mindkét esetben megegyezik, és a Javaslat a nyomozás megszüntetésénél rendelkezik arról, melyek az ilyen okból történő feljelentés elutasításának, illetőleg nyomozás megszüntetésének a következményei.

III. Cím

A nyomozás lefolytatása

A 176. §-hoz

A nyomozás által teremtett és az érintettek jogaira is kiható függő helyzet mielőbbi megszűnését célozza az a rendelkezés, amely szerint a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és be kell fejezni. A nyomozás határideje alapesetben két hónap, amelyet az ügyész két hónappal, ennek letelte után a megyei (fővárosi) főügyész pedig a nyomozás megindításától számított egy évig meghosszabbíthat. Egy éven túl a nyomozás határidejét a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg, ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a személy elleni büntetőeljárás megindításától számított két évig terjedhet. Ezzel a rendelkezéssel a Javaslat a nyomozások elhúzódását megakadályozó abszolút határidőt határoz meg. A határidő lejártakor a nyomozás eredményétől függően vagy vádemelésre, vagy a nyomozás megszüntetésére kerül sor. A Javaslat 191. § (3)-(4) bekezdésében rendelkezik arról, hogy milyen feltételek esetén lehet a nyomozást folytatni, illetőleg újra elrendelni olyan személy ellen, akivel szemben azt már korábban megszüntették.

A 177. §-hoz

A rendelkezés a halaszthatatlan nyomozási cselekmények lefolytatását szabályozza. Az ilyen cselekményről készült jegyzőkönyvben a halaszthatatlanságot megalapozó tényeket fel kell tüntetni.

A 178. §-hoz

A büntetőeljárás megindításának alapja a bűncselekmény elkövetésének gyanúja. A gyanú alapján megindított eljárásban a bizonyítási eszközök létezésének és fellelésének érdekében a nyomozó hatóság bárkitől felvilágosítást kérhet, fénykép vagy más adathordozó bemutatásával személyt vagy tárgyat felismertethet, illetőleg kiválasztathat, iratokat megtekinthet, a bűncselekmény helyszínét megtekintheti, és szaktanácsadót vehet igénybe. Mindez a gyanú megerősödését vagy az elkövető személyére vonatkozó megalapozott gyanú kialakítását is segítheti.

A Javaslat a puhatolás jelentős mértékben informális volta miatt nem tartalmaz jogkövetkezményt a felvilágosítást megtagadóval szemben. Nincs akadálya azonban annak, hogy a nyomozó hatóság a puhatolás során a hatósággal együttműködni nem kívánó személyt tanúként hallgassa ki, vagy más szükséges eljárási cselekményt végezzen.

A puhatolás eredményét a nyomozó hatóság eljáró tagja jelentésbe foglalja, amelynek tartalmára az általános rendelkezések (168. § (2) bek.) irányadók. Figyelembe véve, hogy a puhatolás már a megindított eljárásban folyik, a jelentés az ügyésznek a vádemelés szükségességéről szóló döntését is megalapozhatja.

A 179-180. §-hoz

1. A Javaslat a 6. §-ban az alapvető rendelkezések között mondja ki, hogy büntetőeljárás csak azzal szemben indítható, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel. A bűncselekmény gyanúja miatt az eljárás a 164. § (1) bekezdése szerint általában a nyomozással kezdődik. Ha a nyomozás olyan körülményeket tár fel, amelyek meghatározott személlyel szemben megalapozott gyanút ébresztenek, a nyomozást vele szemben kell folytatni.

A 179. § a megalapozottan gyanúsítható személy kihallgatását szabályozva a (2) bekezdésben rendelkezik arról, hogy a gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét az arra vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az eljárásnak ez a momentuma igen nagy jelentőségű, mert a gyanúsított ettől a pillanattól kezdve gyakorolhatja több fontos jogát, így a vallomástételt, illetve a vallomástétel megtagadását. A gyanúsított kihallgatásának szabályait a 117. és a 118. § tartalmazza. A gyanúsított jogainak biztosítása szempontjából kiemelkedő fontosságú a 117. § (2) bekezdése, amely a vallomás megtagadásának jogáról és az elmondottak felhasználhatóságáról szóló figyelmeztetést írja elő. A gyanúsított kihallgatása az a nyomozási cselekmény, amellyel vele szemben az eljárás formális értelemben is megindul. Ezt megelőzően is sor kerülhet azonban olyan eljárási cselekményekre, amelyek a gyanúsítottat ebbeni minőségében és közvetlenül érintik. Ezért a gyanúsítás tényének közlése, a jogairól szóló tájékoztatás a kihallgatás elején esetleg csupán részletesebb megismétlése annak, aminek már korábban is meg kellett történnie. A gyanúsított őrizetbe vétele sok esetben megelőzheti a kihallgatását, sőt szükségképpen meg kell azt előznie. Így a több ember halálát okozó tömegszerencsétlenséget előidéző és a helyszínen őrizetbe vett gépjárművezető, vagy az éjszakai szórakozóhelyen verekedést kezdeményező, és többeket megsebesítő őrizetbe vett személy kihallgatása olykor technikai okokból is jóval az őrizetbe vétel után történik. Személyes szabadságot korlátozó kényszerítő intézkedés jogszerű alkalmazása viszont elképzelhetetlen anélkül, hogy előtte a gyanúsítás tényét az érintettel közölnék és őt jogairól tájékoztatnák. Az őrizetbe vétel és a kihallgatás megkezdése között hosszabb idő, akár közel huszonnégy óra is eltelhet, és a mindenféle tájékoztatás nélküli őrizet önmagában is súlyos jogsérelmet jelent, tehát az őrizetbe vett személyt a gyanúsításról és jogairól tájékoztatni kell. A kihallgatás előtti tájékoztatás azonban ilyen esetben sem hagyható el, egyebek között azért nem, mert a gyanúsított a kihallgatással kapcsolatos jogait korábban - alkalom híján - nem gyakorolhatja.

A gyanúsított kihallgatását a gyakorlatban általában a nyomozó hatóság végzi, a 35. § és a 165. § rendelkezéseivel összhangban azonban az ügyész rendelkezhet eltérően is, és maga végezheti a gyanúsított kihallgatását. A védelem jogának gyakorlati érvényesítését segítik elő a 179. § (3) bekezdésbe foglalt szabályok.

A 117. § (2) bekezdését egészíti ki az a rendelkezés (179.§ (4) bek.), amely szerint a vallomás megtagadásának lehetőségéről szóló figyelmeztetésbe arról is tájékoztatni kell a gyanúsítottat, hogy a vallomástételt időlegesen is megtagadhatja. Ha utóbb a gyanúsított mégis vallomást kíván tenni, a kihallgatását megtagadni nem lehet.

2. A 180. § a gyanúsított kihallgatásával kapcsolatban állit fel bizonyítási tilalmakat, és ír elő eljárási szankciót. A gyanúsított vallomását kizárja a bizonyítási eszközök közül, ha a vallomás megtételekor a gyanúsítottat emberi méltóságában megsértették vagy megalázták. Tilos a választ, illetőleg bizonyítatlan tényállítást, valamint a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés feltétele. A poligráf alkalmazásához a gyanúsított hozzájárulása szükséges.

A 181. §-hoz

A tanút az ügyész vagy - ha az ügyész másképp nem rendelkezik - a nyomozó hatóság hallgatja ki.

A tanúk kíméletét szolgálja, hogy az egyébként tanúként kihallgatható feljelentő ilyen kihallgatása mellőzhető, ha az általa feltárható lényeges körülményeket a feljelentés magába foglalja. Ugyanilyen okból tekinthet el a nyomozó hatóság a tanú kihallgatásától, ha az - megfelelő formában (116. § (3) bek.) - írásban benyújtja a vallomását.

A 182. §-hoz

Az ügyész és a nyomozó hatóság szükség esetén a nyomozási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, akár a bizonyítási eszközök felkutatására és megóvására, akár szakkérdésben történő tájékozódásra. A szaktanácsadó bármely, a feladat ellátásához szükséges szakértelemmel rendelkező személy lehet. A szaktanácsadóval szemben a szakmai követelményeket az őt igénybe vevő ügyésznek vagy nyomozó hatóságnak kell meghatároznia, akiknek a jogán eljárva hiányzó szakértelmüket pótolja. Ezért kell alkalmazni rá az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tagja kizárásának szabályait is. A szaktanácsadó tevékenysége így - ellentétben a szakértőével - nem bizonyítási eszköz (szakvélemény) létrehozására irányul, az általa adott felvilágosítások is csupán tájékoztató jellegűek. Mivel a szaktanácsadó működése nem hoz létre bizonyítási eszközt, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja rendelkezik a szükséges szakismeretekkel, a szaktanácsadó alkalmazásától általában eltekinthet. A szaktanácsadó igénybe vételét a Javaslat a terhelt vallomásának poligráfos vizsgálatánál kötelezővé teszi. Ezt a poligráf alkalmazásának sajátosságai indokolják.

A poligráfos vizsgálat során a vizsgálatot végrehajtó szakképzett személy a poligráf által regisztrált fiziológiai adatokból következtet a vizsgált személynek a feltett kérdésekkel kiváltott izgalmi állapotára vagy annak hiányára a vizsgálat folyamán. Az adatok értelmezéséhez és a következtetések levonásához megfelelő ismeretekre van szükség. Maga a vizsgálat lefolytatása is nagy szakértelmet igényel, mellyel általában sem az ügyész, sem a nyomozó hatóság tagja nem rendelkezik. Figyelembe véve azt is, hogy a poligráfos vizsgálat egyfajta pszichés hatást jelent a vizsgálati alany személyiségére, végrehajtását csak specialistának szabad megengedni. A poligráfos vizsgálat eredményeinek megbízhatóságát sokan vitatják, általában még azokban az országokban sem fogadják el a bíróságok az ilyen szakvéleményt bizonyítékként, ahol e vizsgálatokat a nyomozási gyakorlatban hosszú idő óta alkalmazzák. Mindaddig, amíg a vizsgálat megbízhatósága kérdéses, és ily módon a következtetések kétes értékűek, a poligráfos vizsgálat eredményét eljárásjogi értelemben szakvéleménynek tekinteni nem lehet. A szaktanácsadóként alkalmazott poligráf specialista véleménye viszont - nem lévén bizonyítási eszköz - a bíróság elé nem terjeszthető. A vizsgálat azonban szolgálhatja az ügyész, illetve a nyomozó hatóság tájékoztatását a gyanúsított szavahihetőségét illetően vagy sugallhat bizonyos követendő nyomozási irányokat, és ezzel hozzájárulhat a nyomozás sikeréhez. A szaktanácsadó eljárásának az ügyész, illetve a nyomozó hatóság alá rendeltsége indokolja, hogy ha az eljárásához valamely személy testének sérthetetlenségét érintő cselekményt kell végeznie, ezt csak a nyomozó hatóság vagy az ügyész külön rendelkezése alapján teheti.

A 183. §-hoz

A Javaslat a hatósági tanú alkalmazását lehetőségként, és nem kötelezettségként szabályozza, a tapasztalat szerint ugyanis kötelező alkalmazásuk sok nehézséget okoz, és nem jár egyértelmű előnyökkel. Ha azonban a nyomozó hatóság kívánatosnak tartja, bármikor alkalmazhat hatósági tanúkat, hogy a jelenlétük biztosítsa a kérdéses eljárási cselekmény szabályszerűségének utólagos ellenőrizhetőségét. Igénybevételük ilyen módon mind a jogaikban érintettek érdekeit védi, mind pedig az eljáró nyomozó hatóság elleni esetleges alaptalan panaszokat teszi kizárhatóvá. A hatósági tanú kiválasztásának szabályai is az előbbiek biztosítására irányulnak.

A 184-186. §-hoz

1. A nyomozási cselekményeknél való jelenlét joga az ügy megismerési jogok közé tartozik, és a védelem szempontjából alapvető jelentőségű, ám más alanyok számára sem elhanyagolható fontosságú. Ebben az összefüggésben a nyomozás során végzett kihallgatásokon való jelenlét jogának szabályozása kiemelkedően fontos.

A 184. § (2) bekezdése a gyanúsított kihallgatásánál a védője jelenlétét mindig megengedi. A védő jelen lehet annak a tanúnak a kihallgatásánál is, akinek a kihallgatását ő maga vagy a terhelt indítványozta. Méltánytalan lenne ugyanis, hogy a védelem szempontjából jelentősnek vélt vagy remélt vallomás tényleges tartalma az előtt maradna ismeretlen a nyomozás végéig, aki a beszerzését indítványozta. Mivel azonban a tanú kihallgatásán a gyanúsított a nyomozás során nem lehet jelen, a jelenlét jogát csak a védőnek adja meg a Javaslat. A védő e kihallgatáson kérdések feltevését is indítványozhatja. Ugyancsak a védelem jogának érvényesítését szolgálja, hogy a gyanúsított a kihallgatása előtt a védővel értekezhet.

2. Egyes bizonyítási cselekményeknél részben azok kiemelkedő fontossága, részben megismételhetetlensége miatt a gyanúsítotton és a védőn kívül a sértett is jelen lehet. Erről rendelkezik a 185. §. Ha a gyanúsított jelenlétére szükség van, a hatóság a szemlére és a bizonyítási kísérletre meg is idézheti, ebben az esetben távollétében a kérdéses cselekmény nem tartható meg.

3. A nyomozási cselekményeknél való jelenlét joga az ilyen cselekményről készült jegyzőkönyvek megismerésének jogát is megalapozza. Az, aki valamely cselekménynél jelen lehet, az arról készült jegyzőkönyvet elkészülte után nyomban megtekintheti. Ez a jog akkor is megilleti, ha a cselekménynél ténylegesen nem volt jelen.

A gyanúsított, és a védő a szakértő által írásban benyújtott szakvéleményt a nyomozás során is megtekintheti. A szakvélemény ismerete ugyanis a védekezés fontos feltétele lehet, különös tekintettel arra, hogy a más szakértő kirendelésének indítványozására biztosított jog (111. § (3) bek.) gyakorlását a hatóság által kirendelt szakértő véleményének ismerete teheti indokolttá. A gyanúsítottnak és a védőnek az egyéb iratok megtekintésére akkor van módja, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti. Az irat-megtekintési jog a gyanúsítottra és a védőre vonatkozó szabályok szerint a sértettet is megilleti.

A védelemre való felkészülést segíti elő az a szabály, amely szerint a gyanúsított és a védő másolatot kérhet azokról az iratokról, amelyeket megtekinthet. Ez különösen a szakvélemény esetében lehet fontos, mert annak tanulmányozása időigényessége folytán másképp nehezen biztosítható. Ezt a jogot a sértett eltérő eljárásjogi helyzete miatt nem indokolt biztosítani számára.

A 187. §-hoz

Eljárás-gazdaságossági szempontok indokolják, hogy a gyanúsított kihallgatása után az ügyész mellőzhesse a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelen bűncselekmény miatti további nyomozást. A nyomozás részbeni mellőzéséről szóló határozatot közölni kell a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével. Nagyszámú sértett esetén - a hagyományos értesítés nehézségei miatt - a nyomozás korlátozásáról szóló értesítés távbeszélő, telefax, számítógép vagy sajtóhirdetmény útján is közzétehető. Ez különösen olyankor lehet indokolt, amikor bizonyos személyek csoportja tekintendő sértettnek.

A 188-189. §-hoz

A nyomozás felfüggesztésére kerülhet sor, ha az eljárás folytatásának átmeneti ténybeli vagy jogi akadálya van. A felfüggesztést általános szabályként az ügyész rendeli el, az ilyen intézkedés okait a Javaslat tételesen felsorolja. A felfüggesztési okokra tekintettel az eljárást az ügyész felfüggeszti, nincs tehát különbség a felfüggesztés kötelező és lehetséges esetei között.

A Javaslat a hatályos törvénytől eltérően felfüggesztési okként szabályozza azt az esetet, amikor a nyomozásban nem sikerül megállapítani az elkövető kilétét. A nyomozás eredménytelensége ilyen módon nem vezet az eljárás megszüntetéséhez, de a mindennapos intézkedéseket igénylő körből az adott ügy nyilvántartásba kerül. Ha a felfüggesztés után az elkövető kilétére vonatkozó újabb adatok jutnak a nyomozó hatóság tudomására, az eljárás folytatásáról saját hatáskörében intézkedik, és folytatja a nyomozást (189. § (2) bek.).

A nyomozás felfüggesztésének idejét korlátozza az a rendelkezés, amely szerint a külföldön tartózkodónak a visszatérésre, a kizárólag a polgári bíróság által eldönthető személyi állapot kérdésének eldöntésére irányuló kereset benyújtására, valamint a jogsegély iránti megkeresés esetén az ügyész határidőt állapít meg. A határidő eredménytelen eltelte után az eljárást épp úgy folytatni kell, mint abban az esetben, ha a felfüggesztés oka megszűnt. A nyomozás felfüggesztéséről a gyanúsítottat, a védőt, a feljelentőt és a sértettet - minthogy a felfüggesztés a jogaikra kihatással lehet - tájékoztatni kell.

Az eljárás ésszerűségét biztosítja az a szabály, amely lehetővé teszi, hogy az egyszerűen megítélhető feltételek megállapítása (188. § (1) bek. a), c) és e) pontja) esetén a nyomozás felfüggesztéséről szóló határozatot a nyomozó hatóság is meghozhatja.

A 190-191. §-hoz

A nyomozást - a szerepéről vallott felfogásnak megfelelően - általános szabályként az ügyész szünteti meg. Nyomozás megszüntetési ok, ha az eljárás tárgyául szolgáló cselekményről a nyomozás során beigazolódik, hogy az nem bűncselekmény. Ugyancsak megszüntetési ok, ha a nyomozás adatai a bűncselekmény elkövetését nem teszik megállapíthatóvá, és az eljárás folytatásától sem várható ilyen eredmény. Ez utóbbi okon alapul a megszüntetés akkor, ha a nyomozás alapjául szolgáló cselekményről nem állapítható meg, hogy az bűncselekmény (pl.: valamely tényállási elem nem bizonyítható) valamint akkor is, ha a nyomozás nem igazolja azt, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el, feltéve, hogy a nyomozás folytatása sem kecsegtet eredménnyel. Ha a gyanúsított nem követett el bűncselekményt, az eljárást vele szemben meg kell szüntetni, ám ha a törvényi feltételek fennállnak, a tényleges elkövető megállapítása érdekében a nyomozást folytatni lehet. Nem elképzelhetetlen, hogy a nyomozásban gyanúsítottként felelősségre vont személyről egyértelműen beigazolódik, hogy nem követte el a bűncselekményt, de a tényleges elkövető megállapítása az eljárás folytatásától sem várható. Ilyenkor a két megszüntetési okot a határozat meghozatalakor együtt kell figyelembe venni.

A büntethetőséget kizáró ok megállapítása a nyomozás megszüntetéséhez vezethet, azokban az esetekben azonban, ha az ilyen ok megítélése szükségessé teszi (például jogos védelem, végszükség), az ügyész a bíróság elé is viheti az ügyet. Nem szüntethető meg a nyomozás, ha a terhelt kényszergyógykezelése látszik szükségesnek, mivel ezt az intézkedést csak a bíróság alkalmazhatja. A gyanúsított halála, az elévülés, valamint a kegyelem az eljárás akadályai, és ha megállapíthatókká válnak, a nyomozás nem folytatható. A törvényben meghatározott más büntethetőséget megszüntető okok más természetűek, nem "abszolút" akadályai az eljárás folytatásának, külön okként történő említésüket ez is indokolja. Az is figyelembe veendő, hogy e megszüntető okok megítélése egyes esetekben bírósági döntést igényelhet. A magánindítvány, a kívánat vagy a feljelentés hiánya a természetét tekintve ugyancsak eljárási akadály, azonban csak akkor vezet a nyomozás megszüntetéséhez, ha a pótlásra már nincs lehetőség. A kétszeri eljárás tilalmának megfelelően a nyomozás meg kell szüntetni, ha a cselekményt már jogerősen elbírálták.

Célszerűségi okok indokolják, hogy a nyomozás megszüntetésének egyszerűbben megítélhető okai alapján a nyomozó hatóság is megszüntethesse a nyomozást (190. § (2) bek.).

A bűnügyi költségek viselésére vonatkozó rendelkezést az indokolja, hogy a gyanúsítottat visszatartsa az eljárás elhúzását és a költségek növelését előidéző magatartástól.

A nyomozás megszüntetéséről szóló határozat közlése a jogorvoslati jog gyakorlását teszi lehetővé; a határozatot egyidejűleg kell közölni mindazokkal, akiknek a nyomozás megszüntetéséről szóló határozat megismerése leginkább érdekében áll. Garanciális jelentősége van annak, hogy ha a nyomozás megszüntetése ellen senki nem élt jogorvoslattal, vagy az eredménytelen volt, az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették, utóbb csak a nyomozási bíró rendelhesse el a nyomozás folytatását (191. § (3) bek.).

A 192. §-hoz

Egyes bűncselekmények felderítéséhez vagy az elkövetők felelősségre vonásához oly nyomatékos érdek fűződhet, hogy bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személyekkel szemben a nyomozás megszüntetése is -hasonlóan a feljelentés elutasításához (175. §) - lehetővé tehető, ha a személy - a felelősségre vonás elkerülésének reményében - kész a megfelelő hatósággal együttműködni. Az ilyen döntés meghozatalakor, illetve jóváhagyásakor az ügyésznek az állam büntetőjogi igénye és az egyéb érdekek közötti viszonyból kell kiindulnia, és azt kell vizsgálnia, hogy milyen előny érhető el azzal, ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személlyel szemben a nyomozást megszüntetik.

A nyomozás bűnüldözési érdekből történő megszüntetése sértheti a kárt szenvedett érdekeit. Ezért, ha a nyomozás megszüntetésére ilyen okból kerül sor, a sértettnek járó kártérítést az államnak kell megtérítenie. A kár összegszerűségét szükség esetén polgári perben kell megállapítani, a kárigény jogalapját azonban vélelmezni kell.

A nyomozás megszüntetéséről szóló döntésnek - mint minden esetben - határozatban kell megjelennie. Az együttműködés tényének részleteit azonban nem célszerű a határozatban feltárni, ezért e határozat csupán a nyomozás megszüntetéséről szóló rendelkező részt, valamint a kártérítési igény érvényesítésének módjára szóló tájékoztatást tartalmazza.

Az emberi élet védelmének jelentőségére tekintettel zárja ki a Javaslat az együttműködés alapján történő megszüntetést, ha a terhelttel szemben más életének szándékos kioltásával járó bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja áll fenn.

A 193-194. §-hoz

A védekezés jogának gyakorlati biztosítását célozza, hogy a gyanúsított és a védő a nyomozás elvégzése után az ügy iratait megismerheti. Az ügyész vagy a nyomozó hatóság hivatali helyiségeiben történő irattanulmányozás azonban sokszor - különösen terjedelmes ügyekben - nehézségekbe ütközik. A gyanúsítottnak és a védőnek ezért a nyomozás kiegészítésére irányuló indítványokon az egyéb indítványok és észrevételek megtételén kívül arra is jogot biztosít, hogy az iratokról másolatot kapjanak.

A nyomozás iratainak tanulmányozását érintő legfontosabb tényeket, valamint a gyanúsított és a védő indítványait a felvett jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Az indítványokat az ügyész vagy a megbízásából az iratok ismertetését folytató nyomozó hatóság bírálja el.

Az iratmegismerés lehetősége az iratmegtekintés határnapjával nyílik meg. Ez a lehetőség független attól, hogy él-e a gyanúsított és a védő az iratok határnapon való megismerésével. Ettől az időponttól nem a nyomozás során érvényesülő - korlátozott - iratmegtekintési szabályt (186. § (3) bek.) kell alkalmazni, ezért a Javaslat úgy rendelkezik, hogy az iratok megtekintésének határnapját követően is lehetőség van arra, hogy a gyanúsított és a védő éljen e jogával.

IV. Cím

Jogorvoslat a nyomozás során

A 195-196. §-hoz

1. A jogorvoslati jogosultság elvének megfelelően az ügyész vagy a nyomozó hatóság határozata ellen panasszal élhet az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Mivel a nyomozás során hozott határozatnak nincs kötőereje, a panasznak a határozatot hozó maga is helyt adhat, vagy azt az elbírálásra jogosulthoz terjeszti fel. A jogorvoslat eredményét a panaszt tevővel közölni kell, és ha a jogorvoslat a megtámadott határozat megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére vezetett, erről azokat is értesíteni kell, akikkel a határozatot közölték.

A Javaslat arra figyelemmel nem teszi lehetővé a 195. § (2) bekezdésében foglalt esetekben a határozat elleni panaszt, mivel ezek a határozatok tartalmilag a védelmi indítványnak adnak helyt. A panasznak főszabályként nincs halasztó hatálya. A határozatot hozó, illetőleg a panaszt elbíráló a határozat végrehajtását kivételesen, indokolt esetben felfüggesztheti.

2. Minthogy az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozás során számos olyan intézkedést tehet, amelyet nem kell határozatba foglalnia, a Javaslat az ilyen intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása miatt ellenvetést enged meg az érintettek számára. Az ellenvetés informális, alakszerűséghez és határidőhöz nem kötött jogorvoslat, s ennek alapján a szükséges és indokolt intézkedéseket a nyomozó hatóság illetve az ügyész megteszi. A határozat ellen bejelentett ellenvetést, ha az elkésett vagy nem a jogosult nyújtotta be, ellenvetésként kell elbírálni.

A 197. §-hoz

A nyomozásnak eljárási kegyelem folytán történő megszüntetése sértheti annak a gyanúsítottnak az érdekét, akivel szemben az eljárás megszüntetésére más okból is sor kerülhet. Így különösen előnytelennek találhatja az ilyen okból történő megszüntetést az a gyanúsított, aki bűncselekmény hiányában történő megszüntetését várja a nyomozásnak. Ezért a gyanúsított kérheti a hivatalból kezdeményezett eljárási kegyelem folytán megszűnt eljárás folytatását, ilyenkor a nyomozást folytatni kell.

A 198-199. §-hoz

A sértett érdekeinek védelmét szolgálja a számára a feljelentést elutasító, illetve a nyomozást megszüntető határozat ellen biztosított jogorvoslati jog. Ha a panaszt elutasítják, a sértett pótmagánvádlóként is felléphet. A feljelentés elutasításának okai közül kettő (a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, büntethetőséget kizáró ok), a nyomozás megszüntetési okok közül öt (a cselekmény nem bűncselekmény; nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése és ez az eljárás folytatásától sem várható; a gyanúsított nem követett el bűncselekményt; büntethetőséget kizáró ok állapítható meg; nem a gyanúsított halála, elévülés, kegyelem, hanem a törvényben meghatározott más büntethetőséget megszüntető ok alapján szüntették meg a nyomozást) alapozza meg a pótmagánvádló fellépését. Az említett okok mindegyikének megállapítása mérlegelést igényel, az ilyen esetekben indokolt a sértettnek megadni azt a lehetőséget, hogy a nyomozó hatóság, illetve az ügyész döntése ellenére a bíróság előtt kísérelje meg jogainak érvényesítését.

V. Cím

Bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés

A társadalomra különösen veszélyes bűncselekmények elkövetésének feltárásához és az elkövető személyének megállapításához fűződő érdek indokolja, hogy a nyomozásban az érintett tudta nélkül és leplezett eszközzel úgynevezett titkos adatszerzésre kerüljön sor. A titkos adatszerzés bizonyítási eszköz felderítése, a gyanúsított kilétének és tartózkodási helyének megállapítása vagy elfogása érdekében hajtható végre a vádemelésig. A vádemelés után a titkos adatszerzés nem folytatható, mivel a vádemelés az ügyet a bírósági szakaszba juttatja.

A titkos adatszerzés különböző módjai az egyén jogait különböző mélységben érintik. A Javaslat azokat az adatszerzési módokat szabályozza, amelyek alkalmazása az érintettek jogainak védelme érdekében bírói engedélytől függ. A bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés során a nyomozó hatóság az erre külön törvényben meghatározott szabályok szerint jár el. Erre a tevékenységre a büntetőeljárási törvényben szükségtelen külön szabályokat előírni.

A 200-201. §-hoz

Jelenleg az Rtv. és az Nbtv. rendelkezik a titkos információgyűjtésről, míg a Be. hatályos szövege sem magáról e tevékenységről, sem az eredményének a felhasználásáról nem szól. A szabad bizonyítási rendszer nem a bizonyítás szabályozatlanságát jelenti, az egész eljárás az alapelvek, a garanciák és a formai előírások alapján folyik, ami az eljárás menetét, a bizonyítást ellenőrizhetővé teszi. A titkos megfigyelés, adatgyűjtés nem ismeretlen eszközök, ahhoz azonban, hogy az ezek révén nyert adatok a büntetőeljárásban felhasználhatók legyenek, a büntetőeljárási törvénynek rendelkeznie kell a büntetőeljárásban e tevékenység végzésének feltételeiről, és arról, hogy az így szerzett adatok (akár a büntetőeljárásban, akár azon kívül történt a titkos adatgyűjtés) milyen feltételek mellett használhatók fel bizonyítási eszközként. A Javaslat abból indul ki, hogy a tevékenység természetéből adódóan az eljárás nyilvánossága, és a jogorvoslati jogosultság itt nem jöhet szóba, így ezek nem jelenthetnek garanciát az érintettnek a kiszolgáltatottsága ellensúlyaként. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy maga az eljárás nyújtson az egyén jogainak védelmére szolgáló biztosítékokkal egyenértékű és azoknak megfelelő garanciákat. A Javaslat szerinti szabályozás nem érinti az Nbtv. által meghatározott titkos információgyűjtést, azonban szükségképpen kihatással van a titkos információgyűjtésnek a Rtv. által szabályozott körére. A titkos információgyűjtés az engedélyhez nem kötött és a "külső" engedélyhez kötött kriminalisztikai módszerek gyűjtőfogalma. A Javaslat a bírói engedélyhez kötött módszereknek az Rtv. szabályozásától eltérő tartalmú köréről rendelkezik, ezért indokolt a Javaslat szabályozási tárgyát eltérő fogalommal jelölni. Titkos adatszerzés az, amit a nyomozás során bírói engedéllyel végeznek. Ehhez képest nem titkos adatszerzés, hanem titkos információgyűjtés az, amit nem a nyomozás során végeznek, valamint amit bírói engedély nélkül végeznek. Az utóbbi tevékenységre a büntetőeljárási törvényben szükségtelen külön szabályokat előírni. A titkos adatszerzést a nyomozó hatóság végzi, ezek technikai lebonyolításához a külön jogszabályokban előírt más szerveket vesz igénybe, amelyeknek a büntetőeljárási törvényben való nevesítése szintén szükségtelen.

A jövőben tehát az Rtv-ben meghatározott bírói engedélyhez kötött módszerek közül a nyomozás során csak a Javaslatban szereplőket, és csak a Javaslat által megengedett célból, illetve eljárás útján lehet engedélyezni és alkalmazni. A Javaslat rendelkezéseit kell alkalmazni a külön törvény (Rtv.) alapján a nyomozás előtt engedélyezett és folyamatban lévő, bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés végrehajtására is. A vádemelés után a titkos adatszerzés nem folytatható, mivel a vádemeléssel az ügy bírósági szakaszba kerül.

A Javaslat és az Rtv. szabályozása közötti viszonyt az határozza meg, hogy milyen érdekből, illetve célból történik a különleges eszközök alkalmazása. A Javaslat bizonyítási eszköz felderítése, a gyanúsított kilétének, tartózkodási helyének megállapítása és elfogása érdekében teszi lehetővé a titkos adatszerzést.

A titkos adatszerzés érintettje az, akinek valamely jogát e tevékenység sérti. Ez elsősorban a gyanúsított, de lehet a vele kapcsolatban álló és egyébként vétlen személy is. Ha a bíró engedélyt ad, mindig valakivel szemben, illetőleg valakinek a sérelmére dönt, és a döntés elkerülhetetlenül érinthet kívülálló személyt is. Ezt a jogsérelmet azonban ellensúlyozza az, aminek érdekében az alkalmazás történik.

A Javaslat alapvető rendelkezése, hogy a titkos adatszerzésnek csak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon az adat megszerzése kilátástalan, vagy lényegesen nagyobb nehézséggel jár, és ezúton az adat megszerzése valószínű.

A 202. §-hoz

A Javaslat az Rtv-ben szabályozott bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés köréhez képest szűkebb lehetőséget biztosít, nem engedi meg, hogy a nyomozás során az érintett tudta nélkül, leplezett eszközzel, illetve módszerrel házkutatás történjék. A Javaslat abból indul ki, hogy a nyomozás során már csak a házkutatás általános szabályai szerint lehet eljárni. A Javaslat a titkos adatszerzés alkalmazására csak a bűncselekmények meghatározott körével összefüggésben ad lehetőséget. Ilyenek egyfelől az öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények, valamint a pénzhamisítás bűncselekménye, másfelől - büntetési tételtől függetlenül - azok a bűncselekmények, amelyeket bűnszövetségben, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként, fegyveresen, illetőleg kiskorú sérelmére követnek el. Az utóbbi körben a Javaslat abból indult ki, hogy a bűncselekményeknek ezek a minősítő körülményei olyan társadalomra veszélyességet jeleznek, amelynél indokolt lehet a különleges eszköz alkalmazása.

A Javaslat a magánlakás fogalmát a Rtv-ben is használt tartalommal adja meg.

A 203. §-hoz

A Javaslat meghatározza a bírói engedélyezés alakiságát. Az engedélyezés iránti indítványt - hasonlóan a Javaslat más rendelkezéseihez - az ügyész terjeszti elő. Az indítvány tartalmából ki kell tűnni minden olyan körülménynek, ami a bíróság döntéséhez elengedhetetlen. A Javaslat az ügyvéd vonatkozásában szűkíti azt az általános szabályt, hogy a titkos adatszerzést olyan személlyel szemben is lehet alkalmazni, akinek a gyanúsítottal való kapcsolattartása feltehető. A Javaslat a védelem elkülönült bizonyítási érdekeinek tiszteletben tartása végett egyértelművé teszi, hogy a rendőrségi fogdában, illetőleg a büntetésvégrehajtási-intézetben levő ügyvédi beszélő helyiségében és az ügyvédi irodában csak akkor végezhető titkos adatszerzés, ha azt kifejezetten az ügyvéddel szemben felmerült bűncselekmény gyanúja indokolja. A Javaslat későbbi rendelkezése kizárja annak a titkosan szerzett adatnak felhasználhatóságát, amelynek megszerzése során az ügyben eljáró védő vagy olyan személy az érintett aki tanúként nem hallgatható ki (206.§ (5) bek.).

A bíróságnak az indítvány előterjesztésétől számított huszonnégy órán belül kell határoznia. A bíróságnak alapvetően abban kell döntenie, hogy fennáll-e a titkos adatszerzés alkalmazásának érdeke, illetve célja. Minden további törvényi feltétel ezt valószínűsíti, vagy cáfolja. Amikor a bíró dönt, azt veszi sorba, hogy van-e bármilyen adat, ha igen, akkor azt alátámasztja-e valami, ha igen, ez valószínűsíti-e, hogy fennáll a 200. § (1) bekezdésében írt érdek, és mindez megfelel-e a 201. § (2) bekezdésében írt elvárásnak. A titkos adatszerzés engedélyezéséről a bíróság indokolt végzéssel határoz, amely ellen a döntés természetéből fakadóan a jogorvoslat kizárt. A Javaslat szerint legfeljebb kilencven napra lehet engedélyezni a titkos adatszerzést, amely indítványra, egy esetben, legfeljebb újabb kilencven napra meghosszabbítható. Halaszthatatlanság miatt az ügyész legfeljebb huszonnégy óra időtartamra elrendelheti a titkos adatszerzést, de ezzel egyidejűleg az engedélyezés iránti indítványát is elő kell terjesztenie. Ha ezt a bíróság elutasítja, változatlan alapon újabb halaszthatatlan elrendelésnek nincs helye.

A Javaslat előírja, hogy ha a különleges eszköz alkalmazásával érintettnek személyes mentessége van, a titkos adatszerzés iránti indítvány előterjesztésével egyidejűleg - értelemszerűen az ügyésznek - a mentességről rendelkező személyt, illetőleg szervet értesíteni kell.

A 204-205. §-hoz

A titkos adatszerzés végrehajtásáról okiratot kell készíteni, ami az eljárás szempontjából a későbbi felhasználás érdekében szükséges. A Javaslat erre tekintettel határozza meg az okirat tartalmát.

A Javaslat általános érvénnyel rendelkezik arról, hogy a titkos adatszerzés során tett intézkedések és az abban érintettek adatai nem hozhatók nyilvánosságra. A Javaslat későbbi rendelkezése - meghatározott körülmények fennállása esetén - lehetővé teszi az érintettnek a titkos adatszerzés tényéről való tájékoztatását (206. § (6) bek.).

A titkos adatszerzést a nyomozás során, a vádemelésig lehet végezni (200. § (1) bek.). Ebből következően a vádemelés után nem folytatható. A Javaslat előírja a titkos adatszerzés megszüntetését, ha az a célját elérte, vagy ha a további alkalmazásától nem várható eredmény. A Javaslat további okokat is meghatároz, amelyek bekövetkeztekor az ügyésznek a titkos adatszerzést haladéktalanul meg kell szüntetnie.

A Javaslatnak adatvédelmi szempontból fontos rendelkezése szerint a titkos adatszerzés befejezését követő nyolc napon belül meg kell semmisíteni az ügyben érdektelen adatot, ideértve az ügy szempontjából érdektelen személy rögzített adatait is. Meg kell semmisíteni azt az adatot is, amelyet a halaszthatatlan elrendelés során szereztek, ha az utólagos engedélyezés iránti indítványt a bíróság elutasította.

A Javaslat együttműködésre kötelezi azokat a szerveket, amelyeket - tevékenységi körükből adódóan - szükségszerűen igénybe kell venni a titkos adatszerzés alkalmazásához.

A 206. §-hoz

A büntetőeljárás szempontjából a titkos adatszerzés alapkérdése az ezúton nyert adatnak a bizonyításban történő felhasználása. A Javaslat abból indul ki, hogy az ilyen adat a titkos adatszerzésről készült okiratból lesz megismerhető. A Javaslat meghatározza, hogy a titkosan szerzett adatot ki és mikor ismerheti meg. A Javaslat garanciális rendelkezése szerint, ha az ügyész a titkosan szerzett adatot bizonyítékként felhasználja, a titkos adatszerzésről készült okiratot csatolja azokhoz az iratokhoz, amelyeket a bíróságnak vádemeléssel megküld. Ettől kezdve válik a titkos adatszerzés ténye, illetve maga az adat a terhelt, illetve a védő számára megismerhetővé. A Javaslat abból fakadóan, hogy a titkos adatszerzést csak a pontosan meghatározott célból lehet alkalmazni, rendelkezik arról, hogy a titkos adatszerzés útján nyert adatot más büntetőeljárásban akkor lehet felhasználni, ha a felhasználás célja megegyezik az adatszerzés eredeti céljával.

VI. Cím

A nyomozási bíró eljárása

A 207-208. §-hoz

A nyomozás a büntetőeljárásnak az a szakasza, amelyben az állampolgárok jogait védő garanciális elvek (pl.: a nyilvánosság, a közvetlenség) nem érvényesülhetnek teljes egészükben, mert nem egyeztethetők össze a nyomozás természetével. Bár a nyomozás nem titkos, a nyilvánosság elvének alkalmazása az eljárás nyomozási szakaszában sok esetben az eljárás sikertelenségéhez vezetne. Ugyancsak megoldhatatlan nehézségeket okozna a közvetlenség elvének alkalmazása: a döntéshozó, például az ügyész képtelen lenne arra, hogy minden bizonyítási eszközt maga vizsgáljon meg, mielőtt döntést hoz. Ebben az összefüggésben a legfontosabb azonban az a tény, hogy a nyomozást nem a végrehajtó és törvényhozó hatalomtól független hatóságok folytatják. Mivel pedig a nyomozás szükségképpen jelentős beavatkozást jelent az egyén életébe, különös tekintettel arra, hogy már bűnösségének megállapítása előtt jogainak korlátozására vagy elvonására vezethet, a jogállamiság követelményeit kielégítő eljárásban a nyomozás során is biztosítani kell az egyén jogainak bírói védelmét. Erre szolgál, ha az egyén jogaiba a legsúlyosabb beavatkozást jelentő kényszerítő intézkedéseknek a nyomozás során történő alkalmazása bírói engedélytől függ, vagy bizonyos nyomozási cselekmények végrehajtása bírói közreműködéssel történik.

A nyomozás bírói kontrolljának több megoldása ismeretes. Viszonylag egyszerű az a modell, amelyben bizonyos, főleg kényszerítő cselekmények elrendelését vagy engedélyezését a "rendes" bíróságtól kell kérni vagy az ilyen cselekmények alkalmazása miatt jogorvoslatért ahhoz lehet fordulni. Ennek a megoldásnak hátránya, hogy meglehetősen merev és a bíróság az említetteken kívül más tevékenységet nem fejt ki a nyomozás során. A régebbi magyar büntetőeljárási jogban is ismert vizsgálóbírói intézmény a legszélesebb körű bírói kontrollt valósítja meg, az úgynevezett vizsgálat teljesítése e bíró feladata. A vizsgálóbíró alkalmazása a korszerű vegyes rendszerekben visszaszorulóban van, elsősorban azért, mert a nyomozási cselekmények kétszeres elvégzése az eljárást nehézkessé teszi. A Javaslat az utóbbi időkben előnyösebbnek ítélt modellt követ, a vádirat benyújtása előtt szükséges bírói feladatokat a nyomozási bíróra bízza. E bírónak meghatározott kényszerítő intézkedések alkalmazásáról, az elmeállapot megfigyelésére irányuló indítványokról és intézkedésekről, a védő kizárásáról, a titkos adatszerzés engedélyezéséről, egyes esetekben a megszüntetett nyomozás folytatásának elrendeléséről, bizonyos tanúvédelmi intézkedésekről kell döntenie, ezen kívül egyes (főleg megismételhetetlen) bizonyítási cselekményeket kell lefolytatnia. Szerepe tehát nem azonos a vizsgálóbíróéval, ám azáltal, hogy a megyei bíróság elnöke kifejezetten e feladatok ellátására kijelöli, könnyen elérhető és alkalmas a nyomozás szükséges bírói kontrolljának megvalósítására. A 207. § (2) bekezdése felsorolja azokat az eseteket, amikor a nyomozási bíró döntésére van szükség. A bizonyítási cselekmény teljesítésének a nyomozási bíró feladatkörébe utalását az életveszélyes állapotban levő tanú kihallgatása esetében a nyomozási cselekmény megismételhetetlensége, a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú esetében a gyermekkorú kímélete, a tárgyaláson meg nem jelenő különösen védett tanú esetében pedig a tisztességes eljárás követelménye indokolja. A nyomozási bíró egyéb bizonyítást is felvehet, ha a bizonyítási eszköz elenyészésétől kell tartani. Az ilyen eljárás teljesítéséhez az arra jogosítottak indítványa szükséges, minthogy a nyomozási bíró mindig indítványra jár el.

A nyomozási bíró minden olyan ügyben eljárhat, amelyet az illetékességi területén működő ügyészek folytatnak. Mivel döntése nem jelenti valamely büntetőügy érdemi elbírálását, az arra vonatkozó hatásköri szabályok nem kötik. Célszerűségi okból, a munkaterhet és a földrajzi távolságokat figyelembe véve a megyei bíróság elnöke a területén működő több helyi bíróságon is kijelölhet nyomozási bírót, megjelölve illetékességi területüket is. A nyomozási bíró eljárásának rugalmasságát biztosítja az a szabály, amely szerint bizonyítási cselekményt illetékességi területén kívül is végezhet.

A 209. §-hoz

A nyomozási bíró különleges helyzete indokolja, hogy a bírósági eljárás általános szabályaitól eltérő rendelkezések érvényesüljenek az eljárásában. Így nem kerülhet sor az ügyek egyesítésére és elkülönítésére, tekintettel arra, hogy a nyomozási szakaszban az ilyen döntés célszerűségét a nyomozást teljesítő nyomozó hatóság vagy ügyész ítélheti meg. A nyomozási bíró eljárásában felmerült, az állam által előlegezendő bűnügyi költségnek az ügyész általi előlegezését szintén az indokolja, hogy nem a nyomozási bíró nyomoz, és hasonló okból nem maga szünteti meg az eljárást, ha ennek okát észleli.

A 210-211. §-hoz

Az eléterjesztett indítványokról a nyomozási bíró ülésen vagy az iratok alapján dönt. Az ülés a nagyobb jelentőségű döntések meghozatalára hivatott eljárási forma. A Javaslat által felsorolt esetekben az ülés megtartásától nem lehet eltekinteni, kivéve, ha az elmeállapot megfigyeléséről kell dönteni, és a gyanúsított egészségi állapota lehetetlenné vagy fölöslegessé teszi a megjelenését. A nyomozási bíró bármely kérdésben ülést tarthat, ha megítélése szerint erre szükség van.

Az ülésen jelenlévők számára a megjelenés feltételeit a megfelelő értesítésekkel és a gyanúsítottnak a nyomozási bíró elé állításával az ügyész biztosítja, ha az elbírálandó indítványt az ülés időpontját megjelölve ő terjeszti elő. Az ügyésznek az ésszerűség szabályai szerint eljárva, a nyomozási bíróval egyeztetett időpontot célszerű megjelölnie. Más személy által előterjesztett indítvány esetén az ülés időpontját a nyomozási bíró határozza meg, és a megfelelő értesítéseket is neki kell megküldenie. Az indítványozó távolmaradása az ülésről az indítvány vélelmezett visszavonását eredményezi.

Az ülésen az indítványt megalapozó bizonyítékokat az indítványozó szóban vagy írásban előterjeszti, és a jelenlévők e bizonyítékokat a nyomozás iratainak megtekintésére vonatkozó szabályokkal összhangban megismerhetik. Ily módon nyílik lehetőségük arra, hogy az indítvánnyal kapcsolatosan érdemi észrevételeket tegyenek.

A nyomozási bíró az elé terjesztett indítványról annak tartalma alapján határoz, de vizsgálnia kell az indítvány megtételéhez megkövetelt törvényi feltételek teljesülését, valamint azt is, hogy nincs-e akadálya a büntetőeljárás lefolytatásának. Mivel az indítványok egy része csak valószínűségen alapulhat, a megalapozottságuk megállapításához elegendő, ha azzal szemben nem állnak fenn az ésszerű kételyek. Valószínűségen alapul az előzetes letartóztatás több oka is, így e kényszerintézkedés indítványozásakor nem is követelhető meg, hogy az ügyész többet igazoljon, mint például annak a feltételezésnek a megalapozottságát, hogy a terhelt a szabadlábon hagyása esetén újabb bűncselekményt követne el. Ha ellenben a megalapozottságra vonatkozó kétely ésszerű, a nyomozási bíró nem rendelheti el az előzetes letartóztatást. A személyes szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelése és az előzetes letartóztatás ülésen történő meghosszabbítása esetén a nyomozási bíró vizsgálódásának ki kell terjednie a gyanúsítottnak azokra a személyi körülményeire is, amelyek a döntést befolyásolják. A fogva levő gyanúsított szállítása, az őrzése biztonsági okokból jelentős nehézségeket okoz. A gyanúsítottnak a nyomozási bíró által tartott ülésekre történő ismételt szállítása fokozhatja a szökés veszélyét. A technika fejlődése következtében napjainkban már lehetséges az olyan zártláncú közvetítés, amely az egymástól nagyobb távolságban lévő személyek közötti kommunikációt éppoly akadálytalanná teszi, mintha azonos helyiségben tartózkodnának. E technika segítségével több országban sikerrel vezették be a zártláncú közvetítés útján történő meghallgatást. Bár jelenleg a szükséges technikai feltételek megteremtésének költségei meghaladják a lehetőségeket, nem zárható ki, hogy a jövőben a feltételek kedvezőbbek lesznek. A Javaslat ennek megfelelően tartalmazza a szükséges jogszabályi kereteket. A zártláncú közvetítés útján megvalósuló "ülés" aggálytalanságának legfontosabb biztosítéka, hogy az ilyen ülésen a védő részvétele kötelező, és a gyanúsítottal azonos helyiségben kell tartózkodnia. Ilyen módon a védő és a gyanúsított közötti közvetlen kapcsolatot a közvetítőlánc közbeiktatása nem szakítja meg.

A 212-213. §-hoz

A nyomozási bíró által elvégzendő bizonyítási cselekményre tett indítvány előterjesztőjének kell a bizonyítás felvételének feltételeit, így a kihallgatandó tanúnak az ülésen való megjelenését biztosítania. Ha a tanút a nyomozási bíró azért hallgatja ki, mert életveszélyes állapotban van, vagy a tárgyaláson nem jelenhet meg, és ezért fogadalom tételére a tárgyalást megelőzően kerül sor, indokolt, hogy a kihallgatáson az ügyészen és a tanú érdekében eljáró ügyvéden kívül a gyanúsított és védője is jelen lehessen. Ha a tanú állapota ezt nem engedi, a gyanúsított és a védő a jegyzőkönyvből ismerheti meg a vallomás tartalmát. A különösen védett tanú kihallgatásánál a tanú védelme érdekében a résztvevők jelenlétét korlátozni kell. A tanú védelme követeli meg az ilyen ülésről készült jegyzőkönyv elkülönített és zárt kezelését, és a jegyzőkönyvről kivonat készítését. A gyermekkorú tanú kihallgatásánál jelenlévők körének szűkítését a tanú kímélete indokolja. Az ilyen tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet azonban a gyanúsított és a védő az ügyésznél megtekintheti.

A tanúnak nyomozási bíró előtti kihallgatásáról a pontosabb rögzítés érdekében egyidejű mozgókép és hangfelvétel készülhet. Az eredeti felvételt változatlan alakban kell megőrizni, a tanú védelme érdekében azonban a másolatokon a tanú hangja vagy arcképe technikai úton torzítható. A tanú személyi adatainak zárt kezelésére vonatkozó rendelkezések kiterjednek az ilyen felvételre.

A 214. §-hoz

A nyomozási bíró a beterjesztett indítványokról - a nyomozás lelassítását elkerülendően rövid határidőn belül - végzéssel határoz, az indítványnak helyt adhat, részben helyt adhat vagy azt elutasíthatja. A titkos adatszerzés engedélyezéséről vagy annak megtagadásáról szóló határozatot - az ilyen ügyek sürgőssége miatt a nyomozási bírónak huszonnégy órán belül meg kell hoznia (203. § (4) bek.).

A határozatot az érintettekkel a jogorvoslati jog gyakorlásának lehetővé tétele érdekében közölni kell. Az ülésen hozott határozatot a nyomozási bírónak kihirdetés, az iratok alapján hozott határozatot kézbesítés útján kell közölnie. A titkos adatszerzés engedélyezéséről, valamint az életveszélyes állapotban lévő, illetőleg a különösen védett tanú kihallgatásáról szóló iratot kézbesítő útján kell megküldeni, ezt az érintett kérdések fokozottan bizalmas jellege teszi szükségessé.

A 215. §-hoz

A nyomozási bíró határozata ellen az jelenthet be fellebbezést, akivel a határozatot közölték. A fellebbezés bejelentésére nyitva álló határidő rövidségét az indokolja, hogy a nyomozás során nem célszerű a jogorvoslatok bejelentésével okozott eljárás késleltetésére lehetőséget adni. A jogorvoslat elbírálására a megyei bíróság másodfokú tanácsa jogosult. Ez abból következik, hogy a nyomozási bírót a helyi bíróság más bíráitól csupán feladatainak sajátossága különbözteti meg, de a bírói jogállását és határozatainak bírósági határozat jellegét ez semmiben sem érinti.

A titkos adatszerzés engedélyezéséről, valamint a gyanúsított ellen megszüntetett nyomozás utóbbi folytatásának elrendeléséről és a bizonyítási cselekmény elvégzésére irányuló indítványról szóló végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. A jogorvoslat kizárását e döntések természete indokolja. A személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedés, a lefoglalás és házkutatás végrehajtását a róluk szóló határozat ellen bejelentett fellebbezés nem függesztheti fel, mert a felfüggesztés a későbbi végrehajtást gyakorlatilag meghiúsíthatná. Indokolt viszont, hogy a személyes szabadságot érintő kényszerintézkedés ellen bejelentett ügyészi fellebbezés halasztó hatályú legyen, ellenkező esetben ugyanis a megváltoztatott határozat végrehajtása nehézségbe ütköznék.

X. FEJEZET

A VÁDEMELÉS

A vádemelés lezárja a büntetőeljárás előkészítő szakaszát (a nyomozást), és feltétele a bírósági eljárás megindulásának. A vádemeléssel átrendeződnek az eljárási jogviszonyok: míg az előkészítő eljárásban - az e törvényben meghatározott kivételekkel - az ügyész a döntésre jogosult hatóság, a bíróság eljárásában az ügyész félként teljesíti a bűnüldöző funkcióját. A közvádló az ügyész, a bíróság eljárásában - az e törvényben meghatározott esetekben - képviselheti még a vádat a magánvádló és a pótmagánvádló. A Javaslat X. Fejezete tartalmazza az iratok ismertetése után az ügyész által teendő intézkedéseket, a vádirat tartalmi és formai kellékeit, valamint a pótmagánvádlókénti fellépés eljárási szabályait.

A 216. §-hoz

1. Az (1) bekezdés rendelkezik arról, hogy az ügyész a nyomozás iratainak ismertetése (193. §) után - ha a vádemelés feltételei nem állnak fenn - további nyomozási cselekményeket végezhet vagy végeztethet, a nyomozást felfüggesztheti (188. §), illetve a nyomozást megszüntetheti (190-192. §).

Ha további nyomozási cselekmények végzésére nincs szükség, és a nyomozást nem kell felfüggeszteni vagy megszüntetni, az ügyész vádat emel, a vádemelést részben mellőzi, a vádemelést teljes egészében mellőzi, illetve a vádemelést elhalasztja. A vádemelés feltételeit a Javaslat - a Be-hez hasonlóan - nem határozza meg. A legalitás elvéből következik azonban, hogy ha az előkészítő eljárásban összegyűjtött bizonyítási eszközök elegendő alapot adnak a vádemelésre, a vád ténybelileg és jogilag megalapozott, az ügyész köteles vádat emelni; a vádemelés tekintetében diszkrecionális jog csak e törvény kifejezett rendelkezése alapján illeti meg (vádemelés elhalasztása, vádemelés mellőzése stb.)

Ha a feljelentés adatai és a feljelentéshez csatolt bizonyítási eszközök, valamint a gyanúsított vallomása elegendő alapot adnak a vádemelésre, az ügyész további nyomozás nélkül emelhet vádat.

2. A vádemelésre a (3) bekezdés határidőt állapít meg. A határidőt kivételes esetben, az ügy rendkívüli bonyolultsága miatt az ügyészség vezetője egy esetben meghosszabbíthatja.

A 217. §-hoz

1. A Javaslat 217. §-a a vádiratról rendelkezik. Az ügyész a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat. A törvényes vád a bírósági eljárás feltétele, a törvényes vád tartalma meghatározza a bírósági eljárás kereteit: a bíróság a vádat nem terjesztheti ki, illetve eljárásában a vádat köteles kimeríteni.

2. Ha a nyomozást a nyomozó hatóság önállóan végzi, előfordulhat olyan eset, hogy a nyomozás iratainak ismertetéséig az ügyész a gyanúsítottat nem hallgatta ki. A Javaslat nem tartalmaz kötelező rendelkezést a gyanúsított vádemelés előtti ügyészi kihallgatására, az ügyészre bízza, hogy szükség esetén kihallgassa a gyanúsítottat.

A (3) bekezdés a vádirat kellékeit sorolja fel. A Javaslatnak a tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseiből következik, hogy a vádiratnak nem csak a bizonyítási eszközök megjelölését, hanem azt is tartalmaznia kell, hogy mely tény bizonyítására szolgálnak. Tartalmaznia kell továbbá az ügyésznek a bizonyítás felvételének sorrendjére vonatkozó indítványát, melynek célja a bíróság tájékoztatása és olyan helyzetbe hozása, hogy a tárgyalás előkészítése során dönteni tudjon arról, hogy a megjelölt bizonyítási eszköz szükséges-e az adott tény bizonyítására, de egyúttal a védelem (a terhelt és a védő) tájékoztatását is szolgálja.

A Be. rendelkezéseitől eltérően a Javaslat nem különböztet bűntetti és vétségi eljárás között sem az előkészítő, sem a bírósági szakasz során. Az ügyész minden esetben vádiratot nyújt be a bírósághoz, függetlenül attól, hogy részt vesz-e a tárgyaláson vagy sem. Vádindítványt - a hatályos rendelkezésekhez képest más tartalommal - a pótmagánvádló nyújthat be a bírósághoz.

A 218. §-hoz

A Javaslat a vádirat kötelező tartalmi elemein kívül előírja, hogy ha a gyanúsított a vádirat benyújtásakor személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés alatt áll, és az ügyész ezek fenntartását indokoltnak tartja, ezt a vádiratban indítványoznia kell. A törvényi feltételek fennállása esetén indítványozhatja továbbá az ügyész a vádiratban a szülői felügyeleti jog megszüntetését, és a vádlottal szemben polgári jogi igényt terjeszthet elő.

A 219. §-hoz

1. A vádiratot az ügyész annyi példányban nyújtja be a bírósághoz, hogy a bíróságnak, a vádlottnak és a védőnek egy-egy példány jusson. A vádlott védekezésre való felkészülésének fontos biztosítéka, hogy a vádiratot megfelelően tanulmányozhassa. Ezt nem helyettesítheti, hogy a bíróság előtt, vagy éppen a büntetés-végrehajtási intézetben felolvassák előtte, ezért, ha a vádlott a magyar nyelvet nem ismeri, a vádirat rá vonatkozó részét az anyanyelvén, vagy az általa ismertként megjelölt más nyelven is be kell nyújtani a bírósághoz.

2. A büntetőeljárás rendszereit általában annak alapján szokás jellemezni, hogy miképp foglalnak állást az előkészítő eljárás és a bírósági eljárás (tárgyalás) viszonyát illetően. E viszonyt alapvetően az határozza meg, hogy a nyomozás során összegyűjtött információk milyen mértékben szolgálhatnak a bírósági döntés alapjául. Ez függ attól, hogy milyen nyomozási iratok kerülhetnek a bíróság elé. A Javaslat azon megoldása, miszerint a felek általi kikérdezés rendszerére való áttérés nem érinti a bíró jogát arra, hogy saját kezdeményezéssel információhoz jusson (hivatalból bizonyítást rendeljen el; a vádlotthoz, a tanúhoz, a szakértőhöz kérdéseket intézzen), feltételezi a bíró olyan előzetes iratismeretét, mivel különben e jogával nem lenne képes élni. A Javaslat megoldása a hatályos eljárási jogunkkal áll összhangban: az ügyész a vádirat benyújtásakor csatolja az előkészítő eljárás iratait, kivéve amelyeket a vád képviselete szempontjából irrelevánsnak tekint, és amelyek ezért nem is képezték a gyanúsítottal és a védővel történő iratismertetés részét. Ha utóbb az ügyész mégis szükségesnek ítéli a korábban mellőzhetőnek tartott iratokat, a Javaslat lehetőséget biztosít azoknak a bírósági eljárásban való felhasználására. Az ügyész a vádirattal együtt megküldi a bíróságnak azokat az iratokat is, amelyeket az iratoktól elkülönítetten, zártan kezel (96. §). A tanú különösen védetté nyilvánításáról szóló határozatot, valamint a különösen védett tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet a nyomozási bíró kezeli zártan (213. § (2) bek.), ezeket az okiratokat nem lehet továbbítani. A bíróság a különösen védett tanú vallomásáról készült jegyzőkönyvi kivonatot kapja meg. Ennek indoka, hogy a tanú védelmét az szolgálja, ha minél kevesebben ismerik személyét és a különösen védetté nyilvánítás indokát, amiből szintén következtetni lehetne a személyére.

A 220. §-hoz

A Javaslat 220. §-a lényegében a Be. 147. §-ához hasonlóan szabályozza a vádemelés részbeni mellőzését. Ha egy eljárásban ugyanazon terhelt ellen több bűncselekmény miatt folyik az eljárás, az ügyész mellőzheti a vádemelést az olyan bűncselekmény miatt, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségrevonás szempontjából nincs jelentősége. A vádemelés részbeni mellőzésére a vádiratban utalni kell, és ezt az ügyésznek a sértettel is közölnie kell. A sértettnek ugyan nincs lehetősége ez esetben pótmagánvádlóként fellépni, de a 196. § rendelkezései alapján az ügyész intézkedése miatt ellenvetést tehet.

A 221. §-hoz

A Javaslat szerint büntetést vagy büntetőjogi intézkedést kiróni csak a bíróság jogosult (3. § (2) bek.). A Be. rendelkezéseitől eltérően az ügyész megrovást nem alkalmazhat. Ha a bűncselekmény elenyésző súlya miatt a gyanúsított felelősségre vonása nem szükséges, az ügyész - jogkövetkezmény alkalmazása nélkül - a vádemelést határozattal mellőzi. A vádemelés mellőzéséről szóló határozatot a sértettel is közölni kell. A sértett pótmagánvádlóként nem léphet fel, de indítványozhatja, hogy az ügyész a vádemelés mellőzése helyett emeljen vádat.

A 222. §-hoz

A Be. a vádemelés elhalasztásának jogintézményét csak a fiatalkorúak ellen folyó büntetőeljárásban ismeri. A Javaslat lehetővé teszi, hogy az ügyész a vádemelést felnőttkorú gyanúsítottal szemben is elhalassza. A feltételeket azonban szigorúbban határozza meg.

A Javaslat a vádemelés elhalasztását a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt teszi lehetővé, feltéve, hogy a bűncselekmény súlyára és a rendkívüli enyhítő körülményekre tekintettel feltételezhető, hogy ez a gyanúsított jövőbeni magatartására kedvező hatással lesz. A vádemelés elhalasztásának tartama egy évtől két évig terjedhet. A Btk. a 282/A. §-ban meghatározott feltételek esetén büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, ha a kábítószer-fogyasztó folyamatos gyógykezelésnek veti alá magát. Szintén büntethetőséget megszüntető ok lehet, ha a terhelt a büntetőeljárás alatt az elmulasztott tartási kötelezettségét teljesíti (Btk. 196. § (4) bek.). A Be. rendelkezései alapján a gyógykezelésben való részvétel, illetve a tartási kötelezettség elmulasztása végett a büntetőeljárás (az előkészítő szakaszban a nyomozás) felfüggesztésének van, illetve lehet helye. A Javaslat ez esetben nem az eljárás felfüggesztését, hanem a vádemelés elhalasztását írja elő. Ha a feltételei fennállnak, a vádemelés elhalasztása kötelező, ezt nem zárják ki a 223. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések sem.

A 223. §-hoz

A vádemelés nem halasztható el, ha a gyanúsított többszörös visszaeső, illetve a bűncselekményt a próbaidő alatt vagy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el. Ezekben az esetekben a Javaslat vélelmezi, hogy a vádemelés elhalasztása nem lesz kedvező hatással a gyanúsított jövőbeni magatartására.

A Btk. többször az eljárás megindulását követő magatartástól teszi függővé a büntethetőség megszűnését. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Btk. 297. § (2) bekezdése, amely szerint tartozás fedezetének elvonása miatt nem büntethető az elkövető, ha a tartozást a vádirat benyújtásáig kiegyenlítik, hasonló rendelkezést tartalmaz a Btk. 310/B. §-ának (4) bekezdése a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség megsértése esetére. E kötelezettségeiket az elkövetők a büntetőeljárás során is teljesíthetik, ezért nem indokolt a vádemelés elhalasztásának lehetőségét biztosítani. A kábítószer-fogyasztó gyógykezeléséhez, valamint a tartásdíj megfizetéséhez fűződő érdekekre tekintettel azonban a Javaslat e két esetben nemcsak lehetővé, hanem - a feltételek fennállása esetén - kötelezővé is teszi a vádemelés elhalasztását.

A 224. §-hoz

1. A Javaslat a pártfogó felügyelet elrendelésére csak a bíróságot jogosítja fel. Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában azonban kötelezheti a gyanúsítottat magatartási szabályok megtartására, vagy más kötelezettségek teljesítésére. E magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek teljesítését a pártfogó felügyelethez hasonlóan a pártfogó ellenőrzi, tevékenysége azonban nem merül ki az ellenőrzésben, hanem segítséget is nyújt a gyanúsítottnak a szabályok megtartásában. A pártfogó a feladatai teljesítéséhez más szervek és szervezetek (pl. karitatív szervezetek) segítségét is igénybe veheti.

2. A (2) bekezdés a gyanúsított részére előírható kötelezettségek között sorolja fel a sértett kárának részben vagy egészben való megtérítését, illetve azt, hogy más módon, például a sértettnek végzett munkával, gondoskodjék a sértett jóvátételéről. Több bűncselekménynek nincs meghatározott sértettje, vagy a sértett nem tart igényt a neki teljesítendő jóvátételre. Ezért lehetővé teszi a Javaslat, hogy a gyanúsított kötelezettségeként az ügyész azt írja elő, hogy meghatározott célra teljesítsen anyagi juttatást, vagy a köz számára végezzen munkát. Ilyen a köz javára teljesített jóvátétel előírása különösen indokolt lehet egyes gazdasági bűncselekmények, illetve a környezetet károsító bűncselekmények esetén. A kábítószer-függő, illetve alkohol-függő gyanúsítottaknál indokolt lehet előírni, hogy gyógyító kezelésben vegyenek részt.

A Javaslat a gyanúsított részére előírható kötelezettségeket nem taxatíven sorolja fel, az ügyész más magatartási szabályt is megállapíthat, illetve más kötelezettséget is előírhat.

A 225. §-hoz

Ha az ügyész a vádemelés elhalasztása mellett magatartási szabályokat állapít meg és kötelezettségeket ír elő, a vádemelés elhalasztása feltételeinek tisztázása érdekében a gyanúsítottat meghallgatja. Különösen vizsgálnia kell, hogy a gyanúsított a kilátásba helyezett magatartási szabályok megtartását és kötelezettségek teljesítését képes-e és kész-e vállalni.

A sértett kárának megtérítése, illetve a sértettnek adandó jóvátétel előírása feltételezi egyrészt a gyanúsított teljesítési készségét, másrészt a sértett beleegyezését. Ezért e kötelezettségek előírásához szükséges mind a sértett, mind a gyanúsított hozzájárulása. A köz javára teljesítendő jóvátétel, valamint a gyógyító kezelésben való részvétel a gyanúsított közreműködési készségét feltételezi, éppen ezért e kötelezettségek a gyanúsítottak hozzájárulásával írhatók elő. Ha a kötelezettség előírásához a sértett hozzájárulása is kell, és e hozzájárulásáról a sértett korábban nem nyilatkozott, az ügyész a sértettet is meghallgatja. A sértett hozzájárulásának hiánya csak a kártérítési, illetve a sértettnek teljesítendő jóvátételi kötelezettség előírásának akadálya; az ügyész a vádemelést ilyen esetben is elhalaszthatja, ha annak feltételei enélkül is fennállnak.

A 226. §-hoz

Ha a vádemelés tartama eredményesen telik el, az ügyész az eljárást a vádemelés elhalasztásának lejártától számított harminc napon belül megszünteti. A vádemelés elhalasztása akkor telik el eredményesen, ha a 227. §-ban meghatározottak szerint vádemelésnek nincs helye. A 222. § (2) és (3) bekezdése alapján történő vádemelés elhalasztásánál az eljárást a vádemelés elhalasztásának eltelte előtt is meg kell szüntetni, ha a kábítószer-fogyasztó gyanúsított igazolja, hogy gyógyító kezelésben részesült, illetve ha a tartás elmulasztása vétségének gyanúsítottja a tartási kötelezettségét teljesítette. Ilyenkor a vádemelés elhalasztása előtt, és a bírósági eljárásban is az eljárás megszüntetésének van helye, éppen ezért a feltétel teljesítése esetén nem indokolt a vádemelés elhalasztásának további fenntartása.

A 227- 228. §-hoz

A vádemelés elhalasztása után az ügyész vádat emel, ha a gyanúsított a határozat ellen panasszal él, és a nyomozás megszüntetésének feltételei nincsenek meg, továbbá, ha a gyanúsított ellen a vádemelés tartama alatt elkövetett szándékos bűncselekmény miatt vádat emeltek, és akkor is, ha a gyanúsított az előírt magatartási szabályokat súlyosan megszegte, vagy a kötelezettségét nem teljesítette. Ez utóbbi esetben az ügyész köteles a gyanúsítottat a vádemelés előtt meghallgatni.

A 226. § (2) bekezdésével összhangban a Javaslat kimondja, hogy a 222. § (2)-(3) bekezdése esetén vádemelésnek csak az ott írt kötelezettség elmulasztása (folyamatos gyógykezelésen való részvétel nem teljesítése, illetve a tartási kötelezettség nem teljesítése) alapján van helye.

A 229-233. §-hoz

A Javaslat 229-233. § rendelkezései a sértett pótmagánvádlókénti fellépését szabályozzák.

1. A sértett - az e Javaslatban meghatározott esetekben - pótmagánvádlóként akkor léphet fel, ha a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát a felettes ügyész elutasította. A pótmagánvádlókénti fellépésre a panaszt elutasító határozat közlésétől számított harminc napon belül van lehetősége a sértettnek. A határidőn belül biztosítani kell számára, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat az ügyészség hivatalos helyiségében elolvassa, mivel a sértett számára a nyomozás során az iratok megismerése korlátozott, annak eldöntéséhez viszont, hogy fellépjen-e pótmagánvádlóként, szükséges lehet az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratok megtekintése (229. §).

2. A sértett - ha pótmagánvádlóként kíván fellépni - vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészséghez kell benyújtani, az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz (230. §).

A pótmagánvádló ügyvédi képviselete a vádindítvány benyújtásától kötelező, ha a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli, ez ok arra, hogy a bíróság a vádindítványt - érdemi vizsgálat nélkül - elutasítsa.

3. A bíróság a vádindítványról minden esetben határoz. Ha a pótmagánvádló a vádindítványt az erre nyitva álló határidő után nyújtotta be, ha nincs ügyvédi képviselete, a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be, illetve ha a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik, a vádindítvány elutasításának van helye. Ez utóbbi esetben olyan tényről vagy körülményről lehet szó, amikor a vádindítványból egyértelműen megállapítható, hogy a pótmagánvád ténybeli vagy jogi alapja hiányzik. Az elutasítás okainak felsorolása a Javaslatban taxatív, egyéb esetben a bíróság a vádindítvány elfogadásáról dönt.

4. Ha a vádindítvány elbírálására a bíróságnak nincs hatásköre vagy illetékessége, az ügy áttételéről határoz.

Ha a bíróság a vádindítványt elfogadta, gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak, ennek érdekében megkeresheti az ügyészt; ha szükséges, kényszerintézkedéseket rendel el (231. §).

5. A vádlott - ha erre korábban nem volt alkalma - a vádindítvány elfogadása után megismerheti a nyomozás iratait. A pótmagánvádlót - főszabályként - a bírósági eljárásban az ügyész jogai illetik meg, a tanú zártan kezelt adatait azonban nem ismerheti meg (232. §).

6. Ha a bíróság a vádindítványt elutasítja, e döntése ellen jogorvoslatnak nincs helye. A vádindítványról való döntést megelőzi a feljelentés elutasítása vagy a nyomozás megszüntetése, ezt követően a nyomozás folytatására irányuló panasz elutasítása, ez indokolja, hogy a Javaslat, ha a bíróság is akként, hogy dönt, hogy az eljárás további folytatásának nincs helye, e döntés ellen kizárja a jogorvoslatot. A vádindítvány elutasítása azonban nem akadálya annak, hogy - amennyiben a feltételei fennállnak - utóbb a nyomozás folytatását rendeljék el.

HARMADIK RÉSZ

XI. FEJEZET

A BÍRÓSÁG ELJÁRÁSÁNAK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A Javaslat Harmadik Része a bírósági eljárás általános szabályait, a tárgyalás előkészítésére, valamint az első, másod- és harmadfokú eljárásra, valamint a megismételt eljárásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A Javaslat olyan büntetőeljárás kialakítására törekszik, amelyben - legalábbis az alaptípust tekintve - a büntetőjogi felelősség kérdése a közvetlenség elvének tiszteletben tartásával a tárgyaláson dől el, és amelyben a Be. szabályainál erőteljesebben érvényre jut a kontradiktórius elv, ezen belül a felek rendelkezési joga. A bírói döntés alapját elsősorban a tárgyaláson szerzett információk képezik. A bizonyítási eljárásban a bíró jobban támaszkodhat a vád és a védelem felkészült alanyainak vitájára, de az anyagi igazság kiderítése érdekében a felek általi kikérdezés mellett megmarad a bíró joga a kérdések feltevésére, illetve arra, hogy hivatalból rendeljen el bizonyítást.

A XI. Fejezet a bírósági eljárás formáira, a tárgyalás nyilvánosságára, a tárgyaláson résztvevő személyekre, a tárgyalás vezetésére, valamint a tárgyalás rendjének fenntartására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza.

A 234. §-hoz

A bíróság az eljárásában tárgyalást, nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart. Tárgyalás tartására akkor kerül sor, ha a büntetőjogi felelősség kérdésének megállapítására a bíróság bizonyítást vesz fel. A Javaslat meghatározza azokat az eseteket, amikor a bíróság nyilvános ülést, ülést vagy tanácsülést tart. A nyilvános ülésre - ha e törvény eltérően nem rendelkezik a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések az irányadók. Nyilvános ülésen dönthet a bíróság többek között az első fokú eljárásban, ha a vádlott lemond a tárgyalásról (XXV. Fejezet), a Javaslatban meghatározott esetekben a másodfokú eljárásban, a harmadfokú eljárásban, és a rendkívüli felülvizsgálati eljárásban.

A - nem nyilvános - ülésen a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló, a vádlott és a védő vesznek részt, valamint az, akit a bíróság az ülésre idézett vagy arról értesített. A Javaslat 210. §-ának (1) bekezdése szerint a nyomozási bíró az eljárás előkészítő szakaszában ülést tart. A Javaslat 272. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint az első fokú eljárásban előkészítő ülést tart a bíróság, ha az ügyész vagy a vádlott meghallgatása látszik szükségesnek, ha előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről, illetőleg lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelt házi őrizetről határoz, de ülést tart a bíróság a magánvádas eljárásban is, amikor személyes meghallgatásra idézi a feleket. A Javaslatban meghatározott esetekben ülést tart a bíróság a másodfokú és harmadfokú eljárásban is. Ülésen dönt a Legfelsőbb Bíróság, ha a jogegységi indítványt érdemben elbírálja.

A tanácsülésen a bíróság tagjain és a jegyzőkönyvvezetőn kívül más nem vehet részt. A Javaslat 359. §-ának (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság tanácsülésen dönt a fellebbezés elutasításáról, valamint a Javaslatban meghatározott esetekben az első fokú ítélet hatályon kívül helyezéséről (373. §). A harmadfokú bíróság a 393. §-ának (2) bekezdésében meghatározott esetekben tanácsülésen dönt a felülvizsgálati indítvány elutasításáról. A perújítási indítványt a bíróság másodfokú tanácsa tanácsülésen bírálja el. A rendkívüli felülvizsgálati indítványt - a Javaslatban meghatározott esetekben - tanácsülésen bírálja el a Legfelsőbb Bíróság, és így jár el akkor is, ha a jogegységi eljárást érdemben nem folytatja le.

A 235. §-hoz

E § értelmező rendelkezést tartalmaz: kimondja, hogy ahol e törvény a bíróságról, a bíróság tanácsáról, vagy a tanács elnökéről rendelkezik, ezen egyesbírót is érteni kell. A Javaslat tehát a 14. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetekben eljáró egyesbírót feljogosítja mindarra, amit e törvény szerint a bíróság, a bíróság tanácsa vagy a tanács elnöke megtehet.

A 236. §-hoz

A Javaslat a bírósági eljárásban a pótmagánvádlót az ügyész jogaival ruházza fel. Pótmagánvádlóra vonatkozó szabályokat a Javaslat több rendelkezése, így például a 343. §-a tartalmaz. Az esetleges későbbi jogértelmezési problémák elkerülése végett külön említi a pótmagánvádló jogai között a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozásának lehetőségét. Nem indítványozhatja viszonyt a pótmagánvádló a vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését. Ennek indoka az, hogy a büntető bíróság eljárásában az ügyészt nem mint vádlót illeti meg a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó indítványozás joga, hanem erre egyébként jogosult a polgári bírósági eljárásban is.

A 237. §-hoz

A Javaslat kimondja, hogy a bíróság tárgyalása nyilvános. A tárgyalás nyilvánosságáról az Alkotmány és a Bsz. is rendelkezik. Az Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a bíróság nyilvánosan tárgyalja. E kívánalom alól azonban a 6. cikk 1. pontja kivételt is enged az erkölcs, a közrend, illetve a nemzetbiztonság, valamint a kiskorúak érdekeinek vagy az eljárásban résztvevők magánéletének védelme érdekében.

A Be-től eltérően a Javaslat a tárgyalás nyilvánosságáról nem a büntetőeljárás alapvető rendelkezéseit tartalmazó I. fejezetben szól, hanem a bírósági eljárás általános szabályai között. A tárgyalás nyilvánossága módot ad arra, hogy azon általában bárki részt vegyen, és a tárgyaláson történtekről tudomást szerezzen. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a tárgyalóterem befogadó képességének figyelmen kívül hagyásával olyan létszámú hallgatóság legyen jelen, amely a tárgyalás szabályszerű lefolytatását, méltóságának és biztonságának megőrzését akadályozza. Ezért a Javaslat feljogosítja a tanács elnökét, hogy helyszűke esetén meghatározza a hallgatóság létszámát. A nyilvános tárgyaláson a fent említetten kívül is korlátozható a tárgyalóteremben tartózkodó személyek köre: a tizennegyedik életévét be nem töltött személy a korára való tekintettel nem vehet részt a tárgyaláson, a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt pedig a tanács elnöke kizárhatja a hallgatóság köréből.

A bíróság hivatalból vagy az ügyész indítványára kizárhatja a nyilvánosságot a tárgyalás egészéről vagy annak egy részéről. A kizárás okait a Javaslat az Egyezménnyel összhangban állapítja meg. A nyilvánosság kizárása a tárgyalás bármely szakaszában indítványozható.

A 238. §-hoz

A nyilvánosság kizárásáról a bíróság indokolt végzéssel határoz, e végzését a bíróság nyilvános tárgyaláson hirdeti ki. A nyilvánosság kizárását önállóan csak az ügydöntő határozat elleni jogorvoslatban lehet sérelmezni. A nyilvánosság törvénysértő kizárása a tárgyalásról a 373. § II. e) pontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után.

A bíróság zárt tárgyalás esetén is engedélyezheti, hogy az igazságszolgáltatással összefüggő feladatokat ellátó hivatalos személyek (pl. bírósági fogalmazó) a tárgyaláson jelen legyenek. A sértett és, ha nincs védője, a vádlott indítványozhatja, hogy a tárgyalás helyszínén tartózkodó, általa megnevezett személy a zárt tárgyaláson is jelen legyen. Ha a bíróság nem ad helyt az indítványnak, elutasítása ellen nincs helye fellebbezésnek. Zárt tárgyalás esetén a bíróság - ha ez szükséges - figyelmezteti a résztvevőket arra, hogy a tárgyaláson elhangzottakról tájékoztatást nem adhatnak, valamint az államtitoksértés és a szolgálati titoksértés következményeire.

A 239. §-hoz

Ha a zárt tárgyalás indoka megszűnt, a tárgyalást nyilvánosan kell folytatni. A bíróság a tárgyaláson hozott határozatát akkor is nyilvánosan kell kihirdetni, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárták.

A 240. §-hoz

A közvetlenség biztosítéka, hogy a tanács tagjai a tárgyaláson mindvégig jelen vannak. a tárgyalás egységes, ezért minden ügyben egy első fokú tárgyalás van, akkor is, amikor a bíróság azt több részletben tartja meg. Ha a tárgyaláson a tanács tagjai nincsenek végig jelen, a tárgyalás megismétlésére kerül sor. Az ügydöntő határozatot azonban - a tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén - más összetételű tanács is kihirdetheti. Ha a Javaslat másképp nem rendelkezik, a tárgyaláson a jegyzőkönyvvezető, a vádlott, az ügyész és - kötelező védelem esetén - a védő jelenléte kötelező.

A 241. §-hoz

A Javaslat rendelkezik arról, hogy a tárgyaláson az ügyész részvétele mikor kötelező. Az ügyésznek az első fokú bírósági tárgyaláson akkor kötelező a részvétele, ha a bűncselekményre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel. Az ügyész tárgyalási részvétele akkor is kötelező, ha a vádlottat fogvatartják, a vádlott kóros elmeállapotú, a bíróság az ügyészt a tárgyaláson részvételre kötelezte, vagy az ügyész bejelentette, hogy a tárgyaláson részt vesz.

A másodfokú bírósági tárgyaláson akkor kötelező az ügyész részvétele, ha az első fokú tárgyaláson is kötelező volt.

A Javaslat - hasonlóan az ügyvédjelöltekre vonatkozó szabályozáshoz (44. § (3) bek.) - lehetővé teszi, hogy a helyi bíróságon a vádat ügyészségi fogalmazó vagy titkár is képviselje, ezzel is elősegítve az ügyészi hivatáshoz szükséges gyakorlat megszerzését.

A 242. §-hoz

A védő részvétele a tárgyaláson kötelező a megyei bíróság előtt, a helyi bíróság előtt pedig akkor, ha olyan bűncselekmény miatt folyik az eljárás, amelyre a törvény öt évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, ha a 46. § szerint a büntetőeljárásban kötelező a védelem, és ha pótmagánvádló képviseli a vádat.

Ha az ügyész a tárgyaláson részt vesz, és a vádlottnak nincs meghatalmazott védője, a tanács elnöke szükség esetén, a megfelelő védelem biztosítása érdekében védőt rendelhet ki. Ha a vádlott ezt kéri, kötelező a védő kirendelése. Az így kirendelt védő tárgyaláson való részvétele az (1) bekezdés c) pontja alapján kötelező. A Javaslat 46. §-ának e) pontja kötelezővé teszi a büntetőeljárásban a védő részvételét a törvény külön rendelkezése alapján. A (2) bekezdés a Javaslat ilyen külön rendelkezése, a kötelező védelemnek ez az esete azonban értelemszerűen csak a bírósági tárgyalásra vonatkozik.

A 243. §-hoz

A Javaslat a tárgyaláson részvevők - az ügyész, a vádlott, a védő - általános indítványtételi jogosultságáról rendelkezik.

A 244. §-hoz

A tárgyalás vezetése a tanács elnökének feladata, a tanács elnöke állapítja meg az elvégzendő cselekmények sorrendjét, ügyel a törvény rendelkezéseinek megtartására, és arra, hogy az eljárásban résztvevő személyek a jogaikat gyakorolhassák.

A tanács elnökének feladata gondoskodni a tárgyalás méltóságának megőrzéséről is. Ennek érdekében, ha a tárgyalás méltóságának megsértése egyben a tárgyalás rendjét is zavarja, megteheti a 245. § (2)-(5) bekezdésében írt intézkedéseket.

A tárgyalás méltóságát azonban nemcsak a rendzavarás sértheti, ezért a (2) bekezdés külön rendelkezik arról, hogy a tanács elnöke a tárgyalóteremből eltávolíthatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát sértik.

A tárgyalás méltóságának megőrzésével van összefüggésben az a rendelkezés, hogy akit a bíróság előtt kihallgatnak, vagy a bírósághoz szól, annak állva kell beszélni. A tanács elnöke ez alól - indokolt esetben, például idős vagy beteg személynél - kivételt tehet.

A 245. §-hoz

E § a tárgyalás rendjének fenntartása érdekében tartalmaz rendelkezéseket. Kimondja, hogy a tárgyalóterembe fegyverrel vagy rendbontásra alkalmas eszközzel senki sem léphet be, a tárgyalásra idézett személy pedig a fegyverét - akkor sem, ha azt jogszerűen tartja birtokában - a tárgyalóterembe nem hozhatja be. A büntetés-végrehajtási testület és a rendőrség tagjai is csak akkor léphetnek be a tárgyalóterembe fegyverrel, ha szolgálati feladatot látnak el, tehát a tanúként idézett rendőr vagy büntetés-végrehajtási őr nem viheti be a tárgyalóterembe a szolgálati fegyverét. Ha a Javaslat e tiltó rendelkezése ellenére a tárgyaláson résztvevő személy fegyvert, vagy rendbontásra alkalmas eszközt tart magánál, ez a tárgyalás rendjét zavaró magatartásnak minősül.

A tárgyalás rendjének fenntartása keretében a tanács elnöke a rendzavarót rendre utasíthatja, ismételt vagy súlyos rendzavarás esetén a tárgyalásról kiutasíthatja, illetve kivezettetheti, ha a hallgatóság a tárgyalás rendjét vagy szabályszerű menetét ismételten zavarja, a tárgyalásról a nyilvánosságot kizárhatja. Ha szükséges, a tárgyalás rendjének biztosítása érdekében a tanács elnöke úgy is rendelkezhet, hogy a rendzavaró, vagy az a személy, aki a tárgyalás menetét zavarja, a tárgyalóterembe azon a tárgyalási napon már nem térhet vissza.

A bíróság a rendzavarót rendbírsággal sújthatja, a tárgyalásról való kivezetése vagy kiutasítása esetén a rendzavarás napján tartott tárgyalás befejezéséig őrizetbe veheti.

E § rendelkezései általános szabályok. A vádlott rendbírsággal nem sújtható, de minden egyéb intézkedés alkalmazható vele szemben. Azt, hogy mással szemben melyik intézkedés vagy szankció alkalmazható, a Javaslat 246. §-a határozza meg.

A 246. §-hoz

Az ügyész rendzavarása esetén rendreutasításnak van helye. Ha az ügyész rendzavarása miatt a tárgyalás nem folytatható, a tanács elnöke a tárgyalást felfüggeszti, és az ügyészség vezetőjéhez fordul más ügyész kijelölése érdekében.

A védő és a pótmagánvádló képviselője is rendbírsággal sújtható, e személyek a tárgyalásról nem utasíthatók ki, és nem vezettethetők ki. Ha a rendzavarásuk miatt a tárgyalás nem folytatható, a tárgyalás felfüggesztésének van helye. Szükség esetén a tanács elnöke intézkedik arról, hogy a rendzavaró helyett más járjon el védőként, illetőleg a pótmagánvádló képviselőjeként.

A 247. §-hoz

Ha a bíróság a vádlottat a tárgyalásról kiutasította vagy kivezettette, a tárgyalást a távollétében is folytatja. Lehetővé kell tenni azonban, hogy a kiutasított vagy kivezettetett vádlott is megismerhesse a távollétében lefolytatott bizonyítást, a Javaslat ezért rendelkezik úgy, hogy a bizonyítási eljárás befejezése előtt a vádlottat a bíróság elé kell szólítani.

Előfordulhat azonban, hogy a vádlott a rendzavaró magatartásával nem hagy fel, és lehetetlenné teszi a tárgyalás jelenlétében való tartását, ez esetben a tárgyalás a távollétében - védő részvételével - teljes egészében lefolytatható.

A 248. §-hoz

A tárgyalás vezetésének és rendjének fenntartása körében hozott határozatok ellen külön fellebbezésnek csak a rendbírság kiszabásáról, a költségek viselésére kötelezéséről és az őrizetbe vételről rendelkező határozat ellen van helye.

A 249. §-hoz

Ha a tárgyaláson történt rendzavarás büntető vagy fegyelmi eljárás alapjául szolgálhat, a tanács elnöke értesíti az illetékes hatóságot, illetve a fegyelmi jogkör gyakorlóját. Ha a rendzavarás büntetőeljárás megindítására ad alapot, a bíróság elrendelheti a rendzavaró őrizetbe vételét. Ez az őrizet hetvenkét óráig tarthat.

A 250. §-hoz

A Javaslat 250. §-a a bíróság eljárásában készítendő jegyzőkönyvről rendelkezik. A bíróság eljárásáról - általában az eljárási cselekménnyel egyidejűleg - jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető készíti. A jegyzőkönyv egyidejű készítése kötelező, ha a vádlott süket, és tolmács nem alkalmazható. Ennek indoka az, hogy a süket-néma jelbeszédet nem ismerő vádlott a jegyzőkönyv elolvasása útján minél előbb tudomást szerezhessen a bírósági eljárásban elhangzottakról. A (2) bekezdés a jegyzőkönyv tartalmi kellékeit határozza meg. A (3) bekezdés külön kiemeli, hogy a jegyzőkönyvnek áttekinthetően kell tartalmaznia a bírósági eljárás menetének és lényeges alakiságának leírását úgy, hogy a jegyzőkönyv alapján nyomon lehessen követni az eljárási szabályok megtartását. Egyes eljárási rendelkezések megsértéséhez a Javaslat szankciót fűz (pl. ha nem figyelmeztetik a vádlottat a vallomás megtagadásának jogára, a tanút a mentességi jogára, stb.). A jogorvoslati eljárásban abszolút eljárási szabálysértésként értékelt körülmények is akkor állapíthatók meg, ha az eljárás menetét a jegyzőkönyv áttekinthetően tartalmazza.

A bíróság eljárásáról készült jegyzőkönyvet a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá.

A 251. §-hoz

A Javaslat felsorolja, hogy mely eljárási cselekményeket kell kimerítően jegyzőkönyvbe foglalni, illetve, hogy mikor elég csupán utalni a korábban készített jegyzőkönyvre. Az olyan kifejezést vagy kijelentést, amelynek szövege jelentős, szó szerint kell a jegyzőkönyvbe foglalni. Előfordulhat az is, hogy nemcsak az eljárási cselekmény lefolyásának, hanem az elhangzott nyilatkozatnak és azoknak a körülményeknek is jelentősége van, amelyek között a nyilatkozat elhangzik, ezért a bíróság - hivatalból vagy indítványra - elrendelheti valamely nyilatkozat vagy körülmény jegyzőkönyvbe vételét is.

A 252. §-hoz

A javaslat szerint a jegyzőkönyv vagy az eljárási cselekménnyel egyidőben készül, vagy azt a jegyzőkönyvvezető - a jegyzetei alapján - utóbb foglalja írásba. A jegyzőkönyvvezető által, az eljárási cselekménnyel egyidőben készített jegyzeteket az iratokhoz kell csatolni. A Javaslat szerint - a jegyzőkönyv kötelező elkészítésén kívül - egyéb rögzítési mód is segítség lehet az eljárási cselekmény rekonstruálásában. A Javaslat szerint ilyen lehet az eljárási cselekmények gyorsírással történő feljegyzéssel, kép vagy hangfelvevő eszközzel, vagy más berendezéssel (pl. video kamerával) történő rögzítése, ami azonban a jegyzőkönyvet nem pótolja. Az (5) bekezdés - a hatályos szabályozást fenntartva - bizonyos esetekben lehetőséget ad a rövidített jegyzőkönyv készítésére.

A 253. §-hoz

Főszabály szerint a jegyzőkönyv az eljárási cselekménnyel egyidőben készül. A Javaslat azonban lehetőséget ad arra, hogy a jegyzőkönyvet az eljárási cselekményt követően lehessen készíteni. Erre az utóbbi esetre állapítja meg a 252. §-ának (1) bekezdése a nyolc napos határidőt. Ha ez alatt a határidő alatt a jegyzőkönyv mégsem készül el, elkészültének időpontjáról az ügyészt, a vádlottat és a védőt értesíteni kell. E rendelkezés indoka az, hogy a felek élni tudjanak a jegyzőkönyv kiegészítése, illetve kijavítása iránti indítványtételi jogukkal.

A (3) bekezdés általános szabályként rögzíti, hogy a jegyzőkönyv megtekintése nem veszélyeztetheti a tárgyalás folytonosságát és a bíróság munkájának folyamatosságát. A tárgyalás folytonosságához fűződő érdek megkívánja, hogy a határnapon és az azt megelőző munkanapon a jegyzőkönyv megtekintése iránti kérelem csak a tanács elnökének kifejezett engedélyével teljesíthető.

A (2) és a (4) bekezdés a jegyzőkönyv megtekintésének további módjáról és a jegyzőkönyvről készült másolat kérésének lehetőségéről rendelkezik.

A 254. §-hoz

E § rendelkezik a jegyzőkönyv kiegészítéséről és kijavításáról.

Az (1) bekezdés biztosítja az eljárási cselekményen jelen voltak számára annak lehetőségét, hogy a jegyzőkönyv tartalmának kiegészítését vagy kijavítását indítványozhassák; az indítványról a bíróság határoz.

Ettől eltérően a (2) bekezdés arról az esetről rendelkezik, amikor nyilvánvaló elírás történt a jegyzőkönyvben, és emiatt válik szükségessé a kijavítás.

A 255. §-hoz

A tanácsülés a bíróság eljárásának az a formája, amelyen a bíróság a határozatait meghozza. A Javaslat lehetőséget kíván biztosítani arra, hogy a tanács bármely tagjának eltérő véleménye fennmaradjon. Erre azért van szükség, mert fontos érdek fűződhet ahhoz, hogy a jogorvoslati bíróság - ha kívánja, és ha szükséges - a döntési folyamat részleteit megismerje. A Javaslat szerint ezért, ha a határozat nem egyhangú, a tanácsülésről jegyzőkönyvet kell készíteni.

A 256. §-hoz

A Javaslat érvényesíti a társasbíráskodás elvét. Ebből az következik, hogy a döntést megelőző tanácskozás során az ülnökök számára lehetőséget kell biztosítani az álláspontjuk kialakításához és a döntéshez szükséges információ megszerzésére. A Javaslat egyértelművé teszi, hogy a felvilágosítás a hivatásos bíró kötelessége.

A Javaslat a döntéshozatal sorrendjéről is tartalmaz rendelkezést, és meghatározza azt is, hogy véleményeltérés esetén hogyan kell kialakítani a döntést, és hogyan kell megállapítani a szavazattöbbséget a jogkövetkezmény tekintetében.

A 257-258 §-hoz

A Javaslat nem állapít meg általános szabályokat a határozatra; az eljárás két fő szakaszában a határozatok tartalmi és formai kellékeiről külön-külön rendelkezik. Ezért a bíróság határozatára vonatkozó szabályozásnak szükségképpen teljeskörűnek kell lennie. Nem lenne helyes, ha a bírósági határozat esetében a nyomozás során hozott határozatok szabályaira (169. §) kellene visszautalni.

A bíróság határozatainak formája ítélet vagy végzés. A Javaslat pontosan meghatározza a határozatok szerkezetét és a szerkesztés tartalmi követelményeit. A bírósági határozat világos, áttekinthető, szabatos szerkesztése nemcsak formai szempont, hanem garanciális érdek is fűződik hozzá. A kétfokú jogorvoslat lehetősége is azt igényli, hogy jól követhető elsőbírói határozat szülessék.

A 259. §-hoz

A Javaslat a Be. rendelkezéséhez hasonlóan lehetőséget ad a bíróságnak arra, hogy ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen a jogosultak nem jelentettek be fellebbezést, úgynevezett rövidített indokolás készüljön. Ha a határozat több vádlottra vonatkozik, ez csak akkor alkalmazható, ha a feltételek mindegyik vádlott vonatkozásában fennállnak. Az ügydöntő határozatokra vonatkozó szabályokat a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekről rendelkező végzésekre a (2) bekezdésben foglaltak szerint kell alkalmazni.

A 260-261. §-hoz

1. A Javaslat meghatározza a pervezető végzés fogalmát. A pervezető végzést - természetéből adódóan - nem kell indokolni. Ez alól kivétel a bizonyítási indítvány elutasítása, amelynek indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni. A Javaslat főszabályként kizárja a pervezető végzés elleni jogorvoslatot, ez alól azonban kivételeket is megállapít, ilyen például az igazolási kérelem elutasítása.

2. A határozatot írásba kell foglalni. A Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a nem ügydöntő határozatot jegyzőkönyvbe lehessen foglalni (251. § (4) bek.). A jegyzőkönyvbe foglalt határozatok alakiságára a 260. § (3) bekezdése tartalmaz az általánostól eltérő rendelkezéseket. A 261. § (1) bekezdése a jegyzőkönyvbe nem foglalt határozat írásbafoglalására határidőt állapít meg. A Javaslat más rendelkezései ettől az általános szabálytól néhány helyen eltérnek, így például a nyomozási bíró a határozatát az indítvány előterjesztésétől számított három napon belül (214. § (1) bek.), egyes esetben pedig huszonnégy órán belül (203. § (4) bek.) hozza meg.

A 261. § (2) bekezdése arról az esetről rendelkezik, amikor nyilvánvaló elírás történt a határozatban, és emiatt válik szükségessé a kijavítás.

A 262. §-hoz

A bíróság határozatát azzal kell közölni, akire rendelkezése vonatkozik. A közlés a jelenlévőkkel szóban, egyébként pedig kézbesítés útján történik. A jelen nem lévő ügyész részére a bíróság minden határozatát kézbesítés útján kell közölni, ez alól kivételt jelentenek a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozott határozatok. Ezek a határozatok alapvetően pervezető jellegűek , azonban az e körben hozott határozat ellen a törvény önálló jogorvoslatot enged (pl. rendbírság), ezt az ügyésszel közölni kell, hogy jogorvoslati jogával élhessen.

A sértettel és az egyéb érdekelttel is közölni kell azt a határozatot, amely reá rendelkezést tartalmaz. Indokolatlan lenne azonban, hogy a sértett és az egyéb érdekelt az ügyben más résztvevő személyes adatait megismerhesse. Ezért a Javaslat előírja, hogy a sértettel és az egyéb érdekelttel közölt határozat a reá és a vádlottra vonatkozó személyes adatokon kívül más személyes adatait nem tartalmazhatja.

A határozat szóban történő közlésének formája a kihirdetés. A Javaslat a kihirdetés tartalmi és alaki szempontjaira e §-ban és a 321. §-ban egyaránt tartalmaz rendelkezéseket.

A határozatok közlésének sajátos szabályai vannak abban az esetben, ha a vádlott süket, vagy a magyar nyelvet nem ismeri.

XII. FEJEZET

A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE

A bírósági eljárás első szakasza a tárgyalás előkészítése. A bíróság a tárgyalás előkészítése során azt vizsgálja, hogy az ügy tárgyalása nem ütközik-e valamilyen akadályba. A tárgyalás előkészítése szakaszának további feladata, hogy a bíróság - ha szükséges - már ekkor döntsön a kényszerintézkedésekről.

A tárgyalás előkészítésének a Javaslat szerinti szabályozása nem a Be. rendelkezéseinek egyszerű megismétlése, hanem - a bírósági eljárás új rendjére figyelemmel - a hatályos szabályozás tartalmi továbbfejlesztése. A felek rendelkezésének elvéből kiindulva, már a bírósági eljárás első pillanatától kezdve érdemi módon kell biztosítani számukra a tárgyalásra való felkészülés lehetőségét.

A 263. §-hoz

A Javaslat a tárgyalásra való felkészülés érdekében a vádirat kézbesítésének és a tárgyalás kitűzésének időpontját elválasztja egymástól. A vádirat bírósághoz érkezése után a tanács elnöke tizenöt napon belül megvizsgálja, hogy meg kell-e hoznia a Javaslat 264-271. §-a szerinti határozatokat, majd a vádiratot azzal a felhívással küldi meg a vádlottnak és a védőnek, hogy bizonyítási eszközeiket tizenöt napon belül jelöljék meg. A tárgyalás kitűzésére e határidő eltelte után, a vádlott és a védő bizonyítási és más indítványainak ismeretében kerülhet sor.

A vádlott és a védő a különösen védett tanú létéről, vallomásának tartalmáról - a tanú védelme érdekében - a nyomozás és a vádemelés szakaszában nem értesül. Arról, hogy az ügyész a tárgyaláson különösen védett tanú vallomását kívánja felhasználni, a bíróság a vádirat kézbesítésével egyidejűleg tájékoztatja a vádlottat és a védőt. A Javaslat szerint ekkor nyílik meg a lehetőségük arra, hogy a különösen védett tanúhoz kérdés felvetését indítványozzák. Az indítvány nem köti a bíróságot, a többi bizonyítási indítványhoz hasonlóan ennek elrendeléséről is szabadon dönt.

A 264-265. §-hoz

1. A bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja (19. §). Ha a bíróság megállapítja, hogy az ügyben nincs hatásköre, vagy az ügy elbírálására nem rendelkezik illetékességgel, az ügyet át kell tennie a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.

2. Az ügyek egyesítéséről és elkülönítéséről szóló általános szabályokat a Javaslat 72. §-a tartalmazza. Az egyesítés és az elkülönítés szükségességének kérdésében a bíróság ezen általános szabályokra figyelemmel foglal állást.

A Javaslat az ügyek kötelező egyesítését - egyezően a hatályos szabályokkal - csupán a 265. § (2) és (3) bekezdése esetén írja elő. Az egyesítés ekkor a büntetőjog szabályainak hatályosulása miatt szükséges.

A 266. §-hoz

A Javaslat 266. §-ának (1)-(2) és (6)-(7) bekezdései arról rendelkeznek, hogy a bíróság milyen okból köteles felfüggeszteni az eljárást a tárgyalás előkészítése során. A (3) bekezdés lehetőséget ad a felfüggesztésre, ha a vádlott külföldön tartózkodik. Ha az eljárás felfüggesztésének oka megszűnt, az eljárást folytatni kell.

Ha az eljárás felfüggesztése a tartási kötelezettség teljesítése érdekében vagy azért történt, mert a kábítószer-fogyasztó vádlott vállalta a folyamatos gyógykezelést, az eljárást az erre adott határidő előtt is folytatni kell, ha a vádlott továbbra sem teljesíti tartási kötelezettségét, illetőleg a kábítószer-fogyasztó vádlott nem igazolta, hogy a gyógykezelésen részt vett.

A 267. §-hoz

A bírósági eljárás célja, hogy tisztázza a vádlott büntetőjogi felelősségét. Vannak olyan körülmények azonban, amelyek eleve kizárják, hogy ez megtörténhessék. Az eljárás folytatása ezen akadályainak fennállása - természetükből adódóan - egyértelműen tisztázható. Indokolt lehetővé tenni, hogy a bíróság ezek észlelése esetén már a tárgyalás előkészítése szakaszában megszüntethesse az eljárást. Az eljárás megszüntetésének (1) bekezdés a)-e) pontjaiban felsorolt okai az eljárás korábbi szakaszaiban is az eljárás akadályát képezik (174. §, 190. §), míg a vád elejtése fogalmilag csak a bírósági eljárásban jöhet szóba.

Az eljárás megszüntetéséről a bíróság értesíti az ügyészt, a vádlottat, a védőt, továbbá a sértettet és a magánfelet.

A (3) bekezdés a vád elejtése esetén a pótmagánvádló fellépésének lehetőségét szabályozza, erre harminc napos határidőt állapít meg, amelynek elmulasztása esetén nincs helye igazolásnak.

A 268. §-hoz

Az ügyésznek a vádiratban kell megtennie a bizonyítási eszközökre és a bizonyítás-felvétel sorrendjére vonatkozó indítványát (217. § (3) bek. i)-j) pont). A bíróság a vádlott és a védő részére a vádiratot azzal a felhívással kézbesíti, hogy jelöljék meg bizonyítási eszközeiket (263. § (2) bek.).

A bíróság az indítványok alapján, illetőleg, ha szükséges, hivatalból intézkedik aziránt, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak.

A Javaslat az eljárási feladatok megoszlása elvéből kiindulva nem ad lehetőséget a bíróságnak a Be. szabályai szerinti pótnyomozás elrendelésére. Így vádemelés után az ügy nem kerülhet vissza az előkészítő szakaszba. Annak érdekében azonban, hogy a bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak, a bíróság megkeresheti az ügyészt.

A vádlott, illetve a védő indítványai alapján a különösen védett tanú ismételt kihallgatására is sor kerülhet. A kihallgatást a nyomozási bíró végzi, aki az ismételt kihallgatás alkalmával is gondoskodik arról, hogy a különösen védett tanú személyére a vallomásból ne lehessen következtetni. A (2) és (3) bekezdés rendelkezései összhangban vannak a Javaslat azon szabályával, amely szerint a különösen védett tanú személyazonosságát az ítélkező bíróság sem ismerheti meg.

A 269. §-hoz

A tárgyalás előkészítése során a bíróság feladatai közé tartozik annak vizsgálata is, hogy szükséges-e a vádirat benyújtásakor fennálló személyi szabadság elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés további fenntartása. A bíróság akár az ügyész indítványára, akár hivatalból határozhat erről, és a kényszerintézkedés elrendeléséről is, ha ez szükséges.

A (2) bekezdés arra az esetre állapítja meg az elrendelt vagy fenntartott kényszerintézkedés tartamát, ha a bíróság az ügy áttételét rendelte le.

A 270-271. §-hoz

1. A tárgyalás előkészítése során a bíróság juthat arra a megállapításra, hogy a vádiratban a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően minősülhet. A bíróság e határozatának következménye adott esetben pedig az lehet, hogy a helyi bíróság a 14. § (3) bekezdése alapján az ügyet az egyesbíró eljárásából a bíróság tanácsa elé utalja.

2. A Javaslat fenntartja annak lehetőségét, hogy kiemelkedő jelentőségű büntetőügyben a megyei bíróság öttagú - két hivatásos bíróból és három ülnökből álló - tanácsban ítélkezzen. A 271. § csupán szempontokat ad az öttagú tanács alakításainak lehetséges eseteire, de azt nem teszi kötelezővé.

A 272-274. §-hoz

1. A 272. § (1) bekezdése szerint a bíróság előkészítő ülést tart, ha az előkészítés során hozandó határozatának meghozatala előtt az ügyész vagy a vádlott meghallgatása látszik szükségesnek. Az előkészítő ülés kötelező, ha a bíróság előzetes letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom keretében elrendelt házi őrizet vagy ideiglenes kényszergyógykezelés elrendeléséről dönt. A Javaslat e rendelkezése azt kívánja biztosítani, hogy a bíróság a tárgyalás előkészítése keretében ne rendeljen el a személyi szabadságot súlyosan érintő kényszerintézkedést az iratok alapján.

A 272. § (3) bekezdése az előkészítő ülésről értesítést, illetőleg az arra idézést, az (5)-(6) bekezdése pedig az előkészítő ülés lefolyását szabályozza.

2. A Javaslat 273-274. §-a rendelkezik arról, hogy a tárgyalás előkészítése során mikor határozhat a bíróság, és mikor járhat el a tanács elnöke is.

A bíróság (a bíróság tanácsa vagy az egyesbíró) határoz az eljárás megszüntetéséről és a kényszerintézkedésekről, és minden olyan kérdésben is határozhat, amely egyébként a tanács elnökének a jogkörébe tartozik. A tanács elnöke határozhat az ügy áttételéről, az ügyek egyesítéséről vagy elkülönítéséről, az eljárás felfüggesztéséről, megállapíthatja a vádtól eltérő minősítést, elrendelheti, hogy az ügyet öttagú tanács tárgyalja, és megteheti a 268. § (1) bekezdésében írt intézkedéseket.

A 275. §-hoz

A tárgyalás előkészítésének befejezése és a tárgyalás megkezdése között hosszabb idő is eltelhet. Az eljárás indokolatlan elhúzódásának elkerülése érdekében a Javaslat egyes határozatok meghozatalára az előkészítés befejezése után, illetőleg a tárgyalás kitűzése után - a tárgyalás megkezdése előtt - is feljogosítja a bíróságot.

Előfordulhat, hogy a tanács elnökének a kitűzött tárgyalási nap előtt tudomására jut olyan ok, ami miatt előreláthatóan a tárgyalás nem tartható meg, például a tárgyaláson részt vevő valamelyik személy nem tud megjelenni a tárgyaláson. A Javaslat erre tekintettel lehetővé teszi, hogy a tanács elnöke a kitűzött tárgyalást elhalaszthassa.

A védő akadályoztatása esetére a Javaslat külön rendelkezéseket tartalmaz.

A 276. §-hoz

A Javaslat általános szabályként (347. § (1) bek.) biztosítja a jogorvoslati lehetőséget a nem ügydöntő bírósági határozat ellen is. A tárgyalás előkészítése során hozott, a 276. § a)-b) és d)-e) pontjában felsorolt végzések az ügy érdemét nem érintik, elsősorban a bírósági munkát határozzák meg. A 276. § c) pontja esetében pedig a Javaslat azért zárja ki a fellebbezést, mert az eljárás ez okból történő felfüggesztése szintén nem jelent érdemi döntést az ügyről.

A 277. §-hoz

A § értelmező rendelkezést tartalmaz arra az esetre, ha a helyi bíróság egyesbíróként jár el az ügyben.

A 278. §-hoz

A tárgyalás előkészítésének befejezése után az ügyet tárgyalásra kell kitűzni. A tárgyalás kitűzése a tanács elnökének feladata. A Javaslat a bírák jogállásáról és javadalmazásáról 1997. évi LXVII. törvény 30. és 37. §-ával összhangban rendelkezik arról, hogy a tárgyalás határnapját az ügyek érkezési sorrendjének figyelembevételével, az ügy soronkívüliségére vonatkozó rendelkezés szem előtt tartásával, a lehető legközelebbi napra kell kitűzni. A kitűzéskor meg kell állapítani a tárgyalás határnapját, gondoskodni kell az idézések és az értesítések kézbesítéséről.

A 279-280. §-hoz

1. A Javaslat 279. §-a a bírósági eljárásban a kitűzött határnapra történő idézés és értesítés szabályait határozza meg.

2. A Javaslat a gyermek kímélete érdekében lehetővé teszi, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött tanút a nyomozási bíró már a nyomozás során kihallgassa. E rendelkezés azonban csak akkor biztosítja valóban a gyermek kíméletét, ha a kihallgatására a tárgyaláson már nem kerül sor. A Javaslat ezért előírja, hogy a nyomozási bíró által már kihallgatott gyermekkorú tanú a tárgyalásra nem idézhető. Különösen indokolt esetben kihallgatható a tárgyaláson az a tanú, aki a tárgyalás időpontjában a tizennegyedik életévét már betöltötte.

A különösen védett tanú személyi adatait csak a kihallgatást indítványozó ügyész és a nyomozási bíró ismerheti meg. A jogintézmény lényegéből adódik, hogy az ilyen tanút a tárgyalásra nem lehet megidézni. Előfordulhat azonban, hogy a tanú személye ismertté válik, de ez sem jelenti azt, hogy a bíróság számára megnyílik a lehetőség a tanú kihallgatására.

XIII. FEJEZET

AZ ELSŐ FOKÚ BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁS

A büntetőjog célkitűzései elsődlegesen a tárgyalás közvetítésével valósulnak meg. A bíróság az igazságszolgáltatási funkcióját a tárgyaláson valósítja meg. Kivételektől eltekintve a bűnösség büntetőjogi következményeinek megállapítására csak tárgyaláson kerülhet sor. A tárgyalás jogi és társadalmi jelentőségével függ össze, hogy az eljárási garanciák és alapelvek teljes következetességgel éppen itt érvényesülnek, biztosítván az objektív, igazságos ítélkezést, a bűncselekmények elkövetőinek a felelősségrevonását és az állampolgárok jogainak a megóvását.

A tárgyaláson az eljárási cselekmények formai kötöttsége nagyobb, mint az eljárás más szakaszaiban. Az eljárási alakiságok szintén garanciális szerepet töltenek be, nem tekinthetők értelmetlen formalizmusnak. A tárgyaláson eljárási alakiságnak tekinthető például a tanács összetétele, az ülnökök részvétele, az, hogy meghatározott esetekben a vádlónak és a védőnek is jelen kell lennie, hogy a bizonyítás után perbeszédekre kerül sor, ezután pedig a határozat meghozatalára. Ezek és más eljárási alakszerűségek is összességükben az igazságszolgáltatás törvényességének és alaposságának a biztosítékai. A tárgyalás alapvető sajátossága, hogy az több szempontból is koncentrált. Az eljárási cselekményeket egy helyen, valamennyi érdekelt jelenlétében végzik. A tárgyalás koncentrálásának követelményét fejezi ki a Javaslatnak a tárgyalás folytonosságára vonatkozó azon rendelkezése is, miszerint a bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg (286. § (1) bek.). A tárgyalás koncentrálásának előírásával a Javaslat szándéka az, hogy a bíróság közvetlen benyomásai alapján hozza meg döntését. A tárgyalás koncentrálásának feltétele a bíróság vádhoz kötöttsége (az eljárás tárgya már rögzült, a bíróság csak azzal a cselekménnyel foglalkozik, amelyet a vád tartalmaz. [2. § (2) bek.]). Az első fokú tárgyalás követi a nyomozást, és megelőzi a jogorvoslati eljárást, ez jellemzi a helyét a büntetőeljárásban. A tárgyalás támaszkodik ugyan azokra a bizonyítékokra és adatokra, amelyeket a nyomozás során gyűjtöttek össze, de mégsem tekinthető - a nyomozás után sem - feleslegesnek, vagy egyszerűen a nyomozás megismétlésének, mivel a tárgyaláson a bizonyítás már más szabályok érvényesülésével folyik. A tárgyalás nyilvános, a tárgyaláson a felek a terhelt, a tanúk és mások kihallgatásánál jelen vannak, és a kihallgatásban hatékonyan részt vesznek. Ennek következtében olyan tények is ismertté válhatnak, amelyek a nyomozás során még rejtve voltak. Ezen kívül a nyomozásban a felderítés során elvégezhettek olyan nyomozási cselekményeket is, amelyek az ügy eldöntése szempontjából közömbösek, s ezért azoknak a tárgyaláson való megismétlése, újra való megvizsgálása nem történik meg. A nyomozás során a tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról, vádat emel-e (164. § (2) bek.). A tárgyalás nem tekinthető a nyomozás megismétlésének. A nyomozás után - amelynek a nyomozási tevékenységet irányító központi gondolata a bűncselekmény és a bizonyítékok gyors felderítése, összegyűjtése - a tárgyalás nem felesleges. A tárgyalás, amely a kontradiktórius elv teljes érvényesülése mellett az összegyűjtött bizonyítékok sokoldalú, a felek közreműködésével való elemzését biztosítja, lehetővé teszi a cselekmény társadalmi és jogi jelentőségének elmélyült mérlegelését. Az ítélkezés időszerűsége megkívánja ugyan a büntetőeljárástól a gyorsaságot, a büntetőeljárás gyorsítása azonban sohasem juthat odáig, hogy kirekessze az eljárásból a nyilvános, kontradiktórius tárgyalást, amely az igazság megállapításának és a törvényesség megvalósításának legfőbb eljárási eszköze. A Javaslat a bírósági tárgyalás alaptípusaként az ügyész és a védő részvételével zajló kontradiktórius eljárást szabályoz, amelyben a bizonyítási eljárás során a mainál hangsúlyosabban érvényesül a felek rendelkezésének lehetősége. A felek úgy kapnak lehetőséget a vádlott, a tanú kihallgatására, illetőleg a szakértő meghallgatására, hogy megmarad a bíróságnak az a lehetősége, hogy bármely kérdésre adott felelet után kérdést tehessen fel. A XIII. Fejezet öt címben szabályozza az első fokú bírósági tárgyalást. Az I. Cím a tárgyalás menetéről, a II. Cím az első fokú bíróság ügydöntő határozatairól, a III. Cím az első fokú bíróság és az ügyész teendőiről a fellebbezést követően, a IV. Cím az ügyész, a védő távollétében tartott tárgyalásról, az V. Cím a pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezésekről szól.

I. Cím

A tárgyalás menete

A 281-283. §-hoz

Az I. Cím rendelkezéseinek sorrendje a tárgyalás menetét követi.

1. A tárgyalás menetének első mozzanata a tárgyalás megnyitása (281. §). A Javaslat rendelkezései a hatályos szabályozástól nem térnek el, de részletezőbbek.

A tárgyalás megnyitásakor a tanács elnöke közli a bíróság tagjainak, a jegyzőkönyvvezetőnek, az ügyésznek és a védőnek a nevét. E közlés teszi lehetővé a kizárásra és a kizárás bejelentésére vonatkozó rendelkezések érvényesülését.

A tárgyalás megnyitásakor a bíróságnak nemcsak az idézettek és az értesítettek jelenlétét kell megállapítania, hanem számba kell vennie az összes megjelentet, és ilyenkor kell ügyelni arra, hogy például a jelenlévők között van-e kiskorú, hozzátartozó, esetleg olyan személy, aki anélkül kívánna tanúskodni, hogy idézést kapott volna.

A (6) bekezdés a) pontja esetében, ha a védelem kötelező, a távollévő vádlott védőjének távolléte értelemszerűen nem akadálya a tárgyalás megtartásának, míg a b) pont esetében a 242. § rendelkezése érvényesül.

2. A tárgyalásnak a tárgyalás megnyitása és a tárgyalás megkezdése

közötti időszakáról a 282-283. § rendelkezik. A tárgyalásnak ebben az időszakában kell dönteni a tárgyalás megtartásának lehetőségéről. A 282. §-ának (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek több jelentősége van. A felek bizonyítási stratégiáját nyilvánvalóan érinti, ha valamelyik tanú nem jelenik meg. Érdek fűződik azonban ahhoz is, hogy a megjelent tanú kihallgatása megtörténjék. Ezért indokolt, hogy a bíróság a felek meghallgatása után döntsön a tárgyalás megkezdéséről.

A 284. §-hoz

Ha a bíróság döntött a tárgyalás megtartásának kérdésében, és a tanú, illetőleg a szakértő elhagyták a tárgyalótermet, a bíróság megkezdi a tárgyalást. A tárgyalás megkezdése, szemben a megnyitással, nem puszta kijelentéshez, hanem egyes perbeli cselekvések megtörténtéhez kötődik. A Javaslat a tárgyalás megkezdéséhez fontos jogkövetkezményeket fűz, ilyen például az, hogy a tárgyalás megkezdése után - a 308. § (1) bekezdésében meghatározott kivételektől eltekintve - áttételnek nincs helye. A tárgyalás megkezdése után az első eljárási cselekmény a vádirat ismertetése.

A 285. §-hoz

A vádlott nyilatkozata elkülönül a vádlottként tett vallomásától. A kihallgatásnak a felek általi kérdezés rendszerében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik; a vádlottat - kérdések feltevésével - először az ügyész hallgatja ki. Emiatt kell biztosítani a lehetőséget arra, hogy a vádlott még az ügyész kérdéseit megelőzően - ha kíván - tehessen a bíróság előtt nyilatkozatot, különösen a vád megalapozottságára, illetve arra, hogy büntetőjogi felelősségét elismeri-e. A nyilatkozat nem helyettesítheti a vádlott kihallgatását, ezért a Javaslat azt terjedelmében is korlátozza.

A 286. §-hoz

A bírósági tárgyalás egységes. Ezen az elven az sem változtat, ha több határnap van kitűzve a tárgyalás lefolytatására. A Javaslat ezért úgy rendelkezik, hogy a bíróság a megkezdett tárgyalást lehetőleg nem szakítja meg az ügy befejezéséig. Felmerülhetnek azonban olyan okok, körülmények, amelyek miatt ez nem lehetséges. Ekkor a bíróság a tárgyalást félbeszakíthatja, vagy elnapolhatja.

A tárgyalás félbeszakítása esetén a tárgyalást legkésőbb nyolc napon belül folytatni kell. A tárgyalás elnapolása bizonyítás kiegészítése céljából vagy más fontos okból történhet. Különbözik a két jogintézmény abban is, hogy a félbeszakításra a tanács elnökének, a tárgyalás elnapolására a bíróságnak van joga. További Különbség, hogy a tárgyalás félbeszakítása esetén az új tárgyalási határnapon az előző tárgyalási napról készült jegyzőkönyvet nem kell felolvasni, míg a tárgyalás elnapolása esetében - ha nyolc napnál hosszabb idő telt el - az előző tárgyalási napról készített jegyzőkönyvet ismertetni kell.

Figyelemmel arra, hogy a tárgyalás elnapolása esetén kétségessé válhat, hogy a tárgyalást hat hónapon belül folytatni lehet-e, a Javaslat - a hatályos szabályozást fenntartva - rendelkezik az elnapolt tárgyalás folytatásáról, illetőleg megismétléséről.

A 287-288. §-hoz

A Javaslat az eljárás kontradiktórius jellegéből kiindulva, meghatározza a felek által indítványozott bizonyítások felvételének egymás közti, rend szerinti sorrendjét.

A Javaslat kötelező rendelkezése az, hogy a bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik. A szabályozás abból indul ki, hogy nem másról, mint a vádolt személy ártatlansága vélelmének megdöntéséről van szó. A Javaslat rendszerében a vádlott nem az ügy tanújaként, és így nem igazmondásra kötelezett személyként van jelen az eljárásban. Alapvetően ezért kezdődik a bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával, mint annak a lehetőségnek a biztosításával, hogy a vádlott az ellene vagy vele szemben állítottakra mindenkit megelőzően reagálhasson. A vádlott kihallgatását követően kerülhet sor a felek által indítványozott bizonyítási eszközök megvizsgálására. Az azonos bizonyítási eszközök közül először az ügyész által indítványozott bizonyítási eszköz megvizsgálására kerül sor. Azt azonban, hogy a vádlott kihallgatását követően a bizonyítási eljárást milyen bizonyítási eszköz megvizsgálásával kell folytatni, a tanács elnöke a felek indítványainak figyelembevételével határozza meg. A tanúk közül a sértettet kell rendszerint elsőként kihallgatni. Ez utóbbi rendelkezés indoka az, hogy a sértett csak a tanúkénti kihallgatása után lehet jelen a tárgyalás további részén. A kihallgatásnak az első szakasza a felek általi kihallgatás. Ha ez megtörtént, és a bíróság is feltette a kérdéseit, ezt követően a kihallgatotthoz - a hatályos szabályok szerint - újabb kérdések tehetők fel. A bizonyítási eljárás során az indítványozás és az észrevételezés joga az ügyészt, a vádlottat, a védőt, a sértettet, a magánfelet, illetőleg az őt érintő körben az egyéb érdekeltet illeti meg. A bizonyítási indítvány elutasítását csak az ügydöntő határozattal szemben bejelentett fellebbezésben lehet kifogásolni. Ebből a rendelkezésből következik, hogy csak az élhet ezzel, akinek az ügydöntő határozat ellen fellebbezési joga van.

A 289-292. §-hoz

1. A vádlottat rendszerint a még ki nem hallgatott vádlott-társai távollétében kell kihallgatni. A tanács elnöke a már kihallgatott vádlottársat is eltávolíttathatja a tárgyalóteremből a vádlott kihallgatásának tartamára, ha jelenléte a vádlottat vallomása megtételében zavarná.

A vádlottat a 289. § (4) bekezdésében foglaltak szerint figyelmeztetni kell jogaira. Ezt követően a vádlottat kérdések feltevésével először az ügyész hallgatja ki, majd a védő, a tanács elnöke és tagjai intézhetnek hozzá kérdéseket. A kikérdezés után a vádlott összefüggően is előadhatja vallomását. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a tanács elnöke és tagjai bármelyik kérdésre adott felelet után is kérdéseket intézzenek a vádlotthoz; ez nem jelenti a kérdezés átvételét (290. § (1)-(2) bek.).

2. A Javaslat a kérdések tartalmáról nem rendelkezik, nem tesz különbséget a kérdések természete között aszerint, hogy ki a kérdező. Nem engedi viszont az olyan kérdés feltevését, amely a választ magába foglalja, nem az ügyre tartozik vagy a tárgyalás tekintélyét sérti. Az ilyen kérdésre a tanács elnöke megtiltja a választ. A tanács elnökének feladata gondoskodni arról is, hogy a kérdezés módja a vádlott emberi méltóságát ne sértse (290. § (3)-(4) bek.).

3. A 291. § rendelkezik arról, hogy a vádlott korábbi vallomása a tárgyaláson mikor olvasható fel. A vádlottnak az ugyanazon eljárás nyomozási szakaszában tett vallomása - ha a tárgyaláson nem kíván vallomást tenni - felolvasható indítványra és hivatalból is. Ha viszont a vádlottat a nyomozás során tanúként hallgatták meg, a vallomása csak akkor olvasható fel, ha azt a vádlott indítványozza. E különbségtétel indoka az, hogy a vádlottat megilleti ugyan a vallomás megtagadásának a joga az eljárás minden szakaszában, de ha törvényes figyelmeztetés után megtette a vallomását, utóbb arról már nem rendelkezhet, hogy azt milyen módon használják fel a büntető eljárásban. Tanúként viszont - a mentességi okok fennállását kivéve - vallomástételi kötelezettség, és igazmondási kötelezettség terhelte. 4. Ha a vádlott a tárgyaláson tesz vallomást, a Javaslat a korábbi vallomásának ismertetését - ami nem jelentheti az egész vallomás felolvasását - akkor engedi meg, ha a vádlott vallomása eltér a korábban tett vallomásától (292. § (1) bek.).

A 293-297. §-hoz

A Javaslat 293-297. §-ai a tanú tárgyaláson történő kihallgatásának szabályait tartalmazzák.

1. A tanút a még ki nem hallgatott tanú távollétében kell kihallgatni. A sértett esetében e rendelkezés alól kivétel tehető. A tanács elnöke - ha a tanút a vallomástételben zavarná - a vádlottat eltávolíttathatja a kihallgatás tartamára a tárgyalóteremből. Ez esetben utóbb a tanú vallomását ismertetni kell a vádlottal.

2. A tanú kihallgatásának kezdetén a tanács elnöke az általános rendelkezések szerint megállapítja a tanú személyi adatait, figyelmezteti a tanúvallomás tételének akadályaira, arra, hogy érdekében ügyvéd járhat el. A tanú kihallgatását az kezdi meg, aki a kihallgatását indítványozta. Ezt követően a másik fél intézhet kérdéseket a tanúhoz, majd a sértett kérdés feltevését indítványozhatja.

Aki a tanú kihallgatását indítványozta, a bíróság kérdései előtt jogosult a tanúhoz újabb kérdéseket intézni. A kérdezés befejezésével a tanács elnöke és tagjai is intézhetnek kérdéseket a tanúhoz.

A tanúhoz felteendő kérdéseknél sem különböztet a Javaslat a kérdést feltevő személye szerint. A kérdésre adandó válasz megtiltására és a kérdezés módjára a gyanúsított kikérdezésére vonatkozó rendelkezések az irányadók (290. § (2)-(4) bek.).

3. A Javaslat a vádlottra vonatkozó rendelkezéséhez hasonlóan megkülönbözteti a tanú korábbi vallomásának felolvasását és ismertetését. Felolvasásra akkor kerülhet sor, ha a tanú a tárgyaláson a 296. § (1) bekezdésében meghatározott okból nem tesz vallomást. Ha a vallomástétel alól mentes tanú a vallomás megtételét a nyomozás során nem tagadta meg, de a tárgyaláson él mentességi jogával, a vallomása felolvasható, kivéve, ha a megtagadási ok a hozzátartozói minőség.

Ez utóbbi rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a tanút az eljárás korábbi szakaszában gyanúsítottként vagy vádlottként hallgatták ki. Tehát, ha a tanú például arra való hivatkozással tagadja meg a vallomástételt, hogy saját magát bűncselekménnyel vádolná, a korábban terheltként tett vallomása akkor is felolvasható, ha egyébként e mentességi okra hivatkozás valós.

4. A 296. § (2) bekezdése kihallgatási tilalomról rendelkezik. A különösen védett tanú - aki egyébként nem is idézhető - a tárgyaláson még akkor sem hallgatható ki, ha utóbb kiderül a kiléte. A nyomozási bíró által kihallgatott tizennégy éven aluli tanú is csak kivételesen - a Javaslatban meghatározott feltételek megléte esetén - hallgatható ki.

5. Ha a tanút a tárgyaláson kihallgatják, a korábbi - bármilyen minőségében tett - vallomásának részei csak a 297. § alapján ismertethetők. A tanács elnöke - ha nem ő ismerteti a korábbi vallomás részeit - gondoskodik arról, hogy az ismertetés a tényállás megállapításához szükséges mértékű legyen.

A 298-300. §-hoz

A Javaslat 298-299. §-ai a szakértő tárgyaláson való meghallgatásáról, a szakvélemény felolvasásáról és a szakértő tárgyaláson történő kirendeléséről rendelkeznek.

1. A szakértő meghallgatására a tanú kihallgatására vonatkozó rendelkezéseket kell értelemszerűen alkalmazni. A szakértő meghallgatása is kikérdezés útján történik. Az eseti szakértőt a meghallgatása előtt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény-adás következményeire.

A szakértő a meghallgatásakor az írásban előterjesztett szakvéleményét, az általa készített feljegyzéseket felhasználhatja. A tárgyaláson szemléltető eszközöket alkalmazhat az általa elmondottak illusztrálására.

2. A bíróság dönti el, hogy a szakértőt a tárgyalásra idézi, vagy arról értesíti. Ha az értesített szakértő nem jelenik meg a tárgyaláson, az írásban előterjesztett véleménye felolvasható. Ha a felolvasás után a szakértő meghallgatása szükséges, a tárgyalásra - általában a tárgyalás elnapolása mellett - idézni kell.

Ha a megidézett szakértő nem jelenik meg a tárgyaláson, a bíróság engedélyezheti az írásban előterjesztett szakvélemény felolvasását. Ennek indoka, hogy előfordulhat, az írásbeli szakvélemény elegendő a bizonyítási eljárásban. Míg azonban a szakértő értesítése esetén a bíróság belátására bízza a Javaslat, hogy szükségesnek tartja-e a szakértő megidézését, ha az idézett szakértő nem jelenik meg a tárgyaláson, és az ügyész, a vádlott vagy a védő kérdéseket kíván feltenni, a szakértő megidézése kötelező. 3. Előfordulhat, hogy a szakértő kirendelésének szükségessége csak a tárgyaláson válik ismertté, ez esetben - ha erre lehetőség van - nyomban megidézhető a szakértő, ha erre nincs mód, a bíróság a tárgyalást elnapolja, és a szakvélemény elkészítésére határidőt állapít meg.

A 301. §-hoz

Az okiratok (116. §) és más - bizonyítási eszközként szolgáló - iratok felolvasását a tanács elnöke rendeli el. A nyomozó hatóság jelentése okiratként felolvasható. Kivételesen, az ügyész a vádlott és a védő egybehangzó indítványára a tanács elnöke engedélyezheti, hogy felolvasás helyett az okirat lényegének ismertetése vagy megjelölésére kerüljön sor.

A 302. §-hoz

Ha az eljárás során egyes eljárási cselekményekről kép- vagy hangfelvétel, illetve egyéb berendezéssel rögzített felvétel készült, a tanács elnöke engedélyezheti a felvételnek a tárgyaláson történő bemutatását. Különösen indokolt lehet ez akkor, ha a nyomozás során a tárgyaláson nem megismételhető bizonyítási eljárási cselekményről a képet és a hangot egy időben rögzítő (video) felvétel készült, és a jegyzőkönyv mindössze a jelenlévőket, az elkészítés helyét, idejét és egyéb körülményeit rögzíti (167. § (1) bek.).

A gyanúsított vagy a tanú kihallgatásáról készült felvétel bemutatására a vádlott, illetve a tanú korábbi vallomásának felolvasására és ismertetésére vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell. Ha a vádlott vagy a tanú jegyzőkönyvbe rögzített vallomása nem olvasható fel, illetve nem ismertethető a tárgyaláson, akkor az erről készült képfelvételt sem lehet bemutatni.

A 303. §-hoz

A szemle általános szabályait a Javaslat a bizonyítási eljárások között helyezi el (119. §). E § a tárgyalás keretében tartott szemle eltérő szabályait tartalmazza: a tárgyaláson a tanács elnöke mutatja fel a tárgyi bizonyítási eszközt, vagy ha ez nem lehetséges, annak fényképét. A bírói szemlét a bíróság vagy annak kiküldött tagja tartja. Ez esetben a bíróság az ügyben eljáró tanácsot vagy egyesbírót jelenti.

A 304. §-hoz

Ha a bizonyítás a tárgyaláson nem vehető fel, vagy rendkívüli nehézségbe ütközik, azt kiküldött bíró (a bíróság saját tagját bízza meg a bizonyítás lefolytatásával) vagy megkeresett bíróság (más bíróság) útján lehet elvégezni. A bizonyítás felvételére a vádlottat és a védőt idézni, az ügyészt, illetőleg a sértettet értesíteni kell. A tanú védelme érdekében a vádlott és a védő idézését mellőzni kell, ha a tanú zártan kezelt adatai az idézés folytán a védő vagy a vádlott tudomására jutnának.

A 305-306. §-hoz

A bíróság az ügy teljesebb felderítése érdekében a tárgyalás megkezdése után is elrendelheti új bizonyítás felvételét, illetve bizonyíték megszerzését. Ezt megteheti az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett indítványára (288. § (1) bek.) és saját elhatározása alapján is. A bizonyítás kiegészítése végett a tárgyalás elnapolásának is helye van.

További nyomozási cselekmény elrendelésére a tárgyalás megkezdése után sincs lehetőség, de a bíróság felhívhatja az ügyészt a bizonyíték felkutatására, illetve az olyan bizonyítás elvégzésére, amely sem a tárgyaláson, sem kiküldött vagy megkeresett bíró útján nem lehetséges.

A 307. §-hoz

Az eljárás felfüggesztéséről a bíróság a 266. § alapján rendelkezik. A 307. § lehetőséget ad az eljárás felfüggesztésére a tárgyalás megkezdése után is.

Ha az eljárás felfüggesztésére a vádlottnak a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt, vagy ismeretlen helyen tartózkodására tekintettel kerül sor, a bíróság elkobzást rendelhet el, illetőleg vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést mondhat ki.

A 308. §-hoz

A Javaslat 308. §-a arról rendelkezik, hogy a tárgyalás megkezdése után mikor van helye az ügy áttételének, egyesítésnek, illetve elkülönítésnek.

Áttételnek csak akkor van helye, ha a bíróságnak nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy az katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik. A tárgyalás megkezdése után is át kell tenni az ügyet akkor, ha a 17. § (5)-(6) bekezdése szerint az ügy elbírálására más bíróság illetékes. A közlekedési bűncselekmények és a közlekedés körében elkövetett egyéb bűncselekmény elbírálására a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság kizárólagosan illetékes. Ugyanígy kizárólagos illetékességgel rendezik a fiatalkorúak elleni büntetőeljárás lefolytatására a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága (448. § (1) bek.).

A fiatalkorúak bíróságához történő áttétel elmaradása eljárási szabálysértés, és mint ilyen, hatályon kívül helyezési ok, miután a fiatalkorúak bírósága akkor van törvényesen megalakítva, ha a fiatalkorúak tanácsának elnöke az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (1997:LXVII.tv. 14. § (3) bek.) által kijelölt bíró, a tanács egyik ülnöke pedig pedagógus. A katonai büntetőeljárás hatályára vonatkozó rendelkezés (470. §) figyelmen kívül hagyása szintén eljárási szabálysértés, és mint ilyen, ez is hatályon kívül helyezési ok, miután a tanács akkor van törvényesen megalakítva, ha abban első fokon hivatásos bíróként katonai bíró (1997: LXVII. tv. 3. § (4) bek.), ülnökként pedig katonai ülnök jár el (472. §). Az ügyek egyesítésére és elkülönítésére a tárgyalás megkezdése után is az általános rendelkezések szerint van lehetősége a bíróságnak (XII. Fejezet).

A 309. §-hoz

A bíróság a tárgyalás elnapolása után - tárgyaláson kívül - is meghozhatja a 309. §-ban felsorolt határozatokat.

A 310. §-hoz

A vádiratban írt tényállás szabja meg a tárgyaláson a bizonyítás kereteit, a bíróságnak a vádiratban írt tényállásról kell döntenie. Ha az ügyész a tárgyaláson úgy látja, hogy a bizonyítás eredményeképp a tényállás megváltozik, a vádat az első fokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala céljából tartandó tanácsülésig (321. § (1) bek.) módosíthatja. A vád módosítása gyűjtőfogalom, jelenti a vád kiterjesztését és a vád megváltoztatását is.

A vád megváltoztatását jelenti, ha a vádbeli tényállás kisebb mértékben módosul, vagy ha - akár változatlan tényállás mellett - más jogi minősítést tart fenn az ügyész. Ha az ügyész az eredetileg vád tárgyává tett bűncselekmény mellett más bűncselekmény miatt is vádat emel, kiterjeszti a vádat. A Javaslat a vád kiterjesztését az eredeti vád fenntartása mellett teszi lehetővé. Ha az eredeti vád vonatkozásában az ügyész elejti a vádat, a más bűncselekmény miatt csak új vádirattal emelhet vádat, mivel a vád elejtésekor - ha pótmagánvádnak nincs helye - az eljárást meg kell szüntetni (332. § (1) bek. d) pont). Nem lehetséges a vád kiterjesztése olyan személyre sem, aki az ügyben vádlottként nem szerepel.

Ha az ügyész a vádat megváltoztatja, a bíróság - az ügyész, illetőleg a vádlott, a védő - indítványára a tárgyalást elnapolhatja. Vádkiterjesztés esetén a bíróság a vádlott és a védő együttes indítványára a tárgyalást köteles elnapolni, illetőleg a tárgyalást hivatalból elnapolhatja, vagy azt az ügyet, amelyre a vádat kiterjesztették, elkülöníti. Ha a módosított vád elbírálása a bíróság hatáskörét meghaladja, vagy a fiatalkorúak elleni, illetve katonai büntetőeljárásnak van helye a bíróság az ügy áttételéről rendelkezik.

A 311. §-hoz

Az ügyész, az első fokú bíróságnak az ítélet meghozatala céljából tartandó tanácsüléséig, a vádat elejtheti. A vád elejtését az ügyész indokolni köteles. A vád elejtése, ha pótmagánvádló nem lép fel, az eljárás kötelező megszüntetését vonja maga után, a bíróság - vád hiányában - nem folytathatja az eljárást.

A vádelejtés feltételeit a Be-hez hasonlóan a Javaslat sem határozza meg. A Javaslat rendelkezései nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy ha az ügyész a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád nem tartható fenn, a vádlott felmentését indítványozza (315. § (3) bek.). Ez utóbbi indítvány azonban - a vád elejtésétől eltérően - nem köti a bíróságot. Ha a bíróság eljárásában a vádat a pótmagánvádló képviselte, és az ügyész azt utóbb átvette tőle, nincs helye vádelejtésnek , az ügyész csupán a vád képviseletétől állhat el. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Javaslat a magánvádas eljárásban (496. §) is.

A 312. §-hoz

A Javaslat 312. §-a a sértett pótmagánvádlókénti fellépését szabályozza. A sértett a bírósági eljárásban pótmagánvádlóként léphet fel, ha az ügyész a vádat elejtette. A fellépésre a vádelejtésről szóló nyilatkozat közlésétől számított harminc napon belül van lehetősége. E határidőn belül biztosítani kell számára, hogy az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokat a bíróság hivatalos helyiségében megismerhesse, mert a pótmagánvádlókénti fellépéshez az iratok megtekintése szükséges lehet. A sértett a vádindítványt ebben az esetben a bírósághoz nyújtja be, az ügyvédi képviselet a vádindítvány benyújtásától kezdve kötelező. A vádindítvány tartalmi kellékeit a (4) bekezdés tartalmazza. A bíróság a vádindítvány benyújtását követően a Javaslat 231. §-a szerint jár el. Ha a bíróság a vádindítványt elfogadta, a tárgyalást a tárgyalás folytonosságára vonatkozó szabályok szerint kell folytatni. A Javaslat rendelkezést tartalmaz a pótmagánvádló fellépésének arra az esetére, amikor a vádelejtés részleges.

A 313-319. §-hoz

Miután a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, az ügyész és a védő perbeszédet tart, a vádlott, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekeltek felszólalhatnak. A vádbeszéd és a védőbeszéd megtartása - ha a tárgyaláson az ügyész, illetve a védő jelen van - kötelező, a felszólalás ezzel szemben hogy, az érintettek döntik el, hogy kívánnak-e vele élni.

A Javaslat 314. §-a általános rendelkezéseket tartalmaz a vádbeszédre, illetve a védőbeszédre. A 315. § a vádbeszéd tartalmi kellékeit határozza meg. A Javaslat feljogosítja a sértettet, hogy a vádlott bűnösségéről nyilatkozzék a felszólalásában, a magánfél a polgári jogi igényt érintően, míg az egyéb érdekeltek az őket érintő körben tehetnek indítványokat a felszólalásukban.

A védő perbeszéde a vádbeszéd és a sértett, a magánfél, az egyéb érdekelt felszólalása után következik. Több vádlott esetén a védőbeszédek sorrendjét a tanács elnöke határozza meg. A vádlott a védőbeszéd után szólalhat fel. A Javaslat lehetőséget ad viszonválasz adására is.

A Javaslat azzal is kiemeli a vádlottat illető "utolsó szó" jogát, hogy nem a perbeszédek és felszólalások között említi, hanem külön §-ban. Ez nem azonos a vádlott felszólalásával, abban az esetben sem, ha az utoljára hangzik el. Ha a vádlott az utolsó szó jogán nyilatkozik, viszonválasznak nincs helye.

A 320. §-hoz

A Javaslat - a Be-hez hasonlóan - lehetőséget biztosít a bíróság számára az ügydöntő határozat meghozatala előtt a bizonyítási eljárás újra megnyitására, ha ezt a perbeszédekben, illetve a felszólalásokban elhangzottak, vagy a vádlott által az utolsó szó jogán elmondottak indokolttá teszik.

A 321-322. §-hoz

A bíróság az ügydöntő határozatot tanácsülésen hozza meg. Ez a tanácsülés zárja le azt a megismerési folyamatot, amely a tárgyalás megkezdésével indult, és a bizonyítási eljárás befejezéséig tartott. A közvetlenség elvéből következik, hogy a bíróságnak közvetlenül a bizonyítási eljárás és a felek ügyre vonatkozó végleges álláspontjának elhangzása után kell meghoznia határozatát. A bíróság határozathozatal céljából tartott tanácsülésének időpontja lényeges, ehhez a Javaslat több következményt fűz; eddig az időpontig lehet például a vádat elejteni.

A 321. § csupán a határozathozatalnak a tárgyalás menetében elfoglalt helyét határozza meg, a határozathozatal tartalmi kérdéseiről, a tanácskozás és szavazás rendjéről a Javaslat 256. §-a tartalmaz rendelkezést. Általános szabály az, hogy a perbeszédek és a felszólalások elhangzását követően a bíróság nyomban visszavonul határozatának meghozatala céljából, és a határozatot, meghozatala után nyomban kihirdeti. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a különösen bonyolult vagy nagy terjedelmű ügyekben a bíróság a határozat meghozatalát, illetve kihirdetését - legfeljebb nyolc napra - elhalassza.

A 323-326. §-hoz

A Javaslat 323-325. §-ai az ügydöntő határozat elleni jogorvoslati nyilatkozatok szabályait, a fellebbezésre jogosultakat, valamint a fellebbezés bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. A Javaslat e rendelkezéseket - a Be-től eltérően - nem a másodfokú eljárás szabályai között, hanem az első fokú eljárásban helyezi el, figyelemmel arra, hogy a fellebbezés bejelentése az első fokú eljárás része.

A határozat kihirdetése után a jelenlévők a 323. § (1) bekezdésében meghatározott sorrendben nyilatkoznak arról, hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezésben meg kell jelölni azt, hogy a határozat mely rendelkezése ellen és mire irányul. A javaslat a jogorvoslati eljárásban jogkövetkezményeket fűz ahhoz, hogy a vádlott terhére jelentettek-e fellebbezést (súlyosítási tilalom), azonban a fellebbezés tartalmából nem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy az a vádlott terhére irányul-e (pl. az eljárási szabálysértés miatt bejelentett fellebbezésnél), ezért ennek megjelölését a Javaslat az ügyész számára kötelezővé teszi.

A hatályos eljárási rendelkezésekhez hasonlóan a Javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a fellebbezésben új tényt állítsanak, vagy új bizonyítékra hivatkozzanak. Erre a harmadfokú eljárásban már nincs lehetőség. A 324. § a fellebbezésre jogosultakat, és azt tartalmazza, hogy milyen körben illeti meg a jogosultakat a fellebbezés. A Javaslat az ügydöntő határozat ellen a sértetnek fellebbezési jogot a hatályos rendelkezésekhez hasonlóan csak akkor biztosít, ha magánfélként lép fel, vagy magánvádlóként, illetve pótmagánvádlóként ő képviseli a vádat. Ha pedig az eljárás megszüntetésének azért lenne helye, mert az ügyész nem kívánja tovább képviselni a vádat (vádelejtés), a sértett pótmagánvádlókénti fellépése az eljárás megszüntetésének akadálya.

Az ítélet közlése kihirdetéssel vagy kézbesítéssel történhet. A kihirdetés útján való közlésnél a fellebbezést nyomban, vagy három napon belül lehet bejelenteni. E határidő jogvesztő, elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.

Akivel a bíróság az ítéletet kézbesítés útján közli, a kézbesítéstől számított nyolc napon belül jelentheti be a fellebbezést. Ez alól kivétel a 342. § (6) bekezdésének rendelkezése.

A 326. § tartalmazza a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés bejelentésére vonatkozó rendelkezéseket. A nem ügydöntő végzés kihirdetése esetén a fellebbezést nyomban be kell jelenteni, egyebekben az ügydöntő határozatára vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

A 327. §-hoz

Az első fokú bíróság által elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés és lakhelyelhagyási tilalom az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig tart. Ha az ügydöntő határozat a kihirdetéskor nem emelkedik jogerőre, a bíróságnak - ha szükségesnek tartja - határoznia kell a kényszerintézkedések fenntartásáról, illetve elrendeléséről. A 132. § (3) bekezdése ez esetben is irányadó. Az előzetes letartóztatás különös okait a Javaslat 129. §-ának (2) bekezdése határozza meg. Az első fokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetése után nincs helye az előzetes letartóztatás fenntartásának, illetve elrendelésének azon okból, hogy szabadlábon hagyása esetén a vádlott feltehetően meghiúsítaná a bizonyítási eljárást. Ennek indoka, hogy a bizonyítási eljárást az első fokú bíróság már lefolytatta. Ugyanakkor - súlyosabb szabadságvesztés kiszabása esetén - fennállhat annak veszélye, hogy a vádlott szökést kísérel meg vagy elrejtőzik, amit a Javaslat 129. § (2) bekezdése nem nevesít az előzetes letartóztatás különös okaként. A Javaslat biztosítja, hogy az eljárás e szakaszában, amikor a bűncselekmény tárgyi súlyát már bírói ítélet állapítja meg, lehetőség legyen az előzetes letartóztatás elrendelésére abból az okból is, hogy a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamára tekintettel, a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

Az előzetes letartóztatás, a lakhelyelhagyási tilalom, és az ideiglenes kényszergyógykezelés fenntartásának, illetve elrendelésének csak akkor van helye, ha a bíróság végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, vagy a felmentő ítéletben elrendelte a vádlott kényszergyógykezelését.

A 328. §-hoz

A berekesztés a tárgyalás menetének utolsó mozzanata. A tanács elnökének e kijelentésével zárul le a tárgyalás. Azok, akiknek a jelenléte a tárgyaláson kötelező, a tárgyalás színhelyét csupán a tanács elnökének e kijelentése után hagyhatják el. A tárgyalás berekesztését követően percselekmények már nem végezhetők, az első fokú bíróság csak azokat az eljárási cselekményeket végezheti el, amelyeket a törvény számára külön meghatároz, ilyen például a határozat írásbafoglalása, kézbesítése, illetőleg - fellebbezés esetén - az ügy iratainak felterjesztése.

II. Cím

Az első fokú bíróság ügydöntő határozatai

A 329-331. §-hoz

1. A hatályos eljárási törvénytől a Javaslat 329. §-a abban tér el, hogy a büntetőjogi felelősségről a bíróság csak ítéletben határozhat. A Javaslat az ítéletnek két nemét különbözteti meg, a bűnösséget megállapító ítéletet és a felmentő ítéletet.

2. A bíróság az ítéletben a vádlottat bűnösnek mondja ki, ha megállapítja, hogy a vádlott bűncselekményt követett el, és büntethető. Bűnösséget megállapító ítéletben határoz a bíróság, ha büntetést szab ki (Btk. 83. §), ha a vádlottat próbára bocsátja (Btk. 72. §) vagy megrovásban (Btk. 71. §) részesíti, valamint akkor is, ha a Btk. felhatalmazása alapján eltekint a büntetés kiszabásától. A büntetés kiszabásának mellőzésére ad lehetőséget a Btk. többek között a kísérlet (Btk. 17. § (2) bek.), a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (Btk. 184. § (4) bek.), a hamis tanúzás (Btk. 241. § (2) bek.), a tevékeny megbánás (Btk. 332. §) esetén. 3. Ha a vádlott bűnössége nem állapítható meg, és az eljárást nem szüntette meg, a bíróság a vádlottat ítéletében felmenti (331. § (1) bek.). A bíróság a felmentő ítéletében - ha a törvényi feltételei fennállnak - elrendelheti a vádlott kényszergyógykezelését, elkobzást rendelhet el, vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezheti a vádlottat, és érdemben elbírálhatja a polgári jogi igényt (331. § (2) és (4) bek.).

A 332-334. §-hoz

1. A bírósági eljárás célja, hogy tisztázza a vádlott büntetőjogi felelősségét. Vannak olyan körülmények azonban, amelyek eleve kizárják, hogy ez megtörténhessék. A bíróság az eljárást azokban az esetekben szünteti meg, amikor nem győződhet meg a perbeli bűnösség feltételeinek meglétéről, vagy azok hiányáról. Ilyen eljárási akadály a vádlott halála, az elévülés, a kegyelem, az eljárás megindításához szükséges magánindítvány, kívánat vagy feljelentés hiánya és a vádelejtés. A kétszeres eljárás tilalmából fakad, hogy ha a cselekményt már jogerősen elbírálták, az eljárást nyomban meg kell szüntetni.

2. A bíróság az eljárást megszünteti az olyan bűncselekmény miatt is, amelynek a vád tárgyává tett jelentősebb súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.

3. Az eljárási akadály észlelése után az eljárást nyomban le kell zárni, a bíróság azt nem folytathatja tovább. Az ügyész vádelejtése esetén az eljárás azonban csak akkor szüntethető meg, ha az arra jogosult a vád elejtésétől számított harminc napon belül nem lép fel pótmagánvádlóként. E határidő jogvesztő, elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A jogbiztonság azt kívánja, hogy a vádlott a bíróság döntését illetően ne legyen hosszú ideig bizonytalanságban, ezért az eljárást akkor is meg kell szüntetni, ha a pótmagánvádra jogosultat a vád elejtéséről - ismeretlen helyen tartózkodása miatt - nem lehet értesíteni.

4. Az eljárást a 332. § (1) bekezdésének a)-b) pontja alapján megszüntető végzésben a bíróság elkobzást rendelhet el, és - a vádlott halála kivételével - vagyoni előny vagy elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet.

A 335. §-hoz

A polgári jogi igényt a bíróság ítéletében - lehetőleg - érdemben bírálja el. Figyelemmel azonban arra, hogy a büntetőeljárás fő kérdése a vádlott bűnösségében való döntés, ezért a Javaslat - a Be. szabályához hasonlóan - lehetőséget ad a polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítására, ha az igény érdemi elbírálása az eljárás befejezését jelentősen késleltetné. Nincs akadálya, hogy a megállapítható kár összegéről a bíróság döntsön, és az ezt meghaladó kárigény érvényesítését utasítsa egyéb törvényes útra.

A büntető bíróság polgári jogi igényt érdemben elbíráló határozatának ugyanolyan jogerő-hatása van, mint a polgári bíróság határozatának, e tárgyban további eljárásnak nincs helye. Annak azonban nincs akadálya, hogy a magánfél csak a kára egy részét érvényesítse az adhéziós eljárásban, és a további igényével a polgári bírósághoz forduljon.

A polgári jogi igényről a büntetőeljárásban a bíróság az erre irányuló indítvány esetén dönt. Ha a jogosultak eltérő összegű polgári jogi igényt érvényesítenek, a bíróság a magasabb összeg keretein belül dönt.

A 336. §-hoz

A vádlott szülői felügyeleti joga megszüntetésének a büntető eljárásban három együttes feltétele van: a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki a gyermeke sérelmére elkövetett szándékos bűncselekményben, a szülői felügyeleti jog megszüntetésének az 1952. évi IV. törvény 88. §-ában megállapított feltételei fennálljanak, és az ügyész indítványozza a megszüntetést. Ha a szülői felügyeleti jog megszüntetésének feltételei nem állnak fenn, a bíróság az indítványt elutasítja.

A (3) bekezdés lehetőséget ad a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítására.

A 337. §-hoz

A Javaslat a Be. rendelkezésétől eltérően csak akkor ad lehetőséget a büntetőeljárásban a szabálysértés elbírálására, ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés. A tárgyalás megkezdése után a bíróság ezen okból már az ügyet nem teheti át a szabálysértési hatósághoz, azt el kell bírálnia. Ebben az esetben a vádlottat a bűncselekmény miatt emelt vád alól felmenti, megállapítja a szabálysértés elkövetését, és alkalmazza a szabálysértés miatti jogkövetkezményeket. A bíróság az ítéletben elkobzást rendelhet el, elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezhet és a polgári jogi igényt érdemben elbírálhatja.

A 338-340. §-hoz

A Javaslat 338-340. §-ai a bűnügyi költség viseléséről rendelkeznek. A be-től eltérően a Javaslat nem ad lehetőséget arra, hogy a vádlottakat a bíróság egyetemlegesen kötelezze a bűnügyi költség viselésére. A bűnügyi költség viselésére való egyetemleges kötelezés adott esetben a jobb anyagi helyzetben lévő vádlottra méltánytalan lehet. Ezért a meghatározott összegű bűnügyi költség viselésére a vádlottakat külön-külön kell kötelezni. A Javaslat rendelkezik arról, hogy a bűnügyi költségeket mikor viseli a vádlott, és mikor az állam. Költségviselésre lehet kötelezni az eljárás más résztvevőit is, ha a költség az ő mulasztásuk folytán merült fel. Ha az ügyész mulasztásának van költségkihatása, azt az állam viseli. Ha a vádlott mulasztása folytán merül fel bűnügyi költség, ennek viselésére akkor is kötelezni kell, ha a bűnösségét nem állapítja meg a bíróság.

III. Cím

Az első fokú bíróság és az ügyész teendői a fellebbezést követően

A 341. §-hoz

A fellebbezést az első fokú bíróságnál kell bejelenteni. A Javaslat az első fokú bíróság kötelességévé teszi a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezés elutasítását. A törvényben kizárt az a fellebbezés, amely olyan határozatot sérelmez, amely fellebbezéssel nem támadható meg, de törvényben kizárt az a fellebbezés is, amellyel a fellebbezésre egyébként jogosult olyan irányban, illetve olyan ítéleti rendelkezést támad, amelyre a fellebbezési jogosultsága nem terjed ki. Nem jogosulttól származik a fellebbezés, ha azt nem a fellebbezésre jogosítottak valamelyike nyújtotta be. Elkésett az a fellebbezés, amelyet - a határozat közlési módjától függően megállapított - határidőn túl nyújtanak be. A törvényben kizárt, a nem jogosulttól származó és az elkésett fellebbezést nem kell felterjeszteni a másodfokú bírósághoz. A fellebbezést az első fokú bíróság végzéssel utasítja el. Ugyanígy határoz a másodfokú bíróság, ha az első fokú bíróság a fellebbezés elutasítását elmulasztja. Ha a fellebbezés elutasításának nincs helye, és a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, a tanács elnöke az iratokat haladéktalanul, de legkésőbb harminc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Ha a vádat az ügyész képviseli, az iratokat a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján kell felterjeszteni. A felterjesztésre előírt határidőt attól az időponttól kell számítani, amikor a fellebbezési határidő valamennyi fellebbezésre jogosultra lejárt.

IV. Cím

Tárgyalás az ügyész, a védő távollétében

A 342. §-hoz

A Javaslat nem tesz különbséget bűntetti és vétségi eljárás között, de nem teszi minden esetben kötelezővé az ügyész és a védő részvételét a tárgyaláson. E § rendelkezik azokról az eltérő szabályokról, amelyek az ügyész, illetve a védő távollétében tartott tárgyalásra vonatkoznak. E szabályok szerint az ilyen tárgyalás a mai vétségi eljáráshoz hasonlóan folyik (így többek között: a bíróság ismerteti a vádat, hallgatja ki a vádlottat és a tanút, hallgatja meg a szakértőt, és a vádkiterjesztés lehetőségéről a távollévő ügyészt értesíti).

V. Cím

A pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezések

A 343-344. §-hoz

1. A pótmagánvádlót az eljárás tárgyalási szakaszában fő szabályként az ügyész jogai illetik meg (236. §). A Javaslat 343-344. §-ai az első fokú tárgyalás során a pótmagánvádlóra vonatkozó eltérő rendelkezéseket tartalmazzák.

2. A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező (230. § (2) bek.). A pótmagánvádló képviselője a tárgyaláson minden esetben - akkor is, ha az ügyész jelenléte nem lenne kötelező, illetve ha a pótmagánvádló is jelen van -köteles részt venni. Ha alapos ok nélkül nem jelenik meg, és magát előzetesen nem menti ki, a bíróság a tárgyalást költségére elhalasztja, és a képviselőt rendbírsággal sújthatja.

3. A pótmagánvádló a vádat a bizonyítás eredményéhez képest megváltoztathatja, de ki nem terjesztheti. Ez utóbbi esetben olyan cselekmény miatt folyna az eljárás, amely nem volt az ügyész részvételével folytatott eljárás része, erre pedig a Javaslat nem kíván lehetőséget adni. Ha más bűncselekményre utaló körülmény merül fel a bizonyítási eljárás során, a pótmagánvádló feljelentést tehet, és az eljárást a továbbiakban a büntetőeljárás szabályai szerint kell folytatni (nyomozás elrendelése, feljelentés elutasítása, stb.).

4. A pótmagánvádló jogorvoslati joga az ügyészéhez képest korlátozott, az ügydöntő határozat ellen a vádlott javára nem fellebbezhet.

5. Sajátos költségviselési szabályt tartalmaz a 344. §, ha a vádat a pótmagánvádló képviseli és a vádlottat a bíróság felmenti, vagy vele szemben az eljárást megszünteti, a pótmagánvádló fellépése után keletkezett bűnügyi költséget a pótmagánvádló viseli.

XIV. FEJEZET

A MÁSODFOKÚ BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS

1. A másodfokú bírósági eljárásról szóló XIV. Fejezet címe azonos a Be. X. Fejezetének címével. Szerkezete és tartalma azonban számos lényeges pontban eltér a Be-től. Ez a büntetőeljárás jogorvoslati rendszerének alapvető változásából, a két fokú rendes jogorvoslat bevezetéséből következik. A Javaslat XIV. Fejezete emellett olyan tartalmi változásokat is mutat, amelyek nem függnek össze a jogorvoslati rendszer megváltozásával. Egyes, a jogorvoslati jogosultsággal, a jogorvoslat bejelentésével és a bíróságnak a jogorvoslat bejelentését követő teendőivel kapcsolatos rendelkezéseknek a törvény rendszerében való elhelyezését illetően a Javaslat eltér a Be-től, ezeket a rendelkezéseket az első fokú bírósági eljárásról szóló XIII. Fejezetbe iktatja be.

2. A Be. X. Fejezete négy címből áll. A Javaslat a joganyagot öt címre tagolja. Ezek a címek a másodfokú bírósági eljárás általános szabályait, a fellebbezés elintézését, a másodfokú bíróság határozatait, az első fokon hozott végzés elleni jogorvoslatot és a másodfokú bíróság és az ügyész teendőit a felülvizsgálati indítvány benyújtása, illetve a fellebbezés után tartalmazzák.

I. Cím

Általános szabályok

A 345. §-hoz

A 345. § a XIV: Fejezet egészére vonatkozó általános rendelkezést tartalmaz. A bírósági eljárás általános szabályait, a tárgyalás előkészítése, valamint az első fokú bírósági tárgyalás szabályait (XI-XIII. Fejezet) a másodfokú bírósági eljárásban a XIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A 346. §-hoz

1. A másodfokú bírósági eljárás alapvető kérdése a fellebbezési jognak és a fellebbezés hatályának a meghatározása. Az (1) bekezdés szerint az első fokú bíróság ítélete ellen minden esetben fellebbezésnek van helye. Ehhez kapcsolódik az az általános szabály, hogy az első fokú bíróság tárgyalás alapján hozott, az eljárást megszüntető végzése elleni fellebbezésre az ítélet elleni fellebbezés szabályai az irányadóak. Ezt a Javaslat a Be-nek a végzés elleni fellebbezést a bűntetti eljárásban szabályozó rendelkezéseiből vette át (Be. 268. §).

2. A Be. 235. §-ánk (3) bekezdése szerint fellebbezésnek anyagi jogi vagy eljárásjogi okból van helye. A Javaslat 346. §-ának (3) bekezdése egyértelműbb szövegezést ad: fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye. Ez nem jelent érdemi változást, mert az anyagi jogon alapuló fellebbezés azt sérelmezi, hogy az első fokú bíróság a tényállás elbírálása során jogszabályi rendelkezéseket helytelenül alkalmazott, míg az eljárási okra hivatkozó fellebbezés alapja eljárási szabálysértés vagy az első fokú bíróság ítéletének megalapozatlansága.

3. A fellebbezés hatályát a (4) bekezdés szabályozza: a fellebbezés az ítélet jogerőre emelkedését és ezáltal a végrehajthatóságát felfüggeszti. Ez az ítéletnek arra a részére vonatkozik, amelyet a másodfokú bíróság a fellebbezés folytán felülbírál. Az ítéletnek az a része, amelyet a másodfokú bíróság nem bírál felül, jogerőre emelkedik, és végrehajtható.

A 347. §-hoz

A Javaslat az első fokú bíróság nem ügydöntő végzése ellen általában fellebbezést enged. Ez alól kivétel, ha a törvény a fellebbezés kizárásáról kifejezetten rendelkezik. Ilyen rendelkezést tartalmaz a Javaslat 24. §-ának (8), 48. §-ának (3), 66. §-ának (4), 203. §-ának (4), 215. §-ának (4), 238. §-ának (3) bekezdése, 248., 276., 505. és 525. §-a, 548. §-ának (1), 567. §-ának (3), 576. §-ának (2) és 592. §-ának (3) bekezdése. Az első fokú bíróság nem ügydöntő végzése elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályait értelemszerűen kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint a végzés a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. Ez alól azonban a Javaslat kivételt enged. Egyrészt a fellebbezés halasztó hatályát mondja ki egyes jelentősebb joghátrány alkalmazásáról rendelkező végzések esetében (74. § (4) bek., 94. §, 107. § (2) bek., 113. § (3) bek., 161. § (4) bek., 384. § (2) bek., 570. § (5) bek.). Másrészt azt is lehetővé teszi, hogy a végzés végrehajtását mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság felfüggessze, erre azonban csak kivételesen indokolt esetben kerülhet sor.

A 348. §-hoz

1. A felülbírálat terjedelmének a meghatározása a másodfokú bíróság eljárása szabályozásának alapvető kérdése. A másodfokú bíróság részére az első fokú bíróság ítélete ellenőrzésének lehetőségét a felülbírálati jogköre biztosítja. Az első fokú bíróság ítélete elleni fellebbezés feltétele ugyan a felülbírálatnak, de a fellebbezés tartalma rendszerint nem határozza meg a felülbírálat kereteit. Ezt fejezi ki a 348. § (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezhet. Az egyértelmű jogalkalmazás érdekében a Javaslat kimondja, hogy a felsorolt büntetőjogi főkérdésekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben a másodfokú bíróság hivatalból dönt. Ezeket a Javaslat tételesen nem sorolja fel, de példaként kiemeli a polgári jogi igényre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket.

2. A felülbírálat alól kivételt állapít meg a (2) és a (3) bekezdésben szabályozott részjogerő. Ha a vádlott ellen több bűncselekmény miatt emeltek vádat, a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése az első fokú bíróság ítéletének csak akkor bírálható felül, ha a vádlott terhére emiatt jelentettek be fellebbezést. Ha a fellebbezés kizárólag a lefoglalás megszüntetésére, a polgári jogi igényre, a szülői felügyelet megszüntetésére vagy a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés ellen irányul, indokolatlan lenne a felülbírálatot az ítélet nem sérelmezett rendelkezéseire is kiterjeszteni.

3. A kizárólag az ítélet indokolása elleni fellebbezést a Be. 235. §-ának (2) bekezdése is lehetővé teszi, de ennek tartalmáról nem rendelkezik. A Javaslat a (4) bekezdésében erre olyan iránymutatást ad, hogy az indokolás elleni fellebbezésben mind jogi, mind ténybeli vagy más okfejtések, értékelő megállapítások sérelmezhetők.

A 349. §-hoz

1. Az (1) bekezdés további - személyi jellegű - kivételt tesz a felülbírálat terjedelmének általános szabálya alól. Több vádlott esetében a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét bírálja felül, a fellebbezéssel nem érintett vádlottakra nézve az első fokú bíróság ítélete jogerőre emelkedik.

2. A (2) bekezdés az első fokú bíróság ítéletének hivatalból való felülbírálatát teszi lehetővé, a felülbírálatot a fellebbezéssel nem érintett vádlottra kiterjeszti. Ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a törvénysértően súlyos büntetésének enyhítését, vagy az első fokú bíróság ítélete hatályon kívül helyezését, és vele szemben az eljárás megszüntetését, illetőleg az első fokú bíróság új eljárásra utasítását rendeli, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében a másodfokú bíróság ugyanígy határoz. Az "ugyanígy határoz" szövegrész arra utal, hogy a határozat jogalapjának azonosnak kell lennie valamennyi vádlott esetében.

A 350. §-hoz

A 350. § arról az esetről rendelkezik, ha a 349. § (2) bekezdése alapján az ítélet megalapozatlansága esetén kerül sor az első fokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére. A fellebbezéssel nem érintett vádlott esetében az első fokú bíróságot akkor lehet új eljárásra utasítani, ha ez a vádlott felmentését, a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti. Ehhez kapcsolódik a 407. § (3) bekezdése, amely kizárja annak a lehetőségét, hogy a megismételt eljárásban súlyosabb legyen a fellebbezéssel nem érintett vádlott helyzete.

A 351. §-hoz

1. Az első fokú bíróság ítéletének tényállásához való kötöttség a másodfokú bírósági eljárás jelentős szabálya. Lényegében azt jelenti, hogy a bizonyítékokat az első fokú bíróság ítéletétől eltérően értékelni, az első fokú bíróság által a bizonyítékok megvizsgálása alapján megállapított tényállástól eltérő tényállást a másodfokú bírósági eljárásban megállapítani nem lehet, kivéve, ha az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan.

2. A (2) bekezdés a megalapozatlanság eseteit sorolja fel. Az a) pont a tényállás felderítetlenségét emeli ki. A tényállás felderítetlenségén azt kell érteni, hogy az ügy érdemi elbírálását érintő körülményekre - a bűnösség, a minősítés, a büntetés kiszabása, illetőleg intézkedés alkalmazása - alapjául szolgáló tényekre a bizonyítás nem terjed ki, vagy hiányos volt, ellentmondásokat tartalmazott. A felderítetlenség oka az is lehet, hogy az első fokú bíróság a bizonyítás iránti indítványokat indokolatlanul elutasította. A büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okok, illetőleg a büntethetőségi feltételek felderítésének a hiányossága is oka lehet az ítélet megalapozatlanságának.

Az ítélet akkor is megalapozatlan, ha az első fokú bíróság nem állapított meg tényállást vagy a megállapított tényállás hiányos [(2) bek. b) pontja]. Az, hogy a bíróság egyáltalán nem állapít meg tényállást, a gyakorlatban ritkán, leginkább felmentő ítéletben fordul elő. Ennek a jogkövetkezményéről a 376. § (1) bekezdése rendelkezik. A megállapított tényállás akkor hiánytalan, ha az első fokú bíróság a bűnösség, a minősítés és a büntetés, illetőleg az intézkedés alkalmazása szempontjából jelentős tényekről az ítéletben megállapításokat tett. Ha az első fokú bíróság ezt elmulasztotta, az ítélet nem lehet alapja a másodfokú bíróság érdemi döntésének. Megalapozatlanságot eredményez az ítélet iratellenessége is [(2) bek. c) pontja]. Ha az első fokú bíróság ítélete a bűnösség, a bűncselekmény minősítése és a büntetőjogi következmények szempontjából lényeges tényekről olyan megállapításokat tesz, amelyek nincsenek összhangban a tárgyalás anyagával, ezek a megállapítások nem lehetnek alapjai a másodfokú bíróság érdemi döntésének. Iratellenes a tényállás, ha az ítélet valamilyen ténymegállapítására egyáltalán nincs az iratokban adat, vagy az ítélet olyan tényeket állapít meg, amelyek a tárgyalás anyagában eltérő vagy ellentétes értelemben szerepelnek. Ha az ilyen megállapítás lényeges tényt érint, ez az ítéletet megalapozatlanná teszi.

A (2) bekezdés d) pontjában felsorolt megalapozatlansági ok - a helytelen ténybeli következtetés - gyökere nem bizonyítási, hanem logikai természetű. A büntetőjogilag lényeges tények megállapítására nincs mindig közvetlen bizonyítási anyag. Ilyenkor kerül sor közvetett bizonyításra, amelynek alapja rendszerint közvetlenül bizonyított és helyesen megállapított tény, amelyből a bíróság további tényre von következtetést. Az olyan ténymegállapítás, amelyre az első fokú bíróság az ésszerűség, az általános tapasztalat vagy a tudomány tételei megsértésével, vagyis helytelen ténybeli következtetéssel jutott, az ítéletet megalapozatlanná teszi.

A 352. §-hoz

1. A másodfokú bírósági eljárásban lehetőség van az első fokú bíróság ítélete megalapozottságának kiküszöbölésére, ennek lehetőségeit szabályozza az (1) bekezdés.

Az (1) bekezdés a) pontja szerint a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletének megalapozatlanságát három eszközzel küszöbölheti ki: a tényállást kiegészíti, illetőleg helyesbíti, ha a hiánytalan, illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján megállapítható. Az iratok alapján kiegészíthető a hiányos és helyesbíthető az iratellenes tényállás. Helyes ténybeli következtetés útján kiegészíthető a hiányos tényállás, és helyesbíthető a helytelen ténybeli következtetéssel megállapított tényállás. A felderítetlen vagy a hiányosan megállapított tényállás kiegészítése bizonyítás útján is történhet. Az (1) bekezdés a) pontja nem tér el a Be. 258. §-ának (1) bekezdése a) pontja első mondatának szövegétől, melynek tartalmából az egyfokú jogorvoslati rendszerben az következett, hogy ennek alapján a tényállás kiegészítésével, illetőleg helyesbítésével csak a tényállás részleges megalapozatlansága volt kiküszöbölhető. A javaslatban ugyanez a normaszöveg nyilvánvalóan nem bír ugyanazzal a tartalommal, mivel a kétfokú jogorvoslati rendszer bevezetésével a másodfokú bírósági eljárás reformatórikus elemeinek erősítése áll összhangban.

2. A Javaslat 352. §-a (1) bekezdésének b) pontja jelentősen kiterjeszti a másodfokú bíróság revíziós jogkörét: ha az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, a másodfokú bíróság az általa felvett bizonyítás alapján az első fokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást állapíthat meg, ennek során a bizonyítékokat eltérően értékelheti. Az első fokú bíróság által megalapozatlanul megállapított tényállás revízióját nem indokolt ahhoz kötni, hogy ez a vádlott felmentését, illetőleg az eljárás megszüntetését eredményezze.

3. A (2) bekezdés a Be. 258. §-a (1) bekezdése második mondatában foglaltakat olyan megfogalmazással tartalmazza, amely egyértelműen kimondja, hogy a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a helyesbített, kiegészített, illetve eltérő tényállás alapján bírálja felül.

A 353. §-hoz

1. A másodfokú bírósági eljárásban felvehető bizonyítás feltételeinek meghatározása elvi jelentőségű. Ezért ezeket a fejezet általános szabályai határozzák meg. Az (1) bekezdés a bizonyítás három feltételét tartalmazza: a bizonyítás célja az első fokú bíróság ítélete megalapozatlanságának a kiküszöbölése, akkor van helye, ha az ítéletben megállapított tényállás nincs felderítve, vagy hiányos, a másodfokú bíróság bizonyítást csak tárgyaláson vehet fel.

A bizonyításnak e célja azt jelenti, hogy ha a másodfokú bíróság a megalapozatlanságnak a 351. § (2) bekezdésében felsorolt okai egyikét sem észleli, nem vehet fel bizonyítást. A megalapozatlanság okai közül is csak a tényállás felderítetlensége, illetőleg hiányos megállapítása küszöbölhető ki bizonyítással. A másodfokú bírósági eljárásban a bizonyítás felvételét azért indokolt a megalapozatlanságnak e két esetére korlátozni, mert a megállapított tényállás iratellenességében, illetőleg a helytelen ténybeli következtetésben megnyilvánuló megalapozatlanság nem bizonyítás felvételével, hanem az iratok alapján, illetőleg helyes ténybeli következtetéssel küszöbölhető ki. A Be. rendszerében a bizonyítás elrendelésének feltétele eltérő a bűntetti, illetőleg a vétségi eljárásban. A bűntetti eljárásban a Be. 240. §-a bizonyítás felvételét akkor engedi meg, ha a tényállás hiányos, vagy részben nincs felderítve, míg a vétségi eljárásban a Be. 271. §-a szerint bizonyításnak akkor van helye, ha a tényállás nincs felderítve, vagy hiányos. A Javaslat a bűntetti és a vétségi eljárás szerinti differenciálást nem veszi át, a másodfokú bírósági eljárásban a bizonyítás felvételét illetően - a kétfokú fellebbezési rendszer bevezetésére tekintettel - a szélesebb körű revíziót lehetővé tevő szabályozást alkalmazza, a tényállás felderítésének kiküszöbölésénél nem alkalmaz korlátozást. A másodfokú bírósági eljárásban bizonyítás felvétele esetén a közvetlenség elve következetesen érvényesül, ezt szolgálja az a rendelkezés, hogy a bizonyítást csak tárgyaláson lehet felvenni. Nem indokolt a bizonyítás közvetlenségének a 304. §-ban szabályozott korlátozása. Ezért a másodfokú bírósági eljárásban a bizonyításnak kiküldött bíró, vagy megkeresett bíróság útján elvégzésére nincs lehetőség.

2. A másodfokú bírósági eljárásban felmerülhet olyan kérdés, amely szükségessé teszi az ügyész, illetőleg az eljárásban résztvevő személyek bizonyítás felvétele nélküli meghallgatását. Ebben az esetben a másodfokú bíróság nem tárgyalást, hanem nyilvános ülést tart.

A 354. §-hoz

1. A súlyosítási tilalom kivételt jelent a felülbírálat terjedelmének általános szabálya (348. § (1) bek.) alól. A jelentősége az, hogy a vádlott és a védő részére lehetővé teszi a fellebbezési jog szabadon gyakorlását, kizárja alapvető érdemi kérdésekben a vádlottra hátrányosabb másodfokú bírósági határozat hozatalát, ha az első fokú bírósági ítéletét csak a vádlott javára szóló fellebbezés támadta.

Az (1) bekezdés a súlyosítási tilalom tartalmát és feltételeit határozza meg. A Javaslat szövege a Be. 241. §-ának (1) bekezdésénél bővebb, a büntetések mellett egyes intézkedések: a megrovás, a próbára bocsátás és a javítóintézeti nevelés súlyosítását is a vádlott terhére bejelentett fellebbezés esetén teszi lehetővé, és így a súlyosítási tilalom tartalmát egyértelműen határozza meg.

2. A (2) bekezdés a vádlott terhére bejelentett fellebbezés fogalmát értelmezi, a Be. 241. §-ának (2) bekezdését kiegészíti azzal, hogy a vádlottal szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés alkalmazására irányuló fellebbezést is a vádlott terhére bejelentettnek kell tekinteni.

A polgári jogi igényre nem terjed ki a súlyosítási tilalom, mert ez a bűnösség és a büntetés körén kívül eső rendelkezés.

3. A (3) bekezdés a súlyosítási tilalomnak azt a sajátos esetét tartalmazza, amikor a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy intézkedés mellett az első fokú bíróság a vádlottat a más bűncselekmény miatt emelt vád alól felmentette, vagy az eljárást megszüntette. Ilyen esetben a büntetés vagy az intézkedés súlyosításának feltétele, hogy az ítélet felmentő vagy megszüntető rendelkezése miatt bejelentett fellebbezés sikeres legyen.

A 355. §-hoz

Sajátos rendelkezést kíván az az eset, amikor a fellebbezés sz életfogytig tartó szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának későbbi időpontban meghatározásra irányul. Tartalmát tekintve ez a fellebbezés a vádlott büntetésének súlyosítását célozza, ezért a terhére bejelentettnek kell tekinteni.

II. Cím

A fellebbezés elintézése

A 356. §-hoz

A fellebbezésre tett észrevétel célja a fellebbezéstől eltérő ténybeli és jogi felfogás kifejtése, a fellebbezésben foglalt bizonyítékokkal és egyéb indítványokkal ellentétes adatok és álláspont kiemelése. A fellebbezésre a fellebbezéssel érintettek tehetnek észrevételt. Ezen elsősorban a fellebbezésre jogosultakat kell érteni, tekintet nélkül arra, hogy fellebbezéssel éltek-e. A fellebbezéssel érintettnek kell tekinteni a sértettet is, mert a vádlott és a védő fellebbezésével szemben a sértett ellenérdekű lehet.

Az észrevétel előterjesztését illetően a Javaslat azt mondja ki, hogy az észrevétel az iratok felterjesztéséig az első fokú bíróságnál, az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróságnál tehető. Az előterjesztésre határidő előírása, illetőleg ennek elmulasztása esetén közvetlen eljárási szankció előírása nem látszik szükségesnek.

A 357. §-hoz

1. A fellebbező a saját fellebbezéséről rendelkezik, így azt alakisághoz nem kötött, indokolást nem igénylő egyoldalú nyilatkozattal visszavonhatja. A fellebbezés visszavonásának módjáról a Javaslat nem rendelkezik, a fellebbezés visszavonható szóban, írásban vagy jegyzőkönyvbe mondás útján. A fellebbezés visszavonásának a bejelentése a gyakorlatban annál a bíróságnál történik, ahol a visszavonás időpontjában az iratok vannak. A Javaslat csak azt tartalmazza, hogy a fellebbező a fellebbezését a másodfokú bíróságnak határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig vonhatja vissza.

2. Az ügyész fellebbezésének visszavonására a (2) bekezdés tartalmaz külön rendelkezést. Ez célszerűségi megfontoláson alapszik, és az ügyészi szervezet jellegéből is következik.

3. A védelem elvének érvényesülését szolgálja, hogy a vádlott javára más jogosult által bejelentett fellebbezés visszavonása csak akkor hatályos, ha a visszavonáshoz a vádlott hozzájárult. Ez nemcsak a védő, hanem - a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott törvényes képviselője és házastársa, továbbá a fiatalkorú elleni büntetőeljárásban a törvényes képviselő fellebbezésének a visszavonására is vonatkozik. Nem szükséges viszont a vádlott hozzájárulása az ügyésznek a vádlott javára bejelentett fellebbezése visszavonásához. Ez az ügyész közvádlói funkciójából következik.

4. A visszavont fellebbezés újbóli előterjesztését a (4) bekezdés kizárja. A fellebbezés újbóli előterjesztésének megengedése veszélyeztetné a jogorvoslati nyilatkozatok komolyságát.

A 358. §-hoz

1. A fellebbezés elintézésének előkészítése azt a célt szolgálja, hogy a fellebbezés érdemi elintézésének esetleges akadályai elháruljanak. A Javaslat ezeket a feladatokat a másodfokú bíróság tanácsának elnökére ruházza. Az (1) bekezdés a tanács elnökének a teendőit öt pontban határozza meg: Az a) pont az ügy iratainak hiánytalanságát biztosítja, a tanács elnökének szükség esetén intézkednie kell az iratanyag hiányainak pótlása, az iratok kiegészítése, új iratok beszerzése, az iratoknak az ügyészhez való megküldése, vagy az első fokú bíróságtól felvilágosítás megszerzése iránt. Az első fokú bíróságtól különösen akkor kell felvilágosítást kérni, ha a fellebbezés elbírálásához szükséges adatok nem állnak rendelkezésére, az első fokú bíróság tanácsának elnöke a felterjesztésben nem adott felvilágosítást az olyan eljárási szabálysértésről, amelynek körülményei az iratokból nem derülnek ki (341. § (3) bek.).

A b) pont a fellebbezőnek a fellebbezés hiányosságai pótlására való felhívásáról rendelkezik. A Be. 248. §-ának b) pontja szerint a fellebbezőt a fellebbezés három napon belüli kiegészítésére kell felhívni. A Javaslat erre nyolc napos határidőt állapít meg, amely a jelenleginél reálisabb, jobban elősegíti a fellebbezés megalapozott kiegészítését.

Ha a fellebbezéseket visszavonták, a másodfokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat alakszerű határozat nélkül visszaküldi az első fokú bíróságnak (c) pont). Erre az intézkedésre csak akkor kerülhet sor, ha a fellebbezéseket valamennyi vádlottra nézve teljes egészükben visszavonták. A másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványának a vádlott és a védő részére való kézbesítésére az eljárási jogaik gyakorlását segíti elő, a Javaslat ezért átveszi a Be. 248. §-a (1) bekezdésének az 1994. évi XCII. törvény 15. §-ával beiktatott e) pontját.

Tartalmában új rendelkezés az (1) bekezdés e) pontja, amely a vádlott és a védő fellebbezésének indokolását megküldeni rendeli a másodfokú bíróság mellett működő ügyész részére feltéve, hogy azt a másodfokú bíróságnál terjesztették elő, tehát az ügyész a fellebbezés indokolását nem ismerhette meg.

2. A Be. nem ad lehetőséget arra, hogy a másodfokú bíróság tanácsának elnöke a tárgyalás előtt bizonyítást rendeljen el, és az ennek folytán szükséges intézkedést megtegye, a Be. szabályozása szerint a bizonyítás elrendelése kérdésében a döntést a másodfokú bíróság tanácsa hozza meg. A Javaslat a (2) bekezdésben a gyakorlati szempontokat figyelembevevő és elvileg sem aggályos megoldást alkalmaz, a másodfokú tanács elnökének jogkörét kiszélesíti a tárgyalás előtt bizonyítás elrendelésével. A tanács elnöke megteheti a bizonyítás elrendelése folytán szükséges intézkedéseket. Ezek közül a Javaslat példálózva tanú idézését és szakértő kirendelését említi, de sor kerülhet más intézkedésre, például okirat, tárgyi bizonyítási eszköz beszerzésére is.

A 359. §-hoz

1. A 341. § (1) bekezdése szerint az érdemben el nem bírálható fellebbezést az első fokú bíróság elutasítja. Ha azonban az első fokú bíróság ezt elmulasztotta, a fellebbezést elutasító határozat meghozatala a másodfokú bíróság feladata. A fellebbezést a másodfokú b