698/B/2006. AB határozat
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, valamint az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 14. §-ával módosított 65. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 223. § (13) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szja tv.) az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 14. §-ával módosított 65. §-a alkotmányellenességének megállapítását kezdeményezte.
Véleménye szerint a kamatadó emelése sérti a jogbiztonság elvét azáltal, hogy hosszabb időre elhelyezett betétekre, kötvényekre is vonatkozik. A befektetők a befektetésük végrehajtása időpontjában nem lehettek tisztában a későbbi kamatadó fizetési kötelezettségükkel.
Azzal is érvelt, hogy a szabályozás diszkriminatív jellegű, mert azonos időpontban, azonos feltételekkel befektetési jegyekben, illetve államkötvényekben elhelyezett összegekre eltérő szabályok vonatkoznak, a szabályozás hátrányos az államkötvényekre, ezáltal sérülnek az Alkotmány 9. § (2) bekezdése és 70/A. §-a előírásai, a gazdasági verseny szabadsága és a hátrányos megkülönböztetés tilalma.
Az indítványozó szerint a kamatadó emelése sérti az Alkotmány 13. és 14. §-át, a tulajdonhoz való jogot és az öröklés jogát, a kamatadóval sújtott befektetések adózott jövedelemből származnak.
Az indítványozó úgy véli, hogy a kamatadó emelése súlyosan sérti a szociális biztonságot, amelyet az Alkotmány 70/E. §-a garantál, a befektetések egy része az időskorban jelentkező kiadások fedezetét szolgálja, ezért jogtalan a kamatok bevonása a magyar állami költségvetés hiányának pótlására.
2. Hasonló érvek alapján kérte a Tv. 223. § (13) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatát is. Ez a szabály az Szja tv. módosított 65. §-a hatálybalépetetésével összefüggő alkalmazási kérdésekről szól.
Utalt arra, hogy a törvényhozónak módosítania kellene a Tv. 223. § (13) bekezdését, mert a nyugdíjas magyar állampolgárok a 2006. szeptember 1-jét megelőzően értékpapírokban elhelyezett megtakarításai, ezek hozamai, továbbá a tőke és a kamatok egyszeri és folyamatos újrabe-fektetései mentesek kell legyenek a kamatadó alól.
II.
1. Az Alkotmány érintett szabályai szerint: "9. § (...)
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. (...)
13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. (...)
70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
2. A Tv. rendelkezései szerint:
"14. § Az Szja tv. 65. §-a és a § előtti cím helyébe a következő rendelkezés lép:
Kamatjövedelem
65. § (1) Kamatjövedelemnek minősül - figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is a) bármely hitelintézeti betét (takarékbetét), folyószámla, bankszámla követelés-egyenlege esetében a magánszemély és a hitelintézet között fennálló nyilvánosan meghirdetett feltételekkel kötött szerződés (ideértve az üzletszabályzatot, kamatfeltételeket is) alapján jóváírt és/vagy tőkésített kamat;
b) a nyilvánosan forgalomba hozott és forgalmazott, a tőkepiacról szóló törvényben ilyenként meghatározott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, befektetési jegy esetében - figyelemmel az (5) bekezdés rendelkezéseire is
ba) a magánszemély tulajdonosnak kamat és/vagy hozam címén fizetett - a bb) pontban nem említett - bevétel,
bb) a beváltáskor, a visszaváltáskor, az átruházáskor elért bevételből az árfolyamnyereségre irányadó rendelkezések szerint megállapított rész;
c) az a)-b) pont rendelkezéseitől eltérően, ha az a)-b) pont szerint megállapított kamatjövedelem olyan vagyoni érték (pl. a nyereménybetétre kisorsolt tárgynyeremény, az értékpapír), amelyből az adó levonása nem lehetséges, az az összeg, amelyből a (2) bekezdés szerinti adó levonása utáni rész a vagyoni érték szokásos piaci értékével (a nyereményalappal) egyezik meg;
d) a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból, vagy a tíz évnél rövidebb lejáratú életbiztosítás egyösszegü lejárati szolgáltatása címen, vagy a három évnél rövidebb lejáratú nyugdíjbiztosítás egyösszegű lejárati szolgáltatása címen keletkező bevételből az a rész minősül kamatjövedelemnek, amely meghaladja a magánszemély, vagy javára más magánszemély által fizetett biztosítási díj (kivéve, ha azt a magánszemély, vagy a más magánszemély költségként elszámolta) összegét, vagy az adóköteles biztosítási díj összegét. Nem tekinthető azonban az említett bevételrész kamatnak, ha a biztosításra befizetett díj(ak) akár csak egy része e törvény szerint adómentesnek minősült.
(2) A kamatjövedelem után az adó mértéke 20 százalék, ennek megfelelően az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben az adó a vagyoni érték szokásos piaci értékének (nyereménybetét esetében a nyereményalap) egynegyede. Az adót - amennyiben a kamatjövedelem
a) kifizetőtől [e § alkalmazásában az (1) bekezdés a)-c) pontja szerinti esetben ideértve a kifizető helyett a kamatjövedelmet kifizető/juttató hitelintézetet, befektetési szolgáltatót is] származik - a megszerzés időpontjára a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be;
b) nem kifizetőtől származik - a magánszemély a megszerzés időpontjának negyedévét követő hónap 12-éig állapítja meg és fizeti meg, továbbá az önadózásra vonatkozó rendelkezések szerint vallja be a (3)-(4) bekezdések rendelkezései, valamint az adózás rendjéről szóló törvénynek a külföldi személyek egyes jövedelmei adózásának különös szabályai figyelembevételével.
(3) A külföldi pénznemben megszerzett kamatjövedelemből az adót ugyanazon külföldi pénznemben kell megállapítani, levonni és az MNB hivatalos, a megszerzés időpontjában érvényes devizaárfolyamán forintra átszámítva kell megfizetni. Az olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell az előzőeknek a forintra történő átszámításához figyelembe venni.
(4) A kamatjövedelem megszerzésének időpontja:
a) az (1) bekezdés a) pontjában említett kamat esetében az a nap, amikor a magánszemély és a hitelintézet között fennálló szerződés szerint vállalt feltételek teljesülése alapján a jóváírás és/vagy a tőkésítés megtörtént,
b) nyereménybetét esetében a nyereménybetét-számlán történő jóváírás napja,
c) az a)-b) pont alá nem tartozó esetben az átutalás vagy a postára adás vagy a magánszemély számára, javára történő birtokba adás napja.
(5) Nem kell figyelembe venni
a) kamatjövedelemként az egyéni vállalkozó ilyenként
bejelentett pénzforgalmi bankszámláim jóváírt és/vagy
tőkésített, egyébként az (1) bekezdés a) pontjában említett, egyéni vállalkozói bevételként elszámolt kamatot,
továbbá
b) jövedelemként azt a bevételt, amellyel összefüggésben az adózás rendjéről szóló törvény 7. számú melléklete adatszolgáltatási kötelezettséget ír elő,
c) azt - a nyereményalapot meg nem haladó - összeget, amelyet a kifizető a nyereménybetét-számlán jóváírt nyeremény megváltásaként a magánszemélynek jóváír, kifizet, azzal, hogy a b)-c) pont szerinti kifizetéssel, jóváírással összefüggésben sem a kifizetőt, sem a magánszemélyt további adókötelezettség (adómegállapítási, -bevallási, megfizetési kötelezettség) nem terheli.
(6) Az (1) bekezdés ba) alpontjában említett bevételből - ha az az értékpapír megszerzését követően elsőként megszerzett kamat és/vagy hozam - levonható az értékpapír megszerzésére fordított kiadás részeként az értékpapír vételárában az értékpapír szerzéséig megfizetett, az értékpapír feltételei szerint meghatározott, kiszámított felhalmozódott kamat és/vagy hozam azzal, hogy az így levont összeg az (1) bekezdés bb) alpontjában említett esetben az értékpapír átruházásakor, beváltásakor, visszaváltásakor az értékpapír megszerzésére fordított értékként nem vehető figyelembe.
(7) Az értékpapír-átruházás, -beváltás, -visszaváltás, valamint a kamat és/vagy hozamfizetés, -jóváírás, -tőkésítés nyilvántartási rendszerét úgy kell kialakítani és működtetni, hogy abból a (6) bekezdés rendelkezésének végrehajtásához szükséges minden adat - a dematerializált értékpapír kifizetők közötti áthelyezése esetében kötelezően közlendő adatként - rendelkezésre álljon.
(8) Ha a (7) bekezdés szerint kialakított és működtetett rendszerbe nem tartozó kifizetőnél rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg és a magánszemély sem igazolja, hogy az értékpapír megszerzését követően
a) kamat és/vagy hozam címén bevételt nem szerzett, vagy
b) az elsőként megszerzett kamat és/vagy hozam címén szerzett bevételéből a (6) bekezdés szerint milyen összegű levonás történt, a kifizető a kamatjövedelem megállapításához az értékpapír megszerzésre fordított értékeként annak névértékét veszi figyelembe.« (...)
223. § (1) E törvénynek az Szja tv.-t módosító rendelkezései - a (6)-(9) és (11) bekezdésben említettek kivételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba, e rendelkezéseket - a (2)-(5) és (12)-(16) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni, (...)
(12) Az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának rendelkezéseit - a (13) bekezdésben foglalt eltérésekkel -a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
(13) A (12) bekezdés rendelkezése alapján
a) az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését a 2006. augusztus 31-éig megkötött betét-, folyószámla-, bankkártya- és takarékbetét-szerződések esetén a 2006. augusztus 31-ét követően induló első teljes kamatperiódusra jóváírt (kifizetett) kamatra kell először alkalmazni;
b) az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-a (1) bekezdésének bb) alpontjában említett esetben az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését az értékpapír 2006. augusztus 31-ét követő megszerzése esetén kell alkalmazni;
c) az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ában említett maradékjogból és lejárati szolgáltatásból származó jövedelemre az Szja tv. e törvénnyel megállapított 65. §-ának (2) bekezdését akkor kell alkalmazni, ha a biztosítási szerződés megkötése 2006. augusztus 31-ét követően történt;
d) az a)-c) pontokban nem említett esetekben - feltéve, hogy a kamatjövedelem keletkezésének alapjául szolgáló ügyletet, szerződést 2006. augusztus 31-éig megkötötték -az ügylet, szerződés alapján a 2006. augusztus 31-ét követően elsőként megszerzett bevételre az Szja tv. 65. §-ának a 2006. augusztus 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma szerint bírálta el és elsőként azt vizsgálta, hogy az Szja tv. szerinti kamatadó bevezetésének módja ellentétes-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint - az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Alkotmánybíróság ezért az Szja tv.-nek a Tv. 14. §-ával módosított 65. §-a alkotmányellenességét abban az általánosságban vizsgálta, amilyen általánosságban és amilyen okok alapján azt az eljárást kezdeményező indítvány támadja.
Az 1988.január 1-jétől általánossá tett személyi jövedelemadózás kezdettől- fogva jövedelemnek tekintette a takarékbetétből és az értékpapírból származó bevételek között a kamatot, és 1994. december 31-ig tartalmazott szabályozást takarékbetét adóköteles kamatával kapcsolatban. Az Szja tv.-nek a kifogásolt módosítás előtt hatályban volt 65. § (4) bekezdése ugyanakkor azt mondta ki, hogy a kamatból származó bevétel egésze jövedelem, amely után az adó mértéke 0 százalék; a 11. § (3) bekezdés e) pontja értelmében a kamatból származó jövedelmet a magánszemély nem volt köteles bevallani. E szabályozás következtében az Szja tv. 65. §-a szerinti kamat 1995. január 1-jétől köztehermentes jövedelem volt.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "ahogyan az adókedvezmények biztosítása, úgy korlátozása, illetőleg megvonása is a jogalkotó szándékától függő gazdaságpolitikai kérdés, alkotmányossági problémát önmagában nem képez (182/B/1992. AB határozat) . ... Abból eredően, hogy az adókedvezményre senkinek sincs Alkotmányon alapuló alanyi joga, az államnak jogában áll a korábban biztosított adókedvezmények mértékét, alkalmazási körét, igénybevételi lehetőségének időtartamát a jövőre nézve korlátozni, sőt e kedvezményeket meg is szüntetni.... Más a helyzet akkor, ha az állam nem pusztán az adóügyi jogszabályban állapít meg valamilyen adókedvezményt, hanem kifejezetten abból a célból bocsát ki egy jogszabályt, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra szóló garanciákat nyújtson." [9/1994. (II. 25.) AB határozat, ABH 1994, 74, 75-76.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a már megszerzett, határozott időre szóló adókedvezményeknek a határidő lejáratát megelőző csökkentése, illetve megvonása - a jogalkotói ígérethez jogosan fűződő várakozásból, a tartós adójogviszonyban ily módon értelemszerűen benne rejlő bizalmi elemből következően - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, és az ebből adódó jogbiztonság követelménye alapján általában alkotmányellenes; a határozott időre szóló - egyszer már megszerzett - adókedvezmények általában nem vonhatók meg. [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61, 69-70.]
Ez a gyakorlat a kifejtettek szerint csupán az adókedvezmények szűk körére érvényesül: az olyan típusú kedvezményekre, amelyeket az állam a kedvezményt nyújtó jogszabályból megismerhetően abból a célból állapít meg kifejezetten, hogy a gazdasági élet szereplői számára hosszú távra, eleve előre meghatározott időtartamra szóló garanciákat nyújtson. Nem érvényesül akkor, amikor példának okáért az Szja tv. meghatározott adóévben szerzett jövedelmekre kiterjedő hatállyal szabályoz adókedvezményt.
Ennek megfelelően nem találta alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság azt, hogy egyik adóévről a másikra a tőkeszámlán nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után előírt 0 százalékos adómértéket megváltoztatták (28/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1209, 1214.) és nem találta alkotmányellenesnek azt sem, ahogyan az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakba való befizetésnek az összevont adóalap adóját csökkentő százalékos mértékét változtatták meg (1046/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1392, 1395.) .
A kamatra vonatkozó korábbi szabályozással kapcsolatban nem merült fel olyan adat, amely szerint az adókedvezményt a törvényhozó az Szja tv.-ben az adóévtől eltérő, előre meghatározott, hosszabb időszakra biztosította volna. A vizsgált szabály változása ezért nem tekintető olyannak, amely már megszerzett, az adóévtől eltérő más időszakra a törvényben biztosított kedvezmény elvonását jelentené.
Ugyanakkor a jelen esetben a módosult adójogszabály nem egyik adóévről a másikra, hanem adóév közben, szeptember 1-jétől változtatja meg az Szja tv. 65. §-a szerinti kamat adózásnál való figyelembevételének szabályait.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatából következően ilyen esetben azt kell vizsgálni, hogy visszamenőleges hatályról van-e szó, illetve az adózónak az adóévre vonatkozóan időben tudomására jutott-e a szabályváltozás, felkészülésre elégséges idő állott-e rendelkezésére (1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 663, 677.) .
A törvény szerint a kamatra vonatkozó új rendelkezéseket a 2006. szeptember 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
A törvény azt is előírja, hogy a 2006. szeptember 1-jei hatálybalépése előtt megvásárolt értékpapírok, vagy e határidő előtt indított betétlekötések alapján számított kamatjövedelemre az új szabályozás nem alkalmazható, A törvény hatálybalépését megelőzően indult kamatperiódusra adómentesség vonatkozik, a 2006. augusztus 31-ig elhelyezett lakossági betétek az első kamatfizetéskor még mentesülnek a kamatadó alól. A 2006. augusztus 31-ig megszerzett befektetési jegyeken a visszaváltáskor elért árfolyamnyereséget sem terheli kamatadó.
Mindezek alapján visszaható hatályról nincs szó, és az is megállapítható, hogy az adózóknak időben tudomására jutott a jogszabályváltozás. Az Szja tv.-t módosító Tv.-t 2006. július 17-én hirdették ki és a vizsgált módosítás 2006. szeptember 1-jétől lépett hatályba, az új szabályok alkalmazására fenn kifejtettek szerint kerülhet sor. A változásra való felkészülésre elég idő állt rendelkezésre. Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel elutasította az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmét állító indítványt.
2. Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] is összefüggésben.
Megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] Rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti -hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.] Az Alkotmánybíróság ezeket a megállapításokat irányadónak tekintette a jelen ügy elbírálásánál is.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) tartalmaz rendelkezéseket az állampapírokra és a befektetési jegyekre vonatkozóan.
A Tpt. 5. § (1) bekezdése 5. pontja értelmében állampapír: a magyar vagy külföldi állam, az MNB, az Európai Központi Bank vagy az Európai Unió más tagállamának jegybankja által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír; a 14. pont szerint befektetési jegy: befektetési alap nevében (javára és terhére)- a Tpt.-ben meghatározott módon és alakszerűséggel - sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.
Az indítványozónak azzal az állításával kapcsolatban, hogy a szabályozás diszkriminatív jellegű, mert azonos időpontban, azonos feltételekkel befektetési jegyekben, illetve államkötvényekben elhelyezett összegekre eltérő szabályok vonatkoznak, azt lehet megállapítani, hogy az állampapírok és a befektetési jegyek közötti különbségtétel a kibocsátó eltérő voltán, illetve az állampapír hitelviszonyt megtestesítő jellegén alapul. Az ilyen különbségtételről nem állapítható meg, hogy az Alkotmány 70/A. §-át sértené.
3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek-a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás, fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal". (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]
A jelen esetben ez a vizsgált szabályozásról, a kamat adózás alá vonásáról az Szja tv. 65. §-a szerint, nem állapítható meg.
4. Nem sérti a kamatadóra vonatkozó rendelkezés az Alkotmány 13. §-át sem.
A 17/1999. (VI. 11.) AB határozat elemezte azt a kérdést, hogy az adók, illetékek fizetésének kötelezettsége nem sérti-e a tulajdonjog védelmének alkotmányos tételét. A határozat kimondta, hogy ha az adó, illeték vagy más közbefizetésre vonatkozó szabályozás megfelel az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt alkotmányos követelménynek, akkor az az Alkotmány 13. §-át sem érinti (ABH 1999, 131, 134.) . Az Alkotmány 70/I. §-a szerint viszont a közterhekhez minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyai szerint hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az államnak nagy a szabadsága az állampolgárok közcélú befizetéseinek meghatározásánál (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.; 961/B/1995. AB határozat, ABH 2000, 610, 611.) .
A kamat tőkejövedelem, jövedelem adóztatása az Alkotmány 70/I. §-ával összhangban van. Nem állapítható meg az sem a jelen esetben, hogy az adó 20 százalékos mértéke az Alkotmány 70/I. §-át sértő, aránytalanul nagy elvonást eredményezne az adóalanyoknál, az Szja tv. 65. §-a nem ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ával.
5. Az Szja tv. 65. §-a nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 14. §-a szerinti öröklés jogával és a 70/E. §-ban megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Szja tv. 65. §-át támadó indítványt elutasította.
6. Az Alkotmánybíróság elutasította a Tv. 223. § (13) bekezdése alkotmányellenességét állító indítványt is. Ez a szabály az Szja tv. módosított 65. §-a hatálybaléptetésével összefüggő egyes alkalmazási kérdésekről szól.
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy"[a]z Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. (...) Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után." (ABH 1992, 280, 281.)
Az Alkotmány 9. § (2) bekezdéséből, 70/A. §-ából, 70/E. §-ából vagy a 13. és 14. §-ból nem következik az, hogy a nyugdíjas magyar állampolgárok 2006. szeptember 1-jét megelőzően értékpapírokban elhelyezett megtakarításai, ezek hozamai, továbbá a tőke és a kamatok egyszeri
és folyamatos újrabefektetései ne lennének adóztathatók. A kamatadó vizsgált rendelkezései ezért nem ellentétesek az Alkotmány említett szabályaival.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2007. január 22.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
Az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró