142/B/1998. AB határozat

a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (2)-(3) bekezdései, 44. §-a, 44/A. §-a és 46. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (2)-(3) bekezdései, 44. §-a, 44/A. §-a és 46. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 21. § (2)-(3) bekezdései, 44. §-a, 44/A. §-a és 46. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezve. A részbeni tartalmi azonosságra tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és azokat egy eljárás keretében bírálta el.

Az egyik indítványozó álláspontja szerint a Ktv. 21. § (2) bekezdése, amely szerint a köztisztviselő munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszonyt - a törvényben meghatározott kivételekkel - csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet; illetve 21. § (3) bekezdése, amely szerint a vezetői megbízású köztisztviselő munkavégzéssel járó egyéb és további jogviszonyt - a törvényben meghatározott kivételekkel - nem létesíthet, azért alkotmányellenesek, mert e rendelkezések a korlátozást, illetve a tilalmat arra tekintet nélkül tartalmazzák, hogy a köztisztviselő teljes vagy csak részmunkaidős állást tölt be. Véleménye szerint e rendelkezések az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében megfogalmazott munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot sértik azok esetében, akik részmunkaidőben töltenek be köztisztviselői állást, s így el vannak zárva a heti 40 órás törvényes munkaidő teljes kitöltésének lehetőségétől. Álláspontja szerint "a törvényes munkaidőben történő szabad munkavállalás lehetőségétől, a teljes munkaidő kihasználásától senki, így a köztisztviselők, közöttük a vezető állásúak sem tilthatók el."

A Ktv. 44. és 44/A. §-ait az indítványozó azért tartotta alkotmányellenesnek, mert e rendelkezések az illetménykiegészítés tekintetében az azonos végzettségű köztisztviselők között aszerint különböztetnek, hogy milyen szintű államigazgatási szervnél, illetve önkormányzatnál dolgoznak. Véleménye szerint ez a megkülönböztetés "olyan méltatlan diszkrimináció, amely az érintett kör elemi alkotmányos jogát mélyen sérti." A szabályozás diszkriminatív jellegét szerinte tovább erősíti, hogy amíg az államigazgatásban az illetménykiegészítés a Ktv. alapján alanyi jogon jár, addig azt az önkormányzatoknál dolgozókra nézve az önkormányzat rendeletében állapíthatja meg. Álláspontja szerint ez a megkülönböztetés különösen a települési önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőket hozza kiszolgáltatott helyzetbe.

A másik indítványozó a Ktv. 44/A. § (1) és (5) bekezdését, illetve 46. § (5) bekezdését kifogásolta az alábbi megfontolások miatt: egyrészt mert az önkormányzatnál dolgozó köztisztviselőknek nem törvény alapján, alanyi jogon jár az illetménykiegészítés és a vezetői illetménypótlék, mint az államigazgatásban dolgozóknak, hanem csak önkormányzati rendeleti megállapítás esetén, és fedezetét a központi költségvetés nem biztosítja. Másrészt mert nem határozatlan időre szól, hanem csak a tárgyév végéig, akkor ugyanis automatikusan megszűnik, ezzel pedig lehetővé válik, hogy az önkormányzati köztisztviselőnek egyik évről a másikra csökkenjen az illetménye. Harmadrészt pedig az illetménykiegészítés, illetve az illetménypótlék mértéke - esetleges megállapítása esetén is - alacsonyabb, mint az államigazgatásban dolgozóké. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabályozás tovább mélyítette az önkormányzati közigazgatásban dolgozó köztisztviselők hátrányos megkülönböztetését az államigazgatásban dolgozókéhoz képest. Mindezek miatt a kifogásolt rendelkezések - véleménye szerint - ellentétesek az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében, illetve 70/B. § (2) és (3) bekezdésében foglalt alkotmányos jogokkal.

Az indítványok benyújtását követően a Ktv.-nek az indítványozók által kifogásolt rendelkezései a következőképpen módosultak:

A Ktv. 21. § (2) és (3) bekezdéseinek szövegét a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 70. § (1) bekezdése módosította 2001. január 1-jei hatállyal.

A Ktv. 44. és 44/A. §-ának új szövegét a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2001. évi XXXVI. törvény 46. és 47. §-a állapította meg 2001. július 1-jei hatállyal.

Ezután a Ktv. 44. § (5) bekezdését módosította a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 76. § (2) bekezdése 2003. január 1-jei hatállyal.

Ezt követően a Ktv. 44. § (1) bekezdését, illetve a 44/A. § (1) és (2) bekezdéseit módosította a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2003. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 22. §-a, illetve 23. § (1) bekezdése 2003. július 1-jei hatállyal.

A Ktv. 44. § (1) bekezdését módosította a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 86. § (9) bekezdése is 2005. január 1-jei hatállyal.

A Ktv. 44/A. § (5) bekezdését a Módtv. 23. § (2) bekezdése, a Ktv. 46. § (5) bekezdését pedig a Módtv. 25. § (2) bekezdése módosította 2003. július 1-jei hatállyal.

II.

Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga."

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."

A Ktv. kifogásolt rendelkezéseinek az elbíráláskor hatályos szövege a következő:

"21. § (2) A köztisztviselő munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt - tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának engedélyével létesíthet.

(3) Vezetői megbízású köztisztviselő - tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével - munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet."

"44. § (1) Az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a Közbeszerzések Tanácsánál, a minisztériumokban, a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél - a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével -, a Területpolitikai Kormányzati Hivatalnál, a Közigazgatásszervezési és Közszolgálati Hivatalnál, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál - a területi szervei kivételével -, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél, a Magyar Államkincstárnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, a Szerencsejáték Felügyeletnél, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál - a területi szervezeti egységei kivételével -, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál, az Országos Rendőr-főkapitányság pénzügyi nyomozó szervénél, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint - a belső igazgatási szervei kivételével - az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett központi közigazgatási szervnél, valamint a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalnál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(3) A központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(4) A (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(5) Az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az országgyűlési biztos hivatalaiban és az Állami Számvevőszéknél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 80%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a."

"44/A. § (1) A helyi önkormányzat rendeletben egységesen valamennyi felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselőnek illetménykiegészítést állapíthat meg, amelynek mértéke a köztisztviselő alapilletményének

a) a megyei önkormányzatnál, a megyei jogú városnál, illetve a körzetközponti feladatot ellátó önkormányzatnál legfeljebb 30%-a,

b) községi önkormányzatnál legfeljebb 10%-a,

c) az a)-b) pontban nem szereplő önkormányzatnál legfeljebb 20%-a.

(2) A helyi önkormányzat az (1) bekezdés szerint rendeletben illetménykiegészítést állapíthat meg egységesen valamennyi középiskolai végzettségű köztisztviselőnek, amelynek mértéke legfeljebb 10%.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott illetménykiegészítések egymástól függetlenül is megállapíthatóak.

(4) A fővárosi kerületi, illetve a fővárosi önkormányzat illetménykiegészítésének megállapítására az (1) bekezdés a) pontját, illetve a (2) bekezdést kell alkalmazni.

(5) A helyi önkormányzat a már megállapított illetménykiegészítés mértékét nem csökkentheti."

"46. § (5) A 3000-nél kevesebb lakosú település kivételével - ide nem értve a 3 000-nél kevesebb lakosú várost - a helyi önkormányzat rendeletben vezetői illetménypótlékot állapíthat meg - a (4) bekezdésben meghatározott esetet kivéve -egységesen valamennyi vezetőre kiterjedően, amelynek mértéke:

a) a 3000-10 000 lakosú település, valamint a 3000-nél kevesebb lakosú város esetén a vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a,

b) az a) pontban meghatározott település kivételével az osztályvezetői szintnek megfelelő vezető alapilletményének legfeljebb 10%-a, a főosztályvezető-helyettesi szintnek megfelelő vezető alapilletményének legfeljebb 15%-a.

A már megállapított vezetői illetménypótlék nem csökkenthető."

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ktv. 21. § (2)-(3) bekezdéseinek módosítása következtében az eredeti rendelkezéseknek csak a szóhasználata változott, az indítványozó által támadott korlátozást, illetve tilalmat változatlanul tartalmazzák.

A Ktv. 44. §-a és a 44/A. § (1)-(4) bekezdései tekintetében a módosításokat követően az indítványozók által állított alkotmányossági problémák változatlanul fennállnak; az illetménykiegészítés mértéke aszerint differenciált, hogy a köztisztviselő milyen szintű és mely közigazgatási szervnél dolgozik, az önkormányzatoknál pedig az illetménykiegészítés és a vezetői pótlék nem alanyi jogon jár, csak rendeletben megállapítható, mértéke pedig az államigazgatási szféráétól eltérő. Mivel az indítványozók alkotmányossági aggályai a módosításokat követően sem váltak okafogyottakká, az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatát a támadott rendelkezések elbíráláskor hatályos szövegére nézve lefolytatta.

Az Alkotmánybíróság a Ktv. 44/A. § (5) bekezdése és a 46. § (5) bekezdés utolsó mondata tekintetében megállapította, hogy az elbíráláskor hatályos szöveg már nem tartalmazza azt a második indítványozó által külön kiemelten kifogásolt rendelkezést, amely szerint az önkormányzatoknál a rendeletben megállapított illetménykiegészítés, illetve vezetői illetménypótlék a tárgyév végével megszűnt, s ha az önkormányzat ismételten nem állapított meg illetménykiegészítést, illetve vezetői illetménypótlékot, a köztisztviselő illetménykiegészítésre, illetve vezetői illetménypótlékra nem volt jogosult és illetménye ennek megfelelően csökkent. (Ezt a kifogásolt szabályozást a Módtv. helyezte hatályon kívül 2003. július 1-jei hatállyal.) Minthogy azonban az első indítványozó más alkotmányossági aggályok miatt a Ktv. 44/A. § teljes szövegét kifogásolta, a 46. § (5) bekezdésének többi részét pedig mindkét indítványozó kifogásolta más szempontból is, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatát a támadott rendelkezések hatályos szövegére nézve lefolytatta.

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. A vezető megbízású köztisztviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok alkotmányossági vizsgálatával már foglalkozott az Alkotmánybíróság, s a 962/B/1992. AB határozatban az indítványt elutasítva a következőkre mutatott rá: "Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján törvény a közhivatal viseléséhez való jogot szabályozhatja, a közhivatal betöltését feltételekhez kötheti. A törvényhozó a közhivatalviselés szabályainak során megállapíthat a köztisztviselővel szemben olyan követelményeket is, amelyek a közszolgálat tisztaságát, a közfeladatok ellátásában a pártatlan, részrehajlástól és befolyástól mentes eljárást biztosítják." (ABH 1995, 627, 629.)

A Ktv. jelen ügyben kifogásolt 21. § (2) és (3) bekezdései az elfogulatlan, pártatlan, befolyástól és részrehajlástól mentes közigazgatási tevékenységet, ügyintézést hivatottak biztosítani. Ezért állapítanak meg a vezető megbízású köztisztviselő esetén abszolút kizárási okot, más köztisztviselő esetén pedig a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelésére bízzák annak eldöntését, hogy a köztisztviselő munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonya befolyásolhatja-e a köztisztviselő pártatlan, részrehajlástól mentes feladatellátását. A törvényalkotó e rendelkezésekkel azt kívánta megakadályozni, hogy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyokból - esetlegesen - fakadó gazdasági vagy más érdekek befolyásolják a köztisztviselőt közfeladatainak, hatósági jogalkalmazó tevékenységének ellátásában, s ezzel veszélyeztessék a közigazgatási feladatok pártatlan ellátását. Az összeférhetetlenségi szabályok célja tehát a közigazgatási és a gazdasági, illetve más funkciók nemkívánatos összefonódásából eredő veszélyek elhárítása. Fokozottabb ez a veszély a vezető megbízású köztisztviselők esetében, ez magyarázza a rájuk vonatkozó szigorúbb szabályozást. Az összeférhetetlenség szempontjából pedig közömbös, hogy valaki teljes vagy részmunkaidőben tölt be köztisztviselői, illetve vezető beosztású köztisztviselői tisztséget.

Az indítványozó a Ktv. fenti rendelkezéseit az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe ütközőnek véli. Az Alkotmány e rendelkezése a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogot rögzíti.

Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy a Ktv. 21. § (2) és (3) bekezdéseinek kifogásolt rendelkezései nem állnak alkotmányjogilag értékelhető kapcsolatban az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésével. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezután a Ktv.-nek az illetménykiegészítés differenciált szabályozására vonatkozó részét (44. és 44/A. § -ok) abból a szempontból vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések nem valósítanak-e meg alkotmányellenes diszkriminációt, illetve nem sértik-e az Alkotmánynak az egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító 70/B. § (2) bekezdését. Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában már vizsgálta a Ktv. 44. § (2)-(4) bekezdései - akkor hatályos szövegének - alkotmányosságát. Az 1014/B/1997. AB határozattal elbírált ügyben az indítványozó a támadott rendelkezéseket azért tartotta az Alkotmány 70/B. § (2) és (3) bekezdéseibe ütközőnek, mert azok - véleménye szerint - hátrányos megkülönböztetést jelentenek a helyi és körzeti illetékességű szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők, illetőleg az önkormányzatoknál dolgozók bére között. Az eltérés oka - az indítványozó szerint - az, hogy az önkormányzatok nem kapják meg a feladataikkal arányos megfelelő pénzügyi fedezetet a központi költségvetéstől. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, s a következőkre mutatott rá: "Az Alkotmánybíróság szerint nem sért alkotmányos rendelkezést - sem a diszkrimináció tilalmát megfogalmazó Alkotmány 70/A. §-át, sem pedig az egyenlő munkáért egyenlő bért biztosító 70/B. §-át - az, ha a feladatok sajátosságaira, követelményszintjére, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra." (ABH 1998, 780, 782.)

Az Alkotmánybíróság a központi költségvetési fedezet hiányára utalva a fenti határozatában kifejtette: "A rendelkezés az önkormányzat önálló döntésére bízza, él-e az illetménykiegészítés megállapítási jogával. Kétségtelen, hogy ezzel a lehetőséggel az önkormányzat akkor tud élni, ha az illetménykiegészítésekhez megfelelő fedezettel rendelkezik. Ez sem alapozza meg azonban az indítványozóknak azt a kifogását, amely szerint az önkormányzatok alapjogairól szóló Alkotmány 43. § (1) bekezdését, a 44/A. § (1) bekezdés c) pontját sérti az, hogy az állam nem biztosít fedezetet az önkormányzati dolgozók magasabb iskolai végzettségének illetménykiegészítéssel való elismeréséhez." (ABH 1998, 783.)

Jelen ügyben a Ktv. 44. és 44/A. §-ának támadott szabályai az illetménykiegészítés mértéke tekintetében a köztisztviselők között aszerint differenciálnak, hogy milyen jogállású, milyen szintű, milyen hatáskörű, melyik közigazgatási szervnél dolgoznak. A vitatott rendelkezéssel kapcsolatosan - figyelemmel az idézett 1014/B/1997. AB határozatra is - nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. §-át sértő alkotmányellenes diszkrimináció. Abból ugyanis, hogy a köztisztviselőknek - az alkalmazási helyüktől függetlenül - azonos végzettséggel kell rendelkezniük, nem következik az, hogy illetményük, illetve illetménykiegészítésük mértékét nem befolyásolhatja a végzettségen kívül semmilyen más szempont. A jogszabályban meghatározott végzettség az adott munkakör betöltésének feltétele, az illetmény megállapításának azonban csak az egyik eleme. Az illetménykiegészítés, valamint a vezetői illetménypótlék az eltérő feladat- és hatáskört, a munka átfogó jellegét, az ehhez kapcsolódó eltérő felelősség elismerését - és nem a hierarchiát -juttatja kifejezésre. Ez egyenesen következik az Alkotmány 70/B §-ából, amely a bért nem a végzettséghez, hanem a tényleges munkához köti. Amint azt a 161/B/2000. AB határozat is hangsúlyozta: "A diszkrimináció tilalma ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy nem lehet különbséget tenni a jogalanyok között, hanem az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében a jogalkotónak kötelessége a releváns sajátosságok figyelembevétele a szabályozás megalkotásakor." (ABH 2001, 1108, 1110.)

Az Alkotmánybíróság a fentiek figyelembevételével az indítványokat e részükben is elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta, hogy alkotmányellenes diszkriminációt valósít-e meg az illetménykiegészítésnek és a vezetői illetménypótléknak az államigazgatási szerveknél, illetve az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőkre vonatkozó eltérő szabályozása, valamint azt, hogy a szabályozásnak ez az eltérő jellege sérti-e az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselők egyenlő munkáért egyenlő bérhez, illetve a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jogát.

"Az önkormányzatoknál végzett köztisztviselői munka és a közigazgatás más területén végzett köztisztviselői munka ugyan összemérhető és ennyiben alkotmányos követelmény, hogy érvényesüljön a diszkrimináció tilalmának a munka világára vonatkozó alkotmányos tétele, vagyis az egyenlő munkáért egyenlő bér és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog alkotmányos alapelve, azonban minden olyan különbségtétel, ami a munkavégzés sajátosságából fakad, alkotmányosan igazolható, feltéve, hogy nem vezet a köztisztviselők személye között alkotmányellenes különbségtételre." -hangsúlyozta az Alkotmánybíróság a 849/B/1992. AB határozatában. (ABH 1996, 391, 394.)

A fentiekből következően az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem valósít meg alkotmányellenes diszkriminációt a Ktv. hatályos szabályozása, amely szerint az állami közigazgatásban dolgozó köztisztviselőknek törvény alapján, alanyi jogon jár az illetménykiegészítés, illetve bizonyos személyi körnek a vezetői pótlék, míg az önkormányzatok képviselő-testületei a törvényben meghatározott keretek között maguk állapíthatják meg azokat. A helyi önkormányzatok illetménykiegészítés-, illetve vezetői illetménypótlék-megállapítási joga lehetőséget biztosít arra, hogy a helyi érdekeknek és gazdasági lehetőségeiknek megfelelően befolyásolni tudják működési költségeik egyik tételét, a köztisztviselői kar illetményét.

Mivel az Alkotmánybíróság nem állapított meg az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselőket sújtó, az Alkotmány 70/A. §-át sértő hátrányos megkülönböztetést, ugyancsak elutasította az Alkotmány 70/B. §-a sérelmének megállapítására irányuló indítványt, mivel e szabály az általános diszkriminációs tilalomnak a munka világára konkretizált rendelkezése. Amennyiben ugyanis a törvényalkotó a munkavégzés sajátosságaiból fakadó, alkotmányosan igazolható különbségeket tett a közigazgatás különböző területein dolgozó köztisztviselők illetményének megállapítási szabályai között, úgy az e szabályokból következő illetménykülönbségek sem ütköznek az egyenlő munkáért járó egyenlő bér alkotmányos elvébe.

Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az indítványokat e részükben is elutasította.

Budapest, 2005. február 1.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék