1026/B/1999. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 12. § (1) bekezdése, valamint 17. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására, és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 12. § (1) bekezdése, valamint 17. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló indítványt, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség valósult meg azáltal, hogy a jogalkotó nem határozta meg a nyugdíjemelés felső határát, valamint nem intézkedett egy további, jelentősen differenciált nyugdíjemelést illetően, elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 16. §-a, 62. § (2)-(5), és (7) bekezdése, valamint a nyugellátások és a baleseti járadék emeléséről szóló 222/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1-9. §-a tekintetében az eljárást megszünteti, egyebekben az indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó beadványában a társadalombiztosítási nyugellátás szabályainak egyes elemeit kifogásolja. Álláspontja szerint a munkavállalók törvény általi megkülönböztetése valósult meg azáltal, hogy "a munkavállalók keresetük változására helyzetüknél fogva befolyásolással bíró - a keresetek megállapításának szabályait meghatározó és az elosztást végző - csoportjának, valamint a 'kedvezményezetteknek' az átlagkeresete - a nyugdíjazásra figyelemmel látványosan megnövekedett, a munkavállalóknak a keresetük alakulására befolyással nem bíró (kiszolgáltatott) csoportjának a helyzete viszont változatlan maradt". Azaz: a munkavállalók egy része a nyugdíjazást megelőzően magas átlagkeresetet felmutatva, járulékfizetéssel meg nem alapozott magas nyugdíjban részesül, esetleg minimális szolgálati idő mellett, s ezen nyugdíjak emelése csak az "életüket végig dolgozó, kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalók és a belőlük lett nyugdíjasok rovására történhetett és történik". Ezen túlmenően a törvény különbséget tesz aszerint is, hogy mikor történt, illetve történik a nyugdíj megállapítása. Az indítványozó beadványában kifejtette, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg, amikor nem határozta meg a nyugdíj felső határát, így csak részbeni differenciálást hajtott végre a nyugdíjemelés terén. Hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó beadványát pontosította; összegzésként a nyugdíjak maximálását és egy újabb jelentős mértékű differenciálást tartana szükségesnek a "jogsérelmek orvoslására".

Az indítványozó szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 12. § (1) bekezdése, 16. §-a, 17. §-a, 62. § (1)-(5), és (7) bekezdései, valamint a nyugellátások és a baleseti járadék emeléséről szóló 222/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1-9. §-a sérti az Alkotmány 13. §-ában rögzített tulajdonhoz való jogot, a 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmának elvét, valamint a 70/E. §-ában rögzített szociális biztonsághoz való jogot.

Az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet az Alkotmány 19. § (2) bekezdése és (3) bekezdés e) pontja, valamint 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján kéri megállapítani.

II.

Az Alkotmány indítványozó által megjelölt szakaszainak az elbíráláskor hatályos szövege:

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

"19, § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

(2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.

(3) E jogkörében az Országgyűlés (...)

e) dönt a Kormány programjáról;"

"35. § (1) A Kormány

a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;"

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

Az indítványozó által kifogásolt további jogszabályi rendelkezések - elbíráláskor hatályos szövege - szerint:

"Tny. 12. § (1) Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétói függ. (...)"

"Tny. 16. § Ha az 1997. december 31-ét követő és 1999. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 35 000 forintnál több a 35 001-40 000 forint közötti átlagkeresetrész kilencven százalékát, a 40 001-45 000 forint közötti átlagkeresetrész nyolcvan százalékát, a 45 001-50 000 forint közötti átlagkeresetrész hetven százalékát, az 50 001-55 000 forint közötti átlagkeresetrész hatvan százalékát, az 55 001-60 000 forint közötti átlagkeresetrész ötven százalékát, a 60 001-70 000 forint közötti átlagkeresetrész negyven százalékát, a 70 001-80 000 forint közötti átlagkeresetrész harminc százalékát, a 80 001-90 000 forint közötti átlagkeresetrész húsz százalékát, a 90 000 forint feletti átlagkeresetrész tíz százalékát kell az öregségi nyugdíj megállapításánál figyelembe venni."

"Tny. 17. § (1) 1999. január 1-jétől kezdődően a 16. § szerinti összeghatárok, a tárgyévet megelőző naptári év I-III. naptári negyedévi és az azt megelőző naptári év IV. negyedévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határt meghaladó átlagkeresetrészre a járulékfizetési felső határnak megfelelő összegre vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni.

(2) 2003. január 1-jétől kezdődően az előző évi összeghatárok évente, a tárgyévet megelőző naptári év I. naptári félévi és az azt megelőző naptári év II. félévi országos nettó átlagkereset-növekedés, továbbá az ehhez hozzászámított évenkénti nyolcszázalékos növelés együttes mértékének megfelelő - ezres számra kerekített - összeggel emelkednek. A járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegét meghaladó átlegkeresetrészre a járulékfizetési felső határ személyi jövedelemadóval csökkentett összegére vonatkozó százalékos mértéket kell alkalmazni. 2003. évben az összeghatárokat az (1) bekezdés szerinti 2002. évre meghatározott összeghatárok alapján kell megállapítani."

"Tny. 62. § (1) Az 1998. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást - ideértve a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is - 1998. január hónapban 1997. évben várható nettó keresetnövekedés 2,5 százalékponttal csökkentett mértékében kell emelni.

(2) Az 1999. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, baleseti nyugellátást - ideértve a mezőgazdasági szövetkezeti járadékot, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékot és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékát is - 1999. január hónapban az 1999. évre tervezett fogyasztói árnövekedés mértékének megfelelően 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal kell emelni, az emelés mértéke azonban ez utóbbi esetben sem haladhatja meg a 25,5 százalékot. Az a személy, aki egyidejűleg több nyugellátásban részesül, ellátásonként jogosult a 11 százalékos mértékű emelésre, azonban a saját jogú nyugellátásának, baleseti rokkantsági nyugdíjának emelése ebben az esetben sem lehet 3500 forintnál kevesebb, de a saját jogú nyugellátása, baleseti rokkantsági nyugdíja emelésének mértéke nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.

(3) A 2000. január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2000. január hónapban a 2000. évre tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 30 és 70 százalékos arányban súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.

(4) A tárgyév január 1-je előtti időponttól megállapított és az (1) bekezdésben meghatározott nyugellátást, baleseti nyugellátást 2001. január 1-jétŐl kezdődően, a megállapítás naptári évét követő év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett országos nettó átlagkereset-növekedés 50 százalékos súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell emelni.

(5) Ha az árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés várható mértéke legalább egy százalékponttal meghaladja a tervezett mértéket, akkor november hónapban - január 1-jei visszamenőleges hatállyal - kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. Amennyiben az eltérés nem haladja meg az említett mértéket, akkor november hónapban az egész évre járó különbözetet egy összegben kell kiutalni. Az (1) bekezdés szerinti emelésnél a tárgyévet megelőző évi tényleges nettó keresetnövekedés 2,5 százalékponttal csökkentett mértékét kell a kiegészítő nyugdíjemelésnél figyelembe venni, de a januári emelés és a kiegészítő emelés együttes mértéke nem lehet kevesebb 19 százaléknál. (...)

(7) Az Országgyűlés felhatalmazza a Kormányt, hogy a (4)-(5) bekezdések rendelkezésein túlmenően a tényleges, illetőleg a várható makrogazdasági folyamatok és adatok ismeretében a szükséges feltételek megléte esetén további kiegészítő intézkedéseket tegyen."

Az R. indítványozó által kifogásolt rendelkezései:

"A Kormány a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 101. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a következőket rendeli el:

I.

A nyugellátások emelése

1. § (1) 1999. január 1-jétől 11 százalékkal, de legalább havi 3500 forinttal kell emelni az 1999. január 1-jét megelőző időponttól megállapított öregségi nyugdíjat (ideértve a bányásznyugdíjat, a korengedményes nyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat és az előnyugdíjat is), a rokkantsági nyugdíjat, a baleseti nyugellátásokat, az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást, valamint a baleseti hozzátartozói nyugellátásokat. Az emelés mértéke azonban nem haladhatja meg a 25,5 százalékot.

(2) Ha egy személy részére több nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat folyósítanak, akkor a saját jogú nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal - legfeljebb az ellátás 25,5 százalékával -, az egyéb nyugellátásokat pedig 11 százalékkal kell emelni.

(3) Az (1)-(2) bekezdés szerint kell emelni az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékot, valamint a volt szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékát is.

(4) Az emelést az 1999. január havi ellátásnak

a) a családi pótlék és a nem társadalombiztosítási ellátás,

b) az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel járó emelés, továbbá a nemzeti helytállásért járó pótlék, és

c) az 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lépő pótlék nélküli összegére kell végrehajtani.

2. § (1) Az 1998. december 31-ét követő, de 2000. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege havi 15 350 forint.

(2) Az (I) bekezdésben meghatározott időponttól megállapításra kerülő rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 15 350 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 16 130 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 16 700 forint.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól megállapításra kerülő baleseti rokkantsági nyugdíj legkisebb összege

a III. rokkantsági csoportban havi 15 460 forint,

a II. rokkantsági csoportban havi 16 240 forint,

az I. rokkantsági csoportban havi 16 800 forint.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 13 110 forint.

3. § (1) A Tny. 50. §-ának (4) bekezdésében, illetőleg a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 62. §-ának (6) bekezdésében meghatározott együttfolyósítási összeghatár 1999-ben havi 28 350 forint.

(2) Az egyes saját jogú nyugellátások emeléséről szóló 93/1992. (VI. 10.) Korm. rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerinti emelés az (1) bekezdésben meghatározott összeghatáron felül is jár.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha saját jogú vagy özvegyi nyugellátást, baleseti nyugellátást öregségi vagy munkaképtelenségi járadékkal, illetőleg özvegyi járadékkal folyósítanak együtt.

4. § Az özvegyi és a szülői nyugdíj megosztása esetén a jogosultakat a folyósított nyugdíjrész alapulvételével megállapított emelés illeti meg. Az emelés legkisebb összege a személyenkénti legkisebb emelési összegnek az özvegyi és a szülői nyugdíj megállapításánál alapul vett arányos részének felel meg.

5. § Szociálpolitikai egyezmény alapján megállapított nyugellátásból a magyar jogszabályok szerint elismert szolgálati idő tartamának megfelelő - a magyar szerződő felet terhelő - arányos részt az 1. § (1)-(2) bekezdése szerint kell emelni.

6. § (1) Azt az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat, amelyet átmeneti járadék vagy rendszeres szociális járadék megszűnését követő naptól állapítottak meg, a megszüntetett ellátás megállapításának időpontját alapul véve kell az 1. §-ban foglaltak szerint emelni.

(2) Több nyugellátásra, baleseti nyugellátásra való jogosultságot érintő változás esetén a változás időpontjától kezdődően a saját jogú nyugellátást, baleseti nyugellátás összegét az 1. § (1)-(2) bekezdés rendelkezései figyelembevételével kell továbbfolyósítani olyan összegben, mintha ez az ellátás a változás napját megelőzően is önállóan került volna folyósításra.

II.

A baleseti járadék emeléséről

1. § Az 1999. január 1-jét megelőző időponttól megállapított baleseti járadékot 1999. január 1-jétől 11 százalékkal kell emelni.

III.

8. § (1) A központi költségvetés megtéríti a Nyugdíjbiztosítási Alapnak

a) a bányásznyugdíjak,

b) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet szerint a színművészek részére megállapított öregségi nyugdíjak,

c) a mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi, valamint a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadéka

emelésének fedezetét és a végrehajtás költségeit.

(2) Az (1) bekezdés szerinti összegek átutalásának, illetőleg elszámolásának módjáról és időpontjáról a Pénzügyminisztérium és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megállapodást köt.

9. § Ez a rendelet 1999. január 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 11. §-ában, 23. §-ában, 28. §-ában és 70. §-ában meghatározott összegek a 2. § szerinti összegekre változnak."

III.

A indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

1. A sérelmezett jogszabályt a jogalkotó időközben módosította. Az Alkotmánybíróság főszabályként hatályban lévő jogszabály alkotmányossági vizsgálatát végzi el. Hatályban már nem lévő jogszabályi rendelkezés esetén a vizsgálat lefolytatására csak alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §, illetve bírósági eljárás keretében történt kezdeményezés (ugyanezen törvény 38. §) alapján van lehetőség, [pl. 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 113-114.] A jogszabály-módosítás azonban az indítványozó által felvetett problémát lényegében nem érintette, ezért az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos szabályozás tekintetében lefolytatta az érdemi vizsgálatot.

2. Az érdemi vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezések egy részének alkotmányossági vizsgálatát korábbi ügyek kapcsán már elvégezte.

2.1. A 39/1999. (XII. 21.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a Tny. 62. § (2) és (7) bekezdése, valamint az R. 1-9. §-a tekintetében kimondta, hogy nem alkotmánysértő az indítványozók által sérelmezett differenciált nyugdíjemelés, azonban alkotmányos követelményként megfogalmazta: "(...) a nyugdíjemeléseknél az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdése alapján gyakorolt pozitív diszkrimináció alkalmazásának alkotmányos korlátját jelenti a társadalombiztosítási nyugdíj biztosítási jellegének érvényesítése. A jogalkotónak a nyugdíjemelés mértékének megállapítása során figyelemmel kell lennie az Alkotmány 70/E. §-ából folyó azon követelményre, hogy a szociális szempontok érvényesülése érdekében a biztosítási elv ne sérüljön." Az Alkotmánybíróság e határozata kialakításakor az Alkotmány 13. §-ának, 35. § (1) bekezdés a) pontjának, 70/A. §-ának valamint 70/E. §-ának sérelmét vizsgálta. (ABH 1999, 325-369.)

2.2. Szintén az érdemi vizsgálat megkezdése előtt észlelte az Alkotmánybíróság, hogy a 953/B/1998. számú ügyben már vizsgálta a - jelen ügyben is szereplő - Tny. 16. § és 17. §-át, s az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat lefolytatását követően megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések nem sértik az Alkotmány 70/E. §-ban rögzített szociális biztonsághoz való jogot. (ABH 2002, 867-872.)

2.3. A 750/B/2000. AB határozatban (ABK 2003. április, 289-292.) a Tny. 16. §-ának az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző voltát vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy "[a] jelenleg hatályos szabályozás éves bontásban, valamennyi érintettre, megkülönböztetés nélkül vonatkozik, így az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme nem került megállapításra. Annak megítélése pedig, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása során alkalmazott degresszív számítási mód célszerű és hatékony eszköznek minősül-e, mindaddig nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, amíg az Alkotmány előírásai, végső soron az emberi méltósághoz való jog nem sérül." (ABK 2003. április, 289, 291.)

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását.

Miután a jelen indítványban sérelmezett jogszabályi rendelkezések egy része tekintetében az Alkotmánybíróság korábban már lefolytatta az érdemi vizsgálatot, az indítvány e része tekintetében "res iudicata" címén az ismételt érdemi vizsgálat lefolytatását mellőzve az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.

3. Ezt követően az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat keretében azt az indítványozói állítást vizsgálta, mely szerint a Tny. 12. § (1) bekezdése, valamint 17. §-a sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakat.

3.1. Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában foglalkozott a diszkrimináció kérdésével és kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között, [pl. 38/1999. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 435, 437-438., 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990 73, 75, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282 776/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1007, 1008.; 682/B/1999. AB határozat' ABH 2002, 1044, 1048.]

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. 12. § (1) bekezdése a nyugdíjszámítás általános alapelvét rögzíti, s nem tartalmaz olyan elemet, mely a jogalkotó általi önkényes, ésszerű indok nélküli megkülönböztetést igazolná, ily módon alkotmányellenesség megállapítására e tekintetben nem került sor.

Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a nyugdíjalap kiszámításakor figyelembe veendő időszak 1992 óta folyamatosan emelkedik.

3.2. A Tny. 17. §-a szoros összefüggést mutat az előző szakaszban foglaltakkal, ugyanis az 1999. január 1-jét követően megállapításra kerülő nyugdíjak esetében figyelembe vehető - a 16. §-a szerinti - összeghatárok emelkedésének matematikai mutatóit rögzíti. Ily módon a Tny. 16. §-ának alkotmányossági vizsgálata során kifejtettek jelen esetben is irányadóak. Az Alkotmánybíróság a már fentebb említett 750/B/2000. AB határozatban részletes áttekintést adott a nyugdíjrendszer változását illetően, s kimondta, hogy jelen átmeneti helyzet egyik sajátossága az ún. degresszív számítási mód, mely tekintve, hogy "éves bontásban, valamennyi érintettre megkülönböztetés nélkül vonatkozik" nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakat. (ABK 2003. április 289, 291.)

Fentieket összegezve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezések révén nem sérült az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmának elve.

4. Az indítványozó további álláspontja szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség valósult meg azáltal, hogy a jogalkotó nem határozta meg a nyugdíjemelés felső határát, valamint nem intézkedett egy további, jelentősen differenciált nyugdíjemelést illetően.

Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint - hivatalból vagy indítvány alapján - mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására kerül sor akkor, ha a jogalkotó a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabályalkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is fennáll, ha az alkotmányos alapjogok érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 112-113.; 31/1997. (V. 16.) AB határozat, ABH 1997, 154, 155.] Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nemcsak akkor állapítható meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály sincs, hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [2/2000. (II. 25.) AB határozat, ABH 2000, 25, 33.]

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó a Tny. megalkotásával eleget tett alapvető jogalkotási kötelezettségének, s a végrehajtási rendeletek által biztosított a törvény gyakorlati működése. Olyan jogszabály-alkotási kötelezettség pedig, melynek értelmében újabb differenciált nyugdíjemelést kellene végrehajtani, illetve a nyugdíjakat maximálni kellene nem vezethető le az Alkotmányból, sőt szükséges annak kiemelése, hogy az Alkotmánybíróság a már fentebb említett 39/1999. (XII. 21.) AB határozatban (ABH 1999, 325, 347.) kimondta: a nyugdíjemelés differenciálása tartósan nem alkalmazható módszer. Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők javára alkalmazott pozitív diszkrimináció alkotmányos korlátját jelenti a társadalombiztosítási nyugdíjak biztosítási jellege, amely a nyugdíjrendszer reformjának előre haladtával egyre erősödik.

Az Alkotmánybíróság ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság a Tny. 62. §-ának korábban nem vizsgált (3)-(5) bekezdései alkotmányossági vizsgálatára, illetve az Alkotmány 13. §-a sérelmének megállapítására irányuló részében az indítványt visszautasította, tekintettel arra, hogy a jogszabályhelyek megjelölésén túl az indítványozó nem kifogásolta e rendelkezéseket, s alkotmányossági problémát sem jelölt meg.

Az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, melynek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést (Abtv. 22. §), az érintett Alkotmányszakaszt, valamint az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Ügyrend 29. § d) pontja értelmében a hiánypótlásra felhívást követően, ha az indítványozó ismételten hiányosan adja be indítványát, és emiatt az érdemi elbírálásra alkalmatlan, visszautasításnak van helye.

Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében - az érdemi vizsgálat mellőzésével - visszautasította.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2003. június 24.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró