82/D/1995. AB határozat
a földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-a és a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának átszállásával kapcsolatos eljárásról szóló 7/1987. (IX. 1.) IM rendelet alkotmányellenességének, valamint az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 30. § (1) bekezdés a) pontjával, továbbá a földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-át hatályon kívül helyező 1989. évi XIX. törvény 20. § (3) bekezdés és a földtörvény végrehajtásáról rendelkező 26/1987. (VII. 30.) MT rendeletet módosító 73/1989. (VII. 7.) MT rendelet 16. § (4) bekezdés utolsó fordulatával kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására illetőleg mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-a és a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának átszállásával kapcsolatos eljárásról szóló 7/1987. (IX. 1.) IM rendelet alkotmányellenességének megállapítására irányuló - alkotmányjogi panaszként előterjesztett - indítványt és a törvénymódosításra illetve annak kezdeményezésére irányuló kérelmet visszautasítja, az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 30. § (1) bekezdés a) pontjával, továbbá a földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-át hatályon kívül helyező 1989. évi XIX. törvény 20. § (3) bekezdés és a földtörvény végrehajtásáról rendelkező 26/1987. (VII. 30.) MT rendeletet módosító 73/1989. (VII. 7.) MT rendelet 16. § (4) bekezdés utolsó fordulatával kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt pedig elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó 1987. október 11-én elhagyta Magyarországot, és csak 1991. június 1-én tért vissza. Az illetékes közjegyző 1988-ban a földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-a alapján a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának átszállásával kapcsolatos eljárást szabályozó 7/1987. (IX. 1.) IM sz. rendelet alkalmazásával megállapította, hogy az indítványozó ingatlanvagyona arra a belföldi magánszemélyre szállt át, aki az indítványozó halála esetén törvényes öröklésre lett volna jogosult. E közjegyzői végzés alapján a tulajdonváltozást az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. Az indítványozó 1993-ban a bejegyzés törlése és saját tulajdonjogának visszaállítása iránt indított pert, keresetét azonban az eljárt bíróságok jogerősen elutasították. Nem járt eredménnyel az indítványozónak a jogerős ítélet felülvizsgálatára irányuló kérelme sem, mert a Legfelsőbb Bíróság is megerősítette, hogy a hatályos törvényi rendelkezések alapján lefolytatott közjegyzői eljárásban meghozott hatósági határozat jogszerűsége a kereset benyújtását megelőző időben sem volt vitatható, így az arra alapított tulajdonszerzés törlésére akkor sem kerülhet sor, ha a tulajdonszerzés alapját képező jogszabályokat az 1989. évi XIX. törvény 20. § (3) bekezdése - visszaható hatály nélkül - hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelmet elutasító ítélet kézhezvétele után terjesztette elő az indítványozó az alkotmányjogi panasznak nevezett indítványát, amelyben vitatta a tulajdonjogának elvesztését lehetővé tevő, már hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányosságát és a lefolyt perben való alkalmazhatóságát. Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 311.) úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. A 23/1995. (IV. 5.) AB határozat (ABK 1995. április, 156.) rámutatott arra, hogy ez a határidő számítása szempontjából azóta is következetesen érvényesített álláspont azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatnak, így a felülvizsgálat intézményének jogi szabályozását ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében sérelmezni. Ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap. Tekintettel arra, hogy az alkotmányjogi panasznak nevezett indítvány tárgya nem a felülvizsgálat intézményének jogi szabályozása, az mint alkotmányjogi panasz elkésett.
Ezenkívül állította azt is, hogy az 1989. évi XIX. törvény 20. § (3) bekezdésében és a 73/1989. (VII. 7.) MT rendelet 16. § (4) bekezdés utolsó fordulatában a jogalkotó a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján lezárt jogviszonyokra elmulasztotta az Alkotmánynak megfelelő szabályozást, ezért az 1989. évi XXXII. törvény a továbbiakban: Abtv.) 49. § alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte.
II.
A földről szóló 1987. évi I. törvény 39. §-a úgy rendelkezett, hogy a jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemély ingatlantulajdona - kérelemre -arra a belföldi magánszemélyre száll át, aki azt a törvényes öröklésre vonatkozó szabályok szerint a tulajdonos halála után örökölné. A kérelmet a jogellenesen külföldön tartózkodás kezdetétől számított egyéves határidő alatt lehetett előterjeszteni az illetékes közjegyzőnél. Ha a kérelmet nem vagy nem határidőben terjesztették elő, az ingatlant a földhivatal kártalanítás nélkül állami tulajdonba vette. Az eljárás részletes szabályait a 7/1987. (IX. 1.) IM rendelet tartalmazta.
Az 1987. évi I. törvény 39. §-át a törvény módosításáról szóló 1989. évi XIX. törvény 20. § (3) bekezdése, a 7/1987. (IX. 1.) IM rendeletet pedig a 73/1989. (VIII. 7.) MT rendelet 16. § (4) bekezdésének utolsó fordulata 1989. szeptember 1-i hatállyal hatályon kívül helyezte azzal, hogy a folyamatban levő eljárásokat meg kell szüntetni.
Az alkotmányjogi panaszként előterjesztett - tartalma szerint utólagos normakontrollra irányuló - indítványban kifogásolt, az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 30. § (1) bekezdés a) pontja jelenleg is hatályos rendelkezés, amely szerint "Keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész".
Tartalma szerint az indítványozó e vonatkozásban is jogalkotói mulasztást állít, és olyan szabályozást szorgalmaz, amely a tulajdonjog visszaállítására törvényi lehetőséget ad.
III.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat - jogi természetüknek megfelelően - egymástól elkülönítve, az elbírálásukra vonatkozó szabályok szerint vizsgálta.
1. Az Abtv. 49. § (1) bekezdés szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet felhívja feladatának teljesítésére.
E törvényi rendelkezésből és az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó illetve feladat- és hatáskörébe tartozó jogszabályalkotási kötelezettségének nem tett eleget, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő (245/B/1990. AB határozat, ABH 1992. 441.).
Ennek megfelelően a mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány csak akkor tekinthető megalapozottnak, ha a jogalkotó szervnek jogalkotási feladata volt, és ennek teljesítését elmulasztva alkotmányellenességet idézett elő. E feltételek ez ügyben nem állnak fenn. A korábbi rendelkezések visszaható hatály nélküli hatályon kívül helyezésekor a jogalkotó a jogbiztonság követelményeinek megfelelően és elégségesen rendelkezett. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tehát nem volt megállapítható, ezért az ennek megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
2. Az alkotmányjogi panaszként előterjesztett, tartalma szerint már hatályban nem levő jogszabályok utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvánnyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 48. § (1) bekezdés alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimentette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A tárgyi ügy szempontjából az alkotmányban biztosított jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint biztosított tulajdonhoz való jog. Ezen alapjoggal kapcsolatban az Alkotmánybíróság már a 21/1990. (X. 4.) AB határozatban (ABH 1990. 73-82.) is rámutatott arra, hogy az Alkotmány mind a köz-, mind a magántulajdont egyenjogúnak tekinti, és egyenlő védelemben részesíti. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdés nem jelenti a tulajdoni formák megkülönböztetését, hanem ellenkezőleg, a tulajdonnak bármely formától független védelmét fogalmazza meg. E védelmet jelenti az Alkotmány 13. § (1) bekezdése is.
A tulajdonhoz való jog szempontjából nem mellőzhető annak felidézése sem, amit az Alkotmánybíróság a múlt rendszerek joga és az új Alkotmány szerinti jogállam viszonyával kapcsolatban a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban (ABH 1992. 80-81.) kifejtett. Ennek lényege szerint a jogállam azáltal valósul meg, hogy az Alkotmány valóban és feltétlenül hatályosul. A jog számára a rendszerváltás azt jelenti, és jogi rendszerváltás kizárólag abban az értelemben lehetséges, hogy a jogállami Alkotmánnyal összhangba kell hozni, illetőleg összhangban kell tartani az egész jogrendszert.
Hangsúlyozta a határozat indokolásában az Alkotmánybíróság, hogy a rendszerváltás a legalitás alapján ment végbe. Érvényességét tekintve nincs különbség az "alkotmány előtti" és "utáni" jog között. Az elmúlt fél évszázad különböző rendszereinek legitimitása ebből a szempontból közömbös, illetve a jogszabály alkotmányossága tekintetében nem értelmezendő kategória. Keletkezési idejétől függetlenül minden hatályos jogszabálynak az új Alkotmánynak kell megfelelnie.
"A jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság - többek között - megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. Mint azt az Alkotmánybíróság a 10/1992. (II. 25.) AB határozatában kifejtette, a jogszabály alkotmányellenességének következményét elsősorban a jogbiztonságra figyelemmel kell levonni. Ez a követelmény vonatkozik az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezésének időpontjára, s még inkább az annak alapján keletkezett jogviszonyokra. Az egyes jogviszonyok és jogi tények ugyanis önállósulnak az alapulfekvő normától, és annak sorsát nem osztják szükségszerűen. Ellenkező esetben minden jogszabályváltozás a jogviszonyok tömegének felülvizsgálatával járna. A jogbiztonság elvéből főszabályként az következik, hogy lezárt jogviszonyokat sem jogszabállyal, sem jogszabály hatályon kívül helyezésével - származzék ez akár a jogalkotótól, akár az Alkotmánybíróságtól - nem lehet alkotmányosan megváltoztatni."
A jogellenesen külföldön tartózkodó magánszemélyek ingatlantulajdonának utódlására vonatkozó törvényi rendelkezés és az annak végrehajtásával kapcsolatos jogszabályi rendelkezések az akkori jogrendnek szabályosan megalkotott hatályos szabályai voltak. Valójában a korábbi - állam javára teljes tulajdonelvonást eredményező - szabályozás enyhítését jelentették. Az alkalmazásuk eredményeként létrejött új tulajdonviszonyok a hatályos Alkotmány védelme alatt állnak.
Az Abtv. 1. §-a értelmében az Alkotmánybíróság hatásköre csak a hatályos jogszabályok utólagos vizsgálatára terjed ki. Ezért az alkotmányos panasz utólagos normakontrollként az érdemben támadott 1987. évi I. tv. és kapcsolt jogszabályok vonatkozásában ugyancsak visszautasítandó.
3. Az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 30. § (1) bekezdés a) pontja jelenleg is hatályos jogszabály, alkotmányellenessége utólagos normakontroll keretében az indítvány érvei alapján sem áll fenn, hiszen az indítványozó éppen az ezen jogszabályban adott jogorvoslati lehetőséggel kívánt élni.
A jogszabálymódosításra illetve a módosítás kezdeményezésére irányuló kérelem teljesítése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 1995. október 4.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró