915/B/1998. AB határozat
a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Kormányrendelet 39. §-a, 55. §-a, valamint 56. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Kormányrendelet 39. §-a, 55. §-a, valamint 56. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 39. §-ának, 55. §-ának, továbbá 56. §-ának alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az indítványozó megítélése szerint a törvény fent megjelölt rendelkezései hátrányos megkülönböztetést jelentenek a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítőkre nézve, mivel a más beosztásokban szolgálatot teljesítőkkel szemben nem jogosultak ügyeleti, éjszakai és délutáni pótlékra, ezért a sérelmezett rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70/B. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal.
2. A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere a Szociális és Családügyi Minisztériummal egyeztetett, írásbeli észrevételében kifejtette, hogy álláspontja szerint a Vhr. hivatkozott rendelkezései az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakat nem sértik. Egyben utalt arra, hogy épp a folyamatos munkarendben dolgozó, ügyeleti szolgálatok ellátására szervezett beosztásokat betöltők pótlékban (díjban) részesítése okozná ugyanazon tény kétszeres értékelését. Véleményében hangsúlyozta, hogy a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztások esetében a beosztás lényege az ügyeleti szolgálat ellátása, ezért annak részben készenléti jellegére is figyelemmel az ügyeleti (éjszakai, délutáni) pótlék kifizetése indokolatlan lenne, míg a "tipikus" munkarendben szolgálatot teljesítőktől való különbségtételt a tevékenység eltérő jellege indokolja.
3. A belügyminiszter az Alkotmánybíróság megkeresésére adott írásbeli válaszában kifejtette, hogy a Hszt. által rendszeresített pótlékrendszer a folyósítandó pótlékokat alapvetően két csoportra osztja: az adott beosztáshoz kapcsolódó ún. rendszeres illetménypótlékokra és a meghatározott többletteljesítményhez kapcsolódó pótlékokra. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők esetében az ügyeleti munka ellátása, továbbá az éjszakai vagy délutáni munkavégzés az ő általános munkarendjüktől nem tér el. Ugyanakkor ezen pótlékok azoknak a munkavállalóknak jelentenek anyagi ellentételezést, akik más, rendszeresített beosztásuk mellett plusz igénybevételnek vannak kitéve, míg a folyamatos ügyeleti szolgálatot ellátókra nehezedő esetleges többletterhek ellentételezése a beosztási illetményeik megállapításakor vehetők figyelembe.
II.
Az indítvány a következő jogszabályok alábbi rendelkezéseit érinti.
A) A Hszt. 99. §-a szerint:
"(1) A hivatásos állomány tagja havi illetményre jogosult. Az illetmény beosztási és rendfokozati illetményből, illetménykiegészítésből, valamint illetménypótlékokból áll.
(2) A beosztási és rendfokozati illetmény együttes összege képezi az alapilletményt."
A Hszt. 237. § (1) bekezdése az illetménypótlékokról az alábbiak szerint rendelkezik:
"(1) Az illetménypótlékok az illetményalap %-ában meghatározva a következők:
a) fokozottan veszélyes szolgálatért (...)
b) a feladat bonyolultságához és nehézségi fokához igazodó mértékű harckészültség és működőképesség miatti igénybevételért (...)
- ügyeleti díj szolgálatonként 3,8-7,4%
(...)"
A Hszt. 254. §-ának (2) bekezdése szerint:
"A 104. §-ban meghatározott pótlékokon felül a hivatásos állomány tagját az illetményalap százalékában a következő pótlékok illetik meg: (...)
b) teljesített óránként:
- éjszakai pótlék 0,5% (...)
- délutáni pótlék 0,25% (...)
c) szolgálatonként:
- ügyeleti pótlék 3,8-7,4% (...)
(3) A (2) bekezdés szerinti pótlék a hivatásos állomány tagjainak a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére jár."
B) A Vhr. 28. §-a az alábbiakról rendelkezik:
"Illetménypótlék
(1) A hivatásos állomány tagja akkor jogosult a Hszt.-ben meghatározott illetménypótlékra, ha olyan beosztást tölt be, amely az átlagosnál nagyobb veszéllyel vagy fokozott igénybevétellel, illetve többletkövetelmények teljesítésével jár, továbbá, ha az átlagosnál kedvezőtlenebb körülmények elviselésére kényszerül, és ezeket a követelményeket és körülményeket a beosztási illetményben nem lehet elismerni.
(2) Az illetménypótlék a hivatásos állomány tagjainak a pótlékra jogosító szolgálati tevékenység tényleges kifejtésének, illetve a beosztás betöltésének idejére jár.
(3) Az egy hónapra számított illetménypótlékok esetében, ha a hivatásos állomány tagja az adott hónapban bármely oknál fogva a munkanapok felénél többet távol van, számára csak az időarányos rész folyósítható."
A Vhr. 39. §-a az ügyeleti pótlékról (díjról) az alábbiak szerint szól: "Ügyeleti pótlékra (díjra) jogosult - a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével -, aki szolgálatvezénylés alapján ügyeleti szolgálatot lát el. Nem jár ügyeleti pótlék (díj) azért a szolgálatért, amelyért más címen illetékes pótlék (díjazás) (éjszakai, orvosi stb.)."
Az éjszakai pótlékot a Vhr. 55. §-a szabályozza.
"(1) Éjszakai pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben - a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével - este 22 óra és reggel 6 óra között látja el szolgálati feladatát.
(2) Szolgálatszervezési érdekből az (1) bekezdéstől eltérően megállapított időbeosztás esetén, amennyiben a szolgálatteljesítési idő legalább 50%-a este 22 óra és reggel 6 óra közé esik, a pótlék a szolgálatteljesítés teljes időtartamára jár. Amennyiben a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy a pótlék csak az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt teljesített szolgálat után jár.
(3) A havonta folyósítandó éjszakai pótlék annak jár, aki szolgálatát munkaköri kötelességénél fogva éjszaka teljesíti."
A délutáni pótlékról a Vhr. 56. §-a rendelkezik.
"(1) Délutáni pótlékra az jogosult, aki vezényléses vagy váltásos szolgálati időrendszerben - a folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők kivételével - délután 14 óra és este 22 óra között látja el szolgálati feladatát.
(2) Szolgálatszervezési érdekből az (1) bekezdéstől eltérően megállapított időbeosztás esetén, amennyiben a szolgálatteljesítési idő legalább 50%-a délután 14 óra és este 22 óra közé esik, a pótlék a szolgálatteljesítés teljes időtartamára jár.
Amennyiben a hivatkozott mérték az 50%-ot nem éri el, úgy a pótlék csak az (1) bekezdésben meghatározott időtartam alatt teljesített szolgálat után jár."
C) A Magyar Honvédség személyi állománya illetményéről és illetményjellegű juttatásairól szóló 4/1997. (II. 12.) HM rendelet a 24 órás ügyeleti szolgáltatások díjazásáról az alábbi szakaszaiban rendelkezik:
"33. § (1) A hivatásos katona a Magyar Köztársaság Fegyveres Erőinek Szolgálati Szabályzata alapján, továbbá az MH parancsnokának, vezérkari főnökének intézkedésében elrendelt (engedélyezett) 24 órás őr- és ügyeleti (hadműveleti, egység-, riasztó-értesítő, kapu-, telephely-, őr- és rejtjelző-, konyha-, egészségügyi, segélyhely- stb.) szolgálat ellátásáért a (2)-(3) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével ügyeleti díjra jogosult.
(2) Ügyeleti díj az ügyeleti szolgálat után járó szolgálatmentességtől függetlenül jár.
(3) Nem jogosult ügyeleti díjra az, akinek a 24 órás ügyeleti szolgálat teljesítése a szervezetszerű beosztásával együttjáró szolgálati feladat.
34. § (1) Az ügyeleti díj összege szolgálatonként (naponként):
a) az ügyeletes parancsnoki (ügyeletes repülőfőnöki) és a hadműveleti ügyeleti szolgálat esetében az illetményalap 7,4%-a,
b) az egységügyeletesi, valamint a riasztó-értesítő Ugyeletesi szolgálat esetében az illetményalap 5,6%-a,
c) az a) és b) pont alá nem tartozó egyéb ügyeletesi (kapu, telephely stb.), az őrparancsnoki, valamint a zászlóalj (század) napostiszti szolgálat esetében az illetményalap 3,8%-a.
(2) Az ügyeletes helyettesének az ügyeletessel azonos feltételek szerint és azonos összegben jár az ügyeleti díj.
35. § Az ügyeleti díj fizetésére jogosult katonai szervezeteknél a teljesített 24 órás ügyeleti, valamint napostiszti szolgálatokról nyilvántartást kell vezetni."
D) A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 49. §-a szerint:
"A különleges bevetési pótlékra, a díszelgési pótlékra, a nyomozói pótlékra, az ügyeleti pótlékra és a különleges gépjárművezetői pótlékra vonatkozó részletes szabályokat a 2. számú melléklet tartalmazza."
A 20/1997. (III. 19.) BM. rendelet 2. számú mellékletének IV. pontja értelmében: "Az ügyeleti pótlék mértéke az illetményalap 3,8%-a 8 órás ügyeleti szolgálat esetén, 5,0%-a 12 órás ügyeleti szolgálat esetén, 7,4%-a 24 órás ügyeleti szolgálat esetén."
E) Az indítvány szerint a Vhr. 39. §-a, 55. §-a, továbbá 56. §-a az Alkotmány alábbi rendelkezéseibe ütközik:
"70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."
III.
Az indítvány megalapozatlan.
Az Alkotmánybíróság első lépésként azt vizsgálta, hogy az indítványozó által megjelölt jogi szabályozás előidézi-e az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésében rögzített alapjogok sérelmét.
A jogalkotó mind a diszkrimináció általános tilalmát, mind az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvét alkotmányos alapjogként rögzíti Alkotmányunkban (annak 70/A., illetve 70/B. §-ában). Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott a fenti alapelvek tartalmával, valamint azok egymáshoz való viszonyával. Ennek keretében számos határozatában rámutatott, hogy az Alkotmány 70/B. §-a az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456., 459.; 849/B/1992. AB határozat, ABH 1996, 391., 395.)
Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta a személyek közötti diszkrimináció fennállásának feltételeit is, amely kapcsán a 43/B/1992. AB határozatában kifejtette, hogy személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1994, 744., 745.). Az Alkotmánybíróság rámutatott továbbá arra is, hogy a fentiek önmagukban még nem eredményeznek alkotmányellenességet. Ennek eldöntéséhez további két kérdést kell megvizsgálni. Egyrészt a szabályozás által érintett jogalanyok körét abból a szempontból, hogy azok összehasonlítható helyzetben vannak-e, másrészt pedig azt, hogy a közöttük történő jogalkotói különbségtételnek van-e alkotmányos indoka. (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592., 593.; 1043/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 800., 802.)
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó által állított különbségtétel nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdésében rögzített alapjogokat, mivel jelen esetben az indítványozó által a kifogásolt rendelkezések nem azonos csoportba tartozó személyek közötti különbségtételt valósítanak meg.
A jogalkotó ugyanis a Vhr. vizsgált rendelkezéseivel azoknak a Hszt. hatálya alá tartozó fegyveres szervekkel szolgálati viszonyban álló, hivatásos állományú munkavállalóknak nyújt ügyeleti/éjszakai/délutáni pótlékra jogosultságot, akik nem általános munkarendjükben látják el ezen szolgálatukat, hanem rendszeres beosztásuk mellett ezt mintegy többlet(munka)ként végzik.
Míg a másik csoportba a jogalkotó azokat a munkavállalókat sorolja, akik szolgálatukat, mint "ügyeleti szolgálat ellátására szervezett beosztásokban szolgálatot teljesítők" látják el. Ezen munkavállalói csoportnak ugyanis az ügyeleti, éjszakai, illetve délutáni munkavégzés az általános munkarendjébe tartozik, ez indokolja azt, hogy a jogalkotó ezt a munkavégzést nem honorálja az előző csoportnál alkalmazott pótlékokkal. (Más kérdés, hogy a Hszt. 237. § (1) bekezdésének b) pontja ezen munkavégzést is megfelelő többlet/kiegészítő/díjázásban részesíti.)
Az Alkotmánybíróság szerint nem sért alkotmányos rendelkezést az, hogy az indítvánnyal érintett esetben a jogalkotó a két különböző csoportba tartozó munkavállalói kört eltérő mértékben javadalmazza, hiszen annak jogalkotói indoka épp az eltérő feltételek melletti munkavégzés. Az Alkotmánybíróság álláspontja pedig következetes abban, hogy nem sérül az Alkotmány 70/B. §-ában rögzített egyenlő munkáért egyenlő bér elve: "ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra". (1014/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 780., 782.)
Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az indítványozó által kifogásolt rendelkezések nem ütköznek az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdésében megfogalmazott alapelvbe sem. Ezen alkotmányjogi tétel ugyanis az összemérhető minőségű munkák tekintetében tűzi ki követelményként, hogy a jövedelemnek a végzett munka mennyiségéhez és minőségéhez kell igazodnia. (422/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 656., 657.)
Így jelen esetben - a fentiekben kifejtettek szerint - a két munkavállalói csoport közötti lényeges eltérés (nevezetesen, hogy a munkavállalók az ügyeleti munkát az általános munkarendjükben vagy azon felül, azt meghaladóan végzik-e) nem teszi lehetővé, hogy az ily módon különböző munkavégzésért járó díjazás összehasonlíthatóvá, összemérhetővé váljék.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezések az indítványban megjelölt alkotmányos alapjogokat nem sértik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. január 25.
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró