294/D/2004. AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 100. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 100. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdésére hivatkozással alkotmányjogi panaszban kezdeményezte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 100. § (5) és (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált, a jogállamisághoz fűződő jogbiztonság sérelmét jelenti az a szabályozás, melynek értelmében a munkaviszony jogellenes megszüntetését megállapító határozat napján szűnik meg a munkaviszony, és így a munkáltatónak a bírósági eljárás alatti, tényleges munkavégzéssel nem járó időszakra is meg kell fizetnie a munkavállaló elmaradt munkabérét és annak járulékait. Az indítványozó az alkotmányellenességet azzal indokolta, hogy az "eljárás elhúzódásában érdekelt" a munkavállaló és a munkáltatónak "nincs a perben olyan jogosítványa, ami feljogosítaná arra, hogy kérje a munkaviszony mielőbbi megszüntetését", a bírósági eljárások pedig nem fejeződnek be "ésszerű időn belül". Az indítványozó álláspontja szerint az Mt. támadott rendelkezései "szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák" a felek perbeli rendelkezési jogát is, amelynek eredményeként "sérül a munkáltatónak az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében biztosított emberi méltósághoz való joga".

Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki, az általa alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság előtt 55.Mf.26.918/2003. szám alatt folyamatban volt ügyben nem alkalmazhatók. Ebben az ügyben a Fővárosi Bíróság mind első-, mind másodfokon az Mt. 100. § (4) bekezdésén alapuló keresetnek helyt adott és - az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdéseit alkalmazva - megállapította, hogy "a felperesek munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésekor szűnik meg", továbbá kötelezte az alperesi minőségben eljáró indítványozót a felperesek elmaradt munkabérének, szabadság megváltásának, a felmentési időre járó munkabérének stb. megfizetésére.

2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz elbírálhatósága kérdésében foglalt állást. Az Abtv. 48. §-a értelmében alkotmányjogi panasszal a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Ebben az ügyben az indítványozó a 2004. január 21-én kézbesített jogerős másodfokú ítélettel összefüggésben 2004. március 18-án adta postára az alkotmányjogi panaszt, vagyis törvényi határidőn belül fordult az Alkotmánybírósághoz, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."

2. Az Mt. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"100. § (5) Ha a munkavállaló nem kéri vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg.

(6) A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait) és felmerült kárát. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, ami máshonnan megtérült."

III.

Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdései alkotmányosságát utólagos normakontroll keretében az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett normavilágosság követelményének érvényesülése szempontjából az 549/B/1999. AB határozatában (ABH 2007, 1190.) már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint res iudicata és az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozással kéri az alkotmányellenesség megállapítását (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.]. A jelen ügyben az indítványozó más alkotmányi rendelkezés [54. § (1) bekezdése] tekintetében, illetőleg a 2. § (1) bekezdése vonatkozásában más összefüggésben állította az Alkotmány megsértését, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben megvizsgálta.

2. Az indítványozó az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdései alkotmányellenességét elsődlegesen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére alapította. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az "alkotmányjogi panasz - mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye" [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Alapvető jog sérelme nélkül az indítvány alkotmányjogi panaszként érdemben nem bírálható el (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655-1656.; 133/D/2007. AB végzés, ABH 2007, 2781, 2782-2783.). Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének megsértését önállóan nem vizsgálta.

3. Az indítványozó az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való jog sérelmét abban látta, hogy az Mt. kifogásolt rendelkezései véleménye szerint szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák a munkáltatónak a perbeli rendelkezési jogát.

Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot számos határozatában értelmezte. "Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható" [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44-45.]. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel biztosít alkotmányos védelmet az önazonossághoz, a személyiség integritásához (erkölcsi integritáshoz) való jognak, vagy az önrendelkezés jogának, külön is nevesítve ezek között például a fél perbeli részvételével kapcsolatos rendelkezési jogait [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.]. Az Alkotmánybíróság szerint azonban "az emberi méltósághoz való jog csupán az emberi státusz meghatározójaként, csak az élettel együtt fennálló egységben abszolút és korlátozhatatlan [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 308, 312.]. Ezért anyajog mivoltából levezetett egyes részjogosítványai (mint például az önrendelkezéshez és a személy testi integritásához való jogok) az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók (...)" [22/2003. (IV. 28.) AB határozat, ABH 2003, 235, 260.]. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvet ő jog vagy szabads ág védelme, vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához az is szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.; 20/2006. (V. 31.) AB határozat, ABH 2006, 315, 323.].

Az Alkotmánybíróság értelmezésében az "eljárásjogi értelemben vett fél rendelkezési joga az alkotmányos önrendelkezési jog egyik aspektusa, polgári eljárásjogi vonatkozása, amely az egyén autonómiáját érinti, illetőleg azzal kapcsolatos. A jogvitában érdekelt személynek alkotmányos joga van arra, hogy ügyében a bíróság eljárási garanciákat nyújtó keretek között járjon el és döntsön" [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 381.]. Az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdései a bíróság által jogellenesnek minősített munkaviszony megszüntetéséhez fűződő jogkövetkezményeket (időpont és kártérítés) állapítják meg. Az Alkotmánybíróság szerint e rendelkezések és a felek perbeli rendelkezési joga között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az érdemi összefüggés hiánya pedig az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.].

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.

4. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).

Budapest, 2008. június 24.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Kiss László

alkotmánybíró helyett

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró