32013R1380[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete ( 2013. december 11. ) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1380/2013/EU RENDELETE

(2013. december 11.)

a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1) A közös halászati politika a következőkre terjed ki:

a) a tengerek biológiai erőforrásainak védelme, valamint az ezeket kiaknázó halászati tevékenységek és flották irányítása;

b) a közös halászati politika végrehajtását támogató piaci és pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatosan az édesvízi biológiai erőforrások, az akvakultúra, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása és forgalmazása.

(2) A közös halászati politika akkor vonatkozik az (1) bekezdésben említett tevékenységekre, amennyiben azokat a következő területeken folytatják:

a) a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó területe,

b) uniós vizek, beleértve a harmadik országok lobogója alatt közlekedő és harmadik országokban lajstromozott halászhajók tevékenységeit, vagy

c) uniós halászhajók uniós vizeken kívül folytatott tevékenységei, vagy

d) tagállamok állampolgárai által folytatott tevékenységek, a lobogó szerinti állam elsődleges felelősségének sérelme nélkül.

2. cikk

Célkitűzések

(1) A közös halászati politikának biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszerellátás biztosításához.

(2) A közös halászati politika keretében elővigyázatossági megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában, annak biztosítására törekedve, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományát, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet.

A halállományok fokozatos helyreállítására és a biomasszaszintnek a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szint feletti tartására irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében el kell érni a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázási arányt, amely állományoknál lehetséges 2015-ig, az összes állomány esetében pedig fokozatosan legkésőbb 2020-ig.

(3) A közös halászati politika keretében ökoszisztéma-alapú megközelítést kell alkalmazni a halászati gazdálkodás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatásai a lehető legkisebbek legyenek, továbbá a közös halászati politika keretében törekedni kell annak biztosítására, hogy az akvakultúra- és a halászati tevékenységek ne idézzék elő a tengeri környezet romlását.

(4) A közös halászati politikának hozzá kell járulnia a tudományos adatok gyűjtéséhez.

(5) A közös halászati politika keretében mindenekelőtt:

a) eseti alapon és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével fokozatosan fel kell számolni a visszadobás gyakorlatát, amennyire lehetséges elkerülve és csökkentve a nem szándékos fogásokat és fokozatosan biztosítva, hogy a fogásokat kirakodják;

b) amennyiben szükséges, a lehető legjobban hasznosítani kell a nem szándékos fogásokat, mégpedig anélkül, hogy piacot teremtenénk a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő fogások számára;

c) meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé váljanak;

d) intézkedéseket kell hozni a flották halászati kapacitásának a halászati lehetőségek olyan szintjéhez való igazítása érdekében, amely összhangban van a (2) bekezdésében foglaltakkal, mégpedig annak érdekében, hogy a flották a tengerek biológiai erőforrásainak túlzott kiaknázása nélkül is gazdaságilag életképesek legyenek;

e) az élelmiszerellátáshoz és az élelmezésbiztonsághoz, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás érdekében ösztönözni kell a fenntartható uniós akvakultúra-tevékenységek kialakítását;

f) hozzá kell járulni a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához, szem előtt tartva a part menti halászatot és a társadalmi-gazdasági szempontokat;

g) hozzá kell járulni a halászati és az akvakultúra-termékek hatékony és átlátható belső piacának kialakításához, valamint az Unióban forgalmazott halászati és akvakultúra-termékek vonatkozásában az egyenlő versenyfeltételek biztosításához;

h) figyelembe kell venni a fogyasztók és a termelők érdekeit egyaránt;

i) a társadalmi-gazdasági szempontok figyelembevétele mellett ösztönözni kell a part menti halászati tevékenységeket;

j) igazodni kell az uniós környezetvédelmi jogszabályokhoz, különösen a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő, a környezet jó állapota 2020-ig történő elérésének célkitűzéséhez, valamint más uniós szakpolitikákhoz.

3. cikk

A jó kormányzás elvei

A közös halászati politikát a jó kormányzás alábbi elveinek kell vezérelniük:

a) a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, regionális, nemzeti és helyi szinten;

b) a regionális sajátosságoknak egy regionalizált megközelítésen keresztüli figyelembevétele;

c) a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeknek megfelelő intézkedések meghatározása;

d) hosszú távú perspektíva;

e) költséghatékonyság az igazgatás területén;

f) az érdekelt felek - különösen a tanácsadó testületek - megfelelő bevonása minden szakaszban, az intézkedések kialakításától azok végrehajtásáig;

g) a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

h) az egyéb uniós szakpolitikákkal való összhang;

i) adott esetben hatásvizsgálat alkalmazása;

j) a közös halászati politika belső és külső dimenziója közötti összhang;

k) a hatályos jogi követelményekkel összhangban az adatkezelés átláthatósága a magánéletnek, a személyes adatok védelmének és a bizalmas adatkezelésre vonatkozó szabályoknak a megfelelő tiszteletben tartása mellett; az adatok elérhetősége a megfelelő tudományos testületek, valamint tudományos vagy igazgatási kérdésekben érdekelt egyéb szervek, továbbá egyéb meghatározott végfelhasználók számára.

4. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. "uniós vizek": a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében felsorolt területekkel szomszédos vizeket;

2. "a tengerek biológiai erőforrásai": rendelkezésre álló és hozzáférhető, tengervízben élő fajok, beleértve az anadróm és katadróm vándorló fajokat a tengeri életszakaszuk során;

3. "édesvizi biológiai erőforrások": a rendelkezésre álló és hozzáférhető, édesvízben élő fajok;

4. "halászhajó": a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására felszerelt vízi jármű, vagy kékúszójú tonhal fogására szolgáló csapda;

5. "uniós halászhajó": tagállami lobogó alatt közlekedő, az Unióban lajstromozott halászhajó;

6. "a halászflottába történő belépés": halászhajó felvétele valamely tagállam halászhajó-lajstromába;

7. "maximális fenntartható hozam": az a legnagyobb elméleti egyensúlyi hozam, amely a meglévő átlagos környezeti feltételek mellett valamely állományból átlagosan folyamatosan kifogható anélkül, hogy jelentősen befolyásolná a szaporodási folyamatot;

8. "elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodás vonatkozásában": az ENSZ halállományokról szóló megállapodásának 6. cikkében foglaltak értelmében vett olyan megközelítés, amely szerint a megfelelő tudományos adatok hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy a függő fajok, valamint a nem célfajok és környezetük védelmére vonatkozó állománygazdálkodási intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

9. "ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodás vonatkozásában": a halászati gazdálkodás olyan, ökológiai szempontból ésszerű korlátok között mozgó, integrált megközelítése, amely - a halászati és az egyéb emberi tevékenységek figyelembevételével - arra törekszik, hogy a természeti erőforrások felhasználásával úgy gazdálkodjunk, hogy közben megőrizzük az érintett ökoszisztémák élőhelyei összetételének, szerkezetének és működésének fenntartásához szükséges biológiai gazdagságot és biológiai folyamatokat, mégpedig azáltal, hogy figyelembe vesszük az ökoszisztémák biotikus, abiotikus és humán összetevőivel kapcsolatos ismereteket és bizonytalansági tényezőket;

10. "visszadobások": olyan fogások, amelyeket visszadobnak a tengerbe;

11. "alacsony környezeti hatású halászat": olyan szelektív halászati technikák alkalmazása, amelyek csak kismértékű káros hatást gyakorolnak a tengeri ökoszisztémákra és/vagy amelyek tüzelőanyagra vonatkoztatott kibocsátása alacsony lehet;

12. "szelektív halászat": olyan halászati módszerekkel vagy eszközökkel folytatott halászat, amelyek révén a halászati művelet során az élőlények kifogása méret vagy faj alapján történik, lehetővé téve a nem célfajok elkerülését vagy sértetlenül történő visszaengedését;

13. "halászati mortalitás": az az arány, amelyben egy adott időszakban halászati tevékenységek révén biomassza vagy egyedek kerülnek eltávolításra az állományból;

14. "állomány": valamely adott állománygazdálkodási területen előforduló tengeri biológiai erőforrás;

15. "fogási korlát": esettől függően vagy egy olyan halállomány vagy halállománycsoport fogásaira vonatkozó mennyiségi korlát egy adott időszakon belül, amelyre kirakodási kötelezettség van érvényben, vagy egy olyan halállomány vagy halállománycsoport kirakodására vonatkozó mennyiségi korlát egy adott időszakon belül, amelyre nincs érvényben kirakodási kötelezettség;

16. "állományvédelmi referenciapont": a halállomány populációinak a halászati gazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati mortalitás), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

17. " minimális állományvédelmi referenciaméret": valamely tengervízben élő fajnak - ivarérettségi szintjére figyelemmel - az uniós jog által meghatározott mérete, amely méret alatt olyan korlátozások vagy ösztönzők alkalmazandók, amelyek célja a halászati tevékenység révén történő kifogás elkerülése; ez a méret adott esetben a minimális kirakodási méret helyébe lép;

18. "biztonságos biológiai határértékeken belüli állomány": olyan állomány, amelynek esetében igen valószínű, hogy az előző év végén a szaporodóképes állomány becsült biomasszája meghaladja a biomassza korlátozási referenciapontját (Blim), és az előző éves halászati mortalitás becsült aránya a halászati mortalitás korlátozási referenciapontja (Flim) alatt marad;

19. "óvintézkedés": olyan elővigyázatossági intézkedés, amelynek célja valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezésének elkerülése;

20. "technikai intézkedés": olyan intézkedés, amely a halászeszközök használatának és felépítésének feltételekhez kötésével, valamint a halászterületekhez való hozzáférés korlátozásával szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat;

21. "halászati erőkifejtés": egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének az összege;

22. "közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállam": olyan tagállam, amely a halászati lehetőségekből, az érintett tagállam kizárólagos gazdasági övezetében folytatott halászati tevékenységből vagy - a Földközi-tenger esetében - a nyílt tengeren folytatott hagyományos halászatból kifolyólag érdekeltséggel bír;

23. "átruházható halászati koncesszió": visszavonható használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK tanácsi rendelet ( 1 ) 19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat;

24. "halászati kapacitás": a hajó tonnatartalma bruttó tonnatartalomban (BT) és teljesítménye kilowattban (kW), a 2930/86/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) 4. és 5. cikkében meghatározottak szerint;

25. "akvakultúra": vízi élőlények olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó élőlények gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben ezek az élőlények a tartás vagy a tenyésztés szakaszában - a lehalászást is beleértve - egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

26. "halászati jogosítvány": az 1224/2009/EK tanácsi rendelet ( 3 ) 4. cikkének 9. pontjában meghatározott jogosítvány;

27. "halászati engedély": az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének 10. pontjában meghatározott engedély;

28. "halászati tevékenység": halak felkutatása, halászeszközök kivetése, kihelyezése, húzása és vontatása, a fogás fedélzetre vétele, hal és halászati termékek átrakása, fedélzeten tartása, fedélzeti feldolgozása, áthelyezése, ketreces tartása, hizlalása és kirakodása;

29. "halászati termékek": halászati tevékenységből származó vízi élőlények vagy a belőlük előállított termékek;

30. "piaci szereplő": olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely halászati és akvakultúra-termékeket előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó-, illetve azok kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

31. "súlyos jogsértés": a vonatkozó uniós jogban, így egyebek mellett az 1005/2008/EK tanácsi rendelet ( 4 ) 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében ekként meghatározott jogsértés;

32. "tudományos adatok végfelhasználója": a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szerv;

33. "kifogható mennyiség többlete": a kifogható mennyiség azon része, amelyet valamely parti állam nem fog ki, aminek eredményeképpen az egyes állományok általános kiaknázási mértéke a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján olyan szint alatt marad, hogy képesek önállóan helyreállni, és a halászott fajok populációit a kívánatos szintek felett tartani;

34. "akvakultúra-termék": akvakultúra-tevékenységekből származó vízi élőlények életciklusuk bármely szakaszában, vagy a belőlük előállított termékek;

35. "szaporodóképes állomány biomasszája": meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve mind a hím- és nőivarú egyedeket, továbbá az elevenszülőket is;

36. "vegyes halászat": olyan halászat, amelyben több mint egy faj érintett, és amelyben ugyanazon halászati művelet során valószínűsíthetően különböző fajokat fognak ki;

37. "fenntartható halászati partnerségi megállapodás": valamely harmadik állammal abból a célból kötött megállapodás, hogy uniós pénzügyi hozzájárulás fejében - amelynek ágazati támogatás is részét képezheti - az Unió hozzáférést kapjon az adott vizekhez és erőforrásokhoz, és fenntartható módon kiaknázza a tengeri biológiai többleterőforrások egy részét.

(2) E rendelet alkalmazásában a földrajzi területek következő földrajzi meghatározásait kell alkalmazni:

a)

"Északi-tenger" : az ICES IIIa és IV övezet ( 5 );

b)

"Balti-tenger" : az ICES IIIb, IIIc és IIId övezet;

c)

"északnyugati vizek" : az ICES V (az Va kivételével, az Vb övezetben pedig kizárólag az uniós vizek), VI és VII övezet;

d)

"délnyugati vizek" : az ICES VIII, IX és X övezet (az Azori-szigetek körüli vizek), valamint a 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 CECAF-övezetek ( 6 ) (a Madeira és a Kanári-szigetek körüli vizek);

e)

"Földközi-tenger" : a ny. h. 5°36' vonalától keletre található földközi-tengeri térségi tengeri vizek;

f)

"Fekete-tenger" : a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) földrajzi alterülete a GFCM/33/2009/2 sz. határozatban meghatározottak szerint.

II. RÉSZ

HOZZÁFÉRÉS A VIZEKHEZ

5. cikk

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

(1) A (2) és a (3) bekezdésben említett vizek kivételével az uniós halászhajók a III. rész alapján elfogadott intézkedések betartása mellett valamennyi uniós vízen azonos hozzáféréssel rendelkeznek a vizekhez és az erőforrásokhoz.

(2) A tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy a felségterületükhöz vagy joghatóságuk alá tartozó, az alapvonalaktól számított 12 tengeri mérföldön belüli vizek vonatkozásában a halászatot 2032. december 31-ig azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek az érintett partvidék kikötőiből kihajózva hagyományosan az említett vizeken halásznak; a korlátozás nem sértheti a más tagállamok lobogója alatt közlekedő uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam esetében rögzítik, hogy melyek azok a más tagállamok parti övezetében lévő földrajzi övezetek és érintett halfajok, amelyek vonatkozásában halászati tevékenység folytatható. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

(3) A Szerződés 349. cikkének első bekezdésében említett uniós legkülső régiók alapvonalaitól számított 100 tengeri mérföld széles tengersáv vizei vonatkozásában az érintett tagállamok felhatalmazást kapnak arra, hogy 2032. december 31-ig a halászati tevékenységeket a legkülső régiók kikötőiben lajstromozott hajókra korlátozzák. Ez a korlátozás nem vonatkozik azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan e vizeken halásznak, amennyiben ezek a hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

(4) A (2) és a (3) bekezdés szerinti megállapodások lejáratát követően alkalmazandó intézkedéseket 2032. december 31-ig kell elfogadni.

(5) A Bizottság 2031. június 30-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról.

III. RÉSZ

A TENGEREK BIOLÓGIAI ERŐFORRÁSAINAK VÉDELMÉRE ÉS FENNTARTHATÓ KIAKNÁZÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEK

I. CÍM

Állományvédelmi intézkedések

6. cikk

Általános rendelkezések

(1) Annak érdekében, hogy megvalósuljanak a közös halászati politikának a tengeri biológiai erőforrások védelmével és fenntartható kiaknázásával kapcsolatban a 2. cikkben meghatározott célkitűzései, az Unió a 7. cikk szerinti állományvédelmi intézkedéseket fogad el.

(2) E rendelet alkalmazása során a Bizottság konzultál a megfelelő tanácsadó és tudományos testületekkel. Az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között - amennyiben releváns - a HTMGB és egyéb tanácsadó testületek által készített jelentések, tanácsadó testületektől kapott szakvélemények és a tagállamok által a 18. cikk alapján készített közös ajánlások figyelembevételével kell elfogadni.

(3) A tagállamok együttműködhetnek egymással a 11., 15. és 18. cikk szerinti intézkedések elfogadása céljából.

(4) A tagállamok egyeztetnek egymással, mielőtt a 20. cikk (2) bekezdése alapján nemzeti intézkedéseket fogadnának el.

(5) Egyedi esetekben, különösen a földközi-tengeri térség vonatkozásában a tagállamok felhatalmazást kaphatnak arra, hogy kötelező erejű jogi aktusokat fogadjanak el a közös halászati politika területén, az állományvédelmi intézkedéseket is beleértve. E tekintetben adott esetben alkalmazni kell a 18. cikket.

7. cikk

Az állományvédelmi intézkedések típusai

(1) A tengerek biológiai erőforrásainak védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozó intézkedések többek között a következőket tartalmazhatják:

a) a 9-10. cikk szerinti többéves tervek;

b) az állományok védelmére és fenntartható kiaknázására vonatkozó célértékek és az ezekhez kapcsolódó, a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának minimalizálását célzó intézkedések;

c) a halászhajók halászati kapacitásainak a rendelkezésre álló halászati lehetőségekhez való igazítását célzó intézkedések;

d) ösztönzők - beleértve az olyan gazdasági jellegűeket is, mint például a halászati lehetőségek -, amelyek az olyan a halászati módszereket támogatják, amelyek hozzájárulnak a szelektívebb halászathoz, amennyire lehetséges a nem szándékos fogások elkerüléséhez és csökkentéséhez, valamint a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra alacsony hatással járó halászathoz;

e) a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására irányuló intézkedések;

f) a 15. cikkben szereplő célkitűzések elérésére irányuló intézkedések;

g) minimális állományvédelmi referenciaméretek;

h) az olyan alternatív típusú halászati gazdálkodási technikákra és eszközökre vonatkozó kísérleti projektek, amelyek fokozzák a szelektivitást vagy csökkentik a halászati tevékenységek által a tengeri környezetre kifejtett kedvezőtlen hatásokat;

i) a 11. cikk alapján elfogadott uniós környezetvédelmi jogszabályok alapján fennálló kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges intézkedések;

j) a (2) bekezdésben említett technikai intézkedések.

(2) A technikai intézkedések többek között az alábbiakat foglalhatják magukban:

a) a halászeszközök jellemzői és a használatukra vonatkozó szabályok;

b) a halászeszközök felépítésére vonatkozó műszaki előírások, így például:

i. módosítások vagy további eszközök a szelektivitás fokozására vagy az ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálása érdekében;

ii. módosítások vagy további eszközök a veszélyeztetett, fenyegetett, illetve védett fajok véletlen kifogásának, valamint az egyéb nem szándékos fogásoknak a csökkentése érdekében;

c) bizonyos halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken vagy időszakokban;

d) halászhajók üzemeltetésének egy meghatározott területen és egy meghatározott minimális ideig tartó felfüggesztésére vonatkozó követelmények a veszélyeztetett fajok, az ívó halak, a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő halak és egyéb sérülékeny tengeri erőforrások időleges felhalmozódásának védelme érdekében;

e) a halászati tevékenységek által a tengeri biológiai sokféleségre és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt kedvezőtlen hatások minimalizálását célzó konkrét intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerülésére és csökkentésére irányuló intézkedéseket.

8. cikk

Halállomány-helyreállítási területek létrehozása

(1) A meglévő állományvédelmi területek kellő figyelembevétele mellett az Unió törekszik arra, hogy védett területeket alakítson ki azok biológiai érzékenysége miatt, így például az olyan területek esetében, amelyek tekintetében egyértelmű bizonyíték van arra, hogy ott nagy koncentrációban találhatók a minimális állományvédelmi referenciaméret el nem érő halak és az ívóhelyek. Az ilyen területeken az élővízi erőforrások és a tengeri ökoszisztémák védelméhez való hozzájárulás céljából korlátozhatók vagy betilthatók a halászati tevékenységek. Az Unió a már meglévő biológiailag érzékeny területeknek továbbra is kiegészítő védelmet biztosít.

(2) E célok érdekében a tagállamok - ahol lehetséges - beazonosítják az erre alkalmas megfelelő területeket - melyek egy egybefüggő hálózat részei is lehetnek -, és adott esetben elkészítik a 18. cikk (7) bekezdése szerinti közös ajánlásaikat annak érdekében, hogy a Bizottság a Szerződéssel összhangban javaslatot nyújtson be.

(3) A Bizottság a többéves tervek keretében felhatalmazást kaphat arra, hogy ilyen biológiailag érzékeny, védett területeket alakítson ki. Ilyen esetben a 18. cikk (1)-(6) bekezdése alkalmazandó. A Bizottság rendszeres időközönként jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a védett területekről.

II. CÍM

Konkrét intézkedések

9. cikk

A többéves tervekre vonatkozó elvek és célkitűzések

(1) A többéves terveket prioritásként, tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények alapján kell elfogadni, és olyan állományvédelmi intézkedéseket kell tartalmazniuk, amelyek helyreállítják és olyan szinten tartják a halállományokat, amely a 2. cikk (2) bekezdésének megfelelően meghaladja a maximális fenntartható hozamot biztosító szintet.

(2) Amennyiben a rendelkezésre álló adatok elégtelen volta miatt nem határozhatók meg a 2. cikk (2) bekezdésében említett maximális fenntartható hozamra vonatkozó célértékek, a többéves tervekben elővigyázatossági megközelítésen alapuló olyan intézkedésekről kell rendelkezni, amelyek legalább hasonló szintű védelmet biztosítanak az adott állományoknak.

(3) A többéves terveknek az alábbiak valamelyikére kell vonatkozniuk:

a) egyetlen faj; vagy

b) a vegyes halászat esetében, vagy amennyiben az állományok dinamikája összefügg egymással, egy adott földrajzi területen többféle halállományt kiaknázó halászati tevékenységek, figyelembe véve a halállományok, a halászat és a tengeri ökoszisztémák közötti kölcsönhatásokkal kapcsolatos ismereteket.

(4) A többéves tervekbe beillesztendő intézkedéseknek és ezek végrehajtása ütemezésének arányosnak kell lennie a célkitűzésekkel és a célértékekkel, valamint az előirányzott időkerettel. Meg kell vizsgálni az intézkedések valószínűsíthető gazdasági és társadalmi hatásait, mielőtt beillesztésre kerülnek a többéves tervekbe.

(5) A vegyes halászattal kapcsolatos konkrét problémák kezelése érdekében a többéves tervek az ökoszisztéma-alapú megközelítés alapján konkrét állományvédelmi célkitűzéseket és intézkedéseket is tartalmazhatnak összefüggésben az adott tervben szereplő vegyes halállományokra vonatkozó, a 2. cikk (2) bekezdésében említett célkitűzések elérésével olyan esetekben, ha a tudományos szakvélemény azt jelzi, hogy a szelektivitás növelése nem valósítható meg. Szükség esetén a többéves tervnek a hatálya alá tartozó egyes állományokra vonatkozóan az ökoszisztéma-alapú megközelítésen alapuló, egyedi alternatív állományvédelmi intézkedéseket kell tartalmaznia.

10. cikk

A többéves tervek tartalma

(1) Az esetnek megfelelően és a Szerződésben megállapított hatáskörök sérelme nélkül a többéves tervnek a következőket kell tartalmaznia:

a) a többéves terv hatálya az állományok, a halászat és a terület tekintetében;

b) a 2. cikkben, valamint a 6. és a 9. cikk vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célkitűzések;

c) mennyiségi célok, így például a halászati mortalitás, és/vagy a szaporodóképes állomány biomasszája;

d) a mennyiségi célok elérésének egyértelmű időkerete;

e) a 2. cikkben szereplő célkitűzésekkel összhangban lévő állományvédelmi referenciapontok;

f) célkitűzések meghatározása a 15. cikkben meghatározott célértékek elérését célzó állományvédelmi és műszaki intézkedésekhez, és a nem szándékos fogások lehetőség szerinti elkerülését és csökkentését célzó intézkedésekhez;

g) a mennyiségi célok teljesítésére szolgáló óvintézkedések és - ahol szükséges - korrekciós intézkedések, például olyan helyzetekhez, amikor az adatok rendelkezésre állásának vagy minőségének a romlása veszélyezteti az állomány fenntarthatóságát.

(2) A többéves tervek a következőket is tartalmazhatják:

a) egyéb állományvédelmi intézkedések - különösen a visszadobás gyakorlatának a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények figyelembevételével történő fokozatos felszámolását, illetve a halászat által az ökoszisztémára gyakorolt kedvezőtlen hatásoknak a minimalizálását célzó intézkedések -, amelyeket adott esetben a 18. cikkel összhangban pontosabban meg kell határozni;

b) a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás rendszeres nyomon követésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

c) adott esetben az anadróm és a katadróm vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi célok.

(3) A többéves tervekben rögzíteni kell, hogy az első utólagos értékelést követően el kell végezni a terv felülvizsgálatát, mindenekelőtt a tudományos szakvéleményekben bekövetkezett változások figyelembevétele céljából.

11. cikk

Az uniós környezetvédelmi jogszabályok szerinti kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges állományvédelmi intézkedések

(1) A tagállamok felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy a más tagállamok halászhajóit nem érintő olyan állományvédelmi intézkedéseket fogadjanak el, amelyek a felségterületükhöz vagy a joghatóságuk alá tartozó vizekre alkalmazandók, és amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljenek a 2008/56/EK irányelv 13. cikkének (4) bekezdése, a 2009/147/EK irányelv 4. cikke, vagy a 92/43/EGK irányelv 6. cikke szerinti kötelezettségeiknek, feltéve hogy ezen intézkedések összeegyeztethetők az e rendelet 2. cikkében meghatározott célokkal, megfelelnek a végrehajtani kívánt vonatkozó uniós jogszabály céljának; valamint legalább olyan szigorúak, mint az uniós jog szerinti intézkedések.

(2) Amennyiben valamely tagállam (a továbbiakban: a kezdeményező tagállam) úgy ítéli meg, hogy intézkedéseket kell elfogadni az (1) bekezdésben említett kötelezettségeknek való megfelelés céljából, és más tagállamoknak közvetlen állománygazdálkodási érdeke fűződik az ilyen intézkedések által érintett halászathoz, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 46. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén - kérelemre - elfogadja az ilyen intézkedéseket. E célból a 18. cikk (1)-(4) és (6) bekezdését kell értelemszerűen alkalmazni.

(3) A kezdeményező tagállam eljuttatja a Bizottsághoz és a közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró többi tagállamhoz a szükséges intézkedésekre vonatkozó releváns információkat, ideértve az intézkedések indokolását, a tudományos adatokat, valamint a gyakorlati végrehajtásra és érvényesítésre vonatkozó részletes információkat is. A kezdeményező tagállam és a közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró többi tagállam az elégséges információk benyújtásától számított hat hónapon belül a 18. cikk (1) bekezdésében említett közös ajánlást nyújthatnak be. A Bizottság a rendelkezésre álló tudományos szakvéleményeket figyelembe véve a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított három hónapon belül elfogadja az intézkedéseket.

Amennyiben a tagállamoknak nem sikerül egyöntetűen megállapodásra jutniuk a Bizottságnak az első albekezdéssel összhangban és az abban foglalt határidőn belül benyújtandó közös ajánlásról, vagy a közös ajánlás az (1) bekezdésben említett követelményekkel összeegyeztethetetlennek minősül, a Bizottság a Szerződéssel összhangban javaslatot nyújthat be.

(4) A (3) bekezdéstől eltérően a (3) bekezdésben említett közös ajánlás hiányában a Bizottság sürgősséget igénylő esetekben elfogadja az intézkedéseket. A sürgősséget igénylő esetben elfogadott intézkedéseket azokra az intézkedésekre kell korlátozni, amelyek hiányában az említett állományvédelmi intézkedések kialakításával kapcsolatos célkitűzéseknek az (1) bekezdésben említett irányelvekkel és a tagállam szándékaival összhangban történő elérése veszélybe kerülne.

(5) A (4) bekezdésben említett intézkedések legfeljebb 12 hónapig alkalmazandók, amely időszak legfeljebb 12 hónappal meghosszabbítható, amennyiben a (4) bekezdésben előírt feltételek továbbra is teljesülnek.

(6) A Bizottság elősegíti az érintett tagállam és az adott halászatban közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró többi tagállam között a (2), a (3) és a (4) bekezdés alapján elfogadott intézkedések végrehajtása és érvényesítése terén folytatott együttműködést.

12. cikk

Bizottsági intézkedések a tengerek biológiai erőforrásait súlyosan fenyegető veszély esetén

(1) A tengerek biológiai erőforrásainak védelme vagy a tengeri ökoszisztéma tekintetében bizonyítottan fennálló súlyos fenyegetéssel kapcsolatos, kellően indokolt, rendkívül sürgős esetekben a Bizottság valamely tagállam indokolással ellátott kérelmére vagy saját kezdeményezésére - e fenyegetés enyhítése érdekében - azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a 47 cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében, amelyek legfeljebb hat hónapig alkalmazandók.

(2) Az érintett tagállam az (1) bekezdésben említett kérelmet egyidejűleg megküldi a Bizottságnak, a többi tagállamnak és az érintett tanácsadó testületeknek. A többi tagállam és a tanácsadó testületek az értesítés kézhezvételétől számított hét munkanapon belül benyújthatják írásbeli észrevételeiket. A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül hozza meg döntését.

(3) Az (1) bekezdésben említett azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusok kezdeti alkalmazási időszakának lejárata előtt a Bizottság - amennyiben az (1) bekezdés szerinti feltételek teljesülnek - azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyek azonnali hatállyal legfeljebb hat hónappal meghosszabbítják a szükséghelyzeti intézkedés alkalmazását. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 47. cikk (3) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.

13. cikk

A tagállamok szükséghelyzeti intézkedései

(1) Amennyiben a tengerek biológiai erőforrásainak védelme vagy a tengeri ökoszisztéma bizonyítottan olyan súlyos fenyegetésnek van kitéve, amely valamely tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken folytatott halászati tevékenységekhez kapcsolódik és azonnali intézkedést kíván, az érintett tagállam a fenyegetést enyhítő szükséghelyzeti intézkedéseket fogadhat el. Ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük a 2. cikkben meghatározott célkitűzésekkel, és nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint az uniós jogban előírt intézkedések. Az ilyen intézkedések legfeljebb három hónapig alkalmazandók.

(2) Amennyiben a tagállam által elfogadandó szükséghelyzeti intézkedések várhatóan más tagállamok halászhajóit is érintik, az ilyen intézkedéseket csak azt követően lehet elfogadni, hogy az indokolással ellátott intézkedéstervezetről konzultáltak a Bizottsággal, az érintett tagállamokkal és a megfelelő tanácsadó testületekkel. A konzultáció tekintetében a konzultáló tagállam ésszerű határidőt állapíthat meg, amely azonban nem lehet egy hónapnál rövidebb.

(3) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az e cikk alapján elfogadott intézkedés nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, megfelelő indokolás mellett felkérheti az érintett tagállamot, hogy módosítsa vagy vonja vissza az említett intézkedést.

14. cikk

A nem szándékos fogások elkerülése és minimalizálása

(1) Azon kötelezettség bevezetésének elősegítése érdekében, amely szerint az érintett halászatban a 15. cikknek megfelelően az összes fogást ki kell rakodni (a továbbiakban: kirakodási kötelezettség), a tagállamok a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre alapozva és a megfelelő tanácsadó testületek véleményének figyelembevételével kísérleti projekteket folytathatnak azzal a céllal, hogy teljes körűen feltárják a halászat során előforduló nem szándékos fogások elkerülésére, minimalizálására és kiküszöbölésére irányuló valamennyi alkalmazható módszert.

(2) A tagállamok ún. "visszadobási atlaszt" is készíthetnek, amely tartalmazza a 15. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó minden egyes halászathoz tartozó visszadobási mértéket.

15. cikk

Kirakodási kötelezettség

(1) A fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok minden olyan fogását, valamint a Földközi-tenger vonatkozásában az 1967/2006/EK rendelet III. mellékletében meghatározott legkisebb méretekre vonatkozó előírások hatálya alá tartozó olyan fogásokat, amelyeket az uniós vizeken folytatott halászat során ejtettek, vagy az uniós vizeken kívül, harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó vizeken uniós halászhajók ejtettek az alábbi halászati tevékenységek keretében, illetve az alábbi földrajzi területeken, a következő időkereteknek megfelelően a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni, ki kell rakodni, és adott esetben bele kell számítani a kvótákba, kivéve, ha élő csaliként használják fel azokat:

a) legkésőbb 2015. január 1-jétől:

- a kisméretű nyílt vízi fajok (azaz makréla, hering, fattyúmakréla, kék puhatőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, szardínia és spratt) halászata;

- a nagyméretű nyílt vízi fajok (kékúszójú tonhal, kardhal, germon, nagyszemű tonhal, kormos és fehér marlin) halászata;

- ipari célból halászott halfajok (többek között kapellán, homoki angolna és norvég tőkehal) halászata;

- balti-tengeri lazac halászata;

b) legkésőbb 2015. január 1-jétől: a Balti-tenger uniós vizein a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2017. január 1-jétől pedig az összes egyéb olyan, az a) pontban foglaltaktól eltérő faj vonatkozásában, amelyre fogási korlátok vonatkoznak;

c) legkésőbb 2016. január 1-jétől: a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2019. január 1-jétől pedig az összes többi faj vonatkozásában az alábbi vizeken:

i. Északi-tenger:

- tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal é s fekete tőkehal halászata,

- norvég homár halászata,

- közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata,

- szürke tőkehal halászata,

- norvég garnéla halászata;

ii. északnyugati vizek:

- tőkehal, foltos tőkehal, vékonybajszú tőkehal és fekete tőkehal halászata,

- norvég homár halászata,

- közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata,

- szürke tőkehal halászata;

iii. délnyugati vizek:

- norvég homár halászata,

- közönséges nyelvhal és sima lepényhal halászata,

- szürke tőkehal halászata;

iv. egyéb olyan fajok halászata, amelyekre fogási korlátok vonatkoznak;

d) legkésőbb 2017. január 1-jétől: a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren, valamint valamennyi más uniós vízen és harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó nem uniós vizeken a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában, legkésőbb 2019. január 1-jétől pedig az a) pontban fel nem sorolt összes egyéb faj vonatkozásában.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti az Unió nemzetközi kötelezettségeit. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az 46. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén végrehajtsa ezeket a nemzetközi kötelezettségeket az uniós jogban, beleértve különösen az e cikk szerinti kirakodási kötelezettségtől való eltéréseket.

(3) Amennyiben egy adott halászatban közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró összes tagállam megállapodik abban, hogy a kirakodási kötelezettséget az (1) bekezdésben felsoroltakon kívül más fajokra is alkalmazni kell, közös ajánlást nyújthatnak be a kirakodási kötelezettség ezen más fajokra való kiterjesztése céljából. E célból a 18. cikk (1)-(6) bekezdését kell értelemszerűen alkalmazni. Ilyen közös ajánlás benyújtása esetén a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 46. cikkel összhangban ilyen intézkedéseket tartalmazó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(4) Az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség nem vonatkozik az alábbiakra:

a) olyan halászati tilalom hatálya alá tartozó fajok, amelyet a közös halászati politika területén elfogadott uniós jogi aktus is rögzít;

b) azon fajok, amelyek vonatkozásában a tudományos bizonyítékok - a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve - magas túlélési arányokat jeleznek;

c) a de minimis kivételek hatálya alá tartozó fogások;

d) azok a halak, amelyek ragadozók által okozott sérülés jeleit mutatják.

(5) Az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség végrehajtását a 9., és 10. cikkben említett többéves tervek határozzák meg részletesen, és adott esetben a 18. cikk tovább pontosítja azokat, ideértve az alábbiakat is:

a) az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységekre vagy fajokra vonatkozó különös rendelkezések, így például a 7. cikk (2) bekezdésében említett technikai intézkedések, amelyek célja a halászeszközök szelektivitásának növelése vagy a nem szándékos fogások csökkentése, illetve lehetőség szerinti felszámolása;

b) a (4) bekezdés b) pontjában említett fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség alóli mentesség részleteinek meghatározása;

c) az (1) bekezdésben említett kirakodási kötelezettség alá tartozó valamennyi faj teljes éves fogásának legfeljebb 5 %-áig terjedő de minimis kivételekre vonatkozó rendelkezések. A de minimis kivétel az alábbi esetekben alkalmazandó:

i. amennyiben tudományosan igazolt, hogy a szelektivitás növelése csak nagyon nehezen valósítható meg, vagy

ii. a nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségek elkerülése érdekében, azon halászeszközök esetében, amelyeknél a halászeszközönkénti nem szándékos fogások aránya nem haladja meg az adott halászeszközzel éves szinten ejtett összes fogás egy adott tervben meghatározandó százalékát.

Az e pontban említett fogásokat nem kell levonni a vonatkozó kvótákból, de az összes ilyen fogást teljes körűen dokumentálni kell. Egy négyéves átmeneti időszakban az összes éves fogás e pontban említett százalékértékét:

i. a kirakodási kötelezettség alkalmazásának első két évében két százalékponttal, és

ii. a következő két évben egy százalékponttal kell növelni;

d) a fogások dokumentálására vonatkozó rendelkezések;

e) adott esetben minimális állományvédelmi referenciaméretek megállapítása a (10) bekezdéssel összhangban.

(6) Amennyiben a szóban forgó halászat tekintetében nem fogadnak el többéves tervet vagy az 1967/2006/EK rendelet 18. cikke szerinti irányítási tervet, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 18. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet 46. cikke alapján, amelyekben átmeneti jelleggel az e cikk (5) bekezdése a)-e) pontjában említett részleteket tartalmazó egyedi visszadobási tervet határoz meg egy legfeljebb hároméves kezdeti időtartamra, amely egy további, összesen hároméves időtartammal meghosszabbítható. A tagállamok e rendelet 18. cikkével összhangban együttműködhetnek egymással e terv előkészítésében annak érdekében, hogy a Bizottság ilyen aktusokat fogadjon el vagy rendes jogalkotási eljárás keretében javaslatot terjesszen elő.

(7) Amennyiben sem az (5) bekezdés szerinti többéves terv keretében, sem pedig a (6) bekezdés szerinti visszadobási terv keretében nem került sor intézkedések elfogadására a de minimis kivétel meghatározása céljából, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 46. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a (4) bekezdés c) pontjában említett de minimis kivétel meghatározása céljából, amely - a (5) bekezdés c) pontjának i., illetve ii. alpontjában megállapított feltételek mellett - nem haladhatja meg az (1) bekezdés szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi faj összes éves fogásának az 5 %-át. A de minimis kivételt úgy kell elfogadni, hogy a vonatkozó kirakodási kötelezettség alkalmazásának kezdetétől legyen alkalmazandó.

(8) A fogásoknak az érintett kvótába való beleszámítására vonatkozó, az (1) bekezdés szerinti kötelezettségtől eltérve a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó és az adott állományokra vonatkozó kvótán felüli fogásokat, vagy azokat fogásokat, amelyek vonatkozásában a tagállam nem rendelkezik kvótával, a célfaj tekintetében megállapított kvóta 9 %-át nem meghaladó mértékben le lehet vonni a célfaj tekintetében megállapított kvótából. Ez a rendelkezés kizárólag akkor alkalmazandó, ha a nem célfajok állománya a biztonságos biológiai korlátokon belül van.

(9) A kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állományok vonatkozásában a tagállamok - a számukra engedélyezett kirakodási mennyiség legfeljebb 10 %-áig - alkalmazhatják az egymást követő évek közötti rugalmasság elvét. Ennek alapján valamely tagállam engedélyezheti a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó állomány további mennyiségeinek kirakodását, feltéve hogy ez a mennyiség nem haladja meg az e tagállam számára meghatározott kvóta 10 %-át. Az 1224/2009/EK rendelet 105. cikke alkalmazandó.

(10) A tengeri élőlények fiatal egyedei védelmének biztosítása céljából minimális állományvédelmi referenciaméreteket lehet meghatározni.

(11) Az (1) bekezdésben meghatározott kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok esetében a fajok minimális állományvédelmi referenciaméret alatti fogásait közvetlen emberi fogyasztásra nem lehet felhasználni; felhasználhatók viszont egyebek mellett halliszt, halolaj, állateledel, élelmiszer-adalékanyagok, gyógyszerkészítmények és kozmetikai termékek készítésére.

(12) Az (1) bekezdés szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fajok esetében a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedek fogásait nem lehet a fedélzeten tartani, azokat haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe, kivéve, ha élő csaliként kerülnek használatra.

(13) A kirakodási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése érdekében a tagállamok gondoskodnak valamennyi halászati út részletes és pontos dokumentálásáról, valamint a megfelelő kapacitás és eszközök rendelkezésre állásáról, így például a megfigyelőkről, a zártláncú televíziós rendszerekről stb. Ennek során a tagállamok tiszteletben tartják a hatékonyság és az arányosság elvét.

(14) A Bizottság 2016. május 31-ig, majd 2020-szal bezárólag minden ezt követő év május 31-ig éves jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról a tagállamoktól és a tanácsadó testületektől kapott, illetve más releváns forrásokból származó információk alapján.

Az éves jelentéseknek ki kell térniük az alábbiakra:

- a tagállamok és a termelői szervezetek által a kirakodási kötelezettség teljesítése érdekében tett lépések,

- a tagállamok által a kirakodási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése érdekében tett lépések,

- információk a kirakodási kötelezettség társadalmi-gazdasági hatásairól,

- információk a kirakodási kötelezettség által a halászhajók fedélzeti biztonságára gyakorolt hatásokról,

- információk a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajokból ejtett, minimális állományvédelmi referenciaméret alatti fogások felhasználásáról és piaci elhelyezéséről,

- információk azokról a kikötői infrastruktúrákról és hajófelszerelésekről, amelyek a kirakodási kötelezettség bevezetése miatt váltak szükségessé,

- minden egyes érintett halászat vonatkozásában információk a kirakodási kötelezettség végrehajtása során tapasztalt nehézségekről és ajánlások megfogalmazása ezek megoldására.

16. cikk

Halászati lehetőségek

(1) A halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam számára az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek viszonylagos stabilitását. Az új halászati lehetőségek elosztása során minden tagállam érdekét figyelembe kell venni.

(2) Amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik azon az alapon, hogy az első évben és az azt követő években az adott állomány visszadobása már nem engedélyezett.

(3) Amennyiben az új tudományos eredmények azt igazolják, hogy egy adott állományra meghatározott halászati lehetőségek jelentős mértékben eltérnek az állomány valós állapotától, a közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok indokolással ellátott kérelmet nyújthatnak be a Bizottsághoz annak céljából, hogy tegyen javaslatot ezen eltérés enyhítésére, a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott célkitűzések tiszteletben tartása mellett.

(4) A halászati lehetőségeket a 2. cikk (2) bekezdésében megállapított célkitűzésekkel összhangban kell meghatározni, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 10. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban megállapított mennyiségi céloknak, időkereteknek és rátáknak megfelelően.

(5) A harmadik országok számára uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozó intézkedéseket a Szerződéssel összhangban kell meghatározni.

(6) Minden tagállam maga dönti el, hogy a részére kiosztott és az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alá nem tartozó halászati lehetőségeket hogyan osztja el a lobogója alatt közlekedő hajók között (például egyéni halászati lehetőségek létrehozása révén). A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az elosztás módszeréről.

(7) A vegyes halászatra vonatkozó halászati lehetőségek elosztása során a tagállamok figyelembe veszik az ilyen halászati tevékenységekben részt vevő hajók feltételezhető fogási összetételét.

(8) A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

17. cikk

A halászati lehetőségek tagállamok általi elosztásának kritériumai

A 16. cikkben említett, a tagállamok számára rendelkezésre álló halászati lehetőségek elosztása során a tagállamok átlátható és objektív - többek között környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű - kritériumokat alkalmaznak. Az alkalmazandó kritériumok közé tartozhatnak egyebek mellett a következők: a halászat környezetre gyakorolt hatása, a múltbéli megfelelés, a helyi gazdasághoz való hozzájárulás és a fogások múltbéli mennyisége. A tagállamok törekednek arra, hogy a számukra kiosztott halászati lehetőségek keretei között ösztönzőket biztosítanak az olyan halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket használnak, vagy alacsony környezeti hatással járó halászatot folytatnak például korlátozott energiafogyasztás vagy kisebb mértékű élőhely-károsítás révén.

III. CÍM

Regionalizáció

18. cikk

Az állományvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos regionális együttműködés

(1) Amennyiben a Bizottságot - többek között a 9. és 10. cikknek megfelelően létrehozott többéves tervben, valamint a 11. cikkben és a 15. cikk (6) bekezdésében előírt esetekben -hatáskörrel ruházták fel arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok útján intézkedéseket fogadjon el valamely releváns földrajzi területre alkalmazandó állományvédelmi intézkedés vonatkozásában, az említett intézkedések által érintett és közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok az adott állományvédelmi intézkedésben és/vagy többéves tervben meghatározandó határidőn belül megállapodhatnak egymással arról, hogy a vonatkozó uniós állományvédelmi intézkedések, a többéves tervek vagy az egyedi visszadobási tervek célkitűzéseinek elérésére irányuló közös ajánlásokat nyújtanak be. A Bizottság a tagállamok közös ajánlásainak benyújtására vonatkozó határidő lejárta előtt nem fogadhat el ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat vagy végrehajtási jogi aktusokat.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az (1) bekezdésben említett intézkedések által érintett és közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok együttműködnek egymással a közös ajánlások kidolgozásában. Emellett konzultálnak az érintett tanácsadó testületekkel is. A Bizottság elősegíti a tagállamok közötti együttműködést, és ennek keretében szükség esetén azt is biztosítja, hogy az érintett tudományos testületek megfelelő tudományos hozzájárulást nyújtsanak.

(3) Amennyiben a tagállamok az (1) bekezdés szerinti közös ajánlást nyújtanak be, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja az említett intézkedéseket, feltéve, ha az említett ajánlás összeegyeztethető a vonatkozó állományvédelmi intézkedéssel és/vagy többéves tervvel.

(4) Amennyiben az állományvédelmi intézkedés harmadik országokkal közös, és többoldalú halászati szervezetek által kezelt, vagy kétoldalú vagy többoldalú megállapodások hatálya alá tartozó konkrét halállományra vonatkozik, az Unió törekszik arra, hogy a 2. cikkben említett célok eléréséhez szükséges intézkedésekről egyeztessen az illetékes partnerekkel.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadandó, állományvédelmi intézkedésekre vonatkozó közös ajánlások a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuljanak, valamint megfeleljenek valamennyi alábbi követelménynek:

a) összeegyeztethetők a 2. cikkben meghatározott célokkal;

b) összeegyeztethetők a vonatkozó állományvédelmi intézkedés hatályával és célkitűzéseivel;

c) összeegyeztethetők a rendelet hatályával, és hatékonyan teljesítsék a vonatkozó többéves tervben meghatározott célkitűzéseket és mennyiségi célokat,

d) legalább olyan szigorúak, mint az uniós jog szerinti intézkedések.

(6) Ha a tagállamoknak a megállapított határidőn belül nem sikerül egyöntetűen megállapodniuk a Bizottságnak az (1) bekezdés értelmében benyújtandó közös ajánlásokkal kapcsolatban, vagy ha az állományvédelmi intézkedésekre vonatkozó közös ajánlások nem minősülnek összeegyeztethetőnek a szóban forgó állományvédelmi intézkedések célkitűzéseivel és mennyiségi céljaival, a Bizottság a Szerződéssel összhangban javaslatot nyújthat be megfelelő intézkedésekre.

(7) Az (1) bekezdésben említett eseteken kívül, valamely földrajzilag meghatározott területen való halászat vonatkozásában közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok szintén tehetnek közös ajánlásokat a Bizottságnak a Bizottság által javaslatként benyújtandó vagy elfogadandó intézkedésekre vonatkozóan.

(8) A regionális együttműködés kiegészítő vagy alternatív módjaként a tagállamok valamely releváns földrajzi területre alkalmazandó uniós állományvédelmi intézkedésben - például a 9. és a 10. cikk szerint létrehozott többéves tervben - felhatalmazást fognak kapni arra, hogy az állományvédelmi intézkedés részletes kidolgozása céljából meghatározott határidőn belül további intézkedéseket fogadjanak el. Az érintett tagállamok szorosan együttműködnek az ilyen intézkedések elfogadása során. E cikk (2), a (4) és az (5) bekezdését értelemszerűen kell alkalmazni. A Bizottságot be kell vonni, és észrevételeit figyelembe kell venni. A tagállam csak akkor fogadhatja el a vonatkozó nemzeti intézkedéseit, ha azok tartalmáról valamennyi érintett tagállammal megállapodás született. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagállami intézkedés nem felel meg a vonatkozó állományvédelmi intézkedésben foglalt feltételeknek, megfelelő indokolás mellett felkérheti az érintett tagállamot az intézkedés módosítására vagy visszavonására.

IV. CÍM

Nemzeti intézkedések

19. cikk

Az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajókra vagy az adott tagállam területén letelepedett személyekre alkalmazandó tagállami intézkedések

(1) A tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el az uniós vizekben élő halállományok védelmére, amennyiben ezek az intézkedések megfelelnek valamennyi alábbi követelménynek:

a) kizárólag az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajókra, a nem halászhajók által végzett halászati tevékenységek esetében pedig a Szerződés hatálya alá tartozó területükön letelepedett személyekre alkalmazandók,

b) összeegyeztethetők a 2. cikkben meghatározott célkitűzésekkel,

c) legalább olyan szigorúak, mint az uniós jog szerinti intézkedések.

(2) A tagállamok ellenőrzési célból tájékoztatják a többi érintett tagállamot az (1) bekezdés alapján elfogadott intézkedésekről.

(3) A tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az e cikkel összhangban elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos megfelelő információkat.

20. cikk

A 12 tengeri mérföldes övezeten belül alkalmazandó tagállami intézkedések

(1) A tagállamok az alapvonalaiktól számított 12 tengeri mérföldes övezeten belül megkülönböztetéstől mentes intézkedéseket hozhatnak a halállományok védelme és az ezekkel való gazdálkodás, valamint a tengeri ökoszisztémák védelmi státuszának fenntartása vagy fokozása érdekében, amennyiben az Unió nem fogadott el kifejezetten az e területre vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket, vagy kifejezetten az érintett tagállam által feltárt probléma kezelésére irányuló intézkedéseket. A tagállami intézkedéseknek összeegyeztethetőknek kell lenniük a 2. cikkben meghatározott célkitűzésekkel, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti intézkedések.

(2) Amennyiben valamely tagállam által hozott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések várhatóan hatással lesznek más tagállamok halászhajóira, az ilyen intézkedések csak azt követően fogadhatók el, hogy az adott tagállam konzultált a Bizottsággal, az érintett tagállamokkal és a megfelelő tanácsadó testületekkel a tervezett intézkedésekről, amelyeket olyan indokolás kísér, amelynek szintén alá kell támasztania ezen intézkedések megkülönböztetésmentességét. A szóban forgó konzultációk vonatkozásában a konzultáló tagállam ésszerű határidőt állapíthat meg, amely azonban nem lehet rövidebb két hónapnál.

(3) A tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé teszik az e cikkel összhangban elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos megfelelő információkat.

(4) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az e cikk alapján elfogadott intézkedés nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, megfelelő indokolás mellett felkérheti az érintett tagállamot, hogy módosítsa vagy vonja vissza a szóban forgó intézkedést.

IV. RÉSZ

A HALÁSZATI KAPACITÁS KEZELÉSE

21. cikk

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének kialakítása

A tagállamok kialakíthatják az átruházható halászati koncessziók rendszerét. Az ilyen rendszerrel rendelkező tagállamok kialakítják és fenntartják az átruházható halászati koncessziók nyilvántartását.

22. cikk

A halászati kapacitás kiigazítása és kezelése

(1) A tagállamok idővel - a releváns tendenciák figyelembevétele mellett és a legjobb tudományos szakvélemények alapján - intézkedéseket hoznak a flottáik halászati kapacitásának a halászati lehetőségeikhez való igazítása érdekében, azzal céllal, hogy azok között állandó és tartós egyensúlyt alakítsanak ki.

(2) Az (1) bekezdésben említett célkitűzés elérése érdekében a tagállamok minden év május 31-ig jelentést küldenek a Bizottságnak a flottáik halászati kapacitása és a halászati lehetőségeik közötti egyensúlyról. Annak megkönnyítése érdekében, hogy Unió-szerte közös megközelítést lehessen alkalmazni, a jelentést azokkal a vonatkozó technikai, társadalmi és gazdasági paramétereket jelző közös iránymutatásokkal összhangban kell elkészíteni, melyeket a Bizottság dolgozhat ki.

A jelentés tartalmazza a nemzeti flottának és az adott tagállam valamennyi flottaszegmensének az éves kapacitásértékelését. A jelentésben törekedni kell a strukturális többletkapacitás szegmensenkénti azonosítására, valamint a hosszú távú jövedelmezőség szegmensenkénti megbecslésére. A jelentéseket nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett értékelést illetően a tagállamok elemzésüket a flottáik halászati kapacitása és a halászati lehetőségek közötti egyensúlyra alapozzák. Külön értékeléseket kell készíteni a legkülső régiókban üzemelő flották, illetve a kizárólag az uniós vizeken kívül tevékenységet folytató hajók tekintetében.

(4) Amennyiben az értékelés egyértelműen azt mutatja, hogy a halászati kapacitás nem áll ténylegesen egyensúlyban a halászati lehetőségekkel, a tagállam a jelentésébe cselekvési tervet illeszt az azonosított strukturális többletkapacitással rendelkező flottaszegmensekre vonatkozóan. A cselekvési tervben meg kell határozni a kiigazítási célokat, valamint az egyensúly elérésére alkalmazott eszközöket, továbbá egy egyértelmű időkeretet a terv végrehajtására vonatkozóan.

A Bizottság a (2) bekezdés első albekezdésében említett iránymutatásokkal összhangban évente jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára az egyes tagállamok flottáinak halászati kapacitása és a halászati lehetőségeik közötti egyensúlyról. A jelentésben szerepelniük kell e bekezdés első albekezdésben említett cselekvési terveknek. Az első jelentést 2015. március 31-ig kell benyújtani.

Ha egy tagállam elmulasztotta elkészíteni a (2) bekezdésben említett jelentést és/vagy elmulasztotta végrehajtani az e bekezdés első albekezdésében említett cselekvési tervet, akkor ez az érintett flottaszegmensbe vagy -szegmensekbe irányuló beruházáshoz az adott tagállam részére biztosított uniós pénzügyi támogatás arányos felfüggesztését vagy megszakítását eredményezheti, egy jövőbeli, a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a tenger- és halászati politika pénzügyi támogatásának feltételeit megállapító uniós jogi aktussal összhangban.

(5) Flottából állami támogatással csak akkor vonható ki hajó, ha azt megelőzően visszavonják a halászati jogosítványt és a halászati engedélyeket.

(6) A flottából állami támogatással kivont halászhajók halászati kapacitása nem helyettesíthető.

(7) A tagállamok biztosítják, hogy 2014. január 1-jétől flottájuk halászati kapacitása semmikor ne haladja meg a II. mellékletben meghatározott halászati kapacitás felső határértékeit.

23. cikk

Belépési/kilépési rend

(1) A tagállamok oly módon irányítják a flottáikba való belépést és a flottáikból való kilépést, hogy az új kapacitásnak a flottába állami támogatás nélkül való belépését legalább ugyanolyan nagyságú kapacitás állami támogatás nélküli korábbi kivonása kompenzálja.

(2) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e cikk alkalmazására vonatkozó végrehajtási szabályok megállapítása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 47. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3) A Bizottság legkésőbb 2018. december 30-i - figyelemmel a flotta kapacitása és a várható halászati lehetőségek közötti kapcsolat alakulására - értékeli a belépési/kilépési rendet, és adott esetben javaslatot tesz a rend módosítására.

(4) Az (1) bekezdéstől eltérve, Franciaország 2025. december 31-ig engedélyt kap arra, hogy a Mayotte-on - mint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikke értelmében vett legkülső régióban (a továbbiakban: Mayotte) - meglévő, II. mellékletben említett különböző flottaszegmenseket új kapacitással bővítse anélkül, hogy az új kapacitással egyenértékű kapacitáscsökkentést kellene végrehajtania.

24. cikk

Halászflotta-nyilvántartás

(1) A tagállamok nyilvántartják a lobogójuk alatt közlekedő uniós halászhajók tulajdonjogára és tevékenységére, valamint a hajó és a halászeszközök jellemzőire vonatkozó azon információkat, amelyek az e rendelet értelmében meghozott intézkedések irányításához szükségesek.

(2) A tagállamok benyújtják a Bizottságnak az (1) bekezdésben említett információkat.

(3) A Bizottság uniós halászflotta-nyilvántartást vezet, amely tartalmazza a (2) bekezdésnek megfelelően kapott információkat. A Bizottság nyilvános hozzáférést biztosít az uniós halászflotta-nyilvántartáshoz, miközben a személyes adatok megfelelő védelmét is szavatolja.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja az (1), (2) és (3) bekezdésben említett információk nyilvántartásba vételére, formájára és továbbítási módjaira vonatkozó technikai követelményeket. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 47. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

V. RÉSZ

A HALÁSZATI GAZDÁLKODÁS TUDOMÁNYOS ALAPJA

25. cikk

A halászati gazdálkodás adatszolgáltatási követelményei

(1) A tagállamok - az adatgyűjtés területéhez kapcsolódóan elfogadott szabályokkal összhangban - a halászati gazdálkodáshoz szükséges biológiai, környezetvédelmi, technikai és társadalmi-gazdasági adatokat összegyűjtik, kezelik és elérhetővé teszik a végfelhasználók számára, beleértve a Bizottság által kijelölt szerveket is. Ezen adatok megszerzése és kezelése támogatható az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) egy jövőbeni, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan a tenger- és halászati politika pénzügyi támogatásának feltételeit megállapító uniós jogi aktusnak megfelelően. A szóban forgó adatok főleg a következők értékelését teszik lehetővé:

a) a tengerek kiaknázott biológiai erőforrásainak állapota;

b) a halászat szintje és a halászati tevékenységeknek a tengerek biológiai erőforrásaira és a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása; valamint

c) az uniós vizeken belüli és azokon kívüli halászat, akvakultúra és feldolgozó-ágazat társadalmi-gazdasági teljesítménye.

(2) Az adatok gyűjtésének, kezelésének és felhasználásának az alábbi elveken kell alapulnia:

a) pontosság és megbízhatóság, valamint az adatgyűjtés időben történő elvégzése;

b) koordinációs mechanizmusok alkalmazása a különböző célok érdekében történő párhuzamos adatgyűjtések elkerülésére;

c) az összegyűjtött adatok biztonságos tárolása és védelme számítógépes adatbázisokban, valamint adott esetben az adatok nyilvános hozzáférhetősége, összesített formában is, így garantálva azok bizalmas jellegét;

d) a Bizottság vagy az általa kijelölt szervek hozzáférése az összegyűjtött adatok feldolgozására használt nemzeti adatbázisokhoz és rendszerekhez az adatok meglétének és minőségének ellenőrzése céljából;

e) a vonatkozó adatoknak és az adatok megszerzésére használt módszereknek a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy állománygazdálkodási szempontból érdekelt szervek és bármely egyéb érdekelt fél részére időben történő rendelkezésre bocsátása, kivéve azon eseteket, amikor az alkalmazandó uniós jog értelmében adatvédelemre és titoktartásra van szükség.

(3) A tagállamok évente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak nemzeti adatgyűjtési programjaik végrehajtásáról, és azt nyilvánosan hozzáférhetővé teszik.

A Bizottság - a tudományos tanácsadó testületével, valamint adott esetben az érintett nemzetközi tudományos testületekkel és az azokkal a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott konzultációt követően, amelyekben az Unió szerződő félként vagy megfigyelőként vesz részt - értékeli az adatgyűjtésről szóló éves jelentést.

(4) A tagállamok biztosítják a halászati gazdálkodással kapcsolatos tudományos adatok - többek között a társadalmi-gazdasági adatok - összegyűjtését és kezelését szolgáló nemzeti koordinációt. Ebből a célból a tagállamok kijelölnek egy nemzeti kapcsolattartót és évente nemzeti koordinációs megbeszélést szerveznek. A Bizottságot tájékoztatják a nemzeti koordinációs tevékenységekről és meghívják a koordinációs megbeszélésekre.

(5) A tagállamok a Bizottsággal szorosan együttműködve egyeztetik adatgyűjtési tevékenységeiket az ugyanazon térség többi tagállamával, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy tevékenységeiket összehangolják az ugyanazon térség vizei felett szuverenitással vagy joghatósággal rendelkező harmadik országokkal.

(6) Az adatok gyűjtésének, kezelésének és felhasználásának költséghatékony módon kell történnie.

(7) Ha egy tagállam elmulasztotta időben összegyűjteni az adatokat és/vagy elmulasztotta azokat időben a végfelhasználók rendelkezésére bocsátani, akkor ez - egy jövőbeni, a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozóan a tenger- és halászati politika pénzügyi támogatásának feltételeit megállapító uniós jogi aktussal összhangban - az adott tagállam részére biztosított vonatkozó uniós pénzügyi támogatás arányos felfüggesztésével vagy megszakításával járhat.

26. cikk

Tudományos testületekkel folytatott konzultáció

A Bizottság konzultációt folytat a megfelelő tudományos testületekkel. A HTMGB-vel adott esetben konzultálni kell az élő tengeri erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozó kérdésekről, ideértve a biológiai, gazdasági, környezeti, társadalmi és műszaki szempontokat is. A tudományos testületekkel folytatott konzultációk során szem előtt kell tartani a közpénzek megfelelő kezelését az ilyen testületek által végzett munka megkettőzésének elkerülése érdekében.

27. cikk

Kutatás és tudományos tanácsadás

(1) A tagállamok kutatási és innovációs programokat hajtanak végre a halászat és az akvakultúra területén. Halászati kutatási, innovációs és tudományos tanácsadási programjaikat - a Bizottsággal szoros együttműködésben és az uniós kutatási és innovációs keretek összefüggésében - összehangolják a többi tagállammal, adott esetben a megfelelő tanácsadó testületeket is bevonva a folyamatba. Az említett tevékenységek a vonatkozó uniós jogi aktusok rendelkezéseinek megfelelően jogosultak az uniós költségvetésből való támogatásra.

(2) A tagállamok - az érdekelt felek bevonásával, egyebek mellett a rendelkezésre álló uniós pénzügyi források felhasználásával és az egymással folytatott koordináció révén - biztosítják, hogy a tudományos tanácsadási folyamatban rendelkezésre álljanak a releváns kompetenciák és humán erőforrások.

VI. RÉSZ

KÜLSŐ POLITIKA

28. cikk

Célkitűzések

(1) A tengeri biológiai erőforrások és a tengeri környezet fenntartható kiaknázásának, védelmének és azokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása érdekében az Unió a külső halászati politikáját a nemzetközi kötelezettségekkel és szakpolitikai célokkal összhangban, valamint a 2. és a 3. cikkben foglalt célokat és elveket tiszteletben tartva folytatja.

(2) Az Unió ezen belül mindenekelőtt:

a) aktívan támogatja a tudományos ismeretek és vélemények bővítését, illetve hozzájárul ezek fejlesztéséhez;

b) koherensebbé teszi az uniós szakpolitikai kezdeményezéseket, különös figyelmet fordítva a környezetvédelmi, kereskedelmi és fejlesztési tevékenységekre, valamint még nagyobb összhangot alakít ki a fejlesztési együttműködés és a tudományos, műszaki és gazdasági együttműködés keretében hozott intézkedések között;

c) hozzájárul a gazdaságilag életképes, fenntartható halászati tevékenységekhez, és előmozdítja az Unión belüli foglalkoztatást;

d) biztosítja, hogy az uniós vizeken kívül folytatott uniós halászati tevékenységek a közös halászati politika területén alkalmazandó uniós jogban foglalt elvekkel és előírásokkal azonos elveken és előírásokon alapuljanak, miközben törekszik arra, hogy az uniós piaci szereplők a harmadik országbeli piaci szereplőkkel egyenlő versenyfeltételek mellett folytassák tevékenységüket;

e) minden nemzetközi vonatkozásban ösztönzi és támogatja a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat felszámolásához szükséges fellépést;

f) előmozdítja a regionális halászati gazdálkodási szervezetek megfelelési bizottságainak létrehozását és megerősítését, a független időszakos teljesítményértékeléseket és a megfelelő jogorvoslatokat, az átlátható és megkülönböztetésmentes módon alkalmazandó, hatékony és visszatartó erejű szankciókat is beleértve.

(3) E rész rendelkezései nem érintik a Szerződés 218. cikke szerint elfogadott különös rendelkezéseket.

I. CÍM

Nemzetközi halászati szervezetek

29. cikk

Az Unió tevékenysége a nemzetközi halászati szervezetekben

(1) Az Unió aktívan támogatja a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetek tevékenységeit, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket is, és tevékenyen hozzájárul munkájukhoz.

(2) A halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekben és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben az Unió a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre alapozza álláspontjait, ezáltal gondoskodva arról, hogy a halászati erőforrásokkal folytatott gazdálkodás a 2. cikkben, kiváltképp annak (2) bekezdésében és (5) bekezdése c) pontjában meghatározott célokkal összhangban történjen. Az Unió törekszik arra, hogy vezető szerepet töltsön be a regionális halászati gazdálkodási szervezetek teljesítményének megerősítésére irányuló folyamatban, hogy ezáltal alkalmasabbá tegye e szervezeteket a hatáskörükbe tartozó élő tengeri erőforrások védelmére és a velük való gazdálkodásra.

(3) Az Unió aktívan támogatja a halászati lehetőségek megfelelő és átlátható elosztási mechanizmusainak kidolgozását.

(4) Az Unió előmozdítja a regionális halászati gazdálkodási szervezetek közötti együttműködést, megerősíti a szabályozási kereteik közötti összhangot, és támogatja a tudományos ismeretek és szakvélemények fejlesztését, így biztosítva azt, hogy az ajánlásaik e tudományos szakvéleményeken alapuljanak.

30. cikk

A nemzetközi rendelkezések betartása

Az Unió - többek között az Európai Halászati Ellenőrző Hivatalon (a továbbiakban: a Hivatal) keresztül - együttműködik a harmadik országokkal és a halászattal foglalkozó nemzetközi szervezetekkel, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezeteket is, hogy fokozza az ilyen nemzetközi szervezetek által elfogadott intézkedéseknek, különösen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedéseknek való megfelelést, annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket szigorúan betartsák.

II. CÍM

Fenntartható halászati partnerségi megállapodások

31. cikk

A fenntartható halászati partnerségi megállapodások alapelvei és célkitűzései

(1) A harmadik országokkal kötött fenntartható halászati partnerségi megállapodások jogi, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szabályozási keretet teremtenek az uniós halászhajókkal harmadik országok vizein folytatott halászati tevékenységekhez.

Egy ilyen keret a következőket foglalhatja magában:

a) a szükséges tudományos és kutatóintézetek fejlesztése és támogatása;

b) nyomon követésre, ellenőrzésre és felügyeletre irányuló képességek;

c) az adott harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához szükséges kapacitásépítés további elemei.

(2) A tengerek biológiai erőforrásaiban rejlő tartalékok fenntartható kiaknázásának biztosítása érdekében, az Unió törekszik arra, hogy a harmadik országokkal kötött fenntartható halászati partnerségi megállapodások kölcsönös előnyökkel járjanak mind az Unió, mind pedig az érintett harmadik országok és azok lakossága és halászati ágazata számára, mint ahogy arra is, hogy e fenntartható halászati partnerségi megállapodások hozzájáruljanak az uniós flották tevékenységének folytatásához, és annak biztosítását célozzák, hogy az Unió a rendelkezésre álló többleterőforrásokból megfelelő, és az uniós flotta érdekeivel összhangban álló mértékben részesüljön.

(3) Annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások alapján halászati tevékenységet folytató uniós hajók adott esetben az uniós vizeken halászó uniós halászhajókra alkalmazandó előírásokhoz hasonló előírások szerint folytassanak tevékenységet, az Unió törekszik arra, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokba a halak és halászati termékek kirakodására vonatkozó kötelezettségről szóló megfelelő rendelkezéseket illesszenek.

(4) Az uniós halászhajók csak azt a többletmennyiséget foghatják ki, amelyet egyrészt az ENSZ tengerjogi egyezménye 62. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatároz, és amely másrészt a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények, valamint az Unió és az érintett harmadik ország között az állomány tekintetében valamennyi flotta által végzett teljes halászati erőkifejtés vonatkozásában megosztott információk alapján egyértelmű és átlátható módon került megállapításra. A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a nagy távolságra vándorló halfajok tekintetében a rendelkezésre álló erőforrások meghatározásakor kellőképpen figyelembe kell venni a regionális szinten elvégzett tudományos értékelést, valamint az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek által elfogadott állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket.

(5) Uniós halászhajók csak akkor folytathatnak tevékenységet az olyan harmadik országok vizein, amelyekkel fenntartható halászati partnerségi megállapodás van hatályban, ha a megállapodással összhangban kibocsátott halászati engedély van a birtokukban.

(6) Az Unió gondoskodik arról, hogy a fenntartható halászati partnerségi megállapodások olyan, a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezéssel egészüljenek ki, amely alapvető fontosságú részét képezi a megállapodásoknak.

A megállapodások lehetőség szerint az alábbiakat is tartalmazzák:

a) egy olyan rendelkezés, amely tiltja az ezeken a vizeken halászó más flották számára az uniós piaci szereplők számára biztosítottaknál kedvezőbb feltételek biztosítását, ideértve az erőforrások védelmére, fejlesztésére és a velük folytatott gazdálkodásra, valamint a halászati engedélyek kiadásához kapcsolódó pénzügyi megállapodásokra, díjakra és egyéb jogokra vonatkozó feltételeket;

b) az (5) bekezdésben előírt szabályhoz kapcsolódó kizárólagossági záradék.

(7) Uniós szinten erőfeszítéseket kell tenni a fenntartható halászati partnerségi megállapodások hatályán kívül eső, nem uniós vizeken tevékenységet folytató uniós halászhajók tevékenységeinek ellenőrzésére.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő és uniós vizeken kívül tevékenységet folytató uniós halászhajók képesek legyenek minden halászati és feldolgozó tevékenységről részletes és pontos dokumentációval szolgálni.

(9) Egy olyan hajó számára, amely kikerült az uniós halászflotta-nyilvántartásból, majd 24 hónapon belül visszakerült abba, az (5) bekezdésben említett halászati engedély csak abban az esetben adható meg, ha a hajó tulajdonosa a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságainak a rendelkezésére bocsátott minden olyan adatot, amelyek bizonyítják, hogy az említett időszakban a hajó az uniós tagállami lobogó alatt közlekedő hajókra alkalmazandó előírásokat maradéktalanul betartva folytatta tevékenységét.

Amennyiben a lobogó használatát engedélyező államot azon időszak alatt, amíg a hajó nem tartozott az uniós halászflotta-nyilvántartásba, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat leküzdése, megakadályozása és felszámolása tekintetében az uniós jog értelmében nem együttműködő államként azonosították, vagy az uniós jog értelmében az élő tengeri erőforrások nem fenntartató kiaknázását engedélyező államként azonosították, ilyen halászati engedély csak abban az esetben adható meg, ha megállapítást nyer, hogy az érintett hajó beszüntette halászati tevékenységeit, és a hajó tulajdonosa haladéktalanul intézkedett annak érdekében, hogy a hajót töröljék az említett állam lajstromából.

(10) A Bizottság intézkedik a fenntartható halászati partnerségi megállapodásokhoz csatolt minden jegyzőkönyv előzetes és utólagos, független értékelésének elvégzéséről, és ezen értékeléseket kellő időben eljuttatja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, még azelőtt hogy utóbbihoz ajánlást nyújtana be az adott jegyzőkönyv helyébe lépő új jegyzőkönyvre irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról. Az említett értékelések eredményeinek összefoglalását hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.

32. cikk

Pénzügyi támogatás

(1) Az Unió fenntartható halászati partnerségi megállapodások révén pénzügyi támogatást nyújt harmadik országok részére, hogy:

a) átvállalja a harmadik országok vizeiben található halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek egy részét; a halászati erőforrásokhoz való hozzáférés költségeinek az uniós hajótulajdonosok által fizetendő részét valamennyi fenntartható halászati partnerségi megállapodás vagy ahhoz csatolandó jegyzőkönyv esetében meg kell becsülni, és annak méltányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és arányban kell állnia azokkal az előnyökkel, amelyekben a hozzáférési feltételek révén az uniós hajótulajdonosok részesülnek;

b) a harmadik ország fenntartható halászati politikájának kialakításához - a szükséges tudományos és kutatóintézetek, valamint a megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti kapacitások és egyéb kapacitások kiépítéséhez szükséges egységek fejlesztését és fenntartását magában foglaló - irányítási keretet teremtsen, és ösztönözze az érdekcsoportokkal folytatandó konzultációs folyamatokat. Az ilyen pénzügyi támogatás feltétele konkrét eredmények felmutatása, továbbá az kiegészíti az érintett harmadik országokban végrehajtott fejlesztési projekteket és programokat, valamint koherens azokkal.

(2) Az ágazati támogatás céljára nyújtott pénzügyi támogatást minden egyes fenntartható halászati partnerségi megállapodás esetében el kell választani a halászati erőforrásokhoz való hozzáférésért fizetett összegektől. Az Unió a pénzügyi támogatás keretében történő kifizetések feltételeként konkrét eredmények elérését követeli meg, amelyek alakulását szorosan figyelemmel kíséri.

III. CÍM

Gazdálkodás a közös érdekű állományokkal

33. cikk

Az Unió és a harmadik országok számára közös érdekű állományokkal való gazdálkodás alapelvei és célkitűzései, valamint a cserére és a közös gazdálkodásra vonatkozó megállapodások

(1) Amennyiben közös érdekű állományokat harmadik országok is kiaknáznak, az Unió tárgyalásokba kezd ezen harmadik országokkal annak érdekében, hogy az említett állományokkal e rendeletnek - és különösen a 2. cikk (2) bekezdésében meghatározott célkitűzésnek - megfelelően, fenntartható módon gazdálkodjanak. Ha nem születik hivatalos megállapodás, az Unió minden erőfeszítést megtesz, hogy a fenntartható állománygazdálkodás lehetővé tétele érdekében - különösen a 2. cikk (2) bekezdésében foglalt célkitűzést illetően - legalább közös megegyezés szülessen ezen állományok halászatát illetően, elősegítve ezzel, hogy az uniós szereplők egyenlő feltételekkel vehessenek részt ezen állományok halászatában.

(2) A harmadik országokkal közös állományok fenntartható kiaknázása, valamint a flottái által végzett halászati műveletek stabilitásának érdekében az Uniónak az ENSZ tengerjogi egyezményével összhangban törekednie kell arra, hogy kétoldalú vagy többoldalú megállapodásokat kössön harmadik országokkal, amely megállapodások célja az állományokkal való közös gazdálkodás, beleértve adott esetben a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzáférés és a hozzáférési feltételek megállapítását, az állományvédelmi intézkedések harmonizációját és a halászati lehetőségek cseréjét.

VII. RÉSZ

AKVAKULTÚRA

34. cikk

A fenntartható akvakultúra előmozdítása

(1) A fenntarthatóság elősegítése, valamint az élelmezésbiztonsághoz, az élelmiszerellátáshoz, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való hozzájárulás érdekében a Bizottság a fenntartható akvakultúra-tevékenységek fejlesztésének közös prioritásaira és céljaira vonatkozó, nem kötelező uniós stratégiai iránymutatásokat állapít meg. A stratégiai iránymutatások figyelembe veszik a tagállamok viszonylagos kiindulási helyzetét és különböző körülményeit az Unión belül, alapot jelentenek a többéves nemzeti stratégiai tervek tekintetében, és az alábbiakat célozzák:

a) az akvakultúra-ágazat versenyképességének javítása és az akvakultúra-ágazati fejlesztés és innováció támogatása;

b) az adminisztratív terhek csökkentése, valamint az uniós jog végrehajtásának hatékonyabbá tétele és annak biztosítása, hogy a jogszabályok végrehajtása során jobban figyelembe vegyék az érdekelt felek szükségleteit;

c) a gazdasági tevékenység ösztönzése;

d) az életminőség javítása és a gazdaság diverzifikálása a parti és szárazföldi területeken;

e) az akvakultúra-tevékenységek beépítése a tengeri, a part menti és a szárazföldi területrendezésbe.

(2) A tagállamok legkésőbb 2014. június 30-i többéves nemzeti stratégiai terveket készítenek a területükön folytatott akvakultúra-tevékenységek fejlesztésére.

(3) A többéves nemzeti stratégiai tervnek tartalmaznia kell a tagállam célkitűzéseit, valamint az elérésükhöz szükséges intézkedéseket és határidőket.

(4) A többéves nemzeti stratégiai tervek mindenekelőtt az alábbiakra irányulnak:

a) az adminisztráció egyszerűsítése, különösen az értékelések, a hatástanulmányok és az engedélyek terén;

b) ésszerű bizonyosság szavatolása az akvakultúra-ágazat piaci szereplői számára a vizekhez és a területhez való hozzáféréssel kapcsolatban;

c) mutatók megállapítása a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság vonatkozásában;

d) a szomszédos tagállamokra mindenekelőtt a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák tekintetében gyakorolt más lehetséges, határon átnyúló hatások értékelése;

e) a nemzeti kutatási programok közötti összhangok kialakítása, valamint az iparág és a tudományos közösség közötti együttműködés;

f) a jó minőségű fenntartható élelmiszerek versenyelőnyének előmozdítása;

g) az akvakultúra terén alkalmazott gyakorlatok és az akvakultúra területén folytatott kutatás előmozdítása a környezetre és a halászati erőforrásokra gyakorolt pozitív hatások fokozása, a negatív hatások - köztük a takarmány-előállításhoz felhasznált halállományok terhelésének - csökkentése, valamint az erőforrás-hatékonyság növelése céljából.

(5) A tagállamok a többéves nemzeti stratégiai tervekben foglalt nemzeti intézkedések összehangolásának nyitott koordinációs módszere segítségével információcserét folytatnak és megosztják a bevált gyakorlatokat.

(6) A Bizottság ösztönzi az információk és a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, és előmozdítja a többéves nemzeti stratégiai tervekben előirányzott nemzeti intézkedések koordinációját.

VIII. RÉSZ

KÖZÖS PIACSZERVEZÉS

35. cikk

Célkitűzések

(1) Létre kell hozni a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezését (a továbbiakban: a közös piacszervezés), amelynek:

a) hozzá kell járulnia a 2. cikkben foglalt célok eléréséhez és különösen a tengerek élő biológiai erőforrásainak a fenntartható kiaknázásához;

b) elő kell segítenie, hogy a halászati és akvakultúra-ágazat a megfelelő szinten tudja alkalmazni a közös halászati politikát;

c) fokoznia kell az uniós halászati és akvakultúra-ágazat és különösen a termelők versenyképességét;

d) javítania kell a piacok átláthatóságát és stabilitását - különös tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacának megértésére és az azzal kapcsolatos gazdasági ismeretekre az ellátási lánc egészében -, biztosítania kell az értéktöbbletnek biztosítania kell az értéktöbbletnek az ágazati ellátási láncon belüli kiegyensúlyozottabb elosztását, érthető tájékoztatást nyújtó értesítések és/vagy címkézés révén javítania kell a fogyasztók tájékoztatását és tájékozottságát;

e) a halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának előmozdítása révén hozzá kell járulnia az egyenlő versenyfeltételek biztosításához az Unióban forgalmazott valamennyi termék tekintetében;

f) hozzá kell járulnia annak biztosításához, hogy a fogyasztók számára a halászati és akvakultúra-termékek széles skálája legyen elérhető;

g) igazolható és pontos információkkal kell szolgálnia a fogyasztók számára a termék származási helyével és előállítási módjával kapcsolatban, mindenekelőtt jelölés és címkézés révén.

(2) A közös piacszervezés az Unióban forgalmazott, a 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 7 ) I. mellékletében felsorolt halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozik.

(3) A közös piacszervezés magában foglalja különösen:

a) az iparág szervezését, a piacstabilizáló intézkedéseket is beleértve;

b) a halászati termelői szervezetek és az akvakultúra-ágazati termelői szervezetek termelési és értékelési terveit;

c) a közös forgalmazási előírásokat;

d) a fogyasztók tájékoztatását.

IX. RÉSZ

ELLENŐRZÉS ÉS ÉRVÉNYESÍTÉS

36. cikk

Célkitűzések

(1) A közös halászati politika szabályainak való megfelelést egy hatékony uniós halászati ellenőrzési rendszer biztosítja, amelybe a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem is beletartozik.

(2) A közös halászati politika ellenőrzése és érvényesítése mindenekelőtt a következőkön alapul és az alábbiakat foglalja magában:

a) globális, integrált és közös megközelítés;

b) együttműködés és koordináció a tagállamok, a Bizottság és a Hivatal között;

c) költséghatékonyság és arányosság;

d) hatékony ellenőrzési technológiák használata a halászati adatok hozzáférhetősége és minősége terén;

e) uniós ellenőrzési, vizsgálati és érvényesítési keret;

f) kockázatalapú stratégia, amely hangsúlyt helyez az összes elérhető, vonatkozó adat szisztematikus és automatizált keresztellenőrzésére;

g) a jogkövető magatartás érvényre juttatása és az együttműködés kultúrájának fejlesztése az összes piaci szereplő és a halászok körében.

Az Unió megfelelő intézkedéseket fogad el a nem fenntartható halászatot engedélyező harmadik országok tekintetében.

(3) A tagállamok megfelelő intézkedéseket fogadnak el a közös halászati politika hatálya alá tartozó tevékenységek ellenőrzésének, vizsgálatának és érvényesítésének biztosítása érdekében, a hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók megállapítását is beleértve.

(4) Az (1) bekezdéstől eltérve, Franciaország 2021. december 31-ig mentesül azon kötelezettsége alól, hogy az uniós halászhajóflotta-nyilvántartásában szerepeltesse a 10 méternél kisebb teljes hosszúságú és Mayotte-ról üzemelő hajókat.

(5) 2021. december 31-ig Franciaország átmeneti nyilvántartást köteles vezetni a 10 méternél kisebb teljes hosszúságú és Mayotte-ról üzemelő halászhajókról. Ennek a nyilvántartásnak minden hajóra vonatkozóan tartalmaznia kell legalább annak nevét, teljes hosszúságát és azonosító kódját. Az átmeneti nyilvántartásban szereplő hajókat Mayotte-on nyilvántartott hajóknak kell tekinteni.

37. cikk

A megfeleléssel foglalkozó szakértői csoport

(1) A Bizottság a megfeleléssel foglalkozó szakértői csoportot hoz létre az uniós halászati ellenőrzési rendszerhez kapcsolódó kötelezettségek végrehajtásának és betartásának értékelése, megkönnyítése és megerősítése érdekében.

(2) A megfeleléssel foglalkozó szakértői csoport a Bizottság és a tagállamok képviselőiből áll. Az Európai Parlament kérésére a Bizottság felkérheti az Európai Parlamentet, hogy küldjön szakértőket a szakértői csoport üléseire. A Hivatal megfigyelőként részt vehet a szakértői csoport ülésein.

(3) A szakértői csoport mindenekelőtt:

a) az uniós halászati ellenőrzési rendszer keretében rendszeresen felülvizsgálja a megfeleléshez és a végrehajtáshoz kapcsolódó kérdéseket, és meghatározza a közös halászati politika szabályainak végrehajtásában jelentkező esetleges közös nehézségeket;

b) ajánlásokat fogalmaz meg a közös halászati politika szabályainak végrehajtása tekintetében, ideértve az uniós pénzügyi támogatás prioritásainak meghatározását is; valamint

c) információt cserél az ellenőrzési és vizsgálati tevékenységekről, ezen belül a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről is.

(4) A szakértői csoport rendszeresen és teljes körűen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a (3) bekezdésben említett, a megfelelés biztosítását célzó tevékenységekről.

38. cikk

Az új ellenőrzési technológiákra és adatkezelési rendszerekre vonatkozó kísérleti projektek

A Bizottság és a tagállamok kísérleti projekteket végezhetnek az új ellenőrzési technológiák és adatkezelési rendszerek terén.

39. cikk

Hozzájárulás az ellenőrzési, vizsgálati, érvényesítési és adatgyűjtési költségekhez

A tagállamok a piaci szereplőik számára előírhatják az uniós halászati ellenőrzési rendszer végrehajtásának és az adatgyűjtésnek a működési költségeihez való arányos hozzájárulást.

X. RÉSZ

PÉNZÜGYI ESZKÖZÖK

40. cikk

Célkitűzések

Uniós pénzügyi támogatás nyújtható a 2. cikkben meghatározott célok eléréséhez.

41. cikk

A tagállamok számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

(1) Az alkalmazandó uniós jogi aktusokban meghatározandó feltételekre is figyelemmel a tagállamok számára biztosított uniós pénzügyi támogatás feltétele, hogy a tagállamok betartsák a közös halászati politika szabályait.

(2) Ha egy tagállam nem tartja be a közös halászati politika szabályait, akkor ez a közös halászati politika alapján történő uniós pénzügyi támogatás megszakítását, felfüggesztését vagy pénzügyi kiigazítását eredményezheti. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a meg nem felelés jellegével, súlyosságával, időtartamával és gyakoriságával.

42. cikk

A piaci szereplők számára biztosított pénzügyi támogatás feltételei

(1) Az alkalmazandó uniós jogi aktusokban meghatározandó feltételekre is figyelemmel, a piaci szereplők számára biztosított uniós pénzügyi támogatás feltétele, hogy a piaci szereplők betartsák a közös halászati politika szabályait.

(2) Az e tekintetben elfogadandó különös szabályokra is figyelemmel, a közös halászati politika szabályainak a piaci szereplők általi súlyos megsértése az uniós pénzügyi támogatás ideiglenes vagy állandó megvonását és/vagy pénzügyi levonás alkalmazását eredményezi. Ezeknek az érintett tagállam által meghozott intézkedéseknek visszatartó erejűnek és hatékonynak kell lenniük, valamint arányosnak a súlyos jogsértés jellegével, mértékével, időtartamával és gyakoriságával.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy uniós pénzügyi támogatás nyújtására csak akkor kerüljön sor, ha az érintett piaci szereplőkkel szemben nem alkalmaztak súlyos jogsértés miatti szankciókat az uniós pénzügyi támogatás kérelmezését megelőző egy éven belül.

XI. RÉSZ

TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

43. cikk

Tanácsadó testületek létrehozása

(1) A 2. cikkben meghatározott célok elérésére, valamint annak érdekében, hogy a 45. cikk (1) bekezdésével összhangban valamennyi érdekelt felet kiegyensúlyozott módon lehessen képviselni, a III. mellékletben foglalt minden egyes földrajzi vagy illetékességi területet illetően tanácsadó testületek jönnek létre.

(2) A III. melléklettel összhangban az alábbi új tanácsadó testületek jönnek létre:

a) a legkülső régiókkal foglalkozó tanácsadó testület, a következő tengermedencék szerint három részre bontva: az Atlanti-óceán nyugati része, az Atlanti-óceán keleti része és az Indiai-óceán;

b) az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület;

c) a piacokkal foglalkozó tanácsadó testület;

d) a Fekete-tengerrel foglalkozó tanácsadó testület.

(3) Valamennyi tanácsadó testület saját eljárási szabályzatot fogad el.

44. cikk

A tanácsadó testületek feladatai

(1) E rendelet alkalmazása során a Bizottság adott esetben konzultációt folytat a tanácsadó testületekkel.

(2) A tanácsadó testületek:

a) ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodást, valamint a halászathoz és az akvakultúrához kapcsolódó társadalmi-gazdasági és állományvédelmi szempontokat érintő kérdésekben, ezen belül is mindenekelőtt arra vonatkozóan tehetnek ajánlást, hogy miként egyszerűsíthetők a halászati gazdálkodás szabályai;

b) tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászat és - adott esetben - az akvakultúra állománygazdálkodási, társadalmi-gazdasági és állományvédelmi szempontjaihoz kapcsolódóan a földrajzi vagy illetékességi területükön fellépő problémákról, és megoldásokat javasolhatnak az említett problémák megoldására;

c) a tudományos szakemberekkel szorosan együttműködve segíthetik az állományvédelmi intézkedések kidolgozásához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

Amennyiben egy kérdés két vagy több tanácsadó testületet érint, e tanácsadó testületek összehangolják álláspontjukat az e kérdésre vonatkozó közös ajánlások elfogadása érdekében.

(3) A 18. cikkben foglaltaknak megfelelően a közös ajánlásokról konzultálni kell a tanácsadó testületekkel. A Bizottság és a tagállamok más intézkedések tekintetében is konzultálhatnak a tanácsadó testületekkel. A tanácsadó testületek által megfogalmazott tanácsokat figyelembe kell venni. A konzultációk nem sérthetik a HTMGB-vel vagy más tudományos testületekkel való konzultációt. A tanácsadó testületek véleménye benyújtható az érintett tagállamokhoz és a Bizottsághoz.

(4) A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam két hónapon belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra. Amennyiben a végleges elfogadott intézkedések eltérnek a tanácsadó testületek által az (1) bekezdés alapján adott véleményektől, ajánlásoktól és javaslatoktól, a Bizottság vagy az érintett tagállam részletesen megindokolja az eltérés okait.

45. cikk

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

(1) A tanácsadó testületeket az alábbiak alkotják:

a) a halászati és adott esetben az akvakultúra-ágazati piaci szereplőket képviselő szervezetek, valamint a feldolgozó és a forgalmazó ágazat képviselői;

b) a közös halászati politika egyéb érdekcsoportjai (például környezetvédelmi szervezetek és fogyasztói csoportok).

(2) Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, ideértve adott esetben titkárság és azon munkacsoportok létrehozását, amelyek a 18. cikk alapján regionális együttműködéssel kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak, továbbá elfogadja a működéséhez szükséges intézkedéseket.

(3) A tanácsadó testületek a III. mellékletben meghatározott módon működnek és részesülnek finanszírozásban.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 46. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek működése részletes szabályainak megállapítása céljából.

XII. RÉSZ

ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK

46. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság a 11. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (2), (3), (6) és (7) bekezdésében, valamint a 45. cikk (4) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. december 29-i kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11. cikk (2) bekezdésében, a 15. cikk (2), (3), (6) és (7) bekezdésében, valamint a 45. cikk (4) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 11. cikk (2) bekezdése, a 15. cikk (2), (3), (6) és (7) bekezdése, valamint a 45. cikk (4) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

47. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy halászattal és akvakultúrával foglalkozó bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt a 23. cikk szerint elfogadandó végrehajtási jogi aktus tervezetéről, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével együtt értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.

XIII. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

48. cikk

Hatályon kívül helyezések és módosítások

(1) A 2371/2002/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat erre a rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni.

(2) A 2004/585/EK határozat az e rendelet 45. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott szabályok hatálybalépésének napján hatályát veszti.

(3) Az 1954/2003/EK tanácsi rendelet ( 8 ) 5. cikkét el kell hagyni.

(4) A 639/2004/EK tanácsi rendelet ( 9 ) hatályát veszti.

(5) Az 1224/2009/EK rendelet 105. cikke az alábbi bekezdéssel egészül ki: "(3a) A (2) és (3) bekezdéstől eltérve nem kell szorzótényezőt alkalmazni azon fogások vonatkozásában, amelyek a 1380/2013/EU ( *1 ) európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikke szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy a túlhalászásnak az engedélyezett kirakodásokhoz viszonyított mértéke nem lépi túl a 10 %-ot.

49. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2022. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika működéséről.

50. cikk

Éves jelentés

A Bizottság évente jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a maximális fenntartható hozam teljesítésében elért eredményekről és a halállományok helyzetéről, mégpedig az uniós vizeken, valamint az uniós hajók számára egyes nem uniós vizeken rendelkezésre álló halászati lehetőségeknek a meghatározásáról szóló éves tanácsi rendelet elfogadását követően a lehető legkorábban.

51. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

HOZZÁFÉRÉS A PARTI VIZEKHEZ AZ 5. CIKK (2) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN

1. Írország parti vizei

a) HOZZÁFÉRÉS FRANCIAORSZÁG RÉSZÉRE

b) HOZZÁFÉRÉS HOLLANDIA RÉSZÉRE

c) HOZZÁFÉRÉS NÉMETORSZÁG RÉSZÉRE

d) HOZZÁFÉRÉS BELGIUM RÉSZÉRE

2. Belgium parti vizei

3. Dánia parti vizei

4. Németország parti vizei

5. Franciaország és tengerentúli megyéinek parti vizei

6. Spanyolország parti vizei

7. Horvátország parti vizei ()

8. Hollandia parti vizei

9. Szlovénia parti vizei ()

10. Finnország parti vizei

11. Svédország parti vizei

12. Görögország parti vizei

II. MELLÉKLET

A HALÁSZATI KAPACITÁS FELSŐ HATÁRÉRTÉKEI

A halászati kapacitás felső határértékei

A halászati kapacitás felső határértékei

III. MELLÉKLET

TANÁCSADÓ TESTÜLETEK

1. A tanácsadó testületek neve és illetékességi területe

2. A tanácsadó testületek működése és finanszírozása

a) A közgyűlésben és a végrehajtó bizottságban a helyek 60 %-át a halászok képviselői - az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület tekintetében az akvakultúra-ágazat piaci szereplőinek képviselői -, valamint a feldolgozó és a forgalmazó ágazat képviselői számára kell fenntartani, 40 %-ot pedig a közös halászati politika egyéb érdekcsoportjainak a képviselői számára, ideértve például a környezetvédelmi szervezetek és a fogyasztói csoportok képviselőit.

b) Az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület és a piacokkal foglalkozó tanácsadó testület kivételével minden érintett tagállamból a fogási alágazat legalább egy képviselőjének a végrehajtó bizottság tagjának is kell lennie.

c) A végrehajtó bizottság tagjai az ajánlásokat, amennyiben lehetséges, konszenzussal fogadják el. Amennyiben nem érhető el konszenzus, a tagok által kifejtett eltérő véleményeket a jelen lévő és szavazó tagok többsége által elfogadott ajánlásokban rögzíteni kell.

d) Valamennyi tanácsadó testület konszenzussal elnököt jelöl ki. Az elnök részrehajlás nélkül jár el.

e) Minden tanácsadó testület intézkedéseket fogad el az átláthatóság biztosítására és a kifejtett vélemények tiszteletben tartására.

f) A végrehajtó bizottság által elfogadott ajánlásokat a közgyűlés, a Bizottság és az érintett tagállamok, valamint - kérelemre - a nyilvánosság bármely tagja számára haladéktalanul hozzáférhetővé kell tenni.

g) A közgyűlés ülései nyilvánosak. A végrehajtó bizottság ülései nyilvánosak, kivéve azokat a kivételes eseteket, amikor a végrehajtó bizottság többsége másképp határoz.

h) A halászati ágazatot képviselő európai és nemzeti szervezetek, valamint egyéb érdekcsoportok jelölteket javasolhatnak az érintett tagállamoknak. Az említett tagállamok megállapodnak a közgyűlés tagjainak személyéről.

i) Az érintett területeket illetően halászati szempontból érdekelt nemzeti vagy regionális szervek képviselői és a tagállamok tudományos és halászati kutatási intézményeinek kutatói, valamint a Bizottságnak tanácsot adó nemzetközi tudományos intézmények kutatói számára biztosítani kell a jogot arra, hogy megfigyelőként aktívan részt vegyenek a tanácsadó testületek ülésein. Ezen ülésekre bármely más, képesített tudományos szakember is meghívható.

j) Az Európai Parlament és a Bizottság képviselői megfigyelőként aktívan részt vehetnek a tanácsadó testületek ülésein.

k) A harmadik országok halászati ágazatának és más érdekcsoportjainak képviselői, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek képviselőit, akik a tanácsadó testületek hatókörébe tartozó térségben vagy halászatban halászati érdekkel rendelkeznek, felkérhetők az adott tanácsadó testület munkájában megfigyelőként való tevékeny részvételre olyan esetekben, amikor őket érintő kérdés kerül megvitatásra.

l) A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, uniós pénzügyi támogatást igényelhetnek.

m) A Bizottság a működési költségekhez, így többek között a fordítás és tolmácsolás költségeihez való hozzájárulás céljából támogatási megállapodást ír alá minden egyes tanácsadó testülettel.

n) A Bizottság minden olyan ellenőrzést lefolytathat, amelyet szükségesnek ítél a tanácsadó testületre bízott feladatok teljesítésének biztosításához.

o) Valamennyi tanácsadó testület évente megküldi költségvetését és a tevékenységeiről szóló jelentést a Bizottságnak és az érintett tagállamoknak.

p) A Bizottság vagy a Számvevőszék bármikor pénzügyi ellenőrzést végeztethet az általa választott külső szervvel vagy a Bizottsággal, illetve a Számvevőszék saját szervezeti egységeivel.

q) Valamennyi tanácsadó testület okleveles könyvvizsgálót jelöl ki arra az időszakra, amelynek során uniós támogatásban részesül.

( 1 ) A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006. december 21.) a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.).

( 2 ) A Tanács 2930/86/EGK rendelete (1986. szeptember 22.) a halászhajók jellemzőinek meghatározásáról (HL L 274., 1986.9.25., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 1. kötet, 214. o.).

( 3 ) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

( 4 ) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

( 5 ) Az ICES (Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) övezetek az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.) meghatározott övezetek.

( 6 ) A CECAF (Atlanti-óceán középső és keleti része vagy a FAO 34. fő halászati területe) övezetek az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.) meghatározott övezetek.

( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11-i)a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (Lásd e Hivatalos Lap 1. oldalát).

( 8 ) A Tanács 1954/2003/EK rendelete (2003. november 4.) az egyes közösségi halászati területekre és erőforrásokra vonatkozó halászati erőkifejtések irányításáról, a 2847/93/EK rendelet módosításáról, valamint a 685/95/EK és a 2027/95/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 289., 2003.11.7., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás, 4. fejezet, 6. kötet, 44. o.).

( 9 ) A Tanács 639/2004/EK rendelete (2004. március 30.) a Közösség legkülső régióiban nyilvántartott halászflották igazgatásáról (HL L 102., 2004.4.7., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás, 4. fejezet, 7. kötet, 61. o.).

( *1 ) Az Európai Parlamenti és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11-i) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi 1380rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (HL L 354., 2013.12.28., 23. o.)".