435/B/2008. AB határozat

a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló 348/2006. (XII. 23.) Korm. rendel et (a továbbiakban: Kr.) 4. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítását kérte és - kiegészítő indítványában - annak visszamenőleges hatályú megsemmisítését. A támadott jogszabály értelmében az a magyar természetes személy, aki külföldön jogszerűen megszerzi valamely védett állatfaj egyedének trófeáját (származékát), annak tartására Magyarországon akkor kaphat tartási engedélyt, ha a tevékenysége közérdeket szolgál. Az indítványozó szerint a sérelmezett rendelkezés súlyosan korlátozza a magánszemélyek tulajdonhoz való jogát [Alkotmány 13. § (1) bekezdés], mert megítélése szerint "a [külföldön] jogszerűen szerzett és birtokolt (...) védett egyed származékának sem a megszerzése, sem a birtoklása nem sérti (...) a közérdeket sem a megszerzés országában, sem pedig Magyarországon". Érvelése szerint azért is alkotmányellenes a támadott jogi rendelkezés, mert "elvből kizárja a magántulajdon köréből [egy bizonyos] érték oltalmát", azaz állami monopóliumot alapít rá, amivel sérti a köz- és magántulajdon egyenjogúságát [Alkotmány 9. § (1) bekezdés].

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

2. A Kr. támadott rendelkezése:

"4. § (2) Védelemben részesülő állatfaj egyedének a tartása, hasznosítása, illetve bemutatása a (3) bekezdésben foglalt kivétellel természetes személy részére akkor engedélyezhető, ha

a) tevékenysége közérdeket szolgál;

(...)"

III.

Az indítvány megalapozatlan.

Az indítványozó állítása szerint a tulajdonhoz fűződő jogát sérti az a szabály, amely szerint az eljáró hatóság megtagadhatja a védelemben részesülő állatfaj egyedére vonatkozó tartási engedély kiadását, ha az azt kérelmező ügyfél nem tudja igazolni, hogy tevékenysége közérdeket szolgál. A Kr. 18. § a) pontja szerint a védelemben részesülő állatfaj egyedének tartását, hasznosítását, bemutatását engedélyező határozatban többek között rendelkezni kell az állatfaj egyedének tulajdonjogi viszonyairól is. Az pedig, hogy a Kr. támadott szabályát a védett egyed származékára is alkalmazni kell, a Kr. 4. § (4) bekezdéséből is következik, amely felsorolja azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek nem vonatkoznak a védett egyed származékára és azok között a támadott szabály nem szerepel.

Az Alkotmánybíróság már számos, korábbi határozatában foglalkozott a tulajdonhoz való jog alkotmányos tartalmával. A tulajdonjog alkotmányosan védett tartalmára és az alkotmányi védelem körére vonatkozó értelmezést az Alkotmánybíróság több határozaton keresztül, több lépcsőben alakította ki. [pl.: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22.; 17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104.; 731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801.; 1256/H/1996. AB határozat, ABH 1996, 789.] A tulajdonhoz való jognak, mint alapvető jognak a - lényegét nem érintő - korlátozására az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése szerint törvényben kerülhet sor, feltéve, hogy a korlátozás másik jog védelme vagy érvényesülése, vagy alkotmányos célok érdekében szükséges, és a korlátozással elérni kívánt cél fontossága arányban áll az alapjognak a korlátozással okozott sérelmével [2/1990. (II. 18.) AB határozat, ABH 1990, 18, 20. ; 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25-26.]. Az alapvető jogok korlátozására a 8. § (2) bekezdésén alapuló elvek mellett figyelembe kell venni a tulajdonhoz való jognak az Alkotmány 13. §-ából származó sajátosságait is. Az Alkotmány 13. §-a a tulajdonhoz való jogot az állammal szemben biztosítja, s azt, mint alapjogot - az értékgarancia követelményével, illetőleg a "közérdekű" korlátozás arányosságának ismérvével - az állammal szemben védi. A tulajdonhoz való jogot az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság alapvető jognak minősítette, azzal, hogy az alkotmányi "tulajdonvédelem köre és módja (...) nem azonosíthat ó az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával." [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380-82.]

Jelen ügyre nézve az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kr. a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény egyes szabályainak végrehajtása tárgyában született, és a szabályozási megoldásai a törvénynek megfelelően biztosítják a védett egyedek védelmét a magyar áll am - a nemzetközi egyezményekből (pl. a 2003. évi XXXII. törvénnyel kihirdetett, a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló Egyezmény, az ún. CITES-egyezmény) és a közösségi jogból [pl. a Bizottság 865/2006/EK rendelete (2006. május 4.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rész le tes szabályok megállapításáról] eredő kötelezettsé-geinek végrehajtása érdekében.

A CITES-egyezmény lényege és alapfilozófiája, hogy a védett állatok és növényfajok határokon átnyúló kereskedelmétől eltántorítson és az illegális kereskedelmet pedig szankcionálja. Amikor a Kormány a behozatalt tulajdonképpen szűk keretek között megadható engedélyhez köti, de a Kr. 4. § (3) bekezdése [amelyre a 4. § (2) bekezdése is utal] a természetes személyt a fokozottan védett (tkp. a

CITES-egyezmény I. függeléke szerinti listán szereplő) állatfajok tartásából kizárja, akkor él azzal a lehetőséggel, amit a CITES-egyezmény XIV. cikk 1. §-a. és b. pontjai rögzítenek, amelyek elismerik az államok jogát, hogy a CITES-egyezményben foglaltaknál szigorúbb, akár a teljes tiltást is kimondó szabályokat hozzanak.

Mindezeket figyelembe véve, a vizsgált szabályról nem állapítható meg, hogy a tulajdonhoz jutás elvi lehetőségét szélsőségesen korlátozná, ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 13. § (1) bekezdésének sérelmét állító indítványt elutasította.

Az indítványozó állításával ellentétben a támadott jogszabály nem zárja ki, nem lehetetleníti el a származékra a magántulajdon létét, csak feltételekhez köti azt, ezért a további vizsgálatot mellőzve az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 9. § (1) bekezdése vonatkozásában is elutasította.

Budapest, 2011. november 29.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró