539/D/2005. AB határozat

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 6. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 6. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésére, 57. § (1) bekezdésére, valamint 70/A. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 6. § (1) bekezdésének az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésére, továbbá a bíróságok szervezetéről és működéséről szóló 1997. évi LXVI. törvény 14. §-a sérelmére alapított alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint az állásfoglalás nyújtására irányuló részeikben visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszainak alapjául az alábbi tényállások szolgáltak. Két egymástól független végrehajtási ügyben az indítványozó mint végrehajtást kérő végrehajtási lap kibocsátása iránti kérelmét az eljáró első és másodfokú bíróságok arra hivatkozással utasították el, hogy a végrehajtást kérő a bíróság felhívása ellenére hitelt érdemlő módon nem bizonyította, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 6. § (1) bekezdésében rögzítettek szerint a pénzkövetelés azonnali beszedési megbízással (inkasszóval) való behajtását megkísérelte és az eredményre nem vezetett. Az indítványozó mindkét ügyben hivatkozott arra, hogy a végrehajtási lapon jelezte, hogy az adós bankszámlája megszűnt, ezért nem vezetett eredményre az azonnali beszedési megbízás. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-4.Vh.3079/2004/4. végzését helybenhagyó, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú Bíróság 47.Pkfv.632437/2004/2. számú végzése indokolásában kifejtette, hogy az adós nem bizonyította hitelt érdemlő módon az adós bankszámlájának megszűnését. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-2.Vh.4747//2004/7. számú végzését helybenhagyó, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 42.Pkfv.22.521/2005/2. számú végzése indokolása pedig megállapította, hogy az adós új számlájára vonatkozóan az inkasszó megkísérlésének igazolására nem került sor.

Az indítványozó egyrészt a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-4.Vh.3079/2004/4. végzése és az azt helybenhagyó, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú Bíróság 47.Pkfv.632437/2004/2. számú végzése ellen, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-2.Vh.4747//2004/7. számú végzése és az azt helybenhagyó Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 42.Pkfv.22.521/2005/2. számú végzése ellen élt alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróságon. Az indítványozó (az egymással szó szerint megegyező) alkotmányjogi panaszaiban kérte a Vht. 6. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint a konkrét ügyeiben történő alkalmazása tilalmának kimondását. Érvelése szerint az inkasszós eljárásnak a bírósági végrehajtás előtt történő kötelezővé tétele folytán sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, a 9. § (1) és (2) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, az 50. §-a, valamint az 57. § (1) bekezdése.

Hivatkozása szerint a Vht. 6. § (1) bekezdése indokolatlan megkülönböztetést tesz a tulajdon tárgyai között, mivel megakadályozza, hogy a végrehajtást kérő az inkasszós eljárást megelőzően a kötelezett más vagyontárgyaira érvényesítse "tulajdonjogából eredő igényét".

A Vht. 6. § (1) bekezdése álláspontja szerint sérti a bíróságok szervezetéről és működéséről szóló 1997. évi LXVI. (a továbbiakban: Bsztv.) 14. §-át, mivel az nem tesz említést arról, hogy a jogerős bírósági határozatok végrehajtásának bíróság által való elrendelése közé még valamilyen szerv kötelezően beékelődne, amely a határozat végrehajtását elvégezné. Ennek folytán alkotmányellenességet azonban nem állított.

Az indítványozó vagylagos kérelmében kifejtette, hogy a Vht. 19. §-a nem áll összhangban a Vht. 6. § (1) bekezdésével, mivel az nem határozza meg, hogy mely feltétel fennállása, illetve milyen igazolások szükségesek ahhoz, hogy az inkasszós eljárás nélkül is kiállítható legyen a végrehajtási lap, ami véleménye szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését. Erre vonatkozó kérelme tartalma szerint mulasztás megállapítására irányult.

Egyben az indítványozó a kifogásolt szabályozás esetleges ellentmondásaira vonatkozóan a jogszabályi rendelkezés értelmezését, illetve állásfoglalás nyújtását is kérte az Alkotmánybíróságtól.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(4) A bíróságok igazgatását az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi, az igazgatásban bírói önkormányzati szervek is közreműködnek.

(5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Vht. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"6. § (1) A pénzforgalmi úton érvényesíthető - e törvényben említett - pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre."

"19. § (1) A bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek kézbe-sítteti.

(2) Ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a végrehajtó útján kézbesítteti."

III.

Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Fővárosi Bíróság 47.Pkfv.632437/2004/2. számú jogerős végzését 2005. április 25-én vette kézhez, és indítványát 2005. június 6-án adta postára, míg a Fővárosi Bíróság 42.Pkfv.22.521/2005/2. számú jogerős végzését 2005. május 19-én vette át, míg erre vonatkozó indítványát 2005. július 6-án adta postára az Alkotmánybíróság számára. Az alkotmányjogi panaszok az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti határidőben érkeztek az Alkotmánybíróságra, ezért azokat az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.

2. Az indítványozó által kifogásolt, a Vht. 6. §-ában rögzített azonnali fizetési megbízás (inkasszó) olyan követelés behajtására szolgáló intézmény, amely nem a bírósági végrehajtási, vagy hatósági eljáráson, hanem a jogosult közvetlen intézkedésén alapul, a követelés érvényesítésének ebben a szakaszában tehát még nem indult meg a bírósági végrehajtási eljárás.

Az indítványozó által kifogásolt Vht. 6. § (1) bekezdése értelmében a pénzforgalmi úton érvényesíthető - a Vht. 6. § (2) bekezdésében foglalt esetekben - pénzkövetelésnél annak behajtását azonnali beszedési megbízással (inkasszóval) kell megkísérelni és annak eredménytelensége (vagy részbeni eredménytelensége) kötelező előfeltétele a bírósági végrehajtás megindításának.

A Vht. 6. §-ában rögzített azonnali beszedési megbízás benyújtásakor a számlatulajdonos mint kötelezett bankszámla feletti rendelkezésének korlátozása nem a számlatulajdonos felhatalmazásán, hanem jogszabályon, a Vht. 6. § (1) és (2) bekezdésén alapul.

A pénzforgalmi úton történő behajtás feltétele a Vht. 6. § (2) bekezdése alapján egyrészt, hogy a kötelezettnek pénzforgalmi bankszámlája, a jogosultnak pedig bankszámlája legyen (lakás-előtakarékossági számla nem megfelelő), továbbá a végrehajtás általános feltételeinek fennállása, feltéve, hogy a követelés pénzfizetésre kötelező, jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozaton alapul, amelyben foglalt teljesítési határidő letelt, illetve, hogy az pénzkövetelésre vonatkozó, a Vht. 21. §-ának megfelelő közjegyzői okirat legyen.

Az azonnali beszedési megbízás a bírósági végrehajtást megelőző behajtás; ha eredménnyel jár, a követelés teljesítettnek tekintendő, a bírósági végrehajtás nem indítható meg. A követelés kétszeres beszedésének elkerülését szolgálja a Vht. 6. § (3) bekezdésének d) pontja, amely előírja, hogy a végrehajtás kezdeményezésekor igazolni kell az inkasszó eredményét; az inkasszó benyújtásakor viszont a végrehajtást kérőnek nyilatkozatkoznia kell arról, hogy nincs folyamatban a követelés behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, valamint arról is, hogy a jogosult nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, és ilyen kérelme alapján követelése nem nyert kielégítést.

2.1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozónak az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapozott indítványait vizsgálta, amely szerint jogbizonytalanságot eredményez, hogy az inkasszós eljárás során a felek és a bank között felmerülő vita esetén a végrehajtást kérőnek, illetve az adósnak nincs jogorvoslati lehetősége.

Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már többször értelmezte az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményét. Ennek során megállapította, hogy: "[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára" [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Kifejtette továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének a kiszámíthatóságát is [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 383.].

Az Alkotmánybíróság a fentiekben már megállapította, hogy a Vht. 6. § (1) bekezdése szerint az azonnali beszedési megbízás nem a bírósági végrehajtási eljárás része, mert az nem a bíróság intézkedésén alapul. Ebből következik, hogy az inkasszó teljesítése (pl. összege) ellen nem lehetséges a Vht. szerinti jogorvoslat. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vht. 6. § (1) bekezdésében foglalt azonnali beszedési megbízásról szóló rendelkezése egyértelmű és világos, nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben elutasította.

2.2. Az indítványozó szerint a Vht. 6. § (1) bekezdésében rögzített azonnali beszedési megbízás megkísérlése mint a bírósági végrehajtási eljárás megindításának kötelező előfeltétele sérti a tulajdonosnak a követelés behajtásához való, az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát.

Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való alapjog alkotmányos tartalmával és annak korlátozhatóságával már számos korábbi határozatában foglalkozott. Az alapjog alkotmányos tartalmát érintően a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában megállapította: "[A] tulajdonhoz való jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A tulajdonjog részjogosítványai - amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik - nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával." (ABH 1993, 373, 379.)

"Az Alkotmány szerinti tulaj donvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más." (ABH 1993, 373, 380.)

Az Alkotmánybíróság a tulajdonhoz való alapjog korlá-tozhatóságához kapcsolódóan már több határozatában

- elvi éllel - kifejtette, hogy a tulajdonhoz való jog nem korlátozhatatlan, azonban az alapjog lényeges tartalmát

- az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint - még törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a korlátozás nem alkotmányellenes, ha elkerülhetetlen, tehát ha arra kényszerítő okból kerül sor, továbbá ha a korlátozás az azzal elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 26.; 11/1993. (II. 27.) AB határozat, ABH 1993, 110.]

Az indítványozó Vht. által kifogásolt rendelkezése eljárásjogi szabály, amely pénzkövetelés esetében (a fentiekben ismertetett feltételek fennállása esetén) a bírósági végrehajtás megindítását az inkasszós eljárás eredménytelenségétől teszi függővé. Az indítványozó által támadott Vht. 6. § (1) bekezdése (különösen pedig az indítványozó által erre alapított, a tulajdonosnak a követelés behajtására vonatkozó tulajdonjoga") sem alkotmányos tulajdonvédelemben részesíthető vagyoni jogot, illetve sem ilyen védelemben részesíthető közjogi alapú jogosítványt nem tartalmaz, így az Alkotmány 13. § (1) bekezdéséből eredő tulajdonvédelem nem terjed ki rá. (Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének esetleges, a tulajdonjog korlátozásán vagy elvonásán alapuló sérelme csakis az állam közhatalmi beavatkozása esetében illethetné meg a tulajdonost, jelen esetben azonban ez fel sem merül.)

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vht. 6. § (1) bekezdésében foglalt inkasszós eljárás nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, ezért az indítványokat ebben a részükben is elutasította.

2.3. Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. 6. § (1) bekezdése egyben indokolatlan megkülönböztetést tesz a tulajdon tárgyai között azzal, hogy az inkasszós eljárást kötelezővé téve megakadályozza, hogy a jogosult az igényét a kötelezett más vagyontárgyaiból elégíthesse ki. Bár alkotmányjogi panaszaiban az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét konkrétan nem jelölte meg, az indítványok tartalma alapján az Alkotmánybíróság a Vht. 6. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének esetleges sérelmére nézve is lefolytatta vizsgálatát.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a diszkrimináció tilalmáról. A 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában (ABH, 1992, 282.) például az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, mely alapjogi sérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Az Alkotmánybíróság a 650/B/1991. határozatában, amelyben annak a szabálynak az alkotmányellenességét vizsgálta, amely a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételét a lakás-ingatlan megszerzésének egyes módozataihoz (többek között az "értékesítés céljára épített és építtetett" lakás megvásárlásához) kötötte, kifejtette, hogy nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés, mert a támadott rendelkezés nem személyek között tesz megkülönböztetést (ABH 1992, 660, 661-662.). Nem minden jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek.

Való igaz, hogy a bírósági végrehajtás megindításának feltételei annyiban eltérőek, hogy pénzkövetelés esetén a Vht. 6. § (1) bekezdése a bírósági végrehajtás megindításának feltételéül szabja az inkasszós eljárás megkísérlését. Azonban ez a rendelkezés nem személyek között tesz megkülönböztetést, (hanem a végrehajtás alá vonni kívánt vagyontárgyak köre szempontjából) ezért az indítványokat az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben elutasította. Megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy a Vht. 6. § (1) bekezdésének kifogásolt rendelkezése valamennyi jogosultra nézve egységes, így az személyek közötti megkülönböztetést sem eredményezett.

2.4. Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. 6. § (1) bekezdése szerinti inkasszónak a végrehajtási eljárást megelőző kötelezővé tétele folytán sérül az Alkotmány 50. §-a szerinti jogalkalmazás szakszerűsége, valamint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás joga és a tisztességes eljáráshoz való jog.

A Vht. 6. § (1) bekezdése szerinti azonnali beszedési megbízás, mint az a korábbiakban kifejtésre került, nem a bírósági eljárás része, hanem a jogosult közvetlen intézkedése. Ebből következően az így megindított eljárással a bírói hatalmi ág az Alkotmány 50. §-ában rögzített önállósága nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben. Az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi [38/2000. (X. 31.) AB határozat, 303, 311.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részükben elutasította.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány 57. §-ában deklarált törvény előtti egyenlőség valójában "a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása" (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.). Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése "a törvény előtti egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik." (191/B/1996. AB határozat, ABH 1997,629,631.)

Az Alkotmánybíróság jelen határozata indokolásának 2.3. pontjában már kifejtette, hogy a Vht. 6. § (1) bekezdése pénzkövetelés esetében valamennyi jogosultra nézve egységes szabályozást tartalmaz, így személyek között megkülönböztetéshez nem vezetett. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a bíróság előtti jogérvényesítésnek a bírósági végrehajtási eljárásban történő alkalmazásánál nem hagyható figyelmen kívül a végrehajtási kényszer - mint alapjog korlátozás - arányos és fokozatos alkalmazásának alapelve sem. Ennek lényege, hogy a bírósági végrehajtás során a követelés érvényre juttatása céljából csak a szükséges mértékű kényszer kerüljön alkalmazásra, illetve a kényszer alkalmazása a kisebb hátránytól indulva haladjon a komolyabb irányába. (Ennek az elvnek megfelelően állít fel a Vht. 7. §-a pénzkövetelés végrehajtása körében sorrendet a végrehajtás alá vonható vagyonelemek, illetve a végrehajtási cselekmények között. Ezért van az, hogy az adós bármely lefoglalható vagyontárgya akkor vonható csak végrehajtás alá, ha előre látható, hogy a követelést munkabérre, illetőleg a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani. Ezt szolgálja továbbá a Vht. 8. § (2) bekezdése, amely megállapítja, hogy a bíróság a végrehajtási kényszer arányos, illetve fokozatos alkalmazása céljából a végrehajtást kérő azon rendelkezésétől, hogy az adós milyen jellegű vagyontárgyából kívánja követelésének végrehajtását, az adós érdekében eltérhet.)

3. Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. 6. § (1) bekezdése szerinti azonnali fizetési megbízásnak a végrehajtási eljárást megelőző kötelezővé tétele sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését. Annak alátámasztására azonban, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését mennyiben sérti, alkotmányossági indokot nem jelölt meg. Nem jelölte továbbá meg az indítványozó, hogy az általa kifogásolt rendelkezés a Bsztv. 14. §-ának a sérelmén túl az Alkotmány mely rendelkezését, milyen alkotmányos indok alapján sérti. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat ebben a részükben az Ügyrend 29. § d) pontja alapján, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította.

4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszai a Vht. 6. § (1) bekezdésével összefüggésben részben a kifogásolt jogi szabályozás értelmezésére, illetve annak tartalmára vonatkozó állásfoglalás nyújtását is kérték. Az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányjogi panasz esetében is csak az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre jogszabályi rendelkezés értelmezésére, illetve annak tartalmára vonatkozó állásfoglalás nyújtására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványi kérelmek ezen részeit - az Alkotmánybíróság ideiglenes Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.

5. Az indítványozó másodlagos kérelme a Vht 6. § (1) bekezdésével összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek viszonyát. E határozataiban hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogok sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ezt a feltételt összevetve az Abtv.-nek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről szóló 49. §-ában foglalt rendelkezéssel, a szabályozás hiányára mint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésre alapított indítvány - az Alkotmánybíróság általános gyakorlata szerint - alkotmányjogi panaszként nem bírálható el. Az ítélkezési gyakorlatot nem érinti, hogy egyes esetekben az adott ügy speciális körülményeire tekintettel az Alkotmánybíróság eltérő álláspontra helyezkedett (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 197/D/2000. AB határozat, ABH 2006, 1286, 1291.; 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2008. május 6.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró