32013R1380[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete ( 2013. december 11. ) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1380/2013/EU RENDELETE

(2013. december 11.)

a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

A közös halászati politika a következőkre terjed ki:

a) a tengerek biológiai erőforrásainak védelme, valamint az ezeket kiaknázó halászati tevékenységek és flották irányítása;

b) a közös halászati politika végrehajtását támogató piaci és pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatosan az édesvízi biológiai erőforrások, az akvakultúra, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása.

A közös halászati politika akkor vonatkozik az (1) bekezdésben említett tevékenységekre, amennyiben azokat a következő területeken folytatják:

a) a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó területe,

b) uniós vizek, beleértve a harmadik országok lobogója alatt közlekedő és harmadik országokban lajstromozott halászhajók tevékenységeit, vagy

c) uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott tevékenységei, vagy

d) tagállamok állampolgárai által folytatott tevékenységek, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül.

2. cikk

Célkitűzések

A halállományok fokozatos helyreállítására és a biomasszaszintnek a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szint feletti tartására irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében el kell érni a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt, amely állományoknál lehetséges 2015-ig, az összes állomány esetében pedig fokozatosan legkésőbb 2020-ig.

A közös halászati politika keretében mindenekelőtt:

a) eseti alapon és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével fokozatosan fel kell számolni a visszadobás gyakorlatát, amennyire lehetséges elkerülve és csökkentve a nem szándékos fogásokat és fokozatosan biztosítva, hogy a fogásokat kirakodják;

b) amennyiben szükséges, a lehető legjobban hasznosítani kell a nem szándékos fogásokat, mégpedig anélkül, hogy piacot teremtenénk a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő fogások számára;

c) meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé váljanak;

d) intézkedéseket kell hozni a flották halászati kapacitásának a halászati lehetőségek olyan szintjéhez való igazítása érdekében, amely összhangban van a (2) bekezdésében foglaltakkal, mégpedig annak érdekében, hogy a flották a tengerek biológiai erőforrásainak túlzott kiaknázása nélkül is gazdaságilag életképesek legyenek;

e) az élelmiszerellátáshoz és az élelmezésbiztonsághoz, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás érdekében ösztönözni kell a fenntartható uniós akvakultúra-tevékenységek kialakítását;

f) hozzá kell járulni a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához, szem előtt tartva a part menti halászatot és a társadalmi-gazdasági szempontokat;

g) hozzá kell járulni a halászati és az akvakultúra-termékek hatékony és átlátható belső piacának kialakításához, valamint az Unióban forgalmazott halászati és akvakultúra-termékek vonatkozásában az egyenlő versenyfeltételek biztosításához;

h) figyelembe kell venni a fogyasztók és a termelők érdekeit egyaránt;

i) a társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevétele mellett ösztönözni kell a part menti halászati tevékenységeket;

j) igazodni kell az uniós környezetvédelmi jogszabályokhoz, különösen a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a környezet jó állapota 2020-ig történő elérésének célkitűzéséhez, valamint más uniós szakpolitikákhoz.

3. cikk

A jó kormányzás elvei

A közös halászati politikát a jó kormányzás alábbi elveinek kell vezérelniük:

a) a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, regionális, nemzeti és helyi szinten;

b) a regionális sajátosságoknak egy regionalizált megközelítésen keresztüli figyelembevétele;

c) a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeknek megfelelő intézkedések meghatározása;

d) hosszú távú perspektíva;

e) költséghatékonyság az igazgatás területén;

f) az érdekelt felek - különösen a tanácsadó testületek - megfelelő bevonása minden szakaszban, az intézkedések kialakításától azok végrehajtásáig;

g) a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

h) az egyéb uniós szakpolitikákkal való összhang;

i) adott esetben hatásvizsgálat alkalmazása;

j) a közös halászati politika belső és külső dimenziója közötti összhang;

k) a hatályos jogi követelményekkel összhangban az adatkezelés átláthatósága a magánéletnek, a személyes adatok védelmének és a bizalmas adatkezelésre vonatkozó szabályoknak a megfelelő tiszteletben tartása mellett; az adatok elérhetősége a megfelelő tudományos testületek, valamint tudományos vagy igazgatási kérdésekben érdekelt egyéb szervek, továbbá egyéb meghatározott végfelhasználók számára.

4. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. "uniós vizek": a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében felsorolt területekkel szomszédos vizeket;

2. "a tengerek biológiai erőforrásai": rendelkezésre álló és hozzáférhető, tengervízben élő fajok, beleértve az anadróm és katadróm vándorló fajokat a tengeri életszakaszuk során;

3. "édesvizi biológiai erőforrások": a rendelkezésre álló és hozzáférhető, édesvízben élő fajok;

4. "halászhajó": a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására felszerelt vízi jármű, vagy kékúszójú tonhal fogására szolgáló csapda;

5. "uniós halászhajó": tagállami lobogó alatt közlekedő, az Unióban lajstromozott halászhajó;

6. "a halászflottába történő belépés": halászhajó felvétele valamely tagállam halászhajó-lajstromába;

7. "maximális fenntartható hozam": az a legnagyobb elméleti egyensúlyi hozam, amely a meglévő átlagos környezeti feltételek mellett valamely állományból átlagosan folyamatosan kifogható anélkül, hogy jelentősen befolyásolná a szaporodási folyamatot;

8. "elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodás vonatkozásában": az ENSZ halállományokról szóló megállapodásának 6. cikkében foglaltak értelmében vett olyan megközelítés, amely szerint a megfelelő tudományos adatok hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy a függő fajok, valamint a nem célfajok és környezetük védelmére vonatkozó állománygazdálkodási intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

9. "ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodás vonatkozásában": a halászati gazdálkodás olyan, ökológiai szempontból ésszerű korlátok között mozgó, integrált megközelítése, amely - a halászati és az egyéb emberi tevékenységek figyelembevételével - arra törekszik, hogy a természeti erőforrások felhasználásával úgy gazdálkodjunk, hogy közben megőrizzük az érintett ökoszisztémák élőhelyei összetételének, szerkezetének és működésének fenntartásához szükséges biológiai gazdagságot és biológiai folyamatokat, mégpedig azáltal, hogy figyelembe vesszük az ökoszisztémák biotikus, abiotikus és humán összetevőivel kapcsolatos ismereteket és bizonytalansági tényezőket;

10. "visszadobások": olyan fogások, amelyeket visszadobnak a tengerbe;

11. "alacsony környezeti hatású halászat": olyan szelektív halászati technikák alkalmazása, amelyek csak kismértékű káros hatást gyakorolnak a tengeri ökoszisztémákra és/vagy amelyek tüzelőanyagra vonatkoztatott kibocsátása alacsony lehet;

12. "szelektív halászat": olyan halászati módszerekkel vagy eszközökkel folytatott halászat, amelyek révén a halászati művelet során az élőlények kifogása méret vagy faj alapján történik, lehetővé téve a nem célfajok elkerülését vagy sértetlenül történő visszaengedését;

13. "halászati mortalitás": az az arány, amelyben egy adott időszakban halászati tevékenységek révén biomassza vagy egyedek kerülnek eltávolításra az állományból;

14. "állomány": valamely adott állománygazdálkodási területen előforduló tengeri biológiai erőforrás;

15. "fogási korlát": esettől függően vagy egy olyan halállomány vagy halállománycsoport fogásaira vonatkozó mennyiségi korlát egy adott időszakon belül, amelyre kirakodási kötelezettség van érvényben, vagy egy olyan halállomány vagy halállománycsoport kirakodására vonatkozó mennyiségi korlát egy adott időszakon belül, amelyre nincs érvényben kirakodási kötelezettség;

16. "állományvédelmi referenciapont": a halállomány populációinak a halászati gazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati mortalitás), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

17. " minimális állományvédelmi referenciaméret": valamely tengervízben élő fajnak - ivarérettségi szintjére figyelemmel - az uniós jog által meghatározott mérete, amely méret alatt olyan korlátozások vagy ösztönzők alkalmazandók, amelyek célja a halászati tevékenység révén történő kifogás elkerülése; ez a méret adott esetben a minimális kirakodási méret helyébe lép;

18. "biztonságos biológiai határértékeken belüli állomány": olyan állomány, amelynek esetében igen valószínű, hogy az előző év végén a szaporodóképes állomány becsült biomasszája meghaladja a biomassza korlátozási referenciapontját (Blim), és az előző éves halászati mortalitás becsült aránya a halászati mortalitás korlátozási referenciapontja (Flim) alatt marad;

19. "óvintézkedés": olyan elővigyázatossági intézkedés, amelynek célja valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezésének elkerülése;

20. "technikai intézkedés": olyan intézkedés, amely a halászeszközök használatának és felépítésének feltételekhez kötésével, valamint a halászterületekhez való hozzáférés korlátozásával szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat;

21. "halászati erőkifejtés": egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének az összege;

22. "közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállam": olyan tagállam, amely a halászati lehetőségekből, az érintett tagállam kizárólagos gazdasági övezetében folytatott halászati tevékenységből vagy - a Földközi-tenger esetében - a nyílt tengeren folytatott hagyományos halászatból kifolyólag érdekeltséggel bír;

23. "átruházható halászati koncesszió": visszavonható használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK tanácsi rendelet ( 1 ) 19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat;

24. "halászati kapacitás": a hajó tonnatartalma bruttó tonnatartalomban (BT) és teljesítménye kilowattban (kW), a 2930/86/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) 4. és 5. cikkében meghatározottak szerint;

25. "akvakultúra": vízi élőlények olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó élőlények gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben ezek az élőlények a tartás vagy a tenyésztés szakaszában - a lehalászást is beleértve - egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

26. "halászati jogosítvány": az 1224/2009/EK tanácsi rendelet ( 3 ) 4. cikkének 9. pontjában meghatározott jogosítvány;

27. "halászati engedély": az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének 10. pontjában meghatározott engedély;

28. "halászati tevékenység": halak felkutatása, halászeszközök kivetése, kihelyezése, húzása és vontatása, a fogás fedélzetre vétele, hal és halászati termékek átrakása, fedélzeten tartása, fedélzeti feldolgozása, áthelyezése, ketreces tartása, hizlalása és kirakodása;

29. "halászati termékek": halászati tevékenységből származó vízi élőlények vagy a belőlük előállított termékek;

30. "piaci szereplő": olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely halászati és akvakultúra-termékeket előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó-, illetve azok kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

31. "súlyos jogsértés": a vonatkozó uniós jogban, így egyebek mellett az 1005/2008/EK tanácsi rendelet ( 4 ) 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében ekként meghatározott jogsértés;

32. "tudományos adatok végfelhasználója": a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szerv;

33. "kifogható mennyiség többlete": a kifogható mennyiség azon része, amelyet valamely parti állam nem fog ki, aminek eredményeképpen az egyes állományok általános kiaknázási mértéke a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján olyan szint alatt marad, hogy képesek önállóan helyreállni, és a halászott fajok populációit a kívánatos szintek felett tartani;

34. "akvakultúra-termék": akvakultúra-tevékenységekből származó vízi élőlények életciklusuk bármely szakaszában, vagy a belőlük előállított termékek;

35. "szaporodóképes állomány biomasszája": meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve mind a hím- és nőivarú egyedeket, továbbá az elevenszülőket is;

36. "vegyes halászat": olyan halászat, amelyben több mint egy faj érintett, és amelyben ugyanazon halászati művelet során valószínűsíthetően különböző fajokat fognak ki;

37. "fenntartható halászati partnerségi megállapodás": valamely harmadik állammal abból a célból kötött megállapodás, hogy uniós pénzügyi hozzájárulás fejében - amelynek ágazati támogatás is részét képezheti - az Unió hozzáférést kapjon az adott vizekhez és erőforrásokhoz, és fenntartható módon kiaknázza a tengeri biológiai többleterőforrások egy részét.

E rendelet alkalmazásában a földrajzi területek következő földrajzi meghatározásait kell alkalmazni:

a)

"Északi-tenger" : az ICES IIIa és IV övezet ( 5 );

b)

"Balti-tenger" : az ICES IIIb, IIIc és IIId övezet;

c)

"északnyugati vizek" : az ICES V (az Va kivételével, az Vb övezetben pedig kizárólag az uniós vizek), VI és VII övezet;

d)

"délnyugati vizek" : az ICES VIII, IX és X övezet (az Azori-szigetek körüli vizek), valamint a 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 CECAF-övezetek ( 6 ) (a Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizek);

e)

"Földközi-tenger" : a ny. h. 5°36' vonalától keletre található földközi-tengeri térségi tengeri vizek;

f)

"Fekete-tenger" : a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) földrajzi alterülete a GFCM/33/2009/2 sz. határozatban meghatározottak szerint.

II. RÉSZ

HOZZÁFÉRÉS A VIZEKHEZ

5. cikk

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

III. RÉSZ

A TENGEREK BIOLÓGIAI ERŐFORRÁSAINAK VÉDELMÉRE ÉS FENNTARTHATÓ KIAKNÁZÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK

I. CÍM

Állományvédelmi intézkedések

6. cikk

Általános rendelkezések

7. cikk

Az állományvédelmi intézkedések típusai

A tengerek biológiai erőforrásainak védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozó intézkedések többek között a következőket tartalmazhatják:

a) a 9-10. cikk szerinti többéves tervek;

b) az állományok védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozó célértékek és az ezekhez kapcsolódó, a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának minimalizálását célzó intézkedések;

c) a halászhajók halászati kapacitásainak a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez való igazítását célzó intézkedések;

d) ösztönzők - beleértve az olyan gazdasági jellegűeket is, mint például a halászati lehetőségek -, amelyek az olyan a halászati módszereket támogatják, amelyek hozzájárulnak a szelektívebb halászathoz, amennyire lehetséges a nem szándékos fogások elkerüléséhez és csökkentéséhez, valamint a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra alacsony hatással járó halászathoz;

e) a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására irányuló intézkedések;

f) a 15. cikkben szereplő célkitűzések elérésére irányuló intézkedések;

g) minimális állományvédelmi referenciaméretek;

h) az olyan alternatív típusú halászati gazdálkodási technikákra és eszközökre vonatkozó kísérleti projektek, amelyek fokozzák a szelektivitást vagy csökkentik a halászati tevékenységek által a tengeri környezetre kifejtett kedvezőtlen hatásokat;

i) a 11. cikk alapján elfogadott uniós környezetvédelmi jogszabályok alapján fennálló kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges intézkedések;

j) a (2) bekezdésben említett technikai intézkedések.

A technikai intézkedések többek között az alábbiakat foglalhatják magukban:

a) a halászeszközök jellemzői és a használatukra vonatkozó szabályok;

b) a halászeszközök felépítésére vonatkozó műszaki előírások, így például: i. módosítások vagy további eszközök a szelektivitás fokozására vagy az ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében; ii. módosítások vagy további eszközök a veszélyeztetett, fenyegetett, illetve védett fajok véletlen kifogásának, valamint az egyéb nem szándékos fogásoknak a csökkentése érdekében;

c) bizonyos halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken vagy időszakokban;

d) halászhajók üzemeltetésének egy meghatározott területen és egy meghatározott minimális ideig tartó felfüggesztésére vonatkozó követelmények a veszélyeztetett fajok, az ívó halak, a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő halak és egyéb sérülékeny tengeri erőforrások időleges felhalmozódásának védelme érdekében;

e) a halászati tevékenységek által a tengeri biológiai sokféleségre és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálását célzó konkrét intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerülésére és csökkentésére irányuló intézkedéseket.

8. cikk

Halállomány-helyreállítási területek létrehozása

II. CÍM

Konkrét intézkedések

9. cikk

A többéves tervekre vonatkozó elvek és célkitűzések

A többéves terveknek az alábbiak valamelyikére kell vonatkozniuk:

a) egyetlen faj; vagy

b) a vegyes halászat esetében, vagy amennyiben az állományok dinamikája összefügg egymással, egy adott földrajzi területen többféle halállományt kiaknázó halászati tevékenységek, figyelembe véve a halállományok, a halászat és a tengeri ökoszisztémák közötti kölcsönhatásokkal kapcsolatos ismereteket.

10. cikk

A többéves tervek tartalma

Az esetnek megfelelően és a Szerződésben megállapított hatáskörök sérelme nélkül a többéves tervnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a többéves terv hatálya az állományok, a halászat és a terület tekintetében;

b) a 2. cikkben, valamint a 6. és a 9. cikk vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célkitűzések;

c) mennyiségi célok, így például a halászati mortalitás, és/vagy a szaporodóképes állomány biomasszája;

d) a mennyiségi célok elérésének egyértelmű időkerete;

e) a 2. cikkben szereplő célkitűzésekkel összhangban lévő állományvédelmi referenciapontok;

f) célkitűzések meghatározása a 15. cikkben meghatározott célértékek elérését célzó állományvédelmi és műszaki intézkedésekhez, és a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerülését és csökkentését célzó intézkedésekhez;

g) a mennyiségi célok teljesítésére szolgáló óvintézkedések és - ahol szükséges - korrekciós intézkedések, például olyan helyzetekhez, amikor az adatok rendelkezésre állásának vagy minőségének a romlása veszélyezteti az állomány fenntarthatóságát.

A többéves tervek a következőket is tartalmazhatják:

a) egyéb állományvédelmi intézkedések - különösen a visszadobás gyakorlatának a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével történő fokozatos felszámolását, illetve a halászat által az ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatásoknak a minimalizálását célzó intézkedések -, amelyeket adott esetben a 18. cikkel összhangban pontosabban meg kell határozni;

b) a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás rendszeres nyomon követésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

c) adott esetben az anadróm és a katadróm vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi célok.

11. cikk

Az uniós környezetvédelmi jogszabályok szerinti kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges állományvédelmi intézkedések

Amennyiben a tagállamoknak nem sikerül egyöntetűen megállapodásra jutniuk a Bizottságnak az első albekezdéssel összhangban és az abban foglalt határidőn belül benyújtandó közös ajánlásról, vagy a közös ajánlás az (1) bekezdésben említett követelményekkel összeegyeztethetetlennek minősül, a Bizottság a Szerződéssel összhangban javaslatot nyújthat be.

12. cikk

Bizottsági intézkedések a tengerek biológiai erőforrásait súlyosan fenyegető veszély esetén

13. cikk

A tagállamok szükséghelyzeti intézkedései

14. cikk

A nem szándékos fogások elkerülése és minimalizálása

15. cikk

Kirakodási kötelezettség

A fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok minden olyan fogását, valamint a Földközi-tenger vonatkozásában az 1967/2006/EK rendelet III. mellékletében meghatározott legkisebb méretekre vonatkozó előírások hatálya alá tartozó olyan fogásokat, amelyeket az uniós vizeken folytatott halászat során ejtettek, vagy az uniós vizeken kívül, harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó vizeken uniós halászhajók ejtettek az alábbi halászati tevékenységek keretében, illetve az alábbi földrajzi területeken, a következő időkereteknek megfelelően a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni, ki kell rakodni, és adott esetben bele kell számítani a kvótákba, kivéve, ha élő csaliként használják fel azokat:

a) legkésőbb 2015. január 1-jétől: - a kisméretű nyílt vízi fajok (azaz makréla, hering, fattyúmakréla, kék puhatőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, szardínia és spratt) halászata; - a nagyméretű nyílt vízi fajok (kékúszójú tonhal, kardhal, germon, nagyszemű tonhal, kormos és fehér marlin) halászata; - ipari célból halászott halfajok (többek között kapellán, homoki angolna és norvég tőkehal) halászata; - balti-tengeri lazac halászata;

b) legkésőbb 2015. január 1-jétől: a Balti-tenger uniós vizein a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2017. január 1-jétől pedig az összes egyéb olyan, az a) pontban foglaltaktól eltérő faj vonatkozásában, amelyre fogási korlátok vonatkoznak;

c) legkésőbb 2016. január 1-jétől: a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2019. január 1-jétől pedig az összes többi faj vonatkozásában az alábbi vizeken: i. Északi-tenger: - tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal é s fekete tőkehal halászata, - norvég homár halászata, - közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata, - szürke tőkehal halászata, - norvég garnéla halászata; ii. északnyugati vizek: - tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal és fekete tőkehal halászata, - norvég homár halászata, - közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata, - szürke tőkehal halászata; iii. délnyugati vizek: - norvég homár halászata, - közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata, - szürke tőkehal halászata; iv. egyéb olyan fajok halászata, amelyekre fogási korlátok vonatkoznak;

d) legkésőbb 2017. január 1-jétől: a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren, valamint valamennyi más uniós vízen és harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó nem uniós vizeken a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2019. január 1-jétől pedig az a) pontban fel nem sorolt összes egyéb faj vonatkozásában.

Az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség nem vonatkozik az alábbiakra:

a) olyan halászati tilalom hatálya alá tartozó fajok, amelyet a közös halászati politika területén elfogadott uniós jogi aktus is rögzít;

b) azon fajok, amelyek vonatkozásában a tudományos bizonyítékok - a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve - magas túlélési arányokat jeleznek;

c) a de minimis kivételek hatálya alá tartozó fogások;

d) azok a halak, amelyek ragadozók által okozott sérülés jeleit mutatják.

Az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség végrehajtását a 9., és 10. cikkben említett többéves tervek határozzák meg részletesen, és adott esetben a 18. cikk tovább pontosítja azokat, ideértve az alábbiakat is:

a) az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységekre vagy fajokra vonatkozó különös rendelkezések, így például a 7. cikk (2) bekezdésében említett technikai intézkedések, amelyek célja a halászeszközök szelektivitásának növelése vagy a nem szándékos fogások csökkentése, illetve lehetőség szerinti felszámolása;

b) a (4) bekezdés b) pontjában említett fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség alóli mentesség részleteinek meghatározása;

c) az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség alá tartozó valamennyi faj teljes éves fogásának legfeljebb 5 %-áig terjedő de minimis kivételekre vonatkozó rendelkezések. A de minimis kivétel az alábbi esetekben alkalmazandó: i. amennyiben tudományosan igazolt, hogy a szelektivitás növelése csak nagyon nehezen valósítható meg, vagy ii. a nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségek elkerülése érdekében, azon halászeszközök esetében, amelyeknél a halászeszközönkénti nem szándékos fogások aránya nem haladja meg az adott halászeszközzel éves szinten ejtett összes fogás egy adott tervben meghatározandó százalékát. Az e pontban említett fogásokat nem kell levonni a vonatkozó kvótákból, de az összes ilyen fogást teljes körűen dokumentálni kell. Egy négyéves átmeneti időszakban az összes éves fogás e pontban említett százalékértékét: i. a kirakodási kötelezettség alkalmazásának első két évében két százalékponttal, és ii. a következő két évben egy százalékponttal kell növelni;

d) a fogások dokumentálására vonatkozó rendelkezések;

e) adott esetben minimális állományvédelmi referenciaméretek megállapítása a (10) bekezdéssel összhangban.

Az éves jelentéseknek ki kell térniük az alábbiakra:

- a tagállamok és a termelői szervezetek által a kirakodási kötelezettség teljesítése érdekében tett lépések,

- a tagállamok által a kirakodási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése érdekében tett lépések,

- információk a kirakodási kötelezettség társadalmi-gazdasági hatásairól,

- információk a kirakodási kötelezettség által a halászhajók fedélzeti biztonságára gyakorolt hatásokról,

- információk a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajokból ejtett, minimális állományvédelmi referenciaméret alatti fogások felhasználásáról és piaci elhelyezéséről,

- információk azokról a kikötői infrastruktúrákról és hajófelszerelésekről, amelyek a kirakodási kötelezettség bevezetése miatt váltak szükségessé,

- minden egyes érintett halászat vonatkozásában információk a kirakodási kötelezettség végrehajtása során tapasztalt nehézségekről és ajánlások megfogalmazása ezek megoldására.

16. cikk

Halászati lehetőségek

17. cikk

A halászati lehetőségek tagállamok általi elosztásának kritériumai

A 16. cikkben említett, a tagállamok számára rendelkezésre álló halászati lehetőségek elosztása során a tagállamok átlátható és objektív - többek között környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű - kritériumokat alkalmaznak. Az alkalmazandó kritériumok közé tartozhatnak egyebek mellett a következők: a halászat környezetre gyakorolt hatása, a múltbéli megfelelés, a helyi gazdasághoz való hozzájárulás és a fogások múltbéli mennyisége. A tagállamok törekednek arra, hogy a számukra kiosztott halászati lehetőségek keretei között ösztönzőket biztosítanak az olyan halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket használnak, vagy alacsony környezeti hatással járó halászatot folytatnak például korlátozott energiafogyasztás vagy kisebb mértékű élőhely-károsítás révén.

III. CÍM

Regionalizáció

18. cikk

Az állományvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos regionális együttműködés

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadandó, állományvédelmi intézkedésekre vonatkozó közös ajánlások a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuljanak, valamint megfeleljenek valamennyi alábbi követelménynek:

a) összeegyeztethetők a 2. cikkben meghatározott célokkal;

b) összeegyeztethetők a vonatkozó állományvédelmi intézkedés hatályával és célkitűzéseivel;

c) összeegyeztethetők a rendelet hatályával, és hatékonyan teljesítsék a vonatkozó többéves tervben meghatározott célkitűzéseket és mennyiségi célokat,

d) legalább olyan szigorúak, mint az uniós jog szerinti intézkedések.

IV. CÍM

Nemzeti intézkedések

19. cikk

Az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajókra vagy az adott tagállam területén letelepedett személyekre alkalmazandó tagállami intézkedések

A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el az uniós vizekben élő halállományok védelmére, amennyiben ezek az intézkedések megfelelnek valamennyi alábbi követelménynek:

a) kizárólag az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajókra, a nem halászhajók által végzett halászati tevékenységek esetében pedig a Szerződés hatálya alá tartozó területükön letelepedett személyekre alkalmazandók,

b) összeegyeztethetők a 2. cikkben meghatározott célkitűzésekkel,

c) legalább olyan szigorúak, mint az uniós jog szerinti intézkedések.

20. cikk

A 12 tengeri mérföldes övezeten belül alkalmazandó tagállami intézkedések

IV. RÉSZ

A HALÁSZATI KAPACITÁS KEZELÉSE

21. cikk

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének kialakítása

A tagállamok kialakíthatják az átruházható halászati koncessziók rendszerét. Az ilyen rendszerrel rendelkező tagállamok kialakítják és fenntartják az átruházható halászati koncessziók nyilvántartását.

22. cikk

A halászati kapacitás kiigazítása és kezelése

A jelentés tartalmazza a nemzeti flottának és az adott tagállam valamennyi flottaszegmensének az éves kapacitásértékelését. A jelentésben törekedni kell a strukturális többletkapacitás szegmensenkénti azonosítására, valamint a hosszú távú jövedelmezőség szegmensenkénti megbecslésére. A jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

A Bizottság a (2) bekezdés első albekezdésében említett iránymutatásokkal összhangban évente jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára az egyes tagállamok flottáinak halászati kapacitása és a halászati lehetőségeik közötti egyensúlyról. A jelentésben szerepelniük kell e bekezdés első albekezdésben említett cselekvési terveknek. Az első jelentést 2015. március 31-ig kell benyújtani.

Ha egy tagállam elmulasztotta elkészíteni a (2) bekezdésben említett jelentést és/vagy elmulasztotta végrehajtani az e bekezdés első albekezdésében említett cselekvési tervet, akkor ez az érintett flottaszegmensbe vagy -szegmensekbe irányuló beruházáshoz az adott tagállam részére biztosított uniós pénzügyi támogatás arányos felfüggesztését vagy megszakítását eredményezheti, egy jövőbeli, a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a tenger- és halászati politika pénzügyi támogatásának feltételeit megállapító uniós jogi aktussal összhangban.

23. cikk

Belépési/kilépési rend

24. cikk

Halászflotta-nyilvántartás

V. RÉSZ

A HALÁSZATI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYOS ALAPJA

25. cikk

A halászati gazdálkodás adatszolgáltatási követelményei

A tagállamok - az adatgyűjtés területéhez kapcsolódóan elfogadott szabályokkal összhangban - a halászati gazdálkodáshoz szükséges biológiai, környezetvédelmi, technikai és társadalmi-gazdasági adatokat összegyűjtik, kezelik és elérhetővé teszik a végfelhasználók számára, beleértve a Bizottság által kijelölt szerveket is. Ezen adatok megszerzése és kezelése támogatható az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) egy jövőbeni, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan a tenger- és halászati politika pénzügyi támogatásának feltételeit megállapító uniós jogi aktusnak megfelelően. A szóban forgó adatok főleg a következők értékelését teszik lehetővé:

a) a tengerek kiaknázott biológiai erőforrásainak állapota;

b) a halászat szintje és a halászati tevékenységeknek a tengerek biológiai erőforrásaira és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása; valamint

c) az uniós vizeken belüli és azokon kívüli halászat, akvakultúra és feldolgozó-ágazat társadalmi-gazdasági teljesítménye.

Az adatok gyűjtésének, kezelésének és felhasználásának az alábbi elveken kell alapulnia:

a) pontosság és megbízhatóság, valamint az adatgyűjtés időben történő elvégzése;

b) koordinációs mechanizmusok alkalmazása a különböző célok érdekében történő párhuzamos adatgyűjtések elkerülésére;

c) az összegyűjtött adatok biztonságos tárolása és védelme számítógépes adatbázisokban, valamint adott esetben az adatok nyilvános hozzáférhetősége, összesített formában is, így garantálva azok bizalmas jellegét;

d) a Bizottság vagy az általa kijelölt szervek hozzáférése az összegyűjtött adatok feldolgozására használt nemzeti adatbázisokhoz és rendszerekhez az adatok meglétének és minőségének ellenőrzése céljából;

e) a vonatkozó adatoknak és az adatok megszerzésére használt módszereknek a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy állománygazdálkodási szempontból érdekelt szervek és bármely egyéb érdekelt fél részére időben történő rendelkezésre bocsátása, kivéve azon eseteket, amikor az alkalmazandó uniós jog értelmében adatvédelemre és titoktartásra van szükség.

A Bizottság - a tudományos tanácsadó testületével, valamint adott esetben az érintett nemzetközi tudományos testületekkel és az azokkal a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott konzultációt követően, amelyekben az Unió szerződő félként vagy megfigyelőként vesz részt - értékeli az adatgyűjtésről szóló éves jelentést.

26. cikk

Tudományos testületekkel folytatott konzultáció

A Bizottság konzultációt folytat a megfelelő tudományos testületekkel. A HTMGB-vel adott esetben konzultálni kell az élő tengeri erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozó kérdésekről, ideértve a biológiai, gazdasági, környezeti, társadalmi és műszaki szempontokat is. A tudományos testületekkel folytatott konzultációk során szem előtt kell tartani a közpénzek megfelelő kezelését az ilyen testületek által végzett munka megkettőzésének elkerülése érdekében.

27. cikk

Kutatás és tudományos tanácsadás

VI. RÉSZ

KÜLSŐ POLITIKA

28. cikk

Célkitűzések

Az Unió ezen belül mindenekelőtt:

a) aktívan támogatja a tudományos ismeretek és vélemények bővítését, illetve hozzájárul ezek fejlesztéséhez;

b) koherensebbé teszi az uniós szakpolitikai kezdeményezéseket, különös figyelmet fordítva a környezetvédelmi, kereskedelmi és fejlesztési tevékenységekre, valamint még nagyobb összhangot alakít ki a fejlesztési együttműködés és a tudományos, műszaki és gazdasági együttműködés keretében hozott intézkedések között;

c) hozzájárul a gazdaságilag életképes, fenntartható halászati tevékenységekhez, és előmozdítja az Unión belüli foglalkoztatást;

d) biztosítja, hogy az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységek a közös halászati politika területén alkalmazandó uniós jogban foglalt elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon alapuljanak, miközben törekszik arra, hogy az uniós piaci szereplők a harmadik országbeli piaci szereplőkkel egyenlő versenyfeltételek mellett folytassák tevékenységüket;

e) minden nemzetközi vonatkozásban ösztönzi és támogatja a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolásához szükséges fellépést;

f) előmozdítja a regionális halászati gazdálkodási szervezetek megfelelési bizottságainak létrehozását és megerősítését, a független időszakos teljesítményértékeléseket és a megfelelő jogorvoslatokat, az átlátható és megkülönböztetésmentes módon alkalmazandó, hatékony és visszatartó erejű szankciókat is beleértve.

I. CÍM

Nemzetközi halászati szervezetek

29. cikk

Az Unió tevékenysége a nemzetközi halászati szervezetekben

30. cikk

A nemzetközi rendelkezések betartása

Az Unió - többek között az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalon (a továbbiakban: a Hivatal) keresztül - együttműködik a harmadik országokkal és a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket is, hogy fokozza az ilyen nemzetközi szervezetek által elfogadott intézkedéseknek, különösen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseknek való megfelelést, annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket szigorúan betartsák.

II. CÍM

Fenntartható halászati partnerségi megállapodások

31. cikk

A fenntartható halászati partnerségi megállapodások alapelvei és célkitűzései

Egy ilyen keret a következőket foglalhatja magában:

a) a szükséges tudományos és kutatóintézetek fejlesztése és támogatása;

b) nyomon követésre, ellenőrzésre és felügyeletre irányuló képességek;

c) az adott harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához szükséges kapacitásépítés további elemei.

A megállapodások lehetőség szerint az alábbiakat is tartalmazzák:

a) egy olyan rendelkezés, amely tiltja az ezeken a vizeken halászó más flották számára az uniós piaci szereplők számára biztosítottaknál kedvezőbb feltételek biztosítását, ideértve az erőforrások védelmére, fejlesztésére és a velük folytatott gazdálkodásra, valamint a halászati engedélyek kiadásához kapcsolódó pénzügyi megállapodásokra, díjakra és egyéb jogokra vonatkozó feltételeket;

b) az (5) bekezdésben előírt szabályhoz kapcsolódó kizárólagossági záradék.

Amennyiben a lobogó használatát engedélyező államot azon időszak alatt, amíg a hajó nem tartozott az uniós halászflotta-nyilvántartásba, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat leküzdése, megakadályozása és felszámolása tekintetében az uniós jog értelmében nem együttműködő államként azonosították, vagy az uniós jog értelmében az élő tengeri erőforrások nem fenntartató kiaknázását engedélyező államként azonosították, ilyen halászati engedély csak abban az esetben adható meg, ha megállapítást nyer, hogy az érintett hajó beszüntette halászati tevékenységeit, és a hajó tulajdonosa haladéktalanul intézkedett annak érdekében, hogy a hajót töröljék az említett állam lajstromából.

32. cikk

Pénzügyi támogatás

Az Unió fenntartható halászati partnerségi megállapodások révén pénzügyi támogatást nyújt harmadik országok részére, hogy:

a) átvállalja a harmadik országok vizeiben található halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek egy részét; a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek az uniós hajótulajdonosok által fizetendő részét valamennyi fenntartható halászati partnerségi megállapodás vagy ahhoz csatolandó jegyzőkönyv esetében meg kell becsülni, és annak méltányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és arányban kell állnia azokkal az előnyökkel, amelyekben a hozzáférési feltételek révén az uniós hajótulajdonosok részesülnek;

b) a harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához - a szükséges tudományos és kutatóintézetek, valamint a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti kapacitások és egyéb kapacitások kiépítéséhez szükséges egységek fejlesztését és fenntartását magában foglaló - irányítási keretet teremtsen, és ösztönözze az érdekcsoportokkal folytatandó konzultációs folyamatokat. Az ilyen pénzügyi támogatás feltétele konkrét eredmények felmutatása, továbbá az kiegészíti az érintett harmadik országokban végrehajtott fejlesztési projekteket és programokat, valamint koherens azokkal.

III. CÍM

Gazdálkodás a közös érdekű állományokkal

33. cikk

Az Unió és a harmadik országok számára közös érdekű állományokkal való gazdálkodás alapelvei és célkitűzései, valamint a cserére és a közös gazdálkodásra vonatkozó megállapodások

VII. RÉSZ

AKVAKULTÚRA

34. cikk

A fenntartható akvakultúra előmozdítása

A fenntarthatóság elősegítése, valamint az élelmezésbiztonsághoz, az élelmiszerellátáshoz, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás érdekében a Bizottság a fenntartható akvakultúra-tevékenységek fejlesztésének közös prioritásaira és céljaira vonatkozó, nem kötelező uniós stratégiai iránymutatásokat állapít meg. A stratégiai iránymutatások figyelembe veszik a tagállamok viszonylagos kiindulási helyzetét és különböző körülményeit az Unión belül, alapot jelentenek a többéves nemzeti stratégiai tervek tekintetében, és az alábbiakat célozzák:

a) az akvakultúra-ágazat versenyképességének javítása és az akvakultúra-ágazati fejlesztés és innováció támogatása;

b) az adminisztratív terhek csökkentése, valamint az uniós jog végrehajtásának hatékonyabbá tétele és annak biztosítása, hogy a jogszabályok végrehajtása során jobban figyelembe vegyék az érdekelt felek szükségleteit;

c) a gazdasági tevékenység ösztönzése;

d) az életminőség javítása és a gazdaság diverzifikálása a parti és szárazföldi területeken;

e) az akvakultúra-tevékenységek beépítése a tengeri, a part menti és a szárazföldi területrendezésbe.

A többéves nemzeti stratégiai tervek mindenekelőtt az alábbiakra irányulnak:

a) az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az értékelések, a hatástanulmányok és az engedélyek terén;

b) ésszerű bizonyosság szavatolása az akvakultúra-ágazat piaci szereplői számára a vizekhez és a területhez való hozzáféréssel kapcsolatban;

c) mutatók megállapítása a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság vonatkozásában;

d) a szomszédos tagállamokra mindenekelőtt a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák tekintetében gyakorolt más lehetséges, határon átnyúló hatások értékelése;

e) a nemzeti kutatási programok közötti összhangok kialakítása, valamint az iparág és a tudományos közösség közötti együttműködés;

f) a jó minőségű fenntartható élelmiszerek versenyelőnyének előmozdítása;

g) az akvakultúra terén alkalmazott gyakorlatok és az akvakultúra területén folytatott kutatás előmozdítása a környezetre és a halászati erőforrásokra gyakorolt pozitív hatások fokozása, a negatív hatások - köztük a takarmány-előállításhoz felhasznált halállományok terhelésének - csökkentése, valamint az erőforrás-hatékonyság növelése céljából.

VIII. RÉSZ

KÖZÖS PIACSZERVEZÉS

35. cikk

Célkitűzések

Létre kell hozni a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezését (a továbbiakban: a közös piacszervezés), amelynek:

a) hozzá kell járulnia a 2. cikkben foglalt célok eléréséhez és különösen a tengerek élő biológiai erőforrásainak a fenntartható kiaknázásához;

b) elő kell segítenie, hogy a halászati és akvakultúra-ágazat a megfelelő szinten tudja alkalmazni a közös halászati politikát;

c) fokoznia kell az uniós halászati és akvakultúra-ágazat és különösen a termelők versenyképességét;

d) javítania kell a piacok átláthatóságát és stabilitását - különös tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacának megértésére és az azzal kapcsolatos gazdasági ismeretekre az ellátási lánc egészében -, biztosítania kell az értéktöbbletnek biztosítania kell az értéktöbbletnek az ágazati ellátási láncon belüli kiegyensúlyozottabb elosztását, érthető tájékoztatást nyújtó értesítések és/vagy címkézés révén javítania kell a fogyasztók tájékoztatását és tájékozottságát;

e) a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdítása révén hozzá kell járulnia az egyenlő versenyfeltételek biztosításához az Unióban forgalmazott valamennyi termék tekintetében;

f) hozzá kell járulnia annak biztosításához, hogy a fogyasztók számára a halászati és akvakultúra-termékek széles skálája legyen elérhető;

g) igazolható és pontos információkkal kell szolgálnia a fogyasztók számára a termék származási helyével és előállítási módjával kapcsolatban, mindenekelőtt jelölés és címkézés révén.

A közös piacszervezés magában foglalja különösen:

a) az iparág szervezését, a piacstabilizáló intézkedéseket is beleértve;

b) a halászati termelői szervezetek és az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek termelési és értékelési terveit;

c) a közös forgalmazási előírásokat;

d) a fogyasztók tájékoztatását.

IX. RÉSZ

ELLENŐRZÉS ÉS ÉRVÉNYESÍTÉS

36. cikk

Célkitűzések

A közös halászati politika ellenőrzése és érvényesítése mindenekelőtt a következőkön alapul és az alábbiakat foglalja magában:

a) globális, integrált és közös megközelítés;

b) együttműködés és koordináció a tagállamok, a Bizottság és a Hivatal között;

c) költséghatékonyság és arányosság;

d) hatékony ellenőrzési technológiák használata a halászati adatok hozzáférhetősége és minősége terén;

e) uniós ellenőrzési, vizsgálati és érvényesítési keret;

f) kockázatalapú stratégia, amely hangsúlyt helyez az összes elérhető, vonatkozó adat szisztematikus és automatizált keresztellenőrzésére;

g) a jogkövető magatartás érvényre juttatása és az együttműködés kultúrájának fejlesztése az összes piaci szereplő és a halászok körében.

Az Unió megfelelő intézkedéseket fogad el a nem fenntartható halászatot engedélyező harmadik országok tekintetében.

37. cikk

A megfeleléssel foglalkozó szakértői csoport

A szakértői csoport mindenekelőtt:

a) az uniós halászati ellenőrzési rendszer keretében rendszeresen felülvizsgálja a megfeleléshez és a végrehajtáshoz kapcsolódó kérdéseket, és meghatározza a közös halászati politika szabályainak végrehajtásában jelentkező esetleges közös nehézségeket;

b) ajánlásokat fogalmaz meg a közös halászati politika szabályainak végrehajtása tekintetében, ideértve az uniós pénzügyi támogatás prioritásainak meghatározását is; valamint

c) információt cserél az ellenőrzési és vizsgálati tevékenységekről, ezen belül a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről is.

38. cikk

Az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek

A Bizottság és a tagállamok kísérleti projekteket végezhetnek az új ellenőrzési technológiák és adatkezelési rendszerek terén.

39. cikk

Hozzájárulás az ellenőrzési, vizsgálati, érvényesítési és adatgyűjtési költségekhez

A tagállamok a piaci szereplőik számára előírhatják az uniós halászati ellenőrzési rendszer végrehajtásának és az adatgyűjtésnek a működési költségeihez való arányos hozzájárulást.

X. RÉSZ

PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

40. cikk

Célkitűzések

Uniós pénzügyi támogatás nyújtható a 2. cikkben meghatározott célok eléréséhez.

41. cikk

A tagállamok számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

42. cikk

A piaci szereplők számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

XI. RÉSZ

TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

43. cikk

Tanácsadó testületek létrehozása

A III. melléklettel összhangban az alábbi új tanácsadó testületek jönnek létre:

a) a legkülső régiókkal foglalkozó tanácsadó testület, a következő tengermedencék szerint három részre bontva: az Atlanti-óceán nyugati része, az Atlanti-óceán keleti része és az Indiai-óceán;

b) az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület;

c) a piacokkal foglalkozó tanácsadó testület;

d) a Fekete-tengerrel foglalkozó tanácsadó testület.

44. cikk

A tanácsadó testületek feladatai

A tanácsadó testületek:

a) ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodást, valamint a halászathoz és az akvakultúrához kapcsolódó társadalmi-gazdasági és állományvédelmi szempontokat érintő kérdésekben, ezen belül is mindenekelőtt arra vonatkozóan tehetnek ajánlást, hogy miként egyszerűsíthetők a halászati gazdálkodás szabályai;

b) tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászat és - adott esetben - az akvakultúra állománygazdálkodási, társadalmi-gazdasági és állományvédelmi szempontjaihoz kapcsolódóan a földrajzi vagy illetékességi területükön fellépő problémákról, és megoldásokat javasolhatnak az említett problémák megoldására;

c) a tudományos szakemberekkel szorosan együttműködve segíthetik az állományvédelmi intézkedések kidolgozásához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

Amennyiben egy kérdés két vagy több tanácsadó testületet érint, e tanácsadó testületek összehangolják álláspontjukat az e kérdésre vonatkozó közös ajánlások elfogadása érdekében.

45. cikk

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

A tanácsadó testületeket az alábbiak alkotják:

a) a halászati és adott esetben az akvakultúra-ágazati piaci szereplőket képviselő szervezetek, valamint a feldolgozó és a forgalmazó ágazat képviselői;

b) a közös halászati politika egyéb érdekcsoportjai (például környezetvédelmi szervezetek és fogyasztói csoportok).

XII. RÉSZ

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

46. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

47. cikk

Bizottsági eljárás

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt a 23. cikk szerint elfogadandó végrehajtási jogi aktus tervezetéről, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

XIII. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

48. cikk

Hatályon kívül helyezések és módosítások

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

Az 1224/2009/EK rendelet 105. cikke az alábbi bekezdéssel egészül ki:

49. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2022. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika működéséről.

50. cikk

Éves jelentés

A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a maximális fenntartható hozam teljesítésében elért eredményekről és a halállományok helyzetéről, mégpedig az uniós vizeken, valamint az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a meghatározásáról szóló éves tanácsi rendelet elfogadását követően a lehető legkorábban.

51. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

HOZZÁFÉRÉS A PARTI VIZEKHEZ AZ 5. CIKK (2) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN

1. Írország parti vizei

a) HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

b) HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

c) HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

d) HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

2. Belgium parti vizei

3. Dánia parti vizei

4. Németország parti vizei

5. Franciaország és tengerentúli megyéinek parti vizei

6. Spanyolország parti vizei

7. Horvátország parti vizei ()

8. Hollandia parti vizei

9. Szlovénia parti vizei ()

10. Finnország parti vizei

11. Svédország parti vizei

12. Görögország parti vizei

II. MELLÉKLET

A HALÁSZATI KAPACITÁS FELSŐ HATÁRÉRTÉKEI

A halászati kapacitás felső határértékei

A halászati kapacitás felső határértékei

III. MELLÉKLET

TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

1. A tanácsadó testületek neve és illetékességi területe

2. A tanácsadó testületek működése és finanszírozása

a) A közgyűlésben és a végrehajtó bizottságban a helyek 60 %-át a halászok képviselői - az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület tekintetében az akvakultúra-ágazat piaci szereplőinek képviselői -, valamint a feldolgozó és a forgalmazó ágazat képviselői számára kell fenntartani, 40 %-ot pedig a közös halászati politika egyéb érdekcsoportjainak a képviselői számára, ideértve például a környezetvédelmi szervezetek és a fogyasztói csoportok képviselőit.

b) Az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület és a piacokkal foglalkozó tanácsadó testület kivételével minden érintett tagállamból a fogási alágazat legalább egy képviselőjének a végrehajtó bizottság tagjának is kell lennie.

c) A végrehajtó bizottság tagjai az ajánlásokat, amennyiben lehetséges, konszenzussal fogadják el. Amennyiben nem érhető el konszenzus, a tagok által kifejtett eltérő véleményeket a jelen lévő és szavazó tagok többsége által elfogadott ajánlásokban rögzíteni kell.

d) Valamennyi tanácsadó testület konszenzussal elnököt jelöl ki. Az elnök részrehajlás nélkül jár el.

e) Minden tanácsadó testület intézkedéseket fogad el az átláthatóság biztosítására és a kifejtett vélemények tiszteletben tartására.

f) A végrehajtó bizottság által elfogadott ajánlásokat a közgyűlés, a Bizottság és az érintett tagállamok, valamint - kérelemre - a nyilvánosság bármely tagja számára haladéktalanul hozzáférhetővé kell tenni.

g) A közgyűlés ülései nyilvánosak. A végrehajtó bizottság ülései nyilvánosak, kivéve azokat a kivételes eseteket, amikor a végrehajtó bizottság többsége másképp határoz.

h) A halászati ágazatot képviselő európai és nemzeti szervezetek, valamint egyéb érdekcsoportok jelölteket javasolhatnak az érintett tagállamoknak. Az említett tagállamok megállapodnak a közgyűlés tagjainak személyéről.

i) Az érintett területeket illetően halászati szempontból érdekelt nemzeti vagy regionális szervek képviselői és a tagállamok tudományos és halászati kutatási intézményeinek kutatói, valamint a Bizottságnak tanácsot adó nemzetközi tudományos intézmények kutatói számára biztosítani kell a jogot arra, hogy megfigyelőként aktívan részt vegyenek a tanácsadó testületek ülésein. Ezen ülésekre bármely más, képesített tudományos szakember is meghívható.

j) Az Európai Parlament és a Bizottság képviselői megfigyelőként aktívan részt vehetnek a tanácsadó testületek ülésein.

k) A harmadik országok halászati ágazatának és más érdekcsoportjainak képviselői, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek képviselőit, akik a tanácsadó testületek hatókörébe tartozó térségben vagy halászatban halászati érdekkel rendelkeznek, felkérhetők az adott tanácsadó testület munkájában megfigyelőként való tevékeny részvételre olyan esetekben, amikor őket érintő kérdés kerül megvitatásra.

l) A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, uniós pénzügyi támogatást igényelhetnek.

m) A Bizottság a működési költségekhez, így többek között a fordítás és tolmácsolás költségeihez való hozzájárulás céljából támogatási megállapodást ír alá minden egyes tanácsadó testülettel.

n) A Bizottság minden olyan ellenőrzést lefolytathat, amelyet szükségesnek ítél a tanácsadó testületre bízott feladatok teljesítésének biztosításához.

o) Valamennyi tanácsadó testület évente megküldi költségvetését és a tevékenységeiről szóló jelentést a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak.

p) A Bizottság vagy a Számvevőszék bármikor pénzügyi ellenőrzést végeztethet az általa választott külső szervvel vagy a Bizottsággal, illetve a Számvevőszék saját szervezeti egységeivel.

q) Valamennyi tanácsadó testület okleveles könyvvizsgálót jelöl ki arra az időszakra, amelynek során uniós támogatásban részesül.

( 1 ) A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006. december 21.) a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.).

( 2 ) A Tanács 2930/86/EGK rendelete (1986. szeptember 22.) a halászhajók jellemzőinek meghatározásáról (HL L 274., 1986.9.25., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 1. kötet, 214. o.).

( 3 ) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

( 4 ) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

( 5 ) Az ICES (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) övezetek az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.) meghatározott övezetek.

( 6 ) A CECAF (Atlanti-óceán középső és keleti része vagy a FAO 34. fő halászati területe) övezetek az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.) meghatározott övezetek.

( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11-i)a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

( 8 ) A Tanács 1954/2003/EK rendelete (2003. november 4.) az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról, a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 289., 2003.11.7., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 4. fejezet, 6. kötet, 44. o.).

( 9 ) A Tanács 639/2004/EK rendelete (2004. március 30.) a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról (HL L 102., 2004.4.7., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás, 4. fejezet, 7. kötet, 61. o.).

( *1 ) Az Európai Parlamenti és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11-i) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi 1380rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (HL L 354., 2013.12.28., 23. o.)".