673/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 303/B. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 303/B. § (1) és (2) bekezdéseinek az Országos Rendőr-főkapitányság előtt 254/2003. bü. szám alatt folyamatban volt ügyben történő alkalmazási tilalmának kimondására vonatkozó eljárást megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 303/B. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt pénzmosásra vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztásának bűntette és a pénzmosásra vonatkozó bejelentési kötelezettség gondatlanságból elkövetett elmulasztásának vétsége alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések - hiányos és nem egyértelmű megfogalmazásuk miatt - sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt, a jogállamiság részét képező jogbiztonság alkotmányos alapelvét. Ellentétesek továbbá az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében foglalt nullum crimen et nulla poena sine lege alkotmányos elveivel is, mivel a kerettényállást részben jogszabályok, részben jogszabálynak nem minősülő előírások töltik ki tartalommal. Indítványa alátámasztásaként hivatkozott arra is, hogy a támadott rendelkezések ellentétben állnak az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 15. §-ában, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. § (1) bekezdésében foglaltakkal is.
Az indítványozó részletes okfejtésében előadta, hogy a Btk.-ban szereplő keretdiszpozíciót kitöltő törvényi szabályok nem határozzák meg pontosan az elkövetési magatartás, vagyis a bejelentési kötelezettség elmulasztása tartalmát. Ezt jogszabálynak nem minősülő, pénzügyi szolgáltatói belső szabályzatok részletezik. Ezzel összefüggésben kifogásolta azt is, hogy a Btk. és egyes keretjogszabályok csupán a belső szabályzatokban kötelezően szereplő témaköröket írják körül. Így azok eltérően rendelkezhetnek a bejelentési kötelezettség elmulasztását jelentő magatartásokról. Álláspontja szerint a szabályozás alkotmányossága csak úgy lenne biztosítható, ha az elkövetési magatartásokat taxatív módon felsorolná a Btk., vagy a keretdiszpozíciót kitöltő más jogszabály.
Érveire figyelemmel kérte a támadott jogszabályi rendelkezések keletkezésükre visszamenőleges "hatályon kívül helyezését", minthogy álláspontja szerint azok "súlyosan sértik a jogbiztonság alkotmányos követelményét."
2. 2002. március 31-ig a Btk. 303. § (4) és (5) bekezdései tartalmazták a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása bűntette és vétsége tényállását. Az indítványozó kérte a már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását is, mivel a Btk. módosítása pusztán jogalkotás-technikai változást jelentett, a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztására vonatkozó törvényi tényállás normatartalma nem változott. Tekintettel arra, hogy a korábbi és a jelenlegi szabályozás tartalmilag azonos, az indítványozó a Btk. 303/B. § (1) és (2) bekezdéseivel kapcsolatos kifogásait a Btk. hatályon kívül helyezett 303. § (4) és (5) bekezdéseivel kapcsolatban is érvként hozta fel.
3. Végül az indítvány kérelmet tartalmazott arra is, hogy az Alkotmánybíróság a Btk. 303. § (4) és (5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítása mellett, mondja ki a támadott jogszabály alkalmazási tilalmát az Országos Rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: ORFK) előtt 254/2003. bü. szám alatt folyamatban lévő büntetőügyben. Mérlegelése szerint a jogbiztonság alkotmányos alapelve és a terhelt különösen fontos érdeke ezt indokolja. Ezt az indítványát utóbb visszavonta.
4. Az Alkotmánybíróság eljárásában beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések a következők:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"57. §
[...]
(4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."
2. A Btk. rendelkezései:
"303/B. § (1) Aki a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki az (1) bekezdésben említett bejelentési kötelezettségének gondatlanságból nem tesz eleget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
3. A Btk. 2002. március 31-ig hatályban volt szövege:
"303. §
[...]
(4) Aki a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) Aki a (4) bekezdésben említett bejelentési kötelezettségének gondatlanságból nem tesz eleget, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
III.
Döntése megalapozásához az Alkotmánybíróság áttekintette a pénzmosás bűncselekményével kapcsolatos történeti előzményeket és az európai szabályozási gyakorlatot.
1. A pénzmosás nemzetközi szabályozásának három nagyobb részterülete alakult ki: a pénzmosás büntetendővé nyilvánítása, a pénzintézeteknek és más ún. "pénzmosás-veszélyes" foglalkozásoknak a megelőzési kötelezettségben történő részvételére vonatkozó szabályozás, valamint a pénzmosás megelőzésére irányuló, az államok közötti bűnügyi együttműködés. A legnagyobb hangsúly mindvégig a pénzmosással kapcsolatos megelőzés fontosságára és ezzel összefüggésben a pénzügyi rendszer tisztaságának védelmére, a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megőrzésére helyeződött.
A bűncselekményekből származó tőke biztonságba helyezésének és újabb bűncselekmények elkövetésére történő felhasználásának a megakadályozására fogadott el az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egy ajánlást 1980-ban, amely az egységes nemzetközi stratégia kidolgozására tett javaslatot.
A pénzmosás nemzetközi szinten történő büntetendővé nyilvánításáról először az ENSZ [a] kábítószerek és pszichotróp anyagok engedély nélküli forgalmáról szóló 1988. december 19-i egyezménye (a továbbiakban: Bécsi Egyezmény) rendelkezett. A Bécsi Egyezmény kötelezte a csatlakozó országokat a kábítószer-kereskedelemből származó pénzek tisztára mosását tiltó törvények megalkotására.
A pénzmosás elkövetésére irányuló trendek kedvezőtlen alakulása és ennek következtében a pénzmosással szembeni nemzetközi fellépés további erősödése vezetett el az Európa Tanács a pénzmosásból, illetve bűnözésből származó jövedelmek nyomon követéséről, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezményének (a továbbiakban: Pénzmosás Elleni Egyezmény) elfogadásáig.
A pénzmosás elleni küzdelemnek ugyanakkor nem csupán a büntetőjogi eszközei alakultak ki. Erre példa a Bankfelügyelők Bázeli Bizottságának (1988-ból származó) nyilatkozata (a továbbiakban: Bázeli Nyilatkozat), amely a bankrendszer pénzmosás céljára történő felhasználásának megakadályozása érdekében ügyfél-azonosítási kötelezettséget és pénzmosás gyanúja esetére a banki szolgáltatás megtagadását írta elő. Hangsúlyozta továbbá a pénzmosás gyanújának felismerése és így a tiltott magatartás (bűncselekmény) megelőzése érdekében a pénzügyi intézmények alkalmazottainak fokozatos "kitanítására" vonatkozó követelményrendszer fontosságát.
Az ENSZ és az Európa Tanács dokumentumait alapul véve fogadta el az Európai Közösség 1991. június 10-én a 91/308/EGK számú, a pénzmosás elleni első irányelvet. Az irányelv a Bécsi Egyezmény által bevezetett pénzmosás fogalmat követte. Ennek lényege, hogy pénzmosásnak minősül minden olyan tevékenység, amely az illegális úton (bűncselekményekhez kapcsolódóan) megszerzett pénz "identitását" a forrás legalizálása érdekében változtatja meg.
Az irányelv végrehajtásából származó tapasztalatokat is figyelembe véve, és a bűnözés új jelenségeire tekintettel 2001. június 26-án fogadták el [a] pénzmosásról, valamint a bűncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló 2001/500/IB sz. kerethatározatot, 2001. december 4-én pedig a 2001/97/EK számú, a pénzmosás elleni második irányelvet. A dokumentumok elsősorban a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára történő felhasználásának megakadályozását hangsúlyozták. Ezt bővítette a 2005. október 26-án elfogadott 2005/60/EK számú irányelv, amely - a szoros kapcsolatra figyelemmel - külön rendelkezett a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás mellett a terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről.
2. Az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett Bécsi Egyezményhez és a 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett Pénzmosás Elleni Egyezményhez történő csatlakozással Magyarország nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt a kábítószerekkel történő visszaélésből származó anyagi javak tekintetében elkövetett pénzmosás bűncselekménnyé nyilvánítására és a pénzmosás megakadályozására vonatkozó intézkedések megtételére. (Magyarország a 6. Cikk. 1. bekezdéséhez fenntartást fűzött, mely szerint "[a] 6. Cikk 4. bekezdése értelmében fenntartja a jogot, hogy 1. bekezdést csak magyar Büntető Törvénykönyvben foglalt alapbűncselekmények tekintetében alkalmazza.")
Még a kihirdetést megelőzően, de már az. 1. pontban hivatkozott nemzetközi dokumentumok fényében került sor a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 1994. évi XXIV. törvény megalkotására, illetve a a pénzmosás és a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása tényállásának a büntetőtörvénybe történő beiktatására. A Btk. módosítása során az alapbűncselekmények köre kibővült, s jelenleg a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények képezik a pénzmosás alapbűncselekményét. Végül az újabb nemzetközi szabályokkal történő jogharmonizáció érdekében került sor a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (a továbbiakban: Pmtv.) elfogadására.
3. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának bűncselekményét a Btk. - más európai országok szabályozási gyakorlatához hasonlóan - kerettényállásként fogalmazza meg.
A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztását mind a svájci jog (Art. 305ter Schweizerisches Strafgesetzbuch vom21. Dezember 1937), mind a német jog (Art. 261. Strafgesetzbuch vom 15. Mai 1871) büntetni rendeli. A német szabályozás gyakorlatilag megegyezik a magyar megoldással, mert magát a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztását külön törvényben definiálja (Gesetzüber das Aufspüren von Gewinnen aus schweren Straftaten / Geldwaschegesetz vom 25. 10. 1993), és a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli. Svájc esetében a büntető anyagi jogi törvény tartalmazza a bejelentési kötelezettség elmulasztásának következményeit. Sem a svájci, sem a német büntető törvényi tényállás nem tartalmazza a bejelentési kötelezettség elmulasztása eseteinek taxatív felsorolását. Svájc esetében ezt egy bankok közötti megállapodás, Németországban az egyes pénzintézetek belső szabályzatai részletezik.
IV.
Az indítvány megalapozatlan.
1. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása bűncselekményének védett jogi tárgya a pénzintézetek törvényes működéséhez és a szervezett bűnözés elleni hatékony küzdelemhez fűződő társadalmi, pénzügyi érdek. A pénzmosás és a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásának büntetendővé nyilvánítása azt célozza, hogy az alapbűncselekmény büntetőjogi fenyegetettségén túl a bűnüldözés hatékonyabban léphessen fel az ezekből (alapbűncselekményekből) származó jövedelmek további, a nemzetgazdaság alakulásában torzító hatást kifejtő, következésképpen társadalmilag és gazdaságilag nem kívánatos konvertálásával szemben.
Egy korábbi határozatában az Alkotmánybíróság már hangsúlyozta a pénzmosás megelőzésével kapcsolatos bejelentési kötelezettség fontosságát. A döntés kiemelte: "Mivel a pénzmosás a pénz- és tőkepiaci rendszeren keresztül valósul meg, a hatékony megelőzés érdekében a törvény bejelentési kötelezettséget ír elő azok számára, akik a pénz- és tőkepiac közreműködőiként olyan adatok birtokába juthatnak, amelyek alapján felmerülhet annak a gyanúja, hogy a pénz- és tőkepiaci rendszert e súlyos bűncselekményből eredő anyagi javak tisztára mosására kívánják felhasználni. E bejelentési rendszer első lépése az ún. ügyfél-azonosítási kötelezettség [...]." [24/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 191, 193.] A banktitok és személyes adatok védelméhez való jog összefüggéseit vizsgálva a határozat rámutatott arra is, hogy ebben az esetben a jogállamiságból levezethető alkotmányos cél a bűnmegelőzés érdekében a személyes adatok védelméhez való alapjog korlátozása is [24/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 191, 195.].
2. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség a Btk. kerettényállása. A keretet kitöltő rendelkezéseket a Pmtv. tartalmazza, de figyelembe veendők a Btk. pénzmosással kapcsolatos szabályai is, amelyek a bejelentési kötelezettség alapjául szolgáló bűncselekmény gyanújának felismerését könnyítik meg.
A támadott rendelkezés ún. tiszta mulasztásos bűncselekmény: az elkövetési magatartás a bejelentési kötelezettség elmulasztása. A törvényi tényállás megvalósulásának vizsgálata szempontjából azonban két különböző tevékenység elhatárolásának van jelentősége: az azonosítási kötelezettségnek és a bejelentési kötelezettségnek.
A bejelentési rendszer első lépése az ügyfél-azonosítási kötelezettség, amelyet a pénzügyi intézmény végez a banki művelethez szükséges megfelelő dokumentumok, személyi okmányok felmutatása alapján. A pénzügyi szolgáltató az ügyféllel történő kapcsolat létesítésekor köteles elvégezni az ügyfél azonosítását. A kétmillió forintot elérő vagy meghaladó összeg mozgatására vonatkozó megbízások csak olyan ügyféltől, meghatalmazottól vagy képviselőtől fogadhatók el, akinek az azonosításához az objektív feltételek megvannak, és akinek az azonosítását a pénzintézet alkalmazottja elvégezte. Ez kiterjed azokra az esetekre is, amikor az ügyfél több, egymással összefüggő ügyleti megbízásának együttes értéke éri el a kétmillió forintot. Pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény esetén, ha az azonosításra korábban még nem került sor, akkor a szolgáltató köteles azt haladéktalanul elvégezni [Pmtv. 3. § (1)-(4) bekezdés]. Az azonosítás során vizsgálandó okiratokat, adatokat a törvény részletesen felsorolja [pl. személyi igazolvány, lakcímet igazoló hatósági igazolvány, vezetői engedély, jogi személy esetén a cégbejegyzési kérelem benyújtásának igazolása, üzleti kapcsolatokra, ügyleti megbízásra vonatkozó adatok (Pmtv. 4-5. §)].
A második lépés a bejelentési kötelezettség teljesítése. A bejelentési kötelezettséget a pénzügyi szolgáltató ügyféllel kapcsolatba kerülő alkalmazottjának kell teljesítenie a szolgáltató által kijelölt személyhez, aki továbbítja azt az ORFK-nak [Pmtv. 2. § (1) bekezdés]. Az alkalmazott a pénzmosásra utaló adat, tény, körülmény felmerülésekor a pénzügyi szolgáltató által készített adatlapon tesz eleget bejelentési kötelezettségének [Pmtv. 8. § (7) bekezdés].
A bejelentési kötelezettség szorosan összefügg az azonosítási kötelezettséggel. Bejelentéskor az azonosítás során regisztrált adatokat kell a kijelölt személynek, majd az ORFK-nak jelenteni. Büntetőjogi relevanciája azonban csak az érdemi bejelentési kötelezettség elmulasztásának van.
Garanciális elem, hogy mind a bejelentés tényének, tartalmának, mind a bejelentő személyének titokban kell maradnia. Az alkalmazott részéről a bejelentés teljesítése a kijelölt személy, illetve utóbbi részéről az ORFK számára nem minősül sem jogszabályban, sem magánjogi szerződésben foglalt titoktartási kötelezettség megsértésének. A törvény kimondja, hogy a bejelentőt - jóhiszeműsége esetén -akkor sem terheli felelősség, ha a bejelentés utóbb megalapozatlannak bizonyul [Pmtv. 8. § (6) bekezdés]. A bejelentés ugyanis csak az azonosítás során, meghatározott adatokból és körülményekből levont szakmai következtetéseken alapulhat, ám az ügyintézőnek, illetve a kijelölt személynek sem módja, sem joga nincs célirányos kérdések útján büntetőjogi értelemben vizsgálatot végezni.
A bűncselekményt a Pmtv. részletes definíciója alapján meghatározott alanyi kör, a pénzügyi szolgáltató szervezetek olyan alkalmazottai követhetik el, akiket ez az ügyintézés különböző fázisaiban bejelentési kötelezettség terhel. A bűncselekmény speciális alanyai a pénzügyi szolgáltató szervezetek vezetői, és az ügyféllel a konkrét tranzakció során kapcsolatba kerülő alkalmazottai (Pmtv. 1. §).
A Btk. mind a szándékos, mind a gondatlan elkövetést büntetni rendeli. Szándékosság esetén a tettes noha látja a pézmosásra utaló jeleket - mintegy fedezve az ügyfelet -, tudatosan mulasztja el a bejelentési kötelezettségét, vagy belenyugszik abba, hogy mulasztásával elősegítheti a pézmosás elkövetését. A gondatlan elkövetés esetén a tettes hanyagsága, felületessége folytán nem észleli a pénzmosás lehetőségét, vagy észleli ugyan, de könnyelműen bízik abban, hogy mégsem pénzmosással áll szemben.
V.
1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában vizsgálta az egyes magatartások bűncselekménnyé nyilvánításának tartalmi elemeit, s ezen belül - a büntetőjogi legalitás alkotmányos alapelvéből kiindulva - a nullum crimen sine lege Alkotmányban foglalt elvét is. Határozataiban többek között megállapította: "A nullum crimen et nulla poena sine lege elvéből nemcsak az államot terhelő azon minimális közjogi alkotmányos követelmény fakad, hogy a büntető hatalom gyakorlásának feltételeit - előzetesen - törvényben kell rögzíteni, vagyis a bűncselekményt törvényben kell tiltani, és törvényben kell büntetéssel fenyegetni. Az elv érvényesülése azt is megköveteli, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás, az elítéltetés és büntetés törvényes és törvényen alapuló legyen." [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 86, 87.; 35/1999. (XI. 26.) AB határozat, ABH 1999, 310, 315.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 120.; 57/2001. (XII. 5.) AB határozat, ABH 2001, 484, 501.] "[A] nullum crimen et nulla poena sine lege alkotmányos alapelvek, amelyeknek számos büntetőjogi szabály adja meg jogszerű tartalmát. Ilyen szabály a bűncselekmény fogalomnak a Btk.-ban adott meghatározása, a büntetés és a büntetési rendszer törvényes fogalmai. Az egyén alkotmányos szabadságát, emberi jogait nem csak a büntetőjog különös rész tényállásai és büntetési tételei érintik, hanem alapvetően a büntetőjogi felelősség, a büntetéskiszabás és a büntethetőség összefüggő, zárt szabályrendszere. [...] [A] büntetőjogi felelősségre vonás feltételeinek konkrét meghatározásakor a jogalkotónak kötelessége gondoskodni arról, hogy a jogi szabályozás a lehető legteljesebb mértékben visszatükrözze a büntető tényállás által védeni kívánt jogi érdek megsértésének rendszeresen megjelenő típusait." [58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997, 348, 353.]
Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette azt is, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből folyó, az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjog által védett jogtárgynak és a szankcionált magatartásnak határozottnak, világosan megfogalmazottnak és körülhatárolhatónak kell lennie. "Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifej ezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről." [Részletesen: pl. 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84.; 30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 176.; 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 2/1994. (I. 14.) AB határozat, ABH 1994, 41, 55.; 58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997, 348, 352.; 12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 112.; 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117, 130, 131.; 167/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1113, 1118.] A jogbiztonság elvéből következő normavilágosság követelményének a keretrendelkezésekkel kapcsolatban is érvényesülnie kell. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában kifejtette, hogy "a keretkitöltő szabályok létezése csak jogi technikaként szolgálhat, és nem idézhet elő zavarokat a büntetőjog működése során, illetve a jogalanyok számára nem teremthet kiszámíthatatlan és követhetetlen állapotot." [54/2004. (XII. 13.) AB határozat, ABH 2004, 690, 748.]
2.1. A gazdasági életre vonatkozó büntető anyagi jogi jogalkotás gyakran él a keretdiszpozíció alkalmazásának módszerével, amelynek oka abban rejlik, hogy a tényállásban tilalmazott magatartások rendkívül szorosan kapcsolódnak a változó gazdasági, piaci viszonyokhoz. Az Alkotmánybíróság az 1026/B/2000. AB határozatában rámutatott arra, hogy "a kerettényállásos kodifikációs technika önmagában és általánosságban nem alkotmányellenes. Az, hogy a büntetőtörvényben büntetni rendelt magatartás egy-egy alacsonyabb szintű jogszabályai határozzák meg, önmagában nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság követelményét." (ABH 2003, 1299.) "[N]em lehet minden bűncselekmény esetén alkotmányosan előírt követelmény, hogy a Különös Részben szereplő bűncselekményi diszpozíció minden elemét maga a büntetőtörvény határozza meg." (ABH 2003, 1299, 1300.)
A 435/B/1999. AB határozat kiemelte, hogy a Btk.-ban szereplő a "tartalmilag elvontabb" tényállások esetében az elkövetési magatartások "az életben olyan széles körben és olyan változatos módon jelentkezhetnek", hogy azok előzetes, kimerítő felsorolása nem lehetséges. Ebben az esetben a joghézagot éppen az jelentené, ha a jogalkotó "kazuisztikusan, illetve taxatíve vagy példálózóan sorolná fel a visszaélések egyéb változatait". Ezzel ugyanis alkalmat teremtene az analógia - büntetőjogban tilos - alkalmazására, vagy lefedetlenül hagyná a bűnözésben megjelenő újabb módszereket és formákat, s így megakadályozná, hogy a büntető törvény betöltse rendeltetését. Ezért az ilyen esetekben a "tényállás absztrakt jellege olyan jogtechnikai megoldást jelent, amely a jogállamiság alkotmányos alapelvét nem sérti". (ABH 2001, 1080, 183.)
2.2. A Pmtv. részletesen szabályozza a pénzmosás bejelentésének elmulasztására vonatkozó bűncselekmény elkövetési magatartását, a bejelentési kötelezettség elmulasztását, és az azzal szorosan összefüggő azonosítási kötelezettséget. A törvény számos rendelkezésében teszi egyértelművé a pénzügyi intézmények alkalmazottainak, hogy miként ismerhetők fel a pénzmosás-gyanús cselekmények {pl. a pénzügyi szolgáltató köteles gondoskodni arról, hogy az alkalmazottak megismerjék a pénzmosás bűncselekményére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket [Pmtv. 11. § (2) bekezdés]}. Az intézmények kötelesek belső szabályzatot készíteni, amelyet a szolgáltató felett állami vagy szakmai felügyeletet gyakorló szervnek kell jóváhagynia. A szabályzatnak tartalmaznia kell a pénzmosásra utaló adatok, tények, körülmények megállapításakor figyelembe veendő szakmai szempontokat, az ezek elemzésére szolgáló belső ellenőrző, információs és adatkezelő rendszerre vonatkozó rendelkezéseket, valamint a bejelentési kötelezettség teljesítésének belső eljárási rendjét [Pmtv. 11. § (2)-(5) bekezdések].
A belső szabályzatok azonban csupán olyan technikai kérdéseket tárgyalnak, amelyek megkönnyítik az intézmények alkalmazottainak az ügyfélazonosítás lebonyolítását, a bejelentési kötelezettség "kivitelezését". Az a törvényi rendelkezés, amely a meghatározott tevékenységi körben működő szervezetek számára -jóváhagyás terhe mellett - szabályzatkészítési kötelezettséget ír elő annak érdekében, hogy a szervezetek által foglalkoztatott személyek jogszabályban rögzített kötelezettségeiknek minél tökéletesebben eleget tudjanak tenni, a jogkövető magatartás teljesítését, ezáltal a jogbiztonság minél hatékonyabb érvényesülését segíti elő. Ezáltal védik is a bejelentésre kötelezett alkalmazottakat, minthogy az ügyfél megjelenésétől kezdve a bejelentés foganatosításáig terjedő ügymenetet lépésről lépésre, előzetesen megszabják. Mindazonáltal a jogkövető magatartást segítő szakmai, etikai megoldások, a kivitelezést megkönnyítő útmutatók részletezése és tartalmi elemzése nem tartozik a büntetőjog alkotmányossági követelményei közé.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált esetben a büntető anyagi jogi rendelkezések és a keretet kitöltő szabályok összhangban vannak egymással, és pontosan meghatározzák a bejelentési kötelezettség elmulasztása elkövetési magatartásának tartalmát. Ebből a szempontból a jogszabályban előírt kötelezettségen alapuló belső útmutatók pedig éppen a potenciális elkövetők büntetőjogi védelmét szolgálják, s így nem lerontják, hanem fokozzák a jogbiztonság érvényesülését.
Más - elsősorban gazdasági bűncselekményekkel - kapcsolatban is készítenek a munkáltatók olyan belső szabályzatokat, útmutatókat, amelyek segítik a munkavállalókat, alkalmazottakat, hogy a jogszabályoknak megfelelően teljesítsék feladataikat. A pénzmosás megelőzése bűntettével és vétségével kapcsolatban a szabályzatok készítésére vonatkozó jogszabályi előírás hiányában szintén módja lenne az érintett pénzügyi szolgáltatóknak arra, hogy utasításban, szabályzatban tájékoztassák munkavállalóikat a jogszabályi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges tudnivalókról. A büntetőjogi felelősség megállapíthatóságát azonban a törvényhozó sem a kötelező, sem a fakultatív szabályzatok esetében nem ezek rendelkezéseinek megsértésére, hanem a büntetőtörvény rendelkezéseinek megszegésére alapította.
A pénzmosás gyanújára okot adó tényeket, körülményeket és magatartásokat nem lehet teljeskörűen meghatározni. A hivatkozott nemzetközi dokumentumokból is kitűnően az ilyen cselekmények nagyon széles körben és változatosan jelentkeznek, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a kimerítő felsorolásukat. A pénzmosásra utaló gyanús körülmények törvényi felsorolása valójában a pénzmosás lehetséges elkövetési módjainak előzetes meghatározását jelentené. A pénzmosás elkövetésének meghatározott esetekre korlátozása pedig szűkítené a bűncselekmény elkövetési magatartásainak körét. Azok a később kialakuló - a már ismerteknél akár sokkal súlyosabb - cselekményformák, amelyek előzetesen nem szerepelnek a törvényben felsoroltak között, nem válhatnának automatikusan elkövetési magatartássá, így kívül maradnának a büntetőjog hatókörén. Ez pedig éppen azzal a hazai és nemzetközi törekvéssel állna szemben, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményre vonatkozó büntetőjogi norma betöltse társadalmi rendeltetését, az ultima ratio szerepét.
3. Az Alkotmánybíróság a jogszabályi tényállások meghatározottságával kapcsolatban kifejtette: "Ha egy jogszabály tényállása túl részletező, túl szűk, túlságosan eseti, az megköti a jogalkalmazót és megakadályozza, megnehezíti, hogy a jogszabály az életviszonyok szabályozásában betöltse szerepét. [... ] A jogszabálynak ezért az életviszonyok tipikus vonásait kell figyelembe vennie." (1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.) Leszögezte továbbá azt is, hogy "[a] bűnösség megállapítása, az elengedhetetlenül szükséges tényállási elemek fennállásának a konkrét ügyben történő, a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelő körültekintő vizsgálata, valamint az erre vonatkozó bizonyítékok mérlegelése pedig minden esetben az eljáró bíróság feladata, felelőssége és nem alkotmányossági kérdés." [481/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 998, 1013.] Ahogyan arra már a 435/B/1999. AB határozat is rámutatott, az absztrakt jogi norma értelmezése a konkrét esetben "klasszikus bírói feladat, ami nem azonos a bírói önkénnyel." Ennek során a bíróságnak módjában áll figyelembe venni és megfelelően értékelni azokat a legkülönfélébb szabályzatokat, amelyek az elkövetőt a hivatali feladatainak teljesítése során kötik. Ez a bizonyítási eljárás része, ám a bíróság ezeken keresztül is azt vizsgálja csupán, hogy megvalósult-e a Btk.-ban rögzített törvényi tényállás valamennyi eleme (ABH 2001, 1080, 1084.).
A kifejtettekből következik, hogy a pénzmosásra vonatkozó bejelentési kötelezettség megsértésének megvalósulásakor is az a helyzet, hogy a belső szabályzatok tartalmára és ismeretére, sőt megismerhetőségére vonatkozó bizonyítás az elkövető felelősségének tisztázásához (pl. az elkövetői minőséghez vagy a bűnösség fokához) hozzátartozik ugyan, de nem ezen normák megszegése képezi a bűnösség alapját. Ugyanakkor éppen a sokrétű és részletes háttérszabályozás zárja ki az önkényes jogértelmezés lehetőségét, hiszen ebben az esetben a formális szabályszegés ténye jelenti a bűnösség alapját.
A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség határait és feltételeit közvetlenül a Btk. tisztázza, az egyes elkövetési magatartások részelemei pedig a kerettényállást kitöltő Pmtv. rendelkezéseiből megállapíthatóak. Ez utóbbiak viszont nem tartalmaznak bizonytalan, homályos vagy többértelmű fogalmakat, nem kívánnak meg speciális jogértelmezést, és nem tekinthetők hiányosnak. Mindebből következően a norma határozatlansága vagy "túl széles tartalma" sem jön számításba, mert az alapvető törvényi tényállási elemek: az elkövetői kör, az elkövetői magatartás, az elkövetői minőség a Btk.-ban és a Pmtv.-ben pontosan meghatározott.
4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak a Btk. 303/B. § (1) és (2) bekezdéseinek alkotmányellenessége megállapítására és keletkezésére visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítésére vonatkozó részét elutasította.
5.1. A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása tényállását 2002. március 31-ig a Btk. 303. § (4) és (5) bekezdései tartalmazták. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény 60. §-a a Btk. 303. § (4) és (5) bekezdéseiben új rendelkezéseket állapított meg. A 62. § pedig a 303. (4)-(5) bekezdéseinek szövegét a 303/B. §-ban önálló törvényhelyként iktatta be a Btk.-ba. A módosítások egységesen 2002. április 1-jén léptek hatályba.
5.2. Az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét csak két esetben: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdés szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 531/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1129.; 75/2002. (XII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 681.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488.; 216/B/2002. AB végzés, ABH 2004, 2085, 2086.].
Abban az esetben, ha a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe azzal tartalmilag megegyező új rendelkezés lép, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az új rendelkezés tekintetében folytatja le [pl. 335/B/1990/13. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333 - 334.] Az indítványozó az Abtv. 38. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. Ebből következően, minthogy az nem bírói kezdeményezés és nem alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot csupán a hatályos rendelkezésekre folytatta le.
5.3. Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel arra, hogy az indítványozó az alkalmazási tilalomra vonatkozó indítványát visszavonta, az Alkotmánybíróság az eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § d) pontjára figyelemmel megszüntette (ABH 2003, 2065.).
Budapest, 2006. június 20.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró