852/B/1995. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 201. § (2) bekezdése, 236. § (2) bekezdés c) pont, és 237. § (2) bekezdés egyes rendelkezései, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 14. § (3) bekezdés e) pont egyes rendelkezése, 40. § (1) bekezdés b) pontja, a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 14. § (2) bekezdés h) pontjának egyes rendelkezése, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság elutasítja a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 201. § (2) bekezdése, továbbá 236. § (2) bekezdés c) pont "a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, vagy" szövegrésze, valamint 237. § (2) bekezdés "a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat.
2. Az Alkotmánybíróság elutasítja a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 14. § (3) bekezdés e) pont "vagy harmadik személy javára feltűnően nagy értékkülönbséggel megkötött visszterhes ügylet" szövegrész, valamint 40. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
3. Az Alkotmánybíróság elutasítja a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény 14. § (2) bekezdés h) pontjának "vagy harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes ügylet" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
4. Az Alkotmánybíróság elutasítja a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
INDOKOLÁS
I.
1. Két indítványozó kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését arra hivatkozva, hogy ez a szabály ellentétes az Alkotmány 9. §-ával. Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és egy eljárásban bírálta el. Mindkét indítványozó szerint a támadott szabály sérti a piacgazdaság elvének és a verseny szabadságának tartalmi elemét alkotó szerződési szabadságot. Egyéb jogszabályokra utalva, valamint más országok jogi megoldásait is ismertetve részletesen kifejtették, hogy a verseny szabályaitól idegen rendelkezésről van szó és kifogásolták a vonatkozó bírói gyakorlatot is. Az indítványok az Alkotmánybíróságnak a szerződési szabadságról szóló több, 1993-ban, 1994-ben és 1995-ben hozott határozatára hivatkoztak. Az egyik indítványozó elképzelhetőnek tartotta a szerződési szabadságnak a fogyasztók érdekei védelmében történő korlátozását, de arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság a támadott szabályt fogyasztóvédelmi rendelkezésnek tekinti, annak megállapítását kérte, hogy a szabály alkalmazása csak magánszemélyek közötti szerződésekre alkalmazható.
Az egyik indítványozó későbbi beadványában a tartalmi összefüggésre tekintettel kiterjesztette indítványát a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja "a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, vagy" szövegrészére, 237. § (2) bekezdése "a felek szolgáltatásának feltűnő aránytalansága" szövegrészére, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 14. § (3) bekezdés e) pontjának "vagy harmadik személy javára feltűnően nagy értékkülönbséggel megkötött visszterhes ügylet" szövegrészére, 40. § (1) bekezdésének b) pontjára, továbbá a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Har.) 14. § (2) bekezdés h) pontjának "vagy harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes ügylet" szövegrészére és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 48. §-ára is, kérve mindezeknek a szabályoknak a megsemmisítését.
2. Korábban egy indítványozó már támadta a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság elnöke 166/B/1991/1. elnöki végzéssel - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 23. §-ának (1) bekezdése alapján - az indítványt, mint nyilvánvalóan alaptalant, elutasította. Az indítványozó megemlítette ugyan az Alkotmány 9. §-át, de a támadott szabály alkotmányellenességét érdemben nem fejtette ki. Az elutasító végzés indokolásában rámutatott arra, hogy a támadott szabály nem ütközik az Alkotmány 9. §-ába, a polgári jog szerves része, és a polgári bíróságok feladata a szerződő felek kockázatvállalásának, illetve védelmének megítélése (ABH 1991. 990.).
A jelen eljárás alapját képező indítványok a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdését számos más jogszabállyal való kapcsolatban úgy támadták, hogy a kérdéses rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság 1991 után kialakult gyakorlatára alapították. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ptk. 201. §-a (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát elvégezte, a végzést meghozó elnökkel szemben előterjesztett, de az Alkotmánybíróság személyi összetételének megváltozása miatt okafogyottá vált kizárási indítvány vizsgálatát pedig mellőzte.
II.
Az indítványok az Alkotmány következő rendelkezéseire hivatkoztak:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."
A Ptk.-nak az indítványok által támadott rendelkezései a következők:
"201. § (2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."
"236. § (2) A megtámadási határidő megkezdődik
...
c) a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209. § (1) bekezdés és 209/A. §] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor - részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor."
"237. § (2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről."
A Cstv. támadott szabályai:
"14. § (3) A vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét. Ennek keretében
...
e) keresettel megtámadhatja az adósnak a csődeljárás kezdő napját megelőző egy éven belül és az eljárás kezdetét követően megkötött szerződését vagy jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetőleg a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy harmadik személy javára feltűnően nagy értékkülönbséggel megkötött visszterhes jogügylet."
"40. § (1) A hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság [6. § (1) bek.] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya
...
"b) a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet;"
A Har. elbírált rendelkezése:
"14. § (1) A pénzügyi gondnok az adósságrendezés megindításának időpontjától kezdődően figyelemmel kíséri a helyi önkormányzat gazdálkodását, a jogszabályokban kötelezően előírt feladatainak és hatáskörének ellátását. A képviselő-testületi ülésre készült költségvetést érintő előterjesztésekhez a pénzügyi gondnok véleményét csatolni kell. Kötelezettségvállalások és kifizetések csak az ő ellenjegyzésével teljesíthetők.
(2) A pénzügyi gondnok
...
"h) az adósságrendezés megindításának időpontjától számított 90 napon belül az általános hatáskörű bíróság előtt a helyi önkormányzat nevében keresettel megtámadhatja a helyi önkormányzatnak és költségvetési szervének az adósságrendezési eljárás kezdő időpontját megelőző 1 éven belül és azt követően megkötött szerződését, vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya a helyi önkormányzat vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás, vagy harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet. A megtámadási határidő számítására a Ptk. 236. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályok vonatkoznak." Az Szjt. támadott szabálya:
"48. § A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerződést, ha az a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség."
III.
Az indítványok megalapozatlanok.
1. Az indítványok elsődlegesen a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében meghatározott szabályt támadták az Alkotmány 9. §-ára hivatkozva.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. §-ának olyan értelmezését alakította ki, amely szerint a szociális piacgazdaság csak államcél és az Alkotmányból nem vezethető le az állami beavatkozásnak sem tilalma, sem a megengedett beavatkozás mértéke [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993. 247., 249.]. A gazdasági verseny szabadságának elve elsősorban az alkotmányos alapjogok védelme révén valósul meg, és mind a gazdasági verseny érvényesülése, mind a vállalkozáshoz való jog korlátozható (897/B/1994. AB határozat, ABH 1995. 722., 726.).
A szerződési szabadságot az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alkotmány 9. §-ában meghatározott elvek érvényesülésének lényeges elemeként értékeli, és a gazdasági versenyhez hasonlóan a szerződési szabadság korlátozását lehetségesnek tekinti [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993. 358., 360.]. A korlátozás vizsgálatánál lényeges szempont az, hogy a szerződési szabadság nem alkotmányos alapjog, így erre vonatkozóan nem alkalmazandó az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése. A szerződési szabadságnak tehát a lényeges tartalma is korlátozható [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 159.]. A szerződési szabadság korlátozásáról általános jelleggel azt mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a korlátozás abban az esetben tekintendő alkotmányellenesnek, ha a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, azt megvalósító vagy magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósul [327/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 604., 607.]. Ezen kívül a szerződési szabadság korlátozása alkotmányellenes lehet akkor is, ha a korlátozásnak nincs alapos oka, a korlátozás nem ésszerű [15/1994. (III. 10.) AB határozat, ABH 1994. 414., 415.; 1414/D/1995. AB határozat, ABH 1999. 539., 541.].
Ezeknek az általános elveknek a szem előtt tartásával az Alkotmánybíróság gyakorlata a szerződési szabadság korlátozásának alkotmányosságáról esetenkénti vizsgálat alapján dönt [43/1991. (VII. 12.) AB határozat, ABH 1991. 201., 203.]. Így a jogszabállyal történő korlátozást vizsgálva az Alkotmánybíróság lényegesnek tartotta a garanciális rendelkezések megtartását. A helyi önkormányzat rendeletével ellenszolgáltatásként előírt díjtételnél ilyen garanciális elem volt egyrészt, hogy a rendelet törvényi felhatalmazás alapján kerüljön kibocsátásra, másrészt, hogy a rendeletnek figyelembe kell vennie a szerződések magasabb szintű jogszabályban meghatározott elveit, így a Ptk. 201. és 202. §-ának a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyára vonatkozó rendelkezéseit [6/1999. (IV. 21.) AB határozat, ABH 1999. 90., 95-96.].
A felek szerződési szabadságának korlátozására sokféle ok és megoldás ismert a jelenkor jogi szabályaiban (pl. a verseny fenntartásának biztosítása, a gyengébb pozícióban lévő fél védelme, szociális szempontok). Az állam a beavatkozás többféle eszközét választhatja. Az Alkotmánybíróság gyakorlata például - csak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonyának meghatározását érintő állami beavatkozásokat figyelembe véve - indokoltnak találta a lakbérek összegének és a lakbértámogatásnak összehangolt alkalmazását [1/1998. (II. 4.) AB határozat, ABH 1998. 31., 38.], a távbeszélő szolgáltatások díjának hatósági megállapítását [1268/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 1066., 1069.], a termőhelyi védőár előírását [41/1995. (VI. 17.) AB határozat, ABH 1995. 175., 183-184.].
A jelen ügy elbírálásánál is irányadó az az álláspont, amelyet az Alkotmánybíróság a tartós szerződéses viszonyokban bekövetkezett változásokkal kapcsolatban fogadott el: a szerződéses viszonyokba való beavatkozás eszközének és módszerének megválasztásánál a törvényhozó feladata annak eldöntése, mikor kerül sor jogalkotásra és mikor elegendő egyes esetekben bírósági határozattal való rendezés [66/1995. (XI. 24.) AB határozat, ABH 1995. 333., 338-339.]. A jogalkotó gazdaságpolitikai, jogpolitikai megfontolásától függ az is, hogyan határozza meg a jogalkotás útján történő beavatkozás esetén a jogkövetkezmény beálltának feltételeit.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében meghatározott szabály korlátozza a szerződési szabadságot, mert lehetővé teszi, hogy a bíróság a szerződés megkötése után - az erre jogosult részéről történt megtámadás alapján - felülvizsgálja a szerződés tartalmát és az egymással szembenálló szolgáltatások értékének feltűnő különbsége esetén a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek alkalmazását rendelje el. A szerződési szabadságnak ez a korlátozása nem idézi elő alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelmét. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján pedig nem minősíthető ésszerűtlennek az, hogy az állam a szerződéses viszonyokban a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egymáshoz való viszonyát nem bízza teljesen a piaci erők érvényesülésére, hanem szociális és gazdaságpolitikai célok megvalósítása érdekében különböző jogi eszközökkel - többek között a szerződések érvénytelenségi szabályainak meghatározásával - beavatkozik. Nem tartozik az alkotmányjogi szempontok alapján való elbírálás körébe annak vizsgálata, hogy a jogalkotó által választott megoldás eléri-e a kívánt hatást, célszerűnek tekinthető-e, az érintett jogág elmélete szempontjából vitatható-e vagy nem.
Az egyik indítványozó azt kérte, hogy ha az Alkotmánybíróság a fogyasztóvédelem alapján foglalt állást, akkor határozza meg, hogy a támadott jogszabályt milyen jogviszonyokra alkalmazhatják a bíróságok. Az Alkotmánybíróság ezt a feltételesen előterjesztett - egyébként az Abtv. szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe nem tartozó - kérést mellőzte.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdését támadó indítványokat.
2. Az egyik indítványozó további olyan jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte, amelyek a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésén alapulnak:
- a Ptk. 236. § (2) bekezdése c) pontjának "a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága, vagy" szövegrésze a megtámadási határidő számításának arra az esetére utal, amelyben a szerződés megtámadására a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján kerül sor,
- a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének "a felek szolgáltatásának feltűnő aránytalansága" szövegrésze az érvénytelenségi oknak a bíróság határozatával történő kiküszöböléséről arra az esetre utal, amelyben a bíróság a szerződés érvénytelenségét a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján megállapítja,
- a Cstv. 14. § (3) bekezdés e) pontjának "vagy harmadik személy javára feltűnően nagy értékkülönbséggel megkötött visszterhes ügylet" szövegrésze és 40. § (1) bekezdésének b) pontja szerződéseknek a vagyonfelügyelő, illetve a felszámoló által a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján történő megtámadásáról rendelkezik,
- a Har. 14. § (2) bekezdés h) pontjának "vagy harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes ügylet" szövegrésze szerződéseknek a pénzügyi gondnok által a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján történő megtámadását teszi lehetővé a helyi önkormányzatok adósságrendezésének megindítása után.
A támadott jogszabályok a szerződések érvénytelenségének a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésében meghatározott esetére tartalmaznak kapcsolódó rendelkezéseket. Alkotmányjogi elbírálásuk az alapjukat jelentő szabály, a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésétől függ. Mivel az alapul szolgáló szabály nem tekinthető alkotmányellenesnek, a kapcsolódó jogszabályok alkotmányellenessége sem állapítható meg. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
3. Az egyik indítványozó az Szjt. 48. §-ának megsemmisítését kérte arra hivatkozással, hogy ez a szabály is a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbségéről rendelkezik és erre is vonatkoznak a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésével szemben megtett kifogások.
A támadott jogszabály szintén korlátozza a szerződési szabadságot, mert itt is a felek által megkötött szerződés tartalmának utólagos bírói felülvizsgálatáról van szó. Az állami beavatkozás oka itt is a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között meglévő feltűnő értékkülönbség. Eltérés van abból a szempontból, hogy a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése a szerződés megkötésekor fennálló értékkülönbség miatt a szerződés érvénytelenségéről rendelkezik és ennek alapján az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazandók, ezzel szemben az Szjt. 48. §-a a szerződéskötés után jelentkező értékkülönbség esetét veszi alapul és az érvényes szerződés tartalmának bírósági határozattal való módosítását teszi lehetővé, azaz tartalmilag a Ptk. 241. §-ának a bírói szerződésmódosításról szóló szabályával megegyező alapon áll. Ez a különbség azonban az alkotmányjogi megítélés szempontjából közömbös, mert a vizsgálandó kérdés a szerződési szabadság korlátozása. Erre vonatkozóan pedig az Szjt. 48. §-a tekintetében az állami beavatkozásról, a szerződési szabadságról ugyanazok állapíthatók meg, mint a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésénél. Az Alkotmánybíróság több határozatában a bírói szerződésmódosításnak a szerződési szabadságot korlátozó voltát megállapította, de azt is kifejezésre juttatta, hogy a Ptk. 241. §-ában meghatározott ez a korlátozás alkotmányjogilag nem kifogásolható [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 153-154.; 66/1995. (XI. 24.) AB határozat, ABH 1995. 333., 339.]. Ennek megfelelően az Szjt. 48. §-a nem tekinthető alkotmányellenesnek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2002. november 18.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró