484/B/1999. AB végzés

a Büntető Törvénykönyvről szóló indítvány tárgyában

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenessége utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 252. §-ával összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz tekintetében az eljárást megszünteti.

2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 250-255. §-ai, a 256. § (3) bekezdése, a 258/A. § 2. pontja és a 258/B.-258/E. §-ai alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

Az ügyfelei nevében eljáró jogi képviselő (a továbbiakban: indítványozó) több beadványban kezdeményezte a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Btk.) a vesztegetést bűncselekménnyé nyilvánító rendelkezései alkotmányossági vizsgálatát.

1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszként benyújtott első beadványában a Btk. 252. §-a alkotmányellenessége megállapítását és ex tunc hatállyal történő megsemmisítését kérte.

Részletesen kifejtett álláspontja szerint a vesztegetés Btk.-beli szabályozása több okból alkotmányellenes. Egyrészt, mert az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezés "nem veszi figyelembe a bűncselekményi tényállás által védett jogi tárgy többszöri változását a különböző politikai rendszerekben". "[N]em határozza meg pontosan kit kell érteni tettes alatt, ... [és] a ... számításba jöhető tettesei között meg nem engedett módon diszkriminál". Maga a tényállás is "határozatlan és többfajta értelmezésre ad lehetőséget", különös tekintettel a "jelzős szerkezet nélküli" előny és az "egyetértés"-ben megnyilvánuló elkövetési magatartás fogalmainak tisztázatlanságára, illetve az aktív és a passzív elkövetési formák közötti inkoherenciára. "A panaszolt norma a szükségesség, az arányosság és a végső soron igénybe vettség elveit szembeszökő módon sérti", így ellentétes "az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált demokratikus jogállamiság alkotmányos alapelvével". Az indítványozó állítása szerint "a panaszolt normában meghatározott magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása és büntetéssel fenyegetése nem alkotmányos indokon alapult, ezért ... az Alkotmány 8. §-ának (1) és (2) bekezdését sérti", továbbá ellentétes "az Alkotmány 60. §-ának (1) bekezdésében deklarált gondolatszabadság alkotmányos alapjogá"-val. Az indítványozó úgyvélte, hogy a "panaszolt norma hatályban tartásával és a vesztegetés újabb bűncselekményi tényállásainak megalkotásával a jogalkotó meg nem engedett módon diszkriminál a norma lehetséges tettesei között, ami sérti az Alkotmány 70/A. §"-át.

Az Alkotmánybíróság az indítványban felvetett kérdések tárgyában megkérte az igazságügy-miniszter véleményét.

Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában hozott, a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartó Bfv. X. 16/1999/6. számú végzésével összefüggésben, a másodfokú határozat meghozatalát követő több mint egy év elteltével terjesztette elő. Már ebben a beadványban is jelezte, hogy ha az Alkotmánybíróság nem ért egyet azzal, hogy "a felülvizsgálati eljárásban hozott végzés alapot ad ... alkotmányjogi panasz előterjesztésére", akkor a panasz elbírálását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-ának b) pontja alapján "a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata körében" kéri elbírálni.

Az indítványozó az igazságügy-miniszter válaszát követően benyújtott beadványában - az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozatban (ABH 1998, 306, 309.) megfogalmazott álláspontjára utalással, miszerint a rendkívüli jogorvoslatoknak (perújítás, felülvizsgálati kérelem stb.) az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidőt meghosszabbító hatálya nincs - a "panaszolt norma utólagos vizsgálatát" kérte azzal, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezés "alkalmazhatóságát az Abtv. 43. §-ának (4) bekezdése alapján a büntetőeljárás 1994. november 15-i megindulására visszaható hatállyal zárja ki".

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § d) pontja (ABH 2003, 2065.) alapján a visszavont alkotmányjogi panasz tekintetében az eljárását megszüntette.

2. Az indítványozó később, egy újabb beadványában a Btk. 250-255. §-ai, a 256. § (3) bekezdése, a 258/A. § 2. pontja és a 258/B.-258/E. §-ai alkotmányellenessége utólagos megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

A Btk. 252. §-a alkotmányellenessége kapcsán korábban kifejtett érvelését fenntartva az indítványozó a további megjelölt rendelkezések alkotmányellenességét abban látta, hogy a "panaszolt normák határozatlanok, többértelműek, meg nem engedhető önkényes, kiterjesztő értelmezésekre adnak lehetőséget, ... azok hatása ... előre nem látható és ki nem számítható, ami a jogbiztonságot sérti" és az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésének sérelmét is jelenti. Ismét hangsúlyozta a "jelzős szerkezet nélküli" előny fogalomnak a kétértelműségét. Az indítványozó szerint az Alkotmány 57. § (4) bekezdését sérti az, hogy "a panaszolt normák olyan jogértelmezésre kínálnak lehetőséget, amelynek alapján ... bűnösnek lehet nyilvánítani, és büntetéssel lehet sújtani olyan cselekmény miatt, amely sem a magyar, sem a nemzetközi jog szerint nem bűncselekmény". Az "Alkotmány 60. §-ának (1) bekezdésében deklarált gondolatszabadsághoz, illetve a 61. § (1) bekezdésében foglalt szabad véleménynyilvánításhoz fűződő alkotmányos alapjogot sérti" az "előny elfogadójával egyetért" elkövetési magatartás. "A panaszolt normák jogegyenlőtlenséget [is] eredményeznek, ami az Alkotmány 70/A. §-ának (2) bekezdésében foglalt alkotmányos alapjog sérelmével jár".

Az indítványozó az Alkotmány megsértésén kívül az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény megsértését is állította.

Az indítványok benyújtását követően a Btk. támadott rendelkezéseit 2002. április 1-jei hatállyal a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény, majd 2003. március 31-ei hatállyal a büntető jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2003. évi II. törvény módosította. A módosítás érintette a személyi kört, az elkövetési magatartásokat és a büntetési tételeket is. Az indítványban felvetett kérdések tekintetében például a vesztegetés törvényi tényállásai kiegészültek az előny minősítését meghatározó " jogtalan" jelzővel és a jogalkotó az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokhoz igazította a szervezetek körét. Pontosította és kiegészítette az elkövetési magatartásokat, többek között a gazdálkodó szervezet érdekében elkövetett aktív hivatali vesztegetés eseteiben a szervezet vezetőjének, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagjának vagy dolgozójának büntetőjogi felelőssége szabályozásával. Új tényállás a hivatalos személyek számára előírt feljelentési kötelezettség elmulasztása. Ugyancsak új, büntethetőséget megszüntető ok mind az aktív, mind a passzív elkövető számára a cselekmény felfedése. A vesztegetés büntetési tételei emelkedtek.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy utólagos normakontroll keretében a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja, hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Az új rendelkezés tekintetében viszont az Alkotmánybíróság kizárólag akkor folytatja az eljárást, ha az indítványban megjelölt jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben azonos módon szabályozza a tárgyául szolgáló életviszonyokat (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.).

Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az - indítványozó halála miatt megbízott - új jogi képviselőt, hogy a megváltozott jogi helyzetre tekintettel nyilatkozzon az indítványról. A jogi képviselő az új rendelkezések alkotmányellenességéről csupán úgy nyilatkozott, hogy a módosítások a "tényállások gondolatbűnt büntetni rendelő, valamint alkotmányos büntetőjogilag nem indokolható belső aránytalanságot mutató és ezért diszkriminatív, továbbá koncepcionálisan és már az elsődleges (grammatikai) jogértelmezés szintjén is alkotmányellenes határozatlanságot hordozó jellegén nem változtattak" ezért mind az alkotmányjogi panaszt, mind az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatára irányuló indítványt "változatlan indokolással" fenntartja.

Mivel az Alkotmánybíróság az indítványozó által már korábban visszavont alkotmányjogi panasz tekintetében az eljárást - a fentiek szerint - megszüntette, a vizsgálatot kizárólag az utólagos normakontroll keretében kezdte meg. Az Alkotmánybíróság megállapította: ez az indítvány az időközben bekövetkezett módosításokra tekintettel érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti [472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 654/H/1999. AB végzés, ABH 2001, 1645.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.; 8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 144, 177.]. A jelen ügyben a jogi képviselő nem jelölte meg, hogy a támadott rendelkezések - a módosításukat követően - az Alkotmány melyik rendelkezését és milyen okból sértik. Az Alkotmánybíróság ezért az érdemi elbírálásra alkalmatlan indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja (ABH 2003, 2065.) alapján visszautasította [vö. 414/B/1995. AB végzés, ABH 2002, 1605, 1606.; 822/B/2003. AB végzés, ABH 2003, 1924, 1926-1927.; 60/B/2004. AB végzés, ABH 2004, 2124, 2125.].

Budapest, 2006. december 5.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró