3072/2021. (II. 24.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. §, 262/A. §, 266. § (4) bekezdése és 361. § a) pontja, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény 259. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítés iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.III.10.185/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján személyesen eljárva alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260. §, 262/A. §, 266. § (4) bekezdése és 361. § a) pontja, valamint a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) 259. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint alkalmazási tilalom kimondását. Másodlagosan az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal élt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 67.M.2120/2017/22. számú ítélete és a Kúria Mfv.III.10.185/2019/7. számú ítélete ellen, kérve az alaptörvény-ellenesség megállapítását és az ítéletek megsemmisítését.
[2] Az alapul szolgáló ügyben a felperes (indítványozó) számára a Honvédelmi Minisztérium szolgálati nyugdíjat állapított meg. Az ellátás a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (a továbbiakban: Knymt.) alapján korhatár előtti ellátásnak minősült, amelyet 2012. január 1-től közigazgatási határozat nélkül szolgálati járandóságként kellett tovább folyósítani. Az indítványozó a szolgálati járandóság módosítását kérte arra tekintettel, hogy szakközépiskolai tanulmányait is ismerjék el szolgálati időként. Igényét a társadalombiztosítási szerv elutasította, a határozat elleni fellebbezésében az indítványozó az általa jogszabálysértő módon elvettnek ítélt öregségi nyugdíja "visszaadását" is kérte.
[3] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az indítványozó fellebbezését elutasította. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult, keresetében a szolgálati nyugdíja "visszaadását" és a szakközépiskolai tanulmányai szolgálati időként történő elismerését kérte. A bíróság az indítványozó keresetét elutasította, és utalt arra, hogy az indítványozónak "számos kereseti kérelme", így a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatainak jogszerűsége bírósági felülvizsgálatára már több eljárásban sor került. Az elutasító ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben elsődlegesen az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, majd ezt követően EUB ítéletek alapján szerinte kötelező eljárásjogi normákra alapozva kérte a jogerős ítéletnek a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedő hatályú megsemmisítését, annak megállapításával, hogy a felperes szakközépiskolai tanulmányi ideje szolgálati időnek minősül. Vagylagos kérelmében a nyugdíj összegének újra számolására kérte kötelezni a bíróságot és a hatóságot, illetve szintén vagylagosan a Pp. 361. §-a szerinti perújítási eljárás megindítására kérte kötelezni a bíróságot. Kifogásolta, hogy sem a bíróság, sem a hatóság nem vizsgálta a Hjt. 259. § (6) bekezdésének, és a Knymt. 2. § (5) bekezdése, 5. § (1)-(2) bekezdése uniós joggal való összeegyeztethetőségét, nem alkalmazta a közösségi jogot. Ezen túlmenően tévesnek tartotta a bíróságnak az ítélt dologra történő hivatkozását. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta megalapozottnak, a bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
[4] Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal élt. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúriai ítélet, és az azt megelőző bírósági valamint hatósági eljárások révén sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, C) cikk (1) bekezdése, E) cikk (3) bekezdése, R) cikk (1) bekezdése, T) cikk (3) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikke, valamint az Alaptörvény II. cikk, XIII. cikk (1)-(2) bekezdése, XV. cikk (1)-(2) bekezdése, XIX. cikk (1)-(4) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése. Továbbá a sérelmezett Kúriai határozat, a közigazgatási hatóság és a bíróságok eljárása az indítványozó szerint súlyosan sértik az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: Egyezmény) 6. és 13. cikke előírásait. Ezen túlmenően az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikk (3) bekezdése alapján arra kéri az Alkotmánybíróságot, hogy az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg előzetes döntéshozatali eljárást is kezdeményezzen. kérelmének indokolásául számos EUB ítéletet, és alkotmánybírósági határozatot is beidézett.
[5] A honvédelmi miniszter a Hjt. 259. § (6) bekezdésére vonatkozó indítványi elem tekintetében, mint a jogszabály kezdeményezője, az eljárásnak a személyek széles körét érintő jellege okán az Abtv. 57. § (1b) bekezdése alapján tájékoztatta az Alkotmánybíróságot álláspontjáról.
[6] Az indítványozó ugyanezen ténybeli alapokon korábban már sérelmezte az Alkotmánybíróság előtt a szakiskolai idő figyelembevételének mellőzését a szolgálati idő megállapításakor, ezért az Alkotmánybíróságnak mérlegelnie kellett, hogy nem áll-e fenn res iudicata esete. Az Abtv. 31. § (1) bekezdése értelmében, ha alkotmányjogi panasz vagy bírói kezdeményezés alapján az alkalmazott jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozással - amennyiben a körülmények alapvetően nem változtak meg - nincs helye az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasznak, illetve bírói kezdeményezésnek. Tekintettel arra, hogy az indítványozó korábbi alkotmányjogi panaszának befogadását a 3096/2012. (VII. 26.) AB végzéssel zárult ügyben az Alkotmánybíróság visszautasította, tehát érdemi vizsgálat nem történt, így azzal összefüggésben ítélt dolog esete nem áll fenn.
[7] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. §-a értelmében, tanácsban eljárva megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[8] Az indítványozó a sérelmezett bírósági ítélettel zárult ügyben felperes volt, személyét hátrányosan érintő döntés született (keresetét a bíróság elutasította), tehát érintettsége fennáll, a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. A bíróság tájékoztatása szerint az indítványozó a Kúria ítéletét 2020. június 9-én vette kézhez, míg panaszát 2020. augusztus 5-én a törvényes határidőn belül, személyesen terjesztette elő az elsőfokú bíróságon. A bíróság tájékoztatása szerint rendkívüli perorvoslati eljárás jelenleg nincs folyamatban, a végrehajtás felfüggesztésére nem került sor.
[10] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontját, és az Abtv. 26. § (1) bekezdését, amely alapján a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének vizsgálatát kérte, valamint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontját, és az Abtv. 27. §-át, amely alapján a jogerős ítélet elleni alkotmányjogi panasz eljárást kezdeményezte. Megjelölte a megsemmisíteni kért bírósági ítéletet, és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, és egyes alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában azt is, hogy álláspontja szerint miben nyilvánult meg az alaptörvény-ellenesség, ezzel részben eleget tett az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek.
[11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[12] 2. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó - többek között - az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, C) cikk (1) bekezdése, E) cikk (3) bekezdése, R) cikk (1) bekezdése, T) cikk (3) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikkének sérelmét állította. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének valószínűsítésére alapítható.
[13] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése tekintetében az abban megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében van helye (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]). Az indítványozó beadványában nem visszaható hatályú jogalkotást sérelmezett, hanem a bírósági jogalkalmazás terén éppen a visszaható hatályú jogértelmezés hiányát sérelmezte. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése azonban nem jogot, hanem olyan jogelvet tartalmaz, amelynek egyedi érintett vonatkozásában fennálló sérelme önmagában nem valósulhat meg, így arra alkotmányjogi panasz nem alapítható (3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [11]). Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés (3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [29]; 3090/2016. (V. 12.) AB határozat, Indokolás [46]). A C) cikk (1) bekezdése a hatalommegosztás elvét rögzíti, az E) cikk (3) bekezdése pedig az európai uniós jog alkalmazásának elvi alapját és kereteit tartalmazza, amely azonban nem írja felül az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdését, amely szerint "[a]z Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja" (11/2020. (VI. 3.) AB határozat, Indokolás [54]). Ahogyan az Alaptörvény T) cikk (3) bekezdése sem alapjogot tartalmaz, hanem a jogforrási hierarchia alapját állapítja meg, eszerint "[j]ogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel". Mivel a T) cikk (3) bekezdése sem foglal magában Alaptörvényben biztosított jogot, önmagában arra sem lehet hivatkozni alkotmányjogi panaszban (3296/2019. (XI. 18.) AB határozat, Indokolás [24]).
[14] Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése, és 28. cikke szintén nem alapjogot tartalmaz, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz önmagában nem alapítható (pl.: 3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [32]-[33]; 3257/2016. (XII. 6.) AB végzés, Indokolás [13]).
[15] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ezen része tekintetében érdemben nem vizsgálhatta.
[16] 3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványi kérelem befogadhatóságát vizsgálta.
[17] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, amennyiben az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[18] Az indítványozó állítása szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések alkalmazása révén sérültek az Alaptörvényben biztosított jogai, ezért kérte a Pp. perújításra vonatkozó rendelkezései, valamint a Hjt. 259. § (6) bekezdések alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és az alkotmányjogi panasza alapjául szolgáló ügyében alkalmazási tilalom kimondását.
[19] A honvédelmi miniszter az Abtv. 57. § (1b) bekezdése alapján részletesen kifejtett állásfoglalásában áttekintette a Hjt. 259. § (6) bekezdése valamint az ahhoz kapcsolódó jogszabályi környezet változását, és kitért arra is, hogy álláspontja szerint az indítványban jelzett alaptörvény-ellenességek miért nem állnak fenn.
[20] Az Alkotmánybíróság a jelen alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben keletkezett bírósági ítéletek alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó által az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti normakontroll vizsgálatnak akadályát képezi, hogy a szóban forgó bírósági eljárásban a jelzett jogszabályi rendelkezések nem kerültek alkalmazásra. A Kúria ítéleti indokolásában külön kitért arra, hogy a Hjt. 259. § (6) bekezdése a konkrét eljárásban nem volt alkalmazandó'(Kúria ítélete, Indokolás [54]) míg a perújításnak a Pp. szerinti előírásai már csak azon okból sem merültek fel, mert az indítványozó nem perújítási kérelemmel élt, hanem felülvizsgálati eljárásban kívánta elérni, hogy a bíróságok perújítást eszközöljenek. A perújítás szabályait illetően szintén részletesen kifejtette a Kúria, hogy azok alkalmazására az előtte folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban miért nem került sor (Kúria ítélete, Indokolás [55]-[56]).
[21] Az indítvány tehát a sérelmezett jogszabályi rendelkezések vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében rögzített törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatta.
[22] 4. Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványozó által másodlagosan előterjesztett, az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz kérelem befogadhatóságát vizsgálta. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében, az Abtv. 27. §-a alapján az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[23] Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában azért sérelmezte a jogerős Kúriai ítéletet, mert álláspontja szerint az Alaptörvényben biztosított jogait sértve a bíróságok az indítványozó esetében nem vették figyelembe a szakközépiskolai tanulmányi időt a szolgálati idő megállapításakor, és ezzel összefüggésben a korábbi szolgálati nyugdíjának szolgálati járandósággá történő átalakításakor.
[24] Az indítványozónak jelen alkotmányjogi panasz beadványában az alaptörvény-ellenesség tekintetében előadott érveit illetően az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratok (alkotmányjogi panaszbeadvány, bírósági ítéletek) alapján arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó valójában nem alkotmányossági problémát tárt fel. Az alkotmányjogi panasz arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság a hatóságoktól és a bíróságoktól eltérő módon értékelje a szakközépiskolai képzés időtartamának a szolgálati idő számításakor történő figyelembe vételét, azaz a bíróság által elfoglalt jogi álláspontot változtassa meg.
[25] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírósági döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírósági döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott (3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]). Ebből következően az Alkotmánybíróság a bírósági döntés irányának, a bizonyítékok körének, bírói mérlegelésének és értékelésének felül bírálatára nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3300/2018. (X. 1.) AB végzés, Indokolás [13]; 3369/2018. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [11]).
[26] Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy a korengedményes nyugdíjak (ideértendő a szolgálati nyugdíj is) átalakításának alkotmányossági vizsgálatát a 23/2013. (IX. 25.) AB határozatban (Indokolás [101]-[109]) részletesen elvégezte, és a jelen alkotmányjogi panaszban sérelmezett alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában is állást foglalt. Míg a szakközépiskolai időtartam beszámíthatóságának kérdésével - amint arra az indítványozó korábbi beadványa nyomán a 3096/2012. (VII. 26.) AB végzésben is utalt az Alkotmánybíróság - a 23/2009. (III. 6.) AB határozatban (ABH 2 0 0 9, 174) a bírósági jogalkalmazásra, illetve a jogegységesítésre is kiterjedően részletesen vizsgálta.
[27] 5. Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában azt is állította, hogy a sérelmezett Kúriai határozat, a közigazgatási hatóság és a bíróságok eljárása súlyosan sértik az Egyezmény 6. és 13. cikke előírásait.
[28] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján (nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata) a jogszabályok vizsgálatát az indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely eljárása során hivatalból végzi. Az eljárást azonban az Abtv. 32. § (2) bekezdése értelmében csak meghatározott személyi kör, azaz az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa indítványozhatja. Az eljáró bíróság is kezdeményezheti - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását, amennyiben az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
[29] A jelen ügyben az alkotmányjogi panasz előterjesztője magánszemély, nem tartozik a fentebb említett személyi körbe, így nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának kezdeményezésére nem jogosult, ezért az alkotmányjogi panasznak a nemzetközi szerződésbe ütközés megállapítására és megsemmisítésére irányuló részét illetően, mint nem jogosulttól származó kérelmet az Alkotmánybíróság az Abtv. 55. § (4) bekezdés b) pont értelmében, érdemben nem vizsgálhatta.
[30] 6. Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, illetve az részben nem jogosulttól származó indítványi elemet tartalmaz, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 55. § (4) bekezdés b) pontja, valamint 56. § (2) bekezdése értelmében, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére rövidített indokolással ellátott végzésben visszautasította.
[31] Mivel az alkotmányjogi panasz befogadását az Alkotmánybíróság a fentiekben visszautasította, az indítványozó azon kérelmét miszerint az Alkotmánybíróság az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást, nem vizsgálta.
Budapest, 2021. február 9.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Schanda Balázs alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szívós Mária alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1519/2020.