31999R1804[1]
A Tanács 1804/1999/EK rendelete (1999. július 19.) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 2092/91/EGK rendeletnek az állattenyésztésre történő kiterjesztését célzó kiegészítéséről
A Tanács 1804/1999/EK rendelete
(1999. július 19.)
a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 2092/91/EGK rendeletnek az állattenyésztésre történő kiterjesztését célzó kiegészítéséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára [1],
tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],
mivel:
(1) a 2092/91/EGK rendelet [4] úgy rendelkezik, hogy a Bizottságnak 1995. június 30-a előtt javaslatot kell előterjesztenie az ökológiai állattartásnak, valamint a feldolgozatlan állati termékek és az állati eredetű összetevőket tartalmazó, emberi fogyasztásra szánt termékek ökológiai termelésének az alapelvei és az ilyen állattartásra, illetve termelésre vonatkozó különleges ellenőrzési intézkedések tekintetében;
(2) az ökológiai termelés keretében előállított mezőgazdasági termékek iránti kereslet nő és a fogyasztók érdeklődése az ilyen termékek iránt egyre fokozódik;
(3) az állattenyésztés lehetővé teszi, hogy az említett termékek skálája bővüljön, és lehetővé teszi az ökológiai termelést folytató mezőgazdasági üzemekben kiegészítő tevékenységek kialakítását, amelyek a bevétel jelentős részét adják;
(4) ez a rendelet a legfontosabb állatfajok tekintetében harmonizálja a termelésre, címkézésre és ellenőrzésre vonatkozó szabályokat; a vízben élő fajok kivételével azon fajok tekintetében, amelyekre vonatkozóan ez a rendelet nem tartalmaz termelési szabályokat, helyénvaló a fogyasztóvédelem céljából legalább a címkézési követelményeket és az ellenőrzési rendszert harmonizálni; az akvakultúra-termékek tekintetében a lehető leghamarabb ki kell dolgozni ilyen szabályokat;
(5) ezen túlmenően, az állattenyésztés az ökológiai termelést folytató mezőgazdasági üzemek mezőgazdasági termelésének alapvető része, amennyiben ez biztosítja a megművelt föld számára szükséges szerves anyagot és tápanyagokat, és ennek megfelelően hozzájárul a talajjavításhoz és a fenntartható mezőgazdaság fejlődéséhez;
(6) a környezet - különösen az olyan természeti erőforrások, mint a talaj és a víz - szennyezésének elkerülése céljából, az ökológiai állattartásnak elvben biztosítania kell a szoros kapcsolatot az ilyen termelés és a föld között, biztosítania kell a megfelelő vetésforgó-rendszereket és az állatoknak az ugyanazon mezőgazdasági üzemben ökológiai termelés keretében termelt növényi termékekkel való takarmányozását;
(7) a víz nitrogénvegyületekkel való szennyeződésének megakadályozása érdekében, az ökológiai állattartást folytató gazdaságoknak megfelelő tárolókapacitással, valamint a szilárd és folyékony állati ürülék elhelyezésére vonatkozó tervekkel kell rendelkezniük;
(8) az ökológiai termelés szabályai szerint végzett legeltetéses állattartás olyan tevékenység, amely különösen szolgálja a művelés alól kivett területek fenntartását és hasznosítását;
(9) ösztönözni kell a biológiai sokféleséget és a fajták kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy mennyire tudnak a helyi körülményekhez alkalmazkodni;
(10) a géntechnológiával módosított szervezetek (GMSZ-k) és az ezekből származó termékek nem egyeztethetők össze az ökológiai termelési módszerrel; a fogyasztók ökológiai termelés iránti bizalmának megőrzése érdekében, géntechnológiával módosított szervezetek, ezek részei és ezekből nyert termékek nem használhatók fel olyan termékekben, amelyek ökológiai termelési módszerrel történt előállításra utaló címkével vannak ellátva;
(11) a fogyasztók számára garanciát kell nyújtani arra vonatkozóan, hogy a termékek előállítása e rendeletnek megfelelően történt; amennyire technikailag lehetséges, ennek az állati termékek nyomon követhetőségén kell alapulnia;
(12) az állatokat az ökológiai termelés szabályaival összhangban termesztett fűfélékkel és takarmánnyal kell takarmányozni;
(13) a jelenlegi körülmények között az állattenyésztőknek nehézséget okozhat az ökológiai termelési módszerrel tartott állatok takarmányellátásának biztosítása és ezért átmenetileg engedélyezni kell a nem ökológiai módszerrel termelt takarmányok korlátozott számának korlátozott mennyiségben történő felhasználását;
(14) továbbá, az állatok alapvető tápanyagszükségletének biztosítása érdekében - kellően meghatározott körülmények között - bizonyos ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok alkalmazására is szükség lehet;
(15) az állategészségügynek alapvetően a megelőzésen kell alapulnia, olyan intézkedések révén, mint a fajták és törzsek megfelelő kiválasztása, a kiegyensúlyozott, kiváló minőségű étrend és a megfelelő környezet biztosítása, különösen az állománysűrűség, az állattartás helye és a tartási mód vonatkozásában;
(16) a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények megelőzési céllal történő használata nem megengedett a biogazdálkodásban;
(17) ha azonban az állat megbetegszik vagy megsérül, azonnal kezelni kell, előnyben részesítve a fitoterápiás vagy a homeopátiás állatgyógyászati készítményeket és a feltétlenül szükséges minimumra korlátozva a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények használatát; az ökológiai termelés integritásának a fogyasztók számára történő garantálása érdekében lehetőséget kell biztosítani olyan korlátozó intézkedések megtételére, mint például a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények alkalmazását követő élelmezés-egészségügyi várakozási idő kétszeresre emelése;
(18) a legtöbb esetben az állatok számára biztosítani kell a szabadtéri kifutókhoz vagy legelőhöz való hozzáférést, amennyiben az időjárási viszonyok lehetővé teszik, és az ilyen szabadtéri kifutóknak elvben valamely megfelelő vetésforgó-rendszerbe kell tartozniuk;
(19) az állattartó helynek minden állatfaj esetében ki kell elégítenie az érintett állatok igényeit a szellőzés, a fény, a tér és a kényelem tekintetében, továbbá ennek megfelelően kellő nagyságú helyet kell biztosítani ahhoz, hogy minden egyes állat a mozgásigényét kielégíthesse és az állatok természetes társas viselkedése kifejlődhessen;
(20) az olyan szisztematikus műveleteket, amelyek az állatoknak az állattartás, a mozgatás, a szállítás vagy a vágás során stresszt, sérülést, betegséget vagy szenvedést okoznak, a minimumra kell csökkenteni; azonban meghatározott beavatkozások, amelyek bizonyos típusú termeléshez szükségszerűen hozzátartoznak, megengedhetők; bizonyos növekedésserkentő, illetve a reprodukciós ciklus módosítására szolgáló anyagok használata nem egyeztethető össze a biogazdálkodás elveivel;
(21) a méhészet különleges jellemzői különös rendelkezéseket igényelnek, különösen annak biztosítása érdekében, hogy megfelelő minőségű pollen- és nektárforrások megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre;
(22) az ökológiai állattartás keretében nevelt állatokból készült termékek értékesítésével foglalkozó valamennyi gazdasági szereplőt rendszeres és egységes ellenőrzésnek kell alávetni; nyilvántartást kell vezetni és naprakészen tartani az állatok mezőgazdasági üzembe szállításáról és onnan való elszállításáról, valamint az állatokon végzett minden kezelésről; a mezőgazdasági üzemben biztosítani kell az e nyilvántartásba való betekintés lehetőségét;
(23) a mezőgazdasági és éghajlati viszonyokban fennálló regionális különbségek miatt bizonyos átmeneti időszakra van szükség egyes gyakorlatok vonatkozásában, valamint az állattartó épületek és létesítmények jellemzői vonatkozásában;
(24) az ökológiai állattartás terén kialakult tagállami gyakorlatok jelenlegi sokfélesége szükségessé teszi, hogy a tagállamok szigorúbb szabályokat alkalmazhassanak a területükön tenyésztett állatokra és előállított állati termékekre;
(25) a címkén, a reklámanyagokban, illetve a kereskedelmi okmányokban szereplő azon jelöléseket, amelyeket a fogyasztó az ökológiai termelési módszerre való utalásnak tekint, a 2092/91/EGK rendelet azokra a termékekre tartja fenn, amelyeket ugyanazon rendeletnek megfelelően állítottak elő;
(26) bizonyos jelöléseket a fogyasztó általában az ökológiai termelési módszerre történő utalásnak tekint;
(27) azonban átmeneti időszakot kell biztosítani annak érdekében, hogy a védjegyjogosultak termelésüket a biogazdálkodás követelményeihez igazíthassák, azzal a feltétellel, hogy az ilyen átmeneti időszak csak azokra a fent említett jelöléseket viselő védjegyekre vonatkozhat, amelyek tekintetében a bejegyzési kérelem benyújtása a 2092/91/EGK rendelet kihirdetését megelőzően történt, és azzal a feltétellel, hogy a fogyasztót megfelelően tájékoztatják arról a tényről, hogy a termékeket nem az ökológiai termelési módszer szerint állították elő,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 2092/91/EGK rendelet a következőképpen módosul:
1. Az 1. cikk helyébe a következő lép:
"1. cikk
(1) Ez a rendelet a következő termékekre vonatkozik, amennyiben azok az ökológiai termelési módszerre utaló jelöléssel vannak ellátva, vagy a cél az, hogy ilyen jelöléssel legyenek ellátva:
a) feldolgozatlan mezőgazdasági növényi termékek; továbbá haszonállatok és feldolgozatlan állati termékek annyiban, amennyiben ezekre vonatkozóan az előállítás elveit és a sajátos ellenőrzési szabályokat az I. és a III. melléklet tartalmazza;
b) emberi fogyasztásra szánt, alapvetően egy vagy több növényi és/vagy állati eredetű összetevőből álló, feldolgozott mezőgazdasági növényi és állati termékek;
c) az a) albekezdés hatálya alá nem tartozó takarmányok, összetett takarmányok és takarmány-alapanyagok, a (3) bekezdésben említett rendelet hatálybalépésétől kezdve.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben egyes állatfajokra vonatkozóan az I. melléklet nem tartalmaz részletes előállítási szabályokat, az 5. cikkben a címkézésre előírt szabályokat, valamint a 8. és a 9. cikkben az ellenőrzésre előírt szabályokat kell alkalmazni ezekre a fajokra és az ezekből készült termékekre, az akvakultúra és az akvakultúra-termékek kivételével. A részletes előállítási szabályok bevezetéséig a nemzeti szabályokat, illetve ezek hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert egyéni szabványokat kell alkalmazni.
(3) A Bizottság legkésőbb 2001. augusztus 24-ig - a 14. cikkben foglalt eljárásnak megfelelően - az (1) bekezdés c) pontjában említett termékekre vonatkozó, az ökológiai termelési módszert érintő címkézési követelményekről, valamint ellenőrzési követelményekről és elővigyázatossági intézkedésekről szóló rendelettervezetet készít.
Az (1) bekezdés c) pontjában említett termékekre vonatkozó, az első albekezdésben említett rendelet elfogadásáig a közösségi joggal összhangban lévő nemzeti szabályokat, illetve ezek hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert egyéni szabványokat kell alkalmazni.";
2. A 2. cikk helyébe a következő lép:
"2. cikk
spanyol nyelven : ecológico,
dán nyelven : økologisk,
német nyelven : ökologisch, biologisch,
görög nyelven : βιολογικό,
angol nyelven : organic,
francia nyelven : biologique,
olasz nyelven : biologico,
holland nyelven : biologisch,
portugál nyelven : biológico,
finn nyelven : luonnonmukainen,
svéd nyelven : ekologisk.";
3. A 3. cikk helyébe az alábbi lép:
"3. cikk
Ezt a rendeletet az 1. cikkben meghatározott termékekre vonatkozó, az előállítást, a feldolgozást, a forgalmazást, a címkézést és az ellenőrzést szabályozó egyéb közösségi rendelkezések és a közösségi joggal összhangban lévő nemzeti rendelkezések, köztük az élelmiszerekkel és takarmányozással kapcsolatos jogszabályok sérelme nélkül kell alkalmazni.";
4. A 4. cikk (3) bekezdésében a "feldolgozás" meghatározásának a helyébe a következő lép:
"feldolgozás" : a mezőgazdasági termékek tartósítására és/vagy feldolgozására irányuló műveletek (beleértve állati termékek esetében a levágást és a darabolást is), valamint a friss, tartósított és/vagy feldolgozott termékek csomagolására és/vagy címkézésének az ökológiai termelési módszer feltüntetése tekintetében történő módosítására irányuló műveletek;"
5. A 4. cikk a következő fogalom-meghatározásokkal egészül ki:
"állattenyésztés" szárazföldi háziállatok vagy háziasított állatok (köztük rovarok), valamint az édes vagy sós vízben, illetve brakkvízben tenyésztett, vízben élő fajok előállítása. A vadon élő állatok vadászatából vagy halászatából származó termékek nem tekinthetők ökológiai termelésből származónak;
"géntechnológiával módosított szervezet (GMSZ)" a géntechnológiával módosított szervezeteknek a környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 1990. április 23-i 90/220/EGK tanácsi irányelv [5] 2. cikkében meghatározott valamennyi szervezet;
"GMSZ-származék" minden olyan anyag, amelyet vagy GMSZ-kból állítanak elő vagy GMSZ-k termelnek, de amely nem tartalmaz GMSZ-kat;
"GMSZ-k és GMSZ-származékok használata" ezek felhasználása élelmiszerként, élelmiszer-összetevőként (beleértve az adalék- és aromaanyagokat), technológiai segédanyagként (beleértve az extraháló oldószereket), takarmányként, összetett takarmányként, takarmány-alapanyagként, takarmány-adalékanyagként, takarmány-előállítás segédanyagaként, takarmányozási célra felhasznált bizonyos termékként (a 82/471/EGK irányelv szerint) [6], növényvédő szerként, állatgyógyászati készítményként, trágyaként, talajjavító anyagként, vetőmagként, vegetatív szaporítóanyagként és haszonállatként;
"állatgyógyászati készítmény" a törzskönyvezett gyógyszerkészítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló, 1965. január 26-i 65/65/EGK tanácsi irányelv [7] 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott termék;
"homeopátiás állatgyógyászati készítmény" az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló 81/851/EGK irányelv hatályának kiterjesztéséről, és a homeopátiás állatgyógyászati készítményekre vonatkozó kiegészítő rendelkezések megállapításáról szóló, 1992. szeptember 22-i 92/74/EGK tanácsi irányelv [8] 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott termék;
"takarmány" az összetett takarmány forgalmazásáról szóló, 1979. április 2-i 79/373/EGK tanácsi irányelv [9] 2. cikkének a) pontjában meghatározott termék;
"takarmány-alapanyag" a takarmány-alapanyagok forgalmáról, a 70/524/EGK, a 74/63/EGK, a 82/471/EGK és a 93/74/EGK irányelv módosításáról, valamint a 77/101/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 1996. április 29-i 96/25/EK tanácsi irányelv [10] 2. cikkének a) pontjában meghatározott termék;
"összetett takarmány" a 79/373/EGK irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott termék;
"takarmány-adalékanyag" a takarmány-adalékanyagokról szóló, 1970. november 23-i 70/524/EGK tanácsi irányelv [11] 2. cikkének a) pontjában meghatározott termék;
"takarmányozási célra felhasznált egyes termékek" a takarmányozási célra felhasznált egyes termékekről szóló, 1982. június 30-i 82/471/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozó, takarmányozási célra használt termékek;
"ökológiai termelőegység/ökológiai termelést folytató mezőgazdasági üzem/ökológiai állattartó gazdaság" az e rendelet szabályainak megfelelő termelőegység, mezőgazdasági üzem, illetve állattartó gazdaság;
"ökológiai termelés keretében előállított takarmány/takarmány-alapanyag" a 6. cikkben megállapított termelési szabályok szerint előállított takarmány/takarmány-alapanyag;
"átállás folyamán előállított takarmány/takarmány-alapanyag" olyan takarmány/takarmány-alapanyag, amely megfelel a 6. cikkben megállapított termelési szabályoknak, kivéve az átállási időszakot, amelynek folyamán ezek a szabályok a betakarítást megelőző legalább egy éven keresztül alkalmazandók;
"hagyományos takarmány/takarmány-alapanyag" a (23) és a (24) bekezdésben említett kategóriákba nem tartozó takarmány/takarmány-alapanyag."
6. Az 5. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
"h) a terméket géntechnológiával módosított szervezet és/vagy ilyen szervezetből származó termékek felhasználása nélkül állították elő.";
7. Az 5. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
"(3a) Az (1)-(3) bekezdéstől eltérve, a 2. cikkben említett jelöléssel ellátott védjegyek 2006. július 1-jéig azon termékek címkéin és reklámanyagaiban, amelyek nem felelnek meg e rendelet előírásainak, továbbra is használhatók, feltéve hogy:
- a védjegy lajstromozását 1991. július 22-e előtt - illetve Finnországban, Ausztriában és Svédországban 1995. január 1-jét megelőzően - kérelmezték, és az összhangban van a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelvvel [12], valamint
- a védjegyet annak a világos, szembetűnő és könnyen olvasható jelölésével reprodukálják, hogy a terméket nem az e rendeletben előírt ökológiai előállítási módszernek megfelelően állították elő.";
8. Az 5. cikk (5) bekezdése a következőképpen kezdődik:
"(5) Az (1) vagy a (3) bekezdésnek megfelelően címkézett vagy reklámozott növényi termékek elláthatók az ökológiai előállítási módszerre történő áttérésre utaló jelöléssel, azzal a feltétellel, hogy:";
9. Az 5. cikk (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő lép:
"d) a termék csak egy mezőgazdasági eredetű növényi összetevőt tartalmaz.";
10. Az 5. cikk (5) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
"f) a termék géntechnológiával módosított szervezet és/vagy ilyen szervezetből származó termék felhasználása nélkül készült.";
11. Az 5. cikk (5a) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
"i) a termék géntechnológiával módosított szervezet és/vagy ilyen szervezetből származó termék felhasználása nélkül készült.";
12. Az 5. cikk (10) bekezdése helyébe a következő lép:
"(10) Az 1. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett termékben nem lehet egyszerre jelen a 6. cikkben megállapított szabályok szerint előállított összetevő és a nem az említett szabályok szerint előállított ugyanazon összetevő.";
13. A 6. cikk (1) bekezdése helyébe a következő lép:
"(1) Az ökológiai termelési módszer szerint az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett - a vetőmagoktól és vegetatív szaporítóanyagoktól eltérő - termékek előállítása során:
a) legalább az I. mellékletben foglalt követelményeket, továbbá szükség szerint az azokra vonatkozó részletes szabályokat be kell tartani;
b) csak az I. mellékletben említett vagy a II. mellékletben felsorolt anyagokból álló termékek használhatók fel növényvédő szerként, trágyaként, talajjavító anyagként, takarmányként, takarmány-alapanyagként, összetett takarmányként, takarmány-adalékanyagként, a 82/471/EGK irányelv alapján takarmányozási célra felhasznált termékként, állatok tartására szolgáló épületek és létesítmények tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló termékként, az állattartó épületekben és létesítményekben használatos, kártevők és betegségek elleni szerként, illetve bármely egyéb célra, amennyiben azt a II. melléklet bizonyos termékek vonatkozásában meghatározza. Ezek kizárólag az I. és a II. mellékletben megállapított sajátos feltételek mellett használhatók, továbbá annyiban, amennyiben megfelelő használatuk az érintett tagállamok általános mezőgazdaságában a vonatkozó közösségi rendelkezéseknek vagy a közösségi joggal összhangban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően engedélyezett;
c) csak a (2) bekezdésben említett ökológiai termelési módszerrel előállított vetőmag vagy vegetatív szaporítóanyag felhasználására kerül sor;
d) géntechnológiával módosított szervezetek és/vagy az ilyen szervezetekből származó termékek használata tilos, kivéve az állatgyógyászati készítményeket.";
14. A 6. cikk (2) bekezdése helyébe a következő lép:
"(2) Az ökológiai termelési módszer a vetőmag és a vegetatív szaporítóanyag esetében azt jelenti, hogy a vetőmagok esetében az anyanövény, illetve a vegetatív szaporítóanyagok esetében a szülőnövény(ek) előállítása:
a) géntechnológiával módosított szervezet és/vagy ilyen szervezetből származó termék felhasználása nélkül, valamint
b) legalább egy generáción keresztül, illetve évelő növények esetén két vegetációs időszakon keresztül, az (1) bekezdés a) és b) pontjának megfelelően történt.";
15. A 6. cikk (3) bekezdésének a) és b) pontjában, "2000. december 31-én", illetve "2000. december 31-e" helyébe "2003. december 31-én", illetve "2003. december 31-e" lép;
16. A 6. cikk (4) bekezdésében "1999. december 31-ig" helyébe "2002. december 31-ig" lép;
17. A 7. cikk (1) bekezdésének bevezető mondata és a) albekezdése helyébe a következő lép:
"(1) Az e rendelet elfogadásakor a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti valamely célra még nem engedélyezett termékeket fel lehet venni a II. mellékletbe, feltéve hogy a következő feltételek teljesülnek:
a) amennyiben a kártevők vagy a betegségek elleni védekezés céljából, vagy az állattartó épületek és létesítmények tisztítása és fertőtlenítése céljából használják fel azokat:
- nélkülözhetetlenek valamely olyan károsító szervezet vagy konkrét betegség elleni védekezésben, amelynek esetében nem állnak rendelkezésre más biológiai, termesztési, fizikai vagy növénynemesítési alternatívák, továbbá
- felhasználási feltételeik kizárják a vetőmaggal, a növénnyel, a növényi termékkel vagy az állattal és az állati termékkel való közvetlen érintkezést; évelő növények esetében azonban megvalósulhat a közvetlen érintkezés, de csupán az ehető részek (gyümölcsök) növekedési időszakán kívül, feltéve hogy az ilyen alkalmazás közvetve nem vezet az ehető részekben szermaradványok megjelenéséhez, továbbá
- használatuk nem idéz elő elfogadhatatlan környezeti hatást, környezetszennyezést, és nem is járul hozzá ilyenhez;"
18. A 7. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
"(1b) Az állatok takarmányozásában használt ásványi anyagok és nyomelemek tekintetében a II. melléklet e termékek további forrásait tartalmazhatja, feltéve hogy azok természetes eredetűek vagy - ennek hiányában - szintetikusak, de ugyanolyan formában jelennek meg, mint a természetes termékek."
19. A 9. cikk (11) bekezdésében az "1989. június 26-i" szavakat el kell hagyni.
20. A 9. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
"(12) a) A haszonállatokból készült húsipari termékek előállítása tekintetében a tagállamok - a III. melléklet rendelkezéseinek sérelme nélkül - biztosítják, hogy az ellenőrzések a termelés, a levágás, a darabolás és minden egyéb feldolgozás valamennyi fázisára - egészen a fogyasztó részére történő értékesítésig - kiterjedjenek, hogy a technikailag lehetséges mértékben garantált legyen az állati termékek nyomon követhetősége a termelési és feldolgozási folyamat során, attól a termelőegységtől kiindulva, ahol az állatot tartják, a végső csomagolást és/vagy a címkézést végző egységig. A tagállamok - a 15. cikkben említett ellenőrzési jelentés megküldése mellett - tájékoztatják a Bizottságot a megtett intézkedésekről és azok következményeiről.
b) Az egyéb, nem húsipari állati termékek tekintetében a III. melléklet tartalmazza a technikailag lehetséges mértékű nyomon követhetőséget biztosító további rendelkezéseket.
c) A 9. cikk alapján tett intézkedések minden esetben biztosítják a fogyasztók számára a garanciát arra vonatkozóan, hogy a termékek előállítása e rendeletnek megfelelően történt";
21. A 11. cikk (6) bekezdésének a) pontjában a "2002. december 31-ig" időpont helyébe a "2005. december 31-ig" időpont lép.
22. A 12. cikk a következő albekezdéssel egészül ki:
"Azonban az I. melléklet B. részében említett, állattenyésztésre vonatkozó szabályok tekintetében a tagállamok szigorúbb szabályokat is alkalmazhatnak a területükön tenyésztett haszonállatokra és előállított állati termékekre vonatkozóan, feltéve hogy ezek a szabályok összhangban vannak a közösségi joggal és nem tiltják vagy korlátozzák más olyan haszonállatok és állati termékek forgalmazását, amelyek e rendelet követelményeinek megfelelnek.";
23. A 13. cikk helyébe a következő lép:
"13. cikk
A 14. cikkben megállapított eljárással összhangban a következők fogadhatók el:
- e rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok,
- az I-IV., a VI., a VII. és a VIII. melléklet módosítása,
- az V. melléklet módosítása egy olyan közösségi logó meghatározása céljából, amely vagy kíséri vagy helyettesíti azt a jelölést, amely arra utal, hogy a termékek az ellenőrzési rendszer hatálya alá tartoznak,
- korlátozások és végrehajtási intézkedések az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó, a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett eltérési lehetőség alkalmazása céljából,
- a tudományos ismereteknek vagy a technikai fejlődésnek megfelelő végrehajtási intézkedések a GMSZ-k és a GMSZ-származékok használatára vonatkozó tilalom alkalmazása céljából, különösen az elkerülhetetlen szennyeződés meg nem haladható, de minimis küszöbértéke tekintetében.";
24. A 15. cikk után a szöveg a következő cikkel egészül ki:
"15a. cikk
Az e rendeletben előírt intézkedések, különösen a Bizottság által végrehajtandó intézkedések vonatkozásában, a 9. és a 11. cikkben, valamint a technikai mellékletekben megállapított célok elérése céljából, a szükséges előirányzatokat évente a költségvetési eljárás keretében kell elkülöníteni.";
25. A I., II., III. és VI. melléklet módosítása, valamint a VII. és a VIII. melléklettel történő kiegészítés e rendelet melléklete szerint történik.
2. cikk
Az I. melléklet B. és C. szakaszában említett átállási időszakoknak való megfelelés céljából a 2000. augusztus 24-e előtt lejáró időszakot kell figyelembe venni, ha az érintett gazdasági szereplő az ellenőrző hatóság vagy szervezet számára kielégítően tudja igazolni, hogy a szóban forgó időszak folyamán a hatályos nemzeti rendelkezések, vagy ezek hiányában a tagállam által elfogadott vagy elismert egyéni szabványok szerint termelt.
3. cikk
Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetése napján lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2000. augusztus 24-től kell alkalmazni. Azonban az e rendeletben meghatározott, géntechnológiával módosított szervezetek és azok származékainak használatára vonatkozó tilalmat, és különösen az 5. cikk (3) bekezdésének h) pontját, (5) bekezdésének f) pontját és (5a) bekezdésének i) pontját, valamint a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontját és (2) bekezdésének a) pontját, továbbá a 2092/91/EGK rendelet I. melléklete B. szakaszának 4.18. pontját haladéktalanul alkalmazni kell.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 1999. július 19-én.
a Tanács részéről
az elnök
K. Hemilä
[1] HL C 293., 1996.10.5., 23. o.
[2] HL C 133., 1997.4.28., 29. o.
[3] HL C 167., 1997.6.2., 55. o.
[4] HL L 198., 1991.7.22., 1. o. A legutóbb a 330/1999/EK bizottsági rendelettel (HL L 40., 1999.2.13., 23. o.) módosított rendelet.
[5] HL L 117., 1990.5.8., 15. o. A legutóbb a 97/35/EGK irányelvvel (HL L 169., 1997.6.27., 72. o.) módosított irányelv.
[6] HL L 213., 1982.7.21., 8. o. A legutóbb az 1999/20/EK irányelvvel (HL L 80., 1999.3.25., 20. o.) módosított irányelv.
[7] HL 22., 1965.2.9., 369. o. A legutóbb a 93/39/EGK irányelvvel (HL L 214., 1993.8.24., 22. o.) módosított irányelv.
[8] HL L 297., 1992.10.13., 12. o.
[9] HL L 86., 1979.4.6., 30. o. A legutóbb a 98/87/EK irányelvvel (HL L 318., 1998.11.27., 43. o.) módosított irányelv.
[10] HL L 125., 1996. 5.23., 35. o. A 98/67EK irányelvvel (HL L 261., 1998.9.24., 10. o.) módosított irányelv.
[11] HL L 270., 1970.12.14., 1. o. A legutóbb a 45/1999/EK bizottsági rendelettel (HL L 6., 1999.1.21., 3. o.) módosított irányelv.
[12] HL L 40., 1989.2.11., 1. o. A 92/10/EGK határozattal (HL L 6., 1992.1.11., 35. o.) módosított irányelv.
--------------------------------------------------
MELLÉKLET
I. 1.2.3. Az I. melléklet a következőképpen módosul:
A
"Növények és növényi termékek"
című részben az állatokra és állati termékekre vonatkozó albekezdést el kell hagyni.
A
"Növények és növényi termékek"
cím helyébe
"A. Növények és növényi termékek"
cím lép;
A melléklet a következő címmel és szakaszokkal egészül ki:
"B. ÁLLATOK ÉS SZARVASMARHAFÉLÉKBŐL (BELEÉRTVE A BIVALY- ÉS BÖLÉNYFAJOKAT IS), SERTÉS-, JUH-, KECSKE- ÉS LÓFÉLÉKBŐL, VALAMINT BAROMFIBÓL KÉSZÜLT ÁLLATI TERMÉKEK
1. Általános elvek
1.1. Az állattenyésztés számos, biogazdálkodást folytató mezőgazdasági üzem tevékenységének szerves részét képezi.
1.2. Az állattenyésztésnek a mezőgazdasági termelési rendszerek egyensúlyához a növények tápanyagszükségletének biztosítása révén és a talaj szervesanyag-tartalmának javítása révén kell hozzájárulnia. Így segíthet a talaj - növény, növény - állat és állat - talaj közötti kölcsönhatás kialakításában és fenntartásában. E koncepció keretében a talaj nélküli termesztés ("production hors sol") nincs összhangban e rendelet előírásaival.
1.3. A megújuló természeti erőforrások hasznosításával (állati trágya, pillangós- és takarmánynövények) a növénytermesztő/állattartó rendszer és a legeltetéses rendszerek lehetővé teszik a talaj termékenységének fenntartását és hosszú távon történő fokozását, valamint hozzájárulnak a fenntartható mezőgazdaság fejlesztéséhez.
1.4. Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Az e mellékletben engedélyezett kivételeken kívül, az állatok számára biztosítani kell a szabadtéri kifutókhoz való hozzáférést és a területegységre jutó állatlétszámot úgy kell korlátozni, hogy a termelőegységben biztosított legyen az állattartás és a növénytermesztés egysége, és ezáltal a minimumra lehessen csökkenteni a szennyezés minden formáját, különösen a talaj, a felszíni és a felszín alatti vizek szennyezését. Az állatok számának szoros összefüggésben kell lennie a rendelkezésre álló területtel a túllegeltetés és az erózió megakadályozása érdekében, valamint annak érdekében, hogy az istállótrágya elhelyezése a környezetre káros hatásokat kiküszöbölő módon történhessen. Az istállótrágya alkalmazásának részletes szabályait a 7. szakasz tartalmazza.
1.5. Az ökológiai állattartás keretében az ugyanabban a termelőegységben tartott valamennyi állatot az e rendeletben megállapított szabályoknak megfelelően kell nevelni.
1.6. Azonban a nem e rendelet rendelkezéseinek megfelelően nevelt állat is tartható a mezőgazdasági üzemben, feltéve hogy olyan gazdálkodási egységben nevelik, ahol az épületek és parcellák teljesen el vannak választva azoktól a gazdálkodási egységektől, amelyek e rendelet rendelkezései szerint működnek, és feltéve hogy más fajról van szó.
1.7. Ettől az elvtől eltérve, a nem e rendelet rendelkezései szerint nevelt állat is legeltethető minden év egy bizonyos időszakában olyan gazdálkodási egység legelőjén, amely ennek a rendeletnek megfelel, feltéve hogy az ilyen állatot külterjesen tartják (a 950/97/EK rendelet [1] 6. cikkének (5) bekezdése értelmében, illetve más, az ugyanazon rendeletben nem említett fajok esetében a hektáronkénti állatlétszám - az e rendelet VII. mellékletében meghatározottak szerint - megfelel évi 170 kg/hektár nitrogénmennyiségnek), és feltéve hogy az e rendelet követelményeinek a hatálya alá tartozó állatok e legeltetés idején nem tartózkodnak ugyanazon a legelőn. Ezt az eltérést az ellenőrző hatóságnak vagy szervezetnek előzetesen engedélyeznie kell.
1.8. Ettől az elvtől való második eltérésként, az e rendelet rendelkezéseinek megfelelően nevelt állatok köztulajdonban lévő földön is legeltethetők, azzal a feltétellel, hogy:
a) a földet legalább három éven keresztül csak az e rendelet II. mellékletében engedélyezett termékekkel kezelték;
b) minden olyan állat, amely az érintett földet használja és nem tartozik e rendelet előírásainak a hatálya alá, külterjes tartásból származik a 950/97/EK rendelet 6. cikkének (5) bekezdése értelmében; illetve az ugyanazon rendeletben nem említett egyéb fajok esetében, a hektáronkénti állatlétszám - az e rendelet VII. mellékletében meghatározottak szerint - megfelel évi 170 kg/hektár nitrogénmennyiségnek;
c) azokat az állati termékeket, amelyeket az e rendelet rendelkezéseinek megfelelően nevelt állatokból a köztulajdonban lévő föld használata idején állították elő, nem lehet ökológiai termelésből származónak tekinteni, kivéve ha az e rendelet követelményeinek meg nem felelő egyéb állatoktól való megfelelő elkülönítést az ellenőrző hatóság, illetve szervezet számára kielégítő módon igazolják.
2. Átállás
2.1. Ökológiai állattartásra szánt föld átállása
2.1.1. Egy termelőegység átállása esetében az egység takarmányozásra használt teljes területének meg kell felelnie a biogazdálkodás szabályainak, az e melléklet A. részében a növényekre és növényi termékekre vonatkozóan megállapított átállási időszakok alkalmazása mellett.
2.1.2. Ettől az elvtől eltérve, az átállási időszak egy évre csökkenthető a nem növényevő fajok által használt legelők, karámok és kifutók vonatkozásában. Ez az időszak hat hónapra csökkenthető, ha az érintett földterületet a közelmúltban az e rendelet II. mellékletében szereplő termékeken kívül más termékkel nem kezelték. Ezt az eltérést az ellenőrző hatóságnak, illetve szervezetnek kell engedélyeznie.
2.2. Állatok és állati termékek átállása
2.2.1. Ha az állati termékeket ökológiai termelésből származó termékként kívánják értékesíteni, az állatokat az e rendeletben megállapított szabályok szerint kell nevelni legalább:
- 12 hónapon keresztül a húshasznú lófélék és szarvasmarhafélék (köztük a bivaly- és bölényfajok) esetében, de mindenképpen legalább élettartamuk háromnegyed részében,
- hat hónapon keresztül kistestű kérődzők és sertések esetében; azonban egy hároméves átmeneti időszakban, amely 2003. augusztus 24-én jár le, a sertésekre vonatkozó időtartam négy hónap,
- hat hónapon keresztül a tejhasznú állatok esetében; azonban egy hároméves átmeneti időszakban, amely 2003. augusztus 24-én jár le, ez az időtartam három hónap,
- 10 héten keresztül a húshasznú baromfi esetében, ha háromnapos kora előtt állították ökológiai termelésbe,
- hat héten keresztül a tojáshasznú baromfi esetében.
2.2.2. A 2.2.1. ponttól eltérve, csorda vagy nyáj kialakítása céljából, húshasznú borjak és kis kérődzők 2003. december 31-én lejáró átmeneti időszakban biogazdálkodásból származóként értékesíthetők, feltéve hogy:
- tartásuk külterjes,
- az értékesítésig, illetve a levágásig a biogazdálkodási egységben nevelik az állatokat, borjak esetében legalább hat hónapig, kistestű kérődzők esetében pedig legalább két hónapig,
- az állatok származása megfelel a 3.4. pont negyedik és ötödik francia bekezdésében előírt feltételeknek.
2.3. Egyidejű átállás
2.3.1. A 2.2.1., a 4.2. és a 4.4. ponttól eltérve, amennyiben a teljes termelőegységet - így az állatállományt, a legelőt és/vagy a takarmányozásra használt területet - egyidejűleg állítják át, a teljes átállási időszak az állatállomány, a legelő és/vagy a takarmányozásra használt földterület összességének teljes átállási időszaka 24 hónapra csökken, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
a) az eltérés csak a meglévő állatokra és azok utódaira, valamint ezzel egyidejűleg az átállás megkezdése előtt takarmányozásra/legeltetésre használt területre vonatkozik;
b) az állatokat főként a termelőegységből származó termékekkel takarmányozzák.
3. Az állatok származása
3.1. A fajták és törzsek kiválasztásakor figyelembe kell venni az állatoknak a helyi körülményekhez való alkalmazkodási képességét, életképességét és a betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Ezen túlmenően, a fajtákat és a törzseket úgy kell kiválasztani, hogy elkerülhetők legyenek azok a betegségek és egészségügyi problémák (pl. sertés-stressz szindróma, PSE-szindróma, hirtelen halál, spontán vetélés, császármetszést igénylő nehéz ellés stb.), amelyek az intenzív termelés keretében használt bizonyos fajtákra és törzsekre jellemzőek. Előnyben kell részesíteni az őshonos fajtákat és törzseket.
3.2. Az állatoknak olyan termelőegységből kell származniuk, amely megfelel a 6. cikkben és az e mellékletben a különböző állattartási típusokra vonatkozóan megállapított szabályoknak. Az állatok egész élete során ezt a termelési rendszert kell alkalmazni.
3.3. Első eltérésként, az ellenőrző hatóság, illetve szervezet előzetes jóváhagyásával, átállítható az állattartó egységben már meglévő olyan állatállomány, amely nem felel meg e rendelet szabályainak.
3.4. Második eltérésként, ha egy csorda vagy nyáj első alkalommal jön létre és biogazdálkodás keretében nevelt állatok nem állnak rendelkezésre elegendő számban, nem biogazdálkodás keretében nevelt állatok is bevonhatók az ökológiai állattartást folytató gazdálkodási egység gazdálkodásába, az alábbi feltételek mellett:
- a tojáshasznú jércék nem lehetnek 18 hetesnél idősebbek,
- a húshasznú csibéknek háromnaposnál fiatalabbnak kell lenniük akkor, amikor elhagyják azt a termelőegységet, ahol előállításuk történt,
- a bivalynak hat hónaposnál fiatalabbnak kell lennie,
- a borjakat és lovakat elválasztásukat követően e rendelet szabályai szerint kell nevelni, és azoknak minden esetben hat hónaposnál fiatalabbnak kell lenniük,
- a juhokat és kecskéket elválasztásukat követően e rendelet szabályai szerint kell nevelni, és azoknak minden esetben 45 naposnál fiatalabbnak kell lenniük,
- a malacokat elválasztásukat követően e rendelet szabályai szerint kell nevelni, és azoknak 25 kg-nál kisebb súlyúnak kell lenniük.
3.5. Ez az eltérés, amelyet előzetesen az ellenőrző hatóságnak, illetve szervezetnek kell engedélyeznie, 2003. december 31-én lejáró átmeneti időszakban alkalmazandó.
3.6. Harmadik eltérésként, az ellenőrző hatóság, illetve szervezet engedélyezi a csorda vagy nyáj megújítását vagy rekonstrukcióját, ha ökológiai termelés keretében nevelt állatok nem állnak rendelkezésre és a következő esetek valamelyike fennáll:
a) az állatok nagy arányú pusztulása egészségügyi okból vagy katasztrófa miatt;
b) a tojójércék 18 hetesnél nem idősebbek;
c) a húshasznú baromfik három naposnál fiatalabbak és a sertések elválasztásukat követően 25 kg-nál kisebb súlyúak.
A b) és a c) eset 2003. december 31-én lejáró átmeneti időszakra engedélyezett.
3.7. Húshasznú sertések, jércék és baromfiak esetében ezt az átmeneti eltérést a lejárat időpontja előtt újra meg kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy van-e ok az említett határidő meghosszabbítására.
3.8. Negyedik eltérésként, az ellenőrző hatóság, illetve szervezet engedélyével, a kifejlett lófélék, illetve szarvasmarhafélék (köztük a bivaly- és bölényfajok) legfeljebb 10 %-áig, valamint a kifejlett sertés-, juh- és kecskefélék 20 %-áig, évente a természetes szaporulat kiegészítéseként és a csorda vagy nyáj megújítása céljából nőivarú (még nem ellett) állatok nem biogazdálkodást folytató állattartó gazdaságokból is beszerezhetők, ha biogazdálkodás keretében nevelt állatok nem állnak rendelkezésre.
3.9. A fenti eltérésben megállapított százalékarányok nem vonatkoznak a 10-nél kevesebb lovat vagy szarvasmarhát tartó, illetve ötnél kevesebb sertést, juhot vagy kecskét tartó termelőegységekre. Az ilyen egységek a fent említett megújítás keretében legfeljebb évi egy állatot szerezhetnek be.
3.10. Ezek a százalékarányok az ellenőrző hatóság, illetve szervezet véleménye és hozzájárulása alapján 40 %-ig növelhetők a következő különleges esetekben:
- ha az állattartó mezőgazdasági üzem jelentős bővítésére kerül sor,
- ha fajtaváltásra kerül sor,
- ha új állatállomány-szakosodás bevezetésére kerül sor.
3.11. Ötödik eltérésként, hímivarú tenyészállatok nem ökológiai termelést folytató gazdaságokból is beszerezhetők, feltéve hogy az állatokat a beszerzést követően az e rendeletben megállapított szabályoknak megfelelően nevelik és folyamatosan ennek megfelelően takarmányozzák.
3.12. Ha az állatok olyan gazdálkodási egységből származnak, amely nem felel meg ennek a rendeletnek, a fenti 3.3.-3.11. pontokban előírt feltételeknek és korlátozásoknak megfelelően a 2.2.1. pontban előírt időtartamokat be kell tartani ahhoz, hogy a termékeket ökológiai termelésből származóként lehessen értékesíteni, továbbá ezen időtartamok során az e rendeletben előírt valamennyi szabályt be kell tartani.
3.13. Ha az állatokat olyan gazdálkodási egységből szerzik be, amely nem felel meg ennek a rendeletnek, különös figyelmet kell fordítani az állat-egészségügyi intézkedésekre. Az ellenőrző hatóság, illetve szervezet a helyi körülményektől függően olyan különleges intézkedéseket alkalmazhat, mint például a szűrővizsgálat és a karantén.
3.14. A Bizottság 2003. december 31-ig jelentést készít az ökológiai termelés keretében nevelt állatok rendelkezésre állásáról, azzal a céllal, hogy az állandó bizottság számára szükség szerint javaslatot tegyen annak biztosítására, hogy minden, biogazdálkodásból származó húsipari termék olyan állatokból készüljön, amelyek ökológiai termelést folytató mezőgazdasági üzemekben születtek és amelyeket ilyen üzemekben tartottak.
4. Takarmányozás
4.1. A takarmányozás célja az, hogy - kielégítve az állatok fejlődésük különböző szakaszaiban fennálló tápanyagszükségletét - a termelt mennyiség maximalizálásával szemben elsősorban a termelés minőségét biztosítsa. A hizlalási módszerek annyiban engedélyezettek, amennyiben azok hatása a tartási idő bármely szakaszában visszafordítható. A kényszertáplálás tilos.
4.2. Az állatok takarmányát ökológiai termelési módszerrel kell előállítani.
4.3. Továbbá, az állatokat az e mellékletben előírt szabályok szerint kell nevelni, lehetőleg az adott gazdálkodási egységből származó takarmányt, vagy ha ez nem lehetséges, más, az e rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartozó gazdálkodási egységből vagy vállalkozásból származó takarmányt felhasználva.
4.4. A takarmányadagok átlagban legfeljebb 30 %-ig tartalmazhatnak ökológiai termelésre való átállás időszakából származó takarmányt. Ha az átállás időszakából származó takarmány a saját mezőgazdasági üzem egyik gazdálkodási egységéből származik, ez a százalékarány 60 %-ra növelhető.
4.5. A fiatal emlősök takarmányozását természetes tejre, lehetőleg anyatejre kell alapozni. Minden emlőst az adott fajra vonatkozóan előírt minimális ideig természetes tejjel kell táplálni; ez az időtartam szarvasmarhafélék (köztük a bivaly- és bölényfajok), valamint a lófélék esetében három hónap, a juh- és kecskefélék esetében 45 nap, a sertés esetében 40 nap.
4.6. Amennyiben indokolt, a tagállamok kijelölik azokat a területeket vagy régiókat, ahol a transzhumálás (beleértve az állatok hegyi legelőkre hajtását) alkalmazható, a takarmányozásra vonatkozóan e mellékletben megállapított rendelkezések sérelme nélkül.
4.7. A növényevők tartását - a legelőknek az év különböző időszakaiban való rendelkezésre állásához igazodva - a legeltetés maximális kihasználására kell alapozni. A napi takarmányadagnak a szárazanyag-tartalom arányában legalább 60 %-ban szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányból vagy silózott takarmányból kell állnia. Az ellenőrző hatóság vagy szervezet azonban a tejtermelő állatok esetében, a korai laktáció idején legfeljebb három hónapos időtartamra engedélyezheti az 50 %-ra történő csökkentést.
4.8. A 4.2. ponttól eltérve, 2005. augusztus 24-ig tartó átmeneti időszakban engedélyezett a hagyományos takarmányok korlátozott arányú használata abban az esetben, ha a gazdálkodónak nincs módja a takarmányt kizárólag ökológiai termelésből beszerezni. A hagyományos takarmány egy évre engedélyezett maximális százalékaránya 10 % a növényevők esetében és 20 % az egyéb fajok esetében. Ezeket a mennyiségeket évente kell kiszámítani és a mezőgazdasági eredetű takarmányok szárazanyag-tartalmának százalékában kell kifejezni. A hagyományos takarmányoknak a napi adagban engedélyezett legnagyobb százalékaránya - kivéve a transzhumálási periódus folyamán - 25 %, a szárazanyag százalékában számítva.
4.9. A 4.8. ponttól eltérve, ha a takarmánytermés - különösen szélsőséges időjárási viszonyok miatt - megsemmisül, a tagállami illetékes hatóság korlátozott időtartamra és egy adott terület vonatkozásában engedélyezheti a hagyományos takarmányok magasabb arányát, amennyiben az ilyen eltérés indokolt. Az illetékes hatóság jóváhagyása mellett az ellenőrző hatóság, illetve szervezet ezt az eltérést az egyes termelőkre alkalmazza.
4.10. Baromfi esetén a hizlalási időszakban alkalmazott keveréktakarmánynak legalább 65 % gabonafélét kell tartalmaznia.
4.11. A sertés és a baromfi napi takarmányadagjához szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányt, illetve silózott takarmányt is adagolni kell.
4.12. A silótakarmány előállításához adalékanyagként, illetve technológiai segédanyagként csak a II. melléklet D. részének 1.5., illetve 3.1. pontjában felsorolt termékek használhatók fel.
4.13. Mezőgazdasági eredetű hagyományos takarmány-alapanyagokat - az e mellékletben előírt mennyiségi korlátozásokra is figyelemmel - csak akkor lehet állati takarmányozásra felhasználni, ha szerepelnek a II. melléklet C. részének 1. szakaszában (növényi eredetű takarmány-alapanyagok) és csak akkor, ha előállításukhoz nem használtak fel kémiai oldószereket.
4.14. Állati eredetű (akár hagyományos, akár ökológiai termelés keretében előállított) takarmány-alapanyagok - az e mellékletben előírt mennyiségi korlátozásokra is figyelemmel - csak akkor használhatók, ha szerepelnek a II. melléklet C. részének 2. szakaszában.
4.15. Legkésőbb 2003. augusztus 24-ig a II. melléklet C. részének 1., 2. és 3. szakaszát, valamint D. részét felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy különösen azon hagyományos, mezőgazdasági eredetű takarmány-alapanyagok törlésére sor kerüljön, amelyeket a Közösségben ökológiai termelés keretében elegendő mennyiségben állítanak elő.
4.16. Az állatok tápanyag-szükségletének kielégítése céljából csak a II. melléklet C. részének 3. szakaszában (ásványi eredetű takarmány-alapanyagok), továbbá D. részének 1.1. szakaszában (nyomelemek) és 1.2. szakaszában (vitaminok, provitaminok és hasonló hatású, kémiailag egyértelműen azonosítható anyagok) felsorolt anyagok használhatók állati takarmányozásra.
4.17. Kizárólag a II. melléklet D. részének 1.3. szakaszában (enzimek), 1.4. szakaszában (mikroorganizmusok), 1.6. szakaszában (kötőanyagok, tapadásgátló anyagok és koaguláló szerek), 2. szakaszában (takarmányozási célra felhasznált egyes termékek) és 3. szakaszában (takarmány-előállítás segédanyagai) felsorolt termékek használhatók fel az állati takarmányozás során, a fent említett kategóriák esetében feltüntetett célokra. A takarmányozás során nem használható antibiotikum, kokcidiosztatikum, gyógyászati anyag, növekedésserkentő vagy bármilyen egyéb növekedés-, illetve termelékenységfokozó anyag.
4.18. A takarmányok, a takarmány-alapanyagok, az összetett takarmányok, a takarmány-adalékanyagok, a takarmány-előállítás segédanyagai és a takarmányozási célra felhasznált egyes termékek előállítása során tilos géntechnológiával módosított szervezetek és ezekből származó termékek felhasználása.
5. Betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés
5.1. Az ökológiai állattartás keretében a betegségmegelőzés elvei a következők:
a) megfelelő fajták és törzsek kiválasztása a 3. szakaszban előírtak szerint;
b) minden faj esetében az igényeinek megfelelő tartási mód alkalmazása, ami hozzájárul a betegségekkel szembeni erős ellenálló képesség kialakulásához és a fertőzések megelőzéséhez;
c) kiváló minőségű takarmány alkalmazása, emellett rendszeres mozgás és legeltetés, amely erősíti az állat természetes ellenálló képességét;
d) a megfelelő állománysűrűség biztosítása, ezáltal a túlzsúfolt tartás és az ebből eredő állat-egészségügyi problémák elkerülése.
5.2. A fent leírt elvek olyan szintre csökkenthetik az állat-egészségügyi problémák előfordulását, hogy azok alapvetően megelőzés útján is elháríthatók.
5.3. Ha minden fent említett megelőző intézkedés ellenére valamely állat megbetegszik vagy megsérül, azonnal kezelni kell, szükség szerint elkülönítve és megfelelően elhelyezve.
5.4. Az állatgyógyászati készítmények biogazdálkodás keretében történő alkalmazásának a következő elvekkel kell összhangban lennie:
a) A fitoterápiás (pl. növényi kivonatok [kivéve az antibiotikumokat], esszenciák, stb.), homeopátiás termékek (pl. növényi, állati vagy ásványi anyagok) és nyomelemek, valamint a II. melléklet C. részének 3. szakaszában felsorolt termékek alkalmazását előnyben kell részesíteni a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményekkel és az antibiotikumokkal szemben, feltéve hogy ezek terápiás hatása az adott állatfaj esetében és a kezelést szükségessé tevő helyzetben hatékony;
b) ha a fenti készítmények alkalmazása nem bizonyul hatékonynak vagy várhatóan nem lesz hatékony a betegség vagy a sérülés kezelése során, és az állat szenvedésének vagy fájdalmának elkerülése érdekében nélkülözhetetlen a kezelés, állatorvos utasítása alapján alkalmazhatók kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok;
c) tilos a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok megelőző kezelés keretében történő alkalmazása;
5.5. A fenti elvek mellett a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) tilos a növekedés- vagy termelékenységfokozó anyagok (így antibiotikumok, kokcidiosztatikumok és egyéb mesterséges növekedésserkentő anyagok) használata, valamint a hormonok és hasonló anyagok szaporodásszabályozására (pl. az ivarzás indukálása vagy szinkronizálása) vagy más célokra történő használata. Ugyanakkor egyes egyedek esetében terápiás állatorvosi kezelés részeként alkalmazhatók hormonok;
b) engedélyezett az állatok olyan állatorvosi kezelése, illetve épületek, berendezések és létesítmények olyan kezelése, amely a nemzeti vagy a közösségi jogszabályok szerint kötelező, beleértve az immunológiai állatgyógyászati készítmények alkalmazását abban az esetben, ha betegséget észleltek azon a konkrét területen, ahol a termelőegység található.
5.6. Amennyiben állatgyógyászati készítmény alkalmazására van szükség, egyértelmű formában fel kell jegyezni a készítmény típusát (beleértve a szóban forgó aktív hatóanyagokat is) a diagnózist, a gyógyszeradagolást, az alkalmazás módját, a kezelés időtartamát és a jogszabályban előírt várakozási időt. Ezeket az adatokat az állat, illetve az állati termék ökológiai gazdálkodásból származóként való értékesítése előtt be kell jelenteni az ellenőrző hatóságnak vagy szervezetnek. A kezelésben részesített állatokat egyértelműen azonosítani kell: a nagytestű állatokat egyedileg; a baromfit és a kistestű állatokat egyedileg vagy csoportonként.
5.7. Az állatnak az allopátiás állatgyógyászati készítménnyel szokásos alkalmazási feltételek mellett történő utolsó kezelése és az ilyen állatból ökológiai termelés keretében előállított élelmiszerek előállítása közötti várakozási idő a jogszabályban előírt várakozási idő kétszerese, illetve ez utóbbi hiányában 48 óra.
5.8. A vakcinázás, az élősködők elleni kezelés és a tagállamok által bevezetett kötelező mentesítési tervek kivételével, ha egy állat vagy állatok valamely csoportja egy éven belül kettőnél több vagy legfeljebb három alkalommal (illetve egy évnél rövidebb hasznos élettartamú állat esetében egynél több alkalommal) kap kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítménnyel vagy antibiotikummal végzett kezelést, az érintett állatok és a belőlük származó termékek nem értékesíthetők e rendeletnek megfelelően előállított termékként, és ezekre az állatokra az ellenőrző hatóság vagy szervezet hozzájárulásával alkalmazni kell az e melléklet 2. szakaszában előírt átállási időszakokat.
6. Az állattartás módja, az állatok szállítása és az állati termékek azonosítása
6.1. Az állattartás módja
6.1.1. Az ökológiai termelés keretében nevelt állatok szaporításának természetes módszereken kell alapulnia. Azonban a mesterséges megtermékenyítés megengedett. Az állatok szaporodásába való egyéb emberi beavatkozás (pl. embrióátültetés) tilos.
6.1.2. A biogazdálkodásban nem végezhetők rendszeresen olyan műveletek, mint a juhok farkának gumizása, a farokkurtítás, a fogak lecsípése, a csőrkurtítás és a szarvtalanítás. E műveletek közül néhányat azonban az ellenőrző hatóság, illetve szervezet biztonsági okokból engedélyezhet (pl. fiatal állatok szarvtalanítása), vagy akkor, ha annak célja az állatok egészségének, jólétének és higiéniájának javítása. Az ilyen műveleteket a legmegfelelőbb korban, szakképzett személynek kell elvégeznie és az állatok szenvedését a lehető legkisebb mértékre kell csökkenteni.
6.1.3. A fizikai kasztráció - kizárólag a 6.1.2. pont utolsó mondatában meghatározott feltételek mellett - engedélyezett a termék minőségének biztosítása és a hagyományos termelési eljárások (hússertés, ökör, kappan stb.) fenntartása céljából.
6.1.4. Tilos az állatokat megkötve tartani. Azonban ettől az elvtől eltérve, az ellenőrző hatóság, illetve szervezet engedélyezheti ezt a tartási módot egyes egyedek esetében, ha a gazdálkodó igazolja, hogy ez biztonsági okból vagy az állat jó közérzete érdekében szükséges, és hogy a megkötés csak korlátozott időtartamú.
6.1.5. A 6.1.4. pontban megállapított rendelkezésektől eltérve, a szarvasmarhák megkötve tarthatók olyan épületekben, amelyek már 2000. augusztus 24-e előtt léteztek, feltéve hogy az állatok rendszeres mozgása biztosított és a tartás az állat jó közérzetét szolgáló követelményeknek megfelelően történik, kényelmesen almozott helyen és egyéni gondozás mellett. Ez az eltérés, amelyet az ellenőrző hatóságnak, illetve szervezetnek kell engedélyeznie, 2010. december 31-én lejáró átmeneti időszakban alkalmazandó.
6.1.6. További eltérésként, a kis mezőgazdasági üzemekben a szarvasmarhák megkötve tarthatók akkor, ha nem lehetséges a szarvasmarhákat viselkedési igényeiknek megfelelő csoportokban tartani, azzal a feltétellel, hogy hetente legalább kétszer legelőhöz, karámhoz vagy kifutóhoz juthatnak. Ez az eltérés, amelyet az ellenőrző hatóságnak, illetve szervezetnek kell engedélyeznie, azokra a gazdaságokra alkalmazandó, amelyek megfelelnek az ökológiai állattartásra vonatkozó, 2000. augusztus 24-ig hatályos nemzeti szabályokban foglalt követelményeknek, vagy ezek hiányában a tagállamok által elfogadott vagy elismert egyéni szabványokban foglalt követelményeknek.
6.1.7. 2006. december 31-e előtt a Bizottság jelentést készít a 6.1.5. pont rendelkezéseinek végrehajtásáról.
6.1.8. Ha az állatokat csoportokban tartják, a csoport méretét az állatok fejlettségéhez és az adott állatfaj viselkedési igényeihez kell igazítani. Az állatokat tilos olyan körülmények között tartani vagy úgy takarmányozni, hogy a vérszegénység kialakulásának veszélye fennálljon.
6.1.9. Baromfi esetében a vágáskori minimális életkor a következő:
csirke esetén 81 nap,
kappan esetén 150 nap,
pekingi kacsa esetén 49 nap,
pézsmakacsa tojó esetén 70 nap,
pézsmakacsa gácsér esetén 84 nap,
mullard kacsa esetén 92 nap,
gyöngytyúk esetén 94 nap,
pulyka és pecsenyeliba esetén 140 nap.
Ha a termelők nem alkalmazzák ezeket a minimális vágási életkorokat, lassú növekedésű fajtákat kell tartaniuk.
6.2. Szállítás
6.2.1. Az állatok szállításakor az állatokat érő stresszt a vonatkozó és hatályos nemzeti vagy közösségi jogszabályokkal összhangban csökkenteni kell. A felrakodást és a lerakodást óvatosan, elektromos terelőeszköz igénybevétele nélkül kell végezni. A szállítás előtt és alatt tilos allopátiás nyugtatószer alkalmazása.
6.2.2. A vágást megelőzően és a vágás időpontjában az állatokat érő stresszt a minimálisra kell csökkenteni.
6.3. Az állati termékek azonosítása
6.3.1. Az állatokat és az állati termékeket a termelés, a feldolgozás, a szállítás és a forgalmazás minden fázisában azonosítani kell.
7. Az istállótrágya
7.1. A mezőgazdasági üzemben felhasznált, a 91/676/EGK irányelvben [2] meghatározott trágya teljes mennyisége a hasznosított mezőgazdasági terület hektárára vetítve nem haladhatja meg az évi 170 kg nitrogénmennyiséget; ezt a mennyiséget a fent említett irányelv III. melléklete határozza meg. Ha szükséges, a fenti határérték túllépésének elkerülése érdekében csökkenteni kell a teljes állománysűrűséget.
7.2. A fent említett megfelelő állománysűrűség meghatározásához, a hasznosított mezőgazdasági terület hektárára vetített évi 170 kg nitrogén mennyiségnek megfelelő számosállat-egységet a különböző állatkategóriák tekintetében a tagállamok illetékes hatóságai határozzák meg, iránymutatásként figyelembe véve a VII. mellékletben megállapított számadatokat.
7.3. A tagállamok értesítik a Bizottságot és a többi tagállamot az ezen adatoktól való eltérésről, és közlik annak indoklását is. Ez a követelmény a maximális állatlétszám kiszámítására csak annak biztosítása céljából vonatkozik, hogy a trágyából származó évi 170 kg-os hektáronkénti nitrogén-határérték túllépésére ne kerüljön sor. Ez a követelmény nem sérti a 8. szakaszban és a VIII. mellékletben megállapított, állat-egészségügyi és állatjóléti célokat szolgáló állománysűrűséget.
7.4. Az ökológiai termelést folytató gazdaságok együttműködést alakíthatnak ki más, e rendelet rendelkezéseinek megfelelő gazdaságokkal és vállalkozásokkal, azzal a szándékkal, hogy az ökológiai termelésből származó többlet trágyát elhelyezzék. A hasznosított mezőgazdasági terület hektárára vetített, trágyából származó évi 170 kg nitrogén maximális határértékét az ilyen együttműködésben részt vevő összes ökológiai termelőegység tekintetében együttesen kell figyelembe venni.
7.5. A tagállamok a 7.1-7.4. pontokban meghatározottnál alacsonyabb határértéket is megállapíthatnak, figyelembe véve az érintett terület jellemzőit, a talajon egyéb nitrogéntrágyák alkalmazását és a talaj nitrogénszolgáltató képességét.
7.6. Az istállótrágya tárolására szolgáló létesítményeknek olyan kapacitással kell rendelkezniük, amely kizárja a közvetlen kibocsátás, illetve az elfolyás vagy a talajba történő szivárgás által okozott vízszennyezést.
7.7. A helyes trágyakezelés biztosítása céljából az istállótrágya tárolására szolgáló létesítmények kapacitásának meg kell haladnia azt a tárolási kapacitást, amely az évnek azon leghosszabb időszakában szükséges, amelynek folyamán a trágya talajba juttatása vagy nem célszerű (a tagállamok által bevezetett, helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzatok szerint), vagy tilos, abban az esetben, ha a termelőegység valamely kijelölt nitrátérzékeny övezetben található.
8. Szabadtéri tartás és állattartó épületek
8.1. Általános elvek
8.1.1. Az állatok elhelyezésének meg kell felelnie az állatok biológiai és etológiai igényeinek (pl. a megfelelő mozgási szabadsággal és kényelemmel kapcsolatos magatartási szükségleteiknek). Az állatok számára biztosítani kell a takarmányhoz és az ivóvízhez való könnyű hozzáférést. Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőzésének biztosítania kell, hogy a légcsere, a levegő porral való szennyezettsége, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázkoncentráció olyan határértékek között maradjon, ami nem veszélyezteti az állatok egészségét. Az épületekben bőséges természetes szellőzést és fényt kell biztosítani.
8.1.2. A szabadban, a karámban és a szabadtéri kifutón szükség szerint - a helyi időjárási viszonyoktól és az érintett állatfajtától függően - megfelelő védelemről kell gondoskodni az esővel, a széllel, a nappal és a szélsőséges hőmérsékleti értékekkel szemben.
8.2. Állománysűrűség és a túllegeltetés elkerülése
8.2.1. Az állatok zárt helyen történő elhelyezése nem kötelező azokon a területeken, ahol megfelelőek az éghajlati viszonyok az állatok szabadban tartásához.
8.2.2. Az épületeken belüli állománysűrűségnek biztosítania kell az állatok kényelmét és jó közérzetét, ami különösen függ az állatok fajától, fajtájától és életkorától. Figyelembe kell venni továbbá az állatok viselkedési szükségleteit, amelyek különösen a csoport nagyságától és az állatok nemétől függenek. Az optimális állománysűrűség célja az állatok jólétének biztosítása azáltal, hogy elegendő teret biztosít számukra ahhoz, hogy természetes testhelyzetben álljanak, könnyen lepihenjenek, megforduljanak, tisztogassák magukat és olyan, természetes mozdulatokat tegyenek, mint például a nyújtózkodás és a szárnycsapkodás.
8.2.3. A különböző állatfajokra és -kategóriákra vonatkozóan az épületek és a szabadtéri kifutók minimális alapterületét, valamint az elhelyezés egyéb jellemzőit a VIII. melléklet tartalmazza.
8.2.4. A legelőn, egyéb füves területen, hangáson, vizes élőhelyen, harasztoson és egyéb természetes vagy természetközeli élőhelyen tartott állatok szabadtéri állománysűrűségének olyan kis mértékűnek kell lennie, amely megakadályozza a taposási kárt és a túllegelést.
8.2.5. Az épületeket, ólakat, karámokat, berendezéseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell az állatok közötti fertőzés és a betegséghordozó szervezetek elszaporodásának elkerülése érdekében. Az állattartó épületek és létesítmények említett tisztítása és fertőtlenítése során csak a II. melléklet E. részében felsorolt termékek használhatók. Az ürüléket, vizeletet és a meg nem evett vagy kiömlött takarmányt szükség szerinti gyakorisággal kell eltávolítani a szagok minimálisra csökkentése, valamint a rovarok és rágcsálók megjelenésének megakadályozása érdekében. Az állattartó épületekben és létesítményekben a rovarok és egyéb kártevők irtására csak a II. melléklet B. részének 2. szakaszában felsorolt termékek használhatók.
8.3. Emlősök
8.3.1. Az 5.3. pont rendelkezéseire is figyelemmel, minden emlősállatnak hozzá kell jutnia legelőhöz, karámhoz vagy szabadtéri kifutóhoz, amely részben fedett is lehet, és minden emlősállat számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben az állat fiziológiai állapota, a talaj állapota és az időjárási viszonyok megengedik, ezeket a területeket használja, kivéve, ha ezt bizonyos állat-egészségügyi problémákkal kapcsolatos közösségi vagy nemzeti követelmények kizárják. Amennyiben a körülmények engedik, a növényevők számára biztosítani kell a legelőhöz való hozzájutást.
8.3.2. Ha a növényevők számára a legeltetési időszakban biztosított a legelőhöz való hozzáférés és a téli elhelyezésre szolgáló létesítményekben biztosított a szabad mozgás, a téli hónapokban el lehet tekinteni a szabadtéri karámok és szabadtéri kifutók biztosítására vonatkozó kötelezettségtől.
8.3.3. A 8.3.1. pont utolsó mondata ellenére, az egy évnél idősebb bikák számára is biztosítani kell a legelőt, a karámot vagy a szabadtéri kifutót.
8.3.4. A 8.3.1. ponttól eltérve, a húshasznú szarvasmarhák, sertések és juhok hizlalásuk utolsó szakaszában épületben is tarthatók, feltéve hogy az épületben tartás időtartama nem haladja meg az állatok élettartamának egyötödét és semmiképpen nem több három hónapnál.
8.3.5. Az állattartó épületeknek sima, de csúszásmentes padozattal kell rendelkezniük. A teljes padlóterület legalább felének tömör borításúnak kell lennie, tehát nem lehet deszkázott vagy rácsozott.
8.3.6. Az állattartó épületet el kell látni megfelelő méretű, kényelmes, tiszta és száraz fekvő-/pihenőhellyel, amely tömör szerkezetű, nem deszkázott. A pihenőhelyet bőséges, száraz alommal kell ellátni. Az alomnak szalmából és egyéb megfelelő természetes anyagból kell állnia. Az alom a II. melléklet A. részének megfelelően a biogazdálkodásban trágyaként való használtra engedélyezett bármely ásványi termékkel javítható és dúsítható.
8.3.7. A borjútartás vonatkozásában 2000. augusztus 24-től minden mezőgazdasági üzemnek eltérés nélkül meg kell felelnie a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló 91/629/EGK irányelvnek [3]. Tilos a borjakat egyhetes korukat követően egyedi bokszokban elhelyezni.
8.3.8. A sertéstartás vonatkozásában 2000. augusztus 24-től minden mezőgazdasági üzemnek meg kell felelnie a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról szóló 91/630/EGK tanácsi irányelvnek [4]. A kocákat azonban - a vemhesség utolsó szakaszát és a szoptatási időszakot kivéve - csoportokban kell tartani. A malacok nem tarthatók csúszós, sima borítású padozaton vagy kutricában. A szabadban lehetővé kell tenni az állatok számára az ürítést és a túrást. Túrás céljára különböző anyagok használhatók.
8.4. Baromfi
8.4.1. A baromfit szabad, nyitott kifutókon kell tartani, ketrecben nem tartható.
8.4.2. A víziszárnyasoknak - ha az időjárási viszonyok engedik - lehetővé kell tenni a vízfolyáshoz, úsztatóhoz vagy tóhoz való hozzáférést az állatok jó közérzetének biztosítása és a higiéniai követelményeknek való megfelelés érdekében.
8.4.3. Minden baromfitartó épületnek meg kell felelnie az alábbi minimumkövetelményeknek:
- legalább az alapterület egyharmadának tömörnek kell lennie, tehát nem lehet deszkázott vagy rácsozott; ezt a részt alomanyaggal kell borítani, ami lehet szalma, faforgács, homok vagy tőzeg,
- a tojótyúkok házaiban a tyúkok által elérhető területen belül megfelelő nagyságú részt kell a madárürülék összegyűjtésére alkalmassá tenni,
- az épületekben ülőrudakat kell elhelyezni, amelyek méretének és számának a csoport és a madarak nagyságához kell igazodnia, a VIII. mellékletben megállapítottak szerint;
- az épületet a madarak méretének megfelelő nyílású bejárattal/kijárattal kell ellátni, ezek hosszának összesen a madarak rendelkezésére álló 100 m2 alapterületre számítva legalább 4 méternek kell lennie,
- egy baromfitartó épületben legfeljebb a következő létszámú baromfi tartható:
4800 csirke,
3000 tojótyúk,
5200 gyöngytyúk,
4000 pézsmakacsa vagy pekingi kacsa tojó, vagy 3200 pézsmakacsa vagy pekingi kacsa gácsér, illetve egyéb kacsa,
2500 kappan, lúd vagy pulyka,
- a húshasznú baromfiak tartására szolgáló épületek teljes hasznos alapterülete egy termelőegységen belül sem haladhatja meg az 1600 m2-t.
8.4.4. Tojótyúkok esetében a természetes fény kiegészíthető mesterséges megvilágítással úgy, hogy naponta egy legfeljebb 16 órás megvilágítási periódust egy mesterséges megvilágítás nélküli, legalább 8 órás, folyamatos, éjszakai pihenési periódus kövessen.
8.4.5. A baromfi számára - ha az időjárási viszonyok engedik - biztosítani kell a szabadtéri kifutót, és - amennyiben lehetséges - ezt életének legalább egyharmad részében biztosítani kell. A szabadtéri kifutók nagy részét növényzettel kell beborítani, a kifutókat védőlétesítményekkel kell ellátni és lehetővé kell tenni az állatok számára, hogy könnyen hozzáférhessenek megfelelő számú itatóhoz és etetőhöz.
8.4.6. Az épületeket két baromficsoport felnevelése között állat-egészségügyi okokból minden esetben ki kell üríteni. Az épületeket és a felszereléseket ez idő alatt meg kell tisztítani és fertőtleníteni kell. Ezen túlmenően, miután egy baromficsoport felnevelése befejeződött, a kifutókat a növényzet pótlódása érdekében és állat-egészségügyi okokból üresen kell hagyni. A tagállamok állapítják meg azt, hogy a kifutókat mennyi ideig kell üresen hagyni és erre vonatkozó döntésüket közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal. Ezek a követelmények nem alkalmazandók az olyan kis létszámú baromficsoportokra, amelyeket nem kifutóban tartanak és amelyek egész nap a szabadban vannak.
8.5. Általános eltérés az állatok elhelyezése vonatkozásában
8.5.1. A 8.3.1., a 8.4.2., a 8.4.3. és a 8.4.5. pontban előírt követelményektől, valamint a VIII. mellékletben megállapított állománysűrűségtől eltérve, a tagállamok illetékes hatóságai 2010. december 31-én lejáró átmeneti időszakra engedélyezhetik az említett pontokban foglalt követelményektől és a VIII. melléklettől való eltérést. Ezt az eltérést csak az olyan állattartó gazdaságok esetében lehet alkalmazni, amelyek 1999. augusztus 24-e előtt épített épületekkel rendelkeznek és csak annyiban, amennyiben ezek az állattartó épületek megfelelnek az ökológiai állattartásra vonatkozóan az említett időpont előtt hatályban lévő nemzeti szabályoknak, vagy - ilyenek hiányában - a tagállam által elfogadott vagy elismert egyéni szabványoknak.
8.5.2. Azok a termelők, akik számára ilyen eltérést engedélyeznek, tervet nyújtanak be az ellenőrző hatóságnak, illetve szervezetnek azokra az intézkedésekre vonatkozóan, amelyek az eltérési időszak végére biztosítják az e rendelet rendelkezéseinek való megfelelést.
8.5.3. 2006. december 31-e előtt a Bizottság jelentést készít a 8.5.1. pont rendelkezéseinek végrehajtásáról.
C. MÉHÉSZET ÉS MÉHÉSZETI TERMÉKEK
1. Általános elvek
1.1. A méhészet fontos tevékenység, amely a méhek általi beporzás révén hozzájárul a környezet védelméhez, valamint a mezőgazdasági és az erdészeti termeléshez.
1.2. A méhészeti termékek ökológiai termelésből származóként való minősítése szorosan kapcsolódik mind a kaptárok kezelésének módjához, mind a környezet minőségéhez. Ez a minősítés függ továbbá a méhészeti termékek kinyerésének, feldolgozásának és tárolásának körülményeitől.
1.3. Ha egy termelő több méhészeti egységet tart ugyanazon a területen, valamennyi egységnek meg kell felelnie e rendelet követelményeinek. Ettől az elvtől eltérve, a termelő olyan egységekkel is dolgozhat, amelyek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, feltéve hogy az e rendeletben foglalt valamennyi követelményt teljesíti, kivéve a méhészet elhelyezésére vonatkozóan a 4.2. pontban megállapított rendelkezéseket. Ebben az esetben a termék értékesítésekor nem lehet ökológiai termelési módszerekre utalást tenni.
2. Átállási időszak
2.1. Méhészeti termékek csak akkor értékesíthetők ökológiai termelési módszerre való utalással ellátva, ha az e rendeletben megállapított rendelkezéseknek való megfelelés legalább egy éve fennáll. Az átállási időszak folyamán a viaszt a 8.3. pontban megállapított követelményeknek megfelelően ki kell cserélni.
3. A méhek származása
3.1. A fajták kiválasztásakor figyelembe kell venni az állatoknak a helyi körülményekhez történő alkalmazkodásra való képességét, életképességét és betegségekkel szembeni ellenálló képességét. Előnyben kell részesíteni az Apis mellifera európai fajtáit és ezek helyi ökotípusait.
3.2. A méhészet telepítése vagy családok szétosztásával, vagy az e rendeletben megállapított rendelkezéseknek megfelelő gazdálkodási egységből származó rajok vagy kaptárok beszerzésével történhet.
3.3. Első eltérésként, az ellenőrző hatóság vagy szervezet előzetes jóváhagyásával átállíthatók a termelőegységben meglévő és e rendelet előírásainak meg nem felelő méhészetek.
3.4. Második eltérésként, 2002. augusztus 24-én lejáró átmeneti időszak folyamán méhrajok önmagukban is beszerezhetők olyan méhészektől, akik nem e rendeletnek megfelelően termelnek, azzal a feltétellel, hogy ez esetben átállási időszakot kell alkalmazni.
3.5. Harmadik eltérésként, az ellenőrző hatóságnak, illetve szervezetnek engedélyeznie kell a méhészet újratelepítését abban az esetben, ha betegség vagy katasztrófa miatt az állatok nagy arányú pusztulása következett be és nem állnak rendelkezésre e rendeletnek megfelelő méhészetek, azzal a feltétellel, hogy ez esetben átállási időszakot kell alkalmazni.
3.6. Negyedik eltérésként, a méhészetek felújítása céljából évente 10 %-ig olyan anyaméhek és rajok is bevonhatók az ökológiai termelőegységbe, amelyek nem felelnek meg ennek a rendeletnek, feltéve hogy az anyaméheket és a rajokat ökológiai termelést folytató egységből származó lépekkel vagy lépalapokkal ellátott kaptárakban helyezik el. Ebben az esetben átállási időszak nem alkalmazandó.
4. A méhészetek elhelyezése
4.1. A tagállamok kijelölhetnek olyan térségeket és területeket, amelyek az e rendeletnek megfelelő méhészeti tevékenység végzésére nem alkalmasak. A méhésznek az ellenőrző hatóság vagy szervezet részére megfelelő méretarányos térképet kell benyújtania, amely a III. melléklet A.1. része 2. szakaszának első francia bekezdésében előírtak szerint a kaptárak elhelyezkedését mutatja. Amennyiben területek kijelölésére nem került sor, a méhésznek kell az ellenőrző hatóság vagy szervezet számára megfelelő dokumentumokkal és bizonyítékokkal - többek között szükség esetén megfelelő analízissel - igazolnia, hogy a méhcsaládjai által elérhető területek megfelelnek az e rendeletben előírt feltételeknek.
4.2. A méhészetet úgy kell elhelyezni:
a) hogy a méhek számára elegendő természetes nektár-, mézharmat- és pollenforrást biztosítson, valamint biztosítsa a méhek vízhez való hozzáférését;
b) hogy a méhészeti teleptől számított 3 km-es sugarú körön belül a nektár- és pollenforrások alapvetően az e rendelet 6. cikkének és I. mellékletének követelményeivel összhangban lévő, ökológiai termelés keretében termesztett növényekből és/vagy spontán vegetációból álljanak, másrészt olyan növényekből, amelyek ugyan nem tartoznak e rendelet rendelkezéseinek a hatálya alá, de amelyek termesztése olyan, csekély környezeti hatású módszerrel történik, mint amilyenek például a 2078/92/EGK rendelet [5] alapján kidolgozott programokban szerepelnek, amelyek nem befolyásolják jelentős mértékben a méhészeti termékek ökológiai termelésből származóként történő minősítését;
c) hogy megfelelő távolságra legyen minden olyan nem mezőgazdasági termelési forrástól, amely esetleges szennyezéshez vezethet, mint például: városközpont, autópálya, ipartelep, hulladéklerakó, hulladékégető, stb. Az ellenőrző hatóság vagy szervezet intézkedik e követelmény betartásának biztosítása érdekében.
A fenti követelmények nem alkalmazandók azokra a területekre, ahol éppen nincs virágzás, illetve akkor, amikor a kaptárak teleltetése történik.
5. Etetés
5.1. A termelési időszak végén a kaptárakban elegendő mennyiségű méz- és pollentartalékot kell hagyni, amellyel a méhcsaládok áttelelhetnek.
5.2. Ha a méhek áttelelését szélsőséges időjárási viszonyok veszélyeztetik, megengedett a méhcsaládok mesterséges etetése. A mesterséges táplálékot ökológiai termelés keretében előállított mézből kell készíteni, amelynek lehetőleg ugyanabból az ökológiai termelést folytató egységből kell származnia.
5.3. Az 5.2. ponttól való első eltérésként, a tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik a mesterséges etetés során ökológiai termelésből származó méz helyett ökológiai termelésből származó cukorszirup vagy -melasz alkalmazását, különösen akkor, ha ezt a méz kikristályosodását okozó éghajlati viszonyok teszik szükségessé.
5.4. Második eltérésként, az ellenőrző hatóság vagy szervezet 2002. augusztus 24-én lejáró átmeneti időszakban engedélyezheti a mesterséges etetés során olyan cukorszirup, cukormelasz és méz alkalmazását, amely nem tartozik ennek a rendeletnek a hatálya alá.
5.5. A méhészeti nyilvántartásba a mesterséges etetés alkalmazásával kapcsolatban a következő adatokat kell felvenni: a termék típusa, az időpontok, a mennyiségek és azok a kaptárak, ahol mesterséges etetésre került sor.
5.6. Az 5.1.-5.4. pontban szereplő termékektől eltérő egyéb termékek nem használhatók az e rendeletnek megfelelő méhészetben.
5.7. Mesterséges etetés csak az utolsó mézpergetéstől a következő nektártermelődési vagy mézharmat-termelődési időszak kezdetét megelőző 15. napig alkalmazható.
6. Betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés
6.1. A méhészeti tevékenység keretében a betegség-megelőzés elvei a következők:
a) megfelelően ellenálló fajták kiválasztása;
b) olyan módszerek alkalmazása, amelyek fokozzák a betegségekkel szembeni ellenállóképességet és elősegítik a fertőzések megelőzését, mint például: az anyaméhek rendszeres cseréje, a kaptárak esetleges egészségi rendellenességek feltárása céljából történő rendszeres ellenőrzése, a herefiasítás ellenőrzése a kaptárakban, az eszközök és felszerelések rendszeres időközönkénti fertőtlenítése, a szennyezett eszközök és források megsemmisítése, a méhviasz rendszeres megújítása, valamint a kaptárakban elegendő mennyiségű pollen- és méztartalék biztosítása.
6.2. Ha minden fent említett megelőző intézkedés ellenére a méhcsaládok megbetegszenek vagy megfertőződnek, azonnal meg kell kezdeni kezelésüket, és szükség esetén a családokat elkülönített méhészetben kell elhelyezni.
6.3. Az e rendeletnek megfelelő méhészkedés során az állatgyógyászati készítmények alkalmazásakor a következő elveket kell tiszteletben tartani:
a) ilyen készítmények annyiban alkalmazhatók, amennyiben a szóban forgó célra történő használatuk az adott tagállamban a vonatkozó közösségi rendelkezéseknek vagy a közösségi joggal összhangban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően engedélyezett;
b) a fitoterápiás és a homepátiás termékek alkalmazását előnyben kell részesíteni a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás termékek alkalmazásával szemben, feltéve hogy az előbbiek terápiás hatása a kezelést szükségessé tevő helyzetben megfelelő;
c) ha a fent említett termékek alkalmazása nem bizonyul hatékonynak vagy várhatóan nem lesz hatékony egy olyan betegség vagy fertőzés leküzdésében, amely a méhcsalád elpusztulását okozhatja, állatorvosi utasításra vagy a tagállam által felhatalmazott más személy utasítására kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás gyógyszerkészítmények is használhatók, a fenti a) és b) pontban megállapított elvek sérelme nélkül;
d) tilos a kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás gyógyszerkészítmények megelőző kezelés céljára történő alkalmazása;
e) a fenti a) pontban szereplő elv sérelme nélkül, Varroa jacobsoni fertőzés esetében hangyasav, tejsav, ecetsav és oxálsav, valamint mentol, timol, eukaliptol és kámfor használható.
6.4. A fenti elvek mellett, engedélyezettek a nemzeti vagy közösségi jogszabály alapján kötelező állatorvosi kezelések, továbbá a kaptárak, lépek stb. ilyen kezelése.
6.5. Amennyiben kémiai úton előállított, szintetikus allopátiás termékekkel történő kezelésre kerül sor, e kezelés ideje alatt a kezelt méhcsaládokat elkülönítő méhészetben kell elhelyezni és az összes viaszt az e rendeletben előírt feltételeknek megfelelő viaszra kell cserélni. Ezt követően az ilyen méhcsaládokra egyéves átállási időszakot kell alkalmazni.
6.6. Az előző pontban megállapított követelmények nem alkalmazandók a 6.3. pont e) alpontjában említett termékekre.
6.7. Amennyiben állatgyógyászati készítmény alkalmazására van szükség, egyértelmű formában fel kell jegyezni a készítmény típusát (beleértve a szóban forgó aktív hatóanyagokat is) a diagnózist, a gyógyszeradagolást, az alkalmazás módját, a kezelés időtartamát, valamint a jogszabályban előírt várakozási időt, és ezeket az adatokat a termék ökológiai gazdálkodásból származóként történő értékesítése előtt be kell jelenteni az ellenőrző hatóságnak vagy szervezetnek.
7. A méhek tartása és azonosítása
7.1. Tilos a méhészeti termékek begyűjtéséhez kapcsolódóan a lépekben a méhek elpusztítása.
7.2. Tilos a méhek csonkítása, például a méhanya szárnyának lecsípése.
7.3. Megengedett az idős méhanya elpusztítása révén a méhanya cseréje.
7.4. A herefiasítás elpusztítása csak a Varroa jacobsoni fertőzés megállítása érdekében megengedett.
7.5. A mézelvétel során tilos kémiai úton előállított, szintetikus riasztószerek alkalmazása.
7.6. A méhészet elhelyezkedése szerinti övezetet - a kaptárak azonosítása mellett - nyilvántartásba kell venni. Az ellenőrző hatóságot vagy szervezetet - a vele egyeztetett határidőn belül - tájékoztatni kell a méhészet vándorlásáról.
7.7. Különös gondot kell fordítani a méhészeti termékek megfelelő kinyerésére, feldolgozására és tárolására. Az e követelményeknek való megfelelés érdekében tett valamennyi intézkedést fel kell jegyezni.
7.8. A mézkamrák eltávolítását és a mézpergetési műveleteket fel kell jegyezni a méhészet nyilvántartásába.
8. A méhészeti tevékenység keretében használt kaptárak és anyagok jellemzői
8.1. A kaptárakat alapvetően természetes anyagokból kell készíteni, amelyek nem szennyezik a környezetet és a méhészeti termékeket.
8.2. A 6.3. pont e) alpontjában említett termékek kivételével a kaptárakban csak természetes termékek használhatók, mint például propolisz, viasz és növényi olajok.
8.3. Az új keretek készítéséhez használt méhviasznak ökológiai termelést folytató egységből kell származnia. Ettől eltérve, különösen új létesítmények esetében vagy az átállási időszak folyamán, az ellenőrző hatóság vagy szervezet nem ilyen egységből származó méhviasz felhasználását is engedélyezheti olyan kivételes körülmények között, amikor ökológiai termelésből származó méhviasz nem szerezhető be a piacon, és azzal a feltétellel, hogy a hagyományos méhviasz fedelezésből származik.
8.4. Tilos a mézet fiasítást tartalmazó lépből pergetni.
8.5. Az anyagoknak (kereteknek, kaptáraknak és lépeknek) - különösen a kártevők elleni - védelme céljából csak a II. melléklet B. részének 2. szakaszában felsorolt megfelelő termékek használata engedélyezett.
8.6. A fizikai - például gőzzel vagy közvetlen lánggal történő - kezelés megengedett.
8.7. A méhészeti tevékenység során használt anyagok, épületek, felszerelések, eszközök és termékek tisztítására és fertőtlenítésére kizárólag a II. melléklet E. részében felsorolt megfelelő anyagok használata engedélyezett."
II. 1.2.3.4. A II. melléklet a következőképpen módosul:
A B. rész címének a helyébe a következő lép:
"B. PESZTICIDEK
1. Növényvédő szerek."
A B. rész 1. szakasza után a szöveg a következőkkel egészül ki:
"2. Kártevők és betegségek elleni védekezésre szánt, az állattartó épületekben és létesítményekben alkalmazandó termékek:
Az 1. szakaszban felsorolt termékek
Rágcsálóirtók"
Az
"Egyéb termékek"
című C. rész helyébe a következő lép:
"C TAKARMÁNY-ALAPANYAGOK
1. Növényi eredetű takarmány-alapanyagok
1.1. Gabonafélék, szemes termények, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Szemes zab, zabpehely, zabdara, zabpelyva és zabkorpa; szemes árpa, árpaprotein és árpadara; szemes rizs, törtrizs, rizskorpa és rizscsírapogácsa; szemes köles; szemes rozs, rozsdara, rozs takarmányként és rozskorpa; szemes cirok; szemes búza, búzadara, búzakorpa, búzaglutén, sikér és búzacsíra; szemes tönkölybúza; szemes tritikálé; szemes kukorica, kukoricakorpa, kukoricadara, csírapogácsa és kukoricaglutén; malátacsíra; sörtörköly.
1.2. Olajos magvak, olajtartalmú gyümölcsök, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Repcemag, repcepogácsa és repcehüvely; szójabab, pörkölt szójabab, szójapogácsa és szójahüvely; napraforgómag, napraforgó-pogácsa; gyapotmag és gyapotmag-pogácsa; lenmag és lenmagpogácsa; szezámmag és szezámmag-pogácsa; pálmamag-pogácsa; tarlórépamag-pogácsa és tarlórépamag-hüvely; tökmagpogácsa; olívapép (az olajbogyó fizikai extrakciójából).
1.3. Hüvelyes pillangós növények magvai, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Csicseriborsómag; cicorlencsemag; megfelelően hőkezelt szegleteslednek-mag; borsómag, borsódara és borsóhéj; disznóbabtermés, disznóbabdara és disznóbabkorpa; lóbabtermés, bükkönyfélék magja és csillagfürt magja.
1.4. Gumós gyökerek, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
cukorrépaszelet, szárított répa, burgonya, édesburgonya gumóként, maniókagyökér, burgonyapép (burgonyakeményítő kinyerésének a mellékterméke), burgonyakeményítő, burgonyafehérje és tápióka.
1.5. Egyéb magvak és termések, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Szentjánoskenyér-hüvely, citruspép, almatörköly, paradicsompép és szőlőpép.
1.6. Abrakfélék és szálastakarmányok. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Lucerna, lucernaliszt, lóhere, lóhereliszt, zöld szálastakarmány (takarmánynövényekből), fűliszt, széna, szilázs, gabonaszár és takarmányozás céljára termesztett gyökérzöldségek.
1.7. Egyéb növények, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Melasz az összetett takarmányok kötőanyagaként, algaliszt (alga szárítása és zúzása útján kinyert és a jódtartalom csökkentése céljából átmosott), növényi porok és kivonatok, növényfehérje-kivonatok (kizárólag fiatal állatok számára), fűszerek és gyógynövények.
2. Állati eredetű takarmány-alapanyagok
2.1. Tej és tejtermékek. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Nyers tej a 92/46/EGK irányelv [6] 2. cikke értelmében, tejpor, sovány tej, soványtejpor, író, írópor, tejsavó, tejsavópor, alacsony cukortartalmú tejsavópor, tejsavófehérje-por (fizikai kezeléssel kinyert), kazeinpor és tejcukorpor.
2.2. Hal, egyéb tengeri állatok, az ezekből készült termékek és melléktermékeik. A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
Hal, finomítatlan halolaj és tőkehalmáj-olaj; tengeri puhatestűekből és rákfélékből enzimes eljárással nyert, oldható vagy oldhatatlan autolizátumok, hidrolizátumok és proteolizátumok, kizárólag fiatal állatok számára; halliszt.
3. Ásványi eredetű takarmány-alapanyagok
A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
Nátrium:
finomítatlan tengeri só
durva kősó
nátrium-szulfát
nátrium-karbonát
nátrium-bikarbonát
nátrium-klorid
Kalcium:
algamész és márga
víziállatok mészváza (beleértve a szépiacsontot is)
kalcium-karbonát
kalcium-laktát
kalcium-glukonát
Foszfor:
csontból származó dikalcium-foszfát csapadék
fluortalanított dikalcium-foszfát
fluortalanított mono-kalcium-foszfát
Magnézium:
vízmentes magnézium
magnézium-szulfát
magnézium-klorid
magnézium-karbonát
Kén:
nátrium-szulfát"
A melléklet a következő részekkel egészül ki:
"D. TAKARMÁNY-ADALÉKANYAGOK, TAKARMÁNYOZÁSI CÉLRA FELHASZNÁLT EGYES TERMÉKEK (A 82/471/EGK IRÁNYELV SZERINT) ÉS A TAKARMÁNY-ELŐÁLLÍTÁS SEGÉDANYAGAI
1. Takarmány-adalékanyagok
1.1. Nyomelemek. A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
E1 | Vas: vas (II)-karbonátvas (II)-szulfát monohidrátvas (III)-oxid |
E2 | Jód: vízmentes kalcium-jodátkalcium-jodát hexahidrátkálium-jodid |
E3 | Kobalt: kobalt (II)-szulfát monohidrát és/vagy heptahidrátbázikus kobalt (II)-karbonát monohidrát |
E4 | Réz: réz (II)-oxidbázikus réz (II)-karbonát monohidrátréz (II)-szulfát pentahidrát |
E5 | Mangán: mangán (II)-karbonátmangán (II)-oxid és mangán (IV)-oxidmangán (II)-szulfát, mono- és/vagy tetrahidrát |
E6 | Cink: cink-karbonátcink-oxidcink-szulfát, mono- és/vagy heptahidrát |
E7 | Molibdén: ammónium-molibdát, nátrium-molibdát |
E8 | Szelén: nátrium-szelenátnátrium-szelenit. |
1.2. Vitaminok, provitaminok és hasonló hatású, kémiailag egyértelműen azonosítható anyagok. A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
A 70/524/EGK [7] irányelv alapján engedélyezett vitaminok:
- lehetőleg a takarmányokban természetesen előforduló nyersanyagokból származóak, vagy
- a természetes vitaminokkal azonos szintetikus vitaminok, csak az együregű gyomrú állatok számára.
1.3. Enzimek. A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
A 70/524/EGK irányelv szerint engedélyezett enzimek.
1.4. Mikroorganizmusok. A következő mikroorganizmusok tartoznak ebbe a kategóriába:
A 70/524/EGK irányelv szerint engedélyezett mikroorganizmusok.
1.5. Tartósítószerek. A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
E 236 Hangyasav, csak silóhoz
E 260 Ecetsav, csak silóhoz
E 270 Tejsav, csak silóhoz
E 280 Propionsav, csak silóhoz.
1.6. Kötőanyagok, tapadásgátló anyagok és koaguláló szerek. A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
E 551b szilikagél
E 551c kovaföld
E 553 szepiolit
E 558 bentonit
E 559 kaolinos agyagok
E 561 vermikulit
E 599 perlit.
2. Takarmányozási célra felhasznált egyes termékek
A következők tartoznak ebbe a kategóriába:
-
3. A takarmány-előállítás segédanyagai
3.1. A silótakarmány-készítés segédanyagai. A következő anyagok tartoznak ebbe a kategóriába:
Tengeri só, durva kősó, enzimek, élesztők, tejsavó, cukor, cukorrépapép, gabonaliszt, melasz, valamint tejsav-, ecetsav-, hangyasav- és propionsav-termelő baktériumok.
Ha az időjárási viszonyok nem teszik lehetővé a megfelelő fermentációt, az ellenőrző hatóság, illetve szervezet engedélyezheti tejsav, hangyasav, propionsav és ecetsav felhasználását a silókészítésben.
E. AZ ÁLLATTARTÓ ÉPÜLETEK ÉS LÉTESÍTMÉNYEK (PL. BERENDEZÉSEK ÉS SZERSZÁMOK) TISZTÍTÁSÁRA ÉS FERTŐTLENÍTÉSÉRE ENGEDÉLYEZETT TERMÉKEK
Kálium- és nátriumszappan
Víz és gőz
Mésztej
Mész
Égetett mész
Nátrium-hipoklorid (pl. folyékony fehérítőszerként)
Nátrium-hidroxid
Kálium-hidroxid
Hidrogén-peroxid
Természetes növényi kivonatok
Citromsav, perecetsav, hangyasav, tejsav, oxálsav és ecetsav
Alkohol
Salétromsav (tejüzemi berendezés)
Foszforsav (tejüzemi berendezés)
Formaldehid
A tőgy és a fejőberendezés tisztításához és fertőtlenítéséhez használt termékek
Nátrium-karbonát
F. EGYÉB TERMÉKEK"
III. 1.2.3.4. A III. melléklet a következőképpen módosul:
Az A. rész címének helyébe
"A.1 Mezőgazdasági termelésből származó vagy betakarított növények és növényi termékek"
lép.
A szöveg a következő szakasszal egészül ki:
"A.2. Állattenyésztésből származó állatok és állati termékek
1. A kifejezetten az állattenyésztésre vonatkozó ellenőrzési rendszer bevezetésekor a termelő és az ellenőrző szervezet:
- elkészíti az állattartó épületek, legelők, karámok és szabadtéri kifutók stb., és - szükség szerint - az állatok, állati termékek, nyersanyagok és egyéb alapanyagok tárolására, csomagolására és feldolgozására szolgáló helyiségek teljes körű ismertetését,
- elkészíti az istállótrágya tárolására szolgáló létesítmények teljes körű leírását,
- az ellenőrző hatósággal vagy szervezettel egyeztetett tervet dolgoz ki az istállótrágya kiszórására vonatkozóan, valamint ezzel együtt elkészíti a növénytermesztésbe bevont földterületek teljes körű leírását,
- adott esetben megállapítja az istállótrágya elhelyezésére vonatkozóan más gazdaságokkal kötött szerződés rendelkezéseit,
- elkészíti az ökológiai állattartást folytató gazdálkodási egység gazdálkodási tervét (amely kiterjed pl. a takarmányozásra, a szaporításra, az állategészségügyre stb.),
- kidolgoz minden, az e rendeletnek való megfelelés érdekében az állattartó üzemben meghozandó gyakorlati intézkedést.
A fent említett ismertetést és a szóban forgó intézkedéseket fel kell tüntetni az érintett termelő által ellenjegyzett ellenőrzési jelentésben is.
Továbbá a jelentésnek tartalmaznia kell a termelő kötelezettségvállalását az 5. és a 6. cikknek megfelelő működésre vonatkozóan, valamint arra nézve, hogy jogsértés esetére elfogadja a 9. cikk (9) bekezdésében és - adott esetben - a 10. cikk (3) bekezdésében említett intézkedések alkalmazását.
2. A növények és a növényi termékek tekintetében az ellenőrzésre vonatkozó, az A.1. rész 1., valamint 4-8. pontjaiban szereplő általános követelmények a haszonállatokra és állati termékekre is alkalmazandók.
A hivatkozott szabályoktól eltérve, az allopátiás állatgyógyászati készítményeknek és antibiotikumoknak a mezőgazdasági üzemben történő tárolása megengedett, azzal a feltétellel, hogy azok alkalmazását az I. mellékletben említett kezelés keretében állatorvos írja elő, a tárolásuk ellenőrzött helyen történik és az üzem nyilvántartásába történő bejegyzésükre kerül sor.
3. Az állatokat folyamatosan, az egyes fajoknak megfelelő módszerrel azonosítani kell, a nagytestű emlősöket egyedileg, míg a baromfit és a kistestű emlősöket egyedileg vagy csoportosan.
4. Az állatnyilvántartást regiszter formájában kell összeállítani és a mezőgazdasági üzem székhelyén folyamatosan az ellenőrző hatóságok, illetve szervezetek rendelkezésére kell tartani.
Az ilyen nyilvántartásnak, amelynek tartalmaznia kell a csorda vagy nyáj tartási rendszerének teljes körű leírását, a következő adatokat kell magában foglalnia:
- a mezőgazdasági üzembe beszállított, fajonkénti bontásban szereplő állatok vonatkozásában: eredet és érkezési időpont, átállási időszak, azonosító jel és állatorvosi nyilvántartás,
- a mezőgazdasági üzemből elszállított állatok vonatkozásában: életkor, darabszám, vágás esetén testtömeg, azonosító jel és célállomás,
- az elhullások adatai és okai,
- a takarmányozás vonatkozásában: típusa, beleértve a takarmány-kiegészítőket és a takarmányadagok különböző összetevőinek arányait, a legelőre hajtás időszakait, a transzhumálási időszakokat, amennyiben ezek korlátozottak,
- a betegségmegelőzés és -kezelés, valamint az állatorvosi ellátás vonatkozásában: a kezelés időpontja, a diagnózis, a kezelésre használt termék típusa, a kezelés módszere és az állatorvos állatorvosi kezelésre vonatkozó előírása, indokolással ellátva, valamint azok az élelmezés-egészségügyi várakozási idők, amelyek az állati termékek értékesítése előtt alkalmazandók.
5. Amennyiben egy termelő ugyanazon a területen több állattartó gazdaságot működtet, az 1. cikk hatálya alá nem tartozó haszonállatokat tartó és ilyen állati termékeket termelő termelőegységeket is az ellenőrzési rendszer hatálya alá kell vonni ezen, állatokra és állati termékekre vonatkozó szakasz 1. pontjának első, második és harmadik francia bekezdése tekintetében, valamint a haszonállatokkal való gazdálkodásra, a haszonállatok nyilvántartására és az állattartás keretében használt termékek tárolását szabályozó elvekre vonatkozó rendelkezések tekintetében."
A B. rész címének helyébe a következő lép:
"B. Növényi és állati termékek feldolgozását, valamint növényi és állati termékekből készült élelmiszerek feldolgozását végző egységek."
A C. rész címének helyébe a következő lép:
"C. Harmadik országokból érkező növényi és állati termékek, valamint növényi és/vagy állati termékekből készült élelmiszerek importőrei."
IV. A IV. mellékletben az "Általános elvek" című első bekezdés után a szöveg a következő bekezdéssel egészül ki:"Az e melléklet A. és B. szakaszában szereplő szabályok elfogadásáig, kifejezetten az egy vagy több állati termékből készülő élelmiszerek feldolgozása vonatkozásában, a nemzeti szabályokat kell alkalmazni".
V. A rendelet a következő mellékletekkel egészül ki:"
VII. MELLÉKLET
Az állatok hektáronkénti legnagyobb megengedett létszáma osztályonként vagy fajonként | Az állatok hektáronkénti legnagyobb megengedett létszáma évi 170 kg/hektár nitrogén-hatóanyag egyenértéknek megfelelően |
Hat hónaposnál idősebb lófélék | 2 |
Hízóborjú | 5 |
Egyévesnél fiatalabb egyéb szarvasmarhafélék | 5 |
Egy- és kétéves kor közötti hímivarú szarvasmarhafélék | 3,3 |
Egy- és kétéves kor közötti nőivarú szarvasmarhafélék | 3,3 |
Kétéves vagy annál idősebb hímivarú szarvasmarhafélék | 2 |
Tenyészüszők | 2,5 |
Hízóüszők | 2,5 |
Tejelő tehenek | 2 |
Kiselejtezett tejelő tehenek | 2 |
Egyéb tehenek | 2,5 |
Nőstény tenyésznyulak | 100 |
Juh | 13,3 |
Kecske | 13,3 |
Malac | 74 |
Tenyészkoca | 6,5 |
Hízósertés | 14 |
Egyéb sertés | 14 |
Broiler csirke | 580 |
Tojótyúk | 230 |
VIII. MELLÉKLET
A zárt helyen és a szabadban történő állattartás minimális alapterületei és az elhelyezés egyéb jellemzői az egyes fajok és termelési módok szerint
1. SZARVASMARHA-, JUH- ÉS SERTÉSFÉLÉK
| | Alapterület zárt helyen (az állatok számára rendelkezésre álló nettó terület) | Alapterület a szabadban (mozgást lehetővé tévő terület a legelőn kívül) |
| | Minimális élőtömeg (kg) | m2/darab | m2/darab |
Tenyész és hízó szarvasmarha- és lófélék | | 100-ig | 1,5 | 1,1 |
| 200-ig | 2,5 | 1,9 |
| 350-ig | 4,0 | 3 |
| 350 fölött | 5, legalább1 m2/100 kg | 3,7, legalább 0,75 m2/100 kg |
Tejelő tehenek | | | 6 | 4,5 |
Tenyészbikák | | | 10 | 30 |
Juh és kecske | | | 1,5 juh/kecske | 2,5 |
| | 0,35 bárány/gida | 2,5 bárányonként/gidánként 0,5 |
Kocák legfeljebb 40 napos malacokkal | | | 7,5 koca | 2,5 |
Hízósertések | | 50-ig | 0,8 | 0,6 |
| 85-ig | 1,1 | 0,8 |
| 110-ig | 1,3 | 1 |
Malacok | | 40 napos koron túl és 30 kg-ig | 0,6 | 0,4 |
Tenyészsertések | | | 2,5 nőivarú | 1,9 |
| | 6,0 hímivarú | 8,0 |
2. BAROMFI
| Alapterület zárt helyen (az állatok számára rendelkezésre álló nettó terület) | Alapterület a szabadban (a rotációban egyedenként rendelkezésre álló terület m2-ben kifejezve) |
| állatok darabszáma m2-nként | ülőrúd hossza cm-ben, egyedenként | fészek |
Tojótyúkok | 6 | 18 | 8 tojótyúk fészkenként vagy közös fészek esetén 120 cm2/egyed | 4, feltéve hogy a 170 kg N/hektár/év határérték túllépésére nem kerül sor |
Húshasznú baromfi (rögzített elhelyezés) | 10, legfeljebb 21 kg élőtömeg/m2 | 20 (csak gyöngytyúk esetén) | | 4 broiler csirke és gyöngytyúk esetében4,5 kacsa esetében10 pulyka esetében15 liba esetében Az összes fent említett faj esetében a 170 kg N/hektár/év határérték túllépésére nem kerül sor |
Húshasznú baromfi (mozgó elhelyezés) | 16 mozgó baromfiólakban legfeljebb 30 kg élőtömeg/m2 | | | 2,5, feltéve hogy a 170 kg N/hektár/év határérték túllépésére nem kerül sor |
[1] HL L 117., 1990.5.8., 15. o. A legutóbb a 97/35/EGK irányelvvel (HL L 169., 1997.6.27., 72. o.) módosított irányelv.
[2] HL L 213., 1982.7.21., 8. o. A legutóbb az 1999/20/EK irányelvvel (HL L 80., 1999.3.25., 20. o.) módosított irányelv.
[3] HL 22., 1965.2.9., 369. o. A legutóbb a 93/39/EGK irányelvvel (HL L 214., 1993.8.24., 22. o.) módosított irányelv.
[4] HL L 297., 1992.10.13., 12. o.
[5] HL L 86., 1979.4.6., 30. o. A legutóbb a 98/87/EK irányelvvel (HL L 318., 1998.11.27., 43. o.) módosított irányelv.
[6] HL L 117., 1990.5.8., 15. o. A legutóbb a 97/35/EGK irányelvvel (HL L 169., 1997.6.27., 72. o.) módosított irányelv.
[7] HL L 270., 1970.12.14., 1. o. A legutóbb a 98/19/EK irányelvvel (HL L 96., 1998.3.28., 39. o.) módosított irányelv.
--------------------------------------------------
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 31999R1804 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:31999R1804&locale=hu A dokumentum konszolidált változatai magyar nyelven nem elérhetőek.